A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

Nem így tervezte az estéjét. Sőt, igazából semelyik napját sem így tervezte és szeretne panaszt benyújtani valamilyen felsőbb hatalomhoz, az őt ért igazságtalanságok miatt. Mivel azonban ilyen nem áll módjában - sőt, van egy olyan érzése, hogy csak kiröhögnék érte, ha próbálkozna - más módon próbálja levezetni az egészet.
Miközben maszatos, még mindig könnyektől csillogó arccal, időnként hüppögve-szörtyögve áll a Trófeateremben a nyitóvacsorán viselt dísztalárban, apránként halad vitrinről-vitrinre. Minden pálcaintés nyomán átír egy kupát, kitüntetést vagy oklevelet, melyeken mostantól a Sárffy-Roller Lóbelt név csillog (vagy épp pompázik cirkadalmas díszbetűkkel). Sovány vigasz, valószínűleg fel se fog tűnni a következő portalanításig senkinek. Két vandalizálás között helyenként szünetet tart, az elért sikereket olvasgatva és megpróbálja megtalálni hozzájuk a tablókon az arcokat is. Ebben az iskolában mindenki olyan átkozottul szép, mintha valami Merlinverte, gurkóbaszta modellképző lenne! Csak ő ilyen csoffadt, seprűalkatú. Ha az anyja férjhez akarná adni - a jó ég kímélje meg tőle, hogy ilyesmi eszébe jusson - de ha ki akarná házasítani, biztosan szépítőbűbájokkal vakolná körbe. Olyan düh önti el a gondolattól, hogy legszívesebben összetörné az összes üveget; csuklásszerű hangként szakad fel belőle a megalázott sírás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=865350#post865350][b]Várffy Altea Katalin - 2023.07.13. 21:22[/b][/url]

Nem így tervezte az estéjét. Sőt, igazából semelyik napját sem így tervezte és szeretne panaszt benyújtani valamilyen felsőbb hatalomhoz, az őt ért igazságtalanságok miatt. Mivel azonban ilyen nem áll módjában - sőt, van egy olyan érzése, hogy csak kiröhögnék érte, ha próbálkozna - más módon próbálja levezetni az egészet.
Miközben maszatos, még mindig könnyektől csillogó arccal, időnként hüppögve-szörtyögve áll a Trófeateremben a nyitóvacsorán viselt dísztalárban, apránként halad vitrinről-vitrinre. Minden pálcaintés nyomán átír egy kupát, kitüntetést vagy oklevelet, melyeken mostantól a Sárffy-Roller Lóbelt név csillog (vagy épp pompázik cirkadalmas díszbetűkkel). Sovány vigasz, valószínűleg fel se fog tűnni a következő portalanításig senkinek. Két vandalizálás között helyenként szünetet tart, az elért sikereket olvasgatva és megpróbálja megtalálni hozzájuk a tablókon az arcokat is. Ebben az iskolában mindenki olyan átkozottul szép, mintha valami Merlinverte, gurkóbaszta modellképző lenne! Csak ő ilyen csoffadt, seprűalkatú. Ha az anyja férjhez akarná adni - a jó ég kímélje meg tőle, hogy ilyesmi eszébe jusson - de ha ki akarná házasítani, biztosan szépítőbűbájokkal vakolná körbe. Olyan düh önti el a gondolattól, hogy legszívesebben összetörné az összes üveget; csuklásszerű hangként szakad fel belőle a megalázott sírás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=865957#post865957][b]Gergelyfi László - 2023.08.02. 13:27[/b][/url]

A mai nap is megvolt, túlélte. Habár Zóra pedzegette, hogy hamarosan ki fogják venni a suliból idén valamikor - teljesen letargikus volt a lány -, nem hitt neki. Sokszor mondott már sok mindent Asztrea, azóta nem mindent vesz készpénznek nála. Arra gondolt, hogy mostanában egy csomó titkot megosztott vele a lány, volt olyan, hogy Panka sem tudott róla, legalábbis, amikor ő szóba hozta, a szőke úgy tett, mintha arról semmit sem tudna. Így inkább óvatosabb lett és nem osztott meg semmit egyik lánnyal sem, amit a másik mondott, amikor kettesben voltak. Egyre nehezebb volt számára, hogy ezeket szelektálni tudja, nem akart se rossz barát, se pedig rossz titoktartó lenni. Ebben ráadásul sosem volt jó, így volt rá esély, hogy kikotyog majd valamit hamarosan. Most is inkább elmenekült a csajoktól - rosszullétre hivatkozva a sok kaja miatt -, minthogy elszólja magát egy fiús témában, amiben éppen vitáztak a bestik. Az egyik kedvenc helyére igyekszik éppen, suhogó dísztalárjában, a trófeateremben. Ha nem is a Mennydörgők vitrinje, itt is tök király kviddicskupák vannak. Az egyik kedvence, amikor Szelniczky - ismeri névről és örül, hogy ő is ide járt - egy bombasztikus csavartgólt dob át a kupán, majd újra ismétli magát. Közben az őrző "esik-kel", a jelenet mindig mosolyt csal az arcára, főleg a srác ábrázata, ami meglepően részletes. Ha nem is rohan, lendületesen halad a terem felé. Hirtelen fordul be és megtorpan, ahogy látja, hogy más is van ott, teljesen lefagy. Ráadásul egy Rellonos, így még bajba is kerülhet akár, de talán a zöldek leányai nem akarják őt kicsinálni. Erre persze már látott ellenpéldát, de elég optimista és Eridonosként bátor is, így a megtorpanása sem tart túl sokáig. El is indul a lány felé -  szinte teljesen megfeledkezve az eredeti céljáról -, gyorsan meg akarja beszélni vele, hogy ez nem kihágás meg semmi. Talán paranoia a zöldekkel szemben? Ki tudja? De aztán, ahogy közeledik rájön, hogy a lány sírdogál, vagy sírdogált. Aj-jaj, ez még veszélyesebb lehet! Vesz egy mély levegőt és odalép, hogy a másik szemébe nézzen és kitaláljon valami jó okot arra, hogy ne legyen leátkozva.
- Szia! - pillant rá egy kedvesebb mosollyal és akkor ismeri fel a prefektus lányt. ~Basszus!~ - Valami baj van, Kata? - benyúl a zsebébe, egy tiszta, de összegyűrt zsebkendőt vesz elő automatikusan és a lány felé nyújtja. Kicsit meg is sajnálja őt, sosem néz ki jól, ha valaki sír. De talán nem lesz megbüntetve... vagy pont emiatt de! ~Merlin segíts!~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=865997#post865997][b]Várffy Altea Katalin - 2023.08.04. 00:53[/b][/url]

A lépteket meg se hallja - hiába diktálná azt a józan parasztész, hogy ha már rongálásra adja a fejét, legalább okosan csinálja, ez most más. Most kell neki, hogy kizárólag a kicsinyes bosszúra koncentráljon. Épp kackiás, olyan mugli fújós szülinapi síp módjára oda-vissza pöndörödő, idétlen bajszokat firkál VZR képeire sorban, amikor meglepi az érkező.
A köszönésre összerezzen, hirtelen pördülve meg és ijedtében a következő portrénak szánt varázslatot is elereszti, telibekapva vele a másikat. A dolog tragédiája, hogy mivel ez nem hús-vér (illetve... szőr-borosta?) bajusz, László aligha érzi, hogy barátságosnak szánt mosolyát épp beárnyékolja egy porondmestert megszégyenítő bajuszszépség. A látvány annyira bizarr, hogy Alti hirtelejében megszólalni se bír - képtelenség eldönteni, mire reagáljon előbb: arra, hogy sírni látják, az ismerős arcra, vagy az azon terpeszkedő, rángatózó szőrzetre. Gépies mozdulattal elveszi a felé nyújtott zsebkendőt, nem is nagyon regisztrálva, mit tart a kezében. Tátog párat, aztán elöntik a szemét a könnyek és csukló hang szakad fel a torkából.
- La...Laci!-Egy pillanatig úgy fest, mintha a fiú nyakába akarna borulni, de valami visszatartja. Helyette lerogy - vagyis inkább csak letottyan a földre, mintha a lábai elunták volna a dolgukat - felhúzott térdeire fektetve karjait és elbújva mögéjük. Az így felhúzott barikád elnyeli a hangok javát, s bár válaszol, lefeljebb töredékeket érteni; valamit elsősökről meg igazságtalanságról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866366#post866366][b]Gergelyfi László - 2023.08.29. 17:43[/b][/url]

Az átlagnál nem vagyok jobb a pálcamágiában, így a felém reppenő varázst - amit ijedtemben nem is ismerek fel - egy fejmozdulattal próbálom elkerülni. Mivel nem érzek változást, így továbbra sem gondolok semmi rosszat. Biztosan megijesztettem, de ő célt tévesztett. Hátrasandítok, ott sem látom nyomát semminek, így lélekben vállat vonok. Azonban azt pontosan látom, hogy nincs jól a másodéves lány, aki ráadásul prefektus. Én mindig úgy gondoltam, hogy a Rellonosok még ahhoz is kemények, hogy ne mutassanak ki érzéseket más házbéliek előtt, de úgy tűnik, hogy megdől ez az amúgy sem szilárd lábakon álló elméletem. A zsebkendőt elveszi Kata és már látom, hogy rám fog ugrani, mert nagyon megbánthatta valaki, vagy valami. Emelem a kezem, hogy majd átkaroljam, de pár másodperc múlva le is engedem lassan, miközben a Nagyúr rokona szép lassan felhúzza a páncélját és leül. Közben próbálom kihámozni amit mond. - Bántott valami gólya? - csusszanok le mellé, hogy lássa, nem akarom magára hagyni. Annyira nem is ismerjük egymást, hiszen egy évvel idősebb, és annyira meg nem vagyok szabályáthágó, hogy sokat összefutottunk volna. De amúgy nincs vele bajom, és eléggé tele is ettem magam ahhoz, hogy ne nagyon akarjak mocorogni. Azaz, maradok, amíg lehet és hátha kiszedek belőle valamit, vagy akár segítek is rajta valahogy.
- De most miért sírsz? Tök jó fej csajszi vagy, meg... csinos is! Szerintem - ennél több érv egy 16 évestől valószínűleg egy lánynak nem kell, ha dicsérik. Majd elviszem őt az egyik ingyenjegyemmel! Na, ez lesz az aduászom, ha más nem jön be. Szerencsére elég edzett vagyok a lányokkal kapcsolatban, Zóra és Panka mellett olyanokat is megtudtam már, amit normális pasinak sosem kéne.
- Én meg fogok bolondulni idén amúgy. Remélem a rokonod nem talál ki most valami bolond feladatot, mint tavaly! Viszont ötös lettem nála, jókat írtam rólad - elmosolyodom, hátha ezzel javítani tudok a helyzeten. Meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=868148#post868148][b]Várffy Altea Katalin - 2023.10.07. 23:26[/b][/url]

- Mm---megkérdehezték, hogy lettem elsős létemre prefektus,- küszködik a szavakkal a könnyein és szipogáson át, a mellé csüccsenő Laci arca helyett inkább a szembefalat meg a padlót vizslatva. Egyáltalán nem a filmekbe illő kis diszkréten lepergő egy-két cseppről beszélünk itt, sokkal szánalmasabb az egész összhatás, amint kifújja az orrát. - HARMADIKOS vagyok! Ha...harmadikhos!- magyarázza a csempéknek felháborodottan, aztán elkeseredetten, mert nem ez az első eset, hogy összekeverik valaki fiatalabbal. Sig egy évvel alatta jár, tényleg elsősként lett prefekta, mégse kérdőjelezte meg senki. Senki!  
- De én nem akarok "csajszi" lenni!- bukik ki belőle egy hirtelen kéz-gesztussal, mert mindenki ezzel jön. Kislány, kicsi lány, leányzó, csajóka, Katinka meg a kicsi Kató, a nagyitól, a rokonoktól, a tanárok pillantásaiból... aztán most az elsősöktől az utolsó csepp a pohárban. - Te she gondholod komolyan...- motyogja szontyologva, bár talán egy kissé zavartan a dicséretre.
- Rolit bele fogom fullasztani a saját önelégültsébe,- ó, ez a téma, eeez szinte el is feledteti vele néhány pillanatra a gólyákat. Felpillant a vitrinekre, ahol munkáját dicséri jópár átirt név és dij, hogy a fotókról ne is beszéljünk. Szabályos eltökéltség ül az arcán, mert az a görény képes volt még a katasztrófa közepette is megpróbálni valami nőnek tetszelegni. Ellenben a bajszokról eszébe jut az a másik is.
- Sa...sajnálom azt. Ma...majd visz-szacsinálom,- szipogja, Laci arca felé gesztikulálva. Amint nem rázza a sirás utója, már mer varázsolni - Laca addig megnézheti valamelyik üvegben a tükörképét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=868369#post868369][b]Gergelyfi László - 2023.10.11. 11:20[/b][/url]

Nem pontosan értettem ki a szavakat a sírás mögül - azaz: egyáltalán nem érttettem, hogy mi lehet a pontos probléma -, de hamarosan rájöttem, mikor Kata összeszedte magát és kitisztítja légútjait, kiderül a dolog. Azaz, hogy ő nem magas, és kislányos(?) a kinézete, ezért gólyának nézték. Nos, ezt valahol meg tudom érteni, hogy nem király dolog, de amúgy én nem nézném ennyire kicsinek, mármint magasságilag igen, de amúgy... mindegy, nem nagyon kérdőjeleznék meg senki prefektust, hogy miért kapta meg a jelvényét. Főleg nem a Rellonban, de ők tudják... szerencsések, hogy Kata nem a vérmes prefik közül való, különben már másképpen gondolnának rá. A vigasztalási képességem nem éppen profi, ahogy a példa mindjárt is mutatja.
- Én nem úgy értettem, ahogy te gondolod - sóhajtok egyet, miközben ő mérgelődik még gondolom az előző kedvességemen. - Az hülyén hangzana, hogy jó nő vagy, na, mégiscsak az egyik barátom vagy, akiknek nem mondunk ilyeneket - hej, Laca te aztán ne kezdj el magyarázkodni. Már az államat vakarom, hogy hogyan is segítsek rajta, miközben ő valahogy Létaira fordítja a dühét, de legalább nem az eredeti problémán vetyeng tovább. Az a srác menőnek számít szerintem, habár tud ő igazi szemétláda is lenni, ahogy hallottam, jobb elkerülni, ha nem vagy lány. Vagy éppen akkor is? Az a hír járja, hogy elég sok fordult meg az ágyában, emiatt akár még hype-olni is lehetne, de inkább rohadjon meg! Mindegy, nem vagyok lány és nem is leszek előtte, hehe.
- Miért? Bepróbálkozott nálad is? - kérdezek akkor már rá, kíváncsian vizslatom a szemeit, hogy legalább elvezessem őt a témáról más vizekre. Tökre bírom Katit, szóval, ha már itt járok valamennyire kötelességemnek érzem, hogy kirántsam őt ebből az állapotból. Igazi lovag vagyok, még ha béna is.
- Mármint mi... ó - nézek magamra furán, és már az előző vakarászásnál is volt valami furcsa, ami a kezébe akadt. De most már látja a kackiás bajuszát és pár másodperc múlva hahotázásba tör ki és vadul röhögni kezd a saját tükörképén.
- Nagyon tehetséges boszorkány vagy - alig tudja értelmesen kiejteni a szavakat, talán nem is lehet érteni teljesen őket, ráadásul Kati is láthatja, ahogy felé fordulva látszik, hogy egyáltalán nem haragszik rá, sőt. Aztán gondol egyet és megpróbálja a veleszületett képességével eltűntetni a szőrt... sikerrel. A bajusz gondol egyet és az orra alatt visszahúzódik egy pontba, majd eltűnik. - Szerinted a szakáll hogy állna? - kérdezi vigyorogva, miközben kinöveszt egy teljes körszakállt magára és várja az ítéletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=869404#post869404][b]Várffy Altea Katalin - 2023.11.14. 20:23[/b][/url]

- Nem?-* néhány pillanatig összevont szemöldökű zavar ül ki az arcára, mert attól, hogy például Sig a legjobb barátja, napnál világosabb számára, hogy milyen csinos (és egyre csinosabb, ahogy rátalál a stílusára). Mármint, hirtelenjében nem emlékszik, mondta-e ezt neki valaha, de nem is érzett visszatartó erőt. Bizonytalanul szipog egyet, orrot fújva. - Miért hangzana hülyén?- teszi aztán fel teljesen őszintén a kérdést, mert érdekli a másik érvelése.
Eltart egy ideig, mire rájön, hogy félreértést szült - ő Sárffy-Roller "Roli" Lóbeltre gondolt, nem Létaira, de... A kiballagó prefektusnak is akad a rovásán, szóval nem javítja ki. Ellenben roppant nőiesen horkant egyet a felvetésre, ami felerészt megvetés Létai irányába, felerészt saját magára irányuló utálat. Ugyan, ki mozdulna rá? Ott van Esther, akire az évnyitó alatt csorgatták a nyálukat a fiúk, az ő létezéséről jóformán tudomást se véve. Talán még Armandnak is több esélye van bepasizni, mint neki... pedig mellek tekintetében aztán ugyanott tartanak.
Furcsa nézni, ahogy a másik nagyjából elgurul a röhögéstől - aztán Katin a sor, hogy kuncogva nézze, mint szippantja vissza a bajszot a fiú, látszólag az orrlyukával. Persze tudja, hogy metamorf, de a következő pillanatban azért megdöbben, félrenyelve a nevetést.
- Merlin bársonygatyája,- bukik ki belőle két köhögés közt, mert Laci hirtelen úgy fest, mint a koboldfelkelések egyik nem túl pozitív alakja - azokból, akikre unalomból még csak firkálni se tudott, mert szinte teljes arcát beborította a dús szakáll. A neve sehogy se jut eszébe, de látványosan elborzad, teljesen megfeledkezve a sírásról. - Ezzel legfeljebb valamelyik szellemet tudnád felszedni, vagy a dédimet,- nyögi aztán, amint valami koherenset tud gondolni.