Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=783273#post783273][b]Márton László - 2019.12.13. 11:16[/b][/url]

Szokásos felfedező körét rója a faluban, habár mostmár jónéhányszor grasszált erre, a fő utczán. Még ha ez roppant meglepő tény is. Ismerkedni azért nem volt nehéz, valahogy mindenki könnyen szóbaáll vele, akinek pedig mégis nehézségei lettek volna, azt a kölyök szószátyársága segítette ki. Egy szó mint száz, mostanára már a kis bongyori fejével talán nem nyújt teljesen új látványt a lakosok számára, meg ő is jobban ismeri a település utcáit. Na persze iskolaidőn túl, mert most így egy délutáni időpontot választott arra, hogy a decemberi csípős hidegben, nagy téli kabátban, sálban és sapkában kibattyogjon szétnézni, hátha meglát valamit a fő utczára néző kirakatokban újdonságként, ami felkeltheti az érdeklődését. Aztán egyszer csak szembetalálkozott a "napi programjával"!
Így történhetett meg, hogy pillanatnyilag a főutca jobb oldali járdájának közepén guggol, előtte egy ápoltnak tűnő egyszerű házimacskával, aki bár lehet hogy valakié, de a gazdájának se híre se hamva, csak a kisfiú guggol vele szemben. Egyik kezével egy szárított almachipset tart, amit az állat érdeklődve szagolgat, miközben ő a cica fejét simogatja. Neki rendben van ez a jelenet, jó macskasimogatni, a járójelők némelyike viszont szúrós pillantást vet rá elmenet, amiért kerülgetni kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784289#post784289][b]Márton László - 2019.12.18. 15:09[/b][/url]

Végül is nem árt senkinek azzal, hogy itt guggol. Annyira nagyon picinek nem tűnik, hogy igazán megbotránkozzanak rajta, tíz éves gyerekek azért már szoktak mászkálni az utcán. Bogolyfalva legalábbis nem akkora hatalmas település, hogy igazán reménytelen dolga legyen egy fiatalnak. Ettől függetlenül a szülők hiánya így is valóban szembeszökő tény.
- De szép vagy, na gyere ide, úgy.. - Gügyögésnek túlzás lenne mondani, amit csinál, de azt a jellegzetes hangszínt használja, amivel az emberek a félénk kisállatokat szokták csalogatni. A cica bár nem dörgölőzik hozzá, de engedi, hogy a gyerek ujjai a fejét simogatják. Ekkor hallja meg a hangot és hát kizárásos alapon magára is veszi a megszólítást, felnéz a lány irányába, hogy aztán az első dolog, ami igazán leköti a figyelmét az állatsereglet legyen.
- Mi? Őőő, persze, minden oké, dolgoznak. - Az utolsó szót úgy mondja, hogy teljesen egyértelmű információ, amit nem is ért hirtelenjében, miért oszt meg. A felnőttek legtöbbje ilyenkor még munkában van. Szerinte.
- Nem csinálok semmi rosszat, találtam egy cicát! - Rábök a macskára, aki a kutyákat látva visszhátrál egy-két métert, így már nincs is kartávolságban Leohoz sem sajnos. Csak ő sajnálja ennyire, amúgy az embernek lennének kétségei, mennyire jó ötlet "kóbormacskákat" simogatni az utca közepén.
- De fú, király lenne egy aurorral találkozni, azt mondod elkaphatnak? Itt maradok akkor. Majd azt mondom, hogy "az ügyvédem jelenlétében mondok bármit".
Szélesen elmosolyodik, kifejezetten lelkesnek tűnik az elképzeléstől meg attól, hogy elsüthet egy ilyen filmes idézetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=786108#post786108][b]Márton László - 2019.12.27. 15:48[/b][/url]

Láthatóan abszolút nem dolgoz fel semmit abból az aggodalomból, amivel Mina irányában viseltetik, mert ugyanolyan nyugodtan és elmélyülten próbálja magához visszaédesgetni a cicát. Olyan aranyos! És puha - imádja a macskákat, és ez a példány egy kicsit hasonlít Trinketre, azt leszámítva, hogy Trinket fajtatiszta és hivatalosan egy átlagkeresettel bíró varázsló per boszorkány többhavi teljes fizetésébe kerül. Ha simogatásról és jutalomfalatkákról van szó, akkor viszont minden macska-macska, legyen kóbor vagy fajtatiszta kiállítási példány.
- Van sapkám és sálam, anyu megmondta, hogy öltözzek fel rendesen. - Erre megemeli a sála egyik lelógó részének sarkát, csak hogy nyomatékot adjon a ténynek, hogy van.
- Apu majd nemsokára felvesz, addig azt csinálok, amit akarok - jelenti ki nagy büszkén vigyorogva. Mina pedig folytatja, mire felcsillan a kiskölyök tekintete és rögtön fel is pattan.
- Remek! Mármint nem remek, hogy eltűnt a crupod, de te nem tudod, hogy én éppenséggel nagyon jó eltűnt állat megtaláló és nyomozó volnék. Nem is találkozhattál volna jobb emberrel.
Elgondolkodó arcot vág és megvakarja az állát, benyúlva kicsit a sál alá, ami majdnem a szája alsó vonaláig ér.
- Hol láttad utoljára és merre futott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=789139#post789139][b]Márton László - 2020.01.14. 14:55[/b][/url]

- Köszi! Mindig nyaggat, hogy öltözzek fel rendesen, szóval muszáj, pedig nem vagyok ám fázós. Bírom a hideget. – Kis kezét ökölbe szorítva boxol a levegőbe és az egész olyan végtelenül autentikus. Melyik szülő ne nyaggatvá a csemetéjét a sapka és sál miatt telente, aki kicsit törődő? És melyik tízéves ne akarna azzal felvágni, hogy ő különlegesebb a többieknél, mert sokkal jobban elvisel vagy kiáll valamit? Még ha minden valószínűség szerint nagyotmondás is.
Az állatsereglet felkelti az érdeklődését, miközben igyekszik tartani a szemkontaktust Minával is, a figyelme folyton elkalandozik valamelyik jószág irányába. Ráadásul még a kabátja alól egy újabb aranyos cucc bukkan fel!
- Aszta, mennyi állatot sétáltatsz, nem nehéz? – Hogyne lenne nehéz, akkor nem mesélte volna, hogy már most sikerült szem elől téveszteni egyiket. Valaki még két egyszerű kutyával is fél útnak indulni.
- Lila, hogy lehet, hogy lila? Lila színűek szoktak lenni? – csap le rögtön Pamacska rendhagyó színére, elvégre a mágikus állatok mégiscsak jobban felkeltik egy kisfiú viselkedését. Csak úgy, mint az a mozdulat, amikor a vállához emeli az először még üres kezeit, aztán a következő pillanatban már vizet lehet belőle lefetyelni. Eltátott szájjal mutat Mina kezének irányába, elsőre azt is lehetne hinni, hogy továbbra is a lila aranyosság köti le, de valójában..
- Aazt hogy csináltad pálca nélkül?
A beszámolót aztán az állát dörzsölve hallgatja, mint aki nagyon processzálja az információtömeget, amit kapott, nyilván rengeteg feldolgoznivaló van a szökőkúton, mint helyszínen, de ez cseppet sem zavarja, a lényeg, hogy a gondos detektív képe meglegyen.
- És merre fordult, melyik irányba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=793832#post793832][b]Yezebel - 2020.02.13. 23:01[/b][/url]

- Tényleg? Neem, csak kamuzol, ilyen nincs is, én már nagy gyerek vagyok, abból is kiábrándultam már, hogy fütyülni fogok a répától. - Bizony ám, László, azaz Leo már nem holmi kicsi kölyök, akit csak úgy be lehet csapni ilyesmivel, legalábbis nagyon látszik, hogy ezt a magabiztos képet próbálja eladni magáról. Szereti ezt az alakot, azt hinné az ember, hogy nem kell sokat gondolkodnia, de valójában ugyebár ez az alak áll tőle a legtávolabb - és mégis Leo a leggyakoribb arca. Mondhatni kifejezetten élvezi egy kisfiú érzéseit és viselkedését projektálni a világ felé.
- Nagyon aranyosak.. izé.. valamelyiket meg lehet simogatni? - Szégyenlősen tördelni kezdi a kezét és nagyon szemezni kezd az iránta érdeklődő Pamaccsal. Jó, na, ez nem teljesen hazugság, az álszerény mozdulatokat leszámítva valójában tényleg kedveli az állatokat. Ami azt illeti, jobban is, mint az embereket, de ezt a világért sem szokta hangoztatni. A kérdés olyasmi, amelyet egy állattartó számtalanszor hallhatott már gyerekek szájából az utcán, van egy jellegzetes hangsúlya, egy jellegzetes dallama a mondatnak, mind a gazdának, mind az engedély kérő kölyöknek.
- Nemár, nem is tudtam, hogy vannak ilyen állatok, víz-elemű? - Idegenkedve, de nem kelletlenül mondja ki a kifejezést, csak lerí a hanglejtésről, hogy először ismerkedik a fogalommal. Elvileg nem kéne, hogy 'Pamacs' ellenkezzen vele vagy rosszul álljon hozzá, valójában faji tekintetben rokonságban áll az úgynevezett elementálokkal, legalábbis a mágusok ezt mondják, ők szeretnek mindent osztályokba rendezni, mintha azzal kisegítenék magukat.. azonban leginkább csak abban hasonlít hozzájuk, hogy egy varázsló vagy boszorkány mágiája hívja életre, annak megtestesülése, "eleme" úgymond nincs.
Érdeklődve szemléli testközelből Mina bemutatóját, valójában lenyűgözi még mindig a mágia olyan nyers megjelenési formája, mint ez. Elvégre pálca nélkül, a nyers manából alkotják meg a konkrét hatást. Szabad szemmel nem látni nem tesz semmilyen konkrét mozdulatot, de ahogy Mina varázslatával felkavarja a levegőben elszórt mágiát az aktivitás impulzusait szinte éhesen szívja magába.
Hmmm, ritka csemege. Szereti az elemistákat.
Lacika szélesen elvigyorodik, ugyanakkor lelkesen elkerekedett szemekkel mered Mina tenyerére, mint aki még sosem látott ehhez hasonló trükköt.
- Miért nem mutatott még senki sem ilyesmit, ha tudtok ilyet? Azt hittem, csak pálcával tudtok varázsolni.
A kérdésre lebiggyedve megvonja a vállát, némileg kedveszegetten, mert erre olyan választ kell adnia, ami nem túl "menő".
- Sajnos nem nagyon messzire, mert apu le fog szidni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=798883#post798883][b]Yezebel - 2020.03.17. 14:40[/b][/url]

- Ú, komolyan!? – éled fel a lelkesedése a lehetőségre, felragyog az arca, de aztán elbizonytalanodva néz a még mindig kicsit bujkáló állatkára Mina vállán. Szégyenlősen egyben nagy udvariasságra törekedve teszi hozzá aztán a következőket:
- De csak, ha ők is szeretnék és nem baj nekik. – Ha hallaná Mina gondolatait a hazugságról, még talán el is szégyellné magát, elvégre ő sem csinál mást, de hát ugyan már, ő legalább nem ember, nem igaz? Az felmentést ad, nyilván. Szerencsére a tudatlansággal együtt jár az is, hogy nem ütközik még csak hasonló morális problémákba sem, csak kiélvezi az apró test és a vele szemben állított csupa pozitív sztereotípia előnyeit. A talpraesett kiskölyköket mindenki szereti. Nos: a legtöbben.
Meseként hallgatja végig az elemekről szóló magyarázatot, és ki is veszi belőle a fő tanulságot. – Mint a Bolygó Kapitánya! Tűz! Föld! Víz! Levegő! – Mindegyik elemhez bemondott híváshoz előre tartja a kezét, mintha az ujján nem létező gyűrűket egyesítené egy pontba, mert.. hát ez a bolygó kapitánya na.
Pisze orrát közelebb tolja aztán a közeledő Pamacskához, de először nem mer azon túl előrébb lépni, hogy egy kissé előrehajol. Kis félénk állatkának látszik, és bár maga Yezebel rendben van az állatokkal, lényekkel (elvégre ő is az), sosem tudni, hogy melyik dönt úgy, hogy nem szimpatikus számára.
Mina ’aljas’ nózikocogtatásában még segít is a testtartása, meglepetten megugrik a hirtelen élménytől, azért mégsem túl gyakori, hogy egy vízből formált kéz pöccintse meg. Az első meglepettség aztán izgatott vigyorgásba vált, ez még tulajdonképpen őszinte is, minden egyes varázslatból eredő magamozgás felé kinyúl a saját mágiája és bekebelezi az utórezgéseket. Magának a varázslatnak semmi baja nem esik, ugyanolyan hatásos marad, de az ifrit is jól jár.
- Még sose láttam ilyet, ez mennyire ritka, hogy tudsz a vízzel mindenfélét? Egytől tízig.
Bár nagyon benne volt a nyomozósdiban, sajnos Mina láthatóan megtalálta a titkos piros gombot, a varázsszót, Lacika kapujának szezámtárulj-ját ez pedig nem más, mint az édesség. Azért küzd benne a két K: a kötelesség és a kísértés, de végül alapvető természetének sem tud ellentmondani azzal, hogy utóbbit választja.
- És milyen sütit eszünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799135#post799135][b]Yezebel - 2020.03.18. 18:41[/b][/url]

Csábítóan jó lehetőségnek tűnik, hogy Mina bevigye a házukba, ahol testközelből férhetne hozzá információkhoz egy aurorról. Még csak nem is kell konkrét iratoknak lennie, elég lenne ha csak látná, miként él, elcsippentene egy keveset a napi rutinjából, mit-szeret, mit nem. Csupa olyasmi, ami egy kisfiút is érdekelne, nem igaz? Mire másra kellhetne?
- Vá erre nem is gondoltam, milyen jó lehet ez már nyáron? Nem kell megsülni, minden nap csak úgy fürdőzni lehet, ú. Én is akarok ilyet.
Fellelkesedik, egész ki is húzza magát, de aztán mintha eszébe jut valami, megroggyan picit a válla és félszegen poroszkálni kezd.
- Nem mintha lehetne varázserő nélkül. - Akármilyen kis "felnőttesen" próbálja kezelni az ügyet, mégiscsak egy kvibli kisfiú egy varázslókkal és boszorkányokkal teli faluban. Bizony, Mina olyan jólelkű lánynak tűnik, olyan kedvesen jóindulatúnak - nála biztosan beválik ez a kis alattomosan szánalomkeltő, az együttérzés elnyeréséért jó eséllyel induló victim card.
- A szüleim minden nap rengeteg süteményt engednek enni, ez nem akadály. - Ugyaan már, Mina, mit gondoltál, mit fog mondani egy kisfiú? "A szüleim nem engednek sütit enni, szóval neked sem kell adnod?" Kizárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805644#post805644][b]Yezebel - 2020.04.15. 22:14[/b][/url]

- De, van! A szüleim azt szokták mondani, hogy varázslatosan aranyos vagyok, ez a szuperképességem. - Szélesen vigyorogva kihúzza magát, nem kétséges, hogy egészséges, szerető szülők veszik körbe. Haha. Majdnem elröhögi magát, de ahhoz már túl gyakorlott, hogy csak úgy kiessen a szerepéből, ez nem így megy. Lacikaként meglehetősen sokszor kapja el az inger a hisztérikus nevetésre, a földet verni vihogás közben, miközben nézi a vele szemben állók teljesen gyanútlan arcát. Hiúságát legyezi, hogy az alakítása hiteles, ugyanakkor teljesen érthető a másik féllel szemben - miért feltételezné bárki csak úgy a hétköznapokban, hogy az előtte álló kisfiú valójában nem kisfiú, sőt, még csak nem is ember? Igaz, ez nem von le a helyzet komikumából az ifrit számára.
- Gondolod, hogy kviblik is lehetnek aurorok? Én erről nem is tudtam! - Eltátja a száját, kicsit rávezető kérdés a hivatali működésre, hátha a nagy mesélésben és biztatásban olyan információ is elhangzik a helyiekről, ami jól jöhet. Direkt és egyenes kérdéseket túl kockázatos lenne mindenkinek feltennie, így óvatosabban manőverezik.
- Akkor sütire fel! - A levegőbe bokszol, nem szégyelli meghívatni magát, Mina ajánlotta fel neki végülis. Azt úgy szabad.