Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kanárisárga kezeslábas csatja visszhangozva csattan a padlón, ahogy először kibújik, majd mezítláb kilép belőle. A huzatos helyiségben megborzong, ahogy meztelenül belép a zuhanyzóba, a csap gombja nyikorogva fordul el, ösztönös szisszenését pedig már elnyomja a csobogás. A hűvös hamar kellemes melegre vált, ő pedig mélázva néz le a lábfejeire, ahogy a víz végigfolyik rajtuk, majd eltünik a mocskos lefolyóban. A fejében egy rég hallott zeneszám dünnyög a monoton háttérzajra, a fehér csempés padlón arrébb rúg egy felázott szappanrögöt.

- Működni fog az a mugli kacat?
William a szemét forgatva pillant fel egy pillanatra,, majd visszagörnyed az állványra állított kamera mögé. A koszos ragtapaszokkal leragasztott ujjai matatnak a gombokon, az apró kijelzőn a fókuszt állítja, míg figyeli a túloldalon egyik lábáról a másikra álló nagyapját. Gyermekkori emlékeiből tudja, hogy Belphengard egykor kifejezetten masszív testalkatú, a zord kanadai zimankó által kimart bőrű és élénk tekintetű férfi volt; ezekből az idő azonban az utóbbin kívül mindet felzabálta. Bár nem mondható kifejezetten idősnek, hetven körül, ha járhat, a testét mintha satuba fogta volna valami megfoghatatlan erő, és az nyomná össze. Le is ül hamar, türelmetlenül igazgatva hűséges, kopott köpenyét, csak akkor pattan fel ismét, mikor az ajtó nyikorogva kinyílik.
Karmok és mancsok súrlódnak a parkettán, a fa megreccsen a lény súlya alatt. William ismét mindössze felpillant a lomhán, megkínzott mozdulatokkal beoldalazó vérfarkasra, még egy utolsót finomít a gépen, majd végül ő is kiegyenesedik.
   -  Anton, hát most jut eszembe, milyen vén bolondok vagyunk! - Belphengard a homlokára csap, ahogy előzékenyen félreáll, hogy a kollégája óvatosan fájdalmas szusszanással felmásszon a kanapéra - Hát így átalakulva nincs hüvelyujjad, hogy fogsz így pezsgőzni velünk?
William ideges horkantást hallat, a vérfarkas a maga módján hasonlót tesz. A félhomályos szobában feszült, ám ünnepélyes várakozás tenyészik, az olajlámpákon túl a Mátra felett bámuló telihold fénye világítja meg az asztalon sorakozó számtalan fiolát. Míg a nagyapja ezekhez lép, ő előhúzza a pálcáját, hogy elővigyázatosan az állvány melletti, keskeny asztalka szélére helyezze. A cipősdobozból, ami eddig a keze ügyében állt, egy régen olajozásra szoruló fegyvert vesz ki, maga elé kitartva hunyorogva néz bele a tárjába, hogy ellenőrizze annak tartalmát. A hatból három rekeszben kékesen csillannak meg az ezüstgolyók.
   -  Fiam, ne húzd már az időt - mordul rá Belphengard türelmetlenül, az ingujját felhúzva többször ökölbe szorítja a kezét, visszasétál a kamera képébe, majd megköszörüli a torkát. Apró bólintása nyomán Will megnyomja a gombot, a fegyvert időközben félretéve, a falig hátrál, hogy hozzádőlve figyelje az eseményeket.
Enyém a megtiszteltetés - folytatja a nagyapja, már a vérfarkasnak címezve a karját kinyújtja felé, tapintatosan oldalra pillant, amíg az kitátja a száját. William arca megrándul, ahogy az agyarak a cserzett bőrhöz érnek, inkább a kijelző fényét figyeli, míg hallgatja Belphengard fájdalmas mordulását.


Pontosan másfél perc telik el, amíg a csengő megszólal, ő pedig kötelességtudóan hátrál ki a víz alól, majd szárítja meg magát. A törölközőjét az egyenruha mellé dobja a csempére, A szoba egyetlen további bútordarabján, egy összevissza-karcolt bükkfa padon a ruhái katonás rendben várnak rá. A pólóról egy rántással tépi le a címkét; ez új, Emma küldte. A farmerja azonban még ugyanaz, amivel három évvel ezelőtt átlépte a küszöböt,. A térdénél apró szakadás, ő hanyagul rángatja magára, a cipője fűzőjén megkeményedett, barna    maszat, szórakozottan kapargatja azt egy ideig, mielőtt megköti.


A füle cseng a durranástól, ami mintha az agyában visszhangozna és morajlana tovább. Hagyja, hogy az ujjai közül a fegyver lehulljon mellé, a fal mellett ültében egy elhaló nyüszítéssel rúgja arrébb a szőnyegen. Feszítő csönd telepszik a szobára, melyet csak a szabálytalan csöpögés tör meg néha, egyre ritkábban, majd halk, rekedtes szűkölés.
Szemébe lógó haján át meg-megremegve pillant fel végül. A vérfarkas, pofáját rendellenesen tágra nyitva bámul rá a padlóról, nyelve a parkettára tapad, világossárga szemei azonban már olyasmit bámulnak, amit földi halandó nem láthat. Még egyszer-egyszer megrándul, megrándul, mielőtt elcsendesülne, Will csak eztán mozdul meg, a tarkóját a falnak támasztva fordítja oldalra a fejét.
Nem messze tőle, a jól ismert, kopott köpeny groteszkül kitekeredett alakot takar le. A kopaszodó fej arca megnyúlt, fakó szemei kidülledtek, a szemhéj nem takarja le őket. Megduzzadt nyakizmai a szétrepesztett bőr hasadékán át vöröslenek a félhomályban.
William nyel egyet, a faltól ellökve magát négykézláb fordul, majd erőlködve a padlóra hány.

A csempékre akasztott tükörben csak egyszer pillant an immáron civilbe öltözött tükörképére, egy újabb csengőszóra az ajtóhoz lép, megvárja, hogy az kinyíljon előtte. A folyosón ismerős arc kíséri végig, lépteik visszhangot vernek, nem szólnak egymáshoz, míg a folyosó végi, rácsos kapuig ér. Atyai érintést érez a vállán, hátrapillant, majd egy vérszegény biccentéssel átlépi a küszöböt.

Október végéhez képest éles, bántó napfény borítja be a falevelekkel fedett domboldalt. Ő összeszorítja a szemét, a táskáját átveszi a baljába, leszegett fejjel indul tovább a kavicsos ösvényen át a Remeteréti úti buszmegálló felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán még egy vagy két hónap - vagy több, ha úgy látjuk. De legyen türelemmel, figyelembe vesszük, hogy talált munkát és a viselkedése is példás, ha ezen az úton halad, visszakapja a pálcáját.
A szürke, késő novemberi délutánon összehúzza a pulóverét magán, ahogy a Széll Kálmán téri mugli tömeget kerülgetve pocsolyából pocsolyába lép. Senki sem vet rá második pillantást, ahogy ő sem keresi a szemkontaktust, belesimul a villamoshoz igyekezők monoton forgatagába. Az egész megbeszélés egy bagoly is lehetett volna, hiszen alig töltött több, mint tíz percet a kirendelt aurorja, egy szigorú tekintetű, különben meglepően csinos nő irodájában. Munkája van? Talált lakást? A családjával felvette a kapcsolatot? Láthatóan a válasz sem érdekelte, csak fel-felpillantott, miközben a papírra írt, olyan adatokat, amiket ő maga sosem láthat majd.
Egy hét múlva ugyanitt. Ennyi.
Mint a legutóbbi alommal, most is egyetlen fejlemény tartja és melengeti benne a lelket, amit jelenleg is a mellkasához szorítva cipel, a széltől is óvva, akár egy újszülött csecsemőt.
Két KFC twister dupla sajttal. Elvitelre.
Szórakozottan lepillat a zacskóra, ahogy befordul a mellékutcán. Nem mesze innen ismer egy megbúvó, apró parkocskát, ahová leginkább kutyát szaratni járnak a helybéliek, ám így is jóval csendesebb, mint a tömegközlekedés zajától őrjöngő főutca. A korábbi eseményeken magában dohogva ballag tovább, a levegő kesernyés szemétszagot hord felé, ő pedig leginkább csak azt várja, hogy végre leülhessen arra a magányos, rothadt festékű padra a homokozó mellett és végre megebédelhessen, elvégre...
Megtorpan. Összeráncolt homlokkal pillant le. A talpa alatt a szilánkok ismét megreccsennek, ahogy lelép róluk, a tekintete pedig továbbsiklik az apró tócsára, majd pedig a ruhakupacra.
Namármost - William-nek megvan a magához való esze. De ha az nem is, csillapíthatatlan kíváncsisága mindenképp. Egy majom felismeré, hogy nem holmi csavaros kiflire lépett, hanem vékony, elegáns falú fiolára; frissre, aminek tartalma még épp, hogy párologni kezd a betonon. Az egyedüli logikus döntést hozza tehát.
A cipője orrával óvatosan megbökdösi a ruhákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A zacskót fél kézben tartva, roppant óvatosan épp, hogy megérinti a kupacot a cipőjével. Ő maga sem tudja, mire számít illetve mitől tart, a varázsvilágban egy szilánkokra tört fiola és egy halom láthatóan frissen elhagyott ruha bármit jelenthet. Ezek közül a legszelídebb eshetőség, hogy a tulajdonosuk láthatatlanná vált, jelenleg pedig pucéran rohangál a villamosok között, alig egy sarokkal arrébb. Esetleg elfolyt, ő pedig nem a napokkal korábbi esőzés és a túlcsordult, köztéri szemetes levében, hanem benne áll. Illetve, és ez sem teljesen valószínűtlen, semmi sem történt, ő pedig egy hajléktalan hátrahagyott holmiját rugdossa.
A mozgást nem veszi észre azonnal; a tekintete ismét a szilánkokra fordul, emberi szeme pedig messze nem olyan kiélezett a rezzenésekre, mint a kígyóé.
De a hang.
A szisszenő zaj, mintha csak egy kereket eresztenének le, nyomban ösztönös és mélyről eredő hidegrázást küld végig a gerincén. A pupillája azonnali pánikkal tágul és fordul a mozgás felé, ami az árnyak közül olyan folyékonysággal emelkedik elő, akár a folyóvíz. Az utcalámpák fényében látja a pikkelyek csillogását, amit ő sosem látott szépnek, inkább iszonyúnak, olyannak, amitől kénytelen volt elfordítania a fejét.
Gyűlöli a kígyókat - a mélységes utálat és fóbiás rettegés pedig mozdulatlanná dermeszti őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Freeze.
Mintha az tarkóján kihúzták volna a dugót, a gondolatok úgy hagyják el az agyát. Már nem is érzi, ahogy hideg ujjai a papírzacskót szorítják, azt pedig végképp elfelejtette, mit csinált másodpercekkel korábban is miért áll a mellékutcában.
Ahányszor a kígyó mélyszínű nyelve előbukkan, az ő szívverése annyiszor hagy ki egyet. Majdnem érzi, ahogy a fogak az bokájába marnak, a kesernyés vérszagot; a zsibbadást. Ezek közül az utóbbi valós, feljebb és feljebb vánszorog a testén.
Flight.
A kígyó ismét megmozdul, előbb a fejét emeli meg, majd megbabonázóan hullámzó mozgásával a ruhák közé bújik. Ő ekkor fordítja el a szemét egy pillanatra csak, reflexből hátrébb lép, az üveg ismét megreccsen a talpa alatt. Az üveg. Ha nem kígyó, hanem a példa kedvéért varangy mászott volna elő a redők közül, körülbelül ezen a ponton jutna eszébe, hogy a jelek szerint esélyes, mágussal van dolga. Például olyannal, akit galád módon átváltoztattak, hisz' nem ez lenne az első eset, hogy ilyet lát. És, bár ez a lehetőség mélyen meg is születik az elméjében, a köd eléggé elborítja, hozzá, hogy ne számítson. A kígyó az kígyó.
A kígyónak pálcája van.
Fight.
Nem gondolkodik, még csak minimálisan sem mérlegel. A pálca vége az állat feje mellett kibukkan a kabátból, ő pedig ösztönös mozdulattal, de irdatlanul belerúg a kupacba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ennek mégis mi értelme volt? A világon semmi - az agya azonban képtelen volt feldolgozni a zavartságát, így az egyedüli biztos módszerhez, ostoba erőszakhoz folyamodott. A terve valószínűlg arrébbrúgni a dögöt, elhátrálni és elmenekülni innen, noha ez több sebből vérzik is.
A ruhák és a csúszómászó a tégláknak csapódnak, őt a hideg rázza, szakadozott lélegzetvétellel szerzi ismét vissza az egyensúlyát. Csak egy pillanat csupán, ennyit tétovázik, Elias azonban, úgy fest, ennyit sem.
Hogy az a...
A zacskót tartó kezét leengedi maga mellé, lélegzete kapkodó páráján túl látja, ahogy az állat sápadt, sovány alakot ölt és úgy fekszik tovább a nyirkos, koszos betonon. Fóbiás pánikja átmenet nélkül fordul mély, hullámzó ingerültségbe, maga sem tudná megmondani, miért. Hagyja, hogy a zacskó kijulljon a kezéből a cipője mellé, ő pedig ismét mozdulna, hogy ismét a földön fekvő alakba rúgjon. Szeretné érezni, ahogy a bordák hajolnak, majd megrepednek, mint egy csenevész fa törzse, látni, ahogy a vér a bőr alá fut.
A lámpák fényénél akár azt is hihetné, nő.
Az alak meglepően hirtelen áll talpra és jószerével támad rá; ő ösztönösen hátrahőköl, üres tenyereit felemelve. A pálca az ütőerének nyomódik, majdhogynem forrónak érzi azt.
   -  Whoah, nyugalom, nyugalom - élesen szól rá, majdnem ráförmedve, közben azonban újabbat lép hátra - Sajnálom, rendben van? Chill out.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A pálca erősebben a torkához szegül, ő fájdalmasan nyel egyet. Tompán hallja a Széll Kálmán téri muglik és a délutáni forgalomban araszoló autók moraját. Hosszú másodpercek telnek el, míg jószerével farkasszemet néznek, mindketten valószínűleg azon morfondírozva, mi legyen. Kezei kissé lejjebb ereszkednek, az ujjai épp, hogy megrezzennek minden lélegzetvételénél, a szívverését még mindig az agyában hallja dübörögni, de ez a félelem már más. Megfoghatóbb, ismerősebb, kiszámítható, mint egy apai verés.
Valójában többet állt a pálca ezen oldalán életében, mint a másikon; afféle szakmai ártalom, különösen, amikor először látogatott meg egy kolóniát, a legtöbben elutasítóan vagy nyílt agresszióval fordultak felé. Meglepően kevesen átkozták meg végül, és ez a tapasztalat az, ami kitisztítja a fejét. Valaki minél tovább tétovázik, annál valószínűtlenebb, hogy tényleg cselekedni fog. És lám.
A pálca eltávolodik a bőrétől, a fiú pedig mintha megtántorodna, bizonytalanul botladozik vissza a ruháihoz. Nehéz, párás sóhaj hagyja el, kezei visszaesnek az oldala mellé.
Ez csak egy ostoba gyerek.
Tekintete akaratlanul is lejjebb csúszik, arca megrándul. Pikkelyek és nyálkás vér csillognak a narancssárga fényben, némileg késve fordítja el a fejét.
   -  Lehet, hogy tudnék segíteni rajtad - a tekintetét a fiolán tartja, elengedve a füle mellett Elias fenyegetését. Legyünk reálisak: ha lenne pálcája, akkor rántotta volna elő, amikor a fiú a gatyáját rángatta magára, ha pedig a minisztériumi karperec, aminek csatja épp, hogy megcsillan a csuklóján ezt engedné, az övét is kiverhette volna az animágus kezéből, amíg az fájdalmában a bőréhez kapott. A szemében felesleges tehát a faszméregetés - Már ha elteszed azt a szart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A férfi - vagy nevezzük akárhogy, felöltözve már egyre kevésbé tűnik véznának - látványa és viselkedése elsőre nem vált ki benne különösebb rokonszenvet, pláne, hogy a vérnyomása agyvérzésközeli a kígyóval való találkozás okán. Kevés állat van, aki ösztönös pánikig képes borítani őt, ezek a hüllők azonban ilyenek. Pláne, ha csörgőkígyó lett volna; ebben az esetben biztos, hogy merő férfiasságból összeesett volna a zizegő hangra.
Még utolsó pillantást vethetne a pikkelyes lábra, mielőtt az eltűnik a farmer alatt, ha nem fordítaná el a fejét. Izgága kíváncsiság kezd vakarózni benne, olyasmit, amit talán azóta nem volt alkalma érezni, mióta kiengedték. Abból az egész perverz fajtából, amivel a gyerekek a felfújódott dögöket bökdösik gallyakkal. Vagy ahogy őt megbabonázta a félresiklott átváltozásokban elhullott vérfarkasok kicsavart teteme, miután megszabadította őket a szenvedésüktől. Majdnem perverz, öröklött izgalom.
Mély levegőt vesz, kissé benntartja, hogy csillapítsa zakatoló szívverését.
   -  Ha azt te csináltad magaddal, akkor nem sokat lehet tenni. De van pár cuccom, ami segíthet.
Épp, hogy nem érdeklik a zúzódások, bárki édesanyja megkeveri a kencét, amivel pillanatok alatt eltüntethetők - nem, az átváltozási sérülés az, ami az elméjét piszkálja és piszkálta mindig is. Próbálkozott animágussal, bár szerencséjére maradandó károsodást nem szenvedett akkor, hallott egyet s mást olyanokról, akik inkább öngyilkosságba menekültek, mint hogy úgy éljenek tovább. Az édesanyja, példának okáért.
A keze bizonytalanul nyúl ki, kissé tétovázik, mielőtt kihúzna egy szálat a dobozból.
   -  Kösz - mormogja, miközben a zsebét áttapogatva öngyújtó után kezd kutatni - És bocs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fölsandít, majd egy beleegyező biccentéssel veszi át az öngyújtót. Halk kattanások és sercegés vegyülnek a morajba, apró fény villan, az első lélegzetvételt követően már kissé megnyugodva nyújtja vissza a tárgyat neki. Sosem dohányzott, csak akkor, ha frusztrációja gátat vetett annak, hogy gondolkodjon. Olyankor hagyta, hogy az agya elmerengjen a tekergő füst látványán, végül pedig a legjobb ötletei akkor születtek, ha istenigazából, zsibbadásig betépett.
   -  Azér' - mormogja a fogai közt felpillantva a felhős ég felé - mert felrúgtalak. Nem bírom a kígyókat. De igazán integethettél volna, vagy valami.
Mintha számítana. Mintha nem tolta volna ki az orrocskájával a pálca végét, jelezvén, ember, ő pedig mintha nem ennek ellenére állította volna röppályára. Vagy, pontosan emiatt.
A tenyereit fázva összedörzsöli maga előtt, a szálat az ujjai között tartva, szeme kissé összeszűkül, mikor Elias ismét a falhoz tántorodik. Először az utca távolabbi, homályba vesző vége felé, majd arra pillant, amerről jött.
A vádpont, kuruzslás. A bíró döntése alapján bűnös.
   -  Figyelj, nem vagyok gyógyító. De van egy olyan gyanúm, hogy nem is mennél ispotályba.
Csak egy tipp, amit a tapasztalata szül. A testtartás, a kinézet, ezek a ruhák; az, ahogy a fogait összeszorítja fájdalmában és, hogy ennek ellenére itt áll egy pocsolyában ahelyett, hogy segítséget kérne. Talán illegalitásban él, talán csak kiszolgáltatott, netalán nincs pénze; végeredményben egyre megy. Óvatosan lép egyet közelebb.
   -  De ha azt átváltozás csinálta, foglalkoztam ilyenekkel. Majdnem. Majdnem ilyenekkel. Tudom enyhíteni a fájdalmat. Ilyet nem találsz a könyveidben. Saját recept. Ha érdekel. Cserébe azért, mert felrúgtalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A srác elröhögi magát és ő is kénytelen keserűen elmosolyodni a helyzet abszurdumán, miközben a füstöt a nehéz felhők felé lélegzi. A tekintete azonban rajta marad, hiszen hiába a békepipával megszentesített tűzszünet, semmi oka sincs megbízni benne. És mégis...
Igazuk lehet azoknak, akik a mágusállam büntetési rendszerét becsmérlik: a fiatalok pitiáner ballépésekért a Zengőbe kerülnek, évekkel később pedig bűnözőként távoznak onnan. Ő nem nevezné magát bűnözőnek, annak köszönhetően pedig, hogy a veszélyes raboktól távol tartották, nem lett sem agresszívebb, dörzsöltebb. A hozzáállása az efféle helyzetekhez azonban megváltozott, egészséges félelmet pedig, bár kellene, nem érez az ismeretlen, kígyóvá változó, majd rátámadó alakokkal szemben. Elvégre, eleget bizonygatták neki, ő is csak egy közülük.
   -  Áh... szintén zenész. Na, ez tetszeni fog.
Hova lett az elővigyázatosságod, William? Talán sosem volt; legalább is akkor, amikor a megszállottság alkalmat kapott, hogy átvegye az irányítást.
A szálat az ajkai közé veszi, fél kézzel kissé lecipzározza a pulóverét, felpillant Eliasra, mielőtt a belső zsebébe nyúlna. Amilyen pattogós volt eddig, nem szeretné, hogy ezen a ponton kapjon neurotikus rohamot és higgye, hogy nyomban pálcát ránt. Még csak nem is fiolát - minek tartana magánál ilyesmit? -, helyette egy gyűrött szélű, többször meghajtogatott, bántóan fehér papírral húzza elő a kezét. Újabb kotorászás, fekete, ebből a távolságból valószínűleg kivehetetlen logóval díszített toll.
   -  Szóval. Égő Keserűgyökér balzsam. Igen, tudom, tudom, óvodás dolog, na de ezt figyeld - a szál már az ujjai közt füstölög, ahogy a papírt kirázogatja a jobbjában. Fürgén lép közelebb, hogy a srác melletti falfelületre nyomja azt, a hivatalos tartalommal lefelé, majd tollas-cigarettás kezével összeszedetlenül firkálni kezd - Mi van akkor, ha nem csak a gyökerét, hanem a leveleit is beleteszed. Semmi, ugye, de ha az egészet megszárítod előtte, akkor fekete paszta lesz belőle. És most jön a lényeg - megáll, felnéz - loconcos futkár. Őszintén, megpróbáltam mindenhogy, de ha egyben teszed bele, akkor működni fog. Tessék - újabb szavakat vés a papírra, ami a félhomályban kivehetetlen macskakaparásnak tűnik a téglára nyomott, egyenetlen felületen - Vérfarkasoknál segített az átváltozásokon, ha a saját vérükkel keverték össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hangja megszállott izgatottsággal már-már megremeg, miközben beszél, írás közben néhol satíroz és a papírt is átlyukasztja egyszer, ahogy a keze igyekszik lekövetni a gondolatai ütemét. Nem érez félelmet, mi több - valójában el is felejtette az előbbi incidenst, a lassan átázó KFC zacskót nem messze tőle, illetve azt, hogy mennyire fázik. A papírt hagyja, hogy kicsússzon a kezéből, a tekintete Elias két szeme között mozog, miközben az kibetűzi, a helyzethez mérten meglepően rendezett írását.
   - Ugye? Semmi értelme az egésznek - a szálat visszabiggyeszti az ajkai közé - Mindig azt mondták, a gyökér szárítva a sebet nem gyógyítja. És mégis, tessék. Ez egy kibaszott műalkotás, ha engem kérdezel.
A zsebébe nyomja a kezeit. Ha saját gyermeke lenne, akkor is kétséges, hogy olyan lelkesedéssel mesélne róla, mint rövid és illegalitásba száműzött munkája gyümölcséről. Apró vízcseppeket érez az arcán, talán eső, talán leszálló, novemberi köd, aprót ránt a vállán.
   -  Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
Ez az egyszerű igazság: különben fogalma sincs, miért osztotta ezt meg vele, de ha kivágták volna a nyelvét érte, akkor sem bírta volna ki. Újfent azon kapja magát néha, a bájitalkereskedés kirakata előtt téblábol, nézi az üstöket, a szárított fűszereket, a bőre pedig belülről viszket amiatt, hogy nem érhet hozzájuk. Azok a könyvek, amiket elkoboztak tőle, a kísérletek, amiknek a nyomait meg kellett semmisítenie...
   -  Will. - hát egy újabb ember két névvel, múlt nélkül, a szeme nem igazán rebben az elharapott szón, de tudomásul veszi azt - Krise. És az van, hogy... - lepillant, a csuklóján felhúzza a pulóvere ujját, hogy az órájára nézzen a két karperec mellett - ha most azonnal nem indulok el, akkor le fognak fejezni. Azért kösz. De ha egyszer Bogolyfalván jársz, van még pár receptem, ahonnan ez jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Tudom, tudom, nem először vagyok itt, anyám... - húzza be az ajtót maga mögött, kizárva az utána károgó titkár hangját. Üljön le itt, ne nyúljon semmihez, tíz perc és lesz magával valaki. Két hónapja szabadult, tehát ez az ötödik alkalom, hogy az üres műanyag pohárkával a kezében ledobja magát a négyes számú miuntavételi terem - belépés csak pálca nélkül közepén álló fém asztal mellé. A minisztérium gondoskodott róla, hogy ezen alkalmak során bőven legyen lehetősége a tétlen várakozásra, a szemközti, tojáshély-színű falon függő plakát szövegét szinte kívülről ismeri már (Port? Pont, hogy nem! A leszokással kapcsolatos tájékoztatásért keresse diszkrét tanácsadóinkat).
Most sem számít gyorsabb ügyintézésre. A poharat a száját elhúzva pöcköli arrébb az asztalon, könyökén mellé támaszkodik. Vér és vizelet. Paranoiásabb pillanataiban biztosra véli, hogy a minisztérium valójában százfűlé-főzethet használja a mintákat, amiket az eltelt években-hónapokban kisajtoltak belőle. Igazán ez legyen életük legnagyobb boldogsága.
Szürkészöld szemei a tőle jobbra álló szekrény felé fordulnak, az üveg mögött a mintavétel eszközei néznek vissza rá. Tudja, hogy negatív lesz, mégis ismét elfogja az ismerős feszültség, mintha csak nemibeteg-gondozóban ülne és várná az ítéletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A léptekre csak a fejét billenti oldalra először, maga előtt összekulcsolt kezeit fixírozza, mintha ezzel eltávolíthatná a karperecet, ami mágikus nyakörvként tartja a jó úton. Ettől eltekintve azonban a Magyar Mágusállam nem vakarózik túlságosan, hogy a társadalomba való integrációjával foglalkozzon, a kétheti teszt és elbeszélgetésen kívül kidobták Bogolyfalván, innentől kezdve nem a mi problémánk vagy.
Úgy fest, ez visszatérő motívum William életében.
A léptek közelebbről visszhangoznak, ő felpillant, kifejezéstelen arccal várja, hogy a férfi az asztal mellé sétáljon. Az illem úgy diktálná, hogy felálljon; azonban elégszer taszították már vissza a székbe hasonló helyzetekben ahhoz, hogy ne mozduljon meg. Ha együttműködsz, hamarabb vége lesz, megtanulta a Zengőben. Így mindössze a kézfogást viszonozza a nyomott feszültségtől hűvös ujjakkal.
   -  Will. Krise.
A név elsiklik a figyelme mellett egyelőre, de úgy hiszi, itt még nem találkozott vele. Nocsak, egy újabb középkorú auror, aki a vérvétel után a mosdóba kíséri majd, ez a nap egyre csak jobb és jobb lesz. A tekintete nyugtalanító - és zavaróan ismerős - alapossággal időzik a a férfi vonásain, végül kelletlenül hátradől.
   - A szokásos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Rafael. Mégis mennyire együgyű, flamboyant név. Akár az a tálca, hasonló nevű bonbon, amiből addig ette magát a nagyanyja olvasójában, amíg le nem hányta az aranyozott kanapét. Rafael - épp, hogy olvasni tudott akkor, de a doboz feliratát kibetűzve azonnal a névre asszociált. Mert gyakran hallotta azt. Ha ez nem tetszik, Rafael biztos majd tárt karokkal fogad. Nem értette, mit jelentenek az apja szavai, nem is foglalkozott velük, bizonyára el is felejtette volna, ha az édességtől nem okádja el magát és ég örökre az emlékezetébe. Azóta hányingere támad, ahányszor rágondol, most is nyel egyet, végül hamarabb elfordítja a tekintetét a férfi arcáról, hogy az fölnézne.
Kérdés nélkül húzza le pulóvere cipzárját, hogy kibújjon belőle és maga mellé dobja az üres székre. Rafael.
   -  És a pálcámat mikor kapom vissza?
A szokásos kérdés - ha nem ezzel kezd, biztos ez a második, amivel a vele foglalkozó aurort traktálja. Mivel Várnai új, így hát...
Várnai.
Ha inkább Várnai akarsz lenni, akkor mondd azt, de nem tűnhetsz el csak úgy napokra, amíg itt vannak az ikrek és szükségük van rád.
A karját épp, hogy beleegyezően az asztalra fektetné, amikor visszarántja onnan, egy időre a levegőben marad. Szeme ismét visszatelepszik a férfi arcára, mintha csak egy különösen szaftos kelést látna rajta, keze szép lassan visszahull.
   -  Te ismerted az anyámékat, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A szemfoga az ajkába harap, kényelmetlenül fürkészi a vonásait tovább, a személyes terébe férkőzne anélkül, hogy különösebben megmozdulna a széken. Ez az átkozott hely - már aznap megmondta a nagyapjának, amikor a mugli repülővel megérkeztek, minél kevesebb időt töltünk itt, annál jobb. Az ország indokolatlanul bűzlik a belterjes drámától. Anya is megmondta.
Túl fiatal volt hozzá, amikor a szülei magára hagyták őt, a vitákat gyermeki felfogásának szűrőjén át hallgatta, csak annyit értve belőle, amit explicit elmagyaráztak neki. Így tehát nem mondhatni, hogy érti, ki a férfi valójában, a saját, valószínűleg több helyen hibás elképzelését családi mendemondákból és a nagyapja megbízhatatlan, részeg magyarázatából rakta össze. Tudod, mit jelent az a szó, hogy fattyú? Te, te vagy az.
Megengedően fekteti végig a karját az asztalon, a bőrét halovány, égés- és vágásnyomok cakkozzák; nem olyanok, amiket magának okoz az ember fia, inkább affélék, amit akkor szerez, ha a kezében felrobban egy fiola.
   -  Martin. Itt laktak a környéken.
Nem fogja elengedni. Az elmúlt másfél hetét a nagyapja, majd később az anyja holmijának kipakolásával töltötte, fiatalkori vackok, egykor becsben tartott kacatok kerültek elő, valójában minden, amit a Krise család túl értéktelennek talált ahhoz, hogy az elhelyezésük felelősségét rá tolják. Így ragadtak meg benne nevek, füzetek szélére karcolt üzenetek, naplóbejegyzések, amiket talán nem illett volna látnia, de leginkább pár emlék, amit azt hitt, elfelejtett már.
   -  A nagynéném itt tanított az iskolában különben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ahogy a férfi a bőréhez nyúl, az ő karja megrándul, épp, hogy észrevehető, ideges gesztus. A vatta érintésével egyszerre fordítja a tekintetét a szemközti falram valahol Rafael válla fölött, bár nem tart a tűktől, inkább nehezen viseli el a bénázást, amit néhány auror vérvétel címszóval produkál. Többször felajánlotta, hogy elintézi magának, de a javaslata eddig süket fülekre talált. Mit hisznek, a tűvel nyakon szúrja Várnait és illegalitásba menekül?
Hogy az a Krise. Nem tudja, a rokonai mit műveltek, amíg a környéken éltek, kezdve a magát mindenbe beleártó nagynénjével és a nem feltétlenül legális utakon járó nagybátyjaival. Azt azonban tudja, hogy különösen abban az átkozott faluban, a vezetékneve hallatán a legtöbben Alexandrára asszociálnak. Csak nem annak a drága jó Hannának a fia? Nem, sajnos nem.
   -  Úgy hallottam, szinte mindenki, aki ott tanít, ott is tanult.
Talán tapogatózik, talán csak megállapít, de előfordulhat, hogy abban a feszültségében beszél, ami érezhető rajta. A falról visszapillant a férfi arcára. Szemöldöke cseppet megemelkedik.
   -  Nem tudom. Majd kimegyek a temetőbe és megkérdezem neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha azt akarod, hogy valaha ismét komolyan vegyenek, akkor kezdj el úgy viselkedni, mint egy felnőtt ember.
Összeszorított szájjal viszonozza a száznegyvenedik kézfogást, mielőtt a martinis poharát ismét felemelné a fehér, arany-tintakék szalagokkal hímzett asztalkáról. A szertartásig óránként legfeljebb egy, utána kétóránként másfél, a nagybátyjától ezt az utasítást kapta egy baráti vállveregetés kíséretében, töményet pedig csak éjfél után, vagy ha Aleksandr kínál meg vele. Eddig kiválóan tartja magát az agendához, épp annyira zsibbadt, hogy ne már ne zavartassa magát, ha semmitmondó beszélgetésbe elegyednek vele hippogriffekről és borvidékekről (A szürke rothadás! Idén is elvitte majdnem az egész termést!), ellenben tökéletes pókerarcot vágjon mindehhez. A nagyanyja igazán büszke lehetne rá, ő megteszi, amit a haza követel: belesimul a tömegbe, válaszol, ha kérdezik és készségesen tetteti, hogy fogalma van róla, ki a pár, akinek az esküvőjén van. Ennél többet nem is vártak el tőle.
Csak annyit kell tenned, hogy odamész, kezet rázol velük, gratulálsz és képviseled a családot.
Az őt kísérő aurort a termen kívül hagyta, sajnos annyira nem bíznak benne egyelőre, hogy egyedül engedjék Bogolyfalva határain túl. Azonban a láthatóan újonc férfi még inkább zavarban van a feladattól, mint amennyire őt feszélyezi a jelenléte, hát készségesen foglalt helyet az előtérben. Az engedélye, amit mára kapott, úgysem hagyná, hogy a birtok határait átlépje, erről a karperec magától is tesz.
A fogpiszkálóval felszúrja és a szájába veszi az italban lebegő magányos, megszottyadt olivabogyót, érdeklődés nélkül végigpillant a termen. Az állófogadás beszélgetésének alapzajába belekeveredik néhány apró, csengő nevetés, valamiféle lágy jazz, az ezüstvillák csörömpölése a süteményes tányérokon. Biztos benne, hogy ha felemelné az örömanya szoknyáját, még annak fehérneműje is passzolna az abrosz színéhez, milyen végtelenül gelj és képmutató. Lassan rágja az olivát valahol a terem széle felé állva, gondosan ügyelve rá, hogy a megtermett, mágikusan mozgó jégszobor állandó takarásában maradjon a slepp többsége előtt. Különben közel sem érzi magát annyira kényelmetlenül, mint azt eredetileg elképzelte; nyilván ehhez az életvédelmi célzattal elfogyasztott vermut is hozzájárult, de a nagybátyjának igaza volt, semmi más teendője sincs, mint jól mutatni öltönyben, hallgatni, utána pedig hazamenni. Erre legfeljebb egy majom intelligenciájára van szükség, nem csodálja hát, hogy a húgát és öccsét alkalmatlannak találták a feladatra.
Sznob kis korcsok.
Kiüríti a poharát, visszateszi az asztalra - a tekintete fókuszába pedig akkor sétál be ő.
Honnan ismerem fel, melyik a véla és melyik nem közülük? A kérdésére Petre csak flegmán megrántotta a vállát: tudni fogod.
   - Miss Machay - határozottan viszonozza a kézfogást - Én örülök, hogy itt lehetek.
Könnyedén hazudik, ez sosem esett nehezére; a lány pedig megteszi neki azt az előzékeny szívességet, hogy elhelyezi magát a családfán, így nem kell úgy tennie, mintha tudná, kivel beszél. Az egyik Machay kígyó - a nagybátyja csak így emlegette, de nem kérdezett rá, miért.
   -  Nem illik túlragyogni a menyasszonyt - folytatja, bár ehhez nem kell hazudnia az arát elnézve, mégis szívesen szemen köpné magát. Azonban tudja, hogy mindez a protokoll része, némi vak flört, aztán mindenki mehet a dolgára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Érzi, hogy a tű a bőrébe hatol, a fájdalmat azonban érzékelhetetlenné tompítja a zsibbasztó szer. Szórakozottan fordítja le pillantásáét és figyeli, hogy a vére az üvegbe folyik, egy elismerő hümmögést hallat, Várnai nem döfköd feleslegesen, mint a legtöbben. Egy kész heroinista veszett el benne. Lehet, hogy a szemközti fal gejl figyelemfelhívó plakátja a nevető, józan és tiszta mágusokkal nem is neki szól, hanem a szürke falak közt robotoló minisztériumi kollégáknak.
Rafael válasza jóval kevésbé izgalmas, mint remélte. Kit érdekel az alma mater, azt áruld el, miért hallgattam a neved annyit és miért voltál szálka az akaratgyenge apám szemében. A sejtése természetesen megvan, még ha nem is teljesen korrekt. Ő az Ilvermornyba járt, hasonló rendszer, az itteninél is liberálisabb diákélettel, valószínűleg ugyanazokkal az élményekkel, amikkel ő is gazdagodott. Na de egy iskoláskori dráma magában messze nem elég hozzá, hogy évek távlatából is emlegessék.
   -  Hmmhmmm - a szája belsejét rágcsálja egy ideig, fejét oldalra billenti cseppet, rókáéhoz kutyáéhoz hasonlító mozdulattal - Azt hittem valami barátjuk voltál. Mármint, nekem az jött le. De akkor nem.
Kinyújtott keze ujjait megmozgatja, mindig kényelmetlenül elhűlnek ilyenkor.
   - Tizenöt... nem, tizennyolc éve halt meg mindkettő. Apát elvitte az infarktus a kádban. Anyát meg - felpillant a plafon felé. Az évek során többször kellett elmesélnie ezt, így volt alkalma kikísérletezni, mi írja le leginkább érzékletesen a történteket - széttépték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elfojt egy szórakozott nevetést. Valakinek színvonalat is kell csempésznie az eseménybe. Úgy érzi, ha egy hordónyi nyálkahal borulna szét a teremben, a szertartást pedig azokon csúszkálva töltenék, még emelné is a szertartás fényét. Érzi persze, hogy ezt mindössze a saját morózus sötétségének kivetülése érezteti vele, ha képes lenne hátralépni és tényszerűen körbenézni maga körül, a világon semmi kivetnivalót sem találhatna a fogadásban. Számára azonban zavaróan steril és tökéletes, akár a menyasszonyi fátyol. Az aranyvérűek remekül értenek hozzá, hogy egy eseményt, ami végeredményben szexről és mocskosságról kellene szólnia, azt szűzies rebegéssé bárgyúsítsák.
A lány mellélép, az ő szeme követi a jégszobrot, fél könyökével a magas, karcsó asztalra támaszkodik, ha már a keze üres maradt.
   -  Egyedül vagyok itt. Mármint... csak a családot képviselem. Nem is maradok végig.
Újabb fehér hazugság: nem maradhat, mindössze hat órányi szabadságot kapott, bár ebből az aktusból négy is bőven sok lenne. Az érintett családok képviselőinek azonban a gyűrűhúzáson és az azt követő aláírásokon kötelező a megjelenés, hogy a későbbiekben tanúsítsák, az árucsere megtörtént. A vacsora legelejét követő lagzi az ünnepléssel rá már nem tartozik.
Lepillant a mellette állóra. A szeme épp, hogy érintőleg siklik a hajáról a fedetlen vállára, addig időzik ott, amíg Adél felé nem néz; ekkor késve bár, de elfordítja azt. A martini bizsergetését a halántékán érzi. Lassítanod kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A keserű emlék olyan régi, hogy nem esik nehezére beszélnie róla, a lénye elidegeníthetetlen részévé vált, amint a kisujja. Nyolcéves volt, amikor két röpke év alatt az addigi gyermekien nyugalmas élete a feje tetejére fordult, a testvérei születése, az apja távozása a kora májusi napon, majd a rá következő cirkusz. Fiatal kora ellenére szinte cinikus beletörődéssel fogadta az anyja - először annak hitt - eltűnését, lám, íme a bizonyíték, vele semmi jó sem történhet, végül pedig úgyis egyedül marad.
   -  Tizennyolc. Szóval ha valamit kölcsönadtál nekik, azt ne nagyon várd vissza.
Hiába figyeli a férfi vonásait, semmi érdemlegeset nem lát a kiképzésben edzett, szigorúan hivatalos arcon. Már-már underwhelming, ahogy a tűt kihúzza a bőréből, ő pedig ezzel a hüvelykujját a helyére nyomja. Maga sem tudja, mire számít - lényegében bármire, ami kitölti benne az űrt, aminek néhány héttel ezelőttig tudatában sem volt.  Csak csecsemőkora első pár évét töltötte a faluban, tényleges, vizuális emlékei egyáltalán nincsenek, azonban gyakran fel-felderengenek érzések, szagok, hangok. Olyan utcák ismerősek számára, amiken tudtával először jár, arcok, akikkel nem találkozhatott. Ez a bosszantó érzés pedig minden alkalommal borzongásba rántja a gerincét, mintha egy idegen ember agyába látna bele, olyan érzésekkel és képekkel, amik sosem voltak az övék.
   - Kösz - könyökből behajlítja a karját, tapasztalatból tudja, hogy ezek a szórások nyomban gyógyulnak az érzéstelenítő szertől, így ez leginkább reflex - Pedig beszéltek rólad... néha. Már amikor beszéltek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy pár pillanatig még nézi, ahogy az üveg a vérével a dobozba kerül, a pulóveréért nyúl, hogy visszavegye azt. A vérvétel a procedúra kellemesebb és legkevésbé megalázó része, ahogy pedig a férfi feláll vele szemben, ő már tudja, mi következik. Nem leplezi szájhúzását, akár egy megfenyített középiskolás, áll fel ő is vontatott mozdulatokkal. Az oldalán fekvő csavaros tetejű pohárkát lekapja az asztalról. Ha együttműködsz, hamarabb vége lesz.
   -  Na miért, mit csinált az az akaratgyenge fasz?
Rajongott az apjáért - az anyját is szerette, de élete első éveiben Martin volt az, aki leginkább gondoskodott róla, túlféltő gondoskodással és azzal az odaadással, ami egy tizennyolc éves apától elvárható. Bármit megkaphatott, érzelmileg és anyagilag sem szenvedett hiányt, a kapcsolatuk szorosnak és törhetetlennek tűnt. Aztán megszülettek az ikrek - ezzel a változással pedig hétéves önmaga képtelen volt megbirkózni. A féltékenysége fizikai erőszakot szült, a figyelméből pedig, valahol érthető okokból Martin újszülött gyerekeinek adott többet. Az anyja kimaradozása vitákba, a viták még hosszabb távollétekbe dagadtak, gyermeki felfogása pedig annyit látott ebből mindössze, hogy az apja vár. Talán csodára, vagy arra, hogy sikerül megszelídítenie a megszelídíthetetlent, de birkatürelemmel nevelte őket tovább. Amikor pedig vette a bátorságot és gyáva mód beledöglött a betegségébe, ki mást hibáztathatott, mint a férfit.
Még mindig zsibbadó ujjaival erőlteti magára a pulóverét, húzza föl a cipzárját. Felőle aztán indulhatnak, jöhet a nap valódi fénypontja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A poharat a pulóvere zsebébe csúsztatja, legalább minimálisan orvosolva a megalázó helyzetet. Ahányszor végigsétál a mosdó felé vezető folyosón az épp aktuális kísérője társaságában, nem tudja nem magán érezni a tekinteteket, amik mintha azt fürkésznék, mit csinált. A kétheti drogteszt alapvetően nem eleme a sztenderd procedúrának, a legtöbben havonta-kéthavonta járulnak a tisztjük elé. Kivételt a hozzá hasonló, bájitalokkal való visszaélő kollégák jelentenek.
   -  Mindenki az egekig marasztalta eddig. Üdítő, hogy valaki nem.
Megrántja a vállát, kötelességtudóan indul el ő is a mosdó felé. Különben tényleg semmi értelme ilyesmiről beszélni, lehet, ha nem szorongana a teszt és általában a minisztériumi látogatás miatt, inkább hallgatna ő is. Másrészt azonban felettébb érdekes és bizarr a szülei előéletéről részleteket megtudnia. A szemében ők mindig a felnőttek voltak, érthetetlen célokkal és láthatatlan fájdalommal, semmi más, mint anya és apa, két szigorúan funkcionális ember. Csak ahogy idősödött úgy kezdett el riasztó hasonlóságokat felismerni köztük és önmaga között, felfogni, hogy ugyanolyan problémákkal küzdöttek, mint bárki más. Talán Martin is több volt, mint odaadó apa, az anyja pedig a nő, aki varázslényekről mesélt a kandalló előtt. Szürreális.
   -  Szerintem van pár cuccod még nálam. Mármint... nála. A neveddel, mindenféle kacatok. Ha kell. Ha nem, akkor kidobálhatom, mostanában szortírozom  a dobozokat, nem nyúlt hozzájuk senki vagy ezer éve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Furcsamód felhorkant léptében. Valószínűleg, ha ilyet mondanának a halott apjukról, a legtöbben megrökönyödnének, talán jelenetet is rendeznének a huzatos folyosón. Hogy merészeled, te féreg. Megkockáztatja, bizonyos szövegkörnyezetben ő is így tenne; a családját csak rágalmazhatja, illetve azok, akiknek erre engedélyt adott. Hogy Rafael miként került ebbe a vödörbe a szemében, egyáltalán abban van-e, na ebben ő sem egészen biztos. Az autoritása mindenképp segített: annyira nem ostoba, hogy visszapofázzon egy aurornak, aki bármikor a háta mögé tekerheti a karját, de ez automatikusan nem jelentené, hogy egyenesen bondolniuk kell. De valahol...
   -  Akkor tényleg nem kedveltétek egymást.
Állapítja meg oldalra pillantva. A szavak a szemében bármit jelenthetnek, gyerekes párbajt, kocsmai verekedést, vagy valami olyasmit, ami miatt ő nyomjelet visel a csuklóján. Utóbbiakat azonban elveti: Várnai auror, az aurorok pedig köztudottan a seggükbe karót dugó fajták.
A mosdó ajtaját belöki maga előtt, a férfi előtt lép be az üres helyiségbe.
   -  Nem volt sok ideje kiválogatni a holmiját, hogy őszinte legyek - indokolatlan. Tapintatlan. Nem érdekli, a saját anyjáról azt mond, amit akar - Az öcsém meg mindent nálam rakott le, ami nekik nem kellett. Haszonleső kis patkányok. De lehet a legtöbb neked többet mond, mint nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Meg a húgom, a két kis csótány. Aminek volt értéke, azt nyilván megtartották maguknak.
Idestova öt-hat évvel ezelőtt látta utoljára a testvéreit, még jóval a Zengőbe vonulása előtt. Később hallotta, hogy Nathaniel jelen volt valamelyik tárgyaláson, bár a véleménye szerint csak azért, hogy megfürdőzzön a gyönyörűségben, amit legidősebb bátyjuk nyomora kavart. Ezek azonban csak elképzelések, valójában sejtelme sem lehet a motivációjukról, érzéseikről, vagy általában arról, milyen emberekké váltak. Még oka sincs rühellni őket, de ez olyan régi beidegződés, hogy erőlködnie kellene az ellenkezőjén. Martin egy hónappal azelőtt lett beteg, hogy a két kis patkány megszületett - tehát logikus következtetés, hogy mindenről, ami a későbbiekben történt, személyesen ők tehetnek.
A mosdóba lépve kötelességtudóan a csapokhoz sétál, a zsebébe nyúl, hogy a tárcáját és időlegesen a poharat a csempézett pultra pakolja. Minden mást elvettek tőle a parancsnokság ajtajában, ám most ezektől is meg kell szabadulnia, nehogy gyanúba keveredjen. Visszafordul Várnai felé, a kezeit megadóan felemeli maga mellett, ha meg akarja motozni - amit eddig senki sem utasított vissza -, akkor most megteheti.
   -  Nyugodtan. Az egész lakásom olyan, mint egy raktár - kelletlenül fordítja a fejét oldalra - a bogolyfalvi, igen. A Holdfény utcában, de... gondolom a parancsnokság ezt úgyis tudja. Kállay jár hozzám hetente, hogy nem tartok-e kurvákat az ágyhoz kötözve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Érdekesen szusszan egyet a bölcsességre. Bár jótékonyan hamar kiemelték a Krise-clusterből, felnőve mégis jobban feszítették az anyagi kérdések, mint a nagyapját, aki majdhogynem egy erdei kabinban élte le az életét, illetve a szüleit, akik szintén nem vágytak sokkal többre. Ezért is érintette roppant érzékenyen, amikor az örökségét gyámság alá vették, és tartják lakat alatt a mai napig. Tudja, hogy neki ez jár - és nem érdekli, ki mit gondol.
Magában hálásan engedi le a kezeit. Még mindig nehezen viseli el, ha hozzáérnek, pedig a Zengőben igazán megszokhatta volna, hogy a személyes tere nem igazán az övé.
   -  A nagy, sárga ház a Holdfény utca végén. Ki van írva a kapura a nevem, délelőtt mindig otthon vagyok. - csak a poharat veszi a kezébe, azzal ballag át a visszhangos termen, hogy a vállával belökje az egyik fülke ajtaját. Az nyekeregve csukódik vissza, bár bezárnia tilos, legalább ennyi magánélete legyen.
Várnai hallhatja, hogy az övvel és cipzárral szerencsétlenkedik, ez bizonyára egyáltalán nem halálosan kellemetlen számára, rövid ideig csönd, majd csurgás.
   -  Nem, a radiátorhoz szoktam bilincselni őket inkább, az biztonságosabb - válaszol fennhangon a fülkéből. Az ügyvédje figyelmeztette annai idején, hogy inkább fogja be a száját és nyelje le a cinizmusát, ha nem szeretné, hogy egy merevebb auror véletlenül találja a földre teperni egy ilyen után. Ismét csönd, újabb matatás, a kupak teteje egy koppanással a helyére kerül.
   -  Tessék.
A pohárral a kezében lép ki ismét. Vajon mit diktál az illem, a másik szemébe kell nézni, amíg átadja neki? Sosem volt biztos benne - inkább a falat fixírozza inkább, míg megtörténik az átadás, majd tovább lép kezet mosni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Miből gondolod, hogy én jobb vagyok, mint a többi kiszámítható vénség? - emeli meg a szemöldökét kissé, szórakozott félmosollyal. Tehát erről van szó - egy újabb szakadár. Első pillantásra nem mondta volna meg a lányról, hogy nem azok közé az aranyvérű szűzlányok közé tartozik, akiket az anyjuk olyannyira óv és tartogat a házasságra. Kis tenyészmének - a hangjuk, a viselkedésük, de még az illatuk is arra mesterkélt, hogy egyszer egy tisztavérű férfi játékai legyenek. Amikor odasétált hozzá, ő azonnal bekategorizálta közéjük, elvégre a vőlegény testvére, valószínűleg a következő a listán. Különös.
   -  A házasság nem szerelem, a szerelem nem házasság. Ezt mondta a nagyanyám mindig.
Csöppet megrántja a vállát, az asztalon nyugvó kezére pillant. Megértelek, mondaná, mint egy elsuttogott, lázadó jelszót, de nem teszi; nem tudhatja, milyen játékot űz a lány. Azt mondták, képviselje a családot, viselkedjen a neve és jelenleg viselt rangja szerint, ebbe pedig nem fér bele, hogy szót adjon a valódi véleményének. Annak, hogy az egész egy rossz vicc, egy értelmetlen színjáték. Ha szeretni akarsz, szeress, ha baszni akarsz, akkor csináld azt - hímzett asztalterítő, karikagyűrű és ujjat vágó nászéjszaka nélkül. Apropó.
A lány felé pillant ismét, valamit magában dünnyögve, Adél haján megcsillan a mesterséges gyertyafény, idáig érzi az orgonaillatát. A gondolatait épp, hogy egy pillanatra hagyja elkalandozni olyan ingoványba, ahová nem illene. Nagyon, nagyon fiatal, ezt látja, de az odaszúrt megjegyzése miatt mégsem látja gyerekként. Vajon a tavaszias ruhától megszabadítva is ugyanolyan lágy és könnyed, az arca pedig akkor is természetellenesen márványszerű, ha a vörös rúzst elkenik rajta?
   - Hm? Mi? - hosszan pislog egyet. Hazudj. - Kanadában éltem, nem rég költöztem csak ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hideg víz csobog a csapba, örül, hogy hátat fordíthat a férfinek. Akárhogy, ez sosem lesz könnyebb - és nem a előtti hugyozás zavarja, hanem a helyzet alárendelt abszurduma. Kutatóként dolgozott saját - és mások - testnedveivel, látott nem izgató, hanem undort keltő meztelenséget, ez nem okoz gondot számára. Azonban a tekintet, amivel az aurorok követik a mosdóba, a kínos félmondatok, a felsőbbrendű viselkedés, emiatt bántania kell valakit.
Várnai azonban... más? Nem, egyáltalán nem ürül a találkozásnak, ha pedig tehetné, kikapná a kezéből a dobozt, ütőéren szúrná a mappához csatolt tollal, hogy úrrá legyen zavartságán. De ez még mindig jobb, mint általában. Ki hitte volna, hogy a szülei említése ennyi év távlatából is olyan keserű felhőket kavar benne, amik időlegesen elterelik a figyelmét.
   -  A titka: nem szabad fűteni rájuk. A hypothermiától csöndben maradnak.
William, az úristenért, fogd már be a szád, különben belelép valaki.
Felveszi a pénztárcáját és beletömi a farmerja zsebébe, még egyszer a tükörből felpillant a férfire, megfordulva egy bólintással nyugtázza a szavait.

A hideg, decemberi levegő az arcába mar, ő egy fintorral rántja összébb a kabátját. A karperec a bőrébe nyomódik, ahogy továbbindul a vasútállomás felé. Szellemek, szellemek mindenfelé - a legjobb lesz, ha amint teheti, lelép ebből az országból.
Elvégre, már csak öt, röpke év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

   -  Mi ez, te meg akarsz mérgezni?
A laposüveget undorodva húzza el a szájától, köhögve fordul el, csak hallja a nagybátyja szórakozott nevetését. A csupasz, mohás várfal árnyékában inkább a cigarettájába szív bele, hogy leküzdje a likőr émelyítő ízét, hagyja, hogy Petre visszavegye és a kabátja zsebébe süllyessze azt. Igazad van, kár beléd, hangzik a cinikus válasz, ő erre a vállával taszít egyet a férfin, továbbra is a maróanyagtól könnyező szemmel. A decemberi, napos délutánon, valahol a fejük felett mugli turisták csicseregnek a Halászbástyán, ő csak az ég felé fújja a füstöt és behunyja a szemét.

You got to be shitting me.
Hitetlenkedő szusszanással dől hátra a kanapén, a háttámlán hagyott kabátja a parkettára csúszik mellőle. Még egyszer átfutja a pedáns kézírással írt sorokat az elegáns papíron, a tekintete vissza-visszasiklik a névre, amit míves aranyszínnel emeltek ki a számára. A lakásban az állólámpán kívül sötétség honol, semmi sem mozdul, csak a papír zizegése töri meg a csöndet, ahogy megfordítja azt. Egy fénykép hullik az ölébe, ő csak egy pillantásra méltatja azt, hagyja, hogy a karja visszahulljon maga mellé a kanapén.

   -  Ez csak formalitás. Találkoztál már vele, Adél okos és szép lány. Csak beszélsz vele, beszélsz Magdával, ennyit kell csak tenned.
A nagybátyja oldalán szedi a hófehér, márvány lépcsőfokokat, a kezeit a kabátja zsebében tartja, minden más helyzetben élvezné a hátát melegítő napfényt. Jelenleg azonban csak az út kísérő auror pillantását érzi a tarkóján, a férfi távol marad, de épp csak annyira, hogy kéznél legyen, ha szökni próbálna.
   -  Tudod, hogy nem az a bajom - válaszol kelletlenül, megáll egy pillanatra, hogy oldalra lépjen egy szembejövő, nagykabátos turista elől - Hanem az, hogy a lány tizenhét éves.
   -  Beszélj vele egy kicsit többet. Meg fogod látni, hogy sokkal értelmesebb a koránál.
Kételkedve sandít oldalra a nagybátyjára, aki nem viszonozza a pillantását, könnyedén lépdel tovább fölfelé. A csípősen hűvös szellő hűvös gesztenye illatát hordja magával, a Mátyás Templom körüli téren muglik sétálgatnak a karácsonyi standok között. Tompa idegességet érez, nem idegtépő feszültséget, hanem azt a nyomást, amit a fogorvos várótermében érez az ember. Szívesebben lenne bárhol máshol. Bárki mással.
Az üvegajtó kinyílik előttük, a köztéri márványról elegáns padlószőnyegre lép, a gesztenye illatát mesterkélt, karácsonyi keverék otthonos szaga váltja. Petre ismerősen int a pultnál álló concierge-nek, ő a kabátja gombjait oldja ki, ahogy a férfi nyomában bejlebb sétál az előtérben. A függő csillárok alatt középen mélyzöld, kristályokkal díszített karácsonyfa mellett halad el, oldalvást fölnéz rá, ahogy visszapillant, akkor látja meg a kanapék környékén várakozó kompániát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Petre szigorú, már-már atyai pillantásra méltatja, valószínűleg érzi kikívánkozó, cinikus megjegyzését a rájuk várakozó hölgykoszorúra vonatkozóan. A három nőből kettőt ismer már, a harmadiknak azonban, közép-európai aranyvérű örökösként csak a híre jutott el hozzá. A kerítő. A fiatalok kellemetlen szájízzel gondolnak rá, az idősebbek vagy bálványozzák, vagy pedig rettegnek tőle. Távolról körüljárja az aranyvérű matriarchák meleg, családias tekintélye, ahogy szinte beleolvad az elegáns hotel miliőjébe.
Petre megelőzi őt, hogy üdvözölje a rokonát (Magda mindig ostoba tyúk volt, de nem rosszindulatú szegény), ő pár lépéssel mögötte áll meg, csak elvétve hallja a felületes zajokat. Figyelme a lányon időzik, mióta beléptek, ahogy ott áll sápadtan az anyja mellett, köszönti a nagybátyját, felé-felé pillant.
Emlékszik rá az esküvőről, hiszen hogy ne tenné, ezt a kisugárzást nem könnyen felejti el. Nem volt szüksége a fényképre, hogy felidézze a vonásait és a beszéde hangját; a nevetését és azt, amilyen szemtelenül szidta a rokonait - cinikus kislány, szívesen beszélt volna még vele, ha nem szólítja haza a büntetése. Sőt, ott és akkor sok minden mást is szívesen tett volna. A felismerés pedig csak hazafelé ötlött fel benne. Mocskos vélák.
   -  Örülök - viszonozza Magdalena meleg, de idegesnek tűnő kézfogását, diplomatikusan mosolyog is mellé. A szeme épp, hogy megrebben, amikor arról kérdezik, Adél elszórakoztatta őt - hiszen micsoda a lány, hogy ezt várják tőle?
   -  Hívott a kötelesség. Hi.  
Érzi, hogy kétkedő bizonytalansága kiül az arcára: képtelen dekriptálni a helyes gesztust ilyenkor. Talán kezet nyújtson a lánynak, mint legutóbb, férfiasan és egyenrangún, vagy valami egész mást várnak el tőle? Erre a taníttatása és Petre felkészítése az autóban Budapest felé nem tért ki.
valószínűleg ezt a pillanatnyi törést szagolja ki a grófnő is: bámulatos tehetséggel és időzítéssel lép közbe, hogy pár szóval és bizalomgerjesztő mosollyal az étterem irányába indítsa a társaságot.
Az ő arcáról az udvarias mosoly azzal egy időben hervad le, hogy a kísérők végül hátat fordítanak neki. Megenged egy sóhajt, amit azóta tartott benn, hogy a tekintetük összeért. Hagyja, hogy a léptei automatikusan vigyék magukkal.
Ha nem ellenállsz, hamarabb vége lesz.
   -  Tudtam - válaszol a lánynak halkan, de nem suttogón. Csöppet összevonja a szemöldökét - Miért, te nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az esküvőn is érezte a hangjában azt az épp a felszín alatt búvó, papírvágó élt. Akkor bájosan dorombolt neki, a dühe nem őt célozta, de William nem először látott nőt ahhoz, hogy felismerje benne a mérgeskígyót. Vajon honnan ilyen ismerős ez a pillantás, amivel farkasszemet néz, a vádlón villanó zöld szemek, a megrezzenő szájszél.
Hogy a kísérőik nem figyelnek rá, nem kell palástolnia arckifejezésének megütközött árnyékát - azonban úrrá lesz hirtelen felforgyanó indulatán annyira, hogy ne forduljon szembe vele, állítsa meg a vállánál fogva és álljon bele a vitába. Pénzt? Összeköttetéseket? Valójában semmit sem ígértek neki nyíltan, azon kívül, amit a sorok közt kiolvashatott, az azonban jobban megmozgatta a fantáziáját, mint az előző kettő.
A saját szabadságát és feddhetetlenségét kínálják neki.
   -  Csak menj bele a játékba - morogja felé fojtott hangon, kihúzza a székét, a kabátot a támlára dobva ül le a helyére a lány és Petre közé. Utóbbi nyomban az itallap után nyúl, bár sosem volt ellenére a szaloncsevej, idefelé hosszasan kifejtette már: ő olyan gyorsan szeretne eszméletlenné válni ma, amilyen gyorsan csak lehetséges.
   -  Ő még nem a menyasszonyom - vág közbe nyomban, kutyamód felkapva a fejét a szóra - Nem? Elolvastam mindent, amit küldtetek, legalább fél évem van dönteni, ha nem több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hol Magdalenára, hol a Grófnőre, végül pedig segítségkérésképp a nagybátyjára néz, aki szintén az étlapot lejjebb eresztve, feszülten pillant föl a nőkre. Ez sosem kerül nyíltan kimondásra, de mindenki pontosan tudja, hogy a kísérők sosem lelki támogatásként, hanem tanúként vannak jelen, vagy akár a párbaj során a segítők. Az aranyvérű házasság inkább üzlet, mint érzelem - oktatta a nagyanyja alig tízéves korában, a Krise kúria könyvtárszobájában, egy napos karácsonyi reggelen - Nektek, fiataloknak, nem kell aggódni, a nehezét elintézi a család. Ti csak élvezzétek a lagzit! Petre rokona, azonban jelenleg ügyvédje is egyben - és bár minkét család tagja, helyzete jelenleg arra kötelezi, hogy a Krise érdekeket képviselje. Nem mellesleg nagyobb szükség van rá, mint Magdára, aki leginkább azt hivatott biztosítani, hogy Adél mindennek megfelelően viselkedik majd.
Huszonegyedik század ide vagy oda: valami nem sokat változott.
   -  Nagy vonalakban tudom csak, miről szólnak a tárgyalások - válaszol William végül - de őt nem ismerem. És én nem fogok elvenni senkit, akiről azt sem tudom, mi a középső neve, és különben k...
   -  Nádja. Az a neve, Nádja - vág közbe Petre sürgetőn, visszalökve maga elé az itallapot - És ez nem is rossz ötlet. Magda, mit gondolsz, szokatlan, de mi lenne, ha négyszemközt hagynánk őket beszélni egy kicsit. Már, ha  Grófnő is egyetért. És nem megyünk messzire sem.