36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2012. december 26. 21:29 | Link

Endruci


Egy icipici pók felmászott az ereszen. Jött egy nyári zápor, lemosta hirtelen. De kisütött a nap, és minden felszáradt. Így az icipici pók felmászott az ereszen.
Dúdolgat magában gyermeki énét meg sem hazudtolva 18 évesen. Általános, hogy így indul a reggel a leányzónak, hiszen mindig fülig érő szájjal valami mesébe illő cselekedettel írja be magát az adott nap történelmébe. Ma sincs ez másként. Frissen érkezett ként még annyi mindent látni akar, annyi mindent ki akar próbálni és ahány emberrel csak lehet meg akar ismerkedni. Hajtja a kíváncsiság és a kalandvágy. Minden napra választott magának valami apró kis célállomást, ahol a napjának egy részét eltölti. A mai napra megjelölt az egyik kastélyszárny folyosói, érdeklik a festmények ezen a részen, és a Trófeaterem. A hétalvó kisasszonyt szokásosan az ébresztőóra kelti fel, mait megtold egy jó 10 perces szundival, ezután kipihenten elballag a reggeli teendőket elvégezni. Felöltözik, fésülködik és hasonlók. Mikor elkészült haját szabadon hagyja, had libegjen az a barna, enyhén hullámos hajacska miközben sétál. Nem cicomázkodik sokáig felteszi állandó apró kiegészítőit majd útnak ered. Először a Konyhába megy, ahol megreggelizik, majd a manócskákal együtt készít egy kis süteményt egész napra, persze számítva arra, hogyha valakivel találkozik meg tudja kínálni, elrakja egy kis zacskóba, majd belecsúsztatja a csokis finomságokat a táskájába.
A Déli szárny felé veszi útját, nem mondhatni sétálgatásnak, amit sokszor művel. Egy két szökkenés, néha valami indián szökdeléshez, néha meg balett lépésnek tűnhet, no de nem ő lenne, ha nem így tenne. Az ilyen örömteli napokon majd kiugrik a maga bőréből - és ugraszt embereket a bőrükből-. Mellette képtelenség szomorkodni, nagyon imádja a kihívásokat, amiket egyes emberek magukban hordoznak, az meg csak plusz, hogy mióta az eszét és varázserejét tudja, azóta érdeklődik a gondolatolvasás iránt. Hamarosan eléri céljául kitűzött helyét, ahova belép. Körbetekint a csodálatos termen, minden gyönyörű és teljesen értékarányos a terem tartalmával. Körbepillant, majd elkezdi jobboldali irányba indulva a terep felfedezését. Számtalan díjjal és trófeával büszkélkedik az iskola, és annak volt vagy éppen jelenlegi tanulói. Hamar felfedezi az elrendezés szabályszerűségét, ennek nyomán körülbelül a 10-20 évvel ezelőtti díjaktól kezdi el a nézelődést. Rengeteg kviddicses cím. Azt már tapasztalta, hogy itt sokan igen komolyan veszik ezt a sportot, és az iskolában a csapatok küzdelmeinek erőssége is ezt mutatja, legalábbis ahogy arról olvasott. Kicsit furcsán érzi magát, mivel nem sok név van, ami mond neki valamit, nagyon kevés varázs világ béli múltja van, és az sem nyúlik túl távolra. De most azért van itt, hogy tanuljon és ismerkedjen ezzel az élettel. Mindent bele fog adni, és ez most a történelem, legalábbis a sporttörténelem és tanulmányi történelem, felfedezésével indul. Szépen lassan magába feledkezve sétálgat egyik vitrintől a másikig és szívja magába az információkat. Egy két díjat még meg is mosolyog magában.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 4. 21:46 | Link

Csend volt. Az a fojtogató, minden cseppjében sűrű, iszonyatos és elemésztő csönd, amit csak azok ismernek, akik túl sokat vannak egyedül. Az a fajta, mikor már a saját lélegzeted sem hallod, mert beburkol valami szörnyű érzés, mikor a szívedet sem érzed dobbanni, és már-már azt hiszed, hogy meghaltál.
Ültem a földön, mellettem egy üveg, aminek az alján nem rég még lötyögött valami, de nem igazán szerettem a piát, pár kortynál több nem is kellett, még ha bírtam is volna. Ez is csak azért volt velem, hogy ne legyek egészen egyedül. Nem is olyan rossz társaság egy üveg, lehet nézegetni.
Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy lejöttem ide, és elbújtam a világ elől a vitrinek között, ahol olyan ritkán jár bárki is. Néha felnéztem egy-egy serlegre, elolvastam a nevet. Feledésbe merültek már ezek a diákok, senki sem tudja itt, hogy kik ők, és néha úgy éreztem, hogy bár kint járok, de engem sem látnak. Eléjük állok a katedrán, de nem vagyok ott a számukra, hallják a hangom, de nem érdekli őket. Mindenkinek van élete, de nekem nincs. Tehetnék érte, hogy legyen, de nincs értelme.
Valahogy feleslegesnek éreztem magam a világban, mert már senki sem volt mellettem. Tényleg senki. Senki... Egyedül pedig semmi értelme küzdeni. Mégis mentem és csináltam a dolgom, talán valahol azért, hogy annyira elfáradjak, hogy már gondolkodás nélkül tudjak egy pillanat alatt elaludni, álmaim pedig rég nem voltak már. Nem is tudtam, hogy mit keresek egyáltalán még itt.
Könnyű kifelé azt mutatni, hogy nincs semmi baj, hogy csak fáradt vagyok. De nem találtak már rám az emberek a sötét folyosókon soha, mikor a kastélyban kószáltam, felelevenítve rég elfeledett emlékeket, lassan csak szellemmé válva. De ha kellett hát mosolyogtam, és talán nem is látták, hogy valójában odabent folynak a könnyeim. Nem engedtem el magam, nem hagytam, hogy bárki is így lásson. Elbújtam, de nem volt, aki bújtasson, hát meglapultam, mint a vad, amit űznek, és egy évtizedig visszatartott könnyek láttak napvilágot. Mint most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 6. 21:12 | Link

