Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851099#post851099][b]John Harris - 2022.08.15. 12:38[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Csak egy egyszerű, fekete kötött pulóvert visel és a szokásos vászonnadrágját, amiben diákjai is nap, mint nap láthatják. Szolid, de makulátlan bakancsban, zsebre tett kezekkel baktat le a domboldalon, hogy a rétre érve valahol a semmi közepén lassítson le, majd álljon meg teljesen. A szíve nyugodtan ver, a levegőt is lassan szedi, ahogy fejét hátraveti, és szemüvegén keresztül a szokatlanul csillagos eget kezdi figyelni. Még a szája is elnyílik közben, annyira meglepi a látvány. Az egészen letaglózza.
Hogy egyedül van, vagy levelezőtársa is megérkezett már, csak egyelőre nem lép ki a tisztásra, nem tudja, de miután nem most találkozik először éjlénnyel, így a tudat, hogy néhányuk először felméri a kockázati tényezőket, és csak azután, szakaszosan közeledik, nem rémíti meg.
Neki nincs takargatnivalója, most is egyedül annyit tett, hogy saját, természetes bőrének aromáját méregdrága és nagyon erős parfümmel fedte el - ebből az egyből képtelen engedni: ízét és illatát csakis az a vámpír érezheti, akit az intimitás határain belülre fogad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851127#post851127][b]John Harris - 2022.08.15. 15:45[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Eddig nem zavarta a csillagászatot érintő hiányos tudása, most azonban, hogy az égen bizonyosan névleges formákban kirajzolódó sárgán ragyogó testeket nézi, hirtelen nem is érti, miért nem foglalkozott velük ezidáig. Időpazarlásnak érzi, holott ha valamit tudatosan kerül, az ez. John az idejét félti a leginkább, és ha valami valódi rettegéssel tölti el, az a megbánás, amit későbbi önmaga fog érezni jelenének napjairól, ha most rossz döntéseket hoz.
Tudta, hogy így lesz. Vagy inkább reménykedett benne; beleborzong a nyakát érintő hűvös szellőbe, ami nem jelenthet mást, csakis levelezőtársa érkeztét. Szemeit lehunyja, ajkai régen látott vigyorra húzódnak, melyek alól még fogai is előbukkannak egy hosszú pillanatra.
- Mondanám, hogy mindig, de... maradjunk inkább annyiban, hogy legtöbbször igen - feleli széles mosolyával, és az ismeretlen ismerős felé fordított arcával követi annak minden mozdulatát. - Maga gyönyörű - állapítja meg és önti szavakba is a kézenfekvőt, miközben jobbját kinyújtva kezet fog vele.
Pillantása a nő arcán, a szemébe ékelődik; izgalmát leplezni sem próbálja. A szíve gyorsabban dobban, felderülő arca egészen más Johnt mutat, mint akivel napközben általában a kastélyban találkozni. Habár erről Adelinának fogalma sem lehet.
- Köszönöm, hogy eljött - mondja még, azután felmutat az égre, és fejét is hátrahajtja hozzá. - Még csak hasonlónak sem láttam mostanában az eget. Káprázatos.
Oldalasan pillant le Adelinára, majd egy apró, jóleső sóhajtással visszadönti a fejét.
- Sétálunk egyet? - kérdezi, és ha a nő rábólint, háta mögött összefűzött ujjakkal indul el mellette. - Hogy van ma, Adelina?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851164#post851164][b]John Harris - 2022.08.16. 11:13[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Majdnem felvonja a szemöldökét Adelina szavaira, és szíve szerint esetlen ellenkezésbe is kezdene, hogy ő dehogy, hát nem is szokott bókolni, egyébként pedig körültekintő férfiként remekül kerüli az ilyesfajta helyzeteket, aztán mégiscsak úgy dönt, hogy most éppen elegendő lesz az ajkai szélére lopakodó mosoly, nincs szükség többre.
- Ó, Margaréta! - neveti el magát őszinte jókedvvel. El is felejtkezett a lányról, de való igaz, egy alkalommal nem épp a legmegfontoltabb módon küldte vámpírok közé tanítványait. Mondjuk mellette szóljon, nagyjából biztos volt benne, hogy tízből kilencen meg sem hallották a szavait, az az egy meg, aki tegyük fel, hogy igen, talán van annyira értelmes, hogy olyan éjlényt keres fel, akiről az itteni szervek tudnak. Habár be kell ismerje, Margaréta naiv lélek, szétszórt is kissé, olyan számára, mintha minden figyelmét a tanulmányainak szentelné, így az életre már nem igen marad kapacitása, ezért hát, nos, mondjuk úgy, akadnak problémái. John abszolút megérti, olykor ő is hasonlóan szórakozott tud lenni. - Igen, nos... - nevet tovább, és mintha röstellné a dolgot, fogai közt mélyen beszívva a levegőt pillant le Adelinára. Jobbjával a tarkójához ér, barna tincsei közé túr, tekintete azonban semmit sem veszít kedélyes csillanásából. - Más lenne, ha mondjuk a bűbájokért vagy a gyógynövényekért őrülnék meg ennyire, így viszont marad a járulékos veszteség kockázata - mosolya vigyorrá szélesedik, ám ahogy rádöbben, mit is mondott az imént, összeszaladnak a szemöldökei. - Úúúh - ráncolja homlokát lehunyt szemekkel, majd egy elnézést kérő pillantással fordul a nő felé. - Bocsásson meg, ez illetlen és rémesen szakmaiatlan volt. Természetesen soha, egyetlen diákomat sem érte vámpírtámadás. Elhiheti, ahogy néha viselkednek, kétség sem fér hozzá, hogy mindegyikük nagyszerű egészségnek örvend.
Általában nem viselkedik úgy, mint egy fogyatékkal élő függő szerhasználó, de ritkán előfordul, hogy egy-egy vámpír közelsége egészen hihetetlenül hat rá. Ilyenkor még az állandóan önmaga felett tartott kontrollt is hajlamos elveszíteni, és borzasztó, de bizony könnyen idétlen tinédzser látszatát kelti.
- Remek, köszönöm. Úgy tűnik, hogy a vizsgaidőszakot követően elutazom néhány hétre Bulgáriába. Tudja, az ott mai napig csodásan élő vámpírhagyomány a fő kutatási területem. Ma érkezett meg az Intézet meghívója - meséli, és közben a lába előtti füves területet vizslatja. A távolban a kastély sötét ablakaival bámul le rájuk, az erdő csendes, John csak néhány aludni nem tudó tücsköt hall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851170#post851170][b]John Harris - 2022.08.16. 13:35[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

Csak oldalasan lepillantva figyeli a nő nevetésre nyúló ajkait, és vele együtt ő is szabadjára engedi érzéseit. Lassítás közben vállai megrázkódnak, fejét hátraveti, majd halk somolygással meg is ingatja. Nem kell szavakba öntenie, elég csak ránézni, tudható, hogy jól esik neki Adelina társasága; könnyűnek érzi az estét - vagy inkább éjszakát.
- Köszönöm, hogy vigyázott rá - feleli, s oldalra billentett fejjel fordul a nő felé. Szemeiből hála és köszönet sugárzik. - Le fogok ülni Margarétával alkalomadtán.
Nem azért, hogy megrovásban részesítse, Isten ments, véletlenül sem, csak úgy érzi, hogy a kisasszonynak jót tenne egy tanár-diák beszélgetés, a dolgok újbóli iránybahelyezése, vagy csak némi figyelmesség és egy, az életet (és őt magát) jó pár centivel feljebbről fürkésző szempár.
- Ez csupán formalitás - mondja leszegett fejjel, jobbját nadrágja zsebébe mélyesztve. - Ezek a konferenciák annak a szűk rétegnek szólnak, akik a tudomány iránti elköteleződésüket időről-időre doktori disszertációkban fejezik ki, de ha megengedi - baljával bocsánatkérően mellkasához ér - én egyébként sem hiszem, hogy bárki más figyelmét lekötnék az ott elhangzó monológok. Ráadásul csak bekerülni nehéz, viszont ha az egyszer sikerült, onnantól minden évben érkezik a meghívó.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismerik John ezen oldalát, a beszédes, harsány és markáns férfit, akinek valójában tényleg mindenről akad véleménye. Az emberek között visszahúzódó, lágy és ha épp nem is megalkuvó, de jóval rugalmasabb, mint vámpírtársaságban általában.
- Hasan Arslan - bólintva ismétli meg az elhangzó nevet, miközben oldalasan átpillant Adelinára. - Ő a teremtője, ha nem tévedek.
Természetesen tisztában van azzal, hogy nem téved. Margaréta munkájából azt is tudja, hogy a mellette sétáló hölgy sokáig mélyen a szívében hordozta a férfit mint kedvesét. De hallani szeretné Adelinát, mert majd megeszi a kíváncsiság, ki is ő valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851179#post851179][b]John Harris - 2022.08.16. 17:18[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -
Bocsásson meg érte!

A férfi egyetértően biccent rá Adelina szavaira. Pillantása követi az övét, amint az a fekete égre siklik, és ahogy végül visszatér a fűcsomók közé. Azután lassít egy keveset léptein, mert egyszeriben zsigeri szinten kezdi érezni, hogy lassítania kell, mintha tudni vélné, hogy ez, az inkább andalgásnak nevezhető, botorkáló tempó kellemesebb levelezőtársának. Pedig aztán pont neki nem kell elmagyarázni, milyen, az emberi szem számára fel nem fogható gyorsaságra képes a mellette sétáló hölgy.
- Margaréta végtelenül kedves - mondja maga elé, a fákkal tarkított természetet nézve, s közben gondolatai a lány köré gyűlnek. Mielőtt megszólalna, még Adelinához fordul, balja továbbra is mellkasán nyugszik. - Kiemelkedően szorgalmas és nagyon tisztelettudó, ami manapság ritkaságnak számít. Ugyanakkor szétszórt és kapkodó, egyik nap láttam felbukni a saját lábában.
John hangja szelíd, szavai tele vannak jóindulattal és emberséggel, az emléken viszont ádázmód elmosolyodik - mégsem akarja kinevetni a lányt. Míg beszél, keze mellkasán jár, gyengéd mozdulatokkal simít végig a kötött pulóveren hol jobbra, hol balra.
Aztán ajkán felejtett mosolyával Adelinára pillant.
- Egy szó, mint száz, a kisasszony még fiatal és kihasználható, de kegyed bizonyosan érti, mire szeretnék kilyukadni - a gondolat végére egészen elhalkul, hiszen ennél a pontnál már inkább a nőét kutató szempár beszél, mintsem a száj. Minden vámpír érdekes és értékes a számára, nem is titok, hogy az összessel szeretne találkozni, beszélgetni, egyikükkel-másikukkal pedig olykor közelebbi, éltető kapcsolatba is kerülni, azonban Adelinában van valami egészen különleges, ami miatt mint nőt és mint valaha élt és tapasztalt embert is meg akar ismerni.
- Nem, azt semmiképpen - rajzolódik ki egy halvány mosoly az arcán. - A szakmának rendkívül fontosak ezek az események. A terület képviselőinek a negyedévente megjelenő kiadványokon és egyéni nyomtatásban debütáló köteteken kívül nem sok lehetősége marad arra, hogy a világ elé tárja tudományos előrehaladását. A konferenciák minden évben sokat lendítenek az álláspontokon, frissülnek a törzsanyagaink, és talán meglepem ezzel, de még mindig ismerünk meg újabbnál újabb alfajokat. Afrikában például sok titok rejlhet, de hiába, ha az embernek nincs belépési engedélye.
Az a fránya doktori cím! Mindösszesen egyetlen szemesztere maradt hátra és vége, megszerzi doktorátusát, ám minél közelebb kerül céljához, úgy érzi, az annál messzebb távolodik tőle. Igaz, a türelmetlenség a hétköznapok döntő többségében egyáltalán nem jellemzi, ami viszont a diplomáját illeti és - a reményei szerint - általa megnyíló lehetőségeket, nos, kezdi elveszíteni a józan eszét.
- Mert kegyedtől szeretnék hallani mindent - feleli lágyan, miközben megáll, és szembefordul Adelinával. Pillantása az övét keresi. - Azt, amit Margarétának mesélt, betéve tudom. De... ha nincs ellenére és nem is tart emiatt tolakodónak, én ennél jóval többre vágyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853546#post853546][b]John Harris - 2022.09.30. 11:01[/b][/url]

Meleg tekintetét csak egy pillanattal tartja tovább Adelinán, mint azt a helyzet feltétlen megkívánná, s utána már nevet is, lágyan ingatja közben a fejét, jobbjával pedig még mindig mellkasát simogatja. Általában így sétál, balja nadrágja zsebében, jobbja szíve körül, gondolatai ki tudja, milyen messzeségben járnak. Nem úgy, mint most, mikor elég csak felé pillantani, máris tudni lehet, hogy minden porcikájával és gondolatával itt van, jelen. Izgalma szeme fényében ragyog vissza, és csillogó tekintetén túl egész lényében is van valami különleges, amivel a hétköznapok során nem találkozni, csak egyszer-egyszer, egy-egy tanórán tűnik át rajta valami, ami akkor is csupán árnyéka mostani önmagának.
- Óvatosabban kellett volna eljárnom a feladatot illetően - vallja be végül a belőle minduntalan oly őszintén áradó alázattal, és habár magában még hozzáfűzi, hogy jobban mondva, inkább Margarétát illetően, ezt már nem mondja ki hangosan.
Szája sarkában ott felejtődik a halvány mosoly, és abban a röpke csendben, ami sétájukhoz harmadikként csatlakozik, tűnődni kezd. Közel sem mélyenszántó gondolataiból azután Adelina elévágódó karja ugrasztja ki, mire megtorpan, és a hirtelen adrenalinfröccstől félredobbanó szívvel és nagyra táguló pupillákkal a nő felé fordítja fejét. Ha akarná se tudná most levenni róla a szemét, egyszerűen dolgozik benne az ösztön s talán az egyre lázasabb vágy is, hogy figyelje őt, mozdulatait, mimikáit, gesztusait. Mert ez számára tudomány - sűrűn hazudik efféleképpen saját magának is. Nem mozdul. Tekintetében fellobbanó tűzzel várja ki, hogy Adelina leengedje előle a karját, és egész testével felé forduljon. John keze válaszul mellkasára fagy, balja sem mozdul nadrágja zsebében. Szemüvege mögül, kissé elnyíló szájjal hagyja, hogy a másik fekete tekintete belemásszon az övébe. Egy múló pillanatra még levegőt is elfelejt venni, azután összehúzza szemöldökeit, és értetlenül mozdítja arcát.
- Az olyan lelkeket, mint amilyen Margaréta is - kezdi, hangjából kihallani némi óvatosságot, hogy még véletlenül sem szeretne rosszul fogalmazni. - Nos, könnyű kihasználni. A határhúzás azonban tanulható, és ha tudja, meddig engedheti be az embereket anélkül, hogy sérülne közben, talán a visszaélés esélye is csökken. Bár tizenhét-tizennyolc évesen már...
...bizonyosan túl van az életkor sajátosságain, amiről ez a férfi itt, Adelinával szemben nem kíván beszélni. A szexualitás egy olyan szegmense az életének, amit csak azokkal oszt meg, akikkel át is éli azt. Az élményeiről, tapasztalatairól, vágyairól senki mással nem beszél, önös érdekből témába sem hozza, hiszen nem érzi szükségességét. Az egyedülálló és privát.
- Üdítő - biccent egy aprót, s kiszélesedő mosollyal lábai elé pillant. - Tudja, Adelina, a vámpírok mindenkit érdekelnek - egy bizonyos fokig. A varázstalanok vámpírimádata és botor szexualizálása átivódott a varázstársadalomba is. Növekvő tendenciát mutat, hogy a diákjaink testi jellegű, végtelenül felelőtlen kapcsolatba kívánnak bonyolódni az éjlényekkel - bocsánatkérő pillantással fordítja arcát a nő felé. - A világért sem szeretném megbántani kegyedet, de manapság a halálos kimenetelű vámpírtámadások majd harmincöt százaléka szexuális kapcsolattal kezdődik. És a számok évről-évre növekednek. A fiatalok romantikus filmeket és könyveket olvasnak a témában, amivel látja, szívemen a kezem, nincs is semmi baj. Csak ne hinnének el mindent.
Nem véletlenül került sor rá tavalyelőtt, hogy Európa-szerte törvényrendeletbe iktassák a Vámpírológia tantárgyat érintő kötelező szexuális felvilágosítást minden évfolyamon. Évente kétszer. John nem is lehetne boldogabb, csak ne neki kellene zavartan köszörülnie a torkát a pódiumon, miközben az esetleges együttlétek veszélyeiről beszél.
- Nem téved - halvány mosollyal pillant Adelinára. - Az Afrikai Kontinens Központosított Vámpírbibliotéka a doktorátus megszerzéséig nem engedélyezi a belépést. Jövő ilyenkor beszélgessünk róla, milyen odaát.
Ajánlata közben a másik tekintetét keresi, de ha meg is találja, nem sokáig tartja vele a szemkontaktust. Ő nem a flörtöt nyíltan élvező, egyáltalán, átélni képes férfiak táborába tartozik, sőt. Sokkal visszafogottabb ember annál, mintsem, hogy ilyen leplezetlenül kikezdjen bárkivel is, ettől függetlenül ajka ívelő mozdulatában és vonásainak rózsás tónusában ugyanúgy rálelni a teste mélyén felpiszkált vágyra.
- Adelina - sóhajtja iramodó szívveréssel, miközben a nő légies lépteivel prédaként táncolja körbe, és csak azután szólal meg ismét, hogy tekintetük találkozna. - Kegyedet csupán megismerni szeretném. Sokat jelentene, ha betekintést engedne a napjaiba és ha nem veszi tolakodásnak, a gondolataiba is. Beszélgessen velem, és cserébe én szívesen éltető kapcsolatba kerülök Önnel.
Ennyi volna? Meglátjuk.