36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 30. 13:16 | Link



- Nem, ők nem tartják ezt kizárólagos kiváltságuknak, ellenvetésem többnyire nekem szokott lenni. Az úrfit meg megúszod, Asa. A Jacob mellett hangzik csak igazán jól, úgyhogy meghagyom a manónak saját használatra. - vigyorodik el, majd szó szót követ, és egy kisebb kitérővel Cupido nélkül is bekövetkezik az egyelőre boldog végkifejlet, amit - valljuk be őszintén - szeretett volna, de nem igazán merte remélni. Egészen mostanig. Hogy a család mit remélt, az már egészen más kérdés, de nagy a gyanúja, hogy amikor közli, hogy párja van, nem egy vele körülbelül azonos magasságú szép szemű fiúra fognak elsőként gondolni, akit az ő szülei ráadásul futólag már ismernek is ama bizonyos angliai nyaralás idejéről. Majd idejében elkezdi előkészíteni a terepet, és kitalálja ügyesen, hogy kinél is kezdje és hogyan, ez azonban még ráér.
- Nem vagyok biztos benne, hogy nem fognak meglepődni az enyémek, ha most hazaállítok azzal, hogy ugye emlékeznek még rád, csak mert összejöttünk, de majd szépen tálalom az egészet, és nem lesz gond. - vonja meg végül a vállát, aztán meg átnyúl az asztal fölött és megfogja a fiú kezét komolyan nézve rá.
- Ennek örülök, de hőskölteményt azért mégse írjanak rólad, ha nem muszáj, jó? - van némi irónia is abban, amit mond, mint az egyébként elhangzó szavai nagy hányadában, de ennek ellenére a szemében látni, hogy komolyan gondolja azt, amit ért alatta.
- Majd igyekszem nagyon meggyőző lenni, és bebizonyítani nekik, ha találkozunk, hogy én vagyok a tökéletes választás, rendben? Megoldjuk, hogy mindenki elfogadja azt, ami van. - teszi még hozzá, mert azért esze ágában sincs bárhogyan is megbántani Asa-t, és jobb lesz, ha nem érti félre véletlenül sem a fiú, hát egyértelművé teszi, pontosan mire is gondol. Kezdjék az elején, és majd latba veti minden manipulatív készségét, hogy meggyőzze a fiú rokonait, meg a saját családját is, hogy ez így nagyon is jól van és tessék elfogadni, akkor is, ha első látásra esetleg nem tetszene. Ha elengedte Asa kezét, akkor visszatér a reggelije maradékához és megissza a kávéját is, aztán meg is lehet mutatni neki az egész házat. Az utolsó állomás a fiú szobája, ahol egyelőre ő az ágyra telepedik, miután alaposan körülnézett. Nem egy telezsúfolt szoba, bár sejti ő is, hogy valószínűleg minden innen került át a bogolyfalvi lakásba, de így van ez rendjén. Elvigyorodik újra annak hallatán, hogy feledteti a rossz emlékeket, és eszébe jut, milyen is volt a fiú, amikor a tónál találkoztak pár év után.
- Hát, hallod... ez is volt a szándékom igazából, azóta, hogy a tónál találkoztunk és olyan eszméletlenül letört voltál, hogy az már ijesztő volt, bár be kell vallanom, nem gondoltam, hogy így sikerül. Nem mintha bánnám, meg se forduljon ilyesmi a fejedben. Csak akkor egyszerűen nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer eddig jutunk. - jegyzi meg, aztán feltápászkodik és elsétál az ablakig, majd a párkány elérhető részén megtámaszkodva kinéz ő is a kertbe.
- Szép az idő. Megmutatod a kertet is? - kérdezi oldalra pillantva, majd ismét kibámul a kertbe válaszra várva. Részéről szeretné megnézni, de ahhoz elkélne némi idegenvezetés is, na meg ha őszinte akar lenni magához, ha feltalálná magát a számára teljességgel ismeretlen zöld övezetben, akkor is örülne a fiú társaságának egy séta erejéig most, és az is volna, miről beszélni, csak még ki kellene találnia, hogyan is kezdje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 30. 16:48 | Link

Katkó
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

- Már majdnem nyertem, ugyan már – valószínűleg közel sem volt így, és nem is érzi ezt, de vissza kellett vágnia, nehogy már az övé legyen az utolsó szó. Nagyjából ennyi, ha iszik, amire nagyon ritkán van példa, a ritka itt pedig éveket jelent, akkor nem önmaga, és mindig máshogy viselkedik. Eddig ilyen nem volt, hogy ennyire agresszívvá váljon, és nem lehet tudni, hogy mikor fordul át valami másba, ha egyáltalán átfordul. Ezért is furcsa, hogy ezek után pakolászni kezd, amíg meg nem találja a közös képüket Vikoval. Ez megint kiborítja, az pedig csak fokozza, hogy Kati nem reagál a dobálózásra, láthatólag maradni akar.
- Mi van? – hitetlenkedve néz rá, mert a barátja úgy viselkedik, mintha az anyja lenne, pedig épp az előbb kérte meg arra, hogy ne tegye. Megindul felé, a lány pedig felajánlja a karját, és még rendes is, mert nem neki kell kapálóznia, hanem segít neki Kati, hogy biztos támaszra találjon. Persze rögtön kitépi a kezét, ami nem tűnik jó ötletnek, majdnem el is esik, csak a közeli fal állítja meg a kiterülési manővert. Ennek ellenére a józanabbik barát a fürdő felé terelgeti őt, de általában lerázza magáról a kezét, amíg az meg nem unja az anyáskodást.
- Nem akarsz megfürdetni? – röhög fel, miközben támaszt talál a csapban, így már egészen stabilan áll, ha nem számítjuk azt a hatvan fokos szöget, amit háromszögként játszik.
- Szóval magányos voltál, és engem akartál látni. Végül is, már egyedül vagyok, nem igaz? Te meg ezt akarod kihasználni. Szép! – most tényleg bunkó, igazán utoljára akkor volt erre példa – legalábbis úgy emlékszik – amikor először találkoztak. De most ezt nem érzi annak, sőt jogosnak gondolja az egészet. Mert nem hiszi el, hogy Kati éppen arra járt, és pont megmentette őt. Sőt, még az is lehet, hogy ő bérelte fel azokat a pasikat, ezzel belesétált a csapdájába. Ilyen, és ehhez hasonló összeesküvéseken gondolkodik, amikor a padló elveszti tapadását, a lába pedig kicsúszik alóla.
- Azt a… - káromkodik egy sort, ahogy a földre kerülve nyekken, de máris megpróbál felállni. Azonban a fejébe épített ideiglenes tőkesúlyhoz még nem szokott hozzá, és máris újra kiterül a padlón.
Megunja a próbálkozást, és inkább úgy marad.
- Szóval még utoljára látni akartál, hiszen már nincs miért visszajárnom oda. Te meg, ha akarsz, majd eljársz ide, ha már unod magad. Rohadtul nem javaslom, biztos nem leszek itthon, de írhatsz levelet, te, aki elpazarolod a tehetséged és inkább idióták hajkurászására vágysz – ez mondjuk nem igaz még szerinte sem, de most úgy érzi, hogy fel kell őt piszkálnia, mert beleavatkozott a mai szép estéjébe. Így jár, aki rosszkor volt rossz helyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 30. 17:34 | Link

Yaricsbogyó

Nem fűzök további megjegyzést a témához, higgyen csak amit akar, legyen övé az utolsó szó. Bár egy sokat mondó szemöldökfelhúzást és fejcsóválást azért megengedek magamnak. Az egyik pillanatban még viszonylag lazán kezelem a helyzetet, úgy vagyok vele, hogy ráhagyok mindent aztán majd lesz valami. A másik pillanatban azon rám tör az érzés, hogy milyen kis elveszett így és kótyagos, és hogy gondoskodnom kell róla, rendbe szedni. És erre jön a pillanatnyi kétségbeesés, amikor leesik a tantusz, hogy bizony nagyon rosszul csinálom, bármi is legyen a cél. Láthatóan Yar csak egyre mérgesebb, esze ágában sincs azt csinálni, amit mondok neki, és én meg szépen fokozatosan egyre jobban elvörösödök. Egyáltalán nem tartom viccesnek a poénját, amin magában olyan jól röhög. De pár szúrós pillantással nem érek el semmit. És a sértettség mellett megint csak azt súgja egy hang, hogy nem lenne szabad komolyan vennem, csak összevissza beszél. Épp elég lenne, ha csak vele küzdenék, de egyelőre még magammal is harcolok, bizonygatom hogy az a legjobb, ha nem hagyom, hogy felidegesítsen, de... Elsőre fel sem fogom, hogy mit beszél, nem akarom elhinni.
- Először is: nem tudtam, hogy egyedül vagy, oké? De örülök, hogy előbb közölted a fél kocsmával, mint velem. Legalább lemaradtam a nyöszörgésről. Másodszor  - itt fintorogva végignézek csapzott haján, véres arcán, viharvert ruházatán - előbb megyek Felához halloweenkor csokit kunyerálni, mint hogy ezt kihasználjam... - nem, mindezt persze egy percig sem gondolom komolyan, de legalább már túl vagyok azon a ponton, hogy azon vacilláljak, hogyan kezeljem a helyzetet. Úgy, ahogy megérdemli. Tudom, hogy nemsokára meg fogom bánni, hogy kikeltem magamból, de jelenleg nem érdekel. Azért az egy picit visszaránt a valóságba, hogy Yar hagos puffanással elvágódik a padlón. Tudatosítja bennem, hogy több dologról van szó, minthogy bunkó. Ettől függetlenül nem ugrok azonnal oda hozzá, karba font kézzel nézem, hogy megpróbál feltápászkodni. Már majdnem megérint, hogy ilyen magatehetetlennek látom, de aztán sikerül elűznie az efféle  gondolatokat, amint kinyitja a száját.
- Hogy mi van?! Persze, mert neked minden összejön, te mindent tudsz, Yarista Palarn a nagy kviddics sztár. Hát rohadtul semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok az életemmel! Törődtél volna a... - elharapom a mondat végét, mert közben rájövök, hogy nagyon elragadtattam magam, és nagyon nagyon övön aluli lenne az ütés. Kicsit el is szégyellem magam, hogy egyáltalán kigondoltam a dolgot. Dühtől lángoló tekintettel nézek le rá. Elvégre lényegében most közölte velem, hogy a jövőben nem szándékozik ápolni a barátságunkat. Fújok egy nagyot. Ennek a beszélgetésnek semmi értelme.
Egy remek módot találok rá, hogy kimeneküljek belőle. Legalábbis elsőre annak tűnik. Óvatosan kikerülöm, ha kell átlépek Yar felett a sarokkádat elérve megnyitom a hideg vizet, zuhanyra állítom a csapot és egyenesen Yar arcára célzok vele. Hátha észhez tér...ha nem, akkor egyszerűen meg megérdemli.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. március 30. 17:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 30. 18:24 | Link

Katkó
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Kati végre nem beszél bele a dolgába, és ennek már az elejétől kezdve így kellett volna lennie. Furcsa, hogy azért annyira mégsem tudja rajta felidegesíteni magát, mint gondolta, pedig elég mérges és eléggé csípős a nyelve. Mivel mindketten nagyon jól ismerik egymást, tudják, hogy mivel lehet a másiknak fájdalmat okozni, de még soha sem éltek a lehetőséggel, és nem is lett volna ilyen, ha Yarista nem dönt úgy, hogy megint meggondolatlanul cselekszik. Ezeket a dolgait kellene levetőznie, vagy valamilyen szinten kordában tartania, hogy ne forduljon a legnagyobb ellensége felé. Egyelőre idáig nem volt olyan esemény, ami erre sarkallta volna, talán most majd ez.
- Miért nem kérdezted meg? – irracionális kérdés, de ez bukott ki belőle, a gondolataiban a normálisságot kár kutatni, azok ma szabadságra mentek, persze erről maga az áldoztat sem tud.
- Miért rohannék én hozzád mindenféle dologgal? Na persze, de azért még itt vagy, tehát akarsz valamit – amit akar, azt még maga sem tudhatta, csak később derült ki, hogy Katinak milyen tervei voltak, ha egyáltalán voltak. Arra, hogy ő félti Yaristát nyilvánvalóan most nem fordul meg a fejében, csak azt látja, hogy a nyomorúságán élvezkedik a másik. Ekkor már tényleg elvesztette a kontrollt, és mindenfélét nekivágott a lánynak, ami fájhat neki, aki jól reagált rá. Talán ez volt a célja a fiúnak, hogy veszekedjenek, mert olyan rég volt már, hogy kioszthatta Katit, és erre csak most jött rá. Hogy ebből milyen kára lesz még, azt nem tudja, de el sem jut a tudatáig. Főleg így fetrengve a fürdő padlóján.
- Már, hogyne lenne? Rám mindig számíthattál, még amikor majdnem megöltél is. Úgyhogy igenis ki kell kérned a véleményed, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel – jelenleg szent meggyőződése ez is, hogy ez így van rendjén. Az utolsó mondatra felkapja a fejét, és mérges-érdeklődő fejet vág.
- Mivel kellett volna törődnöm? – kérdezi, emelkedett hangnemben, miközben nézi, hogy Kati a kádhoz megy, próbál utána fordulni, de ez igen kínos lassúsággal tudja csak megtenni. A hideg zuhany váratlanul éri, elkapja a fejét és a kezével próbál hadakozni a vízsugár ellen. Érdekes módszert választott Kati, hiszen a pálcára talán tudott volna reagálni erre nem számított.
- Most örülsz? – kérdezi vizes fejjel, bár lassan teljesen vizes lesz ő maga is. Felpattan a csodával határos módon, az adrenalin kiegyenlíti a bizonytalanságát és megpróbálja elkapni Kati kezét, mi több a vízsugarat ráirányítani a lányra. Egyelőre az alkohol hatása még nincs múlófélben, sajnos Yarista szervezete nem tudja ignorálni a bűnös hatást.
- Ezért megfürdetlek te szemét! – próbálja betuszkolni a lányt a kádba, ha már ott állnak mellette, de az állapota miatt nagyjából kiegyenlítettek az erőviszonyok. A legfontosabb számára, hogy Kati vizes legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 30. 21:58 | Link

Yaricsbogyó:D

- Persze, ha szeretnéd ezentúl napjában három kérdezem majd meg, hogy szakítottatok-e - fájdalmasan a tenyerembe temetem az arcom Yar kérdését hallván. Azért elgondolkodtató, hogy mennyire nincs észnél, bár ha így folytatjuk lassan az én agyamat is elborítja a vörös köd.
- Őszintén, nem tudom - tárom szét a karom. Ha nem akarja velem megosztani a dolgait, hát ne tegye. Nem érdekel.
- Itt vagyok, mert törődöm veled, te nyomi, és mondjuk azt akarom, hogy esetleg odakerülne a sor, ne itt a fürdőszobapadlón fulladj meg a saját hányásodban - kicsit lehalkítom a hangom, most szinte komolyan beszélek, bár nem tudom, ezt ő mennyire képes érzékelni. A kissé morbid elképzelés mellett azért érződik a hangomon, hogy a paraszt viselkedése meg a saját dühöm ellenére, azért továbbra is az a célom, hogy vigyázzak rá. Lehet, hogy egyszer majd ez a fene nagy hűségességem és kitartásom visz majd a sírba.
Megütközve nézek rá, nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam. Ezt... ezt tényleg nem gondolhatja komolyan. És még a gyengélkedőt is képes felemlegetni. Ha tekintetemmel képes lennék varázsolni, Yar most egy csinos kis Cruciatus-átoktól görnyedezne. Igazából csak most tudatosul bennem, hogy még sosem veszekedtünk Yarral. Legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna köztünk olyan nézeteltérés, amit ne tudtunk volna kulturált körülmények között megoldani. Ugyanakkor sok olyan eset is felrémlik, amikor meg csak nem akartam vele vitatkozni és inkább csöndben maradtam, most bánom ezeket a helyzeteket. Most jövök rá, hogy azzal, hogy Yar a legjobb barátom, egyúttal ő az, aki a legjobban képes megsebezni. Ebbe még sosem gondoltam bele, nem kellett.
- Amikor egyébként semmi keresnivalód nem volt a gyengélkedőn, csak jöttél tátani szádat azon, hogy mi lett velem. Szerinted én akkor kértelek, hogy odagyere? Nézzél magadba és szálljál le az én életemről! - megint emelkedettebb hangon beszélek, egészen belelovalom magam a dologba.
- A barátnőddel, hogy ne lépjen le - a szám elé kapom a kezem, és nagy ijedt szemekkel pislogok Yarra. Ezt nem akartam...kicsúszott. Csak úgy félvállról vetem oda neki ráadásul, miközben már éppen a zuhannyal foglalatoskodom. Az agyam teljesen leblokkol egy pillanatra, mert őszintén szégyellem magam, mert úgy érzem, átléptem egy határt. De ekkor már benne vagyok a cselekvésben, nem állok meg bocsánatot kérni, inkább egy adag vízzel akarom elmosni a szavaimat. Mikor a vér egy részét sikerül lecsapatnom az arcáról elfordítom róla a zuhanyzófejet.
- Igen, nagyon! - de nincs időm örülni, mert a szőke hirtelen és teljesen váratlanul felpattan a földről, a következő pillanatban pedig már a keze már az enyémet fogja. Túl későn kapok észbe, mire megpróbálok ellenállást kifejteni, már én is csurom víz vagyok. Ezzel még nem lenne baj, valahol meg is érteném, hogy visszajárt a locsolás, de Yar nem elégszik meg ennyivel. Hamarosan már nem csak a kezemet fogja, hanem azon van, hogy a kádba lökjön. Szerencsére annyira nem jó most még a mozgás koordinációja, így tudom magam tartani egy darabig. De sehogy sem tudok kicsúszni a fogásából. A küzdelmet végül a fizika dönti el. Már kénytelen vagyok egészen a kád falának hátrálni, aminek következtében elvesztem az egyensúlyom, megcsúszok a vizes csempén, és már dőlök is háttal a kádba. De nem egyedül, mert amint megéreztem, hogy nem fogok tudni megállni, azonnal belekapaszkodtam Yar fölsőjében és légyegében az esés pillanatában teljes súlyommal rajta csüngök. Így aztán ős is kénytelen borulni velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 30. 23:46 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Felháborítóan beszél a legjobb barátjával, de ez a másik állapot már csak ilyen, és jobb, minthogyha a nyomulós változatot fogta volna ki Katkó. Bár a fene tudja, egyik sem a legjobb formája, és ha kívülről látná magát, biztos reppenne pár józanító pofon. Arra már nem tud riposztolni, hogy miért nem kérdezte meg Kati, hogy együtt van-e Vikoval, de a másikra azért mindig van joker válasza.
- Gondoltam – ingatja meg a fejét, de a következő választól kiakad, mint az ingaóra. ~ Hogy merészel lenyomizni? ~ Teljesen elborul az agya és nem válogat a szavai között, amikor visszaszól.
- Mi az, hogy nyomi? Örülnél mi, ha úgy lenne? Megszabadulnál tőlem, már így is eleget vigyáztál rám, mi? Talán Ákost is te tetted el lába alól, mert rosszat mert szólni őkelmének – és ez még nem elég, előbb még elmondja, hogy majdnem megölte a gyengélkedőn. Sajnos nem érzi, hogy túl messzire ment, és egyelőre nem is fogja megbánni a szavait. Katkó azonban nem ma kezdte, és fel is lett nagy-hirtelen idegesítve, ezért visszavág, Yarista pedig teljesen kész lesz. Olyanokat mondanak egymásnak, amire sosem gondoltak, hogy elő fogják húzni a cilinderből. Kezd eldurvulni a helyzet, a két fiatal eléggé nekimegy egymásnak, szerencsére csak szavakkal, bár azok is úgy tudnak fájni, mint egy ökölcsapás, ha nem jobban…
- Mi van? Törődtem vele… Ez nagyon aljas húzás volt – már maga sem érzékeli a tetteit, előbb kap egy kis vizet, majd viszonozza, aztán a kád felé szorítja Katit. Patthelyzet alakul ki, Katinak reménykednie kell, hogy Yaristából ne érkezzen vissza, amit ma megevett és megivott, mert ő nem igazán tudja ezt kontrollálni. Végül már diadalittas mosoly terül szét az arcán, sikerült kibillentenie a lányt az egyensúlyából, de a mosoly gyorsan rémületté válik, amikor megkapaszkodik az áldozata a ruhájában és magával rántja őt. Szalmabábként fordul bele a kádba, főleg azért, mert ahelyett, hogy megkapaszkodna valamiben, hogy megtámassza magát, Kati kezeibe kapaszkodik, segítve ezzel a zuhanást. Ő jár jobban, hiszen Yarista esik rá a lányra, bár egy kicsit magasabb is nála szóval a lábai még kilógnak, egészen kényelmetlen pózba sodorva ezzel mindkettőjüket.
- Figy, ha akarsz valamit kérni is szabad - hörög, egyáltalán nem élvezve azt, hogy a kemény oldalfal nyomja a lábát, és Kati csontjai sem a legideálisabbak a fekvésre, főleg így, ahogy most vannak. Viszont a víz egy kicsit segített neki, a hideg zuhany lelohasztotta benne a harci kedve nagy részét, és egyébként is fáj az arca.
- Te olyan hülye vagy, tudtad? – mondja őszintén, maga sem tudja, hogy ezzel mit akar kifejezni.
- Minek kell neked mindig akcióznod? – beszél mindent, ami eszébe jut, majd megmozdul most már, hogy a lány ne legyen kipréselve. Ugyan kimászni nem tud, de azért úgy helyezkedik, hogy Kati életben maradhasson.
- Na és most mi lesz, melodimágus királynő? – szemtelenkedik tovább, de legalább már nem mérges és nem akarja vízbe fojtani a lányt, mint első felindulásában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 31. 22:11 | Link

Yaricsbogyó<3

Kicsit nehezen tudom követni Yart, kicsit meg is lep, hogy pont a megszólításon kapja fel a vizet, mert pont ez volt az, amibe nem vittem ellenséges töltetet. Sőt kifejezetten poénos hangzott lenyomizni Yart, éppen ezért ezt a témát válasz nélkül hagyom.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - fakadok ki. Az az érzésem, Yar tényleg fel sem fogja mit beszél, és mennyire megbánt vele. Éppen ezért nem is tudom mit mondhatnék, hiszen ez az egész helyzet abszurd és értelmetlen. ha így folytatja, a fiúnak sikerül elérnie, hogy tényleg elveszítsem a kontrollt.
- Ákost ne keverd ide - sziszegem sötét pillantásokat lövellve a srác felé. Komolyan nem értem, hogy jön ez most ide, már persze azon kívül, hogy Yar egy újabb tőrt akar belém döfni. Sikerül is elérnie, hogy a következő megszólalására elég csúnyán vágjak vissza. Én is tudom, hogy aljas volt, de valahogy majdcsak együtt tudok élni a tudattal. Egyelőre pedig kisebb gondom is nagyobb ennél, Yar hirtelen felpattan, ellentámadásba lendül, aztán mindketten a kádban végezzük. Ezt nem terveztem be, amikor a fürdőszobába rángattam. A fejemet sikerül megóvnom, de egyébként érzem, hogy sikerült összeszednem néhány lila foltot. Kifacsarodott pózban beszorulok Yar alá, a lában teljesen ki van tekeredve, még mindig Yar fölsőjét markolászom, akinek a könyöke egyébként kifejezetten irritálja a vesém. Ráadásul a zuhanycső is itt tekereg közöttünk, könyörtelenül csorgatva a hideg vizet.
- Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de azért nem kell így rám mászni - nyögöm teljesen függetlenül Yar beszólásától, azt igazából fel sem fogom rendesen, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy valami kényelmesebb pozíciót vegyek fel, ám amíg Yar ebben nem hajlandó együttműködni, nem sok eredményre jutok.
- Tudod mit, igazad van, és az volt a legnagyobb hülyeségem, hogy valaha megismertelek - nem tűnik fel, hogy Yar hangja kicsit megváltozott, mintha még értelmes gondolatok is meghúzódnának a szavai mögött valahol jó mélyen. Sikerült annyira felhúznia, hogy biztos lehet benne, a haragom nem fog egyik pillanatról a másikra elillanni, belejöttem a gátlástalan és teljesen indokolatlan sértegetésbe.
- Mert állandóan hülyeségeket csinálsz - reflexből jön a válasz, nem gondolok bele, hogy lényegében semmi valóságalapja nincs annak, amit mondok. Közben végre  Yarnak is leesik, hogy ideje lenne lekászálódnia rólam, és némi fészkelődés után ki tudok kecmeregni alóla. Amint van egy kis mozgásterem, az első dolgom, hogy elzárjam a csapot, nagyon rossz ötlet volt ezzel játszani, ezt el kell ismernem.  Elhúzódok a kád távolabbi csücskébe és a falnak vetem a hátam, ha rendeltetés szerűen használjuk teljesen kényelmesen elférünk itt.
A megszólításra felfújom magam és még bele is pirulok a dologba. Tény, hogy eddig nem voltam túl sikeres, ha rajta alkalmaztam a melodimágiát. De azóta sokat fejlődtem, lám, mind ezidáig eszembe sem jutott, hogy esetleg most bevessem ellene.
- Most, kérlek szépen... - hatalmas sóhajt hallatok. A düh mellett egyre inkább tehetetlenséget érzek. Nincs értelme tovább marakodnunk, ez nem vezet sehová, bár már azt sem igazán tudom, mit akartam eredendően elérni.
- Most vagy megátkozlak, vagy sürgősen alkoholra van szükségem - döntöttem. Talán nem a legjobb döntés, de a lényeg az, így vagy úgy, de meneküljek ebből a helyzetből. Nem akarom végiggondolni, hogy miket vágtam a fejéhez és ő miket az enyémhez, igazságtalannak érzem, hogy kettőnk lelkivilágáért aggódjam, miközben ő láthatóan nagyon jól elvan, nem akarok felelősséget vállalni semmiért.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 1. 14:29 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

A szavak kontrollálatlanul törnek felszínre a gondolatai közül, a nagyobb baj az, hogy ki is mondja. Nagyon jól tudja, hogy mit és mikor kell mondania ahhoz, hogy Katit megsértse, hogy a fájdalomdárdákat mikor melyik ponton szúrja bele legkedvesebb barátjába.  Annyira nincs öntudatánál, hogy miket cselekszik, hogy tudja jól, hogy akivel éppen veszekszik, az minden helyzetből kimentené, amit csak meg tudna tenni, mégis, valahogy elsikkad efelett a dolog felett a lelkiismerete.
A hadakozásból lapítás lesz, mindketten a csurgó vízben fekszenek egymáson, és nem valami romantikus pózban. Egy kívülálló számára ez igen komikus helyzet lehetne, de láthatóan mindkettőnek szenvedést okoznak a másik keményebb csontozata. Ettől függetlenül nem áll le egyikőjük sem, Yar néha vigyorog, néha hitetlenkedik, nagyon furcsa neki ez az ellenállás Katitól, pedig nem először van erről szó. Pont azért ő a legjobb barátja, mert tőle mindig megkapja az őszinte kritikát, ha fáj a fiúnak, ha nem.
Végül lemászik róla, úgy, ahogy, és Katival átellenben helyezkedik el, hangosan véve a levegőt, és fogva a lábát, ami félig elzsibbadt a kitekeredett pózban.
- Igen, emlékszem, a lefagyott kezeddel fogdostál. Már akkor sem bírtál magaddal – hánytorgatja fel az első találkozásukat még elsőben, az erkélyen. Akkor azon nyomban össze is vesztek Yarista hiúságán és egyik akkori gyenge pontján, mert Kati volt szíves a hideg kezével az arcához nyúlni. Most viszont tocsognak a vízben, és Yarista egész ruhája el van ázva, azt csavargatja, miközben magában puffog azon, hogy miért járt éppen ott Kati. Most szépen feküdhetne Bogolyfalva kövén ájultan, mennyivel békésebb dolga lenne.
- Na és? – kis fáziskéséssel válaszol és vonja meg a vállát. Ha hülyeséget csinál, hát azt. Nem kell őt mindentől megvédeni, de ezt ő maga sem hiszi el. Nagyon is jól esik neki, hogy van Vikon kívül egy ember, egy állandó ember, akire bármikor számíthat. Csak nehéz elismernie az igazságot, és ma nem is nagyon tesz erre erőfeszítéseket.
- Könnyű ugrálnod, ha nem tudok védekezni. Az egyik szekrényben van ital is – fekszik el kényelmesen a kádban, a lábával kicsit megrugdosva a másikat, ahogy kinyújtja. Nem verekedési szándékkal, csak a kényelem érdekében keres helyet, majd hátradöntött fejjel üldögél a kádban.
- Milyen nagy mentőötleteid vannak még mára? – felszisszen, majd tapogatni kezdi az arcát, most, hogy nyugiban van, kezdenek előjönni a fájdalmak, amikkel beterítették. Talán kezd józanodni is, mert már a hangneme nem támadó, néha még fel is pillant a feldúlt arcú lányra.
- Majd holnap bocsánatot kérek – áll fel, majd nagy önbizalommal elindul kikászálódni a kádból. Az önbizalma viszont nincs szinkronban a koordinációjával, úgyhogy újra megcsúszik, és ráesik Katira, éppen, hogy le nem fejeli őt. Azon kívül, hogy a lány ökle éppen a fiú gyomrába fúródik, ez a helyzet tipikus romantikus filmekbe illő jelenet lenne, ha Yarista nem kezdene el öklendezni. Annyi ideje még van, hogy elfordítsa a fejét, így Katinak csak a válla, mellkasa, háta ismerkedik meg Yarista mai menüjével. Megmerevedik, de nem mer csinálni semmit sem, nagyon cikinek érzi a helyzetet, és nem is tud igazán mit kezdeni vele. csak vár, hogy a lány kikel-e magából, vagy csak csendben tűri az egészet. Még megszólalni sem mer, de a fejét nem tudja már tartani, úgyhogy homlokával megpihen Kati vállán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 1. 22:44 | Link

Yaricsbogyó<3

- Te viszont már akkor is idegesítő voltál. És bezzeg aztán nem zavart, hogy... - nem tudok parancsolni a gondolataimnak sok elfojtott dolog tör most felszínre, és egyre nehezebben tudom ellenőrizni mi minden csúszik ki a számon a sértegetésen kívül. De azért még időben észbe kapok és inkább nem fejezem be a mondatot, reménykedve, hogy el fog siklani felette. Még magamban is fáj arra gondolni, hogy igazából mindig is érdekelt, sőt talán egy kicsit zavart, hogy Yar hozzám eredendően soha nem közeledett úgy. Az év 364 napján eszembe sem ijut a dolog, mert egyszerűen ez így van jól, ha lett volna köztünk valami, most egész biztos nem nyomorognék itt vele a kádban. Most viszont viszont mégis felszínre kerül bennem ez a nagyon nagyon mélyre eltemetett tüske, és félek, csak rosszabb lenne, ha megpiszkálnám, félek felhozni a témát Yar előtt.
- Rossz látni - vonom meg a vállam én is. Komolyan ez legyen minden bűnöm, hogy nem bírtam nézni, hogy Yar megvereti magát.
- Jaj, szegény, nem tud védekezni... - kifigurázom egy kicsit a fiút, közben fészkelődök egy sort, hogy én is elférjek a lábától. Ja igen, meg fel kéne állni, megkeresni azt a szekrényt, de egyébként meg olyan jól elüldögélek itt.
- Hááát, rendbe hozhatnám az arcodat, de kibírhatatlan vagy... - csak úgy félvállról válaszolok, érdeklődő tekintettel követve Yar mozdulatait, ahogy a fájós porcikáit tapogatja. Egyébként nem is nagyzolok, a legutóbbi találkozásunk óta már mellékhatások nélkül is megy a fájdalomcsillapítás. Bár valószínű soha nem lesz már alkalmam ezt bebizonyítani a fiúnak.
A megjegyzésére csak felhorkantok. Pedig már-már úgy tűnt, kezdenek lenyugodni a kedélyek, de nem, még mindig pofátlan. Visszavágásra azonban nem jut időm, mert Yar közben feláll, és nagyjából már abban a pillanatban látom is, hogy ennek nem lesz jó vége. De mire felfedezem, hogy el fogja veszteni az egyensúlyát, már meg is történik a dolog és egyenesen rámdől. Védekezően kapom magam elé a karom, legalább is védekezés a cél, de csak annyit érek el vele, hogy Yar kap egy gyomrost. Eddig még lehetne is poén a dolog, már formálódik is a fejemben egy újabb megjegyzés, de Yar öklendezni kezd, ami gyökeresen megváltoztatja a helyzetet.
- Pfuuuuj, nee - nyöszörgök, ugyanis nem tudok eléggé elhúzódni a srác elől, aki szabályszerűen beterít a gyomortartalmával. De nézzük a jó oldalát, legalább a hajam fel van kötve és az nem lesz tiszta dzsuva. Azért be kell vallanom, hogy elég kellemetlen helyzet, ha részeg srác rád dől és lerókáz, gyorsan szedem a levegőt, egyrészt mert teljesen a kádfalhoz szorít, másrészt mert ez az helyzet, ismét a dühömet, a tehetetlenségemet táplálja és még el is keserít kissé. Hogy lehet ilyen szerencsétlen? Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen? Kellett neki inni! Kellett nekem hazarángatnom!
- Tessék, erről beszéltem - nyögöm, miközben nem túl finoman lelököm magamról Yar fejét, remélem beveri a kád szélébe. Majd ugyancsak nem törődve vele, hogy okozok-e neki közben fájdalmat, addig erőlködök, amíg felkelnem. Vele ellentétben nekem nem okoz nehézséget kiszállni a kádból, csak arra kell vizsgáznom, hogy ne csússzak el a vízen.
- Jól vagy azért? - fordulok felé aggódva, miközben lekapom magamról hordhatatlanná vált fölsőmet, majd a tükörbe pillantva még leöblítem a bőröm és letörölgetem a fölsőmmel magam, mielőtt egy laza mozdulattal a mosdókagylóba dobnám a ruhadarabot. Újra Yar felé fordulok, az arcom kissé feldúlt, de nem nézek a szemébe, mert hát... mégiscsak piros pöttyös melltartó van rajtam.
- Mosd ki a szád - elfintorodom, azért remélem ez magától értetődő Yar számára is, azért nem akarom tényleg én megmosdatni. Ezzel a felszólítással, mindenféle magyarázat nélkül elhagyom egy kicsit a fürdőszobát. Itt az ideje megkeresni azt a szekrényt. A konyhába érve nem okoz túl nagy nehézséget a dolog, néhány percig válogatok az üvegek között. Végül - ha már egyszer itt vagyunk - magamhoz veszek egy üveg svéd vodkát. Szemezek vele kicsit, mert igazából nem célom kiütni magam, csak az kell, hogy kicsit lazábban tudjam venni a dolgokat. Így végül egy üveg vörösbort nyitok ki, ám mielőtt még visszatáncikálnék vele Yarhoz, megakad a szemem a megérkezéskor ledobott dzsekimen. Gyorsan felkapom, elvégre annyira nincs meleg, hogy melltartóban üldögéljek, bár lehet még mindig csak a hideg zuhany miatt fázok.
Visszamegyek Yarhoz, reménykedve, hogy sikerült összeszednie magát valamelyest és nem éppen a kádban húzza a lóbőrt. Vagy nem mászott el.
- Hoztam bort - jelentem be, ha esetleg nem verné ki a szemét a nálam lévő üveg.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. április 1. 23:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 2. 12:28 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

- Mi nem zavart? – nincs szerencséje a lánynak, Yarista most felfokozott hangulatban van, így szinte mindenre ugrik, és nem hagy ki egy lehetséges gondolatot sem. Szó szót, tett tetteket követ, és már azon veszi észre magát, hogy a kád két szélében üldögélve bántják egymást. Viszont a kis pihenő jót tesz a józanodó énjének – még ha ez egy pillanatnyi állapot is – és egy kicsit visszafogja magát, mivel néha rápillant a vele szemben üldögélő lányra, és olykor eszébe is jut, hogy kicsoda is ő valójában. Mivel ez az állapot nem felel meg az elvárásainak – sosem volt egy nyugodt típus – megpróbál kilábalni a helyzetből, de az említett végtagok nem úgy engedelmeskednek, mint ahogy azt ő gondolati parancsban adja nekik. Újra Katin és újra nem önszántából, a gyomortartalma ilyesfajta ürítés pedig tervben sem volt. De ez egy ilyen nap, nem igazán ő parancsol a testének, de ha jobban megnézzük nagyjából semmijének sem. Megtörtént a baj, Kati viszont nem sokáig szeretne, ebben a helyzetben maradna is lelöki magáról Yaristát. Most azonban nem szól semmit a kviddicses, és meg is állapítja, hogy milyen szerencsés, hogy nem verte be túlzottan a fejét Kati szabaduló mozdulatai közepette.
Felnevet a kérdésre halkan, némi fájdalommal a hangjában.
- Ó, remekül. Mindig az volt az álmom, hogy lehányjalak, majd belefeküdjek… - jegyzi meg, miközben felpillant a fura fehérneműre.
- A piros pöttyös az igazi – tör ki belőle, majd elmászik a csapig és még jobban megnyitja. Miközben nem tudja, hogy Kati mit csinál, ő a hideg-meleg víz optimális beállításával van elfoglalva, többször is felkiáltva, ha túllő bármelyik irányba is a célon. Majd mikor már megvan, visszaszerencsétlenkedi a zuhanyrózsát a helyére, majd ott ahol van, vetkőzni kezd. Közben el is felejti, hogy „vendége van”, már csak az alsónadrágja van rajta, amiről jelen esetben egy harcias viking tekint a rápillantóra. Kezd rendbe jönni, de még nem az igazi, és sosem tudhatja, hogy mikor kerül vissza az előző állapotba, de legalább most már tudja, hogy hol van. Már épp hozzányúlna a tiltakozó viking fejéhez, amikor valaki megszólal nem messzi tőle, hogy bort hozott. Odapillant és látja a kabátos-fehérneműs Katit és nevethetnékje támad.
- Jól nézel ki - mondja, majd lassan, mindenbe belekapaszkodva feláll, és stabilan tartja magát, legalábbis egyelőre.
- Gondolod innom kéne még egyet? – húzza fel a szemöldökét, de pofátlanul stíröli tovább a lányt, nem zavartatva magát. Aztán behúzza a zuhanyfüggönyt és szép lassan zuhanyozni kezd. Néha felkuncog, néha csak sóhajtozik, ahogy össze-vissza eszébe jutnak a mai dolgok, majd azzal a lendülettel ki is esnek a fejéből. Lezuhanyzik végre, leállítja a csapot, de rájön, hogy patthelyzet alakult ki, ha eddig Kati nem volt olyan rendes és rányitotta a függönyt.
- Kéne egy törölköző Hobbista – most ez volt a legszebb, amit ki tudott nyögni magából, reménykedik benne, hogy a lány már kiszórakozta magát rajta és megkapja a fehér mugli leperexet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. április 2. 13:21 | Link

Kirándulás Iza, Luna

A türelem mintaszobrát rólam alkothatnák meg, de egy idő után nálam is elszakad a cérna. Most is ott tartottam, hogy keresek egy ablakot és kimászom, azokat csak nem szögelték be, vagy akár nem törhetetlen az ablakok üvege, még azt is vállaltam volna, mert tényleg ott tartottam, hogy végem van. Legutolsó lehetőségnek nem vetettem el teljesen az ötletet, ha mégsem találnánk ki a rejtvényt, ha még sem bírnám ki addig szorongatva a mit, ha még sem nyílna az ajtó, ha még sincs wc a közelben, vagy ha az is be van zárva. Túl sok volt a ha és ezt így még egyszer végig gondolva, egyszerűbbnek tűnt az ablakon való távozás, végül is egyszer a jóslástan teremben már sikerült kitörnöm az az üveget. Egyszerűbb, de rizikósabb. Ha jól emlékszem, nem jöttünk fel lépcsőn, vagy mégis? Végtére is olyan nagyon magasan nem lehetünk. Ránéztem a lányokra, hogy erőt merítsek, közben szorosan zártam össze a lábaimat, de ezen közben még gondolkodnom is kellett. Márk, az apám, a vizsgát, a büntetés Tendernél, minden átfutott az agyamon, csak a feladványra nem sikerült gondolnom, pedig muszáj lesz.
Elszántan fixíroztam a falat, amin a rejtvény kirajzolódott, ám semmi nem ugrott be. ~ Reggeli, frissen a jó? Nem tudom, fogalmam sincs. Úgy éreztem magam, mint a Mágiatöri vizsgán. Emlékszem ott is pont pisilhetnékem volt. Mikor bementem még semmi bajom nem volt, de ott a stressz hamar kihozta volna belőlem, ha nem vigyázok. Nem tudtam megfelelően összeszedni a gondolataimat, ezért lett olyan gyengusz, silány, szégyenteljes, elfogadhatatlan...sorolhatnám még apám jelzőit. Majd fogja sorolni ő is. Jaj....
- Nem bírom már. - súgtam a lányoknak. - Nincs mese, ki kell mennem. - Ekkor megint a feladványra tévedt a tekintetem és a mese szó pont illett az egyik sorba. A meghatározás szerint is stimmelt. Nagy kő esett le a szívemről, átmenetileg.
- A mese a harmadik szó, ugye? Most már kimehetek? Nagyon kell. - Libabőrös lettem a vesém kezdett begörcsölni, és a szivárvány összes színében játszhattam, de legszebb a sárga. Kedvenc színem, de nem hiszem, hogy jól állna. Izára néztem kérlelve a szememmel, mondja már ki a megoldást! Aztán Lunára tévedt a tekintetem, tőle is hasonlót remélve.
- Ti jöttök lányok, nekem most csak ennyire telt, ne haragudjatok! - Ha egy percen belül nem szabadulunk ki, marad az ablak, vagy valamelyik drága szőnyeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 2. 19:26 | Link

Franciaország
Dwayne Warren és a szerelem


A hajnal meghalni látszik mire megérkezik a francia nő túrapartnere. Ő a karikás tekintetű férfi láttán minden eleganciát mellőzve pattan fel az évszázados padról, s gyönyörű gyermeke mellé sétál, hogy hosszú ujjaival megérintse annak bőrülését. Anyai szeretettel tekint az angol motorgyártás gyöngyszemére, izgatott mosollyal simít végig a sötétvörös járgányon. Hagyja, hogy Dwayne megbarátkozzon a helyzettel, csak néhány kósza pillantást vet a motoron ragadó szemekre, s büszkén kerüli meg szerelmét, hogy az oldaltartójából elővegyen még egy bukósisakot. Sajátját az ülésre teszi, majd a férfihoz sétálva tartja felé a védelméül szolgáló bukót.
- Fogja, s vegye fel - mondja neki, s közben türelmesen megmutatja neki a benne rejlő csatot. - Húzza meg szorosan, azután indulhatunk.
Figyeli az auror mozdulatait, ha esetleg bármiféle problémába ütközne, akkor ott legyen, és azonnal segíteni tudjon neki. Nem tud róla semmit, így azt sem, hogy találkozott-e már mugli járművel, mégis feltételezi róla, hogy jól ismeri a motorok benzinszagú világát.
- Budapesten felhajtunk az autópályára, majd Ausztrián át Németországba megyünk. Kiváló utakat ígérek magának, meglátja majd, hogy élvezni fogja. Nagyjából ezerötszáz kilométert teszünk meg, az én tempómban ez tíz órát jelent, a lassabbak tizennégy óráig is vezethetnek, én viszont motorozni vágyom, nem várost nézni.
Motorját járja körbe, míg pontos felvilágosítást ad társaságának, hangja nyers és határozott. A lámpákat ellenőrzi mikor felpillant a férfira.
- Még most meggondolhatja magát, később nem - mondja neki kimérten, aztán összefogja haját, és órájára les, ami pontosan hét órát mutat. Tökéletes. Motorja színéhez passzoló piros - fekete sisakjába ő is belebújik, fürgén meghúzza benne a csatrészt, és egy pillanat múlva már kényelembe is helyezi magát tüneményén. Behelyezi a kulcsot, elfordítja, majd a nyitott plexin át a férfi szemeit keresi.
- Idő van, uram - szólítja fel őt hangjában mosollyal, s amint mindketten kényelmesen elhelyezkedtek járművén, ő gázfröccsöt ad, és remegő gyomorral indulnak útnak. A triumph rocket hangja észveszejtő, Daphne önkívületi állapotban tartja a kormányt, úgy fordulnak ki a rezidencia 19. századi vaskapuján. - Ha hazaértünk, magának is jut motor. Plexit lehajtani!
Ezek az utolsó szavak, amelyeket a férfi hallhat, ettől a pillanattól ugyanis nincs más, csak a sisak alól kilógó szőke tincsek kókuszillatú lobogása, benzingőz, és a szárnyaló élvezet robogó hangja. Bogolyfalva körül még óvatosan vezet, de Budapest autópályáját elérve megszűnik számára a földi lét boldogtalansága, húzza a gázt, s a felezővonalak hamarosan megszűnnek elválni egymástól. Daphne többször belesikít bukójába, olyan szerelemmel üli a vasat, amit csak kevesen ismernek. Egyre gyorsabban szelik az utakat, Magyarországot kevesebb, mint fél óra alatt hagyva így el. Ausztria határátkelőhelyénél megálljt parancsol a nő, s felhajtva plexijét hátraszól az aurornak.
- Szóljon, ha éhes, szomjas vagy bármi gondja akad, Bécsben megállhatunk - mondja neki türelmesen, majd szavait követően ismét sebességbe kapcsol. A motor minden körülöttük lévő gépjárművet túlnyerít, s most nincs boldogabb nő ezen a világon Daphnenál. Ilyenkor érzi, hogy él, ilyenkor szárnyal, eggyé válik a vörös vasjószággal, és meglovagolja a betonrengeteget. Nincs többé tél, ismét elkezdődik valami fenséges. Az extázis kezdete.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. április 2. 19:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 2. 19:36 | Link

Aileen
~Franciaország, Párizs~
Az évnyitó estéjén


-még a bálon-

Majdnem felnevet Aileen csípős megjegyzésén, de még idejében sikerül az egészet egy kissé fitymáló, gunyoros mosolyba átformálnia. Nem akarja feleslegesen felhívni magukra a figyelmet, épp eléggé idegesítő az a pár bámészkodó is, aki most itt rontja a levegőt és körülöttük sustorognak ahelyett, hogy a vén fószer szikkadt szavain csüngnének.
- Hát őt biztos nem izgatja, mit csinálok, ezért járok jobban veled, mint vele. Meg te is velem, mint azzal a vadállatnak aposztrofált alakkal, akire ma este vártál, mert őt kerested, nem? De látod, valami szerencsés véletlennek köszönhetően ő ma estére felszívódott és helyette beugrottam én. Azt mondják, egy fokkal tűrhetőbb vagyok tőle, de le is tesztelhetnéd, igazak-e a mende-mondák. – Felhívás keringőre, Miss Levita. Némi sugalmazást rejt a pimasz kis beszéd, hogy próbálgasd ma este a határokat, mert ki tudja, mikor és milyen alkalom kínálkozik még a zöld vadember kiismerésére. Apropó vademberség, eleve a nyugodt viselkedése (eltekintve a rondább pillantásoktól, bár azok sem partnerének szólnak) és kulturált fegyelme bizonyítékként szolgál, hogy ma este nem óhajt balhézni fölöslegesen. Lin kezét is meglepő figyelmességgel fogja, nem pedig ráncigálja vagy pakolgatja, mint egy darab húst.
A beszéd végén könnyed nemtörődömséggel kapja vállra a kék lányt mit sem törődve a riposzttal, elvégre magának kereste a „bajt”, s megindul a kijárat felé. Út közben kettéválik előttük az emberek kicsiny akadálya és egyesek tényleg tátott szájjal nézik a duót, no meg a pimaszabbak Lin alsóját is.
- Óóó, de megijedtem. Folytasd csak, fenyegetőzésekből sosem elég. – Vidám képpel paskolja meg Szöszke combját, mert semmi oka nincs tartani egy ilyen virágszáltól. Legfeljebb karmol, de az olyan harci sebesülés inkább trófeának számít semmint komoly kihívásnak. A pálcáig nem hagyná eljutni a lányt.
- Nyugodj meg, senki nem nézi az alsód. Ne nyivákolj semmiségeken. – Ez persze kis ferdítés, mert igenis megnézték azt a nevezett ruhadarabot, de nem fog hős lovagot játszani, aki a királylány becsületéért ölre menjen holmi idegenekkel. Egyszerűen otthagynak mindent és mindent, a nagyterem ajtaja pedig simulékonyan csukódik be mögöttük a mulatozó tömeget kizárván....

-már Párizsban-

Párizs gyönyörű éjjel- mondják a turisztikai hivatal kliensfogói. Nézd a fényeket, gyönyörködj a feljavított részeiben és ne törődj az emberfelhozatallal, az itt-ott mutatkozó szakadtságával, hunyj szemet a mindenféle hibái fölött. Amit ő kigondolt, az inkább a mágusnegyedre vonatkozik, ahol tényleg hangsúlyt fektettek a környezet karbantartására és nem mellesleg a szórakoztatóipar fellendítésére.
Fény és villódzó színek, egymással összekeveredett zeneszámok, hangos nevetés, dübörgés, füst és némi erősebb innivaló illata is átjárja a levegőt a parfüm, virág, az édes, a nehéz aromák mellett. Taláros és mugliruhás emberek járnak-kelnek, a szórakozóhelyek egy része pedig erősen emlékeztet a Moulin Rouge stílusára. Tematikusra vették a figurát (idén 125 éve, hogy megalapították a Moulint), bár akadnak szokványos, a Bogolyfalvi pubhoz hasonló helyek is. Ő mégis egy ilyen cabaretbe húzza be Aileent (az utazásuk körülményeit nem muszáj ecsetelni, de érkezéskor két lábra állította Morcos kisasszonyt), miután váltott két szót a vele nagyjából egykorú ajtónállóval franciául. A vigyorokból ítélve ismerhetik egymást, így soron kívül most az egyszer bemehetnek az előadásra. Odabenn a hallt elhagyva teljesen más világ tárul a szemük elé a megszokottól: a levegő súlyos, fullasztó, füstszag és illatszer párája töményíti még tovább; a teremben kis, kör alakú asztalkák állnak szanaszét vörös bársonnyal leterítve, mindegyiken egy-egy üvegbúrával lefedett gyertya világít gazdagon díszített tartóba állítva. Szándékosan csak két szék ácsorog mindegyik helyen a "gyere párban" üzenetet sugalmazva; a színpad félkör alakú és a terem túlfelébe építettél, oldala mentén egy sornyi égő szolgáltatja a világítását megfelelő szögből. A színpad mellett egy jókora versenyzongora is megbújik várva, hogy felüssék a fedelét és elkápráztassák vele a majdnem zsúfolásig megtelt cabaretet.
Odabent ismét kézen fogja a feltehetőleg még mindig mérges Aileent, s egy pillanatra még közelebb is vonja, maga elé húzza. Jobbjával kezeik kapcsolódását biztosítja, balja viszont a lány derekát öleli át, szája egy vonalba kerül Aileen fülével.
- Mit szólsz hozzá? Időnyerővel sem lehetne ennél jobban visszahozni egy régi kort, nem? -Van türelme, megvárja, míg Aileen véleményt nyilvánít, addig is szemmel van ideje kikeresni a szabad asztalukat.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. április 2. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 2. 22:08 | Link



-még a bálon-

Kicsit durvára sikerült válaszomat fel se veszi, amit persze gondolhattam volna, elvégre mégiscsak Mihaelről beszélünk, nem kell féltenem őt, aligha tudnám véletlenül megbántani. Igazából szerintem készakarva sem sikerülne. Szinte egyik hozzám címzett mondatában sem felejt el bókolni, ezért néhány pillanatig gyanakodva nézek rá, hogy talán tényleg egy másik fickóval van dolgom. Ha a srác úgy döntött, hogy nincs kedve hozzám és az évnyitóhoz, csak meg kellett kérnie vagy fenyegetnie valakit, és egy kis százfűléfőzet után meg sem mondanám a különbséget. Ezt az elméletet azonban rögtön elvetem, amint meglátom, hogyan rémiszt vissza csupán nézéssel pár diákot a bámulástól. Nem, ilyen aurája csak neki van.
Válaszából arra következtetek, hogy ma akár el is vethetem a sulykot, talán nem fognak másnap egy árokparton megtalálni egy késsel a homlokomban. Egészen kedvet is kapok a tesztelgetéshez, kíváncsi lennék, hogy meddig bírja, de ekkor jön a csodálatos ötlete, miszerint én biztos, nem tudom a lábamon elhagyni a termet.
Még szerencse, hogy Mihael háta az egyetlen, amit alapesetben látok, így legalább nem kell azokkal szemeznem, akik pár másodperccel korábban valószínűleg a bugyimat csodálhatták meg. Hirtelen átfut rajtam a gondolat, hogy, ha Alex vagy Runa látja ezt a jelenetet, mit gondolhat rólam, de aztán inkább hálát adok az égnek, hogy legalább Yar nem lett tanúja a helyzetemnek.
Mikor jelzem felé ellenséges szándékaimat, szinte kiröhög, és még le is tapiz. Nyugtatónak szánt mondatait egy szemforgatással reagálom le, amit persze ő nem észlelhet, de nem is érdekel. Ez már így is úgy is rossz helyzet, inkább érjünk ki innen gyorsan.

-már Párizsban-

Sosem jártam még Franciaországban, ezért érkezésünk után inkább elnapolom Mihael megleckéztetését és megpróbálok minél több látványt, illatot és hangot elraktározni. Amikor azt mondta, hogy elvisz valahová, én maximum a falura gondoltam, sosem hittem volna, hogy ilyen helyekre is eljuthatok vele. Valójában hálás vagyok neki, de a nagytermes tettei után ezt nem fogom az orrára kötni. Esetleg akkor, ha ez az este tökéletes lesz, vagy legalábbis ahhoz közeli. Abban az esetben még talán meg is bocsátanék neki.
Annyi mindent szeretnék látni az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városból, de Mihaelnek más tervei vannak, én pedig megyek vele, elvégre miatta vagyok itt, ez, még, ha alku tárgya is volt, egy randi.
Először hallom egyébként franciául beszélni, és furcsa, mintha a hangja is kicsit másmilyen lenne. Kellemesen zöngés nyelvnek találom, bár úgy gondolom, hogy valakinek, aki nem született francia, nehéz lehet beszélni. Mikor simán bejutunk az épületbe, már-már elismerően nézek a fiúra, de inkább visszafogom magam, nem akarom az egóját növelni, úgysem szorul ilyen téren fejlesztésre.
Odabenn a levegőben terjengő szagoktól nehezebben lélegzem, de ezt elfeledteti velem az új dolgok felfedezésének izgalma és kíváncsiságom, mely cseppet elkerekíti szemeimet és fényt lop a tekintetembe. Sosem jártam még csak hasonló helyen sem, ezért fogalmam sincs, hogy mire számítsak, de ettől talán csak még jobban tetszik a helyzet. Épp Mihael keze után nyúlnék, még, ha ezzel gyengének is minősülnék a szemében, mikor megérzem tenyere melegségét az ujjaimon.
Csodálkozva néznék fel rá, de nincs időm reagálni, mert magához húz és szinte a fülembe suttog. Szeretnék válaszolni neki, de hirtelen közelsége megremegteti a térdem, illata elbódít, míg lehelete megcirógat egy tincset a nyakamnál. Beleborzongok az érzésbe és akaratlanul nyújtom felé a jobb kezemet, mellyel először csak megtámaszkodom a mellkasán, majd belekapaszkodok az ingébe. Nyelek egy hatalmasat, majd megpróbálom működésre bírni a hangszálaimat.
- Kellemes hangulata van, bár nem vagyok olyan idős, hogy ismerjem azt a régi kort, amiről beszélsz, sem francia, hogy igazán átérezzem a dolgot. - Talán kicsit - vagy nagyon - hálátlannak tűnhet a megjegyzésem, de én már annak is örülök, hogy sikerült megszólalnom. Hirtelen tudatára ébredek annak, hogy mit is csinál a jobb kezem, ezért elengedem a fiú felsőjét, mielőtt még jobban összegyűrném, vagy netán elszakítanám.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2014. április 5. 09:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 2. 22:24 | Link

Yaricsbogyó<3

- Semmi! Vagyis...mindegy, nem fontos... hagyjuk... - először nagyon határozottan zárkózom el a kérdés elől. Eszem ágában sincs kimondani, hogy mire gondoltam. Aztán egy másodpercre mégis megfordul a fejemben, hogy elárulom neki, arra apellálva, hogy ez amúgy sem egy túl komoly helyzet, nem is tud rendesen magáról... Végül azonban mégsem tudom elszánni magam, azért van még bennem annyi tartás és gátlás, hogy ne szolgáltassam ki magam ennyire. Végül már egészen elhalkulok, kissé zavartan motyogok, de szerencsére a téma további feszegetésére nincs is időnk, mert Yar nagyon ügyesen rám esik és egy véletlen gyomron vágás folytán visszaöklendezi a mai menüt. Gyorsan igyekszem szabadulni a rám nehezedő fiútól meg az összekoszolódott fölsőmtől. Szerencsére még nem száradt bele a dzsuva és könnyedén ki lehet öblíteni. Közben -életemben most először - megfordul a fejemben, hogy majd alkalomadtán felhozhatnám magam háztartási bűbájok terén
- Igazán megtisztelve érzem magam. Remélem olyan jól esett, mint vártad - attól függetlenül, hogy nem kezdek el őrjöngeni és hisztériázni, még nem esett jól a dolog. A fehérneműmre tett megjegyzésére csak egy grimasszal válaszolok, fel voltam készülve rá, hogy nem hagyja szó nélkül, így ezzel most nem tud zavarba hozni. Ezzel magára is hagyom Yart egy kis időre, amíg hozok egy kis alkoholt. Nem is tudom miért lep meg, hogy egy szál alsónadrágban találom, de valamiért nem voltam rá felkészülve, hogy Yar csinál bármi érdemlegeset ezalatt a néhány perc alatt. A megjegyzésére picit elpirulok, nyelvet öltök rá, és közben fél kézzel, kissé ügyetlenül azon erőlködök, hogy rendesen fölhúzzam a cipzárt. Azt mondjuk magam sem értem, honnan jött ez a szégyenlősségi roham, de most igenis zavar Yar mohó tekintete.
- Ha lezuhanyoztál és képes vagy kijönni a kádból, kaphatsz belőle - nagyon nagylelkű vagyok ám az ő borát fogdosva. Miközben ő zuhanyzik, én az ajtófélfának dőlve kezdem kortyolgatni a piát. Közben én is jókat mosolygok magamban, részben Yar sóhajtozásán, részben mert gondolatban visszapörgetem ezt a mai estét, és valahogy nem tudom igazán komolyan venni magunkat. Rosszul estek a fiú szavai, némelyik megjegyzése még mindig a fülemben visszhangzik, de be kell ismernem, hogy nem vagyok azért annyira vérig sértve, mint lehetnék, és összességében inkább volt komikus a veszekedésünk, mint komoly. Sőt, igazából felszabadultnak érzem magam. Mire a vízcsobogás elhal, már a bor egy harmadát elkortyolgattam és még csak fel sem tűnt szinte.
- Nem hallottam a varázsszót - eszem ágában sincs odaadni neki a törcsit, amíg nem képes normális hangon szólni hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 2. 23:16 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

- Nem úgy tűnik, mintha nem lenne fontos – jegyzi meg, de nem forszírozza túlságosan a dolgot. Van más baja, az események mozgásba lendülnek. Ő pedig már rég a piros pettyes fehérneműén lovagol, persze csak képletesen. Sikerül is zavarba hoznia a lányt, aminek örül is. Szereti így szekálni a másikat akkor is, ha éppen nincs az ital hatása alatt, talán ez is bele játszik, hogy a barátjának tekinti, aki minden esetben őszinte tud lenni. Sokáig nem tart az öröme, mert Kati elhagyja a fürdőt. Ő pedig nagyobb zuhanyozásba kezd, szinte belefeledkezik a vízcseppek ölelő erdejébe, élvezettel hódol a teste újbóli frissességének.
- Miért ne lennék képes? Hiszen én vagyok a nagy Yarista Palarn, az előbb mondtad – kommenteli a zuhany alól, és nemsokára be is fejezi a tisztálkodást. Használt közben tusfürdőt, még a haját is megmosta, egészen jól érezte magát. Igaz, kapaszkodnia még mindig kellett, az ő teste nem olyan könnyen heveri ki a találkozást az alkohollal. Közben Kati is visszatért, de ahhoz, hogy Yar kimenjen a kádból, szüksége volt egy törölközőre. Kati szórakozni kezdett a fiú szerint vele, aki mosolyra görbítette a száját nyomban.
- Talán Vingardium Leviosa, vagy esetleg Invito? Bármelyik megfelel, csak add már – kukkant ki a függöny mögül, nagyon is szemtelen fejjel. Biztos benne, hogy a hatás nem marad el.
- De ha gondolod így kimegyek és utána azt is neked kell feltakarítanod – hogy még mit, azt nem tudja, de szerinte bőven elég lesz ahhoz, hogy Kati ráinduljon a témára. A mérge már rég elpárolgott a zuhany alatt, de nem szeret veszíteni, így muszáj újabbnál újabb fogást keresnie a mestertanoncon.
- Meg fogok fázni, hát ezt akarod? Add már azt a ***** törölközőt! Légyszi – az utolsó szó már úgy jön ki a torkán, hogy nagyon figyelnie kell Katinak, hogy meghallja. De a teszt, az teszt, és most Yar úgy gondolja jó ez a kis játék, legalább addig sem gondol másra. Szó szerint másra, valakire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 3. 15:01 | Link

Daphne A. LaFonde
Budapest- Hegyeshalom, M1-es autópálya

Megrázkódik hirtelen, ahogy a nő mellé ér, hirtelen kapja el tekintetét a motorról. Félteni egyáltalán nem kell, a kora hajnali morózus hangulata és fáradsága hamar elpárolog majd, ahogy a nap is magasabbra kúszik. Az arca már most kevésbé kásaszínű, mint egy-másfél órával ezelőtt, amikor még az erdő szélén bolyongott.
Kihúzza a kezeit a zsebéből, elvégre mégis női társaságbn van. Apropó, női társaság, ami igencsak gusztusos kompozíciót választott ruhák terén ezen a reggelen. Tekintete illetlenül hosszan elidőzik rajta, de nézzük el neki, a kastélyban meglehetősen régen látott ilyesmit utoljára.
   -  Uhumm, rendben.
Átveszi a sisakot, gyakorlott mozdulatokkal húzza a fejére, a csattal azonban így is sokáig babrál. Számtalanszor ült már motoron, mégsem nevezné magát kifejezetten a téma bűvölőjének, hiszen akárhány kilométert megtett eddig, minden századikra legalább egy apróbb baleset jut. Ezt azonban leginkább annak z apróságnak tudja be, hogy akkor ül efféle járműre, ha ideges. Ha pedig ideges, akkor meggondolatlan, esetleg iszik, netalán konkrétan fejjel megy a falnak...
   -  Miért tenném? Bátor gyerek vagyok.
Gyéren elneveti magát, ököllel megütögeti a sisakját, mintha csak előre ellenőrizné, milyen érzés lesz ugyanazzal a kobakkal betonon koppanni. A magyarázatot türelmesen hallgatja végig, néhol bólint, miközben kabátja zipzárját is felhúzza és becsatolja annak apró csatjait.
Valójában kissé bizarr dolog felülni mögé. Nem szokott hozzá, hogy egy törékeny nőnek adja át (a jelenleg egyáltalán nem képletes) volánt és bízza rá az életét. Veleszületett és utólag belénevelt paranoiája tiltakozik ellene, ám végül egy szusszanással lehajtja a plexit és beleegyezően bólint, indulhatnak.

Alig huszonöt másodpercen belül bánja meg a döntését.
Hátul ülni egészen más, mint mikor az ember kezében van az irányítás. Ezt tudta korábban is, ám azt nem, hogy Daphne egy valóságos állat, ha a csinos hátsó fele motort ér.
Lepillant maguk mellett az aszfaltra, ami masszává mosódik a sebességnél. Nehéz elvonatkoztatnia tőlr, hogy Daphne milyen törékeny testű nő és elfogadni a lehetetlent, hogy esetleg érti a dolgát és nem fogja Mosonmagyaróvár előtt megölni mindkettejüket. Sokkal lassabban enged föl, nagyjából a győri elkerülő magasságában hagy föl az imádkozással és emeli tekintetét ténylegesen az útra.
Települések és szántóföldek váltják egymást irreálisan gyorsan, járműveket kerülgetnek és hagynak el meglepően ügyes manőverrel. Érzi, ahogy belekap a szél, ő pedig az országhatárral együtt maga mögött hagyja minden nyomorúságos kis problémáját, amit az iskola jelent.
Nem, nem szükséges megállniuk.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. április 3. 15:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 3. 21:59 | Link

Yaricsbogyó<3

- Pedig nem az - zárom le a témát egy lazának szánt vállvonással, de érződik a hangomon, hogy részben magamat is meg akarom győzni erről. De gondolatban sem ragadok le itt, felfedezem a bárszekrényt, aztán borozgatok, amíg Yar a zuhany alatt áll. Egészen idilli jelenet. Yar arcosodását hallva mindenféle rossz érzés nélkül nevetem ki a fiú.
- Hát jó, ha neked ettől jobb, hidd csak ezt nyugodtan - jegyzem meg miután már kikacagtam magam. Azért remélem nem veszi a szívére.
De az idill csak addig tart, még Yar be nem fejezi a tisztálkodást, mert akkor kipukkan a szappanbuborék, amiben már majdnem elhittem, hogy már mindkettőnk részéről lecsillapodtak a kedélyek. Vagyis ha valóban le is csillapodtak, Yarnak most sikerül megint felkorbácsolnia őket. Egyébként sem bírom hosszú távon tolerálni Yar szemtelenkedését, ma este pedig szerintem már sikerült rekordot is döntenünk, ebben a pillanatban viszont tényleg elszakad nálam a cérna.
Olyannyira elönt a düh, hogy köpni-nyelni nem tudok. Ami jelen esetben szó szerint értendő, ugyanis amilyen gyorsan meg akarok szólalni, elfelejtem, hogy épp iszok és így majdnem sikerül félrenyelnem a kortyot, de végül nem, ugyanakkor igyekszem legyőzni az ingert, hogy az egészet a fürdőszoba csempére köpjem. Néhány másodperces fuldoklás után azonban mégiscsak kiköpöm a bort. Azért elég ciki, hogy még ezt sem tudom rendesen csinálni, és itt kínlódtam előtte.
- Tessék?! - dörrenek rá a függöny mögül kikandikáló szőke fejére, mikor végre sikerül összeszednem magam és kipréselni magamból valami értelmes reakciót. Azt a tipikus hangot ütöm meg, amikor az ember nem akarja érteni, ami hallott, még ad egy legeslegutolsó esélyt a másiknak, hogy átgondolja, mit mondott és kicsit szépítsen a dolgon. Úgy tűnik Yar azonban nem akar élni ezzel a lehetőséggel. Nekem így is jó. Most tényleg nagyon-nagyon feldühít a pofátlanságával. Nem fogja zsebre tenni, amit most kapni fog.
- Gyere! - kicsit meggondolatlanul, de annál inkább kihívóan bukik ki belőlem a szó. Fogalmam sincs tényleg képes lenne-e ádámkosztümben flangálni, mindenesetre nem én leszek az, aki meghátrál. Ezt most nagyon szilárdan eltökélem. Unom már, hogy bármi van - és nem csak Yarral kapcsolatban - általában én engedek, és inkább másokra hagyom a dolgot. Talán mondjuk nem ez az a helyzet, ahol igazán van értelme megmakacsolnom magam, mégis így döntök. Ha rajtam múlik, ott fog megfagyni, amíg nem kér bocsánatot. Közben előhúzom a pálcám és egy Evapores-szel eltüntetem a kis vörös tócsákat a földről. Egyúttal azért a mozdulat egyfajta jelzéssel is felér, egyrészt, hogy a feltakarítás nem hat meg, másrészt, hogy Yar el ne felejtse, hogy állnak jelenleg az erőviszonyok. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez nem szép húzás. Az azonban még kevésbé szép, ahogy Yar hozzám szól.
- Soha többet ne merj így beszélni velem! - nem emelem fel a hangom, hidegen, metszőn csengnek a szavaim, az egész arcom megfeszül a dühtől. Azért annyira nem lepi el az agyam a vörös köd, hogy ne tudjak koncentrálni, mi több, teljesen tiszta az agyam, tudom, mit akarok. Harmadik óta már rájöttem, hogy sokkal jobban szeretek dallamokkal, hosszabb ideig tartó hullámkeltéssel dolgozni, mert ez valahogy könnyebb. Könnyebb, mint mikor elsőre el kell találnom a megfelelő frekvenciát, nem tudok korrigálni és azonnali a hatás. Most azonban a véremben lüktető adrenalin és Yar szemtelen feje kellő motivációt ad, hogy tökéletesen akarjam csinálni a varázslatot. Minden egyes kiejtett hangot mágiával itatok át,  a célpont a srác hangképző szervrendszere. Ha megpróbál megszólalni, kiderül, mennyire voltam sikeres. A tervek szerint ugyanis egész egyszerűen elnémítottam a fiút.
Majd ha úgy ítélem, hogy képes normális hangnemben beszélni, visszakapja a hangját. Kaján vigyor kúszik az arcomra, már alig várom, hogy leessen neki, mi történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 4. 11:19 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

A válasz, ami nem lepte meg menetrendszerűen érkezik, mint egy gyorsvonat. De nem foglalkozik vele, tényleg meg tud állni már, és pár perc múlva már arra is képes lesz, hogy ki tudjon kászálódni a sarokkádból. Erős férfi ő, remek izomzattal és koordinációval, az alkohol pedig kezd veszíteni az egyensúlyérzékével szemben, ami mindenképpen jó hír. Nem tenne jót az eddig porba tiport önbecsülésének, ha még egyet csúszna a hideg kövön mondjuk Kati lábai előtt, vagy éppen elé. A jelenet ugyan mókás lenne egy bizonyos szempontból, de most nincs kedve mókázni, főleg nem saját magán. Törölközőre azonban szüksége van, ha nem szeretne megfázni, de Katinak most jut eszébe a szavakon és az ő idegein lovagolni, nyilván kisebb bosszúból. Yarista viszont nincs most annyira magánál, hogy felfogja minden szavának a jelentőségét, ezért szemtelenül visszavág, és még csak véletlenül sem jelzi, hogy neki kéne elnézést kérnie, vagy visszavenni az arcából.
- Jajj, most mit vagy úgy oda, egy törölközőről van szó – sóhajt fel, de felfogja, hogy valami nincs rendben a lánynál, mert nagyon felkapja a vizet, és a kérdésében fellelhető hangsúly sem volt túl megnyugtató. A dacos visszavágás, hogy nem érdekli a lányt, ha Yart pőrén látja, már az is előrevetít valamit, a svéd légiós pedig finoman kuncogni kezd. Kati idegei ebben a pillanatban pattannak el, és mennek szabadságra, mert burkoltan fenyegetőzni kezd. A nyugalmas percek után megint egy szép szócsatának vannak kilátásai, Yar pedig szintén nem hagyja magát.
- Miért anyuci? Nem adsz több csokit? – gúnyolódik kicsit, de nem szánja túl komolynak, hiszen Kati fenyegetését sem veszi túl komolyan. Ha nem is adja be mindig a derekát a lány neki általában, még nem tapasztalt komoly ellenállást tőle. Nem érti, hogy miért beszélt vele volna másképpen, mint szokott, ezért csak vállat von. Persze piszkálja a fantáziáját, hogy mi ütött a barátjába, még mindig nem jön rá, hogy mi ez a nagy sértődöttség most. Legalábbis a törölközőkérés csak nem annyira sértő, mint az előző veszekedés, vagy éppen a ruhája… nos, összekoszolása.
- Most mi van? Unat… - szólal meg, illetve csak szólalna. Mivel nem jön ki semmi a torkán, kicsit megrázza a fejét, hátha az ő készülékében van a hiba. Újra megpróbálja, de megint csak csend tölti be a fürdőszobát, és Kati kaján vigyora. ~ Ó, ez a szemét elnémított melodimágiával. ~ Szigorúan néz a lányra, és felemeli a mutatóujját, hogy megfenyegesse, de belátja, hogy ezzel csak nevetségessé tenné magát, még jobban, mint amiben most van, így le is ereszti a kezét. Hirtelen nem tudja, hogy mit tegyen: rátámadjon – aminek sok értelme nincsen, hiszen se pálcája nincs, Kati pedig mint látjuk még pálca nélkül is ki tud babrálni vele -, vagy változzon át, és repüljön el. Persze gőze sincs, hogy nyitva van-e az ablaka egyáltalán, de legalább nem lenne meztelen és az átváltozáshoz nincs szüksége a pálcájához. Végül máshogy dönt, talán a leghülyébben, de nem adja meg az örömet a másiknak, hogy még ezen is nevethessen, igaz ez sem éppen okos megoldás. Lerángatja, és maga köré tekeri a zuhanyfüggönyt, majd óvatosan kimászik a kádból. Feldúlt fejjel és láthatóan szitkozódással indul a törölközőket rejtő szekrény felé, majd ki is vesz egyet és kicseréli a zuhanyfüggönyre. Egy újabbal pedig megtörölközik, csak mondja a magáét, aminek nincs hangja, de sejthető, hogy a lányt szidja, bár nem néz rá. Nem is tudja, hogy kire haragudjon jobban, magára, vagy a lányra, de nem is érdekli, csak dühöng és kiabál hangtalanul, ahogy csak tud. Fogat most, megtörli a haját, majd átmegy a másik szobába, néha megnézve, hogy Kati mit csinál, nevet-e, szórakozik-e rajta, vagy csak csendesen figyeli.
Ruhát keres elő magának, és felöltözik, majd leheveredik az ágyra és a lányt bámulja dacos fejjel, aki az ő borát kortyolgatja, és biztos benne, hogy nagyon elégedett magával. Aztán felpattan és elindul a lány felé elszánt tekintettel, de csak a bort próbálja meg elvenni tőle. Kérdéses, hogy mi lesz, ha beleiszik, és az is, hogy Kati megengedi-e neki, hogy elvegye tőle.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2014. április 4. 11:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 4. 22:11 | Link

Yaricsbogyó<3

- Nem a törölközőről van szó! - csattanok fel, mert már igazán feldühít a fiú viselkedése. Nem lehet igaz, hogy nem érzi, milyen pofátlan volt. Az való igaz, hogy nem pontosan emiatt az egyetlen dolog miatt akadok ki ennyire, hanem összességében az egész este miatt. Eddig igyekeztem türtőztetni magam, elnézőnek lenni, de az én türelmem is véges, a szemtelenkedése az utolsó csepp a pohárban. Igazán tudhatná, mikor kell befognia a száját. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy túlreagálnám a dolgot, nagyon is itt az ideje, hogy végre kicsit magába szálljon. Még ha egyébként is szokott szemtelenkedni, azért nem volt még rá példa, hogy azt megelőzően balhézott és lehányt volna. Ezek után az lenne a minimum, hogy meghúzza magát. Afölött a tény felett már egészen lazán elsiklok, hogy ezt az újabb szócsatát valójában én provokáltam ki. Minden az ő hibája, és kész.
Az újabb gúnyolódásra már nem is válaszolok, az köti le a figyelmemet, hogy a melodimágiára koncentráljak, ez édesebb bosszú mindenféle visszavágásnál. Hihetetlenül büszke vagyok magamra, hiszen mellékhatások nélkül sikerül a varázslat, és a jó kedvemet csak fokozza Yar arckifejezésének látványa, ahogy éppen másodjára is eltátogja, amit mondani szeretne. A sikerre inni kell.
- Na, és most szépen gondolkozz el rajta, hogy hogyan viselkedtél - ha már lúd, legyen kövér, egyébként is ő hozta fel a témát, én meg már csak azért is rájátszok az anyuka szerepre. Mert valljuk be, kifejezetten élvezem a helyzetet, és feltételezem, hogy ezzel még jobban sikerül felhúznom Yar. Bár hogy ez mióta is lett a célom, azt igazán nem tudom megmondani.
Ahogy azt sem, hogy mennyire szerepe van a bornak abban, hogy teli torokból felkacagok, amikor látom, hogy Yar a zuhanyfüggönnyel machinál. De tényleg, olyan vicces.
- Pedig már épp oda akartam adni - biggyesztem le az ajkaim, de aztán ismét csak vigyor kúszik az arcomra. Tudom, hogy ez már tényleg csúnya dolog volt, és igazából nem volt semmi értelme, és emiatt a megjegyzés miatt Yar jogosan lehet dühös. Mert pofátlanság volt. De egyébként igaz, ha vár még egy percet, mire kicsit alábbhagy az örömöm, kegyből végül megkapta volna a törcsit. De hát ha neki jó a függöny...
Miután ő kimászik a kádból, én lecsüccsenek a szélére onnan figyelem az ügyködését. Állva annyira nem volt kellemetlen, így azonban már nem tudom ignorálni a tényt, hogy a korábbi kádban ücsörgéstől még csurom víz a gatyám. Fel is pattanok és jelenleg nagyon irigylem Yart, hogy itthon van, és át tud öltözni. Igazából nekem sem ártana egy zuhany, bár a történtek után nem tudom, mire számíthatnék Yartól, legalábbis magamból kiindulva, az ő helyében, ha alkalmam lenne rá, egész biztos visszaadnám a kedvességet. Ennek az eshetőségnek pedig nem szeretném kitenni magam. Egy ruhaváltás viszont mindenképpen jól jönne, a hosszú volt ez a nap, rám van ragadva a farmer, meg a dzseki sem olyan kényelmes, ha nincs alatta póló.
- Tudsz adni valami csereruhát? Hallgatás beleegyezés - hozom szóba a dolgot, miközben a fiú még éppen fogat mos. Gyenge poén, és csak arra jó, hogy húzzam Yar agyát, de azért vigyorgok egy sort rajta. Majd mintha csak otthon lennék, el is indulok, hogy felhajtsak valami viselhető ruhadarabot. Nem tudom mennyire pakolta ki a ruháit a dobozokból, de nem is kell őket átkutatnom, mert az egyik fotelben szépen összehajtva megtalálom a kviddics talárját. Gondolkodás nélkül emelem fel a mezt, közben átfut az agyamon, hogy szégyengyalázat, hogy még nem is voltam kint egyetlen meccsén sem. Nem tudom, a talár mennyire képezi nála szentéges-kviddics szféra részét, de remélem, hogy azért nem fogja főbenjáró bűnnek tekinteni, hogy hozzá mertem érni. Elvégre ez csak egy ruha. Ugyanolyan jól megteszi, mint bármi más. Mire Yar végez a fürdőben, felöltözik és bejön a nappalipa, már rajtam virít a vikinges, (legalább két számmal nagyobb) talár, a dzsekim meg a gatyám pedig egy kupacba van dobva a fotelba.
- Na, hogy áll?  - kérdezem két korty bor között, mintha tudna válaszolni. Váratlanul ér, hogy felpattan és felem indul, elsőre fogalmam sincs, mit akar és kissé megijedek. De mikor leesik, hogy csak az üveget akarja elvenni, nem ellenkezek, odaadom neki. Hihetetlen, hogy már félig üres az üveg.
- Na, ne morcizz már...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 4. 23:33 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

~ Tudom, hogy nem arról van szó, cicabogár. ~ Vigyorog tovább, és látja, ahogy elborul a másik elméje. Még sosem próbálta ki a határait Katinak, talán most jött el az ideje, hogy próbára tegye őt, és a barátságukat is. Még nem kényszerültek olyan helyzetbe, ahol igazán számítani kellett a másikra, illetve ha csak úgy kerülnek ki a bajból, ha mindketten megbíznak egymásban. Yarista pedig mérges volt, mert a törölköző még mindig nem érkezett meg, mosolya fokozatosan dühösre váltott, mert úgy látszik, hogy mégiscsak túllépte azt, a határt a lánynál, amit feszegetni akart. Bocsánatot most esze ágában sem volt kérni, hiszen semmi nem az ő hibája, most nyugodtan heverhetne az egyik varázskórházban és élvezhetné a fél szelet kenyér plusz jam örömeit.
Ehelyett elveszi a hangját a lány, amire igazán dühös lesz Yarista, nem is próbálja palástolni az érzelmeit. Főleg miután Kati valóban eljátssza az anyaszerepet és lehet rajta látni, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Mivel lányt nem fog megütni sosem, ezért nem megy neki a mestertanoncnak, bár most szívesen megtenné. Már ezt is pofátlanságnak tartja, hogy ezzel is előnyben van Kati, nem elég a pálcahiány és a melodimágia.
De megpróbálja magát túltenni az egészen és a zuhanyfüggöny, mint lepel lecserélése után tisztálkodni kezd. Közben Kati ruhát kér tőle, az ő arcára pedig ki van írva, hogy „Te hülye vagy? Keress magadnak.” Legszívesebben nem is adna neki semmit, de a helyzeti előnyével még tovább gúnyolódó Turmann kisasszonyt nem próbálja megállítani. Csak szó szerint magában puffog, és azon gondolkodik, hogy hogyan is tudna kiszabadulni szorult helyzetéből. Az animágián kívül semmi nem jut eszébe, de a menekülés nem megoldás, ahhoz már nagyfiú. ~ Majd visszakapja még a kis Hobbista. Tutira vissza fogja kapni és nem fog örülni neki. ~ Folytatja a mantrát, de nem megy a lány után, hanem a saját cuccai felé indul. Felöltözik és megigazítja magát, hogy ha már nem tud beszélni, legalább normálisan nézzen ki, hátha azzal elér majd valamit, amire elég kevés reményt lát. De mivel először a lepényhal, utoljára a remény hal meg, elindul befelé a nappaliba, felkutatni a ruhát bugázó leányzó.
Mivel elkerülték egymást, ráheveredik a kanapéra. De amikor meglátja Katit, felpattan, hogy igyon egy kis bort, és csodák csodájára meg is kapja az üveget. Csakhogy a lány megszólal, és ekkor tűnik fel igazán Yarnak, hogy miben is van a Navine exCSK-ja. ~ Hogy hogy áll? Rohadtul nem volt jogod felvenni ezt! Ki kellett érdemelni, nem csak úgy megkapja bárki, aki csak bejön az utcáról. Legalább engedélyt kértél volna, ha már ennyire pofátlan vagy, ****! ~ Üvöltve, ám hangtalanul magyaráz, mutogat, és nem tudja, hogy ez meghatja-e a lányt. Abban biztos, hogy elege van, és sikerült kihozni a sodrából, úgyhogy két dolog jöhet számításba. Vagy megissza a bort, vagy széttöri a palackot, legszívesebben a lány fején. ~ Ne morcizzak! Ne morcizzak! ~ Nézi Katit, akiben talán van egy kis megbánás. Úgy dönt, hogy marad az ivásnál, de felelősséget nem fog vállalni magáért. Az is biztos, hogy a kviddicstalárt nem fogja lehányni, azért már akasztás járna. Végül megiszik egy pár kortyot, az alkarjával letörli az elszabadult cseppeket, majd hátrébb lép kettőt, furcsán lenyugodva.
~ Egész jó. ~ Üzeni a szemeivel, még szexinek is gondolja valamilyen furcsa nézőpontban, a Katkón lévő két számmal nagyobb talárt. Az alkohol viszont nem felejt, hanem újra működésbe lép. Yarista elájul és összeesik a következő váratlan pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. április 5. 12:14 | Link

Kirándulás

Hanka panasza után a szellem gúnyos kacajt hallatott, majd gyilkos szemekkel ránk meredt. A nevetés hallatán összerezzentem és megmarkoltam egy szék támláját. Még mindig az ajtó mellett álltam, vagyis inkább támasztottam magam. Kivert a víz és kétségbeestem. Hankának vécére kellett mennie, Lunának per pillanat semmilyen gondja nem volt, de ki tudja, lehet, hogy lesz. A szellem epés megjegyzése után elment a kedvem az egész kirándulástól. Már amikor berepültünk a szőnyegen rázott a hideg, de most még jobban fáztam. Lehet, hogy beteg leszek – gondolkodtam. Bella Ravenhart – a szellemhölgy – egy gúnyos mosoly kíséretében, meg persze szigorú tekintetek mellett, újra elmagyarázta a feladványt, amit most már tettetett érdeklődéssel hallgattam. Semmi kedvem nem volt ilyen fejtörőkön gondolkozni, de sajnos muszáj volt, ha ki akartunk jutni.
Most nem csak rólam van szó, hanem a többieken is. Ők is itt ragadtak és ki tudja, ha megfejtjük ezt a rejtvényt, kiengednek-e minket. Ravenhart kisasszony ezek után becsukta a száját és engem, vagyis inkább minket kezdett el figyelni. A fal túlsó oldalán megjelent a piramis és mellette a kérdések. Hanka valamit felénk súgott, de túlságosan messze voltam tőle, így nem hallottam.  Végigpillantottam a feladványokon, majd követtem Hankát a falhoz. A második feladványon gondolkodtam, amikor egy választ hallottam mellőlem.
A lány megfejtette a negyedik feladványt, amit nem is néztem. Egy gyors pillantást vetettem rá, majd felsóhajtottam. Igen, tényleg a mese volt a megoldás. Gyorsan végigfuttattam a lehetséges megoldásokat a fejemben a második feladványra, de igazából nem nagyon érdekelt a mágiaforma rövidítése. Az első meghatározás viszont könnyű volt, hiszen tudtam miről van szó.
- Merlin.
Merlin egy híres varázsló, még a középkorban él és szolgálója volt Artúr királynak. Persze barátok is voltak, de a király ezt sosem vallotta be magának. Abban a korban – már ahogy én tudom – Artúr és apja nagyon gyűlölték a mágiát, így kivégeztek minden mágiával bíró embert, csak Merlint nem, ugyanis az ifjú varázsló titkolta képességeit. Újra Ravenhart kisasszonyhoz fordultam, majd összeszűkült szemmel meredtem rá.
- Az első feladvány válasza Merlin, aminek a kezdőbetűje M. Tudom, hogy ez a válasz, nem fog tudni átvágni.
Nem érdekelt a válasza és talán meg is jegyzi majd, hogy levitásként hogy felvágták a nyelvem, de nem tehetek róla. Nagyon ideges voltam már és Hankán is látszott, hogy mindjárt összepisili magát. Visszatértem hát a második meghatározásra. Próbáltam összevegyíteni a varázsló kezdőbetűjével, de nem sikerült. Tanácstalanul a lányokhoz fordultam, de aztán megláttam a szellem arcát és kérdő tekintetemet komorság váltotta fel. Szólásra nyitottam a számat és a piramishoz fordultam. Komolyan, mennyit forgok? Gondolkozz, gondolkozz. Csak van valami, ami beillik ide! – újra végiggondoltam a lehetséges válaszokat, aztán azok után kutattam, amiket anya mondott. Beszélt nekem egy mágiaformáról, de nem tudom, hogy mi volt a neve… megvan!
- A második feladvány teljes nevét nem tudom, de ami beillik, az az EM.
Jól van, már csak három kell a hatból. Gyerünk, meg tudom csinálni! Nos, mi az, szintén nem. Na, ez most csak nekem furcsa? Szóval nem. Csak nem a…
- Sem!
Kiáltottam fel, aztán elpirulva a lányokra néztem. Lehet, hogy nem értik, így most magyarázhatom nekik el. De utálok magyarázni! Így végiggondolva sok mindent nem szeretek és rengeteg dolgot utálok. Egyszer írok majd egy listát.
- Szóval, ugye a második feladvány megfejtése az EM volt, így már csak egy betű hiányzik. Az a hiányzó darabka az S, mert a sem is tagadó szó. Tehát a SEM a megfejtés a harmadik oszlopba.
Az utolsó mondatomat inkább már a szellemhez intéztem, aztán kérdő tekintettel Lunára néztem. Visszasomfordáltam mellé és közben a fülébe súgtam:
- Te jössz.
Engem már elhagyott a kreativitásom, a képzelőerőm, mindenem. A „kedvenc” székemhez sétáltam – amin eddig is támaszkodtam – és újra nekidőltem. Reménykedtem benne, hogy meg tudjuk oldani a feladatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 5. 16:02 | Link

Yaricsbogyó<3

Ahogy telnek a percek, már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a jogosnak érzett dühömet, kezdi elhomályosítani az alkohol, és az egész átmegy egyszerű szívózásba. De nem teszek semmiféle kísérletet arra, hogy megálljt parancsoljak magamnak, vagy csak egy pillanatig is átgondoljam a helyzetet. Holott tudom, hogy nem leszek magamra büszke, sőt már most sem vagyok, de sokkal egyszerűbb folytatni, amit már elkezdtem, mint esetlegesen beismerni a túlkapást.
Az első néhány szónál még azt is vigyorogva fogadom, ahogy Yar némán mozgó ajkakkal leteremt a kviddicstalár viselése miatt.  Nem veszem elég komolyan, egyébként is vicces, hogy így hang nélkül ordibál, mutogat és szinte teljesen eltorzítja az arcát a méreg. Nem tudok ilyen gyorsan szájról olvasni, így csak nagyjából értem miket mond, de azért a lényegi üzenet maradéktalanul átjön. Még mindig nem képes emberi hangon beszélni velem.   A vigyor közben lefagy az arcomról, de hogy aztán milyen kifejezés is költözik a helyére, azt már nehéz megmondani. Egyrészt fokozza az ingerültségemet, hogy így felkapta a vizet. Másrészt kicsit szégyellem is magam, és rendesen zavarba jövök. Az egyik felem – a józanabb – ugyanis tudja, hogy tiszteletben kellene tartanom Yar érzéseit, elvégre tudom, hogy nála minden szent, ami a kviddics. Miért akarnám ezzel provokálni? Ha van még olyan szféra, ahová nem ért el a veszekedésünk, akkor az ez, és a józanabb énem azt súgja, hogy nem is kellene újabb ütközőfelületet nyitni. De már megtörtént  a baj, és a kicsikét becsípett, dühös és nemtörődöm felem egész máshogy látja a dolgokat. Nem értem, miért van úgy oda. Ez csak egy ruhadarab. Ez már nem normális, hogy ennyire kviddicsb…olond.  Azt senki nem vitatja el tőle, hogy kiérdemelte a helyét a csapatban.
- Most miért kell így kiakadni? – kérdezem kissé sértődötten, nem mintha kíváncsi lennék a válaszára, ingerülten beletúrok a hajamba, vagyis túrnék, de a fejemhez érve rájövök, hogy felkötöttem, így most egy mozdulattal kirántom belőle a gumit.
 – Levegyem, vagy mi? – vetem még oda ingerülten, miközben a fiú már a bort nyakalja,  de egyáltalán nem hangzok olyan kihívón és lazán, mint szerettem volna, és az sem segít, hogy kicsit kipirultam időközben.
Nem tudom, mire számítsak, amikor hátrébb lép párat, és valahogy olyan furcsa lesz a tekintete, ahogy engem figyel. De az ájulás semmiképpen nem szerepelt a tippjeim között. Elkerekedik a szemem, teljesen lemerevedek, még levegőt venni is elfelejtek, ahogy a földön elnyúló srácot nézem. Fojtogat, megbénít a tanácstalanság.  Mégis mit csináljak vele? Nekem erre nincs képesítésem.  Általában nincs problémám a váratlan helyzetekkel, sőt szeretem a kihívásokat, feltalálom magam. Egy ájult ember ellátása viszont nem az a kategória, amit az ember ösztönből csinál. Vagy ha igen, hát belőlem hiányzik ez az ösztön, vagy nagyon-nagyon jól blokkolja a bor. De nem is számít a miért, csak az, hogy fogalmam sincs, mi lenne a felelősségteljes és megfelelő döntés. Tudom, hogy tudnom kellene, mit kell tenni ilyen helyzetben, de teljesen leblokkol az agyam. Elvégre nem is voltak különösebb tünetei, hogy el fog ájulni. Lehet, hogy csak egy pillanat lesz az egész, és magához tér. De az is lehet, hogy nem kap elég oxigént az agya és mindjárt leáll a keringése. Csinálnom kéne valamit, csak nem nézhetem tétlenül, hogy itt hever.
- Nenene,ne…Yar… ne már…– szólongatom, hátha magához tér, azonban nincs semmi válasz. Azonnal odasietek hozzá, letérdelek mellé. Közben felrémlik valaha tanultam én elsősegélynyújtást,  az, hogy valahol van egy pálcám, amit öltözés közben tettem le, vagy hogy a melodimágia hasznosabb dolgokra is jó, mint a kiszúrni a másikkal, valahogy teljesen kimegy a fejemből. Csak térdelek Yar mellett és… és egyszerűen nem tudom jól felmérni a helyzetet. Hiszen valószínűleg elég lenne egy kis vizet locsolni a fiú arcába, de nem, én túldramatizálom a dolgot. Ami nem biztos, hogy jobb, mintha félvállról venném. Lehajolok, hogy ellenőrizzem a légzését, de azonnal be is pánikolok, mert úgy tűnik, hogy nem lélegzik. Persze valójában de, csak lassan, szépen egyenletesen, én viszont türelmetlen vagyok, ijedt és kicsit be is csíptem.  Nem nagy csoda, hogy benézem a dolgot, és teljesen meggondolatlanul elkezdem az újraélesztést, az meg már más kérdés, hogy mennyire nem csinálom jól. ~Hoppá, elfelejtem számolni, hogy hány mellkas kompressziót csináltam… mennyi is kell egyáltalán? Na, mindegy, biztos elég. Jöhet a befúvás.~ Ezzel a lendülettel már rá is tapadok Yar szájára.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 15:16 | Link

Dwayne
Erdély
Sárkányrezervátum

Még álmosan, kótyagos fejjel ültem az irodában és kortyolgattam azt a szörnyen rossz kávét, amit az egyik gyakornok hozott nekem. Fel sem ébredtem rendesen, de már ott topogott idegesen egy válaszra váró bagoly az ablakomban. Unott képpel oldottam le a lábáról a levelet, nem gondoltam, hogy fontos lehet. Pedig nagyon is az volt. Az erdélyi sárkányrezevátumból írtak, hogy gyilkosság történt a területén és az ügyet minél előbb ki kell vizsgálni. Nem sokkal később befutott Dwayne is, akit pedig kísérőként rendeltek el, úgy hiszem azért, hogy ha sürgős beavatkozásra lenne szükség, akkor mint a kommandó tagja, intézkedni tudjon.
A férfi biztosan nagy örömére a hopp-hálózatot használtuk, így nem sokkal később már a rezervátum fenyvesében ütöttünk tanyát.
Az igazság az, hogy eddig talán egyszer volt dolgom sárkányokkal, az az egy alkalom is a kiképzés során volt és már akkor sem igazán szimpatizáltam velük. Túl nagyok voltak, túl erősek és így túlságosan félelmetesek is. Összerándultam, amikor a közelben felüvöltött egy.
A helyiek szerint valakik besurrantak az éjszaka folyamán a területre és a megkötözött áldozatot egy felpiszkált Mennydörgő elé vetették, ami hát... nem igazán kímélte meg az életét.
Valószínűleg nem voltam eszemnél, amikor elindultam erre az útra és ez akkor tudatosult bennem, amikor odakísértek a láncra vert sárkány mellé. Szépen kifejlett példány volt, csak hatalmas szemekkel bámultam rá és egyre azt hajtogattam magamban, hogy én bizony oda nem megyek. Dehogynem... muszáj volt. Azt mondták, elkábították rendesen. Nagyokat szuszogott, én is mély levegőt vettem és odalépdeltem hozzá.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 15:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 7. 15:37 | Link

Almásy Léna
Erdély, Sárkányrezervátum

Reszkető tagokkal mászik ki a kandallóból, azonnal le kell ülnie. Nem bírja. Sosem bírta. Legyen bármekkora szégyen, erről azt mondják, nem tehet, vannak emberek, akiknek szervezete akármennyi utazás után sem képes hozzászokni a hopp-hálózat kellemetlenségeihez.
Azonban tartania kell magát. Nem hagyhatja, hogy Lénán kívül a rezervátum komplett vezetősége végignézze a szenvedését. Mélyeket lélegzik, behunyt szemmel. Azonban, még így is tizenöt percbe telik, mire biztonságosan fel tud állni annak a veszélye nélkül, hogy lehányja a saját cipőjét. Mert hogy jó kis cipő, kér lenne érte.

Hűvös szél támad, elfordítja az arcát. Karba font kezekkel támaszkodik a kifutó kerítésénél, néha a válla fölött elpillantva a nő felé, aki odabent ügyködik. Mellette az egyik idomár kapaszkodik a rácsba, a tegnap eseményeit ecseteli és azt, milyen formában találták meg a hullát. Ő azonban nem igazán figyel rá.
   -  Maga nem megy be?
   -  Egy fenét. Utálom a sárkányokat.
Megrántja a vállát, jobb keze az övtartóban pihenő pálcán pihen, puszta megszokásból. Sötétszürke egyenruhájának szegélyét a szél babrálja, ő pedig türelmesen vár, elvégre semmi más dolga nincs. Tekintete a fenevad masszív, lassan mozgó oldalán pihen, mely néha megremeg, mintha csiklandoznák.
Gyűlöli ezeket a bestiákat. Vérengző, ám teljesen haszontalan állatoknak tartja őket, ő maga pedig véletlenül sem közelítene meg egyet sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 16:31 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Orrfacsaró bűz. A sárkány maga szörnyen büdös volt, valószínűleg a gyomortartalma miatt, hát még az áldozatból megmaradt testrészek. Nem is igazán testrészek, csak cafatok, semmi sem árulkodott egykori emberi létéről. A sárkánytól körülbelül három méterre lehettem, ott, ahol a földet vörösre festette a vér. Ismét nagyot sóhajtottam és beletúrtam a hajamba. Szörnyen émelyegtem és bár reggelizni nem reggeliztem semmit, mégis úgy éreztem, hogy végig tudnám hányni az egész kifutót. Semmi kedvem nem volt ott lenni, a vérben matatni a gyilkostól alig pár lépésnyire.
Leguggoltam. Valami fémesen megcsillant a homokban fellelhető ruhafoszlányon. Remegő kézzel ráfogtam a jelvényre, egy minisztériumi dolgozó jelvényére. Pontosan nem tudtam megállapítani, melyik osztályhoz tartozott, egy eléggé vészjósló hang kizökkentett.
Még mindig guggoló pozícióban emeltem fel a fejem, hogy szemügyre vehessem az előttem szunnyadó sárkányt. Ezzel a legnagyobb problémám az volt, hogy bestia közel sem szunnyadt. Egyenesen belenéztem az én fejemnél kétszer akkora zöld szemekbe. Egy pillanat alatt levert a víz. Ledermedtem és nem tudtam, mit kellene csinálnom. Ha mozdulni próbáltam volna, azt a sárkány azonnal támadásnak vette volna, az én életemnek pedig az jelentette volna a végét.
Megpróbáltam a lehető leglassabban felállni, de a teljesen felegyenesedést a szörnyeteg már nem várta meg. Szörnyű ordítást hallatott és nekem csak arra volt időm, hogy az utazótalárom zsebébe süllyesztett pálcámra ráfogjak. Végig a hatalmas zöld szemeket bámultam, közben elfelejtettem, hogy ezek a bestiák mozgékonyak és legnagyobb fegyverük a farkuk. Úgy tűnt, a kiképzésemen nem igazán fedett le minden egyes pontot, ami a veszélyt és az ilyen varázslényeket illeti.
Próbáltam volna menekülőre fogni a dolgot, remélve, hogy a lánca kifejezetten rövid, de nem jutottam túlságosan messzire. Hangosan felnyögtem, amikor a vaskos hátsó tag az oldalamat érintette.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 17:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 7. 16:59 | Link

Almásy Léna
Erdély, Sárkáyrezervátum


A saját körmeit szemléli egyesével. A dolgozó unottan rugdossa a földet mellette, ő maga néha pillant csak hátra. A nyomozásokat végtelenül unalmasnak találja, hiszen általában a ilyen helyszíneken nincs semmi menthető: ez a szegény bolond is, csak egy vöröslő folt maradt utána a homokban, neki más egyáltalán nem segít ha rá is jönnek, ki tette ezt vele.
Vészjósló morajlásra emeli föl a fejét. Mintha távoli égzengést hallott volna, az ég felé tekint, ekkor azonban megismétlődik. Hangosabban, gonoszabban. És valahonnan mögüle.
Az arcából azonnal kifut a vér.
A kerítés megcsörren, ahogy ellöki magát tőle, megpördül és szinte azonnal hátra is hőköl a látottaktól. A sárkány, amely eddig édesdeden szunyókált a sarokban, felemelkedve bámul lefelé a mellette apró játékbabának tetsző nőre. Farka lassan imbolyog, megzörgetve a lábára nehezedő vaskos láncokat, orrából vékony füst csíkja gomolyog fölfelé.
   -  Ó hogy a...
A pálcát tehetetlenül szorongatja elfehéredő ujjai között, fejét oldalra kapva látja, hogy az idomár épp olyan dermedten bámul mellette. Távolabbról kiáltásokat hall, ám mindez pusztán valahová, agya rejtett mélységeibe jutnak el. Csak a sárkány látványát fogja fel.
Látja, ahogy a nő lassan, óvatosan felegyenesedik. Tenyerével a kaput szorítva figyeli, szívesen odarohanna, ám ezt nem lehet. Keservesen lassú másodpercek telnek el. Hallja a szívverése ritmusát a fülében, látja, ahogy a bestia a fejét ingatja és látja Lénát is védtelenül, teljesen egyedül vele szemben.
És akkor a tüskés farok lecsap.
Gondolkodás nélkül rántja fel az ajtót és rohan keresztül a széles kifutón. Lába nyomán besüpped a homok, néha apró állatok fehér csontjaira tapos. Nyomában idomárok futnak be, akik a felbőszült bestia felé sietnek, mindannyian pálcát rántva.
Őt azonban nem nagyon érdekli a fenevad.
Több, mint húsz méterre lehet, mikor a roppant farok ismét támad. Megtorpan, a pálca egyszerre lendül a tüskékkel.
Léna körül felvillan a pajzs, mennydörögve hárítva el a minden bizonnyal halálos csapást.

Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. április 7. 17:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 18:47 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Egy pillanat alatt játszódott le minden, mintha az első lánccsörgés és a támadás között egyáltalán nem telt volna el idő. Lett volna lehetőségem védekezésre, de semmi semmi értelme nem lett volna. Egymagamban nem tudtam volna elkábítani, minimum még két ember lett volna szükséges ahhoz, hogy biztonságban kijussak onnan.
Behunytam a szemem, amikor a hatalmas tüskés farok eltalált. A fájdalmon kívül csak a sárkány hörgését érzékeltem. Aztán elterültem. Földhöz vágott, mint valami rongybabát. Szorító érzés fogott el, apránként, zilálva tudtam csak levegőt venni. Valahol a távolból hallottam az idomítók ordítozását, mintha be lett volna dugva a fülem. Mintha aludtam volna.
Egy újabb nagy csattanás, közvetlen közelről. Dwayne volt, hallottam a hangját. Szerettem volna kinyitni a szemem és a szám, szerettem volna elmondani, hogy jól vagyok. Szerettem volna hazudni, de valami láthatatlan erő nem engedte és egyre csak húzott le az öntudatlanság boldog állapotába.
Csak feküdtem ott eszméletlenül, kitekeredve, semmit sem érzékelve a külvilág harcából. Nem sok kellett hozzá, hogy a szakemberek összefogva leszedálják a bestiát, akinek eleve nem kellett volna felkelnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 7. 19:17 | Link

Almásy Léna
Erdély, Sárkányrezervátum


A bestia dülöngél majd a kábító átkok hatására mennydörgő puffanással terül ki. Dwayne zihálva nézi pár pillanatig, mintha megbűvölte volna a jelenet, majd tovább fut a földön heverő nőhöz.
Léna összetörten hever a homokban, a csontok és pikkelydarabok között. A pálca kiesik a kezéből, ahogy letérdel mellé, kétségbeesetten néz végig rajta.
Óvatosan megérinti a vállát, rekedten, sürgetően szólongatja, hátha. Megmozdítani nem meri, nem tudhatja, milyen sérüléseket szenvedett. Maga mögött hallja a kiabáló emberek moraját, jobb kezével pár néhány fölösleges másodpercre ellenőrzi Léna pulzusát, mely szapora, ám szabályos és erős.
Amennyire látta, valahol az oldalát érte a tüskés farok roppant ütése. Határozottan végigtapogatja az oldalbordák és a lágy hasi rész területét, az egészséges csont rugalmassága helyett teljesen mást érez, mely biztossá teszi a bordatörést. Fölemeli a pálcáját a homokból, egy intéssel eltépi a pólót és a pulóvert a varrásnál. Tudja, mit kell tennie, mire kell figyelni ilyenkor, hiszen nem először lát sérülést. Mondhatni tapasztalt a harctéri balesetekben, ez az egyetlen oka, amiért, bár a hidegvérét nem is, az ép eszét sikerül megőriznie.
A nő oldalán a bőr majdhogynem teljes egészében sötét színűvé vált. Végighúzza rajta a kezét, a tapasztalt ember pedig ennyiből képes megállapítani, mekkora a baj.
   -  Mégis hogy történhetett ez, mi?!
Ingerülten néz föl az idő közben köré gyűlőkre. Cifra amerikai káromkodások között tapogatja végig a nő tarkóját, ellenőrizve, szenvedett-e nyaki sérülést majd nagyon, nagyon óvatosan fölemeli a fejét a homokból.
   -  Most itt fogtok bámulni vagy mi a p***?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 20:00 | Link

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Az egész olyan volt, mint egy valósággá vált rémálom. Egy gyilkosság az éjszaka folyamán, aztán még egy ilyen hatalmas gikszer is történt a kivizsgáló testi kárára. A rezervátum munkatársai minden bizonnyal egy alapos fejmosáson fognak átesni a közeljövőben, ami a sárkányok kábítását illeti.
- Nem tudjuk, uram. Biztosak vagyunk benne, hogy rendesen végeztük a dolgunkat - rebegte a választ az egyetlen olyan ember, aki hozzá mert még szólni Dwayne-hez az eset után. Mindegyik csak állt ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség és várták a megváltást, vagy legalábbis az ébredésem. Én viszont semmit sem tudtam az egészről és a sötét erőnek esze ágában sem volt elengedni.
Az előbb szóló jól oldalba könyökölte a balján lévőt, aki a bambulásból átváltott eszeveszett rohanásba, hogy baglyot találjon és gyógyítót hívjon, bár azt mindenki tudta, hogy ezek nem azonnal gyógyuló sérülések.
- Hogy... Mit segítsek? - a másik oldalamon térdre borult egy másik férfi is. Teljesen zavarban volt, nem mert hozzám érni. A vállam felé nyúlt, majd vissza is rántotta a kezét és kétségbeesetten pillantott Dwayne-re. Tudta jól, hogy ezért szörnyen meg lesz hurcolva, nem is igazán tudott másra gondolni abban a pillanatban, csak arra, hogy ha sokáig tétováznak, előfordulhat, hogy a sárkány ismét felébred ideiglenes kábaságából.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek