31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 16. 17:09 | Link

Hajnalka


Nem próbálkozna, már csak azért se, mert teljesen fölöslegesnek érzi a helyesbítéseket, és nem tartja valószínűnek, hogy a belibegett rózsaszín felhőcske legközelebb vissza tudná pontosan idézni. Bár egyébként sem a legfontosabb a pozíciója itt, elég ha a névmemóriája tartós a hölgynek, az a lényegesebb. Nem különösebben esik ettől kétségben Bence, bár igyekszik minimálisan mutatni, mennyire mulattatja az egész jelenség.
- Hát, biztosan olyannak tűnsz nekik, aki megérti őket, meg olyan lelkizős típus...nem értek hozzá.
Próbálja anélkül mondani, hogy bármi lealacsonyító legyen benne, bár mindig is kerülte az érzelmi és kedveskedő terepet, ő sosem tűnt ilyennek, és ezt jól is látják rajta a diákok, éppen ezért nem is traktálják fölöslegesen, bár sajnálatára normális infókkal se igen. Az megint más kérdés, hogy van ember, aki mellett képes a csendes, hallgató társ lenni, ha úgy adódik. De ezekkel a felelőtlen, magukat istennek képzelő diákokkal? Ugyan már.
- Hajnalka. - Ismétli meg a nevet, azonban tekintve hogy úriemberkedése ritka és leginkább érdekből történik, egy köhintéssel a másik kezében lévő holmi után nyúl, mintha kedvesen a terhein próbálna enyhíteni. Még egy sármos mosolyt is megejt felé, majd a papírokkal arrébb fordul és a közeli asztalnak dől háttal, így figyeli tovább a nőt. Nagyon fiatalnak tűnik egyébként, bár itt ki nem? A maga 29 évével az idősebb generációt erősíti, ami azért nem semmi. Bár azt mondják a fiatalos környezet is fiatalít. Ő nem gondolja úgy, hogy erre szüksége lenne. Ott volt az aurorság, a vízilabda és minden egyéb, ami hozzájárult ahhoz, hogy olyan döglesztő legyen, amilyen. Ezzel persze tisztában van, és úgy gondolja a környezete is.
- Mindenképpen, bár elképzelésem sincs hol van, én is várok tőle két napja iratokat, szóval nagyon ne számíts szerintem gyors válaszra.
Próbálta finoman közölni, hogy szerinte a kis jegyzetektől, amiket oda tesz sem lesz gyorsabb ügyintézés, ezzel jár a bürokrácia több lépcsője. Ezután inkább csak várja a következő csapást, ami tetézheti a napokban itt járt diáksereget. És meg is érkezik. Felemeli szemöldökét, és összeráncolt homlokkal néz aztán Hajnalkára, hogy mi is várható.
- Bárciánnak? Biztos pár papír, most, hogy Ádám elmegy, biztos vagyok, hogy mindenki nyakába több szakad az átlagosnál is, majd megkeresem. - Mondja miközben előrebillenve felegyenesedik, de ahelyett, hogy bármerre mozdulhatna, már kap is egy szívecskét a homlokára. Akaratlanul is megmorogja a dolgot, majd pár pillanat után leveszi és a saját iratkupaca tetejére ragasztja.
- Köszönöm, észben tartom. És ezen az őrületen kívül milyen itt dolgozni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 17:38 | Link

BB

- Hát, akkor ezt nagyon is benézték, ugyanis igen kevés együttérzés szorult belém - forgatja szemeit, de ez egyáltalán nem Bencének szól, sokkal inkább a helyzetnek. Nem véletlen van iskolapszichológus, akinek el lehet sírni a lelki gondjaikat. Na jó, neki saját, magánpszichológusa van, amit édesapja fizet neki, kétheti egy alkalommal jár vissza. Amikor éppen össze van törve a szíve és a világnak vége, nos, akkor gyakrabban. De ő ezért ilyen egészséges, kiegyensúlyozott hölgyike, nem túl sok gond húzza a vállát azon felül, hogy mit vegyen fel holnap reggel.
- Bizony - bólint egyet és mosolyog. Valahogy olyan kellemes érzés, ahogy Bence szájából hallja a nevét. Aztán a férfi még el is veszi a kezéből a cuccokat, odaadja neki őket készségesen. Ahogy hátradől, rámosolyog, érzi magán a tekintetét, picit megremegnek a térdei. Irreálisan rózsaszín és csillámport pumpáló szívecskéje megdobban odabent a mellkasában. Sajnos nincs ezen mit tagadni, a sármos férfiak, széles vállak a gyengéi, és már bele is olvadt a bugyijába. Hova tovább, talán már szerelmes is, szíve legmélyén. Egy pillanatra el is felejt válaszolni, ahogy Bencét figyeli, majd lassan elér agyához az információ is.
- Ó... hát... akkor kénytelen leszek post-itbe fullasztani - nevetgél egy picit, miután nagyjából visszatért a talajra. Ugyanis az elmúlt másodpercekben egészen máshol lebegett, a jól ismert, rózsaszín köddel teli világban.
- Igen, Bárcián! - vágja rá, a megvilágosodás katarzisában. Tudta, hogy valami furcsa neve van, és meg is jegyezte, hogy BB a monogramja, de ezen felül nem volt képben, ki is ő. Pedig, tulajdonképpen ott dolgozik mellette, a szomszéd irodában, és még házvezető is meg gazdasági izé meg minden. Gondolatban feljegyzi egy szívecskés post-itre, hogy a férfit már tényleg meg kell jegyeznie, de gondolatait és érzéseit most éppen Bence foglalja le. A bűvös B betű.
- Hát, sokkal jobb, mint diáknak lenni - válaszolja vigyorogva, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát. - De a legjobbak benne a munkatársak - sunyi mosoly kúszik tökéletesen rúzsozott ajkaira, majd kicsit összepréseli őket. Barna tekintetét Bencének szegezi, pár hullámos szőke tincset pedig füle mögé tűr.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 25. 21:11 | Link

Hajnalka


Alig láthatóan és hallhatóan röhögné el magát, de annyi illemet magára erőltet, hogy a vigyoron túl semmit ne mutasson. Igazából ezeknek a diákoknak, akik az új generációsok azóta, hogy ő is elment innen, valami nevelőtábor kéne nem még lelki segély. Nem is csodálja, hogy azóta pszichológus van ilyen aktívan az iskola alkalmazásában, meg több gyógyító. Veszélyesebbek lettek a lelki sérülések, mint a sport vagy párbaj által beszerzettek, elpuhult egy világ ez. Közben nyilván nem kerülte el az a bájos és üres tekintet, ami felé érkezve rajta is maradt, de egy kihívó kacsintáson kívül nem ment mélyebben semmilyen játékba. Még nem ismeri az új kolleginát annyira, hogy tudja mit szabad és mit sem poén szintjéig.
- Azért több hasznát vesszük itt mindenkinek élve, abban biztos vagyok. De talán érdemes hozzá keddenként jönni, akkor bent szokott lenni.
Árulja el eddigi tapasztalatait, miközben az átvett aktákra és papírokra pillant. Nem mintha különösebben turkálni akarna, éppen csak átfutja a felső lapokat, aztán visszapillant a hölgyre. Szeret szemrevaló nőkkel dolgozni, sokkal szebb, mint mikor 15-20 egykorú férfi van összezárva hónapokra kiképzés címen, ezt bárki elhiheti. Bár a haveri köteléknek is megvan a varázsa nyilván.
- Majd belejössz, nem jegyezheti meg mindenki a neveket elsőre. Ha csak nem ebből doktoráltál.
Tőle szokatlan módon - bár erről a másiknak fogalma sem lehet - biztatja és még el is poénkodja a végét. Igazából az első benyomásra ad, utána könnyebb az út bármerre. Az érdeklődésére a választ is megkapja, aztán az asztalnak dőlve féloldalasan felül rá, hátranyúl pár papírért, amit ő hozott, de tudja, hogy igazából már mehet is majd vissza a diákhoz a saját aláírásával is. Az utolsóra még ráfirkantja a nevét, aztán az előbb kapott poszt-iten áthúzza a feliratot és három diák nevét vési rá. A papírokra teszi és a nő felé nyújtja.
- Ezekkel adósod vagyok, a mai diákok papírjai, majd bekopognak hozzád érte. - Közelebb lépve átadta őket, majd mosolyogva nézett le a szőkeségre. Sosem zavartatta magát zavaró közelségbe kerülni bárkihez, vagy éppen pofátlanul kihívónak lenni. - Segíthetek bármi másban is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 4. 22:54 | Link

