Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Eljött hát a nap. Gyakorolnia _kell_. K.e.l.l. Mert hogy is mondták? "Ez szükséges a jövőjére való tekintettel." Annának jobban tetszene, ha mindenféle lángidézés meg ilyenek helyett (amit mellesleg egész eddig került) azt tanítanák meg neki még jobban, hogyan nyomja el még az akaratlan reakciókat. Pontosabban... igen, erről is volt már szó, de legszívesebben csak és kizárólag ezt tanulná.
Nem akar tüzet gyújtani. Nem akar leforrázni semmit. Nem akar semmilyen fura elemi mágiát kicsikarni magából, ha egyszer a legtöbb reakció, amit kapott valaha ezekre az elrettenés, ellenségesség.
Csinálják a dolgukat itt a suliban, tanítsák meg, hogyan kell elfelejteni, hogy valaha felébredt az eleme és segítsenek neki a szünetben úgy hazamenni, hogy a szülei gyógyult emberként tekintsenek rá.

Ilyen háttérgondolatokkal ücsörög a teraszon várakozva, már fejben készülve az érvelésre, amivel meggyőzheti Hollóvölgyit, hogy miért is jó mindkettejüknek, ha csak meditálnak kicsit, aztán mindketten haza- visszamennek a lakhelyükre, szobájukba. Végül is, nem tudja, milyen a nő, lehet, hogy meggyőzhető erről. Talán találkozik valakivel, aki nincs elájulva attól, hogy úristen elemista vagyok, én vagyok a Tűz, Föld, Levegő, Víz ura, juhú. Nem is érti, a többiek miért ilyen lelkesek az elemi varázslatok durrogtatásával. Nekik nem para? Neki irtó para, hogy pálca meg varázsige meg a szokásos mágikus szabályok nélkül csak úgy simán .. felcseszik az agyukat és eső fakad, tűz gyullad, szél támad meg dzsungel nő a nagyteremben. Lelkesedés helyett hát nyomott hangulatban nézelődik a teraszra nyíló bejárat felé, mikor fut be kijelölt gyakorlópartnere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megérkezik Zsófi, aki lelkes és láthatóan tök kényelmes az egész helyzettel - már hogy ide kellett jönnie az iskolába kisegíteni valakit, ebben az esetben ugye Annát. Számára a másik lány.. nő ugye pár évvel idősebb, ami az ő korosztályában azért még egészen számottevő generációs gap, ami csak a későbbi években kezd el összegyűkülni. Egy 30 éves számára egy 34 éves semmi. Egy 26 éves számára egy 30-as már legalább beszédéma lehet. 20 és 24 év között már egész jelentős élettapasztalatbeli különbségek vannak, elvégre a kora húszas évek elég sűrűek.
Egy 16-17 éves számára pedig azért igenis számottevő, ha valaki 20 fölött van. 25 évesen meg aztán  végképp. Hirtelen nem is tudja, hogy most akkor tegeződjön vagy magázódjon, mert alapvetően az előbbit akarta, de az érkező nő közvetlensége megzavarja cseppet.
- Oké.. Zsófi(?). - Elég természetellenesen gördül le a szájáról, de megpróbálja megszokni. Követi a másikat a kandalló elé és kommentár nélkül törökülésbe helyezkedik. Nincs neki baja a természetes tűzzel, kandallóval és egyebekkel - a probléma nem itt kezdődik.
Megnyugtatja egyébként, hogy nem rögtön azzal nyitnak, hogy akkor csináljon lángot a tenyerében vagy ilyesmi. Beszélni még oké, az nem nagy cucc. A minisztériumi hivatalban is sokat beszéltették - bár ott a felnőttek még többet beszéltek és magyaráztak nála.
- Ehmm. Szóval az elemem a tűz. - Kicsit döcögősen indul, olyan feszült tankönyvi példásan - így egészen az elejéről még sosem kellett kezdenie.
- És nem szeretek benne semmit. - Ez viszont már sokkal őszintébben érkezik, és talán pont azért, mert ebben határozott véleménye és élményei vannak, lazul is a tétova feszültség a hangjában.
- Senki sem örült neki, mikor ez az egész kiderült, szóval gondolom nem jó. És az összes felnőtt arról magyaráz, hogy hogyan fogjam vissza meg kontrolláljam. Mióta elemista vagyok, mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak és hirtelen az utolsó idegennek is véleménye van rólam ezelapján.
Kedvetlenül elhúzza a száját és csak az utolsó mondat végére érve néz egyenesen Zsófira, figyelve, hogy mennyire rontotta már rögtön el az egész foglalkozást a válaszával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hát...
Nem akarja kimutatni, de azért rendesen beléfagy a szar, mikor még egy felnőtt elemistától hallja, hogy ez így megtörténhez - és van, akikkel meg is történik. Már így is eléggé sok feszkót raktak belé az ilyen esetekkel, bár szegény Zsófia nem tudhatja, hogy Anna fejét mostmár több mint egy éve ilyen elrettentő példákkal tömik. Bár ezt a navinés lány nem tudja, mert nem ért ennyire sem az elemi mágiához, de sem a lélektanhoz, de Gábriel szándékosan próbálja túlstresszelni abban a reményben, hogy a kiváltott pszichikai ellenállásnak hála magától alszik ki az elem. Alattomos egy alak ez, de Anna nincs tisztában azzal, hogy mennyire is az.
- És mi van akkor, ha az apád a minisztériumnál elemistákat is ellenőrző szaki? - Már megint elhúzza a száját, mintha valami nagyon keserű vagy savanyú dolgot evett volt.
- Az anyám tényleg parázik, de apa frankón vágja mi van. - Gábriel kicsit sem fél tőle, egy pillanatra sem mutatta félelem jelét a volt feleségével ellentétben. A gaslight viszont maximum lángon ég, hogy frappánsan fogalmazzunk.
De ja. Az anyjára viszont illik ez. Viszont nem vigasztalja őt, hogy "érti", miért viselkedik így. Neki tizenhét évesen arra lenne inkább szüksége, hogy ne viselkedjen úgy, ahogy.
A tanácsra csak bólint egyet. Igazából tényleg erre megy, ebben a másiknak igaza van, magától is erre jutott. Igyekszik annyi mindent elengedni a füle mellett, amennyit csak tud.. de nehéz. Nehéz, amikor olyanok mondják, akiktől függ, a szülei, meg hivatali ruhába öltözött felnőttek, akikre akaratlanul is jobban figyel az ember.
- Hát.. mondd el, hátha. - Érdekli is, meg nem is. Egyrészt hátha ér majd valamit. Másrészt el sem tudja képzelni, hogy hogyan kedvelhetné meg a helyzetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bólint, mert egyetért, nem haragudott az anyjára igazából soha. Be nem vallaná hangosan, de Anna lenne a legboldogabb, ha normálisan tudnának beszélgetni újra egymással. És amúgy a faterjára sem haragszik, mert nem álltak közel egymáshoz soha és.. hát konkrétan még sosem fenyegette meg vagy emelt rá kezet. Szóval Anna szerint kábé minden "oké"? Nem a szüleivel van a baj, hanem az elemi mágiájával - ezt éreztették vele, mióta csak felébredt az eleme, és nincs semmi oka máshogy gondolni vagy kételkedni ebben.
- Nem tudom. - Vállat von. Tényleg nem tudja. Gábriel sokat magyarázott meg magyaráz is még neki, ha találkoznak, de a saját személyes hozzáállásáról meg érzéseiről (már ha vannak, haha) nem beszél a lányával. Az az ő családjukban nem igazán dívik.
- Általában rólam beszélünk. I guess nem örül, mert papírmunka meg ilyenek. - Nem teszi hozzá, hogy egyszer elcsípte a szülei között azt a mondatot elhangozni, amikor nem számítottak rá, hogy Anna is hallja, mikor Gábriel azt mondja "az ő lánya nem lesz olyan szellemi kihívásokkal küzdő szerencsecsomag, mint a Bagolyköves atombombák". Kiindulva, hogy a férfi egész sok időt töltött itt felügyelőként, Anna 'megbízható' információnak ítélte ezt a meghatározást. Még akkor is, ha Gábriel azért nem ma rótta a Bagolykő folyosóit képességkorlátozó varázstárgyakat osztogatva.
Nem tudja egyébként mire számított, milyen történetre, de ha valaki utólag megkérdezné, akkor dölyfösen megjegyezné, hogy pont olyan ködös ezo-maszlagra, mint amilyennek felfogja az elhangztó történetet. Jaaa. Figyeljen befelé meg minden. Pffhh.
Észre sem veszi, de szkepticizmusa őszintén kiül az arcára, és nyitott könyvként lehet róla olvasni a kétkedéssel vegyes kelletlenséget.
- Kitalálom: ha az aszcendensemnek köze van a tűzhöz, akkor még könnyebb. - Nem tudja visszafogni a szúrós megjegyzést, mert.. csalódott. Nem feltétlenül Zsófiban, annyira nem szeret személyesen rászállni emberekre még gondolatban sem. Inkább csak hogy nem valami olyat hall, amit szeretett volna.
Ami már csak azért is komoly kihívás, mert Anna sem tudja, hogy pontosan mit akar hallani. Nehéz az élet a kamaszokkal. Elkönyveli, hogy a "tűz" a testben csak ilyen ezomamás megfelelője a "testhőnek". A férfiakkal meg tüzeléssel kapcsolatos kommentár viszont annyira váratlanul éri, hogy még a száját is eltátja hirtelenjében, amolyan "ezt most tényleg a két fülemmel hallom" módon. Gyorsan összeszedi magát és legalább a száját becsukja.
- Fú, too much information. - Mármint nem a téma taszítja alapvetően, bár valóban nem mindennap beszél ilyesmiről. A kortársaival tök oké, de felnőttől hallani amolyan laza, de mégiscsak különóra környezetben...  sokkoló élmény. Pótcselekvésként a füle mögé tűri a haját és ösztönösen terelné a témát vissza komfortosabb vizekre. Nem biztos, hogy további ismeretekre vágyik átmeneti tanára magánéletéről, még ha tudják is kötni az elemi mágia témájához.
- Én is utálom a viharokat. De fogalmam sincs, mit érne, ha - felemeli a kezeit és idézőjelébe rakja a szót - "összeismerkednék" az elememmel. Mitől lesz nekem jobb? Addig full nyugodt meg oké voltam, míg ki nem derült ez az egész. Azóta meg nyaggatnak meg folyton azon kell paráznom, hogy ha túl nagyot tüsszentek, lerobbantom-e valaki fejét. - Jó, hát ez utóbbi nyilván költői túlzás volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hallgatja Zsófit és igyekszik elképzelni a jelenetet, amit a lány leír, de őszintén szólva egyszerűen nem látja maga előtt az elhivatott és meleg mosolyú Feigler Gábrielt. Abban sem biztos, hogy egyáltalán szereti, nemhogy a "maga módján". És ezen az elemi mágia még tovább rontott. Az indifferenciából kétkedés és gyanú lett. A hangján is hallani a következő mondatnál, hogy mennyire hitehagyott ebben a témában.
- Nah. Még ha a világ legjobb elemi mágusa lennék, szerintem az ő szemében akkor is attól még elemi mágus vagyok.
Lehet, hogy csak Anna pesszimizmusa az egész, lehet az is, hogy sajnos pont beletenyerelt, de ezt csak Gábriel tudja valójában.
Pislogás nélkül veszi tudomásul, hogy a szarkazmusa úgy lepattant, mint pajzsbűbájról a lefegyverző átok. Jó, akkor ilyen fajta dologgal nem próbálkozik inkább, ez tök ciki. Miért van az, hogy a filmekben és könyvekben a szereplők frappáns replikái mindig betalálnak, míg az övé... mindegy.
Lemondóan leereszti a vállait, mert a nő érvelése végülis teljesen jogosnak tűnik. Attól még yuck és too much, Anna még határozottan zavarba jön ezektől a romantikus témáktól.
- Okés, akkor nem tabuk a ciki történetek. - Bólint, bár tudja, hogy ilyen fiúkkal kapcsolatos mellélépésektől annyira nem kell tartania. Mármint nem rohan utánuk és ők sem rohannak utána. Ez elég nyugodt status quonak tűnik az életében egyelőre.
- Egész addig nem pörögtem ezen gondolatban, amíg nem kezdte el mindenki mondogatni, hogy mennyire veszélyes. - Aztán csak úgy átragadt. Emlékszik, hogy az eredeti reakciója nem volt vészes. Még arra is gondolt, hogy ez tulajdonképpen egész menő, de aztán csupa olyan felnőtt vette körbe, akik magyaráztak és magyaráztak, és folyton figyelmeztették mindenre.
- Meg.. elég megalázó lenne, ha a saját apám vinne be a zengőbe. - Volt egy komoly """apa-lánya""" (sok idézőjellel) beszélgetés arról, hogy ha Anna nem tanulja meg kontrollálni magát és bármi történik, Gábriel zokszó nélkül viszi majd be, nem érdekli, hogy a saját lánya.
- Hát - most először tördeli a kezét zavartan, mert bár mikor az anyjának mondta el, a nő lelkesnek tűnt és mosolyogva támogatta, azért tudja, hogy az "álmai" kicsit gyerekesnek hangozhatnak.
- Író, jó lenne, ha író lehetnék. Semmi köze a tűzhöz mondjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Költőien a "Amúgy csak mi hárman leszünk tutira?" mondat elhangzásakor ténfereg a terasz környékére. Anna ugyan nem tud semmiről, már ami bármilyen gyűlést illetne, mert hivatalosan nem új elemista - de gyakorlatban szinte biztos, hogy a többiek, akik aktívan akarnak ezzel foglalkozni, hamar előrébb járnak majd nála. Mióta Zach lelépett az USA-ba, az egyetlen ember, aki néha rávette, hogy használja az elemét a kötelező körökön túl, egy másik kontinensen van.
Viszont ez a terasz elég jó hely. Ritkán járnak ide nem elemista diákok - akik pedig nem minden idejüket töltik itt, így többnyire a kastély nyugalmasabb helyeinek egyike. Pont azért szokott ide járni, olvasni, írni és egyebek. Most is a szokásos füzetével és tollával felszerelve érkezett, arra számítva, hogy csend lesz kong majd az ürességtől a hely.

Ehelyett három piknikező diáktársával találja szembe magát, akik jó eséllyel mostanra már észrevették. Mostmár túl ciki kimenekülni.
- Hali. - Ehm. Köszönés pipa, mostmár csak a socially awkward interakciók vannak hátra: azaz minden más. Mit kell ilyenkor mondani még?
- Látom piknikeztek. Zavarok? Mert akkor.. - "leléphetek" vagy ilyesmi. Azért nem teszi hozzá, mert úgy fel volt már készülve, hogy ide bekuckózik, és nem túl rugalmas új tervek készítésében.