Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem ártana, ha néha nézné az órát is. Szorgalmikat gyártott, reménykedve, hogy ér majd néhány pontot, még akkor is, ha a rellonosok idén nagyon jól indítottak. Azzal azonban nem számolt, hogy az idő nagyon gyorsan tud peregni, ha az ember belemélyed valami érdekesbe, márpedig a mugliismeret kifejezetten érdekes dolog. Nem csoda, hogy egyszer csak arra eszmél fel, hogy a hátfájása az elmúlt közel nyolc órás görnyedés eredmény. Kint sötét van, a könyvtár zár, a hasa korog, a vacsorának pedig vége van már.
- Hát ez remek.
Morog maga elé egy kicsit, miközben összepakolja a cuccait a morgós könyvtáros néni szúrós tekintetének kereszttüzében, majd a táskáját bekattintva elindul a folyosókon. Van ugyan étkezési lehetősége a navinében is, de most nem szeretne főzőcskézni, itt kint pedig még nyílván van a vacsorából is még.
Belépve a manók csodálkozva néznek rá, de különösebben nem zavartatják magukat, csak az egyikük siet oda hozzá. Elmeséli neki, hogy lemaradt a vacsoráról, mire a manócska elmeséli, hogy miből választhat.
- Túrós tésztát szeretnék, sósat.
Mert, hogy van belőle édes is, de ő sósat enne inkább, áfonyalével, és egy kis - nem is olyan kis - brownie-val, ami kellőképpen édes és csokis ahhoz, hogy jól záruljon az estélye. A kis faasztalkához ül, hogy ne legyen útba és türelmesen várja a vacsoráját, amit lehet egy kicsit eltúloztak, mert mindegyik hatalmas adag, igaz a gyomra is hatalmasakat korog.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Éppen azon agyal, hogy milyen jó választás volt a sós tésztát kérni és, hogy nem is olyan nagy  baj ez a hatalmas adag, mert még egy kört kérni belőle nem lenne mersze, de az biztos, hogy ebből egy falatot sem fog hagyni. Ebben a pillanatban kap egy nem kedves üdvözlést, melynek eredménye egy valószínűsíthető büntetőmunka lesz. Még sosem volt büntetőmunkán, pedig már ötödéves. Ez tehetség, valljuk be. Ijedtében, ahogy a fiú felé kapja  a fejét sikeresen félrenyel, így némi köhögés után jut csak el arra a szintre, hogy igyon egy kortyot és kitörölje a könnyeket a szeméből.
- Széles Veronika, Navine.
Nincs nagyon tisztában azzal, kik is a prefektusok, mivel nem tölt itt olyan sok időt az órákon kívül, így nem tud minden változást, szóval engedelmesen válaszol, pedig kamuzhatott volna, végül is, de nem tudja, hogy nincs-e valami szuper varázslatuk a prefiknek, hogy kiszúrják a hazugságokat.
- Lehet alkudozni, hogy a hét elején legyen a büntetőmunkám? Péntektől vasárnapig reggeltől estig dolgozom, és nem díjaznák, ha büntetőmunkára kéne mennem. Nekem, még nem volt alkalmam ilyenen részt venni, biztos furcsán néznének rám.
Még nem fogja fel, hogy a fiú nem szokásos öltözékben van, egyelőre teljesen lefoglalja a büntetőmunka ténye. Viszont ez sem gátolja meg, hogy tovább egyen, most már úgyis olyan mindegy nem?
- Nem szabad így beszélni vele, ő is érző lény!
Erre viszont felcsattan, és magához térve, homlokráncolva néz a fiúra. Nem tetszik neki, ahogy a manóhoz szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem szép dolog viccelni! A tanulás lecsapolja minden energiámat, erre még szórakozol is velem!
Igaz, hogy miközben korholja a fiút, jót mosolyog, sőt a végére már kuncog is. Tényleg nem szép, de jót mosolyog, ha már így alakult a helyzet. Ez azt jelenti, hogy ha nem nyit be senki és a folyosón se kapja el senki, akkor megint megúszta büntetőmunka nélkül. Szép az élet és reméli, hogy ez még tart egy kis ideig.
- Oh, Yarista. Már sokat hallottam rólad. A hírneved valami, csodálatos. Még a faluban is egyből tudja mindenki, hogy ki vagy és most már elmondhatom, hogy találkoztam is veled, sőt, úgy harminc manót leszámítva, kettesben is voltam veled.
Erre a tényre rámutatva bök egyet a fiú felé villájával, miután felkönyököl és állát a kézfejeire fekteti. Igen érdekes ez a fiú. Olyan sok pletykát hallott már róla, hogy az hihetetlen és most, hogy találkozhatott vele, felkeltette a figyelmét. Kíváncsi, hogy mi teszi olyan nagy számmá ezt a fiút. Mondjuk tény, van egy kisugárzása a fiúnak, meg egy szemszíne, melyek igen könnyen elcsavarhatják a lányok fejét. Éppen ezért igyekszik ő tartani magát. Ő megismerni akarja jelenleg és nem átérezni a Palarn-hatást.
- Te vagy az első, aki minden mondás nélkül is a becenevemen szólít. Ügyes.
Oké, egy-null Yarisa javára, de még mindig tartja magát ahhoz, ami a fejében jár. Nem fogja őt senki sem elszédíteni.
- Remek géneket örököltünk, sem az unokatestvéreim, sem én nem hízunk. Mi vagyunk a csokoládék nagy ellenségeit. Amúgy is, imádok mindent, amit egészségtelen, az éjszakai evés remek alapja ennek, és nézd, még sütim is van hozzá.
Kicsit megemeli a tányért, bár messze van még, mire oda eljut, ha evés helyett, inkább beszél, ezért, amíg a fiú elhelyezkedik, addig ő eszik. Nem szeretné azt sem, hogy kihűljön teljesen az étel.
- Amúgy te mit keresel itt, ilyenkor?
Most már nem lőheti el, hogy ő prefektus, pedig ez nagyon jó poén lenne. Végignézve a fiún szemmel kérdezi, hogy mégis mi ez a ruha.
- Visszaszívom, egész rendes vagy vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Az apám?
Megütközve pillant fel, egy pillanatra még rágni is elfelejt, majd gyorsan utoléri magát, és lenyelve a falatot most már inkább nevet, mint kuncog, miközben a fejét rázz.
- Még csak huszonhat éves. Hét év van közöttünk. Unokatestvérek vagyunk, apai ágon. Én viszonylag késői gyerek vagyok, a szüleim sokáig próbálkoztak, mire összejöttem. Igazából nem olyan sok ez, csak most látszik, ő már felnőtt, én még gyerek.
Ami zavaró is egy kicsit, de igyekszik nem hangoztatni. Ő is csinálná már a maga dolgait, élné az életét, követné az álmait, ehelyett azonban még mindig van, aki felette áll, és irányítja őt. Igen, őket szülőnek hívják. Igaz, már most is rengeteg olyan alkalom van, amikor egyedül hagyják és engedik, hogy önállóan oldja meg a problémát.
- Oh, szóval úgy véled szimpatikus vagy nekem. Az fel sem merül, hogy én vagyok jól nevelt?
Persze erről szó sincs, mármint jól nevelt ő, meg minden, de valóban, igen szimpatikus neki a fiú, hiszen nagyon könnyen tud beszélgetni is vele, és nem ugrándozik, mint azok a kiscsajok, akikről az Edictum is cikkezett. Nem is szeretne olyan  lenni, egyáltalán nem az ő stílusa.
- Szóval finom?
Itt jön a nem éppen udvarias énje, mert, amikor a fiú csak kiveszi a levest, de nem veszi be egyből a szájába, felemelkedik és egy pillanat alatt leeszi a kanaláról a forró levest.
- Mmm… finom, de baromira forró.
Szegény nyelvét rendesen meg is égette, de azért megérte, ha már a fiú azt mondja finom, akkor meg kell kóstolnia, de ezt megfogalmazni olyan béna lenne, akkor nem egyszerűbb csak úgy elvenni? Dehogynem!
- Most már jó, szóval jó étvágyat neked is.
Még mindig mosolyog, bár szíve szerint sírna, mert nagyon eltalálta a nyelvét, de reménykedik benne, hogy ez a fájdalom gyorsan elmúlik majd. Két falatot azért bevesz a szájába, mint egy kis hörcsög, rágja egy kicsit, majd lenyelve felpillant egy apró vállvonás kíséretében.
- Nem tudom. Nekem nincs sok, a faluban lakom, a szabadidőmben dolgozom, igazából még ágyam sincs, sőt, barátaim sincsenek olyan nagyon, mert, hát nem vagyok itt. Szerintem van olyan évfolyamtársam, aki azt se tudja, ki vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ez mondjuk igaz, bár, ha én felnövök, akkor is őszinte felnőtt leszek. Én leszek az őszinte felnőttek vezetője. Csatlakozhatsz a hadhoz, ha felnősz, bár nem tudom, hogy ilyen előélettel mit kezdünk veled. Te leszel majd a csábító ember.
Egyelőre jobbat nem tud elképzelni a fiúnak, bár tetszik neki az életvitele, tetszik neki, hogy képes ilyen szabadon élni. Biztos megvan a hátulütője is ennek az életnek, de tekintve, hogy Yar még most is csinálja, annyira nem lehet rossz a dolog.
- Egy kicsit most olyan, mintha Adorján olyan vén kujon lenne, mint Felagund professzor. Neki elég fiatalos felesége van, szerintem van közöttük vagy egy tizes, a kisebbik gyereke pedig tizenkét éves. Valamit tudhat.
Mondjuk, ott rengeteg családi titok van, amit, ahhoz képest, hogy Bogolyfalváról van szó, nem került ki a házon kívül. Ez elég nagy tehetség. Egy nap, ha neki is lesznek titkai, szeretné, ha ő is így meg tudná őrizni őket. Szeretne ő is ilyen sejtelmes lenni, akiről sugdolóznak, de nem tudnak semmit. Izgalmas lenne.
- Kivéve, ha éhesek. Én jó gyerek vagyok.
Ebből pedig nem enged. Ő jó gyerek, és ebből nem ad. Ha már megdől az elmélet, akkor annak legyen oka is, egyelőre még csak a tanulás és a gyomra miatt lóg itt, egy kétes hírű fiúval. Na igen, ennyit a jó kislányról.
- Egy nap, ha majd saját cukrászdám lesz, vagy kávézóm - még képlékeny a terv - akkor vendégem vagy egy sütire és egy forrócsokira. Akkor kvittek leszünk. Sajnos jelenleg ez a legjobb ajánlatom, de ha minden jól megy, alig két és fél év múlva meg is kaphatod.
Miután a fiú szemrevételezi, forog is egy kicsit, pózol is, hogy rendesen lássa, milyen nem lenne a lány. Ez a pózolós dolog nem igazán az ő világa.
- Igazából, nincs rá időm. A céljaimért dolgozom, ha nem tanulok, nincs időm szórakozni. Mindig tervek szerint éltem, furcsa lenne feladni a tervezést.
Még akkor is, ha nem is olyan régen tett egy egyáltalán nem tervszerű megmozdulást, amit meg sem beszélt azóta se az illetővel, pedig lehet, hogy jobb lenne, legalább letisztázni a dolgokat, hogy akkor most mi is van.
- Jó, majd belesűrítem a naptáramba, hogy összejövök egy tanárral vaaagy… nem is tudom, mivel keltik fel manapság az emberek a nép figyelmét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Éljen a kviddics. Én csak egy meccsen játszottam. Nagyjából hat percet töltöttem a pályán, utána a levitás terelő volt szíves teljesen kiütni és humorizálni vele. Nem az én világom azt hiszem. Nézni jó, de csinálni már annyira nem. Én megmaradok a süteményeknél és habos kakaóknál.
Megérti Yart, hogy neki ez a legfontosabb, olyan, mint a lánynak az, hogy egy nap legyen egy kis kávézója, ami családias, otthonos és mindenki megtalálja a saját kedvencét, ő pedig szívét-lelkét beleadhatja majd az ételek és italok készítésébe.
- Tényleg az. Mármint medve, olyan medvés. Én nem tudnék élni vele. Lelombozna. Nekem olyan társ kellene, aki vidám, vicces, értékeli a pozitív dolgokat. Felagund szerintem csak azt élvezi, hogy a büntetések kilencven százalékát ő osztotta ki. Ez furcsa élvezet lehet, pedig szép felesége és két gyereke is van.
Az egész Felagund jelenség furcsa neki, sokat szokott gondolkozni a férfin, amikor éppen felmerül egy beszélgetés kapcsán, vagy látja a folyosón. Igen, néha tagadhatatlanul furcsa dolgokon tud gondolkozni.
- Aliról. Tudom. Olyanok vagyunk, mint a maffia. Alexa néni a maffiafőnök, mi meg a család tagjai vagyunk. Te is, Áron is, a szüleim is, én is. Adorján pedig iszonyatosan meg fog lepődni, amikor Ali a karjaiba sétál. Remélem, látom majd őket. Kíváncsi vagyok a döbbent arcára, amikor újra találkoznak.
Ettől a témától mindig izgatott lesz és jó, hogy van, akivel megbeszélheti. Ő Alitól tud Yaristáról, mostanában amolyan társalkodónő lett. Ő vásárol a lánynak, és sokszor visz neki süteményt. Olyankor beszélget is vele és egészen jóba lettek. Mostanában még a kis Danielt is babusgathatta. Ez a másik téma, ami elkezdte nagyon foglalkoztatni, a gyerekek. Olyan aranyosak, amikor nevetnek.
- A következő találkozásunknál leprofesszorozom majd Adorjánt, arra az arcára is roppant kíváncsi leszek. Amúgy meg hiába csinálsz így a szemeiddel, rám nem hat a Yarmágnes.
Halványan elmosolyodik. Ez egy nagyszerű adottság, bár lehet, hogy ettől kevésbé tűnik lányosnak. Nem akar kevésbé lányos lenni. Ő pont ennyire szeretne lányos lány lenni.
- Nem menne, nem vagyok az a magamutogató fajta, aki jól érzi magát így. Folyton zavarba lennék. Én inkább fényképeznék, azt nagyon szeretem.
Büszke is rá, hogy Áron őt kérte fel tanársegédének és szeretné nagyon jól végezni a dolgát, reméli, hogy év végén a férfi jogosan adja meg neki a harminc pontot és a kiválót. Szeretné legjobb tudása szerint végigcsinálni az évet, és tudja, hogy ezért keményen meg kell majd dolgoznia, de egyáltalán nem zavarja. Imádja, ha zajlik az élet.
- Köszönöm.
Mivel megette, így előle is eltűnik a tányér és helyette kap egy nagy adag forrócsokit. Az élet szép, és nagyon, de nagyon igazságos, hiszen ez egy tökéletes lezárása a vacsorának. Az biztos, hogy ma nagyot fog aludni, már ha kitalálja, hogy éppen hol. Van ugyan egy szoba a navinében, ahol van egy ágy, de nem biztos, hogy ott nyugodtan tudna aludni. Maradjunk annyiban, hogy nem épp egy jó hírű szoba.
- Aranyos vagy a manókkal. A rellonosok nem néznek rád furcsán? Vagy az a megközelíthetetlen, ravasz, furcsa, sunyi arc csak a külső szemlélőknek van, belül meg cukik vagytok? Egyszer szívesen belógnék hozzátok. Kíváncsi vagyok milyenek vagytok a saját kis  birodalmatokban.
Az ötletre, hogy gyújtsa fel Jim bácsi szobáját, elneveti magát. Nem szabad, hiszen ő a rajon-gólya, amióta ide jár, és ez egy réges-régi megtiszteltetés, amit nem szeretne csak úgy eldobni, néhány lángnyelv miatt.
- Két pasival? Annak is örülnék, ha egy lenne. De valahogy nem kapkodnak utánam. Lehet félnek az apukámtól, pedig aranyos ember, de néha tud félelmetesen nézni. Vagy anyukámtól, ő olyan komoly felnőtt típusú felnőtt. Viszont azt tudom, ha McK Krise-szal beszélek, már pletykába keveredek. Zűrös egy csaj, meg a bátyja is. Nem tudom, mit mondatnék neki, én a tanulásban vagyok jó, ő a zűrben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Végre képes volt rávenni magát, hogy elinduljon, hogy újra belépjen a kastély falai közé. Az elmúlt időszakról nem szeretne beszélni, sem most, sem máskor, sem semmikor sem. Oké, néhány éjszakával ezelőtt, amikor vörös szemekkel megjelent a faluban, és sírva bújt Adorjánhoz más volt a helyzet, akkor nagyon kikészült és teljesen magába zuhant, azonban a tény, hogy az emberek segíteni akarnak neki, hogy azt szeretnék a hozzá közel álló emberek, hogy boldog legyen elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát.
Visszakapta eredeti hajszínét, a lelki békéjét, a föld újra forog, az alkotó elemében van, az élet pedig hihetetlenül csodás. A díszítés csak még jobban dob a hangulatán, így lelkesen sétál be a terembe. Volt egy kis elintéznivalója a kastélyban, itt bent azonban  elég meleg van ahhoz, hogy a hideg folyosók után a pulóverétől, melyen egy fagyöngy és a "Kiss me" felirat díszeleg megszabaduljon és a mikulás felé tanúsított érzelmeit kimutató pólóban, táskájára téve a pulcsiját elinduljon, hogy szerezzen magának néhány cetlit - ha elrontaná a legnagyobb kívánságát -, majd ismerősebb arcra bukkanjon. Ez utóbbi be is jön, hiszen Endrét sok ember közül is könnyen kiszűri. Szélesen elmosolyodva, kiengedett fürtjeit megigazítva indul el a fiú felé, hogy kérdés nélkül lehuppanjon mellé, és a legváratlanabbul puszit nyomjon az arcára.
- Szia.
Persze illendő köszönni is, így ezt is megteszi, táskáját és pulcsiját az ölébe téve. A cetliket maga elé, ahova még kerül csokival töltött csokis fánk és forrócsoki is. Ez a csoki mennyország, ő pedig él a lehetőséggel, hogy egyen. Az első harapás után a papírra is koncentrál. Jobb kezében a toll, melyet mozgat gondolkodás közben és mellyel néha megütögeti Endre kezét is, persze nem erősen és csak véletlenül, a balban pedig a fánkok közül egy, ami szépen lassan fogy.
- Te is kívánsz valamit?  
Érdeklődik a fiúra pillantva, kíváncsian, jó lenne tudni, hogy az emberek milyen kívánságokkal bombázzák a mikulást, mert ő nagyon jót szeretne kívánni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mert ünnep van, jön a szeretet ünnepe. Az egész december arról szól, hogy a szeretetünket átadjuk másoknak. Én most adtam egy darabot neked.
A pulcsi hamar kikerül az öléből és jót mosolyog azon, hogy a fiú megvizsgálja a feliratot rajta. Igyekszik elnyomni a mosolyát, de nehezen megy, hiszen olyan aranyos, amikor kijelenti, hogy most már ő is kíván egyet. A végére egy kis kuncogás is hallatszik, miközben körbenéz a terembe.
- Tudom, mit fogsz kívánni. Egy fagyöngyöt, ami alatt egésznap állsz és minden lány csókot kér majd tőled. Ismertebb leszel ezzel, mint Yarista.
Pedig az a fiú a napi bulvárelit oszlopos tagja, amíg felfelé jött csak három lányt hallott keseregni, mert az a hír járja, hogy a fiú éppen nagyon hűséges kíván lenni egy Bonnie nevű lányhoz. Szegény Yarongók, most kénytelenek lesznek más imádnivaló alany után nézni, vagy reménykedni, hogy ez a kapcsolat sem lesz olyan hosszú életű és akkor reménykedhetnek, hogy megint van valami kis körömnyi esélyük a fiúnál.  
- Persze, van nálam plusz lap is, tudod, ha elrontanám a kívánságot, de nem hiszem, hogy ötször is elrontanám. Szóval leteszem ide a tollat és a papírt és amelyikünknek előbb eszébe jut valami, az lefirkantja, okés?
Számára ez vállalható és reméli, hogy a fiú is így van vele. Még mennek neki a tisztességes ajánlatok, ez határozottan nem egy utolsó szempont. Az utolsó falatokat is elfogyasztja és iszik is egy kortyot, de a forró csokiból, hanem a mellé kitöltött teából. Amikor Endre átkarolja halvány pír jelenik meg az arcán és a fiú felé fordul. Zavarba ejtően közel van most hozzá.
- Néhány hétig nem voltam itthon, még nem pihentem ki magam teljesen, de már ráléptem az útra. Januárig szabin vagyok, aztán megyek vissza dolgozni. Egy kicsit már hiányzik a munka, de azt hiszem, inkább kiélvezem a december nyújtotta örömöket. Építek hóembert, meg jégcsapot eszek, hogy sok teát kelljen innom és rengeteg romantikus regényt fogok olvasni, hogy kellemesen elzsibbadjon az agyam, miközben Juan Carlos Miguel de la Santos átöleli és forrón megcsókolja Esperanza Magdalena Maria öhm fogalmam sincs kit. Ezer éve nem olvastam már a tankönyveken kívül mást, szóval kell a változatosság.
Végtelenül hálás neki, hogy a fiú bizalmat szavaz neki, de még nehéz beszélnie az elmúlt napokról, így inkább a terveiről, rengeteg szabadidejéről mesél, ami most nagyon foglalkoztatja. Végzősként alig van órája, így igen hosszú a hétvégéje.
- Nem tudom, mit kérjek. Sok ötletem van, de egyik sem elég jó. Nehéz dolog kívánni. Neked a fagyöngy mellett eszedbe jutott már valami?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem, kivéve akkor, ha a dolog természetessé válik.
A barátok végül is megpuszilják egymást, akkor, amikor találkoznak, ily módon, ha ők egyszer nagyon jó barátok lesznek, simán köszönthetik egymást puszival.
- Nem nézem ki, de a fiúk ilyenek. Apukám az egyik évben varázsolt egy fagyöngyöt, ami mindig felette volt. Szabadnapos volt aznap ő is, meg anyu is, és mindig, amikor összetalálkoztak a házban - vagyis egész nap - csókolóztak. Remélem, ha egyszer férjhez megyek, olyan ember lesz, mint az apukám, aki még mindig úgy néz az anyukámra, mintha angyal lenne, akit neki küldtek le. Tudom, ez elég nyálasan hangzik.
Jogos is, mert tényleg úgy adja elő, de más embereket elnézve az ő szülei nagyon szerencsések, hogy egymásra találtak és ő is nagyon hálás lehet, hogy ilyen példa van előtte. Szerinte ez a legjobb felállás, amit egy lány el tud képzelni és legalább azt tudja, hogy az élet ezen területén mit akar elérni. Amíg ezen agyal észre se veszi, hogy a fiú milyen közel hajol hozzá, csak amikor újra ebben a világban köszönthetjük akkor esik le neki, hogy  az a néhány centi nem is olyan sok. Ha most Adorján vagy Áron látná, hát lenne nemulass. Zavartan pillant a komoly arcra, és amikor kimondja mi is a baja szegény lány megkönnyebbülésében elneveti magát.
- Széles "Éppen most kaptam szívrohamot" Veronika Anna. Viszont én is szeretném megtudni akkor a neved.
Azért most határozottan volt egy apró sokk, és némi szívfelgyorsulás, de oké, semmi olyan témát nem érintettek, amilyet nem szeretett volna.
- Igen, úgy volt, hogy január végéig leszek külföldön, de aztán változott a program, viszont van egy kislány, aki néhány hetet ott dolgozik, helyettem, mert szeretne pénzt keresni, én pedig ebben nem akarom megakadályozni, így pihenek egy kicsit.
Beszélgetett is a lánnyal, akin látta azt a lelkesedést, ami meg volt benne is annak idején, amikor elkezdte, így csak természetes, hogy hagyja érvényesülni.
- Nincs baj, ennyi az egész.
Kedvesen mosolyog is hozzá. Már nincs baj, az is igaz, de jelenleg a lényeg a nincsen van. Különben sem akar mást zavarni a saját problémáival, a lényeg, hogy látja a fényt az alagút végén és még csak nem is dudál.
- Az a kocsma veszélyes hely. Fura alakok járnak oda.
Emlékszik még arra, mennyire megijedt elsősként, amikor hazafelé mindig beszóltak neki valami nem túl kedveset, de humorosat, legalábbis az ő ízlésük szerint.
- Viszont a társaságod nagyon jól hangzik. Azt hiszem ezzel a lehetőséggel élni fogok, de te is élj. Tudod hol lakom, általában otthon vagyok, ha nem, akkor otthon leszek perceken belül. Még nem akarok annyira ráfeküdni a tanulásra.
Arra, hogy milyen ötletei vannak, nem igazán mert nyilatkozni,mert bugyutaságok lennének, viszont a másikon jót kuncog megint.
- Szeretnéd, hogy neked adjam a pulcsimat? Amúgy semmi extra. Sikeres vizsga, konfliktusok elsimítása, Adorján barátnője essen teherbe, hogy babázhassak, mert mire Daniel, az örökbefogadott fiúk megnő, addig lehetne egy másik babával babázni. Szóval mind olyan, majdnem az igazi kérések, de mégsem. Problémás dolog ez  mindkettőnknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Bizony, ilyenek.
Ő sem éppen jártas benne. Persze a legjobb barátja is fiú, bár nem tudja, hogy most mi is, mert Áron a múltkor nagyon csúnyán megmondta a magáét neki, ami miatt lehet, hogy már nem is barátok. Maga sem tudja, hogy mik, jelenleg leginkább csak tanár és a tanársegéde, aztán majd elválik.
- Rendben, fogjuk rá, hogy hiszek neked, ma ünnep van, legyen így.
Arra, hogy nem olyan nyálas, sőt a másik félnél is jó a viszony és jó hazamenni, határozottan örömmel tölti el. Ha ez a helyzet, akkor minden szép. Örül neki, még úgy is, hogy tudja, testvérénél más a helyzet, hiszen a felesége nem olyan, akit a családja el tud viselni, mégis hiszi, hogy egy nap majd ott is minden jóra fordul. Mosolyogva hallgatja, hogy a fiú szeret hazamenni, ez igazán boldoggá teszi őt.
- A simán csak Araczki Endre sem olyan rossz szerintem. Az Endre pedig egy határozottan jó név.
Ő az anyukája után kapta a második nevét, de tudja, hogy használni komolyabban nem fogja. Szereti a Veronikát, szerinte sokkal jobban illik hozzá, mint az Anna. Az viszont nagyon jól megy az anyukájához, szóval minden tökéletes.
- Mit csináltál te abban a kocsmában, ami ennyire bejött neked?
Ő biztos nem menne be oda, már csak a pasasok miatt sem, de ha azt vesszük Endre fiú, szóval biztosan hozzá másként viszonyulnak. Ebbe most annyira nem szeretne belemenni, mert akkor megint kiszakadna ebből a világból, elképzelve, ahogy Endre feketebőr szerkóban, testén rengeteg tetoválással besétál oda.
~ Vajon van tetoválása? ~
Ezt a gondolatot még megengedi magának. Neki van, most már. A bal bokáján körben szögesdrót, amibe egy kicsi cinege beleszorult, csőrében egy hóvirággal. Nem emlékszik arra, amikor megcsináltatta, ahogy arra se, hogy mikor lett szőke, amíg kint volt, de határozottan tetszik neki így ez a tetoválás meg fog maradni, ellenben a szőke fürtökkel.
- Benne vagyok! Én is gondoltam már rá, de egyedül tényleg nem olyan jó. Az a sok pár, akik inkább egymással foglalkoznak… de ha együtt megyünk, garantálom, hogy élvezni fogod.
A kérdésre, hogy nekiadná-e a pulcsiját nem válaszol azonnal. Először lepillant a pulcsira, majd vissza a fiúra, és csak utána bólint határozottan. Ha ennyire szeretné, akkor nekiadja a pulcsiját örömmel, bár megnézné, hogy miként állna a fiún, biztos nagyon vicces lenne.  
- Rendben.
Nem is kell többet mondania, már fogja is a tollat és gyors, íves betűivel leírja a kívánságot, mely szerint szeretné a fiúnak adni a pulcsiját. Mondjuk arra ő is kíváncsi, hogy mire lenne használva a pulcsi.
- Szabad ilyen sokat kérni egyszerre szerinted? Telhetetlennek tűnök.
Közben megfogja a tollat és egy másik papírra leír valamit rejtetten, amit a fiúnak se mutat meg. Gyorsan összehajtja és a nadrágja zsebébe teszi. Ez a titkos mikulás kívánsága.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem szívesen látott arcok?
Ezen a mondaton kicsit megakad, hiszen csak néhány hete találkoztak, navinés és máris beszerzett magának nem szívesen látott arcokat. Biztos a rellonba járnak. Mondjuk, nem érti ezt a sztereotípiát, hiszen ez az. Ráadásul a házvezetőikre csak rá kell nézni, mint egy gondoskodó pár, megannyi gyerekkel. Nem éppen azok a sötét fazonok, mint amilyennek az elterjedt nézetek alapján lenniük kell. Mindenesetre magában nyugtázza a dolgot, hogy nem szép dolog, de ő is ezzel a nézettel él, majd figyeli a fiút, hogy milyenek is pontosan ezek a nem szívesen látott arcok.
- Az értékes lelkek határozottan jók. Velük kell lenni, nem azokkal, akik bosszúságot okoznak.
Például ezzel a fiúval ő is el tudna lenni, sokáig, sokszor, mert egyszerűen szereti a társaságát. Igaz a fiú mondatánál magára nem gondol, és nem is sejti, hogy a fiú ide sorolja őt is. Azonban a gondolat igazán tetszik neki, hogy vannak jó lelkek is. Bizony, tele van velük a környék.
- Nos, ezt meg kell fontolnom.
Persze ő is elmosolyodik. Nem hiszi, hogy Endre olyan ember lenne, aki hazudna neki. Végül is miért tenné? Hiszen sosem adott neki okot rá. Oké, az előbb érezte, hogy érzi, nincs jó passzban, de nem firtatta, amiért nagyon hálás és ő sem kezdett sajnálkozni. Elég furcsán is jönne ki. Most még korai lenne beszélni az ottani dolgokról. Talán majd egyszer, ha már túl van mindenen, akkor beszélhetnek róla. Figyeli, amit a fiú leír és elneveti magát, amikor a végére ér. Kezébe veszi a tollat és lejegyzi alá a válaszát: "Kedves Endre! Széles kisasszony sosem fog önben kételkedni. Képtelen lenne rá." Hozzászokott már, hogy csúnya kézírást olvasson, mivel az apukája hihetetlenül rondán ír. A fiúk már csak ilyenek.
- Finomabb, mint az enyém?
Érdeklődik még mindig mosolyogva. Igaz, ha már itt ját, ő is ehetne valamit. Azonban nem az édes, hanem a sós sütik felé fordul, és maga elé vesz néhány mini sajtos-magvas falatot. Még jó, hogy a hasa eddig nem korgott, csak most jön rá, hogy milyen éhes volt eddig.
- Kicsit komoly. Bénán lehet becézni. Kinézetre te olyan becézni való srác vagy, akit a barátnője meg a közeli barátai becéznek, de az Endrét nehéz jól becézni. Viszont nem sok Endrét ismerek, kivéve azt a fiút, akibe még az óvodában szerelmes voltam.
Persze a gyerekszerelem az egy külön műfaj, nem kell komolyan venni és mégis a szerelem egyik legtisztább és legőszintébb formája, mely gyakran copf meghúzásával kezdődik.
- Velem? A horror filmeket, a monotonitást, a csendet. Ezekben nem vagyok jó. Rendellenesen sokat beszélek, szerintem közepes mértékű hiperaktivitásom van és nem szeretem az olyan filmeket, ahol valakinek komolyabb baja esik.
- Ez a titkos kívánságom. Ezt szeretném a legjobban, hogy teljesüljön, szóval, ha most meglesed, akkor már máshogy lesz hatása. Természetesnek kell lennie.
Próbál mentegetőzni és mellette tényleg így is gondolja. Olyan furcsa az egész, olyan megmagyarázhatatlan. Nézi, ahogy a fiú a pulcsijára fekszik és elmosolyodik. Kicsit úgy érzi magát, mint egy filmben.
- Ilyen sokat szeretnél velem kívánni?
A táskáját feltéve az asztalra ő is ráfekszik. Szép, hogy nem zavar senkit most, hogy ilyet csinálnak.
- Lehet, hogy én túl gyorsan kívántam a titkos kívánságom és nem gondoltam át eléggé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Köszönöm. Anyukámtól van, én nem szoktam ilyen flancos ruhákban mozogni.
Nem is hazudik, tényleg nem jellemző rá. Néha felhúz egy csinosabb darabot, ez igaz, de inkább a vicces pólók, a furcsa feliratok, a színes nadrágok jellemzőek rá. Viszont a dicséret határozottan jól esik neki, látszik is azon, ahogy kihúzza magát.
- Hm. Remek kérdés. a sütikkel mindig kritikus vagyok.
Munkahelyi ártalom ugyebár. Vesz magához néhány fajtából és beleharapva hümmög párat. Nem is olyan rosszak, mondjuk nincs édesre hangolva, de ezt a három sütit már eleszegeti.
- Mondjuk forrócsokival isteniek . Magában ez a fenyőfa alakú nekem kicsit száraz, de ez a habos kocka remek. Szerintem ebből érdemes lenne enned. Lehet még én is eszek egyet.
Először mondjuk a rendes kajában gondolkodik inkább, szeretne jóllakni és nem azt hallgatni, ahogy az este közepén korogni kezd a hasa.
- Remélem lesz, aki táncolni akar, jó lenne, ha valaki felkérne, elég sokat güriztem azért, hogy elengedjenek. Ez a szobafogság nem vicces.
Reméli azt is, hogy a szülei engedékenyek lesznek és elengedik a büntetését, mert mindent megtesz azért, hogy jóvátegye azt a fránya tetoválást, ami a lábára került, és amit most előnyösen takar a szoknyára.
- Mary! Szia!
Nemrég ismerkedett meg a lánnyal, aki nagyon aranyosnak tűnt. Segített neki eligazodni, és akkor mesélt neki a nagyterembeli bálról. Örült, hogy eljött.
- Köszi megvagyok és te?
A bálról még nincs véleménye, így kicsit megvonja a vállát, mielőtt válaszolna.
- Eddig még nem történt semmi izgi, de remélem, hogy beindul majd a buli. Szeretnék sokat táncolni, de félek, hogy ebben a cipőben nem fog menni. Nem az én stílusom. Oh, milyen udvariatlan vagyok, ő itt Sharlotte. Sharlotte, bemutatom neked Mary-t.
A lányok bemutatása után körbepillant egy kicsit, a tanári asztalnál elidőzve egy kicsit a megjelenő tanárokon. Olyan furcsák így a professzorok, de helyes, hogy kitettek magukért.
- Milyen eddig a suliban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A mai nap uncsi. Uncsi. Uncsi. Uncsi. Úgy volt, hogy ma sok órája lesz, meg vizsgagyakorlása, de mindenki teljesen meg van őrülve a karácsonyért, ami persze szép és jó ötlet, és ő is nagyon szereti, de nem akkor, amikor ő szabadságot vesz ki és felmászik ide, hogy vizsgára készüljön, ráadásul Áron is órát tart, így nem tud valami tanársegédes dolgot csinálni. Ha így folytatja mérgében még szorgalmikat is ír a tanároknak, hogy érezzék a törődést.
Bosszúsan érkezik meg a könyvtárba, ha már itt van, akkor megoldja maga is ezt a tanulás dolgot. Itt is minden csendes, a könyvtáros néni pedig láthatóan pityókás már az elfogyasztott likőrmennyiségtől. Tegnap látta, amikor tojás - és csokoládélikőrt vásárolt, az ábrázatát nézve pedig már nincs sok belőle. Mindegy, amúgy se tudna segíteni. Legalább jól érzi magát.
Ő maga sem szeret bosszankodni, de ilyenkor nagyon nem jön össze. Nagyon fél ettől a buta varázstani alapok vizsgától és szeretne rendesen átmenni.  Kívülről igyekszik higgadt maradni, de belül majd fel tudna robbanni.  Itt vannak ugye ezek az érzelmek, amik most teljesen rohamozzák folyton, közben a büntetése, mely megnehezíti a szabad közlekedését és a munkában lévő hajtás is befigyel. Egyszerűen nem tud mit tenni. Tutira, kellene az emberekre egy gomb, amit ha megnyomnak, kijön belőlük az összes gőz. Szép álom, csak sajnos az álmok most rajta nem segítenek.
A sorok között elindulva összeszedi a könyveket, melyektől csodát remél és az alig tizenöt, nem éppen vékony könyvvel visszatér. A háta mögötti asztalra helyezi őket, levéve az elsőt, elővéve a füzetét és ez íróeszközeit, hogy ha olvas valamit, akkor kiírja.
Olyan fél órája ül már itt, csak három sort írt le, ekkor szólítja meg egy lány.  Felpillantva rá, egyből elmosolyodik, hihetetlenül aranyos arcú a lányka, tipikusan olyan, akire akkor se tudna haragudni, ha akarna. Persze nem akar, hiszen nincs is rá oka.
- Persze, dobd csak le magad.
Kicsit arrébb húzza a füzetet, hogy a lánynak legyen elég helye. Nem akar illetlen lenni, hiszen ha már ilyen kedvesen kérdezte, akkor illik rendesnek lennie.
- Veronika vagyok és te?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szeretek én is nagyon. Képzeld én csak egy évvel később kaptam meg a baglyomat. A szüleim már azt hitték nem is vagyok boszorkány, hanem kvibli lettem, és - bár nem mutatták ki nyíltan - azért elég feszültek voltak addig, amíg fel nem vettek, így most csak év vesztesnek minősülök, azt hiszem ez a jó szó.
Azok nagyon kellemetlen hetek voltak. Közel egy évig minden nap tüzetesen átnézték a postát, nem történt-e valami tévedés, aztán kiderült, hogy csak kicsit későn érő típus. Igaz ez a naivságára is. Kicsit megint elpillant, a tanár asztalt nézi, de aztán csak sóhajtva visszafordul, pedig vicces lett volna, ha így is megmutathatja magát neki. Talán később elnéz felé, hátha a csodás díszítés nélkül is elér valami hatást. Annyi a különbség csak, hogy most hercegnőnek érzi magát, akkor meg nem fogja már annyira.
- Okés, jó szórakozást.
Sharlotte a gondolatmenete vége felé távozik, és ahogy elhalad, meglesi, hogy ki köti le olyan nagyon a figyelmét. A mázlista talált magának táncpartnert, méghozzá egy igazi szakértőt Ryan személyében. Közelebb csusszan Maryhez, hogy bemutassa neki kicsit az embereket. Jó dolog az ilyen összejövetel, kicsit egy helyen van az iskola krémje.
- Az a fiatal férfi, akihez Sharlotte ment Ryan Elwood. Tánctanár, a faluban lakik, amúgy Sharlotte is, a tesójával.
Ő is a szüleivel, de ez most egy mellékes információ, amivel nem is foglalkozik, inkább körbenéz, hogy még kit érdemes bemutatni a lánynak.
- Ott az a lány Szakács Ágota-Beáta. Ő az egyik prefink. Aztán az a lány ott Amira. Elég híres, sokszor benne van a pletykarovatban a fiúügyei miatt, de ő a DÖK elnöke is, és nagyon jó kis rendezvényt hoztak össze, szóval minden elismerésem neki és a csapatának.  A DÖK, a színjátszás, az Edictum vagyis az újságírás és a kviddics azok, amik itt érdekes diákkörnek mondhatóak. A színjátszónál nem tudom kit kell megkeresni. Az Edictum esetében Flaviu professzorasszony az illetékes, ő önismeretet tanít, ilyen alacsony, szőke, futkározó nőci, tipikusan az az intézkedő. A kviddicsnél pedig Damjanovits Ármin. Ő egy magas, fiatal férfi. Levitás volt, olyan másfél éve végezte el a sulit, aztán elment gyakorlatra, most meg visszajött, hogy ő vezesse a meccseket, mert Markovits professzor lesérült.
Igyekszik minden ismeretet átadni a lánynak, hogy könnyebben ki tudjon eligazodni. Ezenkívül rossz tulajdonsága, hogy kicsit kotnyeles is, ami azt eredményezi, hogy ilyen sok információ van  a birtokában.
- Ha érdekelnek a tanárok, meg a tanítási módszereik, akkor kérdezz nyugodtan, ennyi év alatt a legtöbbet már kitapasztaltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Idén már nem a házaknak vannak csapatai. Eddig az volt, de aztán voltak házak, ahol nehezen jöttek össze a csapatok, máshol túl sokan voltak, így változtak a szabályok. Most jelenleg négy csapat van. Három vegyes csapat és egy tiszta eridonos. Ők az Arany Főnixek. A másik három csapat a Golyóálló Griffek, a Sárkánylovasok és a…
Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mi is a harmadik csapat neve, tudja, hogy nekik nincs semmilyen állat a nevükbe, de az tuti, hogy két tagú és van benne h, pontosabban azzal is kezdődik.
~ Helyes, Heges, Heveny… Heves, igen ez az! ~
- … Heves Hurrikánok. Ebbe a három csapatba lehet jelentkezni. A játékvezetőt Ármint érdemes megkeresni ezzel kapcsolatban. Ő meg tudja mondani, hogy hol vannak még szabad helyek, illetve hol várnak embereket.
A korhatárról nem tud sokat mondani, csak azt, ami még az ő idejében volt és nem hiszi, hogy olyan más lenne a helyzet, és csak amikor kimondja, akkor ugrik be neki valami.
- Szerintem nincs korhatár, sőt, biztos, hogy nincs, az Eridonosok fogója tavaly még csak tizenkét vagy tizenhárom éves volt és mégis játszhatott, szóval szerintem ezt nem korlátozzák. Esetleg annyit, hogy most lehet, csak cserének lehet jelentkezni és csak akkor játszhatsz meccsen, ha a fő ember nem ér rá. Én is játszottam, egy teljes meccsig, aztán jól ki is ütöttek, nem nekem való. Milyen poszt érdekelne?
Érdeklődik a lánytól, miközben megfordul, és a táncolókat nézi. Ő is szeretne táncolni, de jelenleg nem lát senkit, aki éppen nagyon táncolni akarna, de nincs kivel. Mindegy, majd csak akad valaki, ha meg nem, akkor így járt, de legalább itt lehetett, ami a mostani helyzetében egy nagyon nagy csoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Én is hajtó voltam azon az egy meccsen. Akkor még házak szerint volt, a Levita ellen játszottunk. A terelőjük jóval idősebb volt. Már előtte cukkolt, én meg bedőltem neki, mert a beszólásain rágódtam, aztán azon agyalva szépen ki is ütött. Nem volt szép tőle.
Bizony, ez egy olyan dolog, amit még nem mesélt el a férfinek. Nemrég megtalálta a fényképet, ami a meccs előtt készült. Ő kibontott, de pánttal hátrafogott dús göndör hajjal állt a szőke srác mellett, aki még a képen is hozzá beszélt. Most már jót nevet a dolgon, de akkor nagyon bosszankodott rajta.
- Küldesz egy baglyot Damjanovits Árminnak címezve, ő a játékvezető, de el is mehetsz hozzá, a faluban lakik, azokban a társaslakásokban, fent a tetőtéri lakásban és beszélsz vele. Ő elmondja a lehetőségeidet, meg azt is, hogy milyenek a csapatok, sőt akár ki is próbálhat. Eddig csupa jót hallottam róla. Fiatal, huszonéves srác és állítólag nagyon szép zöld szemei vannak.
Ő még csak futólag látta, akkor, amikor süteményért ment be a cukrászdába, vagy éppen szembejött az utcán. A meccsekre ritkán jár ki, így aztán ott nem nagyon ismerte meg jobban.  
- Nincs semmilyen kérvényezés. Az iskola ilyen szempontból elég nyitott. Csak azt mondod, szeretnéd csinálni és ők elintézik. Néha megjelennek hirdetmények, hogy például újságírót keresnek vagy diákönkormányzatist, de ezeken kívül is mindenki örül a jelentkezőknek, csak olyankor már érződik, hogy bajban vannak, mert emberhiány van.
Főleg a vizsgaidőszak közeledtével érződik ez. Most is el fog jönni egy, kíváncsi, hogy lesz-e valami hirdetmény. A táncolókról levéve a szemét Maryre pillant, majd vissza a táncolókra és elmosolyodik.
- Gyere, táncoljunk, hátha kifogunk valami jóképű fiút, aki megtáncoltat minket.
Megfogja a lány kezét és mielőtt ellenkezne, felhúzza, hogy a tánctérre menjen vele. Zavartalanul kezd el táncolni a lánnyal, remélve, hogy Mary is vevő rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Épp csak belelendülne a táncba Maryvel, amikor valaki érte nyúl. Hallotta a mondat elejét a hát mögül, de végére már a férfit is látta. Nem szép dolog, amikor válasz nélkül elveszik az embertől a táncpartnerét.
- Bocsi.
Ennyit még tud mondani neki, mielőtt elfordítják teljesen, és belevetik a táncba. A szemei csillognak, miközben a férfire néz, de igyekszik teljesen nyugodt arcot vágni, elvégre ő most nagyon meg van sértődve rá.
- Ugye tudod, hogy a kisfiúk el szokták hívni a kislányokat a bálba?
Ez egy komoly szidás volt, ami után már kijár az, hogy rámosolyogjon Áronra, elvégre miatta öltözött ki ennyire, mert remélte, hogy mégiscsak összefutnak. Így még sosem csípte ki magát és az esküvőjéig nem is nagyon szeretné, ami azt illeti. Persze ez még változhat, meg az is kérdéses, hogy valaki valaha hajlandó lesz-e őt elvenni vagy sem.
- Boldog karácsonyt neked is. Alig várom a szentestét, már ha persze éppen nincs más programod.
Oké, ilyenkor a család szent, bár amennyit hallott Áron családi helyzetéből van egy olyan sejtése, hogy ráér és ha ráér, akkor esetleg a lány szívesen betöltené a család szerepét, szeretne a családja lenni és minél több időt a férfival tölteni.
- Nem tudsz nyakkendőt kötni.  Ölelj át, szorosan.
Ez a megállapítás hirtelen jött és tánc közben viccesen néz ki, hogy éppen ezt szemléli. A második mondatnál elengedi a férfi kezét és a nyakkendőt szétbontja, majd finom mozdulatokkal újra megköti úgy, hogy az rendesen álljon.
- Ezért kell a férfi mellé egy nő. Apukám se tud nyakkendőt kötni, sőt szerintem Adorjánnak sem az erőssége.
Mindenesetre most már szép, így nem tud több kifogást találni a férfin. Kiegyenesedve nyom egy puszit a szájára és csak jóval utána esik le neki, hogy hol is van és mit is tett. Halványan elpirul, de ugyanolyan dacosan néz a férfi arcába, mint az első alkalommal, mint aki éppen így tervezte a dolgot, pedig erről szó sincs, csak éppen, ösztönös volt.
- Azt hiszem, van itt pár Edictumos.
Elnevetve magát hajtja a fejét a férfi vállára, hogy sunyin körbelessen, ki látta őket és ki nem.
- Szeretném, ha hivatalos lenne a dolog.
Végül is senki sem róhatja fel nekik. Három év van közöttük, iskolatársak voltak, és barátok. Az iskolán kívül lettek barátok, ott volt a férfivel, amikor felvették és a barátságokból olykor előfordul a szerelem. Van ilyen.
- Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Verocsnak általában, vagy Ronnienak, de az nekem túl amerikai, mert nem azt mondják simán, hogy "Roni", hanem, hogy "Ráni", mint az utolsó dalban. Az egy film és…varázsló vagy mugli családban nőttél fel?
Mert ha előbbi, akkor bizony el kellene magyarázni neki, mi is az a film. Az ő szülei nyitottak, emellett a nagybátyja mugli, így gyerekként is elég sok muglis dolgot csinált. Ennek ellenére, még mindig lenyűgözi minden, amit mugliismereten hall.
- A szüleim Hopenak, de az meg elég indiános. Egyébként nyitott vagyok mindenre. És téged? Még sosem hallottam az Ágotát becézni.
Ilyen hosszúra is rég nyúlt a bemutatkozása, de a lány aranyos, ő meg igazán lelkes, így szívesen beszél, csak sajnos sokat, de legalább a hangmagasság megfelelő, mert a vén banya még nem áll itt, hogy megfegyelmezze, vagy kitessékelje innen.
- Ez most éppen illúziómágia. Flaviu professzorasszonynál tanulom már másfél éve, de most kicsit elhanyagoltam a gyakorlást, így "büntetésből" olvasnom kell. Azt mondta, majd a vizsgák után újra kezdjük. Jó lenne, ha azok sikerülnének legalább.
Erre nem olyan büszke, kicsit el is húzza a száját, miközben beszél. Jó lenne meg nem történté tenni a dolgot, de mostanában valahogy nem megy neki a koncentráció. Nem tehet róla, tiniskedik a teste, az agya, mindene. Olyan, mint egy nagy tini, pedig már húsz éves a szentem.
- De vicces, én pedig idén fejezem be, ha minden jól megy. Melegváltás.
Oké, vannak olyan kis apróságok, hogy szeretne mestertanoncnak maradni, de ha minden jól megy, akkor idén az alapot teljesíti, lesz papír a kezében, elindulhat az élet rögös útján.
- Melyik házban vagy? Én a navinében.
Érdeklődik is, hiszen a ház sokszor sok mindent elmond az emberről. Oké, történnek félreosztások, de az is szerinte inkább olyan, hogy a süveg egy kis vérpezsdítést szeretne. Ilyen az ő házukban például McKenzie, vagy a rellonban Yarista, sőt, neki még valahogy Endre is kilóg a navinések közül, Beáról nem is beszélve. Mégis, jó, hogy a ház tagjai.
- Nagyon szeretem Varró Danit, ő nagyon cuki verseket ír. Mindig örömmel olvasom, ha pedig komolyabbra vágyok, akkor Radnóti az elsőszámú kedvenc. Te kiket szeretsz? Na és írók?
Szeret olvasni, mindig új élményt jelent számára az a könyv is, amit már sokadszor olvas újra és újra. Az illúziómágiát el is felejtve csukja be és csúsztatja félre a könyvet, Ágota most sokkal, de sokkal érdekesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ágo. Tetszik. Furcsa, de azt hiszem nincs is Ágota nevű ismerősöm, így nincs viszonyítási alapom. Te vagy az első és egyetlen Ágom.
Mosolyog a lányra kedvesen. Olyan tipikusan aranyos arcú kislány, akivel csak kedves tud lenni az ember. Szereti az ilyen kedves arcú embereket. Nem is érti, hogy eddig miért nem ismerkedett annyira az iskolába, hiszen Mary is ilyen aranyos arcú, kedves és nagyon szeretnivaló ember. Mintha vonzaná magához a világos aurával rendelkező embereket. Persze kellett ehhez a nyitáshoz Áron is. Ő volt az első barátja, ő indította el az úton. Amikor a tanársegéde lett, ki kellett állnia az emberek elé, akik az órán vagy az óra után kérdeztek, amiből beszélgetés lett, és ebbe a beszélgetésbe annyira belejött, hogy most már nem is tud leállni.
- Levita? Akkor te nagyon okos vagy.
Látszik a pontversenyen is, és az iskolában is ez az első jelző, amivel illetik a levitásokat. Ez mondjuk kedvesebb jelző. Sokan a navinéseket például maradékként illetik, pedig nem azok. Szerinte a navinések kedvesek és jószívűek, csak vannak, akik nem értékelik ezt, ilyenek például azok, akik maradékként emlegetik őket.
- Fodor Ákos? A neve ismerős, de nem olvastam még tőle semmit. Rokonod talán?
Na nem mintha a Fodor vagy a Széles olyan ritka lenne, és csak azért, mert ő ténylegesen a házvezető-helyettese rokona, még nem jelenti azt, hogy csak mert azonos a vezetéknevük, attól máris rokonok lesznek. Persze ki tudja. Viszont most egy kicsit butácskának érzi magát a feltételezés miatt, de reméli, hogy a lány nem fogja kinevetni vagy hasonlók.
- Őt viszont ismerem!
Ezen újra fellelkesül. Szereti, ha van valami azonos azzal, akivel beszélget. Amikor Coelhoval megismerkedett, épp egy igen rossz időszaka volt az életének. Szőke volt, Franciaországban élt, ismeretlenek között és nagyon hiányolta Áront, akivel rossz viszonyban vált el a hülye érzelmi hullámzásai miatt. Mármint a sajátjai miatt, Áronnál csak kiváltotta ezeket. Ezen még most is csodálkozik, de így történt. Viszont az írások segítettek elgondolkozni. Segítettek tisztábban látni. Segítettek abban, hogy visszatérve az iskolába helyesen döntsön.
- Volt régebben a suliban mágikus irodalom óra. Biztos élvezted volna. Aztán a tanár elment valahova, nem is tudom mi lett vele. Pedig ígéretes volt a dolog szerintem.
Miközben beszél ujjaival a könyv fedelén játszik. Rossz szokása, de muszáj valamivel lefoglalnia az ujjait, így könnyebben tud figyelni a beszélgetőpartnerére.
- A regényeket szereted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Én is örülnék neki, tök jó, bár lehet, nagyon utálod már. Szívesen olvasnék azonban tőle, mondjuk megmutathatnád a kedvenceidet. Mindig vevő vagyok a versekre.
Nem egyet meg is tanult kívülről. Olyanokat, amelyeket nagyon szeret. Álmából felkelve is tud idézni például Radnótit, József Attilát, Adyt, vagy éppen Varrót. Sőt, van egy nő is. A nevét mindig elfelejti, de nagyon érdekes versei vannak. Majd megkérdezi az anyukáját, tőle örökölte a versek ilyen fokú szeretetét. Bármikor le lehet kötni velük, legjobban a szomorú, szerelmi verseket szereti, melyek bánatosan gyönyörűek.
- Biztosan, én is szívesen járnék rá. Jobban lekötne, mint mondjuk a bűbájtan.
Inkább az elméleti tárgyak mennek neki, a gyakorlatival mindig ily problémái voltak, persze sikeresen és igen szép eredménnyel vizsgázott minden évben mindenből, csak éppen ott van az a kis plusz, hogy a gyakorlatiért ő akár kétszer vagy háromszor annyit is megküzdött, mint egy olyan ember, aki szeretett volna jó eredményeket elérni a vizsgákon.
- Hú, ez szuper ötlet. Hirtelen egy csomó eszembe jutott, szóval szívesen.
Így legalább a kontaktus is megmarad, nem kell attól tartania, hogy egy idő után a lány eltűnik majd az éterbe, hiszen a könyvek mindig össze fogják tartani őket, ennek pedig nagyon örül, hiszen az irodalom nagyon lényeges részét teszi ki az életének és örül, hogy talált egy olyan embert, akivel ezt megoszthatja.
- Nincs kedved eljönni hozzánk? Itt lehet, nem nézik olyan jó szemmel azt, hogy be nem áll a szánk, otthon meg kényelmesen ellehetünk a könyvek között, sőt anyukám sütött tegnap egy csomó sütit, amit egy hétig eszünk majd, segíthetnél benne, ihatunk teát, meg forró csokit, vagy amit szeretnél.
A végére már annyira fellelkesül, hogy elfelejt suttogni és csak a második krákogást hallja meg, amit a könyvtáros néni felé intéz. Na igen, nem szép dolog a hangoskodás, és pont erről szeretett volna ő is érvelni, csak úgy tűnik nem találta meg a megfelelő csatornát a dologhoz. Kicsit lehajtja a fejét, hogy a néni lássa mennyire megbánta a tettét, de amikor visszatér az asztalához érdeklődve Ágotához fordul.
-Nos Ágo?
Érdeklődik izgatottan, hogy mennyire hozta meg a dologhoz a lány kedvét. Nem szeretné ráerőltetni magát persze, de nagyon érdekli, hogy miként dönt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ma sikerült találkoznia egy nagy adag kávéval, ami nem a torkán csúszott le, hanem a hófehér blúzán. Hogy melyiknek örült jobban? Nos, jó kérdés, de inkább a torkán öntené le a fekete löttyöt. Most már mindegy ugyebár. Ha már így összefutotta a kávéval rohangáló mestertanonc felügyelővel kapott feladatot is. Remek.  Épp csak annyi ideje maradt, hogy betörjön gyakorlatilag Áronhoz – leszámítva, hogy a szobájához van kulcsa  -, majd elővegyen egy fehér inget, kicsit letörölgesse magát és felhúzza Áron ingét, melyet egy fekete övvel kötött el. Hogy ne legyen annyira feltűnő, a haját kibontja, a pillangós hullámcsatokat és a fülbevalóit díszként felpakolja rá. Ma csak elméleti órái voltak, így a pálcáját nem hozta magával. Ő sok minden, csak éppen elővigyázatos boszorkány nem.  Mielőtt elindulna, az inget betűri. Annyira össze van zavarodva, hogy a ruháját csak ledobva a földön hagyja. Ez nem éppen rá vall, de majd később megmagyarázza, most a táskáját a vállára véve, sietve elindul a bejárati csarnok felé, máris késésben van.
- Szia, Hayley vagy igaz?
Nem volt nehéz kiszúrni, ő volt az egyetlen ember az egész csarnokban, ezen kívül igen kétségbeesett arcot vág ahhoz, hogy új legyen. Odasiet hozzá és zavarában jobb ötlet híján kezet fog vele. Legalább a tenyere nem izzad, ez már határozottan jó. Mindjárt meg is nyugszik a szívverése, mondjuk akkor, ha nem kérdeznek rá, hogy miért hord férfiruhát. Nem szeretné, ha már az elején furcsa szemmel nézne rá a lány.
- Flaviu professzor asszony küldött. Elnézést kér, de mindhárom gyermeke belázasodott, a férje pedig edzőtáborban vagy hol van. Megkérte, hogy én vezesselek körbe és válaszoljak a kérdéseidre. Én most készülök mestertanoncnak, úgyhogy eléggé benne vagyok a dologba, sok mindenbe tudok segíteni. Látom a bőröndöd már felment. Milyen házba kerültél?
Lehet, hogy a tanerő elmesélte neki, csak őt jobban lekötötte a hasán végigfolyó kávé, mint az, amit a nő mond, mindenesetre megkérdezni nem olyan nagy bűn. Feltételezései szerint Navinés vagy Levitás. A Rellonosok dacosak, az Eridonosok pedig harsonák és már régen szóba álltak volna valamelyik festménnyel, így inkább az introvertált házakra tippel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Oh bocsi, Veronika vagyok, Széles Veronika.
Tényleg zavarban van, pedig a bemutatkozásig általában el szokott jutni. Mindenesetre most már kicsit lenyugodott, nem lesz ez olyan nagy dolog, hiszen ezer éve bújja azokat a lapokat és információs füzeteket, melyek a mestertanonci szakokról szólnak, emellett pedig, ott van, hogy az utóbbi időben több ezer kilométert megtett már itt, így csukott szemmel is el tud már igazodni ezen a helyen.
- Navinés? Remek! Én is Navinés vagyok, szóval sokat tudok arról is mesélni. Nem tudom, hogy mennyit tudsz róla, meg, hogy mire vagy kíváncsi, de kérdezz csak bátran.
Ennek még jobban örül, mert így nem is lesz bizonytalan azzal kapcsolatban, amit mond. Úgy néz ki, még jól is jött az a kávé, hiszen ebbe is beletanul, és ráadásul az első alkalommal egy ténylegesen Navinés embert kapott ki, ami nagyon nagy megkönnyebbülést okoz neki.
- Persze, ezer örömmel, mit szeretnél megnézni előbb? A kastélyt, a környékét vagy a Navinébe vezető utat?
Érdeklődik kedvesen. Érzi, hogy akcentussal beszél, de ő ezen nem akad fent, sőt, elismeréssel tartozik neki, amiért ezt a külföldiek számára igen nehéz nyelvet ilyen szépen elsajátította. Ezen kívül, ha tudná, hogy is olyan régen kezdte, még jobban csodálkozna rajta, mert ha fordított helyzetben lennének, az tuti, hogy ő nem is állna neki a magyarnak. Szerinte számára megtanulhatatlan nyelvről van szó, ha nem születése óta tanulná.
- Van kedved mesélni magadról? Hogy honnan jöttél és, hogy találtál erre a helyre? Nagyon érdekel, hogy ki hogyan talál ránk.
Ezt mindig megkérdezi, hiszen minden egyes történet nagyon érdekesnek ígérkezik. Persze nem szeretne udvariatlannak tűnni, ezért meg is magyarázza, hogy miért kérdezi. Ő határozottan kotnyeles típus, de azért tudja, hogy hol a határ, amit nem kell átlépni. Legfeljebb a lány eltereli a válaszadást, ő azt is megérti teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- A házvezetőnket Jim Goldman. Nem tudom, hogy ez megmarad-e, ebben az évben a házak vezetésére pályázatot írtak ki, szóval egyelőre várjuk, hogy mi lesz. Van házvezető-helyettes is, ő az unokatestvérem, egész jófej a diákokkal, a házvezetőnk pedig nagyon aranyos. Hozzájuk bármikor fordulhatsz, ha problémád van. Fordulhatsz még a prefektusokhoz, ők a kisebb dolgokban tudnak segíteni neked. Ők négyen vannak.
Azt most nem tudná megmondani, hogy ki az a négy, mert az utóbbi időben teljesen kivonta magát a ház életéből. Néhány hétre szeretne megint elutazni, kiszellőztetni a fejét, mostanában túl sok minden összegyűlt, túl sok mindent magára vállalt, és szeretne most ebből egy kicsit kibontakozni, mielőtt megkezdődik a következő tanév.
- Gondolom ez nálatok is így volt, ha jól tudom, az alapok nem különböznek annyira, sőt, mi mostanában elkezdtünk egészen nemzetközivé válni, ami szerintem tök jó. Hírnevet is szerzünk, meg a diákok ismeretsége is bővül, sok érdekes kultúra találkozik egymással. Az unokatesóm párja például indiai, szokott mesélni az ő szokásaikról és egy csomó indiai kaját is kóstoltam már általa.
Tetszik neki ez a nemzetköziség, hiszen érdekli más országok ételkínálata, tekintve, hogy a cukrászda révén ő maga is ebben utazik és ez az, ami igazán érdekli. Tervei szerint egy nap saját étterme, vagy kis cukrászdája lesz, ha eljut odáig. Ezt az álmát még senki és semmi sem gátolta meg, ami nagyon jó érzés, hiszen tényleg küzd valami miatt, vannak tervei a jövőre nézve.
- Szerintem nem vagy béna, megértem, hogy mit szeretnél, szóval teljesen jó. Itt könnyen bele fogsz jönni szerintem. Van, aki öt-hat éve jár ide, de meg sem próbálta elsajátítani a nyelvet, még ha csak egy kicsit is. Szerintem ez fura, amikor én kint voltam Franciaországban, cserediákként, néhány részét tökéletesítettem a nyelvnek, legalább annyit, hogy ne tudjanak eladni.
Az anyukája is azt mondta, hogy ez a legfontosabb, hogy ne tudják eladni. Szóval fogta magát, és szépen bevágta, majd a kiejtésén és a szabályok alkalmazásán finomított azzal, hogy alkalmazta a nyelvet. Senki sem nevette ki, sőt, érezhetően jól esett másoknak, hogy próbálkozik.
- Gyere, arra megyünk. Apropó. Ez itt a bejárati csarnok, ha arra megyünk, az a terület az átrium, ott található az igazgatói, a tanári, a pszichológus szobája, vagy, ha tagja leszel valamely diákszervezetnek, akkor az ő szobájuk is ott van. Nem nagyon szokás ok nélkül azon a folyosón tartózkodni. Ezek pedig, amik mellett elhaladunk a homokórák, amik a pontversenyt mutatják meg.
Mutat rájuk, majd befordul a sarkon, hogy hosszan magyaráz Hayley-nek, hogy mi merre található.