A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=854763#post854763][b]Bontovich Miksa - 2022.10.20. 14:20[/b][/url]

Történt egyszer a Szavannán, hogy vadászni indult az oroszlán,
a zebra előtte ott hevert, ránézett és így szólt; ne már haver.
 
Na jó, történetünk nem a Szavannán játszódik, hanem a kastély falain belül, méghozzá pontosan az évnyitó utáni pillanatokban, amikor három eszement és félelmet nem ismerő eridonista férfi úgy döntött, hogy megcselekedik, amit megkövetel a haza. Nem, ez sem igaz.
Teljes mértékben az én ötletem volt és bárhol, bármikor felvállalom majd, mert már unom, hogy minden jöttment azt képzeli magáról, hogy ő a király, aztán semmit se tesz le az asztalra.
A merénylet elkövetéséhez azonban sajnálatos mód szükségem van tettestársakra, ugyanis 1; kell, aki lefoglal néhány tagot, 2; mindig vannak feláldozhatók. Így hű társam lett Bánkúti Gergely és Nemesházi András, akik a Wishről rendelt Bontovich-Holló kettős, mínusz a jóképűség.
Itt szeretném megjegyezni kedves olvasó, hogy sem Kis Laura Grace, sem pedig életem értelme Ifj. Holló Albert semmit, de tényleg semmit nem tudnak az idei év első csínyéről. Majd csak akkor avatom be őket, ha sikerült.
A terv egyszerű, mondjuk. Az évnyitó után hármasunk rohamtempóban sasszézik át az Átriumba, ahol mindannyian a lehető legjobb rejtekhelyeket kihasználva; pókhálós sarok, páncéllovag, ablakpárkány, várunk. Nem pár óra alatt kifundált dologról van szó, hanem valamiről, amit már pár éve tervezek. Ezért tudom jól a menetét annak, hogy pontosan három menő manó hozza a trófeákat, melyeket ellopni csak az előtt van esély, hogy a vitrinbe kerülnének. Itt jön képbe Gergely és András, akik voltak oly idióták , bátrak, hogy bevállalták a sóbálvány átok kiszórását kettőre, így nekem marad egy. Ha ez megvan, már csak meg kell szerezni a házkupát és ha már sikerült az év diákjaként befutnom, azt is. Mert nekem aztán ne egy rohadt könyvet adjanak, hát ki a tökömet érdekli Várffy szarja? Én a kupámat akarom.
Várunk. Nem tudom mennyi idő telik el, de irtó büszke vagyok a két hiperaktívra, mert szájukat alapállásba téve, feszülten várnak a jelre, ami madárfütty lesz. Én lesek. Nézem, hogy ki közeledik, tényleg annyian jönnek-e, mint azt számítottuk és mikor már biztos vagyok a dolgunkban, akkor bizony leadom a jelet.
A megfelelő pillanat eljöttével, mindhárman kiszórjuk az átkot. Gergely és András örömtáncba kezdenek, a kelleténél talán hangosabban, de engem ez sem zavar. Keresek, kutatok megszerzem, amire vágyom. – Kösz srácok! – nézek a két jómadárra, akiknek esküszöm, hogy valahonnan fogok keríteni pontokat azért, mert ennyire jó fejek voltak és segítettek. Nem tudom, hogy kit kell majd érte leszo… öhm izé, meggyőznöm, de megteszem. Meg kapnak egy-egy Fölnagy rettenetet, had érezzék a szeretetem.
Zsákmányaimmal a kezemben én bizony távozok. Lábaimat szedem, s bár a legészszerűbb az lenne, hogy hazáig fussak vagyok olyan bolond, hogy a klubhelyiség felé veszem az irányt. Mert fel akarok vágni. Az sem érdekel, hogy mi lesz a következménye. Lássák már a pökhendi, szaros, nagypofájú elsősök, hogy hiába tartják magukat nagyra. Még porbafingó kis szarosok hozzám képest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=854827#post854827][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.20. 23:06[/b][/url]

Megkönnyebbül, amikor végre sikerül félretenni a szívesség kérdését. Valahogy feszélyezi, hogy ilyen számítónak gondolja a másik, mert ha még van is benne, azért nehogy már könnyen kiszámítható is legyen. Ugyan már. Na nem mintha titokzatos szeretne lenni, de ha az ember politikus szeretne lenni - egy jogász végzettséggel megtámogatva természetesen -, akkor nem árt mégsem, ha nem tereget ki mindent mindenki orra elé. A tantárgyakról beszélgetni már egész jólesik ezek után.
- Az igen, rengeteg mindent tanulsz. Hány tárgyat vettél fel összesen? - érdeklődik. Ő idén, mint azt már mondta is, beérte az abszolút minimummal. Szabad időre is szüksége van, most kell kapcsolatokat építeni.
- Mhm - veszi tudomásul a tanárokat illető véleményt némi kétkedéssel. Leheletnyit a szemöldökét is megemeli, de hát jó. Olyan politikus válasznak hangzik, pedig melyik iskolában nincs legalább egy laza tanár vagy egy olyan, aki nem veszi komolyan magát se, hát még a tárgyát. Ez szinte már örök érvényű szabály.
- A VAV? A Herzbergben a ZAG van, ami annak megfelelő szintű, itt is elfogadták, amikor jelentkeztem mesterképzésre. Hát... nem is volt különösen nehéz, azt hiszem. De ha az ember rendesen tanul az évek során, akkor semmi sem az szerintem - válaszolja nagyon bölcsen. Persze az is benne van a pakliban, hogy néha az is hasznos, ha az ember gyerekét bármikor korrepetálják szívesen. A bájitaltanból iciripicirit rászorult ugyanis, mert a főzőcske nem erőssége, de végül az is meglett némi kis extra gyakorlást követően egész jóra. - Nincs kedved benézni a nagyterembe inkább? Vagy itt lehet bármilyen enni- meg innivalót szerezni a meghatározott reggeli, ebéd és vacsora között? Egy tea jólesne például egy kis süteménnyel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=854844#post854844][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.21. 01:36[/b][/url]

Berci nagyon szimpatikus volt számomra, azonban a szüleim keményen belém nevelték, hogy a legtöbb kapcsolat, illetve ismerkedés mögött mindig egy bizonyos érdek áll. Ennek megfelelően a háttérben mindig gyanakvó voltam, de azért igyekeztem bizonyos helyzetekben elkövetkeztetni ettől a megállapítástól.
- Felvettem az összes tárgyat, szeretek új ismereteket szerezni, illetve megfelelni bizonyos kihívásoknak - válaszoltam némi büszkeséggel a másiknak. A tanári kötelességeket ellátó személyek terén továbbra is tartottam magam az eredeti álláspontomhoz. A fiú reakciójából azt szűrtem le, hogy nem volt mindenkivel teljesen megelégedve, de részemről nem volt semmi panasz egyik tanárom teljesítményét illetően sem.
- ZAG... milyen érdekes kifejezésmód. Ez így van, remek a meglátásod. Én rengeteget tanulok, és igyekszem kihozni magamból a maximumot, így azt gondolom, hogy nem lesz számomra nagy kihívás itt a VAV - válaszoltam Bercinek teljes megnyugvással, hiszen ezen a téren teljesen biztos voltam magamban.
- Ebben az esetben a konyhát ajánlom, ott nincsen semmilyen megkötés. Annyit eszik, és iszik az ember, amennyit csak akar. A házimanók szívesen teljesítik az összes ésszerű kívánságot. Én például elég gyakran eszem valami finomat ott a megjelölt időpontokon kívül is - ecseteltem nagy beleéléssel Bercinek.
- Egyébként a Nagyteremmel is bepróbálkozhatunk, végül is, teljesen logikus... miért is ne hozhatnák oda a házi manók a kívánt ételt? - osztottam meg a gondolataimat a fiúval, elvégre mindkét opció ideális volt számomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=854882#post854882][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.21. 17:03[/b][/url]

- Hmm... minden elismerésem - jelenti ki tényleg őszinte csodálattal. Mindig is felnézett azokra, akiket ennyi minden érdekel. Ő a maga részéről már nem szándékszik polihisztori babérokra törni sokkal inkább szeretne egy bizonyos területen lenni szaktekintély. Mindkettőnek megvannak a maga jó oldalai, ám úgy véli, neki sokkal nagyobb hasznára válna, ha inkább kevesebb témába ásná bele magát nagyon, hogy aztán többé-kevésbé kikezdhetetlen tudást szerezzen. Na persze, ettől még ugye bármit tanulhat hobbiból, csak vizsgázni mindenből is ki szeretne. Na ő nem. Akad annál jobb dolga is azért már így a felnőtt kor határán.
- Zaubergrade - osztja meg, mit is takar a kifejezés, ami neki tulajdonképpen magától értetődő. Talán még jobban rá is áll a nyelve, mint arra, hogy VAV. - Akkor bizonyára minden rendben is lesz, és fölösleges aggódásra pazarolni az energiádat. Fektesd tanulásba - válaszolja, nagyon bölcsen. Kicsit még büszke is, hogy ilyen tanácsokat tud adni, hiszen ő az idősebb. Bezzeg, otthon mindig a legfiatalabb. Nála fiatalabbak már csak a testvére és unokatestvérei gyerekei vannak, de az meg egy másik generáció. Meg persze Dorka a maga öt percével.
- Az itt nem tilos terület? Rémlik valami a szabályzatból, de őszintén bevallom, még csak egyszer olvastam el. A Herzbergben biztos, hogy nem kedvelik, ha az ember látogatja, mert zavarná a manókat - feleli elgondolkodva. Egészen fáj az egójának, hogy be kell vallania, még nem tudja kívülről a teljes szabályzatot, hogy bárki mást kioktathasson, ha megszegné.
- Nézzük meg a nagytermet szerintem. Különben is, lassan már vacsoraidő lesz, ha más nem, megvárhatjuk ott - javasolja végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=865350#post865350][b]Várffy Altea Katalin - 2023.07.13. 21:22[/b][/url]

Nem így tervezte az estéjét. Sőt, igazából semelyik napját sem így tervezte és szeretne panaszt benyújtani valamilyen felsőbb hatalomhoz, az őt ért igazságtalanságok miatt. Mivel azonban ilyen nem áll módjában - sőt, van egy olyan érzése, hogy csak kiröhögnék érte, ha próbálkozna - más módon próbálja levezetni az egészet.
Miközben maszatos, még mindig könnyektől csillogó arccal, időnként hüppögve-szörtyögve áll a Trófeateremben a nyitóvacsorán viselt dísztalárban, apránként halad vitrinről-vitrinre. Minden pálcaintés nyomán átír egy kupát, kitüntetést vagy oklevelet, melyeken mostantól a Sárffy-Roller Lóbelt név csillog (vagy épp pompázik cirkadalmas díszbetűkkel). Sovány vigasz, valószínűleg fel se fog tűnni a következő portalanításig senkinek. Két vandalizálás között helyenként szünetet tart, az elért sikereket olvasgatva és megpróbálja megtalálni hozzájuk a tablókon az arcokat is. Ebben az iskolában mindenki olyan átkozottul szép, mintha valami Merlinverte, gurkóbaszta modellképző lenne! Csak ő ilyen csoffadt, seprűalkatú. Ha az anyja férjhez akarná adni - a jó ég kímélje meg tőle, hogy ilyesmi eszébe jusson - de ha ki akarná házasítani, biztosan szépítőbűbájokkal vakolná körbe. Olyan düh önti el a gondolattól, hogy legszívesebben összetörné az összes üveget; csuklásszerű hangként szakad fel belőle a megalázott sírás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=865957#post865957][b]Gergelyfi László - 2023.08.02. 13:27[/b][/url]

A mai nap is megvolt, túlélte. Habár Zóra pedzegette, hogy hamarosan ki fogják venni a suliból idén valamikor - teljesen letargikus volt a lány -, nem hitt neki. Sokszor mondott már sok mindent Asztrea, azóta nem mindent vesz készpénznek nála. Arra gondolt, hogy mostanában egy csomó titkot megosztott vele a lány, volt olyan, hogy Panka sem tudott róla, legalábbis, amikor ő szóba hozta, a szőke úgy tett, mintha arról semmit sem tudna. Így inkább óvatosabb lett és nem osztott meg semmit egyik lánnyal sem, amit a másik mondott, amikor kettesben voltak. Egyre nehezebb volt számára, hogy ezeket szelektálni tudja, nem akart se rossz barát, se pedig rossz titoktartó lenni. Ebben ráadásul sosem volt jó, így volt rá esély, hogy kikotyog majd valamit hamarosan. Most is inkább elmenekült a csajoktól - rosszullétre hivatkozva a sok kaja miatt -, minthogy elszólja magát egy fiús témában, amiben éppen vitáztak a bestik. Az egyik kedvenc helyére igyekszik éppen, suhogó dísztalárjában, a trófeateremben. Ha nem is a Mennydörgők vitrinje, itt is tök király kviddicskupák vannak. Az egyik kedvence, amikor Szelniczky - ismeri névről és örül, hogy ő is ide járt - egy bombasztikus csavartgólt dob át a kupán, majd újra ismétli magát. Közben az őrző "esik-kel", a jelenet mindig mosolyt csal az arcára, főleg a srác ábrázata, ami meglepően részletes. Ha nem is rohan, lendületesen halad a terem felé. Hirtelen fordul be és megtorpan, ahogy látja, hogy más is van ott, teljesen lefagy. Ráadásul egy Rellonos, így még bajba is kerülhet akár, de talán a zöldek leányai nem akarják őt kicsinálni. Erre persze már látott ellenpéldát, de elég optimista és Eridonosként bátor is, így a megtorpanása sem tart túl sokáig. El is indul a lány felé -  szinte teljesen megfeledkezve az eredeti céljáról -, gyorsan meg akarja beszélni vele, hogy ez nem kihágás meg semmi. Talán paranoia a zöldekkel szemben? Ki tudja? De aztán, ahogy közeledik rájön, hogy a lány sírdogál, vagy sírdogált. Aj-jaj, ez még veszélyesebb lehet! Vesz egy mély levegőt és odalép, hogy a másik szemébe nézzen és kitaláljon valami jó okot arra, hogy ne legyen leátkozva.
- Szia! - pillant rá egy kedvesebb mosollyal és akkor ismeri fel a prefektus lányt. ~Basszus!~ - Valami baj van, Kata? - benyúl a zsebébe, egy tiszta, de összegyűrt zsebkendőt vesz elő automatikusan és a lány felé nyújtja. Kicsit meg is sajnálja őt, sosem néz ki jól, ha valaki sír. De talán nem lesz megbüntetve... vagy pont emiatt de! ~Merlin segíts!~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=865997#post865997][b]Várffy Altea Katalin - 2023.08.04. 00:53[/b][/url]

