Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Eric~Eric~ visszhangzott a fejemben. ~Tehát kilencvenkilenc százalék az esélye, hogy nem magyar. Még több. Ennyivel is okosabb lettem~ állapítottam meg magamban egy kicsit ironikusan. Sejtettem, hogy vissza fog kérdezni, és ez a gyanúm hamar beigazolódott, de ezt nem mertem emberismereti sikerként elkönyvelni. - Arm Letícia - válaszoltam. - De általában Laggernek szoktak hívni. Na jó, nem általában, mindíg. Éreztem, hogy a sajgás kezd tompulni az ujjamban. Ez jó hír volt, kicsit aggódtam, hogy mi van, ha véletlen súlyosabban vágtam meg magam, de az, hogy ilyen hamar kezdek jobban lenni, az ellenkezőjéről tanúskodott. - Igen, az enyém - bólogattam, amikor Eric megkédezte, hogy az enyém-e a lasagne. Ismét megállapítottam magamban, hogy nagyon udvarias srác. Amikor lerakta elém a tányéromat, és ő is helyet foglalt, megeresztettem felé egy halovány mosolyt. - Köszönöm - mondtam, és ismét nekiestem a finomságnak. Amikor lenyeltem a falatot, ami a számban volt, Erichez fordultam. - Jól gondolom, ugye, hogy nem vagy magyar? - kérdeztem. Szinte magától értetődött a válasz, de inkább megérdekőldtem, minthogy idiótaságot mondjak.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
Eric S. WeaverA szerencsétlen fiú továbbra sem vette észre, kivel van dolga, így a felismerés kevéssé örömteli pillanata egyelőre váratott magára. Csak annyit látott, hogy a jobb oldali - maszkulin - alak a kezébe temeti a fejét, de amikor végre felé fordította pillantását – nyilván azért, hogy legorombítsa -, és megszólalt, akkor egyből megismerte a tanárt. Sosem beszélt vele, társai óva intették attól, hogy beszélgetést kezdeményezzen az ifjú professzorral. Köztudott volt, hogy zsenge kora ellenére feltűnően agresszív vérmérsékletű, ráadásul nem volt a kastélyban élő ember, aki mosolyogni látta volna. Mindent összevetve: a tanár messze földön híres, nem épp kedvező reputációja elég volt ahhoz, hogy ne keresse vele a kapcsolatot egy mondat erejéig sem. Más helyzetben akár a kegy jeleként is lehetett volna elkönyvelni, hogy Eric S. Weaver hozzá beszélt, de jelen esetben természetesen erről szó sem volt. Az, hogy a gyengélkedőn dolgozzon két hétig, teljesen kizárt volt, hiszen nem szándékosan tette, amit tett. Ez a tény Weaver professzort döntésében ugyan a legkevésbé sem befolyásolta, az igazlelkű fiú azonban nem tudta elviselni, hogy törékeny porcelánlelkébe ilyen mélyen beléfúródjon az igazságtalanság acéltőrje. - Nem – felelte tömören, minden félszegsége ellenére határozottan. - Uram, Ön ugyant hidegen hagyja, de higgye el: vétkem súlyos bár, de lelkem tiszta. Hiszen a tanári cím szentsége számomra mindenek felett áll, és isten őrizz, hogy gyönyörű, hetven százalék kasmír talárjára akár egy csepp tintát is fröcsköljek! Botor voltam, amiért nem kötöttem be a cipőfűzőmet, de nem olyan súlyos e tett, mint a büntetés lenne, amit érzékeny szívem képtelen lenne elviselni. A csapás alatt hitvány önnönmagam szétporladna, akár a villámsújtotta fa! Irgalmazzon, és önnek is irgalmaz majd a mindenható Isten – fejezte be a mondókáját.
|
|
|
|
|
Újvári Adria
INAKTÍV
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
|
* Miután véget ért a tanítás a szöszi leányzó úgy gondolta, hogy gyorsan mához veszi a délben szükséges tápanyagmennyiséget, majd ezután olyan gyorsan megírja a leckéjét, ahogy tudja. Miután ezzel is végzett, már érzett magában kedvet a kviddics gyakorlásához, így úgy döntött, hogy átmásolja az aznap tanultakat egy mugli füzetbe. Nehezen tud még pergamenre írni, meg persze a madártoll sem volt épp a legjobban kezére eső eszköz, de ami követelmény, az követelmény. Ettől függetlenül magának kiírja olvashatóan egy 5 tantárgyra felosztott hatalmas, mugli spirálfüzetbe, amit még színes tűfilcekkel alá is húzogat, meg színes sorkiemelőkkel tovább cifrít. Sokaknak átláthatatlan színes valaminek tűnhet, pedig ő tökéletes logikai rendszer alapján épít fel minden vonalat. Nem ám színez, mint nagyon sokan. Ez a füzet mindig nála van az oldaltáskájában, hogy ha véletlen eszébe jutna valami, meg tudja nézni. Így szeret tanulni, hogy ha eszébe jut valami a tananyaggal kapcsolatban, és nem tudja, gyorsan kikeresi, és egyből rögzül. Miután mindennel végzett, de a kviddicset már nem volt kedve gyakorolni, úgy gondolta, hogy elvonul olvasgatni. Néhány hete vett egy könyvet, ami arról szól, hogy hogyan kell pálca nélkül varázsolni. Az első 2 fejezeten már túl van, most következik az érdekes része, ahol is leírják, hogy pontosan mit kell csinálni ahhoz, hogy összegyűjtsd magadban az erőt, ami képessé tehet pálca nélkül varázslatokat végrehajtani. Választása a Bibircsókos Banya folyosójára esett. Úgy hallotta, hogy nem túl népszerű hely, mert pletykák kelnek szárnyra. Ez őt nem zavarta, így levetette magát a kanapéra, és olvasni kezdte az imént említett művet. Roppant érdekesnek találja, de egyúttal meg is rémíti az, hogy valaki ilyen képességekre tudjon szert tenni. Ő maga nem bánná, hiszen szeretne különlegesebb lenni az átlagnál. Így is az, okosabb, szebb meg persze nem mindenkinek van ilyen szépen ragyogó hosszú szőke haja. Ki tudja, hogy meddig ücsörgött ott, míg nem megéhezett. Gyorsan összekapta magát, s elindult a Nagyterem irányába.*
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
ZoéNapja teljesen átlagosan telt, semmi szokatlan nem volt benne. Nem törte össze magát, bajba sem keveredett, tehát nyugisnak könyvelhető el. Hazaérkezése után azonban nem töltött többet házában mint pár percet. Az előző egy, szobafogsággal töltött hónap után teljesen felszabadultan indult útjára. Nem mintha betartotta volna azelőtt is a dolgot, de mégis jobb volt egy cseppet úgy mászkálni, hogy nem kell tartani bátyjától, aki bármikor megjelenhet és leszidhatja. Szinte ugrálva indult hát meg kastély felé, ahova elég gyorsan fel is ért. Ok nélküli boldogság ült ki arcára, kivételesen nem gondolkodott el rajta, hogy vajon miért lehet. Csak ment egy határozatlan irányba, hogy majd lesz valami. A Nyugati szárnynál távolabbra nem igazán akart menni, inkább rótta a lépcsőfokokat felfelé. Csak a második emelten állt meg, ahol útját tovább folytatta, és hamar elért egy számára még ismeretlen helyre. Az ajtót kinyitva egy nagy terekkel rendelkező szobába jutott, ahol először a sok kéket vette észre. Beljebb lépve tekintete ide-oda cikázott a berendezésen, kisebb meglepődés is megjelenhetett arcán. Az ajtót behajtott maga mögött, és bár nem akart túlságosan is gyerekes viselkedést produkálni odasietett az ablakhoz és úgy nézett ki a tájra, mintha életében nem látott volna olyat. Belül próbált megnyugodni, de a boldogság, amit csak úgy érzett, nem engedte annyira, amennyire akarta, vagy éppen szükséges lett volna. Nehezen sikerült elszakadnia a látványtól és útját az egyik fotel felé vette. Nem volt fáradt, de nőiesség sem volt felfedezhető abban, ahogyan ledobta magát. Vigyorgott csak magában, de a nevetés még nem tört rá, ahogyan továbbra is örömteli arckifejezéssel tekintett körbe majd dőlt hátra kényelmesen. Nem tartott sokáig, már fel is kelt, de csak egy rövid útja volt az asztalhoz, ahol megpillantotta a sok finomságot. Szinte kötelezőnek érezte, hogy odasétáljon, és birtokba vegyen valamit elfogyasztásra. Nem gondolkodott sokat, a sütemény mellett döntött, de már elhatározta, hogy teát is fog csinálni magának később. Visszatért előbbi ülőhelyéhez, és sokkal szebben, mosolyogva ült le. Akkor, időben bővelkedvén kezdett el egy kicsit gondolkodni, hogy vajon mi lelhette, de semmi választ nem talált, pedig nagyon elmélyült a dologban.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Shark Hosszú nap volt ez a mai, amit a könyvek fölött görnyedve töltöttem, de őszintém el sem tudom mondani, hogy az elmúlt egy órában miről olvastam. Nem volt semmi komoly, csupán eredménytelenül próbáltam a bepótolni a hiányosságaimat. De az unalom végül elhatalmasodott rajtam, társaságra vágytam. Először a konyhába mentem, hogy valami ebédszerű után nézzek. A manók elhalmoztak mindenféle földi jóval így egy órán keresztül alig tudtam megmozdulni. Bár jól laktam, de az eredeti célt nem értem el...emberekkel akartam csevegni, nem pedig házimanókkal. Így könnyes búcsút vettem tőlük és elindultam vándorútra. Fogalmam sem volt merre menjek. Néhányszor eljött mellettem pár kósza diák, akik vagy későn ebédeltek, vagy valami más dolguk van de sehol egy olyan ember aki csak úgy lézeng. Nem mintha én olyan könnyen barátkozós lennék, soha nem mernék odamenni, talán ha jó hangulatban vagyok...vagy majd kicsattanok az örömtől. De most ez nem így van, sok a baj, sok a probléma. Észre sem veszem, hogy már a nyugati szárnyban vagyok...automatikusan fordulok be az első ajtón és mikor becsapódik mögöttem az ajtó, mintha éber álomból térnék magamhoz. Körbepillantok és összevonom a szemöldökömet. Úgy látszik a lábam mindig a legjobb helyre visz. Bár itt nem tolongnak az emberek, azért mégiscsak ez a társalgó. Beljebb sétálok és nagy nehezen tudatosul bennem, hogy nem vagyok egyedül. - SziaIntek tétován, majd elindulok a kandalló felé és leülök elé. A lány mindazonáltal nagyon ismerős, de nem tudnám megmondani, hogy honnan. Mindenesetre meghagyom neki a választás lehetőségét. Ha akar beszélgetni, akkor természetesen nem fogom elzavarni, de az sem fog zavarni, ha ez esetleg nem történik meg. Egyenlőre elvagyok azzal, hogy bámulom a lángokat.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
ZoéOk nélküli boldogsága bár huzamos ideig tartott, voltak benne ingadozások. Amíg a társalgóba fel nem ért teljes mértékben magába kerítette az érzés, és még ott is, az elején. Aztán magányával nem tudott mit kezdeni, és az unalom kezdte elnyomni az örömét, amit érzett. Gyorsan próbált ellene tenni, lefoglalni magát. Először a teakészítéssel próbálkozott, ami ugyan eltartott egy kis ideig, de csak az járt fejében, hogy mennyivel jobb lenne, ha lenne ott valaki. Aztán a kandalló elé ült le, de ott még rosszabbnak érezte a dolgot. Végül az ablakhoz próbált sétálni, és a tájra letekintve kicsit nosztalgiázni. Ez viszonylag visszahozta a boldogságát, főleg a közelmúlton elmerengve. Ez persze nem azt jelentette, hogy nincsenek problémái, csupán azt, hogy figyelmen kívül hagyja egy kicsit őket, hogy úgy igazából tudjon élni, nem pedig a társadalmi korlátok között szorongani. Nem foglalta el magát sokáig, szinte pár pillanat után eszébe jutott minden, és megújult örömmel vethette neki magát a délutánnak, amit tervei szerint ott tölt abban a helyiségben, kiélvezve, hogy bárhova mehet végre. Visszasétált hát az asztalokhoz, ahol a süteményeket felfedezte, és addig magával hordozott teája mellé vett még abból is. Felváltva fogyasztotta őket, néha megállva és mosolyt eresztve a semmibe. Kis idő után útját a fotel felé vette, ahol legelőször ült, majd ezt a tevékenységét a kihagyás után folytatta. Az édesség hamar elfogyott, így csak a nagy bögre tea maradt, ami ki tudja milyen keverékből készült, de az íze csodálatos volt, ráadásul forró. Néha vetett egy pillantást a kandallóra, ahogy kortyolgatta a nedűt, és olyannyira elmerült a lángokban, hogy észre sem vette az idő közben megjelenő lányt. Csak mikor köszönt, akkor pedig Sharlotte a fejét is hirtelen a hang irányába fordította.
- Szia - mosolyodott el, majd pár pillanatig nézte, ahogy a másik is elmerül a cikázó lángnyelvekben. Ezalatt volt ideje kicsit végigmérni, és ismerős is volt számára a megjelenés, de ötlete sem volt, honnan. Csak rémlett neki, hogy látta már, ami elég valószínű, mivel minden sarkon összefuthat itt mindenkivel. A lány azonban nem csak egy ilyen félpillanatból volt ismerős számára, hanem máshonnan. Azt azonban nem tudta volna megmondani, hogy mégis hol látta.
- Sharlotte vagyok, Téged hogy hívnak? - fordult végül felé, teáját letéve és beszélgetést kezdeményezve - valljuk be, elég sablonosan. Mindig van valami téma, amiből kiindulhat, de ott igazából semmi sem volt. Érdeklődhetett volna a lángokról, de akkor biztos hülyének nézte volna a másik, és inkább elkerülte volna messziről. Ez a fajta indítás pedig általában bejön. Hacsak nincs olyan állapotban az ismeretlen, akkor bizonyára egy igen kellemes beszélgetést kezdett meg, ha pedig nem, az sem baj. Akkor csendben marad, és valahogy megpróbálja majd figyelmen kívül hagyni az ott lévőt. Teáját fél perc után újra kézbe vette, de tekintete a lányon maradt, mert nagyon érdekelte már, honnan ismerheti, meg a puszta léte is, hogy ki ő.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Shark Egészen belemerülök a gondolataimban, miközben bámulom a fel-fel csapó lángokat. Minden eszembe jut, az utóbbi hónapok, a rajzolás, a családom, a zene és Benji. Pár perc alatt minden terítékre kerül, amiről mostanában az életem szól. A múlton nem szoktam töprengeni. Azt nem tudom megváltoztatni, az soha nem lesz másképp, minek hát visszagondolni rá? Jövő pedig...nos az én meglátásom szerint jövő sosincs, mindig csak jelen van. Így jelen pillanatban most észre kellene vennem, hogy itt van egy lány és vele foglalkozni, nem pedig más dolgokkal foglalkozni, mondjuk például a tűz bámulásával. De rá kellene jönnöm, hogy ezt nem tudom kontrollálni. Soha nem voltam százas...miért lenne ez most másként? Azonban a lányka bátor (csak még nem tud róla) és megszólít. Illetve, először csak visszaköszön, amire hümmögök egy sort, de amikor megszólít, nos el kell telni egy fél percnek, hogy újrainduljon a rendszer. Alig láthatóan megrázom a fejemet, mint aki épp most jött fel alfából és felé fordítom a fejemet. - Zoé vagyok. És te?
Lassan felé fordulok, de csak a felső testemmel, a lábaimat továbbra is melegítem és magam mögött támaszkodva veszem fel vele a szemkontaktust. Szeretek annak a szemében nézni, akivel beszélgetek. Na meg, most indokot kaptam arra, hogy jobban megnézhessem, hogy kihez van szerencsém. Sok diákot ismerek látásból de tudatalattim egyfolytában azt az infót küldi, hogy egynél már biztosan többször találkoztam vele. Megköszörülöm a torkomat és ismét kérdezek. - Navines vagy esetleg? Tudod, elég ismerősnek tűnsz.
Már csak a miheztartás végett is. Nem akarom kikérdezni, nem én vagyok titkos ügynök, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, azért tettem a hozzá a második mondatot. Aztán meg, lehet, hogy bakot lőttem az egésszel és akkor már indokolt lesz az, hogy ez idiótának nézzen és gyorsan felhúzza a nyúlcipőt.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
Zoé
Ahogy a lányt felfedezte és visszatért a lángok bámulásából már nem foglalták le előző gondolatai. Mindegyik az ismeretlenre terelődött, aki szokatlanul ismerős volt számára, éppen ezért kattogott rajta az agya. Teájába bele-bele kortyolt, ami lassan fogyni is kezdett, de ezzel előrébb nem jutott, ugyanúgy gyötörte az érzés, hogy nem tudja. Bemutatkozott és viszont köszönt is, de ahhoz, hogy a másik is elárulja a nevét kellett egy kis idő. Furcsállta is, de arcán nem jelent meg a gondolat, csak nézte tovább. A neve utáni két szó azonban olyannyira meglepte, hogy az arckifejezésében tükröződött.
- Sharlotte, mint már mondtam - tette le teáját és ujjait összekulcsolva maga elé helyezte kezét. Fel sem tudta fogni az első pillanatokban a visszakérdezéset, majd egyszerű elbambulásnak tudta be. Nem nézte hülyének, hiszen bárkivel megesik, hogy nem figyel oda. Vele is történt már hasonló így teljesen megérthető volt a szituáció. Az italhoz is visszatért volna tisztázva a dolgokat, de a bögrére pillantva szomorúan vette tudomásul, hogy elfogyott. Azonnal indult volna csinálni újat, de a kérdésre válaszolt inkább, melyre elmosolyodott.
- Igen, és szerintem Te is - mondta sejtelmesen, de belül remélte, hogy nem mond hülyeséget, mert azzal nagyon beégne. Viszont ezt a pár szót kimondva fel is pattant, és el is indult ismételten az asztalok irányába. Előttük megállt, majd Zoéra nézett és a süteményekre felváltva. Nem tudta eldönteni, mit is tegyen; csináljon a lánynak is valamit, vagy feltűnés nélkül foglalkozzon csak magával. Végül nem az utóbbi mellett döntött, hanem inkább még egy csésze forró ital készítése mellett szavazott. Hamar elkészítette, sietett is egy kicsit, ám határtalan kedvességében és boldogságában ezt nem látta elégnek. Odasétált az egyik szekrényhez, majd feltérképezve, hogyan is kell, hangos nyikorgás keretein belül kivett egy kistányért és ugyanígy vissza is csukta azt. Az asztalhoz visszatérve teasüteményeket pakolt az tányérra, majd a másik bögrét is kezébe véve indult meg a lány felé. Mellette állt meg, de rá nézett, közben mosolygott.
- Tessék, csináltam teát és hoztam sütit is - vetett még egy mosolyt a Navines irányába, majd letette a kezében lévő dolgokat. Ha gondolja majd úgy is elfogyasztja, ha nem, akkor meg mindegy. Lassan ő is visszatért az itókájához és azzal indult vissza a kandallóhoz. Útja közben összesedett egy fekete párnát és a szőnyegre letéve azt rá, ráült. Néha a lángokra, majd a lányra pillantva kezdett neki az újabb keveréknek.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Shark Hát ez besült. Egy ideig úgy nézek rá, mintha ő lenne az, aki lemaradt egy körrel és nem én. Tényleg bemutatkozott volna? Nem emlékszem...ez mondjuk nem meglepő. Vállat vonok és megpróbálok úgy tenni, mintha semmi nem történt. Nem tudom miért vagyok zavarban, az ilyen dolgok gyakran megtörténnek velem, de azok az emberek akikkel általában ilyenkor beszélek már meg sem lepődnek volna. - Bocsáss meg, általában odafigyelek. Az pedig már nem az én hibám, hogy a gondolataim nincsenek összefüggésben a külvilággal történtekkel. De most már elhatározom, hogy azért is oda fogok figyelni. A tekintetemet rá függesztem és most már teljes egészében odafigyelek, mivel nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ő. - Hát, ahogy vesszük. Még egy mosolyt is megeresztek. Navinesnek vallom magamat, ez igaz, de mestertanonc vagyok, ami azért nem ugyanaz. De még mindig a ház diákjának vallom magamat. Egy ideig csöndben figyelem, majd kissé meglepődök, amikor a teával és a süteményekkel elindul felém. Persze, a mi házunkba járnak a legtündéribb tündérek akik csak élnek ezen a kerek világon. De ez azért mégis csak több mint amit egy félig idegentől vártam volna. Nyújtom a kezemet a tányérért és a bögréért. A tányért leteszem magam mellé a földre és belekortyolok a teába. - Nagyon finom lett, köszi. A legtöbb embert a csönd feszélyez. Állítólag négy másodperc kell ahhoz, hogy a beállt csönd kezdjen kínos lenni, de engem valamiért nem zavar, soha nem zavart. Végül mégis úgy döntök, elég volt a hallgatásból, felkelek a földről, megfogom a tányért és a bögrémet és odasétálva hozzá, mellé ülök. Ennyit azért megérdemel, ha már hozott nekem sütit. - Miért pont a társalgó Shar? Nem tudom, hogy becézik, viszont ez megtetszett, ha nem tetszik neki, akkor majd szól, de ha nem mond semmit, akkor marad.
|
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV
(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
|
Katniss - Már nagyon várom.
A mosolya még szélesebb, még őszintébb. Nagyon várja, ez igaz, nagyon szeretne már itt lenni és tanulni, megismerni mindent, ami ismeretlen még. Az első két évet simán kihagyhatná, legalábbis már tart ott, persze erről mélyen hallgat mindenki a családjában, amúgy se szeretnék, ha feltűnő jelenség lenne. Különösen a keresztanyja nem. Régen látta már annyira megfeszülni a nő egész testét, mint amikor bejelentette, hogy ő ismert, híres és feltűnő jelenség akar lenni, amint tud. Akkor azért kicsit visszavett az arcából és inkább új cél után nézett.
- Barátok. Ez jól hangzik. Nincs sok barátom, a faluba mindenki vagy sokkal idősebb, vagy sokkal fiatalabb, mint én.
Van három barátja persze, vagy inkább kettő. Gergőt nem tudja barátként kezelni, mert ő valami több, de persze mellette még barát is, de ez mégsem ugyanaz. Mindenesetre szeretne sok embert megismerni és sok emberrel összebarátkozni, és szívesen kezdené a sort Katnissal.
- Mugliismeret? Király, nagyon kíváncsi vagyok a muglikra. Nem jártam még a falun és a sulin kívül, illetve csak néhányszor voltam még Lengyelországba is, de oda hopp porral mentem, szóval az ilyen kütyüket, mint a metró nem is tudom használni, csak beszélgetésben hallottam róluk. SVK?
A rövidítésekkel még nincs tisztába, ezért kell némi segítség, hogy jobban tudjon tájékozódni. Szeretne ebbe is belejönni. Közben elfelejtett enni, így gyorsan bekap egy krumplit és egy húst, még mielőtt eltűnne előle a kaja. Eddig várta, hogy ehessen, akkor már szeretne jól is lakni, mert ma sokáig lesz itt és a manókhoz nem szeretne bemenni kaját kunyizni.
-Vámpirológia. Ez tetszik. Mindenképpen felveszem én is.
A színészet még jobb an felvillanyozza és szinte hatalmas szemekkel fordul a lány felé, ami úgy csillog, mintha ékkövek lennének a szeme helyett. Mindig is imádta a színészetet, mindig is szerette volna kipróbálni magát is benne.
- Annyira szeretnék már most idejárni, bárcsak feljárhatnék már most a színészszakkörbe, akkor nem unatkoznék, amikor apának órája van. Ez nagyon zsír lenne.
Annyira nagyon, hogy már most eldöntötte, ebéd után megy könyörögni, hogy az apukája kérdezze meg, nem lehetséges-e, hogy vendégszerepel vagy csak kicsit, hogy színészkedjen, amíg mindenki más el van foglalva.
- Tetszetek, mármint ti, Levitások. De remélem akkor is találkozhatunk, ha máshova kerülök.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
ZoéAz apró botlásra egy kedves, megértő mosollyal felelt. Nem is kattogtatta rajta az agyát túlságosan, elkönyvelte, hogy megtörtént, és kész. Amint végül rákérdezett Zoé a házbeli hovatartozására, szinte azonnal rájött, honnan ismerős. A viszonylagos helyeslést ismét egy mosollyal fogadta, és el is indult teáját pótolni. Azonban úgy döntött, nem csak magával foglalkozik, készít a másik lánynak is. Így is tett, ezután pedig el is juttatta az italt és a süteményeket is hozzá. Ahogy átadta, a köszönetre is csak mosollyal tudott válaszolni. Nem sokkal később a saját bögre ismeretlen teakeverékével sétált vissza a kandalló elé, ahol le is telepedett. Ismét a cikázó lángnyelvek bámulását választotta, hol tekintete leragadhat és elmélyülhet, bár nem is gondolkodott, csak mosolygott a semmibe, ahogyan az a pár deci forró csoda is fogyni kezdett. Nem merült el annyira a tevékenységben, hiszen sokkal jobban lefoglalta az a bizonyos ok nélküli öröm, aminek okát már nem is kereste, tudta, hogy nem fogja megtalálni. Éppen ezért vette azt is észre, hogy a lány közelebb jön hozzá, ráadásul le is ül. Akkor már tudta, sőt, szinte várta a pillanatot, hogy megszakad a csönd, ez pedig be is következett. A hang irányába fordította fejét, majd tekintetét lesütötte, mintha gondolkodna.
- Igazából nem tudom. Csak elindultam, hogy majd lesz valami, és ide jutottam - vonta meg vállát. Nem akarta az unalmas részletekkel untatni, hogy mit miért tett, ennyi tökéletesen elég lesz, meg lehet érteni. A becenevet újabb mosollyal díjazta, bár furcsa volt. Mindenki Lotténak hívja, így ezt még meg kell szoknia.
- Te hogy-hogy itt kötöttél ki? - kérdezett vissza egy korty tea után érdeklődést mutatva. Nem csak színlelve, mert tényleg tudni akarta, mi a válasz. Hasonló-e az övéhez, vagy valami teljesen más? Kíváncsi természete kezdett kibontakozni, ahogy figyelte a mellette ülőt. Egyre több dolgot akart tudni, de ezt természetesen a boldog arckifejezéssel elfedte. Megtanulta már, hogyan kell. Jó lenne színésznek is, de azt teljesen más szituációnak véli.
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
Charlotte-Megtudlak érteni. De, itt most már nem lesz ezzel gondod.- Biztatom. Nekem nem csak a kor különbségek voltak a bajom a barátkozás terén. Nekem a furcsaságaim is közre játszottak. De, ez a problémám most már megoldódott. -Tudok róluk mesélni, ha akarod. hiszen, én mugli tánciskolába is jártam, mielőtt megkaptam a levelet, hogy ide jöhetek. Az SVK az sötét varázslatok kivédése órát takarja. Ne aggódj, ha ide jársz, akkor egy idő után természetesen fogod ezeket a rövidítéseket használni.-Nyugtatom meg. Eszembe jut, hogy az elején mennyire furcsa volt itt minden. Aztán szépen lassan mindenbe bele jöttem. Bár, még a mai napig vannak kérdéseim, de már sokkal jobb a helyzet, mint amikor ide jöttem. -Gyere csak! Nagyon jó. Tetszeni fog. Meg akkor egy szakköre járnánk.-Kacsintok a lányra. Ha, legalább fele annyira szereti a színészetet mint én, akkor imádni fogja. Inedrának is jó lesz, hiszen toborzok egy új tagot a csapatba. Hurrá! -Még szép. Ha, nem is leszel Levitás, bár én remélem, hogy az leszel, akkor is összefuthatunk bárhol. Órákon, órák után, vagy akár valamelyik szakkörön is.-Tök jó lenne. -Gondolom, ha a színészetet szereted, akkor a zene is közel áll hozzád.Milyen jellegű zenéket szoktál hallgatni?-A musicaleken kívül számomra a pop a minden. A rockot se vetem meg, de a pop mindent felül múl. -Vannak kedvenc előadóid?-Mosolyogva gondolok az én kedvenceimre. Például MWS-re. A világ legjobb énekese. Nagyon sok száma van. Én pedig mindet imádom. De, a magyar előadókat is nagyon szeretem. Szerintem, ha nem lenne zene a világon, nagyon sok ember meghalna. Köztük én is...
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Shark Előbb vagy utóbb ki fog bontakozni a párbeszéd. Véleményem szerint minden kezdet nehéz, de csak rajtunk múlik, hogy a folytatást is az lesz-e. Én viszont nem szoktam kellemetlenül érezni magamat, egyik szituációban sem. Ha valakinek nincs hozzám kedve, akkor majd tovább áll. Jelen helyzetben még túlságosan kezdeti stádiumban vagyunk ahhoz, hogy meg tudjam határozni, hogy az előbb felsorolt kettő közül melyik áll fent. Viszont én megcselekedtem amit a képzeletbeli megkövetelt tőlem, ideültem, kedves és előzékeny vagyok és próbálok emberien társalogni, már amennyire tőlem telik. - Szóval, a dolgok csak úgy megszoktak veled történni?
Nem mintha mással nem ez szokott volna történni, de ha valaki szándékosan, mesterségesen akarja előidézni a dolgokat, akkor soha nem sül ki belőle olyan jó, mint amikor a véletlen hozza össze a randit, ez tapasztalat. De lehet, hogy csak én gondolom megint túl a dolgokat mint ahogy az általában történni szokott. Szerencsére a lány annyira még nem ismer, hogy az arcomon felismerje a jeleket. - Igazából szerettem volna valakivel beszélgetni, mert a gondolataim már megőrjítettek.
Vállat vonok, belekortyolok a teába, majd bekapok egy szelet sütit. Nem szeretném tovább részletezni a dolgot, mert feleslegesnek éreztem. Nincs az ideje annak, hogy egymás bánatos, koszos lelkét mossuk. Ő sem mondott nekem semmi személyeset én pedig pláne nem fogok ilyen dolgokról beszélni, mert akkor oda lesz az a kis jókedv is, amit a sütemények és az új keletű ismeretség szolgáltatnak. - De igazából, igazad van. Ha adsz neki esélyt, a dolgok...csak úgy megtörténnek.Rámosolyogok, és egy picit magam elé bámulok...hát igen, a legtöbb dolog...csak úgy megtörténik, nincs felette befolyásunk.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
ZoéMennyire egyszerű is lenne, ha mindig, minden problémát figyelmen kívül hagyva tudnának az emberek boldogok lenni. De ez nem ilyen egyszerű, és sokan nem is érthetik, nem foghatják fel, de vannak, akik elfogadni sem tudják, hogy bárki a sok gond mellett egy kicsit kiszabadul a burokból, és él. Szükség van rá, bármennyi rossz gyűlik is össze, teljesen más szemszögből láthatjuk, ha egy kicsit megpróbáljuk elfelejteni őket.
- Igen, szinte sohasem tervezek. Mindent a sorsra bízok, had történjen úgy, ahogy kell, hiszen véletlenek nincsenek - mosolyog ismét. Még véletlenül sem akar belekezdeni a végeláthatatlan filozofálásba, de ennyit azért muszáj volt közölnie. Ezt muszáj volt, hogy jobban átláthassa a lány is, milyen ő, bár nem ismerhette. Ebből azonban sok minden kiderül, felesleges magyarázkodások nélkül is.
- Nos, hát itt a tökéletes alkalom. A gondolataimmal én sem szeretek egyedül maradni - nézett újra rá. Teljes mértékben megértette ezt az egyszerű mondatot, de nem csak a szavakat, hanem azt, ami mögötte van. Az a sok frusztráló gondolat, ami magányunkban egyszerre tör ránk, a múlt borzasztó, vagy éppen szomorú képei, érzései, amik visszajönnek olykor, pedig nem szeretnénk. Ez ellen viszont semmit nem tudunk tenni, el kell fogadni. Lehetséges ugyan, hogy a társasággal próbáljuk elűzni őket, de az sem tart örökké, nem lehet mindig valaki mellettünk.
- Nem kell rá esélyt adni. Az mindig meg van, és aminek meg kell történni, az akkor is meg fog, ha nem akarod - nevetett kicsit fel. Akkor már hülyének is nézhette Zoé, mert nem mindenki érti meg furcsa gondolkodásmódját. Aki viszont igen, annak elég gondolkodni valót ad tömör, de annál összetettebb mondataival. Elég furcsa tud lenni, főleg ha valami külső hatás miatt előtörnek belőle a mélyebb gondolatai. Nem az átlagos, "élet nagy problémái" gondolatok, hogy mi legyen a vacsora, vagy hasonlók, hanem az életről megfogalmazódott ideái. Az pedig, ahogyan tálalja őket néha meg is ijesztheti az embereket, akik azután örömmel tűnnek el, nem keresve egy idióta társaságát.
- Kérsz esetleg még valamit? Ott az asztaloknál - nem tudom láttad-e - van egy csomó minden. Sütemények, a teák meg üdítők - kérdezte teljesen új irányba sodorva ezzel a beszélgetést. Természetesen folytatódhat a másik témával is, de egy kicsit biztosan megszakad, minimum pár szóval. Ezeket kimondva fel is állt, és elindult az előbb említett bútordarab felé, mert szüksége volt már valami süteményre is az itala mellé. Pár lépés megtétele után már ott is volt, és ugyancsak teasüteményt szedett volna magának, de ahhoz előbb tányérra volt szüksége. Hamar szerzet magának a szekrényből, és visszatért az asztalokhoz. Ha a lány kér valamit, neki is visz, de addig vár.
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Shark Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy felfogjam amit a kedves háztárs beszél és meg kell mondjam, egyetértek vele. Bár nevezhetjük sorsnak vagy véletlennek, a végeredmény ugyan az. A dolgok megtörténnek...ha akarjuk, ha nem. Meggyőződésem, hogy a sorsunkat nem irányíthatjuk, valahol meg van írva a történetünk és minden el van döntve. - Talán igazad van, a megtervezett dolgok soha nem úgy sülnek el, ahogy te akarod. Legalábbis nálam így van.
Most mondjuk erre rácáfolok, mert társaságot szerettem volna, lehetőség szerint valami értelmesebbet és láss csodát megkaptam, egy háztárs személyében. Bár itt egy kis hang a fejemben megszólal, miszerint nem terveztem, pont ide jönni...a pontos terv az volt, hogy lássak a nap folyamán embereket. Ez most akkor egy felsőbb hatalom, vagy csak az elszántságom jele? Azt hiszem, kezdek belezavarodni. - Nem lenne baj a gondolatiddal, ha..úgy mint a legtöbb ember, tudnád őket valamilyen szinten befolyásolni. De én szánt szándékkal soha nem tudtam őket a helyes irányba terelni és ráerőszakolni bizonyos dolgokat.
Például, hogy ne gondoljak valamire, vagy, hogy a könyvre koncentráljak, ahelyett, hogy összefirkálnám a lapok széleit. Mindig is csak a baj volt velem. Akkor volt minden tökéletes, ha nem erőszakoltam rá magamat a dolgokra, hanem szépen megjött a kedvem hozzá. - Ebben egyet kell értenem veled.
Újabb korty, újabb süti. Lassan elfogy minden, de valamiért el is megy a kedvem a édességtől. Bár egy lány az ilyen dolgokat soha nem veti meg, nekem most mégis sok volt egyszerre...túl fullasztó, annak dacára is, hogy ittam rá teát. Sóhajtva leteszem magam elé a bögrét, és az ujjamat végighúzom a peremén, újra és újra. Valamit mindig muszáj csinálom. - Köszönöm, mára azt hiszem, elég volt. De te...te mindig ennyi édességet eszel?
|
|
|
|
|
Széles Veronika
INAKTÍV
Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
|
Ágo <3 - Én is örülnék neki, tök jó, bár lehet, nagyon utálod már. Szívesen olvasnék azonban tőle, mondjuk megmutathatnád a kedvenceidet. Mindig vevő vagyok a versekre.
Nem egyet meg is tanult kívülről. Olyanokat, amelyeket nagyon szeret. Álmából felkelve is tud idézni például Radnótit, József Attilát, Adyt, vagy éppen Varrót. Sőt, van egy nő is. A nevét mindig elfelejti, de nagyon érdekes versei vannak. Majd megkérdezi az anyukáját, tőle örökölte a versek ilyen fokú szeretetét. Bármikor le lehet kötni velük, legjobban a szomorú, szerelmi verseket szereti, melyek bánatosan gyönyörűek.
- Biztosan, én is szívesen járnék rá. Jobban lekötne, mint mondjuk a bűbájtan.
Inkább az elméleti tárgyak mennek neki, a gyakorlatival mindig ily problémái voltak, persze sikeresen és igen szép eredménnyel vizsgázott minden évben mindenből, csak éppen ott van az a kis plusz, hogy a gyakorlatiért ő akár kétszer vagy háromszor annyit is megküzdött, mint egy olyan ember, aki szeretett volna jó eredményeket elérni a vizsgákon.
- Hú, ez szuper ötlet. Hirtelen egy csomó eszembe jutott, szóval szívesen.
Így legalább a kontaktus is megmarad, nem kell attól tartania, hogy egy idő után a lány eltűnik majd az éterbe, hiszen a könyvek mindig össze fogják tartani őket, ennek pedig nagyon örül, hiszen az irodalom nagyon lényeges részét teszi ki az életének és örül, hogy talált egy olyan embert, akivel ezt megoszthatja.
- Nincs kedved eljönni hozzánk? Itt lehet, nem nézik olyan jó szemmel azt, hogy be nem áll a szánk, otthon meg kényelmesen ellehetünk a könyvek között, sőt anyukám sütött tegnap egy csomó sütit, amit egy hétig eszünk majd, segíthetnél benne, ihatunk teát, meg forró csokit, vagy amit szeretnél.
A végére már annyira fellelkesül, hogy elfelejt suttogni és csak a második krákogást hallja meg, amit a könyvtáros néni felé intéz. Na igen, nem szép dolog a hangoskodás, és pont erről szeretett volna ő is érvelni, csak úgy tűnik nem találta meg a megfelelő csatornát a dologhoz. Kicsit lehajtja a fejét, hogy a néni lássa mennyire megbánta a tettét, de amikor visszatér az asztalához érdeklődve Ágotához fordul.
-Nos Ágo?
Érdeklődik izgatottan, hogy mennyire hozta meg a dologhoz a lány kedvét. Nem szeretné ráerőltetni magát persze, de nagyon érdekli, hogy miként dönt.
|
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV
(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
|
Katniss - Ez jól hangzik, most már még jobban várom, hogy ide járhassak.
Örül neki, hogy a lány mesél, így aztán – bármennyire is illetlen – felkönyököl és a fejét megtámasztva, érdeklődve figyeli, szinte már issza a szavait.
- Milyen egy mugli iskola? Szerettem volna kipróbálni, de a szüleim nem engedték, inkább otthon tanítanak, ők és a keresztszüleim, de valahogy nem az igazi, nem érzem úgy, hogy bűbájok és bájitalok ismerete elég ahhoz, hogy mindent megismerjek a világról.
Ezek talán erősek egy tizenkét éves gyerek szájából, de ő mindig is ilyen volt. A koravénsége néha komoly problémát okoz, ezt már Zsófi is többször megmondta neki, Milanról nem is beszélve. Kicsit még gyereknek kéne lennie, de a titkok, melyeket fel akar kutatni, túl felnőttesek ahhoz, hogy gyerekként viselkedjen. Ez pedig együtt jár a lebukás veszélyével is, amit egyelőre szeretne elkerülni, hiszen akkor biztos, hogy a felnőttek minden apró nyomot felégetnek, amin elindulhat.
- SVK. Király. Ismerem a tanárt, szegről-végről a rokonom. Igen, a szakkör is nagyon jó lenne, talán el tudom intézni, hogy oda már most eljárhassak, hogy egy kicsit hozzászokjak az itteni élethez, könnyebb lenne, ismerném a rövidítéseket, meg az embereket is, és akkor már magabiztosabban jönnék ide.
Ezt még ma mindenképpen meg kell kérdeznie. Örülne neki, ha igent mondanának, ha el lehetne intézni, hogy legalább erre feljárjon. Akkor találkozhatna Gergővel is, mondjuk, amikor vége van az óráinak és neki még nem kezdődött el a szakköre. Örülne neki, mert még csak most ismerte meg és máris el kell majd válniuk az iskola miatt. Ez nagyon nem ér és jelenleg nagyon bosszankodik is miatta.
- Szeretem a musicaleket, az indiai zenét, azokat, amelyeknek nagyon jó a ritmusa, lehet rá táncolni, az se baj, ha nincs szövegük és a komoly zenét se vetem meg. Az egyik nagy kedvencem Vivaldi. Tudom, ez egy kicsit furcsán hangzik. Szeretem a mugli zenéket, amelyeket könnyen lehet énekelni, előadókat nem tudok mondani, azokat a számokat szeretem, amelyek könnyen megmaradnak az emberben és a következőnél már én is együtt tudom énekelni velük. Te kiket szeretsz?
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
CharlotteNagyon jó érzés, ha figyelnek rád. De, ahogy Charlotte szinte issza minden szavam, ez valami felemelő dolog. Ilyen ritkán történik az ember lányával, hogy valaki ekkora nagy figyelemmel kíséri a szavait. -Igazából, ezt ne úgy képzeld el, mint egy rendes iskolát. Ez délutánonként működik. De, hidd el nem veszítettél sokat, hogy nem tartózkodsz mugli környezetben. Nagyon nagy önuralomra van szükség, hogy ne vegyék észre, hogy más vagy. Elég egy rossz mozdulat, egy hirtelen érzelem és már is kész a baj. Aztán pedig sokáig fognak miatta gúnyolni. Hidd el, nekünk varázslóknak itt a helyünk.-Lehet, hogy ez most keményen hangzott, de a tapasztalataim ezt diktálják. Igaz, hogy nem vagyok rosszban a muglikkal és eligazódom köztük, ha kell, de a mugli gyerekek tényleg nagyon borzalmasak tudnak lenni. Minden hibádat egyből kiszúrják és szóvá teszik. De, erre nem is akarok gondolni. -Tényleg? Én is. Anyukám révén ismerkedtem meg a musicalekkel és az óta is imádom. Neked melyik a kedvenced? Én mindegyiket szeretem. Kedvenc előadóim? Lássuk csak. Például MWS. De, a Magyar és külföldi előadókat egyaránt szeretem. Műfajokat tekintve, meg a pop a kedvencem, de szívesen hallgatok dzsesszt meg klasszikust is. Sőt, ha olyan hangulatban vagyok még operetteket is. Elég széles a zenei spalettám.-Mosolyodom el. Ugyanis az nem kifejezés, hogy széles. Olyan kifejezés nincs, amivel az én zenei ízlésemet be lehetne határolni. Bármikor bármilyen fajtát. Talán egyedül, a kemény rockot nem szeretem. De, ha muszáj, meghallgatom, bár nem szívesen. -Mennyit kell még várnod, hogy járhass ide?-Kérdezem meg. Szegény, biztos már vágja a centit. Amikor kicsi voltam és nagyon vártam valami nagy eseményt, anyukám mindig csinált papírból egy hosszú szalagot. Minden nap levágtam belőle egy centit és mire elfogyott a szalag, addigra megkezdődött a szünet. Most is kaptam egyet, mert nagyon féltem, hogy honvágyam lesz. De végül nem is vágom egyáltalán, hiszen nem várom a szünetet, mert annyira jól érzem magam itt. Ráadásul, a lovagláson kívül, amit nagyon sajnálok, az összes hobbimat űzhetem itt is. Bár, az állataim hiányoznak. A kutyáim és a macskáim, a lovam Ezüst Hold nyerítése, amikor meglát, és amikor lágyan belefúj a kezembe. Amikor a puha orrát a tenyeremhez dörgöli. Ezek a pillanatok, hiányoznak. -Van otthon állatod?-Bár, lehet, hogy itt nem a kutya vagy a macska számít háziállatnak, hanem valami egészen más. De, nagyon feltűnő lenne otthon, egy mitikus lény szóval meg kellett elégednünk, a muglik által elfogadott háziállatokkal. Hozzáteszem, én ezt egyáltalán nem bánom. Nekem ezek az állatok is tökéletesen megfelelnek. A legjobb az állatokban az, hogy értékelnek téged és hálásak neked. Egy életen át szeretni fognak téged. Bezzeg az emberek, ha megunják, fogják őket, és mintha csak egyszerű kellékek lennének, nem pedig érző lények, kidobják őket. Sokan, arról sem győződnek meg, hogy hova kerül az állatkájuk. Az ilyen emberekkel ugyanezt kéne megcsinálni. Huh, de most ideje megnyugodnom, mert most nincs kedvem rossz dolgokkal foglalkozni. Most csak élvezni szeretném a beszélgetést…
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
Zojééé  Nem éppen megszokott, teljesen természetes beszélgetést folytattak, de tökéletesen megértették egymást. Hiszen nem állunk le minden sarkon valakivel az elmélkedésről és a sorsról trécselni, de ez akkor bevált. Valami különös oknál fogva, ha nem is ismerték egymást, a gondolkodásmódjuk hasonlónak bizonyult, éppen ezért értették meg annyira egymást. Legalábbis ő ezt érezte, de, hogy viszonozva van-e a dolog, azt nem tudta.
- Én sem tudom őket nagyon befolyásolni. Csak úgy vannak, és szinte saját életet élnek, lehetetlen gátat szabni nekik, bármely tekintetben - mosolyodott el, az ismételt egyetértésen. Nem tartotta már furcsának a dolgot, megesik az, hogy összetalálkozik két személy, akik nagyjából egy hullámhosszon vannak. Amikor Zoé elmosolyodott, neki is önkéntelenül egy görbület csúszott arcára, valami köszönetképpen. Nem sokkal később ő is úgy dönt, hogy süteményre van szüksége. Addig is elpusztított már párat, de nem vette észre magát, csak szüksége volt rá. Felpattant hát, miután teáját lerakta a földre. Abban még volt, nem foglalkozott vele. Meghagyta későbbre, legalább lesz oka felállni, és mondani valamit, ha nem találna beszédtémát. Megint érdeklődött, hogy kell-e a lánynak valami, de az nemleges választ adott. Az ő kérdésére elmosolyodott, majd kicsit fel is nevetett.
- Igen, ha megfeledkezem magamról, akkor sokat eszem - nézet fel a tányérról a lányra, miközben el is indult vissza a kandallóhoz. Pár lépés megtétele után eredeti helyére ült vissza, a fekete párnára, ügyelve, hogy ne döntse fel a bögrét, amiben az ital volt. Tekintete ismét a lángokra tévedt, de nem ragadt ott le, inkább továbbment, és a falakon végigfutva a mellette ülőn állt le.
- Nem tudom, mi az oka, hogy nem mutatsz túlzott érdeklődést az édesség iránt, szerintem finom - fordítja fejét mosolyogva Zoé felé - Azért, ha kell valami, csak szólj - tette hozzá kedves hangon, majd visszafordult, és a teát nézte, ami még mindig a földön pihent. Nem hitte, hogy a másik nem képes rá, csak éppen olyan kedvében volt, hogy mindent szívesen csinált. Hirtelen ötletei támadtak saját kérdésére, melyek közül felmerült, hogy magával a süteménnyel van baja, vagy annak minőségével, esetleg megunta, szeretne vigyázni az alakjára, vagy valami teljesen más. Agya önkéntelenül is végigvette a lehetőségeket, miközben bambán nyúlt a bögre felé, hogy kézbe vegye, és igyon belőle. Amint ez megtörtént, további kábulatában a semmibe meredve kezdett iszogatni, csupán a lány nemsokára érkező hangja zavarta meg.
|
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV
(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
|
Katniss - Mint amikor véletlenül átváltoztattam Milan haját fehérre! Az volt az egyik legelső varázslat megnyilvánulásom. Neked mi volt az első?
Ezek mindig olyan érdekesek szoktak lenni. Az első varázslásakor ő személy szerint nagyon meglepődött, akkor is, ha tudta, hogy ez valamikor bekövetkezik. Azonban fogalma sincs milyen az, amikor egy mugli származású gyereknél jelentkeznek először a varázslási képességek.
- Főleg a Rudolfot, Mozartot szeretem, de szívesen megnézek mindent. A legszebb számok a Valahol Európában című darabban vannak, onnan a kedvencem a Zene az kell. Annyira szép. Előadók tekintetében nagyon szeretem Sia-t, szerintem csodálatos a hangja. Viszont neked tényleg nagyon széles. Mutathatnál majd néhányat, van lent a faluban egy zenelejátszó. A keresztapámtól kaptam, aki felrúnázta nekem.
Nagyon örült, amikor megkapta, mert így bármikor hallgathat zenét. Az egyik kedvenc elfoglaltsága, és a világ legjobb karácsonyi ajándéka volt. A mai napig senki sem tudta überelni ezt a remek kis ajándékot.
- Egy tanév múlva, de az is lehet, hogy már most jöhetek a következőben, attól függ, mikor kapom meg a levelemet, de remélem, nem kell még vagy másfél évet várnom, mert már nagyon szeretnék ide tartozni. Még szobám is lenne. Milan mindig hazajár, meg a lenti ismerőseim is.
A következő kérdés meglepi, de csak annyira, hogy egy pillanatig el kell gondolkoznia, hogy van-e otthon háziállata, pedig erre a kérdésre gondolkodás nélkül tudná a választ, így bólint egy nagyot.
- Van egy Crup kölyköm, néhány hónapos még csak és mellette egy tricolor macskám, ami csupa folt és nagyon elkényelmesedett. Neked vannak otthon vagy itt állataid? Én nagyon szeretnék egy baglyot még, de nem tudom, hogy melyik fajtája lenne a legjobb.
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
Charlotte-A szüleim és a tanítom, kezdettől fogva készültek rá, hogy el fog következni a perc. Mert aranyvérű a családom, de a mugli környezetet nem mindig tudjuk kiküszöbölni és nagyon féltettek, hogy pont a muglik közt lesz az első varázslatom. Szerencsére, az első varázslatom otthon volt. Méghozzá az, hogy a falnak vágtam a könyvet. Annyira mérges voltam akkor valamiért már nem is tudom miért, hogy az indulat varázslatba ment át. Meg is ijedtem. De, aztán a mesterem megnyugtatott, hogy nincs semmi baj.-Mulatságos így visszagondolni rá, de akkor nem volt az. A harag, aztán félelem érzésétől elég sokkos állapotba kerültem. -Én is nagyon szeretem azokat a musicaleket, amiket mondtál. Majd, szívesen megnézném, azt a magnót. Biztos szuper lehet.-Sose fogom megunni, hogy itt minden tele van meglepetéssel és varázslattal. A szobák, a sütik, még a legapróbb tárgyakban is van valami, amitől ámulok és bámulok. Az élet itt egy nagy ajándék nekem, amelyet nem tudok eléggé megköszönni a sorsnak, amely úgy döntött, hogy ide hív. -Remélem, hogy minél hamarabb!-Kacsintok Charlottera. -Az tök jó. Én is szeretnék egy baglyot. Egy szép fehéret. Lenne kedved velem egyszer elmenni a kisállat kereskedésbe, hogy vegyünk egyet magunknak?-Kérdezem fellelkesülve. Egy saját bagoly, milyen király lenne. Bár előtte mindenképp meg kellene beszélnem Rosyval, hiszen nemcsak enyém a szoba. De, szerintem meg fogja engedni. Ha nem, akkor meg addig rágom a fülét, amíg igent nem mondd rá. Kicsit gonosz módszer. -Ne haragudj, de éhes lettem mindjárt visszajövök, csak hozok magamnak valami harapni valót.-Kérek elnézést tőle és pár perc múlva egy jól megrakott tálcával térek vissza. Ahogy, belekóstolok az ételbe, az ízeket szabadjára engedem a nyelvemen és elönt a jó érzés. Nagyon finom. Itt, mindenhol jókat lehet enni. Bár, egy kicsit hiányzik a pizza meg a Mc Donalds, de ezek az ételek mérföldekkel jobbak, mint amilyent a mugliknál lehet kapni. Varázslatos…
|
|
|
|
|
Czettner L. Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
|
Sharki - Főleg akkor ha valamilyen felsőbb erő elrendeli...akkor te hiába hadakozol a sorsoddal.
Ez tapasztalat. Az ellenkezőjéről engem úgysem lehetne meggyőzni, még ha akarna sem. Hiszen, ha nem így lenne, akkor nem lenne képességem, nem szerettem volna bele Benjibe, ne lennék most itt...és még sorolhatnám. A végzetnek, vagy sorsnak, vagy nevezhetjük bárminek olyan ereje van, ami fölött ember nem dönthet és nem befolyásolhatja. Örülök, hogy találkoztam valakivel, akivel hasonlóan vélekedünk a világban végbemenő érdekességekről. Ez a dolog kellemesen hat rám, úgy érzem nem vagyok egyedül és nem vagyok csodabogár sem. Hiszen ritka találni bárki hasonszőrűt. Figyelem ahogy mozgolódik, úgy látom egy percig sem tud nyugton ülni. Hol a teáját rakosgatja ide-oda, hol pedig süteménnyel tömi magát, ami számomra roppant szórakoztató. Én is ilyen vagyok, egy percig sem tudok megálljt parancsolni magamnak, de jelen esetben nekem csak az ujjaim járnak az asztal lapján, mintha a zongora billentyűi lennének, ha elég erősen koncentrálnék, még magam elé is tudnám őket képzelni, de nem akarok ennyire elkalandozni, mert akkor nem tudnék figyelni a beszélgetőpartneremre ami pedig nem vetne rám jó fényt. - Nem vagyok annyira édesszájú, illetve, szeretem az édességet, meg a csokit, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tudnék nélküle élni.
Miközben beszélek, összevonom a szemöldökömet, mivel ez egy jogos kérdés. A legtöbb lány isteníti az édességet, főleg a csokoládét. De én nem szeretek annyira majszolni. Ha valakivel le akarom kötni magamat, inkább a labdámat dobálom, vagy rajzolok valamit, vagy olvasok. A csokievés és a sütizés csak nagyon ritkán kerül be a repertoáromba. - Ohh köszönöm, mindenképp tudatni fogom, ha valamire szükségem van, de remélem megtudsz nekem szerezni bármit, néha elég extra kívánságaim vannak.
Felnevetek és megálljt parancsolok az ujjaimnak, bár, úgysem fogom sokáig kibírni.
|
|
|
|
|
Hayley Walker
INAKTÍV
RPG hsz: 5
Összes hsz: 57
|
VeraSzusz. Levegő be. Szusz. Levegő ki. Félek. Féltem, ahogyan mindig, amikor valamilyen új helyre kerültem. És ez most nagyon új volt. Hogy mertem egyáltalán megtenni? Új ország, új iskola, új nyelv, teljesen új emberek. Világ életemben abban a hitben éltem, hogy én az ilyesmihez gyáva vagyok. Amikor idejöttem, egy pillanatra azt hiszem elhittem, hogy mégsem, de most újra beigazolódni látszott. Mikor beléptem a kapun, a csomagjaimat már elhagyva valahol, ahonnan a helyükre repültek, megbabonázva néztem körbe. Ez nagy. Marha nagy. Sietve lestem oldalra miközben az adrenalin-szintem egyre növekedett. Nem tudom, mi ijesztett volna meg jobban; ha nem találkozom senkivel, vagy ha igen. Egyelőre azonban attól féltem, ami az aktuális helyzet éppen volt, ez pedig abban nyilvánult meg, hogy nem volt sehol senki. Így hogy fogok eltalálni a házamba? Navine. Igen, a házak neveit előre gondosan bemagoltam, szinte az összes jellemzőjükkel együtt, hogy ebből már ne lehessen gond. A homokórákra pillantva gyorsan meg is állapítottam a színek alapján, hogy melyik házhoz melyik óra tartozik. Ez legalább megy. De mi lesz, ha megjön valaki? Meg fogom tudni értetni magamat? Még mindig végigfutott a hideg a hátamon, hogyha az jutott eszembe, hogy használnom kell a magyar nyelvet. Na jó. Szünet. Ennyire nem vagyok beszari. Eljöttem idáig, annak teljes tudatában, hogy minden ismeretlen lesz, és eldöntöttem, hogy itt fogok élni. Akkor mitől félek úgy, mint egy nyuszi? Tettem pár bátortalan lépést a nagy lépcsők irányába. Talán ha megtaláltam volna a lépcsőházat, onnan már ment volna a dolog. Annyira csak nem lehet más, mint a Roxfortban... Vagy lehet, hogy mégis más. Felléptem az első lépcsőfokra, próbáltam kicsit nyújtózkodni, hogy lássam oldalt, hova vezet a képcsősor. Léptem egy újabbat, szintén nyújtózkodva. És ez így ment még egy darabig, ameddig ki nem egyenesedett a hátam, és rá nem jöttem, hogy ezzel a tempóval az életben nem fogok eljutni sehova. Kezdtem bepánikolni. Miért pont most nincs itt senki, hogy segítsen megmondani, melyik a helyes irány?
|
|
|
|
|
Széles Veronika
INAKTÍV
Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
|
Hayley Ma sikerült találkoznia egy nagy adag kávéval, ami nem a torkán csúszott le, hanem a hófehér blúzán. Hogy melyiknek örült jobban? Nos, jó kérdés, de inkább a torkán öntené le a fekete löttyöt. Most már mindegy ugyebár. Ha már így összefutotta a kávéval rohangáló mestertanonc felügyelővel kapott feladatot is. Remek. Épp csak annyi ideje maradt, hogy betörjön gyakorlatilag Áronhoz – leszámítva, hogy a szobájához van kulcsa -, majd elővegyen egy fehér inget, kicsit letörölgesse magát és felhúzza Áron ingét, melyet egy fekete övvel kötött el. Hogy ne legyen annyira feltűnő, a haját kibontja, a pillangós hullámcsatokat és a fülbevalóit díszként felpakolja rá. Ma csak elméleti órái voltak, így a pálcáját nem hozta magával. Ő sok minden, csak éppen elővigyázatos boszorkány nem. Mielőtt elindulna, az inget betűri. Annyira össze van zavarodva, hogy a ruháját csak ledobva a földön hagyja. Ez nem éppen rá vall, de majd később megmagyarázza, most a táskáját a vállára véve, sietve elindul a bejárati csarnok felé, máris késésben van.
- Szia, Hayley vagy igaz?
Nem volt nehéz kiszúrni, ő volt az egyetlen ember az egész csarnokban, ezen kívül igen kétségbeesett arcot vág ahhoz, hogy új legyen. Odasiet hozzá és zavarában jobb ötlet híján kezet fog vele. Legalább a tenyere nem izzad, ez már határozottan jó. Mindjárt meg is nyugszik a szívverése, mondjuk akkor, ha nem kérdeznek rá, hogy miért hord férfiruhát. Nem szeretné, ha már az elején furcsa szemmel nézne rá a lány.
- Flaviu professzor asszony küldött. Elnézést kér, de mindhárom gyermeke belázasodott, a férje pedig edzőtáborban vagy hol van. Megkérte, hogy én vezesselek körbe és válaszoljak a kérdéseidre. Én most készülök mestertanoncnak, úgyhogy eléggé benne vagyok a dologba, sok mindenbe tudok segíteni. Látom a bőröndöd már felment. Milyen házba kerültél?
Lehet, hogy a tanerő elmesélte neki, csak őt jobban lekötötte a hasán végigfolyó kávé, mint az, amit a nő mond, mindenesetre megkérdezni nem olyan nagy bűn. Feltételezései szerint Navinés vagy Levitás. A Rellonosok dacosak, az Eridonosok pedig harsonák és már régen szóba álltak volna valamelyik festménnyel, így inkább az introvertált házakra tippel.
|
|
|
|
|
Hayley Walker
INAKTÍV
RPG hsz: 5
Összes hsz: 57
|
VeraMint égi felmentősereg - szinte szó szerint, mert fentről jött - jelent meg egy lány. Az arcomon a félelem szinte rögtön megkönnyebbülésbe váltott át, és ugyanígy éreztem belül is. Főleg akkor, amikor a lány köszönt nekem. Ezek szerint ugyanis nem feledkeztek meg rólam, sőt, küldtek is elém valakit. Ez a kis figyelmesség nagyon jól esett, és magamban máris egyre pozitívabbnak láttam az iskolát. Végigmértem a lányt, már akkor, amikor közeledni kezdett felém. Érdekesen volt felöltözve, a rajta levő ing láthatóan nem nőknek készült, ám egész ügyesen megoldotta a dolgot egy övvel. Elgondolkodva néztem végig magamon, mintegy gyors összehasonlításként, hogy én miben vonultam be a Bagolykő kapuin. Eddig eszembe sem jutott, hogy az öltözet miatt aggódjak, most azonban hirtelen átfutott az agyamon. Egy csipkés szegélyű világoskék topot viseltem, felette egy fekete blézert. Emellett egy fekete selyemszoknya volt rajtam, amelyen kék virágminták kacskaringóztak felfelé. Én meg voltam elégedve az öltözékemmel, reméltem más sem talál majd kivetnivalót benne. - Hello. Igen. - válaszoltam tömören, mert igyekeztem egyelőre nem lebukni az akcentusommal. Idáig jól ment, de nem akartam mogorvának tűnni, szóval a két szavacskámat egy aranyos mosollyal toldottam meg. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy a lány zavarban volt. Be sem mutatkozott, ellenben Flaviu tanárnő életéről máris sok dolgot megtudhattam. De a legárulkodóbb az volt, hogy nagyon gyorsan beszélt. Nyeltem egyet, és feszülten figyeltem, hogy minden egyes szavát követni tudjam, ami egyelőre sikerült. Igyekeztem leplezi a zavaromat, és meg is nyugodtam, hogy elsőre megértettem mindent, amit mondott. Úgy látszik, mégiscsak megérte az a sok tanulás. Kisebb fáziskéséssel válaszoltam ugyan, de azért igyekeztem készséges és kedves lenni. - Köszönöm... Navine. Navines vagyok. Mi a neved? - néztem rá szép nagy szemekkel. Direkt nem úgy kérdeztem, hogy "hogy hívnak?" ugyanis a gy-betűk kiejtésével voltam az egyik legnagyobb problémában. Ettől függetlenül azonban, mostanra már biztosan kihallotta a szavaimból az izgalmat, amit a magyar nyelv használata jelentett (most használtam élesben először) és az akcentusomat is. Mindegy, hiszen azért vagyok itt, hogy megtanuljam a nyelvet, meg még sok más érdekes dolgot is. Szóval reméltem, hogy segít. - Nem tudom, mi van merre... Én remélem, segítesz eligazodni. - hálásan néztem rá, már csak azért is, mert megjelent. Talán kezdenek összejönni a dolgok.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
ZojéééHihetetlen volt számára, hogy valakivel ennyire képes ugyanazon a véleményen lenni. Ugyanazok a gondolatok, valószínűleg hasonló érzésekből eredően. Ugyanaz a felfogás és értékelésmód. Ilyet el sem tudott képzelni. Igaz, hogy van olyan személy a Bagolykőben, akivel hasonló lehetetlen dolgokat tudnak összehozni, de ekkora egyetértésre soha nem számított senkitől.
Sosem volt a nyugalmasságáról híres, ehhez méltón nem bírt egy helyben maradni sokáig. Ezért volt szüksége mászkálásra, hogy ide-oda vándoroljon asztal és párna között. De a sütemény és tea nagyon jó érvnek bizonyult ehhez a "függőségéhez". A lányra csak mosolyogni tudott, ezzel dolgozta fel kellőképpen a hasonlóságot, és azt, hogy majdnem ugyanolyan az életszemléletük. Persze, vannak dolgok ,amikben biztosan máshogyan vélekednek, de ez a téma, a sors, összekötötte őket, ilyen szempontból.
- Én sem azt mondom, hogy az életem az édesség, elvagyok nélküle is, de olyankor, mikor sok tárul elém egyszerre, akkor képes lennék az egészet eltüntetni - mondta, ahogy visszaült. Fejét is a lány felé fordította, úgy hagyták el száját a szavak. Szereti, ha megvan az a bizonyos kontaktus, ami egyszerűbbé teszi a kommunikációt, bár sok esetben nem szükséges. Akkor sem volt, mert hangján is érezni lehetett a folyamatosan áramló kedvességet és megértést, de mégis jobbnak látta így. A szűnni nem akaró mosolya akkor is kint ült arcán, tudva, hogy nem kell onnan levándorolnia egy jó ideig. Felajánlotta a segítségét, amire már sokkal oldottabb hangulatban válaszolt a másik. Ennek örült és ő is felnevetett.
- Vannak kapcsolataim, de majd meglátjuk - nevetett még mindig vele, az addig kezében lévő bögrét letéve. Nem volt már benne semmi, és ez normális esetben arra ösztökélte volna, hogy menjen oda az asztalhoz, és készítsen újabbat, de akkor nem érdekelte, próbálta figyelmen kívül hagyni.
- Milyen gyümölcsöket szeretsz - már ha szeretsz valamilyent? - kérdezte meg pár másodperccel később. Nem tudta, honnan jött a kérdés, valószínűleg, ahogy lepillantott az epres süteményére, az ihlet megragadta. Ő maga a legtöbbel ki van békülve, de a kedvenceit, mint mindig, ott is előnyben részesíti. Remélte, hogy nem nézi majd hülyének Zoé, mert nem biztos, hogy azonnal tud majd asszociálni erre az indokra, vagy éppen eszébe sem jut.
|
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV
(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
|
Katniss - Könyvet vágtál a falhoz és mégis Levitás lettél? Ez nagyon jópofa, tetszik az, ahogy kezdődött a kapcsolatod a saját mágiáddal, olyan igazán érdekesre sikerült.
Örül, hogy talál valakit, akinek hasonló az érdeklődése, legalább egy ember biztosan lesz, akivel tud majd beszélgetni ilyesmiről. Mondjuk, ez a színjátszás nagyon tetszik neki és az biztos, hogy amint alkalma lesz, mindenkitől megkérdezi, hogy idő előtt ugyan, de járhat-e színjátszásra. Az biztos, hogy nagyon élvezné, és nagyon odatenné magát, hogy mindenki elégedett legyen vele.
- Okés, várlak bármikor, mármint előtte jobb, ha megbeszéljük, de elég csak egy baglyot dobnod, és lezsírozom a dolgot otthon.
Bárkit hazavihet, csak az anyukája szereti tudni, hogy mikor ki fordul meg náluk. Kivételt képez talán ez alól Zsófi, aki gyakorlatilag már családtagnak számít, így akkor jön, amikor csak szeretne. Viszont örülnek neki, hogy barátkozik, talán ezért is hozzák fel olyan sokszor a kastélyba. Ezen mondjuk még nem gondolkozott.
- Szívesen elmegyek veled, megvehetnénk őket egyszerre, és akkor legalább biztos, hogy a legszuperebb baglyokat vesszük meg. Ez nagyon tetszik.
Erről is kell majd szólnia, főleg azért, hogy pénzügyi támogatásban részesítse az anyukája. Tetszik neki, hogy a lány fehéret szeretne. Ő is gondolkodott benne, meg abba is, hogy fekete baglyot vesz. Egyszer látott egy fekete baglyot, és nagyon megtetszett neki. Persze ez majd akkor fog kiderülni, ha ott lesznek végre. Már nagyon várja a közös kiruccanást, amit megfejelhetnek, mondjuk egy sütivel, fagyival vagy forró csokival.
- Okés.
Amíg a lány távol van, addig ő is eszik néhány falatot, majd a brassóit sütire cseréli, ha már itt van, akkor minden fogásból a legszimpatikusabbat szeretné megkóstolni és most ez a málnás szelet, amiben rengeteg hab és gyümölcs. Tesz rá egy kis csokiszószt is, ami nem igazán illik hozzá, de így sokkal jobban szereti.
- Nagyon várom már ezeket a programokat, nagyon jók lesznek. Remélem megengedik a színjátszót, nagyon felcsigáztál.
|
|
|
|
|
Széles Veronika
INAKTÍV
Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
|
Hayley - Oh bocsi, Veronika vagyok, Széles Veronika.
Tényleg zavarban van, pedig a bemutatkozásig általában el szokott jutni. Mindenesetre most már kicsit lenyugodott, nem lesz ez olyan nagy dolog, hiszen ezer éve bújja azokat a lapokat és információs füzeteket, melyek a mestertanonci szakokról szólnak, emellett pedig, ott van, hogy az utóbbi időben több ezer kilométert megtett már itt, így csukott szemmel is el tud már igazodni ezen a helyen.
- Navinés? Remek! Én is Navinés vagyok, szóval sokat tudok arról is mesélni. Nem tudom, hogy mennyit tudsz róla, meg, hogy mire vagy kíváncsi, de kérdezz csak bátran.
Ennek még jobban örül, mert így nem is lesz bizonytalan azzal kapcsolatban, amit mond. Úgy néz ki, még jól is jött az a kávé, hiszen ebbe is beletanul, és ráadásul az első alkalommal egy ténylegesen Navinés embert kapott ki, ami nagyon nagy megkönnyebbülést okoz neki.
- Persze, ezer örömmel, mit szeretnél megnézni előbb? A kastélyt, a környékét vagy a Navinébe vezető utat?
Érdeklődik kedvesen. Érzi, hogy akcentussal beszél, de ő ezen nem akad fent, sőt, elismeréssel tartozik neki, amiért ezt a külföldiek számára igen nehéz nyelvet ilyen szépen elsajátította. Ezen kívül, ha tudná, hogy is olyan régen kezdte, még jobban csodálkozna rajta, mert ha fordított helyzetben lennének, az tuti, hogy ő nem is állna neki a magyarnak. Szerinte számára megtanulhatatlan nyelvről van szó, ha nem születése óta tanulná.
- Van kedved mesélni magadról? Hogy honnan jöttél és, hogy találtál erre a helyre? Nagyon érdekel, hogy ki hogyan talál ránk.
Ezt mindig megkérdezi, hiszen minden egyes történet nagyon érdekesnek ígérkezik. Persze nem szeretne udvariatlannak tűnni, ezért meg is magyarázza, hogy miért kérdezi. Ő határozottan kotnyeles típus, de azért tudja, hogy hol a határ, amit nem kell átlépni. Legfeljebb a lány eltereli a válaszadást, ő azt is megérti teljesen.
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
Charlotte-Persze, majd még úgy is beszélünk, hogy megbeszéljük az időpontot, hogy mindkettőnknek jó legyen. Meg a szobatársammal is meg kéne beszélnem, hogy ő mit szól hozzá. Mert, azért még is a szobatársam, így neki is van bele szólása, ráadásul a legjobb barátnőm, szóval amúgy is megbeszélnénk.-Rosyval, mindent megbeszélünk. Nagyon titkosnak kell lennie ahhoz, hogy ne mondjuk el a másiknak. Rosyra gondolva egyből felizzik a nyakamban a barátságunkat jelképező ékszer. Emlékszem, amikor megvettük, más dolgok társaságában. Rosy sárkánya és jeges medvéje és az én lovammal együtt. Ha, jól emlékszem, akkor még vettem hozzá egy teleszkópot meg egy-két fülbevallót is. Amíg élek nem felejtem el ezt a történetet. Charlotte lelkesedését látva nagyon örülök, mert én is hasonlóan érzek. Alig várom már, hogy legyen egy vakítóan fehér baglyom. Hedvignek hívnák, mint a Harry Potter baglyát, mert annyira szomorú voltam, mikor meghalt, hogy így szeretnék emléket állítani neki. A vásárlás után, meg csinálhatnánk pár dolgot, hogy megünnepeljük az újdonsült kedvenceinket. Hallgathatnánk zenét, elmehetnénk a térre, vagy beülhetnénk valahova. Nem számítok azért, akkora nagy evőnek, de szeretek jókat enni. De, csak akkor, ha éhes vagyok. A túltelítettség érzését utálom. Kevés dolgot tudok mondani, ami rosszabb lehet annál. Bár, ha megerőltetném magam, akkor tudnék, de most nincs kedvem hozzá. Korgó gyomrom emlékeztet, hogy most viszont éhes vagyok, így belapátolok pár kanállal a fogásból, majd szép lassan, minden falatot jól megrágva lenyelem. Csöndben maradok addig, hiszen teliszájal nem illik beszélgetni és ráadásul még nem is szép látvány. -Örülök, hogy felcsigáztalak. Tök jó lenne, ha együtt járnánk szakköre. Bár, most még csak a próbák folynak, de remélem tetszeni fog majd a nagyérdeműnek.-Izgatottan várom már. Tök jó lesz. Már nagyon hiányzik a színpad. Nem is igazán a játék, hanem a hangulat, amely mindig magával ragad olyankor. A fények, a füst, a zene és a tánc. A varázslat, ami olyankor mindenkit körbe vesz. A nézőt és a szereplőt egyaránt. Az is hiányzik, hogy megnézzek egy darabot. -Van, valahol színház a faluban?-Kérdezem meg Charlottot egy hirtelen ötlettől vezérelve. Ahol színház van, ott darab is van és attól még, hogy eddig nem láttam akár lehet is, de nem élem bele magamat, mert ez csak feltételezés. Különben is, majd szünetben elmegyek pár előadásra, anyu biztosan szerez nekem pár jegyet. Miközben beszéltem megszomjaztam, így a poharamért nyúlok és teletöltöm friss vízzel, majd egy húzásra kiiszom a poharam teljes tartalmát. Ez jól esett. Megtörlöm, a számat szalvétával, majd tovább diskurálok. -Szoktál olvasni?-Kérdezem, mert a musicalek mellett a könyveket is szeretem. Vajon ő is szereti? Azt tudom, hogy a muglik nem kultiválják, de a muglik kevés része szeret egyáltalán bármit, ami a kultúrával kapcsolatos. Sajnos, pedig mennyi mindenről maradnak le vele…
|
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
KihágókEgy igazán vicces éjszakát tudhatott Mira maga mögött. Nevetséges volt, ahogy Silana és Leonie a ficánkoló katonákat cipelték fel a rétre, Daniel is élvezte. Együtt nézték őket az ablakból, de persze csak egy ideig, hiszen hamar beesteledett, és a pici fiúnak lefekvés volt. Aztán a pótmami is ágyba került, reggel pedig igyekezett fel az első órájára. Már várta az estét, hiszen a lányokat még várta egy büntetőfeladat. Úgy gondolta, hogy ha egyszer nincsenek tisztában a szabályokkal, ideje a fejükbe vésni. Este tízre rendelte oda őket, direkt arra, amikor már senki nem jár ott, hanem szépen csendesen alukálnak a hálókörletükben, vagy nem olyan amatőrök, mint a két leányzó. Feltűnőbben nem is tudtak volna játszani a Kísértetházban... A feketeség csak a szokásos módon készült a könyvtárba. Zöld szemeit fekete szemceruzával emelte ki, derékig érő fekete haja hullámos tincsekben oldalra lett fogva. Fekete-fehér ruhába bújt, és magassarkúba, mintha buliba készülne. Aki nem szokta meg tőle ezt a 'mindig tökéletesen nézek ki' dolgot, annak ez eléggé furcsa lehet. Nem egyedül ment, Leo is vele tartott, míg Ecset zizegve álomra hajtotta a fejét. Egyébként pedig egész úton fülelt, hátha meghall pár újabb rosszalkodót. Alapjáraton azért megnézi, kit büntet, mondhatni pofára megy. A könyvtárba érve körülnézett, a lánykák még nem voltak sehol. Korábban érkezett, mindössze öt perccel. Karjában pergameneket tartott, zöld színűeket. Ezeket letette az egyik távolabbi asztalra, majd ledobta magát az egyik székre. -Gyere óriás -valami iszonyatosan kedves hangon szólt kisoroszlánjához, Leohoz, majd mint a kisbabákat, az ölébe vette, és simogatni kezdte. Így várta a lányokat. Ruha
|
|
|
|
|
