Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lányok láthatóan idegesek, és talán félnek is egy kicsit, valamint a hosszú út is megviselhette őket. El is mondják problémáikat a szellemhölgynek, amit én nem tartok túl jó ötletnek, de hát nem szeretném felfedni előttük magam, így hát csendben maradok, a lányok úgyis rá fognak jönni, hogy az ilyesmit nem célszerű felhozni témának úri társaságban.
- Mégis kinek hiszitek magatokat? - kérdezi emelt hangon, szálegyenes tartásban, enyhén lenézve a diákokra. - Én Bella Ravenhart vagyok, Harvey Clement Ravenhart felesége. Semmi közöm a ti gondjaitokhoz. - Szép arca egészen eltorzul a fintortól, amit vág, majd sóhajt egyet, és bár homlokráncolva, de megpróbálja megoldani a lányok jelentette problémát.
- Ha végeztek a feladat megoldásával, kinyílik az ajtó, amin továbbmehettek, akkor majd útbaigazítalak benneteket a mosdó felé, addig azonban én sem tehetek semmit. Ebben a kastélyban az ajtókat mind egy varázslatrendszer irányítja, ami sajnos most Johanna kezében van, még, ha nem is szó szerint. Mivel minden ajtót mágikusan zárt be, ezért ezeket nem tudjátok kinyitni, én pedig akkor sem tudnám, ha nem ez lenne a helyzet. - Felmutatja áttetsző kezeit, melyek valószínűleg már életében is hasonlóan tünékenynek és törékenynek tűnhettek, hiszen nagyon vékonyak és kecsesek az ujjai. Bőre olyan halvány lehetett, hogy erősen látszódhattak az erei. Most már az egész teste olyan halvány, hogy mögötte halványan sejlenek a bútorok és a továbbjutást jelentő ajtó.
- Ami pedig a feladat megismétlését illeti... - kezd bele, majd tart egy rövid szünetet, minek során alaposan és némileg szigorúan végignéz a lányokon. - Azt hittem, hogy ide csak eszes gyerekek lettek meghívva, akiknek nem kell sokat magyarázni, anélkül is gyorsan felfogják a helyzetet. Azonban, ha kívánjátok, elmondhatom azt, amit már korábban is, kicsit leegyszerűsítve - mosolyog gúnyosan a lányokra.
- A feladvány lényege, hogy a piramis minden sorába helyezzetek egy szót, ami a meghatározásnak megfelel. Fontos, hogy minden sorban ugyanazokat a betűket használhatjátok fel, plusz még egy tetszőlegest, viszont a sorrendjüket bárhogy megváltoztathatjátok, amíg értelmes, és megfelel a feladványnak. Minden sorhoz tartozik egy meghatározás, ezekre ügyeljetek! A megoldás a hetedik sor szava lesz. Amint ezt kimondjátok, mehettek is tovább.
Ezután nem szól többet, finoman lebegve áll a diákokkal szemben, és várja a megfejtést. Láthatóan nem szeretne több energiát belefektetni ebbe az egészbe, és amúgy sem hiszem, hogy tetszene neki a feladat, amit kapott. Vagy talán az a gond, hogy egyáltalán kell csinálnia valamit. Az ilyen finom úrhölgyek, mint amilyen ő is lehetett életében, nincsenek ahhoz szokva, hogy feladatokat kapjanak, amiket el kell végezniük.
Én kíváncsian szemlélem az ábrát, és a meghatározásokat, amik közül néhányat sikerül is kitalálnom, de van közte olyan, amihez valószínűleg nem elég a tudásom. Nem mintha nehéz lenne, egyszerűen le vagyok maradva pár évszázaddal, ami itt úgy tűnik nagyobb hátrány lesz, mint gondoltam volna. De nem gond, bízom a lányokban, hogy kitöltik tudásom fehér foltjait, akárcsak a piramis feladvány négyzeteit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szép ez az új lakás. Bár még nem rendezkedett be igazán, attól még szép. Stockholm szívében, a szőke fejek erdejében, tökéletes kilátással. A vezetőség nem sajnálta a pénzét, hogy minden igényt kielégítő legyen a játékosainak a lakása, a pihenésre szánt otthona. Még Legra sem lakik messze tőle, szóval minden passzolna a jó hangulatához. De most éppen dühös, túlságosan is, meg némi vér is van az öklein, meg az orrából is szivárog valamelyest, ami még nem száradt rá. Haja csapzott, a ruhája néhol szakadt, de az arca sem éppen a legkedvesebb. Miután beléptek a lakásba – vagyis Kati bependerítette, és becsukta az ajtót maguk mögött – máris vádlón a lányra mutat. Most nem érzi úgy, hogy jókor volt a lány, jó helyen és meg kellett volna mentenie őt.
- Mégis mit képzelsz magadról Hobbista? Miért nem hagytad, hogy azt tegyek, amit csak akarok? Nem vagy az anyám, és nagyfiú vagyok már – kell ki magából és a pálcájáért nyúl. Azt már korábban elvette tőle Katkó – nem is emlékszik, hogy mikor -, így nem találja meg, csak eszébe jut, hogy a másiknál van. A dobozok között kezd járkálni, és idegesen kezd el pakolni, még gyűjti az indokokat a lány tettei ellen. Mert azt elhiheti, hogy lesznek! Elővesz egy közös fotót róla és Vikoról, majd elhajítja. A lány megint eltűnt és megint nem hagyott semmi nyomot maga után. Tudja jól, hogy ez most mit jelent, emlékezett a legutóbbi beszélgetésükre, és azt hitte, hogy meggyőzte az eperlányt, hogy minden rendben lesz. De ma már nem találta otthon és ez összezúzta a lelkét. Ezért bement a Pubba és kért egy italt, ami ugye nála nem túl jó ötlet. Ahogy lenni kell, pár korty után bele is kötött valakibe és az eredmény a testén és az arcán is meglátszik. Szerencsétlenségére – legalábbis ő így érzi – Kati kirángatta a verekedésből, kvázi megmentette az irháját, mert már majdnem kiütötték, nem sok hiányzott a jól eső eszméletvesztéhez. Nemrégiben már bemutatta neki a lakását, szóval Kati haza tudta hozni, elhoppanáltak Stockholmba, majd hazacipelte, miközben végigkiabálták az utcákat. Legalábbis Yarista biztosan kiabált a lánnyal, mert az ital hatása még mindig tartott, és most is tart.
- Akár el is mehetsz, már nem lesz baj. A pálcámat pedig vissza is adhatod. Amúgy is, jobb, ha távol maradsz tőlem, úgy tűnik az okosabbja már elmenekült – vigyorog rá bambán és kezdi úgy érezni, hogy nem Viko, hanem ő van elátkozva. Elindul kissé dülöngélve és mindenfélébe kapaszkodva Kati irányába, hogy a lány átadhassa neki a pálcáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Bocs, nem tudtam, hogy az a cél, hogy félholtra veresd magad - kissé ingerülten fújom ki a levegőt. De ahogy kiejtem a szavakat, szinte azonnal meg is bánom őket. Nem akarom Yart még jobban hergelni, bár félek, sikerült. Igazából nem tudom megítélni, hogy ki nyerte volna a verekedést, mert még azelőtt elrángattam a szőkét, hogy nagyon komolyra fordult volna a helyzet. Tudom, hogy nyugodtnak kellene maradnom, és egyszerűen nem foglalkozni Yar szavaival, de nem megy. Hiába tudom, hogy nem gondolja, nem gondolhatja komolyan, amiket mond, azért mégis fáj minden egyes szava, és hiába próbálom tartani magam, lassan sikerülni fog felhúznia. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, sosem láttam még ilyennek, így egy kicsit meg is rémít a dolog.
A lakásban körbepillantva megállapítom, hogy nem nem túl sok változás történt, mióta a múltkor megmutatta nekem a helyet. A cuccai nagy része még mindig dobozokban van. Leveszem a dzsekim és csak lehajítom az egyik kartondobozra, a hajamat pedig lazán felkötöm - úgy érzem, neki kell gyürkőzni a következő perceknek. Közben egy pillanatra sem veszem le a szemem Yarról, ahogy kissé imbolygó léptekkel kezd el járkálni a lakásban. Nem tudom kivenni, hogy konkrétan mi is van azon a képen, amit olyan indulatosan ránt elő majd hajít el, de sejtéseim azért vannak. Ezeket azonban egyelőre megtartom magamnak, majd Yar magyarázatot ad a viselkedésére ha akar, ha meg nem, nos... igaza van, nem vagyok az anyja, hogy számon kérjem.
- Jól van, ne aggódj, el fogok menni és a pálcádat is visszakapod, de előbb indíts a fürdőszobába - igen, most kicsit talán tényleg anyáskodó hangot ütök meg. A hangomból egyértelműen árad, hogy nem, nem fogom itt hagyni, és nem nem fogja visszakapni a pálcáját, amit egyébként időközben a táskám mélyére süllyesztettem, az kéne még, hogy varázsoljon is itt nekem.
- Na, gyere - gyengéden karon fogom - már ha hagyja - és a fürdőszoba irányába terelgetem. Már az is egy külön kaland, míg eljutunk addig. A fürdő is olyan, mint a lakás többi része, hatalmas, modern. Úgy tűnik, ide legalább már rendesen bepakolta a dolgait.
- Ne gyere ki, amíg meg nem fürödtél - ezzel én már igyekszem is kifelé a helyiségből, és csak remélem, hogy hallgatni fog rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem, ők nem tartják ezt kizárólagos kiváltságuknak, ellenvetésem többnyire nekem szokott lenni. Az úrfit meg megúszod, Asa. A Jacob mellett hangzik csak igazán jól, úgyhogy meghagyom a manónak saját használatra. - vigyorodik el, majd szó szót követ, és egy kisebb kitérővel Cupido nélkül is bekövetkezik az egyelőre boldog végkifejlet, amit - valljuk be őszintén - szeretett volna, de nem igazán merte remélni. Egészen mostanig. Hogy a család mit remélt, az már egészen más kérdés, de nagy a gyanúja, hogy amikor közli, hogy párja van, nem egy vele körülbelül azonos magasságú szép szemű fiúra fognak elsőként gondolni, akit az ő szülei ráadásul futólag már ismernek is ama bizonyos angliai nyaralás idejéről. Majd idejében elkezdi előkészíteni a terepet, és kitalálja ügyesen, hogy kinél is kezdje és hogyan, ez azonban még ráér.
- Nem vagyok biztos benne, hogy nem fognak meglepődni az enyémek, ha most hazaállítok azzal, hogy ugye emlékeznek még rád, csak mert összejöttünk, de majd szépen tálalom az egészet, és nem lesz gond. - vonja meg végül a vállát, aztán meg átnyúl az asztal fölött és megfogja a fiú kezét komolyan nézve rá.
- Ennek örülök, de hőskölteményt azért mégse írjanak rólad, ha nem muszáj, jó? - van némi irónia is abban, amit mond, mint az egyébként elhangzó szavai nagy hányadában, de ennek ellenére a szemében látni, hogy komolyan gondolja azt, amit ért alatta.
- Majd igyekszem nagyon meggyőző lenni, és bebizonyítani nekik, ha találkozunk, hogy én vagyok a tökéletes választás, rendben? Megoldjuk, hogy mindenki elfogadja azt, ami van. - teszi még hozzá, mert azért esze ágában sincs bárhogyan is megbántani Asa-t, és jobb lesz, ha nem érti félre véletlenül sem a fiú, hát egyértelművé teszi, pontosan mire is gondol. Kezdjék az elején, és majd latba veti minden manipulatív készségét, hogy meggyőzze a fiú rokonait, meg a saját családját is, hogy ez így nagyon is jól van és tessék elfogadni, akkor is, ha első látásra esetleg nem tetszene. Ha elengedte Asa kezét, akkor visszatér a reggelije maradékához és megissza a kávéját is, aztán meg is lehet mutatni neki az egész házat. Az utolsó állomás a fiú szobája, ahol egyelőre ő az ágyra telepedik, miután alaposan körülnézett. Nem egy telezsúfolt szoba, bár sejti ő is, hogy valószínűleg minden innen került át a bogolyfalvi lakásba, de így van ez rendjén. Elvigyorodik újra annak hallatán, hogy feledteti a rossz emlékeket, és eszébe jut, milyen is volt a fiú, amikor a tónál találkoztak pár év után.
- Hát, hallod... ez is volt a szándékom igazából, azóta, hogy a tónál találkoztunk és olyan eszméletlenül letört voltál, hogy az már ijesztő volt, bár be kell vallanom, nem gondoltam, hogy így sikerül. Nem mintha bánnám, meg se forduljon ilyesmi a fejedben. Csak akkor egyszerűen nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer eddig jutunk. - jegyzi meg, aztán feltápászkodik és elsétál az ablakig, majd a párkány elérhető részén megtámaszkodva kinéz ő is a kertbe.
- Szép az idő. Megmutatod a kertet is? - kérdezi oldalra pillantva, majd ismét kibámul a kertbe válaszra várva. Részéről szeretné megnézni, de ahhoz elkélne némi idegenvezetés is, na meg ha őszinte akar lenni magához, ha feltalálná magát a számára teljességgel ismeretlen zöld övezetben, akkor is örülne a fiú társaságának egy séta erejéig most, és az is volna, miről beszélni, csak még ki kellene találnia, hogyan is kezdje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Már majdnem nyertem, ugyan már – valószínűleg közel sem volt így, és nem is érzi ezt, de vissza kellett vágnia, nehogy már az övé legyen az utolsó szó. Nagyjából ennyi, ha iszik, amire nagyon ritkán van példa, a ritka itt pedig éveket jelent, akkor nem önmaga, és mindig máshogy viselkedik. Eddig ilyen nem volt, hogy ennyire agresszívvá váljon, és nem lehet tudni, hogy mikor fordul át valami másba, ha egyáltalán átfordul. Ezért is furcsa, hogy ezek után pakolászni kezd, amíg meg nem találja a közös képüket Vikoval. Ez megint kiborítja, az pedig csak fokozza, hogy Kati nem reagál a dobálózásra, láthatólag maradni akar.
- Mi van? – hitetlenkedve néz rá, mert a barátja úgy viselkedik, mintha az anyja lenne, pedig épp az előbb kérte meg arra, hogy ne tegye. Megindul felé, a lány pedig felajánlja a karját, és még rendes is, mert nem neki kell kapálóznia, hanem segít neki Kati, hogy biztos támaszra találjon. Persze rögtön kitépi a kezét, ami nem tűnik jó ötletnek, majdnem el is esik, csak a közeli fal állítja meg a kiterülési manővert. Ennek ellenére a józanabbik barát a fürdő felé terelgeti őt, de általában lerázza magáról a kezét, amíg az meg nem unja az anyáskodást.
- Nem akarsz megfürdetni? – röhög fel, miközben támaszt talál a csapban, így már egészen stabilan áll, ha nem számítjuk azt a hatvan fokos szöget, amit háromszögként játszik.
- Szóval magányos voltál, és engem akartál látni. Végül is, már egyedül vagyok, nem igaz? Te meg ezt akarod kihasználni. Szép! – most tényleg bunkó, igazán utoljára akkor volt erre példa – legalábbis úgy emlékszik – amikor először találkoztak. De most ezt nem érzi annak, sőt jogosnak gondolja az egészet. Mert nem hiszi el, hogy Kati éppen arra járt, és pont megmentette őt. Sőt, még az is lehet, hogy ő bérelte fel azokat a pasikat, ezzel belesétált a csapdájába. Ilyen, és ehhez hasonló összeesküvéseken gondolkodik, amikor a padló elveszti tapadását, a lába pedig kicsúszik alóla.
- Azt a… - káromkodik egy sort, ahogy a földre kerülve nyekken, de máris megpróbál felállni. Azonban a fejébe épített ideiglenes tőkesúlyhoz még nem szokott hozzá, és máris újra kiterül a padlón.
Megunja a próbálkozást, és inkább úgy marad.
- Szóval még utoljára látni akartál, hiszen már nincs miért visszajárnom oda. Te meg, ha akarsz, majd eljársz ide, ha már unod magad. Rohadtul nem javaslom, biztos nem leszek itthon, de írhatsz levelet, te, aki elpazarolod a tehetséged és inkább idióták hajkurászására vágysz – ez mondjuk nem igaz még szerinte sem, de most úgy érzi, hogy fel kell őt piszkálnia, mert beleavatkozott a mai szép estéjébe. Így jár, aki rosszkor volt rossz helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem fűzök további megjegyzést a témához, higgyen csak amit akar, legyen övé az utolsó szó. Bár egy sokat mondó szemöldökfelhúzást és fejcsóválást azért megengedek magamnak. Az egyik pillanatban még viszonylag lazán kezelem a helyzetet, úgy vagyok vele, hogy ráhagyok mindent aztán majd lesz valami. A másik pillanatban azon rám tör az érzés, hogy milyen kis elveszett így és kótyagos, és hogy gondoskodnom kell róla, rendbe szedni. És erre jön a pillanatnyi kétségbeesés, amikor leesik a tantusz, hogy bizony nagyon rosszul csinálom, bármi is legyen a cél. Láthatóan Yar csak egyre mérgesebb, esze ágában sincs azt csinálni, amit mondok neki, és én meg szépen fokozatosan egyre jobban elvörösödök. Egyáltalán nem tartom viccesnek a poénját, amin magában olyan jól röhög. De pár szúrós pillantással nem érek el semmit. És a sértettség mellett megint csak azt súgja egy hang, hogy nem lenne szabad komolyan vennem, csak összevissza beszél. Épp elég lenne, ha csak vele küzdenék, de egyelőre még magammal is harcolok, bizonygatom hogy az a legjobb, ha nem hagyom, hogy felidegesítsen, de... Elsőre fel sem fogom, hogy mit beszél, nem akarom elhinni.
- Először is: nem tudtam, hogy egyedül vagy, oké? De örülök, hogy előbb közölted a fél kocsmával, mint velem. Legalább lemaradtam a nyöszörgésről. Másodszor  - itt fintorogva végignézek csapzott haján, véres arcán, viharvert ruházatán - előbb megyek Felához halloweenkor csokit kunyerálni, mint hogy ezt kihasználjam... - nem, mindezt persze egy percig sem gondolom komolyan, de legalább már túl vagyok azon a ponton, hogy azon vacilláljak, hogyan kezeljem a helyzetet. Úgy, ahogy megérdemli. Tudom, hogy nemsokára meg fogom bánni, hogy kikeltem magamból, de jelenleg nem érdekel. Azért az egy picit visszaránt a valóságba, hogy Yar hagos puffanással elvágódik a padlón. Tudatosítja bennem, hogy több dologról van szó, minthogy bunkó. Ettől függetlenül nem ugrok azonnal oda hozzá, karba font kézzel nézem, hogy megpróbál feltápászkodni. Már majdnem megérint, hogy ilyen magatehetetlennek látom, de aztán sikerül elűznie az efféle  gondolatokat, amint kinyitja a száját.
- Hogy mi van?! Persze, mert neked minden összejön, te mindent tudsz, Yarista Palarn a nagy kviddics sztár. Hát rohadtul semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok az életemmel! Törődtél volna a... - elharapom a mondat végét, mert közben rájövök, hogy nagyon elragadtattam magam, és nagyon nagyon övön aluli lenne az ütés. Kicsit el is szégyellem magam, hogy egyáltalán kigondoltam a dolgot. Dühtől lángoló tekintettel nézek le rá. Elvégre lényegében most közölte velem, hogy a jövőben nem szándékozik ápolni a barátságunkat. Fújok egy nagyot. Ennek a beszélgetésnek semmi értelme.
Egy remek módot találok rá, hogy kimeneküljek belőle. Legalábbis elsőre annak tűnik. Óvatosan kikerülöm, ha kell átlépek Yar felett a sarokkádat elérve megnyitom a hideg vizet, zuhanyra állítom a csapot és egyenesen Yar arcára célzok vele. Hátha észhez tér...ha nem, akkor egyszerűen meg megérdemli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kati végre nem beszél bele a dolgába, és ennek már az elejétől kezdve így kellett volna lennie. Furcsa, hogy azért annyira mégsem tudja rajta felidegesíteni magát, mint gondolta, pedig elég mérges és eléggé csípős a nyelve. Mivel mindketten nagyon jól ismerik egymást, tudják, hogy mivel lehet a másiknak fájdalmat okozni, de még soha sem éltek a lehetőséggel, és nem is lett volna ilyen, ha Yarista nem dönt úgy, hogy megint meggondolatlanul cselekszik. Ezeket a dolgait kellene levetőznie, vagy valamilyen szinten kordában tartania, hogy ne forduljon a legnagyobb ellensége felé. Egyelőre idáig nem volt olyan esemény, ami erre sarkallta volna, talán most majd ez.
- Miért nem kérdezted meg? – irracionális kérdés, de ez bukott ki belőle, a gondolataiban a normálisságot kár kutatni, azok ma szabadságra mentek, persze erről maga az áldoztat sem tud.
- Miért rohannék én hozzád mindenféle dologgal? Na persze, de azért még itt vagy, tehát akarsz valamit – amit akar, azt még maga sem tudhatta, csak később derült ki, hogy Katinak milyen tervei voltak, ha egyáltalán voltak. Arra, hogy ő félti Yaristát nyilvánvalóan most nem fordul meg a fejében, csak azt látja, hogy a nyomorúságán élvezkedik a másik. Ekkor már tényleg elvesztette a kontrollt, és mindenfélét nekivágott a lánynak, ami fájhat neki, aki jól reagált rá. Talán ez volt a célja a fiúnak, hogy veszekedjenek, mert olyan rég volt már, hogy kioszthatta Katit, és erre csak most jött rá. Hogy ebből milyen kára lesz még, azt nem tudja, de el sem jut a tudatáig. Főleg így fetrengve a fürdő padlóján.
- Már, hogyne lenne? Rám mindig számíthattál, még amikor majdnem megöltél is. Úgyhogy igenis ki kell kérned a véleményed, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel – jelenleg szent meggyőződése ez is, hogy ez így van rendjén. Az utolsó mondatra felkapja a fejét, és mérges-érdeklődő fejet vág.
- Mivel kellett volna törődnöm? – kérdezi, emelkedett hangnemben, miközben nézi, hogy Kati a kádhoz megy, próbál utána fordulni, de ez igen kínos lassúsággal tudja csak megtenni. A hideg zuhany váratlanul éri, elkapja a fejét és a kezével próbál hadakozni a vízsugár ellen. Érdekes módszert választott Kati, hiszen a pálcára talán tudott volna reagálni erre nem számított.
- Most örülsz? – kérdezi vizes fejjel, bár lassan teljesen vizes lesz ő maga is. Felpattan a csodával határos módon, az adrenalin kiegyenlíti a bizonytalanságát és megpróbálja elkapni Kati kezét, mi több a vízsugarat ráirányítani a lányra. Egyelőre az alkohol hatása még nincs múlófélben, sajnos Yarista szervezete nem tudja ignorálni a bűnös hatást.
- Ezért megfürdetlek te szemét! – próbálja betuszkolni a lányt a kádba, ha már ott állnak mellette, de az állapota miatt nagyjából kiegyenlítettek az erőviszonyok. A legfontosabb számára, hogy Kati vizes legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Persze, ha szeretnéd ezentúl napjában három kérdezem majd meg, hogy szakítottatok-e - fájdalmasan a tenyerembe temetem az arcom Yar kérdését hallván. Azért elgondolkodtató, hogy mennyire nincs észnél, bár ha így folytatjuk lassan az én agyamat is elborítja a vörös köd.
- Őszintén, nem tudom - tárom szét a karom. Ha nem akarja velem megosztani a dolgait, hát ne tegye. Nem érdekel.
- Itt vagyok, mert törődöm veled, te nyomi, és mondjuk azt akarom, hogy esetleg odakerülne a sor, ne itt a fürdőszobapadlón fulladj meg a saját hányásodban - kicsit lehalkítom a hangom, most szinte komolyan beszélek, bár nem tudom, ezt ő mennyire képes érzékelni. A kissé morbid elképzelés mellett azért érződik a hangomon, hogy a paraszt viselkedése meg a saját dühöm ellenére, azért továbbra is az a célom, hogy vigyázzak rá. Lehet, hogy egyszer majd ez a fene nagy hűségességem és kitartásom visz majd a sírba.
Megütközve nézek rá, nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam. Ezt... ezt tényleg nem gondolhatja komolyan. És még a gyengélkedőt is képes felemlegetni. Ha tekintetemmel képes lennék varázsolni, Yar most egy csinos kis Cruciatus-átoktól görnyedezne. Igazából csak most tudatosul bennem, hogy még sosem veszekedtünk Yarral. Legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna köztünk olyan nézeteltérés, amit ne tudtunk volna kulturált körülmények között megoldani. Ugyanakkor sok olyan eset is felrémlik, amikor meg csak nem akartam vele vitatkozni és inkább csöndben maradtam, most bánom ezeket a helyzeteket. Most jövök rá, hogy azzal, hogy Yar a legjobb barátom, egyúttal ő az, aki a legjobban képes megsebezni. Ebbe még sosem gondoltam bele, nem kellett.
- Amikor egyébként semmi keresnivalód nem volt a gyengélkedőn, csak jöttél tátani szádat azon, hogy mi lett velem. Szerinted én akkor kértelek, hogy odagyere? Nézzél magadba és szálljál le az én életemről! - megint emelkedettebb hangon beszélek, egészen belelovalom magam a dologba.
- A barátnőddel, hogy ne lépjen le - a szám elé kapom a kezem, és nagy ijedt szemekkel pislogok Yarra. Ezt nem akartam...kicsúszott. Csak úgy félvállról vetem oda neki ráadásul, miközben már éppen a zuhannyal foglalatoskodom. Az agyam teljesen leblokkol egy pillanatra, mert őszintén szégyellem magam, mert úgy érzem, átléptem egy határt. De ekkor már benne vagyok a cselekvésben, nem állok meg bocsánatot kérni, inkább egy adag vízzel akarom elmosni a szavaimat. Mikor a vér egy részét sikerül lecsapatnom az arcáról elfordítom róla a zuhanyzófejet.
- Igen, nagyon! - de nincs időm örülni, mert a szőke hirtelen és teljesen váratlanul felpattan a földről, a következő pillanatban pedig már a keze már az enyémet fogja. Túl későn kapok észbe, mire megpróbálok ellenállást kifejteni, már én is csurom víz vagyok. Ezzel még nem lenne baj, valahol meg is érteném, hogy visszajárt a locsolás, de Yar nem elégszik meg ennyivel. Hamarosan már nem csak a kezemet fogja, hanem azon van, hogy a kádba lökjön. Szerencsére annyira nem jó most még a mozgás koordinációja, így tudom magam tartani egy darabig. De sehogy sem tudok kicsúszni a fogásából. A küzdelmet végül a fizika dönti el. Már kénytelen vagyok egészen a kád falának hátrálni, aminek következtében elvesztem az egyensúlyom, megcsúszok a vizes csempén, és már dőlök is háttal a kádba. De nem egyedül, mert amint megéreztem, hogy nem fogok tudni megállni, azonnal belekapaszkodtam Yar fölsőjében és légyegében az esés pillanatában teljes súlyommal rajta csüngök. Így aztán ős is kénytelen borulni velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felháborítóan beszél a legjobb barátjával, de ez a másik állapot már csak ilyen, és jobb, minthogyha a nyomulós változatot fogta volna ki Katkó. Bár a fene tudja, egyik sem a legjobb formája, és ha kívülről látná magát, biztos reppenne pár józanító pofon. Arra már nem tud riposztolni, hogy miért nem kérdezte meg Kati, hogy együtt van-e Vikoval, de a másikra azért mindig van joker válasza.
- Gondoltam – ingatja meg a fejét, de a következő választól kiakad, mint az ingaóra. ~ Hogy merészel lenyomizni? ~ Teljesen elborul az agya és nem válogat a szavai között, amikor visszaszól.
- Mi az, hogy nyomi? Örülnél mi, ha úgy lenne? Megszabadulnál tőlem, már így is eleget vigyáztál rám, mi? Talán Ákost is te tetted el lába alól, mert rosszat mert szólni őkelmének – és ez még nem elég, előbb még elmondja, hogy majdnem megölte a gyengélkedőn. Sajnos nem érzi, hogy túl messzire ment, és egyelőre nem is fogja megbánni a szavait. Katkó azonban nem ma kezdte, és fel is lett nagy-hirtelen idegesítve, ezért visszavág, Yarista pedig teljesen kész lesz. Olyanokat mondanak egymásnak, amire sosem gondoltak, hogy elő fogják húzni a cilinderből. Kezd eldurvulni a helyzet, a két fiatal eléggé nekimegy egymásnak, szerencsére csak szavakkal, bár azok is úgy tudnak fájni, mint egy ökölcsapás, ha nem jobban…
- Mi van? Törődtem vele… Ez nagyon aljas húzás volt – már maga sem érzékeli a tetteit, előbb kap egy kis vizet, majd viszonozza, aztán a kád felé szorítja Katit. Patthelyzet alakul ki, Katinak reménykednie kell, hogy Yaristából ne érkezzen vissza, amit ma megevett és megivott, mert ő nem igazán tudja ezt kontrollálni. Végül már diadalittas mosoly terül szét az arcán, sikerült kibillentenie a lányt az egyensúlyából, de a mosoly gyorsan rémületté válik, amikor megkapaszkodik az áldozata a ruhájában és magával rántja őt. Szalmabábként fordul bele a kádba, főleg azért, mert ahelyett, hogy megkapaszkodna valamiben, hogy megtámassza magát, Kati kezeibe kapaszkodik, segítve ezzel a zuhanást. Ő jár jobban, hiszen Yarista esik rá a lányra, bár egy kicsit magasabb is nála szóval a lábai még kilógnak, egészen kényelmetlen pózba sodorva ezzel mindkettőjüket.
- Figy, ha akarsz valamit kérni is szabad - hörög, egyáltalán nem élvezve azt, hogy a kemény oldalfal nyomja a lábát, és Kati csontjai sem a legideálisabbak a fekvésre, főleg így, ahogy most vannak. Viszont a víz egy kicsit segített neki, a hideg zuhany lelohasztotta benne a harci kedve nagy részét, és egyébként is fáj az arca.
- Te olyan hülye vagy, tudtad? – mondja őszintén, maga sem tudja, hogy ezzel mit akar kifejezni.
- Minek kell neked mindig akcióznod? – beszél mindent, ami eszébe jut, majd megmozdul most már, hogy a lány ne legyen kipréselve. Ugyan kimászni nem tud, de azért úgy helyezkedik, hogy Kati életben maradhasson.
- Na és most mi lesz, melodimágus királynő? – szemtelenkedik tovább, de legalább már nem mérges és nem akarja vízbe fojtani a lányt, mint első felindulásában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit nehezen tudom követni Yart, kicsit meg is lep, hogy pont a megszólításon kapja fel a vizet, mert pont ez volt az, amibe nem vittem ellenséges töltetet. Sőt kifejezetten poénos hangzott lenyomizni Yart, éppen ezért ezt a témát válasz nélkül hagyom.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - fakadok ki. Az az érzésem, Yar tényleg fel sem fogja mit beszél, és mennyire megbánt vele. Éppen ezért nem is tudom mit mondhatnék, hiszen ez az egész helyzet abszurd és értelmetlen. ha így folytatja, a fiúnak sikerül elérnie, hogy tényleg elveszítsem a kontrollt.
- Ákost ne keverd ide - sziszegem sötét pillantásokat lövellve a srác felé. Komolyan nem értem, hogy jön ez most ide, már persze azon kívül, hogy Yar egy újabb tőrt akar belém döfni. Sikerül is elérnie, hogy a következő megszólalására elég csúnyán vágjak vissza. Én is tudom, hogy aljas volt, de valahogy majdcsak együtt tudok élni a tudattal. Egyelőre pedig kisebb gondom is nagyobb ennél, Yar hirtelen felpattan, ellentámadásba lendül, aztán mindketten a kádban végezzük. Ezt nem terveztem be, amikor a fürdőszobába rángattam. A fejemet sikerül megóvnom, de egyébként érzem, hogy sikerült összeszednem néhány lila foltot. Kifacsarodott pózban beszorulok Yar alá, a lában teljesen ki van tekeredve, még mindig Yar fölsőjét markolászom, akinek a könyöke egyébként kifejezetten irritálja a vesém. Ráadásul a zuhanycső is itt tekereg közöttünk, könyörtelenül csorgatva a hideg vizet.
- Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de azért nem kell így rám mászni - nyögöm teljesen függetlenül Yar beszólásától, azt igazából fel sem fogom rendesen, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy valami kényelmesebb pozíciót vegyek fel, ám amíg Yar ebben nem hajlandó együttműködni, nem sok eredményre jutok.
- Tudod mit, igazad van, és az volt a legnagyobb hülyeségem, hogy valaha megismertelek - nem tűnik fel, hogy Yar hangja kicsit megváltozott, mintha még értelmes gondolatok is meghúzódnának a szavai mögött valahol jó mélyen. Sikerült annyira felhúznia, hogy biztos lehet benne, a haragom nem fog egyik pillanatról a másikra elillanni, belejöttem a gátlástalan és teljesen indokolatlan sértegetésbe.
- Mert állandóan hülyeségeket csinálsz - reflexből jön a válasz, nem gondolok bele, hogy lényegében semmi valóságalapja nincs annak, amit mondok. Közben végre  Yarnak is leesik, hogy ideje lenne lekászálódnia rólam, és némi fészkelődés után ki tudok kecmeregni alóla. Amint van egy kis mozgásterem, az első dolgom, hogy elzárjam a csapot, nagyon rossz ötlet volt ezzel játszani, ezt el kell ismernem.  Elhúzódok a kád távolabbi csücskébe és a falnak vetem a hátam, ha rendeltetés szerűen használjuk teljesen kényelmesen elférünk itt.
A megszólításra felfújom magam és még bele is pirulok a dologba. Tény, hogy eddig nem voltam túl sikeres, ha rajta alkalmaztam a melodimágiát. De azóta sokat fejlődtem, lám, mind ezidáig eszembe sem jutott, hogy esetleg most bevessem ellene.
- Most, kérlek szépen... - hatalmas sóhajt hallatok. A düh mellett egyre inkább tehetetlenséget érzek. Nincs értelme tovább marakodnunk, ez nem vezet sehová, bár már azt sem igazán tudom, mit akartam eredendően elérni.
- Most vagy megátkozlak, vagy sürgősen alkoholra van szükségem - döntöttem. Talán nem a legjobb döntés, de a lényeg az, így vagy úgy, de meneküljek ebből a helyzetből. Nem akarom végiggondolni, hogy miket vágtam a fejéhez és ő miket az enyémhez, igazságtalannak érzem, hogy kettőnk lelkivilágáért aggódjam, miközben ő láthatóan nagyon jól elvan, nem akarok felelősséget vállalni semmiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szavak kontrollálatlanul törnek felszínre a gondolatai közül, a nagyobb baj az, hogy ki is mondja. Nagyon jól tudja, hogy mit és mikor kell mondania ahhoz, hogy Katit megsértse, hogy a fájdalomdárdákat mikor melyik ponton szúrja bele legkedvesebb barátjába.  Annyira nincs öntudatánál, hogy miket cselekszik, hogy tudja jól, hogy akivel éppen veszekszik, az minden helyzetből kimentené, amit csak meg tudna tenni, mégis, valahogy elsikkad efelett a dolog felett a lelkiismerete.
A hadakozásból lapítás lesz, mindketten a csurgó vízben fekszenek egymáson, és nem valami romantikus pózban. Egy kívülálló számára ez igen komikus helyzet lehetne, de láthatóan mindkettőnek szenvedést okoznak a másik keményebb csontozata. Ettől függetlenül nem áll le egyikőjük sem, Yar néha vigyorog, néha hitetlenkedik, nagyon furcsa neki ez az ellenállás Katitól, pedig nem először van erről szó. Pont azért ő a legjobb barátja, mert tőle mindig megkapja az őszinte kritikát, ha fáj a fiúnak, ha nem.
Végül lemászik róla, úgy, ahogy, és Katival átellenben helyezkedik el, hangosan véve a levegőt, és fogva a lábát, ami félig elzsibbadt a kitekeredett pózban.
- Igen, emlékszem, a lefagyott kezeddel fogdostál. Már akkor sem bírtál magaddal – hánytorgatja fel az első találkozásukat még elsőben, az erkélyen. Akkor azon nyomban össze is vesztek Yarista hiúságán és egyik akkori gyenge pontján, mert Kati volt szíves a hideg kezével az arcához nyúlni. Most viszont tocsognak a vízben, és Yarista egész ruhája el van ázva, azt csavargatja, miközben magában puffog azon, hogy miért járt éppen ott Kati. Most szépen feküdhetne Bogolyfalva kövén ájultan, mennyivel békésebb dolga lenne.
- Na és? – kis fáziskéséssel válaszol és vonja meg a vállát. Ha hülyeséget csinál, hát azt. Nem kell őt mindentől megvédeni, de ezt ő maga sem hiszi el. Nagyon is jól esik neki, hogy van Vikon kívül egy ember, egy állandó ember, akire bármikor számíthat. Csak nehéz elismernie az igazságot, és ma nem is nagyon tesz erre erőfeszítéseket.
- Könnyű ugrálnod, ha nem tudok védekezni. Az egyik szekrényben van ital is – fekszik el kényelmesen a kádban, a lábával kicsit megrugdosva a másikat, ahogy kinyújtja. Nem verekedési szándékkal, csak a kényelem érdekében keres helyet, majd hátradöntött fejjel üldögél a kádban.
- Milyen nagy mentőötleteid vannak még mára? – felszisszen, majd tapogatni kezdi az arcát, most, hogy nyugiban van, kezdenek előjönni a fájdalmak, amikkel beterítették. Talán kezd józanodni is, mert már a hangneme nem támadó, néha még fel is pillant a feldúlt arcú lányra.
- Majd holnap bocsánatot kérek – áll fel, majd nagy önbizalommal elindul kikászálódni a kádból. Az önbizalma viszont nincs szinkronban a koordinációjával, úgyhogy újra megcsúszik, és ráesik Katira, éppen, hogy le nem fejeli őt. Azon kívül, hogy a lány ökle éppen a fiú gyomrába fúródik, ez a helyzet tipikus romantikus filmekbe illő jelenet lenne, ha Yarista nem kezdene el öklendezni. Annyi ideje még van, hogy elfordítsa a fejét, így Katinak csak a válla, mellkasa, háta ismerkedik meg Yarista mai menüjével. Megmerevedik, de nem mer csinálni semmit sem, nagyon cikinek érzi a helyzetet, és nem is tud igazán mit kezdeni vele. csak vár, hogy a lány kikel-e magából, vagy csak csendben tűri az egészet. Még megszólalni sem mer, de a fejét nem tudja már tartani, úgyhogy homlokával megpihen Kati vállán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Te viszont már akkor is idegesítő voltál. És bezzeg aztán nem zavart, hogy... - nem tudok parancsolni a gondolataimnak sok elfojtott dolog tör most felszínre, és egyre nehezebben tudom ellenőrizni mi minden csúszik ki a számon a sértegetésen kívül. De azért még időben észbe kapok és inkább nem fejezem be a mondatot, reménykedve, hogy el fog siklani felette. Még magamban is fáj arra gondolni, hogy igazából mindig is érdekelt, sőt talán egy kicsit zavart, hogy Yar hozzám eredendően soha nem közeledett úgy. Az év 364 napján eszembe sem ijut a dolog, mert egyszerűen ez így van jól, ha lett volna köztünk valami, most egész biztos nem nyomorognék itt vele a kádban. Most viszont viszont mégis felszínre kerül bennem ez a nagyon nagyon mélyre eltemetett tüske, és félek, csak rosszabb lenne, ha megpiszkálnám, félek felhozni a témát Yar előtt.
- Rossz látni - vonom meg a vállam én is. Komolyan ez legyen minden bűnöm, hogy nem bírtam nézni, hogy Yar megvereti magát.
- Jaj, szegény, nem tud védekezni... - kifigurázom egy kicsit a fiút, közben fészkelődök egy sort, hogy én is elférjek a lábától. Ja igen, meg fel kéne állni, megkeresni azt a szekrényt, de egyébként meg olyan jól elüldögélek itt.
- Hááát, rendbe hozhatnám az arcodat, de kibírhatatlan vagy... - csak úgy félvállról válaszolok, érdeklődő tekintettel követve Yar mozdulatait, ahogy a fájós porcikáit tapogatja. Egyébként nem is nagyzolok, a legutóbbi találkozásunk óta már mellékhatások nélkül is megy a fájdalomcsillapítás. Bár valószínű soha nem lesz már alkalmam ezt bebizonyítani a fiúnak.
A megjegyzésére csak felhorkantok. Pedig már-már úgy tűnt, kezdenek lenyugodni a kedélyek, de nem, még mindig pofátlan. Visszavágásra azonban nem jut időm, mert Yar közben feláll, és nagyjából már abban a pillanatban látom is, hogy ennek nem lesz jó vége. De mire felfedezem, hogy el fogja veszteni az egyensúlyát, már meg is történik a dolog és egyenesen rámdől. Védekezően kapom magam elé a karom, legalább is védekezés a cél, de csak annyit érek el vele, hogy Yar kap egy gyomrost. Eddig még lehetne is poén a dolog, már formálódik is a fejemben egy újabb megjegyzés, de Yar öklendezni kezd, ami gyökeresen megváltoztatja a helyzetet.
- Pfuuuuj, nee - nyöszörgök, ugyanis nem tudok eléggé elhúzódni a srác elől, aki szabályszerűen beterít a gyomortartalmával. De nézzük a jó oldalát, legalább a hajam fel van kötve és az nem lesz tiszta dzsuva. Azért be kell vallanom, hogy elég kellemetlen helyzet, ha részeg srác rád dől és lerókáz, gyorsan szedem a levegőt, egyrészt mert teljesen a kádfalhoz szorít, másrészt mert ez az helyzet, ismét a dühömet, a tehetetlenségemet táplálja és még el is keserít kissé. Hogy lehet ilyen szerencsétlen? Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen? Kellett neki inni! Kellett nekem hazarángatnom!
- Tessék, erről beszéltem - nyögöm, miközben nem túl finoman lelököm magamról Yar fejét, remélem beveri a kád szélébe. Majd ugyancsak nem törődve vele, hogy okozok-e neki közben fájdalmat, addig erőlködök, amíg felkelnem. Vele ellentétben nekem nem okoz nehézséget kiszállni a kádból, csak arra kell vizsgáznom, hogy ne csússzak el a vízen.
- Jól vagy azért? - fordulok felé aggódva, miközben lekapom magamról hordhatatlanná vált fölsőmet, majd a tükörbe pillantva még leöblítem a bőröm és letörölgetem a fölsőmmel magam, mielőtt egy laza mozdulattal a mosdókagylóba dobnám a ruhadarabot. Újra Yar felé fordulok, az arcom kissé feldúlt, de nem nézek a szemébe, mert hát... mégiscsak piros pöttyös melltartó van rajtam.
- Mosd ki a szád - elfintorodom, azért remélem ez magától értetődő Yar számára is, azért nem akarom tényleg én megmosdatni. Ezzel a felszólítással, mindenféle magyarázat nélkül elhagyom egy kicsit a fürdőszobát. Itt az ideje megkeresni azt a szekrényt. A konyhába érve nem okoz túl nagy nehézséget a dolog, néhány percig válogatok az üvegek között. Végül - ha már egyszer itt vagyunk - magamhoz veszek egy üveg svéd vodkát. Szemezek vele kicsit, mert igazából nem célom kiütni magam, csak az kell, hogy kicsit lazábban tudjam venni a dolgokat. Így végül egy üveg vörösbort nyitok ki, ám mielőtt még visszatáncikálnék vele Yarhoz, megakad a szemem a megérkezéskor ledobott dzsekimen. Gyorsan felkapom, elvégre annyira nincs meleg, hogy melltartóban üldögéljek, bár lehet még mindig csak a hideg zuhany miatt fázok.
Visszamegyek Yarhoz, reménykedve, hogy sikerült összeszednie magát valamelyest és nem éppen a kádban húzza a lóbőrt. Vagy nem mászott el.
- Hoztam bort - jelentem be, ha esetleg nem verné ki a szemét a nálam lévő üveg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mi nem zavart? – nincs szerencséje a lánynak, Yarista most felfokozott hangulatban van, így szinte mindenre ugrik, és nem hagy ki egy lehetséges gondolatot sem. Szó szót, tett tetteket követ, és már azon veszi észre magát, hogy a kád két szélében üldögélve bántják egymást. Viszont a kis pihenő jót tesz a józanodó énjének – még ha ez egy pillanatnyi állapot is – és egy kicsit visszafogja magát, mivel néha rápillant a vele szemben üldögélő lányra, és olykor eszébe is jut, hogy kicsoda is ő valójában. Mivel ez az állapot nem felel meg az elvárásainak – sosem volt egy nyugodt típus – megpróbál kilábalni a helyzetből, de az említett végtagok nem úgy engedelmeskednek, mint ahogy azt ő gondolati parancsban adja nekik. Újra Katin és újra nem önszántából, a gyomortartalma ilyesfajta ürítés pedig tervben sem volt. De ez egy ilyen nap, nem igazán ő parancsol a testének, de ha jobban megnézzük nagyjából semmijének sem. Megtörtént a baj, Kati viszont nem sokáig szeretne, ebben a helyzetben maradna is lelöki magáról Yaristát. Most azonban nem szól semmit a kviddicses, és meg is állapítja, hogy milyen szerencsés, hogy nem verte be túlzottan a fejét Kati szabaduló mozdulatai közepette.
Felnevet a kérdésre halkan, némi fájdalommal a hangjában.
- Ó, remekül. Mindig az volt az álmom, hogy lehányjalak, majd belefeküdjek… - jegyzi meg, miközben felpillant a fura fehérneműre.
- A piros pöttyös az igazi – tör ki belőle, majd elmászik a csapig és még jobban megnyitja. Miközben nem tudja, hogy Kati mit csinál, ő a hideg-meleg víz optimális beállításával van elfoglalva, többször is felkiáltva, ha túllő bármelyik irányba is a célon. Majd mikor már megvan, visszaszerencsétlenkedi a zuhanyrózsát a helyére, majd ott ahol van, vetkőzni kezd. Közben el is felejti, hogy „vendége van”, már csak az alsónadrágja van rajta, amiről jelen esetben egy harcias viking tekint a rápillantóra. Kezd rendbe jönni, de még nem az igazi, és sosem tudhatja, hogy mikor kerül vissza az előző állapotba, de legalább most már tudja, hogy hol van. Már épp hozzányúlna a tiltakozó viking fejéhez, amikor valaki megszólal nem messzi tőle, hogy bort hozott. Odapillant és látja a kabátos-fehérneműs Katit és nevethetnékje támad.
- Jól nézel ki - mondja, majd lassan, mindenbe belekapaszkodva feláll, és stabilan tartja magát, legalábbis egyelőre.
- Gondolod innom kéne még egyet? – húzza fel a szemöldökét, de pofátlanul stíröli tovább a lányt, nem zavartatva magát. Aztán behúzza a zuhanyfüggönyt és szép lassan zuhanyozni kezd. Néha felkuncog, néha csak sóhajtozik, ahogy össze-vissza eszébe jutnak a mai dolgok, majd azzal a lendülettel ki is esnek a fejéből. Lezuhanyzik végre, leállítja a csapot, de rájön, hogy patthelyzet alakult ki, ha eddig Kati nem volt olyan rendes és rányitotta a függönyt.
- Kéne egy törölköző Hobbista – most ez volt a legszebb, amit ki tudott nyögni magából, reménykedik benne, hogy a lány már kiszórakozta magát rajta és megkapja a fehér mugli leperexet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Franciaország

Dwayne Warren és a szerelem

A hajnal meghalni látszik mire megérkezik a francia nő túrapartnere. Ő a karikás tekintetű férfi láttán minden eleganciát mellőzve pattan fel az évszázados padról, s gyönyörű gyermeke mellé sétál, hogy hosszú ujjaival megérintse annak bőrülését. Anyai szeretettel tekint az angol motorgyártás gyöngyszemére, izgatott mosollyal simít végig a sötétvörös járgányon. Hagyja, hogy Dwayne megbarátkozzon a helyzettel, csak néhány kósza pillantást vet a motoron ragadó szemekre, s büszkén kerüli meg szerelmét, hogy az oldaltartójából elővegyen még egy bukósisakot. Sajátját az ülésre teszi, majd a férfihoz sétálva tartja felé a védelméül szolgáló bukót.
- Fogja, s vegye fel - mondja neki, s közben türelmesen megmutatja neki a benne rejlő csatot. - Húzza meg szorosan, azután indulhatunk.
Figyeli az auror mozdulatait, ha esetleg bármiféle problémába ütközne, akkor ott legyen, és azonnal segíteni tudjon neki. Nem tud róla semmit, így azt sem, hogy találkozott-e már mugli járművel, mégis feltételezi róla, hogy jól ismeri a motorok benzinszagú világát.
- Budapesten felhajtunk az autópályára, majd Ausztrián át Németországba megyünk. Kiváló utakat ígérek magának, meglátja majd, hogy élvezni fogja. Nagyjából ezerötszáz kilométert teszünk meg, az én tempómban ez tíz órát jelent, a lassabbak tizennégy óráig is vezethetnek, én viszont motorozni vágyom, nem várost nézni.
Motorját járja körbe, míg pontos felvilágosítást ad társaságának, hangja nyers és határozott. A lámpákat ellenőrzi mikor felpillant a férfira.
- Még most meggondolhatja magát, később nem - mondja neki kimérten, aztán összefogja haját, és órájára les, ami pontosan hét órát mutat. Tökéletes. Motorja színéhez passzoló piros - fekete sisakjába ő is belebújik, fürgén meghúzza benne a csatrészt, és egy pillanat múlva már kényelembe is helyezi magát tüneményén. Behelyezi a kulcsot, elfordítja, majd a nyitott plexin át a férfi szemeit keresi.
- Idő van, uram - szólítja fel őt hangjában mosollyal, s amint mindketten kényelmesen elhelyezkedtek járművén, ő gázfröccsöt ad, és remegő gyomorral indulnak útnak. A triumph rocket hangja észveszejtő, Daphne önkívületi állapotban tartja a kormányt, úgy fordulnak ki a rezidencia 19. századi vaskapuján. - Ha hazaértünk, magának is jut motor. Plexit lehajtani!
Ezek az utolsó szavak, amelyeket a férfi hallhat, ettől a pillanattól ugyanis nincs más, csak a sisak alól kilógó szőke tincsek kókuszillatú lobogása, benzingőz, és a szárnyaló élvezet robogó hangja. Bogolyfalva körül még óvatosan vezet, de Budapest autópályáját elérve megszűnik számára a földi lét boldogtalansága, húzza a gázt, s a felezővonalak hamarosan megszűnnek elválni egymástól. Daphne többször belesikít bukójába, olyan szerelemmel üli a vasat, amit csak kevesen ismernek. Egyre gyorsabban szelik az utakat, Magyarországot kevesebb, mint fél óra alatt hagyva így el. Ausztria határátkelőhelyénél megálljt parancsol a nő, s felhajtva plexijét hátraszól az aurornak.
- Szóljon, ha éhes, szomjas vagy bármi gondja akad, Bécsben megállhatunk - mondja neki türelmesen, majd szavait követően ismét sebességbe kapcsol. A motor minden körülöttük lévő gépjárművet túlnyerít, s most nincs boldogabb nő ezen a világon Daphnenál. Ilyenkor érzi, hogy él, ilyenkor szárnyal, eggyé válik a vörös vasjószággal, és meglovagolja a betonrengeteget. Nincs többé tél, ismét elkezdődik valami fenséges. Az extázis kezdete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

-még a bálon-

Majdnem felnevet Aileen csípős megjegyzésén, de még idejében sikerül az egészet egy kissé fitymáló, gunyoros mosolyba átformálnia. Nem akarja feleslegesen felhívni magukra a figyelmet, épp eléggé idegesítő az a pár bámészkodó is, aki most itt rontja a levegőt és körülöttük sustorognak ahelyett, hogy a vén fószer szikkadt szavain csüngnének.
- Hát őt biztos nem izgatja, mit csinálok, ezért járok jobban veled, mint vele. Meg te is velem, mint azzal a vadállatnak aposztrofált alakkal, akire ma este vártál, mert őt kerested, nem? De látod, valami szerencsés véletlennek köszönhetően ő ma estére felszívódott és helyette beugrottam én. Azt mondják, egy fokkal tűrhetőbb vagyok tőle, de le is tesztelhetnéd, igazak-e a mende-mondák. – Felhívás keringőre, Miss Levita. Némi sugalmazást rejt a pimasz kis beszéd, hogy próbálgasd ma este a határokat, mert ki tudja, mikor és milyen alkalom kínálkozik még a zöld vadember kiismerésére. Apropó vademberség, eleve a nyugodt viselkedése (eltekintve a rondább pillantásoktól, bár azok sem partnerének szólnak) és kulturált fegyelme bizonyítékként szolgál, hogy ma este nem óhajt balhézni fölöslegesen. Lin kezét is meglepő figyelmességgel fogja, nem pedig ráncigálja vagy pakolgatja, mint egy darab húst.
A beszéd végén könnyed nemtörődömséggel kapja vállra a kék lányt mit sem törődve a riposzttal, elvégre magának kereste a „bajt”, s megindul a kijárat felé. Út közben kettéválik előttük az emberek kicsiny akadálya és egyesek tényleg tátott szájjal nézik a duót, no meg a pimaszabbak Lin alsóját is.
- Óóó, de megijedtem. Folytasd csak, fenyegetőzésekből sosem elég. – Vidám képpel paskolja meg Szöszke combját, mert semmi oka nincs tartani egy ilyen virágszáltól. Legfeljebb karmol, de az olyan harci sebesülés inkább trófeának számít semmint komoly kihívásnak. A pálcáig nem hagyná eljutni a lányt.
- Nyugodj meg, senki nem nézi az alsód. Ne nyivákolj semmiségeken. – Ez persze kis ferdítés, mert igenis megnézték azt a nevezett ruhadarabot, de nem fog hős lovagot játszani, aki a királylány becsületéért ölre menjen holmi idegenekkel. Egyszerűen otthagynak mindent és mindent, a nagyterem ajtaja pedig simulékonyan csukódik be mögöttük a mulatozó tömeget kizárván....

-már Párizsban-

Párizs gyönyörű éjjel- mondják a turisztikai hivatal kliensfogói. Nézd a fényeket, gyönyörködj a feljavított részeiben és ne törődj az emberfelhozatallal, az itt-ott mutatkozó szakadtságával, hunyj szemet a mindenféle hibái fölött. Amit ő kigondolt, az inkább a mágusnegyedre vonatkozik, ahol tényleg hangsúlyt fektettek a környezet karbantartására és nem mellesleg a szórakoztatóipar fellendítésére.
Fény és villódzó színek, egymással összekeveredett zeneszámok, hangos nevetés, dübörgés, füst és némi erősebb innivaló illata is átjárja a levegőt a parfüm, virág, az édes, a nehéz aromák mellett. Taláros és mugliruhás emberek járnak-kelnek, a szórakozóhelyek egy része pedig erősen emlékeztet a Moulin Rouge stílusára. Tematikusra vették a figurát (idén 125 éve, hogy megalapították a Moulint), bár akadnak szokványos, a Bogolyfalvi pubhoz hasonló helyek is. Ő mégis egy ilyen cabaretbe húzza be Aileent (az utazásuk körülményeit nem muszáj ecsetelni, de érkezéskor két lábra állította Morcos kisasszonyt), miután váltott két szót a vele nagyjából egykorú ajtónállóval franciául. A vigyorokból ítélve ismerhetik egymást, így soron kívül most az egyszer bemehetnek az előadásra. Odabenn a hallt elhagyva teljesen más világ tárul a szemük elé a megszokottól: a levegő súlyos, fullasztó, füstszag és illatszer párája töményíti még tovább; a teremben kis, kör alakú asztalkák állnak szanaszét vörös bársonnyal leterítve, mindegyiken egy-egy üvegbúrával lefedett gyertya világít gazdagon díszített tartóba állítva. Szándékosan csak két szék ácsorog mindegyik helyen a "gyere párban" üzenetet sugalmazva; a színpad félkör alakú és a terem túlfelébe építettél, oldala mentén egy sornyi égő szolgáltatja a világítását megfelelő szögből. A színpad mellett egy jókora versenyzongora is megbújik várva, hogy felüssék a fedelét és elkápráztassák vele a majdnem zsúfolásig megtelt cabaretet.
Odabent ismét kézen fogja a feltehetőleg még mindig mérges Aileent, s egy pillanatra még közelebb is vonja, maga elé húzza. Jobbjával kezeik kapcsolódását biztosítja, balja viszont a lány derekát öleli át, szája egy vonalba kerül Aileen fülével.
- Mit szólsz hozzá? Időnyerővel sem lehetne ennél jobban visszahozni egy régi kort, nem? -Van türelme, megvárja, míg Aileen véleményt nyilvánít, addig is szemmel van ideje kikeresni a szabad asztalukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

-még a bálon-

Kicsit durvára sikerült válaszomat fel se veszi, amit persze gondolhattam volna, elvégre mégiscsak Mihaelről beszélünk, nem kell féltenem őt, aligha tudnám véletlenül megbántani. Igazából szerintem készakarva sem sikerülne. Szinte egyik hozzám címzett mondatában sem felejt el bókolni, ezért néhány pillanatig gyanakodva nézek rá, hogy talán tényleg egy másik fickóval van dolgom. Ha a srác úgy döntött, hogy nincs kedve hozzám és az évnyitóhoz, csak meg kellett kérnie vagy fenyegetnie valakit, és egy kis százfűléfőzet után meg sem mondanám a különbséget. Ezt az elméletet azonban rögtön elvetem, amint meglátom, hogyan rémiszt vissza csupán nézéssel pár diákot a bámulástól. Nem, ilyen aurája csak neki van.
Válaszából arra következtetek, hogy ma akár el is vethetem a sulykot, talán nem fognak másnap egy árokparton megtalálni egy késsel a homlokomban. Egészen kedvet is kapok a tesztelgetéshez, kíváncsi lennék, hogy meddig bírja, de ekkor jön a csodálatos ötlete, miszerint én biztos, nem tudom a lábamon elhagyni a termet.
Még szerencse, hogy Mihael háta az egyetlen, amit alapesetben látok, így legalább nem kell azokkal szemeznem, akik pár másodperccel korábban valószínűleg a bugyimat csodálhatták meg. Hirtelen átfut rajtam a gondolat, hogy, ha Alex vagy Runa látja ezt a jelenetet, mit gondolhat rólam, de aztán inkább hálát adok az égnek, hogy legalább Yar nem lett tanúja a helyzetemnek.
Mikor jelzem felé ellenséges szándékaimat, szinte kiröhög, és még le is tapiz. Nyugtatónak szánt mondatait egy szemforgatással reagálom le, amit persze ő nem észlelhet, de nem is érdekel. Ez már így is úgy is rossz helyzet, inkább érjünk ki innen gyorsan.

-már Párizsban-

Sosem jártam még Franciaországban, ezért érkezésünk után inkább elnapolom Mihael megleckéztetését és megpróbálok minél több látványt, illatot és hangot elraktározni. Amikor azt mondta, hogy elvisz valahová, én maximum a falura gondoltam, sosem hittem volna, hogy ilyen helyekre is eljuthatok vele. Valójában hálás vagyok neki, de a nagytermes tettei után ezt nem fogom az orrára kötni. Esetleg akkor, ha ez az este tökéletes lesz, vagy legalábbis ahhoz közeli. Abban az esetben még talán meg is bocsátanék neki.
Annyi mindent szeretnék látni az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városból, de Mihaelnek más tervei vannak, én pedig megyek vele, elvégre miatta vagyok itt, ez, még, ha alku tárgya is volt, egy randi.
Először hallom egyébként franciául beszélni, és furcsa, mintha a hangja is kicsit másmilyen lenne. Kellemesen zöngés nyelvnek találom, bár úgy gondolom, hogy valakinek, aki nem született francia, nehéz lehet beszélni. Mikor simán bejutunk az épületbe, már-már elismerően nézek a fiúra, de inkább visszafogom magam, nem akarom az egóját növelni, úgysem szorul ilyen téren fejlesztésre.
Odabenn a levegőben terjengő szagoktól nehezebben lélegzem, de ezt elfeledteti velem az új dolgok felfedezésének izgalma és kíváncsiságom, mely cseppet elkerekíti szemeimet és fényt lop a tekintetembe. Sosem jártam még csak hasonló helyen sem, ezért fogalmam sincs, hogy mire számítsak, de ettől talán csak még jobban tetszik a helyzet. Épp Mihael keze után nyúlnék, még, ha ezzel gyengének is minősülnék a szemében, mikor megérzem tenyere melegségét az ujjaimon.
Csodálkozva néznék fel rá, de nincs időm reagálni, mert magához húz és szinte a fülembe suttog. Szeretnék válaszolni neki, de hirtelen közelsége megremegteti a térdem, illata elbódít, míg lehelete megcirógat egy tincset a nyakamnál. Beleborzongok az érzésbe és akaratlanul nyújtom felé a jobb kezemet, mellyel először csak megtámaszkodom a mellkasán, majd belekapaszkodok az ingébe. Nyelek egy hatalmasat, majd megpróbálom működésre bírni a hangszálaimat.
- Kellemes hangulata van, bár nem vagyok olyan idős, hogy ismerjem azt a régi kort, amiről beszélsz, sem francia, hogy igazán átérezzem a dolgot. - Talán kicsit - vagy nagyon - hálátlannak tűnhet a megjegyzésem, de én már annak is örülök, hogy sikerült megszólalnom. Hirtelen tudatára ébredek annak, hogy mit is csinál a jobb kezem, ezért elengedem a fiú felsőjét, mielőtt még jobban összegyűrném, vagy netán elszakítanám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Semmi! Vagyis...mindegy, nem fontos... hagyjuk... - először nagyon határozottan zárkózom el a kérdés elől. Eszem ágában sincs kimondani, hogy mire gondoltam. Aztán egy másodpercre mégis megfordul a fejemben, hogy elárulom neki, arra apellálva, hogy ez amúgy sem egy túl komoly helyzet, nem is tud rendesen magáról... Végül azonban mégsem tudom elszánni magam, azért van még bennem annyi tartás és gátlás, hogy ne szolgáltassam ki magam ennyire. Végül már egészen elhalkulok, kissé zavartan motyogok, de szerencsére a téma további feszegetésére nincs is időnk, mert Yar nagyon ügyesen rám esik és egy véletlen gyomron vágás folytán visszaöklendezi a mai menüt. Gyorsan igyekszem szabadulni a rám nehezedő fiútól meg az összekoszolódott fölsőmtől. Szerencsére még nem száradt bele a dzsuva és könnyedén ki lehet öblíteni. Közben -életemben most először - megfordul a fejemben, hogy majd alkalomadtán felhozhatnám magam háztartási bűbájok terén
- Igazán megtisztelve érzem magam. Remélem olyan jól esett, mint vártad - attól függetlenül, hogy nem kezdek el őrjöngeni és hisztériázni, még nem esett jól a dolog. A fehérneműmre tett megjegyzésére csak egy grimasszal válaszolok, fel voltam készülve rá, hogy nem hagyja szó nélkül, így ezzel most nem tud zavarba hozni. Ezzel magára is hagyom Yart egy kis időre, amíg hozok egy kis alkoholt. Nem is tudom miért lep meg, hogy egy szál alsónadrágban találom, de valamiért nem voltam rá felkészülve, hogy Yar csinál bármi érdemlegeset ezalatt a néhány perc alatt. A megjegyzésére picit elpirulok, nyelvet öltök rá, és közben fél kézzel, kissé ügyetlenül azon erőlködök, hogy rendesen fölhúzzam a cipzárt. Azt mondjuk magam sem értem, honnan jött ez a szégyenlősségi roham, de most igenis zavar Yar mohó tekintete.
- Ha lezuhanyoztál és képes vagy kijönni a kádból, kaphatsz belőle - nagyon nagylelkű vagyok ám az ő borát fogdosva. Miközben ő zuhanyzik, én az ajtófélfának dőlve kezdem kortyolgatni a piát. Közben én is jókat mosolygok magamban, részben Yar sóhajtozásán, részben mert gondolatban visszapörgetem ezt a mai estét, és valahogy nem tudom igazán komolyan venni magunkat. Rosszul estek a fiú szavai, némelyik megjegyzése még mindig a fülemben visszhangzik, de be kell ismernem, hogy nem vagyok azért annyira vérig sértve, mint lehetnék, és összességében inkább volt komikus a veszekedésünk, mint komoly. Sőt, igazából felszabadultnak érzem magam. Mire a vízcsobogás elhal, már a bor egy harmadát elkortyolgattam és még csak fel sem tűnt szinte.
- Nem hallottam a varázsszót - eszem ágában sincs odaadni neki a törcsit, amíg nem képes normális hangon szólni hozzám.