BB

- Keddenként... - ismétli meg, apró, bamba bólintás kíséretében. Egészen egyértelmű, hogy nincs itt, sőt, valamerre messze kalandozott. Két másodpercig sem tárolja az agya az információt, de ez nem is túl meglepő. Éppen az összes idegszálával Bencére koncentrál és a beérkező ingereket bizony fel kell dolgozni, ahhoz meg ugye kapacitás kell. Hiába fejlesztette az evolúció arra, hogy több dolgot csináljon egyszerre, éppen a fajfenntartás egy fontosabb aspektusára koncentrál.
Ahhoz viszont már nem kell odafigyelnie, hogy visszafogottan felnevessen Bence poénján. Ez a legveszélyesebb fegyvere a másik nemre nézve: mindig érzékeli, ha valamikor jól esik a másiknak egy kis nevetés. Nem hiába, az élet néhol elvesz, máshol pedig bőkezűen ad.
- Sajnos nem, de most már tényleg rajta leszek - mosolyog a másikra, közben pedig egyik mutatóujjával megkopogtatja a halántékát. Bár nem sokat ér vele, ennél sokkal nagyobb csoda kellene, hogy most rend legyen.
Főleg, hogy Bence félig leül az asztalra, és ez abszolút lefoglalja a gondolatait. Ügyesen megy neki a roppant visszafogott bámulás, de nem tehet róla, néha olyan irreális dolgokat tart férfiasnak. Az ülésnél és kéztartásnál csak az tud neki nagyobb KO-t adni, ahogy egy férfi a pénztárcáját fogja. Mármint, ha jól csinálja, akkor attól aztán abszolút szét tud folyni. De már így is emlékeztetnie kell magát, hogy szépen, rendesen lélegezzen, mint a normális emberek. Egyszer megkérdezték, mi baja, ő pedig rávágta, hogy ez csupán azért van, mert vámpír - néha még őt is ki lehet zökkenteni a zavartalan életmódjából. Mi mást mondhatott volna? Hiszen amikor tinédzserkorába belépett, akkor söpört végig a Twilight-mánia a világon, ő pedig rengeteg sorstársához hasonlóan beleesett a csillámvámpírok csapdájába.
Csak akkor eszmél fel, amikor Bence áthúzza a teendőket, és felé nyújtja az aláírt papírokat. Akkor egy (viszonylag) természetes mozdulattal el is veszi őket és hálásan biccent egyet.
- Egyelőre nem, köszönöm - mondja, ajkait kicsit összepréselve, cicás mosolyra húzva. - Azt hiszem, ideje lenne visszamennem, mielőtt még felgyújtják az irodám a lázadók.
El is vigyorodik a saját kis megjegyzésén. Aztán, ha már Bence ilyen közel merészkedett, egyik kezét a vállára simítja. Bár a magassarkúja nem sok pipiskedést enged még, azért nyakát is megnyújtja kicsit, hogy a másik füléhez hajolhasson.
- De azért meglátogathatnál majd - suttogja oda, majd mosolyogva lép el tőle, és tenyerével egy mosolygós puszit küld neki. - Pácska!
Hangzik az édes, szokásos elköszönés, és már megy is, vissza az irodájába. Út közben pedig... próbál nem elszállni a rózsaszín felhőben, amiben kilépett az irodából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 4. 20:45 | Link

A szőnyeg széle - rögvest az évnyitó másnapján

 A sajttortámat pont befejeztem, a karamellszósz is ott volt már a tetején, amikor jött az az aprócska bagoly, egy levélkével felszerelve, hogy mihelyst tudok jelenjek meg az Igazgató irodájában. Pompás...mit vétettem...jó inkább úgy kérdezem, hogy mit nem? Kiszöktem a felügyelők ittléte alatt, hogy motorozhassak, késő éjjel főztem és megetettem egy diákot, aki szintén tilosban járt. Az óráimon sorozatosan kivittem a diákokat a Kastélyból, hogy ne kelljen a nyomasztó hangulatban lenniük és olykor tanulás helyett csak sétáltunk. Ezek nyomán nem csodálom, hogy elő lettem véve, de mint minden szorult helyzetből, úgy hiszem ebből is ki fogom tudni vágni magam.
 Kezdjük is mindjárt azzal, hogy nem megyek üres kézzel, mert ugyan tegnap bemutatkoztunk egymásnak új felettesemmel, úgy gondolom a mostani a valódi megismerkedésünk ideje. Kivágok hát a tortából két szép szeletet, a karamell ínycsiklandón folyik le késem mentén...hm, egy apró falatot vágok magamnak is és még indulás előtt megeszem. A tányérral felszerelkezve indulok el lakteremből az iroda felé. Az ajtóhoz érve határozottan kopogtatok be. Kíváncsian várom miről szeretne valójában beszélni velem ennyire sürgősen a Főnököm, de azt hiszem ez hamarosan ki fog derülni.

- Jó napot Igazgató úr!

 Lépek be, ám még mielőtt megkaptam volna a bebocsátást a helységbe igyekeztem elrendezni öltözékemet és a hajamat, nem véve észre, hogy némi lisztet sikerül ezzel kennem jobb arccsontomra, mint valami véletlen harci festés. Egy nyitott hát megoldású, hosszú ujjú, fekete felsőt és farmernadrágot viselek, hozzá fekete bokacsizmát. Hajam leengedtem, még mielőtt saját kis világomból kiléptem volna. Semmi smink, semmi olyasféle cicoma, mint amit tegnap láthatott rajtam, csak az ékszerek és a tetoválások ugyanazok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 4. 21:29 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az irodám ajtajában
----------------------------

Lassan sötétedik odakint. Egyre kevesebben csellengenek a folyosón. Viszont én ezen kevesek egyike vagyok. Az irodámban tehát nincsen az ég világon senki. Mármint addig a pillanatig, míg a kollegina be nem lép. Pont ezt látom meg, ahogy közeledem a folyosón, egy halom papírral a kezemben. Szemöldököm megemelve, érdeklődő mosollyal szaporázom meg a lépteimet. Könnyed futásba kezdek.
- Üdv! - köszönök rá a háta mögül. Az a helyzet, hogy ha az irodámban lettem volna, valószínűleg nyitva találja az ajtómat. Csak akkor csukom be, ha elmegyek valahova, vagy ha négyszemközt beszélek bent valakivel. Most az előbbiről volt szó.
Már éppen bátorítanám a hölgyet, hogy menjen csak beljebb, én meg majd követem, amikor elkezdenek kicsúszni a kezemből a pergamenek. Csak úgy. Elkerekedő szemmel állok neki zsonglőrködésemnek. Kapdosok a meginduló iratok után. De amint egy megvan, esne le a következő. Hamar ráébredek, hogy esélyem sincs, szóval hagyok mindent a földre zuhanni. A professzorra mosolygok, széttárt kezekkel.
- Fáradjon beljebb, mindjárt jövök! - intek előzékenyen, megejtve azt, ami már pár pillanattal ezelőtt aktuális lett volna. Előveszem aztán a pálcámat és suhintok egyet a dokumentumhalomra, amit belebegtetek az irodámba és az asztalomra engedek. Iskolás koromból emlékszem, hogy mindig is itt, a Fejetlenség Folyosóján volt az igazgató szobája. Gondoltam rá párszor anno, hogy nem elég egy egész intézményt elvezetnie a direktornak, még maga az épület is nap, mint nap megtréfálja, hiszen kénytelen átjönni ezen a szeszélyes szakaszon. Most átélhetem.
- Miben segíthetek? - fordulok a tanárnőhöz, asztalom mögé lépve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 5. 20:06 | Link

Igazgató úr

 Nagyon furcsa helyzet adódott és én kissé értetlenül állok most itt a szoba közepén, kezemben a tányérral rajta a tortaszeletekkel. A férfi akkor köszönt rám, amikor beléptem az ajtaján. Azt hittem odabenn vár, de tévedtem, hátul közeledett és minden iratát elejtette, de segíteni nem volt érkezésem, mert bűbájjal megoldotta a dolgokat. Nekem még mindig kevéssé áll rá az ilyen egyszerű dolgokra a kezem, a mugli módszereket szeretem. Na de mindegy is, hiszen megszólal. Megkérdezi miben segíthet.

- Uram, ön hívatott. Két órája egy bagoly érkezett a konyhámba, amiben az állt vár engem, hogy mihamarabb jöjjek ide. Nos itt vagyok és ezt önnek hoztam. Remélem szereti a sajttortát?

 Kérdezem reménykedve és óvatos mozdulattal leteszem az íróasztala sarkára a tányéromat. Ahogy aprót koppan veszem észre, hogy bizony villát elfelejtettem hozni, nagyon ügyes vagyok. Bár én szívesen eszem ilyesmit kézzel, még ha maszatos is leszek, de ezt nem várhatom el a Főnökömtől. Elég banális és mókás lenne. Úgyhogy igyekszem úgy tenni, mintha nem vettem volna észre saját hiányosságomat. Ha bele akar kóstolni, majd varázsol magának evőeszközt is hozzá. Mindaddig azonban várom, mégis mi a csodát keresek én itt. Furcsamód azt érzem ezt most hirtelen ő sem tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 5. 22:03 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az asztalomnál
----------------------------

Micsoda kiváló megérzései vannak a kollégának! Halvány lila fogalmam sincs, mit keres itt. Mielőtt taglalni kezdené, mi járatban erre, még annyira sincs fogalmam, mint utána. Megemelt szemöldökkel, mosolyogva hallgatom, közben rendezgetve a kissé szétzilált iratokat az asztalon.
- Nagyon szeretem a sajttortát. - kezdem ezzel.
- Viszont itt vagy egy félreértésről vagy egy csínyről lehet szó. Viszont ha már ide fáradt... - közlöm vele a feltevéseimet és egyben hellyel kínálom, az asztal előtti székek felé intve. Nem tudom, hogy a baglyot valami vicces kedvű diák küldte, vagy esetleg a madarat még Portnipper professzor bocsátotta útjára, csak az eltévedt valahol pár napra. Minden esetre a hölgyön úgy látom, koránt sem lepte meg ez a levél, és szépen készült is a megvesztegetésre.
- Nem tudom, ki hívatta. Én biztosan nem. - tisztázom, közben leülve.
- De örülök, hogy így alakult. És nem csak a sajttorta miatt. - vigyorodom el.
- Már ha még így is nekem szánja... - vetem fel a lehetőséget, hiszen ha tényleg azért hozta, hogy javítson a szorultnak vélt helyzetén, akkor most szegény édesség okafogyottá vált. A látogatásnak azonban tényleg mindenképp örülök. Amennyire izgalmasak ezek az első napok itt, annyira kedvesen esetlenek is. Bemutatkoztam már ugyan minden professzornak, ám nem tudom, keressem-e őket akkor is, ha erre nincsen munkával kapcsolatos okom, vagy majd jönnek ők. Talán legjobb lesz, ha néha a tanáriban lopom majd a napot. De egyelőre az irodámhoz kötnek a feladataim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 6. 09:48 | Link

Igazgató úr

 Ez pompàs, bizony most valaki jól rászedett, nem vitás, a helyzet immár kerek. Viszont a tortával nem lőttem mellé. Megérte a sütkérezés és az ide elmanőverezés. De ha már ilyen kedves és hellyel kínál, míg beszél leülök a mutatott székre. Figyelemmel hallgatom és mosolyogva bólogatok. Nem vagyok sem csalódott sem felháborodott. Ebből a helyzetből igyekszem kihozni a legjobbat.

- Nos, tény ami tény, bevallom őszintén azért hoztam ezt az egyébként saját készítésű, friss édességet, hogy lekenyerezzem, pontosabban lesütizzem önt Uram. Szóval fogyassza egészséggel!
 
 Tolom mosolyogva picit közelebb a tányért az asztalon. Azt hitte nem kapja meg, mert nem ő hívott...elég szerény jellem lehet, ami roppant szimpatikus főnökké teszi már most a szememben. Komikus szituáció ez most, meg kell hagyni. A hívatlan vendég ajándékot hoz is meg nem is, mert torta van de villa nincs. Jaj nekem...jobb ha belekezdek most a vallomásba én, mint, hogy kérdeznie kelljen.

- Tudja egy kicsit deviáns vagyok, de ez gondolom a személyi anyagomban bizonyára benn is van. Szeretném elkerülni a pletykákat.

 Bízom benne, hogy nem fog emiatt megharagudni rám. De úgy vélem, ha már itt kötöttem ki az irodájában, inkább én mondjak el magamról mindent, mint másoktól tudja meg. Nem hiányoznak a színezések, sem a fals szűrők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 6. 16:20 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az asztalomnál
----------------------------

Ha nem kínálgatná itt előttem magát a sajttorta, már attól összefutna a nyál a számban, ahogy beszél róla. Nem kell hát soká tukmálnia, arrébb rakok pár papírt, nehogy maszatosak legyenek, és máris magamhoz veszem a felém tolt tányért.
- Köszönöm. - villám ugyan nincsen és még ha lenne is kedvem idevarázsolni valami evőeszközt, ezt most elhagyom. Majd ügyeskedem kézzel. Egy zsebkendőt azért előkészítek. Török egy darabot a krémes részből és már veszem is a számba, hogy aztán lehunyt szemmel hümmögjek.
- Ó te jó ég... - dünnyögöm, két rágás között.
- Nagyon finom. - bólogatok elismerően, miután lenyeltem a falatot és már szerzem is meg magamnak a következőt. Persze csak megadva a módját, rendesen kiélvezve. Kapok rá elég időt. Most nem kell beszéljek egy darabig, hiszen hallgathatom a professzort. Ezalatt ráérősen fogyasztom tovább a süteményt, ami különben a kedvenceim egyike.
Sötét szemöldökömet megemelve figyelem a kolleginát, kissé végig is pillantva rajta, amint ledeviánsozza magát. Ilyen latinos kifejezést használva, ez sokkal sértőbben hangzik, mint amit valójában jelent. Legalábbis számomra.
- Szerepel benne egy s más, igen, de bevallom, ezek engem nem annyira foglalkoztatnak. - fedem fel előtte ezt egy cinkos mosollyal. Persze, elolvastam, tisztában vagyok vele, de nem alakítanék ki egy sziklaszilárd képet ezek alapján. Soha nem voltam előítéletes ember. Miért most kezdeném el? Ráadásul amilyen kihágások szerepelnek az aktájában, azoknak egy jó részéért csak azért nem veregetem vállon most azonnal, mert én vagyok az igazgató. Be kell tartatnom a szabályokat, hiszen fontosak. De szerintem nem mindegy, ki milyen szabályt és főleg milyen indokból szeg meg. Illetve hogy aztán vállalja-e a felelősséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 6. 18:33 | Link

Kriszpin:)
Egy-két nappal az évnyitó előtt, Kriszpin érkezése után / Enyhén meglepve

Nyugodtan indult a reggel, bár Berci esetében ebben nincsen semmi meglepő. Felkelt, beengedett némi napfényt, finoman elhúzva a függönyöket, álmosan belepislogva a halovány reggeli napsütésbe. Üres ábrázattal bambult bele a világba, és ez még akkor is tartott, amikor kisétált a konyhába, majd a konyhapulton felejtett pálcájával nekilátott a kávéja elkészítésének. Végérvényesen pedig csak akkor szűnt meg, amikor felült a konyhapultra az előbb emlegetett kávét szürcsölgetve, ezen belül is csak akkor, amikor már rendesen a fenekére nézett annak a bizonyos bögrének. Utána pedig lepattant, és elkezdte a napot.
Így hát most az igazgatói iroda ajtaja előtt áll, kezében egy vékony, fekete mappát szorongatva. Korán van még, de biztos benne, hogy az igazgató már várja a papírokat, ugyanis a tanévkezdéshez elengedhetetlen kiadások listáját tartalmazza, amelyet minden tanév elején összeállít. Alkalmazni viszont a rajta feltüntetett dolgokat csak akkor lehet, hogyha az igazgató is aláírja, ő pedig ezért az aláírásért jött most. A gond már csak annyi, hogy nem pontosan tudja, kihez. Hallotta, hogy új igazgató fog jönni az iskolába, személyesen azonban még nem találkozott vele. Fogalma sincs, hogy megérkezett-e már, ő intézi-e az ügyeket már most is, vagy a tanévet még Rabbot indítja-e. Ez azonban fikarcnyit sem változtat azon, hogy neki el kell intéznie a rá kiszabott feladatot, ennek pedig máris eleget is tesz.
Kettőt kopog, majd benyit az ajtón hangosan köszönve, hogy bármely részében is legyen a helyiségnek a szoba lakója, mindenképpen hallja.
- Jó reggelt! - mondja, miközben körülnéz, eközben pedig megállapítja, hogy már az új igazgatóhoz jött, hiszen a szoba berendezése a korábban megismerthez képest jelentősen változott.
Nem kell sok idő, míg meglátja a szoba tulajdonosát is...
... És ritka pillanatok egyike, de pár teljes másodpercig Berci arcára kiül a döbbenet. Ő ezt a férfit már ismeri. Szem elkerekedik, száj tátva marad. Aztán pedig kiül az arcára egy féloldalas, hitetlen mosoly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 6. 19:34 | Link

----------------------------
Bárcián
reggel a rendezkedés közben | x
----------------------------