A lépteket meg se hallja - hiába diktálná azt a józan parasztész, hogy ha már rongálásra adja a fejét, legalább okosan csinálja, ez most más. Most kell neki, hogy kizárólag a kicsinyes bosszúra koncentráljon. Épp kackiás, olyan mugli fújós szülinapi síp módjára oda-vissza pöndörödő, idétlen bajszokat firkál VZR képeire sorban, amikor meglepi az érkező.
A köszönésre összerezzen, hirtelen pördülve meg és ijedtében a következő portrénak szánt varázslatot is elereszti, telibekapva vele a másikat. A dolog tragédiája, hogy mivel ez nem hús-vér (illetve... szőr-borosta?) bajusz, László aligha érzi, hogy barátságosnak szánt mosolyát épp beárnyékolja egy porondmestert megszégyenítő bajuszszépség. A látvány annyira bizarr, hogy Alti hirtelejében megszólalni se bír - képtelenség eldönteni, mire reagáljon előbb: arra, hogy sírni látják, az ismerős arcra, vagy az azon terpeszkedő, rángatózó szőrzetre. Gépies mozdulattal elveszi a felé nyújtott zsebkendőt, nem is nagyon regisztrálva, mit tart a kezében. Tátog párat, aztán elöntik a szemét a könnyek és csukló hang szakad fel a torkából.
- La...Laci!-Egy pillanatig úgy fest, mintha a fiú nyakába akarna borulni, de valami visszatartja. Helyette lerogy - vagyis inkább csak letottyan a földre, mintha a lábai elunták volna a dolgukat - felhúzott térdeire fektetve karjait és elbújva mögéjük. Az így felhúzott barikád elnyeli a hangok javát, s bár válaszol, lefeljebb töredékeket érteni; valamit elsősökről meg igazságtalanságról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866366#post866366][b]Gergelyfi László - 2023.08.29. 17:43[/b][/url]

Az átlagnál nem vagyok jobb a pálcamágiában, így a felém reppenő varázst - amit ijedtemben nem is ismerek fel - egy fejmozdulattal próbálom elkerülni. Mivel nem érzek változást, így továbbra sem gondolok semmi rosszat. Biztosan megijesztettem, de ő célt tévesztett. Hátrasandítok, ott sem látom nyomát semminek, így lélekben vállat vonok. Azonban azt pontosan látom, hogy nincs jól a másodéves lány, aki ráadásul prefektus. Én mindig úgy gondoltam, hogy a Rellonosok még ahhoz is kemények, hogy ne mutassanak ki érzéseket más házbéliek előtt, de úgy tűnik, hogy megdől ez az amúgy sem szilárd lábakon álló elméletem. A zsebkendőt elveszi Kata és már látom, hogy rám fog ugrani, mert nagyon megbánthatta valaki, vagy valami. Emelem a kezem, hogy majd átkaroljam, de pár másodperc múlva le is engedem lassan, miközben a Nagyúr rokona szép lassan felhúzza a páncélját és leül. Közben próbálom kihámozni amit mond. - Bántott valami gólya? - csusszanok le mellé, hogy lássa, nem akarom magára hagyni. Annyira nem is ismerjük egymást, hiszen egy évvel idősebb, és annyira meg nem vagyok szabályáthágó, hogy sokat összefutottunk volna. De amúgy nincs vele bajom, és eléggé tele is ettem magam ahhoz, hogy ne nagyon akarjak mocorogni. Azaz, maradok, amíg lehet és hátha kiszedek belőle valamit, vagy akár segítek is rajta valahogy.
- De most miért sírsz? Tök jó fej csajszi vagy, meg... csinos is! Szerintem - ennél több érv egy 16 évestől valószínűleg egy lánynak nem kell, ha dicsérik. Majd elviszem őt az egyik ingyenjegyemmel! Na, ez lesz az aduászom, ha más nem jön be. Szerencsére elég edzett vagyok a lányokkal kapcsolatban, Zóra és Panka mellett olyanokat is megtudtam már, amit normális pasinak sosem kéne.
- Én meg fogok bolondulni idén amúgy. Remélem a rokonod nem talál ki most valami bolond feladatot, mint tavaly! Viszont ötös lettem nála, jókat írtam rólad - elmosolyodom, hátha ezzel javítani tudok a helyzeten. Meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866651#post866651][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.05. 08:50[/b][/url]

Tudom én, hogy nem mi vagyunk az elsők, meg az utolsók se. Most is a fura érmét forgatom a kezem közt, míg arra várok, hogy idő legyen. Igen, izgatott vagyok, hisz ez vagy nagyon nagy buli lesz, vagy nagyon nagy bajba kerülünk emiatt, de mikor felvetettem az ötletet Lacának, már-már biztos voltam abban, hajlandó vásárra vinni a bőrét velem.
Nem is értem egyébként, az előkészítőben miért nem bandáztunk együtt, csak most, hogy felkerültünk a kastélyba, meg egy házba, jövök rá lassan, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek első és második látásra tűnt.
Amint jelez a telefonom, hogy idő van, pattanok is fel, majd rongyolok a fiúk hálókörlete felé. Tudom én, nagyobb buli lenne ez éjjel, de egyrészt a múltkori után nem akarok még egy kört megreszkírozni - nem való nekem a társaságban csatangolás, jobb egyedül -, másrészt, szeretném azt hinni, nagyobb sikerünk lesz, csak mert senki nem gondol arra, valaki ezt nappal próbálja meglépni.
És nem, nincsenek illúzióim, hisz az ötletet is Rudi bá' adta tudtán kívül, nála csíptem el, hogy mondta valakinek, mindig vannak akik megpróbálják. Vajon büszke lesz ránk, ha sikerül? Mondjuk nem is az a lényeg, hanem az, hogy ne legyen a levitánál - hiába nyerték meg -, hanem maradjon nálunk.
Odaérve Lacus szobájának ajtaja elé, kopogok lassan hármat, de csak nem rontok be, lehet nincs is egyedül. Szépen megvárom odakint.
- Oké, még én sem vagyok teljesen biztos benne. Mi van, ha lebukunk? De tudod mit? - mutatok meg neki a furcsa érmém, ami még most is olyan szépen csillog, mint a jövőm.
- Fogalmam sincs, milyen érme, találtam a piactéren leesve, de... bízzuk a sorsra, na? -  pislogok rá mosolyogva, mert bárhogy is alakul ez, foghatjuk a felsőbb erőkre a kimenetelt legalább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866654#post866654][b]Gergelyfi László - 2023.09.05. 09:35[/b][/url]

Még mindig nem tudom, hogy mivel vett rá erre Zsanna. Talán elkezdtek hiányozni a csajok - Zórát kivették, Panka meg nyaral a vizsgaidőszak kellős közepén? Nohiszen -, ami  már önmagában fura, hiszen állandóan szekálnak. Jó, ez nem igaz, de szeretnek rajtam szórakozni, ráadásul Gertit meg igyekszem kerülni is, a múltkori bénázás miatt. Meg amúgy is tanulni kéne, mert a bájitaltan továbbra sem az erősségem, de mindegy, inkább lógok az elsős szépségkirálynővel. Mondjuk ebből a szempontból nem volt nehéz rábeszélni, de maga az akció már vet fel kérdéseket. Tavaly már "ellopták" ezt, bár nem volt sokáig kérdés, hogy kinél lehet. Most meg nem tudom, hogy miért kell éppen bátornak lenni eridonosként, de csak nem hagyhatom Zsét cserben. Hát hogy nézne már ki, mikor meg amúgy tök jó fej, ha nem számítjuk a sznobizmust, a flegmaságot, a ... mindegy is, én sem vagyok a világ legnormálisabb sráca, minek ítélkezzek? Főleg, hogy a barátaim nagy része sem normális, úgyhogy illik a képbe Zsazsa is. Na, de hogy pont azt, pont most fújjuk meg? Csak ülök a szobámban és ilyeneken töprengek, közben a bájitaltan könyv szétnyitva hever, természetesen fejjel lefelé, nehogy véletlenül a betűk beugorjanak a fejembe. Kopogás, megjött ő hercegnője. Mikor már kinyitom dumálni kezd, ráadásul pont arról, ami számomra is elég para. Hirtelen az ajkára teszem a mutatóujjam, miközben behúzom magam mögött az ajtót. Szerencsére senki más nincs bent, lehet, hogy őt magát kellett volna behúznom a szobába, nem az ajtót.
- Baszki a folyosón vagyunk, halkabban - veszem el az ujjam rögtön, mert Zóráéktól megtanultam már, hogy a csajok ilyenkor bármi kínos mozdulatra képesek, és még fájhat is. Közben nézem az érméjét, hát... egy érme, fura dolgokkal. Nem vizsgálom meg tüzetesen, csak éppen vetek rá egy pillantást, mert aztán újra Zsanna szemeibe nézek, ahogy - ha eddig nem lett volna éppen elég para amit csinálunk - még tovább feszíti a határát a hülyeségnek, amire készülünk. Azért nem mondom, hogy nem izgat és izgalmas a dolog, de egyértelműen a csínytevések azon válfaja, amikor rohadt nagy a kockázat/siker arány, de ha a rosszabb jön be, akkor bizony falhoz leszünk állítva.
- Jó, bízzuk, de mit? Hogy sikerül-e? - nézek rá nagy szemekkel, majdelindulok a trófeaterem irányába. - Jössz? - közben is dobálhattja az érméjét, én meg már azon gondolkodom, hogy átváltozom inkább, más bőrébe bújva. - Te figyusz, van tanár, aki akkora, mint én és ismerjük? - nem vagyok éppen kicsi már, de most hirtelen üres a fejem eléggé, hogy ilyenek eszembe jussanak. A pálcám hűvösen simul a tokjában hozzám, nagyon remélem, hogy segítségünkre lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866655#post866655][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.05. 09:48[/b][/url]

Amint nyílik az ajtó, én neki is zúdítom aggályaim, vagyis tenném, ha épp nem akadna meg a szemem valamin.
- Jól áll ez az ing - igen, vannak prioritások, és nem én lennék, ha nem nézném meg, mit vesz fel. Csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, mert abszolút nem mondtam, fekete a dress kód, csupán én is szeretek abban lófrálni.
Aztán csak folytatom, mert az aggályaim ettől még nem tűnnek el. Viszont egy ponton elkerekedik a szemem, és belém akad a szó. Nincs mese, szoknom kell, hogy csak úgy random hozzám érnek. Eddig ez nem volt ilyen, mármint a családtagjaimon kívül nagyon senki, és  hiába ismernek sokan, mindig ügyeltek arra, hogy ne kerüljön senki a közelembe a kelleténél, szóval ez nekem új dolog.
- Jó bocsi - dünnyögöm, próbálva leplezni a rajtam eluralkodó zavart. Mert azt meg utálom, tök kellemetlen érzés, és nem is múlik el olyan hamar.
- Neeeem, abban szinte teljesen biztos vagyok. Egész évet megúsztam büntimeló nélkül, egy belefér - vonok kecsesen vállat, az érmét szorongatva, aztán próbálok valami nagyon sötét mosolyt megejteni. Mielőtt még kilépnénk a klubhelyiségből, megállok és úgy nézek Lacára.
- Ha fej megpróbáljuk mágiával, ha írás.... betörjük - itt a nagy ötlet, kérlek szépen. Persze ezt is csak halkan vetem fel, mert itt aztán a falnak is füle van.
- Hmmm Irving? De neeee... láttad az Edictumot? Múltkor is lehúzták, hogy tanárnak adtad ki magad, erre lehet számítanak, és amúgy is. Nincs nekem apakomplexusom, hogy folyton tanárokkal lógjak, Laca - rázom a fejem, nagyot is sóhajtva mellé. Arról nem is beszélve, hogy az eridonos könnyebben megússza, mert ő tud ilyet.
- Vagy beijedtél? Mert akkor nem kell ám - döntöm oldalra a fejem, hogy húzzam kicsit az agyát.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866657#post866657][b]Gergelyfi László - 2023.09.05. 10:24[/b][/url]

Érted, én itt majd beszarok, hogy hogyan temetnek el élve felakasztva, ő meg azt mondja, hogy milyen jó az ingem! Nooormális? Ezen a gondolatmeneten meg már túl vagyunk.
- Kösz, neked is jó a szetted. Nem is feltűnő! - ironizálok, mondjuk, ha nincs rajta talár, akkor kábé mindenben lehet, mert ugye a modellséggel kéz a kézben jár az, hogy mindig tökéletesen öltözködik. Most is, ahogy mindig elég egy pillantás, hogy megállapítsa bárki, hogy nem egy kezdő vasutas öltözködött fel, a reggeli munkába járáshoz. A bocsánatkérésre csak bólintok és hirtelen vörös is lesz az arcom, amit majdnem elég gyorsan vissza is állítok a képességemmel, de attól az égő érzés még marad. Francnak kell nekem lányokhoz érnem? Mindegy, de legalább már csendesebben lopunk! Háhá, de jó!
- Jó, akkor mi baj lehet? Egy büntimunka... - fújom ki látványosan a levegőt, de tudom, hogy úgyis megpróbáljuk. Bármekkora baromság, bármennyire is para, nem baj, mi vagyunk a Bátrak Karavánja. Csak ki ne essen a kocsink kereke út közben, néhány fentről már úgyis kiesett.
- Mi van? - hitetlenkedve nevetem el magam, de gyorsan visszaveszek a hangerőből. - Hát ezek egyre jobb tervek! - szorítom el az ajkaim, majd azért megnyugtatom. Ha már hülyeséget csinálunk, akkor legyen minél nagyobb, nem igaz? - De tudod mit? Legyen! Dobd! - innentől azért már más üzemmódba váltok. Nem is tudom, hogy melyiknek örülnék jobban a mágiának, vagy a törésnek. De figyelem a történést, és közben valamiféle álcán gondolkodom.
- Jaj, igaz. Bár nem szoktam ilyet csinálni. Abba mondjuk azt is írták, hogy mennyi csajom van, te is köztük vagy, jobb, ha tudod - gurgulázok fel az egész hülyeségen. Én csípem amúgy az Edictumot, mert tök jó sztorikat találnak ki. Jó, némelyik nem kellemes, amikor összesúgdolóznak mögöttem, de el tudom viselni, mivel elég ha én tudom, hogy mi igaz, meg mi nem.
- Jól van ám. Nem leszek az apád, még az kéne - kuncogok, mert tudom, hogy nem lennék jó apa. Jó nekem így gyereknek lenni, nem kell a sok hülyeség, mert tudom, hogy én miket mondok, és azt visszahallani nem okés. Hirtelen kapom fel a fejemet a vádakra.
- Dehogy ijedtem. Már rég beszartam! Mehetünk - vigyorgok egyet és végre elindulunk a végzetünk irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866659#post866659][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.05. 10:44[/b][/url]

- Nincs nem feltűnő ruhám - forgatom meg a szemem. Mert amúgy teljesen átlagos, arról nem tehetek, hogy itt a lányok többsége nem törődik azzal, valahogy ki kell nézni a talár alatt is. Azt meg már elvetettem, hogy megreformáljam a sulit, veszett ügy.
És megint kicsit kellemetlenné válik a helyzet, mert látom akkor is rajta is a zavart, hiába próbálja gyorsan eltüntetni. Ugyanez volt Kornéllal is, és annak is mi lett a vége, bár... Lacával ezen is hamar túllendülünk, amiért most hálás vagyok.
- Figyelj, együtt ezer éves könyveket pakolgatni... hát tök romi - próbálom elviccelni, csak hogy ne érezzük a súlyt.
- Meg azt mondták, addig nem is vagyok jó diák, míg egyet be nem zsebelek... - jó, anya mondta, aki rellonos volt, és nem csak egyet élt túl, szóval nem tudom, ez más háznál, hogy működik. Azt is csak sejtem, Rudi bá' se fog minket vállon veregetni, ha lebukunk.
- Ha már neki állunk, csináljuk rendesen - biccentek, aztán fel is dobom az érmét. Jó, talán meg kellett volna említeni Lacusnak, hogy furi cucc ez, de jobbnak látom, ha nem teszem, így is rá van írva az arcára, mennyire tart flúgosnak.
- Igen, ki is akadhatnék, hogy lecseréltél... úgy tűnik ez az én keresztem - sóhajtok teátrálisan, de megforgatom a szemem.
- Mármint... Kornéllal egyszer randiztam, de nem sikerült túl jól... aztán igazából kiderült az is, hogy egy az érdeklődési körünk, ha érted, mire célzok... - vakarom meg a tarkóm, mert ezen a ponton érzem, hogy ezt nem kellene feszegetni, még mindig irtó kínosnak érzem azt az estét. És talán még bunkó is vagyok, amiért azóta se beszéltem vele, pedig tényleg fontos nekem... csak tök nehéz azok után a szemébe nézni.
- Még a felvetés is szörnyű - biccentek, egyet értve vele, és hagyom, hogy látványosan kirázzon a hideg. Behalnék, ha Laca lenne az apám, azon a ponton már tényleg elgondolkodnék, hogy megkeresem az iskolapszichológust.
- Úgy bírom, hogy ilyen bátor vagy - nevetve lépek ki az Eridonból, és indulok el háztársammal a trófeaterem elé.
- De ez a kupa olyan szép... bűn lenne, ha a kékeknél lenne - húzom el a szám, pedig tudom, hogy megérdemelték a stréberek.
- Na, benézel te, vagy nézzek be én? - állok meg a terem előtt. Első körben mindenképp fel kellene deríteni, hogy szabad-e a pálya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866662#post866662][b]Gergelyfi László - 2023.09.05. 11:29[/b][/url]

- Tudom - nyugszom le végül, hát ez van, de akkor is mellbevágott, hogy ez a ruhamizéria még annál is fontosabb, hogy elvigyük a kupát a helyéről. Mármint illegálisan.
- Úgy érzem, hogy te egy szikláról ugrálást is romantikusabbnak tartasz, mint egy pizzázást. Mondjuk lehet, hogy ezt én is - vonok végül vállat, bár tény, hogy ha együtt kellene undorító könyveket pakolni, legalább nem unnánk halálra magunkat. Csak bólogatok, ilyeneket már én is hallottam, hogy ha nem teszel semmit, akkor el leszel könyvelve bénának. Jó, hát nem mondom, egy két hülyéskedés belefér, nem tudom mit aggódok. Lehet, a közelébe sem jutunk, mert jelez valami néma riasztó. Úgyhogy fel is vetem neki inkább, hogy jól vigyázzon, ha már a csajom az Edi szerint.
- Túl nagy a nyomás, tudod? Kati is mindig ostromol, ahogy te - kuncogok, mert nagyjából annyira hajtanak rám mind a ketten, mint lovashintó az autópályára. A Kornélos megjegyzésnél pedig felhúzom az egyik szemöldököm. Egy az érdeklődési körük? Jahogy...
- Tényleg? Nem tudtam - elgondolkodom az egészen, még a jobb arcfelemet is megvakarom a bal kezemmel. Nem tudtam, hogy meleg, de hát nem is mutatott ilyesmit eddig, meg nem is szoktam mindenkitől megkérdezni ezt. Közben elszórakoztatjuk magunkat, hogy rossz apa lennénk mindkettőnk szerint is, aztán persze beszól megint Zsazsa. Ő egy bátor Eridonos, vagy flúgos... esetleg mindkettő. Nem is esetleg.
- Ja tényleg bűn, végül is megtettünk mindent, hogy miénk legyen - nem próbálok bűntudatot kelteni benne, csak az igazság az, hogy nem árasztottuk el szorgalmikkal a tanárokat. Valamelyikük ezt finoman meg is jegyezte, hogy esett volna el a saját lábában. - De ugye ez egy másik módszer, lássuk! - szélesen elvigyorodom, miközben megérkezünk a helyszínre. - Megyek én - mondom és elindulok a trófeateremben. Hát egy két lézengő diákon kívül nincs senki, szóval mondhatni szabad a terep. - Jöhetsz - lépek vissza egy pillanatra, majd a házkupa felé indulok. Látszólag egyetlen, sima üvegvitrinben van, ahogy elnézem, amikor megállok előtte. - Mit csináljunk, hogy a téblábolók elhúzzanak? - biccentek a két srác és a három lány felé, akik a teremben vannak még. - Végül is nem sietünk... vagy de? - nézek rá és tovább próbálom felderíteni a hely mágiáját. Nem nagyon fog menni így, hogy van közönség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866678#post866678][b]Mesélő - 2023.09.05. 19:34[/b][/url]

Amint az érme a magasba lendül, az egyik oldalán mintha ököl, a másikon szikrázó pálca mutatkozna - néhány pillanatig pörög a levegőben, aztán elegánsan landol Zsanna kézfején. Az eredmény: írás.

Úgy tűnik, a tárgynak van humorérzéke - egy varázslóiskola közepén arra biztatja a két gólyát, hogy pálcájuk nélkül lopjanak. Mondjuk, lehet ebben némi ráció, elvégre az ilyen értékeket ritkán hagyják védelem nélkül, márpedig nem elsősök fognak zseniális mission impossible szintű varázstörést csinálni.
Ami viszont kínosabb, hogy az első próbálkozásnál, amit az üveg betörésére tesznek, könnyedén lepattannak a vitrinről. Mert arra, hogy létezik törésgátló, valahogy egyikük sem gondolt a tervezési fázisban. Szerencséjükre úgy tűnik, riasztóbűbájt sem aktiválnak.
Szóval így állnak egymással szemben, mint marcona cowboyok: a kupát rejtő kis üveges szekrény vs a két Eridonos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866748#post866748][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.07. 18:46[/b][/url]

- Naaaaa, ne írd le a pizzázást. Imádok enni, de amúgy igen, tök szívesen ugrálnék szikláról is - csillog a szemem, mert mindkettőért lelkesedek. A kaja azért, mert tilos, és amúgy buli olyat csinálni, amit tilos. Főleg, hogy anyu nem tud a hátam mögött kopogni a tűsarkújával, hogy ő most rajta kapott, csak ha feltűnően sokat hízok. De ugye odáig meg nem hagyom fajulni a helyzetet, tisztességesen lemozgom.
- Ostromollak? Drágám, hagyom, hogy velem lógj. Ez aligha nevezhető ostromolásnak - kérem ki magamnak, mert az azért nem úgy van. Még ha lennének is olyan gondolataim, hogy én meg Laca, se kezdenék el utána futni. Vannak elveim, és igenis, tessék a lányokat tisztességesen felszedni. Mit lehet kezdeni egy olyan pasival, aki még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy felszedje a lányt? Számomra az annyira kiábrándító.
- Fontos nekem, csak nem úgy, ahogy elsőre gondoltuk... - megvonom a vállam, azt már inkább elhallgatva, hogy egyébként bunkó vagyok, mert a jelenlegi helyzettel nem tudok mit kezdeni. Tudom én, hogy megbántottam a Levitást, de nem tudok eléállni, és bocsánatot kérni, mert azt amit mondtam, nem bántam meg. Máig így látom. Szerintem ott valami nagyon félre siklott.
- Szóval, ha most szekálni kezded emiatt, beverem a képed - közlöm vele félig komolyan, hisz közben azért mosolygok, mert annyira ismerem Lacát, hogy nem fogja ezzel szekálni, de azt is akarom, hogy tudja, senkinek nem hagyom attól függetlenül, hogy Kornélt cseszegesse.
A tervem viszont fontosabb, és így is érzem, többet beszéltem, mint kellett volna. Nem szoktam a saját magam szennyeseit kiteregetni, nagyon ritka, mikor valakinek megnyílok annyira, hogy kap egy szeletet belőlem, és ez most megint egy furcsa helyzet. Még Lencsunak se beszéltem Kornélról, vagy hogy most mi van. Boldogan hagyom, hogy elhíresztelje, mekkora egy bunkó picsa vagyok, ha így neki könnyebb.
- Én megpróbáltam. Esküszöm. Rávettem egy rellonost, hogy  segítsen tanulni - húzom ki magam, büszkén vigyorogva is mellé, mert ez aztán nagy szó. Mintha egy sárkányt szelídítettem volna meg. Jó, az aprócska részlet, hogy rokon az illető, most nem fontos. Tudom én, ha Álmosnak nem lett volna kedve, sehogy se veszem rá.
- Oké, mégse vagy olyan beszari - vigyorodok el, mikor magára vállalja a felderítést, és ahogy szól, már megyek is.
- Szerintem várjunk - suttogom neki, közben a dolgokat nézve, mint akit baromira érdekel.
- Fúúú, nézd annak a srácnak a haját... bahh, ez a frizu már akkor se volt menő - vágok mellé egy jól szituált fintort is, és felteszem magamban a kérdést, hogy hagyhatta, hogy ez a kép kerüljön ki róla? De most komolyan?
Persze ahogy azt vártam, a lézengők is megunják az ittlétet, szóval ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, megropogtatom az ujjaim.
- Szóval akkor betörjük - nézek körbe, valami nehéz tárgy után kutatva, majd ahogy megtalálom, lendülök is neki. A mozzanat viszont nekem jobban fáj, mint az üvegnek, így kénytelen vagyok felnyögni.
- Basszus, hülye suli - mert mi mást is okolhatnék, miközben átfogom a csuklóm, és mozgatni kezdem.
- Ötlet? - nézek eztán Lacára, hátha neki van valami jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866854#post866854][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.09.09. 23:14[/b][/url]

Borzasztóan zavarta már mindenki a kis vöröst. Annyi ember sürgött-forgott abban a kastélyban, hogy szinte úgy érezte megfojtja a légkör. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgák miatt mindenkin eluralkodott már a szín tiszta pánik. Ilyenkor eddig mindig a természetet választotta, hogy megnyugvást találjon, ám a tanárai ráparancsoltak, hogy amíg nem tanulta meg amit kell, nem mehet sehova. Már pedig neki egy kis magány kell.
Ahogy a folyosókat rótta, látta a trófeateremből kisettenkedő egyéneket, és szinte biztos volt, hogy nagyon senkit nem is fog odabent találni. Ki akarna egy csomó ócska fém között ücsörögni. Már persze Gertiet leszámítva.
Ám ahogy halkan besurrant, rájött, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. A két feketébe öltözött ráadásul nem is volt számára ismeretlen, hiszen az Eridon gyermekei, mint jómaga. És természetesen mi másra lépett volna be, ha nem a levegőben szálló nehéz tárgy látványára?
Jó pár másodpercbe is beletelt, hogy Gertrúd értelmezni tudja a látottakat, és mielőtt meg is lett volna minden részlet, már váltott is át legprefektusosabb létébe.
- Ötlet nem sok. Kérdés annál több - jelentette ki, ezzel felhívva a figyelmet magára. Kihúzta magát, mint egy dölyfös csirke, és úgy sétált közelebb a kis pároshoz, állat felszegve. - Halljam két kis csurimuri, mégis mit csináltok itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=867011#post867011][b]Gergelyfi László - 2023.09.13. 08:35[/b][/url]

- Mindjárt gondoltam - vigyorodom el, ahogy a hercegnő is egyetért abban velem, hogy a szikláról ugrás vicces lehet. nem mintha bármikor is kipróbáltam volna, de mondjuk rá, hogy rajta van a bakancslistámon. Na, majd egyszer, amikor nem lesz más dolgom és nyár lesz.
- Ó, pedig néha már azt hittem, hogy hát odavagy értem - folytatom a poénkodást, ha már így belementünk. Nem vitás, hogy Zsanna simán a zsánerem, de szerintem minden jó szemmel rendelkező srácnál is így van. Ráadásul ismerem is eléggé ahhoz, hogy ne csak a külsejéről ítéljek, így bízvást mondhatom, hogy jó parti. Az biztos, hogy vele nem unalmasak a hétköznapok, mert például rávehet arra is, hogy lopjátok el a házkupát...
- Már miért tenném? De ha mégis eszembe jutott volna, akkor most már biztosan nem fogom szekálni - elhúzom a fejem ijedten, mintha félnék attól, hogy Zsé bántani akarna. Mindegy, amit mondtam igaz, nem volt ilyen gondolatom, hogy egy meleg srácot zaklatnom kellene, mert olyan, amilyen.
- Mi van? Egy Rellonossal tanultál? Wow - direkt csinálok úgy, mintha érdekelne, és meglepődnék, hogy egy pincelakóval tanulgatott. Bár tény, hogy mi ketten nem vagyunk a tanulás mintapéldányai, így végül is a "wow" ennek is szól. De mivel van jobb dolgunk is - en, inkább ne lenne, de már mindegy -, mint a tanulásról beszélni, ezért felvállalom a felderítés szerepét, és miután úgy ítélem meg, hogy minden rendben, be is hívom őt. - Kösz. Minden dicséreted megmelengeti a lelkem - forgatom m eg a szemeimet vigyorogva, majd megállunk az egyik vitrinnél. Természetesen itt sem tud Zsanna kibújni magából, máris ekézni kezd egy srácot. Odavezetem a szemeimet, hát... jó, én sem hordanék ilyet, de biztos régen más volt a menő, vagy nem tudom. Azonnal ugyanúgy kezd állni az én hajam is. - Én sem vagyok így menő? - kihúzom magam és kérdően nézek rá. Aztán végre kitisztul a terep és nekikezdhetünk az akciónak. Védelem - Eridonos tolvajok 1:0.
- Hát, nézzük meg, ha azt a széket - mutatok rá egy méretesebb fotelszerű darabra, mikor egy igen érdekes hang szólal meg mögöttünk. Meg is pördülök, egyértelműen már a hangról felismertem őt - oké, nekem ez könnyű - és arcomra meglepődéssel vegyes mosoly terül szét. Örülök, hogy ő jött, egyrészt háztárs, másrészt bájitaltárs, harmadrészt... jó fej, szóval be kell vonni.
- Te hogy törnéd be az üveget? - mutatok a házkupát védő vitrinre. - Kéne nekünk belőle valami, de eskü visszahozzuk. És ha bárki szólna, a te ötleted volt. Segíts, Gerti! - nyilván nem köpnék be senkit, de erről nem kell tudnia a hölgykoszorúnak. Úgyis a csurimurin már majdnem elnevettem magam, de valójában meg tökre tetszik a szó, bármit is jelentsen. Zsanosz, Gertosz, Alacosz a három csurimuri. Egy mindenkiért, mindenki a kupáért!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=867041#post867041][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.14. 18:17[/b][/url]

- És mondd csak, ezt a következtetést miből vontad le? - pislogok nagyokat, még a kezeim is csípőre teszem, mert úgy érdekel, mit szúrhattam el már megint, amiért megfogalmazódott benne ez.
- Nem az... csak már úgy meg akartam fenyegetni valakit... bejött? - rebegtetek pillákat, mert mi tagadás, Laca nem úgy tűnik, mint aki most helyben összecsinálta magát. De nem tehetek róla, hogy nincs fenyegető aurám, talán majd később, majd ha nagy leszek.
- Igen - húzom ki magam, mert nem érdekel a szarkazmus, ha tudná, hogy Álmosról van szó, belátná, hogy ez még úgy is nagy szó, hogy egyébként a rokonom. És nem csak azért, mert nem csapott még agyon, hanem mert tényleg segít, és nincs az arcára írva minden percben, hogy menthetetlen vagyok.
- Igyekszem, Laca... igyekszem - nevetem el magam, mert úgy néz ki, ez nálunk ilyen. Folyton szívjuk egymást vérét, és nekem ez tényleg jól esik. Ahogy tisztul a terep, be is megyek a háztársam után, csak hogy az első adandó alkalommal fintorogjak egyet.
- Az eredeti hajad jobb - mosolygok rá, diplomatikusan oldva meg a helyzetet, de aztán lefoglal, hogy teljesítsem a küldetést, ami.... ami tényleg nem olyan egyszerű. A csuklóm is megérzi, és úgy pattog róla vissza minden, hogy még csak meg se kottyan a szekrénynek. Kezdem kicsit felhúzni magam ezen.
- Nem rossz - csillan fel a szemem, és megyek is a székért, csak félúton megtorpanok.
- Neked nincs szabadnapod? - nézek a prefire, kicsit talán hagyva, hogy kiüljön az arcomra, mennyire örülök a felbukkanásának.
- Így van. Te se akarhatod, hogy a strébereké legyen - szállok be Lacának segíteni, hogy meggyőzzük Gertit, de újra a szekrényt vizslatom, és szinte látni, hogy felgyullad a villanykörte a fejem felett.
- Vigyük el. Mármint az egész szekrényt. Az üveget úgyse tudnánk betörni, de nem gondolnám, hogy magát a szekrényt olyan durván rögzítenék. Letakarjuk valamivel, és felcipeljük, na? - nézek a másik két eridonosra, miután felvázolom az ötletem. És az a legszebb, hogy ez még működhet is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=867454#post867454][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.09.24. 12:58[/b][/url]

Alapjáraton nem volt Gertrúd egy túl szigorú ember. Ha nem zavarták őt vagy az anyatermészetet, akkor egészen üde társaság tudott lenni a sok fura szavával. Azonban Zsanna megjegyzése egyáltalán nem tetszett neki. No nem mintha jelenleg rajta lenne az a bizonyos kitűző, de a háztársának igazán tisztában kéne lennie a megfelelő viselkedésmóddal. Márpedig éppen Gertie kéri számon őket, és nem fordítva.
Már épp szóra nyitotta a száját, amikor Laca elkezdett beszélni. - Ne... - kezdte újra, ahogy Zsanna is a szavába vágott. A sok őrültség pedig egyszerűen elnyomta a tudatát.
- Ekkora csajpotiságot! Mégis hogy gondoltatok egy egész szekrényt átcipelni a kastélyon észrevétlenül? - akadt ki a vöröske hitetlenkedve. - Vagy... talán... - kezdtek el járni a fogaskerekei. - Nem, nem. Nagy bajban vagytok. Ellopni a trófeát? Inkább szereztetek volna pontokat év közben, és most nem kéne ilyen mumákságokat kitalálnotok. Gyerünk - intett az ajtó felé Gertie ellentmondást nem tűrő hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=867964#post867964][b]Gergelyfi László - 2023.10.03. 14:52[/b][/url]

- Haj már, ennyire komolynak nézel engem, hogy mindent komolyan mondok? - próbálom elvenni egy kicsit az előző mondat élét, de tényleg csak szórakoztam vele. Nem mondom, hogy nem jó csaj, meg nem kedvelem, de egyelőre nem érzem azt, hogy nekünk járni kéne. Áhh, még a fogalmazáshoz is béna vagyok ebben, szóval tényleg nem való nekem még egy barátnő, pláne nem olyan hercegnő, mint Zsazsa.
- Amúgy tudsz félelmetes lenni, ja! - vonok vállat, mert tényleg tud. Azért egy mérges Zsazsa nem éppen jó látvány és tudom, hogy ha nagyon akarna, tudna bántani, még ha nem is fizikailag. A lányok ravaszak, vigyázni kell velük, ha nincs jó kedvük. Vagy ha van. Miközben az évszázad rablására - ahahaha - készülünk, legalább jól elszórakozunk, amíg szabad nem lesz a terep. A hajam persze lefikázza, viszont annak meg örülök, hogy az eredeti legalább jobb. Én azt már Zsazsától dicséretnek veszem, még meg is mondom neki. Mikorra kitaláljuk, hogy hogyan törjük be az üveget, ha már az első akció félrement, megjelenik Gerti a legrosszabbkor. Kivéve, ha segít, akkor legjobbkor. A lányok pedig ismerkedni kezdenek... Én pedig kezdek rosszul lenni, mert mindkét csajt szeretem. Mármint, kedvelem, még mielőtt bárki félreértené, még én magam is.
- Nem is csajpotiság, oké?! Csurimuriság! - vágok vissza úgy, hogy a két szó jelentéséről csak halvány fogalmai vannak a mondatkörnyezetből. És amúgy is, ha már eljöttünk idáig - én vadmarha! -, akkor már legyen az a lúd kövér, mint egy miniszterelnök! Hát nehogy már Gerti ne segítsen?! Pont ő aki... aki nem is olyan marha, mint mi?! De akkor is, vannak bajtársi, háztársi kötelességek, és pont nem az, hogy letartóztat minket, mikor így is fullbénák vagyunk. Hát legyen már benne Eridon szelleme!
- Nem is vagyunk bajban és hagyjuk már! Nehogy már az áfonyáké legyen ez a szép serleg? Kapnak majd egy másolatot, vagy valamit cserébe. Meg figyeljél már - mondom Kedves prof hangján - segíteni kell a bajbajutott háztársaidon, ez bizony kötelező, mint a cipőfűzést megtanulni! - hagyom abba végre, mert hirtelen nem tűnik olyan jó ötletnek végigvinni a kastélyon az egész vitrint. - Amúgy meg mi lenne, ha csak simán ellöknénk, vagy felfordítanánk mágiával és leejtenénk a fejére? - morfondírozok, miközben nem jut más az eszembe azon kívül, hogy valaki ugorjon át az üvegen, azt meg most nem javasolnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=868148#post868148][b]Várffy Altea Katalin - 2023.10.07. 23:26[/b][/url]

- Mm---megkérdehezték, hogy lettem elsős létemre prefektus,- küszködik a szavakkal a könnyein és szipogáson át, a mellé csüccsenő Laci arca helyett inkább a szembefalat meg a padlót vizslatva. Egyáltalán nem a filmekbe illő kis diszkréten lepergő egy-két cseppről beszélünk itt, sokkal szánalmasabb az egész összhatás, amint kifújja az orrát. - HARMADIKOS vagyok! Ha...harmadikhos!- magyarázza a csempéknek felháborodottan, aztán elkeseredetten, mert nem ez az első eset, hogy összekeverik valaki fiatalabbal. Sig egy évvel alatta jár, tényleg elsősként lett prefekta, mégse kérdőjelezte meg senki. Senki!  
- De én nem akarok "csajszi" lenni!- bukik ki belőle egy hirtelen kéz-gesztussal, mert mindenki ezzel jön. Kislány, kicsi lány, leányzó, csajóka, Katinka meg a kicsi Kató, a nagyitól, a rokonoktól, a tanárok pillantásaiból... aztán most az elsősöktől az utolsó csepp a pohárban. - Te she gondholod komolyan...- motyogja szontyologva, bár talán egy kissé zavartan a dicséretre.
- Rolit bele fogom fullasztani a saját önelégültsébe,- ó, ez a téma, eeez szinte el is feledteti vele néhány pillanatra a gólyákat. Felpillant a vitrinekre, ahol munkáját dicséri jópár átirt név és dij, hogy a fotókról ne is beszéljünk. Szabályos eltökéltség ül az arcán, mert az a görény képes volt még a katasztrófa közepette is megpróbálni valami nőnek tetszelegni. Ellenben a bajszokról eszébe jut az a másik is.
- Sa...sajnálom azt. Ma...majd visz-szacsinálom,- szipogja, Laci arca felé gesztikulálva. Amint nem rázza a sirás utója, már mer varázsolni - Laca addig megnézheti valamelyik üvegben a tükörképét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=868369#post868369][b]Gergelyfi László - 2023.10.11. 11:20[/b][/url]

Nem pontosan értettem ki a szavakat a sírás mögül - azaz: egyáltalán nem érttettem, hogy mi lehet a pontos probléma -, de hamarosan rájöttem, mikor Kata összeszedte magát és kitisztítja légútjait, kiderül a dolog. Azaz, hogy ő nem magas, és kislányos(?) a kinézete, ezért gólyának nézték. Nos, ezt valahol meg tudom érteni, hogy nem király dolog, de amúgy én nem nézném ennyire kicsinek, mármint magasságilag igen, de amúgy... mindegy, nem nagyon kérdőjeleznék meg senki prefektust, hogy miért kapta meg a jelvényét. Főleg nem a Rellonban, de ők tudják... szerencsések, hogy Kata nem a vérmes prefik közül való, különben már másképpen gondolnának rá. A vigasztalási képességem nem éppen profi, ahogy a példa mindjárt is mutatja.
- Én nem úgy értettem, ahogy te gondolod - sóhajtok egyet, miközben ő mérgelődik még gondolom az előző kedvességemen. - Az hülyén hangzana, hogy jó nő vagy, na, mégiscsak az egyik barátom vagy, akiknek nem mondunk ilyeneket - hej, Laca te aztán ne kezdj el magyarázkodni. Már az államat vakarom, hogy hogyan is segítsek rajta, miközben ő valahogy Létaira fordítja a dühét, de legalább nem az eredeti problémán vetyeng tovább. Az a srác menőnek számít szerintem, habár tud ő igazi szemétláda is lenni, ahogy hallottam, jobb elkerülni, ha nem vagy lány. Vagy éppen akkor is? Az a hír járja, hogy elég sok fordult meg az ágyában, emiatt akár még hype-olni is lehetne, de inkább rohadjon meg! Mindegy, nem vagyok lány és nem is leszek előtte, hehe.
- Miért? Bepróbálkozott nálad is? - kérdezek akkor már rá, kíváncsian vizslatom a szemeit, hogy legalább elvezessem őt a témáról más vizekre. Tökre bírom Katit, szóval, ha már itt járok valamennyire kötelességemnek érzem, hogy kirántsam őt ebből az állapotból. Igazi lovag vagyok, még ha béna is.
- Mármint mi... ó - nézek magamra furán, és már az előző vakarászásnál is volt valami furcsa, ami a kezébe akadt. De most már látja a kackiás bajuszát és pár másodperc múlva hahotázásba tör ki és vadul röhögni kezd a saját tükörképén.
- Nagyon tehetséges boszorkány vagy - alig tudja értelmesen kiejteni a szavakat, talán nem is lehet érteni teljesen őket, ráadásul Kati is láthatja, ahogy felé fordulva látszik, hogy egyáltalán nem haragszik rá, sőt. Aztán gondol egyet és megpróbálja a veleszületett képességével eltűntetni a szőrt... sikerrel. A bajusz gondol egyet és az orra alatt visszahúzódik egy pontba, majd eltűnik. - Szerinted a szakáll hogy állna? - kérdezi vigyorogva, miközben kinöveszt egy teljes körszakállt magára és várja az ítéletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=869404#post869404][b]Várffy Altea Katalin - 2023.11.14. 20:23[/b][/url]

- Nem?-* néhány pillanatig összevont szemöldökű zavar ül ki az arcára, mert attól, hogy például Sig a legjobb barátja, napnál világosabb számára, hogy milyen csinos (és egyre csinosabb, ahogy rátalál a stílusára). Mármint, hirtelenjében nem emlékszik, mondta-e ezt neki valaha, de nem is érzett visszatartó erőt. Bizonytalanul szipog egyet, orrot fújva. - Miért hangzana hülyén?- teszi aztán fel teljesen őszintén a kérdést, mert érdekli a másik érvelése.
Eltart egy ideig, mire rájön, hogy félreértést szült - ő Sárffy-Roller "Roli" Lóbeltre gondolt, nem Létaira, de... A kiballagó prefektusnak is akad a rovásán, szóval nem javítja ki. Ellenben roppant nőiesen horkant egyet a felvetésre, ami felerészt megvetés Létai irányába, felerészt saját magára irányuló utálat. Ugyan, ki mozdulna rá? Ott van Esther, akire az évnyitó alatt csorgatták a nyálukat a fiúk, az ő létezéséről jóformán tudomást se véve. Talán még Armandnak is több esélye van bepasizni, mint neki... pedig mellek tekintetében aztán ugyanott tartanak.
Furcsa nézni, ahogy a másik nagyjából elgurul a röhögéstől - aztán Katin a sor, hogy kuncogva nézze, mint szippantja vissza a bajszot a fiú, látszólag az orrlyukával. Persze tudja, hogy metamorf, de a következő pillanatban azért megdöbben, félrenyelve a nevetést.
- Merlin bársonygatyája,- bukik ki belőle két köhögés közt, mert Laci hirtelen úgy fest, mint a koboldfelkelések egyik nem túl pozitív alakja - azokból, akikre unalomból még csak firkálni se tudott, mert szinte teljes arcát beborította a dús szakáll. A neve sehogy se jut eszébe, de látványosan elborzad, teljesen megfeledkezve a sírásról. - Ezzel legfeljebb valamelyik szellemet tudnád felszedni, vagy a dédimet,- nyögi aztán, amint valami koherenset tud gondolni.