Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


Jólesik neki az ölelés, közelebb is húzódik kicsit. Megnyugtatja most ez, hogy Timi nem üres szavakat hangoztat, hogy esetleg sajnálja vagy ilyesmi, amit mondani szoktak mások, holott ott se voltak, hanem csak itt van. Ez sokat jelent most neki. Hallgat is kicsit, fejét Timi vállának döntve addig is, amíg ő is megállapítja, hogy tényleg az apukájuk vonásait örökölték mindketten inkább. Előkeresi aztán a kiterjedtebb, frissebb családi képet is, amin már több családtag szerepel, és lelkes mutogatásba fog hamarosan, azt sorolva, kik is a család további tagjai, és csak sokára jut eszébe, hogy talán tényleg érdeklődhetne barátnőjéről is, mert eddig úgy mesélt magukról, mintha ez lett volna a házi feladat.
- Úgy hangzik, mint akik igazán törődnek veled - állapítja meg elmosolyodva, majd elhallgat, mert mintha odalentről zajt hallana. Fülel is kicsit, mutatóujját közben szája elé téve, hogy jelezze Timinek, nem vitte el a cica a nyelvét, csak úgy tűnik, már nem csak ők vannak itthon. Fejét kissé oldalra döntve hallgatózik még egy pillanatig, aztán döntésre jut.
- Azt hiszem, ez apukám lesz, vagy esetleg a nagyi, de nem... az hangosabb lenne. Apu... hát... nem melodimágus, de valami hasonló képessége van. Nagyon nagyon jól hall. Vicces amúgy, hogy mindketten tudunk hangok alapján tájékozódni és néha úgy játszunk fogócskát, bekötött szemmel. Bár neki ez azért sokkal jobban megy, mint nekem - vallja be, de azért mosolyog a szép emléken.
- Lemegyünk? Szerintem már ő is pont annyira várja, hogy megismerjen, mint te őt. Sokat meséltem rólad neki már. Meg hát azt hiszem, fordítva is. Csak untatni ne kezdjelek - mondja kissé zavart mosollyal a végére, miközben már fel is pattan, a kezét nyújtva Timi felé, hogy az ismerkedés ezen körén akkor túl is essenek, ha a lánynak nincs kifogása.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Charonnak hívják különben - javítja ki, miközben lehajol egy újabb, lapos kavicsért ő is. Tisztában van Elsie ellenérzéseivel a közelgő eljegyzéssel kapcsolatban, mi több, azt is érzi, hogy az anyja sincs elragadtatva a fejleményektől. A húgával ellentétben a nő azonban támogatja benne, míg a lány nem egyszer nyíltan szóvá tette már, hogy borzalmas ötletnek tartja ezt a házasságot, ami... ami a szíve joga egyébként - És ezt igazán azelőtt kitalálhattad volna, amíg nem kezdtem volna lakást keresni neked a faluban. Vagy hagyjam abba?
Bár a szavai számonkérőnek tűnhetnek, egyáltalán nem azok. Teljesen könnyedén és vidáman beszél, közben pedig elhajítja a kavicsot, mi két hosszú pattanást követően alámerül a tóban.
   -  Remélem azért nem csak a fürdő hiányzik. Tudod, szerintem hamarabb továbblépnének mindenen, ha mondjuk, akár... sokkoló, de beszélnél velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megrántom a vállam. Nincs az él Dami hangjában, szóval nekem se jut eszembe leplezni, mennyire hidegen hagy a lány ténye. Nagyon bízom abban, hogy nem lesz maradandó, így nem is fektetek energiát abba, hogy megváltoztassam a róla alkotott véleményem. Hiába Yaxley.
- Miért ne lehetne két lakásom? Vagy épp bármennyi? - tényleg kiül az arcomra az értetlenség, mert nem értem, hogy zárja ki az egyik a másikat. Mióta az eszem tudom, nem tapasztaltam még olyat, hogy valamiből nem lehet több.
- Dehogy hagyd! Minden este zokogok, mikor várnom kell, hogy a mamut lecsutakolja magát. És azok ott a szobámban tudod milyen idegesítőek? Aludni se tudok normálisan tőlük. Talán ha altatót kevernék a nyomorult teájukba - itt a tó partján kezdek hümmögésbe. Rendesen elgondolkodok a dolgon, tényleg. Mennyivel nyugodtabb éjszakáim lennének. Hát ha még fel sem kelnek, mondjuk soha többé... Az tényleg ideális lenne.
- Béna vagy - nevetem ki, és amint megtalálom a megfelelő követ, megmutatom hogy csinálják ezt a profik. Mert az enyém bizony négyet is pattan, mielőtt elsüllyedne. Egy kósza pillanatra jut csak eszembe, kitől szereztem eme remek készséget, és nagy sóhajjal veszem tudomásul, a bátyám nem hajlandó leállni a témáról.
- Beszéltem. Elmondtam, hogy imádom a sulit, meg a suli is engem - őszintén nem tudom, mit vár tőlem. Miért nem elég, hogy fejet hajtok, és elbohóckodok amíg úgy gondolják, hogy kell? Ez sem fog pár évnél tovább tartani.
- Van szederlé is - ami az én olvasatomban azt jelenti, talán tényleg szívesen látnak. Ha nem így lenne, biztos hogy nem lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kamcsi? - kérdez vissza kíváncsian pillantva oldalra, mert nem tudja, kire vagy mire kellene gondolnia éppen. Fejét elgondolkodva ingatja aztán azon, hogy Benett eltűnni szeretne a tömegben. Érdekesnek találja, és némileg különösnek, hogy van ember, aki ezek szerint nem feltétlen szeret a figyelem középpontjában lenni, pedig azért megakad rajta az ember szeme. Az övé legalábbis megakadt már párszor. Mégiscsak vonzó.
- Ó, hát azért szeretném azt hinni magamról, hogy nyitott vagyok és mindenekelőtt kíváncsi. Legfeljebb kiderül, hogy valamit nem szeretek, nem? - kérdezi. Nem mindig volt ez így mondjuk, de mégiscsak hatással volt rá, hogy pár évre kimozdult a szalamantoni buborékból, és még Dorka is hozzáadott ehhez alkalmanként. Az anyja után talán a húga tudja ilyen téren a leginkább befolyásolni, esetleg még Ákos bátyja, vele gyakran vacsorázik új helyeken amúgy is. Legalább havi egyszer összehoznak valamit. Megköszöni közben a limonádét egy futó mosollyal az arcán, biccentve a pincér felé, majd lazán az asztal szélére könyökölve a szívószállal kavargatni kezdi a jégkockákat a pohárban, ismét érdeklődéssel fordulva Benett felé.
- Van pár ember, akivel egész érdekes beszélgetésekbe lehet bocsátkozni, szóval mondhatjuk. A lányokkal meg egyébként is könnyen megtalálom a közös szót többnyire, főleg, ha kicsit is érdekli őket a divat - válaszolja még mindig a jégkockákat zörgetve, olyan lazán, mintha ez abszolút így lenne természetes. Általában egyébként is igyekszik ő mindenkivel megtalálni a közös hangot, mert úgy véli, a kapcsolati tőke mindennél többet ér, főleg, ha tényleg miniszter szeretne lenni egyszer. Szép lassan építgeti maga előtt az utat, lépésről lépésre, hosszútávban gondolkodva. Negyven éves korára már talán lát is elég realitást az egészben, az apja is negyvenhat évesen lett főosztályvezető, a nagyapja ötven is elmúlt, mire főügyész lett, nem siet sehová ő sem.  
- Négy éves a képzés, azaz három plusz egy, aztán még kell a szakvizsga a végére, ha gyakorolni is szeretném, de addig még van egy kis időm. Viszont kifejezetten élvezem, főleg, hogy mellette a Minisztériumban is gyakornokoskodom, még egyelőre a máguskapcsolatok osztályán, de majd szeretnék átkerülni a Varázslény-felügyelő Főosztályra - magyarázza, mit is tervez éppen. Mivel a lények és képességbirtokosok jogaira szeretne szakosodni, mióta csak eldőlt, hogy legalább ebben követi a családi szokásokat és jogi pályára lép, az egy remek lehetőségnek tűnik jelenleg, hogy ott is kapcsolatokat építsen ki. A végén meg zárhatja az egészet az Igazságügyi és Belügyi Főosztályon, de az lenne a dolgok megkoronázása, előtte még fel szeretne mutatni ezt-azt tételesen a lassan bővülgető önéletrajzában, hogy eléggé kompetens jelentkezőnek lehessen tekinteni.
- Azért ennyit rég tanultam, mint itt, de legalább elmondhatom, hogy megkönnyebbülés volt megszabadulni az olyan fölösleges tárgyaktól, mint a bájitaltan vagy különleges varázstárgyak. Nem mondom, hogy nem érdekes, de ha nem olyan irányba haladnék, semmi haszna számomra. - Hagyja végül a másikat is szóhoz jutni, meséljen csak ő is, hogy áll éppen. Ha jól emlékszik, idén már amúgy is végez.
- Óh, és mit kezdesz a hoppanálással? Elemzed a Rejtélyügyi Főosztályon? Vagy tanfolyamot indítasz? Egyszer beszélgethetnénk róla, lenne néhány igazán elméleti kérdésem, amit még mindig nem értek, bár a jogosítványom megvan tizenhét éves korom óta, de azért még akadnak kérdéseim - veti fel, mint hirtelen talált közös témát, majd belekortyol végre a limonádéba. - Mhm, ez jó. Egyébként meg csak a Minisztériumnál tervezek elhelyezkedni, jogászokra mindig van szükség. A családom egy része amúgy is ott van, ez nem titok, szóval betársulok én is majd, ha minden jól megy. Még a végén találkozhatunk ott is. Kicsi a világ, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hallottam, amint valaki a folyosón az irodám felé közeledett, majd megállt az ajtaja előtt. Micsoda hatásszünet... Kopogott hármat, először azt hittem, csak kettőt fog, és már nyitják is, mert ugye ki milyen jellem. Itt nagyon nincs mire rányitni, semmi olyat nem csinálok az irodámban, amit titkolnom kellene, talán csak arra vagyok allergiás, ha valaki az irataimat olvasgatja. Na meg, azért ne mászkáljon itt senki, ha nem vagyok bent, de olyankor meg működnek a riasztóbűbájok, mert reflexből szórom ki őket munkaidő után, és meg már azon is elgondolkodtam, hogy rúnáztatnom kellene a szobát, vagy valami időszakosan aktiválódó varázskört keríttetni rá. Aztán már szólni akartam, hogy nyitva, jöjjön, de kopogott még újabb hármat. Fel is mordultam, hogy akkor vajon harkály költözött-e ide, vagy valóban egy belépni készülő látogatóm akadt. Túlságosan sok ideig persze nem tudtam bosszankodni ezen, mert bár éppenséggel erélyes hangon engedélyt adtam a belépésre (magyarán közöltem, hogy szívesen látom, mi másként is tehettem volna, ha már meg volt beszélve az időpont), az ajtó mögül feltűnt Detti, és elterelte a gondolataim a megszólalásával.
- Óvári? - feleltem vissza. Kissé felvittem a hangsúlyt, mert ennyire hivatalos indítással nem számoltam, azt inkább a nagyon formális delegációk érkezése során szoktam meg. Olyan volt, mintha valami halasztást nem tűrő ügyben jött volna. Egy kissé bevallom, feszélyezni is kezdett a viselkedése. Baljósan helyet foglalt az egyik széken, meg se várva, hogy hellyel kínáljam. Nem sértődtem meg ezen, mert nem a dolgozószékemben ült le. Amint az ajánlat szó elhagyta a száját, felcsillantak a szemeim, és a bejáratra néztem, hogy nem maradt-e nyitva az ajtó. Mintha valami titkos és tiltott dolgot hoztunk volna fel, pedig még fogalmam sem volt, hogy mire akart célozni. Érdeklődően leültem vele szemben a dolgozószékemben, s ha már ennyire köntörfalazás nélkül a lényegre tért, nem akartam, hogy tovább tartsa magában az ajánlatát.
- Ezek szerint nem a múltkori ereklyéről lesz szó. Hallgatlak... - ráérősen rendezgetni kezdtem magam előtt a papírokat, elkezdve elpakolni őket a mappájukba, de igen sűrűn pillantottam fel Dettire, jelezve figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az, hogy a "férjét nem érdekli", történetesen nem új információ. Noha kínosan ügyel rá, hogy ne kérdezzen rá Médi magánéletére, gyakran elejt hasonló megjegyzéseket, amik nem kerülik el a figyelmét. Azonban, mint mindig, most is eldönti, hogy semmi köze hozzá. A köreikben, ahol a házasságok legtöbbje elrendezett frigy, nem kirívó a mosolyszünet, általában pedig nem vezet sehová. Idővel mindenki megbékél és belesimul a helyzetébe.
Szabadkozva felemeli a kezeit. Jól van, na, nem vagy gyerek, ha te mondod. Az áfonyalikőr rendelésének hallatán egy pillanatra elfintorodik. Nem szeret túlságosan lealjasodni a sajá társaságán kívül, erre pedig a legutóbbi hasonló alkalom is emlékezteti, amikor reggel Kamillába gabalyodva találta magát. Ettől függetlenül a férfiassága nem viselné el azt a rúgást, hogy Médi az asztal alá issza, így a fontornak pillanatokkal később már nincs nyoma, ő pedig akadékoskodás nélkül veszi el a poharat és koccintás után lehajtja a tartalmát.
   -  Jezu, kurwa, Chryste - köhög bele az öklébe és teszi vissza a poharat a pultra - Na jól van akkor, gyere - hozza meg a döntését és nyújtja ki a kezét a lány felé, Mivel pedig kellőképp, de még nem vállalhatatlanul részeg, ha az elfogadja, a zsúfolt tánctérre vezeti majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát... tudod... azt hittem, mondtam. Így hívják a repülő kaméleonomat - egészen behúzom a nyakam zavaromban azoktól az érdeklődő szemektől, amik a kíváncsiságukkal is inkább nyugalmat, mintsem összezavarodottságot árasztanak magukból. Nagyot nyelek azon gondolkodva, hogy vajon tényleg nem láthatta-e soha Berci, vagy legalább ne hallhatott volna róla valakitől, hiszen még Médi is egészen jól összebarátkozott vele annak idején. De az is lehet, hogy én magyaráztam el valamit hülyén, és nem sikerült megértenie, ami meg azért ciki, mert tanárnak készülök.
- De. Ez tök jó tulajdonság. Alapvetően én is az vagyok, de azért valamennyi előítélet mégiscsak van bennem. Azok meg a korábbi rossz tapasztalatok miatt alakulnak ki bennem - magyarázom neki elmélyülten a gondolkodásmódomat, amit csak remélni tudok, hogy megért majd, általában megkapom, hogy túlságosan óvatos vagyok például, viszont hiába bizonygatom az okait, valahogy nem hatja meg a hallgatóságot. Bercinél feltűnik, hogy milyen mosolygós, és hogy a határozottságával egyetemben valami nyugalom is árad belőle. Kíváncsi lettem, hogy szokott-e aggódni egyáltalán, vagy a gazdag családi hátterével tulajdonképpen semmilyen gondja nincs, mert mindent meg tud oldani a pénzzel, a boldogságot pedig megveszi belőle, mert szerintem az is lehetséges. Ha annyi pénzem lenne...
Kavargatom én is kicsit a limonádét, de inkább gyorsan beleiszok, hogy a jég ne tudja áthűteni a levét, ahhoz túl érzékeny a torkom.
- Amúgy neked ránézésre divattervezőnek kellett volna még tanulni, vagy valami stylistnak. Mondjuk a magasságodhoz és az arcodhoz a modellkedést is el tudom képzelni. Később nincs tervben valami ilyesmi, vagy már lekéstél róla? - kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, hogy ennyire bizalmas kérdéseket teszek fel neki játékos formában, de egyelőre élvezem, és jókat mosolygok a válaszain.
- Oh, értem. Jó bonyolult - próbálom követni egy adott pontig, amíg sikerül, de nem biztos, hogy a gyakorlati idő után jól vissza tudnám mondani a menetét.  Nem könnyű szakot választott, viszont bízom abban, hogy nem csalással engedik át a vizsgán, hogy lefizeti a biztosokat, hanem valóban jó az esze hozzá. - És mit gondolsz, hasznos gyakorlati feladatokat fogsz kapni, vagy csak aktákat tologattatnak majd veled? Gondolom, a felsőbbévesektől már jöttek vissza erről infók nektek - pedzegetem, mert tudom, hogy sok helyen a szakmai gyakorlat csak valami papír, hogy legyen meg, és igazából se ott, se konkrétan az egyetemen semmi hasznosat nem tanulnak, aminek az életben is a hasznát veszik. A tantárgyakra tett megjegyzésére bólogatok, meg tudom érteni.
- Nos... ez egy nagyon jó kérdés. Egyelőre a képzéseket felügyelem, de foglalkozunk a vizsgamenet megreformálásával, a tanulást hatékonyabbá tévő technikák fejlesztésével is. Főleg a nagyobb távolságokra és az ismeretlen helyekre történő utazás biztonságosabbá tétele nagy kihívás. Persze ne gondold, hogy tudósnak megyek, kezdetben gondolom nekem kell a jogosítványt is kitöltögetnem. Viszont a Rejtélyügyi nagyon menő lenne! Arra még pont nem gondoltam - egészen áradozni kezdek, ha már így szóba hozza a lehetőségeket, és fellelkesít. Kissé tudálékosan adom neki elő, mintha fontoskodni akarnék a területemmel, pedig csak azt adom vissza, amit nekem is az interjúkon vázoltak az állásról. És még nem is biztos száz százalékban, hogy az enyém lesz a poszt, mégis mintha már ott dolgoznék, úgy beszélek róla. Mindenesetre nagyon megfogott, pláne mert jártam a tanfolyamukra, hogy a koromhoz képest kiemelten tehetséges legyek ebben az utazási módszerben.
- Mire vagy kíváncsi egyébként? - szürcsölök a limonádéból, mert már kiszárad a szám ennyi szövegeléstől. - Simán. Akkor majd lehet, hogy még összefutunk a minisztériumban, ha összejön a pozíció - vetítem előre egy esetleges későbbi találkozás lehetőségét, de inkább csak udvariasságból. Nagy az az épület, tele varázstudókkal, nem hiszem, hogy pont rám lesz ott kíváncsi, amikor éppen a mágusjogi területen bontogatná a szárnyait. Sokan félvállról veszik a vizsgaközpontot, pedig szerintem nagyon fontos feladatokat lát el.  Neki meg konkrétan csak megszületnie volt nehéz. Elmosolyodom, nem túl őszintén, hogy így biztos magában, és sínen van az élete, nekem meg vele szemben egy nagy kérdőjel minden, és fogalmam sincs, tetszeni fog-e valójában a pozíció. Lehorgasztom emiatt a fejem, de próbálok nem zavarba jönni, aztán a pincér után lesek, hogy hátha kész van már a rendelésünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sosem fogja megérteni a cukor iránti mélységes rajongását, de ha Médit ez feldobja... Egyébként ilyenkor legalább nyitott és közlékeny; igazából köszönetet mondhatja az édesszájúságának.
- Csak szeretnéd. Ha a testvérem volnál, szétszívatnám az agyad. - Nem, ha a testvére lenne Médi, biztos eljátszotta volna már párszor a párokkal, hogy ássa a gödröt a kertben, mint a viccben, és ha rákérdeznek, kinek ássa, közli, hogy nekik, ha Médihez jöttek.
Most elnézve őket viszont aligha lehetne testvérpárosként értelmezni a kettősüket. Abszolút nem töri magát, hogy "csak barátoknak" tűnjenek, úgy mászik a lány magánszférájába, mint egy szeretetéhes kutya a gazdájára.
- Aha, nem is tudtam, hogy szereted a romos épületeket. Mert akkor kimehetünk Csepelre is. - Ott is él néhány haverja, ne kérdezzük inkább.
Médi enyhe megszédülése túlságosan az orra előtt történik ahhoz, hogy vakot játsszon, így bár nem teszi a hős lovagot, hogy jajj, majd most rögtön elkapja az elaléló nőt, a fél keze ott van pár centire Médi vállától, hogy elkapja, ha dőlne. Végül nincs rá szükség, ő is leereszti a kezét, mintha mi sem történt volna, és ebből a lány aligha vesz észre bármit, ha egyszer végig mögötte állt.
- Honnan tudtad, hogy tinderezek? - Dehogy tinderezik, nincs erre ideje. Ha akar valamit, elmegy inni, sokkal könnyebb ott felszedni valakit, mint az internetes nyomingerekkel szórakozni.
Fél óra múlva és reggelivel a hasukban már igen csak más a gyermek állása, többek között igazi turistákként végigfotóztak fűt-fát és képeket cseréltek, de a legjobb még mindig a part.
- Nézze meg az ember, mekkora a szád. Akkor is ilyen két pár tökű vagy, ha azt mondom, gyere jet skizni? Fogadjunk, hogy nem tudnál utolérni. - Sosem jet skizett, de mi lehet rajta olyan bonyolult?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem, Elsie, nem kapod meg a lakásom akkor sem - zárja le a vitát most már nyomatékosabban, de még mindig nem mogorván. A lánynál nem lehet tudni, mior gondol valamit komolyan, de szerencsére a figyelme könnyen terelhető. Így most is továbbtereli inkább.
Nem nyúl jabb kavics után, hanem a zsebébe teszi a kezeit és szembefordul a lánnyal.
   - Nem az iskoláról, Els. Hanem arról, ami történt. Nem én vagyok az egyedüli, aki aggódik érted, hanem ők is. Mi ez az újabb barátság Aidennel, például? Nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb hatás, vagy az a társaság, amire most szükséged van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokszor hallottam már ezt, így könnyen túllépek rajta. Részben mert tényleg sokszor mondja, hogy nem... aztán meg mégis, részben meg ha nagyon kellene az a lakás, nem hagynám ennyiben.
Ehelyett megmerevedek és még hátrálok is egy nagyon kicsit, mintegy meghúzva a határt közöttünk, mert úgy tűnik, most megint nem egy oldalon állunk. Megesik.
- Ha el akarod terelni a figyelmet a kudarcra ítélt házasodási kísérletedről csak szólj. Megbeszélhetjük. De nem így - az a helyzet, hogy nem félek felvenni a kesztyűt és betámadni, mert Damian is tudja jól, hogy most mibe tenyerelt bele. Ráadásul ha mégse, a tekintetem elárulja, mert egyáltalán nem akarom még egyszer Aiden nevét ezen a helyen hallani.
- Aiden a barátom. És én se tettem megjegyzést a te barátaidra, hanem elfogadtam őket. Ha egyszer is bejöttél volna hozzám, megláttad volna, hogy ő a legjobb dolog, ami ott történhetett velem - soha... egyszer sem fordult elő az, hogy bárki védelmére keltem volna a bátyámmal szembe. Most. Most viszont megteszem, és meglehetősen kimérten. Nem... tényleg nem egy oldalon állunk, és bosszant, mert ő megint melléjük állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát te mondtad - jegyzem meg a szemöldökömet kissé felvonva azon, hogy most éppen legyint, hogy de hát nem is fél a tűtől. Most akkor semmit sem kellene elhinnem, amit mond, mert kiderül, hogy csak viccel? Nem firtatom inkább. Majd foglalok én is időpontot, ha végre eldöntöttem, mit akarok pontosan, és legfeljebb megkérdezem, hogy csatlakozik-e, ha másért nem, hát legalább legyen annak is krónikása, hogyan viselem, hogy átlőjék a nyelvem. Néha kiráz a hideg a gondolattól is, néha meg egészen bátor vagyok eddig még, elméleti síkon persze.
- Olvashatnál valami értelmeset is azért inkább... - piszkálom. Értem én, hogy görgetni könnyű, de azért már tehetség kell ezeket a tényleg agyament dolgokat is megtalálni. Nála ez már holmi hatodik érzéknek tűnik, vagy éppen hetediknek, sose tudom eldönteni. Megosztom aztán vele a nagy hírt, hogy úgy néz ki, lehúzhatok egy tételt a bakancslistámról, mert ha minden jól megy, majd Rudolf helyettese lehetek az Eridon élén az új tanévtől.
- Meglátjuk még azt. Szerintem van az a pont, ahol az ember úgy dönt, hogy túl sok a kérdés - válaszolom kuncogva, mintha ez igazán szórakoztató lenne, bár azért van bennem némi aggály, hogy nem fogom én ezt tudni csinálni, főleg nem úgy, mint a bátyám. Ő igazán magasra rakta a mércét nekem. Ezt azonban megtartom magamnak most, elvégre nem aggodalmaskodni szeretnék, ha már vásárolni vagyunk itt. Az csak elrontaná a hangulatot.
- Nem gondolsz te kicsit keveset magadról? Vagy nem is tudom, javíts ki, ha tévedek, de néha az a benyomásom, mintha meg lennél győződve róla, hogy tőled aztán a kutya se fog akarni semmit - mondom ki végül, amit gondolok, legalább erről. Pedig nem terveztem lelkizni, meg nem is vagyok én ilyen pszichológiában jártas valaki, de mégis erre a megállapításra sikerült jutnom az alatt a pár év alatt, amióta ismerem. Van egy különös, időnként bánatos aurája, és még ha éppen nem is kesereg látványosan, én bevallom, nem feltétlen értem ezt a kisugárzást, hogy miben gyökerezik és honnan indul, bár lehet, hogy csak nem tudok ehhez eleget, de mindenesetre most is úgy kikukkant valahogy a felszín alól ez. Begyűjtök közben néhány darabot is, ami tetszik. Felpróbálom őket mindjárt, mert végtére is igaza van, előfordul néhány ritka alkalom, amikor nem egyentalárban parádézom vagy pizsamában ténfergek otthon.
- Jogos. Van az a néhány alkalom évente, amikor levedlem a talárt - válaszolom nevetve, elvégre van szabadságom is, csak ki kell venni. A karomra hajítom a felsőket, és követem, közben azért a próbafülkét is keresve, de egyelőre nem látom. Nagynak tűnik ez a bolt.
- Jó kérdés, de ha jól mutat a vádlid benne, akkor nem rossz választás - válaszolom neki, közben magamnak is kiszúrva egy farmert, ami történetesen szürke. - Hmm... szólj, ha látsz valami szép szoknyát. Fridának vannak nagyon szép szoknyái, de valahogy sose öltözködtem olyan nőiesen. Nem is tudom, hogy néznék ki vagy még egyáltalán én lennék-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nehogy ezt mondd a húgomnak. Elkezdene kifaggatni a részletekről, kíméld meg a saját életed. - Nárcisz képes és előássa a legnagyobb mocskokat róla. Igazi vérszívó nő, imádja, már amikor normális és nem a majdnem-rokona a célpontja.
- Te honnan isme... Te együtt dolgozol Noellel? - Ez már röhejes, hogy mennyire kell a világnak kicsinek lennie, hogy Naya pont a legidősebb Mérey-gyerekkel kollégáskodjon? Ez az ország undorítóan kicsi, de legalább mindenki ismer mindenkit, és van esély rá, hogy félretéve ezt a kis "ismered-az-új-családom" intermezzót azon gondolkodjon, hova lehetne a legkisebb Saint-Venant kölyköt benyomni. Ezek szerint mégsem a minisztériumba.
- Mondok mást, megkérdezem majd a szüleimet, mit tudnak ajánlani. Mindkettő otthonról dolgozott világéletében. Profik az ilyesmiben. - Még talán ez a legbékésebb megoldás, amit részéről fel tud ajánlani; két mugli szülő, akik közül az egyik marketinges, a másik pedig fordító. A világ két legizgalmasabb munkaköre. Legalább olyan izgalmas, mint gyerekzárat rakni egy kamasz internetforrásaira.
- Az, hogyne, elitista iskola, te is onnan jöttél. - És ezért imádja a jégcsap hercegnőt, mert néha olyannyira fenn hordja az orrát, vagy úgy tűnik, mintha. Naya egyik vonzereje, hogy nem enged át egy bizonyos határon túl, de újra és újra meg lehet próbálni átlépni.
- Jól van, futás, vissza se nézz. - Már hessegeti is el, de azért viszonozza a búcsúzkodást, ám Nayával ellentétben ráér befejezni az ebédjét, végül pedig kulturált emberként elpucolni maga után távozás előtt. Ne érje szó a ház elejét, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valami nincs rendben. Valami új.
A lánytól teljesen idegen heves visszavágásra akaratlanul felvonja a szemöldökét, azonban okosabb annál, hogy reagáljon a saját eljegyzésére vonatkozó támadásra, az arca azonban elárulja a meglepettségét. Ahogy arra sem reagál, hogy a húga hátrébb lép.
   - Igen, én ezt mindet megértem. De Aiden egy olyan helyhez köt, amit te is magad mögött szeretnél hagyni, nem? Én elhiszem, hogy szerinted nagyszerű ember, de nem örülök annak, hogy Charlisle-ben ismerted meg. Mielőtt pedig meggyanúsítasz, nem, sem a kirándulásról, sem pedig róla nem számoltam be apánkéknak, de ők is egyetértenének ezzel. Nem azt mondom, hogy szakíts meg vele minden kapcsolatot - folytatja, nem hagyva, hogy a lány netalán közbeszóljon -, de ha nem, akkor szeretnék én is beszélni vele.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ó hogyne. Damian ért. Damian mindent megért, mert Damian a fene nagy megértéséről híres. Bárkit megkérdezel, azt fogja mondani, a bátyámnál megértőbb embert még nem hordott a világ a hátán. A meglepődését viszont meg tudom érteni. Ha nem lenne a kedvem olyan amilyen, most még komolyan foglalkoznék is a vehemenciámmal, de... majd később.
- Nagylelkű vagy, bátyám - hirtelen köpni-nyelni sem tudok. Az, hogy minden lépésemről tud valamiért, az teljesen rendben van, sőt még örülök is neki. Nem egy példa van arra, mennyire jól jön ez. De az, hogy már a saját baráti köröm felől sem dönthetek, nos...
- És dupla randit tervezel? Te kivel járulsz hozzá? A leendő menyasszonyoddal, vagy a barátoddal? - nem, nem fogom azt mutatni, hogy ez rendben van, nem fogom elnyomni a tényt, hogy Dami határvonalhoz ért, és azt nem igazán kellene átlépni.
- Volt alkalmad rá. Beszélhettél volna vele, de te megint csak... te voltál - mert bizony azt sem felejtettem el, hogy viselkedett akkor, és szépen a fejéhez is vágom, csak mert tudom, hogy fordított esetben én sem kapnék mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Összeszorítja a száját, ám ennél többen nem manifesztálódik a kezdődő irritáltsága. Ugyanis Elsie már csak ilyen - és pont ezek miatt a szavak miatt biztos benne, hogy a lehető legjobb - ha nem az egyetlen - döntést hozza újra és újra azzal, hogy rövid pórázon tartják a lányt. Nem csak ő, hanem a családjuk, azonban tisztában vannak vele, hogy a húga tőle viseli el a legjobban mint a megdorgálást, mint pedig a szabályok állítását.
   -  Én voltam - ismétli meg nyomatékosan a lány szavait felvont szemöldökkel. - És ki volt az, aki egyáltalán elment veled oda? Rendben, ha így akarsz beszélgetni, Els, akkor legyen így. Nem vagyok ellened, hanem azt szeretném, hogy boldog legyél. Azt pedig nehézkes, ha időközben mondjuk, nem is tudom - egy kavicsot rúg lendületesen a tóba - meghalsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kényelmetlen az egész, és bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt.  Oda sem kell néznie, érzi magán az aranyfürj patrónus - és azon keresztül Evangeline tekintetét. Nem segít az egész kínosságán, hogy a szüleik tényleg bent ülnek a másik helyiségben.
Damian megszólal és elmormol egy végül is tisztességesen kifejtett bocsánatkérést. Mint általában, Charonban most sem merül fel a gondolat, hogy a bocsánatkérés igazságtartalmát és mélységét latolgassa. Az ő szájából elhangzó bocsánatok ritkán igazán őszinték - meg többnyire nem is hangoznak el. A szociális körökben, amelyekben felnőtt, a "bocsánat" inkább egy verbális manőver, stratégia, mintsem valódi mélységgel bíró, őszinte gesztus. Már önmagában egyfajta megalázkodásként tekint arra, hogy valaki bocsánatot kér, mert azt jelenti, hogy egy adott szituációban (Charon olvasatában legalábbis) az az illető áll vesztésre, akinek előbb kell meghajtania a fejét.
Szóval ha úgy igazán invesztált lenne ebben a veszekedésben meg a Damiannal való viszonyában, ezt most egyfajta győzelemként élné meg, mögöttes tartalomra való tekintet nélkül. Egyébként sem jó az emberek olvasásában, minek erőltette. Nem lehet mindenki mindenttudó pszichiáter és lélekbúvár már fiatalon, ugye.

Nem válaszol azonnal, mert.. nem tudja hirtelen, mit mondjon erre. Merthogy az előző veszekedésük után nem számított erre a verbális megalázkodásra. Azt hitte, hogy Damian is kitartóan kötni fogja az ebet a karóhoz. Kényelmesebb lett volna, mert így illene neki is.. engedményeket tenni. Illene, de fizikai tüneteket produkál (megfordul a gyomra a kelletlenségtől), mennyire nehezére esik a "bocsánat" kimondása.
Kínos csend áll be kettejük között, és a lány nem olyan összeszedett nagyasszony, hogy ezt a szünetet akár kávézással töltse ki. Csak... ül. Ülnek.
- Én is bocsánatot kérek, amiért azonnal vádaskodni kezdtem ... - és itt kéne abbahagynia, ha nem egy tizennyolc éves lány lenne, önérzettel.
- ... de az ajtóért nem kérek bocsánatot, mert semmikor máskor sem fogom hagyni, hogy bezárjanak valahova. - Nem, az ajtóért nem kér bocsánatot, mert szerinte nagyon is jogos volt arra a reakciója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha olyan viszonyban, nem is... ha beszélő viszonyban lennének, akkor most rámutathatnának a szituáció humorosságára azzal, hogy valójában egyetértenek abban, amit a bocsánatkérésről gondolnak. Damian számára a gesztus csak kellemetlen, ám kötelező töltelék. Sosem gondolta komolyan, valójában pedig nem is igazán érti, hogy az emberek mit értenek az alatt, amikor bocsánatért esedeznek. De tudja, hogy muszáj megtennie. Ha pedig érzelmileg eltávolítja magát a saját szavaitól, annyira talán nem is nehéz.
Általában.
De nem most.
Charon hosszúnak tűnő hallgatás után nyitja válaszra a száját és egy hozzá hasonló frázissal felel. Ő a mondat legelején néz csak a lányra, a második felénél azonban már ismét a vizében felfelé törekvő buborékokat figyeli.
   -  Nem, teljesen jogos. Igazából csak nem akartam, hogy elmenj, hátha meg tudjuk beszélni a dolgot. Hiba volt.
Zavartan megdörzsöli a tarkóját. Nem, különben nem tartja hibának azt, hogy Charonra zárta az ajtót, legfeljebb azt, hogy nem vette el a pálcáját tőle. De nem kell félteni, levonta a következtetéseit.
Technikailag most megtehetné, hogy feláll innen, hiszen mindketten megtették, amit a haza megkövetelt. Ugyan nem tudhatja, Charont az apja milyen paranccsal ültette le ehhez az asztalhoz, de sejti, hogy ugyanabból az okból, mint őt. Ebből kifolyólag így hátra is húzza a székét, elnéz a kijárat felé, és... meggondolja magát.
   -  Beszéltem mindenkivel, akivel kellett. Adéllal is. Vele is. Tisztáztam a dolgokat és senki sem fog beszélni. Ellenben nekünk kellene, többször, mint ahányszor az anyánk rákényszerít. Mert ez így anélkül nem fog működni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felvonja a szemöldökét erre a magyarázatra. Szóval ilyenkor az a megoldás, hogy rázárják az ajtót - mondjuk ha egészen őszinte akar lenni, egyszerű kérésre sem hallgatott volna. És annyi józan ész még benne is van, hogy ne hozakodjon elő az "egyszerűen meg kellett volna kérni" kijelentéssel. Az ő világában, mivel ő távozni akart, az egyetlen kimenetele a helyzetnek az volt, hogy távozik.
- Igen, az volt. - Ezzel zárja le a témát magában is, kár erre több szót pazarolni. Különben sem ez volt az egyetlen problematikus pontja annak a veszekedésnek.
Végre felenged annyira, hogy ismét a csészéért nyúljon. Mostmár nem annyira feszült, hogy összeroppantsa a kezében, főleg a megerősítést hallva abban, hogy Damian végül kezdett valamit a helyzettel.
- Rendben, ha ez valóban biztosítva lett, akkor nincs kifogásom. - Mert tényleg nincs. Az egyetlen, ami fontos számára ebben a kifejezett szituációban, hogy ne kerüljön kínos helyzetbe itt az új közösségben emiatt. Hogy a saját viselkedése esetleg abba sodorja majd? Legyen, azért felelősséget tud vállalni. De tudni, hogy mások miatt történik ugyanez.. egész más.
"Mert ez így anélkül nem fog működni." Az első gondolata erre, hogy miért, kell, hogy működjön? Nem is egészen érti, hogy Damiannak miért jó ez az egész, miért ragaszkodik ennyire a házasság gondolatához vele. Nyilvánvaló, hogy nem kedvelik egymást. Igen, ahogy azt a fiú a fejéhez vágta, van egy hangsúlyos üzleti oldala az egésznek, de nem mintha a Yaxley-k lennének az egyetlen varázstárgy kereskedők, és a Flaviuk az egyetlen bányatulajdonosok. Nem mintha nem lenne mindkét félnek más opciója. Ordított vele, rivallót küldött neki, kitörte az ajtaját, és Damian még mindig lehetőségekről beszél. Meg arról, hogyan működhetne ez.
Egyszerűen nem érti. Nem tudja hová tenni ezt a számára megmagyarázhatatlan ragaszkodást - és nincsenek illúziói, tudja ő is, hogy ez nem neki szól. Ha nem tudta volna, a "pondró" megnevezés elég árulkodó. De még ha üzleti súlya is van az egésznek, az emberek nem ragaszkodnak ennyire valamihez, ami nyilvánvalóan diszfunkcionális. Charon is azt hitte, hogy elég pár kitörés, elég csak.. well. Saját magának lenni, és a Flaviu oldal hamar bedobja a törölközőt. Elgondolkodva nézi az asztal fölött a másikat, vajon mit mondhatna erre.
A fenébe is, kár ezen törnie a fejét, amikor akár rá is kérdezhet.
- Miért ragaszkodsz ehhez az egészhez ennyire? De tényleg. És ne az üzlettel gyere, mert mindketten tudjuk, hogy senki sem tart pálcát senki fejéhez a szüleink közt. Szóval mi ez egész? Mi van neked ebben az egészben benne, hogy megérje az ajtót, a hajcihőt, a bocsánatkérést a pondrótól meg ezt az erőltetett menetet.
Tényleg nem érti, és ezen a ponton eljutott oda is, hogy nem tud több teóriát felállítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tehát részéről lezártnak tekinti a Kamillával folytatott, kérészéletű viszonyának botrányát. Mivel úgy fest, a lány végérvényesen megszakította vele a kapcsolatot, így szíve szerint nem is pazarolna több szót a történtekre. Valójában szerencsés, hogy ennyire hamar kiderült, aminek ki kellett, mert később ezerszer kínosabb szituációba sodorhatta magát - mondja ezt úgy, hogy nem tudja, Charon apja mit és mennyit hallott, és milyen lesz a közhangulat akkor, amikor legközelebb beszélnie kell vele.
Charon folytatja. És most először... mi több, talán az ismeretségük alatt legelőször feltesz egy kérdést, ami már-már úgy tűnik, túlmutat a semlegesen udvarias érdeklődésen.
Ha Charon számára felfoghatatlan az ő előző kijelentése, ő ugyanezt érzi a kérdést hallatán. A töprengően semleges arckifekezés mögül csodálkozás bukkan elő, ahogy kutya módjára oldalra billenti a fejét. Nem érti. Tényleg nem érti. Hiszen annyira egyértelmű, ugyanis...
   -  Mert téged választottak, ami azt jelenti, hogy szerintük tökéletes vagy nekem.
Ők - névtelen és arctalan részei a Rendszernek. Damian szereti a Renszert. Mert a Rendszer nem téved, pontosan tudja, hogy mit csinál és ha Charont gondos kezek kiválasztották arra, hogy a felesége legyen, akkor neki nincs oka felülbírálni ezt.  
   -  Másrészt pedig - folytatja felrázva magát az értetlen elgondolkodásból -, szerintem nem vagy borzalmas ember. Csak igyekszel úgy tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Így is azt teszed, Tóth Krisztián. Médit valahogy mégsem zavarja ez annyira, hogy ne vágjon bele a férfival mindenbe, amit csak a fejébe vesz. Hog ebből mi lesz, az majd idővel kiderül, az viszont biztos, hogy elég jó barátokká válhatnak, ha ez így megy tovább.
- Vicces vagy - forgatja a szemét, amiért Eddie gúnyolódik. Csepelen köszöni szépen, de a hercegnő segge nem turistáskodna. Hallani is elég arról, milyen nyílt állatkert van arra. Brrr. Krisztián esze egyébként is a helyén van, csak akkor hinné el Médi vonzalmát az épületekhez, ha hülye lenne. Na de ami a kettejük közti vonzalmat illeti...
- Biztosra veszem - miért? Mert a hozzá hasonló szoknyapecér férfiak leggyorsabb dugópajti kereső társa a tinder, ha mást nem, unaloműzésre szinte mind használja. Ezt onnan tudja, hogy bizony ő is volt regisztrálva, míg Damiennel nem kezdtek tényleg közeledni egymáshoz.
A parton ő már lelkesen pakolja elő a hátizsákjába gyömöszölt törölközőt és bikinit, miközben tovább táncol Eddie idegein.
- Ne terelj - felnevet a fejét csóválva. - Sosem próbáltam, de nem terveztem ma meghalni. A partról nézlek inkább - férfiasan...de legalábbis az említett tökkel bevallja, semmiféle vízisportot nem próbált még az úszáson kívül.
- Segítesz? Fogd ezt meg nekem és nem muszáj lesni. - A törölközőt Eddie kezébe nyomja, majd ha megtartotta körülötte, vetkőzni kezd. Túlságosan mugli a környék a bűbájokhoz, öltözőt pedig még véletlenül sem telepítettek a közelben. Nem kell sok idő hozzá, két-három perc elteltével már a hófehér bőre villog a választott bikiniben.
Hófehér bőre a következő két hétben egészen kellemes, életteli színt vesz fel. Hazatérésükre már le sem tagadhatná, munka helyett nyaralni volt - és még jól is érezte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valami érdemleges válaszra számít, valamire, amiből tud dolgozni, de Damian érvelése annyira merev és megfoghatatlanul távoli neki, hogy olyan érzés, mintha falba ütközne. És Charon nem szeret falakba ütközni.
- Szerintük. Miért, te közeli viszonyban vagy ezzel az Andrássyval? - Valahogy így hívják a nőt, aki a leendő eljegyzésüket instruálta. És annyira biztosan tud, hogy ő személy szerint még csak soha nem is találkozott vele. Mi alapján mondja meg valaki, hogy ki kinek tökéletes? A szülei elmondása alapján? A szülei egy csomó mindent nem tudnak róla meg az életéről! Abban is biztos, hogy Damian sem olyan nyitott könyv, szimplán azért, mert lehetetlen valakiről mindent tudni, ami alapján kijelenthető, hogy "tökéletesek lesztek egymásnak". Még ha valami varázstárggyal, ereklyével állapítanának meg kompatibilitást. De még az sem.
Csak egy rakás unatkozó öreg nő, kerítőt játszik, mert azt képzeli, hogy még mindig a 18. században vannak.
Próbálja nem felkapni a vizet, mert tényleg szeretné kideríteni, hogy mégis mi a fene folyik az asztal másik oldalán ilyenkor. Az utolsó mondatra gyanakvón-hitetlenül összehúzza a szemeit, mert ez a mondat túl szépen cseng ahhoz, hogy őszinte vagy igaz legyen. Meggyőződése, hogy nagyon is borzalmas ember mások szemében, csak azért, mert más ideákat követ mint a mai mugliknak smúzoló hópihe társadalom. És azért, mert nem marad csendben és nem tűr el semmit szolgamód, amit rá akarnak erőltetni. Mert felemeli a hangját vagy mert pálcát ránt, hogy elérje az igazát. Ez mind olyan, ami miatt kapott már elmarasztaló szavakat, de soha nem sértődött meg ezeken igazán, mert érti, honnan jönnek ezek - és egyszerre pont ezért büszkén is hordozza ezt a stigmát. Mondván, hogy "ha a büszkeség és tettrekészség borzalmas emberré tesz, akkor szívesen lesz borzalmas ember".
- Ne legyenek félreértéseid, tényleg borzalmas ember vagyok sokak szemében. És okkal. Szóval ha ez a tévképzet is valamiféle pro-érv, akkor lehúzhatod a listáról.
Nem szomorú, ahogy mondja, nem is kifejezetten vidám - mivel nem jó színész, nyilvánvalóan visszhangzik a szavaiból némi tanácstalanság. Nem rossz érzés azért ilyesmit hallani, de ezt a benyomást igyekszik beárnyékolni némi gyanakvással. Azért na! Egyetlen szép szótól nem fog megenyhülni, főleg, mivel nem is igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem rémlik. Azt biztosan említetted, hogy van egy repülő kaméleonod, de a nevét most hallom először. Azért Kamcsi, mert ő egy kaméleon? Egyszer meg kell mutatnod most már, sosem láttam még repülő kaméleont, csak ilyen kis színváltós rendeset - lelkesedik. Valahogy eddig még sosem beszélgettek ennyire lazán ők ketten, ami tulajdonképpen talán nem is annyira meglepő bizonyos szempontból, hiszen mindig valaki más társaságában sikerült eddig összefutniuk emlékei szerint. Néhány kurta összefutástól eltekintve ez az első alkalom, hogy egyikük sem rohan, vagy éppen nem foglalja le valaki más a figyelmét, és az igazat megvallva nem is bánja, hogy így összefutottak. Miket meg nem tud így a srácról. Ezért sem siet vissza az egyetemre. Még az is átfut az agyán, hogy talán kiadja azt az egy kereskedelmi jog előadást, hiszen abba mégsem hal bele senki.
- Ez egészen racionálisnak hangzik - állapítja meg a rossz tapasztalatokra épülő előítéletekről, hiszen valóban van létjogosultságuk is. Megóvják az embert néhány újabb kellemetlen élménytől legalább.
- Áh, a divat csak hobbi, a jog viszont hivatás - válaszolja egy legyintéssel. A modellkedést viszont meg sem fontolta valahogy eddig, így most megjegyzi magának a gondolatot legalább. Talán még meg is fontolhatná. - Azt nem tudom, igazság szerint eddig egészen lekötöttek a tanulmányaim, előbb a Herzberg, aztán a Bagolykő, bár az annyira talán mégsem, ezért is kezdtem el az egyetemet még közben - vallja be végül mutatóujjával megdörzsölve közben a nyakát közvetlenül a füle alatt. Mintha egy egészen kicsit zavarban lenne ettől a témától, hogy nem igazán tudja, mit is mondjon. Hamar elmúlik azonban az érzés szerencsére, és máris ura a helyzetek ismét, részletezve, hogyan is néz ki éppen az egyetemen a jogi képzés, és hol tart benne. Bólint arra, hogy jó bonyolult a dolog, bár nem teljesen gondolja így, csak úgy véli, hogy Benitől, mint kívülállótól ez esetben érhető, hogy így látja.
- Jelenleg is részt vehetek néhány ügyben, szóval nem igazán tartok tőle, hogy a kávét kellene majd megvennem a többieknek, ha valahol elhelyezkedem, vagy legalábbis nem túl sokáig - feleli aztán, még mindig a jégkockákat zörgetve közben, ahogy a szívószállal kavargatja őket két korty között. Igaz, azt nem hangoztatja, hogy Alexnél is megemlítette mellékesen, hogy khm, gondolja át, mennyire szeretné szívatni, mert mégiscsak az apja írja alá a költségvetési terveket negyedévente, nem akarná a helyében összeakasztani vele a bajszát. Nem ennyire nyíltan jelentette ki ugyan, de a célzás is megtette a hatását, a megfelelő szülő emlegetése a megfelelő helyen nyitott már meg kapukat előtte.
- Pedig olyannak tűnsz, akit úgy el tudnék képzelni, ahogy ezeket elemzi és feljegyzéseket készít az alagsorban - jegyzi meg, a Rejtélyügyi Főosztályra utalva, amely a Minisztérium alagsorában kapott helyett.
- Ha már így kérdezed, például az interkontinentális utazás lehetőségeire. Ha jól emlékszem, az eléggé nehézkes, inkább elméleti, mint gyakorlati lehetőség jelenleg, vagy változott volna, mióta jogosítványt szereztem? New Yorkba mindenesetre zsupszkulccsal utaztam például, de még a omáékhoz is csak kandallón át, pedig ők Németországban élnek - meséli, hátradőlve közben a széken, lassan iszogatva a limonádét, már csak alkalmanként kavarva egyet-egyet a jégkockákon.
- Sok szerencsét hozzá - mondja egy mosollyal. Tulajdonképpen nem is lenne rossz néha összefutni, elvégre ő is ott tervez majd véglegesen is elhelyezkedni. - Melyik részleg is ez egyébként pontosan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem, nem találkoztam vele soha.
Amellett, hogy a mondatot gondolkodás nélkül és teljesen őszinte egyszerűséggel mondja ki, a legutolsó szónál egy cseppet mintha megtorpanna. Mert egyébként... egyébként tényleg csak hallott Andrássyról, aki láthatatlan kézként részese az életének, ő pedig egész egyszerűen mindössze elfogadta a tévedhetetlenségét. De ez nem csak Andrássyról szól, hessegeti el mentálisan a hirtelen támadt kognitív kételyt, hanem arról a tapasztalatról, ami mögötte áll. Az apja, az anyja, a nagyanyja, a nagyapja és az összes nála több élettapasztalattal rendelkező rokon véleménye összecseng a kérdésben és egyetértenek azzal, hogy ez a házasság márpedig remek ötlet. Pont ő bírálja ezt felül? Olyan nevetséges baromságok miatt, mint hogy a hideg rázza a gondolattól, hogy négyszemközt maradjon Charonnal?
   -  Ühümm. Szerencse, hogy azok a sokak nincsenek itt és nem nekik kell elvenniük.
Ez elsőre már majdnem romantikus vallomásnak is tűnhet. Már majdnem. Azonban...
   -  De egyáltalán nem ismerlek és te sem engem. Igazad van abban, hogy senki sem tart pálcát a fejemhez és a tiédhez sem és tudod mit? Lehet, hogy nem vagyunk kompatibilisek és az is lehet, tényleg lehet, hogy borzalmas ember vagy. De ezt szeretném én eldönteni, azt pedig nehéz úgy, hogy nem állsz velem szóba. Apropó. Szerintem nem tudom a számod se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Nekem sem kell."  Ez az első gondolata, mert tényleg, Damian is bármikor mondhatna nemet az eljegyzésre. Charon minden okot megadott rá, már igazából a legelső találkozásukkor, mikor kiterítette az asztalra a viszonyát Sebastiannal.
A fiú szavai nyomán az a benyomása, hogy ha kiderül, hogy borzalmas és nem kompatibilisek, akkor felbontja az eljegyzést, pontosabban beleegyezik ő is abba, amit Charon már maga is kezdeményezett a szüleinél.
- Rendben. Négy, a szerencseszámom, de nem egészen értem, ez hogy jön most ide.
Mármint egyébként tudja, hogy mi az a telefon, annyira azért nem él kő alatt, és különben is, tudnia kell arról, mit kell utálnia. Szóval annak ellenére, hogy nem él mugli ketyerékkel, így a 21. század derekán felismeri mi micsoda - és mit kell elkerülnie büszkeségből.
Azonban nem ismeri a telefonhoz tartozó "szlenget", hogy önmagában a "számod" erre vonatkozik, szimplán, mert ő a barátaival sosem használt ilyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kezét az időközben képernyővel lefelé az asztalra tett mobiljára teszi, hogy a terve szerint majd odacsúsztassa a lánynak, aki bepötyögi a számát és ezzel le is tudják a tranzakciót, ekkor azonban Charon válaszol. Ez a válasz pedig kérlelhetetlenül kisikatja a gondolatait, annyira, hogy a csodálkozás annak a teljes, palástolatlan formájában kiül az arcára.
   -  Mi?
Ez az első, ami elhagyja a száját és kevésen múlott, hogy ne legyen belőle "mi van?". Pislog egyet. Majd még egyet.
   -  Telefonszámod. Mondd, hogy van telefonod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nagyon nem akartam lesokkolni Jácintot, mert annyira azért még nem ismertük egymást, és nem tudtam, hogy mennyire előítéletes. Valamiért mégis úgy gondoltam, hogy benne megbízhatok, hisz annyira kedves személynek tűnt, kizártnak tartottam, hogy éppen ő legyen az, aki majd pletykálna tovább. El is meséltem neki végül a történteket nagyvonalakban, néhány részletet kihagyva, hogy azért Kozákot se tüntessem fel rossz színben, aztán halk sóhajjal nyúltam az italomért. Láttam Jácinton, hogy még emészt - szó szerint - intettem is, hogy csak nyugodtan, nyelje le azt a falatot, nem kívánom, hogy azon nyomban reagáljon. Addig is, ittam a vízből, amiből most hiányzott a citromkarika.  
- Legyen igazad, majd finoman rákérdezek Helgánál. Köszi, hogy meghallgattál, jól esett ezt így elmondani valakinek - mosolyogtam rá hálásan, a tanácsai is hasznosnak tűntek, s mivel jóval tapasztaltabb volt nálam, így bólintottam is. Biztosan meg fogom fogadni, előrébb jár, és csak jobban tudja, hogy mi hogyan is működik. Igaza van, nem kellene ennyire túlterhelnem magam, fölösleges. - Durva éved lehetett akkor - szívesen kérdeztem volna még, de neki a beosztásából adódóan is több dolga volt, mint nekem, így nem lepett meg az, hogy az étkezés befejeztével távoznia kellett. Legalábbis csak reméltem, hogy csupán ez az oka ennek, és nem az, hogy unta a társaságom. - Jól van, megértem, menj csak! És köszönöm! Legyen szép napod Jácint - intettem még utána, de addigra már elfordult. Kár, hogy nem maradt több ideje, de ilyen egy elfoglalt orvos, néhány év múlva talán én is hasonló cipőben fogok járni. Ezen gondolkodva, sóhajtva szedtem össze a tálcámra a maradékot, majd elindultam, hogy mindent visszategyek a helyére, aztán folytassam a napom, ami rémes lesz, főleg, ha konzultálnom kell majd Kozákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nekifeszülni a testvéremnek, nos... nem egyedi eset. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jól is érzem magam tőle, de valahogy muszáj lekommunikálnom, mikor valami már sok, az nekem pedig csak így megy. Mégis figyelek arra, hogy ne bántsam meg. Mert mondok neki nem túl szép dolgokat, tudom, hogy bárki hallaná ezt, sápítozna, de tudom azt is, hogy Damiról ez lepereg. Nem tartja ugyanis egyiket se fontosnak, szerintem.
- Nem akarok így beszélgetni. De azt sem akarom, hogy Aiden neve még egyszer elhangozzon ezen a helyen. Ő már az életem része, és fontos nekem, és megvédem még tőled is, ha kell - ahogy látom rajta feszültség jeleit, úgy veszek visszább én is vehemenciámból. Nem azért, mert tartanék attól, hogy visszavág és az jobban fájna, egyszerűen csak nem akarom, hogy még miattam is bosszankodjon.
- Boldog... Dami ne vicceljünk. Egyetlen, csak egyetlen emberre mutass ebben a családban, aki boldog - még a fejemet is hátravetem, ahogy járkálni kezdek. Kezeimmel is tellegetek, mert igen, tök jó lenne, ha így működne, csak ebben a családban nem így működik.
- Én is azt szeretném, hogy te boldog legyél - csak túl sokat nem érek vele, ha ő maga viszont mindent megtesz annak ellenkezőjéért.
Aztán pedig lefagyok. Szinte pislogás nélkül meredek rá, amiért ezt felhozta. Nem szokta. Nem szokták. Idegesítően kínosan ügyelnek arra, hogy ez még csak fel se vetődjön. Felsóhajtok, és közelebb megyek hozzá. Tenyerem, ha engedi óvatosan helyezem az arcára, csak hogy tényleg a szemébe tudjam mondani.
- Jól vagyok. És nem tervezek, oké? - ahhoz képest, hogy nemrég még szinte kiabáltam, meglehetősen halkan, és lágyan jönnek ki a szavak a számon. Én tényleg csak meg akarom nyugtatni, ugyanis tényleg nincs a terveim között, hogy megpróbálom még egyszer.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annyira régen voltak már ketten szórakozni, hogy a koncertre nem is volt kérdés, hívnak-e plusz embert. Otthon még szólt az anyjának, hogy indulnak a májusfesztre Belgiumba, majd hopp-hálózaton keresztül érkeztek úgy egy órája a helyszínre.
- Kár, hogy nem kempingezünk, ezek az emberek szimpatikusak voltak - Boglárka nagyon lelkes, jó a kedve, meleg is van, becsekkolást követően pedig tíz percen belül izgalmas beszélgetésbe keveredtek egy csapat roxforti diákkal.
- Mondd, hogy bevállalod a csillámfestést az arcodra - boci szemeket meresztve fordul teljesen Dominik felé. A kisebb sátrakban nem csak sminkeltetni lehet, van itt minden. - Nekem kellene valami...mondjuk pink vagy neonzöld. Kombinálva a kettő? Ah alig várom a koncertet, előtte mit nézzünk meg? Éhes vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amennyi galleonom lenne, ahányszor arra kértek már, hogy mutassam be nekik a repülő kaméleonomat, akkor most biztosan nem a kastélyban lennék gyakorlótanár. Hálás vagyok az akkori Levita vezetőségnek, hogy a felejthetetlen halloweeni kalandunkat követően megajándékoztak egy állattal. Szerettem volna egyet a suliba, amilyen magányos voltam akkoriban. Kamcsi üde színfoltja lett mindennapjaimnak. Segítségével a kelleténél nagyobb figyelem irányult rám. Sokakat érdekelni kezdtem, vagyis inkább a repülő jószág a vállamon, akit időnként kivittem a körleten kívülre is, hogy a szárnyait jó kondiban tartsam. Szegény, nem tudom, mennyi ideig él pontosan, de úgy hallottam, hogy normál társaikhoz képest tovább bírják. Rengeteg élményem fűződik hozzá. Rosszból csak annyi, amikor Theon nem engedett felszállni a vonatra, és vele akart zsarolni. A mai napig a fülembe égett a kétségbeesett rikkantása, amit a ketrecében rázkódva hallatott. Szóval érdekes lettem, de leginkább miatta, s ezt elfogadtam. Bercinek mondhatnám, hogy már a könyökömön jön ki az ő mutogatása, és ő lenne az ezerötszázkilencvenharmadik személy, akinek ugyanazokat a sablonokat el kell hadarnom róla, de mégsem idegesít a kérése. Sőt, elképzelem, hogy milyen jól mutatnának ketten. Kamcsi a vállán ülne, és onnan néznének mindketten vissza rám...
- Aha. Nem túl kreatív név, igaz? De illik rá - mosolyodom el félénken. - Ő is színváltós, csak még repülni is tud. Rendben, majd megmutatom. Talán lehozhatom a faluba valamikor, ha tényleg érdekel - ajánlom fel a lehetőséget. Ritkán viszem annyira messzire a kastélybeli lakrészemtől, de kivételt tehetek.
- Tényleg? - lepődöm meg azon, amit mond. Bal szemöldököm felemelkedik, és kissé oldalra döntöm a fejemet. - Pedig azt hittem volna, hogy a családi kényszer miatt tanulsz jogot. De az jó, ha tényleg érdekel - persze lehet, hogy a hivatástudatot pont a származása erősítette meg benne. Ha valami nagy családból származnék, én is azt érezném, hogy vinnem kell valamire. Nem lehet egyszerű. Méditől hallottam fél füllel, hogy több helyen tanult, de csak most jut eszembe, ahogy megemlíti a Herzberget. Ismét el kell tehát csodálkozzak. De legalább valamennyire összerakom fejben azokat az információmorzsákat, amiket innen-onnan hallottam róla, aztán egy sóhajtással elképzelem, hogy még mennyi minden titka lehet.
- Ez tök jól hangzik. Remélem, hogy minden jól alakul majd - bólintok egyet, aztán beleszívok a szívószálba, és másfél ujjnyival lejjebb viszem a folyadékszintet a limonádéspohárban, amit egy hangos nyeléssel zárok le. - Hát, ha ez is lenne a helyzet, pontosan tudod, hogy nem lenne szabad elmondanom - legyintek elpirulva, amiért úgy érzem, okosnak gondol. És hát, ha ismer, tudja, hogy az vagyok. Most adott egy tippet a későbbi elhelyezkedésre. A varázslatelmélet eleve hasznos végzettség a Rejtélyügyihez, de gondolom több kell annál, hogy oda menjek. Jut eszembe... Igen, ezt meg is említem neki.
- Gondolom, hogy a tehetségen kívül a protekció sem árt, ha ott akarnék dolgozni. Az meg nekem ugye nincs - vonok vállat, majd Bercire nézek, és pislogok egy nagyot. Fú, ilyet még sose csináltam, de kíváncsi lennék, mit reagál... Persze mondhatja, hogy oda csak a tudás kell, viszont azt kötve hiszem. Hallottam arról a helyről sokat, és nem hiszem, hogy lenne esélyem. Mindenesetre nagyon érdekel. Menő lenne, és gondolom jól fizet. Akár más varázslatokat is vizsgálhatnék.
- Aha, értem. Nos... - megköszörülöm a torkom, és feljebb ülve kihúzom magam ültömben, mielőtt nagyon tudományosan belemennék a válaszadásba, akárcsak egy vizsgabiztossal beszélgetnék. - Az interkontinentális utazás talán egy kicsit pontatlan megnevezés erre, hiszen Európából Afrikába, vagy a Közel-Keletre mint az ázsiai kontinensre, tulajdonképpen lehetséges megfelelő adottságokkal hoppanálni. A gond itt továbbra is a távolsággal van, ami jól sejted, hogy Amerika és Európa között kellően nagy ahhoz, hogy gyakorlatilag lehetetlen legyen egy köztes állomás beiktatása nélkül. A lényeg a koncentráción és a gyakorlottságon múlik. Minél többször hoppanál valaki, annál jobban hozzászokik a szervezete, természetesen a megfelelő felkészítés mellett. De ez valóban egy nehéz téma - s amint ezt kimondom, kihozzák a rendelésünket, így jó étvágyat kívánva végre nekiláthatok a levesem kanalazásának. A pincér pedig biztosan nagyot néz, ha elcsípett néhány mondatfoszlányt. Megköszönöm egy bólintással a jókívánságát, majd felelek a kérdésére. - A hoppanálási vizsgaközpont? Nyilvánvalóan a Közlekedésügyi Főosztályon van. Hol máshol lenne? - kacsintok rá.