Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Amira és Dávid Hát nem kellett volna elindulni, az holt biztos. Innét már nem lógunk meg, az egyszer tuti. - Én Vanília Perwinkle vagyok. Másodikos diák, Levitás, és azért nem voltam takarodó után a háló körletben, mert nem jött a szememre álom - mondtam semmi félelem nélkül. - Ő Varga Dávid. Másodikos és Rellonos. Az okok egyeznek - folytattam, illedelmesen, ahogy azt egy ilyen helyzetben illik. - Elfogadom bármilyen büntetésről van szó, mert megérdemlem, ehhez kétség sem fér. Nem lett volna szabad ilyenkor itt kóborolnom - fejeztem be és vártam, mit mond.
|
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
Lógósok A válasz normálisan érkezett, amit a korábbiakhoz képest eléggé csodált a feketeség. Mivel a lány, nevezetesen Vanília megmondta az okokat is, és a másikról is amire kíváncsi volt, nem várta, hogy a fiú válaszoljon, csak bólintott. Átfutott az agyán, hogy annyiban hagyja az egészet, és elküldi őket egyszerűen a hálókörletükbe. Ezt az elnézést nem engedhette meg magának, hát hova lenne így a jó híre? Eleve egészen jó kedvében volt, és a bájitaltan annyira elvonta a figyelmét, hogy nem volt kedve a szemétkedéshez. Pedig simán belekötött volna a lányba amiért feleslegesen járatta a száját, hiszen ő nem azt kérte, hogy mondja el mindkettőjük okát és adatait. -Holnap este nyolckor várlak a Szertáraknál, ott megkapod a büntetésed. Most pedig tűnj a körletedbe -fejével intett neki, hogy elmehet, aztán Dávidra nézett. Pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy mit kezdjen a fiúval. -Te meg velem jössz, segítesz -további megjegyzést nem fűzött hozzá, az eredeti célja felé, a bájitaltan terembe indult Dáviddal, és Leoval az oldalán.
|
|
|
|
|
Antonio Welse
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Büntetés Korán reggel felkelt, ő sem tudja miért. Majd eszébe jutott: büntetésben van 500 szavas fogalmazás. ~Ó a fenébe!- gondolta magában. Azzal kihúzta a fiókját és kivett belőle 3 pergament és 1 pennát. Óvatosan, hogy szobatársai ne ébredjenek fel, felöltözött. Koromfekete talárját magára húzta és elővett a táskájából egy kicsi kosarat. Azután pálcáját zsebre vágta és rohant lefele a hosszú lépcsőn. Útját hova vetette, ha nem a könyvtárba? Belépet a 4 méter magas ajtón és elcsodálkozott. Volt már nem egy könyvtárban, de ilyen sok könyvet összesen nem látott. Aztán elindult a polcok között és az összes olyan könyvet beledobálta a kosarába, amelyekről úgy gondolta, hasznos lehet. Ezek között volt a Visszabeszélések következményei, Hogyan neveljük a gyerekeket, A legnagyobb büntetések.Mivel Antonio nem mást csinált, mint visszabeszélt egy prefektusnak. Mikor úgy gondolta, hogy épp elég könyvet szedett, nehéz kosarával oda ment egy asztalhoz és buzgón olvasni kezdett. Amikor érdekes információt talált, lejegyzetelte. Így ment több órán át és akkor mikor úgy gondolta kész lett, elkezdte számolni: -1 2 3 4... 456 457 458 459, á a fenébe még kell 41 szó. Azzal tovább írta, utána újra számolni kezdte és meglett az 500. Nagy boldogan fölállt és visszarakta a könyveket. Utána boldogan kirohant az ajtón és megkereste a prefektust, akinek a büntetést kellet adni. - Biztos a nagyteremben reggelizik- mondta magában és szaladt a nagyterem felé.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Nem féltem Lyrát, biztos elboldogul egyedül, és ha esetleg terráriumot takaríttat velem amiatt, hogy csak úgy ott hagytam, hát ámen. Mellesleg normális esetben soha nem hagynám csak úgy faképnél, de ez egyáltalán nem normális eset. Jó, igazából soha nem vetemednék ilyesmire, és már megint ott tartok, fogalmam sincs, mi ütött belém. Na mindegy. Noel megáll, aminek igazából nem tudom, hogy örülnöm kéne-e, mert... eszméletlen gyakorlatlan vagyok a bocsánat kérésben. Mármint gond nélkül kinyögök egy "bocs" szócskát, azzal nincs gond, leszámítva azt, hogy általában nem gondolom komolyan. Aztán mégis könnyen jönnek a szavak a számra, és bár a gyomrom felfordul, és egyáltalán nem akarom elhinni, hogy mindez az én hangomon hallatszik - sose voltam az a veszettül romantikus alkat, sőt...- azért csak sikerül valamit összehoznom, még ha ezzel megint csak szánalmasnak könyvelnek el. A festmények tuti, de ez most igazából nem érdekel. - Jah, most hogy mondod azt elfelejtettem hozni, meg csokrot is- forgatom meg a szemem, de mosolygok. Ha Noel nem feszegeti a dolgot - lehet, jobban is teszi- én se fogom, ráadásul a ciki helyzetek elpoénkodása már aránylag jól is megy. Közben hátrapillantva látom, hogy az új HV-m a gyűlés színhelyére tart, és elhúzom a szám. Majd ki kell faggatnom Lyrát, mi lett. Nem mintha annyira érdekelne, mit tettek a tanárral, aki mazochista hajlamainak köszönhetően pont rajtunk akarta fitogtatni tanári mivoltát. Azért, büszke vagyok, mert ha belegondolok, hogy a Navinések fülüket-farkukat behúzva kullogtak volna vissza a klubhelyiségükbe, oké, fenemód büszke tudok lenni, de ez nem számít újdonságnak, sőt, volt, hogy ez volt az életem mozgatórugója. - Ááá, szóval macskát se kapok?- csüggedve biggyesztem le a szám, majd komoly tekintettel meredek rá. - Oké, kértem én, hogy vegyél feleségül, esetleg szöktess meg, és éljünk együtt egy lakatlan szigeten?- mert, ha ez tényleg kicsúszott volna az én számból, kijelenthetem, öntudatlan állapotban mondhattam, bár nem hiszem, még akkor se. Attól, hogy van valaki, akivel nem akarok rosszban lenni, és valami fura mód, érdekel is, még nem változott se a véleményem, se az elhatározásom, miszerint egy pasi ágyába csak akkor bújok, ha azt álmában akarom megfojtani, így talán evidens, hogy ez nem egy komplett szerelmi vallomásnak készült. - Viszont, ha már úgyis megbüntetnek.... csináljunk valamit, széttanultam az agyam, és már igazán nem akaródzok visszamenni a könyvtárba- a cuccaimat nem féltem, mivel egy, kinek kellenének, kettő, elég félreeső helyre sikerült költöznöm.
|
|
|
|
|
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Maradék társaság.Indulnék már vissza a szobám felé, meglehetősen elfáradtam ebben az egészben. Teszek két lépést, de hallom egy idősebb nő hangját mögülem. Megfordulok, hogy lássam kivel van dolgom. Nem láttam még, de több mint valószínű, hogy ennek az átkozódó társaságnak lehet a házvezetője. - Jó estét magának is. - mondom csendesen, de azért olyan hangerővel, hogy ő is hallja. Kezdem visszanyerni a nyugalmamat és összeszedni az elgurult tablettáimat. Némán bólintok a mondatra, miszerint semmi értelme sem lenne a büntetésnek. Valószínűleg igaza van, ezek nem azok a rendes, becsületes gyerekek, akik hozzám hasonlóak voltak a diákéveim alatt. Ezek megpróbálnak kibújni a felelősség alól és közben hatalom van a kezükben, amivel korlátlanul és gátlástalanul visszaélnek. - Nem kívánom én is büntetni a kisasszonyt, elég nagy büntetés az neki, hogy a másik prefektushölgy magával vitte és még pálcája sincs. - tisztázom azért le a helyzetet. Nem vagyok én olyan szívtelen dög, hogy én legyek a harmadik, aki megbünteti. Egy estére két büntetőmunka szerintem több, mint elég. - Hát nem vagytok könnyű esetek, az teljesen világos számomra is. - intézem szavaimat a prefektához, majd a nő felé fordulok - Higgye el, nekem sem célom összekapni senkivel, de nem éreztem teljesen jogosnak, hogy ennyien támadnak rá egyetlen kisgyerekre. Remélem megérti. Ami pedig a kisasszony tanácsát illeti, megfogadom. Nem áll szándékomban senkiben sem haragot vagy gyűlöletet generálni, de egyszerűen okot adtak a tettemre. - sóhajtok egy nagyot a mondatom végén és némileg lehorgasztom a fejemet. Önmagamhoz képest nagyon eldurrant ma éjjel az agyam és már kicsit bánom is. Sarkon fordulok és menni készülök, mikor még eszembe jut valami. Hátraszólok még a professzorasszonynak. - Csak egy kérés kollegina: vigyázzon rájuk.Ezzel a zárómondattal végleg elhagyom a terepet, had intézzék el ők maguk között a dolgokat.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
TanárnőkOph elszelelt, én pedig egy mély sóhajtással vettem tudomásul a dolgot. Valahogy ebben a pillanatban jóval öregebbnek éreztem magam, mint amilyen voltam, bár ez nem először jött elő az utóbbi időben. Mindenesetre már elindultam az ellenkező irányba, mint a fiatal tanárnő, mikor meghallottam az érkező Alexa hangját. Megálltam, és visszafordultam, aztán megvártam, hogy Alexa is odaérjen hozzánk. - Jó estét - köszöntem vissza egy biccentéssel, és kivettem a kezem a zsebemből, már csak a tisztelet miatt. Nem szóltam bele a dolgokba, csak hallgattam, amíg Alexa és a másik nő rendezte az esetet, és csak bólintottam egyet az idegen hozzám intézett szavaira. Nem volt több hozzáfűznivalóm a dologhoz, részemről elmondtam már mindent, amit akartam. Igazából valahol érhető volt az is, amit az újonc tanár csinált, csak annyira rosszul fogott hozzá a megoldáshoz, hogy az valami hihetetlen. Még arra sem szóltam, hogy "rátámadtunk" volna a kölyökre. Majd Alexának szépen elregélem, hogy mi is történt. Azt viszont már nem tudtam megállni, hogy ne kússzon egy mosoly az arcomra, mikor a házvezetőm igazat adott nekem. Lehet, hogy kifejezetten szemtelennek tűnhettem, de jól esett az elismerés. Aztán a másik nő távozóra fogta, bár még utánunk szólt. Nyilvánvalóan nem tudja elviselni, ha másé az utolsó szó, de annyi baj legyen, hagy legyen jó napja. Én pedig elindultam Alexa oldalán a Rellon irányába, hiszen nyilvánvaló volt, hogy beszélni óhajt velem.
|
|
|
|
|
Dobrai Vanda
INAKTÍV
Vélavérű
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
|
[Évnyitó-záró]Nos elérkezett ez az év is. Végre megkezdhetem a tanári pályámat, ami nem kis izgalommal tölt el. Már nagyon vártam, hogy idáig eljussak, mert ez azt jelzi számomra, hogy valamit sikerült elérnem az életben. Már régóta vonzz a tanári pálya, és most végre belecsöppenhetek ebben a mágikus, csodálatos világba. Ez kissé nyálasra sikerült, de annyi baj legyen. A minap már sikerült meglesnem a tantermet, amiben elég sok időt fogok tölteni, és a hozzá tartozó szobarészt is. Mindez az északi szárnyban található, méghozzá a mestertanoncok területén. Végül is teljesen logikus, hogy ott kaptam helyet, mivel csak mestertanoncokat fogok oktatni, így minek tegyenek ki engem ország-világ elé. Teljesen jól elleszek én abba a csöpp kis terembe, a még csöppeb szobával. A szobát csak azért kaptam, hogy ha esetleg nincs kedvem hazamenni, akkor tudjak hol aludni. Nem áll szándékomban otthagyni a faluban lévő kis lakásomat, amit annyira megszoktam már, és teljesen Vandásra alakítottam. Na meg Dongó se nagyon élvezné szerintem a változást. Főleg, hogy nem szereti a gyerekeket és a férfiakat. Ezekből pedig itt akad azért egy pár darab. A délutánt azzal töltöttem, hogy az új szobámban pakolásztam. Kicsit átrendeztem a bútorokat, a könyvespolcon a könyveket, feltettem pár festményt a falra, leterítettem egy-két szőnyeget a padlóra. Végül az egészet megkoronáztam egy ópium illatú füstölővel. Az a kedvencem. Egyszerűen imádom az illatát! Egy elegáns ruha havert egész nap a kanapén, amit majd az esti megnyitóra akarok felvenni. Sajnálatos módon fogalmam sincs, hogy mit kell felhúzni egy ilyen jeles eseményre. Erről nem kaptam oktatást, én pedig sosem láttam ilyet, így nem tudom. Mivel életem eddigi szakaszában muglik között nőttem fel, mugli iskolába jártam, így nem tudom, mi szokás a varázslók és boszorkányok világában. Így arra jutottam, hogy keresek valami alkalmi öltözetet, és az biztos jó lesz. Nem sokkal kezdés előtt neki is álltam készülődni, de természetesen nem sikerült időben összeszednem magam. Nagyon durva késéssel tipegtem be a Nagyterembe. Az igazgató már a beszédje végénél tarthatott. Szinte minden tanár valami talárfélében ült egy hosszú asztalnál. A diákok 4 asztalt foglaltak el, házak szerinti felosztásban. "Gratulálok Vanda, jó évzárás/évkezdés!* Képzeleten vállon veregettem magam, majd megálltam az ajtóba. Nem akartam előre sietni, és megzavarni a beszédet. Bőven ráérek majd akkor is előre baktatni, ha itt a kaja ideje, és mindenki azzal lesz elfoglalva, hogy övé legyen a sajttal töltött hús legnagyobb példánya. Öltözet
|
|
|
|
|
Antonie Holden
INAKTÍV
Átváltoztatástan&Asztrológia
RPG hsz: 52
Összes hsz: 157
|
Évnyitó / évzáró - Yarista Szörnyen restelli, hogy elkésett, de hát kicsit elszámította magát. Ahogy az ajtóban állva végigtekint a diákokon és tanárokon, úgy tűnik számára, hogy az igazgató már elmondta a beszédét, mivel a hangulat elég oldott. Ugyan tavaly év közben érkezett vissza az iskolába, ahol előtte már tanított egy évet, nem sokan látták azóta. Ő sem ismeri meg a régi tanítványait mind, kivéve persze egyet, akinek az elmúlt tanévben Animágiát tanított. Barátságosan int a kollégának, viszont az ellenkező irányba indul el, hogy váltson pár szót Yaristával. Komótosan lépdel, és közben azon gondolkodik, hogy minden utasítást leírt-e a házvezető nőjének, akit felvett, mivel amikor a tanév végén hazautazott a lakás egy merő kosz volt. Mikor a fiú mögé ér, barátságosan a fiú vállára helyezi a kezét. - Hogy van mindig? Jól telt a szünet?- kérdi mosolyogva a professzor és közben azon gondolkodik, nem furcsa-e a többi diáknak, hogy ilyen közvetlenül beszél Yaristával.
|
|
|
|
|
Henry Dalgaard
INAKTÍV
Mr. "Szőkeség"
RPG hsz: 14
Összes hsz: 53
|
Glyniss Clarkson Kihasználván a szünetet, a maratoni semmittevést megszakítva, Henry úgy dönt, hogy az éhség oltárán fog áldozni. Az ágy millió tonnás súllyal húzza vissza, de az akarat győzedelmeskedik. Már tökélyre fejlesztette az a képességét, amivel úgy tud szundikálni, hogy egy gyűrődés sem marad a ruháján. Ezért - még mindig kicsit kótyagosan az alvástól - kettőt igazít a haján, és kilép a szobából. Egy pillanatra elgondolkozik. ~Hol is találunk kaját ilyenkor?~ Rögtön a konyha jut az eszébe. Hát persze! Unottan slattyog le a lépcsőn, közben odabiccent pár ismerősnek. Egyáltalán nem siet, kihúzza magát és szépen lassan a konyha felé veszi az irányt. A nagyobb ablakokon keresztül lesi közben az időjárást. Tavasz van, dalolnak a madarak és újra szakad a hó. ~Kaja után ki kéne menni hóembert építeni.~ gondolja a fiú. Ekkor már majdnem a konyha ajtaja előtt van, és egy kicsit megijed. Egy élénkvörös folt tűnik fel előtte, nem is annyira a távolban. ~Ég valami?~ gondolja hirtelen, de ahogy közelebb ér, meglátja, hogy nem ég semmi, csak egy lány ácsorog szintén a konyhaajtó előtt.
|
|
|
|
|
Glyniss Clarkson
INAKTÍV
Csillagszemű Vadóczka
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
|
Henry DalgaardÉpp a faluból ért vissza a kastély ódon falai közé, és még nincs kedve visszamenni a hálótermébe, így bóklászásra adja a fejét. Nincs kimondottan célja, csak sétálgat, amúgy sem tud megülni a hátsó felén hosszabb időre. Kora még az este, hogy pihenésre kerüljön sor. Inkább; amerre csak jár, behallgatózik az ajtókon, hátha meghall valami érdekeset. Sok minden nem üti meg a fülét, főleg érdekes nem. Ám egyszer csak édességillat lengi be a teret, és motoszkálást hall az egyik ajtó mögött. Ha édességről van szó, akkor nincs mese, szerezni kell neki belőle. Ez Glyniss mottója. Odalopakodik, óvatosan bekukucskál az ajtó résén. Sokat nem lát elsőre, csak a színes nyalánkságokat sorban a pulton. Mikor indulna a terembe, hogy megszerezzen belőle legalább egyet, váratlanul lépteket hall a háta mögül. Ijedtében ugrik egyet, ám erősen koncentrálnia kell, nehogy felsikkantson, hisz ha lebukik nincs süti. Próbál ártatlan fejet vágni, majd nekidől az ajtófélfának és fúj egy nagyot, mikor látja; csak egy fiú az. Nem véletlen az ilyesmi, így magához inti őt és halkan suttogja. - Kérsz sütit? Van bent egy halom. Gondolom nem fog hiányozni az illetőnek, ha pár darabot elkobozok. -mutogat az ajtóra.
|
|
|
|
|
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Antonio
-Nimbus 2013? Már rég szerettem volna egy Nimbust kipróbálni. Állítólag nagyon jó gép. Mehetek vele? Persze, ha szeretnél menni a tűzvillámommal....
Hát igen. Csak negyedikek lettünk, de idén jobbak leszünk.
Ha végeztél menjünk ki a pályára röpködni. Még a seprűmet sem mutattam meg senkinek, apám nem engedte.Vettem még szilvás gombócot a tányéromra. Ez a kedvenc magyar ételem a desszertek közül. Már előre örültem a mai napnak. Az év utolsó szabad napjának.
|
|
|
|
|
Chaske Tsosie
INAKTÍV
Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
|
Csipetcsapat *Most már egy kicsit, mit kicsit!, nagyon bánom, hogy a Törpilla kísérőinek megengedtem, hogy maradjanak. Nem mintha zavarnának a gondolkodásban, koncentrálásban, bármiben, nagyon jól ki tudom őket zárni, csak egyszerűen irritál a tudat, hogy itt vannak, szemérmetlenül kibeszélnek, és a sok locsogás közepette teljesen felesleges is lenne tőlük bármit kérdezni. Egyelőre még türtőztetem magam, de érzem, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz a ponthoz, amikor Maryn kívül mindenkit el fogok küldeni. Bár, ha belegondolok, a szőkeséggel is szeretnék majd elbeszélgetni. Az egész beszélgetésükből csak az Adria szívére vonatkozó rész érdekel. Itt is csak az a gond, hogy láthatóan ő sem beszél angolul. De azért majd valakinek nem ártana közölni vele, hogy elég felelőtlen dolog elhallgatni ilyesmit. Ezen kívül pedig kíváncsi lennék, hogy mégis milyen bájitalt szed. De mindezt majd csak akkor, ha Maryt sikerül megnövesztenem, most övé az elsőbbség. A zsugorodást sikerül megállítanom. Ez már részsiker. Biztatás és pozitív energiák sugárzása helyett viszont Mary hideg, szúrós pillantásokat kap tőlem, amikor kiszól a fiúknak. A beszűrődő zajokból egyértelmű, hogy ezek ketten odakint mindjárt egymás torkának esnek, amivel semmi bajom nincs. Azzal már lenne, ha mindezt idebent folytatnák. Szerencsére azonban az említett nem jelenik meg a gyengélkedőn, aminek felettébb örülök. Elég nem nekem a csicsergő lányok társasága, a fiúkat már nem tűrném meg.
Egy mezei zsugorító főzet ellenszere semmit sem használ, a lányka még egy millimétert sem nő. Ezt a homlokomat ráncolva, kissé gondterhelt arckifejezéssel konstatálom. Nem olyan egyszerű a helyzet, mint ahogy gondoltam, sokkal több időt fog igénybe venni. Ez az egy, amit sajnálok; az idő. Örülök, hogy olyan feladatom van, ami tényleg igénybe veszi a képességeimet és megmozgatja az agytekervényeimet, csak a hosszas kísérletezés kilátása nem áll közel a szívemhez. Mindig is ebből állt az életem, próbálkozok, kísérletezek és már a legapróbb eredménynek is örülök. De ilyenkor arról van szó, ami a saját érdekem, a saját célom. A kötelességemre, a munkámra viszont már sajnálom ezt az időt. *
- Lányok! * szólítom meg őket emelt hangon, hogy hagyják abba a csacsogást, és egy picit próbáljanak meg rám figyelni. * - Mindegy * Legyintek lemondóan. Végül mégsem teszem fel a kérdéseimet, mert activity-zni nincs kedvem, és egyébként sem úgy tűnnek, mint akik hoztak nekem mintát a Maryt ért kotyvalékból. A jelek szerint az egész felszívódott miután reakcióba lépett Mary testével. Pedig sokkal könnyebb dolgom lenne, ha előbb bevizsgálhatnám a főzetet. Mostanra már nagyon zavarnak a nyelvi nehézségek, de sajnos tehetetlen vagyok az ügyben, az pedig teljességgel kizárt, hogy a mutogatással hülyét csináljak magamból. Akkor már inkább a nehezebb utat választom - megoldok mindent egyedül. Megint szóra nyitom a szám, már hozzászoktam, hogy mindig kommentáljam, hogy mit csinálok, mi fog történni, mi a baj. De feleslegesen nem szeretem jártatni a számat, márpedig az eddigiek alapján hiába kezdeném ecsetelni, hogy mi a gond, a lányok nem értenék, ami elég frusztráló.
Fogom magam megint a szekrényekhez sétálok előszedek két bőrkötéses könyvet, lepakolom őket a, majd kipakolom a bájitalfőzéshez szükséges eszközöket és hozzávalókat. Az alap bájital megvan, csak a hozzávalók arányával kell majd játszadoznom. Számomra ez csak egy megoldandó probléma, az a része már kevésbé érdekel, hogy ki volt ebben a kastélyban olyan idióta, hogy készített egy totálisan félresikerült zsugorító főzetet, és aztán az hogy került kapcsolatba Maryvel.
Ha nem vagyok kénytelen válaszolni a lányok esetleges kérdéseire, vagy nem dühítenek fel valamivel, akkor a következő fél órát néma főzőcskézéssel töltöm. Ha esetleg türelmetlenek lennének, az sem zavar ha Adria és Leonie itt hagyják a barátnőjüket. Mindenesetre egy jó fél óra múlva ejtem meg az első próbát, egy kis kanállal nyújtok Mary felé a kőzetből, hogy igyon belőle. Csak egy hiú ábránd volt, hogy rögtön elsőre sikerüljön eltalálnom az arányokat, Mary mérete továbbra sem változik. Ezt egy apró sóhajjal veszem tudomásul, és folytatom a bájital főzését. Elmélyedve tanulmányozom közben a szakirodalmat, néha motyogok is magamban, egymás után dobálom a hozzávalókat az üstbe, és ezúttal is több mint egy fél óra telik el, mire újabb próbát teszek. Ezúttal siker koronázza az erőfeszítéseimet. Ha Mary inni kezdi a felé nyújtott fiola tartalmát elkezd nőni valamivel lassabban, mint ahogy összement, de mégiscsak nő. *
- Addig idd, amíg ugyanolyan magas nem vagy, mint voltál * magyarázom a hatást, amire valószínűleg magától is rájön, hiszen ha elveszi a szájától az üvegcsét a növekedés megáll. Büszkén figyelem a fejleményeket. *
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Tanévzáró/tanévnyitó – Holden professzorÚgy tűnik, hogy az incidens tisztázása tényleg későbbre lesz téve, ezért felenged, mint egy csomóját eresztett lufi. Megkönnyebbült, megint éhes lett, habár az étvágya nem veszett el közben sem. Békésen üldögél Lyráéknál, és kiválogat magának az ételből a neki tetszőeket: sülteket, némi üdítőt, és rizst köretnek, Már csak meg kell várni a bemutatásokat és a beszéd végét, na meg a házbeosztásokat és lehet is enni. Kissé furcsállja, hogy már az asztalon az étel, de elég sok mindent történt az iskolában, gondolja. Egyszer csak egy kéz nehezedik a vállára, már fordulna, hogy kedves szavakkal illesse a bátort, aki támfalnak használja, de az ismerős hang mosolyra vonja az ajkai ívét.
- Szép napot önnek is professzor! Köszönöm, kipihentem magam, a vizsgák pedig természetesen jók lettek. – mondja kedvesebben, mint azt egyébként szokta. Nos, igen, kevés tanárral ilyen közvetlen és kedves, talán még a szomszédjai is furcsállhatják ezt a hangnemet.
- Mondanám, hogy foglaljon helyet közöttünk, de gondolom, ezt nem teheti meg, ráadásul Flaviu professzornő felnégyelne engem. – folytatja a beszélgetést, majd ha már ide érkezett hozzá a professzor, gyorsan megkérdi.
- Nemsokára folytatjuk az órákat, igaz? Elég sokat gyakoroltam, az eddigi anyag már nagyon jól megy. De majd felméri a professzor úr úgyis. – fejezi be, nem szeretné sokáig feltartani az ÁVT és animágia tanerőt.
|
|
|
|
|
Henry Dalgaard
INAKTÍV
Mr. "Szőkeség"
RPG hsz: 14
Összes hsz: 53
|
Glyniss Clarkson-Nem félsz, hogy lebukunk?- mondja Henry vigyorogva. Ekkor odalép a lány mellé és bekukkol a résen. Szebbnél szebb színes muffinokat lát, amelyeknek minimum öt centi szivárványszínű hab van a tetején, és színes cukorkákkal vannak meghintve. Alig bírja levenni a szemét róluk. És az a mennyei illat. Henry úgy érzi, ezekért a "drágaságokért" bármit megtenne. Hirtelen megérti a lány veszélyes elhatározását. - Ezt muszáj lesz megszerezni!- mondja határozottan. Gyorsan körbenéz, senki sincs a folyosón. Óvatosan tágabbra nyitja az ajtó rését. - Csapok egy kis zajt, elterelem a bentiek figyelmét, addig te kobozz el pár darabot. - suttogja a lánynak. Ekkor Henry fogja magát, becsusszan az ajtón és macskaügyességgel még bentebb lopódzik a konyhában. Már tisztes távolságban van a süteményektől, amikor lever egy doboz tojást. - Szaladj, van pár másodperced! - utasítja a kissé megszeppent lányt. Henry-t épp észrevették a bent szorgoskodók. Ekkor pedig felemeli a kezét, az "ártatlanságot" mutatva, és mentegetőzni kezd. Közben pedig igyekszik minél jobban takarni a háttérben történő dolgokat.
|
|
|
|
|
Antonie Holden
INAKTÍV
Átváltoztatástan&Asztrológia
RPG hsz: 52
Összes hsz: 157
|
Yarista Palarn - Évnyitó / záró - Háááááát... akár le is ülhetnék. - morfondírozik félhangosan a professzor, de aztán arra a következtetésre jut, hogy még be kell mutatkozni az újaknak, és még ennie is kéne valamit. - Le is ülhetnék, de nem teszem. De köszönöm az invitálást.- mosolyog a professzor. Pár pillanatra megakad a tekintete a csokoládétortán. - Igen, igen, úgy terveztem, a tanév első napját meghagyom még Önnek szabadon, de aztán kezdődhet a munka. Mit szólna akkor 2.-án a délután négy órához? A helyszín természetesen a szokásos. Ohhhhh! Akartam is mondani, majd kijönnek valamikor az év közepe táján a minisztériumból megfigyelni egy foglalkozást. Smokey amúgy nagyon jól van. Ezt a nevet adtam a kis huncutnak. Kikelt a szünetben, így kialakíttattam a szobám sarkában egy kis hmmm.. "játszósarkot" neki.-hagyja szóhoz jutni a fiút is. Még mielőtt a fiú belekezdene a válaszába, gyorsan feltesz még egy kérdést. - Mellesleg van valami terve idén az ÁVT-nal? Vagy az Asztrológiával, ha már itt tarunk, ugyanis, ahogyan a tavalyi évben említettem, megpályáztam és el is nyertem.- mondja büszke, de egyben gyerekes mosollyal a professzor.
|
|
|
|
|
Glyniss Clarkson
INAKTÍV
Csillagszemű Vadóczka
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
|
Henry Dalgaard-Még, hogy én félni? Viccelsz?-vigyorog vissza magabiztosan. Azért magában nyel egy nagyot, bár nem a félelemtől, inkább az izgatottság pulzál az ereiben. Látja a fiú is társul mellé, sőt felvállalja az elterelő szerepet. Majd felbuzdulva a kettős hadműveleten; Glyniss belelkesül. -De még mennyire, megszerezzük a kis finomságokat!-derül fel a lány arca és szemében elszántság tükröződik. -Remek ötlet.-ért egyet a fiú tervével. A lány kint várakozik a jelre a folyosó árnyékában, de amint hallja a fiú zörgését bentről görnyedt háttal némán masíroz az asztalhoz, remélve; épp egyik konyhamanó sem akar hátranézni. Leemel három-három muffint, és magához szorítva rohan kifelé az ajtón, meg sem áll az egyik fal bemélyedéséig, nem messze a konyhától. Ki-ki kukucskál jön-e a fiú, vagy üldözőbe veszik-e a manók őket, mert ha mégis, akkor a futásra készen áll. Bár a muffinok, ki tudja, hogy mennyit bírnak hosszú- vagy rövidtávon. Valószínűleg nem túl sokat.
|
|
|
|
|
Zelei Viktória
INAKTÍV
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
|
Évnyitózáró hardcore party/Leonie, Mami meg picit minden új tanár néni és tanár bácsi+Chaske/ *Pont kapóra jött neki, hogy az anyukája lemaradt, mert beszélgetni akart azzal a szőke nénivel. Addig ő pont oda tudta adni Leonienak az ajándékát, amivel egyébként a végéig kellett volna várnia az eredeti terv szerint. Így sokkal jobb volt, meg tudta lepni a vörös hajú Eridonos leányzót azzal, hogy egyáltalán megjelenik ezen az ünnepségen, az ajándéka már csak ráadás. Fog még egy csomó-csomó rajzot készíteni kettőjükről, valószínűleg arról is, ahogy a múltkor ugyanitt játszottak. A pici lányt jól megölbéztetik, mialatt a drága kuncog. Nagyon örül neki, hogy Leonienak tetszett, amit rajzolt. Szeret firkálgatni, az anyukája szerint most lesz itt egy bácsi, aki rajzot fog tanítani. Majd megnézi a tanáriban, hogy milyen, és ha aranyos, akkor talán neki is meg fogja mutatni a rajzait. * - Gyere, a nagymami küldött Pałeczki kremowet! *Suttogja, mint valami nagy titkot. Ez a kedvenc étele, meg egyfajta lengyel krémes, úgyhogy ha a nagyszülei jönnek Magyarországra, akkor mindig hoznak neki ezekből. Nagyot nevet, amikor Leonie olyan viccesen búcsúzik el tőle. Amikor a legutóbb előtt találkozott a nővéreivel, akkor megtanították, hogy hogyan tartsa úgy a mancsait, mintha szívecske lenne, így szélesen vigyorogva küld a lánynak egyet. Az asztalnál az anyukája fegyelmezésére engedelmesen reagál, és csak bólint egyet. Azt hitte, hogy komolyabb fejmosást fog kapni, ám ezt megakadályozza az, hogy István bácsi a földre terül. Riri még nem érti, hogy nem lesz semmi baja a férfinek, ezért felnyög egyet és rémültem bámulja őt, majd félhangosan az anyjához fordul, aki éppen eltakarja még a szemét is, ezáltal még ijesztőbbé téve a dolgokat.* - Anyu, mi baja van a bácsinak? *Kérdi, miközben a karját rángatja. Most azt várja, hogy a nő tegyen valamit, elvégre boszorkány, meg példakép és ilyenek. Ekkor ismerős arc tűnik fel a színen. A néma férfi az udvarról, aki olyan szépen begyógyította a bibijeit. A rémület helyett inkább az érdeklődés veszi át az irányítást felette. Tudta, hogy a férfi ügyesen gyógyít, és most sem csalódott benne. Onnan nem érti mit beszél, de szemmel láthatóan többet mond a tanár bácsinak, mint neki. * - Anya, ő volt az a bácsi az udvaron. * Susogja a mamájának, aki már a múltkor elmondta neki, hogy Chaske nem tud magyarul, és azért ért ilyen jól a bibijeihez, mert gyógyító. A rend különösen hamar helyreáll, ő maga még várta volna, hogy Gyuri bácsi a sarokba állítja azt a rossz kisfiút, vagy kislányt, aki bántotta István bácsit. Az óvodában mindig megbüntetik azt, aki bántja a másikat. Jobb híján figyeli az eredményhirdetést, jó hangosan tapsol és rámosolyog a kitüntetettekre, egyfajta extra ajándékként. Hamar unalmas lesz neki a műsor, inkább a frissen érkező tanárokkal kezd el foglalkozni. A tanáriban mostanában nem járt, nemigen ismeri a mamija új kollégáit. Chaske-nek integet, lehetőleg úgy, hogy az igazgató bácsi ne lássa. Alaposan tanulmányozza az új arcokat, remélve, hogy elkapja a pillantásukat széles vigyorral üdvözli őket a suliban. Meg persze reménykedik, hogy van náluk valami csoki, vagy cukorka, csak úgy hobbiból, mert az bármikor jól jön.*
|
|
|
|
|
Gryllus Matilda
INAKTÍV
Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
|
Évnyáró Érdeklődve hallgatom az igazgató úr beszédét, noha az év, amelyet éppen lezár a legkiemelkedőbb diákok és tanárok felemlegetésével, számomra nem bír jelentőséggel, hiszen csak most érkeztem, hivatalosan a következő évtől vagyok itt, veszek részt az iskolai életben. Mégis, olyan jó érzés hallgatni, nosztalgiázni, az én időmre gondolni, amikor ugyan nem említették az én nevem soha, de társaim sikerének azért örülhettem.
Annyira elmerengek, hogy alig tűnik fel az a pár szokatlan eset, ami nem teljesen illik egy ilyen ünnepség képébe. De mikor egy egészen pici lány bukkan fel, elszakad a tekintetem Gróf Wicklerről.
Lemaradtam volna, és már bölcsőde is van Bagolykőn? Vagy csak valaki túl nagy adag fiatalító bájitalt ivott volna? Nem, ami azt illeti, túlságosan is kislányosan viselkedik, hogy ne egy valóban kicsi lány legyen. Addig-addig figyelem, míg egy hang vissza nem húz gondolataim folyosójáról, magára vonva figyelmem. Szendrei tanárnő az, akivel már volt alkalmam találkozni megérkezésem óta.
- Jó napot, Tanárnő! - mosolygok rá, majd a tanári asztal felé kapom a tekintetem. Gyors fejszámolást végzek, de szó szerint, felidézem hány helynek van még gazdája, aki nem érkezett meg, és végül arra jutok, hogy valóban van egy fennmaradó hely számomra is. Felderül az arcom a nagy felismeréstől, ami persze sosem jutott volna el a tudatomig, ha nem hívják fel rá a figyelmem.
- Nahát! Rohanok, köszönöm! - közben az is eszembe jut, hogy az én időmben is az asztalnál ültek az iskola egyéb dolgozói is, nem csak a tanárok és az igazgató.
Így aztán ellököm magam a fal mellől, és Szendrei tanárnő nyomába eredek. Végignézzük egy vélhetően diákcsíny áldozatául eső tanár esetét, és nekem újból feltűnik a kislány, nem véletlenül, hiszen a tanárnő karján csüngve köt ki. Gyorsan elfoglalom a helyem az asztalnál, és előrehajolva odasúgom - nehogy megzavarjam az igazgatót - Szendrei tanárnőnek:
- Nagyon helyes kislánya van - legalábbis elég valószínűnek érzem, hogy a sajátja. Elkapom a pillantását a lánynak, mikor nézelődik, és rámosolygok.
- Szia! Hogy hívnak? Tetszik ez a nagy hűhó?
|
|
|
|
|
Antonio Welse
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Évnyitó-Évzáró (Ronald) A szája tele volt, így nem tudott egyből válaszolni barátjának. ~Hogy lehet az, hogy egy olyan ócska seprűt, mint az enyém ki akar próbálni, amikor neki egy sokkal jobb seprűje van?-kérdezte magától. Aztán válaszolt: -Persze kipróbálhatod, én is kipróbálnám a Tűzvillámodat. Mivel mind a kettőnknek van engedélye a házvezetőnktől a repüléshez, így mehetünk. Csak egy gond van, még soha nem ültem seprűn. Apám nem engedte, mert őszerinte veszélyes, anyám szintúgy. De úgy gondolják, hogy a suliba kéne egy és ki is próbálhatom milyen a repülés. A testvéreim mind a Wilian boszorkány és varázsló képzőbe tanulnak. Nem tudom miért, de engem ide küldtek el. A legidősebb bátyám, Jacken igen jártas a repülésben, még benne is van az Amira nevezetű háza kviddics csapatába. Sőt még úgy tervezzük, ha mindannyian (a hat testvér) megtanulunk repülni és kviddicsezni, alkotunk otthon egy csapatot, csak még egy embert bezsírozunk közénk. Utána követte barátja példáját és vett egy szilvás gombócot. Azután szépen felállt, ment kifelé, várva, hogy a barátja kövesse a hálótermükbe.
|
|
|
|
|
Henry Dalgaard
INAKTÍV
Mr. "Szőkeség"
RPG hsz: 14
Összes hsz: 53
|
Glyniss A manók észreveszik a bent történt zajcsapást, és kérdőre vonják Henry-t. Aki persze rögtön előadja a szegény eltévedt elsős című színdarabot. A manók szúrós szemmel tekintenek rá és a kezébe nyomnak egy felmosórongyot. Az adrenalintól felpörögve percek alatt feltörli a ragacsos tojást, és óvatosan sétál ki az ajtón. Visszacsukja maga után és körülnéz. Sehol senki, a lány nyomát sem látja. ~Talán elszökött a sütikkel?~ Ekkor megpillant egy tincset, ami kilóg egy falmélyedés mögül. Odasétál és látja, hogy a lány ugrásra készen áll. - Nyugi, győztünk.- mondja halkabban a lánynak. - És amúgy mondták már neked, hogy nem vagy túl jó a bújócskában? - mutat a lány hajára. Vigyorogva arrébb áll, hogy a lány is összeszedhesse magát. Teljesen feldobja ez az eset, örül, hogy rászánta magát erre a konyhai kiruccanásra. Meg is lepődik egyben, hogy mennyire kizökkenti az eset a szokott komor, unott hangulatából. Szélesen mosolyog a lányra, aki teljesen össze van kenve sütihabbal. A kezében szorongatott hat darab süteményt, amelyeknek vagy nem volt hab a tetején - érthető okokból -, vagy már elég torz formát öltöttek. De Henrynek még így is tökéletesen megfelel. - Szerintem illene bemutatkoznom egy ilyen akció után, Henry vagyok, Henry Dalgaard. - veszi hangszínét udvariasabbra. - Kereshetnénk pár fotelt, vagy valamit ahol elfogyasszuk a "drágaszágokat". Vagy előbb átöltöznél? - mutat a lány felsőjére.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
ProfNem mondhatnám, hogy belépve a szobába, egyből otthonosan érezném magam, sőt... ugyanolyan idegen, mint bármelyik más hely a kastélyon belül. A helyzetemen az sem könnyít, hogy a szoba tulaja se kevésbé ismeretlen, így óvatosan lépkedek, mint aki bármire számít, végtére is, ez így van. Nehezen tudok megbízni bárkiben, és az sem örökletes. - Azt valahogy sejtettem- bólintok, majd aprót rázok a fejemen. Nem akarok leülni, nem vagyok hatvan, hogy ne bírnék egyhuzamban végigállni pár percet, és amúgy se terveztem hosszúra nyújtani ezt a látogatást. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem csak rajtam múlik, azaz, de... mert, ha érzem, hogy szorul a hurok a nyakam körül, simán távozok angolosan, azon ne múljon. Jelenleg a kíváncsiságom nagyobb, ezért érdeklődve fürkészem a professzort, mert őszintén, el sem bírom képzelni, hogy valaki csak úgy az én társaságomban akarná tölteni a szabadidejét, azért annyira jó fej nem vagyok. Percekig meg se szólalok, csak meredek rá. Már-már hallani lehet, hogy az ajtók záródnak, és én lelkesen visszavonulót fújok. Ha volt is valami érzelem az arcomon, eltűnt, már csak egy merev maszk van helyette. A szemeim még bizalmatlanabbul méregetik, mint eddig. Tulajdonképp több gondolat is megfordul a fejemben, de kisvártatva rájövök, hogy jelenleg egyik sem kivitelezhető, így kimérten bólintok egyet. - Oké, biztos, hogy nincs szükségem magára- az első mondatom várható volt, bár mélyen engem is megijeszt a tárgyilagosság, amivel ezt közöltem. - Félre ne értsen, szívbe markoló, ahogy a törődést akarja gyakorolni- a hangomba gúnyos él szökik, és a z arcomra is egy hasonló mosoly ül ki, elvégre nem nehéz rájönni, hogy a professzor ennek a tulajdonságnak igencsak híján van. - De ne rajtam tegye, nekem nem hiányzik, hogy valaki minden lépésemet figyelje, és sarokba állítson, ha valami rosszat csinálok, esetleg elmotyogjon egy ejnye-bejnyét. Abból a korból már kinőttem- vágom a fejéhez, körítés mentesen, ha már ő is ezt tette.
|
|
|
|
|
Glyniss Clarkson
INAKTÍV
Csillagszemű Vadóczka
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
|
HenryÉpp lelkesen hallgatózik a sarokban, el is felejtkezik a kezében tartott muffintokról, amikor a fiú mellé ér a győzelem hírével. -Nem követtek?-kukkant ki a lány, de nem lát senkit közeledni, majd még hozzá teszi egy csíntalan és sejtelmes mosoly kíséretében a fiú megjegyzéséhez. -Nem a bújócska az erősségem.Aztán észreveszi magán a muffin foltokat és hangosan elneveti magát a komikus helyzeten. Ellensúlyozásképp a fiú kezébe nyom három kissé meggyötört szépséget. -A nevem Glyniss Clarkson. Örvendek Henry.-mutatkozik be, majd kezével leszed a kabátjáról egy habfoltot és lenyalja az ujjairól. -Semmi se vesszen kárba, nemde?-intézi el ezzel az átöltözést, majd beleharap az egyik sütibe, és hangosan felsóhajt a szájába szétterülő édes íztől. -Igen, jobb lesz, ha leülünk ezekkel "dágaszágokkal"- utal mosolyogva a fiú jelzőjére. -Nem messze innen volt egy pad az egyik ilyen bemélyedésben. Oda le tudunk ülni, persze ha az neked is megfelel.Ha igen, akkor Glyniss mutatja az utat visszafelé a folyosón.-Szép munka volt tettestárs-mondja büszkeséggel a hangjában, hogy ma is tettek valami csínyt.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Tanévzáró/tanévnyitó – Holden professzorAhogy várta, a professzor nem akar rossz pontot szerezni az igazgatóságnál, így inkább nem ül be közéjük. Nagyon jó kedvében van a prof, az is igaz, hogy ritkán látta rosszkedvűnek, vagy előtte nem mutatta magát annak, végül is egyre megy. Biztos benne, hogy eléggé munkamániás, és szereti is csinálni, tehát az évnyitó neki valami örömforrás lehet, egy új kezdete. Megbeszélik a nép között, hogy mikor kezdődnek az órái, és lesz majd valami felügyelő is. Kicsit megráncolja a homlokát a rellonos, de ehhez nem fűz megjegyzést, biztos előírás.
- Rendben, már nagyon várom. Akkor másodika, délután négy, jegyeztem. - mosolyog, aztán még szélesebben, amikor rájön, hogy kiről beszél a professzor valójában.
- Ó, nagyon örülök, hogy kikelt végül is. Majd megvizsgálom magamnak, érdekel, hogy miféle. - kacsint a tanerőre, holott ezt nem nagyon szokták a diákok megengedni maguknak. Igazából Yar sem, de Holdennel elég jóban van ahhoz, hogy kérdés nélkül megengedje magának. Majd esetleg kap érte később valamit, ha tévedett volna.
- Először is gratulálok, hogy mindkettő az öné! Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogja ezeket tanítani. Az ÁVT-t biztosan felveszem majd, hiszen, ha már animágiát tanulok, szinte kötelességemnek érzem. Egyébként is érdekel, sajnálom, hogy két évig nem volt... Az asztrológia viszont annyira nem érdekel, szóval vélhetőleg azt nem fogom felvenni, aztán lehet, hogy mégis. - mondja nagy vidáman, mert tudja, hogy Holden prof. eléggé szereti az őszinteséget, még akkor is, ha mondjuk az neki nincs annyira ínyére. Ha nincs más, valószínűleg a professzor elmegy a többi tanár mellé, akik már gyülekeznek a pódiumon, kicsit megkésve, főleg az újak. Nem mintha érdekelné, hogy kik azok, majd megismeri őket az órákon.
|
|
|
|
|
Noel Rainsworth
INAKTÍV
cheap freakshow
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
|
Nem titkolja, hogy meglepte Ophelia bocsánatkérése, nem számított rá, hogy a lány ilyesmivel rukkol elő, arra meg főleg nem, hogy mindezt szemtől-szemben fogja tenni - úgy tippelt volna, még legalább hetekig kerülgetik majd egymást az üvegházban, míg végül elsimulnak a forrongó kedélyek és Oph is képes lesz a szemébe nézni. - Hát itt a bibi. Hogy várhatod el, hogy komolyan vegyelek, ha se gyűrű, se csokor? - kérdezi felont szemöldökkel, elvégre ez volna a minimum, ha már ilyen mélységekig vitték a kapcsolatuk fonalát. - Nem tudom, mi lesz velünk így - sóhajt teátrálisan, majd a lányra vigyorog, hogy elvegye a helyzet élét. Nem akarja annyira megbeszélni, amit Oph a fejéhez vágott a lepukkant kis szobában, nem érdekeli a téma eléggé, elvégre pontosan tudja, hogy az ex-navinés igenis komolyan gondolta, amit mondott, bár ennek ellenére nem készül elsétálni mellette, sem máshogy viszonyulni hozzá, mint eddig. - Túl van tárgyalva - jegyzi meg a bocsánatkérésre végül, mert valóban úgy érzi, nem kell megtárgyalniuk semmit, legalábbis részéről, ám a saját függetlenségét hangoztató mondatra érkező kérdésre egy szemforgatással felel. Felsóhajt, nehéz úgy megbeszélni valamit a másikkal, ha az elhülyéskedi, amikor az előző pillanatban még egy véresen komoly bocsánatkérést hallhatott, amire mellesleg személy szerint szüksége sem volt, mert nem érezte, hogy a másiknak van bármi oka is arra, hogy kifejezze a sajnálatát a történtek miatt, amikor Noelt szemmel láthatóan teljesen hidegen hagyta a viselkedése. - Csak közöltem, hogy ne számíts rám, és ez továbbra is áll - vonja meg a vállát. - Egyébként felesleges volt bocsánatot kérned, mondtam, hogy nem tartozol nekem semmivel, és úgy is gondoltam - teszi még hozzá. A lány tőle azt csinál, amit akar, őt nem érinti meg a kiakadása sem most, sem a jövőben: kedélyesen elhaverkodik vele, abban hiba nincs, de nem veszi magára a problémáit és nem érez kényszert arra, hogy megmentse a lányt önmagától. Elég neki a saját élete, érdeklődésen kívül nem foglalkozik a másikéval, és előbbi tekintetben is csak azért, mert kíváncsi, hogy reagálnak az emberek bizonyos helyzetekre. Csúnya kifejezéssel azt is lehetne mondani, hogy játszadozik. - Te. Tanultál - mereszt rá nagy szemeket, ilyenről még Ophelia pályafutása során nem nagyon hallott. - És ugyan mit? Még szünet van - ráncolja a homlokát zavartan. - De jó, csináljunk valamit. Van ötleted? - vigyorog a lányra, mert...mert szabálytisztelő, jól nevelt prefektus ez a Noel.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Szerintem ez a nap bőven megér annyit, hogy pirosra színezzük, és nem... nem azért, mert nőbajokkal küzdök, hanem mert... ohh könyörgöm, mikor vetemedtem én arra, hogy belássam, valamit elcsesztem? - Jó, tudom, még ezt is elcsesztem, de figyu, legközelebb a gyűrű, meg a csokor mellé szerenádot is adok- egyezkedek serényen, mert nehogy már emiatt "dobjon", akkor inkább nyilvánosan leégetem magam, bár a hangommal nincs semmi gond, a zuhanyrózsa is megmondta. Mosolyogva biccentek, mert örülök, hogy ennyivel letudtuk a dolgot, konkrétan örülök, hogy nem kell horribilis mélységekbe mennem, mert fogalmam sincs, mit hoznék ki belőle. Na, jó, ha lenne "teremtsünk egészséges kapcsolatot embertársainkkal" óra, elhasalnék, mert nem hogy gyatrán megy, egész idáig meg se fordult a fejembe, hogy bárkivel is egészséges kapcsolatot teremtsek. Pár percig meredek rá, majd miután sikerül felfognom, mire is érti, vigyorogva bólintok. - Ott már komoly bajok lennének, ha arra kellene vetemednem, hogy számítsak valakire. Sajnos, ezt nem osztogatják a piacon, meg valahogy az empátiát se, így nem hiszem, hogy fél áron hozzájuthatnék egy ilyen készséghez- tűnődök el egy kicsit. Amúgy, sokkal könnyebb lenne, ha tényleg tudnék magamnak érzéseket venni, legalább megspórolnám az energiát, mert ami nincs, azt cefet nehéz magamba erőltetni. - Akkor... nem tudtad volna azelőtt mondani, mielőtt szemet hunyva a büszkeségem felett, ilyen merényletre vetemedtem?- bár, a helyében én se így kezdtem volna, hogy oké, fogalmam sincs, mit akarsz, de ne kérj bocsánatot, mert amúgy nem hat meg. Vélhetőleg... sokkalta hülyébben éreztem volna magam, mint most. - Sok felesleges szabad időm volt, és hát... valahogy túl kell élni a másodikat. Jah, egyébként szoktam- vonok vállat, ugyanis tényleg nem áll messze tőlem ez a cselekedett, ha nem így lenne, Seren se engedett volna át, és még ő is megmondta, az elmélettel semmi gond, csak pálcát ne adjanak a kezembe. Jó, nem pontosan így, de a lényeg ez volt, és én is tudom. - Uhh, menjünk barlangot mászni. Jó, tudom, hogy sötét van, de nem érdekel. Tök poén lesz, vagy nem, de akkor is, és még ott sose jártam- lelkesedek be egyből, mert már szándékomban állt meglesni azt a helyet is, csak na.... nem volt kedvem.
|
|
|
|
|
Lagger Arm
INAKTÍV
Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
|
Kedv szerint csukható tanévElég lazán vettem az ünnepséget. Kikészítettem magamnak egy inget, meg egy fekete farmert, aztán lefeküdtem szundítani egyet. Nagyon jól elvoltam, de talán mégsem kellett volna, mert elaludtam. Enyhén szólva kócos hajjal, talán elkent sminkkel, talán nem - hiszen nem volt időm piperészkedni -, magamra rántottam a pólóm felé az inget, szinte beleugrottam a nadrágba, és már rohantam is lefelé. Már akkor éreztem, hogy valami hiányzik, de csak simán nem vettem róla tudomást. Lihegve érkeztem meg a helyszínre, és megállapítottam, hogy bizony, tényleg elkéstem, nem csaltak meg a megérzéseim. A beszéd már a vége felé sodródott. Reméltem, hogy nem kapok senkitől leszúrást érte. Persze nem volt ritka, hogy valaki leteremtett, mert sokat késtem, és tudtam, mi is ilyenkor a teendő; engedelmesen bólogatni kell, mintha nagyon bánnám az esetet, és biztosíani a méges illetőt, hogy nem fordul elő még egyszer. Megtorpantam az ajtóban egy nálam idősebb nő mellett. Reméltem, hogy nem egy tanárhoz van szerencsém, aki azért állítottak ide, hogy elkapja a későket. Idegesen rápillantottam, és toporogni kezdtem a hideg kövön. A túlságosan is hideg kövön... Lepillantottam a lábamra, és kicsit riadtan, de inkább szórakozva a feledékenységemen vettem észre, hogy nincs rajtam cipő, és az egyik lábamon fekete, a másikon pedig fehér zoknit viselek. A helyzet ellenére is idegesen vigyorogni kezdtem, és nem értettem, hogy nem vettem eddig észre magam.
|
|
|
|
|
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV
- - mother;;
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
|
Tanévzáró/nyitó;; Vége a vizsgáknak, és az elmúlt évek halasztása után, végre eljutottam odáig, hogy tanuljak is tisztességesen és meg is legyenek az írásbelijeim. Bár nem igazán voltam a legjobb passzban, sőt ami azt illeti semmi kedvem nem volt ehhez az ünnepséghez, de mindegy. A megjelenés ugyebár kötelező jellegű, legalábbis illett részt venni, hogy meglegyen az éves pofavizit is, de ennyi. Kész szerencse, hogy csak pár ember ismerte azt az Elisabethtet, aki mosolyogni is szokott, legalábbis valóban. A többiek éppen ezért beérték egy jól álcázott, görbe vonallal. És ez így volt jó.
Az ünnepség kezdete szokványos volt, nem vártam igazán semmire, aztán kihirdették az évfolyam elsőket és a saját évfolyamomnál meghallottam a saját nevemet. Először nem is vettem komolyan, aztán mikor már egy-két szempár rám szegeződött, felálltam, hogy kimenjek az igazgatóhoz. Akaratlanul is meglepetten mosolyogtam. Eszembe sem jutott, hogy ilyen jól sikerültek a vizsgáim.
- Köszönöm - ráztam kezet az igazgató úrral, átvettem a jutalmat, az oklevéllel együtt, majd visszatértem a helyemre. Fogadtam pár gratulációt még, majd még mindig csodálkozva, hallgattam tovább az ünnepséget.
|
|
|
|
|
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Évnyitó - MarkiMeglepőnek tartom, hogy ezen a helyen egy tanár már az évnyitáson sem lehet biztonságban, mert mindenféle diákok csak lazán lövöldözik a különféle átkokat. Ennyire hosszú pórázra lennének engedve? Mindenesetre meglehetősen furcsa, nálunk ilyen soha, senkinek nem jutott eszébe, pláne nem nyíltan leátkozni egy tanárt. Úgy tűnik jobb lesz, ha vigyázok magmra, a jelek szerint van egy-két vadóc. Annak viszont őszintén örülök hogy a kollégának nincs semmi baja. - Mészáros Gréta - mondom mosolyogva a két férfinek. Szép libasorba állunk, besorolok az indián úr mögé és elindulunk a tanári asztal felé. Közben azon gondolkodok, hogy vajon ez az indián törzsfőnök vajon honnan jöhetett. Mert hogy nem ősgyökeres magyar, abban nagyon biztos vagyok. Mindegy, inkább nem teszem szóvá, kicsit illetlen dolog lenne elkezdeni faggatni szegényt itt mindenki előtt. Mikor a tanári asztalhoz érünk, helyet foglalok a tanerő jobb oldalán. - Mondja, itt mindig történik valami ilyesmi? - fordulok István felé érdeklődve. Muszáj tájékozódnom kicsit, nem tudom mire kell számítanom itt, de ez semmi bizalomgerjesztővel sem szolgál.
|
|
|
|
|
Tiffany Elswood
INAKTÍV
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
|
Vanília2013. Április 1. Órák előttCsokoládé papír zörgött a folyosón, majd megjelent a kanyarba a nyurga vöröske. Szeplő borította arcát már itt-ott csoki darabok is fedték a nagy sietségbe, hogy legalább ezt a táblát befejezze órák előtt. Ma volt az első napja, de se nem izgult, de nem volt rettentően kíváncsi, inkább csak mérges volt, mert nem találja a tantermét. Órájára pillantott, s lelassította lépéseit. Még időben volt, tehát meg sem kell annyira szaladnia. Hátrafésült egy szemébe lógó vörös tincset, s lassan majszolgatva az édességet elkezdett körülnézni a tágas folyosón. Kitapogatta a zsebében lévő két nyalókát. Minden rendben, még meg vannak. Tudni kell, hogy Tiff nem szokott mindig magánál hordani egy egész édességboltot, de hát a mai nap az különleges. Nem, egyáltalán nem azért, mert végre eljutott a bagolykőbe, s készen áll, hogy bele vesse magát a mágia tanulmányozásába. Nem erről volt szó, hanem arról, hogy ma, azon az első, jelentéktelenné vált iskola napon lett 14 éves. Legjobban a halomnyi édességnek örült a csomó ajándékból, melyet rokonai postáztak. A reggel szinte elütötték a baglyok melyek szállították neki a különböző méretű és színű csomagokat. Kapott csomó mindent, s az édességek után annak a csodás új seprűnek örvendett a legjobban, amit nagynénjétől kapott. Miközben falatozott, s a páncélokat vizsgálgatta elhatározta, hogy minél hamarabb kipróbálja az új eszközt.
|
|
|
|
|
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Tiffany
Április 1. Reggel 5 órakor, az tanórák előtt Pár csokoládéval a kezembe indultam el, már kora reggel a folyosón sétálgatni. Tegnap, a szüleim, három kosár csokit küldtek Húsvét alkalmából. Minden alkalmat megragadnak, hogy ajándékot, és levelet küldjenek nekem és féltestvéreimnek. Olyan hosszú levelet írtak, hogy 4 bagoly hozta el idáig. Iciri-piciri betűkkel lett írva, és így is ilyen hosszú. A végén pedig a Bibircsókos banya folyosójára értem. A Banyát festhették volna szebbre, de minden más gyönyörű volt. Mindenféle páncél és dísz volt kitéve. Miközben a szobrokat szemlélgettem, egy vörös pacnit láttam meg a távolban. Két lépést hátráltam. Nem mintha féltem volna, de egy közeledő vörös folt, még egy Eridonost is megrémisztene. Hirtelen kifúlytan a levegőt, majd halkan kuncogni kezdtem. Az a közeledő vörös folt, egy lány volt. Egy Rellenos lány. A tallárján láttam a címert. Közelebb léptem hozzá. - Szia! - köszöntem neki udvariasan. - Hogy hívnak? - kérdeztem érdeklődve, kiléte iránt. Nem voltam benne biztos, hogy válaszol, de azért vártam.
|
|
|
|
|
