Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fogalmam sincs, hogy hogyan jutunk ki a néni karmai közül, és hogy hogyan tudjuk nagyobb esés nélkül kivitelezni azt, hogy eljussunk a folyosó másik szakaszára, de, amikor beveszem vele a kanyart, már teljesen magabiztos vagyok, főleg, mert ő is szilárdan áll már a deszkán, rendben leszünk, ez a fő.
- Andris vagyok. - szólalok meg, amikor már nem érzem azt, hogy ha kinyitom a számat, akkor kiugrik a szívem, aztán üldözhetem a folyosókon, hogy visszajusson a testembe. - Vagány a békád, meg te is - teszem még hozzá, ahogy egy biztonságos, csendesebb szakaszon lelassítok, és szorosabban ráfogok a derekára, hogy ne boruljon meg, amikor megállok vele. Olyan szépen jöttünk eddig, nem kellene, hogy most legyen valami tragédia, a gyengélkedő azért elég messze van innen. - Rendben vagy? - pillantok le rá érdeklődve, óvatosan elengedve őt, hogy le tudjon szállni a deszkámról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A kanyarral még egy "huhúúú" is elhagy a nagy lendületben. Elég katasztrofális lett volna, ha arccal szántjuk a padlót és még a banya is elkap minket. Ilyen szép kimentést talán még nem is láttam!
- Béka - vetem oda a becenevem válaszul. Bele sem gondolok, hogy ez így neki nem feltétlen érthető. Teljesen oda és vissza vagyok ezért a guruló deszkáért! Már a szívem sincs a gyomromban, lassan egészen helyére kerülnek a dolgok és a fiú szavai csak még nagyobb vigyort csalnak az arcomra. Andrisé. Ha azt mondanám, "tudom" az nem lenne annyira vagány, pedig őszintén, Horog a legvagányabb részem.
- Köszi szépen, Andris - mondom végül, ritmusosan sziszegve a sok sz-től és s-től. - Tetszettél neki - nevetek újra. A derekamat érő szorításra sandítok le, majd gyorsan magam elé. Ez mi? Valami fura érzés szalad végig a talpamtól a fejem búbjáig. Elengedem a vállát de elfelejtek leszállni a deszkájáról.
- Rendben, persze. Nagyon is! Te is? Ez hihetetlenül király volt! - vállam felett hüvelykujjam a hátunk mögé mutat. Közben úgy beszélek, mintha azt mondanám "csináljuk még egyszer!" Felnézek rá, majd hátrálva egy lépést toppanok le a járműjéről. - Léna vagyok. Béka a becenevem - vállamon vonok. Késztetést érzem, hogy kiegészítsem korábbi önmagam, de utána gyorsan mutatok le a lábam elé. - Bárki találta fel, egy zseni volt. Megkérdezhetem hol szerezted? - két kézzel kezdem feltornázni a sűrű, göndör tincseimet, majd csuklómról húzom le a hajgumit, hogy felfogjam a hajamat. - Megtanítanál? - csillan fel a szemem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Békát hallok, de gondolom Rékát mondott, mindenesetre most nincs idő arra, hogy visszakérdezzek, mert ha meg tényleg valami furcsa néven nevezték el, és valóban Béka a neve, akkor ki vagyok én, hogy ezt ne tekintsem egy valódi névnek? Amíg a bátyám elmondja a második nevét is, addig én ezt rendszeresen kihagyom, mert a kiejtésnél, nos kissé másabb, mint leírva, és nem egyszer jött már akaratlan nevetés rá. Szóval nem, az én nevem sem épp a legjobb, habár nem hiszem, hogy a szüleim azért adták, hogy folyton nevessenek az emberek körülöttem.
- Egy életre szóló élmény volt. Gyakran csinál ilyet? - nem sok közöm volt még békákhoz, de ezek szerint jobb lesz, ha vigyázok velük, mert nagyon is veszélyesek tudnak lenni, és én nem éppen az a veszélyesen élő típus vagyok, kivéve, amikor tele van egy terem érzelmekkel, én meg belegyalogolok. Tudom, tudom, ezt mások bájitaltannak hívják, és kötelező órának. - Teljesen, eléggé ellenálló vagyok, és többnyire tudom, hogy hol vannak a korlátok. - Többnyire, most valahogy nem sokon múlt, hogy katasztrófa legyen a vége, és Carlos miatt szeretnék legalább az első hónapban büntetésmentes lenni. Utána már nem tudok felelősséget vállalni magamért. - Akkor jól értettem, hogy Békát mondtál! Én meg azt hittem, hogy Réka. Nem vagy rékás. A Léna jobban illik hozzád. - legalább a fülemmel még nincs baj, az is valami. A deszkát felnyomom, hogy a kezemmel tartsam, mielőtt elindulna, és kérdőn lepillantok rá, majd fel a lányra. Más srácok biztos valami nagyon vagány dolgot mondanának most itt, én azonban csak a tarkómat vakarom meg. - Gördeszka, először az 1960-as években volt népszerű, kaliforniai szörfös fiatalok a deszkáikra kereket szereltek és azokkal szlalomoztak. Aztán elterjedt. - nem, amúgy tényleg jó helyem van nekem a Navinében, csak nagyon sokat tudok a deszkákról. - Ezt a bátyám vette nekem, amikor külföldön tanult, de vannak még deszkáim, adhatok egyet kölcsön, amíg megtanulsz. Megtanítalak. - keress barátokat és olyan tevékenységeket, amiket szeretsz, ez azt hiszem pipa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én magam vagyok egy életre szóló élmény. Nem először mondanak nekem hasonlót, de amiért ez a srác mondja abban van valami megmagyarázhatatlan extra. Biztosan az teszi, ahogyan Horogról beszél. Ajkaimat préselem aztán össze, nehogy újra kirobbanjon a nevetés.
- Öhm... khm... hát, tudod, nem igazán. Olyankor, amikor éhes - fejemen vakarok zavartan. Hogyan is mondjam el a civilnek, hogy finom falatnak nézte a békám? - Finom falatnak nézett a békám. Komolyan gondoltam, hogy megtetszettél neki, de Horog elég válogatós - bólogat mellé és tudom, hogy idő kérdése és vagány helyett teljesen flúgosnak fog tartani. Az pedig, ahogyan előtte sokaknak, az ő baja lesz.
- Szuper, reméltem is, hogy nem esünk majd el. Tök ügyes voltál - jól jött volna a Faház csapatába. - Gyakran csinálsz ilyesmit, Andris? - kérdezem mielőtt még rendesen bemutatkozom.
- Jól bizony - szólok közben, majd nevetek fel újra. Réka. Még mit nem! Az utolsó mondatára halkul a nevetésem és egy széles mosollyal tárom szét a karomat. - Az a szüleim érdeme. Nem sokan hívnak így, de én is szeretem - aprót vonok a vállaimon egy szégyenlősebb mosollyal.
Még az is menő, ahogy hirtelen felcsapja és a kezével tartja a járművét. Azt figyelem, ahogy mint egy kisokos konkrét választ ad a feltett kérdésemre. Nagy vigyorral billentem félre a fejem, miközben felfogom hullámos hajam. Csak egy-kettő tincs szabadul el az arcom két oldalán.
- Nagyon szuper bátyád van! - az enyém sose tenne hasonlót. Ha egyáltalán eszébe jutok, az is maga miatt van. Ezzel pont nem foglalkozva már nem csak csillog a szemem, de kész diszkófény játszik benne. - Komolyan? - izgatottan toppanok közelebb hozzá. Kezeimmel nem is tudok hirtelen mit csinálni, ahogyan mozognak a levegőben. - Nem ígérhetem meg, hogy vigyázok rá, ha kölcsönadod. Nem vagyok béna, sőt a fáramászás királynőjével állsz szemben, de jobb ha tudod, hogy pont ezért nem igazán kímélek semmit - húzom el a számat. - Viszont, ha megtanítasz, odateszem magam - ezt megígérhetem Andrisnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tudok. Egy puffskein volt az anyukája talán? - vagy az apukája, mindegy, de ők szoktak fikát enni. Erre most a béka is megtette. - Szóval egy béka volt az első, akinek tetszek. Ezzel nem biztos, hogy Carlosnak elbüszkélkedem. - de, elfogok, mint találkozunk. Már látom is magam előtt, ahogy belezuhanok a babzsákba, és közlöm vele, hogy tetszem egy békának, és hogy ezt értésemre adja, feldugta a nyelvét az orromba. Már az évnyitón is tudtam, hogy ez egy furcsa iskola, sőt, előtte, amikor a bátyám találkozott a jövendőbeli feleségével, ezt tetézte a káosz, most meg a béka. Amikor azt mondta, hogy nem fogunk itt unatkozni, azt hittem, hogy csak biztatni akart, de gyanítom, hogy látott valamit, vagy valamiket, amit nekem nem mond meg.
- Menekülni? Nem, de gördeszkázni igen. A bátyám is és én is nagyon szeretjük az aeromágiát, csak a családban volt, mi nem vagyunk elemi mágusok, ő seprűn volt jó, én a deszkán. - csak úgy dől belőlem a sok szó, mintha nem tudnék megálljt parancsolni. Kíváncsiságból egy kicsit lopok is tőle, érzelmeket, de észrevétlen mennyiséget, és nem találok mást, csak jó érzéseket, őszinte ember, aminek nagyon örülök.
- Én is hívjalak Békának? - kérdezem mosolyogva, mert automatikusan így mutatkozott be, és gondolom ennek az az oka, hogy ezt is szereti használni, én pedig alkalmazkodom. Drága Carlos, ma megismerkedtem Békával, akinek van egy békája, akinek bejövök. A történet pedig úgy érzem, hogy itt nem fog megállni. Arra, hogy a bátyám nagyon szuper, csak kiszélesedik a mosolyom és elpirul a fülem töve. Tényleg az, az én bátyám a legeslegszuperebb, mindig is az volt, mindig is az lesz. Elnevetem magam, ahogy hadonászik, és hirtelen, amikor már kiszámoltam a kézmozdulatait, elkapom a csuklójánál a két kezét. Nem erőszakosan, de határozottan, és finoman kettőn közé eresztem. - Az én gyakorlódeszkámat adom neked, kemény deszka, sok kopással, de erős. Ha deszkázol, magadra kell a legjobban vigyáznod, rendben? - kérdezem mélyen a szemeibe nézve, komolyan, ami tőlem szokatlan, de nem szeretném, hogy baja essen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem vitatkozhatok a mondandójával. Van amit jobb nem tudni. De amikor a puffskein képbe jön rájövök, hogy félreértettük egymást. Nevetve csóválok a fejemen.
-Fúj, nem-nem! - orromat ráncolva nevetek tovább. - Arra értettem, hogy így kapja el a legyet is. Gyakran jár úgy a nyelve, de fúj, nem az orrokba, te a járulékos kivétel vagy. Horog annál jobban nevelt - legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet máskor csinált volna. És amiről anya nem tud, az nem történt meg. Nem igaz?
Szemem kicsit kétkedve szűkül össze mielőtt fel és le jár a másikon. Tizennégy évesen nem vagyok nagy szakértője a kinek ki tetszik és mikor témának. Az előkészítőben és most is elkerül, mert tökre nem érdekel. Szerelmi háromszögek, fiúzások, tinidrámák, ugyan… Carlost sem ismerem, akinek nem büszkélkedni el, de úgy érzem lehetetlenség, hogy Andris senkinek nem tetszett korábban. - És aztán miért nem? - komoly arccal kérdezek vissza, de nem sokáig bírom. - Nagyon is okos és szép, formás meg minden. Nem ezt szeretitek? - szívom a vérét, ahogy a Mamuska szokta a Papuskának, mert hát ha valamiben ebben jó vagyok. De valami fura. - Oké, ez kezd fura lenni. Csak vicceltem.
Az elemi mágiáról már hallottam, de az aerohoz meg kell járatni az agyam mire összerakom, hogy az a levegő. Oké. Hivatalosan kizárt, hogy ez a fiú nem tetszett még senkinek, maximum nem tud róla. Sok lányöltözős pletykálás fültanú áldozata voltam ahhoz, hogy ennyit még én is tudjak. Aprókat bólogat a szavaira mert egyébként nagyon is érdekes amit mesél.
-Ahogy tetszik. Hallgatok mindkettőre - megszoktam már, hogy én vagyok Béka. Még egy békafejes kapucnis pulcsim is van, amit kezdek kinőni. Biztosan menthető valamilyen varázslattal. - Ha szerinted a Léna jobban illik rám, akkor legyen úgy - segítek neki a döntésben. És talán egy kicsit jobban is tetszik, ahogyan azt mondja.
Elhallgatok amikor elkapja a csuklómat és le is dermedek. Nagyon figyelek rá, de csak annyit hallok ki, hogy erős gyakorlódeszka. Nem eshet baja, ez szuper! Hol bújkált eddig ez a srác? Máris nem olyan pocsék ez a suli! De a komolysága alapján nem kellene vérző térdeket és lila foltokat gyűjtenem a tanulás során. Szemeibe nézve minimálisan bólintok. - Rendben. Aha, majd izé, igyekszem, tényleg - ezen aztán ne múljon! Kettőnk közé eresztett kezeinkre nézek, hogy mikor engedi el vajon a csuklómat. - Mit szeretnél cserébe? - mindig, mindenki akar valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Engem még nem győzött meg a jólneveltsége. - nem, én még mindig békanyáltól úszónak és békaszagúnak érzem az orrlyukamat, pedig megpróbáltam már semlegesíteni ezt a kellemetlen érzést, de a sokkhatás azért az még itt tartja ezt az egészet, és csinálhatok bármit, itt is fogja tartani. Ez a béka jön majd még az én utcámba, de azt nem garantálom, hogy nem állok majd bosszút. Jó végignyalni nem fogom, mert abból azért én jönnék ki rosszabbul azt hiszem. Arra, hogy mit szeretünk, hogy okosat meg formásat nagyon elpirulok, mert én ilyenekbe még nem gondoltam bele, és lesütve a szemem a tarkómat vakarom meg, mert nem tudom, hogy mit is kellene mondanom erre, de szerencsére ő előbb jelenti ki, hogy ez furcsa. Igen, ez nagyon furcsa. - Nem kategorizálok. Vagyis, még sosem csináltam. - ezt azért fontosnak tartom elmondani, mert egy lány lehet nagyon szép, vonzó, de nagyon rossz természetű is, és lehet kevésbé okos, de olyan aranyos, hogy azt nem lehet leírni.
- Ha szeretnéd, hogy Lénának hívjalak, akkor rendben. - nekem tetszik a Béka is, de az előbbi kaland után nem szeretném, hogy mindig, amikor megszólítom, akkor a mai incidens jusson az eszembe. Sokkal inkább koncentrálok arra, hogy fogom a csuklóját, és a szemébe nézek. Carlosnak így jött, így látta meg, hogy ki lesz a felesége, hogy megfogta a kezét, és a szemébe nézett, és akkor ott volt az egész, látta, ahogy hátra pillant a lány, megszólította őt, az esküvőjükön, és azt hiszem, ez most egy olyan pillanat, nekem is látnom kéne valamit, nem? De semmi. Nuku. Csak egy kis érzelmi változás, amit felismerek, mert az én érzelmeim is ilyenek szoktak lenni, amikor akaratom ellenére érnek hozzám. Követem a tekintetét, és zavartan visszahúzom a sajátjaimat, sőt, hogy ne csináljak megint ilyet, a pulcsimba rejtem őket. - Cserébe? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül, és megint zavarba jövök, mert most bezzeg jönnek a képek, hogy miket lehet cserébe kérni, és ahogy rám néz, az sem könnyíti meg a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy már teljesen elpirulva nézek rá, mielőtt lesütöm a szemem. - Nem tudom, hogy mit szoktak cserébe kérni. Még nem tanítottam senkit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Összekulcsolt kezeim felett bólintottam, s megvártam, hogy Lili is leüljön. Ahogy pedig ő is elhelyezkedett, rá is kérdeztem a találkozónk céljára. Érdeklődve figyelem aztán válaszát, aprókat bólintva, jelezvén, hogy rá figyelek és megértettem, amit mond.
- Biztosan lehet vele kezdeni valami. - Bíztató mosolyt küldtem felé, bár konkrét megoldás még az én fejemben sem született. Nem akartam sokáig váratni, hiszen nem jó látni, ha bizonytalan, akitől segítséget kérsz.
- Mikor vetted ezt észre magadon először? - érdeklődtem. Ez fontos lehet, mert nem mindegy, hogy átmeneti problémáról van-e szó, vagy egész életében küzdött ezzel. - Valóban lehet köze a melodimágiához, sőt, valószínű, hogy köze van hozzá. Hasznos dolog, hogy észre vetted ezt magadon. - Én is hátra dőltem a székemen, kezeimet az ölembe ejtve, ahogy gondolkodni kezdtem, mit is tudnék javasolni most az eridonosnak.
- Átmeneti megoldásként tudom javasolni az éneklést, dúdolást. Például, ha egyedül sétálsz valamerre. Az próbáltad már? - Én is szoktam csinálni, bár csupán azért, mert nem bírom megállni, hogy ne dúdoljak magamban a természetet járva. - Ha pedig az nem válna be, kipróbálhatsz egy mugli technikát. - Ezt egyelőre nem fejtettem ki, számomra az egy sokkal távolabbi megoldás lett volna. Ráadásul nem is teljesen értem, hogyan működik. Egy tanárom mesélt róla, akit az erőm elvesztése után kerestem fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fél szemöldököm felkúszik. Mivel Horog nincs itt helyette is félre billen a fejem és szkeptikusan kémlelem a fiút mielőtt magabiztosan elmosolyodom, hogy a legjobb választ kapja meg:
- Te nyújtottad előbb rá a nyelved - mit várt hát? Azt biztos ne várja senki, hogy nem kezdem el a "Ki kezdte?" játékot, amikor a békámról van szó.
Bólogatok a folytatásra, mert nekem aztán teljesen jó ha nem kategorizál, de felőlem akár meg is tehetné. Tökszósz. Hajlamos vagyok fiús lenni, de ez már másik szint. Aztán a kezem áll meg a levegőben, ahogyan elkapja ezzel a figyelmem is jobban az övé lesz.
- Legyen, hívj Lénának, Andris - majd jól hozzászokom, elvégre tényleg így hívnak. Aztán oldalra néznék, de úgy bámul rám hogy a szemem nem mozdul. Nézek rá vissza, szemöldököm kezd ráncolódni kicsit, amikor még mindig csak nézzük egymást, mint varázstalan a nappali baglyokat. Végül töröm meg egy visszafogottabb nevetéssel és azzal, hogy éppen baromira leköt a guruló deszkája. Milyen szuper jó lenne, ha tényleg ráugorhatnék és mehetnék vele ilyen könnyen, mint ő!
Kezemet zsebembe csúsztatva forgok kicsit jobbra-balra, amíg látom, hogy hezitál a válasszal. Úgy néz ki, hogy bekérdeztem nála, sőt, aztán kicsit meg is lep. De fura ez, eddig mindig kértek szívességért cserébe valamit. Ő egy rendes srác.
Széles mosollyal paskolom meg a karját.
- Rá se ránts - akkorát bólintok, hogy a felfogott hajam is félre csusszan. - Kitaláljuk majd, ezt megígérhetem, mert tényleg megtanulom ha segítesz! Ez szuper! - szökkenek még egyet egyhelyben, ahogy közte és a deszka között jár a tekintetem. Majd oldalra fordulva lépek és magyarázok neki tovább, már azt sem tudom miről. Remélem azért Horog jól van, de a hetedik érzékem azt súgja: rendben lesz az öregharcos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

 A szemem felcsillan, és egy kicsit nyugodtabban figyelek tovább.
 A kérdésre kicsit elgondolkozom, nehéz visszaemlékezni, hogy mikortól kezdődött ez a helyzet. Annyit tudok, hogy már Petra előtt sokat időztem apa műhelyében, de azelőttről nem sok emlékem van, így a gitárom kézhezkapását választom biztos időpontnak.
 - Körülbelül 10 éves korom óta legalább. Mivel azóta sokat játszom gitáron, ritkábban veszem észre magamon otthon, de itt néha előjön. - Az iskolára utalok. Előredőlök kicsit úgy figyelek arra amit mond.
 Bólogatva jelzem, hogy próbálkoztam vele séta közben, és bár bevált, sajnos nem tudom mindig alkalmazni.
 - Mikor egyedül vagyok, vagy kutyát sétáltatok olyankor szoktam dúdolni és beszélni csak úgy. - Bolondságnak hangzik, sebaj, már kimondtam. - De nem bánnám, ha egy általánosabb megoldás is lenne, mert sajnos nem mindig veszi jól ki magát, ha elkezdek énekelni.
 A mugli technika említése felkelti a figyelmemet, és ezt az arckifejezésem is jelzi.
 - Szívesen meghallgatnám azt is. - Hálás vagyok az előző tanácsért, és valószínűleg többször próbálom majd alkalmazni, de minél több lehetőség van, annál jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Eljött hát a nap. Gyakorolnia _kell_. K.e.l.l. Mert hogy is mondták? "Ez szükséges a jövőjére való tekintettel." Annának jobban tetszene, ha mindenféle lángidézés meg ilyenek helyett (amit mellesleg egész eddig került) azt tanítanák meg neki még jobban, hogyan nyomja el még az akaratlan reakciókat. Pontosabban... igen, erről is volt már szó, de legszívesebben csak és kizárólag ezt tanulná.
Nem akar tüzet gyújtani. Nem akar leforrázni semmit. Nem akar semmilyen fura elemi mágiát kicsikarni magából, ha egyszer a legtöbb reakció, amit kapott valaha ezekre az elrettenés, ellenségesség.
Csinálják a dolgukat itt a suliban, tanítsák meg, hogyan kell elfelejteni, hogy valaha felébredt az eleme és segítsenek neki a szünetben úgy hazamenni, hogy a szülei gyógyult emberként tekintsenek rá.

Ilyen háttérgondolatokkal ücsörög a teraszon várakozva, már fejben készülve az érvelésre, amivel meggyőzheti Hollóvölgyit, hogy miért is jó mindkettejüknek, ha csak meditálnak kicsit, aztán mindketten haza- visszamennek a lakhelyükre, szobájukba. Végül is, nem tudja, milyen a nő, lehet, hogy meggyőzhető erről. Talán találkozik valakivel, aki nincs elájulva attól, hogy úristen elemista vagyok, én vagyok a Tűz, Föld, Levegő, Víz ura, juhú. Nem is érti, a többiek miért ilyen lelkesek az elemi varázslatok durrogtatásával. Nekik nem para? Neki irtó para, hogy pálca meg varázsige meg a szokásos mágikus szabályok nélkül csak úgy simán .. felcseszik az agyukat és eső fakad, tűz gyullad, szél támad meg dzsungel nő a nagyteremben. Lelkesedés helyett hát nyomott hangulatban nézelődik a teraszra nyíló bejárat felé, mikor fut be kijelölt gyakorlópartnere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is vártam, hogy mindenképpen pontos időpontot tud majd megjelölni. Ezeket a dolgokat sokszor elfedik egyéb tényezők, más történések. Sokszor a képesség maga is hamarabb előbújik, mint ahogy sokan észreveszik, csupán csak apróbb jeleket mutat magából. Ha pedig a gitár és a zene az, ami segít neki a csendben, akkor biztos, hogy a képességével kapcsolatos a dolog.
- És hogy érzed, segít? - érdeklődtem, mikor a dúdolásról mesélt. Hasznos kis dolog az ember saját hangja, az mindig velünk van, ha a hangszerek esetleg nem lennének kéznél. Persze nálunk az is ritkán fordul elő. - Tudom, furcsa érzés lehet, főleg, ha összetalálkozol valakivel - együttérzően mosolyodtam el, mert rám is néztek már furcsán, mikor énekeltem séta vagy csak üldögélés közben. Arra is emlékszem, hogy diákként mennyire zavartak azok a nézések. - De én a helyedben megpróbálnám kizárni azt az érzést. Én mindig arra szoktam gondolni az ilyesmi helyzetekben, hogy kevesen értik meg, mit jelent számomra az éneklés és a zene. Amíg pedig nem érzik át, mindegy, hogy az ő szemükben furcsa, ha valaki az utcán énekel. - Ezek a gondolatok segítettek kizárni a bámészkodókat, és segítenek a mai napig is.
- A mugli technika alatt pedig egy szerkezetet értek, amivel zenét lehet hallgatni. Walkman a neve, ha jól emlékszem. Ezt szerintem még felrúnázni sem kell, így talán egy olcsóbb megoldás. Hallottam ennek modernebb változatairól is. Szívesen utánakérdezek, ha szeretnéd - mosolyogtam rá kedvesen. - Vagy utánanézhetünk közösen is a könyvtárban, ha gondolod. Hallottam már rúnákról is, amikkel kezeltek hasonló problémát, annak viszont mindenképp utána kell, hogy olvassak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

- Igen, szerencsére - válaszolok rövid szünet után. Tanácsára hümmögve bólogatok, és gondolatban feljegyzem, hogy hazafelé kipróbálom. Nem biztos, hogy egyszerű lesz, de ha belejövök akkor az elmondottak alapján könnyebb lesz a helyzet. Mindenesetre még kísértenek a furcsálló kifejezése a járókelőknek.
- Érdekesen hangzik, szívesen kipróbálnám - mondom izgatottan, de hamar visszaveszem a hangerőt, mert elkapom egy távolabb ülő diák rosszalló pillantását.
- Köszönöm szépen a segítséget, én is mindenképpen utánajárok a dolognak - Hálásan elmosolyodom, sokkal nyugodtabban dőlök hátra. Így, hogy ennyi lehetséges megoldást találtunk a problémára, már nem is olyan ijesztő. Arról nem is beszélve, hogy ez a társalgás segített megbarátkozni a melodimágia gondolatával.
- Mikor érne rá, hogy körbenézzünk a könyvtárban? - A kérdés véletlenül csúszott ki, de talán nem udvariatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Néhány diák állta útját a tanulószobánál, de észlelvén őt, hamar férrelibbentek előle. Ismét megállt egy portré tövében, mely a bejárat mellett terebélyesedett a falon. Egy öregember köhécselt ki a keretből, ahogy próbálta félrehessegetni az arcába torlódó gőzfelhőt, amit az imént kotyvasztott bájitala eregetett magából.
 - Miklós... - lehelte lemondóan köszönés helyett, mire a portréalak riadtan pillantott fel a munkájából.
 - Szentséges szalamandra! - kezdett rá jobban legyezgetni a gőzt, mintha ezzel sikerülne bármit is javítana reputációján a néni szemében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miklós ideges tekintete most a levitásra siklott, majd vissza a tanárnőre.
 - Morgána szerelmére, válaszolj neki, ha kérdeznek.
 - Persze, igen! Köszönöm - köhintett még egyet, majd az orrát kezdte zavarában vakargatni.
 - Nem a kotyvalékod érdekel minket Miklós, akkor sem voltak nagy reményeink benne, amikor még éltél - hangzott a rideg megjegyzés, mire a férfi sértetten húzta ki magát. A tanárnő újabb mosolya arról árulkodott, hogy pont ezt a reakciót akarta kicsikarni belőle.
 - Hogy benned semmi tisztelet nincs, Gabriella! - fröcsögte és eloltotta az üst alatt a lángot, hogy elléphessen az asztala elől és közelebb menjen a festett szobában a kerethez.
 - Most már tovább kérdezheti őt, Zimmermann. - Közönyösen vont vállat, a fiúra már rá sem nézett. Ha idáig eljött vele, akkor ugyanannyira lehet motivált a nyomozásban, mint jómaga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én erre nem állok készen. Mégis, eddigi vizsgáimon is sikerült valahogy csodával határos módon átverekednem magam. Jó, iskola első, de még csak évfolyamelső se leszek, nem is volt célom.
Kicsit fura a szitu, hogy Archival tanuljak, eddig a rellonos elkerültek, meg én is őket, leszámítva persze Lencsut, de vele is kapcsolatom olyan hullámzó, mint a Balaton egy vihar alatt. Viszont már tart pár éve, szóval stabilnak is nevezhető.
Kivételesen még a cuccaim is sikerül összeszednem - mondjuk a jegyzeteim a szobatársam macskája alól kell kiküzdenem -, meg még a pálcám is zsebre vágom, nem mintha érnénk vele bármit is. De büszke vagyok magamra, mert legalább felkészülök. Még útközben is felötlik bennem, hogy befűzök egy levitást, csak hogy menjünk is valamire, de aztán... elvetem a gondolatot.
- Sziaaaa - lelkesen köszönök, ha már bent találom a rellonost, és le is vetődök a vele szembeni székre, kipakolva a könyveket, meg minden egyebet.
- Ahj,de szívás ez... hülye vizsgaidőszak - még a szám is elhúzom, csak hogy kellően kimutassam, mennyivel szívesebben fagyiznék inkább, vagy... tulajdonképp bármi mást szívesebben csinálnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Zsanna

Már a tanulószobán gubbaszt, jóval azelőtt, hogy Zsanna megérkezne. Pontosan jól tudja, hogy neki nem elég annyit tanulnia, mint másnak: ha a húsz fejezetből egyet nem néz át, bizonyosan abból lesz az összes vizsgakérdése - így járt Kakasi Gabriellánál, bűbájtanból, meg is buktatta a néni. Mondjuk az érdekelné, hogy ki engedett be ide egy ilyen szadista némbert, hát csak ránéz az ember és kirázza tőle a hideg.
Bájitaltanból ellenben nem követheti el ugyanazt a hibát, előrelátóbbnak kell lennie. Éppen ezért már a második óra anyagának felénél jár, amikor a szőkeség lehuppan mellé energiától telten. - Szia - a tőle megszokott unott hangon köszön, belőle egy fikarcnyi lelkesedés sem árad. Nem szenved látványosan, a belső kínokat magában temeti el, hiszen így egyszerűbb mindenkinek.
- Az élet maga egy nagy szívás, nem is értem, ki találta ki az iskola nevezetű intézményt. Növényeket és állatokat magolunk, de minek? - hangjában nincs indulat, érzéseit leginkább a fáradt sóhaj jellemzi, mellyel végül felegyenesedik és hátradől a székében. Jobbjával flegmán túr hajába, hogy az elszabadult barna hajszálakat hátrébb sorolja. - Tanultál már erre a vizsgára vagy most kezded?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Először váratlanul ért a megkeresés, de egyetlen pillanat volt csak, hogy végiggondoljam a dolgot és igent mondjak. Eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna, ha anno nekem is tud valaki olyan segíteni, aki ténylegesen a tűzzel él együtt. Így hát nem is volt kérdés, hogy ma ide jövök, és mivel több opció is van arra, hogy mihez is kezdhetünk, magamhoz képest lazán öltöztem erre az alkalomra, mégiscsak furcsa lenne kiskosztümben csatát mímelni. Oké, rendben, az idősebb gyerekeket még szoknom kell, egyelőre azt is traumának élem meg, hogy a saját lányom első éves lett, és hiába nem én szültem, a testemben lévő hormonok nagyon kiszúrnak velem így is. Szegény Ezra, szerintem egy ujját is eltörtem, olyan erősen szorítottam a kezét, amíg Erikát beosztották, de persze hősként erről nem nyilatkozott így.
- Szia, ne haragudj a késésért, amióta ide jártam, sok minden megváltozott ebben a kastélyban. Kérlek, szólíts továbbra is csak Zsófinak, és ne befolyásoljon, hogy tanár lettem, mert még én is szokom. Szóval, kezdjük az alapoknál.
Miközben beszélek, leülök a kandalló elé a szőnyegre, és bátorítóan mosolygok rá, hogy kövessen. Véleményem szerint megszokni a tüzet úgy lehet a legjobban, ha minél közelebb vagyunk hozzá.
- Mutasd be az elemedet, beszélgessünk kicsit róla. Hogyan érzel iránta, mit szeretsz benne, mit nem szeretsz. Fontos, hogy megismerd és én is megismerjem a kapcsolatotokat. Természetesen minden kérdést, amit én felteszek neked, te is feltehetsz nekem, illetve, ha bármi kérdésed van még, azt is, szívesen válaszolok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megérkezik Zsófi, aki lelkes és láthatóan tök kényelmes az egész helyzettel - már hogy ide kellett jönnie az iskolába kisegíteni valakit, ebben az esetben ugye Annát. Számára a másik lány.. nő ugye pár évvel idősebb, ami az ő korosztályában azért még egészen számottevő generációs gap, ami csak a későbbi években kezd el összegyűkülni. Egy 30 éves számára egy 34 éves semmi. Egy 26 éves számára egy 30-as már legalább beszédéma lehet. 20 és 24 év között már egész jelentős élettapasztalatbeli különbségek vannak, elvégre a kora húszas évek elég sűrűek.
Egy 16-17 éves számára pedig azért igenis számottevő, ha valaki 20 fölött van. 25 évesen meg aztán  végképp. Hirtelen nem is tudja, hogy most akkor tegeződjön vagy magázódjon, mert alapvetően az előbbit akarta, de az érkező nő közvetlensége megzavarja cseppet.
- Oké.. Zsófi(?). - Elég természetellenesen gördül le a szájáról, de megpróbálja megszokni. Követi a másikat a kandalló elé és kommentár nélkül törökülésbe helyezkedik. Nincs neki baja a természetes tűzzel, kandallóval és egyebekkel - a probléma nem itt kezdődik.
Megnyugtatja egyébként, hogy nem rögtön azzal nyitnak, hogy akkor csináljon lángot a tenyerében vagy ilyesmi. Beszélni még oké, az nem nagy cucc. A minisztériumi hivatalban is sokat beszéltették - bár ott a felnőttek még többet beszéltek és magyaráztak nála.
- Ehmm. Szóval az elemem a tűz. - Kicsit döcögősen indul, olyan feszült tankönyvi példásan - így egészen az elejéről még sosem kellett kezdenie.
- És nem szeretek benne semmit. - Ez viszont már sokkal őszintébben érkezik, és talán pont azért, mert ebben határozott véleménye és élményei vannak, lazul is a tétova feszültség a hangjában.
- Senki sem örült neki, mikor ez az egész kiderült, szóval gondolom nem jó. És az összes felnőtt arról magyaráz, hogy hogyan fogjam vissza meg kontrolláljam. Mióta elemista vagyok, mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak és hirtelen az utolsó idegennek is véleménye van rólam ezelapján.
Kedvetlenül elhúzza a száját és csak az utolsó mondat végére érve néz egyenesen Zsófira, figyelve, hogy mennyire rontotta már rögtön el az egész foglalkozást a válaszával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bátorítóan biccentek arra, amikor Zsófinak hív, ez az egész helyzet még nekem is új, és bár féltem tőle, az első napok alapján, felszabadító. Nem az évnyitó, de minden, ami azóta történt. Izgulok, hogy jól csináljam, hogy tényleg tudjak segíteni Annának, és Ezrának is.
- Az, hogy a környezetünk hogyan reagál ránk, nagyban befolyásol minket. Én még nem voltam hat éves, amikor először megtörtént, ez nagyon korai és nagyon ijesztő, nem csak az elembirtokosnak, a környezetnek is. Az elememet elaltatták, és szó szerint kirobbant belőlem.
Nem szeretném magam felé fordítani a beszélgetést, de szeretném, ha értené, hogy tudom, hogy miért érez úgy a környezete, ahogy, és nem azért, mert hihetetlen beleérző képességeim vannak, mert nincsenek, csupán az enyhe hasonlóság okán, ami a környezeteinket jellemzi.
- Az, hogy nem örülnek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz, én inkább úgy fogalmaznék, hogy az ismeretlen félelmet ébreszt és a félelem ellenérzést szül, ahelyett, hogy lehetőséget adunk a megismerésre, elzárózunk. Az ember a negatívat sokkal előbb átérzi, mint a pozitív érzéseket. Furcsán vagyunk bekötve.
Ezt én is tapasztaltam már, sokkal nehezebb dolgunk van úgy, hogy az érzelmeink a negatív dolgokra szinte rávetülnek, és azokkal azonosítják magukat és átformálódnak.
- Engedd nekik, hogy végigmondják, de ne halld őket. A legrosszabb dolog a kéretlen tanács és bölcselkedés. Bármi jön is, szakértőkké válnak, bármit érzel is, ők jobban tudják, hogy mit érzel. Igazán azt, amit a tűzzel kapcsolatban érzel, csak te magad tudhatod. És attól még, hogy te is tűz vagy és én is, ég és föld a hozzáállásunk. Én szívesen elmondom neked, hogy hogyan leltem rá a kapcsolatra vele, hátha segít abban, hogy a te utad is feltáruljon, és ha mégsem, legalább egyet kizárhatsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hát...
Nem akarja kimutatni, de azért rendesen beléfagy a szar, mikor még egy felnőtt elemistától hallja, hogy ez így megtörténhez - és van, akikkel meg is történik. Már így is eléggé sok feszkót raktak belé az ilyen esetekkel, bár szegény Zsófia nem tudhatja, hogy Anna fejét mostmár több mint egy éve ilyen elrettentő példákkal tömik. Bár ezt a navinés lány nem tudja, mert nem ért ennyire sem az elemi mágiához, de sem a lélektanhoz, de Gábriel szándékosan próbálja túlstresszelni abban a reményben, hogy a kiváltott pszichikai ellenállásnak hála magától alszik ki az elem. Alattomos egy alak ez, de Anna nincs tisztában azzal, hogy mennyire is az.
- És mi van akkor, ha az apád a minisztériumnál elemistákat is ellenőrző szaki? - Már megint elhúzza a száját, mintha valami nagyon keserű vagy savanyú dolgot evett volt.
- Az anyám tényleg parázik, de apa frankón vágja mi van. - Gábriel kicsit sem fél tőle, egy pillanatra sem mutatta félelem jelét a volt feleségével ellentétben. A gaslight viszont maximum lángon ég, hogy frappánsan fogalmazzunk.
De ja. Az anyjára viszont illik ez. Viszont nem vigasztalja őt, hogy "érti", miért viselkedik így. Neki tizenhét évesen arra lenne inkább szüksége, hogy ne viselkedjen úgy, ahogy.
A tanácsra csak bólint egyet. Igazából tényleg erre megy, ebben a másiknak igaza van, magától is erre jutott. Igyekszik annyi mindent elengedni a füle mellett, amennyit csak tud.. de nehéz. Nehéz, amikor olyanok mondják, akiktől függ, a szülei, meg hivatali ruhába öltözött felnőttek, akikre akaratlanul is jobban figyel az ember.
- Hát.. mondd el, hátha. - Érdekli is, meg nem is. Egyrészt hátha ér majd valamit. Másrészt el sem tudja képzelni, hogy hogyan kedvelhetné meg a helyzetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Attól függ, hogy miként áll az elemistákhoz. A minisztérium olykor nem a legempatikusabb személyeket választja ki érzékeny pozíciók betöltésére.
Próbálok olyan szépen fogalmazni, amennyire szépen csak lehet az adott kérdés esetében, mivel mégiscsak az apjáról van szó, és nem törvényszerű, hogy mindenki apja olyan legyen, mint az enyém. Ugyanakkor nem kerülhette el a figyelmemet az sem, hogy Anna helyzete utalhat éppen arra, miként is áll az apja ehhez.
- Az anyák dolga a féltés, nálunk is ő volt az, aki elaltatta az elememet, miket mond az apád, ő hogyan éli meg, hogy a lánya is elemi mágus?
Ez egy fontos kérdés, mert a szülő hozzáállása nagyon fontos ahhoz, hogy miként érez az adott dolog iránt a gyermek. A mikrokörnyezet ugyebár a legmeghatározóbb egységeket öleli fel, és azon belül is a család az egyik legnagyobb kritikus.
- Tudnod kell, hogy én nagyon a földön járok, szóval az első időkben leginkább forgattam a szemem és teljesen alkalmatlan voltam a meditációra, így eleve leültem, és már mentek a fejemben az olyan gondolatok, hogy mit keresek én itt, ez egy bohóckodás, és nem is működött egyáltalán, mert nem voltam együttműködő.
Borzalmasan pocsék volt a hozzáállásom, mondhatjuk ezt is, mert teljesen megállja a helyét. Tényleg így indultam neki, és nagy volt az esélye annak, hogy újra elaltatják, mert képtelen vagyok kilépni a kis világomból.
- Kizártam minden zajt, teljesen egyedül lettem a csendbe, ami nagyon frusztráló, így elkezdtem dúdolni egy dalt a saját megnyugtatásomra, és, ahogy egyedül voltam saját magammal összezárva, elkezdtem befelé figyelni, arra, hogy ver a szívem a ritmusra, hogyan mozdul a testem minden levegővételnél, hogyan áramlik a tűz a testemben. Furcsa a mai napig, de, ahogy elkezdtem érezni a jelenlétét, onnantól kezdtem megérteni azt, hogy mit is jelent, hogy van. Hogy meg kell tanulnom együtt élni vele, mert jelenleg ön-és közveszélyes vagyok, és nem szeretnék másoknak ártani. Amikor már éreztem őt, elkezdtem felfigyelni azokra a változásokra, amik vele jöttek. Meg kellett tanulnom nevetni a saját szerencsétlenségemen. Vannak persze ijesztő dolgok, rettegek a vihartól, a nagyobb víztömegtől, de például szó szerint tüzelek, ha olyan férfi van a közelemben, akihez vonzódom. Képtelen vagyok elrejteni ezt, és hidd el, nagyon ciki így létezni, de a nevetés gyógyír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bólint, mert egyetért, nem haragudott az anyjára igazából soha. Be nem vallaná hangosan, de Anna lenne a legboldogabb, ha normálisan tudnának beszélgetni újra egymással. És amúgy a faterjára sem haragszik, mert nem álltak közel egymáshoz soha és.. hát konkrétan még sosem fenyegette meg vagy emelt rá kezet. Szóval Anna szerint kábé minden "oké"? Nem a szüleivel van a baj, hanem az elemi mágiájával - ezt éreztették vele, mióta csak felébredt az eleme, és nincs semmi oka máshogy gondolni vagy kételkedni ebben.
- Nem tudom. - Vállat von. Tényleg nem tudja. Gábriel sokat magyarázott meg magyaráz is még neki, ha találkoznak, de a saját személyes hozzáállásáról meg érzéseiről (már ha vannak, haha) nem beszél a lányával. Az az ő családjukban nem igazán dívik.
- Általában rólam beszélünk. I guess nem örül, mert papírmunka meg ilyenek. - Nem teszi hozzá, hogy egyszer elcsípte a szülei között azt a mondatot elhangozni, amikor nem számítottak rá, hogy Anna is hallja, mikor Gábriel azt mondja "az ő lánya nem lesz olyan szellemi kihívásokkal küzdő szerencsecsomag, mint a Bagolyköves atombombák". Kiindulva, hogy a férfi egész sok időt töltött itt felügyelőként, Anna 'megbízható' információnak ítélte ezt a meghatározást. Még akkor is, ha Gábriel azért nem ma rótta a Bagolykő folyosóit képességkorlátozó varázstárgyakat osztogatva.
Nem tudja egyébként mire számított, milyen történetre, de ha valaki utólag megkérdezné, akkor dölyfösen megjegyezné, hogy pont olyan ködös ezo-maszlagra, mint amilyennek felfogja az elhangztó történetet. Jaaa. Figyeljen befelé meg minden. Pffhh.
Észre sem veszi, de szkepticizmusa őszintén kiül az arcára, és nyitott könyvként lehet róla olvasni a kétkedéssel vegyes kelletlenséget.
- Kitalálom: ha az aszcendensemnek köze van a tűzhöz, akkor még könnyebb. - Nem tudja visszafogni a szúrós megjegyzést, mert.. csalódott. Nem feltétlenül Zsófiban, annyira nem szeret személyesen rászállni emberekre még gondolatban sem. Inkább csak hogy nem valami olyat hall, amit szeretett volna.
Ami már csak azért is komoly kihívás, mert Anna sem tudja, hogy pontosan mit akar hallani. Nehéz az élet a kamaszokkal. Elkönyveli, hogy a "tűz" a testben csak ilyen ezomamás megfelelője a "testhőnek". A férfiakkal meg tüzeléssel kapcsolatos kommentár viszont annyira váratlanul éri, hogy még a száját is eltátja hirtelenjében, amolyan "ezt most tényleg a két fülemmel hallom" módon. Gyorsan összeszedi magát és legalább a száját becsukja.
- Fú, too much information. - Mármint nem a téma taszítja alapvetően, bár valóban nem mindennap beszél ilyesmiről. A kortársaival tök oké, de felnőttől hallani amolyan laza, de mégiscsak különóra környezetben...  sokkoló élmény. Pótcselekvésként a füle mögé tűri a haját és ösztönösen terelné a témát vissza komfortosabb vizekre. Nem biztos, hogy további ismeretekre vágyik átmeneti tanára magánéletéről, még ha tudják is kötni az elemi mágia témájához.
- Én is utálom a viharokat. De fogalmam sincs, mit érne, ha - felemeli a kezeit és idézőjelébe rakja a szót - "összeismerkednék" az elememmel. Mitől lesz nekem jobb? Addig full nyugodt meg oké voltam, míg ki nem derült ez az egész. Azóta meg nyaggatnak meg folyton azon kell paráznom, hogy ha túl nagyot tüsszentek, lerobbantom-e valaki fejét. - Jó, hát ez utóbbi nyilván költői túlzás volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- A jó hír, hogy eljön a nap, amikor már nem leszel papírmunka, a rossz hír, hogy évek telnek el addig. Nem is tudom, talán, ha látná, hogy fejlődsz, magabiztosabb vagy, nem gondolod, hogy túllátna a jegyzőkönyveken, és meglátná Annát?
Az én apámnak a whiskey-s üvegeken és a formás női lábakon kellett túllátnia, hogy meglásson engem is, de amikor sikerült, emlékszem, hogy elindult közöttünk egy őszinte kapcsolat, amikor látta, hogy a közelében merem és nem csak merem, de teljesen biztonsággal használom is az elememet, akkor megnyugodott, érdeklő lett, persze embere válogatja, ahogy azt is, hogy mi válik be neki.
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy mi az az aszcendens, de gondolom valami horoszkópos dolog.
Hallottam már ezt a szót, de nagyon távol állt tőlem, hogy én mindenféle olyan tárgyat tanuljak, mint az asztrológia, a jóslástan, meg a társai. Ha az Edictumon múlna, akkor már rég csilliomos gazdag nő lennék, aki havonta újra szerelembe esik. A tények viszont makacsul tagadják mind a kettőt, se pénz, se pasi.
- Tudom, de ha nem vagyok veled őszinte, akkor miért merülne fel benned a gondolat, hogy kényes kérdéseket feltegyél vagy megossz velem kellemetlen eseteket, amikben jó lenne egy másik ember véleménye?
Ha csak idejönne valaki, és meditációról papolna, egészen biztos, hogy én sem tennék többet, mint Anna, maximum látványosabban forgatnám meg a szemem.
- Főleg attól, hogy nem parázol többet, hogy lerobbantod valaki fejét. Ez nagy előny tud lenni. Ha megérted és megismered az elemedet, akkor tudod őt korlátozni is, te legyel a főnök kettőtök kapcsolatában, ami fontos, mert a saját biztonságodat is szolgálja. Nem vagyunk halhatatlanok, minket ugyanúgy elemészthet. Ha viszont tudunk bánni vele, akkor a saját és mások életét is jobbá tehetjük. Vannak már terveid a jövőre? Tudod már, hogy mi szeretnél lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy gondolom, hogy akinek nehézségei vannak annak segíteni kell. Nekem is nagyon jól jött, amikor valamiben elakadtam. Most a tanulószobába tartok, mert egy elsős felkeresett, hogy elakadt az egyik tantárgynál. Mondtam neki, hogy szívesen segítek. A tanulás mellet azért szerencsére marad időm. Gyorsan összepakoltam a tanulós cuccom és elindultam a tanulószobába. Ott találkozom Lisaval. Kicsit izgulok. Mert még sosem korrepetáltam. Csak házit készítettem osztálytársakkal. Mikor oda érek leülök az egyik székre és előveszem a tanuláshoz szükséges dolgokat. A füzetemet, tintát-tollat és a szükséges eszközöket. Így várom a kis diákot. Amíg várakozom gyorsan átveszem az első éves varázslatokat, gyógynövényeket. Minden lehetséges dolgot, mert még pontosan én sem tudom, hogy miből korrepetálom. De szerencsére mindenre gondoltam. Mondjuk, ha bájitaltanból akkor abból nehéz lesz. Mondjuk az elméletet eltudom neki mondani. Szóval végül is bármilyen tárgyból is kell felkészültem. Csendben várakozom. Valaki éppen bejön az ajtón. Oda kapom a fejem és megpillantom Larissat. Intek neki, hogy itt vagyok. Végig nézek rajta és elmosolyodom.
- Szia! Miben kell segítség? miben akadtál el? – kérdeztem mikor leül. Aztán elkezdtem előszedni a táskámból azt a füzetet, amiből tanulni fogunk. Majd tekintettemet a lányra emelem. Kicsit elkalandozom. Eszembe jut, hogy milyen volt nekem az első évem és hogy mennyire izgatott voltam mindig és mennyire bennem ált a szám. Elmosolyodom és a füzetemre nézzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Nem "mi", hanem "tessék"! - forgatta a szemét a néni. Még egyszer eljátszotta a mozdulatot, mikor Zimmermann már kérdezett is.
 - Szerinted én azt figyelem, ki mászkál errefelé? Van ennél fontosabb dolgom is! - dülledtek ki a portréalak szemei.
 - Ráadásul tudtommal nem jutottunk még ilyen mélyremenő következtetésekig - fűzte hozzá száját húzva Kakasi, s egy fáradt sóhajjal egybekötve szólt Miklósnak. - Volt valaki a közelmúltban, aki megzavarta a munkádat? Zajongással? Rendbontással?
 - Csak olyanok vannak! - A férfi fontoskodva igazgatni kezdte a fejébe húzott süveget. - Tegnap rohangált itt az a szőke eridonos suhanc. Meg üvöltözött egymással két navinés. Na és arról nem is beszélve, hogy kora reggel valaki kürtszóval ébresztett minket! Matildának is megmondtam, hogy ha ez így megy tovább, újra kérvényeztetni fogom, hogy az igazgatói irodába helyezzék át a keretemet, mert ez már botrányos!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miklós hebegve prezentálta széttárt kezeivel füstölgő üstjét Zimmermannak.
 - Egy történelmi jelentőségű áttörés előtt állok éppen. - Kakasi kelletlenül legyintett egyet. Talán a fiúnak. Talán magának, hogy ép ésszel bírja a festmény nonstop hülyeségét. - És nem, nem láttam, ki volt. Ha megbocsátanak - ezt már kicsit félszegen mondta ki, mert attól tartott, hogy a tanárnő megint rákiabál. De úgy látszik, neki is elég volt Miklós hisztijéből, hagyta, hogy visszatérjen a munkájához.
 - Ezzel nem lettünk sokkal okosabbak, de talán... - megfontolt léptekkel ment tovább a folyosón, valaki olyat keresett, aki sokkal beszédesebb az alkimistánál.
 Halk köhintést kaphatott el a levitás, ha jól fülelt. Ismételten, amikor a tanárnő eléggé messze került a tanulószoba bejáratától. Volt egy ovális képkeret a túlsó falnál, első látásra teljesen üresnek tűnt. Mégis abból az irányból érkezett a félénk hang.