A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=866854#post866854][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.09.09. 23:14[/b][/url]

Borzasztóan zavarta már mindenki a kis vöröst. Annyi ember sürgött-forgott abban a kastélyban, hogy szinte úgy érezte megfojtja a légkör. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgák miatt mindenkin eluralkodott már a szín tiszta pánik. Ilyenkor eddig mindig a természetet választotta, hogy megnyugvást találjon, ám a tanárai ráparancsoltak, hogy amíg nem tanulta meg amit kell, nem mehet sehova. Már pedig neki egy kis magány kell.
Ahogy a folyosókat rótta, látta a trófeateremből kisettenkedő egyéneket, és szinte biztos volt, hogy nagyon senkit nem is fog odabent találni. Ki akarna egy csomó ócska fém között ücsörögni. Már persze Gertiet leszámítva.
Ám ahogy halkan besurrant, rájött, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. A két feketébe öltözött ráadásul nem is volt számára ismeretlen, hiszen az Eridon gyermekei, mint jómaga. És természetesen mi másra lépett volna be, ha nem a levegőben szálló nehéz tárgy látványára?
Jó pár másodpercbe is beletelt, hogy Gertrúd értelmezni tudja a látottakat, és mielőtt meg is lett volna minden részlet, már váltott is át legprefektusosabb létébe.
- Ötlet nem sok. Kérdés annál több - jelentette ki, ezzel felhívva a figyelmet magára. Kihúzta magát, mint egy dölyfös csirke, és úgy sétált közelebb a kis pároshoz, állat felszegve. - Halljam két kis csurimuri, mégis mit csináltok itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=867454#post867454][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.09.24. 12:58[/b][/url]

Alapjáraton nem volt Gertrúd egy túl szigorú ember. Ha nem zavarták őt vagy az anyatermészetet, akkor egészen üde társaság tudott lenni a sok fura szavával. Azonban Zsanna megjegyzése egyáltalán nem tetszett neki. No nem mintha jelenleg rajta lenne az a bizonyos kitűző, de a háztársának igazán tisztában kéne lennie a megfelelő viselkedésmóddal. Márpedig éppen Gertie kéri számon őket, és nem fordítva.
Már épp szóra nyitotta a száját, amikor Laca elkezdett beszélni. - Ne... - kezdte újra, ahogy Zsanna is a szavába vágott. A sok őrültség pedig egyszerűen elnyomta a tudatát.
- Ekkora csajpotiságot! Mégis hogy gondoltatok egy egész szekrényt átcipelni a kastélyon észrevétlenül? - akadt ki a vöröske hitetlenkedve. - Vagy... talán... - kezdtek el járni a fogaskerekei. - Nem, nem. Nagy bajban vagytok. Ellopni a trófeát? Inkább szereztetek volna pontokat év közben, és most nem kéne ilyen mumákságokat kitalálnotok. Gyerünk - intett az ajtó felé Gertie ellentmondást nem tűrő hangon.