Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Szerintem az tökéletes. Nem semmi munkája lehetett benne, hogy tényleg megtalálja ezt a dátumot. - A falnak vetett vállal, féloldalasan hajolok a mellettem álló navinés határidőnaplója felé. Ő a hátát a falnak vetett, mellettünk tanárok és diákok haladnak el, ki a szerkesztői szobából jött ki, ki meg éppen színjátszó próbára siet. Hanni is ez utóbbi miatt járt erre, de mivel az ő próbája csak később kezdődik, és ha már erre tévedt, akkor feltétlenül alkalmasnak találta a pillanatot, hogy egy igen fontos dolgot oszt meg velem. Közel hajolok hozzá, hogy jobban halljam azt, amit mond, mert azért van nyüzsgés nem is kicsi, és közben mosolyogva bólogatok. - Szóval akkor itt jövök be én, és hozom őt is. - Mert nem egyszerűen csak a dátumot egyeztetjük, hanem a részleteket is, noha kívülről nem feltétlenül tűnhet ez csak szimpla tanár-diák beszélgetésnek, sőt, még én is félreérteném, ha nem tudnám, hogy kik is vagyunk egymásnak. - Tökéletes. - Felpillantok, amikor ketten túl közel mennek el mellettünk, és megpillantom a távolban Rue-t. Csak egy pillanatra, mert a következőben már ki is takarják, de amióta Miksa mondta a mosolygást, már én is érzem magamon, ahogy elmosolyodok, így ezzel együtt inkább Hanni felé fordulok, hogy bólogassak arra, amit mond, és szinte kényszerítem magam, hogy ne nézzek fel, csak a lányra koncentráljak. - Rendben, akkor találkozzunk ott. Mikor van vége az óráidnak aznap, lemehetünk együtt is a faluba, felugrunk hozzám, aztán mehetünk is tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az ember azért lát ezt-azt a szeme sarkából, főleg, ha ez-az igen színes, mint ahogyan azt a közeledő, majd a közelben helyet foglaló Rue is teszi, nekem pedig ezen mosolyognom kell. Utoljára tizenhat évesen voltam ennyire szerencsétlen és izgatott egyszerre, de úgy tűnik vénségemre, így huszonkét évesen megint előjött a dolog, noha a közeg némiképp változott. Utolsó egyeztetések, minden szép és jó, két puszi, egy ölelés, és Hanni megy is tovább, még hangosan visszaszólva, hogy akkor jövő pénteken találkozunk. Én bólintok, de mosolygó alsó ajkamat beharapva már fordulok is, hogy a lány felé lépjek, és ahogy ő, úgy mellette én is megtámasszam a falat, egészen közel hozzá. - Lehetetlen az arcodról olvasni, de feltételezem, hogy végeztél a könyvvel. Vártam a baglyod. - nyilván, mivel akkor nem ilyen körülmények között találkoztam volna vele, nem egy folyosón, ahol mennek el mellettünk az emberek, felnőttek és diákok egyszerre. De most már így alakult, ebből is képes vagyok kihozni a maximumot. Nem, nem és nem, ki sem akarom hozni, hát mit beszélek? Ez csupán csak csevej. - Hogy tetszett? - erős fiú vagyok, már hozzászoktam a negatív kritikához is, de azért remélem, hogy egy kicsit sikerült tetszést találnia Wendelin életében, az én első számú, imádott történelmi boszorkáméban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tényleg nem? Nem figyelhettem, mert akkor már láttam Miksán, hogy a következő pillanatban valamit be fog szólni. Nem értem, hogy mi a baja Rue-val, nekem kifejezetten szimpatikus lány, olyan, akivel jól esik az időmet tölteni. Nem csavargatja a haját, nem kuncorászik, hanem egyenes, egyszerű, kellemes. Hát nem pont ilyen az, amire az ember vágyhat? Az ilyen lányokat kerülöm, nehogy egybe beleszeressek. Arra is van már ötletem, ha az anyukám esetleg rákattanna arra, hogy legyen egy unokája tőlem, mielőtt vége lenne a csodás földi karrieremnek, csak Miksa most nincs olyan állapotban, hogy felvessem neki, hogy mi lenne, ha a nő, aki a felesége lesz, hordaná ki a gyerekemet, és ők nevelnék fel, de úgy, hogy az anyukám is unokájaként szerethesse. Szerintem a szerelem ennyit bőven kibír. De persze, ez a legvégső eset. - Pont ez a lényege. Ez nem a racionalitásról szól, hanem az élvezetekről. Wendelin szerelemmel szerette a maglyahalált, később pedig ez is lett a veszte. De így szép meghalni, azért, vagy akiért, akit igazán szeretsz. - Nem, én nem szeretem igazán azt, ami végül elvisz majd, bár lehet, hogy stílusosabb lenne úgy eltávozni, hogy életem szerelmét védem, ha nem éppen ő mártja belém a kést. Igen, mostanság picit feszkós otthon a hangulat.
- Annyira kíváncsi lennék, hogy miért nem kedvelitek egymást. Kivéve, ha szex is volt a dologban. - Ezt a mondatot már a másik félnek is mondtam, hogy azt nem akarom tudni, ha megfektette Rue-t. - Miksával az életünk nyitott...volt, amíg be nem csajozott. De bocsánatos bűn, ha megtartja a lányt. Nagyon hasonlít rám, mintha testvérek lennénk, így tökéletes anyja lesz a gyerekeinknek. - Jelentem ki fesztelenül, mintha ez egy tény lenne, de lehet, hogy erről az apróságról Laurát is tájékoztatnom kellene. Szereti Miksát, aki az életem szerelme, és akinek én is az vagyok, miért is mondana nemet? - Hanni a húgom párjának a húga. Andris a jövőhónap elején meg szeretné kérni a húgom kezét, de fontos neki, hogy a család is jelen legyen, és mivel tudja, hogy ilyenkor el szoktunk utazni Miksával kikapcsolódni, egyeztette a dátumot a tökéletesen titkos, de mégis feltűnően nagy családi vacsorához. Így Hanni hamarosan a kishúgom lesz, úgy, ahogy Miksa húgai is azok lettek. Nem kezdek ki kiskorúakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szíven üt az, amit mond, főleg a kimértség, és ez az, ami emlékeztet arra, hogy nekem pontosan ezért nem is szabad szeretnem, mert nem tudok maradni, mert nincs annyi időm, hogy egy teljes, közös életet adjak valakinek, pedig szeretnék, vagyis szerettem volna, mert már nem szabad úgy tekintenem erre, mintha most is szeretném. Én inkább arra fókuszálok, hogy a szeretteim boldogok legyenek, hogy mindenki megtalálja a maga útját, és, hogy ameddig csak tudok, jelen legyek én is. Ahogy nézem őt, azon kapom magam, hogy szeretném neki elmondani, hogy mi is történik velem, hogy szeretném, ha azok közé tartozna, akik tudják, hogy mennyire rövid időm van még, azonban, amikor kinyitom a szám, mégsem ezt mondom, hiszen ez teher, amit látok a szüleimen és Miksán is, teher, amit egyiküknek sem kéne cipelni. - Egyetértek, meghalni valóban könnyű, azonban ott van az az opció is, hogy szeretnél kitartani, de nincs lehetőséged, vagy éppen azért ágálsz az ellen, hogy valakit mélyen megszeress, mert tudod, hogy nem tudod megadni, amit megadnál. - az én döntésem pedig innentől fogva logikus és ésszerű. Nincs szerelem, nincs szívfájdalom.
- Brit tudósok szerint nem csak, azonban az agyunk olyan, hogy ha végeztünk a szexre gondolással, akkor van harminc másodpercünk, míg valami másba bele nem látjuk megint a szexet. Az egyik haverom egyszer egy szegélylécbe látta bele, bár ő eléggé be volt tépve akkor. - a lényegen viszont nem változtat, hogy igen, mindenbe képesek vagyunk belelátni. Látom, ahogy megenyhül, még akkor is, ha nem tudom tartani a határokat, azonban a következő pillanatban megint felháborítom, de most nem a jó értelemben, és hirtelen érzem, hogy nem kéne magyarázkodom, mégis megteszem, szinte azonnal, finoman megérintve a könyökét. - Nem, nem, nem, nem én nem. Nem úgy, ahogy hiszed. Nem használok ki senkit, nyílt lapokkal játszom, és csak olyannal megyek el messzebb, aki benne van abban, amit adni tudok. - hozzátenném, hogy ő vele éppen azért, mert nem csak ennyi lenne, nem juthatok el eddig sem, de akkor egészen biztos, hogy felképelne, és azért, ezt mégiscsak elkerülném. Ahogy szívesen elkerültem volna azt is, hogy megszólítanak, mert eddig nem titok, hogy nem hangoztattam, hogy ki is vagyok én, de hát mindenki tudja, hogy ő kicsoda. - Rendben, a mai témát úgyis megvitathatjuk a következő alkalommal is, jó ütemben haladunk. - Végül úgy csinálok, mintha egy idősebb tanár lenne, és sétál is tovább, amikor visszafordul, és tudom, hogy ezzel vége a játéknak. - Felhívom őt, apa, mindenképpen. - hozzátenném, hogy jól vagyok, de tudom, hogy az sok kérdést vetne fel, így csak nézem a távolodó alakját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nem, félreértesz, én nem a haláltól félek, csak elkerülni szeretnék olyanokat, amik a halálommal hátramaradnak. - Olvastam egy könyvben nemrég, hogy ez az egyetlen közös bennünk a világ összes élőlényével együtt, hogy egy nap mind meghalunk. Amikor láttam Róza kocsiját elsüllyedni, benne Miksával, aki nem bukkant fel, megtapasztaltam, hogy milyen kiszámíthatatlan is ez az egész. Én, a magam halálával kapcsolatban optimista vagyok, azt mondták, hogy a legidősebb ember, akiről tudnak, hogy ebben a betegségben szenvedett, negyven éves korában halt meg, tehát, én magam is akkor fogok. Aztán Fabiola levelet írt, elmondta, hogy hirtelen kezdett el romlani az állapota, hogy nem hiszi, hogy annyi ideje van, mint tervezte. Pillanatok kérdése volt a leépülés előrehaladása. Én pedig, ha tehetném, már tegnap elmentem volna hozzá, hogy olyan hosszú ideig legyek vele, amíg már csak meg nem un, és el nem zavar. - Bárcsak hasonlítanánk ebben. - Én görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy ne legyen több szenvedő a szükségesnél. Idővel a húgomnak is meg kell majd tudnia, de már csak akkor, amikor nem tikolhatom tovább, de addigra remélem, hogy feleség lesz, és talán édesanya is.
- Nyíltakkal. - Már akkor éreztem, hogy hűvösség vesz körbe minket, amikor az apám megszólított, és most, ahogy Rue-ra nézek, ahogy meghallom a hangját, tudom, hogy én okoztam ezt, bár nem tudom, hogy miért, hiszen nem hazudtam semmiben, de mégis meg kell magyaráznom neki, pedig a magyarázkodást sosem tartottam szerencsésnek. - Eridonos voltam, még most is annak érzem magam. Miksa a legjobb barátom, egy napon, sőt egy percben, egy kórházban születtünk, az anyukáink legjobb barátnők, elválaszthatatlanok vagyunk. Ikrek, két apától és két anyától. Én az alapképzés után egyetemre mentem, és most jöttem vissza, hogy a gyakorlati időmet itt töltsem le. Az apám után neveztek el, Albertnek. Az évnyitón, amikor kivittem Miksát, beszóltál nekem, egészen addig ott ültem én is, a tanári asztalnál, Henrik mellett. - Arról viszont igazán nem tehetek, hogy kitakart a bicepsze, az az ember hatalmas, és nyilván olyan, akit sokkal előbb észrevesz mindenki, Miksával is ez a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ha én így indítottam volna az első évemet, ahogy ők, akkor az apám, aki sosem bántott, de tényleg, egy rossz szóval sem, valószínűleg olyan véresre seggelt volna, hogy egy hónapig nem tudok leülni. - Ez nem túlzás, ez az igazság. Tudom, nem szép azt mondani, hogy régen minden jobb volt, de tény, hogy régen minden jobb volt. A kislányok kislányok voltak, a tisztelet pedig alapvető volt. Az, hogy beszólogatunk egy prefektusnak és egy olyan embernek, aki rengeteget dolgozott azért, hogy a házunk megnyerje a házkupát, nem volt éppen természetes. Mindenki tudta, hogy hol a helye. - Miksa védelmező, nem maga miatt ment neki annak a lánynak, hanem azért mert egy szerettét bántották. Sokszor ő maga sem tudja, hogy milyen erő lakozik benne. - Mondom én ezt úgy, és teljes nyugalommal, hogy egyik pillanatban még az instát bogarásztam a következőben pedig már a falnak nyomja találtam magam, miközben kést szorongatott a kezében. De akkor is tudom, hogy engem nem bántott volna. Nem akart bántani, csak nem tud megbirkózni az érzelmeivel.
- Nem szerettem volna, hogy csak elsétálj. - van valami benne, ami hozzá húz. Nem tudom megmondani, hogy mi, egyszerűen csak nem tudok távol lenni tőle, pedig mindenkinek az lenne a legjobb. Nem tudom megadni azt, amire a lányok vágynak, vagy azt, amire én is vágyok, mert egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy nem én rendelkezem az életem felett, hanem egy kór. Dobogós mágustusabajnok voltam, párbajokat nyertem, versenyekre vittek, akár még a leghatalmasabb mágussá is válhattam volna, majd egyik pillanatról a másikra letaglózó ténnyé vált, hogy haldoklom, hogy az agyam és a varázserőm fokozatosan leépül majd, és bár jól hangzik, hogy van még tizennyolc évem, de ha meg is érem, nem fogok a végén senkit sem felismerni, és úgy halok majd meg, hogy nem tudom, kik vesznek körül, nem kérhetem senkitől, hogy ebben legyen partner. - Mit változtat, hogy tanítok? Engem ismertél meg, van egy foglalkozásom, pénzt keresek, az egyik legszebb szakmát választottam, és örülök, hogy a tudásomat átadhatom. De én, ezzel együtt is én vagyok, Rue.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

-Nem.- ezt olyan határozottan mondom ki, hogy talán még egy kicsit magamat is meglepem, de talán inkább azzal, hogy nem akarok ilyen keményen ellenszegülni neki. - Nézd, Miksa nem tett volna ilyet saját maga miatt, ebben biztos vagyok, és nálam jobban senki sem ismeri a világon. Magasról tett volna rá, ha neki szólogatnak be, és tudom, hogy azt fel sem vette, viszont ő védelmező, védi a sajátjait, és az a lány hozzá tartozik. - Fene se hitte volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de igen, van egy lány, aki Bontovich Miksához tartozik, és ezt nagyon is tiszteletben kell tartani, ahogy azt is, ahogy ő vigyáz rá. Ez egy teljesen más szituáció volt, mint csak pimaszkodás.
- A kettőnk viszonyának? - kérdezek vissza egy kicsit ráncolva a szemöldökömet, mert nem igazán értem, hogy ez alatt mit is ért. Talán észrevett valami olyat, amiről én azt hittem, hogy teljes nyugalommal és könnyedén tudom leplezni? Miksa még rendben van, hogy látja, de másnál, főleg nála, ezt nem biztos, hogy szeretném. A helyzetem nem éppen rózsás. - Merlinre Rue, dehogy. Laura se magáz engem, pedig őt tanítom is. Neked nem vagyok a tanárod, csak egy ismerős arc. Nagyjából egyidősek vagyunk. Én technikailag még egyetemista vagyok, a gyakorlati időmet töltöm itt. Szeretem, hogy őszinte vagy velem, hogy van véleményed, és nem azt nézed, hogy mi a beosztásom, hanem engem, Albertet, azt az embert, aki fejbevert egy ajtóval, és nem azt, aki bemegy és elmond pár információt a világunkról, vagy azt, akinek az apja gomorgörcsöt okoz a végzős évben. Ne változz meg ezért, mert én ezt pont így szeretem, kérlek. - nézek rá kérlelőn, remélve, hogy valóban eredményt is érek el nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kíváncsian nézem őt, fogalmam sincs, hogy ebből mit szeretne kihozni, de amikor megszólal, elmosolyodom. Igen, ahogy eddig is, úgy most is igaz az, hogy én tanár vagyok, ő meg diák. De tanár létemre simán étkezem az Eridon asztalánál és töltök időt a barátaimmal. Főleg kisebbeket tanítok, a diákjaim az utolsó évemben válnak nagykorúvá, egészen odáig tökalsók, szóval nekik ez még csak nem is furcsa.
- Vagyis, legyünk titkos barátok? - teszem fel a kérdést szinte suttogva, bizalmasan közelebb hajolva hozzá. Szórakoztató, hogy ezen aggódik, ő először a környezetemben. Jó, Laurának is volt ilyen furcsa mellékzöngése az elején, bár neki a magázás se ment jól, mert velem ellentétben, ő tudott rólam, én meg azt hittem, hogy a fiatalságom az oka annak, hogy nem tud megbirkózni velem. Aztán persze egy holdfényes éjjelen csak úgy hozzánk lett vágva a tény, ez pedig, így belegondolva, nagyon Miksás volt. - Az öregem határtartó, minisztériumi ember. Egyszer még az anyukámat is Holló asszonynak hívta, mert nem figyelt rá. Legalábbis ő ezzel indokolta, de szerintem meg ez jött a szájára. - talán csak akkor fagyott meg körülöttünk otthon a levegő, mert persze mind ott voltunk, és éreztük, hogy máshol akarunk lenni. Ráadásul Eszter aznap mutatta be Andrist, szóval volt ott káosz. - De rendben van, Danvers kisasszony, ha ön úgy véli, hogy megfelelőbb, találkozzunk eldugott helyeken, titokban. - sajnálom, tudom, hogy ez nem kellene, hogy szórakoztasson, és mégis szórakoztat. - Mikor és hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nekem tetszik ez a terv, de ha az apám kitagad, köteles vagy a nevedre venni. - azok a csúnya magyar törvények másként úgysem engedik, hogy az igaz és őszinte, sírig tartó szerelmünket prezentáljuk. - Óóó baszki, hány pontot is gyűjtöttél idén? Mert ahogy nézem, az összeset elvesztik éppen. - ami mondjuk tényleg gáz, mert velük ellentétben Miksa egy csomót dolgozott azokért a pontokért, amiket most kidobnak az ablakon. Hogy nem bírtak ki még pár hetet, nem hiszem el.
- Hihetetlen, hogy ezt mondom, de eljött az ideje annak, hogy elkezdjem mondani, hogy bezzeg a mi időnkben. Legalább a harmadikat megvártuk, mielőtt beírtuk a nevünket a Bagolykő történelmébe. Szép napot kollegina, az édesapám kérte, hogy adjam át, holnap meglátogatná a korábban megbeszélt ajándékkal. Elég titokzatos volt. - úgy sejtem, hogy az a drága brandy lesz a titok nyitja, de hát ezt majd ők rendezik, én inkább csak szájelhúzva végigpillantok a csődületen, és folytatom az utamat Miksával, milyen kiábrándító. - Szóval, én benne vagyok, csak hozzájuk ne legyen közöd megint, inkább Laurát tartsd távol az évnyitótól. - Fordulok be vele a sarkon, hogy magunk mögött hagyjuk ezt az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Legyünk őszinték, hogy ha Kakasi kollegina ordít rá az emberre, hogy ne most, akkor nem csak ő, de három generációnyi felmenője is eljön bocsánatot kérni. Mondjuk azt megnézném, ahogy a dédszüleim kimásznak a sírból, és Nemeskétől idáig elvonatkoznak, hogy elmondják, igazán sajnálják. A dédimamáim jönnének elől, a papáim meg morogva utánuk, hogy ez a nap már el van cseszerintve. Én viszont nem várhatok, végignézve a jeleneten pedig nem is biztos, hogy nem akarom megzavarni.
- Sajnálom, de nem várhatok odakint. De úgy vélem, hogy három hasonló helyzetben lévő lány várja magát odakint. Az egyikük már sír. - az apám arra tanított, hogy ne legyek szemtelen és ne hazudjak, így hát mind a kettő teljesül, mert a lányok tényleg kint vannak, és az egyik tényleg sír. Én pedig nyugodtan lépek az asztalomhoz, hogy a bezárt fiókból egy gyógyszeres dobozt vegyek elő, és bevéve belőle két szemet, víz nélkül lenyeljem, mielőtt helyet foglalok. Csak kell egy kis csend, hogy összeszedjem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Önnek bármit. - mosolygok rá kedvesen, és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, ahogy megront, amitől kicsit ki is ráz a hideg, de próbálom minél jobban leplezni. A fejfájás makacs dolog, nem szeretem, amikor megjelenik, mert ki tudja meddig tart, és nem szeretném, ha rosszabbodna, de a gyógyszereimre ilyen hamar nem vehetek be még egy fájdalomcsillapítót is. - Minden rendben? Elég ijesztően szegezte neked a botját. - amit az ember senkinek nem kíván, mert lássuk be, több, mint ijesztő. - Mit követtél el? - kérdezem inkább, hátha nem kapott akkora sokkot, mint amekkorát én szoktam néha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ám legyen, ha jó itt. - nekem nem tisztem megítélni, de a velem szemben lévő íróasztalnál, ahol Reményi Emma tanárnő ül, bizony sokkal kényelmesebb szék van, nem tudom, hogy azt magával tervezi-e vinni, ugyanis éppen új irányba készül terelni az életét, és az év végén otthagyja a tanodát. Visszalépkedve az asztalomhoz leülök, és levéve a szemüvegem, a homlokomra teszem a két kezem, és masszírozni kezdem, úgy, ahogy Laura tanította. Ő persze ügyesebb, olyankor mindig elmúlik a fejfájásom, ha ő csinálja. Szusszanva könyökölök az asztalomra, és Zalán hátára pillantok, aki jó barátja Rue-nak, de mostanában már nem mesél róla, ami furcsa. - Tényleg megtetted azt, amivel vádolnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Szokott számítani, igen. - felelem teljesen higgadtan, a homlokomat ráncolva erre a visszakérdezésre, de azzal nyugtatom magam, hogy még a sokk hatása alatt van. Nem hibáztatom, én is az alatt lennék, ha Kakasi rám meredne így. - Rendben, akkor véleményem szerint csupán csak félreértés történt. - kizárt, hogy egy levitás kölyök lopjon és tiszteletlen legyen, szerintem beléjük születésükkor beléjük kódolják azt, hogy miként kell jól viselkedni. Miksa például szívből gyűlöli őket, és őszintén szólva a diákéveim alatt nekem is számos alkalommal meggyűlt a bajom velük és a kis spicli hajlamukkal. Mivel a gyógyszernek még kell egy kis idő, hogy hasson, de közben érzem, hogy a vércukrom leesni készül, és a fiókomban nincs semmi, így felkelve Farkasházy asztalához sétálok, bele megint a fiú látószögébe, és az asztala alsóbb fiókjában kezdek el kutakodni, teljesen természetesen. - Nem vagy éhes? Én enni fogok, és remélem nem zavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Az biztos, hogy nem a legjobb barátom miatt. - közismert tény, hogy Miksa az, és őt sokan nem tudják hova tenni. A legtöbb fiú és férfi utálja, mert a nője jó eséllyel megvolt neki, emellett az őszintesége sem éppen a legkifizetődőbb. Farkasházy székébe ülök, miközben két pezsgőkrémes croissant kezdek el bontogatni. - Én alapvetően jónak ítélek meg mindenkit, és bizalommal vagyok mindenki iránt. - felelem nyugodtan, hogy a feltételezésére is választ adjak. Tekintve, hogy Rue-val nagyon jóban vannak, feltételezem, hogy ez az új felállás miatt bizalmatlan velem, de nem bánom, ha szeretné kitapogatni milyen ember vagyok, anélkül, hogy az ő neve szóba kerülne. - Mielőtt a Bagolykőbe kerültem, papnak készültem. Aztán megváltoztak a dolgok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Kínos? - pillantok rá csodálkozva, mert nem tudom, hogy miért lenne kínos. Talán Rue elmondta neki, hogy haldoklom? Azóta, hogy mindenki, aki számomra fontos, tud erről, elszállt az aggodalmam, hogy milyen lesz az, amikor majd kiderül. Minden és mindenki normális maradt, sőt, Botond szörnyű vicceket is elsüt néha. - Esetleg tettem valamit, ami miatt ellenőrzések vannak Önben? - mivel magáz és feszült, jobbnak látom én is visszamagázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Valamit azért mégis úgy hiszem, hogy elkövettem, és így belegondolva a helyzetbe, valószínűleg tudom is, hogy mit. - biztos vagyok benne, hogy forró nyomon vagyok, hiszen az a fajta bűntudat, aminek a mondatait már hallottam sokszor Miksa szájából, az én szívemben is egyre többször jelen vannak. Két csodálatos lány fog nagyon szomorú lenni miattunk, két olyan ember, akik egyáltalán nem ezt érdemlik. - Nincs semmi probléma, nem fogok Rue-ra haragudni, mert elmondta. Sőt, azt hiszem, ez természetes folyamat, hiszen a legjobb barátjával az ember mindent megoszt. - azt inkább nem teszem hozzá, hogy mennyi mindent, mert a Miksával való barátságunknak számos olyan pontja van, amit a sírba viszünk magunkkal. - Biztosíthatom róla, Zalán, hogy annak fényében, hogy haldoklom, a legkevésbé sem kívántam párkapcsolatra lépni senkivel. Ezt Rue-nak is lemondtam, de ő makacs, kikerülhetetlen. Tudom, hogy valakivel, aki folyamatosan épül le, nehéz az élet, hogy a környezetemben mindenkinek nehéz velem, és tudom, hogy Ön védeni próbálja őt, amiért nagyon hálás vagyok, és nagyon megnyugtató is, mert tudom, hogy ha eljön az idő, egy biztos támasz lesz mellette, Ön, amit már most köszönök, mert lehet, hogy később erre nem lesz alkalmam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Így legyen az ember őszinte. Jó, tudom, hogy ez sokkoló, de mindenki szólt hozzá valamit, mindenki mondott valamit, még a tizenhat éves Miksa is, aki az apám után először tudta meg, hogy mi a helyzet velem. Zalán viszont hallgat, és meg tudom érteni, nem lehetett ezt könnyű hallani. Zalán igazán nagyon jó barát, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire odafigyel arra, hogy a barátja ne szenvedjen. Már most sajnálom, mert tudom, hogy fog, és ezért is vagyok olyan nagyon bizonytalan vele. - Szerinted... um... szakítanunk kéne? Mármint elmondtam neki, ahogy ő is elmondta neked ezt a dolgot, de szerinted jobb lenne neki, ha még most megtörténne? Mielőtt túlzottan benne lennénk? - Zalán fontos ebben a kérdésben, nagyon jól ismeri Rue-t, és kívülről látja a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem rezzenek össze és nem lepődök meg, az elmúlt több, mint két évtizedemben Miksa mellett igencsak megedződtem, és itt is éreztem már elég rendesen a feszültséget. Azt nem mondom, hogy ki akartam provokálni, hogy végre őszintén megszólaljon, de szinte már örülök, hogy megtette, még ha az, amit mond fáj is, főleg, mert tudom, hogy igaza van. Ezért kerültem mindig az olyan helyzeteket, amik hosszabb ideig is eltarthatnak, ahol lehetnek érzelmek. Miksa már az elején megmondta, ebből baj lesz, és én nagyon sokáig tagadtam ezt ez egészet. Hiszen csak beszélgetünk, és mindig erre is fókuszáltam, hogy ez csak beszélgetés, fogalmam sem volt róla, hogy ezzel az egésszel meg is szeretem Rue-t. De minden, amit Zalán mond, jogos, és tényleg önző lépés lenne a szakítás, ahogy önző lépés lenne a mellette maradás is. Az időt kellene visszafordítani, és akkor este nem hagyni neki, hogy lépést tegyen felém.
- Ne most! - sosem szóltam még erélyesebben, és nem hiszem, hogy a kollegina ezt nyugodtan tűrné tőlem, valószínűleg az igazgatóig meg sem áll, sőt, ami rosszabb, apámig. Na az lesz csak az igazán szép kör. Letorkoltam Kakasit, úgy is kell nekem ez még, mint egy falat kenyér. Megemelkedve az asztalra támaszkodom, és némiképp előrébb hajolok. - Miért ne lennél ott neki? Mit ártott ő neked? - van egy kellemetlen érzés a gyomromban, azt érzem, hogy Rue-nak esélye volt arra, hogy egy hosszú és boldog életet éljen valaki mellett, aki egészséges, és ne egy olyan mellett, mint amilyen én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csodálkozva nézem őt, mert nem értem még mindig az ellenséges élt. Sosem mondtam vagy utaltam arra, hogy nem barátkozhatnak, vagy engem zavarna, mert egyáltalán nem zavar, én nem hiszek a nemi különbségek okozta szexuális feszültségben két barát között. - Én sosem kértem, hogy hagyja el. - a dilemmám már-már igazolja magát az első mondattal, azonban a második hihetetlen erősségű pofonként ér, főleg, mikor megértem, hogy mennyire rossz nyomon voltam egész végig. Az ajkaim elnyílnak, majd összezárulnak, majd újra elnyílnak. Így minden érthető. Mindegy, hogy haldoklom-e, valószínűleg nem is tudott róla. Érzem, hogy az ujjaimból mostanra teljesen kifutott a vér, olyan erősen szorítom az asztallapot. De valamit el kell mondanom neki, amit fontosnak érzek közölni. - Sosem mondta, hogy lett volna másik opciója, igazi lehetősége a boldogságra. Ha csak sejtem is, sosem engedtem volna neki. Soha. - ezt a szót fontosnak tartom nyomatékosítani, mert igaz. Ha Rue bármilyen utalást tett volna rá, ha látom, hogy ez komolyabb, mint barátság, akkor udvariasan a háttérben maradok. Bárcsak szólt volna róla, hogy Zalán szereti, bárcsak ne hárított volna, amikor én azt feltételeztem, hogy együtt vannak. Most nem lennénk itt, nem mardosna a bűntudat a ténytől, hogy szomorúvá fogom tenni, hogy az élet mellettem nem lesz vidám, és nem mardosna a bűntudat Miksa miatt sem, amiért olyan lányt szeretek, akit ő nem. - Nem tudtam róla. - és ötletem sincs, hogy mégis, egy ilyen információ birtokában, hogyan alakítsam a jövőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az egész helyzet olyan zavaros, hogy belefájdul az ember feje, és ha valami miatt aggódni szoktam, az az agyamat ért kellemetlen benyomások. A mostani is ilyen. Fáj, egyre jobban, miközben számos gondolat rohamozza meg. Ösztönösen kinyújtom a kezem a felém nyújtottra, miközben érzem, hogy tompulok, így maga a fájdalom is csak később jut el a tudatomig, elsőre nem is vagyok biztos benne, hogy valóban azt érzem-e, hogy valami éles bőrömbe hatolt.
- Zalán. - a nevét még ki tudom mondani, és addig képes is vagyok állva maradni, amíg be nem csukódik az ajtó, csak utána rogyok le a székbe, hogy lehunyt szemmel és mély lélegzetekkel próbáljak enyhíteni a fájdalmon. A tenyereimet ökölbe szorítva, hosszú percekig ülök így, miközben Zalán hangja visszhangzik a fejemben, mely szerint sok mindent nem tudok. Ez Miksáéval keveredik, aki csak megjegyzi, hogy ő megmondta, hogy ez egy rossz döntés volt. Lassan elfog a kétség, és hajlok rá, hogy igazat adjak, mert ki tudja, hogy mennyi mindent nem tudok még, és igaz az is, hogy az én állapotomban önző dolog Rue-t magam mellett tudni. Hiába mondogatom azt, mint érv, hogy Miksának is van barátnője. Van, de ha egy napon is halunk meg, ő a tudatában lesz annak, hogy ki a másik, és nem néz majd rá idegenként, nem úgy, mint én. Nekem ki tudja, hogy meddig marad meg az ép eszem, hiszen már most is egyre gyakrabban jönnek elő a tünetek. Tegnap is sétáltam éjjel, nem tudtam, hogy hova, és mire kitisztult a tudatom, már Botond takart be, ki tudja, hogy mikor válik ez veszélyessé. Nem vagyok egy életbiztosítás, sem zálog a boldogságra. Tekintetem az ajtóra siklik, amin a "vesztes" fél távozott. Hiszen azt sem tudtam, hogy csatában vagyunk. Ekkor eszmélek fel, hogy a meleg, tompa fájdalom tovább ment, a tenyerembe nézve észlelem az üvegdarabot, ami a kézfogásunkkor került oda. A fény felé emelem a kettőnk vérével átitatott darabot, és próbálok rájönni, hogy milyen üzenetet hordozhat, de nem jutok eredményre, így csak a zsebembe csúsztatom, és amikor úgy érzem, hogy már van elég erőm, felkelek, hogy hazainduljak. Ennyi elég volt mára bőven.