Lexcsi *-*

Valami olyan könyvet akarok, ami csak a varázslóknál van. Hogy is mondta Viktor a varázstalan embert...? Bugri? Kugli? Igen, Kugli! Na, szóval a kuglik könyveit már ismerem és olyat szeretnék olvastatni a bátyussal, ami tökre idegen, és még csak nem is hallottam felőle. Hófehérke és Pán Péter története már teljesen hidegen hagy. De ez a A kislány, aki majdnem látott egy Kimérát érdekesnek tűnik. Mondjuk nem tudom mi az a kiméra és azt sem értem miért ilyen hosszúúúú a címe. Majdnem otthagytam, de végül csak elolvastam én, mert egy hős vagyok! Csakúgy mint Viktor! Ő is az, hát mert... Mert a tesóm!
Szóval továbbra is nézegetem a könyveket, néhányat még le is emelek a polcról. Egyre érdekesebbeket találok, például: Mi történt volna ha... Csak ennyi. Nem folytatódik tovább a cím. Akkor biztos valami izgi könyvnek nézünk elébe! Ez kitűnő lesz! Mint az iskolai házi feladataim. Mondjuk Viktor mindig segít bennük, de hát no... És azért is jó az előkészítő, mert mindennap találkozok Emmu nénivel, aki Viktor rokona. Még sosem hallottam felőle, szóval tök jó, hogy most megismerhetem. Nagyon kedves néni, van cukorkaboltja is. Ez ugyebár már két piros pontot is ér nálam. A másik pedig az illata. Olyan jó illata van!
Ekkor valaki mellettem terem. Annyira el voltam foglalva, hogy észre se vettem, hogy egy emberke ide jött. Tökre lefoglaltak a könyvek. Ez gáz. Én nem akarok olyan könyvmoly izé lenni, mint egyesek. Pfejj.
 - Lexiii. - nagyon megörülök neki, mert egy ideje már nem láttam a lányt. A puszira csak mosolygok, utána rögtön meg is ölelem. Neki is jó illata van. Hiányzott már nagyon a lány. Nyúúú.
 - Azok bizony, Viktor mást nem olvas nekem. - mondom elszontyolodva, s közben veszek a zacsiból 3-4 db cukorkát, s a számba nyomom őket. Jíí, de finomak!
 - Tudod Viktor nemrég állati feszült volt. Meg szomorú is. Te nem tudod miért? - azért erre kíváncsi lennék. Néha kérdeztem a tesót, hogy mi a helyzet, de akkor adott egy puszit, utána kitalált spontán valami marhaságot. Nekem sose mond semmit. Én meg kiszagolom, ha baj van. És mostanában az volt. Szóval tökre boldog lennék, ha tudnám mi a helyzet és tudnék neki segíteni.

< kicsi Radits >

Én is legalább annyira megörültem Krisztiánnak, mint ő nekem. Nagyon hiányzott már, amúgy is bírom a kölyköket, de ő különleges helyet foglalt el a szívemben, bár erről valószínűleg nem tudott.
 - Na majd én olvasok neked mást is.
Kacsintok rá cinkosan. Persze azért én sem esnék túlzásba, hiszen Krisztián még kicsi, nem szeretném, hogy rosszat álmodjon, aztán elfuserált, fura felnőtt legyen akitől szívesebben tartja magát távol mindenki. Ha ez is az én lelkemen száradna, már tényleg elkezdenék felvésni a nevemet a pokol egyik cellájára.
- Válassz egy olyan könyvet ami címre tetszik, és megmondom, hogy neked való-e vagy sem.
Vagy legalábbis megpróbálom megmondani, ami annyit tesz, hogy random beleolvasok, majd összecsapva megállapítom, hogy ez hazavihető-e vagy sem. Igyekszem körültekintő lenni, főleg a gyerekekkel kapcsolatban, de az igazat megvallva még van hová fejlődnöm. Túlságosan vajszívű vagyok, ez lehet a probléma. Felegyenesedek, majd bekapok én is egy gumicukrot, miközben hallgatom tovább a kis srác csicsergését. Bírtam, hogy ilyen közlékeny volt, legalább nem kellett tapogatózni és csavart kérdésekkel kiszedni belőle a dolgokat. Az persze megint egy más dolog, hogy erről a témáról egyáltalán nem akartam vele beszélgetni, vagy legalábbis nem most. Előbb vagy utóbb muszáj lett volna elmondani neki is, hiszen úgy néz ki megint egy fedél alatt fogunk élni, neki pedig mindig is megvolt a magához való esze, előbb vagy utóbb rá fog jönni. A kérdés csak az, hogy mit mondjak neki pontosan. Nem egyeztünk meg semmiben Viktorral, az igazságot pedig nyilvánvalóan nem mondhatom el. Kerestem a közelben egy apró zsámolyszerűséget odahúztam és leültem rá.
- Most már minden rendben lesz, ne aggódj. Kicsit összezörrentünk, de kibékültünk és úgy néz ki, hogy hamarosan leköltözöm vissza hozzátok.
Kezdetnek mondjuk ez is megteszi...

Lexcsi *-*

Már egy ideje nem találkoztam Lexivel, amitől tökre lelombozódtam, mert már totálisan megszoktam, hogy ő is ott lakik velem, csinál nekem reggelit, segít bepakolni az iskolatáskámba... Elképzelni sem tudtam miért ment el. És ami azt illeti, amíg távol volt a szőkeség Viktor állati szomorú arcot vágott. Mindig. Nem is akart velem játszani. Szörnyű napok voltak azok. Komolyan.
 - Téééényleg? - mosolyodok el még jobban. - Jó, majd kiválasztok olyan könyveket.
Az tuti, hogy nem fogok megfelejtkezni erről, de előbb inkább beszélgetnék Lexivel. Sok mindent kell kérdeznem tőle, mert Viktor nem válaszolt meg egy csomó kérdésemet. Na, majd ő. Legalábbis remélem.
Mellesleg azt hiszem már nem csak egyszerűen kedvelem, hanem szeretem is őt, pont úgy, ahogy a kistesók szerethetik a nagytesók barátnőjét. Bírom, hogy Lexinél lazább szabályok vannak, lehet vele jókat nevetni és szinte már annyira bízom benne, mint Viktorban. Vagy mint Bombiban. Vagyis... neeem, Noelben azért még annyira nem bízok, de ő nagyon-nagyon jó fej srác. Tényleg. Szóval szeretem Lexit és szerintem soha nem tenne olyan dolgot, ami Viktornak, vagy nekem fájdalmat okozna, egy tündéri lányka, az biztos. És remélem sosem fognak szakítani. Úúúgy összeillenek, mint a mesében a királylány, meg a királyfi. Például Csipkerózsikáéknál. Ők nagyon cukik.
 - Akkor nagyon jó, mert borzasztóan hiányoztál. - mondom kicsit szomorkásan, aztán leülök elé a földre. Egy ideig csak pillogok és nézem őt, aztán felsóhajtok. Még ásítok is. Jaaaj, nem aludtam el este időben! Talán már fél 10 is lehetett! Pedig általában fél 9 körül már szunyókálok...
 - De ugye még mindig nagyon-nagyon-nagyon szeretitek egymást? - ezt azért még meg kellett kérdeznem.

Végre eljött ez a nap is. A tűzpróba első fordulójának a napja, és elindultam a Fő Utza irányába. Ma a lehető legfurább ruháimat vettem fel, mert az a felatom, hogy ufónak nézzenek. Ezek a ruhák a következők voltak. Egy piros nadrágot, amire egy fekete szoknyát vettem rá, és egy hozzá illő piros pulcsit ami a hasamnál kör alakban ki volt vágva, és a fejemre egy alufóliából készült sisakot raktam, aminek antennái is voltak. Elkezdtem sétálni a Fő Utzán, s nézelődtem, addig-addig sétáltam ameddig el nem értem oda ahonnan el lehet érni a Baglyas Teret. Itt megláttam egy srácot aki nagyban a pálcáját nézegette. Megveregettem a hasát, és ő pedig rám meresztette érdekes barnás-zöldes szemét.
Üdv! Én egy másik bolygóról jöttem, és nálunk ez a köszönés. Azt szeretném tőled kérdezni, hogy nem láttad e valahol az űrhajómat? Ez szivárvány színű volt, és kocka alakú, ami vriddon meghajtású. Kérdezősködnöm is kellett, ezért folytattam a színjátékot.
Hogy hívják a fajodat? Fura, hogy ilyen gyenge a gravitációtok, úgy érzem el tudnék repülni. Arra gondoltam, hogy kicsit elmagyarázom, hogy miről van szó, hogy ő is felfogja.
Én a Galifrey bolygóról érkeztem. Éppen a Medúza-zuhataghoz igyekeztem, és át fremmegtem két stázisgemmátoron, amikor rájöttem, hogy elhambálódott az egyik steinkondenzátor, ekkor remblói sebességgel zuhantam efelé a bolygó felé. Még a becsapódás előtt kiugrottam a lődingrésen, és egy hirdon segítségével óvatosan leereszkedtem, sajnos azonban nem láttam hova csapódott be a hajóm. Az ürödvénynek hála nem tört össze a hajóm, de nem tudom hova lett. Gondoltam megkérdezek egy őslakost és a Mypherrel tudok veled kommunikálni. Ekkor elhalgattam, és megvártam, hogy mit reagál erre a srác.

Teljesen elmerültem a pálcám nézegetésében, miután kijöttem a boltból. Hálás voltam Tonynak, amiért elkísért, de most már nem akartam senkivel találkozni, csak az új szerzeményemben szerettem volna gyönyörködni. Mint egy zombi sétáltam ki a térről, vissza a Fő utczára, amerről jöttem, hogy biztosan el ne tévedjek. Ahogy így meneteltem, valaki megpaskolta a pocakom. Nem rég ettem, ezért egy döbbent böffenet hagyta el a számat. Rögtön utána oda is kaptam a tenyerem, mert láttam, hogy egy leányzó volt a csapkodó, és én illetlenül arcon gázoltam. Nem volt kifejezetten hangos, de attól még kellemetlenül éreztem magam. Rámeresztettem a szemem, nem tudtam, előbb bocsánatot kérjek, vagy megkérdezzem, hogy mi az Istenért csapkodja ismeretlen emberek hasát. Hamarosan azonban rájöttem, hogy a lány teljesen hülye.
Másik bolygó... Ahaaa. Peeersze, éppen az űrhajód mellett mentem el, gondoltam, biztos elhagyta valaki, úgyhogy itt is van a zsebemben. Ezt persze nem mondtam ki hangosan. Mi van, ha tényleg értelmi sérült a csaj? Nem gúnyolhatom ki.
Úgy döntöttem, egy elmebeteggel van dolgom, ezért belementem a játékba, hátha fel tudom addig tartani, amíg egy ápoló ránk nem talál. A pálcámat minden esetre elraktam a zsebembe.
-A fajom? Őőő... Mi varázslók vagyunk. Azért, mert tudunk varázsolni.
Ezután ő egy olyan szöveget lenyomott, amiből körülbelül csak a kötőszavakat értettem.
-Ahaaa... Nem mondom, hogy egészen világos, miről beszélsz, de... - Ha azt mondom, nem láttam, akkor itt hagy. Pedig pont ezt szeretném elkerülni. - Azt hiszem, láttam!
Még valamivel fenn akartam tartani a beszélgetést, hogy az időt húzzam.
-Még valami, amiben segíthetek? Minden kérdésedre válaszolok! -mosolyogtam rá kedvesen, ahogy egy kölyökkutyára szokás.

Tudtam, hogy a srác teljesen hülyének fog nézni, hogy ilyeneket kérdezek tőle. Egy kicsit meglepődtem, hogy látta az űrhajómat, de megörültem, hogy beszáll a játékba.
Merre láttad? Kérdeztem. Úgy éreztem, hogy a feladtot, még nem tejlesítttem rendesen úgy, hogy folytattam a kérdezősködést.
Hogy-hogy ilyen sokan vannak kint az utcán, mert nálunk mindenki a saját kabinjában van egész nap, nem szoktak kimerészkedni a külvilágra. Fura a légkör összetétele, a mi bolygónkon sokkal több a blendium, és kevesebb az oxigén. Mesélj nekem az élővilágról. Hogy-hogy vannak olyan élőlények amik a levegőben mozognak? Közben figyeltem, hogy amint válaszol el tudjak szaladni, mert nem akartam magyarászkodni, hogy miért hagyom most itt.    

Megkérdezte, merre van az űrhajója, én pedig a tér felé mutattam.
-A térről jövök, arrafelé volt. - Nem akartam ilyen hamar elengedni, és szerencsére még tett fel nekem kérdéseket.
-Itt nálunk életfeltétel, hogy kimenjünk a ház... Izé... Kabinunkból. Éppen az oxigén miatt. - Nekiálltam halandzsázni, csak hogy el ne mehessen, pedig már kezdtem elveszíteni a reményt, hogy ránk talál a gondozója. - Ilyen sok oxigén mellett ha az emb... Varázsló nem mozog, szénné ég a benne felgyülemlett energia miatt. Utalást tett a madarakra is, szóval róluk is nekiálltam handabandázni.
-Őket madaraknak hívjuk. Azért repülnek, mert az ő testükben sokkal hamarabb felgyülemlik az energia, kisméretű testük miatt. A repülés pedig sok energiát elnyel, így biztosítják létezésüket.
Ekkor a lány legnagyobb meglepetésemre megint hasba csapott. Egy ideig nem értettem a dolgot, aztán leesett: ez a köszönés - most elmegy. Körülnéztem, de már el is tűnt. Sóhajtottam egy hatalmasat. Tudtam, hogy nem az én dolgom, de mégis valahogy felelősnek érezném magam, ha valami bajt csinálna. Pár percig álldogáltam tanácstalanul, aztán visszamentem a kastélyba.

Eljátszottam, hogy nem sokat értettem amiről beszélt, és azt mutattam felé, hogy nagyon érdekeset mondott, pedig semmi értelme sem volt. Kezdtem azt hinni, hogy a fiú teljesen sötét. Elmosolyodtam, és elnéztem arra amerre mutatott.
Végre meglett az űrhajóm! Köszönöm, hogy segítettél! Rápaskoltam a hasára és elrohantam arra felé. Miután elhagytam, megálltam egy kis sikátorban, és megvártam, hogy követ-e. Eltelt pár perc, aztán lassan visszasétáltam az Eridon toronyba, hogy átöltözhessek. Feladat letudva!

< kicsi Radits >

Violetta

Végül is varázsló, nem is tudja, hogy miért nem járt erre gyakrabban az iskola elvégzése után. Elvégre ott a hoppor hálózat, tud hoppanálni, seprű. Annyi, de annyiféle módja van a varázslók világában a gyors közlekedésnek. Ezért a teáért talán még a muglik lassú közlekedési eszközeit is érdemes lenne néha kipróbálnia. Jaj, igen és még vonat is van ide, az olyan muglis. Valamelyik héten el fogja ide hívni a testvéreit egy jó kis nosztalgiázásra, körbejárják a kastélyt meg minden. Azóta rengeteget változott a hely, ám a hangulata megmaradt ugyanolyannak, meg persze a régi dohos kastélyszag sem mozdult sehová.
Ismét beleszippant a teájába, aminek még hűlnie kell egy kicsit, hogy elérje a tökéletes hőmérsékletet ahhoz, hogy a legteljesebb élvezetet nyújtsa. Sokan úgy szeretik a teát, hogy leégeti a nyelvüket, pedig az nem vezet sehová, maximum csak nem élvezheti ki kellően az aromákat. Pedig a teáknak az aromájuk a leglényegesebb részük! Balgaság azt kihagyni.
Érdeklődve tekintget az utca forgatagára, ahol mindenféle ember nyüzsög. Vannak köztük furcsák is, de persze ez relatív, hiszen a legtöbbje csak a muglik között tűnne ki. Itt van például az az öreg boszorka, akinek a feje körül madarak repkednek – nyilvánvalóan Avissal idézte meg. Túl sokat élt és dolgozott Budapesten az utóbbi időben, ahol teljesen be kellett épüljön a muglik közé.
Ahogy így mereng és óvatosan bele-bele kortyolgat  teájába, mert persze ugye kivárni nem bírja, hogy kihűljön arra lesz figyelmes, hogy valaki a nevén szólítja. Egy pillanatra megdöbben, hogy van még erre valaki, aki emlékszik rá. Hallott róla, hogy sokan a faluba költöztek az iskola után, így derűs mosollyal az arcán felpillant a csészéjéből és egy ismerős arc áll vele szembe. Hirtelen nem tudja beazonosítani a fiatal lányt, a gyereket még inkább nem – tudtával nincs neki olyan. Aztán szerencsére bemutatkozik a leányzó, így minden sokkal tisztább lesz a számára.
- Ááá, szia! Meg sem ismertelek! Hogy mennyit nőttél azóta, amióta találkoztunk! És nahát, baba? Gratulálok!-
Halványan emlékszik csak a tanárnő lányaira, néhány évvel alatta jártak, így főleg csak látásból ismerte őket, megkülönböztetni meg sosem tudta egymástól a csajokat. Vagyis de, ha egyenruhát viseltek, mert nem egy házba jártak. Néhány szót beszéltek, de inkább csak olyan felszínes jó viszony volt köztük, mint ami neki úgy általában volt az iskola tanulóival. Szeretett mindenkivel jóban lenni és megnevettetni őket.
- Nagyon régen találkoztunk! Hány éve is végeztem a suliban? Nyolc? Ne álljatok ott, üljetek ide!-
Hívja barátságosan Lettit, miközben finoman a padra mutat maga mellé. Azért ha jobban megnézi, Violetta sokkal finomabb, csendesebb leányzó, mint Vivien. Ő sokkal jobban szeretett kacérkodni meg szemtelenkedni a felsőbb évesekkel.
- Igen, nagyon izgatott vagyok! Kíváncsi vagyok milyen lehet tanítani… remélem nem olyan veszedelmesek az idejáró diákok, mint mondják.-
Feleli nevetve, majd újból belekortyol a teájába. Mmm, csodás ez az íz harmónia, végre kezd kijönni, hogy hűl a nedű. Vigyorogva a lányra pillant, majd pedig a kis lurkón akad meg a tekintete.
- Nagyon édes kiskrapek. Hogy hívják? Anyukád nem is említette, hogy nagymama lett.-
Szó mi szó, nem is sokat beszéltek a nő magánéletéről. A harmadik lánya, aki még akkor meg sem született, amikor ő idejárt éppen ott téblábolt, úgyhogy vele megismerkedett, meg megmutatta neki, hogy milyen közelről egy mosómedve, de körülbelül ennyi.

Brantner Katinka

Gondoltam megint sétálgatni kezdek. Nem gondoltam volna, hogy ide keveredek. Erre még úgy sem jártam. Ideje lesz felfedezni. Érdekes utca, ez a legszebb amit életemben láttam. Szeretem ezt a falut. Minden olyan szép. Sokat nézelődök az utcán, gyakran szemügyreveszem a kirakatokat is. Sok érdekesség van bennük. Egy kicsit viszont unatkozom, mert nincs velem semki. Majdcsak találkozok valakivel. Végül is nem az erősségem a barátkozás. Majd megpróbálom. Engem nem minden ember kedvel. Pontosabban a kérdéseimet. Valamikor túlságosan bőbeszédű vagyok. Profi vagyok az emberek kiakasztásában, még ha nem is áll szándékomban. Tanultam valamit, nem minden ember szereti a kérdéseket. Sétálás közben álltalában gondolkozni szoktam. Mindenféle dologgal kapcsolatban. Azért figyelek a lábam elé is, mert muszáj. Nem szeretnék orraesni. Fogalmam sincs, hogy míért sétálgatok szinte mindig. Ezt igazán megmondhatná valaki. Végül is más dolgom nincs. Ez pedig kiváló elfoglaltság, márakinek.

Allison Cambell nevében - Nyári Évi

Evelin

  

A békés sétám közepette észrevettem egy érdekes embert teli szatyrokkal. Gondoltam, biztosan nagybevásárlás közben van. Velem köztudott, nem lehet elmenni vásárolni, mert két féle hangulatom van. Az egyik az ha minden érdekeset megveszek, a másik az ha éppen spórolós hangulatom van, mert akkor nem veszek semmit. Amikor tovább indultam volna, pont akkor ejtette el az újonnan bevásárolt dolgait. Megkért, hogy segítsek, én persze azonnal udrottam, mint ahogyan szoktam. Egyből elkezdtem szedeketni a dolgait. Amikor összeszedtem őket megszólaltam.
- Szerintem jobban járnánk, ha én vinném a dolgokat.
Mosolyogtam rá kedvesen, mint mindig mindenkire.
- Ha megengeded elkísérlek egy darabig, nehogy megint elszórd a dolgaid. Egyépként Evelin vagyok.
Gondoltam örülne egy kis segítségnek, meg némi társaságnak is. Én kifejezetten örültem, mint mindig ha találkozok valakivel.
- Megkérdezhetem, hogy mijáratban erre?
Remélem nem haragszik meg, hogy egyből kérdezősködni kezdek.

Amióta Kinsey beköltözött a Macskabagoly utcza 1. alá ez volt az első nap, amikor nem akadt semmiféle sürgős tennivalója és elmehetett sétálni egyet a faluban. Már beszélt Axellel, otthonosabbá tette a házát (avagy immáron két kihűlt teáscsészét is felborított a nappaliban), írt egy baglyot az igazgatónak a vizsgáival kapcsolatban, szóval most már csak várnia kellett. Borzalmas. Ha volt valami, amihez a férfi nem értett, akkor az a várakozás volt. Ráadásul még nem sikerült munkát találnia, ami azt jelentette, hogy a kémiai felszerelését sem vásárolhatta még vissza egy ideig. Emiatt egész nap nem akadt jobb dolga, mint egy Londonból hozott routert bütykölni, abban a reményben, hogy valahogy sikerül majd neki internethez jutnia ebben az átkozott varázsfaluban. Egyelőre nem járt sikerrel, és csalódottságában úgy döntött, kiszellőzteti a fejét és egyúttal jobban felfedezi Bogolyfalvát.
Elment a játszótér mellett, ahol már csak pár kisgyerek volt, egy felnőtt nő felügyelete alatt. Biztosan előkészítősök az egyik tanárral vagy az igazgatónővel - gondolta, ahogy tovább haladt az utcán. Elsétált a tehetségkutató miatt felállított színpad mellett, amely a kora esti félhomályban üresen terpeszkedett a Boglyas tér közepén. Céltalanul fordult be a Fő utczára, és elégedetten vette tudomásul, hogy a falu ezen része már jóval csendesebb, lévén, hogy a boltok nagy része be volt zárva. Egyedül az utca végéről, a máguscsárda irányából hallatszott némi zaj, pohárcsörömpölés és élőzene egyvelege. A férfi nem felejtette el, milyen kellemetlen volt átvágnia esténként a zsibongó embertömegen, amikor még az egyik ottani vendégszobában lakott. Éppen ezért nem folytatta az útját arrafelé, hanem letelepedett egy padra, közel a térhez. Zsebeiben csak a kulcsai, a pálcája és egy doboz cigaretta pihent, amelyekből utóbbi kettőt vette elő. Kiszedve egy szálat a pálcája segítségével meggyújtotta (természetesen amíg még mindkettőt a kezében tartotta, megtapasztalta már, hogy nem érdemes égető varázsigét a szája felé irányítania, még ha abban egy cigaretta is pihen). Kényelmes terpeszben ült a padon, és csendben fújva a füstöt figyelte a többnyire néptelen utcát. Nem nagyon szeretett volna találkozni senkivel, ugyanakkor a viselkedése gyanúra adott okot. Ha valóban ennyire nem szerette az embereket, akkor miért nem könyvelte el a sétát sikeresnek és ment egyenesen haza? Nyilvánvalóan azért, mert (még ha önmagának nem is akarta beismerni), vágyott a társaságra, legalábbis olyanra, amelyiknek be tudja mutatni tehetségét.

###

Alice

---

 Rayne maga után húzva fekete bőr böröndjét vágott át az utcán.Nem érezte túl jól magát. És nem csak azért, mert anyja szinte kényszerítette arra hogy idejöjjön, hanem azért is mert konkrétan ma egy kortyot se ivott. Ami nem a legjobb ugyanis sajgott a feje kegyetlenül. Nem volt a legjobb kedvébe, sőt, igazságszerint elég rossz kedvében volt. A vonat állomásig, a faluig gyalogolni... Neki ez borzalmasan nagy táv. Taxi, külön kocsi? Semmi? Kösz anya.. . Bármit megadott volna most egy pohár vízért, de messze van még a kastély. Ha fel ért, biztos nem fogja érdekelni semmi, egyszerűen lefog dőlni aludni. Korom fekete haja kócosan állt, arcáról lerítt ahogy a pokolba kívánja ezt az egészet.
  Végül úgy döntött tart egy kis pihenőt. Odament az egyik lakóházhoz, a falának támasztotta bőröndjét és le gugolt háttal a falnak és neki dőlt.
 Megölöm...tuti megölöm ha hazamegyek szünetben.. Teljesen ki volt fulladva, lihegett megállás nélkül. Hát igen, most hogy így belegondolt... talán nem kellett volna két bőröndöt hoznia, plusz egy utazótáskát. Máskor előbb gondolkodik. Kócos hajába túrt és körbenézett. Alig van pár ember ezen az utcán. Azok is furcsán méregetik. Na mivan? Nem láttak még szép embert vagy mi van? Mit néznek? gondolta magában, miközben a járókelőket fürkészte. Nekik könnyű, de egy se kínálná meg semmivel, kivételesen egy pohár vízzel is megelégedne,valami   műanyag pohárban, csak jusson valami féle folyadék a szervezetébe, mert itt ájul ki ha nem. Konkrétan a testében lévő 72% víznek a 80%-át izzadta ki, ajkai is kicserepesedtek.

Rayne


 Alice szökdécselve haladt végig a Fő utcán. Nem nagyon beszélt még senkivel két embert kivéve de azok nagyon kedvesek voltak. Épp az otthonról magával hozott valami epres, gyümölcslevét iszogatta sárga, virágos szívószállal , aminek üvegén egy panda cigánykerekezett és a felhők rózsaszínek voltak, illetve volt arcuk.    Ebből az italból volt nála még citromos, zöld almás, csak azok a bőröndje legalján pihengetnek. Viszont a gumicukra máig nem került elő, és volt egy olyan érzése hogy nem is fog. Nehezen, de be látta hogy vennie kell egy másikat.. Igaz valószínűleg azt is elfogja hagyni. Épp a Jingle Bells-t dudolgatva szökdécselt mikor hirtelen lefékezett. Szájában a szívószállal kiváncsi arccal fürkészte a falnál gugoló fiút. Fekete haja kócosan állt és nagyon nagyon sápadt volt. Mint egy zombi. Alice pánikba esett. Zombi apokalipszis Bogolyfalván?! Szólni kéne a tanároknak hogy most már nem csak varázslók fognak rohangálni Bogoly falva utcáin hanem zombik is! Itt az első! Fussak...ne fussak? Talán befoghatnám házőrzőnek!  Vajon tud magyarul? Mert akkor tudnám neki mondani hogy "Buksi! ül!" . Viszont ekkor kiszúrta hogy a fiúnak igenis van pupillája és írisze is. Azaz él! JÉZUSOM! Ez haldoklik!! Kapkodta a fejét, össze vissza hogy mit csináljon. Hivjon segitségül valakit? Addigra a srác tuti elpusztul!! Várjunk csak.. méregette végig a fiú arcát. Cserepes a szája.. EZ SZOMJAN HAL. Nehéz szívvel de elhatározta magát. Fogta és a fiú orra alá dugta az itókáját.
-Tessék? Szomjan halsz ugye?- mosolygott le rá. És a feledékenysége, túl közvetlensége mellett még udvariatlan is..

Alice

---

 Már kis hiján halt volna meg mikor megállt előtte valaki. Egy fonott hajú,alacsony lány volt, japán beütéssel. Méregette a kislányt, viszont az ijedten meredt rá. Ennyire rosszul néz ki? Már azon gondolkodott hogy előkap valamit amiben megnézheti magát. Viszont nem tudta hogy visszakapja-e azt az energiát amit azzal a mozdulattal elveszítene, úgy hogy inkább hagyta.Viszont ahogy meglátta az italt,rögtön felcsillant a szemében a remény. Túl élheti! Ekkor meghallotta a lány mondatát. Az arca elborult. Udvariatlan..Gyűlölöm az udvariatlanságot. Persze ezt hangosan nem mondta ki, inkább elvette a furcsa üveget és belekortyolt. Éppen örült volna hogy folyadék jut a szervezetébe de akkor kishiján majdnem kiköpte. Persze azért kár lett volna érte. De olyan borzalmas íze volt.. na jó, nem borzalmas de nem is inná meg többször. Ahogy a folyadék a nyelvét érte elfintorodott.Az alap íze nem lett volna olyan rossz.Viszont elnyomta az ízét az a töménytelen mennyiségű cukor és édesítő szer. Eszméletlen tömény és édes volt. Egyáltalán nem Rayne ízvilága.
-Túl édes.....- jegyezte meg enyhe fintorral. De ekkor észbe kapott. Ez tőle is elég udvariatlan volt. Hiába mondta ki a meztelen igazságot amit szerinte a lány igenis megérdemelt, amiért ilyet itat vele, mégsem fogalmazhat így. Túl primitív lenne tőle- De azért köszönöm..- javította ki magát.

Rayne


Alice szeme elkerekedett. Milyen fura fiú. Nem zombi.. És mégis mit keres itt?
-Szívesen!- mosolyodott el és elé gugolt. Talán a zombik kéme? Vagy valami turista? Nem annak néz ki. Lehet hogy vattacukor árus? Neeeem szemmel láthatóan nem szereti az édes dolgokat. Bár, az nem is feltétel hogy szeresse, vagy de? A vattacukor árusok szeretik a vattacukrot, vagy megutálták ennyi idő alatt? És vajon van vattacukor árus képzés is? Hiszen a mugliknál olyan sok képzés van. Még kukás képző is! Sőőőt apukája valami diplomáról is beszélt. A muglik tényleg a legérdekesebb emberek a világon! futott végig ez az agyán egy pillanatra. Viszont ez a fiú nem néz ki muglinak...egyáltalán nem. AJJAJ! Lehet hogy ő az a manó aki lopkodja a cuccait? Vagy valamiféle szövetségese? Ezt nem hagyhatja annyiban!
-KI VAGY TE?És mit tudsz a manóról? Ismered?! Mi féle kapcsolat áll fent köztetek? Te vagy a be súgója? Meg akarjátok támadni Bagolykővet?! Ezt nem hagyom! BESZÉLJ MOCSKOS MANÓ!-hajolt ijesztően közel a fiúhoz és idegesen méregette. Ha igaz amit gondolt akkor gyorsan át kell változtatni békává ezt a gazembert! Idegesen fürkészte a fiú arcát és várta a válaszait. Remélte jó válaszokat kap és akkor végre használhatja a pálcáját. Na ebbe beleborzongott. Milyen menő lenne már! Mindig kiakarta próbálni milyen átváltoztatni egy embert! Legalábbis önszántából. Akaratlanul egyszer átváltoztatott falun egy öregnénit kecskévé. Csak egy hét múlva múlt el a varázslat hatása. Nagyon nagy szidást kapott érte.

A mai nap is csodálatosan kezdődött, mikor felkeltem ott vár Csipi az otthonról jött levelekkel. ez már rögtön jó volt, de a még jobb, hogy végre lemehettem a faluba. Mivel nem nagyon voltam még ott, ezért reménykedtem, hogy nem keveredek el. Gyorsan felvettem egy kék rövidnadrágot és egy fehér pólót. Fél óra múlva már a falu fő utcáján sétáltam. Reméltem, hogy nem lesz eső, mert nem hoztam esernyőt és nem láttam olyan helyet. Ahová be tudnék húzódni. Mivel a nap erősen sütött, ezért gyorsan elszállt ez a gondolat a fejemből. Elindultam, hogy rendesen körül tudjak nézni. Mikor kiléptem az egyik boltból könyvel a kezemben, nem figyeltem. Éreztem, hogy valaki nekem jött.
- Jaj. Bocsánat! Nem szándékos volt.

Alice

---

Először még semmi furcsát nem talált a lányban viszont mikor elkezdett valami manóról kiabálni vele, elgondolkozott azon hogy megéri-e neki ezzel a lánnyal beszélgetnie. Sőt, egy levegőt szívnia. Első látásra se tűnt komplettnek, hát még ezek után.. Ráadásul milyen manókról beszél? Te jó ég..
 Rayne-nek, meg sem rándult egy arc izma se csak közömbös fejjel meredt a lányra majd felvonta a fél szemöldökét.
-Semmi féle manóval nem állok kapcsolatban..és képzeld elárulok egy titkot..-itt hatás szünetet tartott- Manó se vagyok. Eléggé szégyen nekem így is hogy szóba elenyedtem egy elmebeteggel, de hogy még aranyvérű létemre, lemanózzanak az már sértő, már ne haragudj..-közölte közömbös hangnemmel és sóhajtott.-Illetve lenne egy kérésem feléd..Ne hajolj az arcomba. Nem szeretem az e féle testi kontaktust.-hajolt el tőle és kikerülve a lányt felállt és leporolta magát. Remek már az agyam is lefárasztották.. . Gyorsan magához vette újra az utazó táskáját,feldobta a vállára és kissé félrelökve a lányt elvette a bőröndjeit is végül maga után húzva őlet elindult folytatva az útját, közben a felmenőit szidta, ugyanis ha küldtek volna érte kocsit akkor nem hal majdnem szomjan, és nem kellett volna majdnem testi kontaktusba lépnie, egy feltehetőleg nem komplett személlyel.

Rayne


 Nem manó? És még csak nem is szövetséges? Akkor semmi köze ahoz a gazemberhez? És még csak nem is mugli? És nem is vattacukor árus? És még csak nem is félvér? Alice elszontyolodott. Nem azért mert a fiú félrelökte. Egyáltalán nem. Azt észre se vette. Hanem mert nem tud bosszút állni a manón. Pedig igazán megérdemelné az a kis sunyi dög. Csak sóhajtva felállt és a fiú után nézett. Olyan kis elegáns...és tökre fent hordja az orrát..mármint nem a feje tetején csak ajj már..Hmmm..Ekkor leesett neki.. Várjunk csak.. Aranyvérű... akkor ő varázsló. És hova mennek a varázslók? Hát a Bagolykőbe!! . Egyből elfelejtette a bosszú hadjáratát és a srác után rohant. Persze majdnem el esett a nagy sietségben a saját lábába.
-A Bagolykőbe mész ugye? Ugye?Ugye? Ugye? -ugra bugrándozott mellette.- Én is oda járok! Hogy hívnak?-kérdezgette, mikor már csak normálisan ment mellette, a háta mögött összekulcsolt kézzel. Igaz még így is lehetett látni néha az apró szökkenéseket.Mielőtt a fiú válaszolhatott volna kiszúrta a bőröndjén a nevet. "Rayne Baskerville" - Rayne..?-pislogott nagyokat- Az nem lány név? A Baskerville menő név deee..a Rayne nem lány név? Én úgy tudtam. -pislogott nagyokat majd tovább rohamozta a fiút.- Visszakaphatnám az italomat? Nem kéne meginnod udvariatlanság lenne.

Isidor

Ma költöztem vissza a Bagolykőbe. A hosszú Angliai út volt eddigi életem legcsodálatosabb időszaka. Bár sokat tanultam és sok új barátot szereztem, csak egy nagyon kicsi megbánást érzek, ahogy a Fő utczán lépkedek. Minden szembejövőre rámosolygok és igyekszem minél gyorsabban lépkedni, hiszen még annyi minden van, amit muszáj megnéznem. Csak reménykedni tudok, hogy nem változott sokat ez az általam annyira kedvelt hely. Bár tény, hogy úgy is csodálatos lenne.
Beszívom a levegőt és magam elé mosolygok.
Hiányzik Aidan. Nem volt köztünk semmi komoly, csak lehetett volna. De persze, ha nem akarnék rá gondolni, nem kellene, itt is akad szép számmal helyes srác.
Ha lehet még gyorsabban lépkedek. Úgy érzem lemaradhatok valamiről, ha nem sietek.  Az emberek kérdőn fordulnak felém, egyre gyorsítok. Aztán, már csak azt veszem észre, hogy könnycseppek potyognak a földre. Az én könnyeim. Hiányzik Anglia. Felsóhajtok és azon gondolkodom, miért találnak ki ilyen találkozókat és tanulmányi utakat az emberek, ha aztán úgy is búcsút kell mondanunk.
Valahogy egyre zaklatottabb leszek, az előbbi vidámságom tovaszáll, gondolkodás nélkül veszem be a sarkokat. A könnyek elhomályosítják a látásomat. Szinte vakon lépkedek tovább a macskaköves úton. Befordulok a következő sarkon és hirtelen egy szőke fej tűnik elő a semmiből én pedig nekicsapódok a tulajdonosának.
- Ne haragudj! Én ... sajnálom.- szabadkozok,miközben próbálom eltűntetni a sírás nyomait.

Katniss

Isidor végre megkapta első hivatalos feladatát. Eddig is szívesen segített az újoncoknak, akár más ház tagjainak is, de így, hogy maga a házvezetője, Dol kérte meg, így egészen más. Picit izgatott, hogy megfeleljen az elvárásoknak, szeretné minél kedvesebben fogadni a visszatérő diákot és minél jobban segíteni neki, amiben csak kell. Úgy tervezi, hogy már a vasútállomáson fogadja Katnisst, de picit elkésik és ő is csak rohangál a fő utcán, így aztán neki is ütközik valakinek.
-Óh, bocsánat, nem akartam. Tudja, sietek, és... Mondja és már futna is tovább, ekkor azonban rájön, hogy ki is az illető. Egy hasonló illető integetett arról a fényképről, amit Dol mutatott neki. Megáll és egy mosollyal fordul a lány felé.
-Akarom mondani már nem sietek sehova sem, mert lehet, hogy megtaláltam. Te vagy Katniss, ugye? Kérdi a biztonság kedvéért. Nem akarja rátukmálni magát, hogyha mégsem ő lenne, elvégre tényleg sietős a dolog, hogy elérje Katniss vonatát.

Isidor

Aranyos srácnak tűnik, annak ellenére, hogy azonnal rohanni is akar tovább. Igyekszem szélesen rámosolyogni, nehogy észrevegye, milyen zaklatott vagyok. Meglepődöm, mikor megkérdezi, hogy én vagyok-e Katniss. Akaratlanul a nyakamban csüngő medálhoz nyúlok és megérintem a K betű aljában a kis L betűt, ami  a második nevem, a Leylát jelöli. Rájövök, hogy erről lehet szó, ezért kicsit durcásan, de úgy, hogy a srác ne vegye észre válaszolok neki.
- Biztosan a nővéremet láttad. Ő is Katniss. Hosszú történet.- emelem az égnek a szemem, majd hosszan rámosolygok. Picit csalódott vagyok, hiszen melyik lány ne örülne annak, ha egy helyes szőke csak úgy megszólítja, ráadásul a nevén. De kénytelen vagyok lehűteni magam. Hiszen van egy ikertesóm, aki ugyanide jár, ugyanúgy néz ki és ugyanúgy is hívják...
- Én Leyla is vagyok.- suttogom, miközben közelebb hajolok,hogy megnézhesse a medál aljában a kis L betűt.-És csak most érkeztem Angliából.-érzem, ahogy a könnycseppek szúrják a szemem. De közben mást is érzékelek, kellemes illat üti meg az orrom, enyhén fűszeres, igazi fiúillat. Talán belőle jön?. Ekkor leesik hogy még a nevét sem tudom, ezért belenézek kék szemébe.
- És te ki is vagy?

Katniss Leyla

Észreveszi a lány nyaklában lógó K és L betűt formázó medált, ami akár a nevére is utalhat, már ha tényleg ő az, akire gondol. A lány első mondata után picit elbizonytalanodik, de aztán elmondja, hogy most érkezett Angliából. Erre felderül az arca.
-Áh, akkor mégis téged kereslek. Szóval Katniss Leyla vagy? Szép név, ismerek egy másik Leilát is, de ő nem hasonlít rád... Viszont ha Angliából jössz, akkor tényleg téged kereslek. A házvezetőm, Doléance mondta, hogy jöjjek érted, elkísérni a kastélyba. Már ha nincs ellenedre. Egyébként, szép a nyakláncod. Mondja egy kedves mosollyal, mikor Katniss megmutatja az ékszert. Ekkor észbekap, hogy még be se mutatkozott, és a lány is szóvá teszi.
-Bocsi, én még be sem mutatkoztam. Isidor Slusser vagyok a Levitából, negyedikes. Ekkor megcsapja Katniss parfümének az illata, egész véletlenül egyik kedvence. Ösztönösen párszor aprót szippant a levegőbe, majd visszanéz a lányra. -Viszont szerintem indulnunk kellene. Mutatom az utat, ha esetleg elfelejtetted volna, míg távol voltál. Kacsint a lányra, és már indul is kényelmes sétatempóban a kastély felé.
-Egyébként... Szabad kérdezni, hogy miért voltál Angliában? Valami tanulmányi utat említett Doléance, ha jól értettem. Kíváncsiskodik, bár persze azt is megérti, ha nem szeretne róla beszélni.

Isidor

A száját figyelem, ahogy magyaráz. Úgy látszik, hogy tényleg engem keres, erre felderülök és vidáman vizslatom kék íriszét. Szeretném jobban megismerni.
Már voltam a kastélyban.-mosolygok rá és széttárom a kezem. Felnevetek és hozzáteszem, hátha nem érti: Látod? Nincs nálam csomag! Értem küldtek? Hmm lehet valaki belelesett a kívánságlistámba?- kérdezem huncut hangsúllyal.
- Tetszik a neved. Olyan különleges.- nem tudom abbahagyni a mosolygást, de ez jó. Ösztönösen próbálok közelebb húzódni hozzá.
Felnézek az égre, és érzem, hogy a vidámság visszatér belém. Ahogy a kérdésre a szemébe nézek- ami meglepő módon ugyanolyan színű mint a kék ég-összekapcsolódik a pillantásunk és nehezen tudok belefogni a válaszba.
- Igen, olyan hamar jött ez a lehetőség, alig töltöttem itt pár hetet.-intek a kastély felé.- De azért megszerettem, nagyon is. Annyira gyönyörű ez a hely. Kár, hogy bizonytalan időre maradok csak.- lehajtom a fejem. - De addig is jó lenne tudni, mi változott. Biztosan kitaláltak egy rakás csodálatos dolgot, míg távol voltam.- mosolygok rá, remélve, hogy veszi az enyhe célzást, közben pedig megindulok a Fő utczán, úgy mintha azonnal meg akarnám nézni az összes csodát, amit a kastély rejthet. Közben hátramosolygok új ismerősömre, de mint kiderül, ez nagy hiba volt, mivel a cipőm orra beakad egy kiálló kőbe és elvesztem az egyensúlyomat.

Leyla

Isidornak is szimpatikus Leyla, ő is egy gyönyörű lány. Szőke haj, kék szemek, vékony testalkat... Isidor gyengéje. Bár valóban tény, hogy ő a női nem rajongója, gyakorlatilag minden lány tetszik neki... Mikor megemlíti, hogy már volt a kastélyban, elkerekedik a szeme. Ezek szerint lemaradt volna a feladatáról? Végül is a hiányzó csomagok miatt könnyen lehet, hogy valóban volt már...
-Már voltál a kastélyban? Na de... Az hogy lehet? Nekem kellett volna visszakísérnem téged... Valaki más visszakísért? Vagy egyedül mentél? Doléance ki fog akadni, ha megtudja, hogy lekéstem a vonatod... Az órájára pillant, és megállapítja, hogy valóban ez történt. Egy teljes órája megérkezett már az a vonat, ami elé csak most akart szaladni. Valahogy biztos elnézhette... Atya világ, mit fogok ezért kapni Doléance-tól. Megint írhatok büntetőmunkát ezúttal abból, hogy hogyan fogadjunk szót a házvezetőnknek. Miközben ezek a gondolatok forognak a fejében, enyhén elpirult és a nyakát tekergette szégyenében. Aztán megpróbált a lányra koncentrálni, miközben mentek a kastély felé. Katniss megemlíti, hogy tetszik neki a neve, mire még jobban elpirul.
-Óh, köszi. Német vagyok, nálunk eléggé gyakori az Isidor név. A Katniss viszont egyedi, még sosem hallottam. Szép név az is. Összekapcsolódik a tekintetük, pár pillanatig így álldogálnak. Biztos meg fogja Katnisst jegyezni magának, nagyon jó társaságnak bizonyul ő is. Megpróbálja összegyűjteni a fejében, hogy mi is változhatott azóta, hogy Katniss elment, de valahogy nehezen megy a gondolkodás, alig jut eszébe valami.
-Hát... például roxfortosok érkeztek hozzánk nemrég. A vizsgaidőszakig maradnak, most itt vannak látogatóban. Ez a legfrissebb dolog, amiről tudok... Lesznek új prefektusaink meg nemrég lett új házvezető helyettesünk. Más... most nem jut eszembe... Mondja elgondolkodva, miközben Katniss majdnem elesik egy kiálló kőben. Kézen fogja, hogy megtartsa és biztonságosan felálljon, de persze rögtön el is engedi. Azért ez túl gyors lenne még neki is rögtön első találkozásra...

Isidor

Látom rajta, hogy felzaklatja, hogy lekéste a vonatomat, mire elmosolyodom.
- Ne haragudj, igazából hamarabb is jöttem és fogalmam sem volt, hogy neked ez a feladatod. Egyedül mentem, igen! Nem kell nekem kíséret mindenhová.
Magabiztos a mosolyom.
- Német? Képzeld, most pályáztam meg egy némterországi utat. Érdekes lenne látni azt a helyet, ott is születtél?- örömmel látom, hogy kicsit lenyugodott, már nem olyan ideges és elgondolkodó mint egy perccel ezelőtt.
Félrenézek és meglátok egy cukrászdát, éppen Isidor háta mögött, mikor hátrafelé magyaráztam neki. Egy pillanatra elbambulok, mert emlékek hosszú sora torlódik fel előttem.
Én és Aidan pontosan egy ilyen cukrászdában ültünk. Csokitortát ettem, ő csak egy kávét kért, miközben arról beszélgettünk, hogy nemsokára elmegyek. Végig fogta a kezem. Kért, hogy maradjak, de persze ez teljességgel képtelenség lett volna. Mennem kellett, várt a nővérem, ez a hely. Aztán a vonatállomáson álltunk, csak átölelt, erősen. Utána pedig mélyen a szemembe nézett és megígértette velem, hogy írok neki.Igen, lassan írnom is kellene...-gondolom, miközben Isidor az újdonságokról magyaráz. Alig figyelek oda. Szemem még mindig a cukrászda asztalain és székein csüng.
- Aidan...
És ekkor botlottam meg. Már kitettem a kezeim magam elé,hogy fékezzem az esést, nem vártam Isidortól segítséget, még ösztönösen sem. Így váratlanul ér, ahogy megszorítja a kezem. Ahogy ujjai átfogják hideg ujjaim megborzongok. De időben kapcsolok, és zavartan elhúzom a kezem.
- Jajj, bocsi, ügyetlen vagyok.- motyogom zavartan, miközben a fülem mögé simítom egyik kósza hajtincsem.- Mesélj magadról egy kicsit, Isidor.- kérem, hogy elterelje a gondolataim, de azért vetek még egy utolsó kóbor pillantást a cukrászdára.