A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856333#post856333][b]Bontovich Sára - 2022.11.11. 10:35[/b][/url]

Nagyra nyílt szemekkel nézi, ahogy Marina egyre hangosabban hajtogatja, hogy ez a csoki dán. – Merlinre, maradjál már – csitítja egy kicsit a másikat, még kezét is mozgatja, amivel azt próbálja mutatni, hogy halkabban. – Olyan hangos vagy, mint egy tüzelő macska, már mindenki minket néz - érzi, hogy totál vörös. Miksa mellett is mindig ennyire kínban van, pedig aztán nem akar neki ártani a másik. Sára valahogy mindig befeszül az ilyen temperamentummal ellátott emberektől. – Jó van, adj egyet, csak csssss – sóhajtja végül, aztán nyúl egyért, miközben azon gondolkozik, hogy vajon, ha a benne lévő löttyöt alig észrevehetően kiköpi a földre, akkor Marina elájul-e, ha rájön?
– Tudom, hogy nem, csak.. csak viccnek szántam – úgy tűnik, neki ezt még tanulnia kell. Meg valószínűleg nem jó dolog ilyennel viccelni, na, mindegy, ezt is tudja már legközelebbre.
– Miksa utolsó idegszála is elpattant, aztán bántalmazott két elsőst – mert az volt. Ha egy huszonéves nagy méretű fiú neki megy két kicsinek, az bántalmazás. Szerinte a büdös kölke örülhet, hogy nem csapták ki, hogy nincs börtönben és hogy még él. Bármelyik lány szülője lenne, tuti, hogy már eltüntette volna  Miksát a földszínéről. - Utána ellopta a trófeákat – mert nem volt elég a kiskorúak bántása, neki még kellett valami. – Nem értem, hogy Rudolf miért csak az Előkészítőbe száműzte. Minimum wc sikálás fogkefével, napi ötször – de még az is kevés lett volna. Tudja, hogy szarul hangzik, de annyira reméli, hogy Miksa egyszer Kedvesbe vagy Várffyba fut bele és ők mindent felnyalatnak vele.
– Most viccelsz velem? – csattan fel a kelleténél hangosabban. – Ez még mindig nem ok arra, hogy én ne mehessek. Hát engem hol akarnak Albert felszedni? Ne szórakozzunk már. Ez biztos, hogy Miksa ötlete volt, mert ki akart zárni, mert egy köcsög – szar duma, hogy Albert nem akart megdugni egy potenciális diákot. Bárkibe beletenné, Sára ezzel tökéletesen tisztában van, annak ellenére, hogy azért ő ennél sokkal finomabb életet él.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856564#post856564][b]Rothstein Elektra - 2022.11.14. 07:49[/b][/url]

Figyelmesen hallgatja a lányt. Azt amit mond, azt ahogyan mondja, majd a küllemét is górcső alá veszi észrevétlenül. Tehetségesnek tűnik, de korán ítélkezni kár volna felette, még pozitív irányba is persze. - Tökéletes volt a válaszod. Mindaz amiket felsoroltál részei egy fiziognómus eszköztárának - mosolyog biztatóan a diákra majd folytatja a magyarázatot - Valójában a fizognómia nem más, mint az ember külső jegyeiből, testfelépítéséből, arcjátékából és gesztusaiból tett, jellemére valamint szándékaira vonatkozó következtetések sora. Mondhatni egyfajta legilimencia nélküli gondolatolvasás, viselkedés analízis - beszél határozottan, tudása teljes bizonyosságában. Szavai lendületes, szálkás írásképével meg is jelennek a velük szemben álló táblán, ha esetleg a lány le szeretné őket jegyezni. Ezután hősnőnk úgy dönt, folytatja ezt a társalgó metódust. - Szerinted miért szükséges arra kitérned, hogy benned milyen benyomást kelt egy illető? ' kérdezi érdeklődve, mert ez egy izgalmas aspektusa a témának. Az évezredes megfigyelésekre és jó ideje pontos mérésekre alapuló fiziognómiát még mindig nem egészen tekintik egzakt tudománynak. Ennek oka épp a tanuló által említett egyéni szubjektivitás. Vajon szükséges? Ha igen miért? Ha nem, hogyan zárható ki? Érveket és ellenvetéseket Elektra hallott már eleget. Azonban minden új meglátás érdekes lehet, hiszen hozzáadhat a teljes képhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856582#post856582][b]Farkas Natália - 2022.11.14. 15:49[/b][/url]

Az évnyitó óta nem tudom kiverni a fejemből azt, ahogy Zóra rám nézett és beszélt velem. Amit mondott. Persze, azóta többször is találkoztunk, órákon vettünk részt, azonban még mindig nem olyan, amilyennek szeretném, ami volt. Továbbra sem értem, mi lehet a gond, csupán csak sejtéseim vannak. Anyának nem is mertem erről beszélni, amikor csacsogtam neki valamiről, azt mondtam, minden rendben és szuperül megvagyunk. De nem. Így, amikor az egyik órán páros feladatot osztottak ki, azonnal kalimpáltam, hogy vele lehessek együtt. Pankával is akarok, ne értsen félre senki, azonban itt talán lesz olyan alkalom, amikor mindent meg tudunk beszélni. Remélem. Kezdek úgy izgulni, mint amikor megismertem őket. Vagy inkább ideges vagyok? Mert lehet, sőt biztos, hogy én is morcosabb voltam párszor és úgy válaszoltam vissza, de nem teljes akarattal. Jó lesz már ennek a végére járni!
Az csoportos feladatra szerencsére kaptunk elég időt, így hétvégére esett a nap, amikor idő is volt rá. Hihetetlenül sok mindent kell megtanulni, nem is értem, hogy fog ez a fejembe férni mind? Sóhajtva, a könyveimmel felpakolva sétálok a tanulószoba felé, ahol remélem ott lesz Zóra is. Elvégre, elmondtam neki sokszor, hogy most szeretnék nekiállni, remélem nem lesz morcos és zárkózik a körletébe. Oda még nem jutottam be, de ami késik, nem múlik! Mert tervezem én ám! Sietve lépkedek most mégis be a terembe majd keresem is a lányt. Hamar meglelem, így már ott is vagyok és leteszem mellé a könyveimet.
- Szia! Remélem nem késtem sokat- mert kicsit eltévedtem idefele jövet, azonban amilyen hatalmas ez az iskola, senkit sem lep meg. Leülök mellé és fordulok is hozzá. - Mielőtt elkezdjük, tudunk beszélni? Nem a tananyagról, másról - tűröm fülem mögé egy tincsemet. Azt mondják, ilyenkor hasonlítok legjobban Anyára, amikor komoly vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856665#post856665][b]Kobán Emma - 2022.11.16. 16:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856684#post856684][b]Marina Darik - 2022.11.16. 23:09[/b][/url]

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Örömködve tapsikolt kettőt, és némán nyújtotta át a másiknak a csokit. Ha az egyik tartja az egyességet, az a minimum, hogy tőle se hallani egy nyikkat se. Helyette viszont nagy kék szemeivel vizslatta áldozatát, és addig nem volt hajlandó folytatni a diskurzust, amíg nem látta, hogy a másik lenyeli az édességet.
- Na milyen? - kérdezte meg, amint túl voltak a nyelésen is. Aztán elfordult a doboz felé, és némi hezitálás után kivette a Jim Beam-eset. Ahogy volt, egybe a szájába tömte a kis üvegcse alakot. A probléma csupán az volt, hogy Sára ebben a pillanatban közölte vele a híreket. Ő meg mint a lottó reklámban az öregek, eltátotta a száját, és sípolós hangon - már amennyire az összeragadt csoki engedte - kérdezte:
- Hogy mit csinált? - Egy gyors nyelés, szájlenyalás, hogy ne maradjon semmi az ajkain, és közelebb fészkelte magát Sárához. - Na jó, ezt fejtsd ki nekem. Hogy érted, hogy bántalmazott? Ott voltak a tanárok, egyik se állította le? - kerekedtek ki a pillái a hitetlenkedéstől. Bezzeg ha ő csinál valami hülyeséget, azonnal jönnek a prefektusok. Na persze szerencsére olyankor Kende vele van, aki szintén prefektus, szóval a büntetés mindig elmarad, de akkor is. Hogy?
Marina védekezően emelte meg a kezeit. - Ez volt a szabály. Ha veled kivételt teszünk, akkor utána más is erre hivatkozva akart volna bejönni. Így is volt az a... francba megint elfelejtettem... az egyik eridonos prefektus - legyintett. - Úgy kellett Miksának kitennie a szűrét - magyarázta Marina, bár őszintén, addigra Albival valami igen mással foglalkoztak ahhoz, hogy fogalma se legyen utána barátja hová tűnt.
- Még egy csoki? - kínálta vigyorogva Sárit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856694#post856694][b]Simonka Asztrea Zóra - 2022.11.17. 14:53[/b][/url]

Majd elsüllyedt a padban, mikor látta, hogy Nati hevesen kalimpált, csak hogy vele együtt teljesíthesse ezt a páros feladatot. Tiltakozni akart, és jelezni, hogy inkább Pankával dolgozna együtt, de addigra Panka már összedumált Lacával, amiért kicsit durcásan nézett a fiatalokra, de nem tudott mit tenni, kénytelen volt elfogadni a tényt, hogy Natáliával kell együtt dolgoznia. Az időpontot meg épp, hogy csak menet közben egyeztették, mert sietve szedte a lábait óra után, nem volt kedve együtt lógni a rellonos lánnyal. Pedig Zóra többnyire nagyon jó kedvű volt, csak az elmúlt pár hétben tört rá valami furcsa lehangoltság. Mintha rossz bájitalt ivott volna, elég rosszkedvű volt. Persze az is lehet, hogy a kedvének még mindig az évnyitóhoz volt köze, hisz bőven volt azért bűntudata, na nem azért, hogy beszólt a meláknak, sokkal inkább amiatt, mert úgy érezte, hogy ott és abban a percben nem tudott megfelelő segítséget nyújtani barátjának. Ha mindez mondjuk az erdőben történt volna, s egy tényleges vadállat támadt volna a szőkére, akkor lehet, hogy odavész. Márpedig azt Zóra sosem bocsájtotta volna meg magának. Szóval emiatt inkább kerülte is a társaságot, inkább egyedül lébecolt a kastélyban, s így telt el a hét. Hétvégén aztán eszébe jutott, hogy van az a hülye feladat, amit Natival meg kell csinálnia, s őszintén, semmi kedve nem volt hozzá, de Panka egy kicsit kiosztotta, amitől észhez tért. Emiatt, na meg hogy ne szerezzen elsőre rossz jegyet, végül csak elbattyogott a tanulószobába a holmijával, s az egyik asztalnál leülve várakozott. Közben rágógumiból fújt buborékot, majd pukkantott, s ezt ismételte, kezdte megunni a várakozást. Aztán végre nyílt az ajtó, és ott termett a Farkas lány.
- De, elég sokat késtél - szúrta oda kicsit flegmán, majd az ablakon keresztül bámult kifelé, nem sok kedve volt ehhez a tanuláshoz. A következő kérdésre viszont kénytelen volt visszafordítani a fejét Nati irányába.
- Másról? Nem tudom, miről akarsz beszélni?- kérdezte, de karjait védekezően fűzte össze maga előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=856998#post856998][b]Rothstein Elektra - 2022.12.02. 11:55[/b][/url]

Senki sem tévedhetetlen. Ezt le kell szögeznie minden alkalommal, főleg saját magának, aki képes akkora vehemenciával belállni sajátjába, hogy aztán ember legyen a talpán, aki meggyőzi, hogy esetleg téved. Viszont most tudja, megingathatatlanul, hogy a lány kényelmetlenül érzi magát és izgul. Szó szerint az arcára van írva. Hősnőnk éppen ezért diszkréten nem teszi ezt szóvá és kezdi nyugtatgatni. Helyette előbb időt hagy neki a jegyzetelésre, majd kérdez ismét, mintha észre sem vette volna mi történt. Taktikája beválni látszik, hiszen a diák ismét megszólal és válasza igen elgondolkodtató. - Helyes nyomon indultál el ezzel. Valóban könnyebb tud lenni az elemzés, ha van kötelék és több viszonyítási pont. Viszont szerinted biztos, hogy feltétlen, ismernünk kell valakit ahhoz, hogy elemezni tudjuk? - kérdezi morfondírozva, majd felkel a székből és a táblához lépve kezébe vesz egy darab krétát, majd kisvártatva rajzolni kezd. Fejek jelennek meg vonalai nyomán. Kezdetlegesek, de jól kivehetőek. Pálcájával rájuk koppint, mire kihelyesbítődnek és mondhatni élethűvé válnak. Négy különböző fej, haj nélkül. Ezekből három kap arcvonásokat. - Mit gondolsz ezekről az arcokról? Mit mondanak neked? Mindhármuknak nagy szemei vannak, ha már azokat említetted. Ez a közös bennük. Mesélj róluk egy kicsit nekem - kéri a lánytól lágy mosollyal, mialatt visszasétál a székéhez, s míg diákja gondolkozik, kényelembe helyezi magát. Messzebbről ő is megnézi az arcokat. Az egyikük szép ívű ajka oldalra húzódva felfelé ível, orra pedig pisze és hegyes. A második arc húsos orra olyan magasan áll, hogy egészen belelátni a nyílásaiba, míg alsó ajka vastag, a szempár tekintete átható, formája enyhén mandula vágású. A harmadiknak pedig egyenes, "görögös" orra van, a szája lefelé görbülő, vékony. Elektra kíváncsian várja a lány mit olvas ki belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=857236#post857236][b]Kobán Emma - 2022.12.08. 10:58[/b][/url]

Kissé aggodalmas arckifejezéssel várom a tanárnő reakcióját, de szerencsére továbbra sem szeretne földbe döngölni, vagy keresztbe lenyelni, és ez minden alkalommal meglep. A kérdését hallva kissé összeszaladnak a szemöldökeim, ahogy magamban mérlegelem, hogy vajon tényleg kell-e ismerni valakit, hogy elemezni tudjuk. Már épp válaszra nyitnám a számat, de ekkorra a tanárnő már épp a táblánál rajzol, így elraktározom a mondandómat egy későbbi alkalomra.
Alaposan szemügyre veszem a rajzokat, és próbálok tulajdonságokat, érzéseket társítani hozzájuk. Nem könnyű, talán pont azért, mert nem ismerem a tulajdonosaikat. Valami miatt úgy érzem, hogy néhány szó, a testbeszédük, a hozzáállásuk sokat árnyalna az összképen, de elvégre nem is ez a feladat, hanem az, hogy szimplán az arcvonásokról meséljek.
-Az első derűsnek, jókedélyűnek tűnik, nőiesnek mondanám. A második egy malacra emlékeztet, és még nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív vagy negatív érzés, de a szemei alapján őszintének tűnik, összhatásban férfias kisugárzása van. A harmadik nagyon fegyelmezett, talán kicsit szomorkás, de tudatos.- fejezem be a jellemzésüket, és már csak tippelni sem tudok, hogy mondtam-e valami értelmeset. A malacos hasonlatomat egy kicsit megbántam, de a másodikról tényleg az jutott eszembe. Igaz, tudni kell, hogy nagyon szeretem az összes sertést, a legmenőbb állatok, így tényleg egyáltalán nem sértésnek szántam a hasonlatot.
-Bár azt hiszem, ha ismerném őket, akkor kicsit jobban tudnék róluk nyilatkozni.- utalok vissza az előző témánkra, mert összességében arra jutottam, hogy ha ismerünk valakit, akkor mégiscsak sokkal egyszerűbb elemezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=857443#post857443][b]Kósza Lili - 2022.12.18. 23:30[/b][/url]

Frida

 Az újonnan felmerült problémám miatt a szokottnál is furcsább, hogy a tanulószobában vagyok. Részben a mamám ajánlotta könyvek nyugodt olvasása, részben pedig a csönd okozta kellemetlenség leküzdésére tett próbálkozásom vezetett ide.
 Ez utóbbi miatt kérdeztem meg Szirtes tanár úr jobbkezét, hogy tudnánk-e itt találkozni, hogy pár kérdést feltegyek.
Ahogy viszont a polcok közt keringtem, keresve még néhány témába vágó példányt, egyre jobban bántam a helyválasztást. Egy keményborítójú könyvön kopogtam, amíg el nem fáradt a kezem.
 Pár kör után meglátom Fridát, és boldogan megyek oda hozzá. Igyekszem nem túl hangosan beszélni, bár meglepő módon nincsenek sokan a helyiségben.
- Szi...Szép napot! - Nem tudom hogy mennyire volt udvariatlan a köszönésem, úgyhogy felkészülök a rosszalló szavakra, miközben leülök, és leteszem a könyveket magam mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=861448#post861448][b]Frida L. Bergstein - 2023.03.27. 21:02[/b][/url]

Az egyik asztalnál ülve vártam, hogy az eridonos lány felbukkanjon. A tanulószobán kívül nem beszéltünk meg specifikusabb helyet, így igyekeztem figyelni, hogy megpillantom-e valamerre. Ahogy aztán a szemem elé került, álltam fel lassan, hogy halvány mosollyal és apró bólintással üdvözöljem.
- Szép napot! - Általában jobban preferáltam a hivatalosabb hangnemet, főleg, ha egy diákkal beszélgettem. - Szeretnél itt leülni, vagy keressünk másik helyet magunknak? - érdeklődtem, a magammal szemben elhelyezkedő székre mutatva közben.
Egyelőre nem egészen láttam át, miről is szeretne velem beszélgetni Lili, de érdeklődve vártam a kérdéseit. Nem is tartanám magam jó tanárnak, ha nem az volna a fő célom, hogy a diákjaimat segítsem.
Ha aztán elhelyezkedtünk, érdeklődve pillantok az ifjú melodimágusra. Kezeimet összefontam magam előtt, úgy támasztottam le őket.
- Miben tudok neked segíteni? - Érdeklődő arckifejezésemből láthatta, hogy nincs mitől tartania, hiszen valóban azért voltam ott, hogy neki segítséget nyújtsak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=861905#post861905][b]Kósza Lili - 2023.04.01. 22:01[/b][/url]

Frida

 - Jó lesz itt is. - Már csak azért sem ellenkezem, mert a beszélgetés hangjai lehet javítanak az idegességemen. Miközben leülök, összeszedem a gondolataimat, amiben segít a szemben ülő tekintete.
 Hátradőlök, de gyorsan meggondolom magamat, és miután kihúzom magam, egy kis sóhajt követően válaszolok is a kérdésére.
 - Nem érzem jól magamat, ha csend van körülöttem, és szerintem a melodimágia lehet emögött. - A mondat végét már kicsit kérdőhangsúllyal mondom. Ha nincs igazam, így jártam.
- Elég kellemetlen amikor tanulnom kéne, vagy éppen egy csendesebb napon sétálok. - Kicsit elbizonytalanodva fejezem be a monológot, mert nem vagyok biztos benne, hogy tényleg jó irányban keresem a megoldást.
 - Lehet ezzel kezdeni valamit? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862513#post862513][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 19:34[/b][/url]

Én tényleg próbálok figyelni arra, hogy az előttem lévő bájitaltant jól memorizáljam. Ez lesz a következő órán, és az előző nem sikerült nagyon jól. Jó, legyünk őszinték, nagyon pocsék lett, annyira, hogy Rudolf szó szerint továbbsétált. Csak úgy, mintha meg sem történt volna, és ez rosszabb volt, mint, hogy a Koppány fiú produktumára elhúzta a száját. Szóval memorizálok. A lábaimat felhúzva, törökülésben ülök a széken, a baseball sapkám hátratolva a fejemen, és még a nyelvem is kidugom a nagy koncentrációban. A sapka csak azért kell, mert még mindig nem jutottam el fodrászhoz, és egyre kezelhetetlenebb a fejem. órán nem viselhetem ugyan, de amint kiszabadulok felteszem, hogy ne a hajamba lógjon. Itt is már kétszer levette a fejemről az ügyeletes tanár, de én mind a kétszer visszatettem a helyére.  
Koncentrálok, vagy legalábbis megpróbálok, de elég nehéz, amikor egy béka bámul, márpedig bámul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a vörös hajú lány békája kipécézett magának, és engem néz, azért, hogy bosszantson. Odapillantok és ott van a tekintete rajtam, én pedig felröhögök, de gyorsan a kezem mögé rejtem az arcom, és próbálok úgy csinálni, mint aki csak köhögött, de amint a nevelő elfordul, a nyelvem öltöm a békára. Ő meg csak néz, de bosszantó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862517#post862517][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 20:25[/b][/url]

Nagyon nem ugyanaz, hogy mit akarok és hogy mire van szükségem. Punktum.
Hónapok teltek el mióta elballagtam az előkészítőből, hetek óta vagyok bezárva ebbe a kastélyba, tanulmányok kezdete címszó alatt és az egész tökre kiábrándító. Mintha egy béna kiskirálylány lennék, aki megérzi a borsót a matraca alatt és be van zárva ide. Nem mehetek ki csak gondviselő engedélyével. Még most is hallom a nagyszüleim megkönnyebbül sóhaját, amiért bentlakásosba kerültem. Szeretnek, jó vérből vagyok, na, de azért elég pocsék érzés, hogy ennyire az idegeikre tudok menni. Csúnyán is néztem rájuk. Mamuska arra fogta, hogy túlságosan kamaszodom és a szünetben elkezdtem hasonlítani a bátyámra. A mama szava nagyszerű szokott lenni, viszont most nem tudom mire értette ezt. Éppen a diófa alsó ágán ücsörögve segítettem neki teregetni, jól viselkedtem. A sértett puffogást leszámítva. Nem értenek meg. Ez nem azt jelenti, hogy kamaszodom. Akármit is jelentsen ez.
Hümmentek. Megpöccintem az előttem lévő ceruzán, ami tolltartómnak ütközve áll meg. Az meg üres. Hol ez az állat? Hirtelen húzom ki magam, fejem szurikátát megirigylő módon jár jobbra-balra, amikor észreveszem. Aztán a sapeszos fiút is. Úja hümmentek. Kissé csücsörítve, homlokomat ráncolva figyelem innen, a másik asztaltól amíg a fiú fel nem nevet. Arra már meglepetten pislogok. Aztán... Horog reagál a fiú incselkedésére, olyannyira, hogy egyenesen a srác orrlyukába ereszti ki a nyelvét, majd húzza vissza. Kirobban belőlem a röhögés, hasamra csúszott kézzel kelek fel, sietős léptekkel kerülök melléjük és fékezem le. Letörlöm az arcomról a könnyemet, ami a nevetéstől csordult ki. Horog pedig nagy kerek szemekkel nézi továbbra is a fiút. Nagyot kell szusszannom, de ahogy a fiúra nézek és az orrlyukára összeszorított ajkaim közül újra kitör a röhögés. Előre hajolva támaszkodom meg az asztalon, vörös tincseim takarják el az arcomat, ahogy a homlokom is az asztalt éri. Teljesen eltörtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862520#post862520][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 20:57[/b][/url]

Lehet, hogy ez a béka egy animágus? Más magyarázat nincs arra, hogy miért bámul engem ennyire, és semmi, akkor sem, amikor kinyújtom a nyelvem. Hát ezt nem hiszem el, abban reménykedtem, hogy hatni fog. Nos hat, csak nem úgy, ahogy én azt gondoltam. El kellett volna ugrálnia, ehelyett a következő pillanatban csak azt érzem, hogy az egyik orrlyukam elzáródik, és megtelik valamivel, pont akkor, amikor a levegőt szívom be rajta. Valamivel, ami büdös. Vagy legalábbis nem is olyan nagyon jó illatú, mint amit szeretnék érezni. Az anyag meg, ami valójában egy béka nyelve, még sokkal furcsább is, mint hittem, hogy milyen lesz. Egy hosszú pillanatig csak pislogok, aztán én magam is elnevetem magam, nem is csak nevetek, hanem röhögök, olyan fejhangon, hogy azt már nem is lehet elrejteni, és ezen nem segít az sem, hogy a vörös velem nevet.
- EBBŐL ELÉG, TAKARODJANAK KIFELÉ! - vihogva emelkedem fel az asztaltól, de muszáj az asztallapba támaszkodnom, mert képtelen vagyok abbahagyni a vihogást, hát nem hiszem el, egy béka nyelve volt az orromban. EGY BÉKA NYELVE! Ez egyszerűen zseniális. Mennünk kellene, de képtelen vagyok, mert már a földet éri a fenekem, és úgy röhögök tovább az asztal alatt ülve félig. Annyira fáj az oldalam, nem jön elég levegő a tüdőmbe, és valószínűleg egy évre elég büntetőmunkát kapok majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862521#post862521][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 21:25[/b][/url]

Azzal, hogy a sámánrőzse... gally... mindegy, az a fadarab engem a rellonhoz sorolt, egyértelművé tette, hogy Horog is odakerül. Aszerint is viselkedik, amikor közli a fiúval, hogy ki a béka a kastélynál. Még olyan fejet is vág: "ehhez mit szólsz?". Ahogy pedig eszembe jut a ceremónia, az is eszembe jut, hogy hol láttam korábban a sapis vörösödő fejjel fuldokló fiút. Őt is idén osztották be. Biztosan nem elsős. Biztos most küldenek ki mindkettőnket a tanulószobából, de a térdem csak megremeg. Nem tudok elmozdulni, mert ez a fiú olyan viccesen röhög, hogy az csak jobban nevetésre késztet. Kicsit Csalira emlékeztet.
Mire egy kazal hajamat hátrébb tűröm és felegyenesednék végignézhetem, ahogyan ő beesik az asztal alá. Teljesen elengedett térdekkel mennék utána, ha nem ereszkednék az asztalon alkaromra. Be fogok pisilni. Hangos magyarázásokba kezd a néni, de a Mamuskához képest dédelgető a "majd én móresre tanítalak titeket" hozzáállása. Sípolva veszek levegőt, szeplős arcom kipirosodott, szemeim könnyeznek amikor oldalra lesek a sűrű kopogásra. A néni cipője csattog a padlón. Nevetve kapom el a fiú alkarját és kezdem el húzni, hogy kimentsem magunkat. Mit reggelizett? Meg sem tudom mozdítani! Nem vagyok ehhez hozzászokva, eddig mindig könnyen ment a menekülés és a kimentés a fiúkkal, most azért megszeppenek, mert a satrafa kapkodja a lábait. Folyamatos nevetés közepén biccentek oda Horognak, és hogy nyerjünk egy kis menekülési időt ráküldöm a bajtársamat a nevelőre. Néhány könnyed ugrással landol a kontyán, majd ugrik tovább egy könyvespolcra. Nyikorogva kuncogok fel, könnyektől semmit nem látok szóval csak a kezeim közt tartott kar mozgásából remélem, hogy a fiú talpra került.
- Gyerünk! - kezdek el kifelé futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862525#post862525][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 21:56[/b][/url]

Nagyon fáj mindenem, valójában az orrlyukam is, mert ha hiszitek, ha nem, tökre nagyon természetellenes, hogy egy béka nyelve benne legyen, Esküszöm felment az agyamig és kikapta azt a szegény döglődő legyet, ami benne zsongott már percek óta. Én meg teljesen elvesztettem a kontrollt, és nem is vagyok benne, hogy vissza tudom szerezni. Ezért is nem tudok felkelni, mert egyszerűen annyira készen vagyok, olyan szinten lenyom a nevetés, mintha legalább kétszáz kilós lennék, és csak fetrengek, mint egy felborított büdösbogár.
De jön a néni, érzem én is, hogy szorul a hurok, és fel kell tudnom kelni és el kell tudnom tűnni, mielőtt tényleg egész életemre büntetésben leszek, na meg aztán a bátyám is hallgathatja minden étkezésénél, hogy milyen rossz gyerek vagyok. Nincs rossz gyerek, csak eleven. És meg is elevenedek erre, mert a néni megtorpan, de érzem én, hogy nem olyan hosszan, hogy az nekünk jó legyen, és azért jobb lenne, ha lánnyal megúsznánk ezt most. Négykézlábra nyomom magam, majd felkelve elkapom a csuklóját, és magam után húzom a parancsszóra, másik kezemmel a gördeszkámat markolom fel, és mikor kiérünk az ajtón felugrok rá, a lányt meg a derekánál fogva szorítom magamhoz, ahogy gyorsítok. - Nem foglak leejteni, nyugi, de azért próbálj meg ráállni a deszkára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862528#post862528][b]Karamakov Léna - 2023.04.09. 22:47[/b][/url]

A szerencse nem kacsint ránk, de semmi vész, Horog nem bánja a melót. Főleg miután nem ijeszt rá a nénire, így túl is éli és tudom nemsokára csatlakozik hozzám ismét. Máskülönben, soha, de soha, de soha nem hagynám őt hátra. Jelenleg érdeklődés híján nincs B tervem, amikor a nevelő majdnem elkap minket. Fülemben dobol a szívem, nevetésem akadozva kezd elhalni főleg mert mellkasom úgy ugrál le-fel, mint egy trambulin. A fiú szinte az utolsó pillanatokra hagyja, hogy talpra álljon. Szókimondón esik ki a parancsszó a számon, de már húz is magával. Szedem a lábamat ahogyan tudom, amilyen hosszú az övé, az enyém olyan fürge. Hátra sem nézve gyorsan integetek azért a néninek, ne legyek már udvariatlan. Újra felnevetnék ahogy az ajtó túloldalára kerülünk, de valami körém tekeredik, más csattan a padlón, ami meg el is tűnik alólam. Nem vagyok egy ijedős fajta, plusz mindig is fiús lánynak tartottak, de azért most összeszorítom a szememet egy pillanatra. A hirtelenségre kapaszkodom meg a válla egyik oldalába, meg markolok valahova a pólójára. Ennek nincs ki minden kereke az biztos! De nem baj, mert ami maradt az épp elég! Zseniális! Ahogy felfogom mit is kért tőlem, apró terpeszben helyezkedem a deszkán. Nem úgy, mint aki minden délután ezt csinálja, de megteszem. Felnézek rá, majd hátra a folyosón, ahol a távolodó tanulószoba ajtajában még mutogat nekünk a néni. Erre se sokat fogok járni a következő... összes tanévben. Visszafordulva enged kissé a markom és halkan kuncogok, ahogy elsuhanunk a festmények előtt. Meg kell ezt tanulnom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862532#post862532][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.09. 23:21[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy hogyan jutunk ki a néni karmai közül, és hogy hogyan tudjuk nagyobb esés nélkül kivitelezni azt, hogy eljussunk a folyosó másik szakaszára, de, amikor beveszem vele a kanyart, már teljesen magabiztos vagyok, főleg, mert ő is szilárdan áll már a deszkán, rendben leszünk, ez a fő.
- Andris vagyok. - szólalok meg, amikor már nem érzem azt, hogy ha kinyitom a számat, akkor kiugrik a szívem, aztán üldözhetem a folyosókon, hogy visszajusson a testembe. - Vagány a békád, meg te is - teszem még hozzá, ahogy egy biztonságos, csendesebb szakaszon lelassítok, és szorosabban ráfogok a derekára, hogy ne boruljon meg, amikor megállok vele. Olyan szépen jöttünk eddig, nem kellene, hogy most legyen valami tragédia, a gyengélkedő azért elég messze van innen. - Rendben vagy? - pillantok le rá érdeklődve, óvatosan elengedve őt, hogy le tudjon szállni a deszkámról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862538#post862538][b]Karamakov Léna - 2023.04.10. 00:00[/b][/url]

A kanyarral még egy "huhúúú" is elhagy a nagy lendületben. Elég katasztrofális lett volna, ha arccal szántjuk a padlót és még a banya is elkap minket. Ilyen szép kimentést talán még nem is láttam!
- Béka - vetem oda a becenevem válaszul. Bele sem gondolok, hogy ez így neki nem feltétlen érthető. Teljesen oda és vissza vagyok ezért a guruló deszkáért! Már a szívem sincs a gyomromban, lassan egészen helyére kerülnek a dolgok és a fiú szavai csak még nagyobb vigyort csalnak az arcomra. Andrisé. Ha azt mondanám, "tudom" az nem lenne annyira vagány, pedig őszintén, Horog a legvagányabb részem.
- Köszi szépen, Andris - mondom végül, ritmusosan sziszegve a sok sz-től és s-től. - Tetszettél neki - nevetek újra. A derekamat érő szorításra sandítok le, majd gyorsan magam elé. Ez mi? Valami fura érzés szalad végig a talpamtól a fejem búbjáig. Elengedem a vállát de elfelejtek leszállni a deszkájáról.
- Rendben, persze. Nagyon is! Te is? Ez hihetetlenül király volt! - vállam felett hüvelykujjam a hátunk mögé mutat. Közben úgy beszélek, mintha azt mondanám "csináljuk még egyszer!" Felnézek rá, majd hátrálva egy lépést toppanok le a járműjéről. - Léna vagyok. Béka a becenevem - vállamon vonok. Késztetést érzem, hogy kiegészítsem korábbi önmagam, de utána gyorsan mutatok le a lábam elé. - Bárki találta fel, egy zseni volt. Megkérdezhetem hol szerezted? - két kézzel kezdem feltornázni a sűrű, göndör tincseimet, majd csuklómról húzom le a hajgumit, hogy felfogjam a hajamat. - Megtanítanál? - csillan fel a szemem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862611#post862611][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.10. 18:25[/b][/url]

Békát hallok, de gondolom Rékát mondott, mindenesetre most nincs idő arra, hogy visszakérdezzek, mert ha meg tényleg valami furcsa néven nevezték el, és valóban Béka a neve, akkor ki vagyok én, hogy ezt ne tekintsem egy valódi névnek? Amíg a bátyám elmondja a második nevét is, addig én ezt rendszeresen kihagyom, mert a kiejtésnél, nos kissé másabb, mint leírva, és nem egyszer jött már akaratlan nevetés rá. Szóval nem, az én nevem sem épp a legjobb, habár nem hiszem, hogy a szüleim azért adták, hogy folyton nevessenek az emberek körülöttem.
- Egy életre szóló élmény volt. Gyakran csinál ilyet? - nem sok közöm volt még békákhoz, de ezek szerint jobb lesz, ha vigyázok velük, mert nagyon is veszélyesek tudnak lenni, és én nem éppen az a veszélyesen élő típus vagyok, kivéve, amikor tele van egy terem érzelmekkel, én meg belegyalogolok. Tudom, tudom, ezt mások bájitaltannak hívják, és kötelező órának. - Teljesen, eléggé ellenálló vagyok, és többnyire tudom, hogy hol vannak a korlátok. - Többnyire, most valahogy nem sokon múlt, hogy katasztrófa legyen a vége, és Carlos miatt szeretnék legalább az első hónapban büntetésmentes lenni. Utána már nem tudok felelősséget vállalni magamért. - Akkor jól értettem, hogy Békát mondtál! Én meg azt hittem, hogy Réka. Nem vagy rékás. A Léna jobban illik hozzád. - legalább a fülemmel még nincs baj, az is valami. A deszkát felnyomom, hogy a kezemmel tartsam, mielőtt elindulna, és kérdőn lepillantok rá, majd fel a lányra. Más srácok biztos valami nagyon vagány dolgot mondanának most itt, én azonban csak a tarkómat vakarom meg. - Gördeszka, először az 1960-as években volt népszerű, kaliforniai szörfös fiatalok a deszkáikra kereket szereltek és azokkal szlalomoztak. Aztán elterjedt. - nem, amúgy tényleg jó helyem van nekem a Navinében, csak nagyon sokat tudok a deszkákról. - Ezt a bátyám vette nekem, amikor külföldön tanult, de vannak még deszkáim, adhatok egyet kölcsön, amíg megtanulsz. Megtanítalak. - keress barátokat és olyan tevékenységeket, amiket szeretsz, ez azt hiszem pipa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862683#post862683][b]Karamakov Léna - 2023.04.10. 21:36[/b][/url]

Én magam vagyok egy életre szóló élmény. Nem először mondanak nekem hasonlót, de amiért ez a srác mondja abban van valami megmagyarázhatatlan extra. Biztosan az teszi, ahogyan Horogról beszél. Ajkaimat préselem aztán össze, nehogy újra kirobbanjon a nevetés.
- Öhm... khm... hát, tudod, nem igazán. Olyankor, amikor éhes - fejemen vakarok zavartan. Hogyan is mondjam el a civilnek, hogy finom falatnak nézte a békám? - Finom falatnak nézett a békám. Komolyan gondoltam, hogy megtetszettél neki, de Horog elég válogatós - bólogat mellé és tudom, hogy idő kérdése és vagány helyett teljesen flúgosnak fog tartani. Az pedig, ahogyan előtte sokaknak, az ő baja lesz.
- Szuper, reméltem is, hogy nem esünk majd el. Tök ügyes voltál - jól jött volna a Faház csapatába. - Gyakran csinálsz ilyesmit, Andris? - kérdezem mielőtt még rendesen bemutatkozom.
- Jól bizony - szólok közben, majd nevetek fel újra. Réka. Még mit nem! Az utolsó mondatára halkul a nevetésem és egy széles mosollyal tárom szét a karomat. - Az a szüleim érdeme. Nem sokan hívnak így, de én is szeretem - aprót vonok a vállaimon egy szégyenlősebb mosollyal.
Még az is menő, ahogy hirtelen felcsapja és a kezével tartja a járművét. Azt figyelem, ahogy mint egy kisokos konkrét választ ad a feltett kérdésemre. Nagy vigyorral billentem félre a fejem, miközben felfogom hullámos hajam. Csak egy-kettő tincs szabadul el az arcom két oldalán.
- Nagyon szuper bátyád van! - az enyém sose tenne hasonlót. Ha egyáltalán eszébe jutok, az is maga miatt van. Ezzel pont nem foglalkozva már nem csak csillog a szemem, de kész diszkófény játszik benne. - Komolyan? - izgatottan toppanok közelebb hozzá. Kezeimmel nem is tudok hirtelen mit csinálni, ahogyan mozognak a levegőben. - Nem ígérhetem meg, hogy vigyázok rá, ha kölcsönadod. Nem vagyok béna, sőt a fáramászás királynőjével állsz szemben, de jobb ha tudod, hogy pont ezért nem igazán kímélek semmit - húzom el a számat. - Viszont, ha megtanítasz, odateszem magam - ezt megígérhetem Andrisnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862689#post862689][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.10. 22:16[/b][/url]

- Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tudok. Egy puffskein volt az anyukája talán? - vagy az apukája, mindegy, de ők szoktak fikát enni. Erre most a béka is megtette. - Szóval egy béka volt az első, akinek tetszek. Ezzel nem biztos, hogy Carlosnak elbüszkélkedem. - de, elfogok, mint találkozunk. Már látom is magam előtt, ahogy belezuhanok a babzsákba, és közlöm vele, hogy tetszem egy békának, és hogy ezt értésemre adja, feldugta a nyelvét az orromba. Már az évnyitón is tudtam, hogy ez egy furcsa iskola, sőt, előtte, amikor a bátyám találkozott a jövendőbeli feleségével, ezt tetézte a káosz, most meg a béka. Amikor azt mondta, hogy nem fogunk itt unatkozni, azt hittem, hogy csak biztatni akart, de gyanítom, hogy látott valamit, vagy valamiket, amit nekem nem mond meg.
- Menekülni? Nem, de gördeszkázni igen. A bátyám is és én is nagyon szeretjük az aeromágiát, csak a családban volt, mi nem vagyunk elemi mágusok, ő seprűn volt jó, én a deszkán. - csak úgy dől belőlem a sok szó, mintha nem tudnék megálljt parancsolni. Kíváncsiságból egy kicsit lopok is tőle, érzelmeket, de észrevétlen mennyiséget, és nem találok mást, csak jó érzéseket, őszinte ember, aminek nagyon örülök.
- Én is hívjalak Békának? - kérdezem mosolyogva, mert automatikusan így mutatkozott be, és gondolom ennek az az oka, hogy ezt is szereti használni, én pedig alkalmazkodom. Drága Carlos, ma megismerkedtem Békával, akinek van egy békája, akinek bejövök. A történet pedig úgy érzem, hogy itt nem fog megállni. Arra, hogy a bátyám nagyon szuper, csak kiszélesedik a mosolyom és elpirul a fülem töve. Tényleg az, az én bátyám a legeslegszuperebb, mindig is az volt, mindig is az lesz. Elnevetem magam, ahogy hadonászik, és hirtelen, amikor már kiszámoltam a kézmozdulatait, elkapom a csuklójánál a két kezét. Nem erőszakosan, de határozottan, és finoman kettőn közé eresztem. - Az én gyakorlódeszkámat adom neked, kemény deszka, sok kopással, de erős. Ha deszkázol, magadra kell a legjobban vigyáznod, rendben? - kérdezem mélyen a szemeibe nézve, komolyan, ami tőlem szokatlan, de nem szeretném, hogy baja essen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862746#post862746][b]Karamakov Léna - 2023.04.11. 19:01[/b][/url]

Nem vitatkozhatok a mondandójával. Van amit jobb nem tudni. De amikor a puffskein képbe jön rájövök, hogy félreértettük egymást. Nevetve csóválok a fejemen.
-Fúj, nem-nem! - orromat ráncolva nevetek tovább. - Arra értettem, hogy így kapja el a legyet is. Gyakran jár úgy a nyelve, de fúj, nem az orrokba, te a járulékos kivétel vagy. Horog annál jobban nevelt - legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet máskor csinált volna. És amiről anya nem tud, az nem történt meg. Nem igaz?
Szemem kicsit kétkedve szűkül össze mielőtt fel és le jár a másikon. Tizennégy évesen nem vagyok nagy szakértője a kinek ki tetszik és mikor témának. Az előkészítőben és most is elkerül, mert tökre nem érdekel. Szerelmi háromszögek, fiúzások, tinidrámák, ugyan… Carlost sem ismerem, akinek nem büszkélkedni el, de úgy érzem lehetetlenség, hogy Andris senkinek nem tetszett korábban. - És aztán miért nem? - komoly arccal kérdezek vissza, de nem sokáig bírom. - Nagyon is okos és szép, formás meg minden. Nem ezt szeretitek? - szívom a vérét, ahogy a Mamuska szokta a Papuskának, mert hát ha valamiben ebben jó vagyok. De valami fura. - Oké, ez kezd fura lenni. Csak vicceltem.
Az elemi mágiáról már hallottam, de az aerohoz meg kell járatni az agyam mire összerakom, hogy az a levegő. Oké. Hivatalosan kizárt, hogy ez a fiú nem tetszett még senkinek, maximum nem tud róla. Sok lányöltözős pletykálás fültanú áldozata voltam ahhoz, hogy ennyit még én is tudjak. Aprókat bólogat a szavaira mert egyébként nagyon is érdekes amit mesél.
-Ahogy tetszik. Hallgatok mindkettőre - megszoktam már, hogy én vagyok Béka. Még egy békafejes kapucnis pulcsim is van, amit kezdek kinőni. Biztosan menthető valamilyen varázslattal. - Ha szerinted a Léna jobban illik rám, akkor legyen úgy - segítek neki a döntésben. És talán egy kicsit jobban is tetszik, ahogyan azt mondja.
Elhallgatok amikor elkapja a csuklómat és le is dermedek. Nagyon figyelek rá, de csak annyit hallok ki, hogy erős gyakorlódeszka. Nem eshet baja, ez szuper! Hol bújkált eddig ez a srác? Máris nem olyan pocsék ez a suli! De a komolysága alapján nem kellene vérző térdeket és lila foltokat gyűjtenem a tanulás során. Szemeibe nézve minimálisan bólintok. - Rendben. Aha, majd izé, igyekszem, tényleg - ezen aztán ne múljon! Kettőnk közé eresztett kezeinkre nézek, hogy mikor engedi el vajon a csuklómat. - Mit szeretnél cserébe? - mindig, mindenki akar valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862748#post862748][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.11. 19:18[/b][/url]

- Engem még nem győzött meg a jólneveltsége. - nem, én még mindig békanyáltól úszónak és békaszagúnak érzem az orrlyukamat, pedig megpróbáltam már semlegesíteni ezt a kellemetlen érzést, de a sokkhatás azért az még itt tartja ezt az egészet, és csinálhatok bármit, itt is fogja tartani. Ez a béka jön majd még az én utcámba, de azt nem garantálom, hogy nem állok majd bosszút. Jó végignyalni nem fogom, mert abból azért én jönnék ki rosszabbul azt hiszem. Arra, hogy mit szeretünk, hogy okosat meg formásat nagyon elpirulok, mert én ilyenekbe még nem gondoltam bele, és lesütve a szemem a tarkómat vakarom meg, mert nem tudom, hogy mit is kellene mondanom erre, de szerencsére ő előbb jelenti ki, hogy ez furcsa. Igen, ez nagyon furcsa. - Nem kategorizálok. Vagyis, még sosem csináltam. - ezt azért fontosnak tartom elmondani, mert egy lány lehet nagyon szép, vonzó, de nagyon rossz természetű is, és lehet kevésbé okos, de olyan aranyos, hogy azt nem lehet leírni.
- Ha szeretnéd, hogy Lénának hívjalak, akkor rendben. - nekem tetszik a Béka is, de az előbbi kaland után nem szeretném, hogy mindig, amikor megszólítom, akkor a mai incidens jusson az eszembe. Sokkal inkább koncentrálok arra, hogy fogom a csuklóját, és a szemébe nézek. Carlosnak így jött, így látta meg, hogy ki lesz a felesége, hogy megfogta a kezét, és a szemébe nézett, és akkor ott volt az egész, látta, ahogy hátra pillant a lány, megszólította őt, az esküvőjükön, és azt hiszem, ez most egy olyan pillanat, nekem is látnom kéne valamit, nem? De semmi. Nuku. Csak egy kis érzelmi változás, amit felismerek, mert az én érzelmeim is ilyenek szoktak lenni, amikor akaratom ellenére érnek hozzám. Követem a tekintetét, és zavartan visszahúzom a sajátjaimat, sőt, hogy ne csináljak megint ilyet, a pulcsimba rejtem őket. - Cserébe? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül, és megint zavarba jövök, mert most bezzeg jönnek a képek, hogy miket lehet cserébe kérni, és ahogy rám néz, az sem könnyíti meg a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy már teljesen elpirulva nézek rá, mielőtt lesütöm a szemem. - Nem tudom, hogy mit szoktak cserébe kérni. Még nem tanítottam senkit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=862888#post862888][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 18:29[/b][/url]

Összekulcsolt kezeim felett bólintottam, s megvártam, hogy Lili is leüljön. Ahogy pedig ő is elhelyezkedett, rá is kérdeztem a találkozónk céljára. Érdeklődve figyelem aztán válaszát, aprókat bólintva, jelezvén, hogy rá figyelek és megértettem, amit mond.
- Biztosan lehet vele kezdeni valami. - Bíztató mosolyt küldtem felé, bár konkrét megoldás még az én fejemben sem született. Nem akartam sokáig váratni, hiszen nem jó látni, ha bizonytalan, akitől segítséget kérsz.
- Mikor vetted ezt észre magadon először? - érdeklődtem. Ez fontos lehet, mert nem mindegy, hogy átmeneti problémáról van-e szó, vagy egész életében küzdött ezzel. - Valóban lehet köze a melodimágiához, sőt, valószínű, hogy köze van hozzá. Hasznos dolog, hogy észre vetted ezt magadon. - Én is hátra dőltem a székemen, kezeimet az ölembe ejtve, ahogy gondolkodni kezdtem, mit is tudnék javasolni most az eridonosnak.
- Átmeneti megoldásként tudom javasolni az éneklést, dúdolást. Például, ha egyedül sétálsz valamerre. Az próbáltad már? - Én is szoktam csinálni, bár csupán azért, mert nem bírom megállni, hogy ne dúdoljak magamban a természetet járva. - Ha pedig az nem válna be, kipróbálhatsz egy mugli technikát. - Ezt egyelőre nem fejtettem ki, számomra az egy sokkal távolabbi megoldás lett volna. Ráadásul nem is teljesen értem, hogyan működik. Egy tanárom mesélt róla, akit az erőm elvesztése után kerestem fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=863934#post863934][b]Karamakov Léna - 2023.05.06. 23:39[/b][/url]

Fél szemöldököm felkúszik. Mivel Horog nincs itt helyette is félre billen a fejem és szkeptikusan kémlelem a fiút mielőtt magabiztosan elmosolyodom, hogy a legjobb választ kapja meg:
- Te nyújtottad előbb rá a nyelved - mit várt hát? Azt biztos ne várja senki, hogy nem kezdem el a "Ki kezdte?" játékot, amikor a békámról van szó.
Bólogatok a folytatásra, mert nekem aztán teljesen jó ha nem kategorizál, de felőlem akár meg is tehetné. Tökszósz. Hajlamos vagyok fiús lenni, de ez már másik szint. Aztán a kezem áll meg a levegőben, ahogyan elkapja ezzel a figyelmem is jobban az övé lesz.
- Legyen, hívj Lénának, Andris - majd jól hozzászokom, elvégre tényleg így hívnak. Aztán oldalra néznék, de úgy bámul rám hogy a szemem nem mozdul. Nézek rá vissza, szemöldököm kezd ráncolódni kicsit, amikor még mindig csak nézzük egymást, mint varázstalan a nappali baglyokat. Végül töröm meg egy visszafogottabb nevetéssel és azzal, hogy éppen baromira leköt a guruló deszkája. Milyen szuper jó lenne, ha tényleg ráugorhatnék és mehetnék vele ilyen könnyen, mint ő!
Kezemet zsebembe csúsztatva forgok kicsit jobbra-balra, amíg látom, hogy hezitál a válasszal. Úgy néz ki, hogy bekérdeztem nála, sőt, aztán kicsit meg is lep. De fura ez, eddig mindig kértek szívességért cserébe valamit. Ő egy rendes srác.
Széles mosollyal paskolom meg a karját.
- Rá se ránts - akkorát bólintok, hogy a felfogott hajam is félre csusszan. - Kitaláljuk majd, ezt megígérhetem, mert tényleg megtanulom ha segítesz! Ez szuper! - szökkenek még egyet egyhelyben, ahogy közte és a deszka között jár a tekintetem. Majd oldalra fordulva lépek és magyarázok neki tovább, már azt sem tudom miről. Remélem azért Horog jól van, de a hetedik érzékem azt súgja: rendben lesz az öregharcos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=865128#post865128][b]Kósza Lili - 2023.07.06. 12:20[/b][/url]

Frida

 A szemem felcsillan, és egy kicsit nyugodtabban figyelek tovább.
 A kérdésre kicsit elgondolkozom, nehéz visszaemlékezni, hogy mikortól kezdődött ez a helyzet. Annyit tudok, hogy már Petra előtt sokat időztem apa műhelyében, de azelőttről nem sok emlékem van, így a gitárom kézhezkapását választom biztos időpontnak.
 - Körülbelül 10 éves korom óta legalább. Mivel azóta sokat játszom gitáron, ritkábban veszem észre magamon otthon, de itt néha előjön. - Az iskolára utalok. Előredőlök kicsit úgy figyelek arra amit mond.
 Bólogatva jelzem, hogy próbálkoztam vele séta közben, és bár bevált, sajnos nem tudom mindig alkalmazni.
 - Mikor egyedül vagyok, vagy kutyát sétáltatok olyankor szoktam dúdolni és beszélni csak úgy. - Bolondságnak hangzik, sebaj, már kimondtam. - De nem bánnám, ha egy általánosabb megoldás is lenne, mert sajnos nem mindig veszi jól ki magát, ha elkezdek énekelni.
 A mugli technika említése felkelti a figyelmemet, és ezt az arckifejezésem is jelzi.
 - Szívesen meghallgatnám azt is. - Hálás vagyok az előző tanácsért, és valószínűleg többször próbálom majd alkalmazni, de minél több lehetőség van, annál jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=865616#post865616][b]Frida L. Bergstein - 2023.07.21. 20:55[/b][/url]

Nem is vártam, hogy mindenképpen pontos időpontot tud majd megjelölni. Ezeket a dolgokat sokszor elfedik egyéb tényezők, más történések. Sokszor a képesség maga is hamarabb előbújik, mint ahogy sokan észreveszik, csupán csak apróbb jeleket mutat magából. Ha pedig a gitár és a zene az, ami segít neki a csendben, akkor biztos, hogy a képességével kapcsolatos a dolog.
- És hogy érzed, segít? - érdeklődtem, mikor a dúdolásról mesélt. Hasznos kis dolog az ember saját hangja, az mindig velünk van, ha a hangszerek esetleg nem lennének kéznél. Persze nálunk az is ritkán fordul elő. - Tudom, furcsa érzés lehet, főleg, ha összetalálkozol valakivel - együttérzően mosolyodtam el, mert rám is néztek már furcsán, mikor énekeltem séta vagy csak üldögélés közben. Arra is emlékszem, hogy diákként mennyire zavartak azok a nézések. - De én a helyedben megpróbálnám kizárni azt az érzést. Én mindig arra szoktam gondolni az ilyesmi helyzetekben, hogy kevesen értik meg, mit jelent számomra az éneklés és a zene. Amíg pedig nem érzik át, mindegy, hogy az ő szemükben furcsa, ha valaki az utcán énekel. - Ezek a gondolatok segítettek kizárni a bámészkodókat, és segítenek a mai napig is.
- A mugli technika alatt pedig egy szerkezetet értek, amivel zenét lehet hallgatni. Walkman a neve, ha jól emlékszem. Ezt szerintem még felrúnázni sem kell, így talán egy olcsóbb megoldás. Hallottam ennek modernebb változatairól is. Szívesen utánakérdezek, ha szeretnéd - mosolyogtam rá kedvesen. - Vagy utánanézhetünk közösen is a könyvtárban, ha gondolod. Hallottam már rúnákról is, amikkel kezeltek hasonló problémát, annak viszont mindenképp utána kell, hogy olvassak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=866049#post866049][b]Kósza Lili - 2023.08.10. 13:32[/b][/url]

Frida

- Igen, szerencsére - válaszolok rövid szünet után. Tanácsára hümmögve bólogatok, és gondolatban feljegyzem, hogy hazafelé kipróbálom. Nem biztos, hogy egyszerű lesz, de ha belejövök akkor az elmondottak alapján könnyebb lesz a helyzet. Mindenesetre még kísértenek a furcsálló kifejezése a járókelőknek.
- Érdekesen hangzik, szívesen kipróbálnám - mondom izgatottan, de hamar visszaveszem a hangerőt, mert elkapom egy távolabb ülő diák rosszalló pillantását.
- Köszönöm szépen a segítséget, én is mindenképpen utánajárok a dolognak - Hálásan elmosolyodom, sokkal nyugodtabban dőlök hátra. Így, hogy ennyi lehetséges megoldást találtunk a problémára, már nem is olyan ijesztő. Arról nem is beszélve, hogy ez a társalgás segített megbarátkozni a melodimágia gondolatával.
- Mikor érne rá, hogy körbenézzünk a könyvtárban? - A kérdés véletlenül csúszott ki, de talán nem udvariatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=866532#post866532][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.02. 22:31[/b][/url]

Néhány diák állta útját a tanulószobánál, de észlelvén őt, hamar férrelibbentek előle. Ismét megállt egy portré tövében, mely a bejárat mellett terebélyesedett a falon. Egy öregember köhécselt ki a keretből, ahogy próbálta félrehessegetni az arcába torlódó gőzfelhőt, amit az imént kotyvasztott bájitala eregetett magából.
 - Miklós... - lehelte lemondóan köszönés helyett, mire a portréalak riadtan pillantott fel a munkájából.
 - Szentséges szalamandra! - kezdett rá jobban legyezgetni a gőzt, mintha ezzel sikerülne bármit is javítana reputációján a néni szemében.