37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?

Oldalak: [1] Le
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. február 19. 20:53 Ugrás a poszthoz

Rizibizi
ebédlő // ebédidőben


Nem tudta, mennyi lehet az idő, de a tanító néni ma tutira korán küldte őket az ebédlőbe. Biztosan túl korán volt, mert még nem volt éhes. És ebédkor mindig éhen akart halni.
Pán ott ült mellette a széken, miközben Léda óvatosan rápislantott. Ügyesen megbeszélték, hogy bizony egyiknek sincs most étvágya. Bezzeg ha fagyi lenne, akkor két perc sem kellett volna, hogy elpusztítsa az előtte lévő ételt. De ez csak rizs, borsó és rántotthús volt. A konyhás néni azt mondta, rizibizi. Ez meg inkább úgy hangzott, mint egy csikizős játék neve.
Felkuncogott, bele a tányérjába, miközben a borsókat válogatta ki a rizsszemek közül.
- Fogadok, előbb megeszem a borsót, mint te - suttogta a vele szemben ülő lánykának. Pán nem szerette a zöldséget, vele nem lehetett ilyet játszani. Azt mondta, ő semmi zöldet nem eszik. Egyszerűen csúnya. Hát jó, akkor Léda addig talál valaki mást.
- Egy... kettő... - számolt lassan, miközben a tanítónénire pislantott. Nem lesz baj, ő is eszik, nem fogja észrevenni, ha kicsit mohóbban esznek a lánykák. - Három!
A borsószemek össze-visszagurultak le a villájáról, ahogyan lendülettel próbálta bekapni őket. Még a levegőben is utána kapott a szájával, de csak az üres levegőbe harapott, miközben a zöld golyók szépen menekültek jobbra, balra... Na meg Pán felé. Talán ők is tudták, hogy tőle nem kell félniük.
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 2. 21:09 Ugrás a poszthoz

Rizibizi
ebédlő // ebédidőben


Borsóeső. Így fogják hívni a most zajló eseményt a történelemkönyvekben. Mármint Léda fejében létező törikönyvekben, amibe Pán is jócskán beleírja majd a saját nézeteit a zöld ételekkel kapcsolatban.
Szóval a borsók repültek meg gurultak és lényegében mindegyik csak menekült. Egy sem maradt Léda villáján, és bizony az elkóborolt étel nem számít, csak ha megeszi. A verseny meg nem fog a kedvéért megállni. Vagyishogy csak akkor, ha az ellenfele evés helyett elkezdi neki összeszedegetni a menekültjeit.
- Ez így nem ér! - Durcás arcot vágva fonta össze a karjait pont úgy, ahogyan otthon szokta, ha Zalán nem enged és nem hajlnadó eljönni vele játszani. - Nem ér csalni!
Hozzá sem nyúlt a feléje nyújtott borsókhoz, még a villáját is az asztalra rakta, nehogy véletlen jogtalan előnyhöz jusson.
- Ez így nem verseny! Hol marad a kihívás? Meg a játék?
Nem ismerte a lányt. Talán új volt még, ezért nem is értette, miért nincs benn a játékban. Itt mindenki játszott. Még a tanító nénik is. Persze néha azt mondták rá, hogy tanulás, de hát lényegében az is játék volt, nem? Mármint ki kellett találni a számokat. Vagy az országokat a térképen. Hisz itt aztán tényleg minden egy nagyon nagy játszótérnek számított. Hát nem érti ez a lány, hogy itt játszani kell?
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 14. 19:15 Ugrás a poszthoz

Rizibizi
ebédlő // ebédidőben


Szótlanul állta a másik tekintetét. Még a száját is összeszorította annyira koncentrált. Hát mit gondol ez a lány? Megkukult? Vagy nem akar beszélni vele? Vagy csak direkt fel akarja idegesíteni őt. Igen. Ez lezs tutira a megoldás. De nem is. Lehet, hogy most farkasszemet néznek. És igazából most is játszanak.
A gondolatra egészen kitágította a szemét, mintha az számítana. Nem pislogott, csak bámulta a lányt, miközben erősen koncentrált arra, hogy ne pislogjon. Már könnybe lábadt a szeme, mikör kénytelen volt becsukni a szemét. Össze is szorította, hátha akkor kevésbé érzi majd száraznak.
- Jól van már, nyertél. De a borsóevésben tutira én nyerek. Azért nem akartál játszani, mert vesztettél volna! - Erről teljesen meg volt győzödve, de már mosolygott. Csukott szemmel ugyan, de mosolygott, feltehetően arra, amerre a lány eddig ült.
Viccesnek találta a dolgot. Behunyt szemmel tapogatózott a villájáért, hogy aztgán újabb suta kereséssel próbálja meg az ételt vakon elkezdeni enni.
- Egyébként sem tudom, mi az az illegiás... - Talán allergiás. Anya azt mondta, azért prüszköl sokat takarításkor, mert allergiás a porra. Lehet vajon a lány is allergiás a borsókra? Akkor most prüszkölni fog ő is, ha megeszi őket?
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 24. 17:36 Ugrás a poszthoz

Vörös néni
tanteremből kifelé // délután


Tudtátok, hogy a hippogriffek igazából tök félelmetesek? Pánt leszámítva természetesen. Most mesélt róla az egyik tanítónéni töri órán, hogy miket csináltak a varázslóháború alatt.
Léda teljesen elhűlve, Pánt magához szorítva sétált a folyosón ki a cókmókjaihoz. Ez volt az utolsó órájuk, de ő még fejben ott volt a csatatéren meg a hippogriff karmai között. A többiek már régen kirohantak, vagy a bentlakók vissza a hálótermeikbe vagy ki az udvarra játszani. Ő meg. Hát ő meg egyedül totyogott végig kongó folyosón, miközben a kongó folyosó a Kongói esőerdők is lehettek volna.
Nem csoda hát, hogy felsikkantott, mikor közveten mellőle valami csattanásszerűség volt. Még jó, hogy nem egy átok! Pánt még jobban magához szorítva tett két lépést hátra. Még levegőt sem mert venni. Olyan volt, mint mikor először találkozott a baltás bácsi Jackkel. Akkor is lassan közelítette meg úgy, mint most a szekrényt.
- Jól van, Pán te elintézed, ha egy mumus az, oké? - suttogta a plüssállat fülébe, majd nagy levegőt vett és szélesre tárta az ajtót, miközben rá akart kiabálni a szörnyetegre. De az a szörnyeteg egy csupa haj valami volt a szekrény aljában. Igazából ha a vörös tincsek mögé próbált nézni, talán még meg is látta volna a nénit, aki mögötte rejtőzött. Nem volt elég neki a szekrény, még egy nagy adag hajat is előrebocsátott, hogy tutira eltűnjön. Vagy meglepjen valakit. Mint például Lédát.
- Mit csinálsz ott?
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2019. március 24. 17:38
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 26. 22:28 Ugrás a poszthoz

Vörös néni
tanteremből kifelé // délután


Mázlija volt. Nem mumus. Vagyis inkább Pánnak volt mázlija, mert nem kellett senkit sem elintéznie, szóval nyugodtan vizslathatta azt a borzalmasan nagy vöröses dolgot bent a szekrényben. Ami ugye megszólalt. Vagyis élt is. Mint az a hajasbaba az Adams familyben. Csakhogy ennek Léda értette a mondatait.
- Hogy bemenni? Jaja, oké. - Ilyenkor nem számított, hogy bizony a suli végével Zalán keresni fogja. Jönni fog érte és ott fogja várni a játszótérnél, vagy az udvaron. Ő meg itt kuksol majd a szekrényben.
Mindenféle kérlelés nélkül már mászott is be néni... Néni? Lányka. Nem. Se nem néni se nem lányka. Mindegy. Vöröske. Így fogja hívni. Vörös. Szóval próbált nem a hajára lépni, de hát ugye szűk volt a hely, meg Pán egyébként is sok helyet foglalt, és nem ment ám olyan egyszerűen, mint ahogyan gondolta.
Jobb lábával megcsúszott a hajon, ahogyan a bal oldalát próbálta beemelni, mire előrelendült. KEzével visszalökte magát a szekrány hátfalától, de akkor meg a Vörösnek meg neki. Végül addig addig forgolódott, hogy összegabalyodott lábaival kénytelen volt lecsücsenni az egyetlen szabad kis lyukba a Vörös mellé.
Sóhajtott egy nagyot, talán még kellő zajt is csapott, de mielőtt még nekikezdett volna a beszédnek, kifújta magát. Nehéz küzdelmen vannak túl a titkosügynökök. Az igazi akció pedig csak innentől kezdődik.
- Szóval ki után nyomozunk? - suttogta, miközben az ajtó résein próbált kilesni a fénybe. Egészen közel hajolt, de a szembe lévő falon kívül nem látott senkit és semmit. - Ellenéges földönkívüli? Vagy valami sötét varázsló? Úúú, koboldok után nézelődünk, ugye?
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. április 20. 18:53 Ugrás a poszthoz

Vörös néni
tanteremből kifelé // délután


Visszafojtott lélegzettel hallgatott el és lesett ki az aprócska résen. Ki foglalkozott olyanokkal most, hogy hajhúzás, mikor a föld megmentésea kezükben van? A födönkívüliek bármikor el tudják vinni innen az embereket és kicserélik őket. Látta egy filmben. Ezra bácsit már tutira kicserélték. Olyan nincs, hogy ő ne lenne földönkívüli.
Kissé csalódott sóhajt hallatt, mikor a nénilány közölte, hogy ők bizony csak bujkálnak. Hát Léda nem fog bujkálni. Neki egy igazi hippogriff segít, ha harcra kerülne sor!
- De miért nem...? - kezdett bele a kérdésbe, mikor a Vörös folytatta a mondatot, amivel ismét felcsigázta a leányzót. - Ó, akkor egy bérgyilkos elől bujtunk el? Mielőtt ő nyírna ki minket? Láttam, hogy Bruce Willi... - mesélte ő volna tovább, hogyan látta a tévében a praktikákat, de a Vörös mutatóujja elhallgattata volna.
Visszafogta a lélegzetét is, ahogyan hallgatta a kemény lépteket. Csak egyetlen szekrényajtó választotta el őket a haláltól és a bérgyilkostól. Magához szorította Pánt, és nagyra tárt szemekkel figyelte a Vöröst.
- Majd Pánnal segítünk kicsinálni a bérgyilkosod. Mi a terved? Felülről ráugrunk és egy hálóval elkapjuk? Láttam a Scooby Dooban. Működik a dolog.
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. április 22. 21:20 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután


 A krokodilkönnyek csípték az arcát is, miközben magát átölelve csoszogott a Nagy Ajtó felé, ami mögül a felnőttek szoktak kijönni. Nem kopogott, pedig Anya úgy tanította, hogy kopogni kell, mielőtt bemegy valahova. Most nem számított. Most semmi nem számított.
 Az asztalokkal körbevett teremben már senki nem volt, aki segíthetett volna neki. Első pillantásra. Aztán megmozdult az a szőke fej valahol hátul a polcok előtt, ő pedig hangosan zokogva indult el felé. Tánya néni volt, ha más nem, hát legalább ő fog tudni segíteni.
 Szavak nélkül állt meg az asztal előtt, miközben jobbjával és baljával is az arcát törölgette. Ő már nagy lány, nem szabadna sírnia.
 Nagyokat hüppögött, miközben próbálta visszatartani a könnyeit, amik továbbra is széles patakokként csordogáltak az arcán.
 - Nem tudom, hol van. - Újabb sírás hullám tört rá. Zalánnak is nemsokára jönnie kellett, na de még órák kérdése volt, addig pedig nem várhatott a dolog.
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. április 22. 22:27 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután


Szipogott és hüppögött és akárhogyan is próbálta visszatartani a könnyeit nem sikerült. Ilyen még nem történt. Ilyen nem történhetett meg.
- Elrabolták Pánt! - Felnézett Tánya nénire azzal a kétségbeesett tekintettel és újabb síróroham tört rá. Nem is bírta folytatni a történetet. A legjobb barátja, az egyetlen barátja, aki egész életében vele volt. Zalán persze más. Ő a testvére, neki kötelessége vele maradnia, de Pán... Pán benne volt minden mókában, játékban és kalandban. A legrosszabb pillanataiban is ott volt vele, hogy jobb kedvre derítse.
- Biztosan nem ment világgá, mert akkor velem ment volna, de sehol sem találom. Tutira Patrik volt az. Mindig csúfolta Pánt, mert az egyik karma meg vvan varrva. - Csak mondta a magáét, miközben megtörölte az arcát a ruhaujjával, hogy aztán újabb könnyeknek csináljon helyet.
- De ha nincs meg Pán, én nem megyek haza. Ki fogom szabadítani, ha arról van szó. Majd szólok a vörös hajú néninek, aki olyan jó a bujkálásban, hogy lesse ki Patrikot, hova zárta be Pánt! - Nagy kék szemeivel körbenézett a tanáriban, hátha valahol előbukkan egy vörös hajtincs és a segítségére siet, mint a mesékben szoktak a főhősöknek.
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. május 1. 13:26 Ugrás a poszthoz

Vörös néni
tanteremből kifelé // délután


Léda komolyan elgondolkodott a kérdésen. Zalánnal sok filmet néztek, és a bátyja imádta azokat az akciófilmeket, amikben voltak olyan fegyveres emberek. Ezekben a filmekben mindig tudták, hogy ki a rosszfiú, csak a többi szereplő nem.
- Nem tudom, de ha én bérgyilkos lennék, tutira mindenkinek a menő fegyveremet mutogatnám, hogy féljenek tőlem. - Jól átgondolt válasz volt ez kéremszépen, egészen ké percbe is beletelt, mire döntésre jutott. Nem. Bérgyilkosnak lenni menő dolog, úgyhogy mindenkinek tudnia kell róla.
- Szerintem ő is földönkívüli akkor, mint Ezra bácsi. A földönkívüliek nem dicsekednek el vele, honnan jöttek. Kivéve Superman. De ő jó földönkívüli. Úgyhogy valami szuperbiztonságos csapdát kell állítanunk neki! - bólogatott ő is hevesen, miközben már látta maga előtt a hurkokat és kötelet, amibe olyan gyanútlanul sétál majd bele az áldozatok, hogy azt akármelyik Indiana Jones filmben megirigyelnék.
Széles vigyor terült el az arcán, miközben emelte már a kisujját az esküre. Ez már nagyon komoly dolog. Ez már egészen felnőttes dolog. Ki tudja, talán még az újságokban is benne lesz a nevük, mikor elfogtak egy földönkívülit.
Jól megrázta a nénilány ujját, hogy tutira biztos legyen az eskü.
- Láttam köteleket a szertárban, én elhozom őket onna... - megdermedt a léptek zajára. Súlyosak voltak és egészen vészjóslóak. Olyan léptek, amik egy embernek álcázott földönkívülihez tartozhatnak. Nagyra tárt szemekkel meredt a mellette rejtőző vörösre. A szíve torkában dobogott, és meg sem mert szólalni. Csak a szájával formálta a szavakat.
- Most kell elkapnunk. - Bólogatott is hozzá, és Pánnal a kezében fordult a szekrényajtó felé. Kiugranak és elfogják. Egyszerű lesz, hisz honnan tudná, hogy tényleg ott lapulnak rá lesve?
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. május 1. 13:43 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután


Vállat vont a kijelentésre. Neki meggyőződése volt, hogy Patrik vitte el Pánt. Féltékeny volt rá. És egéybként is, a harci sérülése csak azt mutatta, mennyire erős egy hippogriff az ő barátja. A karma pedig még mindig ugyanolyan éles azután is, hogy Anyu megvarrta.
- Hát az a néni, akivel a szekrényben találkoztam. - Miért kérdez Tánya néni ilyen butaságokat? Most nem isaz a lényeg, hogy ki az a néni, hanem hogy kiszabadítsák Pánt a fogságából. Abban persze igaza van, hogy Pán nem hagyta volna magára még akkor sem, ha világgá akart menni. Hisz ők ketten voltak a világ ellen. Ha menni kellett volna, akkor ketten mennek. Persze azért Zalánt is el kellene hívniuk, de akkor sem hagyta volna hátra.
A légzése kezdett megnyugodni, és a krokodilkönnyek is már csak csermelyként csordogáltak az arcán, mikor mesélni kezdett.
- Pán nem jöhet tesire, mert túl jó mindenkihez, úgyhogy ő addig vigyázott a táskámra az öltözőben. Tesi után pedig már nem volt ott! - Legörbült a szája széle, és egészen megremegtek az ajkai, ahogyan megpróbálta visszatartani a sírást. Egy nagylány nem szokott sírni, nem igaz? - Lili néni előbb engedte ki a fiúkat, úgyhogy Patrik tutira bement és elfogta őt. Lehet a táskámból akarta elvenni a csokimat! - Heves mozdulattal tette karba a kezeit úgy, mint mikor Apa szokta, ha kérni szeretett tőle valamit. - Menjünk, nézzük meg a padjában! - fogta meg Tánya néni kezét, hogy kivezesse őt az osztályába. Majd ő rendet tesz és az asztalra csap, ha arról van szó. Elvégre nem szabad ellopni mások legjobb barátját, nem?
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. május 4. 14:41 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután

Bólogatott, egészen hevesen. Nagyon figyelt az instrukciókra, minden kis részletére. Most mindegy is volt, hogy mivel kellene foglalkoznia, meg hogy talán nem is a tanáriban kellene lennie. Pánról volt szó, és ha fordított esetben őt rabolnák el, a legjobb barátja is megtette volna érte ugyanezeket a erőfeszítéseket.
Letörölte a maradék könnycseppeket is az arcáról, összeszorította az ajkát, de egy pillanatig azért hezitált. Nagyon ciki lesz, ha kiderül, hogy felnőttet is beavatott. Az azt jelentené, hogy utána mindenki őt piszkálná. Hallgatná, hogy árulkodós Júdás. De Pánról volt szó. A legjobb barátjáról, akiért meg kellett tennie.
Követte Tánya nénit a terembe. Először csak lesütött szemekkel figyelte a padló deszkáit, majd mikor a tanárnője megszólalt, felszegte az állát és szúrós tekintettel mérte végig osztálytársait. Nagyon figyelte minden egyes mozdulatukat. Aztán arra eszmélt fel, hogy Tánya néni már be is fejezte a mondandóját, és be kell számolnia a látottakról.
- Nem tudom, Patrik nem is figyelt rád, de Kitti a táskájában kutatott közben. Aztán persze csak egy tollat vett elő, de lehet ott van benne Pán is. A többiek nem tűntek olyan gyanúsnak, de lehet csak nagyon jó kémek. - A végére még halkabbra vette a hangját, hogy tutira meg ne hallja senki, miről beszélgetnek. Közben fél szemmel azt leste, ki és mit csinált a teremben.
- Szerintem nézzük át Kitti táskáját - ajánlotta, és már ki is lépett Tánya néni mögül, hogy elinduljon osztálytársa felé.
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. május 4. 15:23 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután

Már látta szemei előtt Kitti táskájából előbújni a megkötözött Pánt, amikor valami visszatartotta. Egyik lábát az égbe emelte, másikon pedig visszagorfott Tánya nénivel szemben.
Karbafonta a kezét, és felvette a durcás ábrázatát, ahogyan a tanárnő magyarázott neki. Ezt szokta akkor is csinálni, mikor Zalán kezdte okítani. Persze megvolt a magához való esze, így nem beszélt vissza, de biztos volt, hogy valamelyik padban bújt meg. Ha nem Kittinél, Patrik azért még mindig gyanús volt neki.
- De már... - kezdett bele azért az ellentmondásba, mikor Tánya néni beszélni kezdett. Tudta ő, hogy ott nincs semmi. Sem az öltözőben, sem pedig a tornateremben. Már megnézte. Mindent megnézett már.
Azért továbbra is azzal a durcás ábrázatával indult el Tánya néni mögött az öltözők felé, majd mutatott rá a kék szekrényre.
- Az ott, de már tényleg minden átnéztem, nincs itt. A táskámban sem volt. - Kinyitotta a szekrényt és maga mögé szórva a tesiruháit pakolta ki a tárolót, egészen addig, amíg üres nem lett. Akkor félreállt, hogy Tánya néni is megnézhesse, hogy Pán bizony nincs ott, hacsak a szekrénynek nincs valami rejtett lejárata egy dohos pincébe, ahol a foglyokat láncra verik. - Látja? Nincs itt.
Teljesen időpazarlásnak vette, hogy átnézze a szekrényt. És ezt minden mozdulatával a tanárnéni tudtára szerette volna adni.
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. május 4. 15:57 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután

Elégedetten bólintott, ahogyan hallotta az elismerő szavakat. Hát nem ezt mondta neki eddig? Hogy már átnézte, nincs ott. Akkor most már mehetnének az osztályba és Kittit számon is kérhetnék, hogy miért lopta el Pánt. Na meg persze, hogy miért nem vallotta be, mikor lehetősége lett volna rá?
Már indult is el a folyosó felé, mikor Tánya néni megjegyezte, hogy először a tornateremben kellene megnézniük. Hát nem hitt neki? Már mondta, hogy ott sincs, és nézzenek oda, az öltözőben sem volt. Akkor miért kell ezt ennyire erőltetni.
- Dehát mondtam, hogy már nézteeeem. - Elhúzta az utolsó szótagot, miközben karbatett kézzel nekidőlt a falnak. Ő bizony át nem kutatja még egyszer az egész tornatermet, és még ha tehette volna, a földre is leült volna.
Aztán Tánya néni eltűnt a szertárban, ő pedig éppen ki akart osonni a folyosóra, hogy számonkérje Kittit vagy Patrikot, mikor meghallotta a kérdést. Futva közelítette meg a szertárat, majd lélegzetvisszafojtva járatta körbe kék tekintetét, hogy megtalálja a plüssállatot. Ott feküdt valahol két labda között, ő pedig félrelökve néhány hullahopp karikát kapta fel és ölelte szorosan magához az állatot. Meg került, és még csak egy karcolás sem volt rajta.
- Köszönöm!
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2020. szeptember 26. 23:37 Ugrás a poszthoz

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje


Hogy szomorú volt-e? Hát persze, hogy szomorú volt! Mondjuk oké, nem szerette mindenki az előkészítőben, de azért amióta beköltözött, egyre jobban érezte magát. Lettek barátai, és végre nem kellett rejtegetnie a tudását. A varázslatot maga körül.
Az ágyán ült és a lábát lógatta. Nem akaródzott neki elkezdeni összepakolnia. Ő volt az utolsó. De az ismerős szoba, a szagok. Mindet be akarta szívni. Hogy a részévé váljon, örök, örök, örökre.
- - sóhajtott fel, de azért kicsit megforgatta a szemét. Nem akart hazamenni. Pláne, hogy tudta, Zalán nem lesz ott vele. Zalán már nincs vele. Pedig róla azt hitte, örök, örök, örökké együtt lesznek majd.
Szipogott egyet, mikor szépen, rendezetten betette az előkészítős egyenruháját a bőröndbe, majd haját a füle mögé tűrve indult el Zalánhoz.
- Igen, persze - bólogatott, de felvette a lazaságot. Minek kérdezgeti ilyesmiről? Mintha csak ezzel a flegmasággal leplezni tudná a búcsúzás fájdalmát. - Jó, jó, tudom, persze. Rebi amúgy valami nagy kastélyban lakik. Vagy várban. Vagy valami ilyesmi. A szülei nagyon gazdagok, és azt mondta, egy csomószor átmehetünk majd hozzá, ha akarunk. - Mondjuk arról fogalma sem, volt, hogy pontosan hol is lakik Rebi, de hát majd megoldja, nem? Mondjuk varázsközlekedni még nem nagyon tud, de majd kitalálja valahogy. Zalán úgysem lesz ott, hát akkor majd feltalálja magát!
- Figyu, anya és apa is nagyon sokat melózik, úgyhogy halálra unnám magam otthon. Majd kitalálok valamit - vonta meg a vállát. Semmiség az egész. Nem nagy ügy, csak egy újabb nyár és kész - akarta mondani a mozdulattal. Egy pillanatra talán megbicsaklott a hangja. De nem akart az lenni, aki a nagytesó segítségére szorul.
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2020. szeptember 26. 23:37
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2020. október 27. 21:28 Ugrás a poszthoz

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje

Megengedett egy mosolyt magának. Akár egy tükör, görbült a szája pont úgy, mint Zalánnak. Jó, annyira nem vészes a helyzet. Elvégre nemsokára megkaphatja a pálcáját és végre ő is bagolyköves lehet. Csak túl kell élnie a nyarat.
- Pedig megígérted, hogy egyszer beviszel megnézni, milyen ott - fonta össze a karját és biggyesztette le ajkait. Persze csak játék volt ez köztük. Ha nem költözött volna éppen ki szeretett iskolájából, még azt is elhihette volna, hogy komolyan megsértődött, mert még nem teljesítette Zalán a kérését. De most más kötötte le a figyelmét.
Karjait maga mellé ejtette, mikor a bátyó előhúzta a háta mögül az ajándékot. Imádta az ajándékokat. Melyik lány ne szerette volna? Persze büszkesége nem engedte, hogy eldobja az agyát tőle. Pedig ő aztán simán eldobta volna. Egy feneketlen táska? Na ne viccelj!
Kinyitotta, becsukta. Aztán kinyitotta és vállig beledugta a kezét, egészen mélyen, ameddig csak tudta. Majdnem belemászott, úgy próbálta kideríteni, vajon hol van az alja. Belevigyorgott a táskába, és még akkor is vigyorgott, mikor kihúzta onnan a fejét minden mással együtt.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - csüngött Zalán nyakában, akár egy lajhár, aki szorosan kapaszkodik a fa törzsébe, nehogy lecsússzon róla, és csak nagyon sokára engedte el. Tudta, hogy ha bár egyre ritkábban látta Zalánt, az ajándék egyfajta búcsúajándék is volt. Nem lesz nyáron, amiért haragudott rá. Aztán ő beköltözik a suliba, és akkor meg azért nem fogja látni. El is szomorodott a gondolatra, majdhogynem elpityeredett. Addig lógott ott Zalán nyakában, amíg vissza nem parancsolta túlcsörduló könnyeit a helyükre.
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2020. október 28. 19:38 Ugrás a poszthoz

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje

Addig csüngött a nyakában, amíg csak lehetett, aztán egy naaaagyon nagy, drámai sóhaj mellett indult el a bőröndje felé. Karját nyeglén maga mellett lógatta, és kelletlenül nézett bele a jobbára összepakolt táskába. Zalán éppen az egyik mintás pólóját rakta bele szépen kisimítva a ráncokat.
- Már nem kell olyan. Réka azt mondta, hogy talált egy sokkal menőbbet. Tudod, van az a cucc... Az a csokibéka vagy mi. Ami ugrál. Na abban vannak képek ilyen kártyán, amik mozognak. Hallod Zalán? Képek, amik mozognak! - melegedett bele egyre jobban a mesélésbe. Csillogós matrica? Az már előző hetes divat.
Bármennyire is kezdett egyre inkább belerázódni ebbe a varázslatos cuccokba, ez a félév, amíg nem járt egyáltalán haza még nem volt elég ahhoz, hogy ténylegesen belerázódjon.
Összehúzta a száját és vágott egy fintort a gondolatra is, hogyha haza kell mennie, akkor megint tilos lesz ilyenekről beszélnie és az összes holmiját, ami ide köti, el kell rejtenie az apja elől.
- Amúgy meg... Tudom, hogy gáz, de... - megállt a pakolásban, és félmosollyal az arcán nézett Zalánra. Pont úgy, mint a kiskutyák, akik tudják, hogy rosszban sántikálnak. - Egyszer kiszöktünk a sarki boltba venni egyet. Tudom, hogy a zsebpénz nem erre való, de ezt nézd milyen király! - A régi, kopott táskájáért nyúlt, és elkezdett kutatni benne. Pánt félretolta és két könyv közül húzta ki a kártyát, hogy megmutassa bátyjának. - Ezek tényleg mozognak a képen!
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2020. október 28. 20:43 Ugrás a poszthoz

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje

Forgatta a szemét, ahogyan Zalán elkezdte kioktatni, mint valami öregasszony a faluban, mikor elkezdenek rohangálni. Persze tudta, hogy nem szabad sokat költenie. De a többiek mindig mindent megvehettek, akkor ő miért nem? Ez annyira igazságtalan!
- Jó, jó, tudom, hogy nem lehet... - Még hátat is fordított Zalánnak, úgy elvette a kedvét. Ledobta az ágyra a kártyát és lehuppant a mellette lévő bevetett ágy szélére. Nem is tudta eldönteni hirtelen, hogy Zalánra haragszik jobban, vagy arra, hogy el kell hagynia végül ezt az épületet.
Morgott egyet, és a válla felett ránézett bátyjára, ahogy elkezdett magyarázni.
- Tényleg? - derült fel az arca. Szemei kikerekedtek és még talán az álla is leesett. Zalán persze biztos nem látta, Léda válla kitakarhatta a száját. - És megkapom őket? - A szeme már mosolygott, ahogyan elképzelte, hogy cserélgetik majd a többiekkel. Hú, de irigyek lesznek egy ilyen gyűjteményre!
- Jóóó, megígérem, hogy nem költök semmi ilyesmire. Nem mintha lenne miből - vonta meg a végén a vállát, de már nem is érdekelte. Minek vegyen még csokibékát, ha Zalántól kap egy jó nagy adagnyi mozgó képeket?
- De ugye nem megyünk most rögtön haza? - fogta meg az utolsó nagy pulcsiját és dobta bele a bőröndbe. Nagyot sóhajtott, és megereszkedett vállal nézett körbe a szobában. Nem volt ő szentimentális, ahhoz még túl fiatal volt, de kicsit fájt a szíve, hogy hátrahagyja végleg az előkészítőt.

Oldalak: [1] Fel