Enyém lett hát az állás, ami miatt az elmúlt időben olyan sokszor látogattam ide Bogolyfalvára. Meglehetősen furcsa persze állásként emlegetni. Mármint ez nem ennyire egyszerű. Ez sokkal inkább egy megtiszteltetés. Kitüntetés, semmint állás. De kemény meló lesz, ehhez kétség sem fér. Azonban állok elébe. Ettől függetlenül még mindig nehezen fogom fel. Olyan hirtelen jött. Mégsem jutott eszembe egy pillanatra sem eltöprengeni rajta, vagy bármennyit is hezitálni.
Éppen nagy rendezkedésben vagyok újdonsült irodámban. Az Igazgatói. Nagyon más lett srác korom óta. Nem csak azért, mert nagyobb lettem, hanem mert azóta volt már egy-két tulaja, akik mind máshogy rendezték be. Mivel nem volt eddig komolyabb, saját irodai felszerelésem, ezért megkértem a manókat, hogy szerezzék nekem elő valahonnan Lupin prof bútorait, ha megvannak még. Legnagyobb örömömre megvoltak. Mindig is nagyon tetszett úgy az iroda. Meg is írom majd neki szerintem. Elég az hozzá, a manók tehát felhozták őket a raktárból. Tegnap délután pakoltam már benne egy kicsit, most jöttem folytatni.
Úgy el vagyok merülve, hogy csak akkor veszem észre, hogy az ajtó -amit én szélesre kitártam- becsukódott, amikor valaki kopog és belép rajta. Érdeklődő mosollyal, kezemben pár pergamennel egyenesedem fel egy kupac irattól, ami a padlón hevert. Ekkor észreveszem Bárciánt. Mosolyom vigyorrá fokozódik, nem csak a jelenléte, hanem döbbent arca láttán.
- Szép jó reggelt! - köszönök rá hasonló határozottsággal, és lendületesen odasétálok hozzá. Lépteim közben azt a pár dokumentumot leteszem az asztalra, hogy üres legyen a kezem, mire nyújtom neki.
- Most már érted, miért nem akartam elkiabálni? - kérdezem, finom erővel megszorítva jobbját és közben bal kezemet rá is téve. Amikor jó néhány napja először találkoztunk, meséltem neki a nem önkéntes állásról, amivel kapcsolatban tárgyalok. Ám ennél többet nem mondtam neki, az említett babonára hivatkozva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 9. 20:59 | Link

Igazgató úr

 Élvezettel és -te jó ég- kézzel eszi a tortát. Ez annyira megnyugtató, de ugyanakkor vicces is, hogy azt nem tudom elmondani, hisz mintha magamat látnám olyan érzés ez. El is mosolyodom, ahogy megjegyzi mennyire ízlik neki a süteményem. De azon nyomban rendezem vonásaim, amint megemlíti, hogy olvasta a kartotékomat. Ám azt valójában furcsállom, hogy azt állítja nem foglalkoztatja.

- Uram, ha valóban olvasta, akkor azt is tudja miben áll a titkom. Mindent tud rólam, ugye? Mit ért azon, hogy nem foglalkoztatja? A szökéseimet, mint amikor például a tavalyi évnyitó helyett inkább motoroztam, a diákok kicsempészését, miközben itt voltak a minisztérium emberei és kijárási tilalom volt, az éjszakai főzőcskéket, amikor megetettem egy tilosban járó diákot büntetőmunka helyett?

 Nagy szemekkel nézek rá és nem értem. Lojális tudok lenni vajon hozzá? Az előző Igazgatóhoz nem fűzött sok élmény, a helyetteséhez annál több, de ennek is lassan egy, oh nem is, két éve már. Mire véljem ezt a dolgot? Kíváncsian várom miként fejti ki szavait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 9. 21:27 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az asztalomnál
----------------------------

A pazar sajttorta utolsó falatjait ízlelgetem éppen, miközben kirohanását hallgatom. Az első néhány szó után egy apró mosoly szökik az arcomra, ami aztán ott is marad végig. Nagyjából akkor fejezem be a süteményt, amikor ő a bűnei sorolását. Szép nyugodtan megtörlöm a számat, a kezeimet, majd összehajtom a kendőt és elrakom a zsebembe. Öntisztító varázslat van rajta. Praktikus dolgok ezek.
- Mindről tudok, igen. - bólintok, nem engedve mosolyomból.
- Nézze, professzor... - dőlök kicsit előre, kezeimet az asztalra kulcsolva.
- Nem azért vagyok itt, hogy ítélkezzek Ön felett, vagy már előre elkönyveljem magamban bárminek. A felsorolt cselekedeteinek egyike sem irányult sem kollégája, sem tanuló, vagy bárki más ellen. Szabályokat szegett, ez igaz. Ezt nem helyeselhetem és nem érthetek vele egyet, de megbocsájthatatlan bűnként sem szeretném kezelni. - válik arcom még derűsebbé, enyhébbé.
- Amennyiben ismét hasonlót követ el, nyilván meglesznek a következményei. Ha más nem, szépen megkérem majd rá, hogy máskor ne csináljon ilyesmit. Hiszen az iskolai szabályok nem véletlenül vannak és a legjobb bennük az, hogy igazságosak, már csak azért is, mert mindenkire vonatkoznak. - tárom elé, én hogyan gondolkodom erről. Közben olykor szétbontom összekulcsolt kezeimet, hogy az asztalom felett és annak felületén mutogassak, gesztikuláljak. Végig a hölgy szemébe nézve, figyelve csinos vonásait.
- Különben tőlem motorozhat az ünnepélyek helyett, ha azt kellemesebb időtöltésnek tartja. Nem kötelező. Annak meg örülök, ha megetet egy éhező diákot, csak aztán mielőbb találja meg a srác a körletét. - fedem fel azért a véleményemet a bűnlajstrom néhány pontjával kapcsolatban. Nagyon remélem, ért engem. A kimondatlan szavaimat is. Az emberiesség pártján vagyok, bármely hozott szabállyal szemben. De a jó szabályok nincsenek is az emberiesség ellen. Ennek az iskolának pedig szerintem jó szabályai vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 17:23 | Link

Kriszpin

Mire megrázza a férfi kezét viszonozva a köszöntést, már jóval határozottabb, amit magán a kézfogáson is lehet érezni. Pillanatnyi meglepettsége inkább egy picike zavarrá alakul át, amit viszont már egészen hatékonyan leplez, meg hát nem is olyan intenzitású, hogy bármiben akadályozza. A férfi kérdésére elneveti magát, de nem bírja ki, hogy ne tegyen azért ő is egy tréfás megjegyzést.
- Oh dehogy, hát nem imádsz úgy indítani embereknél, hogy "Hello, feltehetőleg a főnököd leszek!"? - érdeklődik tréfálkozva, miközben elengedi a férfi kezét és a mappájára néz, amely tulajdonképpen az ittlétének oka.
- Hoztam pár papírt a tanévkezdéssel kapcsolatban, amit alá kellene írni - mondja, miközben bal, kesztyűs karját Kriszpin felé nyújtja, hogy átadja a fekete mappát. Időközben pedig rájön, hogy a helyzet kicsit megzavarta. Rabbotot mindig magázta korábban, ami egy fokkal jobban illett a főnök-beosztott kérdéskörhöz, Kriszpin esetében azonban már bonyolódik a helyzet, hiszen korábban már megbeszélték ennek az ellenkezőjét. Na ilyenkor mi a helyzet? Nem marad más, csak megkérdezni. Így aztán újfent szóra nyitja a száját, ha már van olyan szerencsés, hogy van hangja és még beszélni is tud, jobb ezt mielőbb tisztázni. Mindenesetre azért igyekszik viccesen intézni a dolgot, csakhogy kicsit leplezze a mögötte rejlő tanácstalanságot.
- Így most már nem merlek majd letegezni többé - mondja mindezt tegeződve, amely ugyan csekély komikumforrás, de azért az ő arcára mosolyt csal.
Közben pedig megenged magának pár újabb kósza pillantást, kék tekintetével körbepásztázza az iroda zugait, keresve a változásokat. Sokat járt itt korábban, mert nem egyszer akadt dolga Rabbottal, szóval tökéletesen látja, hogy mi változott. Sok minden, de kifejezetten előnyére vált a helynek az új lakó.
- Határozottan jobb a lakberendezési készséged, mint Rabbotté volt - bukik ki, ám a hangját kicsit lehalkítja, mintha a volt igazgató bármely pillanatban megjelenhetne és elkaphatná a grabancát a megjegyzés miatt. Erre persze kevés a valódi esély, de sosem árthat egy kis óvatosság...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 16. 21:42 | Link

Bárcián
az évnyitó előtti egyik reggel

Nem engedem el túl hamar a kezét. Még fogom kicsit, miközben beszélünk. Nem mindenkivel közvetlenkedem ám ennyire. Szívem szerint tenném, de tudom, hogy sokan nem szeretik. Viszont a férfinek nincs problémája vele. Legalábbis úgy tűnik. Különben észreveszem, hogy most is kesztyűt visel. Az első találkozásunk alkalmával azt hittem, a sportokhoz szükséges neki valamiért. Futásnál is rajta volt, meg mikor utána seprűvel érkezett. Igaz, aztán a vacsoránál is viselte, de valami olyasmit gondoltam, hogy csak magán felejtette mondjuk. Vagy hogy van valami gond a kezével és ez a védelmét szolgálja. Lehet, hogy ez utóbbiról van szó, de akkor viszont nem ideiglenes a probléma, mint véltem. Akárhogy is, nem kérdezek rá, főleg, hogy nem is igazán foglalkoztat. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel, csak azt, hogy nagyon sokféle emberrel találkoztam már, és eszemben sincsen furcsállni, hogy milyenek. Főleg nem faggatni őket a dolgaikról. Mindenki olyan, amilyen, és ha eljön az ideje, úgyis kiderül, miért olyan. Ha nem, akkor meg nem.
- Most hogy mondod, talán imádtam volna. De erről már lecsúsztam. - bólogatva ráncolom kicsit az orromat ál-keserűségemben, hogy elbaltáztam az alkalmat ilyen fölényeskedő felütésekkel bemutatkozni.
- Ó, rendben. Foglalj helyet nyugodtan, ha gondolod! - hívom beljebb, amikor közli, miért jött. Részemről az asztal szélére ülök le egy kis szabad felületre. Közben nyújtom a kezem a dokumentumokért, hogy átolvassam őket, miről is van szó. Tájékozódásomból a tegezéssel kapcsolatos, félig viccelődő kijelentése zökkent ki némileg. De csak felmosolygok rá az iratokból. Egyelőre még nem mondok rá semmit, hanem a pennámért nyúlok, lerakom magam mellé a papírokat és már írom is alá őket. Ezek már mind az én hatásköröm.
- Úgy gondolod? - pillantok rá egy szusszanó nevetéssel a dicséretet hallva. Elmélázva körbetekintek az iroda régi-új berendezésén.
- Akkor ez is közös bennünk. - suhintok egyet a pennámmal jókedvűen, majd amint végeztem a szignózásokkal, nyújtom is vissza őket a gazdasági igazgató úrnak.
- Hogyan tudnám orvosolni a félelmeidet a tegezésemet illetően? - biccentem mosolyogva oldalra a fejem, Bárciánt fürkészve vidáman. Kár, hogy a kérdésemre nem lehet normális választ adni, legfeljebb elpirulni a hangsúlyomtól és az arckifejezésemtől. Igen, már megint itt tartunk. Észre sem veszem magamat. De ha én nem veszem észre, talán ő se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 23:13 | Link

Kriszpin

Bercit kevés dolog zavarja igazán, a közvetlenség biztosan nem ilyen. Szereti a közvetlen embereket, mert egyrészt pozitív érzéseket keltenek benne és szimpatikusnak tűnnek számára, másrészt pedig sokkal kiszámíthatóbbak, mint akik folyamatosan titkolóznak. Jó kérdés, hogy ez számára miért előny, de sosem igazán volt híve annak, hogy az embereket csak harapófogó segítségével lehessen megismerni. Így aztán a hosszú kézfogás sem zavarja különösebben, főleg, hogy közben mondanivalója is akad. Kriszpin pedig még rádob a viccre egy lapáttal, amelyen Berci is jót mosolyog, majd a végén egy afféle "hát, csak nem dől össze a világ" arckifejezéssel megrándítja a vállát.
- Köszi, de szerintem annyira nem fog sokáig eltartani - utasítja vissza derűsen a helyet amellyel kínálják, de ezt nem is igazán bánja meg, mivel Kriszpin sem ül le, vagy legalábbis nem úgy igazából. Ettől függetlenül azonban kicsit beljebb lépdel, ő maga is az asztal mellett áll meg, Kriszpin felé fordulva, az oldalát picit az asztalnak döntve, de szinte alig ér hozzá. Szemével ő is a papírt fürkészi ameddig Kriszpin olvas, próbálja megsaccolni, vajon hol tarthat vele, és mikor fog végezni. Ő kicsit gyorsabban olvas az igazgatónál, de ebben nincsen semmi meglepő, elvégre már sokkal alaposabban ismeri a szóban forgó szöveget, hiszen ő maga írta.
- Mi végül is egy másik generáció vagyunk - vonja meg a vállát, miközben Rabbotra és a korábbi berendezésre gondol. Igazából nem is elvárható, hogy ugyanolyan ízléssel rendelkezzen, teljesen más világ a két ember egyébként is, nem csak a kor miatt. De Kriszpint valószínűleg könnyű lesz megszokni mint új főnököt, sőt mi több, talán egy kicsit túl könnyű is. Szinte már meg is szokta, valahol mélyen pedig egy kicsit haragszik is magára, amiért elfogult. Igaz, Rabbottal sem dolgozott együtt sokáig, akkor is főleg inkább Ádámmal érintkezett a hivatalos ügyekben, de azért mégis elég csúnyán és hamar leváltotta gondolatban. Tény ami tény, inkább Ádám hiányzik neki egy kicsit, elvégre mégiscsak ő volt itt az első cimborája.
- Köszönöm - mondja, miközben elveszi az immár aláírt stócot a férfitől, és már éppen azon gondolkodna, mi is legyen a következő napirendi pont, amikor Kriszpin válaszol a korábbi aggályaira, mégpedig nem is akárhogy.
Amennyire nem vette észre a múltkor a vacsorameghívás furcsaságát, annyira lepődik meg most a férfi arckifejezésén, amelyet - ha nem tökéletesen feddhetetlen és makulátlan szándékú úriemberekről beszélnénk - akár nagyon könnyen lehetne nagyon is sokféleképpen értelmezni. És igazából erre amiatt döbben rá, hogy legszívesebben kaján vigyorral rávágna valami olyasmit csípőből, hogy "légy kreatív, lepj meg", vagy "hmmh, biztosan tudjuk orvosolni valahogy a problémát...", ez pedig kapásból rádöbbenti, hogy ilyen beszélgetésekbe csak ritkán szokott csöppenni, akkor is egyáltalán nem nemes szándékú hölgyek társaságában. Nos, a tisztelt igazgató úr határozottan nem hölgy, a szándékait pedig csak a Devla vagy a Jóisten ismerheti, de feltételezzük a legjobbakat... Ennek fényében a Berci fejében felmerülő verziók azonban nem kecsegtetnek túl sok sikerrel újdonsült főnökével szemben, ezért rendkívüli gyorsasággal köt csomót a nyelvére, mielőtt még meghitt búcsút inthet a munkájának.
- Ha eleget társalgunk, majd megszokom - mosolyodik el végül, ezzel finoman azt is jelezve, hogy egyébként nagyon szívesen veszi Kriszpin társaságát mint beszélgetőpartner, nem csak mint munkatárs. Már ha ez eddig nem lett volna evidens magától is, de ő már igazán nem tudja, mi itt a magától értetődő és mi nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 17. 17:56 | Link

Bárcián
az évnyitó előtti egyik reggel

Ha nem akar leülni, én aztán nem fogom erőltetni. Nem szeretem a tukmálást. Már maga a szó sem valami kellemes hangzású. A lehetőséget megadom, felajánlom, aztán mindenki azt csinál, amit szeretne. Tőlem a küszöbön is téblábolhat vagy felfekhet az asztalra. Csak vigyázzon az iratokra.
Egy másik generáció? Nem mondok erre semmit, csak megemelem egy kicsit a szemöldökömet. Az a helyzet, hogy elképzelésem sincs, hány éves Portnipper prof. De én nem hittem nálam idősebbnek vagy fiatalabbnak. Nem hittem semminek. El se gondolkoztam rajta. Nem szoktam. Nagyon hidegen hagy az emberek kora meg még ezer más dolog. De ez ugyanaz a fajta érdeklődés hiány, mint a kedves gazdaságisunk kesztyűjénél. Nem ez alapján ítélek meg embereket, és más tennivalóm sincs ezekkel az infókkal, így nem figyelek igazán rájuk.
Miután Bárcián átveszi a papírokat és látom az enyhe zavart az arcán, észreveszem végre magam. Bár ki tudja, jó-e ez nekem vagy bárkinek. Hirtelen ugyan nem értem, mi a baj, ha baj egyáltalán. Aztán visszajátszom a jelenetet, mintha csak merengőbe dugnám a fejem és ekkor rájövök. Talán. Bár az nem igazán esik le számomra, hogy kihívóan viselkedem, csak inkább az, hogy talán túl közvetlenül. Mintha már nagyobb múltunk lenne, mint ami van és így megengedhetném magamnak. Viszont amilyen könnyedén és kedvesen reagál, azt szűröm le, hogy tényleg megengedhetem magamnak. Nincs vele gond. Ugye nincs vele gond?
- Fogunk. - bólogatok mosolyogva. Kétségem sincs afelől, hogy nem csak annyit beszélgetünk majd, amennyit a közös munkánk megkövetel. Apropó munka.
- Van bármi fontos tudnivalóm így elöljáróban a gazdasági ügyeket illetően? - kérdezem és ez a mondat összetételéből adóan akár egy nagyon hivatalos tárgyaláskezdet is lehetne, ha közben nem üldögélnék olyan lazán az asztalszélen és nem pislognék ilyen barátságosan a férfira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 21. 14:33 | Link

Kriszpin
*magyaráz*

Éppen csak egy pillanatig tartó rövid mosoly ül ki az arcára a férfi válaszára. Kifejezetten örül neki, hogy sikerül megtalálniuk a közös hangot. Már aznap is örült amikor megismerte, pedig akkor még nem is sejtette, hogy együtt is fognak dolgozni. Így viszont az egész még sokkal-sokkal jobb, elvégre nem csak azért hasznos hogy jól megértik egymást, mert így szerezhet egy új barátot, hanem mert így értelemszerűen a közös munka is sokkal könnyebb lesz. Márpedig sokat fognak érintkezni a munka miatt, ebben biztos, elvégre Rabbottal (illetve főleg Ádámmal) is gyakran kellett összeülnie egy-egy ügyben. Ha pedig kifejezett megbeszélnivaló nem is volt, aláírni akkor is naponta kellett dolgokat.
Rögtön kap is egy kérdést a munkával kapcsolatban. Röviden elmosolyodik, elgondolkodva pislog párat. Nehéz lenne most így hirtelen egy-két kiemelendő dolgot találnia, így aztán nem mondhatni, hogy rendesen válaszolna a kérdésre.
- Először is azt, hogy jó kezekben vannak... - nevet fel, miközben azon gondolkodik, hogyan tudná a lehető leginkább leegyszerűsíteni ezt a dolgot. Fogalma sincs, Kriszpin mennyire ért az ilyesmihez, milyen mértékben van elképzelése róla, hogy Berci tulajdonképpen mit csinál. Valamennyire biztosan, hiszen különben nem adták volna a kezébe az iskola vezetését, viszont esélyesen azért kell egyszerűsítenie a dolgon, hiszen ha Kriszpin mindennel tisztában lenne, neki már nem lenne munkája.
- Másodszor pedig azt, hogy úgyis mindent meg fogok veled beszélni, mert mindenhez kell a beleegyezésed, a nagyobb dolgokhoz pedig az aláírásod is - mondja, miközben teátrálisan meglobogtatja a papírt, amelyre éppen az imént firkantotta fel a férfi a kincset érő szignót.
- Harmadrészt pedig azt, hogyha bármi részletesen érdekel, akkor az irodámban minden pénzügyekkel kapcsolatos dolgot megtalálsz, többek között engem is - mondja tovább, miközben összefonja maga előtt a karjait és nekitámaszkodik az asztalnak. Gondolkodik még egy kicsit, a koncentrálásban talán el is bambul egy rövidke pillanatra, utána viszont kékjeit megint a férfire szegezi, miközben kiejti a megoldással szolgáló szavakat:
- Összeállítok neked egy listát a tavalyi tennivalókról, hogy nagyjából átlásd, mi szokott történni egy tanév során nálam, jó? Később majd átugrom vele. - Így lesz a legegyszerűbb mindkettejüknek, mesélni róla igencsak hosszas lenne, a kimutatások pedig úgyis le vannak fűzve, csak össze kell őket ollózni egy listává, igazán nem nagy fáradság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 21. 21:01 | Link

Bárcián
az évnyitó előtti egyik reggel

Szépen végighallgatom a kollégát, ám már az elmondása felénél tudom, mit fogok mondani neki. Viszont nem akarnám megzavarni, hátha tényleg eszébe jut valami, amit mindenképpen jó, ha tudok. De ahogy egyre jobban belemelegszik, kezdem azt hinni, félreértette a kérdésemet. Nem baj, akkor sem szakítom félbe. A mondandója végén viszont rögvest felemelem kezeimet, mint aki megadja magát.
- Már az első ponttal megvettél. - közlöm vele mosolyogva, arra a részre utalva, mikor tudatta velem, hogy jó kezekben vannak a gazdasági ügyek. Nekem ez bőven elég. Az érdeklődésemmel pusztán lehetőséget akartam neki adni rá, hogy elém tárja, ha van bármi fontos közlendője. Ha nincs, akkor nincs.
- Szóval ne fáradj azzal a listával! - intem le.
- Kár belém, mert én és a pénzügyek az kettő. - becsmérlem gazdasági és üzleti hozzáértésemet derűsen. Abban igaza van a férfinak, hogy nem lehetnék most itt, ha nem látnám át annyira, amennyire szükséges egy ilyen pozícióban. De nem akarom, hogy egy percig is azt higgye, hogy méltó partnere leszek egy ilyen jellegű megbeszélésen és hogy nem kell majd számomra érthető szavakat használnia a szakzsargon helyett. De nem hiszem, hogy bármilyen fennakadásunk adódna ebből.
- Bízom a hozzáértésedben. - simítom meg barátságosan Bárcián karját, ahogy megkerülöm az asztalt és átsétálok annak túloldalára, kicsit rendezve a papírhalmokon. A kérdésemre pedig ő tőle bár csak közvetetten kaptam választ, magamnak megfelelem: menet közben minden kiderül. Nincs olyasmi, amit jó, ha már előre tudok. Nem vagyunk se szorult helyzetben anyagilag és nincs más rendkívüli sem a gazdasági ügyeinket illetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 23. 20:25 | Link

Igazgató úr

 Jól értem a ki nem mondott szavait? A mosolya mögött ott van a megértés a mondataiból kicsendül némi rokonszenv tetteim iránt. Nagyon furcsa, eddig ilyen érdekes emberrel, mint ez az igazgató még nem találkoztam. Eszi a tortám, rám hagyja, hogy deviáns legyek, vagyis önmagam. Egekre, már most kedvelem!

- Uram, azt megígérhetem, hogy minden kihágásom ez után is csak ennyire lesz komoly. Értük a büntetéseket, bármik legyenek is, vállalni fogom. Mindig is tudatában voltam annak, hogy tetteimnek következményei lesznek. De mindig lesz nálam elfekvőben egy-egy adag friss sütemény.

 Mosolygok rá Főnökömre csillogó szemekkel. Talán ez kicsit erős utolsó mondat lett, de egye kánya, ha már megbecsülik az ember keze munkáját, az aduásszá válhat. Szeretek főzni, sütni és enni, ahogy látom ő is. Csuda tudja, még talán egyszer fenn fogunk együtt vacsorázni és megtárgyaljuk miként segíthetnék még többet az Iskolában, kamatoztatva gyógyító végzettségemet.

- Úgy tudom ön sokat önkénteskedett, mielőtt körünkbe érkezett. Azt szeretném megkérdezni, hogy merre felé és milyen területeken?

 Térek át egy kicsit iskolamentes témára. Nem tudom miket és hol tevékenykedett, de mindig is foglalkoztattak az ilyesfajta emberek mindennapjai. Kíváncsi vagyok van-e olyan téma az édességeken és az iskolán túl ami emberként is megalapozhatja kapcsolatunkat. Remélem kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 23. 21:14 | Link

Rubya professzor
kora este az asztalomnál

Barátságosan bólogatok ígéreteire. Örülök annak, amit hallok, és ha valóban minden így alakul, nem hiszem, hogy bármi gond lenne közöttünk. Főleg, ha az utolsó mondata is igaz. Jobban elmosolyodom, hümmögve egy keveset a friss sütemények gondolatára, hiába most tettem magamévá egyet. Tudom, hogy ez persze csak tréfálkozás volt a részéről, a komoly témát lágyítandó. Mármint természetesen remélem, hogy csak az a része volt tréfa, hogy ezt megvesztegetésnek szánná.
- Igen, ez így van. - erősítem meg a tudomását rólam.
- Jobban mondva: mind a mai napig teszem. - javítom azért ki egy kicsit.
- Öm... igazából szerte a nagyvilágban. Főleg a szegényebb országokban. Afrika egyes részein, Dél-Amerikában, Indiában... - sorolok fel néhányat a helyszínek közül. Hangsúlyom és kisugárzásom némileg megváltozik, ahogy az önkéntességemről beszélek. Könnyeden mesélek, de a tekintetemben egyfajta mély eltökéltség, megrendíthetetlenség ül.
- Volt, hogy gyermekeket felügyeltem, vagy éppen ispotályoknál segítettem. Akadt, hogy elmaradottabb varázslótelepülésre szállítottunk készleteket, máskor jogtalanságok ellen küzdöttünk. - vonok finoman vállat, megosztva vele, a társaimmal milyen feladataink adódtak többek közt. Némelyik mindössze pár napos küldetés volt, de volt olyan is, ami hónapig tartott.
- Ön szokott önkénteskedni? - kérdezem, szemöldökömet megemelve, és tenyeremet felfelé fordítva. Ez nem valamilyen teszt a részemről és semmi esetre sem várom el, hogy a válasz igen legyen. Csak ha erről érdeklődnek tőlem, mindig felmerül bennem, hogy talán azért teszik, mert maguk is érintettek, vagy mert szeretnének hasonló módon segíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 25. 20:00 | Link

Kriszpin

Egy kicsit furán érzi magát a férfi szavainak eredményeképp, habár Kriszpinnek biztosan nem volt ilyen szándéka. A szokatlan érzése egyszerűen abból ered, hogy eddig nem egészen így működtek a dolgok, nagyon szigorúan le volt követve, hogy mit csinált. Hogy ez a felügyelők miatt volt-e így, vagy az alapállás is hasonló, azt nem igazán tudta megmondani, hiszen a minisztérium emberei alig valamivel azután érkeztek az iskolába, hogy ő idekerült. Így aztán egyszerűen nem ehhez van szokva - habár tudja, az hogy Kriszpin most nem érdeklődik különösebben, nem jelent semmit. Mert mindent alá kell majd írnia, mindenről tudni fog. Ez az eljárási mód tulajdonképpen kicsit bosszantja is a férfit. Na természetesen nem azért, mert ne tudna elszámolni vele, hogy mit művel a gazdasági iroda falai között... Hanem mert nagyon macerás, még akkor is, hogyha egyébként az irodája két ajtóra van Kriszpinétől, ráadásul a férfi az imént szerzett tapasztalata alapján gyorsan olvas.
Persze jobb ötlete nincsen helyette, nyilván nem lehet az igazgatót kihagyni az ilyesmiből, de talán jobban örülne, ha egy manó rohangálna a papírokkal éjt nap alá téve. Persze sok mindennek örülne még... Nagyobb lakásnak, Victoria's Secret modelleknek abban a nagyobb lakásban, egy új motornak, meg persze toronyórának lánccal. Az már más kérdés, hogy ezeket sosem igazán említi, sőt elmélkedni sem nagyon szokott rajta. Ő inkább gyakorlatias típus.
Kriszpin érintése már szinte egyáltalán nem lepi meg olyan értelemben, hogy a korábbi közvetlenségéből ítélve szinte teljesen adja magát a dolog, ám újabb pont a megszokottól eltérő dolgok listáján. Igazán nem kenyere senkit hasonlítgatni senkivel, de önkéntelenül is a nevetés környékezi, amikor Rabbot társaságában képzeli el ugyanezt a szituációt. Mosolyát azonban szolidan elfojtja, majd bólint egyet, miközben ellöki magát az asztal mellől.
- Akkor azt hiszem, most csak ennyit kellett megbeszélnünk - mondja, miközben megindul a kijárat felé, majd az ajtóban még megtorpan egy kicsit.
- Ne feledd, az irodám a folyosó jobb oldalán, innen a második! - adja egyértelműen Kriszpin tudtára, merre is találja pontosan, hogyha szüksége lenne rá.
- Csodaszép napot, Igazgató úr! - köszön el végül egy cinkos vigyorral, majd lendületes léptekkel elhagyja az irodát, magában kissé idétlenül mosolyogva a kellemes meglepetésen. Még mindig kicsit nehezen hiszi el ezt a váltást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. november 16. 19:13 | Link

Igazgató úr

 Mosolyogva hallgatom, ahogy az elvégzett jószolgálati munkáiról mesél. Úgy veszem észre hangjának és testtartásának módosulásán, hogy ez számára szenvedély és szerelem, nem csak hobbi. Elhivatottság csendül ki minden szavából. Érdekelt mindig is ez a dolog így örülök, hogy szóba sikerült hoznom ezt a témát a férfi előtt.

- Sajnos még nem jutottam el odáig, pedig szívesen tenném. Az volt a tervem, hogy elmegyek alacsonyabb felszereltségű ispotályokba és gyermekeket gyógyítok, ugyanis a másik végzettségem gyógyító, de ezt gondolom tudja. Nemrégiben, távollétem alatt szakvizsgát is tettem ennek érdekében. A szakosodásom pedig a szívet érintő születési rendellenességekre és az azzal felnövekvő gyermekek kezelésére irányult. Ez igen mugli témának hangzik tudom, de sok olyan varászlócsalád van, akik bizonyos varázslatok, vagy épp ragályok, esetleg bájitalok nem várt-nem ismert hatása miatt ilyen állapotú gyermeket nevelnek.

 Kicsit elhallgatok, mert ez a téma felkavaró számomra, saját helyzetem miatt, persze ezt igyekszem titkolni a velem szemben ülő joviális kedvességet sugárzó férfi előtt, így a kettőnk közt beálló csend sem tart soká. Pár másodperc és egy mély levegő után halvány mosollyal folytatom.

- Ha esetleg tud olyan helyről, ahol elkél az effajta segítség, kérem szóljon. Vagy ha úgy alakul szívesen el is kísérném egy olyan küldetésre, ahová mostanság megy majd. Persze csak, ha nem zavarom!

 Befejezvén mondandómat kíváncsian várom miként reagál. Valóban, a vad és szertelen viselkedés, a decens külső, a depresszív burok mélyen érző sebekkel teli szívet takar. Ha tudok segíteni az számomra gyógyír ezekre a valós és képletes sebekre egyaránt. Ezért is dolgoztam kórházban még akkor is amikor a gyermekeim gyászoltam.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 16. 20:36 | Link

Rubya professzor
kora este az asztalomnál

Érdeklődőn, nyílt tekintettel hallgatom a hölgyet. Gyakorta bólogatok. Néha elismerően hümmögök. Őszintén, csak felületesen ismerem ezt a problémakört. Találkozni nem találkoztam vele a misszióim során. Úgyhogy újdonság az, amiről beszámol. Látszik is rajtam, hogy nagyon figyelek és hogy elgondolkodtat. Csaknem észre se venném, hogy mélyen érinti a téma, de még éppen elcsípem azt a bús, szorongó kifejezést az arcán. Firtatni persze nem firtatom.
- Mindenképpen szólok - vágom rá az első kérésére.
- Hosszabb küldetésre a közeljövőben nem fogok menni, hiszen ilyen sok időre nem hagyhatom itt az iskolát. De talán majd a nyári szünetben pár hétre - tárom elé terveimet. Kezeimet az asztalon kulcsolom magam előtt.
- Viszont állandóak az olyan megmozdulások és rendezvények, ahol örömmel látjuk a segéderőket. Ha gondolja, ezekről szólok majd. Azokról is, amik nem feltétlen vágnak a profiljába. De hátha érdeklik - vonok vállat könnyeden. Biztos vagyok benne, hogy az ispotályok külsős eseményein szívesen segédkezne, de talán a jótékonykodások vagy éppen egy-egy támogató összejövetel sem lenne ellenére.
- Lehet, ezeket majd a tanáriban is hirdetem - érkezik ebben a szent pillanatban az ötlet, úgyhogy összevont szemöldökkel mosolygok kicsit, ahogy már tervezgetni is kezdem ezt magamban. A professzorok nagy része megfelelően tapasztalt ahhoz, hogy ilyen közösségi rendezvények szervezésében és kivitelezésében megtalálja a helyét, és reményeim szerint sokakban a lelkesedés is megvan hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. november 19. 22:01 | Link

Hercegh Kriszpin

A sok tanulás, az önkénteskedés, a szakmai gyakorlat végül meghozta gyümölcsét, s most két diplomával - legalábbis a muglik így mondják, ezért ő is így kezdte el hívni - a hóna alatt indul el, hogy állásra jelentkezzen. Mi több, ez már nem is puszta jelentkezés, ezek a végső simítások! Levélben már volt alkalma beszélni Kriszpinnel, akit korábbról már ismer, s nem volt akadálya annak, hogy a Bagolykő falai között kezdje meg a praktizálást. A vonaton ülve is gondolataiba mélyedve, nem meglepő módon orvosi krimit bújva száguldott a kis falucska, Bogolyfalva felé. Olyan rég járt már a kastélyban, hogy szinte izgalommal töltötte el a percnek csak gondolata is, hogy ismét belép a kapun, ismét azok között a falak között fog ténykedni napra-nap.
A vonat lassan, csikorogva-nyikorogva érkezik meg az állomásra, ő pedig mosolyogva száll le és indul el, egyenesen a tanoda felé. Azért a járást még ismeri. Mindent szemügyre vesz, mi változott, mi maradt ugyanolyan, s meg kell állapítania, hogy ez a kis falu már inkább városra hasonlít, semmint aprócska településre. Ő maga a Társaslakásban vásárolt egy szerény ingatlant, be is rendezte azt, mégsem töltötte itt az éjszakát. Még utoljára hazautazott szüleihez, hogy elköltsenek egy kellemes napot, utána jött csak ide.
A hatalmas, kovácsoltvas kapun jó kedélyűen halad át és könnyed léptekkel igyekszik az igazgatói iroda felé. Hogy izgul-e? Ez csak az egészséges várakozás, hogy megtudja a beosztását, a feladatát, kell-e kviddicsmeccseken is gyógyítóként fellépnie, netán az iskola vadőréhez tartozó állatok is a hatáskörébe tartoznak-e... Meg még egy csomó dolog, amit érdemes már most tisztázni az elején. Arról nem beszélve, hogy jó lenne átlapozni a jelenlegi diákok kórlapjait, hátha van olyan, aki állandó segítségre szorul valamilyen betegsége miatt. Ahogyan ezeken töpreng, finoman kopog hármat az ajtón, a válasz érkezésére pedig be is nyit, köszön. Arckifejezése, csakúgy, mint az évek során mindig, most is kedves és ragyogó, várakozással teli. Kriszpin asztalához lép, hogy kezet fogjanak, csak amolyan "rég láttalak, barátom" formában, majd helyet is foglal.
- El sem hiszem, hogy újra itt lehetek. Köszönöm a lehetőséget - testtartása, mimikája és szavai mind ugyanazt az üzenetet közvetítik: valóban hálás, valóban boldog, s nincs olyan dolog, mely elronthatná kedvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 21. 19:55 | Link

Leon, a profi gyógyító
délután az asztalomnál

A kanál kavargatja a teámat az irathalmok mellett, én pedig épp bezárok és a helyére lebegtetek egy mappát, amikor kopognak az ajtón. De miért? Mármint nem az illendő gesztussal van a gondom, hanem hogy bárki erre kényszerül. Majd nemsokára megmagyarázom.
- Szabad - szólok ki a még ismeretlennek.
- Á, hát megérkeztél - mosolygok szélesen a mégsem ismeretlen férfiúra és lekezelek vele, aztán intek neki, hogy foglaljon csak helyet.
- Én köszönöm, hogy itt vagy - viszonzom a hálát, ami nem csak üres frázis. Nagyon örülök, hogy ilyen kiváló emberek jelentkeztek erre az állásra és hogy a zavarom egyedül a bőségnek volt betudható.
- Kérsz valamit? Egy teát, kávét, mást? - kínálgatom, magamhoz véve közben saját csészém. Belekortyolok, mielőtt még kihűlne.
- Le fogom szerelni azt az ajtót! - mutatok el a bejárat felé felháborodva.
- Mindig nyitva hagyom és mindig becsukódik - érkezik az ígért magyarázatom az iménti, belső morgásomra. Ha éppen nem bizalmas beszélgetést folytatok valakivel, vagy ha nem olyan munkát végzek, ami igényli a nyugalmat és nagy odafigyelést, akkor szeretem kitárva tartani az ajtót. Részese lenni mindannak, ami ezen a hóbortos folyosó zajlik. Nem vagyok az a bezárkozós ember. Semmilyen értelemben.
- Különös érzés, nem igaz? - élem át magam is mélyen a furcsán jóleső élményt, hogy ismét itt vagyunk a Bagolykőben. Hiába egészen mások a körülmények, merőben új a felállás, ettől még a tanoda az a bizonyos tanoda, ahol mi is koptattuk a padokat évekkel ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 19. 17:34 | Link

Hercegh Kriszpin

Ahogy belép és nem sokkal később leül, van egy kis ideje körbejáratni tekintetét a helyiségben. Egészen más, mint amire ő emlékszik, bár az is lehet, hogy ez azért van, mert nem volt gyakori látogató sohasem. Nem volt szüksége arra, hogy az igazgatói iroda minden szegletét ismerje, igyekezett nem rossz fát tenni a tűzre, ha mégis erre tévedt, hát biztos ügyet intézett, vagy valami jót tett. Számára nem nagyon létezik olyasmi, hogy rosszalkodás. Tudja mi az, de sosem űzi, túl... Aranyos hozzá.
- Köszönöm, egy teát elfogadok - bólint egyet, tekintetével is nyíltan fejezi ki, hogy örül a kedvességnek, mert ilyen hűvös időkben jól esik egy kis tea. Még neki is.
- Esetleg ki lehetne rá találni valami bűbájt, úgy egyszerűbb. Vagy maradhatsz a mugli módszernél is - vagyis annál, hogy ajtótámaszt használ. Érdekes kis találmány, roppant mód hasznos is egyben. Valamennyire otthonosan mozog azért az egyszerű emberek világában is, így ismer például sorozatokat - mármint az olyan híreseket, mint a Trónok harca. Számára felfoghatatlan, miért nem oldják meg párbajokkal a konfliktusokat, meg persze az is furcsa volt, hogyan képzelik el a muglik a sárkányokat. Ha tudnák, hogy léteznek! Na ott volt egy Hodor nevezetű karakter, aki tartotta az ajtót és rengeteg vicces képet (meme - a szerk.) csináltak belőle, sőt, igazi ajtótámaszt is! Leonnak ez annyira megtetszett, hogy szerzett egyet, csak úgy, mutatóba. Bohókás ember ám. Az elkalandozásból Kriszpin hangja téríti magához, szinte rögtön elmélázó mosolyt csalva arcára.
- Mit mondhatnék, eléggé. Nem szoktam még hozzá a gondolathoz, hogy órára járás helyett a gyengélkedőn ücsörögve várjam a diákokat - megvonja vállát, miközben igyekszik elképzelni azt a képet, melyet most lefestett. Egyelőre különösnek tartja, de majdcsak megszokja! - Jut eszembe, szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg tartsak-e majd elsősegély tanfolyamot. Alap gyógyító varázslatok és varázseszközök, amik legálisak és minden varázsló háztartásban jól jönnek - tekintetét az igazgatóra fordítja, ujjait összekulcsolja ölében, míg a válaszra vár. Talán jót tenne a nebulóknak, ha ilyesmivel is találkoznának, ártani nem használ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. december 28. 20:39 | Link

Leon
délután az asztalomnál

Kér teát. Nagyon jó döntés. Már lépek is a szekrényhez és veszek még elő belőle bögrét, hogy elkészítsem a meleg italt. A gőzölgő tea nem sokkal később lebegve ereszkedik az asztalra a férfi elé.
- Bűbáj lesz belőle - bólogatok, megosztva a kollégával, melyik módszer felé hajlok. Nem mintha ne volna tökéletes a mugli megoldás is, részemről viszont azon mezei mágusok egyike vagyok, akiknek a varázslás szinte természetesebb, mint azok a mozdulatsorok, melyekben a pálca nem jut szerephez. Valamint a mozgóképi alkotásokat sem igazán ismerem, ha már itt tartunk.
- Kiváló ötlet! - csillan fel a szemem az elsősegély tanfolyam gondolatára. Soha nem értettem, az efféle okítások miért nem képezik az alap tanterv részét.
- Biztosra veszem, hogy lesznek is rá bőven érdeklődök - borítékolom a sikert. A hiedelmekkel ellentétben ugyanis a diákokból a legkevésbé sem hiányzik a vágy a hasznos tudás elsajátítására.
- Van esetleg már kész terved erre, amit most megosztanál velem, vagy egyelőre felveszed az itteni ritmust, belerázódsz a feladataidba, és térjünk majd vissza rá később? - tárom elé a választható lehetőségeket és belekortyolok ismét a teámba, miközben kényelmesen üldögélek székemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 29. 20:35 | Link

Hercegh Kriszpin

A neki készített teát egy biccentéssel köszöni meg, majd pár óvatos fújás után - elvégre elég forró - bele is kortyol. Szívesen dicsérné, hiszen ízvilágában abszolút az övé, mégsem teszi. Valahogy furán jönne ki, ezt még ő is megérti, naivitás ide vagy oda.
Noha az ajtótámasz kérdése megoldódott, az elsősegély nyújtási tanfolyam még számára is rejtélyes. Nem igazán biztos a dolgában, elvégre ilyesmit még nem igen csinált, csak abban biztos, hogy a tanulóknak szükségük van rá. Bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor egy egyszerű bűbáj, vagy bezoárkő a segítségükre a lehet. Életeket menthetnek az ilyesmik, ráadásul egy csomó dolog megegyezik a mugli módszerekkel. Például az újraélesztés, erre ugyanis még nem találtak ki bűbájt.
- Én is ebben reménykedem, sokat segíthetne - bólint egyet, mielőtt folytatná, elvégre csak helyeselni tud. Reméli, hogy valóban így lesz a jövőben. - Egyelőre szeretnék belerázódni az itteni életbe. Megismerni újból a kastélyt, a diákokat, felmérni az igényeket, aztán később még visszatérünk erre - mosolyogva felel. A sors fintora, hogy ekkor ő még nem is tudta, hogy ő lesz a Navine házvezető-helyettese. Talán csak megérezte, hogy nem érdemes plusz kötelezettséget vállalnia, ki tudja?
- A kviddics meccseken való gyógyításról kivel kell konzultálnom? Gondolom ott is szükség lehet rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium