Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781044#post781044][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.17. 10:30[/b][/url]

A tegnapi napra eléggé sok mindent beiktattam, és terveim szerint Lexával jöttem volna el, de aztán annyira megviselte a terhessége azon a napon, hogy helyette inkább otthon maradtam vele, filmet néztünk, meg figyeltem arra, hogy nehogy valami baj legyen. Átvállaltam tőle az ebédfőzést, és kicsit átböngésztem vele az eladó házakat is. Furcsa lesz majd egyedül lakni abban a nagy házban, hiszen Zayday is távozik, és csak remélem, hogy mire mindenki arrébb teszi a székhelyét, lesznek majd új arcok. A mostani felállást már úgy megszoktam, de nyilván, amikor megszületik a baba, már nem szeretnének minden nap hússzor a tetőtérből lemászni vele, meg hát kell a privát tér.
Szóval minden, amit tegnapra terveztünk, mára maradt, és kis listámat böngészve, amire felírtam, hogy mennyi mindent kell csinálnom, lehetőleg vasárnap egy óráig, most próbálok távolsági sorrendet felállítani. El kell mennem a cukorkaboltba, venni édességet a holnapi foglalkozásra a lányokkal, és fontos, hogy legyen benne savanyú cukorka is. Aztán a színházba meg kell vennem a bérleteket, most van hat gyerekelőadás is, és a lányok szívesen jönnek el, szóval az is egy olyan, amit ma be kell szereznem, emellett pedig nem ártana friss virágokat is hazavinni, plusz körbenéznék a művészetiben is. Cole azt mondta, hogy fessek, hátha rátalálok valamire, ami megnyugtat. Túl azon a kettőn, amiről tudom, hogy megnyugtat. Ez inkább rejtett energia felszabadítása lenne. Érzem, hogy mozog bennem valami plusz, és talán tényleg a festés hatására kerül majd felszínre az egész. Aztán lehet, hogy nagy égés lesz. Ja és vigyek haza pizzát! Ezt el ne felejtsem.
Ezekkel a szuper tervekkel indulok meg a cukorkabolt felé, olyan lendülettel, hogy fel se nézek a papírból, de már hasítok, és ilyenkor szokott az ember beleütközni valamibe. Esetemben pedig valakibe, mert naná, hogy lendületből belefejelek egy hátba, ó Merlinke, komolyan, vasárnap sincs jobb dolgod, mint engem szivatni? Felnézve legalább megnyugszom, hogy ismerőst taroltam el, és nem egy vadidegent.
- Azt hittem, azért pörögsz a hétfői értekezleten, mert vasárnap alszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781047#post781047][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.17. 10:53[/b][/url]

Elnevetem magam a bosszankodására, ez a nem rajtad, hanem veled nevetek szerű nevetés, csak éppen ő nem nevet, de sejtem én, hogy miről van itt szó:
- Testvérek?
Nekem is van egy pár, vagyis négy, csak ők eléggé máshogy testvérek, mint a normális családokban élő testvérek. Egyik sem hajszolta a másikat anorexiába, nincs közöttük olyan, aki mondjuk azt élvezte, hogy a másik hasát karistolja össze. Vannak sztorik nálunk, mit ne mondjak. Szóval, ha egyszer lesznek gyerekeink, és ezt esküszöm, hogy a múltkoriak után csak félve merem kijelenteni, de ha lesznek is, életük végéig csak műanyag késsel ehetnek majd.
- Alig nézel ki pocsékul.
Jelentem ki végül kedvesen, végignézve rajta, miután felvette a fecnimet és jó alaposan végigolvasta, nem zavartatva magát, pedig amúgy állhatnának olyan varázsszavak is, mint tampon, fogamzásgátló meg intim gyanta. Mondjuk az nem is tudom, hogy kinek lenne kellemetlenebb. Nekem, mert beindul a pofázási kényszerem, és elkezdem kimagyarázni magam, hogy az nem azért kell, mert hogy összebújnék az egyik tanárommal és éppen szexibe vágnám magam, hanem csak a szomszéd lánynak kell. A lényeg, hogy szerencsére ez nem egy olyan cetli.
- Lehetni lehet, de mondjuk ehetnénk valami tartalmasabbat is. Szereted a bundás kenyeret? Az egyik néni árul olyat, ami két kenyér összesütve, benne szalonna, sajt, meg amit szeretnél. Mostanra már szerintem elkezdte csinálni, és még egy kávét is kaphatsz mellé.
Avagy, eljöhet velem, de szerintem előtte ráférne valami rendes étel is, és ha már protekciós vagyok, akkor kihasználnám, és meghívnám a világ legfinomabb reggeliére. Mondjuk én egészen biztos vagyok benne, hogy csípősen enném, és teával, de hát rajta múlik, hogy tényleg cukortúltengéssel szeretné-e indítani a napot, vagy jó lesz ez is.
- Ja amúgy van nutellás is, ha inkább édesre vágysz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781051#post781051][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.17. 11:35[/b][/url]

Nem tudok nem nevetni, amikor ezt így elsorolja, mert tényleg vicces, főleg arandis rész. Egy ilyen pasi hogy nem kelt még el, amikor csupa nevetés vele az élet? Nem is értem. Szerintem egy csomó lány a fél karját odaadná érte. Én is most éppen a fél karomat adom, de nem úgy, ahogy gondolják az emberek, csak belecsimpaszkodom, és finoman irányba állítom.
- Van egy ismerősöm, szerintem ti nagyon jóban lennétek. Neki se tűnt fel egy csomó dolog. Nagyon bejön egy lánynak, de nem igazán vette a jeleket. A lány meg nem mert nagyon teperni, mert azért mégiscsak ő a lány. Hagyományok meg miegymás. Szóval voltak egy csomó olyan szituációban, amire mindenki azt mondaná, hogy milyen helyes pár, és milyen jó randijuk van, de valahogy a srácnak nem esett le.
A mai napig fogom ezen a fejem, mert tényleg már szinte kínosságig űztem a játékot Nicoval, és valahogy egyszer sem esett le neki, hogy mennyire nyomulok, valahogy ezt az opciót fel se vonultatta.
- Egyszer például a tóban fürödtek, és a lány a legszexibb fürdőuhájában illegette magát, meg fogócskáztak a vízben, az lett a fogó, akit a másik megpuszilt, és tudod mi lett a vége? A srác azt mondta a csókhelyzetben, hogy menjenek ki a partra szendvicset enni. Szóval a lány azt hitte, hogy meleg, és aztán a srác meg megsértődött, mert azt hitte a lány, hogy meleg, mert ő meg azt hitte, hogy a lánynak pasija van. Szóval elég bénák voltak mind a ketten. Vele szerintem tök jóba lennél.
Vicces, hogy így beszélek magamról, mert hát én vagyok a lány, aki illegette magát, és kapott egy szendvicsevést a csók helyett. Valahogy így képzelem el a randit is, de azért érdekelnek a részletek is.
- Hogy nem tűnt fel, hogy randin vagy?
Az ilyenre azért készül az ember, és a legtöbb esetben tud is róla, hogy éppen randin van, szóval nyilván készül az ember erre a történetre, és nem csak utólag esik le neki. Lehet a lány is olyan volt, mint én, nyomulgatott, aztán a másik meg csak nézett rá, hogy ennek meg mi a baja éppen. Csodás érzés srácok, de komolyan. Csak így légyszike, ne.
- Lehetek a feleséged, de meg kell küzdened az urammal. Gyors meccs lenne, mivel éppen a múltkor kapott frászt azon, hogy egy nap a távoli jövőben a felesége meg a gyermekei anyja lennék.
Szegény, még most is látom magam előtt a pánikot, ami megjelent, ahogy elhúzódott, és magyarázkodni kezdett. De én tényleg nem úgy gondoltam, hogy holnap, hanem mondjuk egy három-öt éves tervben szerepelhetne. Istenem, a férfiakra szerintem a házasság és a gyerek szó van a legijesztőbb hatással.
- De ha megeszel, akkor nem tudok neked főzni, pedig amúgy tök jó vagyok a konyhában.
Még Adrian mellett lettem profi, mert olyat szerettem volna az asztalra tenni, amit mind a ketten megehetünk, de azért a hagyományos magyar kajákkal is jól boldogulok, mint a töltött káposzta és a pörkölt. Közben meg is érkezünk a megfelelő ajtóhoz, azonban én az ablakon kopogok be. Három gyorsat, egy rövidet, és még négy gyorsat.
- Milyet kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781123#post781123][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.17. 19:28[/b][/url]

Nico.
Az összes vér kifut az arcomból, ahogy kimondja a nevét, szerintem a normális emberi sápadtságnál is sápadtabb leszek. Láttam már őket beszélgetni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan szinten jóban vannak, hogy ismerje a történetet, és ha ezt összerakta, vagyis ismeri, akkor ismer engem is, pontosan tudja, hogy én vagyok a történet másik szereplője. Végigasszisztálta az elmúlt hónapokat, és nem szólt egyetlen szót sem, de már értem, óóó, már nagyon is értem.
- Egy csomó üres hely volt a tanári értekezlet elején, de te célirányosan mellém ültél le. Mert tudtad, hogy ki vagyok. Hogy... kivel vagyok.
Nekem meg ötletem se volt, hogy miért éppen én. Már majdnem azt hittem, hogy volt valami akkor az arcomon, ami megmosolyogtatta, vagy én voltam a legkevésbé ijesztő ott, de nem, szó sem volt erről. Nico pontosan beazonosított. A kis szemét. Annyira szeretem, hogy beszélt rólam, hogy van, akinek nem titkol, hogy megbízik Barnabásban, én meg ott szerencsétlenkedtem egy fába bújva.
- Tudtad, hogy őt akarom meglesni a fa mögül?
Biztos vagyok benne, hogy igen, de nem akarok messzemenő következtetéseket levonni. Igazából a szívem úgy kalapál erre a tényre, mintha a világ legcsodásabb dolga lenne, és az is. Hiszen Barnabás a jövő. Az első ember, aki tud rólunk, és akinek az arcán nem látszik elítélés. Minden rendben lesz, tudom. Az ilyenek miatt válok minden nap egyre erősebbé, azzá, akit annyira szeretek magamban, és akit Nico is szerelemmel szeretett meg.
- Elpróbálni? Mintha megtanulnál randizni?
Érdeklődök elgondolkozva a lehetőségen, mert ha azt vesszük, ez egy lehetőség., Nagyon nagy szüksége van egy próbarandira, hogy ne szúrja el, sőt, hogy legalább feltűnjön neki, hogy randin vannak. Komolyan, hogy nem tűnik fel, hogy csak ketten vagytok? Istenem, Barnabás!
- Szegény ember... Csókolom!
Mert miközben szenved, én meg sajnálom, persze kinyílik az ablak, és megjelenik a világ legkedvesebb nagymamájának az arca.
- Szeretnénk kérni két töltött kenyeret, az egyiket csípősen, és két házi kávét.
Rápillantok Bandira egy "bízzál bennem" nézéssel, miközben a néni eltűnik, hogy alig egy pillanattal később egy bácsi vegye át a helyét, aki két becsomagolt kenyeret nyújt felénk, még melegek, mert most készülhettek el, a finom illatok alapján. Átadok egy galleont, és megköszönöm, mert nem kérek belőle vissza, ő is, és mire kimondja, már a két kávénk is ott van, őszi mintás elviteles pohárban.
- Csókolom!
Köszönök el, és intve a srácnak, a legközelebbi padig sétálok vele, hogy ott leüljünk.
- Az egyik démonlányom Rebike az unokájuk, a szülei nagyon sokat dolgoznak, így a nagyszülőknél laknak. Nyugdíjkiegészítés ez a sütögetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781144#post781144][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.17. 20:52[/b][/url]

Megrázom a fejem arra, hogy hazudjon-e, mert ne. Én igazából örülök neki. Mint a nagy háborúknál, amikor vesztes idényben egy olyan szövetséges jön, akiről tudod, hogy megnyeri neked a háborút. Nekem ez a szövetséges most Barnabás. Mert ő tudja, és nem ellenzi. Tudja, és érdekeltem. Nem a csaj lettem, aki lenyúlja a haverját, és ezt csodálatos. Nem kell hazudnia, de meg kell, hogy mondjam, nagyon szépen titkolta ezt az egészet.
- A Randigurut tudom, viszont ez a másik nincs meg. De ha jó film, akkor majd megnézem.
Mondjuk, én a rossz filmeket is. Imádom a nyálasan csöpögős, egyértelműen romantikától túlcsorduló filmeket. Sokszor van nálam ilyen "csajos én idő", amikor bekucorodom a laptop elé nasikkal és egész maratont tartok ezekből a filmekből. Imádom az összes nyálat. És valljuk be, imádom Adriant is és Nicot is ezekbe a nyál filmekbe belehelyezni.
- Istenem, ti férfiak, borzalmasak vagytok!
De hát legyen, ha annyira fizetni szeretne ez a morgós nagy gyerek, akkor csak fizessen nyugodtan, én nem vagyok semminek sem az elrontója, és tudom, hogy imádni fogja, mert ez a világmindenség legjobb dolga. Komolyan mondom, aki kitalálta, hogy két hatalmas szeret bundáskenyér közé belepakolnak egy csomó mindent, az egy zseni volt. Nagyon nagy zseni.
- Én kérek elnézést!
Nevetem el magam a csomagolás bontogatása közben, mert őszintén szólva, nem hiszem, hogy a lányaimat ördögnek hívni annyival jobb. Különben is, a hétvégén őrült hercegnős pizsiparti lesz nálunk, ahol az ördögfiókáim is ott lesznek. Tény, hogy nem mindig a legjobbak, főleg Rebi, de azért nem is olyan vészesek, mint néha beállítják őket.
- Megnyugtatlak, hogy nem. Viszont szerintem biztos, hogy jó randi alap vagy, csak gyakorolnod kellene. Én január közepéig nem randizhatok Nicoval nyíltan, mert tönkretenném a karrierjét, és azt nem szeretném, szóval, ha gondolod, addig gyakorolok veled párszor, hogy tök jó legyél benne. Semmi tapi meg semmi smaci, csak maga a randizás. Mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781278#post781278][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.19. 17:51[/b][/url]

- Ugyan, egészen biztos vagyok benne, hogy Nico nem akadna fent egy kamu randin.
A feltételezés is már majdnem, hogy sértő, hogy ebből baj lenne, hogy bántaná őt, hiszen Barnabás a legjobb barátja, én pedig a szerelme vagyok. Bízik bennük, ebben teljesen biztos vagyok. Meg aztán ebben nincs semmi, szóval nem nagyon hiszem, hogy akárcsak az említésre méltó kategóriába kellene sorolni. Hát még csak a szendvicsemet se felezem el vele, a romantikázósok meg azt csinálják, de nem. Az én kajámból nem eszik. Ahogy Joey, úgy Emily sem ad a kajájából, ez alapelv. Nico talán kaphat, de még dolgoznia kell azért az ügyön, hiszen nem megy ám olyan könnyen ez.
- Most tutira undorítóan nyálas leszek, de nem érdekel.
Mondom vigyorogva, miután egy hatalmas nagyot haraptam, megrágtam és lenyeltem, közvetlenül az előtt, hogy innék két kortyot. Aztán persze jöhet a kávé, mert némi napindító nekem is kell. Tényleg egy csomó helyre el kéne jutnom, de az elindulásra nagyon nehezen visz rá a lélek.
- Ami Nicoval van, az maga a csoda. Csodálatosan érzem magam. Annyira nyálasan szerelmes vagyok, hogy néha csak ülök az ágy szélén, vörös arccal, és kínosan, bandzsán vigyorgok. Zavarba hoz a szerelmünk, és ezt imádom. Annyira boldog vagyok, és annyira boldogan vagyok zavart. Komolyan. A múltkor együtt voltunk, semmi extrát nem csináltunk, eltelt egy pár óra együtt, aztán az éjszakában lelépett, mert ne izéljon már Bözsi néni rajta, hogy mit csinál ott, én meg olyan energiát kaptam tőle, ettől a pár órától, hogy hajnalig írtam a szakdolgozatom. És, dobpergés, készen van. Már a konzulensem olvassa, áment mond, korrektor, köttetés, és már csak a tételek, leállamvizsgázom, és abban a pillanatban, hogy ott van a kezemben, nem fog érdekelni, hogy ki látja és ki nem, mindenfelé sziruposan csöpögni fogok.
Elégedetten húzom ki magam, mert már látom a végét, látom, hogy ez mennyire csodálatos lesz, és hogy mennyire nem fog érdekelni a kritika sem. Hát mondjuk csúnya is lenne, hiszen életem első párkapcsolata a bátyám exe volt, szóval mit ne mondjak, felnőtt a kis Emily. Én se hittem, hogy lesz belőlem bármi is, de az egyetem, a szaktársak, Adrian és Nico megmutatták, hogy eléggé sok is lehet belőlem, és sok is lett.
- Umm, legyen holnapután este. Random hely vagy nálad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781285#post781285][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.19. 20:13[/b][/url]

- Dehogy jön. Imádsz minket.
Vigyorgok rá, mert tudom, hogy így van. Vagy, ha nem? Hát igazából az sem érdekel. Én nagyon szeretem Nico-t, nagyon szeretem azt, amit kivált belőlem. Nő akarok lenni, igazi nő, aki büszkeséggel tölti el. Olyan nő, aki méltó egy ilyen férfi szerelmére. Nagyon sok mindent nem tudok, nagyon sok mindent nem tapasztaltam, de mellette mindenképpen okosabb, érettebb és felnőttebb leszek, minden egyes nappal. Tökéletesen boldog vagyok ettől a ténytől. Hiszem, hogy mellette az az ember lehetek, akit gyerekként magam elé vizualizáltam. Álmomban sokszor voltam erős és független nő, aki nem ijed meg akkor sem, ha Valery támad rá. Akit már nem kergetnek a múlt ködös árnyai, aki boldog. És nézzenek oda, itt vagyok. Boldogan, pozitívan, és révbe érő érzéssel, mely mosolyt csal az arcomra.
- Ugyan már! Nincs ebben semmi, ne aggódj. Csak az aggódik, akinek a szándékai nem tiszták. Én ezt nem érzem. Nem csinálunk semmi rosszat, csak gyakorolsz, én meg segítek neked. Egy csomó mindent nem tudok amúgy én sem, szóval rám is rám fér. Kicsit jobban akarom csinálni a dolgokat, mert nekem Nico előtt csak Adrian volt, és tudod...
Kicsit nehéz ezt megfogalmazni, de azért muszáj lesz, valahogy. Szusszanok egyet, a kávét kicsit lögybölöm, hogy lefoglaljam a kezem.
- Ő egy igazi férfi. És nem akarom elveszíteni. Vannak nálam sokkal jobban képben levő nők is, és azért jó lenne, ha valaki küldődként megmondaná a hibáimat.
Furcsa, amikor valamit ennyire jól akarsz csinálni, és én jól akarom csinálni vele, tényleg, mindent. Tudok önálló és határozott nő lenni, de amióta ismerem őt, tudom, hogy nekem csak vele teljes az életem. Tényleg, azóta élénkebbek a színek, erősebben melenget a nap, szebbek az esős napok is. Minden csodálatos.
- Szólok neki.
Ígérem, de persze mint később az majd kiderül, a pletyka előbb jut el, mint, hogy én kinyissam a számat, és igazából esélyem sem lesz már erről szólni. De most nagyon hiszek benne, hogy szólok, Nico megérti, és azt mondja, jó ötlet, hogy jó dolog, hogy segítek a barátjának. Nem is értem, miért ne lenne az.
- Eljössz velem vásárolgatni, vagy visszamész az őrültek házába?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799517#post799517][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.03.20. 17:03[/b][/url]

- Ne szaladj!
Ugyanazzal a vonattal érkeztünk a faluba, csakhogy amíg az előttem haladó lány maga után húzta az extrát, addig az én extrám megállt egy virágnál, és hosszan szemlélte a rajta szárnyait bellegtető pillangót. Tavasz, sőt, szinte nyár van. Most még, és nem is sejtem, hogy ez mennyire nem lesz így, hogy órákon belül érkezik az eső, majd a hó, de most még minden csodálatos.
Karola - aki után magyarul szólok - lelassít, és felém fordulva türelmesen megvár. Türelemre tanítom azzal, hogy nem rohanok utána, hanem kényelmes tempóban beérem, ő pedig nem hisztizik, engedelmesen megvárja, amíg a felnőtt megfelelő közelségbe kerül ahhoz, hogy újra kicsit előrébb mehessen. A kétéves forma kölyök jobbjában legújabb szerzeményével, egy plüssrókával, szépen halad előre, aztán anélkül, hogy szólnék neki megtorpan és apró szájával ó betűt formázva nézi a mellette elguruló kereket.
- Kerék.
Mutat rá, és én mosolyogva dícsérem meg, mert nagyon szépen kimondta, és szeretném sokáig dicsérni, azonban tudom, hogy a kerék azt is jelenti, hogy az előttünk haladó lány bajban van, és segítenünk kell neki. A kezem kinyújtom Karola felé, aki kérdés nélkül fog rá, és magához ölelve a rókát halad tovább velem. Nem rohanunk, az ő tempójában haladva közelítjük meg a valószínűleg szitkozódó lányt.
- Szia, segíthetünk?
Érdeklődöm kedvesen, ahogy már hallótávolságon belül tudjuk magunkat. Nem akarok kiabálni, sem azt, hogy bármelyik néni meghalljon minket, mert akkor azonnal elindul sokezer pletyka, teljesen feleslegesen. Elég nekem az a kupac, amiben már most is benne vagyok, nem kell több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799544#post799544][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.03.20. 18:06[/b][/url]

Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg meg fogja tudni oldani a dolgot, de ki vagyok én, hogy megmagyarázzam neki, amit ő ennyire magabiztosan kijelentett? Senki. Ugye. Szóval hagyom, hogy ha szeretné a holtakat felverni a temetőben, magára haragítani Bözsit, és elintézni, hogy Jolika feljelentse azért, mert megkaristolta a macskakövet, legyen. Bár, nem, ha megkaristolja a macskakövet, és azért feljelentik, az nem az én hatásköröm, bizottságin meg majd sóhajtok, hogy én szóltam neki, hogy ne csinálja, de hát ő erősködött.
- Elég messze, ami azt illeti. Az utca végén balra kell fordulni, át teljesen a téren, és az első lehetőségnél megint balra fordulva, az utca középtáján.
Nem tudom, hogy mit esznek annyira az emberek a kocsmában, mert büdös és tele van olyan emberekkel, akik sem az illemet, sem a szappant nem ismerik. Nagyon sok tulaja volt már, de valahogy egyik sem élte túl hosszan. Ebben a mostaniban van mindenkinek minden reménye, de nem tudjuk, hogy kellő kitartással megy-e neki.
- Szóval, azt mondtad, hogy ez a dolgod. Esetleg csomagkiszállító vagy?
Mert hát nem nagyon tudom hova tenni, hogy az élete árán is egyedül akar elvinni ez rozoga bőröndöt odáig. Hacsak nem drogot csempészik. Na onnantól meg az én dolgom is, mert akkor ez az egész települést érintő ügy, és igen, van annál fontosabb, mint, Jolika feljelentgetései. Én türelmes vagyok a nénikkel, de a múltkor éreztem, hogy megint úgy néztek rám, mint akik azon gondolkoznak, hogyan tegyék tönkre az életemet, persze puszta segítő szándékkal. Azt már tudom, hogy az olaszokba az ember ne bízzon, mert amilyen hangosak, olyan sunyik. Ezt azért valahogy Francesco-nak elfelejtettem megemlíteni, mert még a végén olyat tenne, hogy én magam is elkezdenék aggódni.
- Karola.
A kislány persze élelmes, amíg mi beszélgetünk, ő a bőrönd egyik cipzárját kezdi el kinyitni, de ahogy a nevét hallja, vissza is zárja, és visszasomfordál mellém. Mostanában igen érdeklődővé vált a gombok és cipzárak iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800862#post800862][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.03.26. 10:21[/b][/url]

- És a csárdába költözöl?
Kérdezem egy kis aggodalommal a hangomban, mert nem értem, hogy egy ilyen rendes lány miért megy oda. Meg amúgy is, hogy miért jó nekik a csárda, miért nem mennek inkább társasházba mondjuk. Azok olcsóbbak és jóval tisztábbak, vagy, ha úgy van, a hivatal is rendelkezik házakkal, amiket bérbe lehet venni, minden utcában, és szerintem a havonta kifizetendő összeg igen méltányos.
Karola figyelmesen nézi a lányra, és egy adott ponton elneveti magát, így én is elmosolyodom azon, hogy mennyire könnyen vette, úgy tűnik a bohókás lány jól bánik a gyerekekkel. Az én példányom viszont fárad, ez látszik, mert a nevetés után megdörzsöli a szemét, hogy felém indul, és nyújtózva megáll előttem.
- Gyere te sószsák.
Emelem fel még mindig mosolyogva, és kuncogok, ahogy átölelve a nyakam, nekidönti a kis fejét a kulccsontomnak, nózija az érzékeny nyakbőrömet súrolja. Jobbomat a lány felé nyújtom én is, hogy kezet fogjunk.
- Emily Dorothea Fisher. Ismerős a neved, mintha olvastam volna már valahol.
Nem tudnám megmondani most hirtelen, hogy hol, ezzel a tanácstagsággal nagyon sok minden jött, már egy randit is le kellett mondanom, mert nem tudtam végezni a papírhaddal. Jól belevágtam az újrakezdésbe, egyből sztornóztam egy programot. De Maci még úgy néz ki, kitart még mellettem és a hülyeségeim mellett.
- Igazából, ha gondolod, eljöhetsz előbb hozzánk is, éppen ebédelni készülünk a kisasszonnyal a nagy délutáni szundi előtt. Megjavíthatnánk a bőröndödet, vagy adhatok kölcsön egy másikat.
Ilyen ez a fránya vidék, mindenki sokkal bizalmasabb a másikkal, és ha bajbajutottá válik, akkor beindul a megmentési ösztön.
- Abban a házban lakunk.
Mutatok a legközelebbi nagyobb lakásra, a Tündérmanó utca elején álló családira, aminek a titka, hogy társas, de mégis családias.