Glyniss Clarkson

Kihasználván a szünetet, a maratoni semmittevést megszakítva, Henry úgy dönt, hogy az éhség oltárán fog áldozni. Az ágy millió tonnás súllyal húzza vissza, de az akarat győzedelmeskedik. Már tökélyre fejlesztette az a képességét, amivel úgy tud szundikálni, hogy egy gyűrődés sem marad a ruháján. Ezért - még mindig kicsit kótyagosan az alvástól - kettőt igazít a haján, és kilép a szobából. Egy pillanatra elgondolkozik.
~Hol is találunk kaját ilyenkor?~
Rögtön a konyha jut az eszébe. Hát persze!
Unottan slattyog le a lépcsőn, közben odabiccent pár ismerősnek.
Egyáltalán nem siet, kihúzza magát és szépen lassan a konyha felé veszi az irányt. A nagyobb ablakokon keresztül lesi közben az időjárást. Tavasz van, dalolnak a madarak és újra szakad a hó.
~Kaja után ki kéne menni hóembert építeni.~ gondolja a fiú.
 Ekkor már majdnem a konyha ajtaja előtt van, és egy kicsit megijed. Egy élénkvörös folt tűnik fel előtte, nem is annyira a távolban.
~Ég valami?~ gondolja hirtelen, de ahogy közelebb ér, meglátja, hogy nem ég semmi, csak egy lány ácsorog szintén a konyhaajtó előtt.

Glyniss Clarkson

-Nem félsz, hogy lebukunk?- mondja Henry vigyorogva. Ekkor odalép a lány mellé és bekukkol a résen. Szebbnél szebb színes muffinokat lát, amelyeknek minimum öt centi szivárványszínű hab van a tetején, és színes cukorkákkal vannak meghintve. Alig bírja levenni a szemét róluk. És az a mennyei illat. Henry úgy érzi, ezekért a "drágaságokért" bármit megtenne. Hirtelen megérti a lány veszélyes elhatározását.
- Ezt muszáj lesz megszerezni!- mondja határozottan. Gyorsan körbenéz, senki sincs a folyosón. Óvatosan tágabbra nyitja az ajtó rését.
- Csapok egy kis zajt, elterelem a bentiek figyelmét, addig te kobozz el pár darabot. - suttogja a lánynak.
Ekkor Henry fogja magát, becsusszan az ajtón és macskaügyességgel még bentebb lopódzik a konyhában. Már tisztes távolságban van a süteményektől, amikor lever egy doboz tojást.
- Szaladj, van pár másodperced! - utasítja a kissé megszeppent lányt.
Henry-t épp észrevették a bent szorgoskodók. Ekkor pedig felemeli a kezét, az "ártatlanságot" mutatva, és mentegetőzni kezd. Közben pedig igyekszik minél jobban takarni a háttérben történő dolgokat.

Glyniss

A manók észreveszik a bent történt zajcsapást, és kérdőre vonják Henry-t. Aki persze rögtön előadja a szegény eltévedt elsős című színdarabot. A manók szúrós szemmel tekintenek rá és a kezébe nyomnak egy felmosórongyot. Az adrenalintól felpörögve percek alatt feltörli a ragacsos tojást, és óvatosan sétál ki az ajtón. Visszacsukja maga után és körülnéz. Sehol senki, a lány nyomát sem látja.
~Talán elszökött a sütikkel?~
Ekkor megpillant egy tincset, ami kilóg egy falmélyedés mögül. Odasétál és látja, hogy a lány ugrásra készen áll.
- Nyugi, győztünk.- mondja halkabban a lánynak. - És amúgy mondták már neked, hogy nem vagy túl jó a bújócskában? - mutat a lány hajára. Vigyorogva arrébb áll, hogy a lány is összeszedhesse magát. Teljesen feldobja ez az eset, örül, hogy rászánta magát erre a konyhai kiruccanásra. Meg is lepődik egyben, hogy mennyire kizökkenti az eset a szokott komor, unott hangulatából. Szélesen mosolyog a lányra, aki teljesen össze van kenve sütihabbal. A kezében szorongatott hat darab süteményt, amelyeknek vagy nem volt hab a tetején - érthető okokból -, vagy már elég torz formát öltöttek. De Henrynek még így is tökéletesen megfelel.
- Szerintem illene bemutatkoznom egy ilyen akció után, Henry vagyok, Henry Dalgaard. - veszi hangszínét udvariasabbra. - Kereshetnénk pár fotelt, vagy valamit ahol elfogyasszuk a "drágaszágokat". Vagy előbb átöltöznél? - mutat a lány felsőjére.

Glyniss

Henry furcsán nézte, ahogy Glyniss "megtisztítja" a kabátját, de utána vállat vont és követni kezdte a lányt. Nemsokára megpillantotta a padot, amiről a lány beszélt. Kényelmesen elhelyezkedett, már amennyire tudott egy ilyen padon.
- És Glyniss, sokszor szoktál ilyen dolgokat művelni? - kérdi érdeklődve. - Mert ha csak a sütikre pályázol, akkor inkább szólj; szerzünk valami legális helyről. - neveti el magát. Közben felfigyel egy srácra, aki hasra esik a jégen. Henry nem különösen gonosz lélek, de ezt különösen viccesnek találta.  

Glyniss

Érdeklődéssel hallgatja Glyniss mondandóját, tetszik neki, amit hall. Henry mindig is kedvelte azokat az embereket, akik képesek voltak tenni is azért, amit akarnak. Még akkor is, ha az a cél egy süti. Közben ő is elkezdi enni az egyik sütijét. A süti jobban néz ki (csak nézett) mint amilyen az íze. Henrynek túlságosan szokatlan volt ez a fajta íz, az enyhén kiszáradt tésztát, pedig rengeteg habbal kompenzálták. Fancsali képpel de tovább ette a sütit, nehogy úgy nézzen ki, mintha megbánta volna ezt a kalandot. Idővel végzett az első süteménnyel. - Szerintem még túl sok is volt az a rossz fa, amit a tűzre tettem. - válaszolta Glynissnek. - Amúgy meg néha nem árt, ha nyugi van, például ha cukrászdában esszük a sütit, akkor legalább nem kell feltörölni azt a tojásos szutykot, amit az "akció" közben magunk után hagyunk. - nézett tettetett morcossággal a lányra. - De azért tényleg kellenek az ilyenek is, én is szeretek rosszalkodni, szóval, ha ilyenre vetemednél, akkor előtte keress meg. - folytatta mosolyogva. Még egyszer kipillantott az ablakon, és a kinti hűvösben még mindig azt a szerencsétlen gyereket próbálják felkaparni.
- Ez egy felhívás keringőre? - nézett komolyan Glynissre. - Akkor szaladjunk, mutassuk meg nekik, hogy kik a jég királyai.

Glyniss

Henry is felpattan a padról, és követi a lányt. - Az maradjon az én titkom. -válaszolja. Ekkor ő is rámegy a jégre, és Michael Jackson híres Moonwalk mozdulatába kezd, utána tovább csúszkál. A fiú aki az előbb ugyanitt elesett, már sikeresen felkelt és eliszkolt a jég közeléből. Henry bemutatja Glynissnek az összes műkorcsolya mozdulatát, amit még kisgyerek korában tanult meg. Bár korcsolya nélkül nehezen, de elég felismerhetően kivitelezi őket.
- Remélem senki nem fog holnap felköszönteni. Egy ismerősömnek ma van a szülinapja, és hát... gondolhatod. Bár Április 2. nem olyan nagy cucc, de akkor is.- mondja Glynissnek csúszás közben. Henry egy pillanatra nem figyel és ő is hasra vágódik a jégen, és eléggé beüti a fejét. Szédelegve, de sikerül lemásznia a jégről, ahol egyszerűen fogja magát és lefekszik.(Kellett nekem holmi befagyott pocsolyán szórakozni.) -gondolta magában. Megpróbált felülni, kevesebb mint több sikerrel.

Glyniss

- Ööö.. hát nem tudom hogy jól vagyok-e. Fáj a fejem. De semmi baj, legalább neked nem lett bajod. - mondja erőltetett mosollyal. Mivel felülni elég necces, ezért odakúszik a fal mellé és annak veti a hátát. - De, azért tudják. Csak nem szeretem a felhajtást. - válaszolja Glynissnek. Azon gondolkozik hogy most csak kicsit vagy teljesen tűnik hülyének hogy a 3° fokban ott fekszik a földön, de annyira nem érdekli mert még egy csöppet sem fázik, szóval elüldögél ott. Bár lassan ideje lenne bemennie, mert hát késő is lesz, és nincs rajta kabát. Megfázni meg nem szeretne. - Lehet el kéne mennem megnézetni magam mert eléggé furán fáj a fejem. - mondja fájdalmas képpel a lánynak. Ekkor megerőlteti magát, és sikerül felkelnie. Nem pont egyenes járással, de odasétál Glyniss mellé.

Mirjam

Szokott hangulatában indul az erőnlét terme felé. A kviddics miatt is formában kell lennie, és a szokás is ide hajtja. Kiskorától kezdve a sport szeretetére nevelték, és ez meg is látszik. Szapora lépésekkel megy a terem felé, és közben az időjáráson csodálkozik. Mikor megérkezik rögtön elkezd bemelegíteni, a sérülések elkerülése végett. Tesz pár bemelegítő kört és indulhat a móka. Henry legjobban a gimnasztikát preferálja ezért rögtön a gyűrűt, és a dobbantót célozza meg. Később tovább gyakorolja a gerendán való gyakorlatokat mert azok annyira nem mennek még neki.

~Később~

Chaske Tsosie és Glyniss

Szédelegve vonszolja fel magát a gyengélkedőre. Még szerencséje hogy Glyniss itt van és egy kicsit megtámasztja. (Miért kell ennyire fentre tenni ezt a szerencsétlen gyengélkedőt. Vagy lehet hogy csak perpillanat nekem tűnik soknak?) -gondolja magában. Lassan de biztosan elérnek a gyengélkedőhöz, bekopogtatnak és belépnek. A gyógyító már mintha várta volna őket.
- Jónapot! Henry vagyok, Henry Dalgaard. Olyan problémám lenne hogy fáj a fejem. Glynissel éppen odakint csúszkáltunk a jeges betonon, és amilyen az én szerencsém jól elhasaltam. Még nem is lett volna ez annyira nagy gond ha nem vertem volna be jó alaposan a fejemet és a segítség közepette nem esik rám valaki más is. -mondja a gyógyítónak angolul sandán Glynissre nézve. - Hirtelen nehezemre esett felkelni, szédültem, fájt a fejem. Egyszóval minden bajom volt, és úgy gondoltam jobb lesz felkeresni magát. -fejezte be Henry.

Leonard

A kis balesete után Henry nyugalomra vágyott ezért úgy döntött meglátogatja a rétet. Egyik könyvével megcélozza az egyik padot. Emeric Ripropsky: Átváltoztatásról kezdőknek. Rendkívül érdekes könyv, bár Henry-t nem érdekli. Év végén mindenből át akar menni, és nem árt ha már most elkezd tanulni. Minden akaraterejét összeszedve próbál a könyv lapjaira figyelni, de nem megy neki. "Majd holnap" stílussal tette le maga mellé a könyvet, és a helyszínt fürkészte. Diákok járkálnak ide-oda, mindenki a saját dolgával foglakozik. De hát ő mihez kezdjen. Eszébe jutott hogy még alig kezdődött el az év de már a Rellon vezet a pontversenyben, ennek örömére el is határozta hogy ő maga is csinál pár szorgalmit hogy valamennyire hozzájárulhasson. A kviddics körül is forognak a gondolatai. Elég jó lesz-e ő nekik? Biztosan. Ez csak gyakorlás kérdése. Valahogy meg kéne ismernie a csapattagokat, elvégre egy összeszokott csapat jobb teljesítményre képes.