37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda - összes hozzászólása (628 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 20 21 » Le
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 21. 20:14 Ugrás a poszthoz

Z I N A
P u l c s i


Mint egy élő karácsonyfára, úgy vannak a táskáim rám pakolva, és eltakarják a szép szörny egyetemes pulcsimat. A hegedűm nagyon le akar csúszni, de valahogy visszarázom az eredeti helyzetébe. Egyre közeledek a szoba felé, és egyre jobban izgulok. Milyen lesz a szobatársam? Olyan mint én? Nem, az lehetetlen, nincs két egyforma ember. Bváh milyen lenne már? Engem még a gondolattól is kiráz a hideg, bár lehet hogy másnak pedig minden álma hogy legyen egy vele egyforma ember. Vagy az összes ember legyen egyforma, fujfujfuj gondolat távozz!
Az ajtó előtt a hatás kedvéért - pedig senki se lát, mi ez, egy film? - nyelek egy hatalmasat, majd benyitok. Ja igen, kopogni nem, megint elfelejtettem. A szobában egy másik lány, körülbelül velem egykorú van. Akkor ha jó helyre jöttem, ami biztos, akkor ő lesz a szobatársam, de jó! Most lehet nekem kellene megszólalni. Kicsit gondolkodok mit is mondhatnék, de a legegyszerűbb bemutatkozási forma jut eszembe.
- Öhm... - kezdem, mert megint elbizonytalanodok. Ez nem lesz túl sablonos? Na jó, Lisa ne égesd magad, gyerünk! - D-Daliah Elisabeth Payne va-vagyok, ha minden igaz az új szobatársad. - kicsit dadogok, amit nem szoktam. Leteszek pár táskát, mert már azt érzem hogy megszakadok. A hegedűm megint csúszik, és azt is leoperálom magamról, majd óvatosan leteszem a földre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. február 24. 18:59 Ugrás a poszthoz

Dalilah
Hálószobák


Még cseppet sem érzi késznek magát a találkozásra, amikor az ajtó mintegy kárörvendő nyikorgással kitárul, könyörtelenül visszarántva ezzel Zinát a valóságba. Mint akiben egy rugót húznak meg áll fel hirtelen, és tesz egy tétovácska lépést az ajtóban álló felé. Gyorsan végigfutnak a szemei a lányon, majd egy kis szusszantás után közelebb lép, és kinyújtja felé a kezét.
- Segítsek megfogni valamit? - hangja halk, de biztos. Arra számított, hogy remegősek lesznek a szavai, ezért kicsit meg is nyugszik, hogy az első benyomás talán nem is sikerült olyan rosszul mint várta. Az udvarról beszűrődő gyerekzsivaj nem nyomja el őt, mégse töri meg zavaróan a szoba csendjét. Ha a másik engedi, közelebb lép hozzá, és óvatosan segít leemelni a táskákat a nyakából-kezéből.
Amikor már egyikükön se lóg semmi ami nem odavaló, Zina észbekapva emeli egy intésre a jobb kezét.
- Szia! Antal Zina vagyok, harmadikos. - A suta kis intés után az egyszerű fekete cicanadrágjába törli a tenyereit, és egy picit hátrébb lép, hogy véletlenül se lehessen a másik személyes terében.
Újra végigpillant a másikon, akit immár nem takarnak el a táskák, így rögtön kiszúrja a logót is a pulcsiján. Szemében megcsillan a régi, gondtalan Zina, aki egymás után falta a mesekönyveket és rajzfilmsorozatokat, csak hogy utána ő maga is megpróbálja leutánozni amiket elképzelt vagy látott. Az arca ellágyul kicsit, ahogy pár pillanatra a múlt emlékei közt találja magát.
Azután amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnik is el az arcáról a napsütés, és már csak egy halvány mosolykezdemény jelzi a szája sarkában, hogy pár pillanattal ezelőtt egy teljesen másik helyen járt.
- Tetszik a pulcsid - hallja kicsúszni a száján a gondolatit, mire kicsit zavartan fordul el, és mutat körbe. - Ha itt leszel, akkor... Nyugodtan válassz magadnak főhad... Mármint ágyat.
Azt nem teszi hozzá melyik az ő része - elég egyértelmű, hogy csak az telepakolva.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. február 26. 07:15 Ugrás a poszthoz

Hannah


Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, hiszen mindig olyan vidám zsivaj fogad itt, mégis, mikor meglátnak, mind illemtudóan köszönnek. Imádom őket, lelkesek, őszinték, nyitottak a világra. Imádom őket, mert ártatlanok. Éppen ezért is fáj most ide jönnöm, szomorú ügyben érkeztem, szinte kiszakadt a szívem, amikor meghallottam a hírt. A temetésen mind a ketten megjelentünk, később azonban csak én tudtam az örökössel beszélni, de nem volt egy hosszú, vagy kellemetlen beszélgetés, eléggé határozottan és gyorsan jutottunk el a lényegre, igazából az ő elképzelései majdnem hogy összecsengtek az enyémekkel, csak az övéi jobbak voltak.
A hivatalba már nem tervezek visszamenni, nem tudom, hogy ez közöttünk meddig fog tartani, de úgy döntöttem, hogy nincs most bent olyan feladat, ami ne várhatna meg. Holnap is van nap. Április után meg ki tudja, hogy mi leszek, polgármester vagy jogász vagy festő. Rokonszakmák. Végül is, azt hiszem, minden vagyok, csak kétségbeesett nem. Így hát, túllendülve a problémán intézem a mindennapjaimat. Most például aktatáskámat a balomban tartva, jobb kezemmel kopogok az igazgató ajtaján, abban a percben, amit megbeszéltünk, és az engedély megadása után belépek.
- Szia. Hihetetlen, hogy meghallottad a kopogásom ebben a hangzavarban.
Biztos van valami hetedik érzékük erre, hogy valaki kopogtat az ajtón. A tanáriba is simán bejutottam, most ide is. Hihetetlen. Gyorsan leveszem a kabátom, és helyet foglalok a nővel szemben.
- Beszéltünk az alapítványról meg az iskoláról. Több opció is felmerült, hogy mi legyen. Az biztos, hogy államosítani nem szeretnék, ami jó hír nekünk, hiszen továbbra is magánkézben marad.
Nem hiszek valahogy az állami dolgokban, ami eléggé ironikus így, hogy a kevés teljesen mágusok lakta falu egyik vezetői tisztségét töltöm be. Viszont mindig örömmel töltött el, hogy ha azt vesszük, akkor a miénk, és nem az övék.
- Az alapítvány gondozását azonban szeretné, ha olyan látná el, aki benne van az iskola életében, és én azt mondtam, hogy erre te vagy a legalkalmasabb személy.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2019. február 26. 15:35 Ugrás a poszthoz


#ootd


A munka nem, de előbb vagy utóbb egy szülő el fog minket temetni, ha ezek a tarthatatlan állapotok így uralkodnak tovább. Hála az Égnek mindenre van megoldás, így bár belekerült pár napba és munkaórába, de sikerült összeegyeztetnem egy jónak mondható ételalapanyag beszállítóval és egy konyhai stábbal, akiknek utána is néztem természetesen. A jelenlegi kosztra rengeteg panasz érkezett, sok érzékeny és allergiával küzdő gyermek maradt éhesen, így valamerre mozdulnunk kellett. Az egészséges a jó út egyébként is, és ehhez nem megoldás valami undorító, zöldséglevesnek eladott dolgot eléjük tolni, amire egy magvakra allergiás kisfiú befulladt. Nem is akarom tudni! Természetesen a tegnapi volt az utolsó napjuk a dolgozó hölgyeknek, akik arrogánsan távoztak és a felbontott szerződés a korábbi alapanyagosokkal is már előttem volt. Nem boldogok és nagyjából egy havi ködbér lesz, amit éppen próbáltam összetenni, de hosszútávon kedvezőbb az új ajánlat, és a legutóbbi igazgatói ülésen mindenkivel egyet is értettünk ebben. Ezrát el is küldtem pár dolgot lefénymásolni, majd megkértem ugorjon be az osztályomhoz, mert osztályfőnökit kellene tartanom, de van egy fontos találkozóm. Persze vállalta, hálás is vagyok.
- Szia. Nem is - nevettem el magam - a madarak csiripelték - böktem a fejemmel az asztal sarkában ülő kis figurára. A tanáriban is vannak, és amelyik asztalnál éppen ülnek szólnak ha az ajtóra koppintottak. Hasznos kis tárgyak, jobb, mint egy csengő.
Teljesen feldobódtam, hogy minden remekül megy, szóval még egy mosoly is dukált az üdvözlésem mellé, majd egyből a szék felé mutattam, hogy Erik nyugodtan üljön is le. Még aláírtam egy beszámolót majd félretolva dőltem a székem támlájának.
- Köszönöm először is, hogy megoldottad egyedül. Ez pedig remek hír. Átveszi Milan a kurátori pozíciót is vagy? - hagytam nyitva a kérdést, de elmosolyodtam a lelkességen, mert már folytatta is én pedig a teljes figyelmem szenteltem neki.
- Oh - lepődtem meg egy pillanatra, hiszen eddig is segítettem a kuratórium munkásságát, de azért a vezetőtestület fejévé válni egy egészen más pontja ennek. Egyszerre megtisztelő és éppen meglepő is. - És Milan mit mondott a család részéről? Arról is sikerült beszélni, hogy a jelenlegi helyzet milyen? az utolsó két gyűlés elmaradt a kérésükre.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2019. március 7. 18:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 27. 19:56 Ugrás a poszthoz

N A N A


- Igen, kérlek! - nyújtom neki a legkönnyebb tatyit. Körbenézek, egy kivételével az összes ágy üres. Csak ketten leszünk itt? Talán így jobb is lesz.
Már nem vagyok karácsonyfa, ideje volt, nincs már karácsony! Kicsit rég elmúlt, már lassan húsvét van! Jó, addig még van idő, meg idén később is lesz mint tavaly, de na.
Szóval a lányt, akivel osztozok a szobán, Zinának hívják. Oh wow, ilyen különleges nevet se hallottam még. Lehet hogy csak az én szemszögemből különleges, és itt pedig minden második lányt így hívnak, fogalmam nincsen! Még, de majd lesz. Egyszer, ha ráveszem magam valami ismerkedés szerű dologra más emberi lényekkel.
- Köszönöm. - pillantok le az említett ruhadarabra egy másodpercre, majd a lányra nézek, aki tovább beszél. Kicsit üres ez a szoba. Majd talán egyszer lesznek lakói. Az egyik táskámat fogom, és a szoba legelhagyatottabb ágyára rakom. - Lehet ez az ágyam? - na már nem azért, mert undorodnék Zinától, akinek az ágya pont a legtávolabbi pontban van, csak szeretek néha egyedül lenni. Remélem nem kell sötétben elaludni, úgy félek. Bruhh a hideg is kiráz tőle. De persze ha Zina csak sötétben tud, akkor sötétben alszunk, úgy is el tudok csak nehezebben. A fehér zaj pedig biztosan kizárva, azt talán csak az én fülem viseli el.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Neffry Ezra
INAKTÍV



RPG hsz: 55
Összes hsz: 66
Írta: 2019. március 1. 22:45 Ugrás a poszthoz

Emma
#mess-ra

- Lázadni fárasztó, de nem meló - ráztam meg a fejemet sietve. Attól még, hogy idő és energiaigényes, igen is jó szabadidős elfoglaltság, Dávidnál jókat derültem is rajta. Erik már kevésbé, de a nagyobb szarjait sikerrel elsikáltuk, nem kellett otthon mindenről tudniuk. A mai napig nem lennék benne biztos, hogy az anyja és a bátyám tudják, hogy Stella tavaly már lett letartóztatva. Jobb ez így.
- Akkor gondolom nagy a pezsgés, hogy milyen lesz majd az iskola, hm? - kérdeztem. Ez nagy sláger volt már a felsőbb éves osztályoknál, hogy ők kilépnek a nagybetűs életbe és a Bagolykőbe fognak járni, mint a nagyok. Szerintem lesz még olyan óra, ahol visszasírják majd az előkészítő nyugalmas és békés napjait.
- Legalább nyílt lapokkal játszol. Becsülendő. - Nem mindenki képes erre manapság, meg a szülők is katasztrofálisak tudnak néha lenni, az az elviselhetetlen kategória, mikor magadtól mész vissza az osztályodhoz, hogy inkább ők, mint a nevelőik. - Ugyan, nincs mit.
Így is éreztem, meséltem volna még, de megjött a kiskrapek, hogy elújságolja a nyűgét, miszerint ő még homokozni szeretne, én meg intettem az állammal, hogy hát akkor eredjen, én nem fogom ebben meggátolni. Milyen szadista nevelők lehetnek még itt, akik nem engednek egy gyereket játszani?
- És te? Te megvagy? Melletted nem ül senki. Talán neked sem ártana egy kis levegőváltozás.
Utoljára módosította:Neffry Ezra, 2019. március 1. 22:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. március 1. 23:11 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


- Nem? - néztem rá kicsit meglepve, de azért lankadatlan mosollyal. Sosem voltam az a keserű ember, aki nem képes erre. Tudtam akkor is, mikor visszaköltöztünk. akkor is, mikor hónapokkal ezelőtt csak ültem a konyhaasztalnál és féltettem az emlékeim, a hitem és a lányom. Nehéz, és ha az nem, ez mindenképpen munka. Bár igen tapasztalatinak hangzott a kijelentés, ami engem meglepett Ezrától. Úgy tudtam nincs saját topogósa.
- Igen, élvezik és rengeteget találgatnak. Szünetekben összeülnek és kineveztek egy faágat jósbotnak. Mindenki fogdosta, az aktuális narráló meg elmondja, hova is kerül - meséltem lelkesen el az egészet nevetve. Édesek voltak és imádtam a lelkesedésüket. Sokan biztos szeretni fogják a feljebb lépést, persze biztos lesz majd, ki vissza is vágyik, most még motiváltak azonban és ez jó dolog. Szerencsére ez az izgalom és várakozás a szintfelmérőknek nem ment a rovására.
- Szerintem nem hazudtam vagy kerültem semmit még meg életemben. Vagy nagyon béna vagyok benne és nem próbálgatom - néztem kissé kínosan magam elé, ahogy el is húztam a szám, de végül már a hintában találtam magam én is. Furcsa volt, ezer meg egy éve nem tettem ilyet. Persze kijövök velük, Liát is elvittem és mikor még pindurka volt vele az ölembe pár dolgot kipróbáltam, de nem sokszor voltunk klasszikus játszótéren. Azt hiszem az elmúlt pár évembe ezek nem fértek bele, valahogy elmúlt annak a varázsa, ami nem biztos, hogy kellett volna, hogy távozzon. - De, látom. Nem vagyok benne biztos, hogy más környezetben is ilyen jól meglenne, mégis csak veled van a legtöbbet.
Akarva vagy akaratlanul, de tényleg kicsivel több került Ezra vállára általam és Bence által, mint talán az normális lenne. Tudom, hogy már szólt, hogy inkább várja meg Liával őt, ha nem érek ide és hasonlók, bár elég feleslegesnek érzem ezt felfújni.
- Én? - kérdeztem megilletődve egészen a dologtól, ahogy lassan megállítottam a lassan hajtott hintát. Nem vagyok süket különben. - Megleszek, ahogy mindig. Még azért érzem, hogy friss és új itt lenni, de szeretem. Levegőváltozás?
Talán költői a kérdés, azt hiszem még eléggé minden, ami arról szól, hogy beszélgetek. Nem volt ez soha nehéz nekem, szerettem a barátaimmal, az ismerősökkel, szinte bárkivel, de most az a gombóc a torkomban, sőt, a gyomrom helyén nem mindig segít. Kicsit el is szomorodtam, ahogy a hintából végül felemelkedtem és el is léptem onnan.
- Köszönöm - bár hogy pontosan mit, azt nem tudnám behatárolni, de hálás vagyok ez egész biztos. Még elnéztem Lia felé, integettem is neki, végül még egyszer felhívtam Ezra figyelmét rá, hogy a felfázás nem játék, ezután visszamentem az épületbe, rám is várnak a dolgaim.


// Love Love Love Love//
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 8. 14:15
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 2. 21:09 Ugrás a poszthoz

Rizibizi
ebédlő // ebédidőben


Borsóeső. Így fogják hívni a most zajló eseményt a történelemkönyvekben. Mármint Léda fejében létező törikönyvekben, amibe Pán is jócskán beleírja majd a saját nézeteit a zöld ételekkel kapcsolatban.
Szóval a borsók repültek meg gurultak és lényegében mindegyik csak menekült. Egy sem maradt Léda villáján, és bizony az elkóborolt étel nem számít, csak ha megeszi. A verseny meg nem fog a kedvéért megállni. Vagyishogy csak akkor, ha az ellenfele evés helyett elkezdi neki összeszedegetni a menekültjeit.
- Ez így nem ér! - Durcás arcot vágva fonta össze a karjait pont úgy, ahogyan otthon szokta, ha Zalán nem enged és nem hajlnadó eljönni vele játszani. - Nem ér csalni!
Hozzá sem nyúlt a feléje nyújtott borsókhoz, még a villáját is az asztalra rakta, nehogy véletlen jogtalan előnyhöz jusson.
- Ez így nem verseny! Hol marad a kihívás? Meg a játék?
Nem ismerte a lányt. Talán új volt még, ezért nem is értette, miért nincs benn a játékban. Itt mindenki játszott. Még a tanító nénik is. Persze néha azt mondták rá, hogy tanulás, de hát lényegében az is játék volt, nem? Mármint ki kellett találni a számokat. Vagy az országokat a térképen. Hisz itt aztán tényleg minden egy nagyon nagy játszótérnek számított. Hát nem érti ez a lány, hogy itt játszani kell?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2019. március 10. 00:01 Ugrás a poszthoz

Luca


Hihetelen, de a kisbaba már megint hirtelen a kezemben kötött ki. Egyik percről a másikra váratlanul. Csak most legalább nem sírt, hanem csak nevetett. Ez pedig be kellett vallanom, hogy sokkal jobban tetszett.
- Pontosan. A történetekben mindig van egy mélypont, amit majd felold a megoldás. És akkor érkezik el a boldog vég - erősítem meg a lányt. A kisfiú a hajamért nyúlt, de túl rövid volt, egyszerűen nem érte el. Pedig még puha volt az alja, hiszen nem rég vágták. Biztos élvezte volna, hogy olyan más.
- A daliás legény az nem megy el. Innen tudod megkülönböztetni a juhászt és a legényt. Mindenki életében van egy daliás legény, csak idő mire megtaláljátok egymást, és addig képesek a juhászok portyázni - húztam el a szám a gondolatra. Tényleg hittem benne, hogy így működik a világ. Hogy mindenkinek jár egy férfi, akivel csak össze kell kerülniük, és egyszerűen csak remélni mertem, hogy fel fogom ismerni, ha itt lesz.
- Nem lesz olyan sok. Nem minden juhász akar picikét, csak az igazán nagy csalók - Látszódott a grimaszomon, hogy nagyon nem tetszik az, ahogy Kirill elbánt Lucával. Mármint hogy gyerekük lett, és utána félrelépett. Bármennyire is önző amit gondol, hirtelen csak azt hallja az agya hátsó részében, hogy milyen jó, hogy ez nem vele történik.
- Nem, te látni sem akarod. És ha véletlenül összetalálkoznátok, akkor a lehető legdühösebb arcoddal nézz rá. Hogy érezze, mennyire nem jó, amit tett veled - adtam további remek tanácsaim a lánynak.
- Most pedig fogd a picit, menj haza és mind a ketten aludjatok egy jót. Rátok fér. És ha kellek, akkor csak egy bagoly, és ott vagyok rendben?
- kérdeztem a lehető legőszintébben. Semmi esetre sem akartam most magára hagyni a vöröskét, de minden mellett tényleg pihenésre volt szükségük.
Nyúltottam a kisbabát a lánynak, hogy vegye el, és lehetőleg azonnal menjen a puha ágyikójába.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. március 10. 20:39 Ugrás a poszthoz

Dalilah
Hálószobák


Szótlanul veszi át a felé nyújtott táskát, és rakja le maguk mellé. Elégedett, az első pár mondatot anélkül váltották egymással, hogy annak valami totális katasztrófa lett volna a vége.
Ahogy Daliah körbepillant a szobán, Zina önkéntelenül hátrébb lép egy picit, hogy a másik lány jobban rálásson a háta mögött lévő részekre is. Szótlanul figyeli, ahogy megszületik a döntés az ágyak sorsáról, és bólint egy aprót a kérdésre.
- Persze - neki aztán mindegy, hogy melyiket foglalja el a másik - egész addig amíg nem ez övére fáj a foga.
Visszatéblábol a saját ágyához, és a szélére lehuppanva, baglyos lámpájának zsinórját birizgálva figyeli az új lakótársát.
Lakótárs... - próbálja Zina megemészetni az újdonságot, és nem pánikba esni a gondolattól hogy oda a saját kis kuckójának. Igyekszik nem előre aggódni mi lesz ha Daliah is itthagyja - bár akkor már lehet jobb ha nem is kezd el kötődni hozzá. Némán kavarognak az érzései, maga sem tudja eldönteni hogy mit szeretne, ha a másik lány itt maradna, vagy a visszatérhetne a magányos, de békés napjaihoz.
Gondolkodásának a háta mögött lévő ablakba csapódó focilabda vet véget. Reflexből kapja a tarkójához a kezeit - de szerencsére a labda visszapattan, nem töri át az üveget. Hunyorogva nyitja ki hirtelenjében összeszorított szemeit, és pislog az ablak felé, majd a másik lányra.
Aztán az ablakra... Aztán Daliahra.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. március 12. 21:40 Ugrás a poszthoz

Az exek
Ardai Tánya × Tanári × délután


Nagyon de nagyon figyelmesen hallgatja Tányát és közeben fel és alá járkál, hogy jobban menjen a gondolkodás.
- Megoldás ,megoldás. De az csak úgy az ölbe pottyan? Vagy keresni kell? Átnézni a falut? Kukákban, pad alatt... - a felsorolás idejére sem áll meg, csak kis kezecskéjén mutatja a dolgokat. Persze a juhászokra már nagyon orrol, mert szégyelljék magukat, mit vannak ott, ha egyszer elmennek, és meg is fogadja Luca, hogy ha kiderül, hogy valaki juhász a környezetében akkor akármeddig rimánkodik is amaz, soha de soha. Szóval SOHA nem ad majd neki se a sütijéből, se a nasijaiból. Bizony, semmit sem kap.
- Elég a juhászokból, nekem legény kell - morgolódik és rácsap az asztalra, majd nyüszítve kapja fel kezét és rázza meg a levegőbe - juj juj juj - veszi be a szájába, mint mikor megégeti magát az ember.
- Kirill akkor Juhász volt a juhászok között? - kérdezi s kicsit megörül, hogy azért nem úgy működik a babásdi ahogy ő elgondolta, mert nagyon de nagyon fájt neki.
- Csúnyán, nagyon csúnyán...de mi van ha köszön? Én nem tudok csúnyán köszönni - aggodalmaskodik majd mélyet sóhajt, már ő is érzi, hogy itt csúnya viselkedésből bajok lesznek mert nem igazán tudja játszani a sértődöttet valaki olyannal szemben, aki bármit is tett vele, de ő szereti őt teljes szívéből.
A babát visszakapja azonban mozdulni nem igazán mozdul, hezitálva körbenéz.
- Nem is tudom, itt biztonságosnak tűnik, de mi van ha az utcán összefutok vele? Nem várhatnám meg itt mondjuk az éjfélt és akkor aztán hazakommandózunk. Csak kellenek fekete ruhák. Nincs fekete ruhád? Bármi jó, minden az én méretem...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. március 13. 18:58 Ugrás a poszthoz

L É D A


Tök furi hogy képes voltam megszólalni magamtól, úristen. Na jó, nem nagy ügy Lisa, nyugi, nem nagy- ó a franc, de nagy ügy nekem. Kész csoda hogy oké, meghallom, de még értem is amit a lány mond.
Én úgy tudtam, hogy az étellel nem játszunk, de lehet itt máshogy van. Étellel nem játszunk, teli szájjal nem beszélünk, és... most ennyi evéssel kapcsolatos szabály jutott eszembe, de biztosan van még. Jó, mi vagyok én, két lábon járó illemtankönyv? Az lehetetlen, mert a könyvek élettelen tárgyak. De nem, mert a könyvekben él valami, ami egy történet. Vagy több, attól függ milyen könyv. Nem akarok megszólalni olyan ijesztő a saját hangom. Nem szeretem hallani. Csak ha muszáj, akkor. De ha nem mondok semmit, akkor meg minek hinne? És ha megtanulnék jelelni, akkor nem kellene beszélnem! De ahj, nem tud mindenki jelelni, ki értené például az osztályból?
Csak nyugodtan a lányra nézek, és eszek, miközben a _szemeibe_ nézek. És eszek szép lassan. Most ezzel ha felidegesítem, az nem szándékos lesz, de nem tudom hogy ezzel miért idegesíteném fel. Nem, nem fogok beszélni, legalább is most nem. Nem fogok azon versenyezni hogy ki eszik gyorsabban. Vagy kinek a borsói repkednek el jobban. De ha úgy vesszük, az is csalás, ha elrepkednek a borsók, mert akkor kevesebbet eszik meg mint én, nem? Vagy nem tudom hogy azt is megenné-e? Ki tudja? Hát a lány biztosan.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 14. 19:15 Ugrás a poszthoz

Rizibizi
ebédlő // ebédidőben


Szótlanul állta a másik tekintetét. Még a száját is összeszorította annyira koncentrált. Hát mit gondol ez a lány? Megkukult? Vagy nem akar beszélni vele? Vagy csak direkt fel akarja idegesíteni őt. Igen. Ez lezs tutira a megoldás. De nem is. Lehet, hogy most farkasszemet néznek. És igazából most is játszanak.
A gondolatra egészen kitágította a szemét, mintha az számítana. Nem pislogott, csak bámulta a lányt, miközben erősen koncentrált arra, hogy ne pislogjon. Már könnybe lábadt a szeme, mikör kénytelen volt becsukni a szemét. Össze is szorította, hátha akkor kevésbé érzi majd száraznak.
- Jól van már, nyertél. De a borsóevésben tutira én nyerek. Azért nem akartál játszani, mert vesztettél volna! - Erről teljesen meg volt győzödve, de már mosolygott. Csukott szemmel ugyan, de mosolygott, feltehetően arra, amerre a lány eddig ült.
Viccesnek találta a dolgot. Behunyt szemmel tapogatózott a villájáért, hogy aztgán újabb suta kereséssel próbálja meg az ételt vakon elkezdeni enni.
- Egyébként sem tudom, mi az az illegiás... - Talán allergiás. Anya azt mondta, azért prüszköl sokat takarításkor, mert allergiás a porra. Lehet vajon a lány is allergiás a borsókra? Akkor most prüszkölni fog ő is, ha megeszi őket?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2019. március 17. 23:35 Ugrás a poszthoz

Luca


Néztem a lányt, ahogy rója a köröket, szinte én magam is beleszédültem közben. Meg akartam állítani, de aztán rájöttem, hogy egy pici baba csüng a karjaimon. Lehetetlen helyzet.
- Nem kell keresni. Majd rád talál. Ha keresed, akkor csak a juhászok dolgát segíted elő, mert könnyebben bedőlsz nekik - állapítottam meg nagyon elmésen, és csak hogy megerősítsem amit mondtam, még egyet bólintottam is.
Tetszett neki Luca határozottsága. Olyan naiv és jólelkű volt, hogy öröm volt nézni milyen gyorsan túljut a szerelmi bánatán. - Pontosan. A legrosszabbak közül való. Sunyi, és csak a végén jössz rá, mit is tett - körítettem még a helyzetet, csak hogy Luca is biztosan tudja hogy áll a helyzet.
- Nem csúnyán kell köszönni, hanem hidegen. Olyan kimérten. Hogy érezze, hogy te már túl vagy rajta. Hogy nem érdekel, hogy mit csinál, akár fejre is állhat az utca közepén, te akkor sem mész vissza hozzá. - Úgy belejöttem a szónoklásba, hogy észre sem vettem, hogy kicsit elkezdtem össze-vissza mocorogni, meg a karomat is jobban lóbálni. Bár úgy tűnt a pici élvezte, azért nem akarom teljesen felkavarni a gyomrát, vagy bármi hasonlót.
- Fekete ruhám éppenséggel lenne, és kölcsön is adnám, de ez messze nem a legkirillmentesebb hely, amit találhatsz - mutattam Kirill névtáblájára három asztallal mellettem. - Tudod, ő is itt dolgozik ám, nem csak én - húztam el a számat. Nem szerettem én játszani a rossz embert, de valakinek meg kellett mondania a lánynak. - Sőt, valószínű, hogy nem kerülheted el a találkozást vele Bence miatt. Biztos vagyok benne, hogy meglátogathatja ő is a kicsit, ha úgy van. Viszont ha úgy érzed nem menne még, akkor csak szólj. Komolyan. Mi lányok tartsunk össze - fogtam meg a lány kezét, hogy a szemembe nézzen még egyszer, aztán hagytam, hogy elviharzon az ijedségtől, ami valószínűleg rátört attól, hogy Kirill megjelenhet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 21. 07:50 Ugrás a poszthoz

Hannah


- Óóó, hát így könnyű!
Vidáman elmosolyodom, holott mostanában valahogy megint inkább a befelé fordult művészt kezdtem el magamban felfedezni. Rendesen elhiszem már, hogy tudathasadásom van, pedig eddig azzal nyugtattam magam, hogy nem, csak másként kezelem az érzelmeimet, mint a nagy átlag. Viszont a madarak aranyosak és praktikusak, így mindenképpen megérnek egy vidám mosolyt.
Biccentve fogadom el a leülés lehetőségét, és a zakómat kigombolva foglalok helyet. Nem akarom sokáig rabolni az idejét, de ahogy mondani szokás, ezeken a bizonyos kötelező rosszokon jobb is, ha gyorsan túlesünk. Szeretném, ha ezt most megbeszélhetnénk, és utána beállna a rend. Szeretem, hogy Hannah lett a vezető, mert minden működik. Nincsen csapongás, minden precíz, pedig ki gondolta volna, ugye? Bevallom, én is tartottam tőle, hogy jó ötlet-e ez, mostanra azonban nem maradt bennem egy szemernyi kétség sem, sőt nagyon remélem, hogy nem találja ki egyik pillanatról a másikra, hogy ez neki nem kell, mert félek, akkor összedől itt minden.
- Ó bizony.
Értek vele egyet én is, de szerintem nagyon is logikus lépés. Milan bízik bennünk, én bízom Hannah-ban, szóval nagy baj nem lehet. Eddig is nagyon ott volt mindig, amikor kellett, tényleg olyan ember, aki százhúsz százalékon kezdi el a minimum teljesítést, és innen csak felfelé vezet az a bizonyos út.
- Egyelőre még nem szeretnénk ülést. Ha lezárul a tanév, elkészülnek a költségvetések az elmúlt és az elkövetkezendő tanévre, illetve feláll a végleges dolgozói állomány, akkor szeretnének egy tájékoztatót kapni, illetve megnézni, hogy minden rendben van-e.
Nekem úgy jött le, hogy ebbe az egészbe Elisabeth fián kívül senki sem kíván beleszólni, meghagyják neki, hogy intézkedjen, ő pedig a kötelezőkön kívül nem kíván ránk szállni.
- Ezenkívül lesz egy kiállításom, hamarosan, ahol szokás szerint az alapítvány részére gyűjtünk majd. Ez nem lesz olyan, mint a legutóbbi a vándorfestői kiállítás, ott eléggé félrenézte a volt titkárnőm a képek milyenségét. Ezeket viszont én festettem, teljesen megbízhatóak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. március 23. 18:20 Ugrás a poszthoz

N A N A


A táskákat lepakolva, az ágyra dőlök. Wow. Végre itt vagyok. Milyen lesz itt... úgy minden? Mi van, ha holnap már haza akarok menni? Vagy végül Bogolyfalva lesz végül az otthonom, amíg meg nem halok? Az messze van. Remélem.
Felülök, és előhalászom a táskámból a rajztömbömet, meg ceruzákat, és rajzolni kezdek. Ráérek, nem? Először csak vonalakat húzkodok, majd szépen lassan egy marionett-bábuvá alakul a firkálmányom. Érzem Zina tekintetét magamon, és ez ijesztő. Mindenki bámulni fog itt? Remélem nem.
A kezem megcsúszik, és egy fölösleges vonalat húzok, pont egy olyan ceruzával ami nem hiszem hogy kijön a papírból, mert szerintem színes, mikor az ablaknak csapódik egy labda. Már várom hogy jöjjön Isten, vagy a labda a szobába kerüljön, de nem. Még az ablak se törik be, csak nagy hangja volt.
Mintha mi sem történt volna, fogom az eredetileg hal alakú radíromat, és elkezdem radírozni a fölösleges vonalat, de nem sikerül. A vonalat kicsit meghosszabbítom, és egy másik ceruzával virágfejet rajzolok a végére. A már alaktalan radírom után nyúlok, de rosszul fogom meg, és a földre esik, majd begurul az ágy alá. Sóhajtva mászok le kiszedni onnan, de sehogy se akar sikerülni. Túlságosan is begurult. Azaz nem mérges, csak nem a szélére gurult be. Hanem középig. Na, hogyan szedjem ki? Meg kéne kérdezned Zinát, Lisa! Nem, nem nem nem, keresek valamit. Biztos van valami hosszú. A hegedűvonó, de azt nem használom ilyenekre. Csak zenélésre. A táskámban kezdek kutakodni, csak van valami, amivel kiszedhetem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2019. március 23. 18:55 Ugrás a poszthoz

Dalilah
Hálószobák


Kissé kínosan kezdi érezni magát, ahogy a másik lány elgondolkodva a füzete felé hajol. Ficereg az ágyon, kinéz az ablakon, végigtekint a csomagokon, de a figyelme folyton vissza-vissza kalandozik a rajzolóhoz. Hátraül egész a falhoz, és a kezébe vesz egy könyvet, olvasás helyett viszont inkább azon gondolkodik mi készülhet, amihez percenként cserélni kell a színeket. Nem mutatja, hogy megijedt volna a labdától, mire Zina megkönnyebbül - elvégre nem túl jó vigasztaló.
Amikor Daliah felnéz a jegyzettömbje felől az elradírt gurulja után pillantva, visszakapja a fejét a könyve mögé, és úgy tesz mint aki nem is bámult, csak olvasott. Egy könyvet, amiben még egyszer sem lapozott. Hupszi. Ha valaki megkérdezné, hogy miről szólt, ugyanakkora eséllyel mondaná azt, hogy Piroska és a farkas, mint hogy Elfújta a szél. A biztonság kedvéért azért vet egy pillantást a borítóra, hogy felkészülhessen az esetleges kérdésekre - Magyar irodalmi szöveggyűjtemény - hirdeti a borító. Ekkor jut ezébe, hogy holnapra el kell olvasniuk valami novellát belőle, így nekiáll átlapozgatni az egészet, hogy megtalálja a sok oldaljelölő közül azt, amire holnapi határidőt írt.
A kotorászás hangjaira kukucskál ki a könyv alatt, majd ahogy összerakja magában mi lehet a másik lány problémája, kisétál a folyósón lévő szekrényhez, és egy seprűvel tér vissza.
- Próbáljuk meg ezzel - gugol le az ágy mellé, szavait a táskában kutakodó hátának címezve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2019. március 23. 23:36 Ugrás a poszthoz


#ootd


- Mindenkinek kell egy kis segítség - mondom mosolyogva, aztán persze nem térve ki semmire. Egyáltalán nem áll szándékomban célozgatni senkinek, mikor piszkálódom vagy belemászok valaki dolgaiba, az elég konkrét, így inkább általánosan látom most mindezt. Ha nem ismerne valaki eléggé, még azt mondhatná megváltoztatott a munka. Valójában kevesen láttak kifutók színfala mögött, egy ingatlanüzlet tervezésekor vagy a pénzem befektetési döntéseinek meghozatalakor. Van egy személy, aki mindháromban állt már mellettem, és egy, aki talán egyet kihagyott eddig és ennyi. Furcsa módon mégis látják szerintem rajtam, hogy ez az iskola nem csak egy munka, én tényleg jól érzem magam itt, engem is meglep!
- Ez megtiszteltetés, most a formalitáson kívül tényleg. Logikus lenne egy családtag, aki szán rá évi két napot, azt hiszem ezért lepett meg - magyarázkodtam, mintha szükségünk lenne rá, de nyilván nem volt. Életemben folyt át elég hivatali papír és pénz a kezemen, amivel Erik is tisztában van, hogy ne legyen kérdés az alkalmasságom. Egyszerűen kicsit nagy lépésben eszem az életet megint. Még az igazgatói székem is csak egy éve fix, előtte ugye érthetően a diplomát megelőzően próbán voltam.
- Apropó. Erről már akartam veled beszél, a dolgozókról. Idén hét tanárunk távozott, és valahogy úgy érzem kettőnél rezeg a léc, hogy elmegy szülni, világgá vagy csak máshová, szóval én úgy láttam ezt tekintve, hogy 3 képzett pedagógus, és két szakoktató vagy foglalkoztató mellé beleférne. Utóbbi helyekre van is egy jelentkező, az egyik ispotályi gyógyító - toltam is a papírt Erik elé, ahogy lassan meglett, amit kerestem. Blossom nagyon szimpatikus volt, ahogy határozott elképzeléssel keresett meg. Bájitalszakkör a két nagy osztálynak? Why not? Támogattam, bár türelmét kértem a döntésig, mindenképpen beszélni akartam a többiekkel a költségek miatt, ha megvan mennyi emberem lehet, nyilván egyszerűbb már.
- Mit gondolsz? - érdeklődtem, ahogy vártam a véleményét, majd figyeltem is fel, mikor említette a jótékonysági dolgot. - Lesz egy leköszönő kampányom az anyámék kozmetikai cégénél, amit egy puccos bállal akarnak zárni, már elkezdtem elintézni, hogy a szokásos bevételi 40%-om mehessen adománynak, de ez május elsejéig nem érkezik be. - Utána viszont nyilván jól fogunk állni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 24. 17:36 Ugrás a poszthoz

Vörös néni
tanteremből kifelé // délután


Tudtátok, hogy a hippogriffek igazából tök félelmetesek? Pánt leszámítva természetesen. Most mesélt róla az egyik tanítónéni töri órán, hogy miket csináltak a varázslóháború alatt.
Léda teljesen elhűlve, Pánt magához szorítva sétált a folyosón ki a cókmókjaihoz. Ez volt az utolsó órájuk, de ő még fejben ott volt a csatatéren meg a hippogriff karmai között. A többiek már régen kirohantak, vagy a bentlakók vissza a hálótermeikbe vagy ki az udvarra játszani. Ő meg. Hát ő meg egyedül totyogott végig kongó folyosón, miközben a kongó folyosó a Kongói esőerdők is lehettek volna.
Nem csoda hát, hogy felsikkantott, mikor közveten mellőle valami csattanásszerűség volt. Még jó, hogy nem egy átok! Pánt még jobban magához szorítva tett két lépést hátra. Még levegőt sem mert venni. Olyan volt, mint mikor először találkozott a baltás bácsi Jackkel. Akkor is lassan közelítette meg úgy, mint most a szekrényt.
- Jól van, Pán te elintézed, ha egy mumus az, oké? - suttogta a plüssállat fülébe, majd nagy levegőt vett és szélesre tárta az ajtót, miközben rá akart kiabálni a szörnyetegre. De az a szörnyeteg egy csupa haj valami volt a szekrény aljában. Igazából ha a vörös tincsek mögé próbált nézni, talán még meg is látta volna a nénit, aki mögötte rejtőzött. Nem volt elég neki a szekrény, még egy nagy adag hajat is előrebocsátott, hogy tutira eltűnjön. Vagy meglepjen valakit. Mint például Lédát.
- Mit csinálsz ott?
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2019. március 24. 17:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. március 24. 20:06 Ugrás a poszthoz

Szekrényes csevely


Lucának Tánya rengeteget segít, hogy ne legyen annyira rosszul, a férfi miatt. Ő a második legnagyobb támasza, fia után, s emiatt, gyakran fel is keresi, általában teljesen random, egy hirtelen ötlettől vezérelve, ahogy most is tette. Igen ám, csakhogy azzal már nem számol, hogy Tánya és Kirill egy helyen dolgoznak, s most is már trappol a tanári felé, hogy feltépje az ajtót és elüvöltse magát, hogy ' TÁNYA! DE BAJ VAN, MEGTALÁLTAM AZ EGYIK PÓLÓJÁT MOST DOBJAM KI VAGY ADJAM A KÖVETKEZŐNEK HA LESZ? " mert ugyebár ez nagy dilemma, mert szerette azt a pólót, de Kirillen szerette azt a pólót, de mi van ha másnak meg nem olyan mérete lesz, mint az a póló, vagy nem akarja felvenni, és hát ilyenkor mi a szokás, ám nem ér el a tanáriig. A folyosó végén ugyanis megtorpan, mert megpillantja azt a bizonyos tanár bácsit, akit neki kerülnie kellene. Torkába gombóc dagad, Gyomra felfordul, s már hátrál is, hogy aztán elviharozzon egészen, míg meg nem lát egy óriási szekrényt. Nyilván egy normális ember nem dobál ki mindent belőle és bújik bele eltakarva a kezét arcával, követve azt az elvet, hogy ha te nem látod őt, ő se lát téged. Luca azonban nem éppen olyan, mint mindenki más. Hangos csattanással vágja falhoz az utolsó gumikesztyűt, mert az meg ő már együtt tutira nem férnének meg, majd bebújik és magára húzza az ajtót.
Mindenhol vörös tincsek kúsznak, orra előtt is, ahol lyukat hagyott ujjai között, hogy levegőhöz jusson - mert Lucus okos nagylány, nem fullad bele a saját tenyerébe már - s habár sokáig kibírja, hogy ne tüsszentsen, végül egy óriásit prüszköl.
Ezután nem is csoda, hogy valaki egen hamar felfedezi rejtekhelyét. Női, vékony hang, nem Kirill, vagy nagyon megfázott. Ujjai között kiles és végigméri a lánykát. Pici, sötét hajú, karján plüssel, amit kutyaként nagy lelkesedéssel hozna vissza, azonban most épp bujkál. Ilyenkor nem hangoskodik.
- Pszt, ne kérdezz ennyire hangosan, még meghallja. Épp bújkálok. Ha beszélni akarsz velem, neked is be kell bújnod, tudod? Ez így működik - és már csúszik is arrébb, hogy helyet szorítson maga mellett a kislánynak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. március 25. 18:31 Ugrás a poszthoz

Az exek
Ardai Tánya × Tanári × délután × ZÁRÁS


- Akkor elbújok, úgy találjanak aztán rám! - vágja rá határozottan, de úgy el fog bújni, hogy még a dada is csak nagyítóval tudja majd megtalálni. Csak be kell vinni néhány kelléket majd a lakásba. Takarókat, amikből rejtő sátrakat készíthet, plussz ágyakat, amik alá bebújhat, meg plussz szekrényeket is. Néhány asztalt, egy-két széket, meg ilyesmit. Az ám, csak a lakás nem olyan nagy, még négy ágy, és már be se lehet lépni.  
~ Bár az is egy újabb biztonsági dolog, hogy aki nem jut be, nem talál meg ~ tanakodik magában.
- Azért megnézném, hogyha fejen állna - motyogja zavartan, mert amíg vele lakott, addig soha nem csinált ilyesmit. Se kézen, se fejen, sőt, még cigánykerékre sem volt kapható vagy tigrisbukfencre.
- Miii? Itt dolgoziik? - kiált fel a lány és mást már nem is hall, azonnal átváltozik corgivá és kiront az ajtón. Nagyjából öt perc múlva jön vissza, gyorsan Luca lesz, hogy aztán elvegye a babát Tányától, mert út közben rájött, hogy véletlenül itt hagyta, majd vele együtt húzza el a csíkot, nyilván végig kiáltva az utat, hogy Tánya pontosan hallhassa azt, hogy Luca mikor fordul be a sarok az egyre csökkenő hangok miatt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 26. 22:28 Ugrás a poszthoz

Vörös néni
tanteremből kifelé // délután


Mázlija volt. Nem mumus. Vagyis inkább Pánnak volt mázlija, mert nem kellett senkit sem elintéznie, szóval nyugodtan vizslathatta azt a borzalmasan nagy vöröses dolgot bent a szekrényben. Ami ugye megszólalt. Vagyis élt is. Mint az a hajasbaba az Adams familyben. Csakhogy ennek Léda értette a mondatait.
- Hogy bemenni? Jaja, oké. - Ilyenkor nem számított, hogy bizony a suli végével Zalán keresni fogja. Jönni fog érte és ott fogja várni a játszótérnél, vagy az udvaron. Ő meg itt kuksol majd a szekrényben.
Mindenféle kérlelés nélkül már mászott is be néni... Néni? Lányka. Nem. Se nem néni se nem lányka. Mindegy. Vöröske. Így fogja hívni. Vörös. Szóval próbált nem a hajára lépni, de hát ugye szűk volt a hely, meg Pán egyébként is sok helyet foglalt, és nem ment ám olyan egyszerűen, mint ahogyan gondolta.
Jobb lábával megcsúszott a hajon, ahogyan a bal oldalát próbálta beemelni, mire előrelendült. KEzével visszalökte magát a szekrány hátfalától, de akkor meg a Vörösnek meg neki. Végül addig addig forgolódott, hogy összegabalyodott lábaival kénytelen volt lecsücsenni az egyetlen szabad kis lyukba a Vörös mellé.
Sóhajtott egy nagyot, talán még kellő zajt is csapott, de mielőtt még nekikezdett volna a beszédnek, kifújta magát. Nehéz küzdelmen vannak túl a titkosügynökök. Az igazi akció pedig csak innentől kezdődik.
- Szóval ki után nyomozunk? - suttogta, miközben az ajtó résein próbált kilesni a fénybe. Egészen közel hajolt, de a szembe lévő falon kívül nem látott senkit és semmit. - Ellenéges földönkívüli? Vagy valami sötét varázsló? Úúú, koboldok után nézelődünk, ugye?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. március 28. 21:33 Ugrás a poszthoz

Helóbeló :3 Kicsi fiamat beírjátok a kiscsoportba? ♡
Borbély Iván Manó a becses neve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2019. március 28. 21:39 Ugrás a poszthoz

Most lépünk elsején, de bedobom akkor majd az új névsorba, köszi hogy szóltál*-*

De lehet még ma éjjel megejtem a léptetést meg a frissítést  Cheesy
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. március 28. 21:43
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. április 4. 17:21 Ugrás a poszthoz

Szekrényes csevely


Fel-felnyög hangosan Luca, ahogy jól megtapossák és meghúzogatják a hosszúra nőtt tincseit.
- Hűha, te még Bencénél is fájdalmasabba tudod megrángatni mások haját -közben próbálja azért kihúzni a tappancskák alól  a vörös szálakat, ám nem igazán jönnek azok, amannak meg különös tehetsége van ahhoz, hogy ne engedje. Pláne azután, hogy itt előre és hátra dülöngélt a szerencsétlen kölyke, mint valami kelj fel Jancsi.
Míg Léda kifújja magát, addig Luca is megemészti a haja ellen tett terrorcselekményt  és inkább minden megmaradt szálat az ölébe gyűjt, mert kezd természetes ellenségévé válni a másik lába.
- Nem, teljességgel tévedsz! Nem nyomozunk, bujkálunk! - javítja ki a félreértést, miközben magukra csukja a szerkényt, épp csak hagyva egy kis rést ami bevilágítja kettejük arcát derengőn. Hangja halk, suttogó és titokzatos.
- Aki elől bújkálunk pedig nagyon veszélyes. Ha megtalál végünk. Kaput. Kanyec, ki leszünk nyúlva, mint a palacsinta. A rossz ízű palacsinta - kicsit előrébb dől,hogy még halkabbra tudja venni, majd hirtelen felnyög, amikor léptek zaja üti meg fülét.
- Hallgass! Most meg ne szólalj, ő az. Felismerem a hangot - legalábbis nagyon elhiszi, hogy felismerte, mutatóujját átteszi a lány szája elé, hogy biztosan ne szólaljon meg, addig pedig le se veszi, amíg el nem halt a hang.
- Jajajaj csak egy hajszálon múlt
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2019. április 9. 22:25 Ugrás a poszthoz

Akar velem valaki játszani? Vicces lesz Myra gyerekek között, szóval... Cheesy
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikola Margaréta
INAKTÍV


Keve hercegnője | Peggy
RPG hsz: 14
Összes hsz: 24
Írta: 2019. április 10. 16:31 Ugrás a poszthoz

Liám Love

Amúgy nem vagyok válogatós. Tényleg nem, szinte mindent megeszek, ami nem belsőség, és elém teszik. De! Nekem senki nem magyarázza meg, hogy ez a tányérban úszkáló féldöglött sündisznó evésre alkalmas dolog. Ráadásul anya azt mondta, ma BBQ lesz a vacsi, így nem is nagyon van étvágyam ehhez a valamihez. Az arcom is grimaszba torzul, ahogy belekóstolok, mert rossz, nem kicsit, hanem nagyon.
- Lee, megint kutyakaja az ebéd - panaszolom a kis vörösnek magam mellett, majd a felügyelő tancira terelem a tekintetemet. - Ezra bácsi miért akarja, hogy ezt megegyük?
A nagy kékjeimet Lia majdnemapukájára mereszten, majd ismét a cinkosomra pillantok.
- Szerinted észreveszi ha kiöntöm? - fordultam a törpe vörös felé, de nem túl feltűnően, mert Batman sem szokta elárulni magát. A kulcs a részletekben rejlik, vagy valami hasonló.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lia McNeilly
INAKTÍV


Hajóskapitány ~ Mugmaker
RPG hsz: 12
Összes hsz: 19
Írta: 2019. április 10. 17:39 Ugrás a poszthoz

Bestie Love

- Briodarnach - húztam el a számat egyértelműen jelezve az egyet nem értésem. Erre azt mondanák otthon, hogy megint nincs rám jó hatással, hogy Arthur bácsival együtt olvasunk esténként mesét, de ez komolyan ilyen... nem tudom mi ez magyarul, de mint amit a végén kiöntenek és undi. A kanalamon furán, ragadós állagban marad rajta én pedig egy kicsit sem kedves felhördüléssel tolom a mellettem ülő fiú felé, aki nagyban hamizik. HA annyira kell, itt van ez is.
- Remélem Ezra vagy anya főz vacsit, mert már most éhes vagyok - tettem a kezem a pocimra meg is dörzsölve, hogy végül a poharamba szürcsöljek. - Nem tudom, de azt hallottam legutóbb, hogy új nénik fognak főzni ránk itt, remélem ők láttak is már szakácskönyvet - meséltem el, hogy mit is hallgattam ki legutóbb, majd ügyesen elhajoltam, mikor a velünk szemben ülő páros a kajával kezdett játszani és felénk pöccintették. Undorítóak.
- Nem hiszem, én tegnap is beleborítottam vééééletlenül a tálcák közé azt a levesszerű valamit, aztán nagyon megbánóan néztem és csak kaptam tőle egy pogácsát - vontam párat a vállamon, hogy aztán nevetve döntsem a vállam az övének súgva folytatva. - Szerintem ma is van nála, ha éhesek vagyunk még hazamenetel előtt.


Szótár;
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2019. április 17. 17:53 Ugrás a poszthoz

Egy kis kölyök
Myra néni

Nem fogja megérteni saját magát amiért itt kötött ki. Sosem szerette a gyerekeket, nem fantáziált arról, hogy egyszer majd neki is lesz és minimum három kell, mert az egy szép szám, sem arról, hogy férjhez megy és alig várja az egész családalapításos boldogságos akármit.
Karrierista, de ezt mindenki tudja róla, a kviddicsnek él meg általában Kolosnak, de mivel ő dobta, így az előbbi az érvényes túlnyomóan. Talán az egyetlen pozitívum a gyakorlatban, hogy lefoglalja és nem a problémákkal foglalkozik, vagy éppenséggel nem edzi le a napi háromszorosát.
Az üresjáratokban két óra között most kint ücsörög az udvaron, élvezi a napsütést és a kviddics évszázadait olvassa sokadjára. A legtöbb gyerek és felnőtt bent van, ebédelnek, vagy ilyesmi, Myra is az utolsó óráját várja. Az evés pedig nem az erőssége. Azok pedig, akik kint futkároznak mind tanárral, vagy felügyelővel vannak, nem őt nyaggatják és éppenséggel neki sem kell figyelnie, vajon melyik kölyke lóg ki a kerítésen.
Nem annyira rossz ez egyébként, mint gondolta elsőre, egészen kedves tud velük lenni. Főleg azokkal, akiket érdekel a kviddics és el lehet velük beszélgetni az óráin.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. április 18. 20:49 Ugrás a poszthoz

L É D A


Nem értem, hogy miben nyertem. Talán rájött, hogy csak idegesíteni akarom ezzel, és az is lett? Vagy nem tudom, lehet azt hitte farkasszemet néztem vele? De ahhoz nem kell megbeszélni a másikkal? Vagy lehet azt is csinálni, hogy egyszerűen csak elkezded? Ezt nem értem. Lehet hogy nem pislogtam, á mindegy.
Igen, lehet vesztettem volna. Na jó, nem lehet, inkább biztos hogy elvesztenék egy evőversenyt, mert bele se vagyok hajlandó menni egybe. Na mindegy, kit érdekel. Nem fogok belemenni egy evőversenybe sem. Mi értelme is van? Szerintem semmi, de ki tudja.
- Biztos te nyernél. Nem fogok versenyezni ebben. - motyogom talán annyira halkan, hogy nem hallja a lány. Úristen, itt a világvége, megszólaltam! Jesszus de nem szeretem a saját hangomat. Mások hangját még talán szívesen hallgatom, de csak akkor, ha én csöndben maradhatok.
Nem tudja mi az hogy illegális? Hát oké, mindegy, na. Majd meg fogja tudni. Egyszer talán, de remélem nem úgy fogja megtudni hogy valami olyat tesz. Vagy ki tudja mit hoz a jövő? Lehet hogy húsz év múlva bűnöző leszek. Lehet véletlen, lehet hogy azért mert az akarok lenni, ami nem. Nincs értelme annak, hogy valaki bűnöző. Vagy ha van, akkor nem értem. Talán megértem majd ha nagy leszek, de addig még nagyon sok idő van. Ha nagy leszek, akkor talán láthatom a színeket?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda - összes hozzászólása (628 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 20 21 » Fel