33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. november 19. 17:51 | Link

Barnabás

- Ugyan, egészen biztos vagyok benne, hogy Nico nem akadna fent egy kamu randin.
A feltételezés is már majdnem, hogy sértő, hogy ebből baj lenne, hogy bántaná őt, hiszen Barnabás a legjobb barátja, én pedig a szerelme vagyok. Bízik bennük, ebben teljesen biztos vagyok. Meg aztán ebben nincs semmi, szóval nem nagyon hiszem, hogy akárcsak az említésre méltó kategóriába kellene sorolni. Hát még csak a szendvicsemet se felezem el vele, a romantikázósok meg azt csinálják, de nem. Az én kajámból nem eszik. Ahogy Joey, úgy Emily sem ad a kajájából, ez alapelv. Nico talán kaphat, de még dolgoznia kell azért az ügyön, hiszen nem megy ám olyan könnyen ez.
- Most tutira undorítóan nyálas leszek, de nem érdekel.
Mondom vigyorogva, miután egy hatalmas nagyot haraptam, megrágtam és lenyeltem, közvetlenül az előtt, hogy innék két kortyot. Aztán persze jöhet a kávé, mert némi napindító nekem is kell. Tényleg egy csomó helyre el kéne jutnom, de az elindulásra nagyon nehezen visz rá a lélek.
- Ami Nicoval van, az maga a csoda. Csodálatosan érzem magam. Annyira nyálasan szerelmes vagyok, hogy néha csak ülök az ágy szélén, vörös arccal, és kínosan, bandzsán vigyorgok. Zavarba hoz a szerelmünk, és ezt imádom. Annyira boldog vagyok, és annyira boldogan vagyok zavart. Komolyan. A múltkor együtt voltunk, semmi extrát nem csináltunk, eltelt egy pár óra együtt, aztán az éjszakában lelépett, mert ne izéljon már Bözsi néni rajta, hogy mit csinál ott, én meg olyan energiát kaptam tőle, ettől a pár órától, hogy hajnalig írtam a szakdolgozatom. És, dobpergés, készen van. Már a konzulensem olvassa, áment mond, korrektor, köttetés, és már csak a tételek, leállamvizsgázom, és abban a pillanatban, hogy ott van a kezemben, nem fog érdekelni, hogy ki látja és ki nem, mindenfelé sziruposan csöpögni fogok.
Elégedetten húzom ki magam, mert már látom a végét, látom, hogy ez mennyire csodálatos lesz, és hogy mennyire nem fog érdekelni a kritika sem. Hát mondjuk csúnya is lenne, hiszen életem első párkapcsolata a bátyám exe volt, szóval mit ne mondjak, felnőtt a kis Emily. Én se hittem, hogy lesz belőlem bármi is, de az egyetem, a szaktársak, Adrian és Nico megmutatták, hogy eléggé sok is lehet belőlem, és sok is lett.
- Umm, legyen holnapután este. Random hely vagy nálad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Előkészítős igazgatóhelyettes, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 756
Írta: 2019. november 19. 19:34 | Link

Emily





– Jó én elhiszem ezt a habos babos mesét, komolyan. De, mindjárt visszajön a bundáskenyér és szerintem nem lenne olyan rohadt jó íze, mint lefelé volt – ezzel jelzi, hogy Ő örül a boldogságuknak, meg tök cukinak tartja ezt az egészet, de mivel rohadtul nem ért hozzá, nem élte át, s valószínűleg nem is fogja, így nem képes befogadni ennyi szívecskét, meg csillámpónit és egyebet.
– Na, akkor ha végzel az egyetemen, azt hiszem távolabb költözök, mert nem fogok tudni megmaradni a közeletekben – nevet fel hangosan. Tényleg csak viccel, s reméli, hogy a nő is veszi a lapot. Jó, hogy vannak egymásnak, mindkettejükre ráfért ez a boldogság, reméli, hogy sokáig meg is marad.
– Amúgy király, hogy végre leadtad. Majd iszunk rá egyet – mert ünneplésre mindig találni kell alkalmat. S mégis mi lehetne jobb alkalom annál, hogy végre leesnek róla a láncok, szabadon futkározhat, mint egy tyúk a baromfiudvarban? Még akár Bözsi nénje is megkergetheti, Barni biztos benne, hogy Emilyt az sem igazán zavarná. S megérti. Meg irigyli is. Úgy tűnik van, akinek összejönnek a dolgai, ez pedig tök jó, főleg, hogy egy kicsit részese is lehet.
– Te tényleg azt akarod, hogy engem kinyírjanak – rázza meg fejét egy sóhaj kíséretében. Lepörgeti szeme előtt a lehetőségeit. Valahogy úgy érzi Emilynek most annyira bejön ez az ötlet, hogy képes egy random este csak úgy beszambázni hozzá, hogy közölje, akkor most pedig „randizunk”. Ezt megelőzendő inkább átgondolja, hogy a következő napokra mit tervezett a házban, aztán megadóan felemeli a kezeit.
– Jó. Ha már belemegyek ebbe az őrültségbe, akkor az legyen az én házamban, hogy ne nyilvánosan végezzenek ki – neveti el magát. Csak azért, hogy legyen idej elintézni pár dolgot, mielőtt Nico jól agyonveri és hetekig az ispotályba kerül.. Ha egyáltalán oda kerül.
– De szerintem szólni kéne az emberednek - nem egy aggodalmas ember, de mégis a legjobb barátjáról van szó. Legalább nem úgy jön majd le, hogy a háta mögött kavartak valamit. Amúgy sem igazi randiról vagy ilyesmiről van szó. Emily mond neki pár tippet, ő meg szépen vagy megfogadja vagy nem. Közben meg esznek egy jót. Mi lehet ebben olyan szörnyű? Mit lehet ebben félreérteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. november 19. 20:13 | Link

Barnabás

- Dehogy jön. Imádsz minket.
Vigyorgok rá, mert tudom, hogy így van. Vagy, ha nem? Hát igazából az sem érdekel. Én nagyon szeretem Nico-t, nagyon szeretem azt, amit kivált belőlem. Nő akarok lenni, igazi nő, aki büszkeséggel tölti el. Olyan nő, aki méltó egy ilyen férfi szerelmére. Nagyon sok mindent nem tudok, nagyon sok mindent nem tapasztaltam, de mellette mindenképpen okosabb, érettebb és felnőttebb leszek, minden egyes nappal. Tökéletesen boldog vagyok ettől a ténytől. Hiszem, hogy mellette az az ember lehetek, akit gyerekként magam elé vizualizáltam. Álmomban sokszor voltam erős és független nő, aki nem ijed meg akkor sem, ha Valery támad rá. Akit már nem kergetnek a múlt ködös árnyai, aki boldog. És nézzenek oda, itt vagyok. Boldogan, pozitívan, és révbe érő érzéssel, mely mosolyt csal az arcomra.
- Ugyan már! Nincs ebben semmi, ne aggódj. Csak az aggódik, akinek a szándékai nem tiszták. Én ezt nem érzem. Nem csinálunk semmi rosszat, csak gyakorolsz, én meg segítek neked. Egy csomó mindent nem tudok amúgy én sem, szóval rám is rám fér. Kicsit jobban akarom csinálni a dolgokat, mert nekem Nico előtt csak Adrian volt, és tudod...
Kicsit nehéz ezt megfogalmazni, de azért muszáj lesz, valahogy. Szusszanok egyet, a kávét kicsit lögybölöm, hogy lefoglaljam a kezem.
- Ő egy igazi férfi. És nem akarom elveszíteni. Vannak nálam sokkal jobban képben levő nők is, és azért jó lenne, ha valaki küldődként megmondaná a hibáimat.
Furcsa, amikor valamit ennyire jól akarsz csinálni, és én jól akarom csinálni vele, tényleg, mindent. Tudok önálló és határozott nő lenni, de amióta ismerem őt, tudom, hogy nekem csak vele teljes az életem. Tényleg, azóta élénkebbek a színek, erősebben melenget a nap, szebbek az esős napok is. Minden csodálatos.
- Szólok neki.
Ígérem, de persze mint később az majd kiderül, a pletyka előbb jut el, mint, hogy én kinyissam a számat, és igazából esélyem sem lesz már erről szólni. De most nagyon hiszek benne, hogy szólok, Nico megérti, és azt mondja, jó ötlet, hogy jó dolog, hogy segítek a barátjának. Nem is értem, miért ne lenne az.
- Eljössz velem vásárolgatni, vagy visszamész az őrültek házába?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Előkészítős igazgatóhelyettes, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 756
Írta: 2019. november 19. 21:53 | Link

Emily




– Jól van értem én. Ő egy igazi férfi, aki mindenki felett áll és senki nem fog felérni soha hozzá.. Értem én. De. Ne becsüld már le magadat. Jó nő vagy, sokkal jobb, mint hinnéd, de azt gondolom, hogy ezt nem nekem kell bizonygatni a számodra – majd Bianchi szépen felhúzza a kicsike önbizalmát. Ha már akkora férfi és annyira igazi, akkor álljon a talpára és adjon egy kis lelket ebbe a nőbe, mert Barnit az őrületbe kergetik az ilyen bizonytalanságok.
Ő elhiszi. Bízik annyira a nőben, hogy ráhagyja ezt, elvégre neki van intim kapcsolata az említett féllel. Ki tudná jobban beadni neki ezt az egész őrültséget, mint a nő, aki nevetheti testét és minden praktikáját? Szegény Barnabás. Inkább feküdne ő Nico alá a hír végett, minthogy ezt egy nőre hagyja, mennyire pórul fog emiatt még járni..
–Áhh ezt most passzolom – issza meg a maradék kávét egy húzásra. – Rendet kell vágnom a házban, ha te két nap múlva eljössz.. Nem ám a végén elnyel valamelyik állat, vagy annak a végterméke – finoman rácsap a nő combjára, majd felpattan.
– De! Ettől függetlenül, máskor behajthatod rajtam ezt a vásárlásban segítősdit, cserébe azért, mert ilyen iszonyat jó reggelit pakoltál elém – tudja, hogy nem a nő készítette, de mégiscsak ő szerezte neki. Ember meg hálás érte, nagyon.
-  Azért vigyázz arra, hogy meg ne szakadj, kár lenne –tápászkodik fel végül, majd keres egy szemetest, hogy kidobja csomagolópapírt és a papírpoharakat. –Örültem Emily, megmentetted az életemet – nincs puszi, mert ő nem olyan, csak int egyet, aztán elindul haza felé, hogy végre harcba szálljon a látogatóival szemben.

// Love Love //
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 19. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 614
Összes hsz: 1345
Írta: 2019. november 21. 20:10 | Link




- Ugyan! - néztem rá szemérmesen, mosolyogva. Aranyos volt, hogy ezt így kimondta, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól a dicsérete.
- Szerintem nagyon dögös! Jól áll neked! - néztem a lány hajára őszinte csodálattal. A barna haj is remekül állt Karolának, de a szőke tincsek benne nagyon feldobták az egész látványt. Ügyes volt, hogy a szobatársa samponját használta, meg is lett az eredménye... bátraké a szerencse, ahogy mondani szokás.
- Kár, hogy anyudék ennyire maradiak, szerintem nagyon menő az új kinézeted - feleltem a lánynak őszinte tekintettel. Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam neki, reméltem, hogy ő is osztotta a véleményemet.
- Majd meglátod, szuper az a butik! Csomó klassz ruha van ott, nem lesz egyszerű válogatni - ecseteltem neki kitörő örömmel. Mindig is szerettem ott vásárolni, mert eléggé egyediek voltak a ruhák, kedvező volt az áruk, és az előadó is készséges volt mindig.
- Én is nagyon örülök neki, kíváncsian várom a folytatást. Nem tagadom, teljesen megfogott a személyisége, na meg persze tök helyes - néztem Karolára mosolyogva. Reméltem, hogy sikerül majd megismernem a fiút, és ez fordítva is igaz lesz, aztán, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk, az tényleg a jövő zenéje. Közben betértünk a ruhaüzletbe, amelyben szebbnél szebb rucikat árusítottak.
- Itt egy farmer ezzel a dögös fekete toppal, itt egy egyberészes ruci, vajszínű, ja ez meg egy klassz lila pulcsi fekete nacival, nézd! - nyomtam a kezébe rögtön a jobbnál jobb ruhadarabokat. Közben félreálltam válogatni hagyva őt is, hogy érvényesüljön, hátha megtetszik még neki ez-az a kiválasztottokon kívül.
- Szeretnék egy koktélruhát meg egy kényelmeset - néztem rá a lányra mosolyogva, majd elkezdtem válogatni a ruhaáradat között.
- Úgy látom, a srác is el van tévedve ott mögöttünk - mutattam rá a fiúra kacér vigyorral az arcomon a lányra sandítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 23. 13:05 | Link

Dana

Navinés barátném szavai pozitívan töltöttek el, sokat adtam a véleményére, már csak azért is, mert egy volt azok közül, akikről tudtam azt, hogy érti is, amiről beszél, s naprakész a divatban. Ez a dolog valamiért fontossá vált számomra, mióta Bagolykőre kerültem, s hála az ő segítségével nap mint nap tettem meg újabb lépéseket afelé, hogy végleg megújuljak.
- Ne is mond, soha nem értettem, hogy miért viselkednek így, egyszer sem kérdeztem őket, hogy mi az oka ennek, de néha úgy érzem, hogy jobb is, ha nem firtatom. De mivel itt nincs szemük, nem kötelező úgy tennem, ahogy ők akarják. - mondtam nevetve, s talán ezzel magamat akartam egy kicsit nyugtatni, hogy nem gond, ha nem egészen úgy cselekszem, ahogyan azt a szüleim elvárják tőlem.
- Jaj, annyit mesélsz róla, hogy egyszer már bemutathatnád, vagy mutathatnál róla egy képet - jegyeztem meg nevetve, hisz már sokat hallottam a szívrablóról, de még mindig nem voltam biztos abban, hogy ismerem is azt a fiút, akiről beszélünk. Közben meglett az üzlet, s ahogy Dana is mondta, valóban nagyon jól nézett ki, tényleg tengernyi stílusból lehetett válogatni, éppen ezért okozott nekem ez a délután egy újabb kihívást. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene megpróbálnom, ezért megint csak a barátnőm segítségére szorultam, aki alig néhány perc alatt össze is kapkodott nekem pár menő holmit. Csak pislogtam, hogy milyen ügyesen válogatja egymáshoz a színeket és az anyagokat.
- Hú köszi! Ez mind tetszik!- mosolyodtam el, miközben egyik darabot a másik után vettem át tőle, s fektettem el a bal karomon. Gondoltam rá, hogy azért nem ártana ezeket megpróbálnom, de nem akartam azonnal a fülkéhez rohanni, hisz még mindig rengeteg ruha közül válogathattam.
- Egy koktélruhát? Csak nem partira készülsz? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy talán ennek is köze lehet a kiszemeltjéhez.
- Ez nagyon szép, nem próbálod meg? - a sok koktélruha közt kiszúrtam egyet, aminek az anyaga és a színe is megtetszett, ki is emeltem a tucatnyi ruha közül, s megmutattam Danának. Közben kizökkentett az anyag csodálásából, így megjegyzésére hátrapillantottam, hogy megnézzem, miről is beszél Dana. A fiú nagyjából Danával egyidős lehetett, s ahogy meglátta, hogy felé nézünk, el is kapta a fejét, s gyorsan beletúrt néhány női szoknya közé.
- Igen, nem hiszem, hogy magának akarna szoknyát venni - jegyeztem meg kuncogva. - Lehet, hogy tetszel neki. - súgtam a fülébe. - Na, felpróbáljuk a ruhákat?- magamnak még leakasztottam egy egybe részes ruhát, egy kék farmert és egy kockás blúzt is. A fiú ekkor hátulról mögénk osont, s ha Dana nem figyelt kellően, akkor a srác kihasználva az alkalmat, egy hirtelen mozzanattal rántotta el a pénztárcáját, majd szaladni kezdett vele a kijárat felé, hogy elmeneküljön a szerzett zsákmánnyal.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 614
Összes hsz: 1345
Írta: 2019. november 28. 14:45 | Link




- Jól mondod, ha ilyen csökönyösek a téma iránt, akkor úgyse mennél velük sokra szép beszéddel... sőt, hisztivel sem. Amiről nem tudnak, nem fáj nekik, ha meg később esetleg kiderülne, vessenek csak magukra, amiért nem tudták normálisan megbeszélni veled ezt a dolgot. Na meg haladni a korral, figyelembe venni, mit szeretnél, szóval érted - feleltem neki bő lére eresztve mondandómat. Nem értettem, hogy miért voltak ennyire rugalmatlanok a barátnőm szülei, belegondolva nekem nagy szerencsém volt ilyen téren a családommal, mert ők mindig is nyitottak voltak az újdonságokra, követték a trendet, már amennyire tőlük tellett.
- Nos, tudod, még nagyon az elején vagyunk az egésznek, még az is kérdéses, lesz-e az egészből valamiféle kapcsolat. Azért ha úgy alakul, akkor te leszel az első, aki látni fogod - próbáltam megnyugtatni a lányt, úgy látszott, őt is felspannoltam, hogy folyton a fiúról beszélek. Kicsit vissza kellett fognom magam, ráadásul nem akartam túl nagyot koppanni, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bármi is kialakul majd részéről irányomba. Persze titkon bíztam benne, de nem volt könnyű hideg fejjel gondolkodni, mikor az emberben dúltak azok a bizonyos érzelmek. Ennek ellenére nagyon is tisztában voltam a helyzetünkkel, ennek ellenére belevágtam én is a remény hal meg utoljára szólás alapján, na meg mert úgy gondoltam, hogy az én érzelmeim igenis valósak. Talán épp ezért adott esélyt ő is ennek az egésznek.
- Biztos lesz megint karácsonyi bál vagy ünnepség a suliban, mint általában, úgyhogy jól jönne egy új gönc - néztem mosolyogva a lányra, ugyanis mindig felvillanyozott, ha vásárlásról volt szó.
- A szünetben hazautazol vagy itt maradsz? Én szerintem hazamegyek majd, mint általában, hogy a családom körében ünnepelhessek. Jön majd a nővérem is, szupi lesz, majd még ki kell találnom, ki mit kapjon - meséltem nagy beleéléssel. Már huzamosabb ideje nem találkoztam Daisy-n kívül a családommal, így már eléggé elkezdtek hiányozni. Közben Karola viszonyozta a gesztusomat és ő is kiválasztott nekem egy csodaszép rucit.
- Remek ízlésed van, egy gyönyörű! Naná, hogy felpróbálom! - lelkendeztem a lánynak, majd magamhoz szorítva a ruhát elkaptam tekintetét, és én is automatikusan a srácra néztem, aki gyorsan el is fordította a fejét.
- Nem furcsállod, hogy szoknyákat válogat? Vagy zavarában csinálja? - kuncogtam halkan, nehogy meghallja bárki is a barátnőmön kívül. Egyáltalán nem állt szándékomban kicikizni őt, de kénytelenül is feltört belőlem a kacaj.
- Vagy te tetszel neki - súgtam vissza csilingelő hangnemben. Simán el tudtam képzelni, hogy Karola tetszik neki, miért is ne? Belegondoltam, hogy ha Mihail itt lenne, vajon letépné a fejét, ha azt hinné, én tetszem annak a srácnak? A csónakos beszélgetésünk után inkább bele se mertem gondolni a szituba.
- Oké, menjünk próbálni! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, aztán villámgyorsan megindultam a fülke irányába. Az ismeretlen fiú közben eltűnt a látószögemből, már egész közel jártam a próbafülkéhez, mikor hirtelen feltűnt mögöttem, és egy gyors mozdulattal kirántotta a tárcámat a kezemből.
- Azt a jó kurva anyját! - hirtelen teljesen elöntött a düh, tiszta piros lett a fejem, éreztem, hogy mindjárt szétvet az ideg. Nagyon zabos lettem az elkövetőre, nem is voltam rest, eldobtam a kezemben lévő ruhákat, majd rögtön utána szaladtam, hátha utolérem. Kiérve az üzletből észre is vettem, merre fut, felvettem én is a tempót, aztán utána eredve teljes tüdőmből ordítottam, hogy mindenképp hallja, amit közölni akarok vele:
- Ha utolérlek, azt is megbánod, hogy megszülettél! Velem senki se húzhat ujjat, te gyáva görény!
Szerencsém volt, hogy sokat jártam futni, emellett edzettem is, így jó volt a kondim, reméltem, hogy beérem, hogy aztán megkaphassa a magáét tőlem. Nem hinném, hogy megijedt volna egy kicsi lánytól, de még nem tudta, mire vagyok képes. Kicsi a bors, de erős! Ha lány lenne, kitépném az összes hajszálát, hogy visszakapjam a pénztárcámat, fiú révén viszont más elképzeléseim voltak vele kapcsolatban. Közben vett egy bal kanyart, én pedig olyan sikeresen vettem a balost, hogy elestem. Szerencsére nem ütöttem meg magam nagyon, gyorsan feltápászkodtam a földről a kezembe kapva a zsebemből kiesett pálcámat. A fenébe, ha nem gőzöltem volna be, akkor simán megállíthattam volna. Közben magam mögé néztem, hogy Karola vajon utánam eredt-e, pálcámat pedig idegesen forgattam ujjaim között. Talán, ha a lány megjelenik, még beérhetjük, közös erővel talán sikerül megállítanunk, még nincs veszve semmi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 11:11 | Link

A NŐM
Tudom, hogy nem itt laksz, de nincs téma, ahova írhatnám a hszt.
Pizsike

Furcsa világ az, ahol borosbohárból meggylevet szürcsölgetek, de nem akartam annyira eltérő lenni, hogy ne olyan legyen, mintha nem bort innék, mert most éppen pizsipartizunk, és bánatosság is van, szóval ez nem csak egy pizsiparti, hanem egy búfelejtő-vigasztalós parti, ahol szeretjük az alkoholt. Csakhogy, gyereket szeretnénk, mármint nem tervezetten, hogy akkor most itt az idő, de az esküvőnk után már minden idő itt van, szóval utoljára november tizenegyedikén ittam, azóta pedig tényleg az anyaságra készülök testileg és lelkileg is. Éppen ezért van a meggylé, ami kellemesen savanykás, és ha leöntöm vele az ágyat, pont olyan lesz, mintha borral csináltam volna.
- Úgy edd azt a taco-t, hogy az a földkerekség legjobb taco-ja, és én csináltam.
Mert bizony, ha valami jól megy, akkor az ilyenek gyártása. Persze ki ne szeretné a gyorséttermi verziókat, mert hát nyilván tele vannak minden jósággal és extrával, de arra jelenleg itt van a fél földet elfoglaló rágcsahalom.
- Szóval...
Emelem meg kicsit a hangomat, de nem kiabálok, csak figyelemfelhívok, amire meg is kapom a választ, méghozzá a ház tulajától, aki valószínűleg a seprűjével ütögeti a plafont, pedig még csak zenét sem ordíttatjuk.
- Na jó, el kell költöznöd innen, komolyan mondom, az öregasszony minden szexuális energiámat blokkolja, és ha az enyémet blokkolja, akkor a csóró pasikét is fogja. Nem minden pasihoz mehetsz házhoz, van olyan, hogy haza kell hoznod őket. De ide nem szabad, hát elmenekülnek.
Borzalmas a néni, mert nagyon ritkán szeret, és akkor tényleg cuki, de többnyire inkább nem szeret, szóval annyira mégsem, hogy örüljek neki, hogy Feli itt lakik.
- Néztem az utcákat, mindenhol van eladó ház, minimum kettő. Menjünk el, nézzük meg őket. Ha a pénz a gond, tudod, hogy tudok adni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 13:35 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Ahhoz képest, hogy régen találkoztunk, nem maradtunk ki egymás életéből, sőt, talán így csak még szorosabb lett a kettőnk közti kapcsolat. Merem remélni, hogy az utóbbi, mert elég nehezen viselné a lelkem, ha még Korit is nélkülöznöm kellene az életemből. Tudom, ott van neki Jack, tudom, hogy nemrég volt az esküvő, még lehet annak a mámorában van a nő, tudom, hogy azért, mert nem beszéltünk mindennap, az életem része maradt, még akkor is, ha csak valami löttyöt iszik bor helyett. Mert ugye, szaglásom van, így nemigen tud átverni azzal, hogy ő márpedig bort iszik, amikor nem. Mélyet sóhajtva fürkészem a nőt, az elém tett tacot csak piszkálgatom egy ideje, néha-néha csippentek belőle csak egy aprót.
- Nagyon finom - mosolyodom el kajánul a nő felé. - De az jobban érdekel, hogy a gyereket már megcsináltátok-e vagy még csak tervben van? - mosolyom egyre szélesebb lesz, a végére már mondanám egy ijesztő vigyornak, de nem érdekel. Fürkészően nézem Korit, és a legtürelmesebben várom a választ, mert baszki, ha terhes és nem mondta el, megsértődöm, ha nem terhes, csak szeretne az lenni, de nem mondta el, akkor is megsértődöm. Nos, nem nagyon tud jót tenni, engedjük el.
Óvatosan nevetek fel. - Nem mintha ez miatt aggódnom kellene - vonom meg vállaimat. - És eddig mindig megoldottam, emiatt sem érzem szükségét az aggodalomnak - na igen. A néni tényleg elviselhetetlen, néha úgy kezel engem, mintha egy tizenéves kamasz lennék, aki állandóan házibulikat szervez, nem lehetne bírni velem és állandóan tönkretennék mindent. Amikor Kori átbattyog véletlen, akkor még rosszabb, utána napokig kapom a szúrós pillantásokat, plusz az elejtett "ezek a mai nők" mondatokat, amit nem tudok értelmezni, de mindig a nénire hagyom.
- A pénz? - ráncolom össze a szemöldökömet, miközben eltolom magam elől a tányért. - Bőven van, ne aggódj - nevetek fel hitetlenül. - Csak sok dolog történt, így kicsit leálltam a ház kereséssel, meg nem is akarom megfosztani a társaságomtól a házi nénit - vallom be barátnőmnek, mert lehet, hogy felületesen mindent tud, de soha nem volt alkalmunk belemenni mélyebben. Mindezek után kicsit leálltam mindennel, és csak csinálom a napi rutinomat, ami sokat segít, mert bevállaltam plusz napokat a rezervátumban is. Kidőlésig megy a meló!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 14:15 | Link

A NŐM


Lötyögtetem kicsit, mintha bor volna, de mind a ketten tudjuk, hogy nem az, és amikor rákérdez, halványan elmosolyodom, és felpillantva, látva a mosolyát, muszáj kicsit elnevetnem magam. Annyira aranyos ilyenkor, és nem csoda, hogy éppen itt merül fel először a kérdés, hogy vajon minek köszönhető, hogy nem iszok bort. Létezik-e már a gyermek vagy még csak tervbe van véve.
- Tizenhat hónapja feküdtem le először Jack-kel. Sosem védekeztünk. Soha.
Szomorkás mosollyal rázom meg kicsit a fejem, és letéve magam mellé a poharat, felkelve könnyedén változok át, és reppenek el az ablakig cinegeként, hogy ott újra visszaváltozzak. Kitekintve az ablakon, nézem, ahogy a néni kicipeli bosszankodva a kukát, majd visszafordulva visszasétálok egy pléd társaságában, és abba burkolva magam leülök.
- Van tizenhatodikára időpontom, hogy megvizsgáljanak, de nem szeretnék egyedül menni, szeretném, ha eljönnél velem.
Jacknek nem mondtam, mert félek attól, hogy szomorú lenne, és ha nincs is baj, csak még a babánk nem választott ki minket, akkor is ott lenne a láthatatlan feszültség. Az ő szíve aranyból van, és tudom, hogy azt mondaná, így is tökéletes vagyok, de az én szívem mást súgna, amit most is súg, hogy értéktelen vagyok. Szerettem volna, ha karácsonykor már kiscipőket adok a férjemnek, ezzel jelezve, hogy úton van a gyermekünk, mégsem történhet ez meg, mivel minden jel szerint nem vagyok terhes.
- Jó, de akkor is a saját helyed. Lehetnének corgik az udvarban.
Bár lehet ezt nem kellett volna mondanom, mert tudom, hogy egy fájdalmas ponthoz kapcsolódó rész a kutyahadsereg az udvarban, hogy ezt még Arie-val tervezte.
- Elég határozottan távozott, mármint, nem, ez nem jó szó. Elég határozottan vált láthatatlanná. Egy ismerőse hozta be a teljes kéziratot, és egy levelet, amiben felbontja a szerződését a kiadóval. Nem tudom, hogy el akarod-e olvasni, de neked ajánlja a könyvet, és nagyon szépen ír rólad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 15:06 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Lötyögtetheti felőlem, ameddig csak akarja, de megesküszöm Merlinre, hogy van szaglásom, és hülye sem vagyok. Mosolygok, mintha csak két oldalra húznák ajkaimat, és amikor Kori felnevet, egy kisebb kuncogást én is megengedek magamnak, de inkább feszülten várom a választ. Mert van egy olyan érzésem, hogy az első áll fenn. És hogy miért? Igen egyszerű a dolog. Kori nem a visszafogottságáról híres, így ha terhes lenne, az lett volna az első dolga, hogy berobban a házba, a nyakamba borul és zokogva elhörgi nekem, hogy ő bizony gyermeket vár, és ez a nap mennyire csodálatos.
- Természetesen megyek - bólintok egy határozottat. - Aznap úgyis a rezervátumba indulnék, szóval ráérek - bátorítóan mosolygok Korira. Nem fogok neki állni beszélni a, jaj, biztos nincs semmi baj, minden rendben, csak még nem álltok rá készen, és ezt ő is érzi dolgokról, mert feleslegesnek tartom. Kori felnőtt, ő is tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem jön össze a baba-projekt, és biztos vagyok abban, hogy ez őt túlságosan is megviseli, de majd felszedem és elmagyarázom neki, hogy egy nő, nem egy gyerektől lesz teljes értékű nő. Egyelőre még nem tartunk itt, most csak a támogatásomat tudom felajánlani neki, vagy így, vagy úgy.
- Igen - szomorkás mosoly húzódik ajkaimra, nem is próbálom palástolni, hogy érzékeny a téma, mert Kori ezt teljesen jól tudja. - Majd egyszer eljutok odáig is - emberelem meg magam, és én jókorát kortyolok a real boromból, ami félre is megy, amikor Kori folytatja. Könnybe lábadt szemmel, folyamatosan krehácsolva és néha meg-megütve mellkasomat próbálok figyelni a szavakra, amik elhagyják a nő ajkait. Majd fel is fogni azokat a szavakat.
- Milyen kéziratot? - kérdezem meg rekedtes hangon, mert ugye a bornak nem a tüdőben van a helye elméletileg, hanem a gyomorban. De mindegy. - Nekem ajánlja? Miért? És hova tűnt? Bementem pizzáért, de nem ő volt ott... - harapom be alsó ajkamat gyorsban. Poharamat az asztalra teszem, érdeklődően tekintek Korira. - Miért bontotta fel a szerződést? - ráncolom szemöldököm értetlen. - Egyelőre nincs több kérdésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 16:02 | Link

A NŐM


- Köszönöm.
Több szót nem is akarok erre szánni, mert találgathatjuk napestig, hogy nem meddő vagyok, hanem a holdállás, meg bolygók kvadráns fényszöge nem úgy sütötte a hetedik sorsterületemet, hogy gyermek foganjon az együttlétek során, de a végén úgyis az lesz, hogy egy orvos mondja ki, miért nem vagyok még terhes. Addig meg minden más vagy kétségbe ejt, vagy hamis illúzióval szolgál aziránt, hogy nincs bajom. A házasságunk jó csillagzat alatt jött létre, ezt tudom, mert Anik személyes ajándéka ez volt a részünkre, hiszen náluk hagyomány, hogy a házasságot így vizsgálják meg. Szóval egy részről nyugtató ez is, míg más részről egyáltalán nem az. Most szerintem nincs olyan, mi a mérleg nyelvét vagy egyik vagy másik irányba tudná dönteni.
- Írt egy könyvet. Rólad. Neked.
Azt hittem tud a könyvről, hogy Arie dolgozik rajta, de akkor a másik megérzésem a helyes, mely szerint ajándéknak szánta. Egy szép vallomásnak, mert én, mint a világ legrosszabb olvasóinak egyike, elolvastam a könyv első két és utolsó két oldalát, szóval tudom, hogy róla van szó, és tudom, hogy miként végződik a könyv.
- Gondolom ajándéknak szánta, karácsonyi megjelenéssel. Azóta írja, hogy megismerkedtetek. Mivel mi mindig a mágiatörténet tankönyveit és értekezéseit adtuk ki, külön kellett szerződnünk vele egy szépirodalmi alkotás kiadása miatt. Nem sokat mesélt a könyvről, azt kérte, bízzak benne, aztán el is felejtettem, hogy van ez a szerződésünk, nemrég Charlotte nézte át a lejáró szerződéseket, akkor jelezte, másnap pedig megérkezett a csomag.
Amióta a kis Felagund lány nekem dolgozik, lényegesen könnyebb az életem a szerkesztőségben. Sokkal pontosabb vagyok, nincsenek elmaradásaim, sem olyan dolgaim, melyek miatt Lara csúnyán nézne rám. Szóval van ebben elég sok pozitívum.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy most inkább kutatna néhány évig, visszavonulna. Erre hajlamos, nem ez az első alkalom, hogy nem ír. Pár éve is volt egy ilyen, eltűnt, majd visszajött. Ő egy bumeráng.
Vonom meg kicsit a vállamat, és ivás közben érzem, hogy megint a seprű koppan a fenekem alatt, vagy legalábbis annak a környékén.
- Hiénává kellett volna változnom, és lebattyogni egy kis ropogtatni valóért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 18:32 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Csak egy sejtelmes mosolyra telik tőlem. Nem kell ezt tovább ragozni, ezért vagyok Korinak én, hogy támogassam ahol, és amiben csak tudom. Több szót feleslegesen fecsérelnénk el erre, és ha a dolgok kiteljesednek benne, akkor úgyis elmondja, mert el akarja mondani. A kérdezgetés soha nem volt az én asztalom, és ez vele sincs másképpen. Ha el szeretné mondani, akkor elfogja, addig pedig csak szürcsölgesse a meggylevét békességben, én nem zargatom.
- De mégis miért? - orrom alatt motyogom a kérdést, nem is vagyok biztos abban, hogy Kori érti egyáltalán, csak szemöldök ráncolva bámulok ki az ablakon. Vonásaim helyre rázódnak, amikor eszembe jut az a rengeteg dolog, amit mondott és tett a férfi, amikor még az életem része volt. Halvány mosoly kerül fel ajkaimra az ezer meg egy gondolat mellett, mert ezeken csak mosolyogni lehet. Ennyi idő távlatából már azon is csak nevetnék, hogy átvert a pizzázóban, de valamiért nem érzem helyesnek. Csak mosolygok, miközben a képek leperegnek lelki szemeim előtt, tekintetemet el nem veszem a csillagos égről, amit látni vélek az ablakon keresztül.
- Mit ír le benne, Kori? - suttogom a kérdést, nem nézek barátnőmre. Ajkaim vonallá préselődnek, mert bár a kérdés elhangzott, nem tudom, hogy akarok-e erre a kérdésre választ kapni. Vajon mit ír le benne? A történetet, azokat a dolgokat, amik velünk történtek. A mi történetünket, aminek én vetettem véget a legcsúnyább módon. Talán ő még tovább is ment és papírra vetette azt, hogy mi lett volna, ha...
- Ismét kutat - harapom be alsó ajkamat, szemeimet lesütöm, és amikor felpillantok Korira szomorúság csillan benne, de muszáj a nő tekintetébe fúrnom sajátomat, amikor felteszem a kérdést. - Szerinted visszajön? - megérzem a rezgést a padlón, pillantásom automatikusan arra esik, majd halkan felnevetek.
- Ennek a nőnek semmi nem jó - sóhajtok egy mélyet. - Kígyóként szoktam közlekedni néha, amikor felidegesít. Utálja, de nem szólhat be érte - vonom meg vállamat, majd az ágyam szélére támaszkodva feltápászkodom és az üveg bor felé indulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 9. 19:47 | Link

A NŐM


- Miért írt könyvet? Nem tudom, talán így tudja kimutatni az érzelmeit.
Ez egy jó kérdés, a miért, de nem tudom rá a választ, így csak tippelni tudok. Feltételezem, hogy ezért tette, ám száz százalékos bizonyossággal nem mondhatom. Ebben tényleg minden ember egyedi. Jack és én nagyon ritkán beszélgetünk az érzéseinkről, mégis sokkal többször mutatjuk ki, mint azt bárki is gondolná. Van, hogy órákon át csak egymás tekintetét figyeljük, elveszünk egymásban, és minden megbeszélünk. Nem szavakkal, nincs rájuk szükségünk. Megint mások beszélgetnek, érintenek, levelet írnak. Csodálatosabbnál csodálatosabb módjai vannak annak, hogy kifejezd érzelmeidet, és mindenkinek megvan erre a saját nyelve. Arie valószínűleg az írással tette ezt.
- Nem tudom Ophelia, komolyan nem. Elolvastam az első és az utolsó két oldalt. Tudom, hogy hogyan indul és hogyan végződik, de nem éreztem illőnek, hogy előtted olvassam el, mert ha úgy döntenél, hogy nem akarod, hogy tudjam a tartalmát, akkor nem olvasnám el.
Méghozzá soha, ezt akkor elhatároztam, amikor azt a négy oldalt elolvastam. Még a köszönetnyilvánítást sem, mert az egy igazán személyes dolog, amit sokan, akik nem ismerik, nem érthetnek, de én itt voltam mellettük végig, én tudom, hogy mi volt ebben az egészben, és éppen ezért nem akartam annál jobban belemenni, mint amennyire benne vagyok. Meg tudom állni ezt az egészet, mert engem nem hajt az életükben való vájkálás.
- Nem.
Hitegessem? Felesleges, hiszen ha azt mondom, hogy igen, vagy talán, akkor nem kezdi el a továbblépést, akkor benne marad ebben a mostani állapotban, és az senkinek sem kedvező. Visszajöhet, senki se mondja, hogy nem teheti meg, de nem hiszem, hogy valóban megtenné, sőt, gyanítom, hogy két rossz emlék után a helyet is elkerüli majd.
- Ezért mondtam, hogy önállósodnod kell. Ez így nem normális. Mintha anyáddal élnél és tizenhat lennél.
A kor, amikor semmi sem jó a szülőknek. Mondjuk az én anyámnak most sem jó semmi, az esküvőmre sem jött el, és mivel ő nem jött el, apám sem, és tudtam, hogy ez lett, mégis, fáj valahol.
- Lehet, hogy végig kéne vinned magadban egy gyászfolyamatot, hogy elengedhesd őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 10. 13:25 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Az érzelmeit - motyogom Kori szavait magam elé, de még így sem találom meg az értelmüket. Ahelyett, hogy olyan könyveket írna, amilyeneket egész életében, most Kori beközli velem, hogy leadott egy szépirodalmi alkotást a férfi, ami róla és rólam szól. Hajt a kíváncsiság, és talán még tudni is akarnám, hogy mi van a könyv első kettő és utolsó két oldalán, de félek rákérdezni, mert talán nem olyan választ kapok, amilyet elképzelnék, esetleg jó lenne hallani. Bár tény, hogy ennyi szarság után miért érdemelnék jót?
- Mi volt az oldalakon? - tekintetemben kíváncsiság csillan Kori felé, a kérdést a leghatározottabban teszem fel, még ha nem is érzem magam ennyire stabilnak ebben a témában. Sok mindent átéltünk Arie-val, sok mindent el is terveztünk, amit eldobtam magamtól egy olyan férfiért, aki aztán eldobott engem arra hivatkozva, hogy nekem tesz ezzel jót. Nos, ha már nem tudom eldönteni én, hogy nekem mi a jó, és mit akarok, akkor legalább ebben dönthetek. Felkészülve várom Kori válaszát, a legrosszabb eshetőségek járnak csak a fejembe, főleg, miután kiderült, mégis hogyan derült ki az, hogy elemi mágus.
Hitetlen nevetek fel. - Jó lenne ismét tizenhatnak lenni - rázkódó vállakkal fordulok háttal az ágynak, hogy hátamat neki támaszthassam. - Tudom, és igazad van. Összeszedem magam, aztán téged is, és elmegyünk házakat nézni - adom be a derekamat a nőnek, mert szinte biztos vagyok abban, hogy nem fogja ennyiben hagyni ezt az egészet. Már csak azért sem, mert ha Korit felidegesíti a házi néni ennyi idő elteltével, pedig őt még szereti is, akkor már valami tényleg van, és elgondolkodtató a helyzet. Na, én elgondolkodtam és itt kötöttem ki. Majd hamarosan neki állhatunk a projektnek, de egyelőre fontosabb kérdések is foglalkoztatnak, mint egy saját ház.
- Soha nem fogom tudni elengedni igazán őt Kori - mosolyodom el hamiskásan. - Mert képtelen vagyok rá, de már elfogadtam, és beletörődtem a dolgokba. Ennél többet nem tudok tenni. Már nem szomorúan és a sírás szélén állva gondolok vissza rá, hanem mosolyogva, hogy milyen csodálatos élményeket adott nekem - szemöldökömet ráncolva döntöm hátra fejemet az ágyra. - Nem tudom, hogy ez így érthető-e - szavaimat a plafonnak címzem, majd fejemet előrebiccentve kortyolok egyet poharamból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 10. 17:48 | Link

A NŐM


- Tudod ugye, hogy sosem lövöm le a könyvek végét.
El fogom olvasni, majd, miután kiadták, de előtte semmiképpen sem, viszont úgy, hogy tudom mi a vége, mertem egyáltalán felhozni neki, hogy ha szeretné, elhozom neki, hogy még a megjelenés előtt olvassa el, hogy megismerje a könyvet. Nem azért, mert ezután a mű után megállnak majd az emberek az utcán, és megbámulják őt, hanem mert ez neki szól. Az író kilétét a nagyközönség előtt jótékony homály fedi, hiszen történelmi alkotásitól eltérően, itt álnévvel jelenteti meg az irományt.
- De el kellene olvasnod. Komolyan.
Mert a végét is szépen írta meg, sőt gyönyörűen. A miértek végén pedig, az olvasó lelki szemei előtt megjelenő nő pontosan az, ami Ophelia, egy erős, független nő, gyengéd szívvel, melyet megedzettek az évek. De ő úgy festi le a velem szemben ülőt, ahogy talán én se lennék képes, hiába vannak mögöttünk évek. Ő máshogy látja, és gyönyörűnek gondolom azt, hogy ő tekint rá, minden után.
- Tizenhat évesen hamisítottam a szüleim aláírását, hogy férjhez mehessek a legjobb barátomhoz, olyan szép voltam. Ah, jó év volt az, amikor tizenhat évesek voltunk.
Nosztalgikus sóhajjal fogadom az emlékeket, mert tényleg jó volt. Élveztem, és imádtam. Szerettem Balázst, a házasságunkat, anyám bosszantását, az egész akkori világomat. A házvezető döbbenetét, és az élményt, hogy tényleg megtettem mindent.
- Azt éled át, amit én éltem át Balázzsal. Két évvel ezelőttig, a halála napján mindig lementem Keszthelyre, az otthonunkba, folyton sirattam azt, amik mi lehettünk volna, ha nem kell elmennie. Aztán két éve Eugén visszarángatott dolgozni, találkoztam Jack-kel, és már boldog emlékként élem meg azt az időszakot, már tudok mosolyogni, sőt nevetni is egy-egy emléken. Jó eljutni ide. Innen csak felfelé van.
Legalábbis nagyon remélem, mert tudom, hogy iszonyatos az a fájdalom, ami benne van, és sosem fog teljesen begyógyulni a seb.
- Talán most egy kis ideig senkivel se kellene lenned. Egy kicsit tényleg csak magadra koncentrálnál, azt mondják a jövőév a nagy újrakezdések éve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 10. 18:38 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- De azért elolvastad a végét - nevetek fel őszintén. - Ez már így is spoiler - kortyolok egyet boromból somolyogva, majd fejemet ismét hátravetem. A plafon szuggerálása valahogy most mindennél jobb. Inkább, minthogy Korira nézzek, aki közli, el kellene olvasnom a könyvet. Lehunyom szemeimet, és tudom, hogy igaza van, de nem akarok engedni a kísértésnek. Vagy a legrosszabb módon közelítette meg a befejésünket, és meg is érteném, vagy a legcsodálatosabb módon, ami pedig ismét összefacsarná a szívemet. Írt egy könyvet, ami nekem szól. Ami rólunk szól, én pedig azon morfondírozom, hogy elolvassam-e egyáltalán. Mégis mitől tartok? Egyértelműen a megbánástól. Sokszor volt partnerem a mindennapokban ez az érzés, amióta Arie-val vége szakadt mindennek, de valahogy megtanultam kezelni és tényleg a dolgok jó oldalát látni. Már inkább mosolygok, ha eszembe jut valami kettőnkről, mintsem a sírás szélére sodorna. Csak bólintok egyet Kori felé, amolyan "rendben" jelzésként, tudom, hogy nem kell kimondanom a szót ahhoz, hogy megértse. Így is tudni fogja mire irányul. Elolvasom a könyvet, vagy így, vagy úgy, de befejezésre került a kapcsolatom Arie-val, és ez a könyv a végleges befejezés.
- Remek - sóhajtok egy mélyet. - Tizenhat évesen próbálkoztam még, hogy anyám halála után kihúzzam apámat az alkoholizmusból, de mint látszik - tárom szét a karjaimat egy szomorú mosoly mellett. - Nemigen sikerült. Elbaszottak vagyunk csajom! - fordítom oldalra a fejem, hogy visszatartott nevetéssel tekintsek Korira. Istenem, de még mennyire azok vagyunk. Figyelmesen hallgatom végig a nőt, aki mindig mellettem állt és áll a mai napig. Ő Balázs mellett már megtalálta volna egyszer a boldogságot, de feláldozta a saját érzelmeit azért, hogy Balázsnak örömet szerezzen. Mi ez, ha nem önzetlenség? Az a színtiszta önzetlenség, amit ha akarnál sem tudnál leutánozni, mert ilyet ember nem tesz meg egy másikért. Ismét csak egy bólintásra telik tőlem. Ő megérti.
- Nem is igen lenne kivel lennem - fordítom vissza fejemet. - Arie-t elhagytam, Jason elhagyott, Barnabás lekurvázott. Egy dráma az életem - leteszem a poharat, majd dobok karjaimon egyet, egy mélyről jövő sóhajtás kíséretében, hogy átmenjen a hatás. - Annyira magamra koncentrálok, hogy napi program lett a vásárlás. Csak úgy, a poén kedvéért, plusz néha levegőt sincs időm venni, mert lefoglalom magam. És te! Mennyire jól esik!
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. december 10. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 10. 19:03 | Link

A NŐM


- Mert ez is egy könyv. A vallásom értelmében az első és az utolsó két oldal elolvasása nélkül nem tehetem le a könyvet.
Bevallom őszintén, van emberem arra, hogy elolvassa a könyveket, amik hozzánk érkeznek, ahogy Larának is megvan a maga embere, aki elolvassa. Néha mind a kettejüknek odaadjuk, és a két véleményből csinálunk egyet, nem nagy kunszt, ha valahogy tartani akarod a tempót, akkor így csinálod.
- Oké.
Tudom, hogy mit kell tennem, elég egy pillantás rá, és tudom, elhozom neki a könyvet, és bár itt még csak a kéziratról beszélek, van egy harci feladatom, és tudom, hogy azt nem hozhatom fel neki, mert akkor megölne, és elásna, és nem kellene azon aggódnom, hogy lehet-e gyerekem vagy sem. Szóval egyelőre megegyezünk abban, hogy elhozhatom neki.
- Elbaszottak.
Nem nagyon szoktam csúnyán beszélni, de ez a következtetés tökéletes. A poharamat felemelve ünneplem a kijelentést, majd szájmagasságig eresztve, belekortyolok. Tökéletes. Komolyan, még jól is esett kimondani, hogy ilyenek vagyunk, mert ez az igazság, és ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Márpedig én nagyon ott akarok lenni, hogy nyerjek.
- Lekurvázott. Bátor gyerek, de azért nekiállhatna félteni az életét, mert még a végén rá találom rúgni az ajtót.
Ezt pedig a lehető legkomolyabban mondom, mert nem szeretem, ha egy nőről így beszélnek. Akkor sem, ha férfiról persze, de szerintem senkinek nincs joga elítéli a másikat az életvitele miatt, sőt.
- Szerintem, ha kurva lennél, akkor nem abból állna az életed, hogy három iskolában pörögsz felváltva, hanem azzal, hogy hogyan utasíts el újabb és újabb érdeklődőket a fix vevőköröd mellé.
De ez a személyes véleményem, a nagy kifejtésben meg meg is éheztem, a hasamat simogatva nézek körül.
- Úgy ennék valami csípőset, nem hoztam semmit, amit csíp?
Pedig akartam, de kihagy az agyam, szóval vagy nem vettem, vagy konkrétan nem látom, amit keresek.
- Te Feli... umm... szerinted a gyerekeink tényleg örökölni fognak a szüleinktől mindent? A ridegséget, az alkoholizmust, azt a gondolkodásmódot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 11. 15:55 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Hitetlen felnevetek, miközben megrázom a fejemet a nő felé. Kikészít idegileg, és ez így nem is fair, hogy ő tudja, én pedig nem. Értem, és totál jogos, azt szeretné, ha az egészet elolvasnám, és ne mindösszesen négy oldalból vonjak le, esetleg, téves konklúziót. Az kicsit kellemetlen lenne valóban, főleg, hogy mostanában semmi nem jön össze, amit szeretnék, így nem szeretnék semmit a véletlenre bízni.
- Ne rugdoss te semmit - nevetek fel ismételten. Nehezen nézem ki Koriból, hogy bárkire is rá tudná rúgni az ajtót, majd lehordani a sárgaföldig. Kettőnk közül ez inkább az én reszortom, ő túl jószívű az ilyenekhez. - Ili... szóval azt mondta valaki, hogy négy férfitól még nem leszek kurva. Akkor ők a fix vevőim? - ráncolom össze a szemöldököm, majd tekintetem Korira emelem, és ha visszapillant rám, nem tudom visszatartani a nevetésemet. Nevetek, teljes szívemből, mert ilyen abszurd témáról is, a sok komoly mellett, csak mi tudunk beszélgetni, és teljesen normális, hogy ilyesmi egyáltalán szóba jön, amikor jelenleg egyikünk élete sem felhőtlen. Korit nem féltem, mert biztos vagyok abban, hogy így, vagy úgy, de megfogják oldani a problémát, ha egyáltalán fennáll az a bizonyos probléma. És nekem ennyi éppen elég, így az én részemről, tökéletesen belefér a fix vevői körömről folytatott diskurzus.
- De - bólintok egy határozottat, majd nyilvánvalóan a legmesszebb szatyorért nyújtózkodva borítom ki a tartalmát, miközben magam felé húzom. Mosolyogva dobom Kori felé a chilis chipset, aminek a szagától én már a hányás szélére kerülök, de a nő valamiért megeszi. - Azt hittem többet vettél - turkálok a maradékok között, még nyelvem hegyét is kidugom a nagy koncentrálásokban, amikor Kori, félve ugyan, de megszólal. Lassan állítom le a mozdulatsort, és tekintek fel a nőre, hogy végül halványan elmosolyodjak.
- Nem - felelem határozottan. - A gének sok mindent befolyásolnak egy gyermeknél, akár csak a sárkányoknál, de szerintem nagyban függ attól is, mi hogy állunk majd hozzá. Te a szüleid ellentéte vagy, ahogy én is. Nem aggódom, és neked sem kellene, mert tökéletes anya leszel - vigyorodom el szélesen, mert minden szavam igaz, amit most Korinak intéztem. Biztos vagyok abban, hogyha összejön a baba, akkor Kori lesz a legcsodálatosabb anya, Jack pedig a legcsodálatosabb apa ezen a földkerekségen. Mindketten odaadóak, és egymásért is megtesznek mindent, a gyermekükért még kétszer annyit is. És ez így van rendjén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 213
Írta: 2019. december 13. 11:16 | Link

Mina

Szokásos felfedező körét rója a faluban, habár mostmár jónéhányszor grasszált erre, a fő utczán. Még ha ez roppant meglepő tény is. Ismerkedni azért nem volt nehéz, valahogy mindenki könnyen szóbaáll vele, akinek pedig mégis nehézségei lettek volna, azt a kölyök szószátyársága segítette ki. Egy szó mint száz, mostanára már a kis bongyori fejével talán nem nyújt teljesen új látványt a lakosok számára, meg ő is jobban ismeri a település utcáit. Na persze iskolaidőn túl, mert most így egy délutáni időpontot választott arra, hogy a decemberi csípős hidegben, nagy téli kabátban, sálban és sapkában kibattyogjon szétnézni, hátha meglát valamit a fő utczára néző kirakatokban újdonságként, ami felkeltheti az érdeklődését. Aztán egyszer csak szembetalálkozott a "napi programjával"!
Így történhetett meg, hogy pillanatnyilag a főutca jobb oldali járdájának közepén guggol, előtte egy ápoltnak tűnő egyszerű házimacskával, aki bár lehet hogy valakié, de a gazdájának se híre se hamva, csak a kisfiú guggol vele szemben. Egyik kezével egy szárított almachipset tart, amit az állat érdeklődve szagolgat, miközben ő a cica fejét simogatja. Neki rendben van ez a jelenet, jó macskasimogatni, a járójelők némelyike viszont szúrós pillantást vet rá elmenet, amiért kerülgetni kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 14. 14:58 | Link

A NŐM


- Négy? Nem. Sőt, akkor három napod szabad a héten, ha mindenkivel csak egyszer találkozol. Vagy, kidobsz egyet, marad három, vedlük két napokat töltesz együtt, és vasárnap meg pihensz. Azt hiszem, karácsonyra határidőnaplót veszek neked.
Az államat jobb kezem mutatóujjával ütögetve jutok végül erre a nagyszerű következtetésre, hiszen lássuk be, ha már idáig fajult a dolog, akkor nem árt ha van egy tervezője, amiben a bevételeket, kiadásokat, férfiakkal töltött napokat is tudja rendszerezni, hiszen azt mondják, nem túl szerencsés, ha ezek a dolgok nagyon összecsúsznak. Egyrészt mert huszadikán rájössz, hogy éhes vagy, másrészt mert az is kiderül, hogy senki sem fog megetetni, mert összemosódott napjaidban a férfiak megismerték egymás.
- Ili... gondolom az egyik a négyből.
Pontosabban nagyon remélem, hogy nem egy másik nő, akivel előbb beszéli meg a dolgait, mint velem, mert bárki is legyen ez az Ili, ha nőből van, akkor ki kell iktatnom, sajnálom, de Ophelia az enyém, hozzám tartozik, és nem engedhetem egy nőnek sem, hogy elvegye tőlem, legyen bármi is a neve. Nem, ebben a barátságban nincs hely egy harmadik nőnek, sajnálom. Szóval tényleg, az ő érdekében remélem, hogy a négyből az egyik pasas, akinek mondjuk a nevében van egy ilyen szakasz, vagy nagyon megszivatták a haverjai, és Ilinek becézik.
- Ah, remek. Életmentő vagy.
Meg én is, hogy vettem. Arra, hogy azt hitte, többet vettem, csúnyán nézek rá, mert több volt, de megettem, és a testem árnyékában igazából ott van szépen egymásra hajtva egy csomó chipses zacskó, csak éppen nem büszkélkedek vele. Kinyitom az aktuálisat, jó mélyet szippantok belé, és boldogságból mámorosan sóhajtok egyet. Annyira szeretem a mű illatot és a tartósítószert mostanában, hogy szinte kínos vagyok, de persze ezt nem verem nagy dobra. Az elmúlt egy hét maga volt a bűnözés, ha szerintem egész eddigi életemet megnézem. Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de olyan élvezettel tölt el, ha ilyenek vannak a közelemben, hogy az hihetetlen. Ropogva hallgatom a válaszát, és elmosolyodva nézek fel rá.
- Remélem tényleg így lesz. Jacknél semmi baj nincs, szeretem a szüleit, pontosabban az édesapját és Sol anyukáját, de ha a gyerekem olyan lesz, mint anyám, nem fogok tudni együtt élni vele, és ettől rettegek.
Jobban, mint attól, hogy akkora papucs lesz, mint apám. Az még egy kis idegbajjal kezelhető, de anyám nem.
- Mesélj inkább a négy pasiról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 14. 17:58 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Igen! Nagyon jól jönne egy határidőnapló - csillannak fel szemeim, akár egy gyereknek, pedig a téma és a határidőnapló oka nem feltétlen gyerekeknek való téma. - Így legalább biztosan nem felejtem el egyikőjüket sem - bólintok egy határozottat, hiszen be kell látnunk sokkal egyszerűbb lenne mindent egyetlen helyen vezetni, így legalább semmi nem felejtődik el, főleg nem az időpontok. Azok a legfontosabbak, anélkül nincs pénz! Nem azért gürizek éjt nappallá téve, hogy ne legyen egy fityingem sem.
- Mi? Dehogyis! Még csak az kellene, mentsen meg Merlin! - hőkölök hátra kicsit, mert a gondolatra is görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek úgy tekinteni Iliánra, mint egy emberi lényre. Mint egy emberi lényre, aki férfi. Így a pontosabb. Rendben, nem fogom tagadni, hogy a vélasága ellenére is nagyon vonzó férfi ez a fasz, de akkor is a plafonra kerülök tőle tizedmásodpercek alatt, szóval az, hogy mi valaha meg tudnánk lenni egymás mellett egyenlő a lehetetlennel. És én nem tartom magam egy negatív embernek, és Ilián sem cáfol rá az előbb elhangzottakra. A mosdóban történtek, vagy nem történtek, kinek mi, valahogy bennem maradtak, de talán ez annak tudható be, hogy bekerültem azon szerencsés nők közé, akin használta a mágiáját, így nem is voltam tudatomnál nagyjából. Na jó. Elég volt ebből.
- Nem én vettem - mosolyogva nézem végig, ahogy Kori felszakítja a zacskót, majd mintha valami szeánszon lenne szippant mélyet az illatból, ami őt élteti, engem meg undorral tölt el. - Nem kell ilyentől rettegni, mert először is; ne fesd az ördögöt a falra. És másodszor tökéletes szülői lesztek egy tökéletes gyereknek, aki semmit nem örököl majd anyádtól. Ebben biztos vagyok - egy biztató mosolyt küldök a nő felé, mert ennél őszintébb aligha leszek valaha. A világ összes ideje a rendelkezésemre áll, legalábbis ma mindenképpen, így lassan emelem ajkaimhoz a poharat, hogy kiigyam a tartalmát, amikor Kori lezártnak tekinti az előző témát, és visszakanyarodunk életem férfijaihoz. Remek téma.
- Mit meséljek? - nevetek fel hitetlen, miközben újratöltöm a poharamat. - Volt az ex-férjem, mindent tudsz, Arie, Jason, szintén mindent tudsz, végül Barnabás, aki... aki halálian kedves volt, szétszórt, szerencsétlen, de szerintem bele tudtam volna szeretni meglepően rövid időn belül, csak ugye, burkoltan lekurvázott, így már nehezebben engedi a büszkeségem - vonom meg vállamat könnyedén. Iliánról pedig nem is érdemes szót ejteni, mert semmi nem történt, és valószínűleg nem is fog. Neki én egy játék vagyok, akit élvez, és ez kölcsönös. Ebből nehezen lesz bármi komolyabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 14. 18:36 | Link

Lacika
Ruhám

Ahogy sétálunk Boudica és Florence a két westie meg persze méterekkel előttünk Csöpp a bichonom, egyszerűen csodás látványt nyújthatunk, különösen, hogy egy Augurey köröz kitartóan a magasban, és pont arra halad, amerre mi is. Hogy miért? Bánat már csak ilyen, örülök, hogy most már szabadabb, és talán jó is, hogy szemmel tudom tartani, mert kell neki az, hogy biztonságban érezze magát. Elmegy már egyedül is, de inkább nem, vagy nem olyan messzire. Egy ideje semerre se ment, mintha találkozott volna valakivel vagy valamivel, ami megijesztette volna. Most viszont jött, és ennek csak örültem, különösen azért, mert mér megint Lizzie-t, a szökésre hajlamos crupomat keressük, aki egy jó órája préselte át magát a kerítésen, miután sikerült akkor lyukat rágnia rá, hogy kiférjen. Komolyan, mintha kolbászból lenne, nem mágikus drótból. Nem is értem ezt a kis mocskot. Borzalmas. Ahogy az is, hogy egy kisfiú, láthatóan szülők nélkül csak úgy van az utcán. Komolyan, senki sem figyel erre, csak úgy elmennek mellette?!
- Kisfiú!
Ahogy közeledem felé, és látom, hogy macskával van, ösztönösen kisebbre veszem a kutyák és köztem lévő póráztávolságot, mert bár nem szokásuk rátámadni más állatokra, azért a túlzott barátkozás se éppen szerencsés, nem akarom, hogy a macska megijedjen.
- Minden rendben van? Hol vannak a szüleid? Ha egyedül kószálsz itt, még a végén elkapnak az aurorok!
Nem, nem fogják, de mint ismert, én és a kiváló emberekkel való interakcióim magukért beszélnek, és ahogy mindig, most is eléggé látványosan szerencsétlen vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Lassan kitüntetés jár azért, mennyire szerencsétlen vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Előkészítős igazgatóhelyettes, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 756
Írta: 2019. december 16. 14:14 | Link

Ophelia Carolina Brown
Bocsmá’ * Felöltöztem*



Fáradt. Nemhogy a pizzázó átalakítását és az azt követő evés-ivást nem pihente ki, de még az utazást se. Jót tett neki, hiába volt az idő katasztrofális, hiába nem tudott olyan nagyokat túrázni, mint tervezte, a levegőváltozást, igenis meghozta a várt visszatalálást. Talán.
Barnabás személyisége még mindig ugyanaz az egyszerű lélek, aki mindenkiben a jót akarja meglátni, ugyanakkor a két hét alatt rá kellett ébrednie, hogy nem lehet annyira szerencsétlen, főleg, ha be akarja bizonyítani, hogy képes egy éttermet irányítani. Így hát az ember visszajött, egy kevéske változás ment benne végig, de ez egyáltalán nem fogja a hétköznapjait nagyban befolyásolni. Főleg úgy, ha a családtagjai hallani se akarnak arról, hogy pihenne, s míg távol van, elfoglalják páran az otthonát.
A Fő utcát rója éppen, Karolina társaságában. A kislány annyit van mostanában vele (kivéve ugye ezt a két hetet), hogy lassan már kezdi azt érezni, hogy hétvégi apuka lett belőle. Pedig abban aztán teljesen biztos, hogy Ő senkinek se a faterja.. Ahhoz akciózni is kellene néha..
Na, de a lényeg, a kislány toporog, mert kis csülkeivel még nem tud olyan gyorsan menni. Bánki éppen koffein adagot vesz, hogy míg sétálnak valami erő megszállja és lehessen ismét a jó fej nagybácsi, aki az aranykecskét is lehozza a csillagos égről. Fordul, mosolyog a lányra, fizet, fordul és hopp, volt Karolina, nincs Karolina. A kisasszony kihasználva azt a röpke pillanatot, míg Barnabás a galleonokat számlálta, elfutott méghozzá nem máshova, mint egy másik szőkeséghez.
- Sájjjkáááánnnnny - ad hangot a leányzó, hogy természetesen figyeljen rá mindenki, miközben még mindig vágtat, mint valami táltos paripa, egészen a végzet asszonyának nem titulálható Opheliához. Hogy biztos mindenki hallja merre tart, a sárkány szót, saját kis nyelvén folyamatosan ismételgeti egészen addig, míg a nőhöz nem ér. Bánki meg csak mosolyog a szemüvege alatt, mert lássuk be, ez aztán nem a legnagyobb bók egy nőnek. Természetesen, szép, lassú léptekkel, mintegy kiélvezve azt, ahogy a lányka kiabál, Ő is megérkezik hozzájuk és bűnbánó tekintettel néz a nőre.
- Bocs - leguggol a kisebbik szőkéhez, hogy magához vonja, de Ő aztán megmakacsolja magát és Ophelia mögé bújik.


Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. december 16. 14:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 900
Összes hsz: 3123
Írta: 2019. december 16. 18:39 | Link

Thomas


 
péntek délután| o | oo


Valami hihetetlen, hogy mennyire nagyon izgatott vagyok. Teljesen be vagyok zsongva. Annyira, hogy suli után nem hazakocogtam – ahogy szoktam- hanem hoppanáltam, hogy minél előbb elkezdhessek készülődni az esti programra. Persze azt mondanom sem kell, hogy rekord idő alatt kész lettem, még saját magamhoz képest is, pedig alapból nem szoktam órákig pepecselni azzal, hogy mit veszek fel meg ilyesmi. Szóval egy ideig otthon róttam a köröket, és percenként néztem az órára, hogy mikor indulhatok már el. Tuti megátkozták, mert vagy tíz percen keresztül mutatta azt, hogy nem telt el egy perc sem. Amikor már végképp nem bírtam mit kezdeni magammal akkor inkább elhagytam a házat és igyekeztem a lehető legkisebb léptekkel ténferegni a faluban. Mosollyal az arcomon fedezem fel az újabb díszeket, ebből már afféle megszokást csináltam. Nap mint nap látom ezeket a kirakatokat, végigjárom az utcákat, keresve az újdonságot. Az egyik ablakban táncoló hóember előtt különösen sok időt töltök, nagyon mókás darab.
Végül – mivel nem szeretném ha a  barátomnak várnia kellene rám – jóval a megbeszélt idő előtt lecövekelek a könyvesbolt előtt. Vagyis jóval azelőtt, hogy Thomas ideérhetne, hiszen mindig korábban érkezik. Pompás választás volt ez a hely, hiszen örömmel nézegetem a kirakatba kiállított könyveket. Van is olyan, amit megjegyzek magamnak, hogy talán megveszem. Kesztyűbe bújtatott kezem a piros szövetkabátom zsebébe mélyesztve, sálba bugyolálva, sapival a fejemen nézelődöm egy darabig, majd hátat fordítok az üvegnek és az embereket kezdem el figyelni. Megállás nélkül karácsonyi dalokat dúdolok, nem is csoda. Mondtam már, hogy be vagyok zsongva hogy nemsokára már a karácsonyi vásárban fogunk kóvályogni a barátommal? Meg attól, hogy nemsokára karácsony? Az első karácsonyom az új helyemen, csoda izgalmas. Már alig várom, hogy beszerezzek még pár díszt meg miegymást. Meg apróságokat. Aj, csoda klassz lesz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 3891
Írta: 2019. december 16. 20:55 | Link

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #lookingforsomeonespecialGIF

Csöndes bár a falu, ahogyan szokott, mégis ott száll a szélben az a kedves, tompa moraj, amely azt jelzi: megnyitott a karácsonyi forgatag. Szinte hív magához hangjaival, illataival és az ünneppel, amit áraszt. Aki az utcákon sétál, oda tart szinte mind. Hullámokban érkeznek az arra járulók, olykor barátnőm úgy is érezheti, csaknem egyedül van kint. Az üzletekben vásárlóktól is egy világ választja el. Ami igazából csak egy kirakatüveg. Elég az hozzá, egy ilyen magányos pár percet tör meg egy helyes kis szapora kopogtatás. Egy fiatal pitbull körmei kopácsolnak a macskaköveken, ahogy feltűnik a sarkon befordulva, s izgatott farokcsóválással halad egy megszaglászandó cserepes fenyőhöz a virágkereskedés előtt.
- Nagyon szép kis fa, mi? - jön a másik hang, lágyan, nem kevésbé lelkesen, ahogy előlépek én is kutyusom nyomában és hajolok le megsimogatni érdeklődő buksiját, aztán felegyenesedek, körbenézek. Tekintetem természetesen barátnőmet keresi. Rajtam téli csukám, sötét nadrág, rövid, barna kabátom alatt fekete, kapucnis pulcsi, nyakam körül egy zöld-kék skótkockás, meleg sál. A pirosban pompázó lányt előbb veszem észre, mint magát a könyvesboltot. Nahát, már itt van? Rögtön szélesen elmosolyodom és odaintek.
- Gyere, Herceg! Gyere - paskolom meg combomat, visszanézve állatkámra, aki most már egy másik növényt tanulmányozott bőszen. Ahogy szólítom, nyelvét lógatva lohol is utánam, amitől úgy néz ki, mintha mosolyogna.
- Szia - köszönök rá vidáman, majd lenézek Hercegre.
- Emlékszel rá? Ő Lau, tudod - magyarázom a mellettem megtorpant blökinek, aki fejét édesen félrebiccentve néz fel rám és hallgat engem. Közelebb lépek barátnőmhöz, megsimogatva a karját, hogy ha most kicsit újra is kéne ismerkedniük ebben a tök más közegben, Herceg akkor is értse, hogy ő hozzám tartozik és nem kell tartania tőle. - Ő Lau - ismétlem, lehajolva közben és odanyúlva megdögönyözve a szürkeség fülét. Így most egyszerre fogom kettejüket. Ja, meg eleve imádok ismételgetni szavakat meg mondatokat, egy kutyussal meg aztán egészen nyugodtan megtehetem. Közelebb húzódik hozzánk. Úgy tűnik, részéről jöhet az üdvözlés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 900
Összes hsz: 3123
Írta: 2019. december 16. 21:34 | Link

Thomas


 
péntek délután, karácsonyi vásárba tartva| o | oo


Izgatott gyerekek szaladnak el mellettem, és hirtelen erős késztetést érzek arra, hogy velük tartsak. Hogy én is a mindenféle jóval kecsegtető vásári forgatagba vessem magam. De majd hamarosan, ezzel nyugtatgatom magam. A kastélyban lakóknak most ezerszer könnyebb, hiszen nem azt látják minden áldott nap (vagy nem feltétlenül), hogy micsoda sürgés-forgás-szervezkedés van a faluban. Én már mióta az üresen álló bódék, letakart koripálya bűvöletében vagyok, napról napra egyre izgatottabban. Őszintén szólva nem is nagyon tudom, hogyan voltak képesek elviselni az ismerőseim mostanában.
Előbb észreveszem a párost, mint ők engem, de azt nem tudnám megmondani, hogy a kutyus lépteit hallom-e meg előbb, vagy a barátom hangját. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy széles mosollyal az arcomon figyelem őket és csupán egy pillanatra szalad fel a szemöldököm, ami szinte azonnal elismerésbe megy át. Csak így, mindenféle nélkül közlekednek. Ügyes, jó kutya.  Amíg Thomas észre nem vesz addig van időm megfigyelni őket rendesen. Herceg csüng a fiú szavain, okos szemével úgy néz rá, mintha mindent értene. Mintha a fiú lenne a világ közepe. Így is van, ennek így is kell lennie. Thomas pedig, na hát őt nem kell bemutatni.
- Sziasztok! – köszöntöm őket melegen rájuk mosolyogva és türelmesen, higgadtan álldogálok, barátságosan a kutyusra nézve. Elfojtom a vigyoromat, amikor szabályosan be vagyok mutatva az állatnak, nem csupán szóban, de testbeszéddel, tettekkel is.
- Szia Herceg! – üdvözlöm külön a blökit is várva, hogy valamiféle jelt adjon a továbbiakról. Amúgy is szeretek ráköszönni az állatokra, az meg, hogy még hasznos is külön jó. Sok mindent ki tudnak olvasni az ember hangjából, na meg nem árt azért valahogy jelezni, hogy mindjárt összetaperolom. Közelebb lép hozzánk a szürke kutyus, egy pillanatra Thomasra nézek, az ő beleegyezését is kérve, majd lassan előre nyújtom jobbomat, hogy megszaglászhassa. Haladjunk szépen lassan, csak sorjában.
Nagyon ügyes okos kutyus vagy. Így közlekedni póráz nélkül, bizony nagy szó ám – dícsérem kedvesen az állatot miközben végig a rezdüléseit figyelem. Hogy amint bármiféle bizonytalanság észlelhető rajta már húzódjak is vissza teret adva neki. Legszívesebben nyilván térdre borulnék a macskakövön és agyon simogatnám, sőt ölelgetném és puszilgatnám is az ebet. De majd később erre is sor kerül, reméljük. Rápillantok a barátomra és egyszerűen érdeklődöm a hazavitelről, az otthoni körülmények megszokásáról, az összeszokásukról. Látszólag teljesen egy hullámhosszon vannak, és kétlem hogy bármi gubanc lett volna. De inkább megkérdezem, legalább szokja a hangomat is Herceg. – Hogy vagytok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 16. 22:00 | Link

Bánki Barnabás - sárkány lettem - outfit

Úgy döntöttem, hogy kicsit elengedek mindent. Rengeteg helyen kéne lennem egyszerre, túl sok mindent kellene csinálnom egyszerre több helyen, és mára jött el az a pont, amikor közöltem mindenkivel, hogy lógva lehet hagyni. Elugrok a rezervátumba pár napra, de előre bocsátottam mindenkinek, hogy én most ott vendég leszek és nem munkatárs, főnök, alkalmazott, munkaerő. Nem, vendég, akit békén lehet hagyni a sárkányaival, hogy csak élvezze a társaságukat. Ez annyit jelent, hogy az inkubátorok mellett fogok olvasni, mert az egyik tojás így is fokozott felügyeletet kíván. Megrepedt, amikor a nőstény mennydörgő úgy döntött, hogy akkor ő most megöli a hímet, mert miért ne? Tipikus nő, hisztizett egy csomó ideig mire végre hagyta, hogy hasson a kábítás, és komolyan sajnáltam, mert nagyon küzdött a tojásáért, de tekintettel arra, hogy túlságosan elrepedt, nem hagyhattam mellette. Visszafogja kapni a porontyot, körülbelül negyvenöt nap múlva. Addigra biztosan kikel a drága és egy boldog családot fognak alapítani, anélkül, hogy az apuka meghalna. Pedig semmit nem csinált az a szerencsétlen!
Gondolataimba merülve, komótosan, kissé szórakozottan sétálok a hopponálási pont felé, az a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az odajutásomnak, amire nekem most feltétlen szükségem van. Táskám pántjához nyúlok, dobok rajta egyet, hogy feljebb legyen a vállamon, majd meghallom. Kislány hang, ami túlontúl ismerős, és azt kiabálja, hogy sárkány. Vajon ki lehet ez? Mosolyogva guggolok le Karolához, hogy magamhoz öleljem, ami nem tart tovább pár másodpercnél, mert nem sokkal később meghallom a férfi hangját is. Szívem kihagy egy ütemet, amikor megszólal, majd Karolát elengedve egyenesedem fel, hogy Barnabásra emeljem kékjeimet. A kislány lábam mögé bújik, azzal a lendülettel, ahogy a férfi leguggol érte, én pedig halkan felnevetek.
- Nem gond - fojtom el nevetésemet, alsó ajkamat beharapva. - Sárkányokat emlegettél, ugye? - pillantok le Karolára, aki hevesen bólogatni kezd, de nagyon ügyelve arra, hogy Barnabás nehogy megkaparinthassa. Lenyúlok oldalam mentén, hogy megfogjam a kislány kezét. - Éppen a sárkányokhoz megyek. Velem tartotok? - kérdésemet már a férfinak intézem, mert ha ő nemet mondd, akkor az bizony nem és egyedül megyek tovább. Majdnem olyan könyörgő tekintettel nézek Barnabásra, ahogy Karola teszi. Gyönyörűek lehetünk kívülről, legközelebbi újságban az lesz, hogy a gyermek az enyém, és Barnabás az apuka. Klassz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 3891
Írta: 2019. december 16. 22:42 | Link

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #tellingyoumoreGIF

Valahogy úgy veszem észre a kutyámon (a kutyámon!!), hogy mindenkivel újra kell ismerkednie, akivel egy ideig nem találkozik. Egy picit még velem is. Mindössze pár napja hoztuk el a menhelyről. Azóta mindig beadom Rileyhoz, mikor én suliban vagyok és mikor megérkezem érte, mintha egy picit hozzám is csak lassan közeledne. Pár másodperc csak, ám olyan hosszúnak tud tűnni. Azt látom, hogy tudja, ki vagyok és azt is, hogy kedvel, viszont tart talán attól, hogy átadja magát. Kétkedik, hogy tényleg azért vagyok-e itt megint, hogy hazavigyem. Hogy vele legyek. Hogy a gazdája legyek. Vagy csak meglátogattam és nem viszem már többé haza. Ettől mindig összeszorul a szívem, de azzal nyugtatom magam, hogy idővel, mikor már a nagyon sokadik alkalommal is hazaviszem, mint mindig, akkor talán felszabadultan köszönt majd. Mer majd örülni nekem teljes szívéből rögtön, ahogyan én teszem vele.
Öntudatlanul bólintok a lánynak, hogy csak nyugodtan, nyúljon felé. Herceg pedig dugja nedves orrát és szaglászik, majd fejét is mostmár feljebb emeli. Mosolyogva figyelem őket, bár a dicséretet kicsit furcsállva hallgatom, mire viszont mondanék valamit, barátnőm érdeklődni kezd rólunk.
- Pompásan. Elég hamar megszokta otthon. Bár lehet, az ágyát át kell majd raknunk az ágyam mellé, mert mindig ott akar aludni - mesélem sugárzón, szeretettel pislogva lefelé a hol komótosan, hol szaporábban farokcsóváló blökire. Szavakba se tudom önteni, milyen varázslatos az, hogy az életem része lett. Hogy ott jön-megy körülöttem folyton, hogy ott durmol esténként nem messze. - Reggel sétálunk egyet suliba jöhet, aztán délután hazafele, aztán még este is leugrunk - taglalom a napi rutint, ami eddig igazán jól beválik. - Rileyhoz adom be, amíg én a tanodában vagyok, a kertjében klasszul elvan. Aztán együtt megyünk haza. Mármint hazadobnak minket. Riley vagy apa. Hoppanálgatás lett az új menet, hiszen vele nem kandallózhatok - árulom el ezt a kulisszatitkot is. De még minden eléggé kialakulóban van. Lehajolok és én is megsimogatom mostmár. Nehezen bírok néhány percnél többet, hogy ne szeretgessem.
- De... pórázon van különben - jövök elő azzal végre, amit előbb akartam kinyögni. Na nem a kutyusom okosságát elvitatandó, csak a félreértések tisztázására. Miközben pedig ezt elmondom, a barna bőrnyakörvére mutatok. Mintha ezzel bármit is elmagyaráznék. És én abban a hitben is vagyok, hogy ezt teszem. Aztán leesik a tíz knút: a mugliknál biztos más a póráz.
- Itt fogom - tűröm fel kabátom ujját, felmutatva kezem. Csuklómon egy ugyanolyan anyagú karkötő ékeskedik, mint amilyen darabot Herceg visel a nyakában. Még a kis ezüst csat is egyezik. Vajon annyira más ez náluk, hogy nem is tudja, hogy működik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Barnabás
Független varázsló, Előkészítős igazgatóhelyettes, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 756
Írta: 2019. december 16. 22:49 | Link

Ophelia Carolina Brown
Legszebb sárkány* Felöltöztem*



Nos mondjuk ki. Bánki már abban a pillanatban tudja, hogy a nap hátralevő része nem az Ő tervei szerint fog alakulni, mikor meglátja a két szőkeség ölelését. Ez a szavak nélkül köttetett paktum biztos, hogy rövid időn belül a sírba fogja vinni. Mivel nem akar úgy érkezni A NŐ mellé, mint valami narkós tróger, mielőtt elindulna felé, neki is vesz egy feketét, olyan jó erőset, amilyennek Opheliat is gondolja.
Mellékesen megjegyzendő, hogy hősünk feje éppen annyira lüktet, hogy csak másodpercek választják el az összeomlástól. Ezért becsülendő tőle, hogy az Eridon házvezetőjét megpillantva, nem fut hazáig, mint egy beszart óvodás, hanem megindul felé. És még ajándékot is visz. Micsoda fejlődés ez Bánki.
- Karola, kérlek ne most játsszuk ezt - egyenesedik fel kissé fáradtan, majd Opheliára tekint és szerencsétlen elfelejt levegőt venni, meg még a szíve is úgy dönt, hogy egy pillanatra feladja a szolgálatot.
- Izé, ezt neked hoztam - nyújtja kissé zavartan a nő felé, s nem kezdi el magyarázni azt, hogy milyen szarul nézett volna már ki, ha a félig megivott kávéját ajánlja fel.. Inkább csak a kisebbik szőkére pillant, aki úgy bújik a nő mögé, mintha minimum az anyja lenne. Valahol mélyen reméli, hogy Carolina közli velük, mennyire siet, de mikor a sárkányok ismét szóba kerülnek, kezdi sejteni, hogy bizony ez a titkos kis szövetség a két nőnemű között sokkal mélyebben burjánzik, mint azt gondolta.
Karola szeme csillan, máris ugyanazt a kérlelő tekintetet tolja, amit a nagyobb szőke is. Barnabás meg áll ott, fejben ezernyi érvet felsorakoztat, hogy ez miért is nem jó ötlet. Iszik is egyet a kávéból, hogy időt nyerjen a lehető legjobb kifogás kiötlésére, s mintha Karola ezt megérezné, előbújik a nő mögül.
- Megigéjtétek - néz nagyra nyílt szemekkel hol a nőre, hol a férfira. Barnabás pedig nem tud ezzel mit kezdeni. Sóhajt. Carolinára néz. - Jó ötlet ez? - teszi fel végül a kérdést. Az ő fejébe azért még ott vannak a történtek, nagyon is. S bár egyértelmű, hogy kettejük közül ő az ostobább, mégiscsak a nőt érte sértés, így a sárkánykirálynőn múlik igazából, hogy mennek e.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. december 17. 04:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza