Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849876#post849876][b]Létai Roland - 2022.07.25. 12:36[/b][/url]

- Te még tudod, hogy mit jelent az, hogy kocsis? - nézek rá elképedve. Persze, nekem ebből a szempontból könnyebb dolgom volt anno, amíg anya élt. Most meg már biztos lemaradtam a trendekről, habár azért nyáron bandázok együtt a régi haverokkal is. Rohadt nehéz ám eltitkolni, hogy van egy másik világ is, és miért nem jöhetnek el hozzám, meg ilyenek. Na, de mindegy is, Auróra szeret csipkelődni, szóval gyorsan kihívás elé állít, én meg elfogadom. Naná! Rohanok a vízbe utána, és majdnem azt mondom, hogy kiegyenlített, ha nem látnám a víz alatt a meglepetést a csinos kis pofiján. Csakhogy a pánik is megerősödik rajta, és úgy látom, hogy nincs túl jól. Azonnal elkezdek oda úszni, ahogy újból lesüllyed, és elkapom a derekát, majd, ha rám néz próbálok vigaszt nyújtani neki és mutatom, hogy megyünk már felfelé, nézzen fel. Szerencsére nem mentünk túl mélyre, pár másodperc csupán, ami akár neki örökkévalóságnak is tűnhet. Most nem élvezkedem azon, hogy fogom őt, hirtelen bukkanunk ki, háton úszok, a fejét a felszínen tartom, többnyire a mellkasomon. Gyorsan kiérünk, azonnal lefektetem, és odahajolok, hallom-e lélegezni. Szerencsére igen, oldalra fordítom a fejét és látom, hogy prüszkölni kezd.
- Gyerünk, menni fog ez - hagyom, hogy a víz távozzon belőle, a vállamra fektetem a fejét, hogy ki tudja fújni magából az összes vizet.
- Jól vagy? - nem hinném, hogy az ijedségen túl komoly baja lenne, de azért megkérdezem őt. Biztos, ami biztos. - Vagy kell szájon át lélegeztetni? - muszáj egy kis humort belecsempészni ebbe, de ha nincs jól, megyünk az ellátóhelyre, az biztos. A válaszból ki fog derülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849885#post849885][b]Sarkady Auróra Morgána - 2022.07.25. 13:02[/b][/url]

Nem is reagál a kérdésre, mely írói oldalát mélységesen mélyen érinti. Ha tudná Roland, mi mindent ismer még, leesne az álla, ám Auróra, noha róla a szerénység nem feltétlenül mondható el, alkotásait tekintve meglehetősen szűkszavú és rejtélyes. Nem véletlenül óvja annyira azt a noteszt.
A felhőtlen szórakozás egyetlen perc alatt változik valami egészen mássá: azt gondolná az ember, hogy nagy dolgok nem történnek, elvégre mindjárt újra talaj lesz a lába alatt, azonban, ha valaki nem tud úszni, annak nem jelent megnyugvást, hogy hamarosan már nem is kell. Ahogy megint elmerül a víz alatt, a kétségbeesés teljesen úrrá lesz rajta, minden maradék levegő kiszakad tüdejéből a felé nyúló kezet pedig már csak homályosan érzékeli. Nem sok időre, alig pár másodpercre veszti csak eszméletét de az épp elég ahhoz, hogy lehetőleg megijessze a másikat. Ahogy kiér a vízből és oldalra fordul a feje, azonnal köhögni kezd, annyi víz jön ki belőle, amit racionálisan le sem nyelhetett volna. Mindent hagy Rolandnak, azt is, hogy magának támassza, hogy fogja, pedig alapesetben biztosan tenne pár nem odaillő megjegyzést.
- Csak annyira, mintha az előbb fuldokolni kezdtem volna - újabb köhögőroham lesz úrrá rajta, de szerencsére most már nem jön fel belőle több víz. Igyekszik mély levegőket venni és lehunyt szemmel dönti fejét a fiú nyakának és vállának hajlatába. Légzése szép lassan rendeződik és a félelem is kiáramlik testéből. - Tudom, hogy minden vágyad egy csók, amit illene is megkapnod, amiért megmentetted az életemet... - itt már kicsit drámaian fogalmaz, ajkai mosolyra húzódnak, bár Roland ezt csak sejtheti, hiszen Auróra még mindig elbújva létezik. - De valami mást kell választanod, amivel meghálálom a segítséged - nagy nehezen megtámaszkodik karjain, hogy elhajoljon a rellonostól, és most tudatosul benne először az, ami felett elsiklott figyelme. Ez a Roland gyerek nem is olyan rossz csávó. Néhány kocka itt, egy csinos bicepsz ott, hát azért megérti azt a sok pipit, aki bedől neki. És ezek a karok húzták ki és ennek a hasnak és mellkasnak dőlt neki. Not bad. Eszmefuttatása mindössze egyetlen pillanat alatt zajlik le fejében, annak jelét nem mutatja, hogy tudatosult benne, a fiú valóban az ellenkező nemhez tartozik. Az kéne még szegény fejének, sohasem mosná le magáról!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849889#post849889][b]Létai Roland - 2022.07.25. 13:23[/b][/url]

Már nem is érdekel, hogy a boszi honnan tudja egyáltalán ennek a szólásnak(?) a jelentését, mivel sokkal fontosabb megmenteni őt. Visszanézve sokan vannak még abban a medencében, de láthatóan állnak benne, nem pedig úsznak. ~ Basszus, de jó móka, mi?! ~ Mérgelődök magamban, de azért figyelem, ahogy Auróra magához tér. Nyilvánvalóan nem siklik el a tekintetem a lány bizonyos testrészein még így sem, de ez szinte belém van már ivódva, erről egyszerűen nem tudok leszokni. De legalább nem fogdosom az elsüllyedt Auróra cirkáló fedélzetét és ágyúit, már az is valami nálam, nem?
- Oké, az megteszi. Legalább nem kell aggódnom tovább - hagyom, hogy kényelmesen kipihenhesse magát, fura is, hogy párnának használ csak úgy. De még a boszorkány is viselkedhet furán, ha épp megmentik.
- Amúgy nem lett volna elvárás, de végül is nem rossz gondolta. Kár, hogy azonnal elvetetted - kuncogok egy kicsit, majd gondolkodni kezdek. - Jó, akkor legyen a kis rejtett füzeted, hagy olvassam el - el tudom képzelni, hogy inkább lesmárol, mint, hogy odaadja a füzetét. De most inkább a füzetre vágyom, és legyen akkor az, hogy hagyok neki választási lehetőséget. - Vagy egy igazi randi - mondom kurtán, de hallható, hogy érdekel a dolog. - De nem ér félvállról venni, és én is úriember leszek, szavamat adom - majd még utánanézek, hogy mit jelent az úriember, csak, hogy tényleg az lehessek. - Na, mit választasz, Morgána?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849898#post849898][b]Sarkady Auróra Morgána - 2022.07.25. 13:37[/b][/url]

Szóval aggódott, hát ez igazán kedves - nem mintha ne tette volna mindenki ugyanezt a helyében. Úgy értem, valaki elkezdett fulladozni mellette, akit kimentett, nyilván nem közömbös az ember fia, nem?
- Mindjárt gondoltam, hogy sajnálni fogod - megforgatja szemeit és már érzi is, hogy ismét gonoszkodni támad kedve. De vajon miért érez így, valahányszor a rellonos mond valamit, amibe bele lehet kötni? Talán ilyenkor a levitás énje visszahúzódik. - Szó sem lehet róla - annyira gyorsan vágja rá, hogy egy enyhe pír meg is jelenik arcán. Az kéne még neki, hogy beleolvassanak a satnya történeteibe, amiket random irkál! Nem olyan, mint a szülei, akik könnyed, légies eleganciával adtak ki legalább húsz kötetet róluk, de nem ám! Szinte érzi a szégyent végigkúszni gerincén, ha arra gondol, valaki lelke, de legfőképp gondolatai mélyére lát.
- Őszintén, te tényleg randizni akarsz velem? - felvonja fél szemöldökét hitetlenül, ám mielőtt a fiú válaszolhatna, folytatja. - Csak mert egyértelmű, hogy nem fogunk csókolózni és az is, hogy nem kapod meg a füzetemet - gyorsan leszögezi, mielőtt felmerülne, hogy márpedig van választási lehetősége. Csakhogy... Auróra még nem igen csókolózott senkivel és nem biztos, hogy épp Rolanddal akar először, aki valószínűleg csak egy csinos trófeát lát benne. - Tudod mit? Lepj meg. Elmegyek veled randizni, de ha nem leszel úriember, faképnél hagylak. És ebből nem csinálunk rendszert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849908#post849908][b]Hollósi Zalán - 2022.07.25. 13:53[/b][/url]

- Akkor még szerencsénk van, hogy én tudok - villantotta meg fogait is, hiszen fellelkesült attól, hogy nem kapott egyértelmű elutasítást. - Szóval mit szólsz? Ígérem, vigyázok rád odafent.
 Hanyatt dőlt a fűben, kiélvezte az árnyékot, bár az összképen sokat rontott a háttérben nyekergő pletykás lánybanda. Még szerencse, hogy Manka megtanulta a tisztes távolság fogalmát. Legalábbis... egyelőre.
 - De maradhatunk idelent is. Az emberek között - játszott rá kis színpadiassággal. Nem rejtette véka alá, mennyire szeretett volna a végére járni a dolognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849951#post849951][b]Létai Roland - 2022.07.25. 21:30[/b][/url]

Tudtam, hogy ajánlanom kell olyasmit, amibe a hétköznapokon nem benne bele, de mondjak olyat is, amibe meg tutira nem. Így ki tudom harcolni a randit minimum, hát ez nem haladás, Rozi és Reina, hmm? Mondjuk tény, hogy az életéért akár követelhetném is bármelyiket, de ha már így dobta a gép, próbáljunk meg valami olyat, ami nem teljesen én vagyok. Sokan gondolják, hogy én trófeákat gyűjtök. gondolom Auróra is a heves tiltakozását elnézve -, pedig nem ó, csak sok csajjal fekszem le. De nem számolom, meg nem is érdekel, hogy ez hány darab volt, ha éppen jól érzem magam és odáig fajul a dolog, nem visszakozom. Már ez is bűn? Néhány expasi szemében biztos!
- Egyre jobban érdekel az a cucc - mosolyog az ajkam és még a szemem is, ahogy védi azt a fura füzetét. Sokszor láttam már írogatni bele, és legalább annyiszor el is méláztam rajta, hogy mikkel tölti meg azt. Például pasikat pontoz, vagy rajzolgat titokban, de még sosem láttam bele, nagyon figyel rá, hogy mindenki elől rejtegesse. A baráti körét meg annyira nem ismerem, hogy kérdezgethessem erről, még a tesójától sem jutott eszembe információt szerezni.
- Simán. Nem tudom miért annyira elképzelhetetlen, hogy randizni akar veled valaki. Csinos vagy, pimasz és kiállsz magadért. Mi kellhet ennél több? - meg szép a szemed, mindjárt mondom, csak várd ki. Amúgy meg nem, mert bár szép, kissé elcsépeltnek gondolom, hogy valaki ezzel jöjjön.
- Egyrészt valószínűleg nem kell minden nap megmenteni az életedet, amiért még egy csókot is sajnálsz - kezdek bele csipkedni egy kicsit, de nem gondolom annyira komolyan. - Másrészt, ha jól sikerül a randi, akkor is csak egy lesz? Mert akkor nem lesz egy sem, már ne haragudj - tárom szét a kezem, miközben nézem őt. Nem lenne túl fair tőle, hogy elívom valahová, jólérezzük magunkat, ő meg letudva a kötelező kvótát, egy "ennyi volt"-tal lezárná. Hát a faszomat már!
- Ez kiábrándító volt így, Morgána boszi - lefekszem a fűbe, érzem, ahogy a vízcseppek elindulnak vándorútra a testemen. Onnan nézek rá fel rá. - Pedig igazán jó fej vagyok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849957#post849957][b]Sarkady Auróra Morgána - 2022.07.25. 21:56[/b][/url]

- Márpedig nem kapod meg - rejtélyesen mosolyodik el. Vajon mit gondolhatnak az emberek, mit rejt az a notesz? Talán titkos halállistát, pletykákat a kastélyban lakókról vagy... vagy valami ennél is különlegesebbet? Nos, kedves olvasók, ezt egyhamar senki sem fogja megtudni: egyedül Fülöpnek van joga betekinteni a lány jegyzeteibe, ám neki is csak akkor, ha épp véleményt kérnek tőle. Szigorú szabályok vannak itt kérem szépen.
- Nem arra gondoltam, hogy a szituáció elképzelhetetlen, inkább arra, hogy Te szeretnél pont velem randizni. Nem tűntél úgy, mint aki érdeklődik irántam, pedig ismerjük egymást több, mint öt éve - ez azért jogos, ott a pont. Mondjuk az sem elhanyagolandó, hogy ezidáig Roland mindig épp egy másik csajra figyelt, mást szédített, márpedig Aurórát nem olyan fából faragták. Vele nem szalad el a ló, nem adja könnyen magát, még akkor sem, ha megmentették épp a halál karmai közül. Azt hiszem, jobb helyeken ezt hívják tartásnak. - Nézd... - felsóhajt és elengedi füle mellett a csókra vonatkozó megjegyzést. Jobb ez így mindkettejüknek. - Olyan sráccal szeretnék randizni, aki nem az életem megmentéséért cserébe kap randit. Aki nem csak... játszik? Nem azt mondom, hogyha jó lesz, akkor sem lehet szó második alkalomról, inkább csak nem hiszem, hogy komolyan gondolod velem - na, íme a tündérmeséken felnőtt hercegnő, akit mindenki óvott és védett, ezáltal egy csodaszép, rózsaszín burokban nőtt fel. Roland ettől függetlenül érzékelheti, hogy mondandója nem ellene irányul. Nem szeretné sem megbántani, sem végérvényesen elutasítani, egyszerűen csak... Túl magasak az elvárásai? És igen, fogalma sincs sem a valódi szerelemről, sem a valódi párkapcsolatokról.
- Sohasem állítottam, hogy ne lennél az! Inkább csak kiegészítettem azzal, hogy kissé csapodár vagy - kiölti nyelvét és elmosolyodik. Csipkelődünk, Létai? Akkor visszakapod kamatostul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=850020#post850020][b]Fekete Nonó - 2022.07.27. 12:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=850027#post850027][b]Kis Laura Grace - 2022.07.27. 14:42[/b][/url]

Mosolyogva bólogatok arra, amit mond, mert valljuk be, tökéletesen jól letérképezi a helyzetet, amiben benne vagyok, amikor megbüntetném. Meg van kötve a kezem, elég rendesen.
- Miksát? Igen. Az egyik legjobb barátom.
Ezek szerint az Eridonon túl még nem jutott el a hírünk, vagy csak az emberek nem annyira figyelmesek, hogy észre vegyék, hogy egy-egy piszkálódásunkban több van, mint barátság, sőt, manapság már megesett, hogy kéz a kézben haladtunk A pontból B pontba, vagy éppen nyíltan csattant el egy csók. Persze nem vagyunk egy pár, nincs közöttünk romantikus érzelem, vagy legalábbis, ha akadna se beszélnénk róla. Megállapodtunk a tanév végében, és ez tökéletes.
- Teljesen elszeparálódtok?
Mint mindenki, én is sokmindent máshogy szeretnék az életemben, és nem, ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok elégedett, mert a vagyok, csak egy teljesen természetes emberi folyamatnak vagyok én is részese, ez pedig a vágyódás másabb dolgok, helyzetek iránt. Mégis, azt kell mondanom, hogy nagyon örülök neki, hogy az életem a sajátom, hogy nem veszik körül falak és hitrendszerek. Én imádok tapasztalni, utazni, élni az életet. Szeretek Bogolyfalván lenni, az iskolában, de imádom a kirándulásokat, vagy, ha a barátnőimmel valamit csinálunk, vagy azt, ha Miksával lehetek. Szóval összességében hálás vagyok azért, mert nem kell zárt életet élnem, nem szeretném és nem lennék képes megszokni, ha mondjuk most hirtelen ráköteleznének. Nem a nekem való világ az.
- Nem furcsa itt lenni, aztán nyaranta hazamenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=850345#post850345][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.07.31. 22:32[/b][/url]

A navinés arcán nincs mosoly, sőt, szemeiből egyértelműen kétely olvasható. No nem attól fél, hogy a fiú esetleg nem vigyáz rá - pontosan tudja, hogy de - csupán attól, hogy szüksége van a repülés élményére. Hol a seprűre, hol Zalánra, hol pedig felfelé, az égre pillant. A félelem egyértelműen uralma alá keríti.
Ám pont mikor nemet mondott volna, Zalán ismét megszólal. Jó módzsert választ, merthogy Rami ugyan eddig kizárta a réten ücsörgők zaját, most egyszerre fülébe kúsznak a beszélgetésfoszlányok. Előbb a pletykázó lányok, majd egy csapat elsős nevetgélése, aztán pár srác szavai rohamozzák meg fülét. És hirtelen nagyon zajosnak érzi a helyet. Szaggatott sóhajjal fordul ismét társa felé.
- Jó, menjünk - szól erőtlenül, kissé beletörődve, ám összeszedve minden bátorságát. - De nem mehetsz gyorsan! - köti ki, meglepő határozottsággal. Közben pedig nagyon reméli, hogy nem fogja megbánni szavait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=850348#post850348][b]Hollósi Zalán - 2022.07.31. 23:10[/b][/url]

A kitételtől nyelt egyet, mert kellemetlen emlékek hasították fel emlékezete felszínét. Autumn szigorú pillantása villant be, majd az azt követő "Azonnal tegyél le!" felkiáltás.
 - Persze, hogy nem fogok! - fakadt ki rögtön, mintha nem csak Ramit, de magát is meg kéne győznie az igazáról. Még mindig feküdt, úgy emelte fel kezeit és tárta szét hitetlenül őket. Tényleg ennyire nem képesek megbízni benne, ugyan már. Látták őt valaha is leesni a seprűről...? Saját magán kívül.
 Lendületet vett, hogy támasz nélkül tudjon felülni, majd lábra állni. Nem kellett volna, még mindig izomláz volt a hasában. Júlia miatt kicsit túlhajtotta magát az edzőteremben, s ezt az arcára kiülő pillanatnyi grimasz is tükrözte.
 - Fel - utasította a Kométát, mire az engedelmesen tapadt mágnes módjára Zalán jobbjához. Leplezetlen önbizalommal forgatta meg egyszer a kezében, utána nyújtotta oda a másikat a lánynak, hogy felsegíthesse őt is.
 - Te mugliszületésű vagy, igaz? - kérdezte aztán mindennemű rosszalás nélkül. - Vannak náluk azok a kétkerekű járgányok. Bicikli. Tudsz biciklizni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=850367#post850367][b]Létai Roland - 2022.08.01. 10:26[/b][/url]

Az a mosoly... cuki. Heh, talán öregszem, hogy már ilyen apróságokra is odafigyelek. Régebben - ezt lehet pár napra is redukálni - elég volt ránézni valakire és megállapítani, hogy feküdnék-e rajta, vagy nem. De már annyi csaj mondja, hogy változtatnom kéne, hogy lassan magam is elhiszem. Csak hát nem olyan könnyű változtatni, mint, ahogy azt gondolja az, aki tanácsolja. Nyilván ők olyanok, úgy persze, hogy természetesnek tűnik, de nekem nem igazán. Mindegy is, majd kicsikarunk belőle mást. Legalábbis egyelőre.
- Oké, ott a pont. Elismerem, hogy nem érdeklődtem irántad, ez főleg azért is van, mert mindig is azt hittem, hogy foglalt vagy, meg sosem kerültél a látókörömbe. Talán olyan elbújós vagy, mit tudom én - morfondírozok, közben megtörölgetem a hajam, hogy legalább valahogy kinézzen, és ne egy szopottgombóc fejem legyen. De hát nyilvánvaló, hogy nem a randival van baj, hanem velem. Valahol ez is érthető, még ha el nem is fogadható, legalábbis részemről.
- Jó, hát most ez így alakult, hogy megmentettelek. Nem ezért kértem a randit, hogy adjál valamit, hanem, mert nem mutatod meg a titkos füzeted. Nem kértem nagy dolgot, de te most azt hozod ki belőle, hogy... mindegy - már kezdek belebonyolódni én is, hogy melyikünk mire gondolt pontosan, most viszont kicsit úgy érzem, hogy be vagyok szorítva egy jól kialakított sztereotípiába és nem kapom meg az esélyt arra, hogy megmutassam, nem is vagyok olyan. Nyilván ezt magamnak köszönhetem, de akkor sem fair. Nézd már, lassan hisztis leszek!
- Te vagy az első, akit randira hívok, szóval azt hiszem, hogy öt év ide vagy oda... biztos ennyi kellett, hogy elég bátor legyek ehhez - pimasz mosolyra húzódik a szám, aztán pedig még egy kicsit meg is húzom a cica bajszát. Felpattanok.
- Ha ennyire tudod, hogy milyen vagyok, te liba, nézzük meg azt a sárga medencét és győzzön a jobb - mélyen a szemébe nézek kihívó tekintettel, de már készülök a rohanásra és az elhúzódásra is, hátha meg akar legyinteni. Fura lenne, ha nem. A szórakozáshoz kell egy kis csibészség is, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851099#post851099][b]John Harris - 2022.08.15. 12:38[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Csak egy egyszerű, fekete kötött pulóvert visel és a szokásos vászonnadrágját, amiben diákjai is nap, mint nap láthatják. Szolid, de makulátlan bakancsban, zsebre tett kezekkel baktat le a domboldalon, hogy a rétre érve valahol a semmi közepén lassítson le, majd álljon meg teljesen. A szíve nyugodtan ver, a levegőt is lassan szedi, ahogy fejét hátraveti, és szemüvegén keresztül a szokatlanul csillagos eget kezdi figyelni. Még a szája is elnyílik közben, annyira meglepi a látvány. Az egészen letaglózza.
Hogy egyedül van, vagy levelezőtársa is megérkezett már, csak egyelőre nem lép ki a tisztásra, nem tudja, de miután nem most találkozik először éjlénnyel, így a tudat, hogy néhányuk először felméri a kockázati tényezőket, és csak azután, szakaszosan közeledik, nem rémíti meg.
Neki nincs takargatnivalója, most is egyedül annyit tett, hogy saját, természetes bőrének aromáját méregdrága és nagyon erős parfümmel fedte el - ebből az egyből képtelen engedni: ízét és illatát csakis az a vámpír érezheti, akit az intimitás határain belülre fogad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851117#post851117][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 13:47[/b][/url]

Még ha a késés veszélye is fenyegeti - amit egyébként nem szeret, hiszen hiába áll rendelkezésére végtelen idő, a másik félnek nem feltétlenül -, mindig megvárja, míg partnere érkezik előbb. Tudja kit vár, hiszen a navinés diáklány, aki megkereste, részletesen mesélt a tantárgyról és a feladatról, az azt oktatóról. Gyakran utasított el ilyen ajánlatokat már élete során, hiszen nem kirakati bábú, amit kedvükre nézegethetnek az emberek, azonban hogy foszthatna meg egy ilyen lehetőségtől, egy ilyen hivatással megáldott embert?
A levegő minimálisan mozdul, mégis elég ahhoz, hogy orrát azonnal facsarni kezdje az erős illat. Sötét tekintete esik a rétre, azonban a szélén van még a férfi. Türelmesen várja meg a faágon, lábait lóbálva, amíg megáll. Messziről méri fel az alakot, hátsó szándéknak egyetlen jelét nem véli felfedezni, így hangtalan érkezik a talajra. Meztelen talpát csiklandozza meg egy falevél, azt figyelmen kívül hagyva indul el először lassan az illető felé, majd hirtelen terem mögötte mélyen beszívva illatát.
- Elővigyázatos - szólal meg halkan, kissé előredőlve kulcsolja össze háta mögött ujjait, ahogy ellép tőle és felfelé figyel rá. - John, ha nem tévedek. Adelina - kihúzva magát nyújtja jobb kezét a férfi felé halvány mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851127#post851127][b]John Harris - 2022.08.15. 15:45[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Eddig nem zavarta a csillagászatot érintő hiányos tudása, most azonban, hogy az égen bizonyosan névleges formákban kirajzolódó sárgán ragyogó testeket nézi, hirtelen nem is érti, miért nem foglalkozott velük ezidáig. Időpazarlásnak érzi, holott ha valamit tudatosan kerül, az ez. John az idejét félti a leginkább, és ha valami valódi rettegéssel tölti el, az a megbánás, amit későbbi önmaga fog érezni jelenének napjairól, ha most rossz döntéseket hoz.
Tudta, hogy így lesz. Vagy inkább reménykedett benne; beleborzong a nyakát érintő hűvös szellőbe, ami nem jelenthet mást, csakis levelezőtársa érkeztét. Szemeit lehunyja, ajkai régen látott vigyorra húzódnak, melyek alól még fogai is előbukkannak egy hosszú pillanatra.
- Mondanám, hogy mindig, de... maradjunk inkább annyiban, hogy legtöbbször igen - feleli széles mosolyával, és az ismeretlen ismerős felé fordított arcával követi annak minden mozdulatát. - Maga gyönyörű - állapítja meg és önti szavakba is a kézenfekvőt, miközben jobbját kinyújtva kezet fog vele.
Pillantása a nő arcán, a szemébe ékelődik; izgalmát leplezni sem próbálja. A szíve gyorsabban dobban, felderülő arca egészen más Johnt mutat, mint akivel napközben általában a kastélyban találkozni. Habár erről Adelinának fogalma sem lehet.
- Köszönöm, hogy eljött - mondja még, azután felmutat az égre, és fejét is hátrahajtja hozzá. - Még csak hasonlónak sem láttam mostanában az eget. Káprázatos.
Oldalasan pillant le Adelinára, majd egy apró, jóleső sóhajtással visszadönti a fejét.
- Sétálunk egyet? - kérdezi, és ha a nő rábólint, háta mögött összefűzött ujjakkal indul el mellette. - Hogy van ma, Adelina?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851130#post851130][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 16:24[/b][/url]

Ugyan meglepi a széles vigyor, amivel szemben találja magát, mégsem képes megállni hogy ne viszonozza, ámbár sokkal visszafogottabban. Feje biccen félre a további szavakra, tekintete zizeg a férfin, és valószínűleg, ha lenne vérkeringése most jönne el annak a pillanata, hogy elpiruljon. - Ön igazán tudja, hogy bókoljon egy nőnek - villantja meg ritkán, csak különleges alkalmakkor felbukkanó, féloldalas mosolyát. - Kedves magától. Köszönöm - fogja meg rövidke szoknyája két szélét, hogy lágy pukedlit lejtsen a kézfogás után.
Jobb füle mozdul, ahogy a heves szívdobogás elér hozzá, és mosolya ismét visszaáll eredetibe: jókedvről és izgalomról árulkodik. Minden emberi lény más és más, ezért olyan érdekesek, az előtte álló az első pillanattól fogva markában tartja: vajon hova fog ez az egész kilyukadni?
Automatikusan lép hátrébb, mielőtt fejét emeli fel, így lép ki a kartávolságból. Nem ismeri a férfit, és bár gyorsabb reflexekkel van megáldva, mint a másik, nem lehet elég óvatos. - Valóban csodálatraméltó. És ne vicceljen, természetes. Érdekes hivatása van, ami arra buzdítja a diákjait, hogy éjjel az erdőbe merészkedjenek - sandít a férfira szemtelen mosollyal. Nem vádaskodó a hangja, számon kérőnek sem mondanám, hiszen nincs köze ahhoz, az oktató, hogy oktatja a diákjait.
Szó nélkül helyezkedik John mellé, hogy egymás mellett haladhassanak, a kérdésre azonban akaratlan nevet fel. Csilingelő hangja csendül fel, az erdő is elhallgat egy pillanatra, amit azonnal érzékel. - Maga nagyon kedves férfi, John. Érdeklődő és nyitott. A kérdésére felelve, nincs okom panaszra, mióta beköltöztem a városkába - tűr füle mögé egy tincset. - Ön hogy van? Milyen napja volt? - megy végül bele a csevejbe. Ha a férfi csak ennyit szeretne tőle, áll elébe: egy jó beszélgetésre soha nem lenne képes nemet mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851164#post851164][b]John Harris - 2022.08.16. 11:13[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Majdnem felvonja a szemöldökét Adelina szavaira, és szíve szerint esetlen ellenkezésbe is kezdene, hogy ő dehogy, hát nem is szokott bókolni, egyébként pedig körültekintő férfiként remekül kerüli az ilyesfajta helyzeteket, aztán mégiscsak úgy dönt, hogy most éppen elegendő lesz az ajkai szélére lopakodó mosoly, nincs szükség többre.
- Ó, Margaréta! - neveti el magát őszinte jókedvvel. El is felejtkezett a lányról, de való igaz, egy alkalommal nem épp a legmegfontoltabb módon küldte vámpírok közé tanítványait. Mondjuk mellette szóljon, nagyjából biztos volt benne, hogy tízből kilencen meg sem hallották a szavait, az az egy meg, aki tegyük fel, hogy igen, talán van annyira értelmes, hogy olyan éjlényt keres fel, akiről az itteni szervek tudnak. Habár be kell ismerje, Margaréta naiv lélek, szétszórt is kissé, olyan számára, mintha minden figyelmét a tanulmányainak szentelné, így az életre már nem igen marad kapacitása, ezért hát, nos, mondjuk úgy, akadnak problémái. John abszolút megérti, olykor ő is hasonlóan szórakozott tud lenni. - Igen, nos... - nevet tovább, és mintha röstellné a dolgot, fogai közt mélyen beszívva a levegőt pillant le Adelinára. Jobbjával a tarkójához ér, barna tincsei közé túr, tekintete azonban semmit sem veszít kedélyes csillanásából. - Más lenne, ha mondjuk a bűbájokért vagy a gyógynövényekért őrülnék meg ennyire, így viszont marad a járulékos veszteség kockázata - mosolya vigyorrá szélesedik, ám ahogy rádöbben, mit is mondott az imént, összeszaladnak a szemöldökei. - Úúúh - ráncolja homlokát lehunyt szemekkel, majd egy elnézést kérő pillantással fordul a nő felé. - Bocsásson meg, ez illetlen és rémesen szakmaiatlan volt. Természetesen soha, egyetlen diákomat sem érte vámpírtámadás. Elhiheti, ahogy néha viselkednek, kétség sem fér hozzá, hogy mindegyikük nagyszerű egészségnek örvend.
Általában nem viselkedik úgy, mint egy fogyatékkal élő függő szerhasználó, de ritkán előfordul, hogy egy-egy vámpír közelsége egészen hihetetlenül hat rá. Ilyenkor még az állandóan önmaga felett tartott kontrollt is hajlamos elveszíteni, és borzasztó, de bizony könnyen idétlen tinédzser látszatát kelti.
- Remek, köszönöm. Úgy tűnik, hogy a vizsgaidőszakot követően elutazom néhány hétre Bulgáriába. Tudja, az ott mai napig csodásan élő vámpírhagyomány a fő kutatási területem. Ma érkezett meg az Intézet meghívója - meséli, és közben a lába előtti füves területet vizslatja. A távolban a kastély sötét ablakaival bámul le rájuk, az erdő csendes, John csak néhány aludni nem tudó tücsköt hall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851165#post851165][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 12:48[/b][/url]

Apró biccentés a névre, hiszen emlékezetébe véste a lányt bátorságára tekintettel. Ő nem volt olyan elővigyázatos, mint oktatója, így Adelina képes lenne bárhol és bármikor felismerni a lány illatát, ami szeleburdiságára tekintettel, talán nem is olyan rossz dolog. Fejét lassan fordítja a férfi felé, ahogy szinte már magyarázkodásba kezd. A mosolya lelankad, értetlen nézi a férfit szavai után, majd tör fel belőle a nevetés. Szája elé kapja kézfejét, de nem tud megálljt parancsolni jókedvének: kissé előregörnyedve enged neki utat inkább, ahogy meg is áll pár hosszabb pillanatra.
- Elnézését kérem, de ez nagyon viccesen jött ki - lép ismét a férfi mellé. - Nem szükséges magyarázkodnia, kérem, ne is tegye. Biztos vagyok abban, hogy vigyáz a diákjaira, amennyire Öntől telik, a tantárgya veszélyességének ellenére is - mosolyodik el őszinte kedvességgel. - Valamint ne aggódjon. A lányt mindkét útja alkalmával, a távolból ugyan, de visszakísértem a kastélyig - fűzi még hozzá, hátha kicsit oldja a férfiben lévő feszültséget a téma iránt. Eszébe sem jutott volna elengedni a diákot - legyen szó bármelyikről - egyedül a sötétben, az erdőből kifelé sétálva. Nem hagyta volna a lelkiismerete, és semmibe nem telik végig követni az útjukat a kastély bejáratáig. Ideje pedig éppenséggel rengeteg van, csak jól kell tudnia beosztani. Remek vicc.
Figyelmesen hallgatja, végül nosztalgikus mosoly jelenik meg arcán. - Ez remekül hangzik. Fontos szereplője lehet az ilyen találkozóknak, ha meghívóval csábítgatják - pillant fel az égre. - Ha van egy kis ideje, keresse fel Hasan Arslant, hátha ott él még. Biztos vagyok abban, hogy szívesen segít Önnek mindenben. Török származású, de utolsó információm szerint Bulgáriában él - legalábbis, amikor eljött tőle, még ott élt. Azóta 15 éve kereste fel a férfit egyszer, aki még mindig Bulgáriában tengette a mindennapjait, így hátha segítségére lehet Johnnak is. - Hivatkozzon rám nyugodt szívvel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851170#post851170][b]John Harris - 2022.08.16. 13:35[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Csak oldalasan lepillantva figyeli a nő nevetésre nyúló ajkait, és vele együtt ő is szabadjára engedi érzéseit. Lassítás közben vállai megrázkódnak, fejét hátraveti, majd halk somolygással meg is ingatja. Nem kell szavakba öntenie, elég csak ránézni, tudható, hogy jól esik neki Adelina társasága; könnyűnek érzi az estét - vagy inkább éjszakát.
- Köszönöm, hogy vigyázott rá - feleli, s oldalra billentett fejjel fordul a nő felé. Szemeiből hála és köszönet sugárzik. - Le fogok ülni Margarétával alkalomadtán.
Nem azért, hogy megrovásban részesítse, Isten ments, véletlenül sem, csak úgy érzi, hogy a kisasszonynak jót tenne egy tanár-diák beszélgetés, a dolgok újbóli iránybahelyezése, vagy csak némi figyelmesség és egy, az életet (és őt magát) jó pár centivel feljebbről fürkésző szempár.
- Ez csupán formalitás - mondja leszegett fejjel, jobbját nadrágja zsebébe mélyesztve. - Ezek a konferenciák annak a szűk rétegnek szólnak, akik a tudomány iránti elköteleződésüket időről-időre doktori disszertációkban fejezik ki, de ha megengedi - baljával bocsánatkérően mellkasához ér - én egyébként sem hiszem, hogy bárki más figyelmét lekötnék az ott elhangzó monológok. Ráadásul csak bekerülni nehéz, viszont ha az egyszer sikerült, onnantól minden évben érkezik a meghívó.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismerik John ezen oldalát, a beszédes, harsány és markáns férfit, akinek valójában tényleg mindenről akad véleménye. Az emberek között visszahúzódó, lágy és ha épp nem is megalkuvó, de jóval rugalmasabb, mint vámpírtársaságban általában.
- Hasan Arslan - bólintva ismétli meg az elhangzó nevet, miközben oldalasan átpillant Adelinára. - Ő a teremtője, ha nem tévedek.
Természetesen tisztában van azzal, hogy nem téved. Margaréta munkájából azt is tudja, hogy a mellette sétáló hölgy sokáig mélyen a szívében hordozta a férfit mint kedvesét. De hallani szeretné Adelinát, mert majd megeszi a kíváncsiság, ki is ő valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851172#post851172][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 14:17[/b][/url]

A kezdeti csevegéstől meglepően hamar jutottak el a közös nevetésig. Álmaiban sem gondolta volna, hogy idáig fognak jutni, ilyen rövid idő alatt. A városka lakói valóban befogadóak, és ilyenkor örül annak, hogy annak idején hitt a pletykáknak.
- Természetes - pillant a férfire mosolyogva, majd figyel ismét lába elé. - Úgy érzi szükséges? Kedves lánynak tűnt - néz felfelé pár másodperc erejéig, amíg visszagondol a találkozóikra. Úgy hangozhat, mintha arra következtetne, a lánynak a viselkedésével van probléma, de erről szó sincs: nem feltétlen mindig a rossz hatására beszél egy tanár egy diákjával, így Adelina el is engedi magában ezt a vonalat. Ha úgy érzi, szükséges, ő nem fogja ebben megakadályozni. Alapvetően is, milyen jogon tenné, mikor ő bizonyára jobban ismeri a lányt?
- Mindent értek - figyelmét nem kerüli el a hirtelen zsebre vágott kéz. - Azt mondja, csak magamutogatás az egész? - kérdez rá köntörfalazás nélkül arra, ami először eszébe jut. Amúgy sem arról híres, hogy visszafogja magát, és erre példának okáért Álmos tökéletes példa. Sem a személyesteret nem szereti betartani, sem szavait, amik eszébe ötlenek. - De az Önét lekötik ezek szerint? Akkor már megéri elmenni és minden évben megkapni a meghívót - elnyomja kíváncsiságát, hogy olvasson valamit a férfitól. Ott még nem tartanak, ráadásul fél attól, amit olvasna: hiszen a fajáról szól. Mellettük áll? Utálja őket, és ő is csak anyaggyűjtésre kell? Kérdések sokasága - egyiket sem teszi fel mégsem. Még nem. Majd, ha eljön az ideje, addig pedig segíti a férfit, amit remélhetőleg nem fog megbánni. Amúgy sem félti Hasant, minden alkalommal sikeresen védte meg magát, reméli, ez most sem lesz másképpen.
- John, miért tesz úgy, mint aki nem biztos benne? - nevet fel halkan, ujjait kulcsolja össze háta mögött. - Nem téved. Hasan teremtett, neki köszönhetek mindent, amit kaptam a vámpírsággal - ajakiról nyugodtan és lágyan gördülnek le a szavak, mint mikor a tenger vize nyaldossa óvatosan és békésen a homokos tengerpartot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851179#post851179][b]John Harris - 2022.08.16. 17:18[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

A férfi egyetértően biccent rá Adelina szavaira. Pillantása követi az övét, amint az a fekete égre siklik, és ahogy végül visszatér a fűcsomók közé. Azután lassít egy keveset léptein, mert egyszeriben zsigeri szinten kezdi érezni, hogy lassítania kell, mintha tudni vélné, hogy ez, az inkább andalgásnak nevezhető, botorkáló tempó kellemesebb levelezőtársának. Pedig aztán pont neki nem kell elmagyarázni, milyen, az emberi szem számára fel nem fogható gyorsaságra képes a mellette sétáló hölgy.
- Margaréta végtelenül kedves - mondja maga elé, a fákkal tarkított természetet nézve, s közben gondolatai a lány köré gyűlnek. Mielőtt megszólalna, még Adelinához fordul, balja továbbra is mellkasán nyugszik. - Kiemelkedően szorgalmas és nagyon tisztelettudó, ami manapság ritkaságnak számít. Ugyanakkor szétszórt és kapkodó, egyik nap láttam felbukni a saját lábában.
John hangja szelíd, szavai tele vannak jóindulattal és emberséggel, az emléken viszont ádázmód elmosolyodik - mégsem akarja kinevetni a lányt. Míg beszél, keze mellkasán jár, gyengéd mozdulatokkal simít végig a kötött pulóveren hol jobbra, hol balra.
Aztán ajkán felejtett mosolyával Adelinára pillant.
- Egy szó, mint száz, a kisasszony még fiatal és kihasználható, de kegyed bizonyosan érti, mire szeretnék kilyukadni - a gondolat végére egészen elhalkul, hiszen ennél a pontnál már inkább a nőét kutató szempár beszél, mintsem a száj. Minden vámpír érdekes és értékes a számára, nem is titok, hogy az összessel szeretne találkozni, beszélgetni, egyikükkel-másikukkal pedig olykor közelebbi, éltető kapcsolatba is kerülni, azonban Adelinában van valami egészen különleges, ami miatt mint nőt és mint valaha élt és tapasztalt embert is meg akar ismerni.
- Nem, azt semmiképpen - rajzolódik ki egy halvány mosoly az arcán. - A szakmának rendkívül fontosak ezek az események. A terület képviselőinek a negyedévente megjelenő kiadványokon és egyéni nyomtatásban debütáló köteteken kívül nem sok lehetősége marad arra, hogy a világ elé tárja tudományos előrehaladását. A konferenciák minden évben sokat lendítenek az álláspontokon, frissülnek a törzsanyagaink, és talán meglepem ezzel, de még mindig ismerünk meg újabbnál újabb alfajokat. Afrikában például sok titok rejlhet, de hiába, ha az embernek nincs belépési engedélye.
Az a fránya doktori cím! Mindösszesen egyetlen szemesztere maradt hátra és vége, megszerzi doktorátusát, ám minél közelebb kerül céljához, úgy érzi, az annál messzebb távolodik tőle. Igaz, a türelmetlenség a hétköznapok döntő többségében egyáltalán nem jellemzi, ami viszont a diplomáját illeti és - a reményei szerint - általa megnyíló lehetőségeket, nos, kezdi elveszíteni a józan eszét.
- Mert kegyedtől szeretnék hallani mindent - feleli lágyan, miközben megáll, és szembefordul Adelinával. Pillantása az övét keresi. - Azt, amit Margarétának mesélt, betéve tudom. De... ha nincs ellenére és nem is tart emiatt tolakodónak, én ennél jóval többre vágyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851184#post851184][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 18:28[/b][/url]

Különös érzés ilyen mélyen belemenni egy diák életében, de egyértelműen érezhető, hogy John mennyire figyel rá. Nem tudja, hogy csak a navinést tiszteli-e meg ezzel, vagy több diákját is, de kissé aggódónak tűnik a férfi. Nem is szán rá felelet, azonban nevetése ismét utat tör magának arra, hogy felbukott a saját lábában. - A második interjúra horzsolással jött a térdén. Azonnal megéreztem a vér szagát, de olyan elenyésző volt, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet - és igen. A lány mindezek ellenére jött még el így is a megbeszélt helyre és időpontra: tudván, hogy egy vérszívóval találkozik. Bátor lenne vagy botor; még nem sikerült eldöntenie.
A pillantást érzi magán, mégsem figyel rá, a maga előtt lévő utat figyeli, míg egy ág nem reccsen tőlük pár méterre. Kezét azonnal kiteszi oldalra, a férfi elé, hogy megállásra kényszerítse, fülét hegyezi minden neszre, míg ragadozó módjára emeli feljebb fejét, hogy beleszippantson a levegőbe párat. Az utolsó, a legmélyebb után nyugszik meg és helyezkedik vissza. - Bocsásson meg. Nem kedvelem, ha a területemen vadásznak - de egy őz esetében ez a veszély nem áll fenn. - Mondja ki, kedves, ne utalgasson - fordul szembe a férfivel teljesen, elkapva tekintetét. Különleges alkalmak egyike, mikor hagyja, hogy a másik is elmélyedhessen az ő fekete tekintetében - nem szereti, mikor megtörténik. Mintha olvasnának benne. Pár másodperc után indul tovább, mikor már úgy érzi, elég volt a játékból.
- Egy zaftos eszmecsere olyan emberekkel, akik ugyanannak a szenvedélynek szentelték az életüket, és megértik magát, bizonyosan felüdülő lehet - mosolya villan fel arcán. Nem mintha ő tudná ezt. Bár minden lehetőséget megragad, ha fajtárssal találkozik, rendre felsül az ismerkedéssel. Makacs vámpírok. - Javítson ki, ha tévedek, de ezek szerint Önt nem engedték be, hogy tanulmányozza az Afrikában lévő titkokat. Szabad tudni az okát? - hangja ugyan nyugodt és kellemes, tekintetében mégis kíváncsiság csillan. Amennyiben nem tudja meg az okot, neki úgy is megfelel, ámbár hazudna, ha azt mondaná, hogy a férfi közlékenysége nem lepte meg már az elejétől fogva. Nem erre számított. Cseppet sem.
Egy fél lépés után áll meg ő is, és fordul szembe beszélgetőpartnerével. Halvány mosolya ugyanúgy ajkain pihen, aprócska változás fedezhető fel benne: minimális romlandóság. - Mire vágyik, John? - lép aprót közelebb, állát felszegve dönti oldalasan a fejét, ahogy elindul a férfi körül, mintha csak prédáját mérné fel. - Eddig is felkeltette a kíváncsiságomat, de talán most derül ki, miért is kért találkozót tőlem? - szólal meg a háta mögül, majd ér ismét elé, jóval sötétebb pillantással. - Ne fogja vissza magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851211#post851211][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.08.17. 12:54[/b][/url]

Óvatosan bólint egyet az ígéretre, közben viszont önmagát próbálja meggyőzni arról, hogy nincs mitől félnie. Próbálja az eszében tartani, hogy rengeteg varázsló és boszorkány repül seprűn, és mégsem lesz bajuk. Talán még mindig szürreális számára az egész, hiába a sok repüléstan óra.
Szemei követik, ahogy a seprű a parancsszóra a fiú kezébe reppen. Megvizsgálja a földet ott, ahol a Kométa volt, majd magát a seprűt és Zalán jobbkezét is. Onnan tévednek át kékjei a baljára, melyet a levitás felé nyújt. Pár pillanatig csak figyeli a kezet, hezitál, aztán óvatosan hozzáér, és elfogadja a segítséget. Feltápászkodik aztán lehajol táskájáért is. Érdeklődve pillant Zalán felé a kérdésre, de csak bólint válaszként. A következő kérdést viszomt egyáltalán nem tudja hova tenni.
- Tudok - felel aztán. Persze, hogy tud, még egészen kicsinek tanult meg. Nem sokat járt biciklizni, és nem is rajong érte, de megtanult, ahogy a legtöbben. Azt viszont nem érti, miért is releváns ez a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851269#post851269][b]Hollósi Zalán - 2022.08.17. 21:51[/b][/url]

- Szuper, akkor van miből kiindulnunk. Biciklizéskor ha egyedül ülsz a cuccon, akkor természetes, hogy figyelsz az egyensúlyodra. Viszont ha valaki más mögé ülsz fel, akkor a legjobbat azzal teszed, ha hagyod, hogy a kormánynál lévő korrigáljon. Nem rántasz a seprűn, nem dőlsz be, nem lóbálod a lábad - és akkor jól vagyunk.
 Lelkes mozdulattal rúgta el magát a földtől, de alig lebegtette egy méter magasságban a járgányt, hogy Rami könnyebben fel tudjon szállni mögé.
 - A könyvre meg vigyázz, mert kelleni fog, ha be kell azonosítani a madarat.
 Csendben várta, mit tesz a lány, de annyira szerette volna megmutatni neki a szebbik oldalát is a repülésnek, hogy igencsak bánta volna ha ezen a ponton visszatáncolna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851287#post851287][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.08.18. 16:41[/b][/url]

Nem teljesen érti, hova akar Zalán kilyukadni a biciklis példázattal. Soha nem utazott más mögött, volt saját biciklije. Aztán ahogy a levitás kifejti a dolgot, kezdi megérteni, és lassan bólint rá. Fél, hogy valamit elront, de nagyon érdekli a madár.
Szemében egyértelműen csillan az ijedtség, ahogy a seprű felemelkedik - Zalánnal együtt. Már csak neki kéne felmásznia rá. Összeszedi bátorságát, és lassan nyúl a Kométa felé, ám visszarántja aztán még a kezét. Picit hezitál, felsőjét babrálja, aztán gyors mozdulattal átbújtatja fejét a táskaja pántján - így most az a mellkasát keresztezi - nehogy leessen, míg a levegőben vannak. Zalán könyvét pedig belerejti, hogy mindkét keze szabad legyen. Még mindig toporog kicsit azonban, nem mer felszállni. A levitásra pillant, s annak lelkesedése valahogy bátorságot ad neki.
Egészen közel lép a seprűhöz és hirtelen ragadja meg a fát, hogy aztán picit ránehezedjen. Hezitál. De aztán csak átlendíti jobb lábát a seprűn. Közben ugyan elveszíti picit az egyensúlyát, meginog, de végül sikerült felülnie Zalán mögé. Lábait összekulcsolja maga alatt, kezeivel meg rászorít a fára.
- Megvagyok - szól végül bizonytalanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851327#post851327][b]Jacob Lehman - 2022.08.19. 14:00[/b][/url]

- Ritkaság, úgy értem, hogy a végzősök így haverkodjanak velünk, csürhével - mosolyodott el, ő nem volt ennyire szerencsés, valamiért az idősebbek nagy része ki nem állhatta a fiatalabbakat, legalábbis nehezen találták meg a közös hangot. Grace ilyen téren valóban szerencsés volt, meg talán érettebb is a koránál, hogy egy mestertanoncot tudhatott legjobb barátjának. Jacob persze hallott pletykákat, de azokat nem vette komolyan, most viszont egy kicsit azok is megmozgatták a fantáziáját, és ki tudja, talán tényleg igaz hírek voltak azok, s nem csak szájról szájra terjengő mesék. Végül is, Grace nagyon csinos volt, biztosan szemet vetettek rá az idősebbek is.
Diszkréten nem kérdezett inkább bele, tudta hogy a lányok zokon veszik a pletykákat, képesek gyorsan felkapni a vizet, ezért inkább más felé terelte a beszélgetést, és ha már szóba jött a családja, Grace meg láthatóan érdeklődőnek tűnt, nem volt rest egy kicsit mesélni.
- Igen, mondhatjuk, hogy teljesen. Mondjuk van egy szabály, ha elérünk egy bizonyos kort, akkor pár évig ismerkedhetünk a nagyvilággal, és eldönthetjük aztán, hogy maradunk-e amishok, vagy nem. Én még nem döntöttem el, mondjuk más helyzetben vagyok, mint a többiek - fűzte hozzá, azzal meg nem akarta zargatni a lányt, hogy kiöntse neki a lelkét, hogy neki mennyire nem jó az a közösség, ahol megvetik őt, és számtalanszor megalázták már. Ő itt érezte jól magát, a varázslók közt, egyedül csak a családja kötötte az amishokhoz, a bátyja, apja és édesanyja.
- Furcsa igen, de szeretek itt lenni, azt hiszem jobban is érzem magam itt, mint ott - mesélte egy mosollyal, amikor egy nagy laszti robbant kettejük közé, és Jacob arcát beterítette vízzel. Persze, hogy megint Áron szórakozott a partról és a térdét csapkodva röhögött.
- Na jó, azt hiszem, hogy valakinek nem volt gyerekszobája. Ha megbocsájtasz Grace… - elnézést kérve indult meg a part felé, hogy leállítsa a haverját, de azért még visszafordult. - Tényleg jó ez a bikini - dicsérte még meg egy teli vigyorral, majd kimászva a vízből nekiiramodott, hogy elkapja Áront, és a kastélyig kergette őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851343#post851343][b]Sarkady Auróra Morgána - 2022.08.19. 18:06[/b][/url]

- Úgy nézek ki, mint akinek pasija van? - felvonja szemöldökeit, de nem gúnyból, hanem őszinte meglepettségből. Hát erre aztán soha életében nem gondolt volna. Ezek szerint van egy olyan kisugárzása, ami ezt sugallja és talán ezért is nem kezdeményeznek nála a fiúk... Bár azt sem tartja kizártnak, hogy bátyja indított egy hasonló pletykát, így megkímélheti magát attól, hogy le kelljen ütnie az udvarlókat. Tudjátok, Fülöp praktikus ember.
- Nem szerettelek volna megbántani, kérlek ne értsd félre - máris rosszul érzi magát, hogy ennyire szigorú volt, pedig igazság szerint nem ismeri annyira Rolandot. Persze, hallott ezt-azt, látott is ezt-azt, de neki személyesen nincs tapasztalata vele és annak ellenére, hogy nem tartja magát előítéletesnek, tessék, beleesik ebbe a hibába! Abba viszont belepirul, hogy esetlegesen tényleg csak a rellonos bátortalansága volt az oka annak, hogy eddig nem randiztak. - Jól van, értem, ne haragudj, elmegyünk arra a randira, de aztán legyen über romantikus! - fenyegetően emeli fel mutatóujját, hogy megrázza Létai felé, ám mielőtt komolyan vehetné az intelmet, nem kerülheti el figyelmét az Auróra arcán elterülő mosoly, ami mintha némi zavarról és boldogságról is árulkodna, nem csupán csintalanságról. Szegény kicsi lány, ilyen könnyű megfűzni.
- Megállj csak te majom, ezúttal nem menekülsz... - felpattan és rögtön rohanásnak indul, bár ezúttal ez nem fogja meglepetésként érni a másikat. Göndör kacajától zeng a rét, ahogy néha leveszi tekintetét a célról, hogy megnézze, merre jár Roland. Alig várja, hogy ismét a vízbe csobbanjanak, ezúttal fulladásveszély nélkül és jól lefröcskölje a fiút. Méghogy liba! Hallatlan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851600#post851600][b]Hollósi Zalán - 2022.08.23. 19:02[/b][/url]

- Ha a nyélbe kapaszkodsz, akkor tényleg az lesz amit mondtam, rángatni fogod és fix, hogy belerepülünk valamibe - okította mosolyogva a lányt. Megvárta, hogy mgértse, mire gondolt, majd lendületet vett a Kométával, hogy otthagyják a diákzsibongást maguk mögött.
 Miközben növelte a sebességet, figyelte Ramóna testbeszédét, hogy mikor számít ez már neki "túl gyorsnak". Rátekintett egy gyors pillantással a karórájára, hogy megnézze, mennyi idejük maradt a szünetből, s mikor kéne visszaindulniuk.
 Nagy ívben kerülte ki az első utukba kerülő tornyot, utána szép lassan belőtte a fő irányt: a csillagvizsgáló felé.
 - Minden rendben ott hátul? - kérdezte fejét oldalra fordítva, hogy perifériából rálessen a kis unikornisra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851648#post851648][b]Létai Roland - 2022.08.25. 14:44[/b][/url]

Elgondolkodtató a kérdése, de nem azért, mert valójában hogy néz ő ki, hanem azért, mert honnan kéne ezt tudnom?
- Miért, hogy néz ki, akinek pasija van? Nem így? - nevetek és széttárom a kezem. - Mindegy amúgy, csak magas labda volt. De tényleg nem tudtam, hogy szingli vagy, Morgána - általában ez a dolog nem is szokott érdekelni, mert ha a lány pozitív visszajelzést ad, nehogy már én állítsam meg, mint hős lovag, aki megakadályozza a kapcsolati katasztrófát. A másiknak kell tudnia, hogy mi fér bele, meg mi nem, én nem szoktam zsákbamacskát árulni. Most persze nyilván más a helyzet, más vizekre hajóztam, kipróbálom milyen ez a randizgatás, meg udvarlás. Egyelőre nem esik nehezemre.
- Über romantikus? Jó, legyen olyan, majd utána olvasok, hogy az mi - vonok vállat, mit tudom én, hogy az milyen. Az sem biztos, hogy csinálni kell hozzá valamit, hanem ott kellene jól teljesíteni a romantika skálán legalább egy hetesre, hogy Morgána elégedett legyen. Bár, ha ezt így kijelentette, lehet, hogy a kilences számot kellene megcélozni, ami akár már problémás is lehet. Na mindegy, ami tőlem telik biztosan ott lesz. De azért nem eshetek ki valódi Létai Rolandból sem, szóval gyorsan felpiszkálom a kicsikét. Szerencsére veszi a lapot - még akkor is, ha lemajmoz, amin persze nem sértődöm meg - igyekszem úgy futni, hogy ha közeledik is, ne érjen utol. Meg kell hagyni a másiknak a reményt. Nevetve üldöz engem és én is ezt teszem, mármint nem üldözöm, csak nevetek. Ez nem is marad abba, mert, ahogy beérünk a sárga medencébe fel fordulok és megpróbálom egyből lefröcskölni, hátha elég hideg a víz. Derékig merülök el benne és nem hagyom magam egy darabig.
- Na, mi lesz, beijedtél boszorkányok gyöngye? - heccelem, majd rácsapok a vízre felé, hogy jól betakarja egy nagyobb csobbanás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=852839#post852839][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.09.18. 15:12[/b][/url]

A Zalán által festett képre hallhatóan nyel egyet. Lassan veszi csak le azonban kezét a seprű nyeléről, mert közben tudatosul benne, hova is kéne kapaszkodnia helyette. Hosszú pillanatokig csak a levegőben tartja mindkét karját, csak ezután teszi kezeit lassan és óvatosan a levitás vállára. Nagy elhatározásra és bátorságra utal Raminál, hogy felült a seprűre, az meg aztán pláne, hogy hozzá is ér a másikhoz.
Azért kiszakad belőle egy kétségbeesett nyögés ahogy elrugaszkodnak a földtől. Szemeit szorosan becsukja, kezeivel pedig ösztönösen jobban kapaszkodik Zalánba. Még szerencse, hogy Ramóna nem hord hosszú körmöket, mert az fájhatna a fiúnak. Végül csak kinyitja a szemeit, óvatosan, hogy megnézze, milyen magasra jutottak.
- Hű - hangját akkor hallani ismét, amikor meglátja az erdő odafentről, a vízesést a távolban, a kastélyt most innen fentről, és, amikor egy fecske elreppen csak néhány méterre tőlük. Nem is hallja meg a másik kérdését, annyira leköti a látvány. Hiszen neki sosem sikerült ilyen magasra felrepülnie.