31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 6. 18:33 | Link

Kriszpin:)
Egy-két nappal az évnyitó előtt, Kriszpin érkezése után / Enyhén meglepve

Nyugodtan indult a reggel, bár Berci esetében ebben nincsen semmi meglepő. Felkelt, beengedett némi napfényt, finoman elhúzva a függönyöket, álmosan belepislogva a halovány reggeli napsütésbe. Üres ábrázattal bambult bele a világba, és ez még akkor is tartott, amikor kisétált a konyhába, majd a konyhapulton felejtett pálcájával nekilátott a kávéja elkészítésének. Végérvényesen pedig csak akkor szűnt meg, amikor felült a konyhapultra az előbb emlegetett kávét szürcsölgetve, ezen belül is csak akkor, amikor már rendesen a fenekére nézett annak a bizonyos bögrének. Utána pedig lepattant, és elkezdte a napot.
Így hát most az igazgatói iroda ajtaja előtt áll, kezében egy vékony, fekete mappát szorongatva. Korán van még, de biztos benne, hogy az igazgató már várja a papírokat, ugyanis a tanévkezdéshez elengedhetetlen kiadások listáját tartalmazza, amelyet minden tanév elején összeállít. Alkalmazni viszont a rajta feltüntetett dolgokat csak akkor lehet, hogyha az igazgató is aláírja, ő pedig ezért az aláírásért jött most. A gond már csak annyi, hogy nem pontosan tudja, kihez. Hallotta, hogy új igazgató fog jönni az iskolába, személyesen azonban még nem találkozott vele. Fogalma sincs, hogy megérkezett-e már, ő intézi-e az ügyeket már most is, vagy a tanévet még Rabbot indítja-e. Ez azonban fikarcnyit sem változtat azon, hogy neki el kell intéznie a rá kiszabott feladatot, ennek pedig máris eleget is tesz.
Kettőt kopog, majd benyit az ajtón hangosan köszönve, hogy bármely részében is legyen a helyiségnek a szoba lakója, mindenképpen hallja.
- Jó reggelt! - mondja, miközben körülnéz, eközben pedig megállapítja, hogy már az új igazgatóhoz jött, hiszen a szoba berendezése a korábban megismerthez képest jelentősen változott.
Nem kell sok idő, míg meglátja a szoba tulajdonosát is...
... És ritka pillanatok egyike, de pár teljes másodpercig Berci arcára kiül a döbbenet. Ő ezt a férfit már ismeri. Szem elkerekedik, száj tátva marad. Aztán pedig kiül az arcára egy féloldalas, hitetlen mosoly.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 6. 19:34 | Link

----------------------------
Bárcián
reggel a rendezkedés közben | x
----------------------------

Enyém lett hát az állás, ami miatt az elmúlt időben olyan sokszor látogattam ide Bogolyfalvára. Meglehetősen furcsa persze állásként emlegetni. Mármint ez nem ennyire egyszerű. Ez sokkal inkább egy megtiszteltetés. Kitüntetés, semmint állás. De kemény meló lesz, ehhez kétség sem fér. Azonban állok elébe. Ettől függetlenül még mindig nehezen fogom fel. Olyan hirtelen jött. Mégsem jutott eszembe egy pillanatra sem eltöprengeni rajta, vagy bármennyit is hezitálni.
Éppen nagy rendezkedésben vagyok újdonsült irodámban. Az Igazgatói. Nagyon más lett srác korom óta. Nem csak azért, mert nagyobb lettem, hanem mert azóta volt már egy-két tulaja, akik mind máshogy rendezték be. Mivel nem volt eddig komolyabb, saját irodai felszerelésem, ezért megkértem a manókat, hogy szerezzék nekem elő valahonnan Lupin prof bútorait, ha megvannak még. Legnagyobb örömömre megvoltak. Mindig is nagyon tetszett úgy az iroda. Meg is írom majd neki szerintem. Elég az hozzá, a manók tehát felhozták őket a raktárból. Tegnap délután pakoltam már benne egy kicsit, most jöttem folytatni.
Úgy el vagyok merülve, hogy csak akkor veszem észre, hogy az ajtó -amit én szélesre kitártam- becsukódott, amikor valaki kopog és belép rajta. Érdeklődő mosollyal, kezemben pár pergamennel egyenesedem fel egy kupac irattól, ami a padlón hevert. Ekkor észreveszem Bárciánt. Mosolyom vigyorrá fokozódik, nem csak a jelenléte, hanem döbbent arca láttán.
- Szép jó reggelt! - köszönök rá hasonló határozottsággal, és lendületesen odasétálok hozzá. Lépteim közben azt a pár dokumentumot leteszem az asztalra, hogy üres legyen a kezem, mire nyújtom neki.
- Most már érted, miért nem akartam elkiabálni? - kérdezem, finom erővel megszorítva jobbját és közben bal kezemet rá is téve. Amikor jó néhány napja először találkoztunk, meséltem neki a nem önkéntes állásról, amivel kapcsolatban tárgyalok. Ám ennél többet nem mondtam neki, az említett babonára hivatkozva.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 17:23 | Link

