33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Juhász Laura hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. július 23. 11:28 | Link

Stella

Hát valahogy a mai naphoz nincsen semmi kedvem. Ez volt az első gondolatom, ahogy kinyitottam a szememet, és ez az érzés cseppet sem lett jobb, miután kibújtam a takaró alól. Gyorsan magamra kaptam pár göncöt, igen, nagyjából a szokásos hosszú pólót rövinadrággal, párszor végighúztam az ujjaimat a hajamban fésülködés gyanánt, és már loholtam is. Nem igazán figyeltem oda, amikor a faluba való kisegítő munkáról volt szó, sőt tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy mire is bólintottam rá csak miután már késő volt. Limonádé árulás és én....nem éppen összeillő dolog. Eleve ki nem állhatom a limonádét, meg a vadidegenekkel való bájolgást sem kedvelem. De ha már ennyire megváltozott az életem akkor akár ki is próbálhatom, hátha a varázsvilágban nem olyan gáz az egész, mint a mugliknál.
- O-oké, hol is vagyok? - dünnyögtem magam elé, ahogy kicsit aggódva pillantgattam körbe az utcán. Bogolyfalvában eddig még nem voltam, és most is úgy loholtam, hogy oda se figyeltem mik vannak körülöttem. Rápillantottam a cetlimre, majd a házakra és rájöttem, hogy igen, túlmentem. Ráérősen visszafordultam hát, hiszen nagyon korán elindultam, nem kell sietnem és dúdolászva nézelődtem. Egy talárbolt, itt tanszerbolt ott, és ó csak nem?! Hangszerbolt! Szuper, na ide majd be kell mennem, ha már nem kell gályáznom. És igen, ott a Cukorkabolt. Most már észrevettem a tipikus csíkos napernyőt, és nem is igazán értem, hogy hogy mehettem el mellette. Egy lány a rögtönzött pult mögött, mire felvontam a szemöldökömet.
Mással együtt árulok? - kérdeztem magamtól és ismét átkoztam magam, amiért nem figyeltem oda, amikor erről az egészről szó volt. Bizonytalanul odamentem a standhoz, végigpillantottam a nagy kancsókon, a poharakon. Igen, tuti, hogy limonádé. Biztos, hogy jó helyen vagyok.
- Öhm, szia! Te, ööö, itt árulsz? - szólítottam meg a lányt. Biztos vele kell együtt árulnom, ha valami házak közti versenyről lenne szó, hogy az árul itt, aki előbb ér ide azt biztos kihangsúlyozták volna.
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. július 23. 18:17 | Link

Stella


Zavartan szemlélem a lányt, a standot, a boltot. Tényleg pont erre kellett nekem jelentkeznem? Hosszú lesz ez a nap! A lány mondjuk egész szimpatikusnak tűnik, bár az öltözéke az nekem kicsit merész. Árusításhoz viszont ideális, tuti sok srác fog sorba állni, csak hogy ő keverhessen nekik limonádét.
- Hátöö - hebegem a kérdésre, de nem jutok el odáig, hogy értelmesen válaszoljak, úgy meghökkenek a következő mondatától. Kék vagy lila?
- Mármint a limonádé? Hát, ha muszáj választani akkor inkább zöldes, és mojito-nak hívnám. Mentalevelekkel, napernyővel. - válaszolom és már keresem is a tekintetemmel a felsorolt kellékeket. Sajnos azonban nem látok még hasonlót sem. Közben megjelenik egy idősebb bácsi, aki boldogan vigyorogva várja ki, hogy megkapja a kék italát. Véletlennek tűnő mozdulattal persze hozzá is ér diáktársam kezéhez. Mosolyogva várom meg amíg elsántikál, majd rögtön csóválni is kezdem a fejem. Kizárt, hogy azért jött volna ide, mert szomjas lett volna.
- Igen, én jelentkeztem, nagyjából a tudtomon kívül. Juhász Laura, Navine, első évfolyam. – mutatkozom be, majd erőt veszek magamon és a pult másik oldalára megyek, elvégre ott lesz a helyem.  – Igazából sose csináltam még ilyet, mármint limonádé árusítást, és hogy őszinte legyek, nem is szeretem a limonádét. Koktélpárti vagyok inkább, abba sokféle variáció van, többféle ízvilág. – magyarázom miközben leszedem a csuklómról a karkötőimet, gyors mozdulattal összekötöm őket, é-s rögtönzött hajpántként felfogom vele a hajam. Bár engem nem zavarnak semmilyen munkában, mégsem hiszem hogy a leendő vásárlók nagyon örülnének, ha neadjisten a sok kristály hozzáérne az italuk valamelyik alkotóeleméhez.
- Oké, akkor te mint rangidős felsős tartassz egy rövid eligazítást, hogy mi, hogy legyen. Dolgozzak a kezed alá, vagy mindketten gyártjuk a limonádékat? – kérdezem, megpörgetve a kezembe a kést a vágódeszkán felkészülve a több kilónyi citrom felszeletésére. Rásandítok a lányra, igen, biztos, hogy idősebb, mint én, talán a felsőbb évfolyammal sem tévedtem.
- A különféle színek az ízt is változtatják, például a rózsaszín az epres limonádé? Dekorálunk is?
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. július 25. 08:52 | Link

Stella


Bólogatva hallgatom az idősebb lány magyarázatát, miközben azon jár az agyam, hogy ugyan miért is tűntem én kéknek?
- Ja, nem is az alkoholos verzióját gondoltam árulni, de akkor simán kotyvaszthatunk rendhagyó limonádékat. - feleltem végül mosolyogva. - Az alkoholt amúgy sem szeretem, fura íze van.Amúgy, miért éppen kék? - kérdezem meg végül. A leglogikusabb ha esetleg az aurám miatt gondolna kéknek, bár általában az is inkább zöldes, semmint kék. Tudom, mert megnézettem.
- Ja bocsi Stella, csak tudod nemrég érkeztem. Mármint nem úgy értem, hogy még csak elsős vagyok, hanem szó szerint pár hete jöttem csak. Mivel az évfolyamtársaim és a tanáraim nem ismernek így megszoktam, hogy így mutatkozom be, hogy tudjanak hova tenni. Szüleim kicsit megkavarták a dolgokat, szóval nem tudtam korábban jönni. - hadarom el gyorsan, kicsit zavarban is vagyok. Stella rávilágított arra, hogy milyen bután is hangzik ez a teljes bemutatkozás. Már csak azt kellett volna hozzátennem hogy mugliivadék és ki is érdemeltem volna a külföldi mesékből jól ismert szamár feliratot.
Stella közben elmondja, hogy szerinte hogyan kéne csinálnunk a dolgot, majd megnéztem a kínálatot az ízesítések és színek terén. Hát, nem a legjobb.
- Majd kiderül, hogy miben vagyok a jobb. Szeletelni nem túl nehéz. Áá, sziasztok! Limonádét esetleg? Tudok speciálisat keverni, ami pont megfelel majd az ízléseteknek - szólítok meg két goth lányt, akik lefitymálóan nézik a pultot. Fogok két poharat, bele a sok jég, citrom, cukor, majd keresgélni kezdek a pult alatt. Látszólag, ugyanis amit keresek az nem a pultban van, hanem a zsebemben egy megfeketedett zacskóban. Beleszórok a fekete porból az italokba, jó alaposan megkeverem, citromkarikával díszítem és átadom a két lánynak. Egyértelműen tetszik nekik. Bár goth-oknál nehéz az örömöt megállapítani sok esetben, de ezeknek fülig ér a szájuk. Látszik, hogy csak divatból csinálják.
- Tyű! Borravalót is kaptam! - motyogom megdöbbenve miután elmentek. - Ja, ne aggódj, széntabletta volt porrá őrölve, azt tettem bele. - meg is mutatom a zacskót Stellának, győzödjön meg róla, ha szeretne.  Hogy ne unatkozzak a következő vendégig elkezdek szórakozni a gyümölcsökkel. A citrom héját forgácsba rendezem, a narancs karikákat kerékké alakítom, a lime-ot pedig spirálozom. Így vidámabban mutat.
- Gondolom nem használhatunk gyümölcsleveket...tényleg, sokan szoktak jönni? Mióta árusítasz itt? - teszek fel pár kérdést. Nagyon sok mindent szeretnék megtudni az idősebb lánytól, de nem akarom egyszerre elárasztani mindenfélével. Végülis, ráérünk egész nap.
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. július 25. 20:23 | Link

Stella


Feltűnik, hogy megdöbbentettem Stellát, de igazából nem ő az első, aki meghökken azon, hogy nem szeretem az alkohol ízét. Mindig is csodabogár voltam a többiekhez képest, szóval már nagyon fel se veszem a dolgot. Lehet, hogy ha idősebb leszek akkor majd megkedvelem, ki tudja.
- A nyugalomról és derűről nekem a nyílt víz jut az eszembe, de az inkább zöldes kékes. Az ég az csak mostanában kezdett el foglalkoztatni, de csak ha a repüléshez van köze - válaszolom vigyorogva. Szóval nyugalmat árasztok, meg derűt, kafa. Jó tudni! Kíváncsi vagyok, hogy mi jutott volna az eszébe pár napja, amikor a gyengélkedőn szenvedtem a kezemmel. Valószínűleg a piros, a dühtől.
- Most már én is kezdek erre rájönni. Addig semmi gond nem volt velük, amíg ki nem derült, hogy boszorkány vagyok. De azóta valahogy teljesen megváltoztak. Nem csak arról van szó, hogy én változtam és másképp látom őket, hanem valahogy egy aranytojást tojó tyúknak néznek. - próbálom elmagyarázni dióhéjban a problémát vállvonogatva, ezzel jelezve, hogy nem igazán szeretném a napot ilyen lelombozó témákkal tönkretenni. - A varázsvilágot úgy-ahogy kezdem megszokni, egész jól érzem itt magam.
Továbbra is boldogan szemlélgetem a fura érméket a kezemben, ezekhez még mindig nem sikerült hozzászoknom, és kicsit félénken teszem zsebre azt hallván, hogy ez bizony teljesen az enyém. Tehát még pénzt is keresek ezzel az egésszel. Tényleg jó lett volna odafigyelnem azon az eligazításon.
- Eléggé adta magát, ha már a csajok is feketébe vannak, és látszólag az egész világgal bajuk van, akkor pont nekik való a fekete ital. Bár kicsit féltem tőle, hogy ettől függetlenül a fejemre öntik az egészet. Áh stevia? - kérdezem majd öntök ki egy kicsit a léből. ~Pfúj, ez tuti hogy nem az. Szegény cukrosok, kimaradnak a normális ízekből. ~
Egy darabig némán ácsorogva figyelem, ahogy pár céltalanul bolyongó emberke meg-megáll a kirakatoknál, de amikor egyértelművé válik, hogy ők bizony nem fognak tőlünk vásárolni leülök a felkínált dobozra.
- Gondolom karácsony táján meg puncsot és forralt bort lehet akkor itt árusítani. Hova valósi vagy amúgy? - folytatom a társalgást, miközben lázasan dolgozom, hogy összehozzak egy kancsónyit a narancsok levéből és húsából. Talán eléggé sűrű lesz ahhoz, hogy kétféle színű italt tudjak belőle keverni.
- Öhm már bocsi a tolakodásért, de jól vagy? Kicsit mintha féloldalasan mozognál. - kérdezem aggódva. Igaz, még csak most ismertem meg a lányt, nyilván semmi közöm hozzá, de mivel szimpatikus, így nem szeretném ha valami komoly baja lenne.
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. július 27. 16:14 | Link

Stella


- Szerintem mindkettő gyönyörű vihar idején. Van valami megmagyarázhatatlanul lélegzetelállító a vad tombolásban, a természet erejében. - felelem elmélázva. Már az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára igazán vad gyönyörű vihart. Pár éve talán.
- Hm? - nos, igen, egy kicsit elgondolkodtam, szóval nem volt egyszerű egyrészt rájönni, hogy mit is mond Stella, másrészt meg normálisan megfogalmazni a választ. -Ja, csak úgy simán. Mindig is vágytam az egekbe, ez olyan emberi dolog. Vágyni a magasba, szabadon repülni, mint a madár. A muglik megoldásai nem éppen a legmegfelelőbbek erre, de a seprűlovaglás mintha jobban megfelelne az elképzeléseimnek. A kviddics egyenlőre egy borzalmasan fura kusza sport nekem, még nem jöttem rá mi a jó benne.
Figyelmem most egy új kuncsaft felé fordítom, szokatlanul helyes srác, csábos mosollyal, most komolyan?! Mi van ezzel a faluval meg iskolával, hogy ilyen sok helyes pasi jár errefelé? Ez valami felvételi követelmény? Szinte oda se figyelek arra, hogy mit is kavarok neki össze - valami narancsos fahéjas izét - annyira leköt a mosolya. Vigyorogva adom át neki az italt, ami egész tűrhetően néz ki, a kezembe teszi az érméket, meg se nézem őket csak zsebrevágom. Halk sóhajjal nézek utána, majd homlokráncolva térek vissza a valóságba, amiben Stella a szüleiről mesél.
- Nálunk a barátkozással nem volt baj, azonnal elfogadták a tényt, hogy egy-szem lányuk boszi. Tudok, ők muglik, természetgyógyászok, és most borzasztóan örülnek, mert úgy gondolják, hogy ez, mármint az én varázsképességeim, mindent megmagyaráznak. És hogy emiatt ők kevésbé lesznek különcök. - csóválom a fejemet, ahogy magyarázok. Őszintén szólva kétlem, hogy miattam lennének kevésbé furák. Főleg, mert nem áll szándékomban örök időkig velük élni, plusz szerintem előttem is épp eléggé furák voltak. Így meg hogy kiderült, hogy én boszi vagyok most még nehezebb lesz, mert titkolózniuk kell, hogy hol is vagyok, meg mit is tanulok. Nem, kétségkívül nem lesznek normálisabbak.
- Irritáló? - javítom ki automatikusan az idősebb lányt. - Jaa, friss tetkó. Nekem mondjuk nincs, de sejtem milyen érzés lehet. Na várj. - mondom, majd előkotrom a táskámat és keresgélni kezdek benne. Hamarosan kipakolok a pultra pár borvörös és fekete színű kristályt, viaszolt zsinórt és a kapcsokat. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal karkötőt készítek belőle és Stellának nyújtom.
- Remélem jól saccoltam meg a csuklód méretét. Gránát és obszidián, ezek enyhítik majd a fájdalmat, segítik a gyorsabb bőrregenerációt, és megvédenek, hogy ne fertőződjön el. - az persze eszembe sem jut, hogy talán van erre egy egyszerű bűbáj, vagy valami bájital, hiába még mindig erősen élnek bennem azok a fránya mugli beidegződések.
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. július 30. 18:56 | Link

Stella



Buszozás, említi Stella. Nos, még nem szerzett túl sok tapasztalatot etéren, hogy meg tudja állapítani, hogy mennyire jó vagy rossz ez a fajta közlekedési módszer.
- Őszintén szólva akkor ültem először buszon, amikor idefelé jöttem. Tudod, nagyon kicsi a falunk, és mindenhova vagy gyalog vagy biciklivel közlekedtem. Úgyhogy nem igazán tudom, hogy milyen nyomorgós meg szagos a dolog. A hoppanálás az milyen? - kérdezem meg tőle. Eddig még senki sem tudta elmondani, hogy milyen is. Igaz, hogy idősebbeket még nem kérdeztem ezzel kapcsolatban, eddig. A másik rejtélyes dolog az a zsupszkulcs, vagy miaszösz. Majd talán egyszer azt is megtudom, hogy micsoda. Egyenlőre a repülés az nekem való dolog. A többi mugli tömegközlekedési eszközhöz meg nem hiszem, hogy sok szerencsém lenne mostanság. De talán nem is vesztek semmit.
- Engem??? Tényleg? Nem hiszem.- lepődök meg a kijelentésen, miszerint tetszettem a fiúnak. Az kizárt dolog! Nem igazán vagyok a fiúk esete, így meg hogy itt áll mellettem Stella, így meg pláne! Hiszen csak rá kell nézni az idősebb lányra, aztán meg rám, és máris egyértelmű, hogy ki jön be a fiúknak és ki nem.
- Inkább tagadtak volna ki. - dünnyögöm az orrom alatt hallva egy másik lány esetét. - Mármint sajnálom őt, de én valószínűleg jobban jártam volna.
Tetkó szülinapra? Háát, aki mazochista. Lehet, hogy egyszer nekem is lesz tetoválásom, de biztos nem azzal ajándékozom vagy ajándékoztatom meg magam. De jó tudni, hogy ilyen esetben majd kihez kell fordulni.
- Kedves tesód van! Szülinapi ajándék, fájdalommal megspékelve. És amúgy mit ábrázol? - nevetem el magam. Tovább nem nagyon tudom folytatni, mert megjelenik egy csapat kiskölyök, olyan 6-7 éves formák, és elkezdenek tülöngeni a standnál. Az egyik epreset kér, a másik málnásat, a harmadiknak mindegy csak ne legyen piros. Van aki ernyőt kér bele, van aki citromkarikát, sőt valami transzformátor vagy transzformersz díszt is kér bele egy morcos kisfiú. Csak úgy száguldozik a kés a citromokon, egy kis jégkocka ide, egy lime oda, készülnek az italok. A transzmiamanónál Stellára pillantok egy néma ~segíts~ sikítással. Elképzelésem sincs, hogy az mi is lehet. Valami fiúdolog, az biztos.
- Áh, nagyon sok mindenre jók. Lelkileg is helyre tudják tenni az embert, önbizalomhiány vagy szorongás esetén például. Mindegyik másra jó így lehet váltogatni mindig. És nem utolsósorban jól mutatnak. - felelem az ásványos témára. Remélem hasznos lesz neki is. A mágia elvileg erősít a hatásukon, legalábbis nekem az alvásgondjaim nyom nélkül eltűntek, amióta a varázsvilágba kerültem.
- Mondjuk biztos van erre valami kevésbé mugli megoldás is. Viszont van valami ami már egy ideje érdekel: szokott itt lenni ilyen buliszerű is? Tudod évnyitó vagy évzáró diákbuli amolyan dejó hogy ezt is túléltük meg ilyesmi? Vagy ez nem jellemző a varázslókra?
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. augusztus 3. 17:28 | Link

Stella



Igen, az valahogy lerí Stelláról, hogy ő nem olyan elszigetelt élethez szokott, mint én . Bár nyilván, aki egy szem gyerek, azt nem nagyon engedik bele a vakvilágba. Főleg ha annyira irányítani, meg befolyásolni akarják, mint engem. Minden egyes nap minden egyes percével egyre jobban megvilágosul előttem, hogy mennyire nem normális helyzetben is éltem én.
- Egyke vagyok, nem nagyon engedtek el a szüleim. Meg, ők sem voltak soha fenn Pesten, szóval az, hogy én menjek, főleg egyedül szóba se jöhetett volna. Igaz, hogy soha nem is vágytam oda. Akkor már inkább valami vízpartra vagy erdőbe. Bár oda se gyakran jártunk. – válaszolom visszaemlékezve az egyetlen erdei kirándulásunkra, amikor is az első negyed órába anyukámnak kiment a bokája és végig siránkozott az egész úton, meg Apunak kellett cipelnie. Én meg mentem volna, néztem volna, de nem volt mit tenni, az első adandó alkalommal kijöttünk az erdei útról és indultunk haza, hogy a speciális büdös krémmel hetekig kenessük Anyu lábát, amíg meggyógyul. Soha többé nem engedett az erdő közelébe sem.
- Hát, egyik hopp-ot sem szeretném kipróbálni úgy igazán, se azt amit egyedül kell csinálni, se azt amit valaki mással. – válaszolom nagyokat kuncogva. Elég viccesen hangzott az, ahogy Stella megfogalmazta a dolgot. Értem én, hogy hogy gondolta, de akkor is mókásra sikerült.
- Uhh, az eléggé undorítóan és főleg borzalmasan hangzik. Szegény ismerősöd. Tehát akkor ha a zsupszkulcs kilőve, a hopp szintén, akkor mi marad? Seprű és a jól bevált mugli tömegközlekedés? – összegzem végül a hallottakat, miután sikerült a nevetőrohamomat leküzdeni és képes vagyok újra komolyan gondolkodni.
Stella bizonygatja, hogy bejöttem a fiúnak, hát továbbra sem hiszem el. Az a megszokott, hogy nekem tetszik valaki, aki észre se vesz. És a többi hímnemű se vesz észre, általában még beszélgetés, barátkozás céljából sem, nemhogy Úgy.  De, legalább kevesebb a figyelemelterelő dolog a szemem előtt lebegő fontos célokról, amik kezdtek megfogalmazódni előttem.
- Nya, nem is néz ki olyan rosszul a dolog. Mármint, a tetkó állapota, nem a minta maga. Az nagyon szép. Tesódnak jó a kézügyessége. Biztos híres festő, rajzoló vagy valami ilyesmi lesz. – felelem miután megkukkoltam a fájdalmas ajándék eredményét. Egy pillanatra elfog a vágy, hogy kijelentsem én is kérek valamilyen tetkót, majd elhessegetem a gondolatot. Talán majd később én is szerzek egyet, de nem most. Anyuék ki is térnének a hitükből ha meglátnák, és ó igen, meglátnák az tuti. Ha csináltatok hát olyan helyre, hogy ők is lássák! Nehogymár azt higgyék, hogy továbbra is úgy irányítgatnak, ahogy ők akarják. Na nem!
- Nem nehéz, ha egyszer természetgyógyászok a szüleid és olyan boltjuk van, ami telis tele van furábbnál furább dolgokkal, amik gyógyítanak. A legparább például egy vörös buddha szobor, ami esős időben zöld  könnyeket ereszt. Iszonyat jó a rossz szellemek és a reuma ellen. Ott kell lennie az ágyad mellett, vagyis pontosabban a fejed mellett, hogy onnan őrizzen az álmodban. – válaszolom – Természetesen csak akkor működik, ha el is hiszed. Amúgy csak egy rusnya kövér ijesztő szobor. De a kristályokat rendeljük. A környékünkön elég sokféle lelőhely van, mi is ki szoktunk nézni néha, hátha találunk valami különlegeset.
Persze Apum szerint ő találta meg az egyik valaha lelt legnagyobbat az egyik legritkábból, mondhatjuk, hogy hiszi a piszi.
- Igazából kezdem azt hinni, hogy a legtöbb, amit árulunk marhaság és a szüleim közönséges sarlatánok. Az is lehet, hogy ami tényleg működik az miattam működik. Az ásványokat leszámítva.  Szeretek velük foglalkozni, de nem hiszem, hogy ebből szeretnék megélni. Hobbinak viszont tökéletes.  – mondom bólogatva. Egy kis időre leköti a figyelmem az idős házaspár, akik megállnak előttünk. Szimpla, hagyományos régimódi limonádét kérnek. Lágyan mosolyogva figyelem őket, ahogy még ennyi év után is lerí róluk, hogy mennyire szeretik egymást. Csupa apró dolog árulkodik erről, egy-egy mozdulat, egy érintés, egy hangsúly, egy pillantás. Olyan jó ilyet látni. A bácsi homlokráncolva kezd el keresgélni, miután kitárgyalták, hogy a néni neki adta oda a tárcát, mert az ő talárjába nem tudná elrakni. A bácsi keresgél, keresgél, amíg meg nem fogom a kezét és el nem mondom neki, hogy hagyja, a ház ajándéka. Persze szabadkozik, de végül csak elfogadja, hogy nem kérek pénzt az italért. Ekkor jön a hálálkodások sora, majd távoznak.
- Olyan jó egy ilyen idős párt látni Mennyi év, mennyi esemény és még mindig kitartanak egymás mellett és szeretik egymást. – sóhajtom Stellának.  Lehuppanok a dobozra, kezd egyre melegebb lenni, szóval inkább nem álldogálok ha nem muszáj.
- Tehát, akkor elvileg az évzárós jön legközelebb? Öhm, amúgy, mi az a surranás? – ráncolom össze a szemöldököm.
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. augusztus 9. 21:08 | Link

Stella


Óvatos bűvészkedésbe kezdek a késsel, úgy döntöttem, hogy valami kis állatkát faragok a narancsból. Odahaza láttam ilyet a tévében, és nem tűnt túl nehéznek, hátha nekem is sikerül. Közben rá-rápillantok Stellára, jelezve, hogy azért figyelek ám rá is, ahogy felsorol jó pár helyet, amit érdemes megnézni. Érdeklődve hallgatom, bár egy kicsit elszorul a szívem. Jó, oké, nem is kicsit, nagyon. Családi nyaralás, pff, nekem olyanban nem volt szerencsém. Vagy szerencsém, hogy nem volt olyanunk. Kezdem úgy érezni, hogy az utóbbi.
- Nem, nem jártunk sehol sem. Egyszer mentünk el kirándulni, mert annyira erősködtem, de az sem sült el túl jól. Az életem nagyjából a suliból és a bolti kisegítésből állt. - válaszolom kissé vontatottan. A végén még elkezd sajnálni, hogy milyen sanyarú sorsom is volt, azt pedig nem nagyon nem szeretném.
- A faluba most jöttem le először, még nem igazán fedeztem fel semmit. Bár annyira nem töröm magam a tó miatt, nem tudok úszni. - mondom a narancs trancsírozása közben. Ebből bizony nem lesz állatka.
- Egy nagyon szép kertet fedeztem fel eddig ami a klubhelyiségünkből nyílik, de ott meg balul sült el a találkozásom egy növénnyel, szóval oda se mostanában megyek vissza. - osztom meg vele a kalandom rövidített változatát nevetve. Most már képes vagyok nevetni a dolgon, bár még azért nem gyógyultam meg rendesen. De már tudok fogni, igaz néha fáj, és néha görcs áll a kezembe, mint most is.
-Affene. - szisszenek fel, ahogy elvágom az ujjam a művészkedés közben. Gyorsan ledobom a kést a pultra, előkotrok egy zsepit, amit vérző pont köré tekerek, majd igyekszem minél előbb letakarítani a vágódeszkát, na meg a kést. Kétlem, hogy a vendégek szívesen vennék ha ilyen közegbe készülne az italuk. Az egésznek nem kerítek túl nagy feneket, értek már engem súlyosabb balesetek is.
- A vonatozás nekem is tetszett, de ez a tértágítós busz még jobban hangzik. Egyszer ki kell próbálnom! Aludni is lehet bennük? Mármint vannak ágyak is? - kérdezem érdeklődve, bár kicsit halkan, mert a szerelmespár még nem távolodott el túlságosan. Belemerültek a másik limonádéjába, meg a Drágám és Édesem és Cukorborsóm és egyéb borzalmas jelzők áradatába. Kicsit fintorogva is nézek rájuk, annyira giccses az ilyen.
~Ki gondolta volna~gondolom, amikor Stella azt ecseteli, hogy főleg szűk ruhái vannak. Erre valahogy rájöttem, bár inkább nem mondok rá semmit, nehogy véletlenül megbántsam vele.
- A mozgó tetkók tök jók lehetnek. Nagyon tetszik, hogy itt minden kép mozog, bár néha elég szemtelen dolgokat tudnak mondani. - mosolyodom el, ahogy visszaemlékszem a legutóbbi ilyen esetre. Egy portré kerek perec közölte velem, hogy cirkuszban van a helyem, annyira viccesen nézek ki. Hát nem édes?!
- Hát, jó kérdés. - hökkenek meg a kérdésén. Hiszek-e a természetgyógyászatos dolgokba. Őszintén szólva néha magam sem tudom. - Hát tudod, abba nevelkedtem, hogy ez az egész működik, elfogadtam ezt a tényt, nem kérdőjeleztem meg. Bár egész eddig úgy tudtam, hogy nincsenek boszorkányok, és tessék. Jobban belegondolva, van, ami tényleg működik, és van ami marhaság. De rengeteg a hiszékeny ember, akiket könnyű rászedni. És sajnos sok ilyet rá is szedtünk. - felelem némi gondolkodás után. Én személy szerint mindig igyekeztem az illetőt valamelyest kielemezve neki készült ékszert csinálni, ott a szeme előtt. Ha nem sikerült nagyon a személyisége mélyére látnom, akkor inkább általánosabb köveket használtam, amik kárt nem okozhatnak, bármilyen is legyen. Hálistennek sokáig nem agyalhattam ezen az idős pár miatt, és mire elmentek már el is felejtettem a témát. Bólogatva hallgatom Stellát, mondanom sem kell, hogy azt bizony én is nagyon szeretném. A bulis értekezése hallatán viszont hangos hahotába kezdek, egy darabig megszólalni sem tudok, annyira rázkódok a nevetéstől.
- Azok alapján, amit eddig elmeséltem, szerinted én voltam valaha buliba? Ez jó! Te aztán tudod, hogy nevettesd meg a másikat! - felelem még mindig kacagva. - Nem, még nem voltam ilyenen. Mesélj, mi volt a legdurvább bulis kalandod?
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. augusztus 18. 15:22 | Link

Stella



Stella kérdése erősen elgondolkodtat, hiányzott vajon az hogy társaságba járjak? Hiányzott-e az, hogy normális életet éljek? Egész eddig nem. Nem is nagyon tudtam a különbséget a kettő között. Vagy legalábbis úgy gondoltam hogy nincs is különbség.
- Nem igazán tűnt fel, hogy bármibe is hiányt szenvednék. Az az ominózus erdős kaland se nagyon maradt meg a fejemben. Annyira emlékszem, hogy elmentünk és ahogy beértünk a fák közé az ösvényre anyum lába megadta magát. Arra emlékszem, ahogy apumnak kell őt cipelnie, és végig siránkozzák az egész utat haza. Azt a következtetést vontam le, hogy a kirándulgatás veszélyes. Illetve tőlük távol lennem veszélyes. Így eszembe se jutott, hogy esetleg suli után az osztálytársaimmal elmenjek valahova. - felelem neki még mindig erősen gondolkodva. Valami mintha birizgálná az elmémet, azt suttogva, hogy ez így nincs rendben, van itt valami a háttérben, amire már nem emlékszem de fontos. Talán ha jobban beilleszkedtem ide, akkor megpróbálok utánajárni a dolognak. Vagy hagyom a fenébe, majd még meglátom.
- Jaj ne érts félre, a tóval semmi bajom, csak bele nem megyek. Amúgy szeretem a vízpartot, mármint képeken meg filmeken mindig szimpatikus volt. - oszlatom el a félreértését. Tényleg, oké hogy van az a tó ott, majd ha kedvem lesz a gaz után felfedezni bármit is akkor majd megkukkolom. Nem kötelező bemenni. - Bár, egy kicsit tartok attól, hogy nem olyan lesz, mint ahogy elképzelem.
Némán figyelem Stella mozdulatait miközben egy adag jégkockával játszadozom a tenyeremben. Vicces, hogy nem olvad el és állandóan hűs és hideg marad tőle minden. Ez nagyon kéne a mugli világba! Az idősebb lányt persze érdekli, hogy is történt az az ominózus eset, gondoltam, hogy így lesz.
- Eldugta a pálcámat, ami kirepült a kezemből egy félresikerült bűbáj hatására, majd pofátlan módon megtámadta a kezemet és összevissza szurkálta, amikor ki akartam szedni alóla. - mesélem el szépítés nélkül a dolgot. Hiába, nem vagyok valami túl jó a gyakorlati varázslatokból, az elmélet az jobban megy, ahhoz sok esetben csak fenék kell meg jó emlékezet. Érdekes módon képes vagyok bárhol és bármikor eltévedni, még az ezerszer végigjárt utakon is, de amit az egyéb dolgokat gond nélkül megjegyzem. - Szinte rögtön el is kezdett dagadni az egész, szédültem, az egyik pillanatban nem hallottam, a másikban nem láttam. Mókás volt lejutni a gyengélkedőre. Ha nem segít egy háztárs biztos nem is sikerült volna. A gyógyító persze hamar helyrerakott, de mondta, hogy még sokáig nem úgy fog működni a kezem, mint kellene. Na meg hogy gőze sincs, hogy hogy is került az a növény be az iskolába, ugyanis tudtával ilyen veszélyes maximum a növényházba lehet, ahol meg a tanár felügyel rá mindig.
Nem nagyon gondolkoztam el azon, hogy vajon tényleg hogyan, sőt még azon se, hogy esetleg jelentenem kellene-e a dolgot. Örültem, hogy megúsztam az egészet ennyivel és hogy már jobban vagyok. Bár, ahogy elnézem a rózsaszín, és ráadásul csillogó ragtapaszt, hát inkább nyúlnék bele abba a gazba még egyszer. De Stella csak segíteni akar, nem bánthatom meg azzal, hogy nem fogadom el a ragtapit. Vagy hogy ne adj isten szörnyülködve közöljem vele hogy hova ragassza azt a cuki darabot. Biccentek neki egyet hát egy mosoly kíséretében, többre nem igazán futja, főleg mivel a narancs leve kicsit csíp, bár nem vészesen, majd ráragasztom a sebre és felmutatom az eredményt. Egy hős vagyok.
- Köszi a tapaszt. Na és az a másik ágy a buszon legalább foglalt volt valaki által? - kérdezem a leghamiskásabb vigyoromat elővéve. Valahogy úgy érzem a történetnek ez a lényege, vagyis ott van a poén elásva, hogy nem egy üres ágyra huppant bele véletlenül a sajátjából. Gyorsan fel is jegyeztem magamnak, hogy ha valaha ilyen járgányra kerülök, akkor még fekve is kapaszkodni fogok.
- Igen, az emberi elme félelmetes. Bármit képes elhitetni a szervezeteddel, ha elég erősen szugerálod magadba. Vagyis, szinte bármit. Nem hiszem hogy ha azt mondogatnád, hogy tudok repülni, tudok repülni akkor tényleg tudnál mindenféle segéddolog vagy varázslat nélkül. De például én akármikor be tudok lázasodni, ha elkezdem mondogatni magamnak a dolgot. - amit Stella elmondott az teljesen átlagos és normális dolog. Tudja, hogy a gyógyszer hat rá, és ha azt hiszi, hogy azt kapja a szervezet képes ténylegesen meggyógyítani a dolgot azt hivén, hogy segítséget kapott hozzá. Sajnos ezt is kihasználjuk rendesen Apuékkal.
-Bulikirálynő? Én? Na az mókás lenne! - felelem kacagva a pultnak támaszkodva. - Akkor mondogathatnám, hogy nincs egy menő rongyom se, amit felvegyek és még igaz is lenne. Amúgy meg, valahogy így sorban. De kezdheted a legemlékezetesebbel is, hogy milyen értelemben az már rád van bízva. - mosolygok tovább, aztán hirtelen beugrik valami, amit biztos hogy nem mernék senkitől se megkérdezni. De Stella eléggé lazának tűnik, és kétlem, hogy kiakadna tőle, úgyhogy veszek egy nagy levegőt és belevágok.
- Öhm amúgy itt állandóan kötelező itt lenni, vagy teszem azt hétvégén ki lehet innen osonni? Teszem azt megnézni azt az alvós buszt. - kérdezem lehalkítva a hangomat azért. Ha tilos az ilyesmi, akkor ne legyen fültanúja más annak, hogy egy elsős szinte azonnal szabályszegésen agyal.
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2018. szeptember 12. 08:56 | Link

Stella



Kicsit kétkedve hallgatom Stella szavait, miközben feldíszítek egy kék italt. Tény, hogy igaza van egy bizonyos értelemben, de úgy érzem, hogy az azért nem normális dolog, ahogy én eddig éltem. Persze ez eddig eszembe se jutott, hiszen annyira természetes volt. Mondani mindenesetre nem mondok semmit, nyilván tudja ő is, hogy mennyire gáz azért ez így, teljesen felesleges kihangsúlyozni. Az a lényeg, hogy annak már vége, itt vagyok, és végre lesznek izgalmas kalandok az életemben.
- Az állatokkal nincs bajom, bár a növényekkel se, csak ne támadjanak meg. Ez mondjuk úgy általában mindenre igaz. Tök mindegy mi az, hagyjon békén és én is békénhagyom őt. - felelem mosolyogva. Az állatokat mindig is jobban kedveltem, bár semmi tapasztalatom nincs velük. Abszolút semmi. Még a szúnyogok is messze kerültek, ami nem olyan nagy baj jobban belegondolva. - A stég jól hangzik, lehet, hogy ha nem túl későn végzünk itt akkor elmegyek és megnézem. Hátha rájövök az illat forrására is. Én inkább naplemente párti vagyok amúgy. - jegyzem meg, majd félbehagyom a gondolatot, amíg kiszolgálok egy eléggé kiöltözött nőt. Kissé lekezelően bánik velem, és persze, hogy nem ad borravalót. Sőt, alig akarja a teljes árat kifizetni a limonádéért. Az ilyenek minek vesznek egy bódéból italt? Nem is értem. Egy ilyen elegáns nőnek inkább valami szalonba, vagy valami inasos étteremben vagy hasonlóban van a helye, ahol mindenki boldogan ugrálja körbe. Ahogy távozik látom, hogy fintorog az italt kortyolgatva. Lehet, hogy nem is szereti a limonádét.
- Arisztokraták - dünnyögöm fejcsóválva, majd észbe kapok, hogy félbehagytam valamit. - Ja, szóval a naplemente. Nincs bajom a napfelkeltével sem, meg a korán keléssel sem, csak valahogy az olyan nem is tudom. A naplemente egy kicsit olyan szomorú. Véget ér a nap, a színei is ezt jelzik. Gyönyörű kombinációban adja tudtunkra az ég, hogy egy kicsit meghal a világ, és beköszönt az éjszaka, a sötétség. A napfelkelte az olyan vidám, már-már túláradóan is az.
Hát ez sem lett túl értelmes megfogalmazás. Most biztos totál idiótának néz Stella, hogy nekem jobban bejön a szomorú, mint a vidám. A romantikus vonzatát egyiknek sem nézem, az nem is nagyon érdekel, hogy miket költenek bele az emberek.
- Arra kezdek rájönni, hogy a normálisság az messze elkerüli ezt a helyet. De na ne már! Boszorkányüldözés egy boszorkányiskolában? Ez azért eléggé röhejes dolog. Meg hát itt mindenkinek van képessége, az egész sulit le akarták csukni? Vagy csak bizonyos képességekre mentek rá? - csóválom a fejem felháborodva. Ez azért még a furábbnál is furább. Lehet, hogy ez megszokott errefelé, vagy ki tudja. Kénytelen leszek még jobban hozzászokni ehhez a világhoz, na meg a fura dolgaihoz, hogy ne lepődjek meg semmin se.
- Á, egy néni. - legyintek lemondóan, majd huncut vigyorral folytatom. - Ha legalább valami helyes srác lett volna! Akkor sokkal mókásabb lett volna az ágyfoglalásod.
Persze szerintem így is mókás a dolog, de biztos vagyok benne, hogy Stella sokkal jobban szórakozott volna, ha nem egy vén banya ölében köt ki. Bár lehet, hogy tévedek és nem ennyire közvetlen az ellenkező nemmel. Na nem mintha az ő hibája lenne ha véletlenül nekik esik, vagy rájuk.
- Pedig a "suliundoritisz" az eléggé komoly dolog. - elmosolyodok a szóhasználatra, tetszik a kifejezés. Találó és mókás. - Szerintem minden gyereknek van, és nem csak akkor, amikor dogát kell írni. Tuti, hogy a szüleinknek is volt, szóval nem kéne úgy lebecsülniük a dolgot. És nem engedte, hogy otthon maradj? - kérdeztem vissza érdeklődve. Kicsit talán magam is meglepődöm, de tényleg érdekel, hogy Stellával mi minden történt, meg hogy s mint. A szokásos udvariassági köröket már rég lefutottuk, és tessék, még mindig beszélgetek vele. Ez se túl gyakori, vagyis, ez se volt túl gyakori nálam. Vidám és szórakoztató lány. Ezzel a bulikirálynős gondolatával meg pláne megnevettet. El se tudom magam képzelni egy bulin, se normális ruhában, se báliban.
- Hát, azt nem tudom, hogy mi az álmom, de ilyen bálkirálynős, hercegkisasszonyos vágyaim nincsenek. Mindenesetre már várom, hogy legyen egy buli, hogy megtudjam hogy szórakoznak önfeledten a diáktársaim. - egy ilyen eseményből tuti, hogy jó sztorik tudnak kisülni. Bár biztos, hogy vannak olyanok akiknek a bulizási szokásaira nem vagyok kíváncsi, meg olyanok is, akikből ki se nézném, hogy tudnak egyáltalán olyat. Jobban belegondolva magamról sem hiszem, hogy nagy bulizó lennék, de persze tévedhetek. Végülis egész idáig azt mondogattam, hogy boszorkányok nincsenek, erre tessék. Nem hogy vannak, de még én is az vagyok.
Felnevetek, ahogy hallgatom Stella történetét. Az biztos tényleg elég ciki lehetett. De lehetett volna rosszabb is.
- Örüljön, hogy csak megfogtad a kezét. Sötétbe ki tudja, akár meg is csókolhattad volna. Na az eléggé pfúj lett volna. Osztálytársam járt így, bár neki nővére van. - vigyorodom el. Tehát jól gondoltam, nem egy visszahúzódó típus fiútéren sem Stella. Mondjuk aki ilyen jól néz, annál ez nem is csoda. A varázsszökőkúton viszont megdöbbenek. Nem azon, hogy létezik, hanem hogy ilyen módon működik. Micsoda hülyeség! És ha véletlenül beleesik az ember? És beleiszik? Azzal mi lesz?
- Az igen! Tehát a varázsszökőkútakkal jó lesz vigyázni. Még jó, hogy nem ittál bele, akkor ki tudja, lehet hogy békává változtál volna. Szándékosan ilyenre volt csinálva, vagy valaki megbűvölte vajon? - teszem fel a költői kérdést. Igazából teljesen mindegy, a sztori így is, úgy is jó, érdekes. Valahogy akármit is mesél Stella a fura kalandjairól nem az az érzés fog el, hogy na innen el le kell lépni, mert veszélyes hely, vagy hasonló. Inkább kíváncsivá tesz, szinte már-már szeretném kipróbálni a dolgokat. A szökőkutat mondjuk pont nem, azt inkább kihagynám.
- Biztos jól mutattál zöldbe - teszem még hozzá kuncogva, majd összefoglalom az eddigiek alapján a "diagnózist". - Szóval téged folyton megtalálnak a fura, szokatlan vagy vicces helyzetek. Vagy éppen te őket. Aki a közeledben van, vagy jóban veled az garantáltan nem unatkozik. Jó lesz téged szem előtt tartanom.
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 16. 18:39 | Link

Thomas


 
péntek délután| o | oo


Valami hihetetlen, hogy mennyire nagyon izgatott vagyok. Teljesen be vagyok zsongva. Annyira, hogy suli után nem hazakocogtam – ahogy szoktam- hanem hoppanáltam, hogy minél előbb elkezdhessek készülődni az esti programra. Persze azt mondanom sem kell, hogy rekord idő alatt kész lettem, még saját magamhoz képest is, pedig alapból nem szoktam órákig pepecselni azzal, hogy mit veszek fel meg ilyesmi. Szóval egy ideig otthon róttam a köröket, és percenként néztem az órára, hogy mikor indulhatok már el. Tuti megátkozták, mert vagy tíz percen keresztül mutatta azt, hogy nem telt el egy perc sem. Amikor már végképp nem bírtam mit kezdeni magammal akkor inkább elhagytam a házat és igyekeztem a lehető legkisebb léptekkel ténferegni a faluban. Mosollyal az arcomon fedezem fel az újabb díszeket, ebből már afféle megszokást csináltam. Nap mint nap látom ezeket a kirakatokat, végigjárom az utcákat, keresve az újdonságot. Az egyik ablakban táncoló hóember előtt különösen sok időt töltök, nagyon mókás darab.
Végül – mivel nem szeretném ha a  barátomnak várnia kellene rám – jóval a megbeszélt idő előtt lecövekelek a könyvesbolt előtt. Vagyis jóval azelőtt, hogy Thomas ideérhetne, hiszen mindig korábban érkezik. Pompás választás volt ez a hely, hiszen örömmel nézegetem a kirakatba kiállított könyveket. Van is olyan, amit megjegyzek magamnak, hogy talán megveszem. Kesztyűbe bújtatott kezem a piros szövetkabátom zsebébe mélyesztve, sálba bugyolálva, sapival a fejemen nézelődöm egy darabig, majd hátat fordítok az üvegnek és az embereket kezdem el figyelni. Megállás nélkül karácsonyi dalokat dúdolok, nem is csoda. Mondtam már, hogy be vagyok zsongva hogy nemsokára már a karácsonyi vásárban fogunk kóvályogni a barátommal? Meg attól, hogy nemsokára karácsony? Az első karácsonyom az új helyemen, csoda izgalmas. Már alig várom, hogy beszerezzek még pár díszt meg miegymást. Meg apróságokat. Aj, csoda klassz lesz!
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 16. 21:34 | Link

Thomas


 
péntek délután, karácsonyi vásárba tartva| o | oo


Izgatott gyerekek szaladnak el mellettem, és hirtelen erős késztetést érzek arra, hogy velük tartsak. Hogy én is a mindenféle jóval kecsegtető vásári forgatagba vessem magam. De majd hamarosan, ezzel nyugtatgatom magam. A kastélyban lakóknak most ezerszer könnyebb, hiszen nem azt látják minden áldott nap (vagy nem feltétlenül), hogy micsoda sürgés-forgás-szervezkedés van a faluban. Én már mióta az üresen álló bódék, letakart koripálya bűvöletében vagyok, napról napra egyre izgatottabban. Őszintén szólva nem is nagyon tudom, hogyan voltak képesek elviselni az ismerőseim mostanában.
Előbb észreveszem a párost, mint ők engem, de azt nem tudnám megmondani, hogy a kutyus lépteit hallom-e meg előbb, vagy a barátom hangját. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy széles mosollyal az arcomon figyelem őket és csupán egy pillanatra szalad fel a szemöldököm, ami szinte azonnal elismerésbe megy át. Csak így, mindenféle nélkül közlekednek. Ügyes, jó kutya.  Amíg Thomas észre nem vesz addig van időm megfigyelni őket rendesen. Herceg csüng a fiú szavain, okos szemével úgy néz rá, mintha mindent értene. Mintha a fiú lenne a világ közepe. Így is van, ennek így is kell lennie. Thomas pedig, na hát őt nem kell bemutatni.
- Sziasztok! – köszöntöm őket melegen rájuk mosolyogva és türelmesen, higgadtan álldogálok, barátságosan a kutyusra nézve. Elfojtom a vigyoromat, amikor szabályosan be vagyok mutatva az állatnak, nem csupán szóban, de testbeszéddel, tettekkel is.
- Szia Herceg! – üdvözlöm külön a blökit is várva, hogy valamiféle jelt adjon a továbbiakról. Amúgy is szeretek ráköszönni az állatokra, az meg, hogy még hasznos is külön jó. Sok mindent ki tudnak olvasni az ember hangjából, na meg nem árt azért valahogy jelezni, hogy mindjárt összetaperolom. Közelebb lép hozzánk a szürke kutyus, egy pillanatra Thomasra nézek, az ő beleegyezését is kérve, majd lassan előre nyújtom jobbomat, hogy megszaglászhassa. Haladjunk szépen lassan, csak sorjában.
Nagyon ügyes okos kutyus vagy. Így közlekedni póráz nélkül, bizony nagy szó ám – dícsérem kedvesen az állatot miközben végig a rezdüléseit figyelem. Hogy amint bármiféle bizonytalanság észlelhető rajta már húzódjak is vissza teret adva neki. Legszívesebben nyilván térdre borulnék a macskakövön és agyon simogatnám, sőt ölelgetném és puszilgatnám is az ebet. De majd később erre is sor kerül, reméljük. Rápillantok a barátomra és egyszerűen érdeklődöm a hazavitelről, az otthoni körülmények megszokásáról, az összeszokásukról. Látszólag teljesen egy hullámhosszon vannak, és kétlem hogy bármi gubanc lett volna. De inkább megkérdezem, legalább szokja a hangomat is Herceg. – Hogy vagytok?
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 17. 17:54 | Link

Thomas


 
péntek délután| o | oo


Megkapom az engedélyt, és már megy is az ismerkedés. Én ugyan tökéletesen jól emlékszem Hercegre, de természetes, hogy neki nem árt egy kis emlékeztető. Főleg mert a menhelyen inkább a leendő gazdijával volt elfoglalva, ami így is volt jól. No meg amúgy is idő kell neki, mire megszokja az új helyzetet, a gazdiját, az otthonát, a szokásait. A hozzá közel állókat, akikkel gyakran találkozik. Nagyon intelligens eb, úgyhogy nem lesz neki gondja ezzel, hamar beilleszkedik majd.
Miután megszimatolt rendesen a blöki meg is simogatom a buksiját, megvakargatom a füle tövét, azt minden kutyus szereti. Közben pedig egyre nagyobb vigyorral az arcomon hallgatom Thomast, hogy is telnek a napjaik együtt.
- Hát ez nem is meglepő, hogy a közeledben szeretne aludni. Azon csodálkozom, hogy nem az ágyadba akar betelepedni – vigyorgok rá a barátomra. Hát vagy lehet, hogy akar, csak még nem mer, ki tudja. Időközben le is guggolok, hogy ne kelljen hajolgatnom a további simihez. Herceg vállát, lapockáját simítom át, elcsodálkozva azon, hogy milyen izmos. Mármint látszik rajta, hogy az, csak hát na, így azért akkor is más. – Rileyhoz? Azt meghiszem, hogy jól el van nála – bólintok egyet arra gondolva, hogy a doki nagyon is jól kijön az állatokkal. Azonban az enyhe meglepettséget nem tudom elég gyorsan eltüntetni az arcomról. De hát gondolhattam volna erre, hiszen Thomas csak nem hagyja már teljesen egyedül a tök üres lakásban a kutyáját. A kert az sokkal jobb, meg Riley elég gyakran haza tud látogatni munka közben. Sőt, akár Thomas is, ha lyukasórája van éppen. Milyen klassz is lenne ha behozhatná magával a suliba Herceget! A gondolataim hamar vidámabb irányt vesznek, ahogy elképzelem a kastély falai között fel-le száguldozó kutyát, a nyomában kacagva futó Thomast. Na meg az is leesik, hogy mindjárt itt a téli szünet, akkor aztán nem lesz suli. És egész álló nap együtt lehetnek majd. Jó lesz.
- Azt hittem, hogy lehet kandallózni állattal, ha ölbe tudod venni és megmarad nyugton – árulom el én is, hogy nem vagyok túl tájékozott ebben a kandallós témában. Még mindig nem. Szerencsére nem is kell már vesződnöm azzal, hogy megszokjam, ha nagyon muszáj akkor hopp és kész. Állattal mondjuk még nem próbáltam. – Jól viseli a hoppanálást? Nincs tőle rosszul?
Hát igen, kérdésekből változatlanul kifogyhatatlan vagyok, viszont tényleg nagyon igyekszem ám visszafogni magam. Elég sok mindent meg tudok így is. Most például azt, hogy a kutya pórázon van. Hogy mi? Értetlenül meredek rá a nyakörvre, ami igazán pompás darab, már megfigyeltem a simogatás közben is. Lassan felállok és  ismét szemügyre veszem. Majd Thomas csuklóját is megvizitálom, egyre jobban elkerekedő szemekkel. Mivel a kutyust nem akarom azért annyira összetapcsikolni – még nem ismer annyira ugyebár – ezért a barátom kezén lévő anyagot tapintom végig, keresve valamiféle láthatatlan zsinór vagy fonal vagy akármi nyomát. Hiszen valahogy egymáshoz kell, hogy rögzítve legyenek!
- És ez hogy is működik? A tiédet meg az övét összeköti ilyen láthatatlan bőrszíj? Vagy fémszerű? Milyen hosszúra tudod elengedni? Hogy tudod kibogozni ha beletekeredik valamibe, hiszen nem látod – továbbra is értetlenül nézek, ujjaim tovább vezetve a karkötőjén. Ami egyébként nagyon szép darab. Ezt persze nem sikerül közölnöm, hiszen annyira meglep ez az egész. Aztán egyszer csak mozdulatlanná dermedek, ahogy bekúszik a fejembe egy gondolat. Na várjunk, valamiféle varázslat lenne az egész? És amolyan gondolati módon működne?
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. december 17. 17:57 Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 18. 18:56 | Link

Thomas


 
péntek délután| o | oo


Ó, szóval hogy erre ráhibáztam. Hát így már mindjárt más. De most komolyan, nem logikus? Ha egyszer az én macskám is a fiúval akar aludni, akkor majd pont hogy az ő kutyája nem akarna? Hű, zsúfolt lesz az ágya akkor ha beengedi a szürkeséget, mármint elférnének ketten azon a keskeny ágyon? Nálam ugye n…na elég. Ezt itt most be is fejeztük. Szóval a kutyus egyelőre a saját fekhelyén alszik, és minden klafa.
- Az tényleg nem lenne okos ötlet. A legszuperebb az lenne, ha veled lehetne órákon is, szerintem van annyira okos, hogy meg se moccanna és csak aludna amíg te bájitalt főzöl vagy ilyesmi. De nyilván ez ugye veszélyes, szóval … jó megoldás, hogy Rileynál van – a körülményekhez képest a legjobb. Mondtam én, hogy Thomas jó gazdi lesz. Azon azért picit meglepődöm, hogy miért nem megy a szürkeséggel a kandallózás. Mármint, elbírná, nem? Vagy, a sok izom miatt olyan nehéz? Esetleg fickándozna? Mondjuk ő jobban tudja, biztos megkérdezte, hogy lehet-e, nem lehet és talán azt is, hogy miért. Én csak tippelgetek itt. A lényeg, hogy a hoppanálással nincs baj. Arról mondjuk fogalmam sincs, hogy a varázsvilághoz szokott állatok mennyivel könnyebben alkalmazkodnak az ilyen utazási formákhoz, mint a mugli társaik. Sose próbáltam utazni egyikkel sem úgy igazán. Vonatoztunk Benitoval, de az más. Lehet, hogy vele kezdem a társashoppanálás gyakorlását. Ha valamit elrontok ő úgyis azonnal jelzi, fájdalmasan.  
Na ez azért így nem teljesen igaz. Tudom, hogy működik egy póráz. Rácsatolod a kutya vagy akármi nyakörvére a szíjat, vagy fém láncot -attól függ miből van- és fogod a fogantyús végét. Így nem tud messzebb menni. Ez egy póráz. A mugli világban. Itt nyilvánvalóan nem. Szóval én csodálkozom az ő módszerükön, ő csodálkozik a miénken. Talán majd egyszer elmagyarázom neki a mugli-félét is, de jelenleg sokkal izgalmasabbnak tűnik az, hogy most hogy van Herceg idekötve hozzá.
- Tehát, ha csak úgy szimplán van a kezed és lóbálod összevissza, akkor nem használod? Vagy úgy teszel mintha húznád vagy mintha szorítanál, tartanál valamit és akkor ezeket érzékeli az ő nyakörve is? – fogalmazom át egy kicsit, hogy jól értem-e a működését. Legalábbis, amit elmondd nekem abból ez jön le. – És a karkötőd tudja, hogy mikor szeretnéd a kutyát irányítani és mikor fogsz meg csak úgy valami mást?
Lehet, hogy ez egy hülye kérdés. Biztos valamiféleképpen ki tudja szűrni a karkötő a mozdulatokat. Vagy, nem tudja? És akkor abba a kezébe nem foghat semmit meg nem csinálhat vele semmit, amíg kutyát sétáltat? Az milyen fura lenne már, nem, ez tuti hogy nem így van. Egyébként a nyakörv fogó részről a magyarázat az pont, hogy teljesen érthető számomra és logikus is. Annyi, hogy nem ott a kutya mellett állva fogja meg a nyakörvet, hanem tök messze és a varázslat megoldja a többit. Tiszta sor. Láttam én már ennél jóval cifrábbakat is.
- És a szájkosár? Tudod, hogy ne harapjon meg még véletlenül sem más kutyát vagy embert. Ami kell, ha fel akarsz szállni vele valamiféle járműre – kérdezek tovább félrebillentett fejjel, tovább simogatva a kutyust. – Vagy, ilyen nincs nálatok? És … és, mi a helyzet a kajával? Kunyerál? – teszek fel még többet a kifogyhatatlan táramból, majd hirtelen elhallgatok és szégyenlős mosollyal az arcomon nézek az újdonsült gazdira. – Bo-bocsánat, csak ez annyira … ajj…Thomas ez olyan izgalmas. Van egy kutyusod! – mintha nem tudná …
Szál megtekintése
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 20. 23:46 | Link

Thomas


 
péntek délután, vásárba érkezvén | x | o


Pont ezért nem értem. Az rendben van, hogy egy varázslény jobban bírja. Mondjuk egy crup. Az varázslény. De egy pitbull terrier szerintem nem az. Mármint nem csak a varázsvilágban létező állat, hiába született ilyen helyre. Lehetséges, sőt mi több valószínű, hogy mugli eredetű ugyebár. Hm, mondjuk ha már ő a sokadik generáció óta varázslók közt élők leszármazottja … oké, nem mondtam semmit. Azt hiszem már értem miről van szó.
A pórázas dolgot is úgy tűnik, hogy jól értelmeztem. Azt továbbra is magas, hogy honnan tudja a karkötő, hogy mikor mit akar. De komolyan, honnan tudja? Elhiszem, elfogadom, hogy tudja. Mert hát láthatom is, hogy tudja. De … hogy? Annyira szokatlan ez nekem, és annyira új, hogy egyelőre még a mugli felfogás dolgozik bennem. Majd hamarosan napirendre térek a dolog felett.
- Hát, mondjuk elég intelligensek a varázslók állatai a muglikéhoz képest. Szóval nyilván nem harapdálnak össze-vissza. Ó meg várj csak, ti nem is nagyon közlekedtek úgy tömegközlekedéssel – kapom a kezem a homlokomhoz, de végül nem csapok rá. Nem szeretném megijeszteni a kutyust. Hogy még mennyire mugliként kezelem ezt a témát … hát ezt tökéletesen visszaadja a ’ti’ szócska.
- Úgy értettem, hogy amikor eszel, akkor nem nézi-e ki a szádból a falatot – felelem gyengéden miután mosolyogva végighallgattam hogyan működik ez a kajakérő dolog. Lehet, hogy nem fordított pontosan a kereszt, vagy nem létezik ez a kifejezés angolban, amit használtam. De így rendesen elmondva biztos átmegy rendesen a szöveg. Az elérzékenyülő hangra csak elmosolyodom, egyáltalán nem meglepő ezt hallani.
- Igen, mehetünk – bólogatok mosolyogva és egy ideig csendesen baktatok Herceget figyelve meg Thomast, ahogy irányítja. Őszintén szólva nekem ez eléggé bonyolultnak tűnik. Lehet, hogy csak így külső szemlélőként és teljesen logikus és egyszerű lenne ha én is használnék néha ilyesmit.
És, tud valamilyen trükköket? Ül, fekszik, pacsit ad, apportíroz ilyesmi? - ó ne, még több kérdés, még több kérdés. Valaki most már igazán elhallgattatna! Hál’ Istennek a vásár egyre közelebb kerül hozzánk, így egy kicsit elterelődik a figyelmem. Napok óta figyelem, ahogy a nyitásra készülődnek. Elképesztően izgalmas, hogy végre meg is vannak nyitva a bódék. Tekintetemmel gyorsan körbepásztázok, naná hogy gesztenyeárust keresek. Mi más? Egy éve erre várok!
- Itt marad? De … ó, értem – hökkenek meg észrevéve, hogy a kutyust kiköti és elmagyarázza neki, hogy mi fog most történni. Oké, nem nevezném kikötésnek, hiszen láthatóan semmit nem köt sehova. Ez is szokatlan, de kétség kívül sokkal jobb megoldás, mintha ténylegesen kikötné. Belecsavarodhatna, megfojthatná magát. Egy újabb pont a varázsvilágnak. Megsimogatom „búcsúzóul” én is a kutyust, aki okos tekintetét le sem veszi a gazdájáról. Hihetetlen intelligensnek látszik.
- Nem szereti a tömeget ezek szerint? Hm, szerinted találunk neki valami finomságot a vásárban? – érkezik egy újabb kérdés tőlem, miközben beérünk a bódék közé. Persze néha azért lopva hátrapillantok, hogy viselkedik az eb, hátha esetleg vissza kell sietnünk megnyugtatni, vagy hasonlók. – Szeretnék venni valamiféle díszeket a lakásba, ha találunk. Tényleg, azt láttad, hogy a pizzázó előtt kint vannak a kukoricafigurák? Karácsonyi dalt énekelnek, nagyon szuper!
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. december 21. 07:46 Szál megtekintése
Fő utcza - Juhász Laura hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza