37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Thomas Middleton hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 16. 20:55 | Link

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #lookingforsomeonespecialGIF

Csöndes bár a falu, ahogyan szokott, mégis ott száll a szélben az a kedves, tompa moraj, amely azt jelzi: megnyitott a karácsonyi forgatag. Szinte hív magához hangjaival, illataival és az ünneppel, amit áraszt. Aki az utcákon sétál, oda tart szinte mind. Hullámokban érkeznek az arra járulók, olykor barátnőm úgy is érezheti, csaknem egyedül van kint. Az üzletekben vásárlóktól is egy világ választja el. Ami igazából csak egy kirakatüveg. Elég az hozzá, egy ilyen magányos pár percet tör meg egy helyes kis szapora kopogtatás. Egy fiatal pitbull körmei kopácsolnak a macskaköveken, ahogy feltűnik a sarkon befordulva, s izgatott farokcsóválással halad egy megszaglászandó cserepes fenyőhöz a virágkereskedés előtt.
- Nagyon szép kis fa, mi? - jön a másik hang, lágyan, nem kevésbé lelkesen, ahogy előlépek én is kutyusom nyomában és hajolok le megsimogatni érdeklődő buksiját, aztán felegyenesedek, körbenézek. Tekintetem természetesen barátnőmet keresi. Rajtam téli csukám, sötét nadrág, rövid, barna kabátom alatt fekete, kapucnis pulcsi, nyakam körül egy zöld-kék skótkockás, meleg sál. A pirosban pompázó lányt előbb veszem észre, mint magát a könyvesboltot. Nahát, már itt van? Rögtön szélesen elmosolyodom és odaintek.
- Gyere, Herceg! Gyere - paskolom meg combomat, visszanézve állatkámra, aki most már egy másik növényt tanulmányozott bőszen. Ahogy szólítom, nyelvét lógatva lohol is utánam, amitől úgy néz ki, mintha mosolyogna.
- Szia - köszönök rá vidáman, majd lenézek Hercegre.
- Emlékszel rá? Ő Lau, tudod - magyarázom a mellettem megtorpant blökinek, aki fejét édesen félrebiccentve néz fel rám és hallgat engem. Közelebb lépek barátnőmhöz, megsimogatva a karját, hogy ha most kicsit újra is kéne ismerkedniük ebben a tök más közegben, Herceg akkor is értse, hogy ő hozzám tartozik és nem kell tartania tőle. - Ő Lau - ismétlem, lehajolva közben és odanyúlva megdögönyözve a szürkeség fülét. Így most egyszerre fogom kettejüket. Ja, meg eleve imádok ismételgetni szavakat meg mondatokat, egy kutyussal meg aztán egészen nyugodtan megtehetem. Közelebb húzódik hozzánk. Úgy tűnik, részéről jöhet az üdvözlés.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 16. 22:42 | Link

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #tellingyoumoreGIF

Valahogy úgy veszem észre a kutyámon (a kutyámon!!), hogy mindenkivel újra kell ismerkednie, akivel egy ideig nem találkozik. Egy picit még velem is. Mindössze pár napja hoztuk el a menhelyről. Azóta mindig beadom Rileyhoz, mikor én suliban vagyok és mikor megérkezem érte, mintha egy picit hozzám is csak lassan közeledne. Pár másodperc csak, ám olyan hosszúnak tud tűnni. Azt látom, hogy tudja, ki vagyok és azt is, hogy kedvel, viszont tart talán attól, hogy átadja magát. Kétkedik, hogy tényleg azért vagyok-e itt megint, hogy hazavigyem. Hogy vele legyek. Hogy a gazdája legyek. Vagy csak meglátogattam és nem viszem már többé haza. Ettől mindig összeszorul a szívem, de azzal nyugtatom magam, hogy idővel, mikor már a nagyon sokadik alkalommal is hazaviszem, mint mindig, akkor talán felszabadultan köszönt majd. Mer majd örülni nekem teljes szívéből rögtön, ahogyan én teszem vele.
Öntudatlanul bólintok a lánynak, hogy csak nyugodtan, nyúljon felé. Herceg pedig dugja nedves orrát és szaglászik, majd fejét is mostmár feljebb emeli. Mosolyogva figyelem őket, bár a dicséretet kicsit furcsállva hallgatom, mire viszont mondanék valamit, barátnőm érdeklődni kezd rólunk.
- Pompásan. Elég hamar megszokta otthon. Bár lehet, az ágyát át kell majd raknunk az ágyam mellé, mert mindig ott akar aludni - mesélem sugárzón, szeretettel pislogva lefelé a hol komótosan, hol szaporábban farokcsóváló blökire. Szavakba se tudom önteni, milyen varázslatos az, hogy az életem része lett. Hogy ott jön-megy körülöttem folyton, hogy ott durmol esténként nem messze. - Reggel sétálunk egyet suliba jöhet, aztán délután hazafele, aztán még este is leugrunk - taglalom a napi rutint, ami eddig igazán jól beválik. - Rileyhoz adom be, amíg én a tanodában vagyok, a kertjében klasszul elvan. Aztán együtt megyünk haza. Mármint hazadobnak minket. Riley vagy apa. Hoppanálgatás lett az új menet, hiszen vele nem kandallózhatok - árulom el ezt a kulisszatitkot is. De még minden eléggé kialakulóban van. Lehajolok és én is megsimogatom mostmár. Nehezen bírok néhány percnél többet, hogy ne szeretgessem.
- De... pórázon van különben - jövök elő azzal végre, amit előbb akartam kinyögni. Na nem a kutyusom okosságát elvitatandó, csak a félreértések tisztázására. Miközben pedig ezt elmondom, a barna bőrnyakörvére mutatok. Mintha ezzel bármit is elmagyaráznék. És én abban a hitben is vagyok, hogy ezt teszem. Aztán leesik a tíz knút: a mugliknál biztos más a póráz.
- Itt fogom - tűröm fel kabátom ujját, felmutatva kezem. Csuklómon egy ugyanolyan anyagú karkötő ékeskedik, mint amilyen darabot Herceg visel a nyakában. Még a kis ezüst csat is egyezik. Vajon annyira más ez náluk, hogy nem is tudja, hogy működik?
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 17. 21:09 | Link

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #tellingyoumoreGIF

Az ágyamba való betelepülésen csak mosolygok magamban, kicsit talán szégyellősen. Igen, az a helyzet, még csak éppen, hogy nem mancsolt fel a fekhelyemre, de nagyon úgy ült ott mellette, hogy szerintem elég lett volna megpaskolnom magam mellett a paplant és már ugrott volna fel. Én meg szívesen tettem is volna. Csak nem tudom, aludhat-e velem. Hogy nem baj-e ilyenre rászoktatni. Még ezt Liam bácsival meg akarom beszélni. Bizony, kis izomköteg a kutyus különben.
- Hát velem nem lehet - vonok vállat, elhúzva a számat. - Gondoltam, a Mancs-hely napközijére is, de... az fura lenne. Mármint... valahogy nem akarom visszavinni oda, ahonnan elhoztam. Nem akarom, hogy összezavarodjon - ecsetelem elkomolyodva, hiszen sokat töprengtem ezen. Örültem, mikor Riley felajánlotta a kertjét és szerencsére a szürkeség igazán rendes kutyus, nem okoz galibát a jámborszarvasnál. Otthon semmiképp sem akartam hagyni egész napra egyedül. Egyelőre nem.
- Nem tudom, de... vele ez úgyse nagyon megy - adom a lány tudtára, hogy én se vagyok annyira képben a közlekedésről. Nekem azt mondták, vele nem fogom tudni a hopp-hálózatot használni és én ezt elfogadtam. Ettől még lehet úgy, ahogy a barátnőm mondja. Lehet, ezek az okok.- Jól - bólogatok mosolyogva. A varázskedvencek általában hamar hozzászoknak ehhez az utazásformához is. Nem probléma számukra.
Igen, nagyon úgy látom, hogy nem igazán tudja, hogyan működik a póráz. Azt se értem túlzottan, mit keres annyira a levegőben. Aztán elmondja. Csodálkozón emelkedik meg szemöldököm. Annyi kérdésem volna, hogy hirtelen azt sem tudom, melyiket tegyem fel. Jól értem, hogy náluk valami vezetőszár van? Össze van kötve a kutya meg a gazdája valami kötéllel? Dehát az... az hogy lehet? Nagyon bonyolultnak hangzik. Hú, pedig mintha láttam volna ilyet már.
- Nem, nincs semmi hasonló - kezdek lassan válaszolni a láthatatlan bőrszíjat illetően, miközben még próbálom feldolgozni, amiket az érdeklődése által megtudni véltem. - Amit én a karkötővel teszek, azt ő érzi a nyakörvén. Például, ha húzom, akkor tudja, hogy szeretném, hogy lassítson - vonom is kicsit hátra kezem, mire Herceg rám néz, hogy dehát most mi van, ő itt álldogáll, nem megy sehova. - Okos vagy nagyon - hajolok is le édeskedni kicsit vele. - Vagy tartom - szorítom egyszerűen ökölbe a kezem. - Most nem tud elmenni - rázom meg üstököm. Tehát nem ténylegesen a karkötővel teszem, amit teszek, csak éppen az érzi izmaim feszülését, mozdulataim jellegét, amelyeket egyértleműen a kutyámnak szánok. Csak nekem ugye ez olyan természetes, hogy így tudom csak Launak elmagyarázni. Fürkészem őt, érti-e, vagy rosszul ecsetelgetem.
- Úgyhogy igaziból olyan, mintha a nyakörvét fognám, csak nem vagyok ott - teszem ezt még hozzá, amivel lehet, csak még jobban megakavarok mindent. Vagy nem? Ugye nem? - Amikor pedig nem használom, akkor csak jöhet-mehet, ahogy akar - legyintgetek kicsit kezemmel, ezzel közben el is engedve őt. Bár ebből semmi nem látszik, hiszen ugyanúgy itt van velünk, mint eddig. Viszont ez már az ő döntése. Na majd, ha megyünk valamerre, meglesz a bemutató.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 20. 22:40 | Link

LAU
péntek délután az adventi vásárra menet | #talkingtohimGIF

Ez az utazásmegszokás ilyen evolúciós és genetikai dolog, amikről én nem sokat tudok. Addig mindig értem, amíg éppen magyarázzak, viszont visszamondani nem lennék képes. Pedig egyszerű: egy középkori ember nem bírna autómobilba ülni, mert a szervezete nincs ilyen sebessége szokva, hiszen az anyukájáé sem volt és az ő anyukájáé sem, míg ma már egy csecsemő is simán elvan egy kocsiban sok-sok kilóméter per órával. Hozzászokott az ember az évszázadok alatt. Ugyanígy van ez a hoppanálással. A varázslók és varázslények jobban bírják, mint varázstalan társaik. Oké, én mai napig kicsit rosszul vagyok tőle meg először sokan, de ez más kérdés.
- Akkor nem - bólogatok és valamiért meg is lóbálom a kezem. - Igen, ha azért csinálok valamit, hogy Herceget vezessem, akkor igen - válaszolgatok tovább, bár azt a vagyot az elején nem nagyon értem. A kettő egyszerre teljesül. - Tudja - erősítgetem meg ismét. Így van, ahogy mondja. Hogy mindezt hogyan tudja érzékelni egy csuklómra szorított bőrdarab? Hát... hogyan ne tudná, ha egyszer póráz? Ezért van. Ez a bűbája lényege.
- Hogy... micsoda? - vonom össze nagyon erősen a szemöldökömet. Ezt a szájkosár dolgot még csak elképzelni sem tudom. - Én még nem hallottam róla - mondom kicsit révetegen, ahogy elgondolkozom ezen. - Hát... néha odamegy a tálkájához reménykedve, hátha újra töltődött bele az enni, ha meg nem, akkor jön és néz, aztán megint elmegy a konyhába, aztán visszajön és néz és nyüszög - mesélem szeretetteljes mosollyal, és persze már megint úgy alakult, hogy simogatom. Ő mondjuk nem figyel rám, a mellettünk elhaladókat kémleli.
- Igen - nyögöm, elbicsakló hangon, aztán megköszörülöm a torkom, mert nem hittem, hogy ez így fog kijönni belőlem, de igen: van egy kutyusom.
- Na? Megyünk? - bökök fejemmel a vásár felé és hamarosan indulunk is. A szürkeség előre kolbászol, és miközben beszélgetve bandukolunk a forgatag irányába, láthatja barátnőm, ahogy olykor megmozgatom kicsit kezem. Egészen úgy fest, mintha csak tornáztatnám vagy néha, mintha lazán el akarnék kapni valamit a levegőben, de éppen csak felemelem ilyenkor. Herceg pedig rendre hátranéz ránk ekkor vagy meg is áll. Egyre közelebb érünk ehhez az ünnepi varázslathoz. A vidám zsivaly, a kedves dallamok, a meleg illatok, a simogató fények, ... mesés.
- Ne aggódj, Herceg, te itt maradsz - lépek egy falból kiálló kampóhoz, leveszem karkötőm, ráakasztom és hüvelykujjamal birizgálom kicsit. Mint amikor tekersz valamit. Leguggolok kutyusomhoz és simogatom buksiját. - Mi bemegyünk a vásárba Lauval. Gyakran látsz majd minket, meg néha ideköszönünk neked. De te csak nézelődj nyugodtan - magyarázom el neki, mi következik. Ha bárki egy pillanatig is azt hitte, hogy nem fogok a kutyámhoz állandóan beszélni, ráadásul úgy, mintha minden szavamat értené, nagyon tévedett. Én hiszem, hogy ért.
- Sok lenne neki ennyi ember - magyarázom meg a lánynak, miért nem visszük magunkkal, miközben felegyenesedem és várom, részéről is bevethetjük-e magunkat.
Szál megtekintése
Fő utcza - Thomas Middleton hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza