31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 12:13 | Link

BB

Talán egy dologban nem lehet rá panaszkodni: rendesen végzi a papírmunkát, és ha valamit elmagyaráznak neki, egyértelműen, részletesen, akkor azt meg is csinálja becsületesen. Ezen felül amúgy nem sok dolgot kell elvárni tőle. Maximum azt, hogy egy kis színt (főleg rózsaszínt) visz az iskolai dolgozók életébe, szürke mindennapjaiba.
Éppen az igazgatót kereste fel ma, ugyanis az egyik diák igen bajos dolgokkal állt elő, ami már nem az ő hatásköre. De természetesen, annyira életképtelen volt, hogy kénytelen Hajnalka ugrálni helyette is. Ha pedig már arra jár, akkor egy nagy halomnyi aláírásra váró dokumentumot cibál magával. Fél kézzel, természetesen, ugyanis még délelőtt van, a másik kezében papírpohárban pihen egy nagy adag kávé. Szójatejjel és természetes édesítőkkel, kizárólag. Miközben sétál a folyosón, bohókásan elkalandozik, az egyik kedvenc számát dúdolgatja, a ritmusra illegeti fenekét, arra is lépked.
- Ú, köszönöm - mosolyog, miközben valakit majdnem fellök az ajtóban, aki kifelé menne az igazgatói irodából. De már be is surran előtte, amúgy sem volt harmadik keze ajtót nyitni, úgyhogy megoldja egyhamar.
Az igazgató sehol, ezt szomorú sóhajjal konstatálja. De aztán egyhamar feltalálja magát. Pont erre a célra van nála egy nagy adagnyi szívecske alakú, rózsaszín post-it, így előre hajol, hogy hagyjon a papíron egy üzenetet, hogy ezek fontosak és még holnapig aláírás kellene kerüljön rájuk. Amit nem ide hozott, csak még elintéznivalója van, azt felmarkolja, a kávéjával együtt, és már fordul is, és ismét sikeresen nekimegy valakinek. Értetlenül pillog fel a férfire, miközben édes kis agytekervényei azon kattognak, vajon idáig is ennyi adonisz volt-e az iskoladolgozók között. Már most imád itt dolgozni.
- E-elnézést. Hú, tök ismerős vagy. Te vagy a suliban a jogi... a jogi... - referens, keresi a szót a reménytelenség sivatagában. - A jogi izé, ugye?
A magyar nyelv leghálásabb, leguniverzálisabb frázisával helyettesíti a túl szofisztikált kifejezést, ami csak nem jut eszébe. Azért öt éven át ide járt iskolába, azt hitte, ismeri már az itt dolgozókat, de idáig valahogy nem tűnt fel, hogy mindegyik helyes pasi. Na jó, az igazgatóhelyettest már rég kinézte magának... de eddig elérhetetlennek tűnt. Most, hogy elmegy, most pedig végképp az lesz.
- Egy-két diákot ma átirányítottam hozzád, mert tanulói jogviszonyról meg utazási kedvezményről magyaráztak nekem, én meg nagyon nem vágtam, miről van szó. Megtaláltak? - kérdezi végül, a legkedvesebb mosolyát elővéve, tökéletesnek tűnő fogsorát megvillantva. Úgy beszél a munkájáról, mintha egyértelműen már mindenki tudna róla, az érkezéséről, arról, mit csinál pontosan. De addig jó, amíg nem tudják, ugyanis ezek után bármi unalmas feladatot és papírmunkát rábízhatnak nyugodt szívvel.
Utoljára módosította:Dr. Köröndi Hajnalka, 2016. június 16. 12:13
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 16. 12:41 | Link

Hajnalka


Ez a nap sem lesz könnyű, ezt Bence a harmadik kopogtatásnál érzékelte negyed órán belül. Kezdte azt hinni, hogy annyi dolga van az embereknek, hogy lassan mindenki nála köt ki, nehogy unatkozzon. Kifejezetten nagy türelmet erőltetett magára, hiszen ezért van itt, de meg kell hagyni a fiatalok egyre elbutultabbak, és ennek napról napra jelét adják. Már egy egyszerű nyomtatvány kitöltése is problémát jelent nekik valami engedélyezésre, vagy éppen a jogaik tisztázására. Nagyjából két sort kéne sokszor elolvassanak abból, amit kijelöl nekik valamelyik munkatársa, de mit várjon… Elgondolkodtató mindenesetre, de a munka ettől még nem végzi el magát. Rendszerető ember lévén az utolsó papír elintézéséig nem áll fel az asztaltól, csak mikor az is a helyére kerül. Ekkor viszont kivételesen nem egy problémás diák esik be az irodába, amit vigyorogva konstatál. Mikor viszont őt láthatóan nem vették észre, a lehető leghalkabban sétál mögé. Végigméri a hölgyet, aki meg kell hagyni új, üde színfolt az itteni mindennapokban. Mielőtt azonban megszólíthatná, fordulva ütközik belé.
- Igen, a jogi izé.
Milyen hasznos szavai vannak gyönyörű anyanyelvüknek. Bence bár ritkán kerül ebbe a szituációba, őt is mentette már ki, főleg ha tőle távol álló témában kellett nyilatkozzon. Mondjuk a több éves terepmunka nem éppen a beszédkészségét fejlesztette, de nem vesztett ez idő alatt se semmit. Meg persze most is félig auror, és csak a másik felében lett aktakukac. De hát ennek is vannak szépségei, elég csak kinyitnia a szemét. Amilyen munkatársak és tanárnők veszik körül, szava sem lehet. Vigyorogva hátrébb lép, éppen csak annyit, hogy összeszedhesse magát a kollegina, aztán folytatja csak.
- Mitzinger Bence, örvendek. És igen, egytől-egyig eltaláltak ide, legalább ez sikerült nekik. Bár az katasztrófa, hogy még azt sem tudják elmondani sokszor, miben is kell a segítség.
Ha jól sejti ez mondjuk igaz a másik munkájában is, egyszerűen és tömören megfogható ebben az iskolában mindenki körül a diákok viselkedése: elveszettek. Közben a tornyosuló papírhalmazra néz, ami nemrég került az igazgató asztalára és csak égnek emeli a tekintetét egy pillanatra.
- Csak mondd, kérlek, hogy azokhoz ma már nekem nem lesz közöm.
Nem mintha annyira tragikus lenne, azért van itt, hogy segítsen, de minden nap tanácsok vagy konkrét eligazítás helyett diákok kérvényeit javítgatni nem éppen álom, bár persze ő akart nyugis életet, csak bele kéne szoknia.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 13:08 | Link

BB

Amikor Bence nem javítja ki, akkor egyrészt örül neki, másrészt pedig bocsánatkérő mosolyt villant felé. Nem, valószínűleg soha nem lesz képes megjegyezni ezt. Na jó, soha ne mondjuk, hogy soha, talán egyszer majd, olyan tíz év múlva, addigra fel tudja dolgozni a sok infót, amivel mostanában bombázzák.
- Annál már csak az idegesítőbb, amikor a lelki szemetesládájuknak néznek. Mégis mi dolgom van vele, hogy ha Felagund kipécézte magának és igazságtalan vele? Mi vagyok én, szeretetszolgálat? - és érezni, hogy Bence beletalált a kedvenc témája közepébe. Ugyan csak pár napja dolgozik ebben a munkakörben, már most utálja a diákokat. Na nem mintha ez előtt nem a kedvenc sportja lett volna a panaszkodás, de most már úgy érzi, hogy magasabb lovon ül. Van státusza, ő itt bizony kis titkárnő, aki az aljamunkát végzi ugyan, de mégis nagyobb hatalma van, mint a diákoknak.
- Ó, igen, de udvariatlan vagyok, Dr. Köröndi Hajnalka - villantja meg ismét azt a bizonyos, szép mosolyt, miközben nyújtja a kezét. Azonban jó szokásához híven, nem kézfogásra, sokkal inkább kézcsókra áll a keze. Nem tehet róla, szerinte annyira nem nőies kezet fogni egy férfival, na meg persze attól is a plafonon van, ha csak úgy intenek egymásnak és roppant hízelgőnek találja a kézcsókot. Micsoda haszon!
- Nem, hacsak nem pályázol Portnipper bácsi székére - forgatja meg szemeit mosolyogva, aprócskát von a vállán. - Ha látod, megmondanád neki, hogy keresem? Tegnap óta üldözöm, de túl jól bújócskázik.
Nevetgél kicsit, aztán valami, az elméje hátulját piszkálgatni kezdi. Mindig ilyen furcsa érzése van, amikor emlékeznie kéne valamire, sőt, hova tovább, egy gondolat készül önállóan megszületni a fejében. Kissé el is húzza a száját, miközben eszébe jut, mit szeretne vele, aztán pedig a megváltás ül ki arcára. Ezaz, megcsinálta!
- Ó, de ma még nem hagyunk békét neked, a gazd... gazdasági... - gondolkozik el, miközben tudja, hogy tegnap mondta neki, mi is ő. A fenébe már. Elneveti magát. - A gazdasági izé, szóval neki is van egy kis dolga veled, azt hiszem. Várj, mindjárt kapsz egy emlékeztetőt.
Vigyorogva rakja le, ami a kezében van, és a rózsaszín, szívecskés post-itre írja, hogy milyen teendői vannak még Bencének ma. Akinek rövid az esze, legyen notesze, ez Hajnalkára főleg vonatkozik. Amint kész, elégedetten ragasztja a férfi homlokára, aki érezheti annak kellemes, édeskés parfümillatát ilyen közelről. Hajni pedig elégedett vigyorral nézi a művét.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 16. 17:09 | Link

