Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az egész helyzet olyan zavaros, hogy belefájdul az ember feje, és ha valami miatt aggódni szoktam, az az agyamat ért kellemetlen benyomások. A mostani is ilyen. Fáj, egyre jobban, miközben számos gondolat rohamozza meg. Ösztönösen kinyújtom a kezem a felém nyújtottra, miközben érzem, hogy tompulok, így maga a fájdalom is csak később jut el a tudatomig, elsőre nem is vagyok biztos benne, hogy valóban azt érzem-e, hogy valami éles bőrömbe hatolt.
- Zalán. - a nevét még ki tudom mondani, és addig képes is vagyok állva maradni, amíg be nem csukódik az ajtó, csak utána rogyok le a székbe, hogy lehunyt szemmel és mély lélegzetekkel próbáljak enyhíteni a fájdalmon. A tenyereimet ökölbe szorítva, hosszú percekig ülök így, miközben Zalán hangja visszhangzik a fejemben, mely szerint sok mindent nem tudok. Ez Miksáéval keveredik, aki csak megjegyzi, hogy ő megmondta, hogy ez egy rossz döntés volt. Lassan elfog a kétség, és hajlok rá, hogy igazat adjak, mert ki tudja, hogy mennyi mindent nem tudok még, és igaz az is, hogy az én állapotomban önző dolog Rue-t magam mellett tudni. Hiába mondogatom azt, mint érv, hogy Miksának is van barátnője. Van, de ha egy napon is halunk meg, ő a tudatában lesz annak, hogy ki a másik, és nem néz majd rá idegenként, nem úgy, mint én. Nekem ki tudja, hogy meddig marad meg az ép eszem, hiszen már most is egyre gyakrabban jönnek elő a tünetek. Tegnap is sétáltam éjjel, nem tudtam, hogy hova, és mire kitisztult a tudatom, már Botond takart be, ki tudja, hogy mikor válik ez veszélyessé. Nem vagyok egy életbiztosítás, sem zálog a boldogságra. Tekintetem az ajtóra siklik, amin a "vesztes" fél távozott. Hiszen azt sem tudtam, hogy csatában vagyunk. Ekkor eszmélek fel, hogy a meleg, tompa fájdalom tovább ment, a tenyerembe nézve észlelem az üvegdarabot, ami a kézfogásunkkor került oda. A fény felé emelem a kettőnk vérével átitatott darabot, és próbálok rájönni, hogy milyen üzenetet hordozhat, de nem jutok eredményre, így csak a zsebembe csúsztatom, és amikor úgy érzem, hogy már van elég erőm, felkelek, hogy hazainduljak. Ennyi elég volt mára bőven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az asszonyság hörögve kapott levegő után, mikor Albert felemelte vele szemben a hanját. Ajkait megvetőn préselte össze, s talán ha nem azzal lett volna épp elfoglalva, hogy a látottak alapján vonjon le helytálló következtetéseket, már rég lebűvölte volna az ifjabbik Holló arcáról a száját.
 Dühödten koppantott egyet sétabotjával. Az ébenfa megérezte gazdája dühét, melynek köszönhetően a mozdulat nyomán szikrák pattantak a kőpadlón. Még pár másodberc pusmogás a két fiatal közt, de Hollósi végül megindult felé.
 - Takarodjon Adler professzor irodájába - sziszegte, amikor a fiú elhaladt mellette, majd észveszejtő gyorsasággal bűvölte magához az asztalról Zalán pálcáját és táskáját. Utóbbiba megveszekedett vadászkutya módjára dugta bele orrát, mintha keresne valamit, a hasonlatra pedig még hitelesebben szolgált rá, amikor prüszkölve fújtatott egyet, mivel az teljesen üres volt.
 Pápaszemeit ezt követően Albertre szegezte, ám mivel nem akarta Hollósit sem szem elől téveszteni, rövidre fogta.
 - Bölcsebb dolog volna tisztes távolságot tartania a diákjai magánéletétől. Ha már az apja nyomdokaiba próbál lépni, csinálja rendesen és fektessen a jövőjükbe ahelyett, hogy futóhomokba löki a moráljukat - azzal mennydörögve csapta be maga mögött az ajtót.
 Röpke értelmezést tudott csak kreálni az imént történtekből, de egy dolognak már több mint negyven éve a híve volt: egy diák rossz magatartásának csak a helytelen útmutatás lehet az eredője, se több, se kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Borzasztóan zavarta már mindenki a kis vöröst. Annyi ember sürgött-forgott abban a kastélyban, hogy szinte úgy érezte megfojtja a légkör. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgák miatt mindenkin eluralkodott már a szín tiszta pánik. Ilyenkor eddig mindig a természetet választotta, hogy megnyugvást találjon, ám a tanárai ráparancsoltak, hogy amíg nem tanulta meg amit kell, nem mehet sehova. Már pedig neki egy kis magány kell.
Ahogy a folyosókat rótta, látta a trófeateremből kisettenkedő egyéneket, és szinte biztos volt, hogy nagyon senkit nem is fog odabent találni. Ki akarna egy csomó ócska fém között ücsörögni. Már persze Gertiet leszámítva.
Ám ahogy halkan besurrant, rájött, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. A két feketébe öltözött ráadásul nem is volt számára ismeretlen, hiszen az Eridon gyermekei, mint jómaga. És természetesen mi másra lépett volna be, ha nem a levegőben szálló nehéz tárgy látványára?
Jó pár másodpercbe is beletelt, hogy Gertrúd értelmezni tudja a látottakat, és mielőtt meg is lett volna minden részlet, már váltott is át legprefektusosabb létébe.
- Ötlet nem sok. Kérdés annál több - jelentette ki, ezzel felhívva a figyelmet magára. Kihúzta magát, mint egy dölyfös csirke, és úgy sétált közelebb a kis pároshoz, állat felszegve. - Halljam két kis csurimuri, mégis mit csináltok itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Mindjárt gondoltam - vigyorodom el, ahogy a hercegnő is egyetért abban velem, hogy a szikláról ugrás vicces lehet. nem mintha bármikor is kipróbáltam volna, de mondjuk rá, hogy rajta van a bakancslistámon. Na, majd egyszer, amikor nem lesz más dolgom és nyár lesz.
- Ó, pedig néha már azt hittem, hogy hát odavagy értem - folytatom a poénkodást, ha már így belementünk. Nem vitás, hogy Zsanna simán a zsánerem, de szerintem minden jó szemmel rendelkező srácnál is így van. Ráadásul ismerem is eléggé ahhoz, hogy ne csak a külsejéről ítéljek, így bízvást mondhatom, hogy jó parti. Az biztos, hogy vele nem unalmasak a hétköznapok, mert például rávehet arra is, hogy lopjátok el a házkupát...
- Már miért tenném? De ha mégis eszembe jutott volna, akkor most már biztosan nem fogom szekálni - elhúzom a fejem ijedten, mintha félnék attól, hogy Zsé bántani akarna. Mindegy, amit mondtam igaz, nem volt ilyen gondolatom, hogy egy meleg srácot zaklatnom kellene, mert olyan, amilyen.
- Mi van? Egy Rellonossal tanultál? Wow - direkt csinálok úgy, mintha érdekelne, és meglepődnék, hogy egy pincelakóval tanulgatott. Bár tény, hogy mi ketten nem vagyunk a tanulás mintapéldányai, így végül is a "wow" ennek is szól. De mivel van jobb dolgunk is - en, inkább ne lenne, de már mindegy -, mint a tanulásról beszélni, ezért felvállalom a felderítés szerepét, és miután úgy ítélem meg, hogy minden rendben, be is hívom őt. - Kösz. Minden dicséreted megmelengeti a lelkem - forgatom m eg a szemeimet vigyorogva, majd megállunk az egyik vitrinnél. Természetesen itt sem tud Zsanna kibújni magából, máris ekézni kezd egy srácot. Odavezetem a szemeimet, hát... jó, én sem hordanék ilyet, de biztos régen más volt a menő, vagy nem tudom. Azonnal ugyanúgy kezd állni az én hajam is. - Én sem vagyok így menő? - kihúzom magam és kérdően nézek rá. Aztán végre kitisztul a terep és nekikezdhetünk az akciónak. Védelem - Eridonos tolvajok 1:0.
- Hát, nézzük meg, ha azt a széket - mutatok rá egy méretesebb fotelszerű darabra, mikor egy igen érdekes hang szólal meg mögöttünk. Meg is pördülök, egyértelműen már a hangról felismertem őt - oké, nekem ez könnyű - és arcomra meglepődéssel vegyes mosoly terül szét. Örülök, hogy ő jött, egyrészt háztárs, másrészt bájitaltárs, harmadrészt... jó fej, szóval be kell vonni.
- Te hogy törnéd be az üveget? - mutatok a házkupát védő vitrinre. - Kéne nekünk belőle valami, de eskü visszahozzuk. És ha bárki szólna, a te ötleted volt. Segíts, Gerti! - nyilván nem köpnék be senkit, de erről nem kell tudnia a hölgykoszorúnak. Úgyis a csurimurin már majdnem elnevettem magam, de valójában meg tökre tetszik a szó, bármit is jelentsen. Zsanosz, Gertosz, Alacosz a három csurimuri. Egy mindenkiért, mindenki a kupáért!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- És mondd csak, ezt a következtetést miből vontad le? - pislogok nagyokat, még a kezeim is csípőre teszem, mert úgy érdekel, mit szúrhattam el már megint, amiért megfogalmazódott benne ez.
- Nem az... csak már úgy meg akartam fenyegetni valakit... bejött? - rebegtetek pillákat, mert mi tagadás, Laca nem úgy tűnik, mint aki most helyben összecsinálta magát. De nem tehetek róla, hogy nincs fenyegető aurám, talán majd később, majd ha nagy leszek.
- Igen - húzom ki magam, mert nem érdekel a szarkazmus, ha tudná, hogy Álmosról van szó, belátná, hogy ez még úgy is nagy szó, hogy egyébként a rokonom. És nem csak azért, mert nem csapott még agyon, hanem mert tényleg segít, és nincs az arcára írva minden percben, hogy menthetetlen vagyok.
- Igyekszem, Laca... igyekszem - nevetem el magam, mert úgy néz ki, ez nálunk ilyen. Folyton szívjuk egymást vérét, és nekem ez tényleg jól esik. Ahogy tisztul a terep, be is megyek a háztársam után, csak hogy az első adandó alkalommal fintorogjak egyet.
- Az eredeti hajad jobb - mosolygok rá, diplomatikusan oldva meg a helyzetet, de aztán lefoglal, hogy teljesítsem a küldetést, ami.... ami tényleg nem olyan egyszerű. A csuklóm is megérzi, és úgy pattog róla vissza minden, hogy még csak meg se kottyan a szekrénynek. Kezdem kicsit felhúzni magam ezen.
- Nem rossz - csillan fel a szemem, és megyek is a székért, csak félúton megtorpanok.
- Neked nincs szabadnapod? - nézek a prefire, kicsit talán hagyva, hogy kiüljön az arcomra, mennyire örülök a felbukkanásának.
- Így van. Te se akarhatod, hogy a strébereké legyen - szállok be Lacának segíteni, hogy meggyőzzük Gertit, de újra a szekrényt vizslatom, és szinte látni, hogy felgyullad a villanykörte a fejem felett.
- Vigyük el. Mármint az egész szekrényt. Az üveget úgyse tudnánk betörni, de nem gondolnám, hogy magát a szekrényt olyan durván rögzítenék. Letakarjuk valamivel, és felcipeljük, na? - nézek a másik két eridonosra, miután felvázolom az ötletem. És az a legszebb, hogy ez még működhet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mióta a zenekar bevett a tagjai közé, egyre jobban érdekelt a zene, de a hangképzés még mindig nem ment olyan jól, mint ahogyan azt gondoltam. A srácok persze segítőkészek voltak, ám szerintem ők sem voltak profik, és talán jobban értettek a hangszereikhez, mint magához az énekléshez. Szóval, rám fért egy kis plusz gyakorlás, és tudtam, hogy ebben leginkább Szirtes Huba tudna segíteni, aki tavaly került a kastélyba. Engem sosem tanított, viszont látásból ismertem, hisz néha lehetett látni a folyosón jönni-menni, és olykor a melodimágia teremből is kihallatszott, ahogy próbálnak. Egy alkalommal résnyire nyitva is hagyták az ajtót, így volt szerencsém bekukucskálni, hogy lássam, hogy is megy egy próba. Nagyon tetszett az egész, ezért is gondoltam rá, amikor azon törtem a fejem reggel, hogy ki is segíthetne rajtam.
Végül tornacipőbe ugorva, derekamra kanyarítva egy inget, meg is indultam a melodimágia terem felé, ott viszont szorgos manókba botlottam, akik jelezték, hogy beázás miatt ideiglenesen átkerültek a próbák a Színházterembe. Mi a szösz?
Mondjuk elég csúnya vihar volt az este, ezért meg se kellett volna lepődnöm, hogy a kastély imitt-amott beázhatott, főleg a rosszabb nyílászárók mentén. A hír birtokában, továbbra is jókedvűen sétáltam a színházterem felé, ahonnét épp alsóbb tagozatosok vonultak kifelé, úgy tűnt, hogy talán éppen véget ért a próba. Megvártam, míg az utolsó is kisétál, aztán a nyitott ajtón be is surrantam, és egy magabiztos mosollyal közelítettem meg a fiatal férfit.
- Szép napot tanár úr - adtam meg a tiszteletet, még úgy is, hogy engem nem tanított. - Szabad zavarnom pár perc erejéig? - kedves mosollyal néztem rá, remélve, hogy jó hangulatban van, és nincs éppen sürgős dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

A melodimágia terem akusztikája elég gyatra volt. Bűbájok ide, vagy oda, a természetes hangzást bizony nem lehetett megbütykölni. Talán épp ezért érezte magát extra energikusan Huba a mindennapokban. Most, hogy átkerültek a Színjátszókör próbatermébe, máris sokkal jobb volt hallgatni azokat a tompa terceket és erőtlen crescendokat. Arról nem is beszélve, hogy ezt a gyerekek is hogy élvezték. Mivel páratlan volt a lehetőség, Huba egyszerűen a kukába hajította az elméletet arra a pár napra, és csak a gyakorlati anyagokat promotálta a diákoknál. Az egész iskola hallhatta a zsengést, ami tőlük áradt, és bizony még az órákat is nehezen fejezte be a férfi. Általában úgy szólt neki egyik másik diák félve, hogy bizony áténekelték a csengőt. Amiről természetesen Huba tudott, csak nem vette figyelembe.
Ezzel a hatalmas lendülettel fordult a hang irányába, néhány kottát a keze között tartva. - Szép napot neked is Miss - váltott azonnal tegeződésbe Huba. Akit csak tanított, mindenkitől elvárta, hogy azzal tiszteljék, hogy nem kérdeznek rá a korára, és nem kommunikálnak vele úgy, ahogy Kakasi professzorasszonnyal tennék. - Pár perc, pár óra, mondd, miben segíthetek? - fordult ezúttal teljes testtel a lányka felé. Egy hajszálon múlt, hogy kíváncsiságán úrrá legyen, és felmérje a diák vajon mennyire érzi magát kényelmetlenül. Egyetlen füttyentés, egy kis dúdolás. De nem, meg kell tanulnia visszaszorítania a képességébe vetett bizalmát. - Ha hosszú lesz, ajánlom helyezzük magunkat kényelembe - ajánlotta, mutatva az egyik pad felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Gréta, Salamon. Van, akinek csak Sala, de nem Szalai, mert az a focista - mutatkoztam be elég hosszan, miközben kedves mosollyal nyújtottam a kezem egy kézrázás erejéig. Mesélték, hogy laza a prof és tényleg az volt, tetszett az, hogy tegeződik, ettől könnyebbé vált a társalgás. Mielőtt a tárgyra tértem volna, s a férfi nekem szegezte volna kérdését, egy pillantással végig mértem, egész menő volt a stílusa. Ha jól láttam, még egy tetoválás is kifittyent a felsője alól, de azt hiszem, hogy nem ennél kellett volna most leragadnom, mert egész más miatt érkeztem.
- Hosszú, nem is tudom, jó üljünk le - bólintottam egy mosollyal, majd a padon kényelmesen letelepedtem, egyik lábam a másikon kereszteztem, kezeimmel pedig megtámaszkodtam magam mellett.
- Szólíthatlak Hubának? Szóval…az a helyzet, hogy van egy amatőr zenekar, amibe beléptem vokalistaként, mert szeretek énekelni, viszont úgy érzem, hogy vannak hangok, amiket nem tudok elég jól kiénekelni, és a kottaolvasással is akadnak gondjaim. Az lenne a kérdésem, hogy így külön órában el tudnál vállalni hangképzés miatt? Illetve mennyibe is fájna ez nekem? - még egy mosolyt is párosítottam a kérdésem mellé, természetesen nem ingyen vártam el, hogy rám szánja a szabad idejét, de azért bíztam benne, hogy nem fog hatalmas összegeket elkérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bólintott egyet, ám a fejtartása a lenti pozícióban ragadt, ahogy a további magyarázatokat hallotta. A Szalainál még a szemöldöke is feljebb pattant egy pillanatra, aztán állát megemelve fogadta el a felé nyújtott kezet egy mosoly mellett. Nem Szalai, hanem Sala. Minden világos.
Kezével jelezte, merre induljon a lány, bár ebből a pár percből, amit együtt töltöttek biztos volt, hogy Grétának nem kellenek útmutatások. No persze az is lehet, hogy Huba téved. Régen ő is úgy tűnt, mint akinek nem kell útmutatás, aztán hol kötött ki? Kubában. Végül maga is felcsusszant az egyik pad tetejére, és két lábára támaszkodva, kissé előre dőlve hallgatta a magyarázatot.
- Ragaszkodom hozzá - szögezte le, bár Sala addigra már valahol a karrierje és a magas oktáv között járt félúton. A végére Huba csak somolyogva nézett, kissé ingatva a fejét. Fiatalság. Mennyi öröm, mennyi bú. És ő maga még csak nem is igazán öreg.
- Az az igazság Sala, hogy a melodimágia miatt abszolút hallásom van. Ezért könnyebb hangszereken megtanulnom, és ezért tudok tisztábban énekelni. Ám ez nem jelenti, hogy az éneklés technikájához értek. Inkább csak olyan konyhanyelven, érted - magyarázkodott Huba. Igazság szerint a hangszerekkel együtt ezt is tanulmányozta, igaz, nem olyan átfogóan. Ám saját munkásságáról sose beszélt elismerően. Az nem az ő dolga.
- Éppen ezért, ha úgy döntesz, hogy még mindig szeretnéd a segítségemet, nem fogok érte semmit kérni. Etikátlan lenne - jelentette ki szerényen. - És most, halljuk azt a hangot. Válassz bármit, a kedvencedet - vágott rögtön a közepébe Huba. Ha a lány ilyen, hát ő is ezt teszi. Nem mintha amúgy nem ez lenne nála a megszokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hajlamos voltam azonnal belelendülni a dumcsiba, de azért fél füllel hallottam ám, hogy engedélyezte a tegeződést, meg a Hubázást, ezért már nem kellett különösképp arra figyelnem, hogy tanárurazzam, vagy magázódjak vele. Egyébként is, sokkal jobb volt így beszélgetni, és tulajdonképp nem is volt olyan öreg Huba, legalábbis ránézésre nem tűnt többnek huszonhét-huszonnyolcnál. Szóval, elárasztottam fiatalságát a kérésemmel és nagy szemekkel, lelkesen vártam, hogy pozitívan nyilatkozzon. Huba pedig máris magyarázkodni kezdett, ami nem jelentett túl jót, ezért már halványabban húzódott az a mosoly az arcomon.
- Aha, értem - bólogattam, mert tényleg értettem egyébként a szavak jelentését, de leginkább az emögött lévő tartalmat is, miszerint köszi, de nem. Még szerencse, hogy nem voltam olyan heves természet, mint az öcsém, Erik, s nem reagáltam azonnal le, hanem inkább kivártam. - Komolyan? - na, erre se számítottam, hogy az elutasításnak tűnő válaszból végül ott kötünk majd ki, hogy ingyen és bérmentve vállal. Wáow. Ujjongani lett volna kedvem, megint szélesebb lett az a mosoly, sőt már-már vigyor, s persze, hogy lelkesen bólintottam.
- Hát jó, mondjuk szerintem mivel az idődet rabolnám, érdemelnél érte mégis csak valamit, de ha nem, hát nem, tartsa meg Isten a jó szokásodat - nevettem el magam, nagy terhet vett le egyébként a vállamról, mert ha még ő is pénzt kér el tőlem, akkor baromi sok munkát kellett volna bevállalnom.
- Hmm, máris…- gondolkodóba estem, hogy mit is énekeljek. - Legyen ez, mostanában ez a kedvencem - említettem meg az elején, nem volt nagyon extra dal, és túl bonyolult sem, mégis kedveltem. El is kezdtem énekelni, s bár az elején még érezhette rajtam, hogy totál zavarban vagyok, a harmadik sor környékén már egyre jobban ment.

Miközben daloltam, néha Hubára néztem, próbáltam mosolyogni is, főleg akkor, mikor elvétettem egy-egy hangot. Aztán lassan a végére értem, s kíváncsian pillantottam a férfire.
- Na, tudsz ezen valamit csiszolni, vagy reménytelen? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Világuralom. Amióta levizsgázott, csak a saját kis kézikönyve jár a fejében. Most már némileg bánta, hogy így leleplezte magát  Ráczhalmi prof. előtt, nem volt túl bölcs dolog. Reménykedhetett, hogy esetleg jópofa viccnek fogja fel az egészet, egy tinifruska kusza gondolatmenetének arról, hogyan ússzon meg egy vizsgát. Persze, jó eredményt ért el, nem is ez a lényeg, hanem hogy fejébe ötlött egy kis kósza gondolat: meg kéne valósítani a tervét. Ebbe pedig ki mást vonhatott vonla be, ha nem az előkészítőből már ismert Gergelyfi Lacit:
 – Jó, te leszel az őrszem. Kiábrándító bűbájt ismered véletlen? – tette fel lazán a kérdést, mintha csak az ősz eleji időjárásról cseverészne, és nem betörni készülne a tanári irodába megfújni néhány dolgozat-kérdést, amit a tanárok az új tanév eleji felmérésekre ötöltek ki. Már aki.
A leányzó az ajtót fürkészi, egy helyes kis szobor takarásából, jó volna megvárni, amíg a helyiség teljesen kiürül. Nem lennej ó, ha pont Selwyn professzorba, a saját házvezetőjébe futna bele. Ha megtudná a bácsi, mit ötölt ki a kiscsaj, garantáltan kihullana az összes haja. Az utolsó szálig. Azt pedig nem kockáztathatta, a végén meglincselné a többi unikornis, akik beza már nem taknyos kiscsikók, mint ő.
  – Ó, és ha még mindig kedved támadna ellenkezni, akkor szétkürtölhetem a kis titkodat, hogy metamorfmágus vagy, és valaki más pasijának adtad ki magad. Vaaagy emlékeztesselek, hogy Zorka-Panka szerelmi háromszög? Tudom, hogy nem igen van, de… kinek hinnének, úgy őszintén? Neked, vagy a baba-szememnek? – jártas a fenyegetésekben nagyon is, ezt általában inkább akkor veti be, ha a másikról azt érzékeli, hogy nem igazán van együttműködő hangulatban, vagy berezelt volna.
Palomával jóban lenni… kérdéses, hogy meddig jó az, és kinek, főleg. Az éppen kiszemelt célpontjának lenni sem egy életbiztosítás. De neki most nagyon kellenek azok a felmérő-teszt kérdések, nem szeretne megbukni esetlegesen Kakasi néni dolgozatain, hát mit szólnának otthon a rossz eredményekhez? Úgy megörült, amikor otthon a nyáron büszkén tekintettek a vizsgaeredményeire, pont most rontaná el az esélyeit?
Igen, tanulni kellett volna… többet, hatékonyabban… talán. De bolond lenne nem az egyszerűbb utat választani, ha van benne egy kis adrenalin-löket. Kevésbé veszélyes extrém-sport, mint a bungee-jumping, ahol elszakadhat lazán a kötél, habár… ha meggondolja, lehet, a bungee jumping kifizetődöbb kaland lenne, mint Kakasi néni haragját megkockáztatni. Szó szót követ: cél, a tanáriból lenyúlni azokat a bizonyos papírokat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Lassan keresnem kéne fiúbarátokat is, mert rám fogják sütni a bélyeget, hogy lány vagyok, vagy nem tudom én. Kicsit tényleg túlsúlyban vannak a lányok, ahaha. De most nem tehetek arról sem, hogy minden nap valamelyiküknek támad egy remek ötlete. Lopjunk el valamit, törjünk be ide, változzak át Kakasivá... bevallom, az utóbbit még nem mertem megtenni, mert a professzor, ha véletlenül elkapna... én lennék a sültcsirke és ő kapirgálna a sírom felett. Ma pedig egy fehér galamb - una Paloma blanka - a második opcióra kért fel úgy, hogy nem hagyott választási lehetőséget. Tudjátok, ez a kötelezően választható tantárgy, amiből csak egy van és egyet fel kell venned. Szóval éppen a tanári előtt tervezgetünk, ácsorgunk egyáltalán nem feltűnően. Á, már miért lenne az?
- Jó. Hallottam már róla, de az valami magasabb szintű cucc - és ha akarnám hozzátenném, hogy a varázsszava Paloma. Ő elég kiábrándító tud lenni, amikor fenyegetőzik, ahogy most is teszi. Azért kicsit elmosolyodom rajta, amikor érvelni kezd, hogy kinek hinnének.
- Azért én is elég jó vagyok, ha el kell hitetnem valakit. neked is vannak barátaid és tudok mondani nekik ezt-azt... mondjuk a nevedben? - a hajam színe szőkülni kezd, és hasonlóvá válik, mint az övé, de aztán minden visszaváltozik. Nem mellesleg az utolsó kérdést az ő hangján mondtam, ami olyan 80%-os hasonlóságban sikerült. Elég szar, de Palomán nem szoktam gyakorolni, ez van.
- De mivel itt vagyok szöszi, nem tudom mit kell emberkedned - nyújtom ki a nyelvem vigyorogva, remélem nem húztam fel túlságosan, mert még leátkoz hobbiból a végén. - Na, mi a terv? - kérdezem, majd csak egyszerűen megpróbálok benyitni és... sikerül. - Hoppá, de jó vagyok, mehetsz - vigyorgok, majd utat mutatok a kezemmel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e bármit kihoznia, és mondjuk nem bújt el valamilyen tanár. Huncutok azok, én mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Látszott a nagy koncentráció Gréta arcán, így nem is nagyon akarta Huba tovább tolni a dolgot. Egy közel felnőtt korú lány csak be tudja azonosítani, mit jelentenek a szavai, és helyén fogja tudni kezelni a tanácsait. Mert ezek leginkább azok lesznek csupán. Aztán a lány arca a végére úgy felragyogott, hogy Hubának is kedve volt az egészet folytatni. Hát miért vállalta ezt az egész tanárosdit, ha nem a gyerekek miatt? Mondjuk a pénzért, de az részlet kérdése. Kár, hogy a tudására nem volt akkora igény, mint a különleges tehetségére.
Szemöldökét megemelte egy pillanatra amolyan "mutasd mit tudsz" stílusban. Aztán ahogy a lány elkezdett énekelni halkan elkezdett dobolni a padon, hogy segítsen tartani a ritmust, és mellette elvegye a hangszer nélküli éneklés feszéjét. Az átlagos énektanároknak szüksége van rá, hogy elsőre teljes csöndben hallgathassák meg a diákjukat, de Hubának ott volt a különleges képessége kompenzációként.
- Oiii, oiii - ujjongott Huba, ahogy a lány a szám végére ért, és még meg is tapsolta. - Először is nagyon jó számválasztás, én is nagyon szeretem. Másodszor pedig hogy ne tudnék! - csapta össze a két tenyerét. - Most van időd? Elkezdhetnénk rögtön - jelentette ki, aztán felállva a padtól a színpad felé settenkedett, ahol beült a zongora mögé. Olyan természetesen mozgott a színház káoszában, mintha csak oda született volna.
- Amíg tanulod az éneklést, szeretném, ha ezt állva tennéd. Sokkal jobban ki tudnak jönni a hangok. És rögtön egy találós kérdéssel kezdek: hova kell venned a levegőt éneklés közben? - kérdezte magabiztosan, közelebb intve magához a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Tényleg izgultam, mert hát ki ne izgulna, ha épp énekel olyas valaki előtt, akit nem ismer annyira? Még az előtt is izgulunk, aki közelebb áll hozzánk, nem hogy ne a tanárunk előtt. Képletesen persze, hisz Huba nem volt szó szerint a tanárom, viszont örültem volna annak, ha tényleg elvállal és nem csak erre az egy alkalomra. Éppen ezért is akartam megmutatni neki, amit tudok, hogy azért érezze, valami mégis csak van, s nem lenne félre dobott idő, ha velem foglalkozik. A dobolása sokat segített, a ritmusra sokkal könnyebb volt énekelni a számot, s a kezdeti nehézségek ellenére tényleg belejöttem, szívből énekeltem, átéléssel, ahogyan azt kell. Pontosabban, fogalmam sem volt arról, hogyan kell, ez csak úgy belülről jött. A végén meg zavaromban elmosolyodtam, mikor Huba megtapsolt.
- Komolyan? Eddig még nem is találkoztam senkivel, akinek tetszett volna, a barátaim többségében punk rockot vagy mostani számokat hallgatnak, ezeket a régieket nem is ismerik - nagyon jó érzés volt, hogy végre , valaki értékelte ezt a dalt, és neki is tetszett. Éreztem a lelkesedését, mi több, arra nem is számítottam, hogy már azonnal elkezdené velem a próbát.
- Most? Persze, hogyne, szívesen! - bólogattam lelkesen, magam is felpattantam a padról, s követtem őt fel a színpadra, majd a zongora mellett megálltam, hogy láthassam ujjait a billentyűzeten.
- Ajj tök jó, hogy tudsz zongorázni, úgy megtanulnék egy hangszeren is játszani - sóhajtottam, régi vágyam volt, hogy valamilyen hangszert elsajátítsak, csak a sok tanulás és suli melletti meló miatt nem volt időm erre, meg pénzem se, hogy vegyek mondjuk egy zongorát vagy egy gitárt.
- Oké, nem probléma, úgyis eleget ültem - jegyeztem meg, épp nem akartam leülni, viszont a következő kérdésre elmosolyodtam. - ŐŐ, az orromba? - néztem rá nagy szemekkel, majd elröhögtem magam. - Jó-jó, azt hiszem, hogy mintha valahol azt olvastam volna, hogy a hasamba, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy oda hogy vegyem a levegőt, vagyis érted, nem? - kicsit belezavarodtam, de reméltem, hogy Huba majd helyretesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Ez kicsit más volt, mint amit Huba nap mint nap csinált. Egy kis színfolt, ami igazán jól jött, tekintve, hogy kezdett kifogyni az új ötletekből. A diákok értékelték, de nem segítették a munkáját. Ez pedig igazán demotiváló tud lenni. Pláne valakinek, aki képes másik húsz ember érzéseit sajátjaként érezni.
- Hát, akkor jó lesz, ha a barátaid megtanulják értékelni a nyolcvanas éveket, mert ha nem lett volna, az ABBA-ra se tudnának riszálni - rázta meg a sajátját is Huba sétálás közben, mint egy öregember.
- You are the dancing queen, young and sweet only seventeen - dalolászott, aztán mintha csak Gréta a cinkostársa lenne rámosolygott.
- Tudok zongorázni, hegedülni, kicsit dobolni, gitározni, de ami igazán fontos, pikkolózni - szólt büszkén. Ha nem lett volna fontosabb dolguk, Grétának is előadta volna a kedvenc művét az apró hangszeren.
- Neeeem, nem nem - ingatta a fejét Huba. - Vagyis majdnem. Közel van az igazság. A rekeszizmodba. Viszont amikor te énekelsz, akkor a tüdődbe veszed. Nem kell félni kiereszteni a pockost, csak ketten vagyunk itt - jelentette ki Huba, és maga is ráhelyezte a hasa felső részére a kezét. - Vegyél mély levegőket, és ha érzed, hogy emelkedik a kezed, akkor jól veszed a levegőt - magyarázta, és maga is rákezdett. - Aztán kezdj el énekelni, érezni fogod a hangodban a különbséget. És több ideig fogod bírni egy szusszal - magyarázta Huba, és sokat mondóan nézett a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Mert Te arra szoktál riszálni? - kérdeztem nevetve, miközben követtem, s hallgattam, ahogy dúdolja a dalt. Egy kicsit nehezemre esett elképzelni őt, hogy épp ABBA-ra tombol ilyen külsővel, de azért szívesen megnéztem volna őt fodros naciban, ez is igaz. - Azért a Pump it up sem rossz - jegyeztem meg neki, miközben egy-két táncos mozdulattal, tenyereimmel a levegőbe pumpálva beleénekeltem Danzel 2004-es számába, még az is lehet, hogy ismerte. Az viszont tény, hogy a nyolcvanas évek nagy kedvenc volt, és semmi sem tudta lehengerelni vagy eltörölni azokat a csodálatos dallamokat.  - Mázlista, hogy tudsz ilyen sok hangszeren játszani? Kiskorod óta tanulod a zenét? - kíváncsiskodtam, egész biztos, hogy lenyűgöző tehetsége lehetett ehhez az egészhez.
- Óó, pikoló. Egyszer majd megtanítasz rajta valamit? - fellelkesedtem, mindig is szerettem a fúvós hangszereket. Most viszont az éneklés miatt voltunk itt elsősorban, Huba elő is húzta szigorú tanári énjét, nem ülhettem le, s máris belekérdezett. Persze, hogy rögtön valami nagy hülyeséget nyögtem be, de még jó, hogy itt volt, és javítson a helyzeten. Megjegyzésére az egyik szemöldököm egy kicsit feljebb szökkent, s fura mosollyal néztem rá. - Azt mondod, eresszem ki a pockost? - végül kitört belőlem a nevetés, gyorsan a szám elé is kaptam a kezem. - Jajj ne haragudj - elnézést kérve még legyezgettem is magam a jegyzetfüzetemmel, mert egy kicsit még zavarba is jöttem. - Khm, bocsánat, figyelek - elnézést kérve összpontosítottam, aztán figyeltem Hubát, s őt utánozva magam is rátettem a tenyeremet a hasamra, s őt utánozva, elkezdtem mély levegőket venni. Kellett néhány másodperc, hogy ráérezzek a dologra, de végül kezdtem kapizsgálni, hogy mi történik, s így aztán el is kezdtem énekelni ABBA - Dancin Queen című számát.
- Így? - kérdeztem bele közben, majd egy újabb sorral folytattam, közben hol a hasam mozgását, hol Huba hasának mozgását , hol pedig a tekintetét figyeltem, hogy lássam, helyesel-e.
- Majdnem olyan, mint egy terhestorha - nevettem el magam, aztán gyorsan hozzáfűztem. - Mármint, csak gondolom, még nem voltam! - jeleztem, mielőtt még arra gondolna, hogy lenne otthon egy poronty. Ahhoz azért még elég fiatal voltam. - Szóval akkor ide veszem a levegőt, ha énekelek, és akkor ez abban segít, hogy tovább bírjam, vagy hangosabb legyek? Mi van a mély és a magas hangokkal? Azokkal mindig gondban vagyok, nem jönnek ki jól - sóhajtottam, s barnáimmal a tanár urat fürkésztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Válla felett felvont szemöldökkel nézett vissza Huba. - Miért, te nem? - reagálta le csípőből, aztán csak megfordult, ahogy Gréta is elkezdett feloldódni mellette. Nagy mosollyal, és heves bólogatással jelezte, hogy bizony erről van szó. - Go girl - bíztatta, egy nevetés közepette. Sokkal jobb volt ilyen lazábbra venni a figurát. Egyes tanárok úgy be tudtak feszülni, mintha sose lettek volna tinédzserek. Kakasiból mondjuk ki is nézte, hogy gyerekkorában is úgy viselkedett, mint most. Ha egyáltalán volt valaha fiatal.
- Az egész családom nagyon muzsikus lélek, Gyerekkoromban egy egész bandát kitettünk. Pláne, ha még a szüleimet is beleszámítjuk. De most nem ez a fontos, hanem te és a hangod - vezette vissza a beszélgetést egészen profin Huba. Szinte már magára is büszke volt, hogy nem hagyta, hogy az érzelmek és emlékek napos kis kútjában végezzék, mert ha egyszer belekezd, annak bizony sokáig nincs vége.
- Hogyne. Amint megütöd a magas C-t - jelentette ki Huba egy félmosollyal az arcán. - Pontosan azt mondom. Az emberek szeretnek úgy csinálni, mintha tökéletes alakjuk lenne, és sokszor hozzá is szoknak, hogy olyan sokáig húzták be a hasukat, hogy a tüdőbe való légzés vált nekik normálissá - magyarázta Huba, az utolsó részt már sutyorogva, mintha valami pletykát mondana el egy emberektől hemzsegő teremben. Pedig csak kettecskén voltak.
Mosolyogva figyelte Gréta haladását, és amikor csak a szemébe nézett hevesen bólogatott, mint egy óvodás, aki nagyon élvezi a nagyok műsorát. - Én sem, de jó példa - reagálta le Huba reflexből, kicsit se megakadva azon, hogy ezt mind a kettejük tisztázta.
- Azokban is segít. Stabilitást ad a hangodnak. Ez az alapja az egésznek. A többi már csak gyakorlás kérdése. De mondom neked a harmadik szabályt. Mindig bemelegítéssel kezdünk, mert a hangszálak könnyen begyulladhatnak az erőlködéstől - nyitotta fel a zongora tetejét Huba. - Tudsz skálázni? - fordult vissza, mielőtt lenyomott volna egy hangot is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Kíváncsi vagy, hogyan táncolok? - mosolyogva, szemöldök felvonva kérdeztem vissza a kérdésre, egy kicsit meg is feledkeztem arról talán, hogy egy tanárral diskurálok, de egy ilyen kérdésre nem válaszolhattam csak úgy, na. Meglepő és üdítő társaság volt egyébként Huba, akit tényleg nem ismertem, így nem tudhattam azt sem, hogy mire is számítsak. Ahhoz képest, hogy professzor, kellemes csalódás volt, hisz akadtak az épületben olyanok, akiktől azért a hideg futkosott a hátamon, mint mondjuk Kakasi Gabi néni. Valami furcsa oknál fogva volt abban a nőben valami ijesztő, bár magam sem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy mi, de sokan például a pálcájától rettegtek. Nos, itt nem kellett rettegnem pálcáktól, Hubának ugyanis nem volt, azt viszont megtudtam, hogy a pikolón profin játszik, sőt, még a családja is imádja a zenét.  - Wow, ez tök jó lehetett - lelkesedtem, s próbáltam elképzelni azt, hogy vajon milyen is lehetett a kis Huba. Vajon együtt zenéltek a szülőkkel? Tuti jó lehetett. - Jó igen, igaz, de azért szívesen hallgatok ilyen gyerekkori sztorikat- jegyeztem meg lelkes mosollyal, tényleg kíváncsi voltam, hallgattam is volna még, de arról volt szó, hogy gyakorlunk, s jó tanár létére, próbált visszaterelni a tanulás mezsgyéjére.
- Héé, vagyis okééé - egy kicsit elnevettem magam, és talán megint zavarba is jöttem, mert persze, hogy hülyeségre gondoltam és nem arra, amire kéne ugye. De most csak én éreztem úgy, hogy flörtölni próbál, vagy én próbáltam meg flörtölni vele nagyon bénán? Egek, mit tettek a reggeli málnaszörpbe.
Meg is ráztam a fejem, s azért tényleg próbáltam komolyan venni a leckét, hisz ezért jöttem, és nem azért, hogy a sztorikat hallgassam, vagy megkérdezzem, hogy melyik tetkó hol készült, és mit ábrázol, és miért varratta fel magára, mert ezek a kérdések is ott kavarogtak a fejemben.
- Jó, de én nem csak úgy csinálok, nekem tökéletes, nem? - kérdeztem vissza, persze csak viccesen, mert tisztában voltam azzal, hogy nem voltam tökéletes, de mégis jó volt ezzel így viccelődni. - De értem amúgy, tényleg - próbáltam megint komolyabb lenni, nehogy elszakadjon nála a cérna, és azt mondja, hogy hess, menj, mert nem is figyelsz. Pedig figyeltem ám, folytattam is a gyakorlást, a visszajelzésekből pedig úgy ítéltem meg, hogy már egész jól csinálom, ennek pedig örültem. Nem is gondoltam volna, hogy már az első alkalommal ilyen hasznos dolgot tanulok meg, s hogy ilyen apróságon mennyi minden múlhat, viszont azért vicces volt, Huba megjegyzésén pedig fel is nevettem. - Oké, tehát egyenesen állva, hasba venni a levegőt és úgy énekelni, megjegyeztem. Bemelegítés, oké. Hogy mi?- nagyokat pislogtam Hubára. - Az Örs melletti Skálára gondolsz? Nem járok oda - itt azért már vigyorogtam, mert éreztem, hogy megint nem vagyok képben, és csak a hülyeség árad belőlem. - Ne haragudj, de nem tudom - vallottam be őszintén, egy kicsit komolyabban hozzáállva a dologhoz. - Sosem tanultam semmit a zenével kapcsolatban, még a kottaolvasás sem megy - vallottam be, ami lehet, hogy elég ciki volt, de Bagolykő előtt az iskolában nem volt megfelelő oktatás, itt Bagolykőn pedig nem voltam tagja az énekkarnak és itt sem kaptunk zenei okítást.
- Azt tudom, hogy egyszer néhány lány egy fura mandarinos dalt énekelt és mindig egy hanggal magasabbról indították. Az lenne a skálázás? - kérdeztem vissza, s mivel elfeledkeztem arról, hogy állni kell, a zongora melletti, szabadon árválkodó padra telepedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Alapjáraton nem volt Gertrúd egy túl szigorú ember. Ha nem zavarták őt vagy az anyatermészetet, akkor egészen üde társaság tudott lenni a sok fura szavával. Azonban Zsanna megjegyzése egyáltalán nem tetszett neki. No nem mintha jelenleg rajta lenne az a bizonyos kitűző, de a háztársának igazán tisztában kéne lennie a megfelelő viselkedésmóddal. Márpedig éppen Gertie kéri számon őket, és nem fordítva.
Már épp szóra nyitotta a száját, amikor Laca elkezdett beszélni. - Ne... - kezdte újra, ahogy Zsanna is a szavába vágott. A sok őrültség pedig egyszerűen elnyomta a tudatát.
- Ekkora csajpotiságot! Mégis hogy gondoltatok egy egész szekrényt átcipelni a kastélyon észrevétlenül? - akadt ki a vöröske hitetlenkedve. - Vagy... talán... - kezdtek el járni a fogaskerekei. - Nem, nem. Nagy bajban vagytok. Ellopni a trófeát? Inkább szereztetek volna pontokat év közben, és most nem kéne ilyen mumákságokat kitalálnotok. Gyerünk - intett az ajtó felé Gertie ellentmondást nem tűrő hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Kedden és csütörtökön egész nap az iskolában tartózkodik a hét más napjaival ellentétben. Többnyire az Eridonban tesz-vesz, amikor éppen nem az animágus tanoncai kérdéseit válaszolja meg. A kettő között valami csoda folytán adódott öt perc szünete, amit nem is a gyengélkedőn tölt, lévén, hogy Ana ma nincs ügyeletben. Inkább az ablakpárkányra telepedett fel macskaként, hogy addig is kiélvezze az igazán kellemes, bágyadt őszi napfényt. Az öt percből aztán tíz lett, majd harminc, miközben kényelmesen elhelyezkedve sikerült elaludnia is ott. Egyelőre a szürke bundáját még mindig kellemesen melegítő napsugarak alatt gömbölyödik össze békésen és alussza az igazak álmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Huba ténylegesen elhitte, hogy Gréta csak kedves próbál lenni vele. Hiszen a diákok mindent szeretnének, csak azt nem, hogy a professzor belekezdjen "az én gyerekkoromban.." kezdetű történetekbe. Talán éppen ezért is reagálta le csupán egy sunyi félmosollyal a megjegyzést. Így is épp elég, amikor tanár híján beül a gyerekek közé reggelizni vagy ebédelni. Igen, megtehetné, hogy a tanári asztalnál egyedül falatozik, de abban mégis mi móka van?
- Nekem tökéletes, ha neked az - emelte fel kezeit megadóan Huba. Tinédzserkora óta nem értett a nőkhöz. Néha a képessége segített, de máskor egészen meg volt lőve. Yaime is csak ideig óráig bírta mellette. Talán pontosan az ilyen válaszai miatt képtelen volt megtartani egyetlen nőt is maga mellett.
Képtelen volt nem felnevetni a lány reakcióján. Annyira zsigerből jött a másiknak, és olyan őszinte volt, ami rettentő jól esett a lelkének. A diákjai mindig úgy befeszülnek a kérdéseitől, mintha mindent elsőre kéne tudniuk, pedig sokszor csak arra kíváncsi, hogy hol áll a képzettségi szintük. Ahogy Gréta esetében is.
- Az Örsi Skála nem pont a legjobb hely, nem maradsz le sokról - válaszolta még mindig mosolyogva Huba, aztán, ahogy hallgatta tovább Grétát, megkomolyodtak egy kicsit a vonásai. Jobban le volt maradva közoktatásban az iskola, mint gondolta volna.
- Jó, akkor ezt is pótoljuk majd. De igen, valami olyasmi, amit mondasz. De nem muszáj hozzá mondókát tanulni - nyugtatta meg Huba, aztán egy furcsa változást lehetett észrevenni az arcán. - Vagyis, történetesen ismerem a mandarinos dalt, szóval kezdjük azzal. Így hangzik: "Mendegél a mandarin, mondanám, de nem merem." - Énekelte a férfi, és közben a zongorán is leütötte a hangokat, hogy jobban berögződjön a lánynak. - Most még segítek, de a lényege a skálázásnak, hogy mikor csak a kezdőhangot adom meg a zongorán, akkor is megtaláld az összes hangot egyedül. Szóval énekeljük együtt - ütött le egy hangot Huba a zongorán, majd jelentőségteljesen Grétára nézett, és maga is hangon elkezdte énekelni a dalocskát. Aztán egy újabb hangot, egyel feljebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Egy leheletnyi csalódottság járt át, miután a tanár úr semlegesen reagált a kérdésemre. Szerettem és szívesen hallgattam a pozitív visszajelzéseket, és ilyenkor, mikor nem volt megerősítés a másik oldalról, azonnal arra gondoltam, hogy valami gond lehet, amit a másik nem mer kimondani. “Ha neked az”. Tehát akkor valami valahol nem áll jól rajtam? A kérdést nem mondtam ki, a tekintetemből olvashatta ki legfeljebb, hogy nem épp erre számítottam. A véleménye azonban csak egy pillanatig ingatott meg, s máris mosoly szökött az arcomra. - Nos, nekem megfelel- mondtam határozottan, annyira nem sikerült letörnie az önbizalmamat. Ezután folytattuk a próbát, majd újabb kérdések jöttek, melyek ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem igazán értek a zenéhez, kizárólag a hallásomra és a ritmusérzékemre hagyatkoztam eddig.  - Tudom, szörnyű vagyok és már most fogod a fejed, hogy miért is vállaltál el - kínomban elnevettem magam, az viszont meglepett, hogy Huba még ezután sem adta fel, sőt, amikor elkezdte énekelni a mandarinos nótát, kitört belőlem a nevetés, s a kezeimet a szám elé kaptam.
- Bocsánat-elnézést, csak ez…hogy is mondjam, Te és…ez a dal - nem akartam kimondani, hogy mennyire távol állnak egymástól, hozzá egész más stílust tudtam elképzelni, mint sem ilyen kis gyermeteg nótát. Azzal viszont meglepett, hogy ennyire jófej, valamiért a külseje alapján egy kicsit nagyképűnek gondoltam, amolyan vagány fickónak.
- Okés, értem - komolyodtam meg, abba hagytam a nevetést is, és nagyon komolyan összpontosítottam, majd elkezdtem énekelni vele együtt a mandarinos dalt, újra és újra, ahogy lenyomott egy billentyűt, úgy haladtunk felfelé.
- Figyelted, hogy ezt már hasból énekeltem? - szóltam oda lelkesen, mire a magasabb hangokhoz értünk. Aztán tovább folytattuk, s ahogy látta már, hogy fáradok és közelgett a próba vége, felé fordultam.  
- Amúgy őszintén, de tényleg kíváncsi vagyok a véleményedre. Van értelme annak, hogy gyakoroljak, látsz bennem fantáziát? - kíváncsi voltam, hogy mint zeneértő, mit gondol a korábban énekelt dal és az eddigiek alapján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Huba őszintén nem érzett semmi megbánás félét. Sőt, még örült is, hogy Gréta által betekintést kaphat abba, hogy pontosan hányadán is áll a zenei oktatásnak az iskola. Mondania se kell, hogy szerény véleménye szerint a béka segge alatt.
- Nem, egyáltalán nem vagy szörnyű. És nem a te hibád, hogy ezeket a dolgokat nem sajátítottad el. Mivel most már te is a diákjaim egyike vagy, ugyanazt kérem, amit tőlük szoktam. Bármi homályos, bármi nem világos, azonnal kérdezz. A zenei ismeretek egymásra épülnek, úgyhogy fontos, hogy mindent érts - fordult nagyon komolyan Huba a lány felé. Aztán vissza a zongorához, hogy el is kezdjék a gyakorlást.
- Igen, Miss Salamon, problémája van a zeneválasztással? Ez a dal tíz éves korom óta a fejemben van, és mostantól te is dúdolni fogod a folyosókon - pillantott huncut mosollyal a másikra a tanár. Igen, ez a dal, egy életre megmarad mindenkinek, és a legfurcsább időpontokban tud eszébe jutni az embereknek. Kész átok. Éppen ezért tanárként kötelessége Hubának tovább adni.
- Nagyon jó, csak így tovább - bíztatta a férfi, ahogy egyre mentek fel a hangokkal, míg nem már csak Gréta énekelt, Huba pedig csak a zongora billentyűjével adta meg a kezdőhangot. Már előre tudta, hogy mi lesz a következő tanács, amit ad, de nem akarta további információkkal elárasztani az eridonos, valószínűleg így is sokkal többet kapott, mint amire eredetileg vágyott.
- Mint egy jó tanár, mindenkiben látok fantáziát - jelentette ki nagyon diplomatikusan Huba, ahogy abbahagyták a próbát. - De benned különösképp látom a tehetséget, és az akarást. Ennél több pedig nem is kell - bólintott a férfi.
- Nos, akkor ezzel az első óra végéhez is értünk. Remélem nem voltam számodra túl sok, néha kicsit el tud vinni a hév - vakargatta meg a tarkójánál a bőrt. - Mit szólnál, ha valami fun-nal zárnánk le ezt az egészet. Mondj egy duettet - fordult vissza a zongora felé Még egyszer utoljára a mai nap folyamán Huba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Igenis tanár úr, vettem a lapot - nevetve szalutáltam előtte, hiába tűntek komolynak a szavai, valahogy nem tudtam annyira komolyan venni, mint mondjuk Kakasi professzor asszonyt, de lehet, hogy ez pusztán csak a lazaságából adódott. Ettől függetlenül észben tartottam azt, hogy nem lazsálhatok és nekem is teljesítenem kell, ha már bevállalta a képzésemet órák után. Próbáltam megkomolyodni, de megint csak nevettem, mert vicces volt tőle ez a dal. -Nem-nem, az egyik kedvencem, főleg az előadásodban - mosolyogtam tovább, majd ahogyan ütötte le a hangokat, úgy énekeltem a dalt. A végére egész jól belejöttem, még meg is dicsért, így pozitívan könyvelhettem el ezt a mai próbát. Azért mivel kíváncsi voltam a véleményére, finoman puhatolóztam és örültem annak, hogy tulajdonképp pozitívan vélekedett rólam. A szavai alapján úgy gondoltam, van még remény, csak keményen kell dolgoznom, amit tuti a srácok is elvártak, főleg Stephen, mert a zenekarból őt volt a legnehezebb meggyőznöm, amikor bevettek a bandába. - Jajj dehogy is, nem voltál sok, sőt, inkább én voltam túl szórakozott néha - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, majd felcsillant a szemem, amikor előállt a duettel. - Húúú igen! Várj csak, van is egy jó dal, biztosan ismered - lelkesen csaptam össze a tenyereim, aztán gyorsan fellapoztam a füzetem, és elé csúsztattam a kézzel leírt szöveget. - Senorita, megvan a dallam? - kíváncsi mosollyal néztem rá, s ha benne volt, akkor elkezdtem énekelni a dalt vele együtt, s még a nap zárása elénekeltük közösen ezt a jó kis dallamot, mielőtt külön váltak útjaink.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Haj már, ennyire komolynak nézel engem, hogy mindent komolyan mondok? - próbálom elvenni egy kicsit az előző mondat élét, de tényleg csak szórakoztam vele. Nem mondom, hogy nem jó csaj, meg nem kedvelem, de egyelőre nem érzem azt, hogy nekünk járni kéne. Áhh, még a fogalmazáshoz is béna vagyok ebben, szóval tényleg nem való nekem még egy barátnő, pláne nem olyan hercegnő, mint Zsazsa.
- Amúgy tudsz félelmetes lenni, ja! - vonok vállat, mert tényleg tud. Azért egy mérges Zsazsa nem éppen jó látvány és tudom, hogy ha nagyon akarna, tudna bántani, még ha nem is fizikailag. A lányok ravaszak, vigyázni kell velük, ha nincs jó kedvük. Vagy ha van. Miközben az évszázad rablására - ahahaha - készülünk, legalább jól elszórakozunk, amíg szabad nem lesz a terep. A hajam persze lefikázza, viszont annak meg örülök, hogy az eredeti legalább jobb. Én azt már Zsazsától dicséretnek veszem, még meg is mondom neki. Mikorra kitaláljuk, hogy hogyan törjük be az üveget, ha már az első akció félrement, megjelenik Gerti a legrosszabbkor. Kivéve, ha segít, akkor legjobbkor. A lányok pedig ismerkedni kezdenek... Én pedig kezdek rosszul lenni, mert mindkét csajt szeretem. Mármint, kedvelem, még mielőtt bárki félreértené, még én magam is.
- Nem is csajpotiság, oké?! Csurimuriság! - vágok vissza úgy, hogy a két szó jelentéséről csak halvány fogalmai vannak a mondatkörnyezetből. És amúgy is, ha már eljöttünk idáig - én vadmarha! -, akkor már legyen az a lúd kövér, mint egy miniszterelnök! Hát nehogy már Gerti ne segítsen?! Pont ő aki... aki nem is olyan marha, mint mi?! De akkor is, vannak bajtársi, háztársi kötelességek, és pont nem az, hogy letartóztat minket, mikor így is fullbénák vagyunk. Hát legyen már benne Eridon szelleme!
- Nem is vagyunk bajban és hagyjuk már! Nehogy már az áfonyáké legyen ez a szép serleg? Kapnak majd egy másolatot, vagy valamit cserébe. Meg figyeljél már - mondom Kedves prof hangján - segíteni kell a bajbajutott háztársaidon, ez bizony kötelező, mint a cipőfűzést megtanulni! - hagyom abba végre, mert hirtelen nem tűnik olyan jó ötletnek végigvinni a kastélyon az egész vitrint. - Amúgy meg mi lenne, ha csak simán ellöknénk, vagy felfordítanánk mágiával és leejtenénk a fejére? - morfondírozok, miközben nem jut más az eszembe azon kívül, hogy valaki ugorjon át az üvegen, azt meg most nem javasolnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A kislány ravasz félmosolyra húzta száját, miközben egy tincset félre söpört pofijából. Persze, hogy Lacit küldi előre, legyen férfi, ha már hagyta magát rábeszélni, hogy a gyerek ugráltassa. Hiába, ellenállhatatlan a mylady, körmönfont és manipulatív. És vérszemet kapott kis energiavámpír módjára tombolhatnékja támadt, a saját zsenialitásától elszállva.
A dolgozatokra fókuszál teljes gőzzel, elvégre, kell az év eleji izgalom, hogy legyen miről mesélni a levelekben. Mi lenne, ha normálisan viselkedne? Gyámanyja szerint olyankor vagy beteg, vagy alszik, vagy a kettő kombinálva.
 – Magasabb szintű, magasabb szintű… mindkét bátyám ki tudja vitelezni. Te csak lusta vagy megtanulni, én meg még nem tudhatom, ígyis örülök, hogy Kakasi néni normális volt hozzám a gyatra vizsgám ellenére, és V-t adott egy Troll helyett – eresztett ki egy meglehetősen őszinte véleményt saját teljesítményére vonatkozóan. Megizzadt azért a jegyért rendesen, és nagyon reméli, hogy ezzel az akcióval a Kiválóhoz is közelebb kerülhet, ha kiismeri egy pici lopással a tanár néni feladatkreálási stílusát.
– Ha tudjuk, milyen típusú feladatokra számítsunk, könnyű lesz felkészülni. A többiek meg fizessenek, tiszta sor. Gyümölcsöző üzlet – kuncog fel halkan, kis kacsóját kecsesen a szája elé tartva. Valami látszatát az illemnek csak mutatnia kéne.
A tervük, ahogy belopózott Laca után az irodába, rögtön megváltozik, ahogy körbe pillant a helyiségben. Egy: nem egyszerű kihámozni, melyik Kakasi néni asztala. Az egy dolog, hogy a néni pedáns és rendszett, és ugyanezt elvárta (volna) a diákjaitól is, de nem csak ő lehet ilyen rendmániás egyedül.
Melyik lehet az ő asztala? Fogós a kérdés. – Szerinted melyik a mi asztalunk?
Aztán megakad a szeme valami más, még a dolgozatoknál is értékesebben. – Nézd má’! Hát nem aranyos? Melyik tanci néni vagy bácsi cicája lehet? Ó, csak nem bánhatja, hogy megismizem… annyira édes! Nekem KELL! – A figyelme máris terelődött, új célpont pedig jobban teszi, ha már most lelövi a gyereket, vagy minimum felhúzza a nyúlcipőt macska létére, mert ha elkapja… nos, abba lehet, jobb nem belegondolni, milyen cukiságrohamot kaphat csóró macska.
– Szerezzük meg! A HV bácsink csak nem haragszik érte, elvégre az Eridonnak is volt saját kutyája. Hugónak van saját baglya. Anyáék csak nem bánnák, nézd-nézd, annyira édes! – vált igazi kiscsajba Paloma. Ennyit a feltűnésmentes tolvajlás ötletéről…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Finom kezei, vékony ujjai óvatosan nyúlnak a gitárhoz, de Rami nem érti, hogy pont ez az, amit Stephen köszön neki. Nem is fordul a fiú felé a köszönetre, továbbra is a törött hangszert nézi. Szemei csak kezét követik, mikor a húrokat nyújtja a levitás felé. Lassan húzza aztán vissza jobbját, mikor Stephen elutasítja. Ölébe ejti kezét, tekintete pedig ismét a törött gitárra siklik. Szemeivel vizsgálja tovább. A kérdésre csupán bólint. Az övé egy olcsó márka, névtelen, édesanyja csak ezt tudta megengedni magának. Ez persze nem azt jelenti, hogy lecserélné. Arra nem lenne képes.
Érdekli a történet, hiszen azért kérdezett rá, mégsem néz a fiúra. A gitárt vizsgálgatja, ha pedig mégis a levitás felé fordul, Stephen állát vagy homlokát szuggerálja. Nem is reagál sokat a szavakra, csupán a történet csattanóján szisszen fel. A pókot és a gitárt egyaránt sajnálja. Oda is lép a fiú mellé, megvizsgálja a falat, a nyomot.
- Nem. - Akár várt választ a kérdésre, akár nem, kapni fog mindenképpen. - Szerintem egy nagyobb zugpók. - Elgondolkodva vizsgálja a pók maradványait. Ő sosem lett volna képes lecsapni. Főleg nem egy hangszerrel.
A történet végére rosszallóan csóválja meg a fejét. Nem is tudja, mihez kezdene, ha az ő hangszerével történt volna ilyesmi. Átérzi hát a fiú haragját, bár nem teljesen érti a gesztusait, nem érzékeli, hogy ismét a düh tört benne felszínre. Egyhelyben állva figyeli csak, ahogy a másik járkál. Néhány hosszú perc telik el, míg figyeli, ahogy a színpad szélén ül. Végül saját gitárjához lép, mely a színpad a Stephentől messzebb eső végében fekszik. Gitártokja mellett ül fel a színpadra, néhány méterre újdonsült ismerősétől. Lassan, félve veszi a kezébe hangszerét. Még nem biztos benne, hogy jó ötlet a másik előtt játszani. Stephen gitárjainak húrjait a gitártokjára teszi, majd lassan végig pengeti saját hangszerét. Néhány pillanatig gondolkodik, hogy mit játszon - és hogy egyáltalán játszon-e - végül a Let it be hangjait kezdi pengetni, egészen halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A félénkség megszokott tőle, ahogy a végtelen zavar is. Ráadásul idegen neki a helyzet, ez pedig tetézi a félelmét. Nem szereti, ha csak rá figyelnek - kivéve, ha az anyukája teszi. Szemei Riley cipője és a szőnyeg között pattognak. Fogai alsóajkába mélyednek. Testtartása egyértelműen elárulja, hogyan is érzi magát.
A kérdésre csak óvatos bólintással felel, majd kibontva magát az addigi görcsből ismét bögréje felé nyúl. Ahelyett, hogy válaszolna a pszichológus kérdésére, inkább kortyol néhány jó nagyon a tea utolsó cseppjeiből.
- Ss... semmi - feleli végül, egészen rekedtes hangon. - Mi... mi számít... érdekesnek? - érdeklődik aztán, hasonlóan halkan és akadozva.
Az a tapasztalata, hogy általában mást talál érdekesnek, mint a kortársai. Sőt, mást, mint a legtöbb ember. Lenyűgözik például az olyan lények és növények, amitől mások undorodnak, vagy félnek. Ez az egyik oka, hogy annyira furcsának tartották mindig is társai. Ez az egyik, ami annyira zavarja. Elfogadta már, hogy ő bizony furcsa, de egyre jobban szeretné érteni, hogy miért is.
Féloldalasan, félve pillant fel a vele szemben ülőre. Kicsit megnyugtatja, hogy Riley mosolyogva néz vissza rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nem ellenkezem, nem gondolom, hogy mindaz, ami most következik, túlzás volna, sem azt, hogy igazságtalan. Némán, de nyugodtan haladok végig a folyosón, melynek csendjét egyedül Gabriella botjának ütemes koppanásai verik vissza.
- Tudja, éppen néhány napja merült fel otthon, hogy vajon olyan leszek-e, mint Sebastian, rábeszélés miatt elvállaltam az oktatói posztot, majd a feleségem halála győz meg arról, hogy életem utolsó éveit nem a tanodának kell áldoznom. Nelli legnagyobb nyugalmára erre úgy tűnik, nem a válasz.
Egyszer már elveszítettem őt, mert a karrierem sokkal fontosabb volt, mint, hogy mellette legyek teljesen. Ez megint nem fordulhat elő. Mérsékeltem ugyan a tanóráimat, nem lettem volna minden nap a kastélyban, és az egyetemen is ésszerűbb időbeosztást eszközöltem, de fogalmam sincs, hogy a szerelmem erre mégis mit fog reagáni. Drasztikusan sok szabadidőm lesz, az már biztos. Belépve az irodába nyitom csak ki a számat, a pálcámat az igazgatói asztal közepére helyezem, mely a teljes megadás jele. Felesleges megérintenie a világosbézs színű, szépen faragott szőlőfát, hiszen végignézhette ő is, ahogy a páncélos magatehetetlen lesz. De azért megadom én ennek a módját.
- Bűnbánatot nem fogok tanúsítani, hiszen azt azok sem tesznek, akik vétkeztek ma este. Nem tagadom azonban azt sem, hogy kissé drasztikus voltam, de nem igazságtalan. Viszont vállalom a következményeket, azonban értékelném, ha a szakmai életemet nem befolyásolná a mai este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szó nélkül hagyta a férfi elmélkedését, amíg az igazgatói felé haladtak. Abban reménykedett, hogy a fiatalok kedélyes zsibongását fogja egész este hallgatni, erre Rudolf szavai elegyednek sétabotja kopogásának visszhangjával a kihalt folyosón.
 Az irodába érkezvén könyörtelenül csapta be maga után az ajtót és az asztalhoz lépve kezeit támasztotta le a szőlőfapálca előtt, csendben méregetve azt pár pillanatig.
 - Az a különbség, hogy azok odalent gyerekek, maga pedig elméletileg egy felnőtt ember - sziszegte ingerülten. Lecsavarta a bot végéről az ébenfa pálcát, puszta formalitásból motyogta el a varázsigét.
 - Priori Incantatem.
 Különböző színű fényvillanások és ködös sziluettek mutatták Rudolf utolsó varázslatainak listáját. Az asszonyság ajkai csalódottan préselődtek össze, egy suhintással hessegette el a felsejlő képeket. Eleget látott.
 - Semmit nem tudnék kezdeni a bűnbánatával. Ésszerűségre lett volna szükségem, ha már a gyerekek hiányát szenvedik ennek a tulajdonságnak. Mégis mit képzelt magáról? Pont maga! A legkorrektebb kollégáim egyikének tartottam.