Rayne Baskerville
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Alice
Ennek a lánynak az a célja hogy kihozzon a sodromból? morgott magában Rayne. Miért ismételgeti a kérdéseit..? Nagyon bosszantó. Még csak nem is tud szóhoz jutni. Valójában semmi kedve nem volt most a társasághoz, legalábbis részben. A másik fele pedig titkon örült hogy legalább nem egyedül kell szenvednie hanem ugyanúgy mászik vele fel ez a kattant. Viszont mikor a nevére került a sor, feje majdnem hogy gőzölögni kezdett, de próbált nyugodt és hidegvérű maradni. -Nem tudom ki mesélte ezt be neked, de nem.. a Rayne NEM lány név. -sziszegte ki a fogai közt. Viszont próbálta lenyugtatni magát. Annyira nem vészes a lány csak buta. Sok buta ember van. Kellenek a világnak a buta emberek, mert ha nem lennének akkor nem vennék észre az okosokat. . Egy nagyot sóhajtott és a lányra nézett. Alacsony.. Ő is a Bagolykőbe jár? Biztos nem aranyvérű.. vagy sárvérű vagy félvér.. illetve ő is első osztályos lenne? Egyik jobb mint a másik. . Aztán szóba hozta az italt. Ő udvariatlan?! Még mit nem! -Megnyugodhatsz,nem akarom meginni ezt a...-méregette ismét enyhe fintorral,a még mindig kezében lévő flakont. Kereste a megfelelő szavakat rá de nem talált.- Valamit..- rázta ki a hideg és vissza adta az üveget. Szótlanul sétáltak egymás mellett egy darabig majd Rayne gondolt egyet, és megszólalt. - Te is a varázslóképzőbe jársz? Hanyadik osztály? Arany,sár vagy félvér vagy? Neved ?- úgy gondolta eljött annak az ideje hogy most ő kérdezzen. Bár ahogy elnézi a lányt, szerinte a kérdései felét már most elfelejtette.
|
|
|
|
|
Alice Petónia
INAKTÍV
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
|
Rayne Alice elgondolkozott (nagy dolog tőle). Szóval akkir Manyi néni hazudott neki. És a Rayne tényleg nem lány név. Na ennek még utána néz. -Biztos vagy te benne?..-méregette elondolkozva a srácot. Na ennek tényleg utána jár. Viszont nem értette hogy Rayne miért vág ilyen arcot az italára. Semmi baj sincs vele. Nem értem az embereket, apu is öklendezett miután megitta. gondolkozott el ismét. Igazságszerint már fájt a feje, ennyit nem szokott agyalni egy nap, le is fog fáradni, estére ebben biztos volt. És még a VIZSGÁK is..Még el sem kezdett tanulni pedig elkéne már. -Szerintem finom.-zárta le ennyivel a témát és tovább kezdte szürcsölgetni.Ám ekkor jöttek a kérdés rohamok. Alice nem győzte kapkodni a fejét. Már a felét elfelejtette. Mit is kérdezett elsőnek? Egyszerűen csak eldobta az üveget és a halántékára helyezte a mutatóujjait. Én is a varázslóképzőbe járok-e....hanyadikos vagyok...és...és...a vérem.Milyen vérem van? Arra kiváncsi hogy 0-ás vagyy AB-s? Nem biztos nem..
-Fuuuh..öhm..-szedte össze gyorsan a gondolatait és elkezdett sorban válaszolgatni-Igen,én is a Bagolykőbe járok,első éves vagyok éés...AB-s a vérem. Meg félvér..Nem tudom melyikre voltál kiváncsi.-vonogatta a vállát. Eddig már találkozott Eridonos diákkal,Levitással. Csak a Navine és a Rellon hiányzik a gyűjteményéből. Remélte a fiú egy lesz a kettő közűl. -Éééés te melyik házba kerültél?-szökdécselt mellette,kiváncsi szemekkel fürkészve Mondd hogy Navine vagy Rellon..mondd...monddd. Szegény srácot szinte szugerálta.
|
|
|
|
|
Rayne Baskerville
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Alice
Rayne ezen elmosolyodik.(ami igen nagy dolog). Kevés naiv és buta emberrel találkozott, de ez a lány viszi a pálmát. -Felőlem utána nézhetsz..-vont vállat- Csak nehogy sírva fakadj mert csalódnod kellett.- villantott egy cinikus mosolyt. Ráadásul azt sem érti hogy hogy lehet valaki ennyire ízlés ficamos hogy egy ilyen ital elnyerje a tetszését, sőőt még finomnak találja. Érdekes egy hölgyemény meg kell hagyni. Igaz ezt soha sem mondaná ki. Ráadásul igen jól szórakozott mikor látja ahogy a lány elhajítja az üveget hogy gondolkozni tudhasson. Ez nem normális. Vigyorog egy jót a lányon, de persze erre közrejátszik az is hogy a feltevése mi szerint a felére sem emlékszik már, bebizonyosodni látszik. Ekkor olyat tett amit nem gyakran szokott. Felnevetett. Mulatságosnak találta, talán felkeresi még a lányt ha jót akar majd nevetni. Ám amikor felsorolta a válaszait még inkább vigyorogni kezdett. Lökött.. . Szinte érezte hogy nem aranyvérű a lány, az kész csoda lett volna. -Rellon.- válaszolta meg a kérdését.-És te Eridon. Jól sejtem?-nézett le a lányra most már közömbösen és felvonta az egyik szemöldökét. Megelőzte a lány értetlenkedését. - Mielőtt megkérdeznéd... a nyakadban logó piros,arany nyakkendő eléggé szembetűnő..-méregette végül sóhajtott. - Ami nem mellesleg elég bénán van megkötve. Állj meg.- fékezett le és mikor a lány is megállt elé lépett és kibontotta a nyakkendőjét és elkezdte újra megkötni- Esküszöm.. ennyire ügyetlen nyakkendő megkötést is ritkán látni.. Melyik bolygóról jöttél te?
|
|
|
|
|
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alice Hát eljött az idő, mikor végre beköltözök az iskolába. Szüleimtől nemis köszöntem el... Anyám biztos aggódni fog. Csak abban bízok, hogy mostantól jobb lesz nekik; nem leszek a terhükön. A fenébe már! Pakolhattam volna egy kisebb bőröndbe is. 2 bőröndöt felcipelni nem lesz könnyű mulatság az biztos.Éhes is vagyok, jó lenne bekapni valamit, csakhogy, azt bezzeg nem pakoltam a bőröndbe. Most, hogy jobban körülnézek elég sokan vannak itt. Mindenki talált valakit, akivel beszélget. Miért is ne?! Csak én vagyok az egyetlen, aki nem ismer senkit? Vége lett a zenének, amit közben fülhallgatóval hallgattam így megálltam újat kapcsolni. Nemsokkal előttem egy alacsony lány és egy elég ijesztő külsejű fiú állt. Csak beszélgetés foszlányokat hallottam, de úgy vélem a lány elég pörgős természet. Velem egykorúnak tűntek, így egy kicsit megnyugodtam, hogy azért nem teljes mértékben vagyok egyedül. Ők is elsősök lehetnek?- kérdeztem magamban. Nem mertem megszólítani őket... Végül elindultak ők is az iskola irányába. Úgy döntöttem követem őket... Bár ez nem feltétlen követés, ugyanabba az irányba tartunk úgyis. De azért próbáltam nem túl hangosan mögöttük haladni. Reméltem nem leszek túl feltűnő. A zenét kikapcsoltam a fülemben, de a fülhallgatót benne hagytam. Ahogy hallgatóztam elég vicces párosnak tűntek. A lány aranyos volt, a srácon pedig hallatszott, hogy nem éppen egy hozzá hasonló embert fogott ki. Szimpatikusak voltak. Kár, hogy nem merem megszólítani az embereket... Egy picit elbambultam, majd mikor újra észhez tértem a kiszemeljeim megálltak és a srác megigazította a lány nyakkendőjét?(hátulról nemigazán láttam, így csak gondolom, hogy azt)... Nem is olyan ijesztő ez a srác, mint gondoltam...
|
|
|
|
|
Isidor Slusser
INAKTÍV
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
|
KatnissIsidor hamar meg is tudja az okát, hogy miért is kerülték el egymást. Szóval a korábbi vonattal jött... hm, ez érdekes. Ezek szerint senkinek sem szólt róla, még Doléance-nak sem.- Értem már. Nem haragszok rád, csak inkább magamra, hogy elkéstem. De inkább akkor azt mondom, hogy a korábbi vonattal jöttél, és akkor hazudnom sem kell. Magyarázza el a tervét félig Katnissnak, félig magának, és örül, hogy talán büntetés nélkül megússza az egész kalandot. - Ha harmadikos vagy, akkor tényleg nem feltétlenül szükséges a kíséret melléd... De azért remélem nem bánod, hogy veled vagyok. Mondja egy kissé bizonytalanul. Eléggé két értelmű volt a lány utolsó mondata, de azért meri feltételezni, hogy nem arra gondolt, hogy most húzzon el. Annál is inkább, mert láthatóan folytatni akarja a társalgást. - Igen, német vagyok, ott születtem és ott is lakom, egész pontosan Düsseldorfban. És... valóban szép ország Németország. Rengeteg hegy van, magasabbak, mint itt, Magyarországon, jól lehet síelni. Néhol még nyáron is megmarad a hó. Na meg a Rajna-part is gyönyörű, kettészeli a várost, nagyjából mint a Duna Budapestet. Biztos élvezni fogod az utazást. Hova mész majd pontosan? Hátha ismerős vagyok ott és tudok ajánlani néhány dolgot, amit érdemes megnézned... Elkapja a lány pillantását, ahogy a cukrászdát nézegeti. Gondolkodik picit, majd támad egy ötlete. - Szeretnél cukrászdázni? Ha gondolod meghívlak valamire... Hátha épp lehet kapni a kedvenc sütidet. Ekkor viszont Katniss megbotlik, Isidor pedig gyorsan elkapja, már csak ösztönösen is, mert szeret segíteni az embereknek. Na meg persze nem akarja, hogy netán eltörje valamijét a lány, ha történetesen szerencsétlenül esne el. Időközben, ahogy sétálgattak az utcán rájuk sötétedett. Épp mikor segítette fel a lányt, a házakon túl feltűnt Isidornak egy érdekes jelenség. Egy apró, szürkés színű lény szarvakkal. Pár másodpercig dermedten állt, próbálta beazonosítani, hogy mit is lát, majd elmosolyodott, és finoman arra felé fordította a lányt. - Nézd csak, ott egy mooncalf. Legalábbis annak látom. Ha esetleg ahhoz van kedved, őt is megnézhetjük közelebbről. Súgta Katniss fülébe, nehogy véletlenül elijessze a hangjával. A lánynak pedig ezek szerint lehet választania: cukrászdázás vagy mooncalf vadászat.
|
|
|
|
|
Alice Petónia
INAKTÍV
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
|
Rayne & Rosalie Alice mosolyogva hallgatta a fiút. Ámuldozott azon hogy hogy lehet valaki ennyire komoly. Aztaaaa . -Nem sírok soha.-jegyezte meg széles vigyorral. Az meg különösen jól esett neki, mikor a fiú felnevetett. Teljesen kivirult, szinte sziporkázott. Főleg mert imád embereket megnevettetni. És mikor meghallotta hogy az újdonsült barátja csatlakozik, a gyűjteményébe, felcsillant a szeme. Ráadásul még jó a megfigyelő képessége. Ő ki nem szúrta volna magán hogy melyik házba került.Eléggé meg is lepődött ezen. Viszont azon még jobban meglepődött hogy a fiú újra megköti neki a nyakkendőjét. Nem is olyan kis rideg mint előszőr gondolta. -Barátok vagyunk ugye?-pislogott rá nagyokat. Aztán hirtelen kiszúrta az egyik bolti üvegben hogy valaki követi őket. Elmosolyodott és miután Rayne végzett a nyakkendőjének a megkötésével megfordult. -Szia! - mosolygott rá szélesen és kiszurta a bőröndjeit. - Úúúú te is új vagy? Rayne is az!- mutatott a mellette álló fiúra.- Igazság szerint én is az vagyok. Vagyis nem...már nem annyira mint ti.- kuncogott egy jót és végül odaszökdécselt az őket követő lányhoz és kezet nyújtott neki - Nyugodtan hozzánk szólhattál volna. Alice Petónia. -vigyorgott szélesen - Az ijesztő égimeszelő mögöttem, Rayne. -mutatott hátra a hüvelyk ujjával a fiúra.
|
|
|
|
|
Rayne Baskerville
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Alice & Rosalie
Rayne-t meglepte a kérdés. Hogy barátok-e? Ezt a kifejezést, nem sokszor használja. Sőt soha sem. Nem szokása. Hogy kössön-e barátságot ezzel az elmebeteggel? Nos nem bánja. -Gondolom, azok vagyunk.-koncentrált tovább a nyakkendő kötésre majd mikor felpillantott, látta hogy újdonsült legjobb barátja, kiszúrt valamit, valamelyik ablaküvegben. Ő tudta is hogy mit. A mögöttük álló lányra meredt. Na mennyibe fogadjunk hogy odamegy hozzá?. Jól sejtette. A lány fogta magát, és ahogy végzett meg is szólította,sőt oda is ment hozzá. Ahogy ezt ő előre meg is mondta. Így legyen ötösöm a lottón. . Nem tehetett mást, mivel annyira nem udvariatlan hogy egy lánynak nem mutatkozik be, követte a lányt. Aki amúgy megoldotta helyette is a bemutatkozást. És nem mellesleg, a "barátja" neve is kiderült. Alice...Mint az Alice Csodaországban? Illik hozzá, tényleg olyan mint aki lsd-t szívott reggelire és rózsaszínben lát mindent. -Már ne haragudj Alice, de szerintem be tudok mutatkozni egyedül is.-szólalt meg és a lányra meredt és köhintett egyet. - Rayne Baskerville. És nem "Az az égimeszelő" Örvendek a szerencsének.-mutatkozott be udvariasan.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
Isidor -Persze,nem tudtam, hogy ennyire megkavarja a dolgokat, ha előbb jövök.De ez az igazság, szóval csak nyugodtan mondd meg, akárkinek, akinek kell, hogy saját felelősségemre hamarabb érkeztem.- kacsintok rá. - Nehogy bajba kerülj miattam.Felkapom a fejem az utolsó mondatra és hevesen kezdem rázni a hajtincseimet.Az egyik mintha végigszaladna Isidor arcán, de mikor odanézek nem veszek észre rajta semmit sem. - Dehogyis baj, örülök neki, tudod nem sok embert ismerek itt.- mondom. Megint egymás szemébe révedünk és én azon gondolkozom, hogy hasonlíthat egy égkék szempár egy sötétbarnára. Talán a benne lobogó fények. Nem tudom. Elfordítom a tekintetem, zavarban vagyok, ami elég ritkán fordul elő. - Berlinbe szól a tanulmányi út, az egyik híres egyetemre, persze szerveznek túrákat az ország minden szegletébe, nem bánnám, ha megmutatnád majd mit érdemes mecsodálni.- mondom könnyedén lépkedve. Amikor megemlíti a cukrászdát, megborzongok és gyorsan megrázom a fejem. Azok az átkozott könnyek újra szúrni kezdik a szememet. - Nem.-gondolom. - Az én kedvenc sütimet csak Londonban árulják.- Nem.- mondom ki hangosan is. -Most valahogy nem vagyok éhes, ne haragudj. Elkalandoznak a gondolataim, az esti sötétségben barátságos lámpák gyúlnak az utcán, apró, hívogató fényköröket rajzolva a macskaköves útra, a padokra, kirakatokra. Az esti kicsit hűvös levegőt édeskés illat tölti meg, miközben a levegőben "harcra kel" Isidor fűszeres parfümjével. Újra összeborzongok, mikor megfogja a karom és finoman elfordít egy halvány fénypont irányába. Suttogó hangja meglebbenti a bal oldali fülem mellett lógó, szőkés barna tincseket. Megcsiklandozza az arcomat. - Nézzük meg a mooncalf-ot.-suttogok hátra a vállam fölött, majd mélyen a szemébe nézek,összekapcsolódik a pillantásunk a kósza hajtincseimen keresztül.
|
|
|
|
|
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alice és RayneA fenébe! Úgy látszik lebuktam... Alice aztán tényleg pörgős lány, gyorsan darálja a mondanivalóját. És még meg is ijesztett, olyan hirtelen fordult hátra. De kedvesnek tűnik. Alice... és szép neve is van. Rayne-ről pedig egyre jobb véleményem van... nagyon udvarias! Észbe kaptam, hogy itt gondolkodok magamban miközben még be se mutatkoztam! -Sziasztok! Én Rosalie Barett vagyok, de hívhattok Rose-nak is ha úgy jobban tetszik. Igen, én is új vagyok, pont most megyek az iskolába, csak hát nem ismertem senkit, így gondoltam követlek... Mármint nem követlek! Csak hát ugyanarra mentünk...- válaszoltam, najó... most már sehogy sem húzom ki magam ebből. -Nem akartam hallgatózni, de jól hallottam, hogy az Eridonba illetve a Rellonba kerültetek?- kérdeztem majd szemem megakadt Rayne rengeteg holmiján... eddig hogy nem tűnt fel ez a sok dolog? -Te még a szobádat is elhoztad?-kérdeztem kerek szemekkel Rayne-re nézve. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy én vagyok-e az egyetlen,aki alig hozott magával dolgokat... Csak azért van nálam két nagy bőrönd, mert egybe nem fért bele minden és nincsen kicsi bőröndöm, pedig a másik félig üres....
|
|
|
|
|
Alice Petónia
INAKTÍV
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
|
Rayne & Rosalie -Aztaaaa! Rose mint rózsa? Király!-csillant fel a szeme.-Amúgy meg nem baj ha követtél, de hiányzik rólad a fekete öltöny és a napszemüveg. Meg tudod az a titkos ügynök zene!-kuncgott egy jót és mikor a lány megmondta hogy melyik házba kerültek dobbantott egyet lábával. Na itt mindenkinek ilyen jó a megfigyelőkéje? Vagy csak jó a füle? Ő tuti nem vette volna észre! - Jól hallottad!-vigyorgott szélesen és most jött az igazság pillanata- És és..és és te...melyikbe?-hajolt szinte az arcába a lánynak. Mondd hogy Navine...mondd hogy Navine. Ám amikor a lány megjegyzést fűzőtt Rayne bőröndjeihez elnevette magát. -Ez meg kaptad Rayne!-veregette hátba a barátját majd elkomorodott.Nem illik kiröhögni a másikat. De nem birta tovább. Visszafogottan kuncogott még pár sort. -Bocsánat, bocsánat befejeztem!-köhintett de nem birta az arcáról levakarni a vigyort.
|
|
|
|
|
Rayne Baskerville
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Alice & Rosalie
Ő Rosalie megállapítására csak bólintott. Alice bezsongására pedig csak mosolyogva megráztaa fejét. - Igen, jól hallottad.- bólintott viszont mikor a bőröndjére tettek megjegyzést csak felhúzta az orrát,de előbb morcosan Alice-re nézett amiért kinevette. Végül Rose-hoz fordult. -Igazság szerint..igen. A szobámat is elhoztam. Vagyis nem teljesen. Csak a gardróbomat. Muszály. Nem vehetem fel egymás után ugyanazt. Illetve nálam vannak a könyveim. Amiket a világért se hagynék otthon. Ebbe a táskába pedig.-ütögette meg a vállán pihenő utazó táskát.-A tankönyvek vannak.-sorolgatta a cuccainak a tartalmát. -Viszont te se spóroltál a bőröndökkel mint látom.-meredt félig felvont szemöldökkel a lány bőröndjeire.
|
|
|
|
|
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alice és RayneEzen az ügynökös dolgon akaratlanul is elnevettem magam. Húú... de rég nevettem ilyen jót! Ezt meg is jegyeztem: -Vicces lány vagy! Rég tudtak megnevettetni. Úgy látom jól kijönnek egymással. Nem hittem volna, hogy egy Rayne féle típus kedvelne egy Alice tipúsút, de úgy látszik vannak csodák a világon. Jó rájuk nézni, az ember akaratlanul is elmosolyodik tőlük. Aztán eszembe jutott, hogy kérdezett is tőlem; hogy hova osztottak be... Alice eléggé fürkészte az arcom, gondolom egy bizonyos választ várt... -Én a Navineba kerültem- válaszoltam. Vajon erre a házra számított? Rayne mondandójára is reagáltam természetesen: -Áhh... nem sok dolog van benne... Ruhák csak az egyik bőröndben vannak-mutattam arra, amelyik tele volt. -A másikban pedig csak könyveket hoztam... Úgy látom ez közös hobbi- mondtam elmosolyodva.
|
|
|
|
|
Isidor Slusser
INAKTÍV
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
|
KatnissCsak vállat von arra, hogy kicsit megkavarodtak a dolgok azzal, hogy újdonsült barátja hamarabb érkezett a vártnál. Elvégre katasztrófa nem történt, csak Isidor pánikolt be egy picit, mikor szembesült a tényekkel. - Semmi gond, tényleg. Biztos megérti majd így Doléance. Lényeg az, hogy megjöttél és egyben vagy, nem falt fel útközben valami vérfarkas vagy efféle. Mondja viccelődve, picit nevetve. Pirulva elmosolyodik, mikor a lány tiltakozóan megrázza a fejét, jelezve, hogy egyáltalán nem baj, hogy vele van. Az egyik hajtincse végigsimít az arcán. Selymes tapintású és kellemes illatú... Megint ledermed és megborzong egy picit, nézi a lány szemeit, aztán visszarángatja magát a jelenbe. Vissza kell magában pörgetnie magában a lány szavait, hogy meg is értse a jelentésüket. - Szóval Berlin. Ott igazából annyira nem vagyok járatos, csak azokat ismerem, amit mindenki más, a fal maradványait, a brandenburgi kaput, a dómot meg ilyesmiket. Majd ha véletlenül jöttök Düsseldorfba vagy a környékére, találkozhatunk és szívesen elkalauzollak. Ott több mindent tudok neked mutatni, akár olyasmi szépségeket is, amiket egy idegenvezető nem feltétlenül mutat meg. Mellesleg ha érdekel a kviddics és kíváncsi vagy, elmehetünk együtt meccset nézni, anyu tagja a válogatottnak meg a városunk klubjával az első ligának. A cukrászda említésére valami furcsa arckifejezés ül ki Katniss arcára, olyasmi, mintha mindjárt sírna. Aztán persze nem sír, csak Isidor nem tudja hova tenni a dolgot. Eddig jól megvoltak, most csak egy cukrászdát említett, azzal nem valószínű, hogy rosszat mondott volna... Végül úgy dönt, hogy inkább úgy tesz, mintha nem vette volna észre, talán olyasmi dolog, amire jobb nem emlékeztetni a lányt. Helyette az esti fényeket szemlélik, meg mikor Isidor felhívja rá a figyelmét, a mooncalfot. - Gyere akkor, nézzük meg. Suttogja, és óvatos lépésekkel, a tőle telhető leghalkabban próbál a lény felé lépdelni. Félúton megáll és onnan szemléli. Innen már jól látszik, hogy milyen is őkelme. Isidor még sosem látott hasonlót élőben, csak az LLG könyvükben képeken. Sima, sápadt szürke bőre van, és négy lába, amik hatalmas talpakban végződnek, még nagyobban, mint az övé. A fején két szarv látható. A szemét persze nem láthatja, hiszen háttal van nekik, ezért sem vette még eddig észre őket. Ekkor a lény megmozdul és elkezd egy különös táncot lejteni, a fűbe érdekes mintákat rajzolva. - Na mit szólsz? Ugye szép? Nekem tetszik. Láttál már hasonlót? Én még nem. Suttogja Katnissnak és gyönyörködik a lényben. 
|
|
|
|
|
Alice Petónia
INAKTÍV
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
|
Rayne & Rosalie A lány szélesen elmosolyodott. Újabb ember akit megtudott nevettetni. Ez egy elég termékeny napnak igérkezik. Viszont mikor a lány megmondta a házát Alice szeme elkerekedett. Navine...Navine....Navinet mondott ugye? Ezt tisztán értette. És most nem a manó fészkelt a fejébe. Tényleg ezt hallotta. Navine Navine Navine!! Kissé lesokkolódott majd visongva a lány nyakába vetette magát. Igaz nem ismerte még csak pár perce, de ez számára sosem akadály. Ő bárkit megölel ha úgy tartja kedve, akár egy hajléktalant is. -Ezaz!!-visongott és el hajolva tőle megragadta mindkét kezét a lánynak és csillogó szemekkel meredt rá, szinte az arcába hajolt ismét-Üdvözöllek a gyűjteményembe, drága Navinés barátosném!-hadarta el bezsongva-Viiiiiih! Ezaz!Teljes a gyűjteményem! Már mindegyik házból van egy barátom! A Levitából,az Eridomból és a Rellonból is! És mostmár a Navinéból! Ez marha jó!- örömködött tovább és Raynehoz fordult-Látod látod látod?! Ráadásul most már lány barátom is van! Csodálatos!-pattogta körbe a Roset, nem is ügyelve rá hogy a járókelők elég ijedten meredtek rá.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
Isidor  - Persze, ha arra járunk feltétlenül megkereslek.-mondom, kapva az alkalmon, és már folytatnám is, mikor leesik hogy is hangzik ez. Az ajkamba harapok félbetépve ezzel a saját mondatomat, majd kicsit hivatalosabb hangnemben kezdek el beszélni: - Igen, persze, a látványosságok. De elsősorban a nyelvtudásomat megyek oda fejleszteni. Imádok új nyelveket tanulni. Meg persze nem is árt, ha valaki nemzetközi találkozókon szeretne részt venni. Meg persze a társadalmi szokások nem adnak elég teret... - hirtelen megint beharapom az ajakam, ahogy felfogom a magam által mondott, egyáltalán nem odaillő szavakat. - Akarom mondani, izé... Igen, kicsit hivatalosba váltottam. Bocsi.- felnevetek és csak remélni tudom, hogy az így mutatkozó fáradtság jeleit Isidor nem értelmezi félre és gondol komplett hülyének. A pillanat tovaszáll, ahogy Isidor megindul a fényes kis lény felé. Karcsú alakját megvilágítják a teremtményből áradó halvány derengés és az utcai gázlámpák. Egy pillanatig csak nézem, ahogy egyre közelebb araszol a mooncalf-hoz, majd kapcsolok és megindulok utána. Ahogy meglátom a lényt, muszáj az arcomat Isidor vállába fúrnom, hogy a nevetésem el ne riassza a leginkább egy apró, szemüveges tehénhez hasonlító állatkát. Gyorsan elveszem az arcomat új ismerősöm válláról és inkább két kezemet a szám elé tartva takarom el kivillanó fogaimat, na meg a nevetésem hangjait. De nem megy. Ez a lény annyira furcsán néz ki és mivel annyira de annyira fáradt vagyok- olyankor pedig hajlamos vagyok féktelen vad röhögésbe kezdeni- nem tudok parancsolni magamnak. - Jajj, Istenem! Nem, hahaha , még nem láttam...- kuncogok. - Még nem láttam ilyen... haha..Dolgot. De nagyon .. khmm. szép- Újra kibuggyan belőlem a nevetés, nem csodálkoznék, ha a mooncalf már elillant volna. Egy pad felé indulok, közben még mindig nevetek. Aztán valami belém hasít, majd a féktelen vidámság egy pillanat alatt vált végtelen szomorúságba. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Kézfejemmel törlöm le. Nem merek felnézni. Félek mit szólna ehhez a vad érzelemrohamhoz Isidor. Vagy mi van ha? Ha - ennél is rosszabb- már itt sincs?
|
|
|
|
|
Rayne Baskerville
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Alice & Rosalie
Rayne arca kivirult. Végre, végre valaki aki szereti a könyveket és nem csak a buta képregényeket! Tudni illik Rayne egy beteges könyvrajongó, az egyetlen ami örömet okoz neki az, ha nyugodtan olvashat. És most talált egy rokonlelket. Ez felemelő számára. Ráadásul gond se lesz vele, ugyanis a pletykák szerint a Navinésok a nyugodtságukról, és a békeszeretetükről híresek. Ellentétben Alice-l aki már most a türelme határát feszegeti. Nem bánja de nem akar ennél jobban is lefáradni. Bár első látásra Levitásnak mondta volna a Rosaliet. Már rontott volna neki a lánynak hogy milyen könyveket szeret, stb, viszont ő ennél azért jól neveltebb. -Végre egy könyv rajongó. Az ilyen nem lehet rossz ember. El foglak viselni. -villantott egy félmosolyt. Ez tőle igen nagy szó, ugyanis kevés embert visel el. Viszont hátrahőkölt Alice hevességétől. Szegény Rosalie..Még csak most érkezett de már trófeaként végzi.. Csak lemondóan sóhajtott és megrázta a fejét. -Elnézést érte... nem százas.-fogta meg Alice vállait hátulról és lenyomta, hogy ne tudjon pattogni. -Ha gondolod velünk tarthatsz fel a kastélyba. Ahova nem ártana már megérkeznünk mert mindjárt nyűgös leszek és azzal nem jártok jól. -jelentette ki közömbősen. Nos igen.. Rayne alapjáraton egy nyugodt, jól nevelt személy. Viszont ha morcos akkor még a csillagokat is lekáromkodja az égről.
|
|
|
|
|
Isidor Slusser
INAKTÍV
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
|
Katniss Isidor nem talál semmi különlegeset abban, ahogy Katniss mondta, hogy mindenképp felkeresi, inkább örül neki, hogy legalább egy programja biztosan lesz a nyárra. Mikor megemlíti a lány, hogy a nyelvtudását akarja ott fejleszteni, felnevet és szándékosan németül válaszol. - Oh, das ist kein Problem. Ich kann Dir helfen auch, wenn Du es wünscht. //Ó, az nem gond. Én is tudok neked segíteni, ha szeretnéd.// Mondja szép németes kiejtéssel, bár nem egészen irodalmi nyelven, aki tud németül, érzi rajta a jellegzetes tájszólást, ahogy a szülőföldje felé beszélnek. Viszont örül neki, hogy végre itt is megszólalhatott németül és nem kell az angolt vagy magyart erőltetnie. Látványosan ásít egyet, mikor a lány átvált hivatalosba, de persze ő is a lánnyal nevet. - Semmi baj, csak engem annyira nem kötnek le a nemzetközi találkozók meg a társadalmi szokások... Inkább ismerkedek jófej külföldi lányokkal... mint például te. Próbál bókolni, reméli, sikerrel. Megindul a mooncalf felé, ami egy percre teljesen leköti a figyelmét, majd duplán meglepődik, mikor "valaki" hátulról hozzáér, és mikor rájön, hogy Katniss fúrta a vállába az arcát, hogy elfojtsa a nevetését. Hirtelen nem is tudja, hogy hogy viselkedjen. Végül aztán kitör Katnissból a nevetés, a mooncalf pedig elillan. Arra számít, hogy Katniss tovább indul az iskola felé és ő is elindul arra, azonban hamar rájön, hogy nincs mellette. Megáll és visszafordul, hogy megnézze, mi történt vele. Látja, hogy épp egy könnycseppet töröl le az arcáról. Már az előbb is majdnem sírt... Ennyire rossz társaság lennék? De hisz az előbb még nevetett Gondolkodik összeráncolt szemöldökkel, majd lassan elindul a lány felé. Ha megengedi, leül mellé a padra és barátilag átöleli. - Mi a baj, Katniss? Mi történt? Valami rosszat mondtam? Bocsi, ha megbántottalak... Nem tudom, mit mondtam, de biztos nem úgy értettem... Tudom, hogy most találkoztunk csak, de... én megbízható srác vagyok, nekem elmondhatod, hogy mi bánt. Már ha szeretnéd... Vagy egyedül is hagyhatlak, ha arra van szükséged. Csak nem szeretem, hogy szomorú vagy. Mondja úgy, mintha tényleg nem most találkoztak volna először, hanem már hosszú ideje ismerték volna egymást. Nem tudja miért, de már az első pillanatoktól kezdve legalábbis jóbarátként tekint a lányra és tényleg fáj neki, hogy így kell látnia.
|
|
|
|
|
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alice és RayneAlice arcán látszott, hogy éppen a hallottakat dolgozza fel. Aztán hirtelen nyakamba vetette magát, amitől én teljes mértékben kizökkentem. Még sose csinált senki ilyet velem. És a barátjának hívott! Úgy látszik neki könnyen megy a kommunikálás, nem úgy, mint nekem. Jólesett, hogy így hívott. Mondjuk még olyat sem mondtak nekem soha, hogy "Üdvözöllek a gyűjteményembe, drága Navinés barátosném!"... Ez eléggé meglepett. Ilyen energiabomba, hogy lehet valaki. -Örülök, hogy úgy hallom én vagyok az első lány barátod -mondtam őszintén. -Igazából, nekem a legelső barátom vagy te... na meg, ha téged is nevezhetlek barátnak, hamár elviselsz engem -adtam a cinikus célzást, hogy nem bánnám, ha összehaverkodnánk... -Jól hallottam, hogy már mindenhonnan van barátod, Alice? Jó neked... Rajtatok kívül még csak nem is ismerek másokat. Sopánkodtam egy kicsit. El is feledkeztem az éhségemről... Azonban hirtelen visszatért az agyamba és egy hangosat, kordult a gyomrom, amitől rögtön elpirultam... Milyen ciki már! -Bocsi, nem szándékos volt, csak régen ettem. Rendben, felőlem indulhatunk. Épp javasolni akartam, mint hallottátok, nekem is ideje lenne valamit harapnom-mondtam mosolyogva.
|
|
|
|
|
Alice Petónia
INAKTÍV
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
|
Rayne & Rosalie -Persze! Szólits cssak a barátodnak! -mosolyodott el majd Rayne-re meredt- Morgóóó..-jegyezte meg majd Rose-hoz fordult- Őt is szólithatod nyugodtan! Morci de nem kell félni tőle. Olyan mint a kezes bárány. Egy morcos.. fekete bárány.-rakta karba a kezeit és bölcsen bólogatni kezdett. Sőt már igazából nem is ott járt. Teljesen lefagyott és elgondolkozott. A bárányok gyapja vattacukorból van..? És megharapnának ha kicsit lecsippentenék a gyapjából. És a pásztorok rendszeresen kostólgatják a bárányokat? És a pásztorok botja cukorból van? Istenem de jól esne most egy kis cukorka.. Viszont mikor a lánynak megkordult a hasa, kizökkent és felkuncogott. És még korog a pocija..De cuki!-Milyen aranyos!-csapta össze a tenyerét csillogó szemekkel- Na de ha éhesek és fáradtak vagytok akkor irány fel a kastélyba emberek! Hajrá!-ragadta meg előszőr Rosalie kezét, majd Rayne kezét és elkezdte húzni őket maga után. Majd kicsattan per pillanat, most ő játszik idegen vezetőt, ez marha jó!
|
|
|
|
|
Rayne Baskerville
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
|
Alice & Rosalie
Alice bárányos megszólalására elborult a feje. -Örülnék ha nem hasonlítgatnál mindenféle állathoz.. Ugyanis ember vagyok.-rakta karba a kezét.- Méghozzá ARANY vérű varázsló..szóval~-viszont nem fejezte, be mert látta hogy most hiába beszélne a lányhoz nem érne el vele semmit. Mert látta hogy Alice elgondolkozik. Amilyen arcot vágott közben a lány, nem akarta tudni épp min agyal. Ő azt amúgy se értené, szóval hagyta had merengjen az újdonsült legjobb barátja és Rosalie-hoz fordult. -Nevezhetsz annak ha akarsz.. Nekem édes mindegy. Legalább lett mégegy barátom a legjobb barátom mellé.-fordult a bambuló Alice-re. Nem tudom hogy mennyire fog rontani a hírnevemen ha egy ilyen a legjobb barátom. Ohh te jó ég mire vállalkoztam.. Ám mikor a lány hasa megkordult ő maga is elmosolyodott. -Valaki éhes..-húzta mosolyra a száját. Ekkor hirtelen Alice kézen ragadta és húzni kezdte őket maga után. Hát ez csodálatos. -Figyelj...Alice szerintem Rosalie tud magától menni. És ha hiszed ha nem,én is..-vonta fel az egyik szemöldökét és lemondóan megrázta a fejét. Beszélhetek én neki...felesleges.
|
|
|
|
|
Rosalie Barett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alice és RayneDejóóó... szereztem máris két barátot! Najó, nem a szokásos módszerrel, hanem úgy, hogy követtem őket, de ez mellékes... Örülök neki, hogy ők azok. Kedvesek, Alice aranyos, Rayne pedig a maga módján rendes fazon. Alice bárányos megszólalása kissé lesokkolt... Na erre mit reagál Rayne?-gondoltam magamban, de ez teszi őt azzá amilyen... ez ellen sajnos se én, sem pedig Rayne nem tud tenni semmit. Aranyos a gyomorkorgásom? Ilyet se mondtak még nekem azelőtt soha. Tiszta ciki... Még Rayne is kiröhög, najó ennél rosszabb már nem lehet... Beszélgetés közepén belepofázik a gyomrom, mit ne mondjak szeret engem. Mondjuk már tegnap óta nem ettem semmit. Reggel annyira igyekeztem, hogy se kedvem, se időm nem lett volna reggelit csinálni. Legalább annyi eszem volt, hogy üdítőt pakoltam a bőröndbe... -Oké, nem kell piszkálni. Éhes vagyok, igen!- adtam a kamuhisztit, nem nagyon illik hozzám pedig... Mikor Alice megfogta a kezem elmosolyodtam. Rayne megszólalása pedig mit sem ért... Alice nem engedte el egyikünk kezét sem... Láttam, hogy ebbe Rayne is beletörődik, nem is tehene mást.Azért én titkon örültem neki, hogy nem hallgatott rá, olyan barátságos érzés volt. Micsoda véletlen, hogy két ilyen kedves emberrel találkoztam. Miközben ezen gondolkodtam automatikusan is elmosolyodtam.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
Isidor Ja, das ist wunderbar. Danke schön. Ich möchte mit dich Deutsch lernen.-fenevetek, közben pedig még mindig könnycseppek sorjáznak az arcomon és kecses ívben hullanak a földre. - Kérlek, ne haragudj, ha valamit rosszul mondtam, még csak egy éve tanulok németet.Rámosolygok a könnyeim fátyolán keresztül: - Bocsánat, hogy elriasztottam a mooncalfot. Rémes társaság lehetek.- halvány félmosoly ül ki az arcomra. - Én, csak... nekem.. csak. HIányzik Anglia.- a hangom lecsuklik és, hogy csináljak is valamit, átnyúlok a vállam felett a jobb kezemmel, majd lefejtem magamról barátságos, karcsú kezét. Megvárom, amíg lehull rólam a tenyere, majd a bal kezemmel megfogom és kettőnk közé húzom. Ennyi biztosítékra most szükségem van, szóval nagyon remélem, hogy nem húzza el a kezét. A könnyeim kezdenek felszáradni. - Annyira hülye vagyok.-suttogom. - Utánam küldtek egy ilyen jófej srácot, mint te . Megnevettetsz, meg németül beszélgetsz nekem, mesélsz az otthonodról én meg bőgök itt mint egy hibbant tyúk.- önsajnáló nevetésem a kelleténél kicsit hangosabb. - Régen láttam a szüleimet is.-fogok bele a semmiből. - És nagyon fáradt vagyok, iszonyatosan fáj a lábam és tényleg nem akarlak megijeszteni, de biszereg a jobb szemöldököm, ami nálam az ájulás előjele.- akaratlanul megszorítom a kezét, hogy ne akarjon elmenni. - Segítenél nekem visszamenni a kastélyba?-kérdezem egy bajbajutott hölgy módjára. - Utána akár el is kerülhetsz, csak most kísérj vissza!-kérlelem, mert érzem, ahogy egyre gyorsabban ver a szívem és mintha a Fő utczáról csak úgy eltűnne a levegő.
|
|
|
|
|
Isidor Slusser
INAKTÍV
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
|
Katniss <3- Macht nichts, ich mache es für Dich gerne. Du kannst sehr gut Deutsch sprechen. Mondja elismerően és feltartja a hüvelykujját. - Ez a mondat abszolút rendben van. A kiejtésen van még mit csiszolni, bár mivel én magam sem teljesen az irodalmi nyelvet beszélem, hanem a mifelénk élő nyelvjárást, így ez nem is annyira fontos. A lényeg, hogy meg tudod értetni magad az anyanyelvűekkel. Őszintén örül neki, hogy végre valakivel az anyanyelvén is eltársaloghat, ha úgy tartja kedve, kicsit visszahozza neki az otthonát. Mikor észreveszi, hogy a lány sír, leül mellé a padra és vígasztalóul átöleli. Katniss megfogja Isidor kezét a bal kezével, ő pedig körülkulcsolja a jobb kezével és úgy hallgatja, hogy miért is lett hirtelen szomorú új barátja. Megértően bólogat, mikor hallja az okokat. - Hidd el, ha valaki, hát én tényleg megértem. Nekem az otthonom szokott hiányozni, és én is szoktam sírni, ha kiborulok. Neked meg most a jó élmények hiányoznak a tanulmányi útról. Ha jó élmények érik az embert és az hirtelen véget ér, és ráadásul még érzékenyebb fajta is vagy, előfordulhat, hogy sírsz miatta. Sírd csak ki magad nyugodtan, ilyenkor az a legjobb. Mikor kissé megnyugszik, további okokat is sorol, hogy mi is a probléma. Mikor megemlíti, hogy el fog ájulni, természetesen megijed. Ideje lenne már tanulnia egy kis elsősegélyt, ugyanis különösen gyakran ájuldoznak körülötte az emberek. Legutóbb Iza ájult el, mikor egy ostoba viccből átkot küldött rá, most meg Katniss lelki okok miatt. Feláll a padról, de most már nem fogja elengedni a lány kezét, többek között azért, hogy ha tényleg elájulna, észrevegye és ne legyen belőle esetleg nagyobb baj. Na meg aztán lehetséges, hogy más okok miatt is, de az már más lapra tartozik... - Persze, hogy segítek neked. Járni még tudsz, ugye? Már csak azért, mert még legalább tíz-tizenöt perc az iskola innen gyalog, de ha rosszul érzed magad, kereshetünk más megoldást. És... nem, nem vagy hibbant tyúk, csupán csak kiborultál. És most figyelj: eszem ágában sincs elkerülni téged, sőt szánt szándékkal keresni foglak. Már... persze, ha te magad nem küldesz el melegebb éghajlatra. Próbálja poénnal elütni a dolgot, hogy elvonja a lány figyelmét a problémáktól, de közben azért határozott léptekkel elindul a kastély felé, hogy még időben odaérjenek, ha esetleg netán valami baj történne.
|
|
|
|
|
Szervezői Mesélő
DÖK tag
DÖK mesélő
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
|
Allison Cambell nevében - Nyári Évi De nehezek ezek a magyar szavak! Annyi mássalhangzó és szabály van, hogy azokat képtelenség megjegyezni. És ráadásul ezek a buta j-s szavak! Egyszerűen kibírhatatlanok! Nem is érteni, hogy ezek az emberek hogyan tudják megtanulni ezeket. Mindenesetre is, Allison próbálkozik a megértésével és még a kirakatban díszelgő cédulákat is leszeretné fordítani, persze angolra, mert úgy sokkal jobban érti az egészet. De mi van akkor, ha találkozik egy idevalósi emberrel? Jaj, még belegondolni is rossz, hogy hogyan fog rajta nevetni, amikor meghallja ezt a cudar kiejtést. Úgy látszik kár volt erre gondolni, mert ahogy ott sétálgat a kirakat előtt a kis könyvecskéjének motyogva, hirtelen nekikoccan egy lánynak. A kötetek, amelyek eddig a kezei között lapultak az idegennek, az ütközés hatására elszállnak és szanaszét szóródnak a Fő utcza kőkemény hegyi köves járdáján. Alisson zavarodottan áll fel, hirtelen azt sem tudja, hogy mi történt körülötte. Amikor azonban megpillantja a szintén a földön heverő jövevényt, sietve felpattan és egy nőies kéznyújtással felsegíti a lányt.
- Bocsánat! Én nem látni Téged. - Szabadkozik, miközben a saját mondatát elemzi a fejében. Vajon mindent jól mondott? Vagy az is lehet, hogy néhány szót rosszul ejtett ki. De sebaj! Majd idővel úgy is belefog jönni ebbe az egészbe. Tekintetét még mindig a lányon nyugtatja és próbál valami érzelmet kiolvasni belőle, hátha úgy többet megtud arról, hogy hogyan érzi magát. Feldúlt, vidám esetleg szomorú az miatt ami történt? Minden megeshet már a mai világban. Nem egyszer találkozott már olyan emberrel aki nevetett azon, hogyha ellökték valahol. Az egyik háztársai is ilyen, képes mindenben a jót látni. Komolyan, még azon is nevetett, amikor két Mardekáros felsőbb éves ellopta a cipőit és felakasztotta az egyik közeli és meglehetősen magas fára.
- Fájni esetleg valami? Én tudni segíteni? - Kérdezi, tekintetét a lányéba fúrva. Egyszerűen hihetetlen, hogy csak úgy feldöntött egy ártatlan járókelőt. Hogy lehet ennyire ügyetlen! Még csak az hiányozna, hogy már most ellenséget szerezzen magának csak azért, mert nem figyelt oda.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
Isidor Most már megnyugszom, a kastély felé tartunk. Legalább biztonságban vagyok és egészen jól esik, ahogy Isidor az ujjait az enyémbe kulcsolja. Támaszték is és meg is nyugszom tőle kicsit. - Köszi. Jajj, dehogy küldelek el. Igazából már jobban vagyok.-mosolygok bágyadtan, miközben a kastély felé haladunk. - Majd emlékeztess, hogy megháláljam neked... Nos. Mindent.- a hangom a mondat végére suttogássá halkul. Majd erőt veszek magamon. - Nagyon jó fej vagy, tényleg. Kimentél értem az állomásra, vagyis csak mentél volna, de neked rohantam. Ne nézz hülyének, de mivel egyszer elkerültük egymást, mégis találkoztunk másodjára kicsit sorsszerűnek tűnik ez az egész.- belenézek Isidor szemébe, miközben a válaszát várom. A Fő utcza kellemes esti fényei búcsúztatnak minket. A levegőben süti illata száll. A kirakatok lámpái reklámfénnyel égnek és mintha a mooncalf is feltűnne egyetlen pillanatra ahogy magunk mögött hagyjuk a macskaköves, hangulatosan megvilágított utcát.
|
|
|
|
|
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV
Kins&Kens társtulajdonos
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
|
Adam Kensingtonne harapj meg amiért későn írtam A csárda környékétől eltekintve a Fő utcza szinte teljes egészében csendes és puszta volt. A hangsúly a szinte szavon van, hiszen Kinsey ott cigarettázott a padon, és most egy fekete hajú, napszemüveges fickó is felbukkant. A volt levitás először nem törődött vele, de aztán észrevette, hogy az idegen megállt a régiségbolt kirakata előtt, és látszólag egy hegedűt nézegetett. Az egyik kezében egy laptopot tartott, és ez már két dolog volt, ami érdekessé tehette Kinsey számára. Egy ideig csak figyelte a sötéten öltözött férfit, majd miután elszívta és eltaposta a cigijét, lassan felállt a padról és ráérősen odasétált hozzá. Valamiért úgy érezte, hogy az illető a szeme sarkából (vagy a bolt kirakatából) őt figyeli, ezért semmi értelme nem lett volna megpróbálnia meglepni. - 1710-es Guarneri, különleges darab, feltéve, hogy nem hamisított - morogta kellemes baritonján. Egy pillanatig habozott, ahogy végigtekintett az ismeretlenen. Elég idősnek tűnt ahhoz (höh), hogy tegezhesse, úgy pár évvel lehetett csak öregebb nála. - Én a te helyedben jobban szemügyre venném holnap, amikor a bolt nyitva van.Valamiért azért csak nem állt össze a kép. Elvégre miért is nézegetné valaki a kirakatokat éjszaka, amikor úgysem tud vásárolni semmit? Az öltözködését tekintve nem tűnik olyan férfinak, aki nem engedhetné meg a vásárlást egy régiségboltban. És minek az a napszemüveg? Anélkül is alig lehet látni a késő esti sötétségben. Bár valóban elég sötét volt, az idegen bőre még így is feltűnően sápadtan fénylett. Kinsey bőre is betegesen fehér volt, de ez az árnyalat még az övénél is természetellenesebbnek tűnt. Hát persze. A felismerés olyan érzést keltett Kinsey-ben, mintha megrázta volna az áram. Idióta. Hamarabb is rájöhettem volna, elvégre nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni a pletykákat a bogolyfalvi vámpírról.- De az nem fog összejönni sajnos, hm? - mosolyodott el végül győzedelmesen. - Mondjuk ha hegedűt szeretnél, akkor azzal is megpróbálkozhatnál - bökött a fejével a vámpír laptopja felé. Aztán eszébe jutott, milyen váratlanul érte, amikor hiába próbálta használni a mobilnetjét az iskolában és annak környékén. Valószínűleg az idegen sem lehetett vele másképp. - Nem sok jeled van neked sem errefelé, ugye? - kérdezett végül rá Kinsey. Sejtette, hogy nem csak neki gyűlhetett meg a baja az elektromos felszerelésekkel varázslatos térben, de nem tudta, mégis hány ember használhat a környéken efféle mugli eszközöket.
|
|
|
|
|
Bernadette Covenant
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Nem régóta vagyok itt, de azt hittem szereztem barátokat. Ma van a szüli napom és senkinek nem jutott az eszébe. Na mindegy gondoltam lejövök Bogolyfalvára, meglepem magam valamivel, ha már mindenki elfelejtett. Már egy ideje itt bolyongok nem gondoltam, hogy eltévedek. Úgy tűnik ez ma nem az én napom. Jön ott valaki megkérdezem, hogy most hol vagyok. -Elnézést, ne haragudjon. Megtudná mondani hol vagyok?-De az idegen csak jól megnézett és tovább állt. A csudába! Ma mindenki keresztül néz rajtam?! Jön ott valaki azt hiszem ismerem, hátha tudna segíteni. -Ne haragudj. Megmondanád hol vagyok?
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Felkeltettem a cigarettázó alak figyelmét, és elég merész hozzá, hogy társaságomul szegődjön. Nem mintha a bagolyköves diákok ne lógnának állandóan velem, nulla életösztönről és veszélyérzetről téve tanúbizonyságot, de már elfogadtam, hogy ők külön kategóriába sorolandók, és már rég nem akadok fent rajtuk.
Elcsigázottan nézek le magam mellé Ray Ban napszemüvegem mögül a nálam nem sokkal alacsonyabb, göndör fürtökkel megáldott tagra, aki közli a hegedű paramétereit. Csak bólintok neki, hiszen mindezt megállapítottam már én is nagyjából, és ezen felül még azt, hogy nem hamisítvány. Észreveszem, ha az.
Arcizmaim éppen csak megrezdülnek, ahogy azt javasolja, látogassak el a boltba, amikor nyitva van. Jogos és érthető felvetés, kivéve, hogy rólam van szó. Azonban, ahogy látom, a férfinak csakhamar leesik, miért tapintatlan az, amit mondott, ehhez képest viszont elégedetten mosolyog csak a felismerésen. Diadalként éli meg, hogy összerakta a képet, -meg kell hagyni- kiváltképp gyorsan. Ez meglehetősen nagy fokú intelligenciára és megfigyelőképességre utal. Mármint az, hogy alig telt bele egy hosszabb másodpercbe neki mindez.
Továbbra sem szólok semmit, csak hallgatom az ipsét, és lesandítok a laptopomra, ahogy arra bök, netes vásárlást vagy hasonlót javasolva. Egyszer-kétszer éltem már ilyesmivel, azonban rosszak a tapasztalataim. Eleve kissé bonyolult számomra ez a procedúra, hiszen hajnalban vagy este kell házhoz szállítaniuk, ráadásul jelenleg olyan helyen lakom, ahová nem kéne, hogy muglik betegyék a lábukat. Persze, akkor még maradnak a magánhirdetők, azonban az én időpontjaimat Velük szintén macera egyeztetni. De hát ezért szoktam beszerzőt fogadni. Ezt a tisztet jelenleg Kíra tölti be.
- Megoldom. - biztosítom végül rekedtes hangomon, egyetlen szóban a férfit arról, hogy nem kell aggodalmaskodnia, hogyan teszek szert azokra a tárgyakra, amelyek érdekelnek. Kialakultak a módszereim ez alatt a pár száz év alatt. Ettől függetlenül természetesen értékelem a tippeket, noha úgy látom, ez nála főleg szimpla erőfitogtatás. Jelesül: agytevés. Az Ő ereje az esze, azzal kérkedik. Bár -valljuk meg- van is mivel.
- Egyáltalán semennyi. - pislogok le búsan a laptopomra sötét lencséim mögül, ahogyan a jelet említi. Több tíz kilométerre semmilyen térerő nincsen. Persze, nem nagy gond, hiszen szinte akármikor elugorhatok valahova netezni, de tényleg kényelmesebb volna helyben.
- Már próbálom ezt kiküszöbölni. - árulom el a férfinak, hogy kísérletezem a megoldással. Közben ismét felé fordítom fekete haj keretezte, sápadt, napszemüveges arcomat. Lehetséges, hogy Ő tudna néhány ötlettel szolgálni? Vajon... beavathatnám a technikai megoldásaimba? Ó. Azt hiszem, kicsit előre szaladtam. Mégse kérdezhetek rá csak így, hogy szeretné-e megnézni a generátoromat. A végén még azt hihetné, csak el akarom csábítani, hogy belé márthassam a fogaimat, vagy egyszerűen csak ilyen hülye szöveggel kezdek ki Vele. Dehát olyan ritkán találkozom olyannal, akiben ilyen egyértelműen meglátom a lehetőséget arra, hogy méltó társam lehessen egy-egy fejlesztésben. Úgy érzem, Ő ilyen. Az ösztöneim pedig ritkán csalnak.
|
|
|
|
|
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV
Kins&Kens társtulajdonos
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
|
Adam Kensington A sötét alak egy szóban biztosította Kinsey-t arról, hogy megvannak a maga módszerei a vásárlásra, és ebben a férfi nem is kételkedett. Úgy tudta, a vámpírok legalább olyan jók a manipulációban, mint a viselkedéselemzők, ha nem jobbak. Az idegennek biztosan vannak emberei, akiket össze-vissza küldözgethet amikor ő nem tud kimenni a házból. A férfi következő mondata egyáltalán nem lepte meg Kinsey-t, utóbbi szavai viszont annál inkább. - Tényleg? Hogyan? - kérdezett rá őszinte kíváncsisággal a szemeiben. Valóban, ő is elhozott ide egy wi-fi routert Londonból, de képtelen volt működésre bírni varázslatos térben. Vajon az idegen több sikerrel járt volna? Nem látott rá okot, hogy a férfi hazudjon neki, bár azok a nagy, fekete lencsék meglehetősen megnehezítették a munkáját. Ha látta volna az alak szemeit, akkor sokkal biztosabb lehetett volna benne, nincs oka aggodalomra. Így természetesen megfordult a fejében, hogy a vámpír felfedezte az egyik gyengeségét (korlátlan internet-hozzáférés), és most csupán csapdába akarja csalni annak segítségével. A kíváncsisága azért, mint mindig, felülkerekedett a bizalmatlanságán, és egyelőre mindenre felkészülve várta az idegen (remélhetőleg az eddigieknél kimerítőbb) válaszát.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
A göndör hajú, állógallérú férfi egészen lázba jön, ahogy megemlítem neki, már rajta vagyok a probléma orvoslásán. Néhány igen hosszú, néma pillanaton keresztül csak figyelem Őt sötét lencséim mögül, végül laza mozdulattal veszem le napszemüvegemet, és akasztom pólóm nyakába. Sok kort látott, kék szemeimmel tovább pislogok az alakra, ráérősen fordulva felé, ahogy a kirakat előtt állunk a lámpások világította utcán.
- Egy saját készítésű parabolaantennán dolgozom, amely tiszta, mágiától szennyezetlen térben a legoptimálisabban működik, több kilométernyi hatótávolsággal, biztos jelerővel. Úgy gondolom, hogy a megfelelő rúnákkal egy varázslófaluban is elérhető volna a hullámok zavartalan terjedése. Sőt, a megfelelő mágikus felirattal még hasznosítani is lehetne ezt a közeget. Kiváló közvetítőként szolgálhatna. - fejtem ki a fejlesztésem részleteit, egészen belelendülve a beszédbe, ám nem hagyva el sajátos, komótos stílusomat. Figyelem az alakot, mit szól a hallottakhoz, és várom, hogy megejtse esetleges véleményezését.
- Nem sétálunk? - kérdezem aztán, ahogy körbenézek, és rájövök, most már semmi értelme itt álldogálnunk a bolt előtt, hiszem szemügyre vettem a kínálatot, és már rég nem az a téma kettőnk között. Viszont a felvetésem már megint túl udvarló hangvételűre sikerült. Na mindegy. Úgy hiszem, az előttem álló, fiatal férfi nem ütközik meg rajta, hogy egy kis diskurzus közbeni andalgásra invitálom az éjszakában. Végülis Ő szólított le, és olybá tűnik, van miről értekeznünk.
|
|
|
|
|