Hajnalka


Nem próbálkozna, már csak azért se, mert teljesen fölöslegesnek érzi a helyesbítéseket, és nem tartja valószínűnek, hogy a belibegett rózsaszín felhőcske legközelebb vissza tudná pontosan idézni. Bár egyébként sem a legfontosabb a pozíciója itt, elég ha a névmemóriája tartós a hölgynek, az a lényegesebb. Nem különösebben esik ettől kétségben Bence, bár igyekszik minimálisan mutatni, mennyire mulattatja az egész jelenség.
- Hát, biztosan olyannak tűnsz nekik, aki megérti őket, meg olyan lelkizős típus...nem értek hozzá.
Próbálja anélkül mondani, hogy bármi lealacsonyító legyen benne, bár mindig is kerülte az érzelmi és kedveskedő terepet, ő sosem tűnt ilyennek, és ezt jól is látják rajta a diákok, éppen ezért nem is traktálják fölöslegesen, bár sajnálatára normális infókkal se igen. Az megint más kérdés, hogy van ember, aki mellett képes a csendes, hallgató társ lenni, ha úgy adódik. De ezekkel a felelőtlen, magukat istennek képzelő diákokkal? Ugyan már.
- Hajnalka. - Ismétli meg a nevet, azonban tekintve hogy úriemberkedése ritka és leginkább érdekből történik, egy köhintéssel a másik kezében lévő holmi után nyúl, mintha kedvesen a terhein próbálna enyhíteni. Még egy sármos mosolyt is megejt felé, majd a papírokkal arrébb fordul és a közeli asztalnak dől háttal, így figyeli tovább a nőt. Nagyon fiatalnak tűnik egyébként, bár itt ki nem? A maga 29 évével az idősebb generációt erősíti, ami azért nem semmi. Bár azt mondják a fiatalos környezet is fiatalít. Ő nem gondolja úgy, hogy erre szüksége lenne. Ott volt az aurorság, a vízilabda és minden egyéb, ami hozzájárult ahhoz, hogy olyan döglesztő legyen, amilyen. Ezzel persze tisztában van, és úgy gondolja a környezete is.
- Mindenképpen, bár elképzelésem sincs hol van, én is várok tőle két napja iratokat, szóval nagyon ne számíts szerintem gyors válaszra.
Próbálta finoman közölni, hogy szerinte a kis jegyzetektől, amiket oda tesz sem lesz gyorsabb ügyintézés, ezzel jár a bürokrácia több lépcsője. Ezután inkább csak várja a következő csapást, ami tetézheti a napokban itt járt diáksereget. És meg is érkezik. Felemeli szemöldökét, és összeráncolt homlokkal néz aztán Hajnalkára, hogy mi is várható.
- Bárciánnak? Biztos pár papír, most, hogy Ádám elmegy, biztos vagyok, hogy mindenki nyakába több szakad az átlagosnál is, majd megkeresem. - Mondja miközben előrebillenve felegyenesedik, de ahelyett, hogy bármerre mozdulhatna, már kap is egy szívecskét a homlokára. Akaratlanul is megmorogja a dolgot, majd pár pillanat után leveszi és a saját iratkupaca tetejére ragasztja.
- Köszönöm, észben tartom. És ezen az őrületen kívül milyen itt dolgozni?
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 17:38 | Link

BB

- Hát, akkor ezt nagyon is benézték, ugyanis igen kevés együttérzés szorult belém - forgatja szemeit, de ez egyáltalán nem Bencének szól, sokkal inkább a helyzetnek. Nem véletlen van iskolapszichológus, akinek el lehet sírni a lelki gondjaikat. Na jó, neki saját, magánpszichológusa van, amit édesapja fizet neki, kétheti egy alkalommal jár vissza. Amikor éppen össze van törve a szíve és a világnak vége, nos, akkor gyakrabban. De ő ezért ilyen egészséges, kiegyensúlyozott hölgyike, nem túl sok gond húzza a vállát azon felül, hogy mit vegyen fel holnap reggel.
- Bizony - bólint egyet és mosolyog. Valahogy olyan kellemes érzés, ahogy Bence szájából hallja a nevét. Aztán a férfi még el is veszi a kezéből a cuccokat, odaadja neki őket készségesen. Ahogy hátradől, rámosolyog, érzi magán a tekintetét, picit megremegnek a térdei. Irreálisan rózsaszín és csillámport pumpáló szívecskéje megdobban odabent a mellkasában. Sajnos nincs ezen mit tagadni, a sármos férfiak, széles vállak a gyengéi, és már bele is olvadt a bugyijába. Hova tovább, talán már szerelmes is, szíve legmélyén. Egy pillanatra el is felejt válaszolni, ahogy Bencét figyeli, majd lassan elér agyához az információ is.
- Ó... hát... akkor kénytelen leszek post-itbe fullasztani - nevetgél egy picit, miután nagyjából visszatért a talajra. Ugyanis az elmúlt másodpercekben egészen máshol lebegett, a jól ismert, rózsaszín köddel teli világban.
- Igen, Bárcián! - vágja rá, a megvilágosodás katarzisában. Tudta, hogy valami furcsa neve van, és meg is jegyezte, hogy BB a monogramja, de ezen felül nem volt képben, ki is ő. Pedig, tulajdonképpen ott dolgozik mellette, a szomszéd irodában, és még házvezető is meg gazdasági izé meg minden. Gondolatban feljegyzi egy szívecskés post-itre, hogy a férfit már tényleg meg kell jegyeznie, de gondolatait és érzéseit most éppen Bence foglalja le. A bűvös B betű.
- Hát, sokkal jobb, mint diáknak lenni - válaszolja vigyorogva, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát. - De a legjobbak benne a munkatársak - sunyi mosoly kúszik tökéletesen rúzsozott ajkaira, majd kicsit összepréseli őket. Barna tekintetét Bencének szegezi, pár hullámos szőke tincset pedig füle mögé tűr.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 25. 21:11 | Link

Hajnalka


Alig láthatóan és hallhatóan röhögné el magát, de annyi illemet magára erőltet, hogy a vigyoron túl semmit ne mutasson. Igazából ezeknek a diákoknak, akik az új generációsok azóta, hogy ő is elment innen, valami nevelőtábor kéne nem még lelki segély. Nem is csodálja, hogy azóta pszichológus van ilyen aktívan az iskola alkalmazásában, meg több gyógyító. Veszélyesebbek lettek a lelki sérülések, mint a sport vagy párbaj által beszerzettek, elpuhult egy világ ez. Közben nyilván nem kerülte el az a bájos és üres tekintet, ami felé érkezve rajta is maradt, de egy kihívó kacsintáson kívül nem ment mélyebben semmilyen játékba. Még nem ismeri az új kolleginát annyira, hogy tudja mit szabad és mit sem poén szintjéig.
- Azért több hasznát vesszük itt mindenkinek élve, abban biztos vagyok. De talán érdemes hozzá keddenként jönni, akkor bent szokott lenni.
Árulja el eddigi tapasztalatait, miközben az átvett aktákra és papírokra pillant. Nem mintha különösebben turkálni akarna, éppen csak átfutja a felső lapokat, aztán visszapillant a hölgyre. Szeret szemrevaló nőkkel dolgozni, sokkal szebb, mint mikor 15-20 egykorú férfi van összezárva hónapokra kiképzés címen, ezt bárki elhiheti. Bár a haveri köteléknek is megvan a varázsa nyilván.
- Majd belejössz, nem jegyezheti meg mindenki a neveket elsőre. Ha csak nem ebből doktoráltál.
Tőle szokatlan módon - bár erről a másiknak fogalma sem lehet - biztatja és még el is poénkodja a végét. Igazából az első benyomásra ad, utána könnyebb az út bármerre. Az érdeklődésére a választ is megkapja, aztán az asztalnak dőlve féloldalasan felül rá, hátranyúl pár papírért, amit ő hozott, de tudja, hogy igazából már mehet is majd vissza a diákhoz a saját aláírásával is. Az utolsóra még ráfirkantja a nevét, aztán az előbb kapott poszt-iten áthúzza a feliratot és három diák nevét vési rá. A papírokra teszi és a nő felé nyújtja.
- Ezekkel adósod vagyok, a mai diákok papírjai, majd bekopognak hozzád érte. - Közelebb lépve átadta őket, majd mosolyogva nézett le a szőkeségre. Sosem zavartatta magát zavaró közelségbe kerülni bárkihez, vagy éppen pofátlanul kihívónak lenni. - Segíthetek bármi másban is?
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 4. 22:54 | Link

BB

- Keddenként... - ismétli meg, apró, bamba bólintás kíséretében. Egészen egyértelmű, hogy nincs itt, sőt, valamerre messze kalandozott. Két másodpercig sem tárolja az agya az információt, de ez nem is túl meglepő. Éppen az összes idegszálával Bencére koncentrál és a beérkező ingereket bizony fel kell dolgozni, ahhoz meg ugye kapacitás kell. Hiába fejlesztette az evolúció arra, hogy több dolgot csináljon egyszerre, éppen a fajfenntartás egy fontosabb aspektusára koncentrál.
Ahhoz viszont már nem kell odafigyelnie, hogy visszafogottan felnevessen Bence poénján. Ez a legveszélyesebb fegyvere a másik nemre nézve: mindig érzékeli, ha valamikor jól esik a másiknak egy kis nevetés. Nem hiába, az élet néhol elvesz, máshol pedig bőkezűen ad.
- Sajnos nem, de most már tényleg rajta leszek - mosolyog a másikra, közben pedig egyik mutatóujjával megkopogtatja a halántékát. Bár nem sokat ér vele, ennél sokkal nagyobb csoda kellene, hogy most rend legyen.
Főleg, hogy Bence félig leül az asztalra, és ez abszolút lefoglalja a gondolatait. Ügyesen megy neki a roppant visszafogott bámulás, de nem tehet róla, néha olyan irreális dolgokat tart férfiasnak. Az ülésnél és kéztartásnál csak az tud neki nagyobb KO-t adni, ahogy egy férfi a pénztárcáját fogja. Mármint, ha jól csinálja, akkor attól aztán abszolút szét tud folyni. De már így is emlékeztetnie kell magát, hogy szépen, rendesen lélegezzen, mint a normális emberek. Egyszer megkérdezték, mi baja, ő pedig rávágta, hogy ez csupán azért van, mert vámpír - néha még őt is ki lehet zökkenteni a zavartalan életmódjából. Mi mást mondhatott volna? Hiszen amikor tinédzserkorába belépett, akkor söpört végig a Twilight-mánia a világon, ő pedig rengeteg sorstársához hasonlóan beleesett a csillámvámpírok csapdájába.
Csak akkor eszmél fel, amikor Bence áthúzza a teendőket, és felé nyújtja az aláírt papírokat. Akkor egy (viszonylag) természetes mozdulattal el is veszi őket és hálásan biccent egyet.
- Egyelőre nem, köszönöm - mondja, ajkait kicsit összepréselve, cicás mosolyra húzva. - Azt hiszem, ideje lenne visszamennem, mielőtt még felgyújtják az irodám a lázadók.
El is vigyorodik a saját kis megjegyzésén. Aztán, ha már Bence ilyen közel merészkedett, egyik kezét a vállára simítja. Bár a magassarkúja nem sok pipiskedést enged még, azért nyakát is megnyújtja kicsit, hogy a másik füléhez hajolhasson.
- De azért meglátogathatnál majd - suttogja oda, majd mosolyogva lép el tőle, és tenyerével egy mosolygós puszit küld neki. - Pácska!
Hangzik az édes, szokásos elköszönés, és már megy is, vissza az irodájába. Út közben pedig... próbál nem elszállni a rózsaszín felhőben, amiben kilépett az irodából.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium