Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851117#post851117][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 13:47[/b][/url]

Még ha a késés veszélye is fenyegeti - amit egyébként nem szeret, hiszen hiába áll rendelkezésére végtelen idő, a másik félnek nem feltétlenül -, mindig megvárja, míg partnere érkezik előbb. Tudja kit vár, hiszen a navinés diáklány, aki megkereste, részletesen mesélt a tantárgyról és a feladatról, az azt oktatóról. Gyakran utasított el ilyen ajánlatokat már élete során, hiszen nem kirakati bábú, amit kedvükre nézegethetnek az emberek, azonban hogy foszthatna meg egy ilyen lehetőségtől, egy ilyen hivatással megáldott embert?
A levegő minimálisan mozdul, mégis elég ahhoz, hogy orrát azonnal facsarni kezdje az erős illat. Sötét tekintete esik a rétre, azonban a szélén van még a férfi. Türelmesen várja meg a faágon, lábait lóbálva, amíg megáll. Messziről méri fel az alakot, hátsó szándéknak egyetlen jelét nem véli felfedezni, így hangtalan érkezik a talajra. Meztelen talpát csiklandozza meg egy falevél, azt figyelmen kívül hagyva indul el először lassan az illető felé, majd hirtelen terem mögötte mélyen beszívva illatát.
- Elővigyázatos - szólal meg halkan, kissé előredőlve kulcsolja össze háta mögött ujjait, ahogy ellép tőle és felfelé figyel rá. - John, ha nem tévedek. Adelina - kihúzva magát nyújtja jobb kezét a férfi felé halvány mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851130#post851130][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 16:24[/b][/url]

Ugyan meglepi a széles vigyor, amivel szemben találja magát, mégsem képes megállni hogy ne viszonozza, ámbár sokkal visszafogottabban. Feje biccen félre a további szavakra, tekintete zizeg a férfin, és valószínűleg, ha lenne vérkeringése most jönne el annak a pillanata, hogy elpiruljon. - Ön igazán tudja, hogy bókoljon egy nőnek - villantja meg ritkán, csak különleges alkalmakkor felbukkanó, féloldalas mosolyát. - Kedves magától. Köszönöm - fogja meg rövidke szoknyája két szélét, hogy lágy pukedlit lejtsen a kézfogás után.
Jobb füle mozdul, ahogy a heves szívdobogás elér hozzá, és mosolya ismét visszaáll eredetibe: jókedvről és izgalomról árulkodik. Minden emberi lény más és más, ezért olyan érdekesek, az előtte álló az első pillanattól fogva markában tartja: vajon hova fog ez az egész kilyukadni?
Automatikusan lép hátrébb, mielőtt fejét emeli fel, így lép ki a kartávolságból. Nem ismeri a férfit, és bár gyorsabb reflexekkel van megáldva, mint a másik, nem lehet elég óvatos. - Valóban csodálatraméltó. És ne vicceljen, természetes. Érdekes hivatása van, ami arra buzdítja a diákjait, hogy éjjel az erdőbe merészkedjenek - sandít a férfira szemtelen mosollyal. Nem vádaskodó a hangja, számon kérőnek sem mondanám, hiszen nincs köze ahhoz, az oktató, hogy oktatja a diákjait.
Szó nélkül helyezkedik John mellé, hogy egymás mellett haladhassanak, a kérdésre azonban akaratlan nevet fel. Csilingelő hangja csendül fel, az erdő is elhallgat egy pillanatra, amit azonnal érzékel. - Maga nagyon kedves férfi, John. Érdeklődő és nyitott. A kérdésére felelve, nincs okom panaszra, mióta beköltöztem a városkába - tűr füle mögé egy tincset. - Ön hogy van? Milyen napja volt? - megy végül bele a csevejbe. Ha a férfi csak ennyit szeretne tőle, áll elébe: egy jó beszélgetésre soha nem lenne képes nemet mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851165#post851165][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 12:48[/b][/url]

Apró biccentés a névre, hiszen emlékezetébe véste a lányt bátorságára tekintettel. Ő nem volt olyan elővigyázatos, mint oktatója, így Adelina képes lenne bárhol és bármikor felismerni a lány illatát, ami szeleburdiságára tekintettel, talán nem is olyan rossz dolog. Fejét lassan fordítja a férfi felé, ahogy szinte már magyarázkodásba kezd. A mosolya lelankad, értetlen nézi a férfit szavai után, majd tör fel belőle a nevetés. Szája elé kapja kézfejét, de nem tud megálljt parancsolni jókedvének: kissé előregörnyedve enged neki utat inkább, ahogy meg is áll pár hosszabb pillanatra.
- Elnézését kérem, de ez nagyon viccesen jött ki - lép ismét a férfi mellé. - Nem szükséges magyarázkodnia, kérem, ne is tegye. Biztos vagyok abban, hogy vigyáz a diákjaira, amennyire Öntől telik, a tantárgya veszélyességének ellenére is - mosolyodik el őszinte kedvességgel. - Valamint ne aggódjon. A lányt mindkét útja alkalmával, a távolból ugyan, de visszakísértem a kastélyig - fűzi még hozzá, hátha kicsit oldja a férfiben lévő feszültséget a téma iránt. Eszébe sem jutott volna elengedni a diákot - legyen szó bármelyikről - egyedül a sötétben, az erdőből kifelé sétálva. Nem hagyta volna a lelkiismerete, és semmibe nem telik végig követni az útjukat a kastély bejáratáig. Ideje pedig éppenséggel rengeteg van, csak jól kell tudnia beosztani. Remek vicc.
Figyelmesen hallgatja, végül nosztalgikus mosoly jelenik meg arcán. - Ez remekül hangzik. Fontos szereplője lehet az ilyen találkozóknak, ha meghívóval csábítgatják - pillant fel az égre. - Ha van egy kis ideje, keresse fel Hasan Arslant, hátha ott él még. Biztos vagyok abban, hogy szívesen segít Önnek mindenben. Török származású, de utolsó információm szerint Bulgáriában él - legalábbis, amikor eljött tőle, még ott élt. Azóta 15 éve kereste fel a férfit egyszer, aki még mindig Bulgáriában tengette a mindennapjait, így hátha segítségére lehet Johnnak is. - Hivatkozzon rám nyugodt szívvel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851172#post851172][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 14:17[/b][/url]

A kezdeti csevegéstől meglepően hamar jutottak el a közös nevetésig. Álmaiban sem gondolta volna, hogy idáig fognak jutni, ilyen rövid idő alatt. A városka lakói valóban befogadóak, és ilyenkor örül annak, hogy annak idején hitt a pletykáknak.
- Természetes - pillant a férfire mosolyogva, majd figyel ismét lába elé. - Úgy érzi szükséges? Kedves lánynak tűnt - néz felfelé pár másodperc erejéig, amíg visszagondol a találkozóikra. Úgy hangozhat, mintha arra következtetne, a lánynak a viselkedésével van probléma, de erről szó sincs: nem feltétlen mindig a rossz hatására beszél egy tanár egy diákjával, így Adelina el is engedi magában ezt a vonalat. Ha úgy érzi, szükséges, ő nem fogja ebben megakadályozni. Alapvetően is, milyen jogon tenné, mikor ő bizonyára jobban ismeri a lányt?
- Mindent értek - figyelmét nem kerüli el a hirtelen zsebre vágott kéz. - Azt mondja, csak magamutogatás az egész? - kérdez rá köntörfalazás nélkül arra, ami először eszébe jut. Amúgy sem arról híres, hogy visszafogja magát, és erre példának okáért Álmos tökéletes példa. Sem a személyesteret nem szereti betartani, sem szavait, amik eszébe ötlenek. - De az Önét lekötik ezek szerint? Akkor már megéri elmenni és minden évben megkapni a meghívót - elnyomja kíváncsiságát, hogy olvasson valamit a férfitól. Ott még nem tartanak, ráadásul fél attól, amit olvasna: hiszen a fajáról szól. Mellettük áll? Utálja őket, és ő is csak anyaggyűjtésre kell? Kérdések sokasága - egyiket sem teszi fel mégsem. Még nem. Majd, ha eljön az ideje, addig pedig segíti a férfit, amit remélhetőleg nem fog megbánni. Amúgy sem félti Hasant, minden alkalommal sikeresen védte meg magát, reméli, ez most sem lesz másképpen.
- John, miért tesz úgy, mint aki nem biztos benne? - nevet fel halkan, ujjait kulcsolja össze háta mögött. - Nem téved. Hasan teremtett, neki köszönhetek mindent, amit kaptam a vámpírsággal - ajakiról nyugodtan és lágyan gördülnek le a szavak, mint mikor a tenger vize nyaldossa óvatosan és békésen a homokos tengerpartot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851184#post851184][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 18:28[/b][/url]

Különös érzés ilyen mélyen belemenni egy diák életében, de egyértelműen érezhető, hogy John mennyire figyel rá. Nem tudja, hogy csak a navinést tiszteli-e meg ezzel, vagy több diákját is, de kissé aggódónak tűnik a férfi. Nem is szán rá felelet, azonban nevetése ismét utat tör magának arra, hogy felbukott a saját lábában. - A második interjúra horzsolással jött a térdén. Azonnal megéreztem a vér szagát, de olyan elenyésző volt, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet - és igen. A lány mindezek ellenére jött még el így is a megbeszélt helyre és időpontra: tudván, hogy egy vérszívóval találkozik. Bátor lenne vagy botor; még nem sikerült eldöntenie.
A pillantást érzi magán, mégsem figyel rá, a maga előtt lévő utat figyeli, míg egy ág nem reccsen tőlük pár méterre. Kezét azonnal kiteszi oldalra, a férfi elé, hogy megállásra kényszerítse, fülét hegyezi minden neszre, míg ragadozó módjára emeli feljebb fejét, hogy beleszippantson a levegőbe párat. Az utolsó, a legmélyebb után nyugszik meg és helyezkedik vissza. - Bocsásson meg. Nem kedvelem, ha a területemen vadásznak - de egy őz esetében ez a veszély nem áll fenn. - Mondja ki, kedves, ne utalgasson - fordul szembe a férfivel teljesen, elkapva tekintetét. Különleges alkalmak egyike, mikor hagyja, hogy a másik is elmélyedhessen az ő fekete tekintetében - nem szereti, mikor megtörténik. Mintha olvasnának benne. Pár másodperc után indul tovább, mikor már úgy érzi, elég volt a játékból.
- Egy zaftos eszmecsere olyan emberekkel, akik ugyanannak a szenvedélynek szentelték az életüket, és megértik magát, bizonyosan felüdülő lehet - mosolya villan fel arcán. Nem mintha ő tudná ezt. Bár minden lehetőséget megragad, ha fajtárssal találkozik, rendre felsül az ismerkedéssel. Makacs vámpírok. - Javítson ki, ha tévedek, de ezek szerint Önt nem engedték be, hogy tanulmányozza az Afrikában lévő titkokat. Szabad tudni az okát? - hangja ugyan nyugodt és kellemes, tekintetében mégis kíváncsiság csillan. Amennyiben nem tudja meg az okot, neki úgy is megfelel, ámbár hazudna, ha azt mondaná, hogy a férfi közlékenysége nem lepte meg már az elejétől fogva. Nem erre számított. Cseppet sem.
Egy fél lépés után áll meg ő is, és fordul szembe beszélgetőpartnerével. Halvány mosolya ugyanúgy ajkain pihen, aprócska változás fedezhető fel benne: minimális romlandóság. - Mire vágyik, John? - lép aprót közelebb, állát felszegve dönti oldalasan a fejét, ahogy elindul a férfi körül, mintha csak prédáját mérné fel. - Eddig is felkeltette a kíváncsiságomat, de talán most derül ki, miért is kért találkozót tőlem? - szólal meg a háta mögül, majd ér ismét elé, jóval sötétebb pillantással. - Ne fogja vissza magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853832#post853832][b]Văduva Adelina - 2022.10.04. 11:42[/b][/url]

Fejét ingatja meg, ajkain elnéző mosoly villan fel. A férfi fejében csak fellobbanó gondolat kegyetlenül furakszik be elméjébe, és szíve szerint felnevetne, azonban tudja moderálni magát. Igen vaknak kellene lenni ahhoz, hogy az ember fia ne tudja rögtön: Margaréta nem a szerencséjéről híres. Önmagában a kisugárzása is angyali, ezt tetőzi azzal, hogy minden szava kedvességet és megértést sugall, így megérti, amiért John aggódik érte.
És bár a nőt megnyerte a diák, valamint immár a tanára is kezdi, mégsem lehet fontosabb semmi annál, minthogy igen rövid időn belül megszeretett városát valaki esetlegesen veszélyezteti. Eddig nem találkozott magához hasonlóval, mindössze damfírok tisztelték meg jelenlétükkel, mégsem kockáztathat. Valahol, a szíve mélyén, amint beköltözött, tudta, hogy önkéntesen fogja védeni a kis városkát. Nem hősiességből, sokkal önzőbb okok vezérlik: egy ilyen befogadó közösséget nehezen adna fel. Amint bensője megnyugszik, elnézést kérve a férfitől folytatja a kedélyes társalgást, mintha mi sem történt volna. Halkan kuncog fel végül.
- Talán ő így segít jobb hellyé tenni a világot - vonja meg vállait. - Tudja, ha a lány helyében lennék, jól esne a lelkemnek, hogy van egy oktatóm, aki ennyire szívén viseli a sorsomat - hiszen annak idején, mikor ő volt gyermek, nem adatott meg neki ilyesfajta törődés. Édesapja hátat fordított neki a születésekor már, nővére ugyan gondját viselte, de önnönmaga fontosabb volt mindenkinél. Az emlékek mosolyt csalnak arcára, hiszen mindennek ellenére - természetesen - szerette a családját. Még akkor is, ha egy anya teljes hiányában kellett felnőnie, és most élnie még a végtelenségig. Először azt hiszi, ismét kellemes csend telepszik rájuk, miután kifejtette véleményét és ehhez kapcsolódó örömét a férfi felé, amiért megtalálta azt, amiért érdemes élnie, de legnagyobb megdöbbenésére a férfi igen részletes okfejtésbe kezd.
- Kérem - hajtja előre fejét, mikor a bocsánatkérés megüti fülét, visszafogott, kedves mosoly ül ajkain, ahogy a férfire sandít. Megvárja, míg befejezi, és nem nehéz rajta látni mennyire egyet is ért a másik mondandójával. - Kell valami a fiataloknak, amibe kapaszkodhatnak. A legtöbb mozgókép és regény rólunk tévesen formálja meg egy vámpír igazi énét, a belső küzdésre, mely azzal jár, hogy emberek között vagy mellett tengetik mindennapjaikat, semmiségként tekintenek a megformálók - emeli fejét az ég felé pár lépés erejéig. - A fajom becstelensége, az én becstelenségem is, mert közéjük tartozom. Ha tehetném, változtatnék ezen - fejezi be végül. Igazat mondd. Ha valahogy lenne rá lehetősége, az összes embert megvédené attól, hogy csalódnia kelljen a fajában, ami nem is feltétlen olyan szörnyű, de nem is olyan szerethető, mint azt sokan gondolják. Ő szereti hinni, hogy valahogy sikerül megtalálnia minduntalan az arany középutat és aszerint cselekedni.
- Sajnálattal hallom - ingatja meg fejét. - Türelmetlenül várom a beszámolóját, John - megy bele a ki nem mondott ajánlatba. Remélte, hogy lesz még alkalma beszélgetni a férfivel. Mindig felüdülést jelent külső szemmel látnia magát, más szemszögből és nézőpontból, azonban álmaiban sem gondolta volna, hogy a kis játék, amit elkezd, odáig fajul, hogy a szavakkal keveredik a vénájában csörgedező vér hangja. Több, mint egyetlen pillanatra valóban prédaként tekint rá. Ajkain érzi vérének ízét, hallja a fájdalmas nyögést, ahogy foga vájja át a puha bőrt, míg ujjai szántanak a sötét tincsek közé. Szemfogát nyalja meg, ahogy ismét szembe kerülnek egymással.
- Nyugtasson meg, hogy csak félreértem a szavait, és nem éppen a vérét ajánlja fel nekem néhány olyan információért, amit a könyveiből - jószerivel - nem tud meg - lép egyet közelebb. Kecses, jéghideg ujjai simítják végig a férfi nyakát felfelé, míg hosszú, fekete körmei karcolják végig a felületet lefelé. Túl régen vett már magához emberi vért, és ha komolyan gondolja szavait, ha tényleg ugyanarra gondolnak, félő, nem fog tudni megálljt parancsolni magának.