A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866651#post866651][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.05. 08:50[/b][/url]

Tudom én, hogy nem mi vagyunk az elsők, meg az utolsók se. Most is a fura érmét forgatom a kezem közt, míg arra várok, hogy idő legyen. Igen, izgatott vagyok, hisz ez vagy nagyon nagy buli lesz, vagy nagyon nagy bajba kerülünk emiatt, de mikor felvetettem az ötletet Lacának, már-már biztos voltam abban, hajlandó vásárra vinni a bőrét velem.
Nem is értem egyébként, az előkészítőben miért nem bandáztunk együtt, csak most, hogy felkerültünk a kastélyba, meg egy házba, jövök rá lassan, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek első és második látásra tűnt.
Amint jelez a telefonom, hogy idő van, pattanok is fel, majd rongyolok a fiúk hálókörlete felé. Tudom én, nagyobb buli lenne ez éjjel, de egyrészt a múltkori után nem akarok még egy kört megreszkírozni - nem való nekem a társaságban csatangolás, jobb egyedül -, másrészt, szeretném azt hinni, nagyobb sikerünk lesz, csak mert senki nem gondol arra, valaki ezt nappal próbálja meglépni.
És nem, nincsenek illúzióim, hisz az ötletet is Rudi bá' adta tudtán kívül, nála csíptem el, hogy mondta valakinek, mindig vannak akik megpróbálják. Vajon büszke lesz ránk, ha sikerül? Mondjuk nem is az a lényeg, hanem az, hogy ne legyen a levitánál - hiába nyerték meg -, hanem maradjon nálunk.
Odaérve Lacus szobájának ajtaja elé, kopogok lassan hármat, de csak nem rontok be, lehet nincs is egyedül. Szépen megvárom odakint.
- Oké, még én sem vagyok teljesen biztos benne. Mi van, ha lebukunk? De tudod mit? - mutatok meg neki a furcsa érmém, ami még most is olyan szépen csillog, mint a jövőm.
- Fogalmam sincs, milyen érme, találtam a piactéren leesve, de... bízzuk a sorsra, na? -  pislogok rá mosolyogva, mert bárhogy is alakul ez, foghatjuk a felsőbb erőkre a kimenetelt legalább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866655#post866655][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.05. 09:48[/b][/url]

Amint nyílik az ajtó, én neki is zúdítom aggályaim, vagyis tenném, ha épp nem akadna meg a szemem valamin.
- Jól áll ez az ing - igen, vannak prioritások, és nem én lennék, ha nem nézném meg, mit vesz fel. Csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, mert abszolút nem mondtam, fekete a dress kód, csupán én is szeretek abban lófrálni.
Aztán csak folytatom, mert az aggályaim ettől még nem tűnnek el. Viszont egy ponton elkerekedik a szemem, és belém akad a szó. Nincs mese, szoknom kell, hogy csak úgy random hozzám érnek. Eddig ez nem volt ilyen, mármint a családtagjaimon kívül nagyon senki, és  hiába ismernek sokan, mindig ügyeltek arra, hogy ne kerüljön senki a közelembe a kelleténél, szóval ez nekem új dolog.
- Jó bocsi - dünnyögöm, próbálva leplezni a rajtam eluralkodó zavart. Mert azt meg utálom, tök kellemetlen érzés, és nem is múlik el olyan hamar.
- Neeeem, abban szinte teljesen biztos vagyok. Egész évet megúsztam büntimeló nélkül, egy belefér - vonok kecsesen vállat, az érmét szorongatva, aztán próbálok valami nagyon sötét mosolyt megejteni. Mielőtt még kilépnénk a klubhelyiségből, megállok és úgy nézek Lacára.
- Ha fej megpróbáljuk mágiával, ha írás.... betörjük - itt a nagy ötlet, kérlek szépen. Persze ezt is csak halkan vetem fel, mert itt aztán a falnak is füle van.
- Hmmm Irving? De neeee... láttad az Edictumot? Múltkor is lehúzták, hogy tanárnak adtad ki magad, erre lehet számítanak, és amúgy is. Nincs nekem apakomplexusom, hogy folyton tanárokkal lógjak, Laca - rázom a fejem, nagyot is sóhajtva mellé. Arról nem is beszélve, hogy az eridonos könnyebben megússza, mert ő tud ilyet.
- Vagy beijedtél? Mert akkor nem kell ám - döntöm oldalra a fejem, hogy húzzam kicsit az agyát.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866659#post866659][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.05. 10:44[/b][/url]

- Nincs nem feltűnő ruhám - forgatom meg a szemem. Mert amúgy teljesen átlagos, arról nem tehetek, hogy itt a lányok többsége nem törődik azzal, valahogy ki kell nézni a talár alatt is. Azt meg már elvetettem, hogy megreformáljam a sulit, veszett ügy.
És megint kicsit kellemetlenné válik a helyzet, mert látom akkor is rajta is a zavart, hiába próbálja gyorsan eltüntetni. Ugyanez volt Kornéllal is, és annak is mi lett a vége, bár... Lacával ezen is hamar túllendülünk, amiért most hálás vagyok.
- Figyelj, együtt ezer éves könyveket pakolgatni... hát tök romi - próbálom elviccelni, csak hogy ne érezzük a súlyt.
- Meg azt mondták, addig nem is vagyok jó diák, míg egyet be nem zsebelek... - jó, anya mondta, aki rellonos volt, és nem csak egyet élt túl, szóval nem tudom, ez más háznál, hogy működik. Azt is csak sejtem, Rudi bá' se fog minket vállon veregetni, ha lebukunk.
- Ha már neki állunk, csináljuk rendesen - biccentek, aztán fel is dobom az érmét. Jó, talán meg kellett volna említeni Lacusnak, hogy furi cucc ez, de jobbnak látom, ha nem teszem, így is rá van írva az arcára, mennyire tart flúgosnak.
- Igen, ki is akadhatnék, hogy lecseréltél... úgy tűnik ez az én keresztem - sóhajtok teátrálisan, de megforgatom a szemem.
- Mármint... Kornéllal egyszer randiztam, de nem sikerült túl jól... aztán igazából kiderült az is, hogy egy az érdeklődési körünk, ha érted, mire célzok... - vakarom meg a tarkóm, mert ezen a ponton érzem, hogy ezt nem kellene feszegetni, még mindig irtó kínosnak érzem azt az estét. És talán még bunkó is vagyok, amiért azóta se beszéltem vele, pedig tényleg fontos nekem... csak tök nehéz azok után a szemébe nézni.
- Még a felvetés is szörnyű - biccentek, egyet értve vele, és hagyom, hogy látványosan kirázzon a hideg. Behalnék, ha Laca lenne az apám, azon a ponton már tényleg elgondolkodnék, hogy megkeresem az iskolapszichológust.
- Úgy bírom, hogy ilyen bátor vagy - nevetve lépek ki az Eridonból, és indulok el háztársammal a trófeaterem elé.
- De ez a kupa olyan szép... bűn lenne, ha a kékeknél lenne - húzom el a szám, pedig tudom, hogy megérdemelték a stréberek.
- Na, benézel te, vagy nézzek be én? - állok meg a terem előtt. Első körben mindenképp fel kellene deríteni, hogy szabad-e a pálya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866748#post866748][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.07. 18:46[/b][/url]

- Naaaaa, ne írd le a pizzázást. Imádok enni, de amúgy igen, tök szívesen ugrálnék szikláról is - csillog a szemem, mert mindkettőért lelkesedek. A kaja azért, mert tilos, és amúgy buli olyat csinálni, amit tilos. Főleg, hogy anyu nem tud a hátam mögött kopogni a tűsarkújával, hogy ő most rajta kapott, csak ha feltűnően sokat hízok. De ugye odáig meg nem hagyom fajulni a helyzetet, tisztességesen lemozgom.
- Ostromollak? Drágám, hagyom, hogy velem lógj. Ez aligha nevezhető ostromolásnak - kérem ki magamnak, mert az azért nem úgy van. Még ha lennének is olyan gondolataim, hogy én meg Laca, se kezdenék el utána futni. Vannak elveim, és igenis, tessék a lányokat tisztességesen felszedni. Mit lehet kezdeni egy olyan pasival, aki még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy felszedje a lányt? Számomra az annyira kiábrándító.
- Fontos nekem, csak nem úgy, ahogy elsőre gondoltuk... - megvonom a vállam, azt már inkább elhallgatva, hogy egyébként bunkó vagyok, mert a jelenlegi helyzettel nem tudok mit kezdeni. Tudom én, hogy megbántottam a Levitást, de nem tudok eléállni, és bocsánatot kérni, mert azt amit mondtam, nem bántam meg. Máig így látom. Szerintem ott valami nagyon félre siklott.
- Szóval, ha most szekálni kezded emiatt, beverem a képed - közlöm vele félig komolyan, hisz közben azért mosolygok, mert annyira ismerem Lacát, hogy nem fogja ezzel szekálni, de azt is akarom, hogy tudja, senkinek nem hagyom attól függetlenül, hogy Kornélt cseszegesse.
A tervem viszont fontosabb, és így is érzem, többet beszéltem, mint kellett volna. Nem szoktam a saját magam szennyeseit kiteregetni, nagyon ritka, mikor valakinek megnyílok annyira, hogy kap egy szeletet belőlem, és ez most megint egy furcsa helyzet. Még Lencsunak se beszéltem Kornélról, vagy hogy most mi van. Boldogan hagyom, hogy elhíresztelje, mekkora egy bunkó picsa vagyok, ha így neki könnyebb.
- Én megpróbáltam. Esküszöm. Rávettem egy rellonost, hogy  segítsen tanulni - húzom ki magam, büszkén vigyorogva is mellé, mert ez aztán nagy szó. Mintha egy sárkányt szelídítettem volna meg. Jó, az aprócska részlet, hogy rokon az illető, most nem fontos. Tudom én, ha Álmosnak nem lett volna kedve, sehogy se veszem rá.
- Oké, mégse vagy olyan beszari - vigyorodok el, mikor magára vállalja a felderítést, és ahogy szól, már megyek is.
- Szerintem várjunk - suttogom neki, közben a dolgokat nézve, mint akit baromira érdekel.
- Fúúú, nézd annak a srácnak a haját... bahh, ez a frizu már akkor se volt menő - vágok mellé egy jól szituált fintort is, és felteszem magamban a kérdést, hogy hagyhatta, hogy ez a kép kerüljön ki róla? De most komolyan?
Persze ahogy azt vártam, a lézengők is megunják az ittlétet, szóval ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, megropogtatom az ujjaim.
- Szóval akkor betörjük - nézek körbe, valami nehéz tárgy után kutatva, majd ahogy megtalálom, lendülök is neki. A mozzanat viszont nekem jobban fáj, mint az üvegnek, így kénytelen vagyok felnyögni.
- Basszus, hülye suli - mert mi mást is okolhatnék, miközben átfogom a csuklóm, és mozgatni kezdem.
- Ötlet? - nézek eztán Lacára, hátha neki van valami jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=867041#post867041][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.14. 18:17[/b][/url]

- És mondd csak, ezt a következtetést miből vontad le? - pislogok nagyokat, még a kezeim is csípőre teszem, mert úgy érdekel, mit szúrhattam el már megint, amiért megfogalmazódott benne ez.
- Nem az... csak már úgy meg akartam fenyegetni valakit... bejött? - rebegtetek pillákat, mert mi tagadás, Laca nem úgy tűnik, mint aki most helyben összecsinálta magát. De nem tehetek róla, hogy nincs fenyegető aurám, talán majd később, majd ha nagy leszek.
- Igen - húzom ki magam, mert nem érdekel a szarkazmus, ha tudná, hogy Álmosról van szó, belátná, hogy ez még úgy is nagy szó, hogy egyébként a rokonom. És nem csak azért, mert nem csapott még agyon, hanem mert tényleg segít, és nincs az arcára írva minden percben, hogy menthetetlen vagyok.
- Igyekszem, Laca... igyekszem - nevetem el magam, mert úgy néz ki, ez nálunk ilyen. Folyton szívjuk egymást vérét, és nekem ez tényleg jól esik. Ahogy tisztul a terep, be is megyek a háztársam után, csak hogy az első adandó alkalommal fintorogjak egyet.
- Az eredeti hajad jobb - mosolygok rá, diplomatikusan oldva meg a helyzetet, de aztán lefoglal, hogy teljesítsem a küldetést, ami.... ami tényleg nem olyan egyszerű. A csuklóm is megérzi, és úgy pattog róla vissza minden, hogy még csak meg se kottyan a szekrénynek. Kezdem kicsit felhúzni magam ezen.
- Nem rossz - csillan fel a szemem, és megyek is a székért, csak félúton megtorpanok.
- Neked nincs szabadnapod? - nézek a prefire, kicsit talán hagyva, hogy kiüljön az arcomra, mennyire örülök a felbukkanásának.
- Így van. Te se akarhatod, hogy a strébereké legyen - szállok be Lacának segíteni, hogy meggyőzzük Gertit, de újra a szekrényt vizslatom, és szinte látni, hogy felgyullad a villanykörte a fejem felett.
- Vigyük el. Mármint az egész szekrényt. Az üveget úgyse tudnánk betörni, de nem gondolnám, hogy magát a szekrényt olyan durván rögzítenék. Letakarjuk valamivel, és felcipeljük, na? - nézek a másik két eridonosra, miután felvázolom az ötletem. És az a legszebb, hogy ez még működhet is.