32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 4. 20:45 | Link

A szőnyeg széle - rögvest az évnyitó másnapján

 A sajttortámat pont befejeztem, a karamellszósz is ott volt már a tetején, amikor jött az az aprócska bagoly, egy levélkével felszerelve, hogy mihelyst tudok jelenjek meg az Igazgató irodájában. Pompás...mit vétettem...jó inkább úgy kérdezem, hogy mit nem? Kiszöktem a felügyelők ittléte alatt, hogy motorozhassak, késő éjjel főztem és megetettem egy diákot, aki szintén tilosban járt. Az óráimon sorozatosan kivittem a diákokat a Kastélyból, hogy ne kelljen a nyomasztó hangulatban lenniük és olykor tanulás helyett csak sétáltunk. Ezek nyomán nem csodálom, hogy elő lettem véve, de mint minden szorult helyzetből, úgy hiszem ebből is ki fogom tudni vágni magam.
 Kezdjük is mindjárt azzal, hogy nem megyek üres kézzel, mert ugyan tegnap bemutatkoztunk egymásnak új felettesemmel, úgy gondolom a mostani a valódi megismerkedésünk ideje. Kivágok hát a tortából két szép szeletet, a karamell ínycsiklandón folyik le késem mentén...hm, egy apró falatot vágok magamnak is és még indulás előtt megeszem. A tányérral felszerelkezve indulok el lakteremből az iroda felé. Az ajtóhoz érve határozottan kopogtatok be. Kíváncsian várom miről szeretne valójában beszélni velem ennyire sürgősen a Főnököm, de azt hiszem ez hamarosan ki fog derülni.

- Jó napot Igazgató úr!

 Lépek be, ám még mielőtt megkaptam volna a bebocsátást a helységbe igyekeztem elrendezni öltözékemet és a hajamat, nem véve észre, hogy némi lisztet sikerül ezzel kennem jobb arccsontomra, mint valami véletlen harci festés. Egy nyitott hát megoldású, hosszú ujjú, fekete felsőt és farmernadrágot viselek, hozzá fekete bokacsizmát. Hajam leengedtem, még mielőtt saját kis világomból kiléptem volna. Semmi smink, semmi olyasféle cicoma, mint amit tegnap láthatott rajtam, csak az ékszerek és a tetoválások ugyanazok.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 4. 21:29 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az irodám ajtajában
----------------------------

Lassan sötétedik odakint. Egyre kevesebben csellengenek a folyosón. Viszont én ezen kevesek egyike vagyok. Az irodámban tehát nincsen az ég világon senki. Mármint addig a pillanatig, míg a kollegina be nem lép. Pont ezt látom meg, ahogy közeledem a folyosón, egy halom papírral a kezemben. Szemöldököm megemelve, érdeklődő mosollyal szaporázom meg a lépteimet. Könnyed futásba kezdek.
- Üdv! - köszönök rá a háta mögül. Az a helyzet, hogy ha az irodámban lettem volna, valószínűleg nyitva találja az ajtómat. Csak akkor csukom be, ha elmegyek valahova, vagy ha négyszemközt beszélek bent valakivel. Most az előbbiről volt szó.
Már éppen bátorítanám a hölgyet, hogy menjen csak beljebb, én meg majd követem, amikor elkezdenek kicsúszni a kezemből a pergamenek. Csak úgy. Elkerekedő szemmel állok neki zsonglőrködésemnek. Kapdosok a meginduló iratok után. De amint egy megvan, esne le a következő. Hamar ráébredek, hogy esélyem sincs, szóval hagyok mindent a földre zuhanni. A professzorra mosolygok, széttárt kezekkel.
- Fáradjon beljebb, mindjárt jövök! - intek előzékenyen, megejtve azt, ami már pár pillanattal ezelőtt aktuális lett volna. Előveszem aztán a pálcámat és suhintok egyet a dokumentumhalomra, amit belebegtetek az irodámba és az asztalomra engedek. Iskolás koromból emlékszem, hogy mindig is itt, a Fejetlenség Folyosóján volt az igazgató szobája. Gondoltam rá párszor anno, hogy nem elég egy egész intézményt elvezetnie a direktornak, még maga az épület is nap, mint nap megtréfálja, hiszen kénytelen átjönni ezen a szeszélyes szakaszon. Most átélhetem.
- Miben segíthetek? - fordulok a tanárnőhöz, asztalom mögé lépve.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 5. 20:06 | Link

Igazgató úr

 Nagyon furcsa helyzet adódott és én kissé értetlenül állok most itt a szoba közepén, kezemben a tányérral rajta a tortaszeletekkel. A férfi akkor köszönt rám, amikor beléptem az ajtaján. Azt hittem odabenn vár, de tévedtem, hátul közeledett és minden iratát elejtette, de segíteni nem volt érkezésem, mert bűbájjal megoldotta a dolgokat. Nekem még mindig kevéssé áll rá az ilyen egyszerű dolgokra a kezem, a mugli módszereket szeretem. Na de mindegy is, hiszen megszólal. Megkérdezi miben segíthet.

- Uram, ön hívatott. Két órája egy bagoly érkezett a konyhámba, amiben az állt vár engem, hogy mihamarabb jöjjek ide. Nos itt vagyok és ezt önnek hoztam. Remélem szereti a sajttortát?

 Kérdezem reménykedve és óvatos mozdulattal leteszem az íróasztala sarkára a tányéromat. Ahogy aprót koppan veszem észre, hogy bizony villát elfelejtettem hozni, nagyon ügyes vagyok. Bár én szívesen eszem ilyesmit kézzel, még ha maszatos is leszek, de ezt nem várhatom el a Főnökömtől. Elég banális és mókás lenne. Úgyhogy igyekszem úgy tenni, mintha nem vettem volna észre saját hiányosságomat. Ha bele akar kóstolni, majd varázsol magának evőeszközt is hozzá. Mindaddig azonban várom, mégis mi a csodát keresek én itt. Furcsamód azt érzem ezt most hirtelen ő sem tudja.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 5. 22:03 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az asztalomnál
----------------------------

Micsoda kiváló megérzései vannak a kollégának! Halvány lila fogalmam sincs, mit keres itt. Mielőtt taglalni kezdené, mi járatban erre, még annyira sincs fogalmam, mint utána. Megemelt szemöldökkel, mosolyogva hallgatom, közben rendezgetve a kissé szétzilált iratokat az asztalon.
- Nagyon szeretem a sajttortát. - kezdem ezzel.
- Viszont itt vagy egy félreértésről vagy egy csínyről lehet szó. Viszont ha már ide fáradt... - közlöm vele a feltevéseimet és egyben hellyel kínálom, az asztal előtti székek felé intve. Nem tudom, hogy a baglyot valami vicces kedvű diák küldte, vagy esetleg a madarat még Portnipper professzor bocsátotta útjára, csak az eltévedt valahol pár napra. Minden esetre a hölgyön úgy látom, koránt sem lepte meg ez a levél, és szépen készült is a megvesztegetésre.
- Nem tudom, ki hívatta. Én biztosan nem. - tisztázom, közben leülve.
- De örülök, hogy így alakult. És nem csak a sajttorta miatt. - vigyorodom el.
- Már ha még így is nekem szánja... - vetem fel a lehetőséget, hiszen ha tényleg azért hozta, hogy javítson a szorultnak vélt helyzetén, akkor most szegény édesség okafogyottá vált. A látogatásnak azonban tényleg mindenképp örülök. Amennyire izgalmasak ezek az első napok itt, annyira kedvesen esetlenek is. Bemutatkoztam már ugyan minden professzornak, ám nem tudom, keressem-e őket akkor is, ha erre nincsen munkával kapcsolatos okom, vagy majd jönnek ők. Talán legjobb lesz, ha néha a tanáriban lopom majd a napot. De egyelőre az irodámhoz kötnek a feladataim.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 6. 09:48 | Link

Igazgató úr

 Ez pompàs, bizony most valaki jól rászedett, nem vitás, a helyzet immár kerek. Viszont a tortával nem lőttem mellé. Megérte a sütkérezés és az ide elmanőverezés. De ha már ilyen kedves és hellyel kínál, míg beszél leülök a mutatott székre. Figyelemmel hallgatom és mosolyogva bólogatok. Nem vagyok sem csalódott sem felháborodott. Ebből a helyzetből igyekszem kihozni a legjobbat.

- Nos, tény ami tény, bevallom őszintén azért hoztam ezt az egyébként saját készítésű, friss édességet, hogy lekenyerezzem, pontosabban lesütizzem önt Uram. Szóval fogyassza egészséggel!
 
 Tolom mosolyogva picit közelebb a tányért az asztalon. Azt hitte nem kapja meg, mert nem ő hívott...elég szerény jellem lehet, ami roppant szimpatikus főnökké teszi már most a szememben. Komikus szituáció ez most, meg kell hagyni. A hívatlan vendég ajándékot hoz is meg nem is, mert torta van de villa nincs. Jaj nekem...jobb ha belekezdek most a vallomásba én, mint, hogy kérdeznie kelljen.

- Tudja egy kicsit deviáns vagyok, de ez gondolom a személyi anyagomban bizonyára benn is van. Szeretném elkerülni a pletykákat.

 Bízom benne, hogy nem fog emiatt megharagudni rám. De úgy vélem, ha már itt kötöttem ki az irodájában, inkább én mondjak el magamról mindent, mint másoktól tudja meg. Nem hiányoznak a színezések, sem a fals szűrők.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 6. 16:20 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az asztalomnál
----------------------------

Ha nem kínálgatná itt előttem magát a sajttorta, már attól összefutna a nyál a számban, ahogy beszél róla. Nem kell hát soká tukmálnia, arrébb rakok pár papírt, nehogy maszatosak legyenek, és máris magamhoz veszem a felém tolt tányért.
- Köszönöm. - villám ugyan nincsen és még ha lenne is kedvem idevarázsolni valami evőeszközt, ezt most elhagyom. Majd ügyeskedem kézzel. Egy zsebkendőt azért előkészítek. Török egy darabot a krémes részből és már veszem is a számba, hogy aztán lehunyt szemmel hümmögjek.
- Ó te jó ég... - dünnyögöm, két rágás között.
- Nagyon finom. - bólogatok elismerően, miután lenyeltem a falatot és már szerzem is meg magamnak a következőt. Persze csak megadva a módját, rendesen kiélvezve. Kapok rá elég időt. Most nem kell beszéljek egy darabig, hiszen hallgathatom a professzort. Ezalatt ráérősen fogyasztom tovább a süteményt, ami különben a kedvenceim egyike.
Sötét szemöldökömet megemelve figyelem a kolleginát, kissé végig is pillantva rajta, amint ledeviánsozza magát. Ilyen latinos kifejezést használva, ez sokkal sértőbben hangzik, mint amit valójában jelent. Legalábbis számomra.
- Szerepel benne egy s más, igen, de bevallom, ezek engem nem annyira foglalkoztatnak. - fedem fel előtte ezt egy cinkos mosollyal. Persze, elolvastam, tisztában vagyok vele, de nem alakítanék ki egy sziklaszilárd képet ezek alapján. Soha nem voltam előítéletes ember. Miért most kezdeném el? Ráadásul amilyen kihágások szerepelnek az aktájában, azoknak egy jó részéért csak azért nem veregetem vállon most azonnal, mert én vagyok az igazgató. Be kell tartatnom a szabályokat, hiszen fontosak. De szerintem nem mindegy, ki milyen szabályt és főleg milyen indokból szeg meg. Illetve hogy aztán vállalja-e a felelősséget.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 9. 20:59 | Link

Igazgató úr

 Élvezettel és -te jó ég- kézzel eszi a tortát. Ez annyira megnyugtató, de ugyanakkor vicces is, hogy azt nem tudom elmondani, hisz mintha magamat látnám olyan érzés ez. El is mosolyodom, ahogy megjegyzi mennyire ízlik neki a süteményem. De azon nyomban rendezem vonásaim, amint megemlíti, hogy olvasta a kartotékomat. Ám azt valójában furcsállom, hogy azt állítja nem foglalkoztatja.

- Uram, ha valóban olvasta, akkor azt is tudja miben áll a titkom. Mindent tud rólam, ugye? Mit ért azon, hogy nem foglalkoztatja? A szökéseimet, mint amikor például a tavalyi évnyitó helyett inkább motoroztam, a diákok kicsempészését, miközben itt voltak a minisztérium emberei és kijárási tilalom volt, az éjszakai főzőcskéket, amikor megetettem egy tilosban járó diákot büntetőmunka helyett?

 Nagy szemekkel nézek rá és nem értem. Lojális tudok lenni vajon hozzá? Az előző Igazgatóhoz nem fűzött sok élmény, a helyetteséhez annál több, de ennek is lassan egy, oh nem is, két éve már. Mire véljem ezt a dolgot? Kíváncsian várom miként fejti ki szavait.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 9. 21:27 | Link

----------------------------
Rubya professzor
kora este az asztalomnál
----------------------------

A pazar sajttorta utolsó falatjait ízlelgetem éppen, miközben kirohanását hallgatom. Az első néhány szó után egy apró mosoly szökik az arcomra, ami aztán ott is marad végig. Nagyjából akkor fejezem be a süteményt, amikor ő a bűnei sorolását. Szép nyugodtan megtörlöm a számat, a kezeimet, majd összehajtom a kendőt és elrakom a zsebembe. Öntisztító varázslat van rajta. Praktikus dolgok ezek.
- Mindről tudok, igen. - bólintok, nem engedve mosolyomból.
- Nézze, professzor... - dőlök kicsit előre, kezeimet az asztalra kulcsolva.
- Nem azért vagyok itt, hogy ítélkezzek Ön felett, vagy már előre elkönyveljem magamban bárminek. A felsorolt cselekedeteinek egyike sem irányult sem kollégája, sem tanuló, vagy bárki más ellen. Szabályokat szegett, ez igaz. Ezt nem helyeselhetem és nem érthetek vele egyet, de megbocsájthatatlan bűnként sem szeretném kezelni. - válik arcom még derűsebbé, enyhébbé.
- Amennyiben ismét hasonlót követ el, nyilván meglesznek a következményei. Ha más nem, szépen megkérem majd rá, hogy máskor ne csináljon ilyesmit. Hiszen az iskolai szabályok nem véletlenül vannak és a legjobb bennük az, hogy igazságosak, már csak azért is, mert mindenkire vonatkoznak. - tárom elé, én hogyan gondolkodom erről. Közben olykor szétbontom összekulcsolt kezeimet, hogy az asztalom felett és annak felületén mutogassak, gesztikuláljak. Végig a hölgy szemébe nézve, figyelve csinos vonásait.
- Különben tőlem motorozhat az ünnepélyek helyett, ha azt kellemesebb időtöltésnek tartja. Nem kötelező. Annak meg örülök, ha megetet egy éhező diákot, csak aztán mielőbb találja meg a srác a körletét. - fedem fel azért a véleményemet a bűnlajstrom néhány pontjával kapcsolatban. Nagyon remélem, ért engem. A kimondatlan szavaimat is. Az emberiesség pártján vagyok, bármely hozott szabállyal szemben. De a jó szabályok nincsenek is az emberiesség ellen. Ennek az iskolának pedig szerintem jó szabályai vannak.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 23. 20:25 | Link

Igazgató úr

 Jól értem a ki nem mondott szavait? A mosolya mögött ott van a megértés a mondataiból kicsendül némi rokonszenv tetteim iránt. Nagyon furcsa, eddig ilyen érdekes emberrel, mint ez az igazgató még nem találkoztam. Eszi a tortám, rám hagyja, hogy deviáns legyek, vagyis önmagam. Egekre, már most kedvelem!

- Uram, azt megígérhetem, hogy minden kihágásom ez után is csak ennyire lesz komoly. Értük a büntetéseket, bármik legyenek is, vállalni fogom. Mindig is tudatában voltam annak, hogy tetteimnek következményei lesznek. De mindig lesz nálam elfekvőben egy-egy adag friss sütemény.

 Mosolygok rá Főnökömre csillogó szemekkel. Talán ez kicsit erős utolsó mondat lett, de egye kánya, ha már megbecsülik az ember keze munkáját, az aduásszá válhat. Szeretek főzni, sütni és enni, ahogy látom ő is. Csuda tudja, még talán egyszer fenn fogunk együtt vacsorázni és megtárgyaljuk miként segíthetnék még többet az Iskolában, kamatoztatva gyógyító végzettségemet.

- Úgy tudom ön sokat önkénteskedett, mielőtt körünkbe érkezett. Azt szeretném megkérdezni, hogy merre felé és milyen területeken?

 Térek át egy kicsit iskolamentes témára. Nem tudom miket és hol tevékenykedett, de mindig is foglalkoztattak az ilyesfajta emberek mindennapjai. Kíváncsi vagyok van-e olyan téma az édességeken és az iskolán túl ami emberként is megalapozhatja kapcsolatunkat. Remélem kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 23. 21:14 | Link

Rubya professzor
kora este az asztalomnál

Barátságosan bólogatok ígéreteire. Örülök annak, amit hallok, és ha valóban minden így alakul, nem hiszem, hogy bármi gond lenne közöttünk. Főleg, ha az utolsó mondata is igaz. Jobban elmosolyodom, hümmögve egy keveset a friss sütemények gondolatára, hiába most tettem magamévá egyet. Tudom, hogy ez persze csak tréfálkozás volt a részéről, a komoly témát lágyítandó. Mármint természetesen remélem, hogy csak az a része volt tréfa, hogy ezt megvesztegetésnek szánná.
- Igen, ez így van. - erősítem meg a tudomását rólam.
- Jobban mondva: mind a mai napig teszem. - javítom azért ki egy kicsit.
- Öm... igazából szerte a nagyvilágban. Főleg a szegényebb országokban. Afrika egyes részein, Dél-Amerikában, Indiában... - sorolok fel néhányat a helyszínek közül. Hangsúlyom és kisugárzásom némileg megváltozik, ahogy az önkéntességemről beszélek. Könnyeden mesélek, de a tekintetemben egyfajta mély eltökéltség, megrendíthetetlenség ül.
- Volt, hogy gyermekeket felügyeltem, vagy éppen ispotályoknál segítettem. Akadt, hogy elmaradottabb varázslótelepülésre szállítottunk készleteket, máskor jogtalanságok ellen küzdöttünk. - vonok finoman vállat, megosztva vele, a társaimmal milyen feladataink adódtak többek közt. Némelyik mindössze pár napos küldetés volt, de volt olyan is, ami hónapig tartott.
- Ön szokott önkénteskedni? - kérdezem, szemöldökömet megemelve, és tenyeremet felfelé fordítva. Ez nem valamilyen teszt a részemről és semmi esetre sem várom el, hogy a válasz igen legyen. Csak ha erről érdeklődnek tőlem, mindig felmerül bennem, hogy talán azért teszik, mert maguk is érintettek, vagy mert szeretnének hasonló módon segíteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. november 16. 19:13 | Link

Igazgató úr

 Mosolyogva hallgatom, ahogy az elvégzett jószolgálati munkáiról mesél. Úgy veszem észre hangjának és testtartásának módosulásán, hogy ez számára szenvedély és szerelem, nem csak hobbi. Elhivatottság csendül ki minden szavából. Érdekelt mindig is ez a dolog így örülök, hogy szóba sikerült hoznom ezt a témát a férfi előtt.

- Sajnos még nem jutottam el odáig, pedig szívesen tenném. Az volt a tervem, hogy elmegyek alacsonyabb felszereltségű ispotályokba és gyermekeket gyógyítok, ugyanis a másik végzettségem gyógyító, de ezt gondolom tudja. Nemrégiben, távollétem alatt szakvizsgát is tettem ennek érdekében. A szakosodásom pedig a szívet érintő születési rendellenességekre és az azzal felnövekvő gyermekek kezelésére irányult. Ez igen mugli témának hangzik tudom, de sok olyan varászlócsalád van, akik bizonyos varázslatok, vagy épp ragályok, esetleg bájitalok nem várt-nem ismert hatása miatt ilyen állapotú gyermeket nevelnek.

 Kicsit elhallgatok, mert ez a téma felkavaró számomra, saját helyzetem miatt, persze ezt igyekszem titkolni a velem szemben ülő joviális kedvességet sugárzó férfi előtt, így a kettőnk közt beálló csend sem tart soká. Pár másodperc és egy mély levegő után halvány mosollyal folytatom.

- Ha esetleg tud olyan helyről, ahol elkél az effajta segítség, kérem szóljon. Vagy ha úgy alakul szívesen el is kísérném egy olyan küldetésre, ahová mostanság megy majd. Persze csak, ha nem zavarom!

 Befejezvén mondandómat kíváncsian várom miként reagál. Valóban, a vad és szertelen viselkedés, a decens külső, a depresszív burok mélyen érző sebekkel teli szívet takar. Ha tudok segíteni az számomra gyógyír ezekre a valós és képletes sebekre egyaránt. Ezért is dolgoztam kórházban még akkor is amikor a gyermekeim gyászoltam.

 
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 16. 20:36 | Link

Rubya professzor
kora este az asztalomnál

Érdeklődőn, nyílt tekintettel hallgatom a hölgyet. Gyakorta bólogatok. Néha elismerően hümmögök. Őszintén, csak felületesen ismerem ezt a problémakört. Találkozni nem találkoztam vele a misszióim során. Úgyhogy újdonság az, amiről beszámol. Látszik is rajtam, hogy nagyon figyelek és hogy elgondolkodtat. Csaknem észre se venném, hogy mélyen érinti a téma, de még éppen elcsípem azt a bús, szorongó kifejezést az arcán. Firtatni persze nem firtatom.
- Mindenképpen szólok - vágom rá az első kérésére.
- Hosszabb küldetésre a közeljövőben nem fogok menni, hiszen ilyen sok időre nem hagyhatom itt az iskolát. De talán majd a nyári szünetben pár hétre - tárom elé terveimet. Kezeimet az asztalon kulcsolom magam előtt.
- Viszont állandóak az olyan megmozdulások és rendezvények, ahol örömmel látjuk a segéderőket. Ha gondolja, ezekről szólok majd. Azokról is, amik nem feltétlen vágnak a profiljába. De hátha érdeklik - vonok vállat könnyeden. Biztos vagyok benne, hogy az ispotályok külsős eseményein szívesen segédkezne, de talán a jótékonykodások vagy éppen egy-egy támogató összejövetel sem lenne ellenére.
- Lehet, ezeket majd a tanáriban is hirdetem - érkezik ebben a szent pillanatban az ötlet, úgyhogy összevont szemöldökkel mosolygok kicsit, ahogy már tervezgetni is kezdem ezt magamban. A professzorok nagy része megfelelően tapasztalt ahhoz, hogy ilyen közösségi rendezvények szervezésében és kivitelezésében megtalálja a helyét, és reményeim szerint sokakban a lelkesedés is megvan hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium