Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Fáradt. Nemhogy a pizzázó átalakítását és az azt követő evés-ivást nem pihente ki, de még az utazást se. Jót tett neki, hiába volt az idő katasztrofális, hiába nem tudott olyan nagyokat túrázni, mint tervezte, a levegőváltozást, igenis meghozta a várt visszatalálást. Talán.
Barnabás személyisége még mindig ugyanaz az egyszerű lélek, aki mindenkiben a jót akarja meglátni, ugyanakkor a két hét alatt rá kellett ébrednie, hogy nem lehet annyira szerencsétlen, főleg, ha be akarja bizonyítani, hogy képes egy éttermet irányítani. Így hát az ember visszajött, egy kevéske változás ment benne végig, de ez egyáltalán nem fogja a hétköznapjait nagyban befolyásolni. Főleg úgy, ha a családtagjai hallani se akarnak arról, hogy pihenne, s míg távol van, elfoglalják páran az otthonát.
A Fő utcát rója éppen, Karolina társaságában. A kislány annyit van mostanában vele (kivéve ugye ezt a két hetet), hogy lassan már kezdi azt érezni, hogy hétvégi apuka lett belőle. Pedig abban aztán teljesen biztos, hogy Ő senkinek se a faterja.. Ahhoz akciózni is kellene néha..
Na, de a lényeg, a kislány toporog, mert kis csülkeivel még nem tud olyan gyorsan menni. Bánki éppen koffein adagot vesz, hogy míg sétálnak valami erő megszállja és lehessen ismét a jó fej nagybácsi, aki az aranykecskét is lehozza a csillagos égről. Fordul, mosolyog a lányra, fizet, fordul és hopp, volt Karolina, nincs Karolina. A kisasszony kihasználva azt a röpke pillanatot, míg Barnabás a galleonokat számlálta, elfutott méghozzá nem máshova, mint egy másik szőkeséghez.
- Sájjjkáááánnnnny - ad hangot a leányzó, hogy természetesen figyeljen rá mindenki, miközben még mindig vágtat, mint valami táltos paripa, egészen a végzet asszonyának nem titulálható Opheliához. Hogy biztos mindenki hallja merre tart, a sárkány szót, saját kis nyelvén folyamatosan ismételgeti egészen addig, míg a nőhöz nem ér. Bánki meg csak mosolyog a szemüvege alatt, mert lássuk be, ez aztán nem a legnagyobb bók egy nőnek. Természetesen, szép, lassú léptekkel, mintegy kiélvezve azt, ahogy a lányka kiabál, Ő is megérkezik hozzájuk és bűnbánó tekintettel néz a nőre.
- Bocs - leguggol a kisebbik szőkéhez, hogy magához vonja, de Ő aztán megmakacsolja magát és Ophelia mögé bújik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=783860#post783860][b]Bánki Barnabás - 2019.12.16. 14:14[/b][/url]

Fáradt. Nemhogy a pizzázó átalakítását és az azt követő evés-ivást nem pihente ki, de még az utazást se. Jót tett neki, hiába volt az idő katasztrofális, hiába nem tudott olyan nagyokat túrázni, mint tervezte, a levegőváltozást, igenis meghozta a várt visszatalálást. Talán.
Barnabás személyisége még mindig ugyanaz az egyszerű lélek, aki mindenkiben a jót akarja meglátni, ugyanakkor a két hét alatt rá kellett ébrednie, hogy nem lehet annyira szerencsétlen, főleg, ha be akarja bizonyítani, hogy képes egy éttermet irányítani. Így hát az ember visszajött, egy kevéske változás ment benne végig, de ez egyáltalán nem fogja a hétköznapjait nagyban befolyásolni. Főleg úgy, ha a családtagjai hallani se akarnak arról, hogy pihenne, s míg távol van, elfoglalják páran az otthonát.
A Fő utcát rója éppen, Karolina társaságában. A kislány annyit van mostanában vele (kivéve ugye ezt a két hetet), hogy lassan már kezdi azt érezni, hogy hétvégi apuka lett belőle. Pedig abban aztán teljesen biztos, hogy Ő senkinek se a faterja.. Ahhoz akciózni is kellene néha..
Na, de a lényeg, a kislány toporog, mert kis csülkeivel még nem tud olyan gyorsan menni. Bánki éppen koffein adagot vesz, hogy míg sétálnak valami erő megszállja és lehessen ismét a jó fej nagybácsi, aki az aranykecskét is lehozza a csillagos égről. Fordul, mosolyog a lányra, fizet, fordul és hopp, volt Karolina, nincs Karolina. A kisasszony kihasználva azt a röpke pillanatot, míg Barnabás a galleonokat számlálta, elfutott méghozzá nem máshova, mint egy másik szőkeséghez.
- Sájjjkáááánnnnny - ad hangot a leányzó, hogy természetesen figyeljen rá mindenki, miközben még mindig vágtat, mint valami táltos paripa, egészen a végzet asszonyának nem titulálható Opheliához. Hogy biztos mindenki hallja merre tart, a sárkány szót, saját kis nyelvén folyamatosan ismételgeti egészen addig, míg a nőhöz nem ér. Bánki meg csak mosolyog a szemüvege alatt, mert lássuk be, ez aztán nem a legnagyobb bók egy nőnek. Természetesen, szép, lassú léptekkel, mintegy kiélvezve azt, ahogy a lányka kiabál, Ő is megérkezik hozzájuk és bűnbánó tekintettel néz a nőre.
- Bocs - leguggol a kisebbik szőkéhez, hogy magához vonja, de Ő aztán megmakacsolja magát és Ophelia mögé bújik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=783953#post783953][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.16. 22:00[/b][/url]

Úgy döntöttem, hogy kicsit elengedek mindent. Rengeteg helyen kéne lennem egyszerre, túl sok mindent kellene csinálnom egyszerre több helyen, és mára jött el az a pont, amikor közöltem mindenkivel, hogy lógva lehet hagyni. Elugrok a rezervátumba pár napra, de előre bocsátottam mindenkinek, hogy én most ott vendég leszek és nem munkatárs, főnök, alkalmazott, munkaerő. Nem, vendég, akit békén lehet hagyni a sárkányaival, hogy csak élvezze a társaságukat. Ez annyit jelent, hogy az inkubátorok mellett fogok olvasni, mert az egyik tojás így is fokozott felügyeletet kíván. Megrepedt, amikor a nőstény mennydörgő úgy döntött, hogy akkor ő most megöli a hímet, mert miért ne? Tipikus nő, hisztizett egy csomó ideig mire végre hagyta, hogy hasson a kábítás, és komolyan sajnáltam, mert nagyon küzdött a tojásáért, de tekintettel arra, hogy túlságosan elrepedt, nem hagyhattam mellette. Visszafogja kapni a porontyot, körülbelül negyvenöt nap múlva. Addigra biztosan kikel a drága és egy boldog családot fognak alapítani, anélkül, hogy az apuka meghalna. Pedig semmit nem csinált az a szerencsétlen!
Gondolataimba merülve, komótosan, kissé szórakozottan sétálok a hopponálási pont felé, az a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az odajutásomnak, amire nekem most feltétlen szükségem van. Táskám pántjához nyúlok, dobok rajta egyet, hogy feljebb legyen a vállamon, majd meghallom. Kislány hang, ami túlontúl ismerős, és azt kiabálja, hogy sárkány. Vajon ki lehet ez? Mosolyogva guggolok le Karolához, hogy magamhoz öleljem, ami nem tart tovább pár másodpercnél, mert nem sokkal később meghallom a férfi hangját is. Szívem kihagy egy ütemet, amikor megszólal, majd Karolát elengedve egyenesedem fel, hogy Barnabásra emeljem kékjeimet. A kislány lábam mögé bújik, azzal a lendülettel, ahogy a férfi leguggol érte, én pedig halkan felnevetek.
- Nem gond - fojtom el nevetésemet, alsó ajkamat beharapva. - Sárkányokat emlegettél, ugye? - pillantok le Karolára, aki hevesen bólogatni kezd, de nagyon ügyelve arra, hogy Barnabás nehogy megkaparinthassa. Lenyúlok oldalam mentén, hogy megfogjam a kislány kezét. - Éppen a sárkányokhoz megyek. Velem tartotok? - kérdésemet már a férfinak intézem, mert ha ő nemet mondd, akkor az bizony nem és egyedül megyek tovább. Majdnem olyan könyörgő tekintettel nézek Barnabásra, ahogy Karola teszi. Gyönyörűek lehetünk kívülről, legközelebbi újságban az lesz, hogy a gyermek az enyém, és Barnabás az apuka. Klassz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=783966#post783966][b]Bánki Barnabás - 2019.12.16. 22:49[/b][/url]

Nos mondjuk ki. Bánki már abban a pillanatban tudja, hogy a nap hátralevő része nem az Ő tervei szerint fog alakulni, mikor meglátja a két szőkeség ölelését. Ez a szavak nélkül köttetett paktum biztos, hogy rövid időn belül a sírba fogja vinni. Mivel nem akar úgy érkezni A NŐ mellé, mint valami narkós tróger, mielőtt elindulna felé, neki is vesz egy feketét, olyan jó erőset, amilyennek Opheliat is gondolja.
Mellékesen megjegyzendő, hogy hősünk feje éppen annyira lüktet, hogy csak másodpercek választják el az összeomlástól. Ezért becsülendő tőle, hogy az Eridon házvezetőjét megpillantva, nem fut hazáig, mint egy beszart óvodás, hanem megindul felé. És még ajándékot is visz. Micsoda fejlődés ez Bánki.
- Karola, kérlek ne most játsszuk ezt - egyenesedik fel kissé fáradtan, majd Opheliára tekint és szerencsétlen elfelejt levegőt venni, meg még a szíve is úgy dönt, hogy egy pillanatra feladja a szolgálatot.
- Izé, ezt neked hoztam - nyújtja kissé zavartan a nő felé, s nem kezdi el magyarázni azt, hogy milyen szarul nézett volna már ki, ha a félig megivott kávéját ajánlja fel.. Inkább csak a kisebbik szőkére pillant, aki úgy bújik a nő mögé, mintha minimum az anyja lenne. Valahol mélyen reméli, hogy Carolina közli velük, mennyire siet, de mikor a sárkányok ismét szóba kerülnek, kezdi sejteni, hogy bizony ez a titkos kis szövetség a két nőnemű között sokkal mélyebben burjánzik, mint azt gondolta.
Karola szeme csillan, máris ugyanazt a kérlelő tekintetet tolja, amit a nagyobb szőke is. Barnabás meg áll ott, fejben ezernyi érvet felsorakoztat, hogy ez miért is nem jó ötlet. Iszik is egyet a kávéból, hogy időt nyerjen a lehető legjobb kifogás kiötlésére, s mintha Karola ezt megérezné, előbújik a nő mögül.
- Megigéjtétek - néz nagyra nyílt szemekkel hol a nőre, hol a férfira. Barnabás pedig nem tud ezzel mit kezdeni. Sóhajt. Carolinára néz. - Jó ötlet ez? - teszi fel végül a kérdést. Az ő fejébe azért még ott vannak a történtek, nagyon is. S bár egyértelmű, hogy kettejük közül ő az ostobább, mégiscsak a nőt érte sértés, így a sárkánykirálynőn múlik igazából, hogy mennek e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784270#post784270][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.18. 09:52[/b][/url]

Kellemes a hasznossal alapon, igazából tényleg teljesen belefér az, hogy most elvigyem magammal Karolát a sárkányaimhoz. Na nem kaja gyanánt, hanem megnézni őket, és talán, ha nagyon szerencsések vagyunk, akkor még odaérünk etetésre is. Mi a legnagyobb királyság egy kislánynak? Ha láthat egy sárkányt és, ha láthat egy sárkányt enni. Ennél több nekem sem kellett volna kislány koromban, csak akkor még Merlin sem tudta mi leszek, ha nagy leszek.
- Köszönöm - mosolyogva nyúlok a kávéért, fokozottan figyelek arra, hogyha egyetlen egy mód van rá, akkor véletlenül se érjek Barnabáshoz, de nem jön össze. Ujjaink pár másodpercre egymáshoz érnek, gerincem mentén pedig rögtön végig fut a bizsergés és valami megmagyarázhatatlan elektromosság. A rohadt jó életbe! Mintha mi sem történt volna húzom vissza kezemet, benne a kávéval, amiből jólesőt kortyolok, majd mosolyogva pillantok le a kislányra, akinek szavait intézi Barnabás.
Csak könyörgő tekintettel nézek rá, ahogy Karola is, és reménykedem, hogy belemegy. Barnabás arcát elnézve lehet jobban jártunk volna, ha benyomok valami oltári hazugságot, amivel kimentem magam a helyzetből, de a kislány rajongása a sárkányokért kicsit magamra emlékeztet. Engem nem támogattak soha abban, amit szerettem, maximum anyám, de ő elég hamar elment mellőlem, apámra meg nem számíthattam. Én szeretném támogatni Karolát abba, hogyha érdeklődik a sárkányok iránt, akkor ne féljen belevágni, ne legyen rest küzdeni érte. Mosolygok, mert tényleg egy sokkal fiatalabb, mégis régi önmagamra emlékeztet a kislány.
- Természetesen - bólintok egy határozottat. - Ott leszek én is, jelenleg négy elemi mágus dolgozik velünk, fokozott a védelmünk az újítások miatt - mosolyodom el kicsit oldalra biccentett fejjel Barnabásra. - Naaaa, igaza van Karolának, tényleg megígértem neki - a többesszám indokolatlan lenne tőlem, mert tényleg csak én ígértem meg neki, Barnabásnak meg nincs más választása. - Jó lesz, gyere - karolok bele Barnabásba teljesen figyelmen kívül hagyva az érzést, ami hatalmába kerít. Másik kezemmel Karola kiskacsójára fogok rá, majd elindulok a hopponálási pont felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784274#post784274][b]Bánki Barnabás - 2019.12.18. 11:15[/b][/url]

Ha valaki egyszer sírba viszi Bánkit az biztos, hogy Ophelia lesz. Szerencsétlen ember meg van itt feszülve, mint egy betontömb, erre a nő még hozzá is ér! HOZZÁ. Hát ettől Barnabás olyan szinten fagy le, hogy másik kezéből majdnem repül is ki a kávé. De a Szentlélek szerencsére közöttük jár, s megmenti őket a koffein háborútól, meg attól, hogy Bánki ájultan essen össze. Nem tehet róla. Egyszerűen ez a nő, úgy képes leblokkolni minden maradék józan eszét és szerencséjét, hogy meg se kell szólalnia.
Nyel egy nagyot.
Azán kortyol egy nagyot.
Csessze meg ez a nő.
Sóhajt.
Ránéz a kisebbik szőkére, aztán a nagyobbra, megint sóhajt. Érzi a zsigereiben, hogy úgy sétált be a csapdába, hogy gyakorlatilag meg se mozdult. Nem állíthatja azt, hogy ne tetszene neki, Ophelia mennyire megkívánja tartani ígéretét, de amellett mégse tud elmenni, hogy ő maga még mindig megveszik a nőért. Ez van. Bánki már csak ilyen.
– Én nem erre gondoltam – rázza meg a fejét, de még mielőtt neki állhatna szemeivel meg testtartásával és füstjelekkel elmagyarázni, hogy a kettejük közötti kialakult valamire gondol, a nő már belé is karol. Bánki szemei meg majd kiugranak a helyeikről, mert erre aztán főleg nem számított. Ophelia úgy tűnik igen könnyedén ugrott túl mindenen, s ez a férfit egy hangyányit zavarja. Tudja Ő jól, hogy nem több éves kapcsolat volt közöttük, de tekintettel arra, hogy Barnabás nagyon nehezen nyit bárki felé, számára ez a pár alkalom igenis mélyen megmaradt.
– Fantasztikus lesz, huhu – próbálja a lehető leghitelesebben előadni lelkesedését, de valószínűleg a huhu rész nem sikeredik annyira komolyra. Bár Karola ezt nem érzékeli, mert ő örvendezik, táncikál, megöleli Opheliát. Hát tudna erre bárki nemet mondani?
Barnabás inkább csak meghúzza magát, s ha már Ophelia belé karolt örül magának, hogy a nem a farkánál fogva húzza maga után a nő, amit amúgy jogosan érdemelne meg. Igen. Bánki szemében a szőkeség még mindig egy végzetasszonya, akiből simán kinézi, hogy a táskájában ott egy póráz, amit bármikor a nyakára csatolhat.. Milyen vicces jelenet lenne is az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784280#post784280][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.18. 13:24[/b][/url]

Barnabás sóhajtozik, nekem pedig nem tud lelankadni a mosoly az arcomról. Lehet van jobb dolga is, mint velem elmenni Romániába egy hirtelen ötlettől vezérelve, de... de nem akarom neki hagyni. Ami történt az elmúlt, és már nem tudjuk visszacsinálni, pedig nagyon akarnám, csak a büszkeségem nagyobb annál, minthogy engedjek neki valaha is. Megtörténtek a dolgok, amiken nem tudunk változtatni, és bármennyire is fáj látnom a férfit, bármennyire is libabőrös leszek még egy ilyen apró érintéstől is, akkor sem hagyhatom magam. Igaza volt Iliánnak. Kicsit engedjem el a dolgokat, és ehhez most ez kell. Persze kívülről úgy tűnik, nyilvánvalóan, hogy mennyire könnyedén túlléptem rajta, milyen egyszerű volt, pedig aztán, ha tudná a férfi milyen érzelmek mennek végig rajtam egyetlen érintésétől, lehet megváltozna a gondolkodása.
- Tudom - mosolyom kicsit visszafogottabb lesz, szemeimet lesütvén kortyolok egyet a kávéból, hogy aztán meglepetésszerűen karoljak belé. Karola megölel, én pedig megragadom a kis kezét és elindulunk. Mintha egy elbaszott romantikus vígjátékban lennénk. Remélem ezt látja valaki, mert fantasztikusan nézhetünk ki.
- Naaaa - lököm meg kicsit a férfi vállát sajátommal. - Több lelkesedést, mert izgalmas lesz, esküszöm - sandítok rá, majd valahogy Barnabás karján keresztül, kicsit meggörnyedve megiszom kávém utolsó kortyát. Poharamat a kukába hajítom egy gyakorlott mozdulattal, majd ismét előre fele nézek. - Aztán beülünk enni valahova, nehogy a nagy izgalmakba lemenjen a cukrod Barnabás - mérem végig a férfit. - Elég sápadt vagy, remélem nem a sárkányok miatt - mosolyodom el szemtelenül, mert azért vicces lenne, ha Barnabás összecsinálja magát a sárkányok gondolatától, Karola pedig vidáman ugrándozik mellettem ismételgetve a sárkány szót. Halkan nevetve figyelem a kislányt, aki már annyira átéli a dolgot, hogy néha egy-egy nagyobb szökkenés is belefér a műveletekbe. A hopponálási pont előtt megállok, majd leguggolok a kislányhoz.
- Nagyon erősen kell ölelned majd Barnabás bácsit, rendben? - biccentem oldalra fejemet, majd amikor Karola bólint, megsimogatom a fejét, elengedem a kezét és a férfi felé fordulok. Megvárom, amíg Karola Barnabáshoz ér, és megoldják egymás között a dolgokat, végül a második pontra mutatok, hogy hajrá, beszállás, mert ő visz minket a helyszínre. Miután a két cukorka elment, átruccanok én is Romániába. Kilépek a pontból és a két jómadárra nézek. - Indulhatunk, drágák?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784283#post784283][b]Bánki Barnabás - 2019.12.18. 13:46[/b][/url]

Egyetlen pillanatra eszébe ötlik az, hogy Karola menjen csak egyedül a nővel, ő meg addig legalább kipiheni magát. De hamar elhessegeti a gondolatot, mert Ophelia kvázi ismeretlen a kislánynak, illetve nem lehet akkora paraszt, hogy csak úgy lepasszolja másnak a gyereket, mert Ő éppen nincs a topon.
A nő közli, hogy tudja. S ezzel csak tetézi a bajt, mert Barnabás kezd az összezavarodottból, csalódottá válni, ami majd bús letargiával fog párosulni, aztán akkor már egy huhura sem lesz képes.
– Hát melletted aligha lenne bármi unalmas – s ezzel nem bókolni akar, csupán arra céloz, hogy a pub óta, akárhányszor összefutottak az sosem volt unalmas. Ophelia miatt az egész élete pillanatok alatt romokba dőlt, s nem csak a pizzázós este végett… Se legjobb barát, se nyugalom, se semmi nem maradt, maximum a néha még fájdalommal teli nyilallások a bordáiban. De Bánki lelkes, nyilván.
– Megnézi a sárkányokat és köszönjük jövünk – az kéne még, hogy édes idilli képként valahova beüljenek enni, mint egy csoda család. Nem akar ilyen goromba faarc lenni, de kezd nyilvánvalóvá válni számára, hogy muszáj felállítania ezt a falat, mert Ophelia egyetlen egy mosollyal képes elérni bármit nála. Ez pedig nincsen rendjén.
A szőkeség utasításait követve, felkapja Karolát, s bár eszébe jut, hogy most van lehetősége felvenni a nyúlcipőt, aztán a másik irányba elfutni, ránéz a kislányra, s tudja, hogy már csak ő miatta sem teheti meg. Így hát hopp neki, s máris egy másik országban vannak, amely még számára is ismeretlen.
Barnabás leteszi a kisasszonyt, mert az heves hátra feszüléssel jelzi, hogy köszöni ennyi elég volt belőle, s amint földet érnek tappancsai már megy is Opheliához. Áruló . Barni csak sóhajt, kezeit besüllyeszti a zsebébe és a nő kérdésére bólint.
– Menjünk – legyenek túl minél előbb ezen, mert nem igazán jó abban, hogy bármit a szőnyeg alá seperjen. Az Eridon házvezetőjének túlzott kedvessége, lazasága pedig feszélyezi, minden pillanattal egyre jobban.