Kriszpin

Mire megrázza a férfi kezét viszonozva a köszöntést, már jóval határozottabb, amit magán a kézfogáson is lehet érezni. Pillanatnyi meglepettsége inkább egy picike zavarrá alakul át, amit viszont már egészen hatékonyan leplez, meg hát nem is olyan intenzitású, hogy bármiben akadályozza. A férfi kérdésére elneveti magát, de nem bírja ki, hogy ne tegyen azért ő is egy tréfás megjegyzést.
- Oh dehogy, hát nem imádsz úgy indítani embereknél, hogy "Hello, feltehetőleg a főnököd leszek!"? - érdeklődik tréfálkozva, miközben elengedi a férfi kezét és a mappájára néz, amely tulajdonképpen az ittlétének oka.
- Hoztam pár papírt a tanévkezdéssel kapcsolatban, amit alá kellene írni - mondja, miközben bal, kesztyűs karját Kriszpin felé nyújtja, hogy átadja a fekete mappát. Időközben pedig rájön, hogy a helyzet kicsit megzavarta. Rabbotot mindig magázta korábban, ami egy fokkal jobban illett a főnök-beosztott kérdéskörhöz, Kriszpin esetében azonban már bonyolódik a helyzet, hiszen korábban már megbeszélték ennek az ellenkezőjét. Na ilyenkor mi a helyzet? Nem marad más, csak megkérdezni. Így aztán újfent szóra nyitja a száját, ha már van olyan szerencsés, hogy van hangja és még beszélni is tud, jobb ezt mielőbb tisztázni. Mindenesetre azért igyekszik viccesen intézni a dolgot, csakhogy kicsit leplezze a mögötte rejlő tanácstalanságot.
- Így most már nem merlek majd letegezni többé - mondja mindezt tegeződve, amely ugyan csekély komikumforrás, de azért az ő arcára mosolyt csal.
Közben pedig megenged magának pár újabb kósza pillantást, kék tekintetével körbepásztázza az iroda zugait, keresve a változásokat. Sokat járt itt korábban, mert nem egyszer akadt dolga Rabbottal, szóval tökéletesen látja, hogy mi változott. Sok minden, de kifejezetten előnyére vált a helynek az új lakó.
- Határozottan jobb a lakberendezési készséged, mint Rabbotté volt - bukik ki, ám a hangját kicsit lehalkítja, mintha a volt igazgató bármely pillanatban megjelenhetne és elkaphatná a grabancát a megjegyzés miatt. Erre persze kevés a valódi esély, de sosem árthat egy kis óvatosság...
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 16. 21:42 | Link

Bárcián
az évnyitó előtti egyik reggel

Nem engedem el túl hamar a kezét. Még fogom kicsit, miközben beszélünk. Nem mindenkivel közvetlenkedem ám ennyire. Szívem szerint tenném, de tudom, hogy sokan nem szeretik. Viszont a férfinek nincs problémája vele. Legalábbis úgy tűnik. Különben észreveszem, hogy most is kesztyűt visel. Az első találkozásunk alkalmával azt hittem, a sportokhoz szükséges neki valamiért. Futásnál is rajta volt, meg mikor utána seprűvel érkezett. Igaz, aztán a vacsoránál is viselte, de valami olyasmit gondoltam, hogy csak magán felejtette mondjuk. Vagy hogy van valami gond a kezével és ez a védelmét szolgálja. Lehet, hogy ez utóbbiról van szó, de akkor viszont nem ideiglenes a probléma, mint véltem. Akárhogy is, nem kérdezek rá, főleg, hogy nem is igazán foglalkoztat. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel, csak azt, hogy nagyon sokféle emberrel találkoztam már, és eszemben sincsen furcsállni, hogy milyenek. Főleg nem faggatni őket a dolgaikról. Mindenki olyan, amilyen, és ha eljön az ideje, úgyis kiderül, miért olyan. Ha nem, akkor meg nem.
- Most hogy mondod, talán imádtam volna. De erről már lecsúsztam. - bólogatva ráncolom kicsit az orromat ál-keserűségemben, hogy elbaltáztam az alkalmat ilyen fölényeskedő felütésekkel bemutatkozni.
- Ó, rendben. Foglalj helyet nyugodtan, ha gondolod! - hívom beljebb, amikor közli, miért jött. Részemről az asztal szélére ülök le egy kis szabad felületre. Közben nyújtom a kezem a dokumentumokért, hogy átolvassam őket, miről is van szó. Tájékozódásomból a tegezéssel kapcsolatos, félig viccelődő kijelentése zökkent ki némileg. De csak felmosolygok rá az iratokból. Egyelőre még nem mondok rá semmit, hanem a pennámért nyúlok, lerakom magam mellé a papírokat és már írom is alá őket. Ezek már mind az én hatásköröm.
- Úgy gondolod? - pillantok rá egy szusszanó nevetéssel a dicséretet hallva. Elmélázva körbetekintek az iroda régi-új berendezésén.
- Akkor ez is közös bennünk. - suhintok egyet a pennámmal jókedvűen, majd amint végeztem a szignózásokkal, nyújtom is vissza őket a gazdasági igazgató úrnak.
- Hogyan tudnám orvosolni a félelmeidet a tegezésemet illetően? - biccentem mosolyogva oldalra a fejem, Bárciánt fürkészve vidáman. Kár, hogy a kérdésemre nem lehet normális választ adni, legfeljebb elpirulni a hangsúlyomtól és az arckifejezésemtől. Igen, már megint itt tartunk. Észre sem veszem magamat. De ha én nem veszem észre, talán ő se.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 23:13 | Link

Kriszpin

Bercit kevés dolog zavarja igazán, a közvetlenség biztosan nem ilyen. Szereti a közvetlen embereket, mert egyrészt pozitív érzéseket keltenek benne és szimpatikusnak tűnnek számára, másrészt pedig sokkal kiszámíthatóbbak, mint akik folyamatosan titkolóznak. Jó kérdés, hogy ez számára miért előny, de sosem igazán volt híve annak, hogy az embereket csak harapófogó segítségével lehessen megismerni. Így aztán a hosszú kézfogás sem zavarja különösebben, főleg, hogy közben mondanivalója is akad. Kriszpin pedig még rádob a viccre egy lapáttal, amelyen Berci is jót mosolyog, majd a végén egy afféle "hát, csak nem dől össze a világ" arckifejezéssel megrándítja a vállát.
- Köszi, de szerintem annyira nem fog sokáig eltartani - utasítja vissza derűsen a helyet amellyel kínálják, de ezt nem is igazán bánja meg, mivel Kriszpin sem ül le, vagy legalábbis nem úgy igazából. Ettől függetlenül azonban kicsit beljebb lépdel, ő maga is az asztal mellett áll meg, Kriszpin felé fordulva, az oldalát picit az asztalnak döntve, de szinte alig ér hozzá. Szemével ő is a papírt fürkészi ameddig Kriszpin olvas, próbálja megsaccolni, vajon hol tarthat vele, és mikor fog végezni. Ő kicsit gyorsabban olvas az igazgatónál, de ebben nincsen semmi meglepő, elvégre már sokkal alaposabban ismeri a szóban forgó szöveget, hiszen ő maga írta.
- Mi végül is egy másik generáció vagyunk - vonja meg a vállát, miközben Rabbotra és a korábbi berendezésre gondol. Igazából nem is elvárható, hogy ugyanolyan ízléssel rendelkezzen, teljesen más világ a két ember egyébként is, nem csak a kor miatt. De Kriszpint valószínűleg könnyű lesz megszokni mint új főnököt, sőt mi több, talán egy kicsit túl könnyű is. Szinte már meg is szokta, valahol mélyen pedig egy kicsit haragszik is magára, amiért elfogult. Igaz, Rabbottal sem dolgozott együtt sokáig, akkor is főleg inkább Ádámmal érintkezett a hivatalos ügyekben, de azért mégis elég csúnyán és hamar leváltotta gondolatban. Tény ami tény, inkább Ádám hiányzik neki egy kicsit, elvégre mégiscsak ő volt itt az első cimborája.
- Köszönöm - mondja, miközben elveszi az immár aláírt stócot a férfitől, és már éppen azon gondolkodna, mi is legyen a következő napirendi pont, amikor Kriszpin válaszol a korábbi aggályaira, mégpedig nem is akárhogy.
Amennyire nem vette észre a múltkor a vacsorameghívás furcsaságát, annyira lepődik meg most a férfi arckifejezésén, amelyet - ha nem tökéletesen feddhetetlen és makulátlan szándékú úriemberekről beszélnénk - akár nagyon könnyen lehetne nagyon is sokféleképpen értelmezni. És igazából erre amiatt döbben rá, hogy legszívesebben kaján vigyorral rávágna valami olyasmit csípőből, hogy "légy kreatív, lepj meg", vagy "hmmh, biztosan tudjuk orvosolni valahogy a problémát...", ez pedig kapásból rádöbbenti, hogy ilyen beszélgetésekbe csak ritkán szokott csöppenni, akkor is egyáltalán nem nemes szándékú hölgyek társaságában. Nos, a tisztelt igazgató úr határozottan nem hölgy, a szándékait pedig csak a Devla vagy a Jóisten ismerheti, de feltételezzük a legjobbakat... Ennek fényében a Berci fejében felmerülő verziók azonban nem kecsegtetnek túl sok sikerrel újdonsült főnökével szemben, ezért rendkívüli gyorsasággal köt csomót a nyelvére, mielőtt még meghitt búcsút inthet a munkájának.
- Ha eleget társalgunk, majd megszokom - mosolyodik el végül, ezzel finoman azt is jelezve, hogy egyébként nagyon szívesen veszi Kriszpin társaságát mint beszélgetőpartner, nem csak mint munkatárs. Már ha ez eddig nem lett volna evidens magától is, de ő már igazán nem tudja, mi itt a magától értetődő és mi nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 17. 17:56 | Link

Bárcián
az évnyitó előtti egyik reggel

Ha nem akar leülni, én aztán nem fogom erőltetni. Nem szeretem a tukmálást. Már maga a szó sem valami kellemes hangzású. A lehetőséget megadom, felajánlom, aztán mindenki azt csinál, amit szeretne. Tőlem a küszöbön is téblábolhat vagy felfekhet az asztalra. Csak vigyázzon az iratokra.
Egy másik generáció? Nem mondok erre semmit, csak megemelem egy kicsit a szemöldökömet. Az a helyzet, hogy elképzelésem sincs, hány éves Portnipper prof. De én nem hittem nálam idősebbnek vagy fiatalabbnak. Nem hittem semminek. El se gondolkoztam rajta. Nem szoktam. Nagyon hidegen hagy az emberek kora meg még ezer más dolog. De ez ugyanaz a fajta érdeklődés hiány, mint a kedves gazdaságisunk kesztyűjénél. Nem ez alapján ítélek meg embereket, és más tennivalóm sincs ezekkel az infókkal, így nem figyelek igazán rájuk.
Miután Bárcián átveszi a papírokat és látom az enyhe zavart az arcán, észreveszem végre magam. Bár ki tudja, jó-e ez nekem vagy bárkinek. Hirtelen ugyan nem értem, mi a baj, ha baj egyáltalán. Aztán visszajátszom a jelenetet, mintha csak merengőbe dugnám a fejem és ekkor rájövök. Talán. Bár az nem igazán esik le számomra, hogy kihívóan viselkedem, csak inkább az, hogy talán túl közvetlenül. Mintha már nagyobb múltunk lenne, mint ami van és így megengedhetném magamnak. Viszont amilyen könnyedén és kedvesen reagál, azt szűröm le, hogy tényleg megengedhetem magamnak. Nincs vele gond. Ugye nincs vele gond?
- Fogunk. - bólogatok mosolyogva. Kétségem sincs afelől, hogy nem csak annyit beszélgetünk majd, amennyit a közös munkánk megkövetel. Apropó munka.
- Van bármi fontos tudnivalóm így elöljáróban a gazdasági ügyeket illetően? - kérdezem és ez a mondat összetételéből adóan akár egy nagyon hivatalos tárgyaláskezdet is lehetne, ha közben nem üldögélnék olyan lazán az asztalszélen és nem pislognék ilyen barátságosan a férfira.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 21. 14:33 | Link

Kriszpin
*magyaráz*

Éppen csak egy pillanatig tartó rövid mosoly ül ki az arcára a férfi válaszára. Kifejezetten örül neki, hogy sikerül megtalálniuk a közös hangot. Már aznap is örült amikor megismerte, pedig akkor még nem is sejtette, hogy együtt is fognak dolgozni. Így viszont az egész még sokkal-sokkal jobb, elvégre nem csak azért hasznos hogy jól megértik egymást, mert így szerezhet egy új barátot, hanem mert így értelemszerűen a közös munka is sokkal könnyebb lesz. Márpedig sokat fognak érintkezni a munka miatt, ebben biztos, elvégre Rabbottal (illetve főleg Ádámmal) is gyakran kellett összeülnie egy-egy ügyben. Ha pedig kifejezett megbeszélnivaló nem is volt, aláírni akkor is naponta kellett dolgokat.
Rögtön kap is egy kérdést a munkával kapcsolatban. Röviden elmosolyodik, elgondolkodva pislog párat. Nehéz lenne most így hirtelen egy-két kiemelendő dolgot találnia, így aztán nem mondhatni, hogy rendesen válaszolna a kérdésre.
- Először is azt, hogy jó kezekben vannak... - nevet fel, miközben azon gondolkodik, hogyan tudná a lehető leginkább leegyszerűsíteni ezt a dolgot. Fogalma sincs, Kriszpin mennyire ért az ilyesmihez, milyen mértékben van elképzelése róla, hogy Berci tulajdonképpen mit csinál. Valamennyire biztosan, hiszen különben nem adták volna a kezébe az iskola vezetését, viszont esélyesen azért kell egyszerűsítenie a dolgon, hiszen ha Kriszpin mindennel tisztában lenne, neki már nem lenne munkája.
- Másodszor pedig azt, hogy úgyis mindent meg fogok veled beszélni, mert mindenhez kell a beleegyezésed, a nagyobb dolgokhoz pedig az aláírásod is - mondja, miközben teátrálisan meglobogtatja a papírt, amelyre éppen az imént firkantotta fel a férfi a kincset érő szignót.
- Harmadrészt pedig azt, hogyha bármi részletesen érdekel, akkor az irodámban minden pénzügyekkel kapcsolatos dolgot megtalálsz, többek között engem is - mondja tovább, miközben összefonja maga előtt a karjait és nekitámaszkodik az asztalnak. Gondolkodik még egy kicsit, a koncentrálásban talán el is bambul egy rövidke pillanatra, utána viszont kékjeit megint a férfire szegezi, miközben kiejti a megoldással szolgáló szavakat:
- Összeállítok neked egy listát a tavalyi tennivalókról, hogy nagyjából átlásd, mi szokott történni egy tanév során nálam, jó? Később majd átugrom vele. - Így lesz a legegyszerűbb mindkettejüknek, mesélni róla igencsak hosszas lenne, a kimutatások pedig úgyis le vannak fűzve, csak össze kell őket ollózni egy listává, igazán nem nagy fáradság.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 21. 21:01 | Link

Bárcián
az évnyitó előtti egyik reggel

Szépen végighallgatom a kollégát, ám már az elmondása felénél tudom, mit fogok mondani neki. Viszont nem akarnám megzavarni, hátha tényleg eszébe jut valami, amit mindenképpen jó, ha tudok. De ahogy egyre jobban belemelegszik, kezdem azt hinni, félreértette a kérdésemet. Nem baj, akkor sem szakítom félbe. A mondandója végén viszont rögvest felemelem kezeimet, mint aki megadja magát.
- Már az első ponttal megvettél. - közlöm vele mosolyogva, arra a részre utalva, mikor tudatta velem, hogy jó kezekben vannak a gazdasági ügyek. Nekem ez bőven elég. Az érdeklődésemmel pusztán lehetőséget akartam neki adni rá, hogy elém tárja, ha van bármi fontos közlendője. Ha nincs, akkor nincs.
- Szóval ne fáradj azzal a listával! - intem le.
- Kár belém, mert én és a pénzügyek az kettő. - becsmérlem gazdasági és üzleti hozzáértésemet derűsen. Abban igaza van a férfinak, hogy nem lehetnék most itt, ha nem látnám át annyira, amennyire szükséges egy ilyen pozícióban. De nem akarom, hogy egy percig is azt higgye, hogy méltó partnere leszek egy ilyen jellegű megbeszélésen és hogy nem kell majd számomra érthető szavakat használnia a szakzsargon helyett. De nem hiszem, hogy bármilyen fennakadásunk adódna ebből.
- Bízom a hozzáértésedben. - simítom meg barátságosan Bárcián karját, ahogy megkerülöm az asztalt és átsétálok annak túloldalára, kicsit rendezve a papírhalmokon. A kérdésemre pedig ő tőle bár csak közvetetten kaptam választ, magamnak megfelelem: menet közben minden kiderül. Nincs olyasmi, amit jó, ha már előre tudok. Nem vagyunk se szorult helyzetben anyagilag és nincs más rendkívüli sem a gazdasági ügyeinket illetően.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 25. 20:00 | Link

Kriszpin

Egy kicsit furán érzi magát a férfi szavainak eredményeképp, habár Kriszpinnek biztosan nem volt ilyen szándéka. A szokatlan érzése egyszerűen abból ered, hogy eddig nem egészen így működtek a dolgok, nagyon szigorúan le volt követve, hogy mit csinált. Hogy ez a felügyelők miatt volt-e így, vagy az alapállás is hasonló, azt nem igazán tudta megmondani, hiszen a minisztérium emberei alig valamivel azután érkeztek az iskolába, hogy ő idekerült. Így aztán egyszerűen nem ehhez van szokva - habár tudja, az hogy Kriszpin most nem érdeklődik különösebben, nem jelent semmit. Mert mindent alá kell majd írnia, mindenről tudni fog. Ez az eljárási mód tulajdonképpen kicsit bosszantja is a férfit. Na természetesen nem azért, mert ne tudna elszámolni vele, hogy mit művel a gazdasági iroda falai között... Hanem mert nagyon macerás, még akkor is, hogyha egyébként az irodája két ajtóra van Kriszpinétől, ráadásul a férfi az imént szerzett tapasztalata alapján gyorsan olvas.
Persze jobb ötlete nincsen helyette, nyilván nem lehet az igazgatót kihagyni az ilyesmiből, de talán jobban örülne, ha egy manó rohangálna a papírokkal éjt nap alá téve. Persze sok mindennek örülne még... Nagyobb lakásnak, Victoria's Secret modelleknek abban a nagyobb lakásban, egy új motornak, meg persze toronyórának lánccal. Az már más kérdés, hogy ezeket sosem igazán említi, sőt elmélkedni sem nagyon szokott rajta. Ő inkább gyakorlatias típus.
Kriszpin érintése már szinte egyáltalán nem lepi meg olyan értelemben, hogy a korábbi közvetlenségéből ítélve szinte teljesen adja magát a dolog, ám újabb pont a megszokottól eltérő dolgok listáján. Igazán nem kenyere senkit hasonlítgatni senkivel, de önkéntelenül is a nevetés környékezi, amikor Rabbot társaságában képzeli el ugyanezt a szituációt. Mosolyát azonban szolidan elfojtja, majd bólint egyet, miközben ellöki magát az asztal mellől.
- Akkor azt hiszem, most csak ennyit kellett megbeszélnünk - mondja, miközben megindul a kijárat felé, majd az ajtóban még megtorpan egy kicsit.
- Ne feledd, az irodám a folyosó jobb oldalán, innen a második! - adja egyértelműen Kriszpin tudtára, merre is találja pontosan, hogyha szüksége lenne rá.
- Csodaszép napot, Igazgató úr! - köszön el végül egy cinkos vigyorral, majd lendületes léptekkel elhagyja az irodát, magában kissé idétlenül mosolyogva a kellemes meglepetésen. Még mindig kicsit nehezen hiszi el ezt a váltást.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium