Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akar ő amúgy senkit sem fenyegetni a jelenlétével és úgy semmivel sem, ha lenne valaha gyereke, akkor sem festene falra ördögöt. Bár nem tudja, milyen lenne az, mert közel sem egyforma az érzés, hogy néha vigyáz Dimiék aprónépére vagy csak szimplán ott van náluk és élvezi a társaságot, feltöltődik. Persze, az előkészítőben is bőven vannak kicsit, így aztán nem panaszkodhat, hogy a ki sem alakult apai ösztönei nincsenek kihasználva, vagy úgy egyáltalán, megtapasztalva, milyen is lehet. Talán nem az igazi, neki azonban ennyi jutott az életben, ezt már elfogadta és nem is gondolkodik róla másképpen.
- Nem lennék mumus. Annyira. Vagy ezzel lehet tényleg – hümmög párat, hiszen van benne valami. Nem lenne kellemes, amikor megérkezne és kicsit feszült lenne a hangulat, mert nem azt éreznék, hogy itt jó történik, hanem itt fegyelem lesz. Nem, erre tényleg nem vágyik, egyikük sem. - Megmentelek szívesen, szóval gyere csak. Ezen nem múlik – nem mintha eddig nem lett volna rá példa, akár mentés, akár „csak úgy” címszóval. Gyanítja, hogy amikor jobban maga alatt volt, akkor azért is tették meg az utat, hogy jobban érezze magát, ne azon gondolkodjon amin nem kell és a kedve javuljon. Nos, ezek akkor mindig be is jöttek, illetve manapság is, a szimpátia kölcsönös. Bár azokat az időpontokat kerülik, amikor előtte vagy utána a Teliholdnak neccesebb, türelmét még nem tesztelte így, csak az iskolában, ahol kis teával ugyan, meg a gyógynövények erejével, de sikerült mindent kibírnia. Pedig, a kicsit között valaki mindig kiabál vagy épp máshogy hangos. Valóban birkatürelme van, az esetek nagy részében. Arról még nem beszélt, hogy van, amikor viszont abszolút kibillen minden és valami vörös köd lepi el, és aztán… történik ami. Nem tudni, hogy nem mer vagy nem tudja szavakba önteni. A képbe, ami róla alakult ki és él, tudja, hogy nem illik.
- Én is így gondolom – nyalja meg a szája szélét, hogy eszébe se jusson a dolog most, amikor szent pillanat keretében enni fognak, gyerekek és repülő tányérok nélkül. Bár, azért akad erre gyerek bőven, jól nevelten falatozó vagy épp hisztisebb, nekik azokkal semmi dolguk.
- Rendben van, akkor majd kereslek vagy ha bamba leszek, integess – azzal indul ő is. Azért valahol a kor egy szép tanulmányi tétele lehetne, hogy többen állnak sorba hamburgerért, mint spagettiért, így nem meglepően várt többet és indult később keresni a helyet. Amint kiszúrja, úgy indul meg felé, elenged maga előtt egy sietős gyereket, majd végül az asztalra teszi a tálcát, rajta a szép, megtermett hamburgerrel.
- Persze, hogy előttem kérték a laktózmentes, de csak 4 szelet hagymakarika meg tököm tudja milyen speciális rendelésüket – dúl-fúl két másodpercet, míg lecsüccsen, majd Dimi felé pillant. - Akkor, együnk szerintem – bár azért vár, hátha ebben a pár percben történt valami, amiről be kell számolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha realisztikusan gondolkodunk s eltekintünk attól, hogy egymás közelében tartózkodva hajlamosak vagyunk visszafejlődni egy tinilány szintjére, elég hamar ki kellene innen verekednünk magunkat. Végülis én pénzért fiktív nyomozós ügyeket találok ki, ő pedig évekig abból élt meg, hogy bűnözőket kerített kézre. Mindkét foglalkozás az igazi nyomozói élet távoli mostohatestvére, de azért összeadva őket egy eléggé épkézláb deduktív képességet kapunk. Elvileg.
Persze itt a lényeg nem a kijutáson van, hanem hogy kijutás közben jól érezzük magunkat, az meg számomra abszolút kivitelezhető ezzel a társasággal. Szóval ha egész este itt szenvedünk, nekem az is boldogság. Talán motiválni tudna, ha elárulná, mi a következő napirendi pont - mit tartogat még a tarsolyában? Igazából... nem, nem akarom tudni előre. Ahogy most is eltekintek attól az ösztönös gyanútól, ami bennem motoszkál, csak hogy ne rontsam el a szórakozást. Nem leszek party-pooper, no sir.

Készenlétben állva körbeperdülök a bókra, hogy jobban megnézhessen, aztán nekiütközök a lendülettől s röhögve kapaszkodok a karjába. A szájfényes variánsra hosszan hümmögve végül megrázogatom a fejem. - Nem akarod szerintem. - Lehet, hogy eper ízű, de nem tűnik annyira ehető epernek. Meg hogyan nézne ki, ha szájfénytől zsíros-csillogó lenne... mindenhol?

Hihetetlen, de végre sikerül nekifogni az akciónak. Hamar belátom, hogy itt írói logikát soha ne keressek, illetve hiába is próbálom használatba ültetni eddigi tapasztalatomat. Csak követem a jeleket, minden mozgathatót megmozgatok, tippeket adunk egymásnak, s hamarosan egy meglepetésbe botlok, ami egészen biztosan nem illik a történetbe. Ármin hirtelen rögtönzött tádámja arra enged következtetni, hogy valaki nem sokat törődött az előre meghagyott utasításaival.
- Erős a csábítás, de... jobb lesz majd a végén. A győzelem itala! - Kivéve a rejtekhelyről, a magasba emelem az üveget. Gyorsan nyomok érte egy puszit s haladhatunk is tovább, az ajándékomat egyelőre leteszem egy asztalra, biztos távolságban akciózásunktól.
Tovább haladva elkezdünk kutakodni, de hamarosan visszatérünk a szekrényhez s benyomva a hátát, egy eldugott rekeszre bukkanunk, benne egy könyv, benne egy kulcs. Így megy ez egy ideig, néha külön matatunk egy sarokban, néha hívjuk a másikat, hogy segítsen, vagy nézze meg, mit találtunk. Egy adott ponton a plafonra szerelt lámpabúrát akarom leszerelni, amit viszont asztalra állva sem érek el.
- Melyikünk lesz a paci? - Csípőre tett kezekkel méregetem Ármint. Kettőnk közül ő a magasabb, de nem eléggé, s most az a kérdés, melyik fogja megtartani könnyebben a másik súlyát? Végülis szokott edzeni. Meg nehezebb nálam. Kapjon csak fel a nyakába! Lónyugtatásnak szánt ciccentéssel intem magamhoz, ahogy beállok a lámpa alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nora

Az igazat megvallva semmi kedve hazudni úgy igazán. Az mégsem így nézne ki, rakna bele némi energiát, hogy hitelt érdemlően mondja bele a másik szemébe némi jól adagolt, megfelelő színészkedéssel a valótlan szavakat. Ez inkább csak irónia volt, de tény és való, az ő iróniája nagyon messze áll a családja többi tagjának élces stílusától. Mindennek ellenére Nora alig elcsíphető, vékony mosolya az ő szájára egy fokkal szélesebbet csal. Gyerek, nem tudja olyan remekül kontrollálni a megnyilvánulásait, mint a felnőttek, így ha elégedett valamivel, az teljes mellszélességgel ki fog ülni az arcára is legtöbbször. A beígért vélamágia viszont nem hogy csökkentené a mosolyát, rendes vigyorba formálja át. Még sosem használtak rajta ilyesmit, nyilván indokolatlan is lett volna, de a kíváncsi természete szinte sikít érte, hogy egyszer kicsalja ezt a 'büntetést' a tanárnőből.
- Nem biztos, hogy szeretnék ellenállást tanúsítani... - Noha alig hallható a motyogása, Nora játszi könnyedséggel kitalálhatja, hogy egy hormonoktól túlfűtött, tizenhat éves srác éppen milyen gondolatokat társít az ő vélaságához. Ennél már csak az volna pazarabb, ha még több vélát fújna a véletlen az útjába a Bagolykőben. Lehet, hogy mégis érdemes útra kelnie és zokszó nélkül követni a tanárnőt?
A kidobó nem állja útjukat, de roppant látványosan bámulja meg az igen dekoratív hölgyet. Lehet, olyasmi gondolatok járnak a fejében, mint 'Hogy lehet, hogy ez a taknyos ilyen nőt szedett fel ma estére?', pedig ha tudná a tényállást... Lafayette titkon rendkívül boldog a kis protekciójától, elvégre hányan mondhatják el, hogy csinos tanárnők külön érte jönnek fel Pestre, hogy összeszedjék az elkóborolt fenekét? Egyébként, ha minden kötél szakad is, nem szokta hangoztatni, de van hamis személyije, biztos ami biztos. Apa nem engedte el csak úgy garázdálkodni, de persze azért az ilyen dolgokat inkább végső esetben szabad használnia. Mondjuk, ha a csapos tényleg elkéri az igazolványt.
Egy félreesőbb boxhoz kíséri Norát, távolabb a bejárattól és a pulttól. Körülöttük döng a zene, a hely majdnem tele van, de az épp most felszabadult asztal, amihez érkeznek, szerencsére nem a hangszórók alatt van, de még csak a stratégiai mosdók mellett sem. Nora kérdése láthatóan szórakoztatja, még el is kuncogja magát az értetlenségen. Hát igen, az egész família elcsodálkozott a besorolásán.
- Azt hiszem, nagyobb könyvmoly vagyok és erősebb a törvénytiszteletem, mint padréé vagy az anyámé. Ha összehasonlít az apámmal, lenne szíve őszintén azt állítani, hogy tényleg rellonos vagyok? Bár... - Itt elgondolkodva néz bele Nora szemeibe, és megrázza a fejét. - ... istenigazából még ön sem ismer engem, én sem önt, hogy ez a kérdés reális lehessen. Lehet, mégis van bennem rellonosság, csak nem elég nyilvánvaló, én sem igazán tudom. Mondjuk azok alapján, amiket apám és a nénikém mesélt, erős kétségeim vannak afelől, hogy be tudnék illeszkedni a házba. - Szegény gyerekben nincs bizonyítási vágy, feltűnési kényszer, gonoszkodás iránti csillapíthatatlan vágy, fensőbbségi tudat és száz más tulajdonság, amiket felismerni vélt a felmenői anekdotáiban szereplő rellonosokkal kapcsolatban. Lehet, hogy ezek csupán az előítéletei, vagy pont a szülei és a keresztszülei egy ilyen szériát fogtak ki anno, de első blikkre nem feltétlen szimpatikus egy közösség. Másfelől van olyan személyiségjegye, ami illeszkedhetne a rellonosok tulajdonságai közé; például egy bosszúálló kis szarházi, aki nagyon sokáig képes türelemmel tervezni, hogy rúgjon egy irtózatosan nagyot az ellenlábasába, és az sem zavarja, ha az oroszlán már döglött és a földön fekszik.
- Mit szól kezdésnek egy tatrateához? Alapozásnak tökéletes, ha szereti. De remek a házi pálinkájuk is és persze a kézműves söreik. Szóval, mit hozhatok a hölgynek? - Természetesen ő lesz az inas, ez nem is kérdés, ő hívta meg Norát, csak az óhaját lesi és már megy is teljesíteni, ha megkapta a szükséges infókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak kötjük a karót az ebhez, hogy menni kell. Valami most nem volt jó, de nem probléma, nem kell mindig fennakadni mindenen, jó? Csak lépj tovább, mert neked megy, míg én rohadtul nem léphetek túl ezen. És le sem, mert már csak a gondolattól érzem a tekinteteket a hátamon. Amik a dude-nak köszönhetően tűnnek el.
- Te állat - fojtom vissza a röhögést. Nem lenne illendő beleröhögni valami csaj beszédébe gondolom, úgyhogy moderálom magam. Viszonylag. De azért ehhez nem kellene hozzászokni. - Hat-hét óra? Normális vagy? Addigra megszülök - hangomban érezhető a kétségbeeséssel keveredő felháborodás, és lehet, hogy ez hangosabban hagyta el a számat, mert egy mellettünk álló néni néz ránk. - Csókolom a kezit - biccentek felé elbűvölő mosollyal, ami az arcomra is fagy, mert felhangzik az én nevem, közlöm a tényt, és megfagy minden. Látom, hogy Kiscsibe szája mozog, de nem hallom a szavait, csak meredten nézek immár a mikrofon felé. Ó, Merlinre, hát baszódjon meg mindenki! Kezem mozdul, hogy ingujjamat tűrjem fel rendesen, a mozdulat félbemarad, ahogy akaratlan hajolok lefelé Kiscsibéhez igazodva és érzem meg ajkait arcomon. Szélesen vigyorgok, megpaskolom haverom vállát, majd a már haldokló tapsban állok a mikrofon elé.
- Szép estét kívánok mindenkinek. Mórocz Móric a mikrofonnál - vigyorodom el szélesen, ahogy végig nézek a hamarosan bealvó társaságon. Na, pörgessük fel a bulit. - Biztos vagyok abban, hogy sokan ismerik az Office című sorozatot. Van benne egy rész, amikor Pamnek, a recepciósnak, kiállítása van egy galériában, mert művészlélek, de a főnökén kívül senki nem értékeli. Ugyanis ő megveszi az épületről készült képet, ahol dolgoznak - vezetem kékjeim Kendére, majd Kiscsibére, akire rá is kacsintok. - Ennél nagyobb elismerés senkinek nem kell. Ha valaki kedvet érez nézni egy idegen ember arcát a nappaliban, áldásom rá, de én csak hálás vagyok, amiért megjelentek és megnézik a képeimet - halk nevetést hallok innen-onnan, így bátran mutatok a fal felé, amin és ami előtt a képek helyezkednek el. - Iskolai projektnek indult. Biztos vagyok abban, hogy néhány szemfülesebb megjelenő már észrevette: a képek betűkből, pontosabban kezdőbetűkből állnak. A középső képen édesanyám van, Malvin, aki nem tudott eljönni, mert nem mondtam el neki, hogy ez van - vigyorgok, ismételt nevetés. Azt megvárva folytatom. - A bal oldali képen látható egy úszó, aki valószínűleg olimpikon lesz rövid időn belül, míg a jobb oldalon egy lány, akit elvarázsolnak a szavak, hogy utána ő varázsoljon el másokat velük. Mindketten fontos szerepet játszanak az életemben, és mi lenne nagyobb megtiszteltetés, minthogy a modellek, a múzsák itt vannak köztünk? - csillannak meg kékjeim játékosan, ahogy arcukat fürkészem. És amint többen arra felé fordulnak, amerre én nézek, a vigyorom még szélesebb lesz. - Kende és Amélia, ha csak a kezdőbetűkből nem jönnének rá - nevetek fel halkan. - Köszönöm még egyszer, hogy eljöttek, és ha csak egyetlen pillantást vetnek a képeimre - a tapsban sétálok el a mikrofontól, hogy onnan néhány lépésre már fogadjak pár kézfogást és álljak neki beszélgetni, miközben tekintetem Kendét és Kiscsibét keresi. Remélem őket is megrohamozták. Nem poén egyedül szívni. Na, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Pap barátja jelenlétéről kap egy gyors magyarázatot, amire csak megrázza baltával ízlésesen metszett vonású fejét. Egyik baj sem kevesebb a másiknál. Sajnálkozó arckifejezése is jelzi, hogy együttérez a nevezett lánnyal és a családjával. Nekik is nehéz lehet. Pont annyira mint unokahúga szüleinek. Magát nem veszi ide, mert erejéből bőven telik ennyi, hogy besegít. - Annak látszik, de igazából csak cipeli ő is  a maga keresztjét. Mert nem tehetünk mást, igaz? - fordul a kedves rokon felé és ellágyul az arca. Szemei sarkában kisimulnak a szarkalábak, ajkait szomorkásan préseli össze és mélyet sóhajt, ami széles mellkasából egy orkán erejével szakad fel. Aztán meghallja a méltatást, amire már kicsit derűsebben reagál. - Pesze, add csak meg nyugodtan. Nem is fog ártani valami munka, mert ezektől a fehér falaktól a nyavalya tör ki lassan - legyint erős és hatalmas kezével, mintha elhessegethetné a kórház teljes valóságát. Bármin jobb mókolni, mint azon kattogni, hogy mi lesz vagy pont mi nem lesz Elektrával és a kis Imolával. A gyerkőcöt talán még jobban is sajnálja. - Lilájuk sincs azoknak semmiről. Olyanokkal traktálják szegény Robi bát, meg Iza nénit, hogy "lehetséges, hogy holnap magáhoztér" meg, hogy "a megfelelő kezelés és támogató jele lét mellett még bármi megtörténhet". Aztán meg azzal rémiszgetik őket, hogy lehet élete végéig így marad, de ha leállnak a szervei akkor el kell gondolkozniuk a donáción. Gondolhatod. Ez a remény libikóka teljesen kikészíti őket - beszél folytott haraggal, majd unokahúga felé fordulva folytatja, mintha hallaná - Úgyhogy azt ajánlom Eldám, hogy mielőbb válassz térfelet... - lehorgasztja és megrázza fejét. Megszokta, hogy a nő ilyenkor visszavág valami élesnyelvű és frappáns szöveggel. Meg úgy néz rá azokkal a sötét szemeivel, hogy hegyomlásnyi óriás létére megremeg a térde. Szóval furcsa, vagyis inkább ijesztő most ez a nagy hallgatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tervei között nem szerepelt, hogy tényleg egy hétig eltűnik. Hagyott ugyan mindig egy-egy üzenetet, de az nyilvánvalóan nem ugyanaz, mintha leültek volna egymással szembe és a bárgyú vigyorgáson túl kommunikálni is képes lett volna. Merthogy szerencsétlen Payne ennyit kapott belőle. Intés, mosoly és már rohant is tova, mert mindennek éppen most kellett felborulni. Ezért is örül annak kifejezetten, hogy Barnabás bevállalta Karolát, a grizzly pedig ellenvetést nem tűrően húzta ki őt a hétköznapi rohanásból, hogy Bogolyfalvától egy kicsinykét távolabb kerüljenek.
Ami Zorkát illeti, talán meglepő, de ránézésre túlságosan nyugodt. Képes mindent túl aggodalmaskodni, gondolni, de mivel erre esélye sem volt a héten, ezért szemeiben nem csillog félelem, izgalom és még tenyere sem izzad. Egész lényében azt érzi, hogy jó helyen van és ebből csupán a vele szemben helyet foglaló tekintete képes most egy pillanatra kizökkenteni.
– Köszönöm, ez tényleg jó ötlet volt és kellett is – talán nem a legszokványosabb hely az ő esetüket nézve. Eddig nem foglalkozott ezzel, de nyilvánvalóan most biztosan nem tud majd elrohanni a dolgok elől. Zorka esténként lefekvés előtt néha eltöprengett azon, hogy most akkor mi is lenne a legmegfelelőbb viselkedés a másik jelenlétében, de aztán sosem jutott semminek a végére, mert olyan fáradt volt, hogy a következő pillanatban már reggel volt és nyáltenger. – Szeretném szóban is kinyilvánítani, hogy nem akartalak elkerülni a héten..   – bújik meg az étlap mögött halványan mosolyogva. Mikor azt mondta, hogy nem tudja megígérni, hogy ott lesz másnap, avagy harmadnap, nem gondolta komolyan, aztán az élet mégis így hozta. - De, legalább nem hónapokra tűntem el megint, ez jó pont, nem? - elő is veszi legbájosabb mosolyát, hátha az némiképpen segít rajta. Bár egyáltalán nem érzi azt, hogy Jason neheztelne bármiért is. Tulajdonképpen nem tudna olyan helyzetet felemlegetni, mikor a férfin haragot látott volna. Ez pedig megnyugvás a nő számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rohadt sok mindent képes vagyok elviselni, mióta az előkészítőben és a kastélyban is tanítok, de Helvey minden szintet képes túlnőni, főleg, amikor valami baromságra pörög rá. Viszont meg szeretném magamat kímélni az öngyilkos képétől, és ha ehhez jönnie kell ennek az undormány madárnak, akkor jönni fog, csak ne csinálja ezt velem. A kapcsolatunk ilyen szempontból nem változott: mindig megkapja, amit akar, mint valami kölyök, csakhogy megkíméljem az idegrendszerem. Mi ez, ha nem gyönyörű barátság.
Hangosan röhögök fel a válaszra, annak utóhatásával még nevetve fizetem ki a bazárt, amit kénytelen voltam megvenni, de már nyugodtabban és ugyanolyan faarccal lépek ki az épületből. Még csak meg sem torpanok arra, hogy utánam szól, várjam meg. Kihoztam, a kasszától meg csak kitalál már. Mondjuk kétséges, és mindezek után kinézem belőle, hogy két méteren rossz felé kanyarodik, de meghallom magam mellett a hangját, úgyhogy ügyes fiú, és abszolválta a problémát. Jár a flamingó. Lendületesen indulok tovább, miután az impotenciám a téma, de pár lépés után kell - igen, kell - megtorpannom, amikor folytatja. Félig megemelkedett szemöldökkel fordulok hátra vállam felett, elkapom a kacsintást, végül teljes testtel fordulok felé, hogy a tipikus féloldalas mosolyommal lépjek közelebb hozzá meg sem hallva, amit a sörözésről mondd.
Közvetlen előtte torpanok meg, kezem lassan emelkedik feljebb, behajlított mutatóujjamat csúsztatom álla alá, hogy megemeljem a fejét: így már biztosan rám figyel, mivel nem adok neki más választást. Lesütött tekintetem zizzen ajkaira, lassan hajolok lejjebb. - Vigyázz miket ajánlasz fel, Helvey, nehogy kihasználjalak - motyogom ajkaiba szavaimat, leheletem csapódik vissza onnan. Hirtelen mozdulattal egyenesedem fel, szemtelen vigyorral ajkaimon húzom vissza kezemet, ajkaim közé biggyesztve cigarettámat hátrálok pár lépést, majd megfordulok és indulok el arrafelé, amerről jöttem. Életem nagy részét az teszi ki, hogy az emberekkel játszom, és most komolyan kérdezem; közületek ki hitte el egy pillanatra is, hogy ez alól Helvey kivétel?
- Ha nem sietsz, itt hagylak - emelem fel kezemet jelzésképpen, hogy mégis merre kellene megindulnia. Közös erővel vásárolunk be, majd otthon adja meg a kellő élvezetet a sör, amit annyira, de annyira kívánt a gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajtó hangos robajjal vágódik a falnak, majd vissza. Tenyeremet feszítem ki magam előtt, hogy annak csapódjon a tömör fa, ne az arcomnak lehetőség szerint, mert jó érzés lenne, ha ugyanennyi vérrel jutnék valahogy haza. Így is elég az a veszteség, ami a szemöldökömből folyik. Erőteljes mozdulattal taszítok még egyet az ajtón, kijjebb lépek, és reflexszerűen fogalmazódik a gondolat, hogy arrébb kúszok, de hiába van közel éjfél, az utca szinte tömve van. Gyökér kölykök. Szabad kezem szorít combomra, felegyenesedem, az ajtó fölött elhelyezett kis tető alól is lépek, így az esőnek lehetősége van ütemesen kopogni a fekete dzsekin. Bicegve indulok el, az első szűkebb és kihaltabb utcának a sarkában kapaszkodok meg, ahogy vállam felett előre, majd hátra nézek még utoljára - hátha vagyok akkora mázlista, hogy senki nem lát - és libbenek be a sötétségbe.
- Ugye nem?
Valószínűleg de. Hátamat vetem a falnak, miközben kezem nyúl a nadrág gombjához és szinte szaggatom le magamról a ruhadarabot, amíg fel nem bukkan az alatta megbúvó fásli. Térdemig tolom a nadrágot, majd egyszerűen engedem le magam a földre, hogy a fiolát szedjem ki zsebemből, húzzam is le az egész tartalmát, majd lassú mozdulatokkal kezdjem el letekerni az anyagot. Ujjam meg-megremeg a mozdulatsor közben, a cselekvés is megakad olykor, ám akkor biztosan, amikor szemem sarkából észlelem a sziluettet. Levegőm elakad, gondolkodás nélkül változom át - még éppen hallom az eltűnő kezemből kieső fiolát összetörni -, hogy a nem megbűvölt ruhák alatt húzzam össze magam. Csak meg kell várni, amíg elmegy. Csak meg kell…
- És ha nem teszi?
Akkor itt halok meg. Vagy ő. Opcionális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán még egy vagy két hónap - vagy több, ha úgy látjuk. De legyen türelemmel, figyelembe vesszük, hogy talált munkát és a viselkedése is példás, ha ezen az úton halad, visszakapja a pálcáját.
A szürke, késő novemberi délutánon összehúzza a pulóverét magán, ahogy a Széll Kálmán téri mugli tömeget kerülgetve pocsolyából pocsolyába lép. Senki sem vet rá második pillantást, ahogy ő sem keresi a szemkontaktust, belesimul a villamoshoz igyekezők monoton forgatagába. Az egész megbeszélés egy bagoly is lehetett volna, hiszen alig töltött több, mint tíz percet a kirendelt aurorja, egy szigorú tekintetű, különben meglepően csinos nő irodájában. Munkája van? Talált lakást? A családjával felvette a kapcsolatot? Láthatóan a válasz sem érdekelte, csak fel-felpillantott, miközben a papírra írt, olyan adatokat, amiket ő maga sosem láthat majd.
Egy hét múlva ugyanitt. Ennyi.
Mint a legutóbbi alommal, most is egyetlen fejlemény tartja és melengeti benne a lelket, amit jelenleg is a mellkasához szorítva cipel, a széltől is óvva, akár egy újszülött csecsemőt.
Két KFC twister dupla sajttal. Elvitelre.
Szórakozottan lepillat a zacskóra, ahogy befordul a mellékutcán. Nem mesze innen ismer egy megbúvó, apró parkocskát, ahová leginkább kutyát szaratni járnak a helybéliek, ám így is jóval csendesebb, mint a tömegközlekedés zajától őrjöngő főutca. A korábbi eseményeken magában dohogva ballag tovább, a levegő kesernyés szemétszagot hord felé, ő pedig leginkább csak azt várja, hogy végre leülhessen arra a magányos, rothadt festékű padra a homokozó mellett és végre megebédelhessen, elvégre...
Megtorpan. Összeráncolt homlokkal pillant le. A talpa alatt a szilánkok ismét megreccsennek, ahogy lelép róluk, a tekintete pedig továbbsiklik az apró tócsára, majd pedig a ruhakupacra.
Namármost - William-nek megvan a magához való esze. De ha az nem is, csillapíthatatlan kíváncsisága mindenképp. Egy majom felismeré, hogy nem holmi csavaros kiflire lépett, hanem vékony, elegáns falú fiolára; frissre, aminek tartalma még épp, hogy párologni kezd a betonon. Az egyedüli logikus döntést hozza tehát.
A cipője orrával óvatosan megbökdösi a ruhákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt leszögezhetjük, hogy elég régen kerültünk ilyen kellemetlen helyzetbe. Csak a cipőt bánom, mert szerintem brutálisan jól állt, de így, hogy a megbűvölést el kellett hagyni, nem nagyon van más választásom, mint lemondani róla. Na, lássuk, hogy a faszba tudok innen elmenni. Jobbra tőlem három kuka, balra csupán a fal, aminek mentén jöttem, logikus lépésnek tűnik arra indulni.
- Mi a…
Az apró, mégis kellemetlen nyomásra húzom össze magam még jobban. Villás nyelvem ki-be szökik számból, ahogy igyekszem felmérni, mégis kivel vagy mivel állok éppen szemben. Jobban összehúzom magam a sziszegő hang kíséretében, a felettem elterülő póló mozdul ennek megfelelően, míg végre annak ujján dugom ki a fejem. Sötét van, alig látok. Tökéletes időzítése van ennek is: bár nyelvem folyamatosan jár ki és be, mindössze azt tudom felmérni, hogy valószínűleg férfi. A teste masszív, a hőkibocsátása túl magas és nagy ahhoz, hogy egy törékeny nő legyen.
- Legalább azt tudjuk, hogy kíváncsi. Ha még egyszer megbököd a cipőjével, levágom a lábát.
Ne legyél agresszív, esélyünk sincs, ezt igazán észrevehetted volna. Szerencsémre a póló ujja, és a kuka árnyéka tökéletesen takar, de sajnálatos módon ez nem mehet így tovább. Ha sokáig így maradok, meghalok. Ez a hőmérséklet már egyáltalán nem ideális. Szusszanva, tehát valójában sziszegve csúszok kijjebb a póló adta takarásból, hogy azzal a lendülettel emeljem fel fejemet és amennyire csak tudom nézzek végig a… ja, pasin.
- De jó vagy! Mit vársz? Tapsot? Csinálj már valamit!
Azon vagyok! Testemet összébb húzom, fejemet feljebb emelem, kissé hátrébb is tolom, ahogy sziszegve és minimálisan ide-oda mozogva szuggerálom a pasit. Ha nem lép le, kénytelen leszek támadni. Jaj, de régen volt ilyen!
- Rendesen hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A zacskót fél kézben tartva, roppant óvatosan épp, hogy megérinti a kupacot a cipőjével. Ő maga sem tudja, mire számít illetve mitől tart, a varázsvilágban egy szilánkokra tört fiola és egy halom láthatóan frissen elhagyott ruha bármit jelenthet. Ezek közül a legszelídebb eshetőség, hogy a tulajdonosuk láthatatlanná vált, jelenleg pedig pucéran rohangál a villamosok között, alig egy sarokkal arrébb. Esetleg elfolyt, ő pedig nem a napokkal korábbi esőzés és a túlcsordult, köztéri szemetes levében, hanem benne áll. Illetve, és ez sem teljesen valószínűtlen, semmi sem történt, ő pedig egy hajléktalan hátrahagyott holmiját rugdossa.
A mozgást nem veszi észre azonnal; a tekintete ismét a szilánkokra fordul, emberi szeme pedig messze nem olyan kiélezett a rezzenésekre, mint a kígyóé.
De a hang.
A szisszenő zaj, mintha csak egy kereket eresztenének le, nyomban ösztönös és mélyről eredő hidegrázást küld végig a gerincén. A pupillája azonnali pánikkal tágul és fordul a mozgás felé, ami az árnyak közül olyan folyékonysággal emelkedik elő, akár a folyóvíz. Az utcalámpák fényében látja a pikkelyek csillogását, amit ő sosem látott szépnek, inkább iszonyúnak, olyannak, amitől kénytelen volt elfordítania a fejét.
Gyűlöli a kígyókat - a mélységes utálat és fóbiás rettegés pedig mozdulatlanná dermeszti őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ki kellene kutatni valahonnan mélyről a patthelyzet fogalmát, mert a pontos meghatározást homály fedi, viszont van egy sanda gyanúm aziránt, hogy ez az. Nem is kicsit. Ez megmerevedett, én tíz percen belül meghalok, ha így folytatom, azonban mozdulni nem kellene hirtelen. Nem értékelném, ha rám taposna, bár a félhomályban elnézve az arcát, aligha tud megmozdulni.
- Pálcád?
Ó, baszdmeg! Remek ötlet. Fejem billen oldalra, ahogy végig mérem ismét a férfit, villás nyelvem dugom ki utoljára, mielőtt lassan fordulnék el tőle a kabátom ujja felé. Gondolkodás nélkül fúrom bele magam: nem tehetek mást. Ha mágus, ha nem, vissza kell változnom, ő meg maximum gazdagabb lesz egy felejtés-átokkal, amiről meg nem én tehetek. Faszért most kell ennek is erre mászkálnia a hülye gyorskajájával. Nyelvem érzékeli a bot darabot - még szerencse, hogy hoztam magammal -, orrommal neki is ütközöm minimálisan, és ha tudnék, ez lenne az a pillanat, amikor széles vigyor terülne el arcomon. Visszább húzom fejemet, majd állok neki tolni az ujj széle felé a pálcát, hogyha visszaváltozok, biztosan kéznél legyen. Először nyelvem látszik a kabát ujjából, majd fejem bukkan fel, míg végül lassan, óvatoskodva csúszok ki hullámzó testtel a pálca mellett. Testemnek felüdülés volt a még testhőtől meleg kabát ujja, de sajnos nem érek rá élvezkedni.
- És most?
Nem tudom. Te vagy az okos kettőnk közül, azt hittem előrukkolsz valami fasza ötlettel. A pasi le van dermedve, mégis mit tehetnék? Nem fogom feleslegesen rá pazarolni a mérgem, a bájitalokat nem tudom használni, mert nincs kezem - micsoda meglepetés -, de minél előbb vissza kellene változnom, különben órák kellenek majd emberi alakban is, mielőtt eltudnék innen mozdulni. Egyáltalán nem jött ez az átváltozás jókor. Ha nem változok vissza rövid időn belül, megmerevednek a végtagjaim, nem tudok gyorsan a pálcáért nyúlni… Tutira ez a patthelyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Freeze.
Mintha az tarkóján kihúzták volna a dugót, a gondolatok úgy hagyják el az agyát. Már nem is érzi, ahogy hideg ujjai a papírzacskót szorítják, azt pedig végképp elfelejtette, mit csinált másodpercekkel korábban is miért áll a mellékutcában.
Ahányszor a kígyó mélyszínű nyelve előbukkan, az ő szívverése annyiszor hagy ki egyet. Majdnem érzi, ahogy a fogak az bokájába marnak, a kesernyés vérszagot; a zsibbadást. Ezek közül az utóbbi valós, feljebb és feljebb vánszorog a testén.
Flight.
A kígyó ismét megmozdul, előbb a fejét emeli meg, majd megbabonázóan hullámzó mozgásával a ruhák közé bújik. Ő ekkor fordítja el a szemét egy pillanatra csak, reflexből hátrébb lép, az üveg ismét megreccsen a talpa alatt. Az üveg. Ha nem kígyó, hanem a példa kedvéért varangy mászott volna elő a redők közül, körülbelül ezen a ponton jutna eszébe, hogy a jelek szerint esélyes, mágussal van dolga. Például olyannal, akit galád módon átváltoztattak, hisz' nem ez lenne az első eset, hogy ilyet lát. És, bár ez a lehetőség mélyen meg is születik az elméjében, a köd eléggé elborítja, hozzá, hogy ne számítson. A kígyó az kígyó.
A kígyónak pálcája van.
Fight.
Nem gondolkodik, még csak minimálisan sem mérlegel. A pálca vége az állat feje mellett kibukkan a kabátból, ő pedig ösztönös mozdulattal, de irdatlanul belerúg a kupacba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ritkán van olyan, hogy egyáltalán nincs ötletem, mégis mit tehetnék egy kellemetlen szituáció elkerülése érdekében. Merthogy ezt nem elég, hogy elkerülni nem sikerült, de konkrétan a közepén ülök. A férfi nem mozdul, mintha minimum szellemet - ha-ha - látott volna, én meg agyalok, mégis mi lenne a legjobb megoldás a sok szar közül. Fasza kilátások. Az üveg reccsen, és ennyi éppen elég ahhoz, hogy tudjam, nem vesztettük el nagyon a fazont, csak pillanatnyi ledermedés történik. Bátorkodom a pálcám hegyét megmutatni csupán a kabát ujjából, hátha ad valami jelet, ami arra enged következtetni, hogy nem mugli, vagy ha az, akkor az ciki, de ehelyett...
- A büdös picsába!
Egyetértek. Rohadtul. Az első érzés, ami bekúszik az agyamba, a fájdalom. A következő is, ahogy a téglafalnak vágódok, szó szerint kirepülve az ujjból. Ernyedten esek vissza az összegyűrődött és sározott ruhákra, nyelvem aprót mozdul, amíg végig mérem az előttem állót ismét. Te utolsó féreg.
- Ne te-.
Visszaváltozom. Pár tizedmásodpercig összegörnyedve fekszem a ruhakupacon, végtagjaim remegnek meg, de végül a düh kerekedik felül. Gyors mozdulattal kapok a pálcám után, pattanok fel és szegezem a pasi torkának azt mindenféle előzetes gondolkodás nélkül. Leszarom, ha mugli. Leszarom, ha auror. Mindent leszarok. Törleszkedem előre, pálcám hegye mélyed a nyakon lévő puha bőrbe, ha minden úgy alakul, ahogy azt elképzeltem.
- Esküszöm megöllek - sziszegem fogaim között a szavakat. Nem foglalkozom a hátamba és a medencémbe ékelődő fájdalommal, ahogy a vedlés kezdetével fokozatosan növő fájdalom is megszűnik a lábamban - nem érdekel, hogy meztelenül állok előtte, nem érdekel, hogy megláthatja a lábam. Minden külső behatás megszűnik, ami csak egyetlen pillanatra is kizökkenthet, mert nincs az az élőlény, ami most eltereli a figyelmem róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet, ismétlem, lehet, hogy van benne némi „direkt” vonal abban, hogy igencsak feszegeti a határokat. Bár még mindig nem az a hobbija, hogy kihozzon másokat, vagy épp őt a sodrából, de néha – vagy inkább mindig – olyanokon is képes morogni, hogy az már abszurdum. Oda-vissza megy a játék, így nem rest kihasználni azt, hogy azért is piszkálja a tüzet, ameddig egyszer meg nem ég istenesen. De, szerencséjére a tettlegesség még nem pattant ki Denis fejéből,  így marad az, hogy míg lakótársa egy bolhás kutya szintjén morog, ő igencsak húzkodni fogja azt a bajuszt. Szerencsétlen áruházi dolgozó talán még mindig emészti a kis intermezzo emlékét, amit ők már bőven átléptek és még díjat is kapott, Ferenc személyében. Bár gyanítja azt inkább azért kapta, hogy ne vágjon – szerinte, ahogy a másik nevezi – búval baszott fejet. Ezt mondjuk nem érti, mert nem figyeli, bizonyára jobban kijön rajta, amikor azt érzi, csak szimplán bambul. Abszolút nem szándékos, hiszen ő most az elveszett, elhagyott kiskutya szemeivel akkor is úgy néz ki, mint akinek mindenkijét megölték, ha nem akarja. Ez már csak ilyen, sosem gondolt bele, sosem tudatos, egyszerűen néha kiül az, ami belül uralkodik és amit leplez a fárasztó viccekkel. Vagy épp sokkoló? Talán.
Már majdnem felkacag, ahogy megtorpan Denis a szavai hallatán. Lehet, hogy amúgy valahol zavaró a másiknak, hogy nem csak a nők felé figyel, azonban azóta sem garbóban jár otthon és szerelt lakatot az ajtajára, így talán nem is hiszi azt, hogy ez egy komoly dolog, amit kimond. A kacsintás az ő részéről az abszolút elviccelés, a másiknak azonban lehet egy nyomatékosítás, hogy hohó, itt van valami. Igazából nem is érdekli a dolog, lépne, lép is tovább, fejben már cisszen a sör és matekozik, hogy lenne jobb, amikor Denis visszalépked hozzá. Egy pillanatra néz rá megszeppent képpel, majd csak kérdőn pislog rá. Hogy mi? Feje biccen hátra, ahogy egyre közelebb és közelebb és, szinte ajkai súrolják az övét és egy pillanatra el is felejt levegőt venni. Érez ő amit érez, attól még nem vak és sosem volt, nem mondana nemet, ha arra kerülne a sor és most komolyan megakad egy pillanatra, hogy mi a francot művel. Aprót szusszant válaszul a másik ajkaira, majd szinte azonnal érzi a hideg, fagyos semmit, ahogy eltűnik. Egy kicsit még talán kábán pislog utána, mire megrázza a fejét. Denis nagyon is tisztában van azzal, hogy hogyan néz ki és hogyan tudja azt kihasználni. Nyúljon meg a nyaka.
- Nehogy aztán én használjam ki – mormogja, ahogy elhessegeti a gondolatokat, meg azt, hogy tizedmásodpercen múlt, hogy már azért is lekapja – ha már szívatva van, adja is vissza szépen. De nem tett semmit, levegőt is kap és elvileg bele sem pirult ebbe az egészbe, mint ahogy már nem visít, ha megszokott, csupasz módon mászik elő. Mintha mi se történne, úgy folytatja a reggelt.
- Megyek már, megyek – igazít egyet a szatyron és valóban megindul, beérve a másikat. Csak a fejét csóválja az előbbire, majd hagyja, hogy kalauzolja az áhított sör felé. Az úgy erre az egész napra igencsak jól fog esni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ennek mégis mi értelme volt? A világon semmi - az agya azonban képtelen volt feldolgozni a zavartságát, így az egyedüli biztos módszerhez, ostoba erőszakhoz folyamodott. A terve valószínűlg arrébbrúgni a dögöt, elhátrálni és elmenekülni innen, noha ez több sebből vérzik is.
A ruhák és a csúszómászó a tégláknak csapódnak, őt a hideg rázza, szakadozott lélegzetvétellel szerzi ismét vissza az egyensúlyát. Csak egy pillanat csupán, ennyit tétovázik, Elias azonban, úgy fest, ennyit sem.
Hogy az a...
A zacskót tartó kezét leengedi maga mellé, lélegzete kapkodó páráján túl látja, ahogy az állat sápadt, sovány alakot ölt és úgy fekszik tovább a nyirkos, koszos betonon. Fóbiás pánikja átmenet nélkül fordul mély, hullámzó ingerültségbe, maga sem tudná megmondani, miért. Hagyja, hogy a zacskó kijulljon a kezéből a cipője mellé, ő pedig ismét mozdulna, hogy ismét a földön fekvő alakba rúgjon. Szeretné érezni, ahogy a bordák hajolnak, majd megrepednek, mint egy csenevész fa törzse, látni, ahogy a vér a bőr alá fut.
A lámpák fényénél akár azt is hihetné, nő.
Az alak meglepően hirtelen áll talpra és jószerével támad rá; ő ösztönösen hátrahőköl, üres tenyereit felemelve. A pálca az ütőerének nyomódik, majdhogynem forrónak érzi azt.
   -  Whoah, nyugalom, nyugalom - élesen szól rá, majdnem ráförmedve, közben azonban újabbat lép hátra - Sajnálom, rendben van? Chill out.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden porcikám sikít azért, hogy fájdalmat okozzak neki az azonnali halál előtt. Az agyamba leszálló ködöt egyetlen ember lenne képes eloszlatni mindössze egy szavával, de ő rohadtul nincs a közelemben. Szinte már állatias ösztönök kerekednek felül az emberieken, ami csak nő, ahogy megszólal. Erősebben nyomom a pálcát torkának, pedig elképzelésem sincs mit kezdhetnék vele, mikor az agyamra valami blokk kerül. Szabad kezem mozdul, automatikus mozdulattal nyúlnék a kabátom belső zsebeinek egyikébe, hogy előszedjem az egyik fiolát, ám rá kell jönnöm - éppen olyan halott ez a cselekvési kezdeményezés, mint hamarosan én. És ez az a pillanat, aminek el kellett jönnie.
Hirtelen csap meg a hideg levegő, sejtjeim viszik tovább egymásra az ingert, a fájdalom ismét felüti a fejét, míg én gyorsan kapok medencémhez, mintha ez enyhíthetne bármit is. Lassan pillantok el a férfi arcáról, magamon vezetem lejjebb tekintetem: a zúzódás már most hatalmas. Felciccenek, visszapillantok rá, majd elhúzom torkától a fadarabot.
- Basszameg - motyogom magam elé, ahogy hátrébb tántorodok, pálcát tartó kezem simul combom felső részére. Legalább a hideg marja most a felületet, nem a fájdalom. Darabos mozdulatokkal lépek vissza a mocskos ruhákhoz, tétovázás nélkül állok neki felöltözni. Nem foglalkozom a pasival, ha mugli, akkor sokkal nagyobb félelmet és meglepődést kellett volna látnom rajta a pálca láttán, vagy netalántán - megmerem kockáztatni - ki is röhögött volna, de egyik sem történt meg. Mágus.
Hátamat vetem a falnak, halkan szisszenek fel, ahogy a sérült felületet érinti. Felrángatom magamra a nadrágot, majd a cipőt és végre érezhetem, hogy minden bájital a helyén van. Szusszanva nyúlok bele a zsebbe, a kék löttyöt elővéve húzom le azonnal.
- Ez jobb, mint a drog - morgom inkább magamnak, mintsem az előttem állónak, akire fel is nézek. Fejem billen oldalasan. Ha pofázni tud, akkor vajon mozdulni is? Szemöldököm emelkedik meg, egy másik fiolát szedek ki a zsebből. - Csakhogy tisztázzuk: mire kimondanád az első átkot, ami eszedbe jut, ez már repül, és lemarja az arcod - emelem feljebb, hogy egyértelmű legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A pálca erősebben a torkához szegül, ő fájdalmasan nyel egyet. Tompán hallja a Széll Kálmán téri muglik és a délutáni forgalomban araszoló autók moraját. Hosszú másodpercek telnek el, míg jószerével farkasszemet néznek, mindketten valószínűleg azon morfondírozva, mi legyen. Kezei kissé lejjebb ereszkednek, az ujjai épp, hogy megrezzennek minden lélegzetvételénél, a szívverését még mindig az agyában hallja dübörögni, de ez a félelem már más. Megfoghatóbb, ismerősebb, kiszámítható, mint egy apai verés.
Valójában többet állt a pálca ezen oldalán életében, mint a másikon; afféle szakmai ártalom, különösen, amikor először látogatott meg egy kolóniát, a legtöbben elutasítóan vagy nyílt agresszióval fordultak felé. Meglepően kevesen átkozták meg végül, és ez a tapasztalat az, ami kitisztítja a fejét. Valaki minél tovább tétovázik, annál valószínűtlenebb, hogy tényleg cselekedni fog. És lám.
A pálca eltávolodik a bőrétől, a fiú pedig mintha megtántorodna, bizonytalanul botladozik vissza a ruháihoz. Nehéz, párás sóhaj hagyja el, kezei visszaesnek az oldala mellé.
Ez csak egy ostoba gyerek.
Tekintete akaratlanul is lejjebb csúszik, arca megrándul. Pikkelyek és nyálkás vér csillognak a narancssárga fényben, némileg késve fordítja el a fejét.
   -  Lehet, hogy tudnék segíteni rajtad - a tekintetét a fiolán tartja, elengedve a füle mellett Elias fenyegetését. Legyünk reálisak: ha lenne pálcája, akkor rántotta volna elő, amikor a fiú a gatyáját rángatta magára, ha pedig a minisztériumi karperec, aminek csatja épp, hogy megcsillan a csuklóján ezt engedné, az övét is kiverhette volna az animágus kezéből, amíg az fájdalmában a bőréhez kapott. A szemében felesleges tehát a faszméregetés - Már ha elteszed azt a szart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az embernek mindig van egy belső hangja, amit a józanabbik énjének lehet hívni. A baj akkor van, ha az az én eltűnik, és még csak nem is ésszerű, ráadásul pontosan tudod, hogy arra ösztökélne, hogy tedd meg, ami először megfogalmazódott benned. Csábító ajánlat, de az én belső hangom távolról szól, otthonról, hogyha megteszem, akkor súlyos következményei lehetnek. Elveszthetem őt - és ennek, valamint a hideg levegő józanító hatásának köszönhetően, ellépek tőle.
- Segíteni? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, utolsó rántással kerül fel rendesen rám a nadrág. Felnevetek fejcsóválva. Még feltételekhez is köti a segítséget. Micsoda önzetlen jellem. Segítek, ha a kocsma mosdójában térdelsz előttem a farkammal a szádban húsz percet. Ez is önzetlen mondat - főleg, ha bejön -, mégis visszacsúsztatom a fiolát oda, ahonnan elővettem. A pálcám is visszakerül a helyére, hátamat ismét a falnak vetem. Gyorsabban és reszketegebben lélegzem, de ez legyen a legkevesebb, ha már életben maradtam.
- Szóval hogy tudnál te nekem segíteni? - előrehullott tincseim közül pillantok fel rá, kékjeim meg-megcsillannak a tompa fényben. Ha a válasz az lesz, hogy ad valami speckó kencét a zúzódásokra, akkor pofán röhögöm. Ha bájitalt ajánlj fel, akkor meg főleg, de már eljutottam arra a szintre, hogy érdekeljen mit tudna nekem nyújtani egy pasi, aki egy kígyó láttán megmerevedik, mint fasz a lakodalomban.
Mély levegőt veszek, felegyenesedem, dzsekim zsebében kezdek el turkálni, amíg a választ várom. A cigarettás doboz kicsit megviselten kerül elő, de a tartalma legalább egész ép. Kiveszek egy szálat, meggyújtom, majd nyújtom a dobozt a férfi felé egyetlen szó nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A férfi - vagy nevezzük akárhogy, felöltözve már egyre kevésbé tűnik véznának - látványa és viselkedése elsőre nem vált ki benne különösebb rokonszenvet, pláne, hogy a vérnyomása agyvérzésközeli a kígyóval való találkozás okán. Kevés állat van, aki ösztönös pánikig képes borítani őt, ezek a hüllők azonban ilyenek. Pláne, ha csörgőkígyó lett volna; ebben az esetben biztos, hogy merő férfiasságból összeesett volna a zizegő hangra.
Még utolsó pillantást vethetne a pikkelyes lábra, mielőtt az eltűnik a farmer alatt, ha nem fordítaná el a fejét. Izgága kíváncsiság kezd vakarózni benne, olyasmit, amit talán azóta nem volt alkalma érezni, mióta kiengedték. Abból az egész perverz fajtából, amivel a gyerekek a felfújódott dögöket bökdösik gallyakkal. Vagy ahogy őt megbabonázta a félresiklott átváltozásokban elhullott vérfarkasok kicsavart teteme, miután megszabadította őket a szenvedésüktől. Majdnem perverz, öröklött izgalom.
Mély levegőt vesz, kissé benntartja, hogy csillapítsa zakatoló szívverését.
   -  Ha azt te csináltad magaddal, akkor nem sokat lehet tenni. De van pár cuccom, ami segíthet.
Épp, hogy nem érdeklik a zúzódások, bárki édesanyja megkeveri a kencét, amivel pillanatok alatt eltüntethetők - nem, az átváltozási sérülés az, ami az elméjét piszkálja és piszkálta mindig is. Próbálkozott animágussal, bár szerencséjére maradandó károsodást nem szenvedett akkor, hallott egyet s mást olyanokról, akik inkább öngyilkosságba menekültek, mint hogy úgy éljenek tovább. Az édesanyja, példának okáért.
A keze bizonytalanul nyúl ki, kissé tétovázik, mielőtt kihúzna egy szálat a dobozból.
   -  Kösz - mormogja, miközben a zsebét áttapogatva öngyújtó után kezd kutatni - És bocs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kellemetlen szúró érzés, ahogy a nadrág hozzáér a fedetlen bőrfelülethez, ordításra kényszerítene - kiengedném, csakhogy valószínűleg sok bámészkodót vonzana ide egy ember ordítása, az pedig, ebben a helyzetben, nem feltétlen lenne szerencsés. Legalábbis addig nem, amíg nem tudom, hogy ez a fazon mi fán terem.
- Vagy elmondod miről beszélsz, vagy takarodj. Nem érek rá arra, hogy gyorsan elsajátítsam a gondolatolvasást és turkálni kezdjek a fejedben - hangom elmélyül, morranás már inkább, mintsem emberi beszéd. Kitartóan tartom felé a dobozt, míg az én ajkaim között már a meggyújtott szál ficereg, de nem nézek rá. Tekintetem a nadrágot szuggerálja, mintha ezzel megmásíthatnám a fájdalom érzését, de csak annyit várok, hogy a ragadós váladék mikor kezd el átszivárogni a textilen. Ha szerencsém van, a hideg kicsit meggátolja ebben. Lassan húzom vissza a dobozt, visszateszem a zsebbe, mikor végre hajlandó vagyok felnézni. A mozdulatsor ismerős, halvány mosollyal túrom ki a saját öngyújtómat és nyújtom felé azt is.
- Már miért? - szívok bele mélyet, fejemet felemelve, a fejünk fölé engedem ki a füstöt. A tompa lámpafényben még idillinek is lehetne mondani azt a képet, amit keltünk - mármint külső szemlélőnek. Kivéve, hogy lábam megremeg, így kénytelen vagyok hátratántorodni és hátamat ismét a falnak vetni. A rohadt életbe bele már. Hogy ennek is most kell megtörténnie. Ennél kiszolgáltatottabb nem is lehetnék, és még csak pofám sincs szólni egyiküknek sem, hogy hurcoljanak el innen. Félő, hogy Mester nem értékelné a plusz kört, amit okoznék neki, ráadásul a következmények… így is száműzött a kastélyba, mert milyen jó lesz a velem egykorúak között lennem, de félek, hogy más áll a háttérben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fölsandít, majd egy beleegyező biccentéssel veszi át az öngyújtót. Halk kattanások és sercegés vegyülnek a morajba, apró fény villan, az első lélegzetvételt követően már kissé megnyugodva nyújtja vissza a tárgyat neki. Sosem dohányzott, csak akkor, ha frusztrációja gátat vetett annak, hogy gondolkodjon. Olyankor hagyta, hogy az agya elmerengjen a tekergő füst látványán, végül pedig a legjobb ötletei akkor születtek, ha istenigazából, zsibbadásig betépett.
   -  Azér' - mormogja a fogai közt felpillantva a felhős ég felé - mert felrúgtalak. Nem bírom a kígyókat. De igazán integethettél volna, vagy valami.
Mintha számítana. Mintha nem tolta volna ki az orrocskájával a pálca végét, jelezvén, ember, ő pedig mintha nem ennek ellenére állította volna röppályára. Vagy, pontosan emiatt.
A tenyereit fázva összedörzsöli maga előtt, a szálat az ujjai között tartva, szeme kissé összeszűkül, mikor Elias ismét a falhoz tántorodik. Először az utca távolabbi, homályba vesző vége felé, majd arra pillant, amerről jött.
A vádpont, kuruzslás. A bíró döntése alapján bűnös.
   -  Figyelj, nem vagyok gyógyító. De van egy olyan gyanúm, hogy nem is mennél ispotályba.
Csak egy tipp, amit a tapasztalata szül. A testtartás, a kinézet, ezek a ruhák; az, ahogy a fogait összeszorítja fájdalmában és, hogy ennek ellenére itt áll egy pocsolyában ahelyett, hogy segítséget kérne. Talán illegalitásban él, talán csak kiszolgáltatott, netalán nincs pénze; végeredményben egyre megy. Óvatosan lép egyet közelebb.
   -  De ha azt átváltozás csinálta, foglalkoztam ilyenekkel. Majdnem. Majdnem ilyenekkel. Tudom enyhíteni a fájdalmat. Ilyet nem találsz a könyveidben. Saját recept. Ha érdekel. Cserébe azért, mert felrúgtalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé összeszűkült szemekkel és totálisan értetlenül nézek rá, ahogy neki kezd. Integetni. Végül ahogy az abszurditás eljut a tudatomig, feldolgozásra is kerül, úgy tör ki belőlem a röhögés, a falak győzik visszaverni a mély hangokat, amiket generálok. Szemem elé kapom a kezemet, rázkódó vállakkal, szusszanva nézek végül vissza rá.
- Bocs, hogy meg akartalak ölni. Kvittek vagyunk - bólintok egyet vigyorogva. Bátor dolog elmondani egy embernek a félelmed, amikor tudod róla, hogy bármelyik másodpercben azzá tud változni. Életnagyságban. Bár szavainak semmi értelme, hiszen nem véletlen dugtam ki a pálcát a kabát ujjából, ő mégis felrúgott, de ez legyen a legkevesebb. Mondjuk legalább elvárnám, hogy a zúzódások jobban fájjanak, mint a lábam, így terelve el róla a figyelmem, de nincs ekkora szerencsém.
Vág az esze, mint a beretva. Kíváncsiságtól csillanó kékjeimet emelem fel rá, előrehullott, nedves tincseim között fürkészem az arcát. Nem sétálhatok be egy ispotályba azzal, hogy háromszor sültem fel az animágiával, és amúgy bejegyzetlen is vagyok. Pár auror biztosan örülne ennek, és én nemhogy auror nem vagyok, basszameg, de nem is örülnék neki. Nem sodorhatom veszélybe a családomat.
- Áhá - villanykörte a fejem felett. A szálat fogom ujjaim közé, szabad tenyeremmel támaszkodom meg a vizes falon és lököm el magam tőle. Latolgatom a hallottakat, igyekszem a legjobb döntést meghozni - erről vagyok híres -, de most tényleg szükségem lenne rá. Most komolyan sértettség miatt kussolsz? Állandóan pofázol, de amikor tényleg kellenél, akkor csendben meghúzod magad. Haszontalan vagy. - Értékelem az ajánlatot, de… - de nem bízok egy idegen kotyvalékában. És az enyém sokkal jobb valószínűleg. - Van speciálisan erre megfőzött bájitalom. A fájdalmat elviselem, volt már rosszabb is. A folyamat is lassabb ilyen retek időben, szóval még simán megoldom - fürkészem szkeptikusan, és egyre bizalmatlanabbul. Idegenként, idegennek, saját recept? Érdekes. - Viszont a recept felkeltette a kíváncsiságomat - vallom be végül. Kurva életbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A srác elröhögi magát és ő is kénytelen keserűen elmosolyodni a helyzet abszurdumán, miközben a füstöt a nehéz felhők felé lélegzi. A tekintete azonban rajta marad, hiszen hiába a békepipával megszentesített tűzszünet, semmi oka sincs megbízni benne. És mégis...
Igazuk lehet azoknak, akik a mágusállam büntetési rendszerét becsmérlik: a fiatalok pitiáner ballépésekért a Zengőbe kerülnek, évekkel később pedig bűnözőként távoznak onnan. Ő nem nevezné magát bűnözőnek, annak köszönhetően pedig, hogy a veszélyes raboktól távol tartották, nem lett sem agresszívebb, dörzsöltebb. A hozzáállása az efféle helyzetekhez azonban megváltozott, egészséges félelmet pedig, bár kellene, nem érez az ismeretlen, kígyóvá változó, majd rátámadó alakokkal szemben. Elvégre, eleget bizonygatták neki, ő is csak egy közülük.
   -  Áh... szintén zenész. Na, ez tetszeni fog.
Hova lett az elővigyázatosságod, William? Talán sosem volt; legalább is akkor, amikor a megszállottság alkalmat kapott, hogy átvegye az irányítást.
A szálat az ajkai közé veszi, fél kézzel kissé lecipzározza a pulóverét, felpillant Eliasra, mielőtt a belső zsebébe nyúlna. Amilyen pattogós volt eddig, nem szeretné, hogy ezen a ponton kapjon neurotikus rohamot és higgye, hogy nyomban pálcát ránt. Még csak nem is fiolát - minek tartana magánál ilyesmit? -, helyette egy gyűrött szélű, többször meghajtogatott, bántóan fehér papírral húzza elő a kezét. Újabb kotorászás, fekete, ebből a távolságból valószínűleg kivehetetlen logóval díszített toll.
   -  Szóval. Égő Keserűgyökér balzsam. Igen, tudom, tudom, óvodás dolog, na de ezt figyeld - a szál már az ujjai közt füstölög, ahogy a papírt kirázogatja a jobbjában. Fürgén lép közelebb, hogy a srác melletti falfelületre nyomja azt, a hivatalos tartalommal lefelé, majd tollas-cigarettás kezével összeszedetlenül firkálni kezd - Mi van akkor, ha nem csak a gyökerét, hanem a leveleit is beleteszed. Semmi, ugye, de ha az egészet megszárítod előtte, akkor fekete paszta lesz belőle. És most jön a lényeg - megáll, felnéz - loconcos futkár. Őszintén, megpróbáltam mindenhogy, de ha egyben teszed bele, akkor működni fog. Tessék - újabb szavakat vés a papírra, ami a félhomályban kivehetetlen macskakaparásnak tűnik a téglára nyomott, egyenetlen felületen - Vérfarkasoknál segített az átváltozásokon, ha a saját vérükkel keverték össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zenész? Még a kirobbanó jó kedvem közepén is tudok értetlen nézni rá, ahogy ez elhangzik, mert nem egészen tudom összerakni, úgyhogy fejem is ennek megfelelően billen oldalasan. Egészen addig, amíg keze nem mozdul a pulóver belső zsebe felé. Akaratlan mozdulok hátrébb, elkapom az engem figyelő tekintetet, pont annyira feszülök be, hogy elhiggyem, mindenre készen állok - feleslegesen. Testtartásom enged, amint a papír, majd a toll kerül elő. Ajkaim közé veszem a füstölgő szálat, pf hang kíséretében röhögök fel a néven, majd villannak kékjeim, ahogy a falra csapja a papírt.
Elképzelésem sincs, miért osztja meg az ennyire bevált receptjét velem egyik pillanatról a másikra, de nem is érdekel, amíg megteszi. Természetesen fenntartásokkal kell kezelnem az egészet, ennyire elvakultan csak egyetlen emberben bízok, és az nem ő. Végre érkeznek az információk is. Minimálisan hőkölök hátra az elkészítési módon, miközben kékjeim a papíron zizegnek, ahogy vési felfelé a szavakat rá.
- Megszárítva? De akkor elveszti az egész értelmét - szalad ráncba a szemöldököm értetlen. Óvatosan nyúlok a papírért, amit elveszek tőle ugyanolyan lassú mozdulattal, mint ahogy nyúltam érte, majd kezdem el olvasni a sorokat. Végül felpillantok rá. - Mégis miért írtad ezt le nekem? - mozgatom meg kicsit a papírt. - Egy hajszálon múlt, hogy tényleg megöllek - fűzöm még hozzá a nem mellékes információt. Az sem lenne mellékes, hogyha ő olyan részen talál el, akkor én is meghalhatok, de ezt elkerültük.
Kell pár pillanat, amíg az információ eljut a tudatomig. Vérfarkasoknál. Ki akarna vérfarkasok közelében lenni, amikor átváltoznak? Fura egy pasi, de ez legyen a legkevesebb.
- Davi- - harapom el a mondatot. Arcára nézek, egyetlen másodpercre a papírra, majd vissza rá. - Elias vagyok - fejezem be végül. - Gyere, meghívlak kajálni, ha már az előző adagod balesetet szenvedett - pillantok a földön heverő papírzacskóra, ami elég szarul néz ki. Fasz sem enne már abból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hangja megszállott izgatottsággal már-már megremeg, miközben beszél, írás közben néhol satíroz és a papírt is átlyukasztja egyszer, ahogy a keze igyekszik lekövetni a gondolatai ütemét. Nem érez félelmet, mi több - valójában el is felejtette az előbbi incidenst, a lassan átázó KFC zacskót nem messze tőle, illetve azt, hogy mennyire fázik. A papírt hagyja, hogy kicsússzon a kezéből, a tekintete Elias két szeme között mozog, miközben az kibetűzi, a helyzethez mérten meglepően rendezett írását.
   - Ugye? Semmi értelme az egésznek - a szálat visszabiggyeszti az ajkai közé - Mindig azt mondták, a gyökér szárítva a sebet nem gyógyítja. És mégis, tessék. Ez egy kibaszott műalkotás, ha engem kérdezel.
A zsebébe nyomja a kezeit. Ha saját gyermeke lenne, akkor is kétséges, hogy olyan lelkesedéssel mesélne róla, mint rövid és illegalitásba száműzött munkája gyümölcséről. Apró vízcseppeket érez az arcán, talán eső, talán leszálló, novemberi köd, aprót ránt a vállán.
   -  Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
Ez az egyszerű igazság: különben fogalma sincs, miért osztotta ezt meg vele, de ha kivágták volna a nyelvét érte, akkor sem bírta volna ki. Újfent azon kapja magát néha, a bájitalkereskedés kirakata előtt téblábol, nézi az üstöket, a szárított fűszereket, a bőre pedig belülről viszket amiatt, hogy nem érhet hozzájuk. Azok a könyvek, amiket elkoboztak tőle, a kísérletek, amiknek a nyomait meg kellett semmisítenie...
   -  Will. - hát egy újabb ember két névvel, múlt nélkül, a szeme nem igazán rebben az elharapott szón, de tudomásul veszi azt - Krise. És az van, hogy... - lepillant, a csuklóján felhúzza a pulóvere ujját, hogy az órájára nézzen a két karperec mellett - ha most azonnal nem indulok el, akkor le fognak fejezni. Azért kösz. De ha egyszer Bogolyfalván jársz, van még pár receptem, ahonnan ez jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még vissza is kérdez. Hát baszod, tényleg nincs semmi értelme! Ha a szárazat rakom bele, akkor az egésznek az értelme elveszik már ott, hogy egyáltalán a kiszárítás gondolata megfogan a fejemben. És nem is tette, ami valószínűleg nem véletlen. Aprót bólintok végül. Összehajtom a lapot a már megtört részeknél és csúsztatom zsebembe azt. Majd ezt meglátom még nyugodtabb körülmények között.
- Azért ne szállj el magadtól - vetem oda félvállról. A fal felé fordulok, könnyed mozdulattal nyomom el a csikket a falon, majd pöckölöm el az utca sötétebb része felé. Az ég felé fújom ki a még tüdőmben maradt füstöt. Széles vigyor kerül arcomra, halk nevetés lesz belőle a válaszra. Milyen elővigyázatlan - senki nem segít azért, mert a másiknak nagyobb szüksége van rá. A kérdés csak az, hogy mégis mikor fogja kimutatni a foga fehérjét, tehát azt, amit valójában vár az egészért. Ha egy valamit megtanultam, akkor az az, hogy semmi nincs ingyen. Ennek is meglesz a böjtje, de addig csak élvezem az adandó alkalmat. Ráérek a problémával akkor foglalkozni, ha már ott vagyok.
Végig követem a mozdulatot, ahogy megnézi az időt. Vállat vonok végül, és szó nélkül indulnék tovább, hogy akkor a kezdetleges ismeretségünknek itt is van vége, már hátamat mutatom neki, kezeim zsebeimben, mikor…
- Nem hallottad baszdmeg? Bogolyfalvát mondott!
Megtorpanok, fejemet feljebb emelem, ahogy vállam felett nézek hátra, míg végül akadozva, de testem is követi az agy által kiadott parancsot.
- Ott élek - hivatalosan már nem, mert abban a retkes iskolában, de azért jó érzés legalább elhinni. - Diaboli. A vezetéknevem - fekete tincseimet simítom hátra, kezem ismét zsebemben köt ki, ahogy megint hátat fordítok neki. - Ha én nem keresnélek fel, de azonnali mondanivalód akadna… - fűzöm még hozzá vállam felett hátrafelé beszélve, majd indulok el az utca eleje felé, ahonnan beestem a félhomályba. Bicegve érek ki az utcai kavalkádba - sokan megnéznek mocskos ruháim és kissé megviselt kinézetem miatt, de egy ilyen nap után ez legyen a legkevesebb.
- Láttad a karkötőket? Rendesen megfigyelik.
Ahogy mondod. Ezért nézünk utána mi is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiányoztak Rin random ötletei, amiket pontosan úgy dob be, mint ahogy ezt is. Enélkül soha nem derült volna ki, hogy nem tudunk gyrost enni, ami egyébként hallatlan, mert nincs olyan ember, aki tudna. Mármint komolyan mondom most, gyerekek. Ki tud gyrost enni rendesen? Előre mondom, ha azt mondod te, akkor elmebeteg vagy.
- Most miért mondod? Még mindig lehetsz az - lököm meg a vállát játékosan, és valahogy ennek meg a röhögésemnek az eredményeként esik le a gyrosom nagy része a földre. Mondhatnám, hogy feladom, de nagy francokat. Kaját soha nem hagyok félbe, ahogy most sem, szóval legyűröm, gyors zuhany a szalvétával, majd terrorizálom tovább Rint. - Akkor a kis út. Eldőlt - csapok térdemre, majd mozgatom meg orromat, ahogy nagyjából a fél pohár sprite szénsava az orromban van. Szabad kezemmel dörzsölöm is meg, mert borzasztó érzés, majd kortyolok még pár aprót és nyújtom Rin felé. - He? Nemtom. Nem is érdekel. A lényeg, hogyha ezt a gyrost túléljük, akkor valószínűleg mindent. Én rendesen lehet veszek még egyet - fordítom fejemet az ég felé elmerengve, de hát mindenki tudja, hogy ez már akkor a mondat elején eldőlt.
Fejem biccen a furgon felé, ahol a fószer csinálja a következő adag húst, hogy a nemrég félreálló családot szolgálja ki, akik nem is lennének tovább említésre méltóak, de van egy lányuk. De még milyen. - Ahaaaaa - felelem Rinnek a kérdésre, amit meg sem hallottam nagyjából, mert a lányt fürkészem. Velünk egy idős lehet, és biztos vagyok abban, hogy az élethez magához is nagyon erős mellbedobással áll hozzá. - Mi? Várj, jövök veled - megvolt a bootolási idő, szóval felpattanva kísérem Rint a furgonhoz. A bácsi beengedi, addig meg csinálja nekem is a következő adagot. Meg kell zabálni. A furgon oldalának dőlve fürkészem tovább a csajt, amíg Rin vissza nem ér, mert azonnal felé fordulok.
- Minnyá kész a következő köröm, mert úgy érzem éhezem még mindig, aztán mehetünk - bólintok egy határozottat barátnőm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem, nem a Louvre, vagy a hatalmas Nemzeti Galéria, de haladás. Eddig is el-elvittem kiállításokra a képeimet, jobbára ingyen megtekinthető, civil kezdeményezések vagy helyi rendezések keretében. Valahogy mégsem érzem magam magamutogatónak, olyannak, akinek görcsös kényszer az, hogy lássák, tudják nevét. Egyfelől bizonyára bolond vagyok, hogy nem használom ki azt, amit tudok és amit alkotni vagyok képes. De a tehetség, az adottság számomra, szerintem nem árucikk. Én ugyan olyan boldog vagyok a négy fal között, amikor alkotok, mint kint, ahol leülhet bárki mellém és figyelheti. Ez néha frusztrál, néha nem, nem tudom eldönteni mikor és hogyan támad, a lényeg, hogy megtörténik. Egyszer sem fog el, hogy nekem ezeket pénzzé kellene tenni és tudom, hogy ez a hiba, hiszen mindenki abból él. Családomnak köszönhetően lesz majd, mindig akad talán, ha nem dobálom ki az ablakon és máshogy, vagy ha kicsapnak a családból, akkor lesz másképp. Nem félek a munkától, semmitől sem, lesz ami lesz alapon teszem a dolgot. Mégis, egyre többet hallom, jelzik, hogy valamit tennem kellene. Nem kell semmit, ha nem akarom.
Véletlen került elém a lehetőség, amivel nem számoltam és nem is vártam. Egy neves műértő felajánlotta a galériáját fiatal, kezdő művészeknek. Nem garantált semmit, hírnevet, sikert és kiugrást, csak lehetőséget. Lehet, hogy itt találja meg valaki azt, amit keres, vagy akit keres. Így végül, a saját kíváncsiságomnak mondtam végül igent.
Kellemesen hűvös, délutáni napnak nézünk elébe. Hoztam pár fotót, amolyan szárnybontogatásképp, ha már frissen kezdtem bele és hét, kisebb, nagyobb festményt. Több, mint amit vártam. Körülöttem akad minden, mások fotói, festményei, akadnak szobrok, a tér kitöltésére, olyanok, amiket nem értek és amik nekem is igencsak tetszetősek. Elfog a láz, ahogy másik alkotásait nézem, hogy semmi helyem sincs itt, vegyem le és vigyem mindet vissza oda, ahova, de nem tehetem. Nem, mert megcselekedtem valamit, amitől most félek igazán. Három kép előtt állok, mindhármat egy ember ihlette, kettőt jóval utána, hogy találkoztunk, egyet, a legnagyobbat pedig az, amit beszéltünk. És én idehívtam őt, hogy lássa azt is, amit eddig nem. Megtartottam a kérését, egyik sem illetlen és mutat semmi olyat, amit hivatali címei és neve nem viselhet el. De a másik négy, fekete-fehér festmény között is látni, hogy szinte lángokban áll. Eme tüzet akarom láttatni vele, miközben az órámra nézek és idegesen állok egyik majd másik lábamra. Mindjárt itt lesz, kínomban pedig egy pohár pezsgőt veszek el és húzom le, egy szusszra. Talán segít.