Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Mintha egy nagyon komoly, fontos és megismételhetetlen dolgozat részletein gondolkoznék, olyan szigorú arccal meredek szerencsétlen tojásra, próbálva eldönteni a villás nyelv rontana, vagy javítana az ábra minőségén. "Minőségén." - Ó ó ó ó ó ó ó - lelkesedek be azonnal, ahogy egy fél mondat megváltoztatja az elképzeléseimet, és már nézek fel, ki is szúrva a színváltós festéket. - Zseni vaaagy - és ezzel el is dőlt milyenek lesznek majd a csillagok. Attól most tekintsünk el, hogy nappali tájképet rajzolok, lesznek csillagok, méghozzá narancs és rózsaszín színekben vibrálók, mert ez akad legelőször a kezembe.
Morcosan hunyorogva pislogok fel, én elhiszem, hogy viccesnek gondolja a dolgot, de majd - akkor nevess, ha utána festékesen szaladgálok a nyomodban, és mindenedet összekenve ölelgetlek szét a folyosó közepén.
Belemerülök a nagy csillagpöttyözésbe, így hümmögve várom a szót amire reagálnom kell. Nem lesznek itt túl sűrűn? Túl ritkán? - Jajj már, hát a festékkel töltött tojás épp olyan rossz ötlet mint a sima festék - nyögök fel, és előre látom a sorsom, ahogy a húsvétot idén Masa helyett egy két lábon járó, csöpögő festékszörny édesíti majd meg. Kornél közben kitalálja mit szeretne, titok, így hát hümmögve elkezdek gondolkodni mit is mondjak a kapott betűmmel. - Hűűha, ká? K mint Karola, ha már témánál vagyunk - vigyorodok el végül, szinte énekelve a szavakat.
- Amúgy nem - komolyodok el kicsit, hogy ne csak a viccből éljünk - szerintem tényleg jó ötlet, nem hiszem, hogy kellemetlennek tartaná. Figyelmes - toldom meg, reményeim szerint meggyőzően, mielőtt magamtól kicsit eltartva megcsodálnám az elkészült művemet. - Szerinted Kócos haza tudja vinni Anyáéknak valahogy úgy, hogy épségben meg is kapják? - hümmögök kételkedve baglyunk képességeiben, majd igazából vállat vonva lerakom a kezemből száradni egy dicső sorozat első tagját, és nyúlok a következő áldozatért. Még csak most kezdek belejönni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Az Andrással folytatott beszélgetése után nem is volt kérdés, hogy azonnal cselekszik, mielőtt még inába szállna a bátorsága. Első útja az ékszerboltba vezetett, hogy megvegye a hőn áhított eljegyzési gyűrűt, majd, mint ki jól végezte dolgát, ki is viharzott onnan. Itt jött azonban a bibi, ugyanis délelőtt Emily általában az előkészítőben oktat, tehát várnia kéne estig, hogy odaadhassa, addig viszont háromszor infarktust és gyomorfekélyt kap, tehát a szabályokat telibe szarva rá kell rontania. Kissé megvakarja tarkóját, mert legutóbb, mikor első felindulásból cselekedett, akkor összeverte Barnabást, azt is a gyerekek szeme láttára, az udvaron. Nem azt mondom, igazi alfa tett volt, minden béta hason csúszna fele akkora farokért, mint amekkora neki aznap volt, csak hát tudjuk, hogy a mi Nico-nk, természetét tekintve nem ilyen. De őszintén, hány alkalma lett volna eddig, hogy ezt meglépje és hányszor nem tette meg? Ideje, hogy a kávézóhoz hasonlóan most is bedobja magát, mert a legrosszabb dolog, amit történhet, hogy a nő elutasítja egy csoport gyerek előtt, akik kinevetik, ezáltal pedig a házasság egy örök trauma marad neki. Illetve kit áltatunk? Házasságról szó sincs, maga a párkapcsolat, mint létező dolog egy stresszfaktorrá válik majd, ezért inkább remetének áll és vadászó-halászó életmódot folytat. Na várjunk csak, mikor jutottunk el a happily ever after-től az örök magányig? Jesus.
Nem teketóriázik soká, szinte lohol a Shanes-be, mert nem hagyhatja, hogy a nő, élete szerelme, az a bizonyos valaki, akiért talán még meghalni is érdemes - igen, ez a drámai túlzások ideje -, kicsússzon erős kezeiből. Amikor elhalad a portás mellett, csak int neki, hisz pontosan tudja, hogy ilyenkor a bal oldali szárnyban szokott lenni. Nem azt mondom, hogy néha napján erre jár és látja, mert ez mániákusnak és stalkernek tűnne, de véletlenül előferdült, hogy ideette a fene. A teremajtó elé érve hirtelen elfogy minden bátorsága. Basszameg, te vagy Francesco Nico Bianchi, egy igazi olasz csődör, egy macsó oroszlán, dehogy már ne legyen tököd megkérni a nő kezét, mert seggbe rúglak! Valami ilyesmit mondanék neki, ha egy mély lélegzetet véve nem rontana be szó szerint az előkészítősök órájára. Persze egyből felismeri azt a kislányt, aki kiidegeli Emily-t, így még inkább alkalmasnak tartja az időpontot.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért, de dolgom van a tanárnőtökkel - nem nagyon foglalkozik azzal, hogy miképp is hangzik ez kívülről nézve, és, hogy a nő valszeg menten elsüllyed. Gyorsan beletúr hajába - mintha számítana bármit is, miközben összevissza meredezik mindenfelé -, majd arca komolyra vált, szemmel láthatóan gyűjti az erőt. - Emily - gyenge kezdés után erős visszaesés tapasztalható, de nem adja fel, helyette kihorgássza a vörös bársonydobozt a zsebéből és féltérdre ereszkedik: azt mondják, így illik. Mondjuk még mindig jobb, mint a pezsgős pohárban úsztatott gyűrű és hát miért is várná el tőle a nő, hogy normális legyen? Valószínűleg ennyire idiótán szereti.
- Én csak ma reggel jöttem rá, hogy mekkora hülye vagyok. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő hely vagy időpont, de én nagyon szeretném, ha hozzám jönnél feleségül, mert nem tudom nélküled elképzelni az életemet. Azóta nem tudom, hogy megismertelek a fesztiválon. Mit mondasz? - kinyitva a bársonydobozt azonnal megpillanthatja a nagy gonddal kiválasztott eljegyzési gyűrűt, melyen játékosan csillan meg az ablakokon beszűrődő napfény. Visszafojtott lélegzettel, szerelmesen nézi Emily-t és csak remélni meri, hogy övé lesz a győzelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Mindenképpen fontos, hogy most eldöntsük merre szeretnénk az osztálykirándulást, mert ha ottalvósat szeretnétek, akkor meg kell kérnünk egy-két tanárnénit vagy tanárbácsit, hogy jöjjön el velünk.
Tudom, hogy még korainak érzik, mert nem holnap megyünk, de sokukkal ez lesz az utolsó osztálykirándulásom. Mostanra mindannyian elérték azt a kort, hogy jövőre a Bagolykőbe menjenek, vagyis nekem újra kisgyerekeim lesznek majd, akikkel négy csodálatos évet töltünk együtt. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert a kicsikéim már ennyi idősek, furcsa már most is, hogy például Zina és pár lányka már egyenruhában jön velem szemben a folyosón. Hihetetlen, hogy ennyire érettek, és eljutottunk együtt ide, olyan furcsa lesz nélkülük, még akkor is, ha a legtöbben fent lesznek az iskolában. Persze van, akit külföldre visznek, de a többségük szerencsére marad, csak a kis osztályközösségünk bomlik fel, hiszen ott már a házak szerint élnek majd a lurkóim, és felesleges azzal áltatnom magam, hogy egy házba kerülnek majd, mert szerintem mindenhova besorolódnak, és vicces, de a legkisebb esélyt az Eridonra látom.
- Rebi...
Szólítom meg a kislányt, de ahogy kimondom a nevét azzal a lendülettel nyílik az ajtó, és annyira meglepődök, hogy hajszál híján fel is sikkantok. Jól indul a dolog nem? Meglátom Nico-t és sikítófrászba török ki. Riadtan nézek rá, mert nem nagyon szokása Niconak csak úgy beállítani, szóval nem tudom, hogy mi történhetett, amiért a tanóra közepén áll az osztálytermemben, de azt így is látom már, hogy Fehér Anna egyből stalkolja. Na nem. Ki van zárva, hogy azt a gyereket a közelébe engedjem. Az a kislány az oka, hogy bennem még nem éledtek fel az anyai ösztönök, vagy, ha néhanapján eszembe jut, hogy lehetne gyerekünk, akkor arra jutok, hogy mi van, ha utálni fog, mert egy undok kis béka lesz, mint Anna, szóval nem. Ha nem én lennék itt a felnőtt, akkor most radírral dobnám homlokon, hogy eszébe se jusson.
- Nico?
Minden rossz opció olyan gyorsan, mint egy pörgetett film játszódik le a szemeim előtt. Valami történt a szüleivel, vagy Cole-lal vagy Francescával. Baj van, leomlott egy fal a házban. Rájöttek arra, hogy a diákéveim alatt viszonyunk volt, és így visszavonják a diplomámat. Valamiért nem akar velem lenni többet, mert nem szereti a veszekszünk, vagy túlságosan sokszor bújok hozzá és csábítom az ágyba... na jó, ez ért talán nem akarna egy férfi szakítani. Ugye?!
~ Ma reggel. Úristen. Mi volt ma reggel? Jól indult a nap, reggel még marasztaltam kicsit, majd amíg fürödtem beszélge... nehogy azt gondolja, hogy megcsalom... vagy azt hiszi, hogy terhes vagyok?!?! ~
Aztán... csak állok és nézek. Nézem őt, és nem akarom elhinni, hogy ez a valóság. Komolyan azt mondta, hogy legyek a felesége?! Itt a lányok előtt? Letérdelve? ÚRISTEN, NICO LETÉRDELT! Mennyire gyönyörű az a gyűrű! Mennyire tökéletesen olyan, amilyeneket szeretek. Talán még néztem is nemrég az ékszerboltban. Szerencsésnek találtam a lányt, akinek egy nap az ujjára húzzák, de azt álmomban sem hittem volna, hogy én leszek az a lány.
- Nem ön az a pasi, aki megverte Barnit?
Érkezik a tökéletes pillanatba a tökéletlen kérdés, de most először a többiek végre lepisszegik Annát, ahogy én patakokba folyó könnyel az arcomon lépek közelebb Nicohoz, és érzem, ahogy a szívem olyan hevesen ver, hogy kiszakadna a helyéről, ha tudna. Elé lépve megsimogatom az arcát, miközben zokogva, de széles mosollyal, csillogó szemekkel pillantok le rá.
- Igen, szeretnék a feleséged lenni.
Hozzátenném, hogy akár már holnap, de azért megriasztani se kellene szerencsétlent, mert még a végén elfut, és az nem segít rajtam. Viszont mielőtt szegény gyűrűt húzhatna az ujjamra, letérdelek - a szoknya miatt két térdre ereszkedem -, és arcát a kezeim közé fogva, mélyen megcsókolom, és most az sem zavar, hogy a lányaim végignézik, hogyan kell megcsókolni egy férfit, akit igazán, tiszta szívedből szeretsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ez a legborzalmasabb ötlet, ami valaha eszébe ötlött, de nem várhatta meg mégsem, míg inába száll a bátorsága, mert akkor a sírba is magával viszi a gyűrűt. Nem foglalkozik az áhítattal és csodálattal vegyes gyermektekintetekkel, csak Emily-re koncentrál és arra, hogy végre egyszer ne szúrjon el valamit. Mert ennek a pillanatnak, ennek a napnak és mostantól az életüknek is tökéletesnek és boldognak kell lennie. Komolyan gondolja, hogy jóban-rosszban kitartana a nő mellett, betegségben, szegénységben - ami, mivel mindketten tanárok, könnyen elérheti őket - együtt lesznek. Végre, életében először azt érzi, hogy ezt akarja, felkészült és képes rá.
Ahogy kiejti a szavakat, figyeli a csodaszép arc minden rezdülését, s az első könnycseppet látva kissé megijed. Hát akkor tényleg szörnyű ötlet volna, András tévedett, minden összedől, ő pedig mégis csak remete lesz. Ehhez hozzájön az is, hogy Anna szavai a fülében visszhangzanak: nem Ön az a pasi, aki megverte Barnit? De kis bogaram, ő az, jelenleg pedig azt kívánja, bárcsak Őt verték volna agyon, mert látva a némán zokogó Emily-t fel kell tennie magának a kérdést, hogy mégis mi a faszt csinál. A lassított felvétel hirtelen áll vissza normálisra, ahogy meghallja a csilingelő hangot, ekkor ugyanis minden más nesz tompává, majd jelentéktelenné válik. Igen, szeretnék a feleséged lenni. Mire felocsúdik, a nő már előtte térdel, így nem teketóriázik soká, dereka köré fonja karjait, hogy boldogan, szenvedélyesen viszonozhassa a csókot. Jó ég, mióta is vártak már erre? Meg sem tudná mondani, de e pillanatban mind apja, mint anyja nagyon büszke lenne rá. Szorosan vonja magához, hogy még a szuszt is kicsókolja belőle, majd elhúzódik, hogy a dobozt kettejük közé emelhesse.
- Megengeded? - csillogó szemekkel néz rá, óvatosan kiemeli az ékszert és igenlő válasz esetén megfogva a kecses ujjakat felhúzza a gyűrűsre. Mert hiába mond neki bármit, akkor pecsételik meg igazából mindezt, mikor az arany az ujjára kerül. Mi tagadás, gyönyörű és tökéletesen illeszkedik, pont olyan, amilyennek lennie kell. - Szeretlek - ábrándosan elmosolyodik, mielőtt ismét magához vonná, ezúttal egy sokkal lágyabb, érzékibb csók erejéig, mely talán még inkább zavarba ejtő változat, mint az előző, mert ez az egyik legintimebb ajakpárbajuk, mióta ismerik egymást.
- Fúj, ez nagyon gusztustalan! - nem tudja, ki szólalhatott meg és vághatta ketté ezt a csodás pillanatot, de elhúzódik és megpillantva a nézőközönségüket elneveti magát akaratlanul is. Nem normális. Míg néhány lányka álmodozva, sóhajtozva nézi őket, van, aki inkább eltakarta a szemét, s csak Anna durcizik magában, de ő rendkívül látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Sosem hittem volna, hogy ennyire képes leszek kizárni a külvilágot, mint most. Most azonban senki és semmi nem létezik, csak Nico. Csak mi ketten, ahogy egymást átölelve, olyan szorosan bújva a másikhoz, mintha attól kellene félnünk, hogy most elrángathat mindenki bárki a másiktól, csókjainkkal adjuk egymás tudtára, hogy mennyire boldogok vagyunk. A felesége leszek. A társa. A párja egy életen át. Én leszek a nő, aki miatt boldog lesz. Én leszek a nő, aki miatt mérges lesz. Én leszek a nő, aki miatt ideges lesz. Boldog lesz, mert innentől életünk hátralevő részében maximálisan arra fogok törekedni, hogy egy egészséges, jó kapcsolat, boldog szereplője legyen. Mérges lesz, mert olykor szörnyen meggondolatlan vagyok, és az én szótáramban nagyon sok minden máshogy szerepel. Ideges lesz, mert hozzá kell majd szoknia, hogy azt mondja nekem, ötre megyünk valahova, és amikor hétre készen vagyok, még mindig lesz fél óránk arra, hogy ne késsünk el.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, tudom, hogy nagyon mérges tud lenni miattam, tudom, hogy nem mindig vagyok az az ember, akit megérdemelne, de senki sem szereti úgy a világon, ahogy én, és senkit se lennék képes úgy szeretni, ahogy őt szeretem. Emlékszem, mennyire boldog és reményteljes voltam, amikor tervezni kezdtünk a jövőnkkel, hogy mennyire biztató volt már az is, hogy közös nyári programjaink vannak, mert reményt adott arra, hogy ha hazavinne, akkor akarna engem egy életre. Sosem vártam volna el, hogy feleségül vegyen, de most, amikor bólogatva, még mindig patakzó könnyekkel, remegő kezem felé nyújtom, tudom, hogy ez így lesz teljes. Hogy erre vágyom. A nevét viselni, a feleségének lenni. Nem azt mondani, hogy járunk, mint a tinik, vagy, hogy van közöttünk valami, hanem azt mondani, hogy ő a férjem, Francesco Nico Bianchi. Az életem szerelme, az érzelmi hullámvasutam kormányzója. Az egyetlen ember, akivel valaha boldog lehetek. Nehéz és főleg szomorú út van mögöttünk, de ami előttünk áll, az maga lesz a csoda. Hogy itt vagy máshol, nem tudom, de azt igen, hogy mellette állva, kéz a kézben, jöhet minden, amire a házasságkötésünkkor igent mondunk.
- Te leszel a férjem.
Szinte suttogok a meghatottságtól, ahogy csillogó szemekkel, az arcomat törölgetve nézek fel rá, sugárzó boldogsággal. Sosem akarom elhagyni, nem akarok már egyetlen napot se nélküle élni. Nekem mellette van a helyem, már akkor éreztem ezt, amikor először láttam őt, amikor pont olyan italt kért, amilyet szeretek, ahogy ösztönösen megbízva táncoltam vele. Akkor és ott, a múltamat jelképező ruhát széttéptem, és kellett ez az utolsó mozzanat, lezárni Adrian-t, tiszta, nyitott szívvel fogadni Nico-t. Fogadni a férfit, akit felborította az életem. Fogadni a szerelmet, amihez fel kellett nőnöm.
- Szeretlek, Nico!
Nem tudok nem mosolyogni, hangomban is ott bujkál a meghatott öröm, amivel újra és újra elmondom, hogy mennyire szeretem. El lehet ezt mondani? Van igazán szó arra a mélységre, amit az iránt az ember iránt érzünk, aki a másik felünk? Szerintem nincs. Ez egy olyan érzés, ami leírhatatlan, amitől erősen dobban a szíved, amitől akkor is mosolyogsz, ha a legbánatosabb érzések keringenek benned. Az, amit én érzek iránta erőssé tesz, felemel, fent tart, és csak remélni merem, hogy ő is érzi, amit én. Itt már nincs szükség szavakra, nincs szükség bizonygatásra, hiszen a gyűrű a bizonyossága annak, hogy egymásnak lettünk teremtve, a csók, ez a különleges, sosem tapasztalt érzékiség az, ami örökké emlékeztetni fog rá, hogy ez a férfi az életem értelme. Hogy legyünk fent vagy lent, legyen az út egyenes vagy beláthatatlan kanyarokkal tarkított, együtt mindenen átverekedjük magunkat. Régebben féltem a holnapoktól, most már legyőzhetetlen vagyok.
Ahogy ő, úgy én is elnevetem magam, ahogy elválva egymástól a vállára hajtom a fejem, tenyeremet mellkasára csúsztatva hallgatom a heves szívverését. Olyan, mint az enyém, olyan, amit érzel a torkodban, a füledben. de még a lábujjadban is lüktetni. Egyszerre vagyok izgatott és nyugodt. Már holnap a felesége lennék, de ha nem venne el sosem, akkor is tudnám, hogy akart. Hogy biztos bennem, hogy akar engem. Mégis, persze reménykedem benne, hogy én leszek a nő, aki a nevét viseli.
- Emily Bianchi... Mrs. Bianchi...
Pillantok fel rá boldogan, millió wattos vigyorral, mert még sosem mondtam ki, de először amúgy is úgy szerettem volna, hogy hallja. Mr és Mrs. Bianchi, mennyire tökéletes már. Viszont tanár vagyok, és hiába adtak a gyermekeim többnyire pozitív visszajelzést, mégis, mikor elmesélik otthon, ki fog derülni, hogy a tanárnéni tanóra helyett egy férfival csókolózott, és biztos vagyok benne, hogy páran aggódni fognak emiatt, míg Annának köszönhetően, nyilván a nyugdíjas maffia néhány órán belül válságstábot hív majd össze, hogy a pletykát továbbadják. Ki sem élvezhetjük rendesen, de nem baj, mert egy élet lesz rá.
- Mivel Nico megzavarta a tanórát, megfosztva minket a kirándulás megbeszélésétől, ezért most kárpótlásként elvisz minket fagyizni.
Gazdagságban, szegénységben ugyebár, és az ilyen ötletekkel jól haladunk a szegénység felé, mert nem csak a két gombóc, de az édestölcsér, a cukorszórás és a roletti is ki lesz harcolva. Viszont egy nő szívéhez az édességen át vezet az út, így a kislányok vidáman készülődnek, míg nekünk már aktuális felkelni a földről, viszont nem akarom elengedni Nicot, úgy szorítom a kezét, mintha attól félnék, hogy elszalad, pedig csak érezni szeretném őt. Ám így is elkerülhetetlen, hogy a másik kezére lecsapjanak, így mire kettőt pislogunk, már az osztályom legfélénkebb kislánya, Rebeka fogja Nico kezét. Ilyen az, amikor igazán mély hatással van valakire. Boldogan pillantok fel rá, és ha összeszedte magát mindenki, akkor akár indulhatunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Amúgy kösz a tippet a sonkával, anyud imádta – vigyorgok Natie-ra, miközben előttem ugrándozva sétálunk az előkészítő felé. Hát egyelőre azt beszéltük meg, hogy Nadia nem mondja még el a lányának, hogy él az apja és itt van, csak néha találkozgassunk és ismerkedjünk. Belementem, mert szerintem sem kéne túl nagy sokkot okozni szegénynek, mert belőle kinézem, hogy azt követelné, hogy házasodjunk össze azonnal. – Tudtam! A matricákat meg köszi, Zétény bácsi – vigyorog, mint a tejbetök, fagyival a kezében. Tudom, nem kéne egyből kényeztetni, de hát elég akaratos a kiscsaj, és így le tudtam rázni a hisztijét, amíg odaérünk az előkészítőhöz.
- Bácsi a füled mögött a kispolc, Natie néni - nyújtok nyelvet, amire vadul vihogni kezd, és összekeni a száját a fagyival. – Ó, most ennyivel kevesebb – biggyeszti le az ajkait hirtelen, de aztán elvigyorodik. – Nem vagyok néni, de ha még egyszer ezt mondod, megmondalak anyunak – fenyegetőzik, én meg csak vigyorgok rá. – Oké, de akkor többet nem hozhatlak el – vonok vállat látszólagos nemtörődömséggel, és akkor én is megkapom a bosszús nyelvnyújtásomat. Az is, hogy én hozom, egy véletlennek köszönhető. A mama nem ért rá, nincs otthon, Nadia pedig ma korán ment a suliba, így kapóra jöttem, és ismerkedhetek a kis piszokkal. Imádom amúgy, szerintem minden fiút bokán rúg, aki csúnyán néz csak rá.
- És ki tanít téged Natie? Szereted? – kérdezem, hogy egy kicsit képbe legyek. Egy kis szünet jön, mert a lányom éppen nagy harcba van a fagyigombócokkal, a nyelvével vív harcot ellenük és nyerésre áll. – Sarah néni, nagyon szeretem! Bemutassalak neki? – néz rám furán, gőzöm sincs, hogy mi jár a kis fejébe. – Mondjuk szerintem anyu sokkal szebb nála – mondja végül, én meg egy kicsit piszkálni akarom az édes lányomat, hogy mire is akart ezzel kilyukadni. – Azért megnézem, de anyukád tényleg nagyon csinos – ezzel mondtam is valamit, meg nem is, és láthatóan nem annyira tetszik neki a válasz. A fagyi végül megadja magát, épp akkor, amikor megérkezünk az előkészítőhöz.
- Letörölgetem, oké? Kapnék a fejemre, ha visszajutna az infó, hogy fagyiztatlak – mondom neki, és előveszek egy zsepit és letörölgetem róla a fagyit. Szerencsére alig marad rajta, azt vízzel kéne, de már nem érünk rá. Végül benyitok és Natie kitépi a kezemből magát és rohanni kezd a terme felé.
- Sarah néni, Sarah néni megjöttem! - nyit be és már megy is, pedig biztosan cipőt kéne váltania, meg ilyenek. Nálam van a kis zsákja, amit összekészített neki Nadia, szóval kénytelen vagyok megnézni Sarah nénit, aki szép nő lehet.
- Helló, itt a kislány cucca, hová tehetem? - köszönök a háttal álló Sarah felé, aki éppen Natie-val beszélget. Hátulról jó, maradjunk annyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem hitte volna, hogy egyszer még őt is elérik az olyan úri huncutságok, mint a fejfájás. Tapasztalat nem lévén persze fogalma sincs, hogy ezt miképp is lehetne csillapítani, így éjszakáját hánykolódva tölti, míg nem végre sikerül álomba merülnie, s reggel felkelvén is érzi még a tompa lüktetést halántékán. Semmi gond, felkel, letusol, haját megmossa és begöndöríti úgy, ahogy Odett tanította neki, majd magára kapja ruháját és megcirógatva Frayne fejét kilép a házból. Most már három hete nem változott át, ami pedig az itteni életet illeti, egészen kezdi megszokni. Szerzett egy nagyon jó barátot, akivel telefonon mindig tudja tartani a kapcsolatot. Most is épp egy üzenetet küld el az Angyal lánynak, amiben egy cuki, kiskutyás videót oszt meg. Hála neki már tudja, hogyan kell pusztán emojik használatával egy egész történetet elmesélni, egész sok rövidítést megtanult és, ha ez nem volna elég, minden létező platformra felkerült. Valamelyik éjjel például streamet nézett és már készíti magát lélekben, hogy segítséget kérjen és lehessen laptopja vagy számítógépe. Odett odáig lesz és vissza.
A tanteremben várja, hogy megérkezzenek lurkói, ugyanis ma a teremben fognak sátrazni. Mivel esőt is mondtak, így nem vállalja be, hogy a gyerekek elázzanak és megfázzanak, s mivel ő hivatalosan kvibli, a kicsik pedig még nem tudnak varázsolni, így az olyan praktikus dolgok, mint a leperex vagy a gyors szárító bűbáj kiesnek. Okosnak kell lennie, amikor eltervezi óráit, így hát ezúttal elmarad a játszóterezés. Ahogy gondolataiba mélyedve nyomkodja újra telefonját, egyszer csak hangos kiabálás és egy boldog kislány arc kerül a látóterébe. Könnyed mozdulattal zárja le a készüléket és hagyja, hogy Natalie megölelje.
- Jó reggelt tündérke - megsimogatja selymes haját, majd a háta mögül felhangzó szavakra könnyedén fordul szembe a tulajdonossal, így már csak fél karral tartja a gyereket. Zéténnyel szembesülve hirtelen ezer és egy kérdése merül fel, többek között azzal kapcsolatban, hogy mégis miért próbálta őt felszedni, ha egyszer ilyen édes kislánya van, amihez jobb esetben tartozik egy anya. Mosolya mégsem lankad, amikor válaszra kerül a sor. - Szia, tedd csak le az egyik asztalhoz - hagyja, hogy Nati a többi gyerekhez rohanjon és őket is üdvözölje, majd a rellonos mellé lép, hisz elvégre ismerősök. Vagy olyasmi. - Nem is tudtam, hogy van gyereked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Érzések keringenek körülöttem ahogy Natie-val sétálok, meg viccelődünk. Nagyon sokat veszítettem ezzel az öt évvel, amíg nem tudtam róla, de mostantól talán nem így lesz. Furcsa az is, hogy egy hete még nem volt gyerekem, ma meg már van egy öt éves. Továbbra sem sikerült feldolgozni, de a kislányom mindig mosolyt csal a képemre, és nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Ott van még Nadia is, akit nem tudok hova tenni, és k*rva nagy bűntudatom is van felé, holott nem is tudtam az egészről. Lehetetlen az egész helyzet, hogy úgy haragudjak magamra, hogy tulajdonképpen jó döntést hoztam akkor, mégis, ha maradok már öt éve élvezhetném a lányom társaságát. De az is lehet, hogy ha végig velük vagyok, már nem lenne ilyen jó, ki tudja? Bárhogy is alakulhatott volna az életünk… mégis, nagyon sajnálom Nadia-t és örök fájdalomként meg fog maradni bennem, hogy otthagytam őt, öcsém. Lám Farkas Zétény fagyimaszatot törölget egy öt éves kilányról, ne azt sem gondoltam volna soha! De úgy tűnik, hogy a lányom még így is kedvel engem és tűri pár másodpercig, hogy törölgessem, persze hamar beadja az unalmast és elindul befelé. Bent a tanárnő már Natie-val beszél, mikor beérek és a kérdésemre megfordul. Bár nem mutatom ki, meglep, hogy ez a Sarah az a Sarah. Nocsak, még a lányommal fogok csajozni, hehehe. Érdekes szettben van, ez a zebra stílus marha jól áll neki, mint óvónőnek meg… érdekes. De azért nem mondanám, hogy vegyen rá valamit, az biztos. Leteszem Natie cuccát az asztalhoz és közelebb lépek Sarah-hoz. Az érdekes parfümje megcsapja az orromat, a kérdése viszont nem is tudom, hogy hogy érint. Tehát bejönnék neki? Esetleg csak egy egyszerű kérdés?
- Ó, hát ez nem ilyen egyszerű, mint, aminek ez látszik - mondom és a farzsebemből előhúzok egy megbízást, amit Nadia írt, hogy én hozhatom, meg vihetem a gyereket. Átadom a kedvenc óvónőmnek egy féloldalas mosollyal.
- Én voltam kéznél, de egyébként nem tévedtél, én vagyok a Natie apja. Csak ezt nem tudhatja még meg, rendben? – mindig is gyengeségemnek könyvelték el, hogy nem hazudok, de én sosem éreztem annak. Így legalább mindenki arra számíthat tőlem, ami az igazság. Rendben, néha nem mondom el a teljeset, de ezt a kiskaput azért megtartanám magamnak.
- Szóval így már nem hívhatlak meg még egy kávéra, mert van egy csibészkém? – emelem fel a szemöldököm. Ami azt illeti, bejön nekem Sarah, és ami a fura, hogy Nadia képe elhalványult hirtelen. Vagy inkább azt mondanám, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy lehet, hogy a lányom anyjával kellene valahogy megint összejönnöm, mert úgy volna helyes. Vagy csak én gondolom ezt, hogy mások így gondolják? Fogalmam sincs, ez a helyzet teljesen összezavar. De valahogy majd kimászok belőle, olyan Zétényesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Odett azt mondta, nyugodtan vehet pár merészebb darabot, s minek után Emily is hasvillantós szettben nyomta múlt héten, végül meggyőzte magát, hogy belefér. És lássunk csodát, valóban! Azon túl, hogy nem kevés bókot zsebelhetett be érkezése óta, ő is jobban érzi magát ebben a tikkasztó hőségben így, hogy nagyobb bőrfelület marad fedetlenül. Szerencsére szettje így sem mutat kimondottan sokat: nem mélyen dekoltált, ahogy egyéb testtájéki részeit sem engedi láttatni. A minta mondjuk lehet túlzás, de hát minden nem sikerülhet...
Parfümje zöld teára emlékeztet, mely jázminnal keveredik: nem mindennapi kombináció, azonban kellemesen nyugtató hatású és az orrot sem dolgoztatja meg annyira, mint egyéb virágos vagy fűszeres társai. A padnak támaszkodva - így még inkább észrevehető a Zétény és közte húzódó magasságkülönbség - várja a választ, fejét muszáj kissé hátrabiccentenie, hogy tartani tudja a szemkontaktust.
- Mi lehet ebben bonyolult? - szórakozottan veszi el a meghatalmazást és gyorsan átfutja, minden adat és aláírás rajta van-e, mely az elfogadásához szükségeltetik. Mikor a lap aljára ér, biccent egyet és ismét a férfira emeli íriszeit, láthatóan érdeklődve. A kérdésre összevonja szemöldökeit, azonban ez a pillanat nem tart sokáig, gyorsan rendezi vonásait. - Rendben, tőlem nem tudja meg. Diszkréten kezelem majd eme kényes információt - kissé színpadiasan válaszol, s épp ellökné magát a bútortól, hogy visszamenjen helyére, mikor érkezik a következő zavarba ejtő kérdés. A mozdulat épp annak közepén szakad meg, így bár elrugaszkodott, szinte egyből vissza is huppan. Most komolyan randira hívták?
Habozik válaszolni, mert nem tudja, mi a helyes. Egy anyának és egy apának nem egymás mellett van a helye? Bár imádja a gyerekeket, nem hiszi, hogy Zéténynek, vagy akár Natie-nak épp rá lenne szüksége. Mégis, a felajánlás hízelgő és a férfi arcán nyugvó kifejezés valamit megmozdít benne. Mintha azt mondta volna barátője, hogy legyen nyitott és bevállalós, nem? Nos, akkor legyen! - Miért ne hívhatnál? Az persze érdekesebb kérdés, hogy igent mondok-e, de nem derül ki, amíg nem teszed meg - széttárja karjait és érzi, ahogy a benne bujkáló kisördög ébredezik. Most komolyan incselkedik a rellonossal? Nem is gondolta volna, hogy ilyen is lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Most el kéne mondanom, hogy miért bonyolult a dolog? Niadra mégiscsak egy idegen, és még én sem tudom, hogy hogyan is kellene kezelnem ezt a fajta apaságot. Még nagyon új, nagyon kötött és nagyon nem tudom, hogy hogyan legyek jó apukája Nathie-nek. Megteszem, ami tőlem telik, remélem az elég lesz, talán még büszke is lehet rám ez a két nő. Mondjuk tehetséges vagyok, szóval miért ne?
- Pár hete tudtam meg, hogy én vagyok az apukája, azért - világosítom fel mégis, és, hogy a pillanatnyi zavarom elmúljon, inkább megbámulom őt. Ez a manőver sikeres is lesz azonnal, szóval mindjárt más is jár az eszembe, megnyugtató módon. Figyelmesen követem, ahogy végigolvassa a passzust, türelemesen várakozom, addig is szemem legeltetem rajta.
- "Eme kényes információt?" - olyan gyorsan elvigyorodok, mint ahogy a teafű festi be a forró vizet. - Imádom a szóhasználatod, Sarah - folytatom még a mosolygást. Már csak a "fiatalember"-rel kellett volna megtoldania az egészet. De emelett meg... édes is, jól áll neki ez a tettett naivság, vagy nem tudom, hogy minek nevezzem ezt. Szexi a csaj. Ezért is hívom randira, a magam módján. Mondtam én, hogy nem butus, a válaszából kitűnik.
- Ebben van valami. Ma este ráérsz? Ha nem, akkor melyik nap lenne jó neked meginni velem valamit, vagy bármi. Szóval eljönnél vele, hogy eltöltsünk egy fantasztikus délutánt, estét, éjjelt, bármit? - nézek mélyen a szemeibe. Varázslatosak amúgy, de nyilván nem szabad megemlyteni sem, mert elbízzák magukat az ilyen szép nők. Lassan kell beadagolni nekik, mert még túlcsordulnak és nem lesz mit mondani. Vagy nem? Olyan régen randiztam már, hogy azt sem tudom, hogy hogyan kell. A legutóbbiból meg lett egy gyerek, mondjuk az sem randinak indult. Mindegy is, azért jó lenne, ha igenlő válasz érkezne a szexi ajkakból.
- Szóval, kedves tanítónő, akinek a neve is olyan, hogy kiejted és ohh?! Van-e kedved hozzám? - kérdezem még, aztán majd kiderül, hogy tetszik-e neki az ilyen idióta közeledés. Tényleg össze kéne szednem magam most már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Erre a kijelentésre némiképp csodálkozva emeli meg fejét, hogy tekintetük találkozhasson. Az első dolog, ami kiszaladna a száján a "wáoh" lenne, de úgy érzi, nem volna helyénvaló így reagálni erre az információra, így inkább csak rendezi vonásait. - Értem - nem firtatja különösebben, mert nincs igazán tisztában az itteni szokásokkal. Akkor a kislány ezek szerint egészen eddig apa nélkül nőtt fel? Akkor ki tanította meg arra, hogy miképp védje meg magát? Náluk öt-hat évesen már fegyverekkel is gyakorolnak, hiszen kevés olyan dolog van, ami fontosabb az önvédelemnél. Meg amúgy is, ezer és egy történetet tudna mesélni, amit apja combján ücsörögve ismert meg, fel sem éri ép ésszel, hogy lehet ilyen kiegyensúlyozott ez a lány. Eközben pedig megfordul fejében, vajon Zétény hogyan élheti meg azt, hogy ennyi év mit sem sejtés után a nyakába szakad egy gyerek, akinek idáig nem lehetett igazán apja, most pedig, hogy lehetne, a kapcsolatok szövevényes hálójában találja magát. Nehéz kérdés, mi lenne a helyes döntés egy ilyen kényes helyzetben, így nem bírálja egyik felet sem, inkább csak megállapítja, hogy az itteni mágusok nagyon furák.
- Valami rosszat mondtam? - értetlenül pislog fel, ebből kifolyólag el is bizonytalanodik szavai helyességében. Odett is mondta már, hogy gyakran fogalmaz úgy, mint egy űrlény, de mivel fogalma sem volt arról, hogy mi az az űrlény, nagyon elölről kellett kezdeniük a dolgokat. Azóta persze sokat fejlődött és királyian nemesi nyelvezetét egy némiképp modernebb változatra cserélte. Úgy tűnik, akadnak még rések a pajzson.
- Mmm, a ma este sajnos nem jó, de a hétvégém szabad, szóval ha szombaton vagy vasárnap ráérsz, akkor megihatnánk valamit - kedvesen mosolyodik el és, bár ő maga nem veszi észre, egy enyhe pír arcára kúszik. Akkor ezek szerint épp az előbb mondott igent egy randevú nevezetű találkozóra? És ez vajon mivel jár? Mindenképp beszélnie kell barátnőjével, már csak azért is, mert ő ismeri Zétényt, legalábbis a legutóbb erre célozgatott, mikor kiderült, hogy ők ketten már találkoztak. Jaj egek, hiszen még csókolózni sem csókolózott soha senkivel, teljesen be fogja magát égetni! Elmúlt húsz éves - legalábbis emberi léptékben, zergben ne is kérdezze senki - és még egy nyamvadt smárja sem volt. Jó ég! Tuti égés lesz a hétvége!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hát elérkezett ez a pillanat is. Zalán csendesen pakolgatta húga tanszereit egy nagyobb táskába, és közben azon morfondírozott, vajon most mit csináljon. Egy hónap, ennyi a minimum. Közben neki lesz egy két hetes bevetése, amit nem hagyhat ki, addig pedig magára kell hagynia a lányt. Árpáddal. Két teljes hét, a többiben naponta tudja látogatni, esetleg elhozni jó pár órára onnan.
- Kezd el pakolni a ruháidat addig - mondta Lédára szinte rá se nézve. Kicsit úgy érezte, cserben hagyta a lányt. Kiharcolta, hogy itt tölthesse az évet, de a nyarat már nem tudta. Ha lenne már fizetése könnyebb lenne. De még egyenlőre nincs. Mert akármennyire is próbálkozott, képtelen volt még befejezni az iskolát. Hol Lédán, hol Roxyn járt a feje ahelyett, hogy a jelen pillanaton kattogott volna. És érezte, hogy ez lesz, ha elmegy bevetésre, akkor is.
Nagyot sóhajtott, és leült az egyik üres ágyra. Már csak Léda maradt az iskolában, meg egy-két tanár. Mindenki boldogan tobzódott haza az első adandó alkalommal.
- Léda, gyere ide egy kicsit - nyújtotta kezét, hogy megfogja a lányét, és aztán mélyen azokba a kékekbe nézett. - Szereztél barátokat a suliban, ugye? Meséltél Rebekáról. Meg Kittiről is - emlékeztette a kicsi lányt...kicsi, hát már nem is annyira az. - Azt szeretném, ha a nyáron tartanád velük a kapcsolatot, és sokszor találkoznátok. Ahányszor csak lehet, akár pizsipartyt is szervezhetnétek. - Hangja lágy volt, mintha Léda még mindig nem értené meg a szavai mögött meghúzódó igazságot: a féltést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Egyetlen könyv se kellett hozzá, hogy meg tudja állapítani Léda mennyire feldúlt. A kisebb mozdulataiban, a hangleejtésében, mindenben benne volt a néma imádkozás, hogy még egy kicsivel több időt tölthessen a suli falai között. Talán ha kisebb lett volna, még a földön is húzni kellett volna hazáig. De már nem volt olyan fiatal, és ez nem csak külsejében, de hozzáállásában is megmutatkozott.
Halványan elmosolyodott húga válaszán. Nézzenek oda, már most több benne a bátorság, mint amennyi Zalánban bújt meg ennyi idősen. A dacról nem is beszélve.
- Azért hülyeségbe ne keveredj, rendben? Nem szeretnélek az őrsön felvenni - cukkolta a lányt a férfi egy mosoly kíséretében. Persze mögötte meghúzódott nem kis mérték aggodalom is, de ő is eltakarta. Hiszen a vidámság a legjobb ellenszere a félelemnek.
- Lenne itt még valami - emelte fel mutatóujját, és elfordulva a háta mögül egy barna kis oldaltáskát húzott ki. - Amikor Budanekeresden jártam, akkor vettem neked - nyújtotta át Lédának, hogy ő is meg tudja nézni. - Az a varázsa ennek a cuccnak, hogy bármennyi dolgot bele tudsz pakolni, sose lesz tele. Így talán kicsit könnyebben fogsz tudni elmenni Rebekáékhoz.
A lány arcát fürkészte, próbálta kitalálni, hogy a kis tininek vajon tetszik-e a kis mütyő. Mostanában nehezére esett Zalánnak eltalálni, hogy mi az, amit Léda még mindig szeretne. Már nem kislány, de még nem is nő. Ez a köztes állapot az egyik legnehezebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nos-nos. Végül muszáj neki elmondanom, hogy miért van így, mert ha nem tudja a pontos tényeket, még rossz végkövetkeztetéseket vonhat le velem kapcsolatban. Márpedig az rám nézve nem lenne jó. Most bizonygathatnám neki is, hogy én soha nem hazudok - legalábbis eleddig egészen jól tartottam magam ehhez -, de elég, ha megtudja, hogy Natie apja én vagyok, meg azt, hogy nem tudtam, hogy a lányom 5 éve létezik. De úgy tűnik, hogy Sarah megérti, nem kérdezősködik tovább, nekem pedig ez elég szimpatikus. Sokan egyből kérdezősködnének, hogy miért van ez, vagy éppen hogy tehettem ezt velük, nekik is lenne egy válaszom, de csak kicsillagozva szabadna leírnom, az meg úgy nem kelti ki a megfelelő hatást. Natie szereti az óvónénijét, és bekukkantva mellette látszik, hogy a kisasszony szeret itt lenni. Akkor a megfelelő helyen van szerintem, de nem tudnám ezt valójában megítélni, mert egy hete vagyok apa. Mindegy is, talán megoldódik ez a probléma is valamikor a közeljövőben. Mármint a helyzet normalizálódik, gondolom előbb-utóbb.
- Jaj, dehogy csak kevesen mondták volna így. Inkább valami ilyesmire számítottam, hogy: Rendben uram, diszkrét leszek, mint CD-k a mezőn – és még bele is kacsintok, kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy ugratom. vagy kiderül, hogy ő tényleg egy nem szokványos nő, mondjuk ez eddig is látszott bizonyos adottságaiból. De mint mondtam, még lehet, hogy ez imponál is, hogy egy kicsit más reakciót váltok ki belőle, mint a legtöbb nőből, vagy én kapok megkülönböztetett figyelmet. Talán részletkérdés is lehet ez, de azért örülök, hogy korrekt és szimpatizál velem.
- Szombaton és vasárnap is rád érek – húzódnak az ajkaim sokat sejtető mosolyra. – Rendben, ha már ennyire megismernéd a helyet, válassz egy helyszínt, ahol vendégül láthathatlak. Mármint mahol megiszunk valamit, ahogy te fogalmaztad – hirtelen kapom el a kezét és megpróbálok egy kézcsókot adni neki. – Hölgyem, a hétvégi viszontlátásra, a helyszínről bagolyban szeretnék értesítést kapni Öntől – ugratom még egy kicsit, majd egy kacsintás után, még ránézek Natie-ra és elindulok a dolgomra. Úgy érzem, hogy jól sikerült a randikérésem, de ha nem, majd akkor nagyobb fordulatra kapcsolok. Mert Sarah annyira lenyűgözően szexi, hogy meg kell kapnom, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Megengedett egy mosolyt magának. Akár egy tükör, görbült a szája pont úgy, mint Zalánnak. Jó, annyira nem vészes a helyzet. Elvégre nemsokára megkaphatja a pálcáját és végre ő is bagolyköves lehet. Csak túl kell élnie a nyarat.
- Pedig megígérted, hogy egyszer beviszel megnézni, milyen ott - fonta össze a karját és biggyesztette le ajkait. Persze csak játék volt ez köztük. Ha nem költözött volna éppen ki szeretett iskolájából, még azt is elhihette volna, hogy komolyan megsértődött, mert még nem teljesítette Zalán a kérését. De most más kötötte le a figyelmét.
Karjait maga mellé ejtette, mikor a bátyó előhúzta a háta mögül az ajándékot. Imádta az ajándékokat. Melyik lány ne szerette volna? Persze büszkesége nem engedte, hogy eldobja az agyát tőle. Pedig ő aztán simán eldobta volna. Egy feneketlen táska? Na ne viccelj!
Kinyitotta, becsukta. Aztán kinyitotta és vállig beledugta a kezét, egészen mélyen, ameddig csak tudta. Majdnem belemászott, úgy próbálta kideríteni, vajon hol van az alja. Belevigyorgott a táskába, és még akkor is vigyorgott, mikor kihúzta onnan a fejét minden mással együtt.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - csüngött Zalán nyakában, akár egy lajhár, aki szorosan kapaszkodik a fa törzsébe, nehogy lecsússzon róla, és csak nagyon sokára engedte el. Tudta, hogy ha bár egyre ritkábban látta Zalánt, az ajándék egyfajta búcsúajándék is volt. Nem lesz nyáron, amiért haragudott rá. Aztán ő beköltözik a suliba, és akkor meg azért nem fogja látni. El is szomorodott a gondolatra, majdhogynem elpityeredett. Addig lógott ott Zalán nyakában, amíg vissza nem parancsolta túlcsörduló könnyeit a helyükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Majdnem elmosolyodott a sértődött Lédát látva. Végre megint az a kislány volt, akit ismert, és nem egy kezdődő tinédzser, aki mióta beköltözött az előkészítőbe sokkal önállóbb lett.
- Tudom, és majd egyszer be is viszlek majd - jelentette ki magabiztosan a férfi. Még nem volt olyan belsős, hogy azt vigyen be, akit csak szeretne. Ő még csak a leggyengébb láncszem ott, és ha vét egy ilyen hibát, esetleg azonnal útjára is engedik. Tehát bármennyire is be akarta vinni oda a lánykát, még egyenlőre fontosabb volt számára, hogy kapjon egy kis fizetést, és ezért olyan dolgokat tudjon neki adni, mint a táska.
Nézte, ahogy örömködve nyitogatja a tárgyat, néha félig el is tűnve benne. Mosolygott és kicsit fel is nevetett, ahogy Léda a nyakába ugrott. Szorosan magához vonta, és azt kívánta bárcsak semmi nem változna. Ha Léda megmaradna annak a kislánynak, aki most is, és később is annyira könnyű lenne különböző tárgyakkal és csecsebecsékkel lekenyerezni. Azonban már Pán sem lógott úgy az oldalán, mint régebben.
- Na gyerünk, pakold tele a bőröndöd, nem akarom, hogy úgy keljen minket kirúgni az utolsó alkalommal - vakarta le magáról a kislányt. Újra nekiállt beledobálni a ruhákat a táskába, egyesével, mintha ő maga is húzná akarná az időt.
- Megígérem, hogy ha gyorsan pakolsz, akkor kapsz egyet abból a csillogós gyűjtős csomagból, amit a kereskedésben árulnak - próbálta rábírni Lédát a pakolásra. Azokról a kártyákról még múltkor mesélt neki, hogy szokták az osztályban cserélgetni egymás között. Bármit is jelentsen ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Addig csüngött a nyakában, amíg csak lehetett, aztán egy naaaagyon nagy, drámai sóhaj mellett indult el a bőröndje felé. Karját nyeglén maga mellett lógatta, és kelletlenül nézett bele a jobbára összepakolt táskába. Zalán éppen az egyik mintás pólóját rakta bele szépen kisimítva a ráncokat.
- Már nem kell olyan. Réka azt mondta, hogy talált egy sokkal menőbbet. Tudod, van az a cucc... Az a csokibéka vagy mi. Ami ugrál. Na abban vannak képek ilyen kártyán, amik mozognak. Hallod Zalán? Képek, amik mozognak! - melegedett bele egyre jobban a mesélésbe. Csillogós matrica? Az már előző hetes divat.
Bármennyire is kezdett egyre inkább belerázódni ebbe a varázslatos cuccokba, ez a félév, amíg nem járt egyáltalán haza még nem volt elég ahhoz, hogy ténylegesen belerázódjon.
Összehúzta a száját és vágott egy fintort a gondolatra is, hogyha haza kell mennie, akkor megint tilos lesz ilyenekről beszélnie és az összes holmiját, ami ide köti, el kell rejtenie az apja elől.
- Amúgy meg... Tudom, hogy gáz, de... - megállt a pakolásban, és félmosollyal az arcán nézett Zalánra. Pont úgy, mint a kiskutyák, akik tudják, hogy rosszban sántikálnak. - Egyszer kiszöktünk a sarki boltba venni egyet. Tudom, hogy a zsebpénz nem erre való, de ezt nézd milyen király! - A régi, kopott táskájáért nyúlt, és elkezdett kutatni benne. Pánt félretolta és két könyv közül húzta ki a kártyát, hogy megmutassa bátyjának. - Ezek tényleg mozognak a képen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hát persze, hogy az már nem volt jó, amely egy hete. Zalánnak meg természetesen tudnia kellett volna a legfrissebb divatot, amelyet a tizenéves lányok űztek. De hogy honnan, az már nagyobb kérdés volt.
Ahogy hallgatta a lány válaszát, úgy kúszott egy örömteli mosoly az arcára. Hogy a következőben le is kopjon róla azonnal. Persze, nem mondta, hogy ő anno nem szökött csak úgy ki erre-arra, és nem lázadt csak mert megtehette, de míg nála nem volt, aki megnevelte volna ezért, addig Lédának volt. Méghozzá ő.
- Azért nem szeretném, ha ezek a kihágások gyakoriak lennének - morogta a kislánynak. Valahogy már nem is volt olyan fontos, hogy a lánynak milyen új varázslatos élménye volt. A biztonsága az első. Arról nem is beszélve, hogy Léda úgy maradhatott az iskolában, hogy nem is fizetnek érte. Még belegondolni se mert hogyan fogják megoldani a Bagolykőbe járást... Lassan kérhetne gyerektartást az apjától.
- Tényleg nagyon szépek. De ha legközelebb kell valami, inkább kérd. Tudod, hogy nem engedhetünk meg magunknak akármit, mint mások - korholta tovább Lédát Zalán.
- Viszont van egy jó hírem - jelentette ki egy perc csönd után. Csak hogy érezze Léda is a súlyát annak, amit tett. Azonban annál tovább nem bírta magában tartani az információt. - Tudod, a mi időnkben is voltak ilyenek, csak akkor még külföldről csempészte be az egyik osztálytársam. Egy pár darab még mindig megvan belőle otthon. Azok a tieid lehetnek - mosolygott újra húgára. - De! Csak akkor, ha megígéred, hogy felelősséggel fogsz mostantól bánni a pénzeddel - tette fel mutatóujját kettőjük közé a férfi, mielőtt még Léda túlságosan beleélné magát a helyzetbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem, nem és nem. Eszemben sincs minden egyes nap ezzel a kinézettel domborítani, azonban ma van itt az első napom, szóval úgy kell kinéznem, mint egy felnőtt. Kicsit uncsi, de azért egyszer nyolc órát kibír az ember. Ez a ruha szerintem soha életemben nem volt rajtam, és olyan életidegen, hogy Denis konkrétan kiröhögött. Szerintem még most is nevet, pedig megcsapkodtam miatta. De ma nekem úgy kell jól kinéznem, hogy a melleim nem játszanak főszerepet. Kihívás kihívás hátán!
De nem aggódom, mert most úgyis olyanokkal foglalkozunk, hogy szerződést kötünk, beszélek az igazgatósággal, megismerkedem a helyettessel is, bemutatnak a kicsikéimnek, megkapom az asztalom, meg ilyenek. Késve jöttem, mert nem volt könnyű elintézni a papírokat, így nem voltam itt az össznépi banzájon meg nem is tud velem annyira foglalkozni a vezetőség. De nem aggódom, mert dolgoztam én már itt pár évet diákkoromban, szóval nagyon könnyen elnavigálom magam. Ők kaptak egy talpraesett tanárkezdeményt, nekem meg helyzeti előnyöm meg nagy szám van, így nem nagyon kell félniük azon, hogy elveszett bárányként álldogálok majd a sarokban, amíg meg nem szán valaki.
A bemutatás után azonban nem zavarom a rendet, holnap majd lesz idejük kifaggatni mindenről, most azonban még be kell rendezkednem az asztalomnál. Nagyon komolyan készültem a mai napra, ugyanis hoztam egy jegyzetfüzetet, hat tollat és egy kaktuszt, de mint tudjuk, majd év közben alakul ez most. Belépve az ajtón egyetlen példánnyal találom szembe magam, és ha még nem hallott róla, hogy visszatértem, akkor azt hiszem, ez most igazán nagy meglepetés lesz neki. A hajamat hátra vetve, lendületesen sétálok felé és állok meg előtte.
- Helvey úr, azt mondták, ön tud segíteni. Az asztalomat keresem.
Ártatlan bambiként pislogok le rá a műpilláimat rebegtetve, mintha annyira ártatlan lennék, mint amennyire nem vagyok. Hogy örül-e nekem. Bah, fene se tudja, de azért remélem, nem utál nagyon. Denisnek fontos, nekem meg Denis fontos. Nem nagyon tudtunk kapcsolatot kialakítani, de most úgy néz ki, elég sok időnk lesz együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Forgatta a szemét, ahogyan Zalán elkezdte kioktatni, mint valami öregasszony a faluban, mikor elkezdenek rohangálni. Persze tudta, hogy nem szabad sokat költenie. De a többiek mindig mindent megvehettek, akkor ő miért nem? Ez annyira igazságtalan!
- Jó, jó, tudom, hogy nem lehet... - Még hátat is fordított Zalánnak, úgy elvette a kedvét. Ledobta az ágyra a kártyát és lehuppant a mellette lévő bevetett ágy szélére. Nem is tudta eldönteni hirtelen, hogy Zalánra haragszik jobban, vagy arra, hogy el kell hagynia végül ezt az épületet.
Morgott egyet, és a válla felett ránézett bátyjára, ahogy elkezdett magyarázni.
- Tényleg? - derült fel az arca. Szemei kikerekedtek és még talán az álla is leesett. Zalán persze biztos nem látta, Léda válla kitakarhatta a száját. - És megkapom őket? - A szeme már mosolygott, ahogyan elképzelte, hogy cserélgetik majd a többiekkel. Hú, de irigyek lesznek egy ilyen gyűjteményre!
- Jóóó, megígérem, hogy nem költök semmi ilyesmire. Nem mintha lenne miből - vonta meg a végén a vállát, de már nem is érdekelte. Minek vegyen még csokibékát, ha Zalántól kap egy jó nagy adagnyi mozgó képeket?
- De ugye nem megyünk most rögtön haza? - fogta meg az utolsó nagy pulcsiját és dobta bele a bőröndbe. Nagyot sóhajtott, és megereszkedett vállal nézett körbe a szobában. Nem volt ő szentimentális, ahhoz még túl fiatal volt, de kicsit fájt a szíve, hogy hátrahagyja végleg az előkészítőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Őszintén, nem hiszi még most sem nagyon el azt, hogy itt ül és éppen az óratervét olvassa át, vagy századjára. Nem hiszi, hogy a lehetőség, ami megadatott, igazi. Fél, hogy ha felkel, majd kipukkad a lufi, hogy majd csak áll a papírjaival és vár. Mert varázstalanként vajmi kevés esélye van a Bagolykőben tanítani, kezdőként, minden olyan tárgy, amihez értene, éppen valakié és ő pont az az ember, aki képtelen lenne más helyét bitorolni. Annyira, hogy amikor ajánlották neki, hogy övé az első osztály, nemet mondott. Nos, ember még nem nézett olyan furán a másikra, mint akkor rá tették, de rögtön folytatta. Most kezdi, nincs tapasztalata, mert régi életében tojt bele a gyakorlatba és el se jutott odáig, pár laza, igazából semmit érő órát tartott az akkori iskola gyakorlati helyén, de az annyira volt komoly, mint amennyire igaz. Nem, akkor még nem állt készen rá és igazából most sem, talán várt volna még, de mikor közölték, hogy van-e már gyakorlati helye, isteni sugallatként ugrott be neki az Előkészítő. A többi pedig már történelem.
Csak helyettes, ezt kikötötte és úgy viszi, hogy amint megjön az alkalmas, tapasztaltabb tanerő, meg aki nem esik ki pár napra élből minden hónapban, ő készségesen adja át. A kicsik jól fogadták őt eleve, mondjuk, a jellemét nézve nem is nehéz, mert mióta végre megnyitott kifelé, megbékélt sok mindennel, egy könnyed, mókás jelenség, aki nem bújik el a fal tövében és nem suttogva beszél.
Orrnyergét dörgöli meg, amikor lapoz, nem-e hagyott ki valamit. Az biztos, hogy talált egy elírást, amitől majdnem a haja áll égnek, de ekkor hallja meg, hogy valaki betért. Nem meglepő, ez a tanári, többen vannak, az ő helyük is. Csak kezét emeli egy intésre, mindjárt hasznosabb is lesz, meg beszél is, de jobbja ujjbegyét nyomja a sorra, ahol tartott.
- Jó na… - fúl el hangja, amikor meghallja az ismerősen csengő női hangot. Homloka ráncolódik, ahogy fejét felemelve végül azzal találja szembe magát, akire sosem gondolt volna. – Azt a jó élet – még pislog is, mint akit lesokkoltak, aztán, mint valami kapcsoló, minden meglepetés helyére kerül egy széles mosoly, ahogy felpattan a székről.
- Cath! Ezer meg két éve, hogy nem láttalak – nem finomkodik, odalibbenve öleli át óvatosan, ő ilyen és ezt el kell fogadni. De nem csüng rajta, hamar engedi el és lép hátra egyet, hogy meglepett kékjeit emelje rá. – Szóval azt akarod mondani, hogy te túrsz ki? Benne vagyok. Épp ott ültem – és már mutatja is, hogy… Szóval, ismeri valamennyire, nem? Hát, kupis. A lakás nem, de az íróasztala... – Rendet teszek mindjárt – kicsit lesüti tekintetét, mintha egy lenne a diákok közül, de hamar abbahagyja. – Akkor ezek szerint, visszaköltözöl? – le van maradva, de tény, nem is volt Denissel ideje beszélni még. Mindenesetre, látni rajta, hogy örül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Pontosan tudta milyen gyereknek lenni, de sajnos ez az ő családjukban más teendőkkel és gondokkal járt, amelyet mások elképzelni sem tudnak. Az agyuk egy idő után rááll a kifogásokra, miért nem rendel, mikor mindenki más teszi, vagy éppen miért nem megy el találkozókra. Viszont Zalán minden nap azért küzdött, hogy Lédának ez kicsit más legyen. Talán egy fokkal jobb.
Habár nem látta a lány arcát felderülni, hangjából azonnal hallotta a változást. Persze nem volt olyan sok neki, mint ahogy Léda valószínűleg elképzeli, hiszen neki sem volt pénze. De igaz, ami igaz, azok mindig különböző nyelven voltak írva. Angolul, németül, egy-kettő talán még franciául is. Azok voltak az igazi csecsebecsék.
Nézte, ahogy a pici lány megint szomorkásba vált az üres szobája láttán. Nehéz is az elválás, saját bőrén tapasztalta meg nemegyszer. Azonban azt sem akarta, hogy Léda ne tanulja meg elfogadni a változást.
- Arra gondoltam, benézhetnénk a Bagolykőbe. Csak hogy lásd, hova fogsz járni szeptembertől. Ott is úgyis költöznek már ki a diákok, fel se fog tűnni nekik egyel több ember - legyintett Zalán. Pálcáját a tokból előhúzva intett a táskák felé, amelyek becipzározva magukat felálltak, hogy kövessék gazdájukat, bármerre mennek.
- Gyere - tette a kislány vállára kezét, és hátrahagyták az első komolyabb mérföldkövet. Nem is volt olyan nehéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Helló.
Próbálkozom valami gyengével, de azért az ölelés jobb és megnyugtatóbb, mert hát valljuk be, az ismeretségünk döcögősen és meztelenül indult, de most egészen ruhában vagyok, szóval nem kell kínosnak lennie ennek. Így örömmel ölelem vissza, és tényleg megnyugszom, hogy mosollyal és őszinte gesztussal fogad. Fogtam magam és leléptem és Denisnek is ártottam, most meg, mintha mi sem történt volna, visszacsattogok a történetbe. Az igazság az, hogy félek. Bár nem látszik, de rettegek mindentől és mindenkitől. A reakcióktól és a véleményektől. Mondanám, hogy nem érdekel, de azért igen. Én, aki tettem egy fogadalmat, egy olyan megszeghetetlen esküt - nem azt a fajtát, csak hasonlóan komoly -, mely szerint a férjem oldalán kitartok, majd gondoltam egyet, és elmentem, hosszú időkre, idegen országba, magára hagyva őt. Nem látszik, de tényleg aggódom, hogy mit hagytam magam után és mibe lépek most bele újra, de hoztam egy döntést, amit nem akarok már megmásítani.
- Ez elég drasztikusan hangzott.
Jegyzem meg csendesen mert valljuk be, hogy a kitúrás az olyan riasztó. Eszemben sincs ilyet tenni, és bár ő az asztalra gondolt, azért egy pillanatra megáll bennem az ütő, de, ahogy látom, hogy mire gondol, elnevetem magam. Egy tipikus tanári asztal, tele mindennel. Jó lesz ez, érzem.
- Maradhatnak nyugodtan, nekem csak egy kicsi kaktuszom van.
Emelem ki a táskámból a kis, fekete edénybe ültetett zöldességet, ami olyan mintha éppen nagyon örülne a ténynek, hogy kiszabadult a táskámból. Megígértem neki, hogy csak addig kell elbújnia, amíg mindenkivel találkozom, utána megkapja a maga méltó helyét.
- Igen. Jó pár hónapja bennem van az érzés, hogy hibáztam, amikor elmentem, de nem akartam feladni a lehetőséget. Szóval azt megcsináltam és most visszavonulót fújtam, hogy Denis közelében legyek. Ő a legjobb barátom, szükségünk van egymásra.
Legalábbis ugye ezt érzem. Aztán az idő majd vagy minket igazol, vagy azt, hogy nagyon nem lenne jó döntés elmennem jósnak.
- Mi a helyzet veled? Tanárnak állsz te is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Mintha nem is emlékezne arra a kínosságra, amire valójában igen, de öles lépéssel hidalta át és felejtette szinte el. Nem az határozza meg, mert most sem kínos mosollyal méri végig őt, mennyire van felöltözve, sőt, látja, hogy csinosban van, de nem is az a fontos, hanem az, hogy itt van és ha neki nem is annyira, másnak igen. Mindig előbb gondol másra, így aztán nem nehéz. Tény, hogy meglepődött, amikor kiderült számára is, hogy elment és nem csak egy kis nyaralásra, látszott lakótársán is, hogy valami történt, valami olyan, amely miatt most régen látottként kell üdvözölnie őt. Benne sosem volt ellenszenv és harag, csak értetlenség, hogy miért nem együtt éltek, miért külön, ahogy most is, de azóta elengedte, mert vannak dolgok, amikre nincs jó kérdés, vagy ha van is, nem illik feltenni. Most sem fogja, most sem tudja, hogy akkor egyedül marad a házban, vagy minden megy tovább, ez a jövő és az ő zenéjük, amihez semmi köze, csak mosolyogni, mint most. Persze, nem tervezi, hogy rá sem néz a másikra, sőt. Úgy néz ki, most majd több idejük lesz beszélgetni.
- Csak vicceltem. Úgy érettem inkább, hogy csak ideiglenesen fogadtam el a pozíciót, amíg nem jön valaki. És lám, jött, nem is akárki – nevet egy aprót, mert nem akarta elvenni itt a lelkesedést. Ki sincs túrva, ő állt fel és állna fel újra, ha megint bejönne az ajtón. Lassabban haladt eddigi életében is, hát a munkájával miért ne tenné ezt? Ráér, van még pár év, ami alatt bőven kerülhet még ujjai alá osztály, talán itt, talán máshol, ezt nem tudja előre. Örömmel adja a kezébe, legalább könnyebb lesz összedolgozni, hiszen nem teljesen idegen, akit szoknia kell, mint úgy sokakat a tanári karból.
- Megosztozunk rajta? Ó – közben persze tényleg pakolászik, az asztal egyik oldalára halmozza az iratokat, irattartót, ami csak idekerült általa, megpróbálva megmutatni, hogy tud rendszerezni, ha akar. – Hát milyen édes! – teszi le az óratervet, amit eddig olvasgatott és az apróságra pillant. Még ujjbegyével meg is „cirógatja”, hogy aztán az asztalnak dőlve figyeljen rá ismét.
- Nem biztos, hogy hiba volt. Talán csak kellett egy kis idő. A lényeg, hogy szükség van és most már sikerülni is fog. Örülök neked. Nem lettünk azóta sem lelkizős lakótársak, de láttam, hogy valami van, valami sötét és kellemetlen – látta, tapasztalta, majd hagyott neki helyet és csendes. Azóta valamelyest minden más, neki is másfelé fókuszált a figyelme nagy része, de mivel azóta sem estek egymás torkának, nincs min aggódni. Meglesznek ők, ez a fontos.
- Fhuu, hát sok minden – vakarja meg a tarkóját, hol is kezdje. – Igen. Miután elmentél is kezdtem rajta gondolkodni, aztán Denis felhúzott és beadtam a papírt. De persze, ezerszer bántam utána, most már bőven nem. Botanika is halad, ez is, igazából nem ismerek magamra – nevet egy sort. – Lettek új barátaim. Sok, magamhoz képest, szerelem, nem tudom mit kérhetnék még. De mindegy is – legyint egyet. – Mesélj, mi volt az a lehetőség? És úgy hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nos... igen.
Mondhatjuk így is, ugyebár. De teszem hozzá, én nem terveztem ilyen nagyot lépni, csak aztán, valahogy minden következett az előtte lévőből, és mire észbe kaptam, minden a helyére állt, én meg átléptem azt a bizonyos küszöböt és azt mondtam mindenkinek, hogy "Catherine Hope Brightmore itt van és itt is marad!". Mi a fene, ugyebár. Amúgy nem tudom, hogy hogyan tudtam ezt eltitkolni mindenki elől, néha nagyon szerettem volna elmondani. Felhívni Denist, hogy már csak hatot kell aludni, vagy Annie-t, hogy megbeszéljem vele, hogy péntekenként újra eljárunk majd vásárolni. Szépen, lassan lehettek volna elejtett mondataim, de aztán, valahogy csendben maradtam, és egyszer csak itt voltam, itt vagyok. Olyan furcsa nem, mintha természetes lenne, mégis idegen. De hozzá fogok szokni, tudom. Nekem itt a helyem, itt van dolgom. Ha csak annyi is, hogy Denis teljesen megőszüljön, akkor már nem éltem hiába.
- Ugye? Ő az első kaktuszom babája, szóval úgy gondoltam vele, hogy most már elérte az iskolás kort. Nagymama lettem.
Bár abba se nagyon szeretnék még belegondolni, hogy egy nap, a már nem is olyan távoli jövőben anya leszek. Még mindig ott az elhatározásom, hogy férfival vagy anélkül, de terhes leszek, amikor huszonkilenc leszek. Ha bármit megválaszthatnék, akkor egy gyerekem lenne, egy lányom, de mint tudjuk, azért a dolgok nem úgy működnek, hogy megálmodjuk a kicsi önmagunkat, aki egy kicsit feltuningolt és tökéletes, és úgy is lesz. De az elhatározásom olyan stabil, mint, hogy most itt állok, és a pici kaktuszt elhelyezem az asztalom azon felén, ahol már látszik az asztallap.
- Addig jó, amíg csak látod.
Mosolyodok el a kijelentésem mellé, azonban a mosolyban szomorúság csillan. Én tapasztaltam azt a sötétséget, néha fáj, néha rosszul vagyok miatta, amikor front van, de sosem mondom, mert nem akarom, hogy úgy érezze, emlékeztetem rá. Olykor eszembe jut a tekintete, ahogy ott volt, majd eltűnt, eszembe jut az, ahogy a testem kihűlt, fázni kezdtem, ahogy egyedül voltam, nagyon sok alkalommal, és a gyógyszerekhez menekültem, hogy lássam. Ahogy az orvos bátyám házában, két kisgyerek mellett, gyakorlatilag droglabort üzemeltettem. Nem vagyok büszke a múltamra, de azt mondják, még büszke lehetek a jelenemre.
- Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy sokkal aktívabb életet éltél, mint én valaha is fogok. Örülök, hogy sikerült beilleszkednek a... városba. Azt hiszem, elég rosszul játszottam ki a kártyáimat. Az apám úgy tervezte, hogy a válásom után újra férjhez megyek majd, Daróczyhoz.
És én meg is próbáltam kedves lenni vele, de az a férfi annyira nem az én világom. Amúgy is, eleve nem voltam értékes, mert szűzként kellett volna a házasságba mennem, és egy válás sem éppen jó ajánlólevél. Igazából nem is tudom, hogy milyen elvált asszonynak lenni, mert a családnevem Brightmore maradt, és semmilyen határozatot sem fogtam még a kezembe, hogy elváltunk. De biztos ide küldték valahova, Jason meg úgy eltette, hogy ő sem fogja megtalálni. Szóval most még annyira könnyedén mondom ki a válás szót, mint más a vajas pirítóst.
- Elnyertem egy ösztöndíjat, így Franciaországban tanulhattam divatot. El kellett mennem innen, hogy megtudjam, az itteni emberek nélkül képtelen vagyok élni. És egyelőre furán. Még nem szóltam mindenkinek, hogy itt vagyok, hogy itt leszek, és furcsa, hogy nem voltam. A faluból város lett, illúziómágusok vannak a környéken, de szerencsére Jolika és a maffia örök. Még mindenem dobozban van, pedig már nagyon idegesítenek, mégsem tudom rávenni magam, hogy kipakoljak. Szörnyű vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Ne emészd magad mi volt, szar dolog. Tapasztalat – húzza el a száját, mert abból bőven volt neki elég gondolat és idő, hogy a mi lett volna ha… és az ehhez hasonló dolgokon rágja át magát újra és újra. Nem is lett épp egészséges gondolkodása tőle, azonban ő is itt van, ha hivatalosan nem is önszántából jött, mint Cath, de azóta produktívabb, mint a hat évében valaha a világ végén. – És hogyan fogadott? Meglepted őt is? – vagy lehet neki szólt, fogalma sincsen, hiszen nem állnak olyan szoros kapcsolatban, hogy várhatta volna, mikor ír neki. Nem is nagyon hozta szóba, nem rosszindulatból, egyszerűen nem tudta, hogy kellemes vagy kellemetlen lett volna, utóbbira volt egy megérzése és inkább hagyta annyiban. Most pedig már mindegy is lenne az afféle érdeklődése ugye, szóval, lapoz is fejben.
- Nagyon szép csemete, büszke lehet rá az anyukája – nevet fel, amint elhúzza az ujját. – Ha szabad megjegyeznem, soha csinosabb nagymamát senkinek. Meg se látszik a kor. De legalább nem csak én babázom a fűszernövényeim hajtásait. Meg a paradicsomokat – utal arra, hogy immáron van veteményese és persze, simán gondoskodó módon magyaráz néha nekik, ha egyedül van, ha pedig zenét hallgat, akkor énekelget is. Sosem csinált ilyet, de itt igazi gyerek, mindent újra vagy megtanul, már meg sem érzi a lépcsőfokokat, amiket meg kell másznia.
- Az sem volt kellemes – szusszan egyet, van abban a mosolyban valami, valami több, amitől megint érzi azt, amit akkor. Hogy valami szinte megretten benne, de nem, nem kérdez rá, hiszen nyilván ő többet látott, tapasztalt belőle, jobban ismeri, amire ez utal és amit tud. – Lelépett utána és mikor visszajött, szarul nézett ki. De azóta meditáltunk is együtt, elég oké a helyzet – vagyis, a saját próbálkozására csúf szó az, hogy tette, viszont most lényegtelen. Próbálja a pillanatra felütött felleget el is hessegetni, ráérnek majd egyszer máskor témázni bármiről, most örüljenek egymásnak. El is mosolyodik, de amolyan szerényen, bizonyára nem lepi meg, hogy amint saját magára terelődik a szó, mintha zavarban lenne és inkább napolná is.
- Ugyan már! Aktívabb… csak, sűrű. Tudod, bepótolni mindent, jó a szerelem az váratlan volt de na. Simán aktív a tiéd is – bólogat, mintha menteni akarná a menthetőt, pedig igaza van. Sosem volt ennyire pörgős és sűrű éve, évei, mint itt. Munka, majd az iskola, kettőt pislogott és lakótársa volt, bálokra, rendezvényekre járt, összefeküdt az egyik legjobb barátjával, majd végül kikötött más karjaiban. És akkor ez még csak az eleje. – Kártyáidat? Mármint? – pillant rá kérdőn, majd ó-t formálnak ajkai csodálkozva. – A polgármester? Aaaaz igen. Ez ilyen… taktikai házasság lett volna? Meg amúgy… akkor tényleg elváltatok? – itt maradt le és nem hozta fel a dolgot, mert semmi joga vájkálni kettejük életében. Most is saját ajkába harapva süti le a szemeit. – Bocsi, nem akartam tapintatlan lenni – szusszan is egyet, hogy aztán hagyja beszélni a másikat. Talán ez is feltűnhet, hogy beszél, nem csak hallgat és bámul a nagy szemeivel. Szinte mondhatni, mind a ketten cserélődtek és mások lettek kissé az idő alatt.
- Óóó! Akkor híres tervező lettél? – ő meg a divat mint tyúk és az ábécé, de érti, hogy elvileg a kockás és a csíkos együtt nagyon ronda, ennél többet csak a rusnya színekről tud. – Sok minden történt igen. Van amit nem értek, de velem sosem kell számolni. A nénik meg… Képzeld, már háromszor ajánlotta az a fura hajú az unokáját nekem feleségnek és hogy szép gyerekeink lennének – és akkor csak vásárolni volt vagy épp várt valakire és betalálta. Ő válaszolt, de a néni nem hagyta abba, akkor sem, amikor kerek perec közölte, ő most egy fiúval van együtt. Úgy. – De amúgy néha el kell egy kicsit veszni, hogy aztán minden a helyére kerüljön. Tényleg örülök, hogy visszatértél, pedig nekem aztán semmi közöm semmihez - von vállat, mosolya töretlen. -  Szeretnéd, hogy segítsek kipakolni, amikor eljön az idő? Vinnék egy jó bort is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bólintok párat arra, amit Belián mond. Tudom, hogy igaza van, hogy tényleg nincs semmi, de tényleg semmi értelme annak, hogy emésztem magam, azonban mégsem olyan egyszerű ugyebár az, hogy ne emésszük magunkat. Így tehát, marad az a bizonyos nyomás, amit akkor érzel, amikor nem tudod eldönteni, hogy a tetteid következményei hosszútávon a jó célt szolgálják-e?
- Megleptem és megkínoztam. Beültem az egyik egyetemi előadására, és kényszerítettem rá, hogy úgy koncentráljon a sárkányokra, hogy közben ott vagyok mellette.
Rendben van, ez az ötletem még mindig az egyik legzseniálisabb mind közül, szóval nagyon büszke vagyok rá, hogy végül nem a vasútállomáson, a vonatfüstben megjelenő, lassított jelenet mellett tettem le a voksom, hanem inkább ezt választottam. Mert tessék, így vagyok most itt, mint egy sikert aratott nő, akinek valóban sikerült meglepni a férfit, és aki örül a visszatérésének.
- Meglepődött, de örül is. Kellett nekünk ez az egy év, úgy érzem, jóval felnőttesebben tudunk egymáshoz állni. Milyen volt addig, amíg nem voltam itt?
Mert érdekel, hogy volt-e más is, ami ide vezetett. Én csak örülök neki, hogy az életünket már nem feltétlen csak a dráma határozza meg, bár úgy érzem, hogy hamarosan ez is eljön. Mintha zsigeri szinten tapintható volna az az apró kis feszültségmorzsa, amiből a veszekedésünk kibukik. Most még minden éden kerti nyugalommal azonosítható, de ismerem magunkat, el fog jönni a pillanat, amikor ennek az egésznek vége szakad, és akkor bizony nem lesz kérdéses, hogy üvölteni fogunk egymással.
- Köszönöm, az is vagyok. És nem, nem csak te. Rendszeresen úgy beszélek hozzájuk, mint az anyjuk. Nem tudom, hogy a gyerekemmel is ilyen leszek-e majd, de ha ennyire sikerül majd a kooperatív szövetség, akkor nem is lesz kérdéses a dolog, hogy jó vagyok-e anyának.
A gyerek. Na igen, ha van sarkalatos pont az ember életében, akkor ez az. Másokkal ellentétben azonban én nem aggódom. Mert nekem erre az egyre nagyon határozott terveim vannak. Amikor betöltöm a huszonkilencet, akkor fogok terhes lenni. Denistől szeretnék, de ezt vagy nem mondom el neki, és úgy esek teherbe, hogy ne tudjon róla, vagy elmondom, ő ellenkezik, elkábítom és ellopom a mintát, és úgy esek teherbe, vagy egy random katalógus fickótól, akinek nem olyan gázos a leírása. De az a lényeg, hogy ez huszonkilenc éves koromban fog megtörténni. Ha a nemét is meghatározhatnám, nyilván egy lány mellett döntenék, de azért ennyire pontosan semmit sem lehet kivitelezni. Igazából a teherbeesést sem, de adjuk meg a lelkemnek azt a békét, hogy azt én irányítom.
- Furcsa elképzelni, hogy meditál.
Nagyon furcsa, de elhiszem neki, mert ilyennel nem viccel az ember, különösen nem olyan őszintén, ahogy ő mondja. A változások együtt járnak az idő múlásával, ahogy haladunk előre, úgy lesz minden egyre jobb és jobb. Így remélem, hogy ez a bizonyos meditálás is erre lesz majd tökéletes.
- A szerelem pont olyan, amilyennek leírtad. Ettől olyan jó. Főleg, ha jól csináljátok.
Mert lehet a szerelmet nagyon rosszul is csinálni. Kérdezzen valaki minket Denisszel. Mi igazán rosszul is tudtuk csinálni a dolgokat, rengeteg időt elvéve magunktól. Az érzéseink pengeélen táncoltak, és talán a szerencsének köszönhetjük csak, hogy nem csapott át gyűlöletbe az egész.
- Igen, taktikai. Tudod, hozzuk össze az aranyvérű családokat. De én nagyon nem illettem volna hozzá, szerintem meggyűlöltük volna egymást idejekorán. Viszont, ahogy elnéztem, a befutó korban és stílusban is olyan, aki illik hozzá, és akit megszerethet a nép.
Daróczy valahol negyven felé járhat, én meg huszonöt se vagyok. Bármennyire is megnyerő férfi, ő már élt, én még élni akarok. Hogyan is illeszkedhetne a harsány természetem az ő patyolat világába? Sehogy. A mostanival látva viszont tudom, hogy boldog lesz, mert jó őket együtt látni, nem megjátszottak, hitelesek. Szeretem az ilyen párosokat, nagyon el tudom hinni nekik, hogy igaz, amit közvetítenek.
- El. A határozatot nem kaptam meg, lehet, hogy elveszett valahol, de én aláírtam a válási papírokat, hogy Denis szabad ember lehessen, nem hiszem, hogy tétovázott volna ezzel, elvégre olyan sokszor hangoztatta, hogy csak két évig lesz a férjem, aztán vége.
Magamtól nem írtam volna alá őket, ám az, hogy tényleg ennyire sokszor mondta, arra motivált, hogy megtegyem. Mert éreztem rajta, hogy vissza akarja kapni a szabadságát, és ehhez az kellett, hogy én elengedjem őt. A szívemből képtelen vagyok, de legalább papíron ne érezze azt, hogy nem független. A kérdésre, hogy híres tervező lettem-e kuncogva bólogatok párat. Vannak saját kollekcióim, és terveztem már ruhákat menyasszonyoknak. Az utóbbi fogott meg inkább, így mindenképpen azzal szeretnék foglalkozni a jövőben. Most Liziét tervezem, aztán Liliét fogom, nagy dolog, hogy ilyenekre felkérnek, és büszkén vállalom őket.
- Nem is értem, hogy hogyan lehet egy ilyen csodálatos ajánlatot visszautasítani.
Rázom meg a fejem ciccegve, de vigyorogva, elvégre ki ne szeretne a furcsa hajú néni unokája lenni. Naugye.
- A bort elfogadom, egy jó beszélgetéssel. Csinálok majd egy vacsit, ilyen családi-baráti összeröffenést. A kipakolást muszáj leszek egyedül megoldani, mert ha az nem megy, akkor eléggé rosszul áll a szénám. A vacsiban benne vagy? Tudom, hogy jól főzöl, de lehetne egy nap, amikor téged kényeztetnek. Hozd a párod is, ígérem, kiváló fogásokkal készülök.
Az órára pillantva sóhajtok egy nagyot, mert nagyon elszaladt az idő, és el kell lassan köszönöm kaktusz-gyermekemtől és Beliántól is. Így előbbit jelzés értékűen az asztalra helyezem.
- Indulnom kell, de péntek este? Addigra összeszedem magam meg a házat teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő