37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Oldalak: [1] Le
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 18. 23:53 Ugrás a poszthoz

L É D A


Az ebéd a napom kedvenc része, de most nem volt semmi kedvem az ebédlőig menni. Igazából reggel ki se akartam kelni az ágyból. Most is szívesen visszamennék a pihe puha takaró alá és fehér zajt hallgatnék egész nap. Vagy olvasnék, Percy Jackson-t, esetleg levelet írnék anyciéknak. Hiányoznak, most már nem tűnik annyira jó ötletnek az hogy ideküldenek. De persze jó itt is, de a legjobb otthon. Van erre egy híres mondat, hogy is van? Mindenhol jó, de a legjobb otthon. Igen, így van, és ez igaz. De lehet hogy két hét múlva már a hazamenni szót hallani se akarom! De most hiányzik az otthon. Most vagyok először távol a szüleimtől, még nem szoktam meg! De talán majd egyszer megszokom. Remélem hogy megszokom. Ha nem, akkor így jártam, viszont az előkészítőt már kijárom, nem hagyom félbe amit elkezdtem! Megígértem magamnak, hogy nem adom fel! De egyszer úgyis elkerültem volna anyáéktól. Például ha egyszer a Roxfortba járnék, akkor az is bentlakásos suli, akkor is távol lennék a szüleimtől. De egyszer ígyis úgyis elkerülnék otthonról. Nem lóghatok örökre a szüleim nyakán! Egyszer felnőtt lesz mindenki, és a saját lábára kell állnia. De mi leszek ha nagy leszek? Felnőtt, de foglalkozás. Nekem még nincsenek terveim. Van akinek már most vannak tervei a jövőjére és végül meg is valósítja, de lehet nem. De valaki az utolsó pillanatban dönti el mivel is akar foglalkozni. Jó, még nekem van bőven időm, még csak az előkészítőt járom! Lehet hogyha most lenne elképzelésem, az változna még hatszor. Majd egyszer csak kiderül hogy mit fogok dolgozni felnőttként. Még azt se tudom hogy melyik városban fogok élni. Bogolyfalva egy csodás hely, talán itt maradok. De ki tudja, lehet hogy holnap már Bogolyfalva se lesz. Lehet Magyarország, Európa vagy a Föld se lesz meg holnapra!
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 19. 21:26 Ugrás a poszthoz

L É D A


A velem szemben ülő szavaira pislogok párat. Miért kell ezen fogadni? Egyáltalán jó hogyha nagyon gyorsan eszik valaki? Nem tudom, de én nem eszek gyorsan, a tányéromról nagyon lassan tűnik el az étel. Nem szólok semmit, csak vállat vonva fogok villát és kezdem el enni a mit is? Rizibizi, igen elkezdem enni a rizibizit. Lehet hogyha nem szólalt volna meg a lány, akkor egész végig csak ülnék itt és nem csinálnék semmit. Aztán lehet nem egyből, de egy idő után a pocim korogna rendesen. Nem vagyok éhes, de ha most nem ennék ebédet, akkor később majd éhen halnék. Volt egyszer valami reklám, ne várja meg míg éhes lesz, vagy vagy valami ilyesmi. Ja, nem, az ne várja meg amíg szomjas lesz és valamelyik ásványvíz palackjára volt írva. Azaz nem a palackjára hanem arra a papírdarabra ami rá volt ragasztva.
A szemben ülő borsói repkednek, és egy pont a tálcámon landol. Legalábbis gondolom hogy tőle jött, mert az én borsóim meg másoké sem repkednek, és láttam ahogy landolt a tálcámon. Fogom a szökött borsót, és a szalvétámra rakom. Még az asztalon van három szökevény, őket is oda teszem. És még párat amit az asztalról és a tálcámról szedek össze. Amikor nem látok többet, akkor a szalvétát a lány tálcájára rakom, és halkan megszólalok:
- A borsóid illegálisan külföldön tartózkodtak. - majd eszek nyugalomban tovább. Lehet kicsit piros vagyok, vagy hogy mondják akik látják a színeket, úr isten megszólaltam, de nincs itt a világ vége, csak hang jött ki a... Számból?
Utoljára módosította:Daliah Elisabeth Payne, 2019. március 7. 21:08
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 21. 20:14 Ugrás a poszthoz

Z I N A
P u l c s i


Mint egy élő karácsonyfára, úgy vannak a táskáim rám pakolva, és eltakarják a szép szörny egyetemes pulcsimat. A hegedűm nagyon le akar csúszni, de valahogy visszarázom az eredeti helyzetébe. Egyre közeledek a szoba felé, és egyre jobban izgulok. Milyen lesz a szobatársam? Olyan mint én? Nem, az lehetetlen, nincs két egyforma ember. Bváh milyen lenne már? Engem még a gondolattól is kiráz a hideg, bár lehet hogy másnak pedig minden álma hogy legyen egy vele egyforma ember. Vagy az összes ember legyen egyforma, fujfujfuj gondolat távozz!
Az ajtó előtt a hatás kedvéért - pedig senki se lát, mi ez, egy film? - nyelek egy hatalmasat, majd benyitok. Ja igen, kopogni nem, megint elfelejtettem. A szobában egy másik lány, körülbelül velem egykorú van. Akkor ha jó helyre jöttem, ami biztos, akkor ő lesz a szobatársam, de jó! Most lehet nekem kellene megszólalni. Kicsit gondolkodok mit is mondhatnék, de a legegyszerűbb bemutatkozási forma jut eszembe.
- Öhm... - kezdem, mert megint elbizonytalanodok. Ez nem lesz túl sablonos? Na jó, Lisa ne égesd magad, gyerünk! - D-Daliah Elisabeth Payne va-vagyok, ha minden igaz az új szobatársad. - kicsit dadogok, amit nem szoktam. Leteszek pár táskát, mert már azt érzem hogy megszakadok. A hegedűm megint csúszik, és azt is leoperálom magamról, majd óvatosan leteszem a földre.
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. február 27. 19:56 Ugrás a poszthoz

N A N A


- Igen, kérlek! - nyújtom neki a legkönnyebb tatyit. Körbenézek, egy kivételével az összes ágy üres. Csak ketten leszünk itt? Talán így jobb is lesz.
Már nem vagyok karácsonyfa, ideje volt, nincs már karácsony! Kicsit rég elmúlt, már lassan húsvét van! Jó, addig még van idő, meg idén később is lesz mint tavaly, de na.
Szóval a lányt, akivel osztozok a szobán, Zinának hívják. Oh wow, ilyen különleges nevet se hallottam még. Lehet hogy csak az én szemszögemből különleges, és itt pedig minden második lányt így hívnak, fogalmam nincsen! Még, de majd lesz. Egyszer, ha ráveszem magam valami ismerkedés szerű dologra más emberi lényekkel.
- Köszönöm. - pillantok le az említett ruhadarabra egy másodpercre, majd a lányra nézek, aki tovább beszél. Kicsit üres ez a szoba. Majd talán egyszer lesznek lakói. Az egyik táskámat fogom, és a szoba legelhagyatottabb ágyára rakom. - Lehet ez az ágyam? - na már nem azért, mert undorodnék Zinától, akinek az ágya pont a legtávolabbi pontban van, csak szeretek néha egyedül lenni. Remélem nem kell sötétben elaludni, úgy félek. Bruhh a hideg is kiráz tőle. De persze ha Zina csak sötétben tud, akkor sötétben alszunk, úgy is el tudok csak nehezebben. A fehér zaj pedig biztosan kizárva, azt talán csak az én fülem viseli el.
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. március 13. 18:58 Ugrás a poszthoz

L É D A


Tök furi hogy képes voltam megszólalni magamtól, úristen. Na jó, nem nagy ügy Lisa, nyugi, nem nagy- ó a franc, de nagy ügy nekem. Kész csoda hogy oké, meghallom, de még értem is amit a lány mond.
Én úgy tudtam, hogy az étellel nem játszunk, de lehet itt máshogy van. Étellel nem játszunk, teli szájjal nem beszélünk, és... most ennyi evéssel kapcsolatos szabály jutott eszembe, de biztosan van még. Jó, mi vagyok én, két lábon járó illemtankönyv? Az lehetetlen, mert a könyvek élettelen tárgyak. De nem, mert a könyvekben él valami, ami egy történet. Vagy több, attól függ milyen könyv. Nem akarok megszólalni olyan ijesztő a saját hangom. Nem szeretem hallani. Csak ha muszáj, akkor. De ha nem mondok semmit, akkor meg minek hinne? És ha megtanulnék jelelni, akkor nem kellene beszélnem! De ahj, nem tud mindenki jelelni, ki értené például az osztályból?
Csak nyugodtan a lányra nézek, és eszek, miközben a _szemeibe_ nézek. És eszek szép lassan. Most ezzel ha felidegesítem, az nem szándékos lesz, de nem tudom hogy ezzel miért idegesíteném fel. Nem, nem fogok beszélni, legalább is most nem. Nem fogok azon versenyezni hogy ki eszik gyorsabban. Vagy kinek a borsói repkednek el jobban. De ha úgy vesszük, az is csalás, ha elrepkednek a borsók, mert akkor kevesebbet eszik meg mint én, nem? Vagy nem tudom hogy azt is megenné-e? Ki tudja? Hát a lány biztosan.
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. március 23. 18:20 Ugrás a poszthoz

N A N A


A táskákat lepakolva, az ágyra dőlök. Wow. Végre itt vagyok. Milyen lesz itt... úgy minden? Mi van, ha holnap már haza akarok menni? Vagy végül Bogolyfalva lesz végül az otthonom, amíg meg nem halok? Az messze van. Remélem.
Felülök, és előhalászom a táskámból a rajztömbömet, meg ceruzákat, és rajzolni kezdek. Ráérek, nem? Először csak vonalakat húzkodok, majd szépen lassan egy marionett-bábuvá alakul a firkálmányom. Érzem Zina tekintetét magamon, és ez ijesztő. Mindenki bámulni fog itt? Remélem nem.
A kezem megcsúszik, és egy fölösleges vonalat húzok, pont egy olyan ceruzával ami nem hiszem hogy kijön a papírból, mert szerintem színes, mikor az ablaknak csapódik egy labda. Már várom hogy jöjjön Isten, vagy a labda a szobába kerüljön, de nem. Még az ablak se törik be, csak nagy hangja volt.
Mintha mi sem történt volna, fogom az eredetileg hal alakú radíromat, és elkezdem radírozni a fölösleges vonalat, de nem sikerül. A vonalat kicsit meghosszabbítom, és egy másik ceruzával virágfejet rajzolok a végére. A már alaktalan radírom után nyúlok, de rosszul fogom meg, és a földre esik, majd begurul az ágy alá. Sóhajtva mászok le kiszedni onnan, de sehogy se akar sikerülni. Túlságosan is begurult. Azaz nem mérges, csak nem a szélére gurult be. Hanem középig. Na, hogyan szedjem ki? Meg kéne kérdezned Zinát, Lisa! Nem, nem nem nem, keresek valamit. Biztos van valami hosszú. A hegedűvonó, de azt nem használom ilyenekre. Csak zenélésre. A táskámban kezdek kutakodni, csak van valami, amivel kiszedhetem.
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. április 18. 20:49 Ugrás a poszthoz

L É D A


Nem értem, hogy miben nyertem. Talán rájött, hogy csak idegesíteni akarom ezzel, és az is lett? Vagy nem tudom, lehet azt hitte farkasszemet néztem vele? De ahhoz nem kell megbeszélni a másikkal? Vagy lehet azt is csinálni, hogy egyszerűen csak elkezded? Ezt nem értem. Lehet hogy nem pislogtam, á mindegy.
Igen, lehet vesztettem volna. Na jó, nem lehet, inkább biztos hogy elvesztenék egy evőversenyt, mert bele se vagyok hajlandó menni egybe. Na mindegy, kit érdekel. Nem fogok belemenni egy evőversenybe sem. Mi értelme is van? Szerintem semmi, de ki tudja.
- Biztos te nyernél. Nem fogok versenyezni ebben. - motyogom talán annyira halkan, hogy nem hallja a lány. Úristen, itt a világvége, megszólaltam! Jesszus de nem szeretem a saját hangomat. Mások hangját még talán szívesen hallgatom, de csak akkor, ha én csöndben maradhatok.
Nem tudja mi az hogy illegális? Hát oké, mindegy, na. Majd meg fogja tudni. Egyszer talán, de remélem nem úgy fogja megtudni hogy valami olyat tesz. Vagy ki tudja mit hoz a jövő? Lehet hogy húsz év múlva bűnöző leszek. Lehet véletlen, lehet hogy azért mert az akarok lenni, ami nem. Nincs értelme annak, hogy valaki bűnöző. Vagy ha van, akkor nem értem. Talán megértem majd ha nagy leszek, de addig még nagyon sok idő van. Ha nagy leszek, akkor talán láthatom a színeket?
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. április 28. 21:20 Ugrás a poszthoz

R I L E Y


Ne ne pont most fogyott el a festékem, nem hiszem el! Épp egy már majdnem kész festményen dolgoztam, és festék az lenullázódott. Bár ez mellettem miért is nem olyan meglepő?
Talán a szertárból ha lenyúlok egy kevés festéket, senki nem fog megharagudni, ugye? Á, biztos hogy nem.
Mintha az évszázad rablására készülnék, úgy megyek végig a folyosón. A szertárba rohanok, gyorsan lekapok a polcról festéket, és ebben a pillanatban veszem észre, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Itt van még egy emberi élőlény, gondolom egy fiú. Hát, fiúnak néz ki, de ki tudja? Lehet hogy a lelke lány, de még ő se tudja? Na jó, ezen most miért is gondolkodok?
- Keresel valamit? Segíthetek? - kérdezem tőle olyan halkan, hogy talán meg se hallja. A lenyúlt festékeket a hátam mögé rejtem, és a lábujjaimról a sarkamra hintázok. Na ez értelmes volt? Á, kit érdekel ha nem? Úgyse hallja senki se a gondolataimat. Remélem hogy nem. Bár az én gondolataimba lehet beleőrülne egy ép elméjű ember. Jó, lehet bele se merne nézni a fejembe, kivéve ha muszáj neki. Bár nem tudom, hogy lehetne muszáj belenézni a fejembe, de ki tudja? Ez nem volt értelmes. Á, kit érdekel, csak én hallom látom vagy nem tudom mit csinálom a gondolataimat.
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. május 24. 19:07 Ugrás a poszthoz

R I L E Y


- J...Jól vagy?
- lépek hátrébb, és a hangom még halkabb lesz. Ezt már lehet tényleg nem hallja, na de mindegy! Tréfában? Milyen tréfában? Lisa nem lesz jó vége! De ne gondolj mindig valami nagyon szabálytalanra! És most veszekszek magammal? Ja, mint az angyal én és az ördög én a vállaimon, eskü. Csak nem látom őket, pedig az milyen menő lenne már! Egy tényleg nagyon pici én, meg egy másik tényleg nagyon pici én angyalnak meg ördögnek öltözve állna a vállaimon. Vagy nagyon nehezek lennének? Hát ha kettő én, de igaz kicsiben, akkor tuti nyomnának jó sok kilót.
- M-Milyen tréfában? - próbálok kicsit hangosabban beszélni, de nem megy. Mármint nem azért, mert beteg lennék, csak na. Én én vagyok, és általában nem beszélek hangosan, meg nem kiabálok. Miért is tenném? Jó szerintem ez a hangosság, aki meg nem hallja a borzalmas hangomat, az örüljön.
- T...te ebbe az osztályba jársz? - nézem meg kicsit jobban a fiút, és nem annyira ismerős az arca. Lehet láttam már, de ha nem ebbe az osztályba jár, mit keres itt? Haha Lisa, festéket, legalábbis az előbbi után azt gondolom festéket. Nyilván nem kekszet, vagy tejszínhabot. Vagy ha azt, akkor nem jó helyen jár.
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. július 27. 22:37 Ugrás a poszthoz

R I L E Y


Már megint a színek, én ezt nem hiszem el. Olyan színt meg hogy uncsi szín, még nem hallottam. Látni meg persze hogy nem láttam.
- Milyen az a fekete? És az uncsi szín? Olyanról nem is hallottam. - szinte már csak tátogok, olyan halk vagyok. De sikerült három mondatot dadogás nélkül kimondanom egy ismeretlennek, ez király. Az uncsi szín milyen lehet? Talán egy olyan színnek a másik neve, amiről már hallottam? De ezek a kérdések nem voltak idegesítőek? - Ne haragudj, nem látom a színeket, és kíváncsi vagyok. - hajtom le a fejemet.
Festésről van szó, de ez nem hiszem hogy jó ötlet lenne. De mégis, festés. Festhetnék, azaz azt csinálhatom amit nagyon szeretek. Vászonra azért biztonságosabb festeni vagy nem tudom. De végül is, asztalra még nem festettem.
Pár másodpercig az ajkamat beharapva gondolkodok, aztán döntésre jutok.
- Megyek. - és ezt nagyon halkan mondom, talán meg sem hallja, vagy félrehallja. Következő újévi fogadalmam az lesz, hogy hangosabban fogok beszélni. De ha meghallom a hangomat, már kitépném a hangszálaimat, ez nem fog sikerülni. Mondjuk amikor valaki azt fogadja meg hogy lefogy az év végére, az se biztos hogy sikerülni fog... vagy igen, de nem mindenkinek. De újév még milyen messze van, csak most kezdődött el ez az év! Miért gondolkodok ennyire a jövőben?
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. július 28. 00:25 Ugrás a poszthoz

R I L E Y


Úgy hallgatom, mint amikor anya mondott nekem egy érdekes mesét. Vagy mintha valami világmegváltó dolgot mondana. Nekem ez az érdekes. Meg sok más dolog, de ez akkor is nagyon. Milyen színű lehet a felsőm, vagy a nadrágom? És a festményeim milyen színűek lehetnek?
- Van ilyen szín is? Én mindegyik színt szépnek képzelem el! - kicsit hihetetlen hogy van ilyen szín. Már annak örülnék ha csak egy színt látnék. Ha az összeset, akkor meg nem hiszem hogy lenne olyan hogy uncsi szín számomra.
- Nem bántottál meg. - nincs rámírva hogy hello, színvak vagyok, vagy bármi ilyesmi. Nem is tervezem magamra festeni. - És és a kék milyen szín? Az uncsi, vagy nem? - kíváncsiskodok tovább. Talán le leszek csapva mint egy légy, de kíváncsi vagyok, sajnálom.
Totyogok a fiú után, mint egy kiskacsa. Jó, nem megyek furán, csak kis lépésekben és gyorsabban kapkodom a lábaimat. Meg nem vagyok olyan pici és cuki mint egy kiskacsa. Mondjuk szívesen cserélnék eggyel, mert olyan édeseek! Mármint nem az ízük, az tuti nem édes. Kivéve ha túlcukrozzuk. De nem lenne szívem megenni. Meg ki cukrozza meg a húst, most komolyan?
- Én Daliah vagyok. - és tényleg, eddig nem is mutatkoztunk be. De most már igen, meg volt ez is.
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. július 28. 17:35 Ugrás a poszthoz

R I L E Y


Azt eddig is tudtam hogy sokféle van. El se tudom képzelni mennyi, de remélem egyszer láthatom az összeset. Vagy csak párat, azzal meg lennék elégedve életem végéig. Ha sokféle szín van, akkor valószínűleg a festményeim is sokfélék lehetnek! Egyszer megpróbáltam meg lemásolni egy festményemet, de tuti nem lett ugyan olyan, a színe biztosan más lett!
Ilyet még nem hallottam. Hideg szín is létezik? Az hogyan működik, hozzáér az ember és érzi hogy hideg? Ha meg felmelegszik akkor megváltozik?
- Biztos szép lehet! - vágok álmodozó fejet, és próbálom elképzelni, és amennyire ügyes vagyok, a nagy álmodozás közben pofára is esek. Gratulálok magamnak, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Hamar talpra is mászok, nincs semmi baj. Nem fogok belehalni, nincs itt a világvége még. Lehet el se fog a világvége jönni soha, csak egy ijesztegetés. Remélem hogy csak az.
Hogy én, fogjak rá mindent a másikra? Na azt sose.
- Nem fogom rád fogni. - ha benne vagyok, akkor nem fogom soha de soha! Maximum egy olyan univerzumban, ahol én nem teljesen én vagyok. Már ha létezik másik univerzum. Ha létezik, akkor talán van olyan, ahol látom is a színeket? Ha van, bárcsak annak az énemnek a helyében lehetnék. Vagy ha nincs, bárcsak lenne és annak a helyében lennék. Talán találnak valami megoldást színvakságra a mágusok. Hisz mégis, varázslat, egyszer csak kitalálnak valamit. Vagy ha nem, akkor én leszek az, aki megpróbál kitalálni rá valami módot.

Oldalak: [1] Fel