Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781014#post781014][b]Bossányi Karola - 2019.11.16. 23:57[/b][/url]

Alig telt el egy hét, hogy Dana segítségével jelentős változásokon estem át, s még mindig barátkoznom kellett az új külsővel, s az új ruhatárral. A tanítási napokra nem is mertem felvenni ezeket a holmikat, hiába voltam oda és vissza értük, s hiába láttam tükörben is azt, hogy ezek a ruhák mennyire jól állnak, valamiért a többiek közé még nem mertem kimenni bennük. Mondjuk amúgy is csak talárban láttak, s azt igyekeztem le sem venni magamról, míg az órák tartottak. A vásárlásra viszont nem akartam azokban az ócska göncökben menni, meg talán Dana is rosszallóan nézett volna rám, ha a tanácsai után ismét az a szürke kisegér jelenik meg, így összeszedve minden bátorságomat, felvettem a kapott nadrágot és azt a barna pulcsit, s a hajamat is kiengedtem. Sminket nem használtam, hisz nem volt hozzá semmilyen eszközöm, csupán egy ajakápoló balzsam, ami színtelen. Abból kentem egy keveset a számra, de azt is inkább a védelmi funkciója miatt, s miután úgy éreztem, hogy kellően felkészültem a vásárlásra, nagy levegőt vettem, majd elindultam, hogy találkozzunk a Fő utczán.
Danát már messziről kiszúrtam, azonnal széles mosoly futott az arcomra, s ha észrevett, akkor heves kalimpálással integettem neki, jelezvén az érkezésemet.
- Szia Dana! De jó ez a kabátod! - mosolyogva léptem oda, hogy megöleljem barátian, s továbbra is ő volt az első, aki látott ezekben a cuccokban.
- A tiszteletedre vettem fel - mondtam, hisz az ő ruhái voltak rajtam.
- Be kell vallanom neked, hogy még nem nagyon mertem így mutatkozni, ezzel még küzdenem kell...vagyis, érted. Kicsit tartok a többiek véleményétől, de már ez is egy nagy lépés, nem?- mosolyogtam.
- Egyébként hogy vagy? Mi a helyzet Mihaillal, mesélj! Ja igen, hová is megyünk? - ezt azért megkérdeztem, mert a fő utczára rendelt, de fogalmam sem volt, hogy innen pontosan majd hová is vezet az utunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781171#post781171][b]Bossányi Karola - 2019.11.17. 23:04[/b][/url]

- Hála neked! - egészítettem ki szavait nevetve, hisz tulajdonképp neki köszönhettem leginkább azt, hogy most így néztem ki. S ugyan korábban mások is adtak egy-két tanácsot, ötletet, de Dana volt az, aki az idejét szánta rám, nekem adta a ruháit, megcsinálta a frizurámat, és még ki is sminkelt. S ugyan a kence most lemaradt rólam, azért mégis jó munkát végzett, mert nem csak, hogy jól éreztem magam a ruhákban, de most már nem is tűntem ki úgy a többiek közül, mint annak idején.
- Egyébként mit szólsz ehhez a színhez? - mutattam a hajamra, ugyanis a sötétbarna hajszálaimban most szőke tincseket is láthatott. - Teljesen véletlenül lett ilyen, hajat akartam mosni, de elfogyott a samponom, és a szobatársamét használtam. Az meg...nem tudom, hogy mágikus sampon volt-e, vagy szimplán csak valami színező, de ilyen lett. Mondjuk remélem, hogy gyorsan lekopik, mielőtt még anyáék észrevennék - sietve meséltem el a történetet, s azt hiszem, hogy még abban sem voltam biztos, nekem tetszik-e az, hogy egy picit világosabb. Igaz, nem sokban tért el az eredeti hajszínemtől, meg nyaranta voltak benne hasonló árnyalatok, amikor a nap kiszívta, viszont most mégis csak a tél közeledett, s bár nagyon örültem a változásnak, ilyen sok dolgot azért nem akartam lecserélni magamon. Ennek ellenére így sikerült, de reméltem, hogy Dana majd úgyis elmondja nekem a véleményét, hogy melyik szín áll jobban.
- Szuper, akkor menjünk abba a butikba. - széles mosollyal indultam meg a barátnőm mellett, hogy végre betérhessünk abba a híres nevezetes üzletbe, ahol olyan sok klassz holmit lehetett vásárolni. Már pedig Dana csak nem hazudik, s amúgy is, elég volt csak ránézni, látszott, hogy jó cuccokat hord, s feltehetően ezek egy részét is itt vásárolta. Már a gondolattól is izgatott lettem, hogy végre vásárolhatok magamnak valami új ruhát, valami olyasmit, amit én választok, nem pedig az anyám. Ő persze erről semmit sem tudhatott, hisz talán még a nyakam is kitekerte volna, ha efféle ruhákban lát meg.
Séta közben Dana kezdett mesélni, s mivel nagyon is kíváncsi voltam, hogy mi történt vele és azzal a sráccal, figyelemmel hallgattam őt.
- De jó, ezt nagyon jó hallani! Örülök neki! - őszinte mosollyal nyugtáztam szavaimat, hisz Dana legutóbb majd kiugrott a bőréből, amikor erről a Mihailról mesélt, s látszott rajta, hogy teljesen belehabarodott. Most azért kicsit visszafogottabbnak tűnt, egyelőre azonban még nem értettem ennek az okát.
- Á, megértem, végül is, minden jó kapcsolat alapja az, ha megismerik egymást az emberek, nem?- nevetve fűztem hozzá, miközben megérkeztünk a butikhoz, ahol előre engedtem a nagyobbat, hisz mégis csak Dana ismerte a terepet, majd ha besétált, akkor én is követtem őt.
Belépve a boltba, még a lélegzetem is elállt, mert az üzlet egyszerűen csodálatosnak tűnt. A hétköznapi daraboktól az egészen különleges, csinos ünnepi egyrészesek mind megtalálhatóak voltak. Nem is tudtam, hogy merre nézzek, vagy induljak, mert rengeteg féle és fajta ruha volt ebben az üzletben, s hirtelen tanácstalanná is váltam.
- Te Dana, itt nagyon sok ruha van...és olyan sokféle, hogy én...nem is tudok majd választani - sóhajtva adtam hangot az aggályaimnak, hisz még nem tudtam azt, hogy mégis mi az én stílusom. Abban biztos voltam, hogy a csinos darabok nagyon tetszenek, de a suliban a többiek ezerféle módon öltözködtek, így pedig nagyon nehéz volt kitalálnom, hogy mégis mit kellene vásárolnom.
- Magadnak mit szeretnél?- kíváncsiskodtam, miközben az üzletbe mások is betértek mögöttünk, köztük egy fiatal srác is, aki egyelőre csak a ruhaálványok közt mászkált, és bámészkodott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781516#post781516][b]Bossányi Karola - 2019.11.23. 13:05[/b][/url]

Navinés barátném szavai pozitívan töltöttek el, sokat adtam a véleményére, már csak azért is, mert egy volt azok közül, akikről tudtam azt, hogy érti is, amiről beszél, s naprakész a divatban. Ez a dolog valamiért fontossá vált számomra, mióta Bagolykőre kerültem, s hála az ő segítségével nap mint nap tettem meg újabb lépéseket afelé, hogy végleg megújuljak.
- Ne is mond, soha nem értettem, hogy miért viselkednek így, egyszer sem kérdeztem őket, hogy mi az oka ennek, de néha úgy érzem, hogy jobb is, ha nem firtatom. De mivel itt nincs szemük, nem kötelező úgy tennem, ahogy ők akarják. - mondtam nevetve, s talán ezzel magamat akartam egy kicsit nyugtatni, hogy nem gond, ha nem egészen úgy cselekszem, ahogyan azt a szüleim elvárják tőlem.
- Jaj, annyit mesélsz róla, hogy egyszer már bemutathatnád, vagy mutathatnál róla egy képet - jegyeztem meg nevetve, hisz már sokat hallottam a szívrablóról, de még mindig nem voltam biztos abban, hogy ismerem is azt a fiút, akiről beszélünk. Közben meglett az üzlet, s ahogy Dana is mondta, valóban nagyon jól nézett ki, tényleg tengernyi stílusból lehetett válogatni, éppen ezért okozott nekem ez a délután egy újabb kihívást. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene megpróbálnom, ezért megint csak a barátnőm segítségére szorultam, aki alig néhány perc alatt össze is kapkodott nekem pár menő holmit. Csak pislogtam, hogy milyen ügyesen válogatja egymáshoz a színeket és az anyagokat.
- Hú köszi! Ez mind tetszik!- mosolyodtam el, miközben egyik darabot a másik után vettem át tőle, s fektettem el a bal karomon. Gondoltam rá, hogy azért nem ártana ezeket megpróbálnom, de nem akartam azonnal a fülkéhez rohanni, hisz még mindig rengeteg ruha közül válogathattam.
- Egy koktélruhát? Csak nem partira készülsz? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy talán ennek is köze lehet a kiszemeltjéhez.
- Ez nagyon szép, nem próbálod meg? - a sok koktélruha közt kiszúrtam egyet, aminek az anyaga és a színe is megtetszett, ki is emeltem a tucatnyi ruha közül, s megmutattam Danának. Közben kizökkentett az anyag csodálásából, így megjegyzésére hátrapillantottam, hogy megnézzem, miről is beszél Dana. A fiú nagyjából Danával egyidős lehetett, s ahogy meglátta, hogy felé nézünk, el is kapta a fejét, s gyorsan beletúrt néhány női szoknya közé.
- Igen, nem hiszem, hogy magának akarna szoknyát venni - jegyeztem meg kuncogva. - Lehet, hogy tetszel neki. - súgtam a fülébe. - Na, felpróbáljuk a ruhákat?- magamnak még leakasztottam egy egybe részes ruhát, egy kék farmert és egy kockás blúzt is. A fiú ekkor hátulról mögénk osont, s ha Dana nem figyelt kellően, akkor a srác kihasználva az alkalmat, egy hirtelen mozzanattal rántotta el a pénztárcáját, majd szaladni kezdett vele a kijárat felé, hogy elmeneküljön a szerzett zsákmánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=786715#post786715][b]Bossányi Karola - 2019.12.29. 18:38[/b][/url]

Miután kiveséztük a szüleimet, meg a pasikat, pontosabban egyet, mert nekem nem volt mit, s kit kiveséznem, egy szuper butikban válogattuk egymás után a jobbnál jobb ruhadarabokat. Tényleg gyönyörű cuccok voltak bent, s bevallom eléggé összezavarodtam, mert nem tudtam választani a különféle stílusú ruházatok közül. Mindegyikben volt valami, ami megfogott. Végül csak leakasztottam néhány darabot a fogasról, s közben azt is megtudtam, hogy Dana hová vásárolja az új ruhát.
- Huh, de jó, hogy mondod. A karácsonyi bálról teljesen megfeledkeztem, olyan értelemben, hogy mi szervezzük, és végig csak a feladatokon gondolkodtam, de a ruha az teljesen kiment a fejemből. Tudod, majd a bárpultban leszek, ott kell majd segédkeznem, de még sem állíthatok oda egy farmerben és egy blúzban...mindenkinek a háza színéhez megfelelő ruha kell, szóval, ha már úgyis itt vagyunk, egyúttal akkor majd segíthetnél választani nekem valami kék ruhát - rámosolyogtam, majd tovább válogattam a felsők közt, mire kiszúrtam azt a kockás inget.
- Igen, hazautazom, de majd csak a bál után, és szerintem újévig vissza sem térek, hacsak nem alakul másként - nem tudhattam, hogy a szüleim mit terveznek, apának néha akadtak üzleti útjai, s ha be volt tervezve egy ilyen, akkor még az is lehet, hogy a szilvesztert majd egyedül tölthettem. Akkor pedig mindegy lesz, hogy odahaza leszek, vagy épp a kastélyban.
- Oh, ez nagyon csinos, de inkább rád való - a ruha, amit találtam, nekem túl merész lett volna, én még nem voltam felkészülve lélekben az efféle darabokra, Danának viszont biztos, hogy jól állt volna, emiatt is adtam neki át.
- De, kicsit. Ha magának veszi, akkor igen, de az is lehet, hogy csak ajándékot vásárol. Abban az esetben mondjuk kérhetne segítséget, mert amit az előbb leakasztott, az elég..csúnya volt - halk kuncogással súgtam oda a szavakat, majd következő mondatára megráztam a fejemet, mert ez a téma feszélyezett valamelyest.
- Nem hiszem, kizárt, én nem szoktam tetszeni a fiúknak - meg is ráztam a fejem, valami oknál fogva volt bennem egy nagy adag önbizalomhiány, ami ilyen formában mutatkozott meg. Gyorsan témát is váltottam, s felvetettem, hogy próbáljuk meg a ruhákat, amikor hirtelen az a fiú elragadta Dana tárcáját.
Minden pillanatok alatt történt, s én már csak döbbenten láttam, hogy először a fiú vágódik ki az ajtón nagy sebesen, utána pedig Dana rohan káromkodva, kergetve őt.
- Merlinre, baj van! - hangosan csúszott ki belőlem a gondolat, majd idegesen néztem körbe. - Valaki segítsen, a barátnőmet meglopták! - ijedten kerestem tekintetemmel a boltost, hátha ő tudna nekünk segíteni és riasztaná az aurorokat, de mindenki csak bámult értetlenül, s legfeljebb csak egy ijedt sóhaj tört fel belőlük.
Nem hagyhattam magára Danát, hisz ki tudja, hogy mennyire lehetett veszélyes ez a tolvaj. Emiatt eldobtam a kezemben tartott ruhákat, és magam is a többiek után eredtem. Láttam, ahogy távol fut a fiú, mögötte pedig Dana. Igyekeztem őket beérni, még jó hogy néha unalmas perceimben kocogtam, mert így legalább nem volt szokatlan számomra a futás.
- Dana, várj meg, jövök én is! - kiabáltam a lány után, bár nem hiszem, hogy ebben az idegállapotban meghallotta volna a hangomat. Érthető volt az, hogy a tárcája után ered, hisz ki tudja, hogy mennyi vagyon lehetett benne, nem beszélve a személyes iratairól.  

Az elkövető, aki legfeljebb egy-két évvel lehetett idősebb Danánál, másfél fejjel lehetett magasabb a lánynál, testalkatát tekintve vékony volt, ám izmos. Hátra pillantva látta azt, hogy kergetik őt, ezért igyekezett irányt váltani, hogy minél előbb lekoptassa az utána futó lányokat, de pechére balra kanyarodott, így egy legalább két méter magas drótkerítéssel találta szembe magát.
Megpróbált ő felugrani, és átmászni a kerítésen, ez azonban nem sikerült neki, pechére a mászásban nem volt olyan ügyes, mint a futásban. Tudta jól, hogy nincs más választása, neki kell mennie a lánynak, ha le akarja rázni őt, így talpaira ugorva, megfordult, s feltűrve ingujjait, előrántotta a pálcáját.
- Reducto! - kiáltotta, s a pálcájából előtört a taroló átok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=789674#post789674][b]Bossányi Karola - 2020.01.18. 12:23[/b][/url]

Úgy futottam Dana után, ahogyan csak tudtam, igyekezve szedtem a lábaimat, s gyorsan kapkodtam a levegőt, miközben pillantásommal hol az előttem futókat kémleltem, hol pedig az utcát, hátha látok majd valakit, akitől segítséget kérhetnék. Ilyenkor jól jött volna mondjuk egy auror a közelben, vagy akár egy tanár, esetleg egy felsőbb éves fiú, de pechünkre senki nem kóborolt a közelben. Miért is? Valószínűleg mindenki tömte magába a pizzát a Félszeműben, vagy épp a korcsolyapályán múlatták az idejüket. Pedig fényes nappal volt, nem is akartam elhinni, hogy képes valaki ilyenkor rablást elkövetni.
- Dana - kiabáltam én a barátnőm felé, mert kicsit aggódtam érte, hisz ki tudja, hogy akit üldözött, az milyen képzettségekkel rendelkezett. Veszélyesnek véltem a helyzetet, s tartottam attól, hogy Dana majd megsérül.
Aztán egyszer csak, az egyik saroknál befordultak, így néhány másodperc erejéig eltűntek a szemem elől. Gyorsítottam futólépteimet, hisz továbbra sem akartam azt, hogy a lánynak egyedül kelljen szembenéznie egy tolvajjal. A sarokhoz érve, nagy lendülettel kanyarodtam be rajta, csak azzal nem számoltam, hogy éppen egy átokkal találom szemben magam. A taroló átok elől bár Dana ügyesen elugrott, engem az telibe talált, így a közeli kukák közt végeztem, s sikerült is bevernem a fejemet a fémbe.
- Aúúh ez fájt - nyikkantam fel, nem volt túl kellemes, s azt hiszem, hogy talán még a csuklóm is megsérült esés közben. Eközben a támadó nem volt felkészülve a lefegyverző bűbájra, így kezéből elrepült a pálca, s most már így kellett farkasszemet néznie a lánnyal. Ha Dana úgy döntött, hogy hozzám siet, és megnézni, hogy jól vagyok-e, akkor azt kihasználva a tolvaj srác sietve kapta fel a pálcáját, s elrohant. Ha Dana inkább továbbra is szemben állt a sráccal, akkor a fiú védekezően tette magasba a kezeit, majd lassú léptekkel megindult a lány felé úgy, mint aki megadta volna magát.
- Oké, te nyertél. Visszaadom - mindezt azonban csak addig mondta, míg nem ért kellő távolságra, mert akkor hirtelen esett neki a lánynak, s jó erővel meglökte őt, hogy elmenekülhessen, hacsak Dana nem volt felkészülve erre az alattomos trükkre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=790437#post790437][b]Bossányi Karola - 2020.01.24. 22:50[/b][/url]

Annyira akartam segíteni Danan, hogy nem számoltam a veszélyekkel, s pechemre belefutottam az átokba, ami ugyan nem nekem szólt, mégis engem repített a kukák ölelésébe. A fém érintése azonban nem volt kellemes, ugyanis a kemény kukáknak csapódni felért egy lórúgással. A fejemet azonnal bevertem, ráadásul sikerült a csuklómra esnem, amibe azonnal belenyilallt a fájdalom, s nagy nehezen kihúzva magam alól, az ölembe helyeztem, miközben eltorzult arcvonásokkal fürkésztem, hogy mi lehet a gond.
- Áúhh hogy az a..francba! - sziszegtem magam elé, mert utáltam a fájdalmat, ráadásul amiatt is aggódhattam, hogy vajon most mi lesz Danával, főleg akkor, ha ez a tolvaj ennyire veszélyes.
Ahogy a fájdalmak feldolgozása közben felemeltem a fejem, hogy aggódó pillantásommal megtaláljam a lányt, már meg is láttam őt fölöttem.
- Jajj Dana, nem komoly...vagyis a csuklóm eléggé fáj, meg kicsit a fejemet is beütöttem, de túlélem - vallottam be, miközben megmutattam neki a csuklómat, ami máris lilásan elszíneződött, ezzel is jelezve a sérülés mértékét.
- Viszont te jól vagy? Annyira megijedtem, amikor láttam, hogy az a srác eltűnik a tárcáddal, de meg utána veted magad. Nagyon rám hoztad a frászt Dana...akár nagy bajod is eshetett volna - mondtam komolyan a lánynak, némi aggodalommal a hangomban, hisz azért valljuk be, elég vakmerő mutatvány volt a részéről az, hogy a tolvaj után eredt. Még szerencse, hogy a srácnak nem voltak társai, ennyi erővel könnyedén bánthatták volna a lányt. Még így is, szerencséje volt, hogy nem őt találta el az átok, mert olyan közelségből talán még nagyobb baja esett volna, mint így nekem.
- Segíts kérlek - a kezemet nyújtottam felé, aztán belé kapaszkodva tápászkodtam fel a földről, de a csuklóm még mindig borzasztóan fájt, bal kezemmel fogtam a sérült részt, s így próbáltam enyhíteni a kellemetlen érzésen.
- Lehet, hogy feljelentést kellene tennünk, nem? Miket vitt el tőled?- aggódva kérdeztem, közben ide-oda néztem, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e tért vissza a tolvaj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=790531#post790531][b]Bossányi Karola - 2020.01.25. 17:25[/b][/url]

- De tényleg nincs nagy baj Dana, ez csak egy kis zúzódás, majd teszek rá jeget, ha visszaérünk a kastélyba - nem igazán akartam gyengélkedőre menni, még akkor sem, ha fájt. Ért már ennél súlyosabb sérülés is, s amúgy is, az előző évem óta utáltam még a gyengélkedő közelébe is menni. Pár hónapja mégis muszáj volt, a bokám miatt, ezúttal azonban szerettem volna elkerülni ezt a helyzetet, amúgy is sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy feljelentést tegyünk a tolvaj ellen.
- Azt elhiszem, szinte azonnal utána vetetted magad, nagyon meglepődtem - vallottam be, még egy mosoly is az arcomra szökött, mert volt ebben némi elismerés is, annak ellenére, hogy magam részéről kicsit veszélyesnek tartottam ezt a hirtelenséget részéről.
Ha a segítségével feltápászkodtam, az épp kezemmel leporoltam magamról a koszt, ami esés közben rám ragadhatott, s csak ezt követően emeltem meg a másik kezemet, hogy ne lógjon, mert úgy nagyon sajgott a fájdalomtól.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, mert az, hogy megsérültem, egyáltalán nem a te hibád. Aki itt felelős, az a szemtelen tolvaj, aki képes volt így kifigyelni, és lecsapni ránk! Mindenképp fel kell őt jelentenünk, én jól emlékszem az arcára is - mondtam a lánynak, s vele együtt meg is indultam a kihelyezett aurorparancsnokság felé.
- Ajj az épp elég, az irataidra még szükséged lehet. Ezt is mindenképp jeleznünk kellene, hogy nehogy visszaéljenek a személyes adataiddal. Remélem, hogy nem tartottál túl sok pénzt a tárcádban - kicsit aggódtam azért, hogy Dana minden pénzét elveszítette, mert nem voltam biztos abban, hogy ha el is kapják ezt a fiút, addig nem költi-e el a rabolt pénzt.  
- Egyébként te tuti, hogy jól vagy? Láttam, hogy futás közben elestél. Jó gyorsan futsz amúgy, szerintem megijedt tőled ez a tolvaj - jegyeztem meg egy mosollyal, hogy oldjam az idegességét, a Hivatal épülete pedig egyre közelebbinek tűnt.
- Kicsit izgulok egyébként, még soha nem beszéltem aurorokkal, szerinted milyen lesz? - kíváncsian pillantottam a lányra, s hagytam, hogy előre menjen majd az épületben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=794373#post794373][b]Bossányi Karola - 2020.02.16. 19:13[/b][/url]

- Megígérem, ha rosszabbul leszek, akkor megkérlek, hogy vigyél el a gyengélkedőre, de tényleg ne aggódj - kedves mosollyal próbáltam megnyugtatni Danát, hisz annyira nem fájt az a sérülés, mint amilyennek tűnt, és amúgy sem voltam oda a gyógyítókért, sem a betegágyakért, így ha lehet, kerültem őket mindenféle módon.
- Nem kétlem, hogy elkaptad volna, de hidd el, jobb ha feljelentjük, mert ha téged kirabolt, akkor szerintem ő ebből élhet, és lehet hogy másokra is veszélyt jelenthet - javasoltam barátnőmnek, hisz az ilyen alakok képesek voltak akár többször is hasonló bűncselekményeket elkövetni. Szerencsére a kihelyezett auror parancsnokság sem volt tőlünk túl messze, így azonnal megindulhattunk az irányába, miközben tovább beszélgettünk a történtekről. Hála az égnek, Danának sem lett baja, őt csak anyagi veszteség érte.
- Szerintem is jobban járt, hogy nem te kaptad el, szegénynek most nagyon fájna - jegyeztem meg, majd felnevettem.
- Ne aggódj, biztosan megtalálják majd, és akkor visszakapod a tárcádat és az irataidat is, reméljük - próbáltam őt nyugtatgatni, hisz fontos volt, hogy ne idegeskedjen ezek miatt. Hogy eltereljem a figyelmét, próbáltam más dolgokról kérdezgetni, s szerencsére úgy tűnt, hogy ez is bejött.
- A futás tényleg klassz dolog, néha én is szoktam futni, meg mostanában próbálkozom más dolgokkal is - egy kicsit meséltem a lánynak arról, hogy miket szoktam csinálni, aztán csak visszakanyarodtunk az aurorsághoz, s izgatottan váltottunk erről is néhány szót.
- Tényleg? Hm, végül is, most hogy mondod, szerintem remek auror lenne belőled. Meg van hozzá a kellő bátorságod, meg a reakcióid is jók, szeretsz sportolni is, szerintem is jó pálya lehet ez neked - vele együtt gondolkodtam a lehetőségen, közben odaértünk a kirendeltségre, ahol végre Dana bejelenthette a bűntényt. Azután tértünk csak vissza a kastélyba, ott elköszöntünk egymástól, s végre kipihenhettem a nap fáradalmait, karomon egy borogatással. Egy héttel később jó hír érkezett, örültem is annak, hogy Dana visszakapta az iratait.