Dalmi

Én megint ráérek, ezek meg megint tanulnak. Lemondó sóhajjal nyugtáztam, hogy nem csak Dalmi nem ér rá most sem (bár állítólag ma hamar befejezi az átváltoztatástanra készülést, engem viszont kikészít, hogy lehet ennyit tanulni), Ágo is készül holnapra. Ágo! Aki mindig benne van egy kis közös időtöltésben... Pedig reméltem, hogy végre nekiülhetünk a brainstormingnak macskanév-ügyben. Egy csomó király név eszembe jutott már, hogy szólíthatnánk a citromba harapott kis szörnyetegét, és kíváncsi vagyok, mit szól hozzájuk. Mármint nem a macska. Ő nyilván utálni fogja mindet. Muhaha.
Amúgy én is elkezdtem a készülést a tartandó elemi mágia órámra, de a nyolcadik afrikai elemi mágikus lénynél meguntam. És még van hátra... ahh, nem tudom, mennyi van hátra, de nem akarooom. Szóval gyorsan kitaláltam magamnak egy halaszthatatlan egyéb teendőt. Se Dalmi, se Ágo nem volt ugye ráérős, Lint meg még csak nem is találtam a Rainbowban, ezért egyedül kellett feltalálnom magam. Visszamentem a szobámba, hátha Tolland azóta megérkezett, és ráér egy robbanós amőbára. Azeroth üres volt, de ránéztem a serlegre az ágyam fölötti polcon, és egyből meg is fogant az ötlet.
Elkarikáztam a déli szárnyba, és most itt vagyok a trófeateremben. Azért jöttem, hogy megnézzem, volt-e a Levitának már valami díja régebben. Tudom, hogy a Pro Levita tavaly év végén lett kiosztva először, de talán volt már valami más is a Levitában. Vagy egyáltalán, milyen kupákat zsebeltek be levitások?
A trófeaterem nagy, világos és zsúfolt. A padló a legkirályabb, olyan, mintha vízréteg lenne rajta, mindenhol csillog. Pörgök is egyet-kettőt a kerekesszékkel, olyan hívogatóan sima a felület. Csúúúú - na jó, befejezem, mielőtt feldöntök valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 23. 00:48 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén
Fejtörő Angyalommal

Nem éppen most volt, már eltelt pár nap azóta, hogy megismerte a partnerét. Mármint azt a partnerét, akivel éppenséggel csak egy ártalmatlan dolgot terveztek be, a rellonos nagy banzáj alkalmára.
Az lényegtelen, hogy pontosan hol, a lényeg, hogy lebuktatta a kis franciát, amint takarodó után áldozatot keresett magának, akinek bizony felvághatja a bőrét. Éppenséggel ez nem jött össze neki, viszont az éppen járőröző prefektuslánnyal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie. Nem félt megmondani, hogy pontosan mi a jó francot csinál, és bizony, ez tetszett a feketeségnek. Folytatása az volt, csak nem nyilvános.
Már csak az a része nyilvános, hogy amikor megtudta, hogy mit is tervez a banda, felkereste őt, hogy ugyan már, nem akar-e a társa lenni egy kis lopásban. Nem nagy dolog, csak ha már a házverseny végén kullognak, legalább a kupa legyen egy estére az övüké...
A KH-ba beszélte meg vele a randit, ahova kicsit késve, de legalább jól kinézve érkezett. Fekete rövidnadrágot és ugyanilyen ujjatlant húzott, egy vastagabb, fonott övvel feldobva, a lábán pedig -mint mindig- magassarkú villogott. A szeme extra kiemelést kapott, és így, a hajával együtt eléggé sötét kinézetet alkotott. A haja minden lépésnél súrolta a vállát, és mielőtt kézen fogva távoztak, hátradobta az egész loboncot.
-Azért valamerre még mehetnénk miután elvittük a kupát... -jegyezte meg miközben belépett a Trófeaterembe. Mit sem törődött vele, hogy ki van a helyen. Gyors pillantást vetett körbe, a pálcáját előreszegezve sétált lassan beljebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 17:31 | Link

Asher

Magam sem tudom pontosan, hogy mit is csinálok. A fejem tele van olyan gondolatokkal, amikkel egyáltalán nem kellene. Összezavarodtam, határozottan és biztosan. De úgy döntöttem, hogy a felesleges elgondolkodnom a következményeken és a miérteken, csak sodródtam az árral. Jól esett, hogy megint adott valami értelmet az életemnek néhány dolog. Furcsa, hogy megint találok abban értelmet, hogy felkeljek, megmozduljak és elmenjek órára és utána le a boltunkba. Ma viszont már tervem volt és ha már a kellemest a hasznossal, akkor hoztam a rajzos füzetemet is mert határozottan kedvet éreztem ahhoz, hogy ismét rajzoljak.
Amint megérkeztem a trófeaterembe, bekukkantottam és elégedetten vettem észre, hogy senki nincs itt. Úgy döntöttem, az lesz a legkönnyebb ha nem magamtól kezdtek el rajzolni, még nem vagyok egészen biztos benne, hogy szabad kézzel bármire képes lennék. Olyan érzés, mintha újra meg kellene tanulnom rajzolni. Még a grafit fogása is kellemetlen volt, de kényszerítettem magamat, hiszen eleget szenvedtem és gyászoltam magamat, most már elég. Lassan sétáltam végig a trófeák között, hogy keressek egy rajzolásra alkalmasat, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet. Többször is körbejártam, keresve a tökéleteset, de mivel nem találtam olyat, ami igazán tetszik, megbarátkoztam azzal, ami a középső sor szélén állt, előtte pedig volt egy kis üres hely, így be tudtam fészkelni magamat két hatalmas serleg közé és a hátamat a falnak tudtam dönteni. Leraktam a földre a pulcsimat, ráültem, majd egy kis ideig az ujjaim között forgatva a grafitot tanulmányoztam az előttem lévő serleget, de a tekintetem minduntalan az ajtó felé tévedt. Azzal nyugtattam magamat, hogy még korán van, ráérek még egy kicsit rajzolni, hiszen ez volta tervem. Így lassan de biztosan a megpróbáltam elkapni az ihletet és megkezdeni a körvonalak rajzolásával a projektet. Tényleg akartam, nagyon, mert már hiányzott. Olyan elfoglaltság volt, ami kiszakított a hétköznapok cudar óráiból és vissza akartam kapni ezt az érzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. november 7. 00:58 | Link

Róbert;;


Ez van rajtam!
Péntek, az én napom a testem a zenére hangolom, meg egy jó italra, amit szürcsölök, de minek is kéne több,hey-hey-hey! Valahogy így kezdődne ez a nap is, ha nem csütörtök lenne… Elszomorítóan távolinak tűnik még a Péntek, Lucus meg nincs ettől felvillanyozva. Rengeteget gondolkodik mostanában, egyre jobban érdeklik a dolgok. A körülötte lévő emberek, az iskola dolgai, és a kviddics. Leginkább utóbbinak köszönhető az is, hogy most éppen az átrium felé tart, ahol a Trófeaterem található. Nagyon kíváncsi az elődeire, a legutóbbi beszélgetése, konkrétan Ágostonnal, ráébresztette, hogy nem kis dolgot visel most a csapatkapitánysággal, szóval legyen tisztába a múlttal is. Na meg hajtja azért a kíváncsiság kik a nagy terelő elődök, meg akik idősebbek és még aktívak az iskolában milyen címeket birtokolnak. Ugrándozva közelíti meg a kihalt helyet, mert senkit nem lát. Ámul és bámul a rengeteg trófea között, egyelőre tanácstalanul, akkora káoszt érez maga körül, mint sokszor a szobájában, ami valljuk be nem lehetetlen. Egyébként meg a Trófeaterem a második terve volt mára, a pálcáját most is a kezében szorongatja, nem érzi magát biztonságban, tart dolgoktól, de fogalma sincs kiket érdemes errefelé megkeresni ez ügyben. Rossz társaságba se akar keveredni, mondjuk a képességével ezt nagyjából meg tudja szűrni, de nem kéne kísérteni a sorsot. A legutóbb mikor a csapattal a pályán járt, hogy gyakoroljanak akkor látta az egyik ellenfelüket, őőő, valami Zooo… nem, Roo, Roland… Róbert, igen ez lesz az. Na, ő egy rellonos hajtó, volt iskolaelső is, nyert már kviddics kupát, hamarosan összecsapnak a pályán, bármennyire is nézegette, hogy van Nála idősebb is még a rellonosok között, tőle tart talán a leginkább a díjai ismeretében. Lehet embert is eszik?
Akaratlanul is nevetnie kell a saját eszmefuttatásain. Közben az egyik sarok felé indul, ahol az iskolaelsők trófeái vannak, fel is fedezi a fiúét, körbevéve két levitás lány kupájával. Itt időzik el, miközben egy mosollyal a pofiján hajol közelebb, hogy elolvassa a neveket, na igen, az a szemüveg, most dísznek van a szobájában, ahelyett, hogy nála lenne, pedig nincs vele baja, csak mindig elfelejti, picit szétszórt, bár az egész valójára a rendezetlenség a jó szó, mégis illene némi rendszer bele.
Miközben a csillogó kupát nézi, némileg az is felmerül benne, hogy közéjük lehet nem lesz alkalma felkerülni soha, nem feltétlenül bizalmatlan magával, egyszerűen csak tudja, hogy nem buta lány, de valahogy a Kiválóktól picit több hajszállal, de elmarad. Mindig mondják neki, hogy mert másban jó, biztos azért, de ez nem nyugtatja túlságosan, főleg, mert például az ereje megvan hozzá, meg az akarata, de gyakorlata nincs a varázslásban. Lehet, elkapják a folyosón, aztán volt Luca, nincs Luca. ez lesz az új itt a piros, hol a piros játék limited edition. Széles mosollyal az arcán rázza meg fejét, ezzel próbál visszamászni a Trófeaterembe gondolatban is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. április 7. 17:04 | Link

Rose Penelope Reakwood

Nyeste úgy döntött ma bátor lesz! Kimerészkedik a Navine falai közül és felfedezi a kastélyt. Először el akarta hívni Annamarit is de úgy döntött nem zaklatja minden aprósággal az idősebb lányt, egyébként is biztos, hogy unokatestvére már ismeri a kastélyt kívül-belül, nem hozná lázba a felfedezés. Igaz, Nyestét sem hozza lázba. Ő egyszerűen csak nem szeretne eltévedni, ha netán-tán egyedül kell mennie valamerre.
Egyelőre nem merészkedik messzire, csak a Déli szárnyat fedezi fel, s mindenről amit lát, készít egy rajzot. Így készül Nyeste térképe, aminek segítségével könnyen el fog igazodni a kastélyban. Őt az sem zavarja, ha a rajzolgatás miatt rettentő lassan halad. Elvégre ráér, nincsen semmi dolga, ha csak azt nem vesszük, hogy gyakorolnia kéne a varázslást, de lássuk be, nem sok értelme, hiszen egyetlen varázsigét sem tud kimondani, így pedig valószínűbb, hogy felrobbantja a kastélyt, mint hogy végre hajt egy amúgy - mások szerint - rendkívül egyszerű varázslatot.
Szóval ráér, s mikor benyitott a trófea terembe, egyszerűen nem tudott kint maradni. Bejött és megnézett mindent, majd kiválasztott egy-egy trófeát, aminek díszesebb, fényesebb, mint a többi s neki állt rajzolni. Már legalább az ötödiket rajzolja, úgy, hogy senki sem zavarja meg.
A talárjába burkolózva ücsörög a földön, szemben egy vitrinnel és most is az egyik navinés diák kupáját rajzolja. Az illető lány biztos nagyon okos volt, mert a prefektusok között is látta a kitüntetését meg az év diákjai között is kétszer. Már el is képzelte, hogy vajon milyen lehetett, s ha nem zavarják meg, akkor a következő rajzán egész biztos ez a lány szerepel majd. Egyébként meg, nem biztos, hogy észrevenné, ha lenne rajta kívül más is a teremben. Nagyon elmélyülten dolgozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. augusztus 19. 08:29 | Link

Tüszőfűi Lilith
a hetedik te magad légy

Mondhatja, hogy előrelátátsból van itt. Vizsgaidőszak van, újfent feltételezi, hogy ramatyul fog szerepelni a vizsgáin, pedig tavaly is egész normálisan megoldotta őket, és mivel ő ilyen pánikolós típus, pedig látott már egy s mást, előbb-utóbb ki fog akadni, és valami szabályellenes dolgot fog csinálni. Na, nem valami durvát, valószínűbb, hogy egyszerűen csak latba veti majd az igazából elég míves káromkodási szókicsét, és hangosan mugli módon elküld mindenkit a búbánatos életbe a könyvtárban, miután tzenötödszöri olvasásra se képes megjegyezni a bájitaltan hozzávalóit. Szóval ilyesmire kell tőle számítani. Nem nagy dolog, de végződhet ilyen trófeasikálgatásban, és akkor eljött felderíteni a terepet.

Eleve, trófeák.. meh, neki nem kell. Bár az is igaz, hogy nagyon valószínű, hogy sose fog egyet se kapni, hacsak addig ki nem találja valaki a Bagolykő legmulyább diákja címet. Azt ide neki, az neki való. Mindenestre most itt sétálgat, fáj a szeme a sok ragyoástól, fáj a feje a sok magolástól, és legalább addig se kell tanulnia, amíg az nézi, hogy kik nyerték meg a kviddicskupát tizenikszvalahány évvel ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Partay Alfréd Benedek
Írta: 2015. november 8. 20:06
| Link

Benedek
előzmény

Örül, hogy Benedek végre érti, mit akart, és épp ezért vidáman is indul kifelé a Társalgóból. A fiú követi, így Nyeste a korábbi kérdés kapcsán, hogy normális-e hogy mozognak a festmények, a lépcsők felé veszi az irányt, és előbb a Harsogó portrék folyosóján vezeti át a fiút. Időnként rá-rápillant, hogyan reagál a másik, reméli, hogy nem ijed meg a fiú a festményektől. Nyeste annak idején nagyon élvezte, amikor erre járt. Most is szereti. A portrék beszélnek helyette is, nem is kell megszólalnia. Sokszor egész jó társaságot nyújtanak.
Persze aztán tovább mennek, egyenesen a déli-szárnyba. Ahol aztán Nyeste a Trófeaterembe nyit be. Kitárja az ajtót s előre engedi a fiút, aztán belép utána, s várja, mit is mond Benedek, hogyan vélekedik erről a helyiségről.
Nyeste szeret idejárni. Sokat rajzol, s lassan az összes serlegen szereplő nevet tudja, s gondolatban elképzeli milyen lehetett az illető. Meg is festett pár ilyen elképzelt alakot, de persze nem mutatta még meg senkinek sem. Most viszont csak nézelődik, és persze leginkább a fiút figyeli és várja, hogy mondjon valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 3. 01:22 | Link

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Arany, csillogás, dicsőség. Ahol ez ott van, ott nekem is jelen kell lennem. Nem véletlenül teszem újra és újra tiszteletemet a trófaterembe, ahol egyébként szégyenletesen kevesen fordulnak meg. Pedig ez a lényeg. Ez a végső cél. Amire mindenki vágyik. A hírnév, az elismerés. A nagy emberek nevét mindig felvésik valahova. Egy serleg aljára, egy plakettre. Nem feltétlen nagy ember mind, akinek a neve itt díszeleg a vitrinek kincsein, azonban elérni mind elértek valamit: feljegyezték őket. Kiemelték az arctalan tömegből.
Egy sóhajjal kulcsolom hátam mögé a kezeimet és haladok tovább a trófeák sora előtt úrias tartással. Azt tervezgetem, milyen kitüntetésen látnám szívesen a nevemet. Odahaza számtalan különleges helyen ott virít adományozóként, közreműködőként. Az iskolámban úgyszintén, hiszen voltam DÖK elnök, eseményszervező és sok más egyéb. A Van den Bergh birtokról már nem is beszélve, ahol még festmény is megörökít engem. Azonban akkor is kéne itt is valami. Az Edictum főszerkesztőknek jár valamilyen említés ebben a teremben? Ennek kezdek most el utánanézni. Tekintetemmel kutatva haladok vitrinről vitrinre. Lássuk csak! Prefektusok, kvidicsjátékosok, iskolaelsők...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. október 24. 00:01 | Link

Robi Cheesy

Nagyjából abban a pillanatban, ahogy bezárul mögötte az igazgatói iroda ajtaja, leolvad az arcáról a kedves, megértő, már majdhogynem bocsánatkérő mosoly. Elnyel magában egy indulatos hörgést, hisz zárt ajtó ide vagy oda, a bent ülő férfi azért még hallótávolságban van. Meg kellene tanulnia veszíteni, észérveket elfogadni, reálisan látni a világot és a saját helyét benne. De ezzel egyelőre problémái vannak, és nem látja be, miért is engedélyezte az igazgató úr az ő kis kísérletét a kastélyban. Pedig felkészült, határozottan, komolyan adta elő magát. Kinek fájt volna, ha itt flangál a folyosókon?
Indulatos léptekkel indul a bejárati ajtó irányába, majd két lépés után mégis irányt vált. Egy ördögi kis hangocska ugyanis felveti a kérdést: Mégis mi történik, ha nem távozik az iskolából azonnal? Beharapja a szája szélét, úgy dönt ezen a kérdésen érdemes egy kicsit hosszabban elmeditálnia. Hogy mégiscsak valami célt adjon a lépteinek, a teljes tanácstalanságban való kóválygás helyett, a trófeaterembe sétál át az átriumból. Azért aztán csak nem szólhatja meg senki, ha nosztalgiázás címszóval nézelődik egy kicsit, hiszen rég járt már az iskola falai között. Azt az esetet leszámítva persze, amikor egy pár éve Adamnek kellett leállítania, hogy befejezze a rongálást.
Minden önuralmát latba vetve sikerül lassú léptekkel köröznie a trófeák és kitüntetések között, ahelyett, hogy feszülten rohangálna fel és alá. Közben igyekszik meggyőzni magát, hogy semmi baj nem lehet abból, ha ő most mestertanoncnak adja ki magát, ha bárki kérdezné, és a kastélyban marad.


GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad a hangszereket!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Kata
INAKTÍV


Mrs. Párolt csirkemell
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2018. április 17. 17:32 | Link

    Partay Alfréd Benedek

Kata unottan dőlt be a trófeaterem ajtaján, ritkán járt erre, de amikor igen akkor jól megnézte magának a helyet. Elvarázsolta a sok csillogó tárgy, és a tudat, hogy ezek mekkora dicsőségként szolgálhattak valakiknek. Mint mindig, amikor erre járt, alaposan megnézte a neveket. Mint ahogyan azt az iskolától megszokhatta, a magyar és külföldi nevek korlátlan mennyiségben keveredtek egymással. Voltak kellemes csengésűek, melyeket dallamosan lehetett kimondani és persze olyanok is, amikbe belegabalyodott az ember nyelve. Kata utálta az ilyeneket, sok kínos helyzetbe keverték már bele. A nagy nézelődésben észre sem vette, hogy kinyílt az ajtó, és csak a végén keletkező hangos nyikorgást vette észre, ami jóval hangosabbnak tűnt az előtte lévő nagy csöndben. Alaposan meg is ijedt.
- Merlinre! - kapott a szívéhez majd a falnak támaszkodott.
Utoljára módosította:Nagy Kata, 2018. április 17. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A világon a legjobban az emberi ész van kiosztva. Mindenki azt hiszi, neki egy kicsit több jutott
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 25. 09:41 | Link

Harmatos rózsakert


Egyszer, kétszer, háromszor... Komolyan, hányszor fog még feltűnni ennek a Doléance vagy ki a fenének a neve? Annyi biztos, hogy eme kedves elvtársnak jó nagy nyelve lehetett, ha ennyiszer bekerült az iskola elsők közé. Vagy szimplán csak okos volt, azt sem szabad persze kizárni. Ilyen temérdek sokszor az évfolyam csúcsán lenni azért nem kis dolog. Na, az biztos, hogy én nem fogok egyszer sem ilyen vagy ezekhez hasonló trófeára kerülni, ha így folytatom. Mondjuk szerintem annak örülhetek, ha drága JG nem buktat meg Varázsháztartástanból a csókocskánk miatt, nemhogy az miatt kelljen aggódnom, hogy meg lesz e a kiváló a tantárgyából. Félre ne értsen senki, amúgy eszes gyerek vagyok én. Ha valamihez, akkor a manipuláláshoz nagyon értek, azzal pedig olyan sok hasznot hozhatok a konyhára, amely elegendő ahhoz, hogy bármiből elérjem a céljaimat. Sajnos ebbe kedves tanárnőm oktatási rendszere nem tartozik bele. Főleg hogy nem csak őt, de az öccsét is igen csúnyán megrontottam. Én mindkét aktust élveztem, az már más tészta, hogy ők nem hiszem. Bár a kisfiú ellenkezett, szerintem valamennyire neki is tetszett. Végtére is eljött a kis randinkra, azt pedig senkinek nem kell tudnia, hogy csak azért, mert megfosztottam az egyik értékes családi ereklyéétől. Az a karkötő ízléstelenül rusnya volt, ha tovább tartottam volna magamnál félek, hogy elkaptam volna valami undorító kórságot, ami befolyásolhatta volna a csodálatos preferenciámat. Helyette beszereztem egy újabb szuvenírt a drágától, amikor elment mosdóba, én kicsentem az egyik szájfényét a táskájából, ezzel újabb okot keresve arra, hogy ismét találkozzon velem. Nem tudom miért, de valami vonz Junhoz. Tudom, furcsán hangzik, hogy én, aki körülbelül bárkit megkaphatna és teszi is, úgy gondolom, hogy jó életem lenne egy egyszerű kis ázsiai fiúka mellett. Lehet, hogy az tetszett meg benne, hogy túlságosan is ellenkezik ellenem, ezzel kihívást állatva elém, na meg felébresztve a mazochista énemet.
Fáradsággal kevert frusztrációs sóhaj hagyja el a számat, amint körülbelül a századik biztató, aranyba foglalt feliraton siklik át a szemem. „Teher alatt nő a pálma”, meg a fenéket! Én inkább darabokra zúzom azt a pálmát, mintsem hogy én legyek az. Lehet mégiscsak maradnom kellett volna odahaza. Na, jó, ezt még én sem gondolhatom komolyan. Minden jobb, mint apám. Szó szerint bármi. Ha kell, hát az utcán élek, és a testemmel keresem meg a kenyeret, de oda többé nem megyek vissza.
Azért mégiscsak jó lenne kimenni innen végre. Az ajtót megközelítve próbálok kiszúrni valakit a résnyire nyitott bejárat mögül. A folyosó kifejezetten üresen kong ebben az órában, így beletelik jó néhány percbe, mire feltűnik egy leányka és gyanútlanul elsétál a szoba előtt.  
- Pszt! Hé! – Próbálom felhívni a figyelmét. Ő nem láthat belőlem sokat, egyedül barna íriszeim kandikálnak ki a lyukon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 09:59 | Link

...ül a fűben


Egy makulátlanul fényesre suvickolt vitrin előtt áll, és azon kapja magát, hogy a saját tükörképét bámulja már vagy egy perce. Ha nem tudná, hogy ő az, nem ismerne önmagára. Az ábrázata fáradt és sötét. Mint egy cickányé, ami lassan három órája nem jutott táplálékhoz, s ezért a halálán van.
- F'szom dráma... - morogja az orra alatt reszelősen.
Az utóbbi egy hetet a pokolban töltötte, újra és újra visszacsúszva a kétségbeesésbe, mint meglepett vadászkutya a borzlyukba.
Mi a franc történt?...
Mi a franc?!
Megérinti az üveget, az ujjai párás lenyomatot hagynak a vitrin falán. Ha nem lenne bűbájbiztosítva, valószínűleg szétrepedne a keze alatt. Pedig csak űrt érez, nem dühöt. De ez a legrosszabb mind közül. Mintha a semmibe zuhanna a mellkasában tátongó ürességen át.
Az arcán haraglila zúzódás húzódik bal járomcsont alatt, és az ujjai is le vannak horzsolva. Próbál arra fókuszálni, hogy minden, ami a fejében kavarog, totál irreleváns. Nem számít. Csillagpor vagyunk, szenvedünk pár évet az életnek nevezett szar tragikomédiában, aztán elillanunk, és nem marad utánunk sóhaj sem.
Elszakítja a pillantását az üvegről, és a zsebébe kotor. Felcímkézetlen tégelyt vesz elő, hüvelykujjal kipattintja a fedelét, és oda sem figyelve a szájába billenti. Kettő? Három? Nem lényeg. Öngyilkossághoz édeskevés, legfeljebb alszik majd tőle egy jót.
Elharapja a kapszulákat, a szeme sarka megrándul a nyelvén szétrobbanó epésen keserű íztől. Talán túlspilázza ezt az egészet? Vagy nem? Mégis mit kéne csinálnia? Hogyan kéne továbblépnie?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. október 4. 13:26 | Link


szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyok

Nincs csodálatos hangom. Olyan csodálattalan sem, de nem mennék énekesnek, és nagy sikerem se lenne - maximum ha óvodásoknak áriáznám rappelve a boci boci tarkát, de őket egyébként is szinte minden lenyűgözi. Ennek ellenére egy jó karaoke sose rossz, a házak szerinti klikkesedés ellenben igen, úgyhogy amikor kitaláltuk, tudtuk, hogy valamilyen semleges területre kell vonulnunk. A szöveggel és a dallal nincs gond, mikrofonként is ott a pálcánk, a hangulatnak viszont meg kell adni a módját - nem ám csak úgy a folyosó közepén akartunk nekiállni, hanem akkor már dicsőségünkhöz illő környezetben. Díjak között. Érmek között. Levegőben vibráló szinte hallható szellemtapsok között. Trófeák között. A trófeateremben. Még nincs itt a takarodó ideje, szóval nem tessékelhetnek ki innen, de van egy olyan érzésem, hogy tíz óra előtt öt perccel a fél tanári kar ott fog állni az ajtóban, keselyűként várva a pillanatra, amikor jó kis büntimunkára küldhetnek bennünket.
- Legyen hó, legyen hó, benne játszani oly' jó! Legyen hó, legyen már hóó, várja minden varázslóóó - engedem szabadjára a fantáziámat, elvégre ne már, hogy csak a muglik érezhessék magukéinak a meséket. Pillanatokon belül véget is ér az első - de biztosan nem utolsó - szám, amit magamra vállaltam, így már passzolom is tovább a kitűzőszerű mágikus eszközt, amely segítségével szinte bármilyen alapot el lehet indítani.
- Kori? Neked mihez lenne kedved? - vonogatom a szemöldököm az eridonos felé, kíváncsian várva, mit fogunk hallani tőle. - Gyors? Lassú? Magyar? Angol? Jalapenói? - olyan nincs is, realizálom, de nem javítom ki magam, hátha elsikkad felette a figyelem. Nem vagyunk sokan, de azért van kinek továbbpasszolni is, ha még nem szedte össze a gondolatát vagy a bátorságát... Bár ahogy a vigyorát elnézem, nem lesz ilyen probléma.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2021. október 4. 13:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. december 28. 19:17 | Link

Karola
a visszatérés utáni első hét - kinézet

- Na, ide nem kerülsz te be sosem Lóránt - sóhajtok egy nagyot, miközben az iskolaelsők vitrinjét nézegetem. Az a sok mosolygós fiatal... ki tudja már hol lehetnek. Nekem meg még mindig botsódzik a hátam a visszatéréstől. Kaptam egy jó lehetőséget az egyik romániai rezervátumban, hogy eltöltsek ott pár hetet, én pedig nemcsak, hogy elfogadtam, de túl is lőttem vele két héttel. Így ugyan szünetem nem nagyon volt, de legalább elmenekülhettem Karola elől. A fülembe jutott, hogy lefeküdt az egyik rellonossal és olyan mondta, akinek hiszek. Ráadűsul páran még ezzel szórakoztattak is, nekem meg még ott volt a Lillás bűntudatom is az átkozott medállal. De hát ha ő ezt így vezette le, hát tessék, mégsem illettünk össze, ezek szerint, vagy csak így tudta elfogadni a "megcsalás" gondolatát. Úgyhogy kapóra jött, csak hazaszóltam, hogy hol leszek, meg elbúcsúztam Lilitől, akivel véletlenül összefutottam indulás előtt. Elmondtam a bánatom, ő vigasztalt és tök sokat leveleztünk, amíg távol voltam. Azóta meg... nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan belehabarodok valakibe, de úgy látszik, hogy Lili személyisége csak rádobott egy lapáttal az egészre, meg arra, hogy ne kelljen Karolával találkoznom. Valahogy eddig sikerült is elkerülnöm, és őszintén nem is vágyok a találkozásra. Már csak azért sem, mert nem tudom, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem. Abban sem vagyok biztos, hogy nem szeretem már, az pedig Lilire nézve gázos. Elmosolyodom, ahogy Riza rámnéz felvont szemöldökkel a képről, a kettővel ezelőtti tanév iskolaelsője. - Jól van tudom, te megmondtad - öltök rá nyelvet, majd átvándorolok inkább a kviddics szekcióhoz. Na itt aztán van mit nézni! Ja, egy-két nevet felismerek és magamat nézve gondolok vissza, hogy milyen jó is volt. Kivéve az egyik év vége, de azt meg hagyjuk is. Van egy rövid kis összeállítás tanáér-diák mecsről, mennyire király lehetett! De jó lett volna azt látni! Teljesen elveszek a meccsben és a trófeákban, még azon is jót mosolygok, hogy az egyik tanévben a Navine tizenhétezer ponttal nyert. Azt a rohadt! Na, így dőlnek meg tipizálások, hogy nem a Levita érte el. Visszamegyek a kviddicsesekhez és nézem tovább a felhozatalt. Az a Palarn elég híres lett!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bánffy Albert Tamás
Mestertanonc Eridon (H), Világalkotó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 179
Írta: 2022. szeptember 28. 21:19 | Link

Kristóf


- Micsoda káosz... vagy lenne valami sajátos rendszere? - teszi fel a költői kérdést, miközben egyenként fedezi fel, melyik trófeát ki kapta és miért. Ez alkalommal egészen lazán öltözött, csak semmi nagyon feltűnő, sötétkék farmer és fehér ing, amit önmagához hűen félig gombolt be, így lánti lehet a nyakában lógó három nyakláncot. Egy sosem elég. A jobb csuklóján is legalább öt különféle karperec található, jobbján meg a méregdrága órája. Most már végre beköltözött rendesen is az Eridonba, legalábbis egyelőre, a többi majd elválik év közben. Talán még Dorkát is sikerül meggyőzni, hogy tanuljon tovább itt valami mestertanonci szakon, ez azonban legfeljebb következő tanévre lehet esedékes. Addig van ideje kideríteni, miért is tesz úgy a közelben élő unokabátyja, mintha nem is léteznének. Sejtése meg elképzelései vannak, de sajnos tényeket nem sikerült még összeszednie, és mi tagadás, ha már neki nem sikerült semmire sem jutni eddig, eszébe jutott, hogy az apja személyi titkárnőjének a fia mintha itt tanulna. Aztán gyorsan sikerült is megtudni, hogy nem csak mintha, valóban itt tanul, sőt, még prefektus is. Na majd jól meggyőzi, hogy segítsen neki, és quid pro quo alapon majd szépen megalkusznak valamiben. Írt is egy kedves levelet nemrégiben, elővette hozzá a legelbűvölőbb énjét, és javasolta, hogy fussanak össze, ha már ilyen kicsi a világ, úgyhogy most éppen rá vár, addig meg felfedezi ezt az érdekesnek tűnő helyet. A kupák és kitüntetések mindig is vonzották.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Negyedikes diák


bambiraptor
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 78
Írta: 2023. július 13. 21:22 | Link

Laci

Nem így tervezte az estéjét. Sőt, igazából semelyik napját sem így tervezte és szeretne panaszt benyújtani valamilyen felsőbb hatalomhoz, az őt ért igazságtalanságok miatt. Mivel azonban ilyen nem áll módjában - sőt, van egy olyan érzése, hogy csak kiröhögnék érte, ha próbálkozna - más módon próbálja levezetni az egészet.
Miközben maszatos, még mindig könnyektől csillogó arccal, időnként hüppögve-szörtyögve áll a Trófeateremben a nyitóvacsorán viselt dísztalárban, apránként halad vitrinről-vitrinre. Minden pálcaintés nyomán átír egy kupát, kitüntetést vagy oklevelet, melyeken mostantól a Sárffy-Roller Lóbelt név csillog (vagy épp pompázik cirkadalmas díszbetűkkel). Sovány vigasz, valószínűleg fel se fog tűnni a következő portalanításig senkinek. Két vandalizálás között helyenként szünetet tart, az elért sikereket olvasgatva és megpróbálja megtalálni hozzájuk a tablókon az arcokat is. Ebben az iskolában mindenki olyan átkozottul szép, mintha valami Merlinverte, gurkóbaszta modellképző lenne! Csak ő ilyen csoffadt, seprűalkatú. Ha az anyja férjhez akarná adni - a jó ég kímélje meg tőle, hogy ilyesmi eszébe jusson - de ha ki akarná házasítani, biztosan szépítőbűbájokkal vakolná körbe. Olyan düh önti el a gondolattól, hogy legszívesebben összetörné az összes üveget; csuklásszerű hangként szakad fel belőle a megalázott sírás.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárási-Tóth Zsanna
Prefektus Eridon, Másodikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 401
Írta: 2023. szeptember 5. 08:50 | Link

Lacus
házkupa lenyúló hadművelet | ruhácska | meg a mesém




Tudom én, hogy nem mi vagyunk az elsők, meg az utolsók se. Most is a fura érmét forgatom a kezem közt, míg arra várok, hogy idő legyen. Igen, izgatott vagyok, hisz ez vagy nagyon nagy buli lesz, vagy nagyon nagy bajba kerülünk emiatt, de mikor felvetettem az ötletet Lacának, már-már biztos voltam abban, hajlandó vásárra vinni a bőrét velem.
Nem is értem egyébként, az előkészítőben miért nem bandáztunk együtt, csak most, hogy felkerültünk a kastélyba, meg egy házba, jövök rá lassan, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek első és második látásra tűnt.
Amint jelez a telefonom, hogy idő van, pattanok is fel, majd rongyolok a fiúk hálókörlete felé. Tudom én, nagyobb buli lenne ez éjjel, de egyrészt a múltkori után nem akarok még egy kört megreszkírozni - nem való nekem a társaságban csatangolás, jobb egyedül -, másrészt, szeretném azt hinni, nagyobb sikerünk lesz, csak mert senki nem gondol arra, valaki ezt nappal próbálja meglépni.
És nem, nincsenek illúzióim, hisz az ötletet is Rudi bá' adta tudtán kívül, nála csíptem el, hogy mondta valakinek, mindig vannak akik megpróbálják. Vajon büszke lesz ránk, ha sikerül? Mondjuk nem is az a lényeg, hanem az, hogy ne legyen a levitánál - hiába nyerték meg -, hanem maradjon nálunk.
Odaérve Lacus szobájának ajtaja elé, kopogok lassan hármat, de csak nem rontok be, lehet nincs is egyedül. Szépen megvárom odakint.
- Oké, még én sem vagyok teljesen biztos benne. Mi van, ha lebukunk? De tudod mit? - mutatok meg neki a furcsa érmém, ami még most is olyan szépen csillog, mint a jövőm.
- Fogalmam sincs, milyen érme, találtam a piactéren leesve, de... bízzuk a sorsra, na? -  pislogok rá mosolyogva, mert bárhogy is alakul ez, foghatjuk a felsőbb erőkre a kimenetelt legalább.
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. szeptember 5. 08:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Várffy-Zoller Vándordíjas <3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium