Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hallgatja Zsófit és igyekszik elképzelni a jelenetet, amit a lány leír, de őszintén szólva egyszerűen nem látja maga előtt az elhivatott és meleg mosolyú Feigler Gábrielt. Abban sem biztos, hogy egyáltalán szereti, nemhogy a "maga módján". És ezen az elemi mágia még tovább rontott. Az indifferenciából kétkedés és gyanú lett. A hangján is hallani a következő mondatnál, hogy mennyire hitehagyott ebben a témában.
- Nah. Még ha a világ legjobb elemi mágusa lennék, szerintem az ő szemében akkor is attól még elemi mágus vagyok.
Lehet, hogy csak Anna pesszimizmusa az egész, lehet az is, hogy sajnos pont beletenyerelt, de ezt csak Gábriel tudja valójában.
Pislogás nélkül veszi tudomásul, hogy a szarkazmusa úgy lepattant, mint pajzsbűbájról a lefegyverző átok. Jó, akkor ilyen fajta dologgal nem próbálkozik inkább, ez tök ciki. Miért van az, hogy a filmekben és könyvekben a szereplők frappáns replikái mindig betalálnak, míg az övé... mindegy.
Lemondóan leereszti a vállait, mert a nő érvelése végülis teljesen jogosnak tűnik. Attól még yuck és too much, Anna még határozottan zavarba jön ezektől a romantikus témáktól.
- Okés, akkor nem tabuk a ciki történetek. - Bólint, bár tudja, hogy ilyen fiúkkal kapcsolatos mellélépésektől annyira nem kell tartania. Mármint nem rohan utánuk és ők sem rohannak utána. Ez elég nyugodt status quonak tűnik az életében egyelőre.
- Egész addig nem pörögtem ezen gondolatban, amíg nem kezdte el mindenki mondogatni, hogy mennyire veszélyes. - Aztán csak úgy átragadt. Emlékszik, hogy az eredeti reakciója nem volt vészes. Még arra is gondolt, hogy ez tulajdonképpen egész menő, de aztán csupa olyan felnőtt vette körbe, akik magyaráztak és magyaráztak, és folyton figyelmeztették mindenre.
- Meg.. elég megalázó lenne, ha a saját apám vinne be a zengőbe. - Volt egy komoly """apa-lánya""" (sok idézőjellel) beszélgetés arról, hogy ha Anna nem tanulja meg kontrollálni magát és bármi történik, Gábriel zokszó nélkül viszi majd be, nem érdekli, hogy a saját lánya.
- Hát - most először tördeli a kezét zavartan, mert bár mikor az anyjának mondta el, a nő lelkesnek tűnt és mosolyogva támogatta, azért tudja, hogy az "álmai" kicsit gyerekesnek hangozhatnak.
- Író, jó lenne, ha író lehetnék. Semmi köze a tűzhöz mondjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ez szívás.
Csúszik ki a számon talán kicsit meggondolatlanul, de őszintén. Tényleg az, ha így tekint rád az apád, én már csak tudom, engem a nevére se vett, és évek óta dolgozunk azon, hogy a kapcsolatunk jó legyen. Nem volt rossz, bárcsak az lett volna, semleges volt, és annál nincsen rosszabb, azt nem tudod könnyen elmozdítani.
- Mert az emberek mindig pesszimisták és katasztrofaturisták. Leginkább egyzserre, ráadásul a médiumok is sokkal szívesebben hoznak le olyan cikkeket, mint az amputoportálás, az elszabadult sárkány meg a megcsalások. A jó dolgok valahogy mindig később kerülnek a felszínre, mert elnyomja őket a dráma. Ezért gondolja valaki azt rögtön, hogy veszélyes az eleme. Különösen a tűz esetében.
Tudom, hogy ez így nem a legvigasztalóbb, és azt sem kérhetem, hogy ezt el is higgye nekem, csak mert én vagyok a felnőtt és azt mondtam. Én is utálom az ilyen magyarázatokat, és tudom, hogy az, ha gyakorlati példán keresztül mutatja meg az ember, sokkal többet ér. Így hát, ha még csak szóban is, de gyakorlati példákat vonultatok fel én is.
- Egy kívülálló, aki sosem tapasztalja meg az elemek erejét többnyire úgy idézi fel az elemeket, hogy tudsz vizet fakasztani, ami jó, fel tudsz támasztani egy haldokló növényt, ami jó, le tudod hűteni a levegőt, ha nagyon meleg van, ami jó, és fel tudod égetni az egész várost, ami rossz. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy képes vagy manipulálni egy ember vérét, a beleegyezése nélkül, képes vagy szándékosan előidézni egy földrengést, amibe emberek halnak meg, képes vagy elektromos támadó ártásokat létrehozni és képes vagy arra, hogy egy kihülés közelébe kerülő ember testhőjét megemeled. Akkor ki is a veszélyes? Ilyen alapon a másik három az, míg te nem vagy. A tűz mindig is a legveszélyesebbnek lesz tulajdonítva, Anna, még ha a fejünk tetejére állunk is.
- Igen, ez nem is hangzik úgy, mint a legjobb összekovácsoló pont.
Valószínűleg, ha csodálatosan elsajátít mindent, akkor sem lesz jobb a helyzet közöttük, és sajnálom őt, mert egyik gyerek sem érdemli ezt. A saját helyzetem hatására fogadtam örökbe Erikát, és, ha tehetném nem ő lenne az egyetlen, csak hát, egyedülállóként nem olyan könnyű.
- Ez nem biztos, mert az írás öröme, az ihlet, a kreativitás, ezek mind éltetik a tüzet, ezért érzed néha azt, hogy ki akar szaladni belőled, mert annak, ha írsz is van egy adrenalinfoka, és a tűz ebbe kapaszkodik. Tudom, hogy ezt furcsa elképzelni, nem is biztos, hogy jól adom át, de figyeld meg egyszer azt, hogy milyen bizsergés fut végig a bőröd alatt, amikor írsz. Ott lesz, a különös kis érzés. Viszont, mit szólnál, ha egy kis gyakorlati része is lenne a mai napnak. Csak egy kis egyszerű. Én az elején mindig apró lángokat hívtam elő, főleg az ujjaim hegyén. Alakokat, formákat készítettem belőlük, és ezzel szórakoztattam a Podinomat, aki most úgy csinál, mint aki elbújt, de valójában az a párna kisebb, mint a feje.
Eddig nem pillantottam rá, de a szemem sarkából láttam, hogy milyen büszke arra, hogy elbújt, és valójában nem szoktam soha elvenni a kedvét ettől, sőt, sokszor játszom vele, hogy nem látom, pedig ott van, ő meg boldog, amit a narancssárga füsttel jelez nekem. Vagy ez, vagy túl agresszívnak tart.
- Megpróbálod, nos előcsalogatni a rejtekéből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Elég sok dolga volt mostanában, az idejének nagy részét a kviddics kötötte le, sokkal több edzést vállalt be, mint korábban, és még akkor is űzte, mikor a többiek már jóízűen pihentek. Mindent megtett azért, hogy ilyen téren beinduljon a karrierje, de a tanulmányairól sem feledkezhetett meg, hisz már közeledett a vizsgaidőszak. Dominak pedig bele kellett húznia, mert akadt néhány tárgy, amit elhanyagolt és azokból ráfért némi pótlás. Egyeztetett is az egyik idősebb levitással egy időpontot, aki némi sarlóért cserébe korrepetálta, csakhogy közbe jött egy kis extra tevékenység. Az iskolába ugyanis érkezett néhány vendég, akik házi kedvencüket is magukkal hozták, a professzor pedig éppen az eridonost csípte nyakon és kérte meg, hogy vigye már le a kutyát egy kis sétára, míg a vendégeinek részletesen bemutatja az iskolát.
A srác annyira nem volt elragadtatva a feladattól, nem is értette, hogy miért épp ráesett a választás, inkább csak úgy sejtette, hogy mindez puszta véletlen volt, s ha mondjuk Levi sétált volna arra, akkor most ő vihetné ki a kutyát. Az eridonos egyébként szerette az állatokat, meg is sétáltatta tisztességgel az ebet, de az órájára pillantva már látta azt, hogy közeleg a korrepetálás időpontja, arról pedig nem akart lemaradni. Úgy döntött, hogy a kutya is megy vele, s amíg a professzor tovább diskurál a vendégeivel, addig ő a tanulószobán lesz az ebbel. Ott majd ad neki némi rágcsát, meg egy kis vizet.
Be is fordult a helyiségbe, kezében a pórázzal, az eb túlságosan lekötötte a figyelmét, még beszélt is hozzá, leguggolva megvakargatta a fejét, aztán majd csak amikor felegyenesedett, akkor vette észre, hogy ki van a helyiségben. Zsolna. Egy pillanatra megtorpant, pillantása is megakadt a lányon, akit már jó rég nem látott. Egészen pontosan azóta a szilveszteri este óta, amióta a levitás kidobta a srác szűrét. - Szia - köszönt oda, de ekkorra a kölyök már szaladt is, s mire Domi megfogta volna a pórázt, már Zsolna körül szimatolt.
- Nem szabad, viselkedj - Domi utána lépett, elkapta a pórázt, és megpróbálta fékezni a kutyát. - Bocs, még annyira nem tud viselkedni, ahogy látom...- jegyezte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Noha megfogadtam, hogy semmi nem zökkent ki, a vékony vakkantásra csak összevonom a szemöldököm. Itt már mindenkinek kutyája van? Félreértés ne essék, én szeretem Berciét is, de mégsem olyan, mintha a sajátom lenne, és hiába mondta a nagybátyám, lehet róla szó, most én érzem úgy, hogy nem férne bele az időmbe. Talán... talán majd vizsga után. De hallom az apró körmök kaparászását a padlón, és mire felemelném a fejem, már a térdemen is áll a kis plüssgombóc.
- Hát szia - mosolyogva vakarom meg a füle tövét, meg a buksiját, még el is nevetem magam, ahogy megnyalja a kezem. Hát mennyire édes már.
- Persze, mert még kölyök... behoztad ide, ahol egy csomó ismeretlen új szag éri... nem csoda, hogy izgatott, nézd már, hogy csóválja a farkát - nem bírom megállni, hogy ne olvadjak le a székről, noha a társára még csak rá se nézek. Kijjebb húzom a székem, hogy a kutyu, ha úgy van, kényelmesebben hozzám férjen. És akkor ennyit arról, nem vonja el a figyelmem. De neki... neki megbocsátom. Mármint a kutyunak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Már odalent az udvaron se volt könnyű dolga a kölyökkel, erősen kellett fognia a pórázt, mert Zsömi aztán mindennek is nekiindult és volt is benne erő. Mindent meg akart szimatolni, minden érdekelte, a levegő mozgatta, hosszú fűszálakra meg úgy ugrált, mintha csak halálos ellenfelei lennének. Vicces volt a kölyök, Dominiknek odahaza volt is két kutyája, ezért egy kicsit a nosztalgia is elfogta most, hogy vigyázhatott egy kicsit Zsömire.
Azt viszont nem gondolta, hogy nem volt elég neki a kinti ugrabugra és mókázás, úgy hitte, hogy jól kifárasztotta Zsömit, aki majd aludni fog a Tanulószobán, ám ehelyett az eb inkább Domi exére kezdett el ugrálni, s nagyon úgy tűnt, hogy kedveli a levitást.
- Hát látom, nem gondoltam, hogy ennyire aktív lesz - megvakarta a tarkóját, sóhajtott is egyet, de azért elmosolyodott, mert tetszett neki a kis hülye szőrmók. - Zsömi, nyugi - bár láthatóan a levitást nem zavarta a kutyus aktivitása, Dominik azért közelebb lépdelt és le is guggolt, hogy elkapja a bundást, ám az eb gondolt egyet, és felugrott Zsolna ölébe.
- Na tessék, te lettél az új játéka. Van kedved rá vigyázni? - végül is, neki mindegy, bár őt bízták meg, ha Zsolna vállalja az eb további felügyeletét, akkor Dominik nyugodtan tanulhat majd, csak tudná, hogy hol késik az a korrepetítor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A kutya kellően eltereli a figyelmem, és talán pont ez az eridonos szerencséje is. Nem biztos, hogy alapjáraton ennyire nyugodtan tudnám kezelni már azt, hogy hozzám szól, de mivel a lihegés elnyomja valamelyest a szavait, én boldogan szentelem minden figyelmem a szőrgombócnak.
- Adtál már neki vizet? Szerintem szomjas - vonom össze a szemöldököm. Hiába van kint hideg, a bundája irtó melegen tudja tartani. Elnevetem magam, mikor az ölemben köt ki, és megrázom a fejem.
- Nem. Tanulok. És gondolom rád bízták. Ez nem olyasmi, amit lepasszolhatsz, hogy aztán valami másra cseréld - még mindig a kutyát simogatva, kicsit felszívom magam. Így a szavaim is keménynek tűnhetnek, de a simogatást nem hagyom abba. Dominiknak irtó nagy szerencséje van, hogy itt a szőrpamacs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Basszus, a víz - erről bizony megfeledkezett, pedig a gazdája is kérte, hogy többször is adjon neki, mert a kölyök sűrűn szomjazik. A befogására tett kísérlet közben nem sikerült, de a srácot nem zavarta annyira az, hogy a lánynál kötött ki a kutya, hisz úgy tűnt, a levitás sem viszolyog az ebtől. Más esetben már el is vette volna tőle, így viszont még kapóra is jött a dolog, mert neki lett volna jobb dolga is. A lány megjegyzésére azért felhúzta egy kicsit a szemöldökeit, mert a hangjában volt némi él, és a mondandójában is.
- Nem lecserélni akartam, csak nekem is tanulnom kéne, és úgy tűnt, hogy elvagy vele - sóhajtva rázta meg a fejét, inkább nem szólt semmit, csak felegyenesedett és arrébb sétált, míg kutakodása közben nem talált egy üres üvegedényt az egyik polcon. Azt leemelve visszasétált hozzájuk, a földre tette a  tálat, pálcájával pedig vizet varázsolt bele a kutyának, majd elrakva a varázseszközt, kiemelte a lány öléből a kutyát. - Gyere Zsömi, igyál - letette a kutyust és úgy forgatta, hogy az megtalálja a neki szánt vizet. Némi szimatolás után neki is állt lefetyelni a vízből, Domi közben a földre ült, s a bal térdén megtámaszkodva figyelte a kutyát, majd Zsolnára pillantott.
- Azért ha rám nézel, még nem fogsz porrá égni - jegyezte meg, mert úgy vette észre, mintha a lány még mindig haragudna rá, noha inkább Dominak volt oka haragudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ezt nem mondod... szegény - persze az utóbbit már a kutyusnak mondom, teljesen megértve, hogy elég sanyarú órái lehetnek Domi mellett. Bár nem tudom, miért vagyok meglepődve, a fiú nem a nagy figyelméről híresült el. A szememben legalábbis biztos nem.
- És naivan azt hitted, hogy míg te tanulsz, ő majd meghúzza magát egy sarokban? - sóhajtok fel, még mindig mosolyogva nézve a kutyut, aki nem úgy tűnik, hogy mostanában le akarna ereszteni. Segítek neki letenni az ölemből, nehogy még baja legyen, ezzel persze nem tudom elkerülni, hogy hozzá ne érjek, de szinte abban a pillanatban el is húzom a kezem. Vissza is húzom a széket, hogy akkor folytassam a tanulást, de kezdek róla lemondani, tekintve, hogy mindketten sátrat vertek mellettem.
- Domi... végeztünk - hát tessék. Ránézek. Nem ezt szeretné látni, de én se szeretném azt látni, akit látok. Én ezt a fiút szerettem. Ő pedig úgy bántott meg, ahogy más már nem tud.
- Mit akarsz még tőlem? - halkan teszem fel a kérdést, hisz egészen idáig is tökéletesen elvoltunk. Elég nagy ez a kastély kettőnknek. Én szépen nem járok arra, amerre tudom, hogy felbukkanhat, ő meg... ő meg akár arrébb is ülhetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ja, nagyon szegény. Majdnem a bokám tört, úgy futottam utána odakint - jegyzi meg, ő azért annyira nem sajnálja a kis ebet, mert azért nem fog elpusztulni, most például bőven kap majd vizet.  - Nem, úgy gondoltam, hogy szaladgált már annyit, hogy alszik egy órácskát, amíg lemegy a különórám - felelt a lánynak, akinek a részéről még mindig érezte azt a távolságtartást, amit azon az ominózus estén. - Elbíro..m - letenné ő egyedül is, de a lány mégis csak belekontárkodott. Domi közben fel is pillantott rá, Zsolna meg úgy kapta el a kezét, mintha az eridonos leprás lenne. Néha gondolt arra, hogy vajon mi lesz, ha majd újra találkoznak, de nem hitte volna, hogy még ennyi idő után is ilyen ellenségeskedésben lesz része. Egy részének ez valahol rosszul esett, főleg azért, mert olyan durván lett faképnél hagyva ott azon a szilveszteren. Ettől függetlenül már el tudott vonatkoztatni ezektől a dolgoktól, és egyébként tényleg érdeklődött a lány felől, hisz régen nagyon sokat jelentett neki a vele szemben ülő lány.  - Csak megkérdeztem, hogy hogy vagy. Miért kell azt gondolnod, hogy bármit is akarok? - értetlenül ráncolta a homlokát, aztán felegyenesedett és arrébb is sétált a széktől, az egyik távolabbi fotelhez, abba dobta le magát. A kutyát viszont ott hagyta Zsolna mellett, aki tovább lefetyelte a vizet.
- Merlin, ki érti a nőket? - sóhajtott a plafont bámulva, természetesen bosszantotta ez a helyzet. - Most már komolyan nem is lehet egymásnak köszönni, Zsolna? - szólította a nevén hosszú idő után a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

És ez az, amihez nekem semmi kedvem. Felületes mizu beszélgetéshez, eljátszani, hogy persze, lehetünk mi jóba. Á, nem bántott meg, nem... megrázom a fejem, és összeszedem a cuccaim, mert ha már tanulni nem tudok, legalább ne megint egy terem közepén kelljen már összeomlanom. Hiába szereztem nagy rutint benne mostanában. A kutyura nézek, őt... őt sajnálom itt hagyni, de visszatartó erőnek nem elég.
- Életemben először lefeküdtem valakivel, akit szerettem. Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... teljesen mindegy, hogy poénból, vagy nem... megtette. Őszintén sajnálom, hogy nem tartozol azok közé, akikkel szívesen találkozom. Nyilván az is az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem akarok minden adandó alkalommal ezzel szembesülni. Elfelejteni akarom. Téged is. Akkor talán lesz majd egy nap, mikor nem utállak - halkan beszélek, mégis jól érthetően, és csak a végén emelem el róla a tekintetem, addig egész végig a szemébe nézek, ugyanolyan arccal, mint szilveszterkor. Ha most sem érti meg... hát én azzal már nem tudok mit kezdeni. Nem is akarok.
Elindulok kifelé, hogy inkább hallgassam Bella tapasztalatait az új Spa-ról, ha már a tanulásról mára már lemondhatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kérdően pillantott a lányra, aki már pakolta is össze a holmiját, mint aki menekülni akar. Dominik nem értette ezt az egészet, hisz ő is túl tudott lépni a sérelmein, és már nem érezte azt a haragot sem. Ilyen típus volt, valamiért az idő múlásával képes volt megbocsájtani az embereknek, talán emiatt is volt annyi barátja. Most viszont a lány kinyitotta zsebében a bicskát, s bár nem hitte volna, hogy még fel tudja bőszíteni, most mégis sikerült neki. Nem akart felszállni erre a buszra, de az arisztokrata Bánffy lány felráncigálta rá. Dominik felpattant a fotelből, s mielőtt a lány távozhatott volna, elállta az útját, tenyerével támasztotta meg az ajtót, ezzel elzárva maga mellett a menekülési útvonalat. - Mondod mindezt úgy, hogy három nappal előtte a tanárodat ölelgetted - vetette oda a lánynak a szavakat, miközben vádlón fúrta pillantását Zsolna tekintetébe. - Láttam a képet. És gondolhatsz bármit, de nem azért feküdtem le veled, mert egy strigula voltál. Utálhatsz emiatt, de attól még jó lenne, ha magadba néznél és őszinte lennél saját magaddal, hogy ki végett ért véget az egész. Én szerettelek, de már az elejétől kezdve csak azt nézted, hol rontom majd el. Hát tessék, végül is, elérted a célod. Menj csak - ekkor emelte csak el a kezét, ezzel szabad utat engedve Zsolnának, s a tekintetét is elfordította a lányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én tényleg lezártam, és próbálok egyáltalán nem gondolni az eridonosra, ami mostanság teljesen jól megy, hogy a gondolataim valaki más arca teszi ki. Most is. Pedig csak felemlegeti, arcom mégis ellágyul, ahogy arra gondolok, meg a biztonságra, amit akkor éreztem a káosz közepén. Szinte fáj, hogy visszatérve a jelenbe, most nem érzem. Most csak Domit látom, aki nem fogja nekem a tekintetével sugallni, hogy minden rendben.
- Ki miatt, Dominik? Ki miatt kellett alapból elmennem a bálról? Ki taszított a karjaiba? - szinte suttogom a kérdéseket, de dühösen, mert felhúz, ahogy dr. Lainest szóba hozza. Semmi joga hozzá, ráadásul ezen a ponton arra is rájövök, honnan indult el a pletykaáradat.
- Nem a hibáidat láttam, próbáltam veled megértetni, hogy nem egy világ vagyunk. Látom, még most sem sikerült megértened, különben nem vagdalóznál ilyesmivel. Az a férfi úgy ért engem, ahogy te soha nem fogsz... az a férfi ott volt mellettem, és segíteni próbált, hogy rendbe hozzuk a dolgainkat. De megint csak a saját büszkeségedet helyezed előtérbe. Okolj nyugodtan. - sétálok el mellette megrázva a fejem. Nem, nem akarok ebbe már belemenni. Annyit nem ér az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Összepréselte az ajkait, ahogyan szemöldökeit is összeráncolta, hallva a vádakat. Még hogy ő taszította a másik karjaiba! Egész eddig, hónapokig nyugodt volt, és most a levitás fél perc alatt felidegesítette őt.
- Lehet, hogy nem vagyunk egy világ Zsolna, de Te meg sem akartad érteni az én világomat, én legalább megpróbáltam a Tiédet! És tudod mit? Már nem bánom, hogy vége lett, mert Te sosem szerettél úgy, ahogyan én Téged. És ez rohadtul nem a büszkeségről szól! Kidobtál, mint egy kutyát és meg sem hallgattál. És most még úgy teszel, mintha csak arra mentem volna, hogy meghúzzalak? Összetévesztesz a professzorral - veti utána, mert meggyőződése, hogy a tanár úr visszaél a hatáskörével, és ki tudja, hány diáklányt húzogat meg csak úgy, hobbiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg nem akarok ebbe belemászni, semmi értelmét nem látom. Menni akarok, el innen, míg tudom moderálni magam. Míg ha csak egy pillanatra is, de eszembe jut, hogy mi egyébként együtt voltunk. Viszont dühös vagyok, mert olyas valakit kever bele, aki nekem tényleg fontos, és még tetézi is.
- A helyedben én is gondolkodnék... - megtorpanok. Veszek egy mély levegőt, de tudom ez már felesleges, Dominik átlépett egy határt. Megfordulok, hogy merev, rezzenéstelen arccal nézzek a szemébe.
- Vajon miért van az, hogy a szerelmed kidobott, mint egy kutyát.... a másik meg bepakolt friendzoneba, szintén egy idősebb pasi miatt? - attól, hogy nem beszéltem, vak sem voltam. Sőt, utaltam is rá. Kivárok, látni akarom, mekkorát üt. Dominik még mindig nem értette meg, ki vagyok én. Hát tessék.
- Inkább ezen gondolkodj ahelyett, hogy valótlanságokat hordasz össze, aztán terjeszted, mint valami ostoba gyerek - még egy rideg mosolyt is megejtek, aztán tényleg sarkon fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Dominik annyi hónap elteltével már el tudta volna engedni a sérelmeit, legalábbis ezt hitte és így is tűnt az elején, hisz normálisan viselkedett. Tényleg kíváncsi volt a Bánffy lányra, hisz volt idő, amikor mégis csak szerette őt.  A levitásnak viszont sikerült őt felhergelnie azokkal a valótlan vádakkal, Dominik pedig semmit sem gyűlölt jobban annál, mint hogy hamis dolgokat állítsanak róla. Márpedig most nagyon úgy tűnt, hogy a lány tévhitben élt, Domi pedig hiába is akarta volna meggyőzni, hajthatatlan volt. Mi több, nem csak hogy gondolkodni nem akart, de nagyon durván és nyersen vágott vissza a fiúnak. Az eridonos ledöbbenve nézte a másikat, mintha a levitás teljesen új oldalát ismerte volna meg. Egy olyan oldalát, ami nagyon nem jó. Meghökkent őszintén szólva, vissza tudott volna vágni nagyon csúnya szavakkal, de tartotta magát, hogy ne fokozza ezt az egészet. Ajkait összepréselve, vádlón, s csalódottan nézett a másikra, aztán megrázta a fejét, majd szavak nélkül hátat fordított neki és visszasétált Zsömihez, aki időközben már a földről nyalogatta fel a vízcseppeket.
- Enned is kéne valamit - sóhajtva túrt az állat bundájába, aztán pálcájával varázsolt neki egy kis ételt, hogy aztán kutyaszitterként várakozzon tovább, míg meg nem érkezik a korrepetítora.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Még halványan dereng, hogy amikor idekerültem a Roxfortból, olyan szinten előrébb tartottam azoknál, akikkel egy évfolyamba osztottak, hogy körülbelül másfél évig a kisujjamat se kellett megmozgatnom, hogy kitűnő legyek. Az érdemjegyek egy kivételével meg is maradtak így, ám az, hogy semmiféle erőfeszítésembe nem kerül eminensnek lenni, már a múlté. Főleg, ami az alapképzés utolsó évét, vagyis a mostanit illeti.
Olyan izzasztó feladatokat kaptam, hogy már nincs is hangulatom Theony-t basztatni, amiért nem sikerült a VAV-ja. Ha nem kapom össze magam, de mocskosul, akkor... nem, azt a szégyent el sem tudom képzelni, hogy engem, egy Sallowt, egy ilyen középszerű iskolában meg.. meg.. még gondolatban sem vagyok képes kimondani.
Szóval egyre több időt kezdek a könyvtárban és a tanulószobában tölteni, az óráim után gyakran éjszakába folyóan még az ágyamban is csak a tankönyveim bújni. Mint valami megszállott, komolyan.
De most először csapott meg a kudarc szele, és nem kicsit ijesztő. Nem engedhetem meg, hogy bárki és bármi kizökkentsen, és igen, az év elején is úgy fogok készülni, mintha a vizsgaidőszak sötét fellege már felettem lebegne.
- Nem mész el innen! - förmedek rá a macskára, ami a lábamnak dörgölődzik.
A díszes asztalnál ülök, és bár nem emelem meg a hangom, mégis valósággal szétrobbantja a csendet. Többen felém néznek, de még a macska is úgy bámul rám, mintha én lennék a rohadék.
- Hess! - ismétlem meg ismét, de persze az öntörvényű állat csakazértis nekifejel ismét a lábszáramnak.
Ingerülten fújok egyet, majd kirúgom a székem, és pálcát rántok. Egy villanás csak, aztán a macska repül ki a nyitott ablakon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy beadandón dolgozik, sárkánytanra. Kicsit még mindig tart Brightmore-tól, de élvezi a sárkánytant, főleg, mióta mestertanoncként komolyabb szinten is foglalkozik vele. Nem gondolja, hogy sárkányokkal fog foglalkozni egyszer, de magizoológusként mindenképpen szükségesnek érzi, hogy képben legyen.
Vannak néhányan körülötte, de a tanulószoba azért jó, mert itt még a sok ember is csendben van. Semmi sincs, ami megzavarja a tanulásban, vagy kizökkentse lelki nyugalmát. Általában. Sadie hangjára azonban most Ramóna is felkapja a fejét. Elsőre nem jön rá, miért háborodott fel a rellnos, de még mielőtt az pálcát rántana, kiszúrja az állatot. Rami örömét leli abban, hogy a kastélyban szabadon mászkálnak az állatok, de ezek szerint ezzel nincs mindenki így.
Szemei kikerekednek, ahogy a varázspálca a macskára szegeződik, de nem reagál elég gyorsan, hogy megakadályozza a szerencsétlen esetet. Gondolkodás nélkül pattan fel. Nem is nézi, kivel áll szemben, csak az állatot akarja védeni.
- Hé! Mit művelsz?! - Hangja tőle szokatlanul erősen, élesen szólal meg. Ritkán hallani kiabálni, de mikor megteszi, akkor az erősen szól.
Közelebb is lép a prefektushoz és csak ekkor tűnik fel neki, hogy már ismerik egymást. Megszeppen ugyan, de dühe nem hagy alább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Rendkívül frusztrált vagyok, de még így sem akarnék szándékosan ártani egy állatnak. Egy másik ember, az egész más kérdés, de nem vagyok állítkínzó. Mégis hamarabb kerül a kezembe a pálca, minthogy átgondolnám, mit is csinálok, de végső soron, úgy érzem, még így is jobb, mintha belerúgtam volna a macskába.
Ugyanis ahogy nyávogva kirepül az ablakon, nyugtázom magamban, hogy nem ez volt a legjobb döntés, amit ma meghozhattam, de legalább nem öltem meg. A védőbűbájoknak hála senki sem tud véletlenül a halálba zuhanni, és a macska is szépen lelassul még a földet érés előtt. Feldúlt lesz és valószínűleg bemenekül az erdőbe, a gazdája pedig sose látja többé - de nem lesz baja, legalábbis nem tőlem.
Amire viszont nem számítok, hogy valaki belém áll érte. Végképp nem arra, hogy épp ez a csaj.
- Kártevő irtás - felelek a döbbenetemet nyeldesve, mert azok után, hogy legutóbbi "értekezésünk" alkalmával jóformán két szót alig tudtam kihámozni belőle, most konkrétan leüvölti a hajam.
Még közelebb is lép hozzám, de csak mintha ekkor regisztrálná, hogy kivel találta szembe magát. Becsülendő, nem húzza egyből össze magát gyáván. Magát képtelen volt megvédeni, hagyta, hogy a földbe alázzam, de amint pálcát emelek egy macskára, kinyílik a csipája? Vajon tudja, hogy jól van az állat, vagy azt hiszi, megöltem?
- Talán valami gond van, sárvérű? - nézek rá mereven, nem hogy megemelve, de szándékosan lehalkítva hangomat, hogy lehetőleg csak ő hallja.
Közönségünk is van, de inkább az érdekel, mi van benne, mit tudok előhozni még. A sértő megnevezést viszont keserűnek érzem a nyelvem végén. Mintha már nem állna rá úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egytől tízes skálán mennyire gáz egy fiatalabbtól segítséget kérni? Van az a pont - és ez általában hamar eljön -, amikor magasról telibe fossa, hogy ki mit gondol erről. Neki arra van szüksége, hogy valahogy átmenjen majd mágusjogból az év végi vizsgán. Átkozza a napot, amikor felvette a tárgyat, de már nem adhatja le. Rohadtul nem mondták, hogy ezt is tanulnia kell majd, viszont mint utólag felhomályosították, a jogi alapokat majdnem mindenhol lenyomják a torkukon. Szóval hallgathatja egész nap, hogy mit szabad és mit nem. Mintha ne tudná alapból. Kívülről fújja... A sok jogi szöveg olyan, mint egy bemagolandó színpadi szerep. A tudomány akkor állt meg nála, amikor belekérdeztek az összefüggésekbe.
Határozott léptekkel ront be a szobába, majd szétnéz a jelenlévőkön. Csettint a nyelvével, amint meglátja Lilit az egyik asztalnál ülve, s megindul felé. Szüksége van rá. Reméli, hogy a családja nem neheztel már rá, amiért a tavalyi üvegház látogatáson figyelmetlenségből leverte azt a ritka növényt, de most úgy érzi, bármit megtenne a segítségéért, mert a srácoktól hallott a korrepetálásairól, na meg azt is mondták, hogy nem az a tipikus stréber kinézetű csaj, hanem csinos. Nem tévedtek.
- Szia... Lili. Izé, zavarhatlak? - lép oda mellé, s nem úgy tűnik, mint akit érdekelne egy nemleges válasz. Fúj egyet, majd folytatja. - Rajmi vagyok amúgy, talán emlékszel is rám. Figyelj, ki tudsz segíteni mágusjogból egy kicsit? - támasztja meg kezét az asztalon, ahogy fölé hajol hízelgő hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kevés dolog van, ami feldühíti a navinést, ám Sadie-nek sikerült találnia egyet. Ramóna nem bírja nézni, ha állatokat bántanak. Ezért már általánosban is piszkálták. Ő azonban büszke volt magára, mikor sikerült megvédenie egy-egy pókot vagy szarvasbogarat. Most is hasonló szándékai vannak.
- A macska nem kártevő. - Ezt mint tudományos tény jelenti ki. Kicsit veszít hangja erejéből, de továbbra is dühös és félti az állatot odakint. - Háziállat. Nem él túl, ha túl sokáig odakint van. - Az erdő veszedelmeiről nem is beszélve. Egy-két nagyobb ragadozómadár is leselkedhet rá. Az eszébe sem jut a vörösnek, hogy esetleg van egy gazdája is az állatnak, akit rosszul érint majd az eltünése, az ilyesmikkel kevesebbet törődik. Jobban érdekli a macska biztonsága.
- Az a gond, hogy bántottál egy állatot, aki nem tud a mágia ellen védekezni! - Valamivel ismét erélyesebben szól, de nem a gúnynév zavarja. Van számára valami a rellonos hangnemében, ami ellen nem tud másképp védekezni. Nem megy hozzá közelebb, annyi bátorsága nincs, de dühe táplálja még éppen eléggé, hogy visszaszóljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az első döbbenetemet lassan felemészti a felháborodás, amiért ez a mugliivadék veszi a bátorságot, hogy számon kérjen. Ha a származásomat nem is vesszük figyelembe az övével szembeállítva, akkor is prefektus vagyok. Megbüntetni ugyan nem fogom tudni, de ez mindössze annyit jelent, hogy öregebb nálam egy kicsit.
Mégis van annyi eszem, hogy ne emeljem meg a hangomat, így aki lemaradt volna a macska röptéről - és nem sokan figyeltek -, könnyedén hiheti őt az agresszornak. Persze ezen majdnem elnevetem magam, még egy puffskeintől - amit azt hiszem golymóknak hívnak errefelé - is jobban tartanék, mint tőle. Ugyanakkor van némi hírem már a falak között, nem hiszem, hogy bármi esetben is nekem adnának igazat, ha rám veti magát a navinés. Szóval jobb lesz csínján kezelni a dolgot, amíg közönségünk van.
- Ha kárt okoz, nekem az - söpröm félre a kérdést egy vállrándítás keretében. - Zavart. Rabolta az időmet. Az idő pedig kincs, mint biztos tudod, és ha elveszik, az károkozás. Most épp te is egy kártevő vagy.
Csak most, röptében dobálom össze a gondolataimat, voltaképp egy pillanatig nem gondoltam ezelőtt semmi ilyesmit, de most egész logikusan hangzik. Azt mégse mondhatom, hogy a frusztrációm vezettem le az állaton.
És a legfrusztrálóbb, hogy hiába is volt, mert jött a helyébe egy sárvérű kis görcs, és őt sajnos nem repíthetem a drágalátos macskája után. Ugye nem?
- Mit számít, hogy tud-e védekezni, vagy sem? - Én viszont közelebb lépek felé fenyegetően, úgy fúrva a tekintetem az övébe, mintha azzal akarnám eltenni láb alól. - Elméletileg te tudnál, mégis jobban ki lenne akadva mindenki, ha téged penderítenélek ki az ablakon.
Kilátásba helyezem, hogy őt is kidobom, mint a macskát... de anélkül, hogy valóban megfenyegetném vele. Ugyanakkor azt is erősen kétségbe vonom, hogy képes lenne a mágiával bármire is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tulajdonképpen már meg sem lepődik a hasonló sértésen. Nevezték őt már sok mindennek. Elnyeli a sértő szavakat. Már jóval kevésbé fognak rajta, mint néhány éve. Mélyen eltemeti őket helyette. Nem is próbál visszavágni, szavakkal nem is menne neki. Helyette a macska után néz. Azon gondolkodik kiérne-e időben, hogy megpróbálja megtalálni. Esetleg próbálja meg visszalebegtetni mágiával?
Ösztönösem lép hátrébb egy felet a rellonos közeledtére. Nem tudja állni a tekintetét sem, azonnal elkapja a fejét, a földet kezdi bámulna. Kezd veszíteni lendületéből. Kezdi realizálni, hogy Sadie nem fogja belátni, hogy hibázott, mikor pálcám emelt a macskára.
- Felelősségünk van a körülöttünk élő állatokkal szemben - erősködik tovább, ám hangja már jóval kevésbé erős. Továbbra sem néz a másikra, egy pontot bámul a rellonos lány mögött.
Még a fenyegetést sem fogja fel igazán. Nem ijedt meg tőle jobban, mint amennyire már riadt eleve. Sadie-nek igaza van, nem tud védekezni. Vagy tudna? Legutóbbi találkozásukkor megmentették, azóta sem tudja pontosan, ki volt az. Talán ki kéne próbálnia a rontást, amit múltkor véletlenül Zalánra küldött? Épp csak egy pillanatra fut át agyán a gondolat. De nem volna képes ismét bántani valakit, még akkor sem, ha az illető talán bántani fogja őt. Ahhoz már úgyis hozzászokott. Mondani többet nem is tud a vele szemben állónak. Össze van zavarodva, nem tudja hova tenni a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hirtelen mozdulattal tett kísérletet arra, hogy kicsavarja a pálcát a rellonos kezéből, míg az a szájtépéssel volt elfoglalva. Égkék íriszére viharfelhőként borult árnyék, úgy csippentett rá Rami talárjára a karjánál másik kezével, s húzta kicsit odébb a másik aurájából, mintha az azelőtti mozdulat nem tette volna elég egyértelművé mindkét lány számára, hogy most rá érdemes figyelni egymás helyett.
 - Inzultusokkal huszárkodni valóban hasznosabb időtöltés - nézett le megkeményedett vonásokkal az ötödikesre. Felismerte az arcát, és magában hálát mondott Merlinnek, amiért a kuzinja értelmesebb barátokat verbúvált maga köré az évfolyamában. - De nem kell félned attól, hogy kárbavész akár egy perced is. Remek tanulópénz lesz belőle. - Hanyag teátralitással intett az ajtó felé, puszta vezénylésképp. - Kifele, Sadie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bármennyire is felhúz, hogy a sárvérű pattog itt nekem, most már nem tehetem meg, hogy szavakon kívül mással is ártsak neki. Persze korábban sem emeltem pálcát rá, viszont a kezembe kaparintottam az övét, és még a telefonjától is megszabadítottam. Akkor még nem voltam prefektus, így ironikus módon, de megúsztam büntetlenül, de most már muszáj valamiféle felelősséget vállalnom, vagy mi.
Így aztán az előbbi macskaröptetést követően a pálcám ugyan a kezemben marad, de végig leengedve, testem mellett tartom, mindössze arra az eshetőségre készülvén, ha esetleg ő támad rám. Akkor természetesen felhatalmazva lennék a védekezésre, ami a szótáramban egy kellemetlen átoknak felel meg.
De nincs is szükség rá, hogy fenyegessem, elég egyszerűen ránéznem, és máris összehúzza magát, és félénken félre pillant. Valamit még motyog, de a végét már nem is értem, és utána egészen megkukul.
- Mi van? Elvitte a cica a nyelved? - kérdezem, és az ablak felé kémlelek, mintha láthatnám még az erdő felé szaladó macskát Máltai nyelvével a szájában.
A frappánsnak gondolt beszólás után azonban, ahogy visszanézek rá, elbizonytalanodom egy pillanatra, azt latolgatva, van-e bármi értelme annak, amit épp csinálok, és hogy vajon mi a fenét keres ez a gombóc a gyomromban? És ez a röpke szünet az éberségemben majdnem elegendő, hogy teljesen felkészületlenül érjen Hollósi. Ha persze két fejjel alacsonyabb és vagy húsz kilóval könnyebb lenne, még valahogy meg is oldaná, de így riadtan felé fordulok, és nagy nehezen, de sikerül a markomban tartanom a pálcámat, de ahogy elrántom tőle, kirepül a kezemből, és elgurul, be az asztalok alá.
- Normális vagy!? - förmedek rá, cseppet sem zavartatva magam azon, hogy nagyobb és nyilvánvalóan sokkal erősebb nálam. - Én legalább nem mászok mások nyakára sunyi, gerinctelen módon.
Dúlva-fúlva, egy széket félrelökve indulok a pálcámért, de aztán megtorpanok és visszanézek a párosra. Azt se tudom, miről beszél, de az utolsó szavaival kiveri a biztosítékot.
- Figyelj csak, hős lovag, engem te ne utasítgass! - Most már nehezen tudom a hangerőmet visszafogni.