Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Feszülten figyeli a lány minden mozdulatát. Az ujjai bizonytalanul tartják a pálcát a levegőben, amit leengedni egyelőre nem mer. Ahogy azt sem hagyja, hogy az agyába férkőzzön a sötét lehetőség: akár most egy mozdulattal meg is nyomoríthatta őt.
Az elmúlt két napot a falut övező erdőben töltötte. Apró állatokkal kezdett, az egyszerű idegrendszerüket pedig szimpla utasításokkal tette próbára. Az évek gyakorlatlansága pedig azonnal és riasztó eredménnyel mutatkozott meg. Tudta, hogy több időre lenne szüksége, jóval több időre, Júlia menthetetlen makacssága azonban nem hagyott más választást.
A bögre hangos csattanással összetörik a padlón. Ő pedig reszketeg sóhajtással ereszti le a pálcát tartó kezét végül. Kihűlt ujjaiban érzi az elfojtott remegést.
   -  Júlia. Figyelj rám.
Megvárja, hogy a lány ránézzen és azt, hogy a tekintete összeakadjon a lány ködös, megbabonázott pillantásával.
   -  Hozd ide a dolgokat, amiket elvettél tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A második utasítás már szilárdabb és határozottabb, mint amilyen az első volt. Júlia láthatóan él, reszponzív, az átok mélyén pedig valószínűleg eszméleténél és tudatában van a történteknek - ez pedig számára elég, hogy javarészt megnyugodjon. Júlia kiszolgáltatott helyzetének morális hozadéka, vagy épp az, hogy a rózsafai kiskonyha sámliján ülve főbenjáró átkot szórt valakire, akit állítólagosan szeret, nos, ez olyasmi, amin majd ráér akkor rágódni, ha az iratok ismét nála lesznek. Ha egyáltalán felmerül majd benne a kétség.
A szabad akarathoz való jogot részéről ő sosem tartotta igazán elidegeníthetetlennek.
Júlia a pálcája után nyúl, felé fordul, ő pedig éri, hogy az ujjai akaratlanul elhűlnek. Dermedten néz farkasszemet a lány üres tekintetével néhány elhanyagolható pillanat erejéig... majd Júlia továbblép, ő pedig ismét kieresztheti a benn tartott lélegzetet.
A lány nyomában ő is feláll a kisszékről és cseppet lemaradva követi őt a dolgozószobáig, ahol eddig még nem igazán járt. Lemarad, megáll a küszöbön, a pálcát az oldala mellett lógatva figyeli a ténykedést. Varázsige, halk kattanás.
Az ajtófélfának dől. Nem érzékeli az elbizonytalanodást, így csak passióból pontosítja az utasítást:
   -  Vegyél ki mindent, ami az enyém és csinálj róluk egy másolatot. Az eredetit add ide, a másik nálad marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mozdul az ajtóból addig, amíg Júlia akadékoskodás nélkül végrehajtja az utasításait. A tekintete megkeményedik, ahogy a tárgyak egymás után a kopott szőnyegre kerülnek: lezárt zacskókba gyűjtött, megbarnult csontok, amik túlságosan aprók ahhoz, hogy felnőttől származzanak, összeaszott koponyák a homlokcsonton fekete filctollal megszámozva, kirojtosodott szélű mappák, füzetek. A vörös-fekete-fehér szimbólum.
Nem tudja, mit és mennyit láttak a lányok a holmijából azon az estén. Egyértelműen az ő könnyelműsége volt szerteszét hagyni őket abban a házban, ahol Adél és Júlia nyilvánvalóan képtelen uralkodni azon a kurva kíváncsiságán, de mégis mit tehetne velük? Kitörölhetné az emlékeiket, megváltoztathatná az agyukban a narratívát, ez azonban nem radírozná ki Adél vallomását és a vádiratot, ami azóta is súlyos felhőként lebeg felette. Tudja, hogy ahhoz, hogy elhárítsa ezt a problémát, már kevés. Így kénytelen megragadni a pillanatnyi tűzoltásnál.
Töprengve nézi Júlia ténykedését. A lány sosem volt ennyire... könnyen kezelhető. Szinte már bájos. Nem ellenkezik, nem vág pofákat, nem okoz fejfájást az akaratosságával. Lényegében...
Azt tehetne vele most, amit csak akar.
Még csak meg sem tudná senki.
Elpillant a lefüggönyözött ablakon túl burjánzó szőlőlugas felé. Hacsak...
   -  Menj vissza a szobába. Feküdj le. És aludj el.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hátrébb lép, hogy elengedje a visszakozás nélkül kifelé induló lányt. Nem követi, csak hallgatja a lépteit, majd a matatást: az ágy rugójának nyekergését, a tollpaplan ismerős ropogását, majd a csendet ami ezeket követi.
Valami nincs rendben. Valami nem jó. Ennek nem így kellene lennie. Mindez túlságosan...
Lepillant a nyirkos ujjai közt tartott ébenfa pálcára.
Egyszerű.
Rég használta az átkot utoljára célzottan, talán hónapokkal azelőtt, hogy börtönbe került volna. A kísérletek során kapóra jött az alanyok vak és türelmes engedelmessége, az általuk tapasztalt, megnyugtató lebegés. Az Imperius- átok alatt tartottakon nem kellett tudatmódosító szereket használniuk, amik befolyásolták volna a kutatásuk eredményét, éberek és használhatóak maradhattak olyan helyzetekben is, amiket józanul nem viseltek volna el. Azonban az más volt, mint a mostani helyzet. Ők tudták, mi történik majd velük, hagyták, hogy átvegye a testük fölötti irányítást és meg sem próbáltak ellenállni. Benne pedig nem merült fel, hogy visszaéljen az állapotukkal, hiszen miért tett volna ilyesmit?
Júlia nem tanúsított ellenállást. Ez pedig őszintén meglepi őt. Nem tudja, mire számított, de ez annyira... szokatlan így. És ez a szokatlanság kémyelmetlen érzést hagy benne.
Közelebb sétál, leguggol a szőnyegen hagyott tárgyak mellé. A pálca hegyével egymás után megérinti és akkorára zsugorítja őket, hogy elférjenek a tenyerén, majd a dolgozószoba ajtaját maga után bezárva a bejárati ajóhoz sétál. A kacatokat a fogason hagyott kabátja zsebébe szórja. Majd az ellentétes oldali zsebbe nyúl és egy nyufásdobozt húz elő.
Kizárt, hogy pálcával törölje Júlia emlékeit. Ez csak egy kösza gondolat erejéig merült fel benne, de számára nem volt kérdés, hogy gyáva lesz megtenni. Instruálni viszonylag egyszerű és megvan a tapasztalata hozzá, az Obliviate azonban olyan precizitást igényel, ami az ő pálcaforgatásából mindig hiányzott. Szíve szerint pedig nem bűvölne langyos pudingot a lány agya helyére, még ha... még ha néha őszintén megérdemelné az az elviselhetetlen kis kurva.
Az ágyhoz érve leül a lány mellé. Gondoskodó, szinte atyai érintéssel simít végig a párnán elterülő haján.
Különben bármit csinálhatsz vele és tényleg nem tudná meg senki.
Enyhén megborzong. A dobozkába nyúl. A mutatóujja ujjbegyére fénylő, a grafitnál világosabb por tapad. Óvatosan közelebb hajol, majd anélkül, hogy különösebb erőt fejtene ki a vékony bőrre, a lány halántékára keni a haja vonala mentén.
A szer könnyű, praktikus és nagyon kíméletes. Ha a lány felébred, halvány, szürreális álomként fog emlékezni a történtekre majd, ahogy egy átlagos álommal történne, olyan hamar felejti majd el a részleteit. Az egész nem lesz több, mint. nevetséges abszurdum számára, egy furcsa, délutáni lázálom, amivel nincs is értelme többet foglalkozni.  

Pár percig mellette marad a csöndben, mielőtt végül felállna és halkan elhagyná a szobát. A fogason lógó kabátja mellett oldja fel a lányra szórt átkot, mielőtt a visszaváltoztatott pálcát óvatosan a zsebbe csúsztatná. Eztán pedig csak a konyhából hallatszik a csörömpölő matatása, amivel a bögre romjait takarítja össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Zaklatottan áll az összetört bögre feltakarításának, bár jószerével pótcselekvésnek használja ezt, várva, hogy a lány ismét felébredjen. Mintha semmi sem történt volna, ezt mantrázza magában, hogy elnyomja a belső hangot, ami emlékeztetné rá, mekkora utolsó, undorító emberi hulladék ő valójában. Szerencséjére megvan a tapasztalata benne, hogy ignorálja a lelkiismeretét és különben is... ahogy a helyzete áll, nem egy Imperiuson fog múlni a sorsa a Végítélet napján úgysem.
A partfissal a kezében néz hátra a lányra, miután egy, kiömlött kávétól mocskos kupacba terelgette a bögre darabjait a padlón. Nem kell megjátszania magát, így hagyja, hogy az irritáltsága kiüljön az arcára.
   -  Használnék, ha lenne - válaszol mogorván. Nem ejti kétségbe a válasz, ismeri a szer hatását és számított ilyesmire: így inkább úgy tesz, mintha nem, vagy egyszerűen félreértené Júlia ébredező szavait - Megtennéd...? - Bök a romok felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahh... azt álmodta. Lassan bólint egyet, mintha ez valami új információ lenne, ami nem érdekelné eléggé ahhoz, hogy bármit hozzáfűzzön. Mi ez a vékonyka, nyaggató  hang? A lelkiismerete?
A tekintete a pultra vándorol, majd onnan, nem figyelve rá, mit csinál, a szobára, ahonnan a lány az előbb nyűgösen kisétált.
   -  Az ágy mellett láttam, azt hiszem - válaszol egyszerűen. Amilyen szétszórt a lány és amennyire kaotikusak a látogatásai azelőtt, hogy először ágyba kerülnének, talán nem tűnik fel neki, hogy a pálca nem egészen ott van, ahol emlékei szerint hagyta. Különben is, ő, William, a megbűvölt karkötő miatt eleve nem nyúlhat pálcához, így csakis Júlia tehette oda, ahol van.
   -  Nah - ezzel letámasztja a seprűt a konyhapult széléhez - nem akarsz inkább nézni valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Természetesen lelépett. Megint. Ámbár... ébredés után, amikor szobáról szobára járkálva ezt tudatosította magában, amellett, hogy nem lepődött meg, mélyen kénytelen volt egyetérteni a lánnyal.
Tudja, hogy messzire ment. Ismét és nem először. Tudja, hogy ahelyett, hogy tegnap lecsörtet a lépcsőn és bevágja maga mögött a bejárati ajtót, utána kellett volna mennie és még akkor, az incidens hevében beszélni vele. Egy gyors és taktikus bocsánatkérés, egy meleg ölelés, a könnyek óvatos letörlése eddig megbízhatóan csillapították a problémáikat - és most sem számít másra. Igen, megütötte és igen, a veszekedés elvitathatatlanul az ő hibája. Azonban nem hiszi, hogy Adél ne térne vissza hozzá, ahogy azt számtalanszor megtette már.
A feleségének nincsenek barátai, így tudta, hogy két helyre mehet: Lengyelországba vagy ide. Mivel azonban a lány nagynénje a szűkszavú telefonhívás nyomán közölte, hogy semmit sem tud, maradt Hévíz.
Kényelmetlen szájízzel szállt kandallóba, majd ugyanannyira feszengve ült le később a kanapéra, ahol annyi időt töltött és mégis... nem tudja nem érezni a hűvösséget a levegőben.
   -  Adélért jöttem - válaszol, miután udvariasan visszautasította a teát. - Összekaptunk tegnap valami hülyeségen... semmi komoly, különben - teszi hozzá gyorsan. -  Gondolom ide jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mélyen szusszanva hátradől a kanapén. Persze, hogy válni akar. Azonban eleget fenyegetőztek ezzel mindketten a három év alatt hozzá, hogy kihúzzák a mondat méregfogait és súlytalan töltelékmondattá korcsosítják. Most válni akar, jövő héten pedig már ismét odáig és vissza lesz érte, így működik ez Adélnál. De abban igazat kell adnia a nőnek, hogy mostanában ő volt az, aki a válást emlegette és nem Adél.
   -  Meg fog békélni. Én voltam az idióta tegnap, ő is tudja, én is tudom. De vissza kell jönnie. Ha visszajön, akkor megmondom neki és meg fogja érteni ő is, hogy neki a faluban a helye.
Mintha magának bizonygatná csak, beszéd közben lassan bólint is egyet, hogy tovább nyomatékosítsa a szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az állkapcsa megfeszül. Maga előtt összefont karjai ujjai szorosabban feszülnek össze. Rövid ideig képes állni a nő hallgatását, mielőtt passzívan meghunyászkodva a kandalló felé fordítaná a fejét és úgy maradna mozdulatlanul mindaddig, míg Magda ismét megszólal. Akkor azonban a tekintete nyomban visszatér az anyósára.
   -  Ügyv... na ezt nem. - Feláll az elegánsan mintás kanapéról. - Hol van most Adél? Beszélek vele. El fogja felejteni ezt a hülyeséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Klinikán...? - ismétli meg halkan a nő szavait értetlenül összevont szemöldökkel, amint Magda kimondja. Nem érti, mit keres Adél bármilyen klinikán? A tegnapi nézeteltérésük valójában meg sem közelítette azt, amit akár egy átlagos hétköznap csinálnak egymással, a felesége pedig messze szívósabb annál, mint hogy egy szerencsétlen és meggondolatlan ütés kárt tegyen benne.
Ha feltételezte volna, hogy megsérült, nyilván nem hagyja magára tegnap éjjel.
Részben, mert a jelek ellenére tényleg szereti őt. Részben pedig - és ez utóbbi egyelőre alig észrevehetően, de jeges vízzel kezdi el feltölteni a vénáit - tisztában van vele, hogy a szabadlábra helyezésének nem meglepő feltétele, hogy nem folyamodhat erőszakhoz. Ha most Adélnál végképp elszakadt a cérna és orvoshoz ment, ki tudja, talán azért, hogy igazolják az állítását...
Nem, nem, nem.
Adél sosem tenne ilyet.
... igaz?
A tekintete elidőzik a szőnyegen. Az arca nem igazán változik, a jelenlétének kisugárzása azonban igen. Szaporán pislogva rázza meg magát. Magda egy ismeretlen megvetésével néz vissza rá, azzal a pillantással, amit eddig nem látott tőle.
Tudja.
De ugyan már! Magdát az sem érdekelte, amikor a szeme láttára taszította be a lányát a rózsák közé, miért ez a nevetséges baleset verné ki a biztosítékot nála? Abszurd, nevetséges... ugye?
   -  Beszélek Adéllal, elsimítom az egészet, jó?
A hangja cseppet mélyebbé, egyben kimértebbé válik. Martin beszél, nem ő - Martin tudná, hogy rágja ki magát abból a gödörből, amit magának ásott.
   -  Nem történt semmi, tényleg semmi. Baleset volt, ezt ő is tudja, igen, az én hibám, de sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem fog visszamenni a börtönbe. Adél tényleg képes lenne rá, hogy bemártsa őt egy nevetséges kis összetűzés miatt, amit különben is ő provokált ki? De ha így van, miért ment orvoshoz, hogy megmutassa a - szerinte különben sem létező - sérüléseit? Ez egésznek semmi értelme... ennyitől Adél máskor legfeljebb megsértődne rá, de nem rohanna az anyjához, nem fenyegetőzne válással és nem játszaná a hattyú kibaszott halálát. Vagy félreismerte a feleségét, vagy... és ahogy értetlen engedelmességgel átveszi az iratokat a nőtől, most először megfordul a fejében, talán tényleg akaratlanul kárt tett benne. Mennyire abszurd elképzelés.
Magda magyarázatával egyszerre pillant le a kezében tartott papírra. Először a fejlécre vet egy pillantást, majd, miközben rosszalló-értetlenül oldalra billenti a fejét, siklik a tekintete lejjebb. Nehezére esik egyszerre átfutni a sorokat és az anyósa duruzsolására figyelni, így talán szerencsés, hogy a konklúzióhoz nem kell részletekbe menően böngésznie a papírt, elég az, hogy a szeme megakadjon az első sorok egyikén.
A homloka ráncba szalad. Hogy...? Először megfordítja, majd visszafordítja a papírt, a szeme fölszalad a dátumra, majd vissza a számokra.
Az a hazug ribanc.
Úgy érzi, mintha a padló megbillenne alatta. Fölkapja a tekintetét, a szája válaszra és kérdésre nyílik, Magda ajtóban meglibbenő haja azonban magára hagyja a szobában. Rövid ideig bizonytalanul néz hol a papírra, hol pedig az ajtóra, majd nem sokkal később szótlanul távozik ő is, amerről jött, a kandallón át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A könyökeit a térdére támaszkodva, a kanapén ülve  bámulja a kitöltött rumokat az asztalon.
A meghívás nem érte teljesen váratlanul. Számított rá, hogy a Machay család idővel megenyhül és ha másért nem, a gyerek láthatásáért cserébe visszaengedik a lányukat a kegyeikbe. Tudja, hogy a fia azelőtt politikai sakkbábuvá vált, hogy először levegőt vett volna, ezzel pedig jelenleg nincs is komolyabb problémája. Magda és Madlen fizeti a számláikat. Joguk van játszmázni a gyerekeikkel és unokáikkal.
Hosszú idő után nyúl a kitöltött rum után. Elméletben nem iszik, de nm hiszi, hogy Adél felvilágosította volna az anyját erről a részletről. Diplomatikus félmosollyal dől hátra a kanapén a pohárral a kezében.
   -  Igen. Már alig várjuk.
A válasza nem hazugság, csak üresen udvarias kijelentés, pont olyasmi, amit Adél elvárna tőle ebben a helyzetben. A felesége személyes sértettsége ide vagy oda, ő is mélyen tisztában lehet vele, hogy szükségük van a családjaikra és a támogatásukra legalább addig, hogy a fiuk megszületik.
   -  Neve még egyelőre nincs, de eddig minden rendben van vele. Fiú, különben - sorolja a felesleges információkat, figyelve a nő arckifejezését, hogy lássa, mi az, ami megtapad és netalán a szívéhez szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az incidens előtt - nevezzük így a történteket - nem esett nehezére kettesben maradni az anyósával. Remekül megértették egymást, Magda szinte a tenyerén hordozta, ő pedig élvezte az anyai dédelgetést. A börtönbüntetésével, később pedig Adél szökésével azonban minden megváltozott. Magda, bár kedves és udvarias vele, látja a szemében a hűvös szemrehányást. Cserébe így azonban neki sem kell a falig menni a hízelgéssel.
Elfogadó bólintással és mosollyal nyugtázza a nő pozitív válaszát. Persze, hogy odáig van azért, hogy fiú unokája lesz, pontosan úgy, mint a saját nagyanyja.
Azonban a jó híreket követően, úgy fest, ideje lerombolni valamelyest a nő illúzióit.
   -  Adél nem szeretne idejönni - válaszol a pohara fölött kimért higgadtsággal. - A történtek miatt nem érzi magát itt biztonságban. Anglia és Lengyelország közt vacillál, sőt, a nagynéném is felajánlotta a házukat arra az időre. Szóval igazán kedves, de megoldjuk. Az első hat hetet követően pedig eljöhettek meglátogatni, de addig sem ő, sem én nem akarunk vendégeket.
Ooooh - hogy milyen régen vágyott már erre. Tűzszünet ide vagy oda, senki sem sértegetheti büntetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Természetesen képtelenek voltak kibírni huszonnégy órát ajtócsapkodás nélkül. Ahogy pedig a lány közölte, hogy bulizni megy és faképnél hagyta őt, úgy döntött, nem fogja somorú faszként várni otthon. Mióta Júlia jószerével kisétált az életéből, Esther pedig... nos, szintén, megcsappant azoknak a száma, akikkel  az ejtéjét töltheti. Tehát maradt Vicky, aki meglepő módon azonnal igent mondott a kérdésére.
Sem gyerekkorukban, sem pedig később nem töltöttek időt egymás társaságában, a lány faluba költözése óta azonban összefutottak párszor. Így nem teljesen kínos Budapestig zsupszkulcsozni vele. Különben is: bassza meg Adél.
   -  Ja... nem rossz - egyez bele, majd anélkül, hogy tovább rágódna a döntésen, el is indul az ajtó felé. - Áhh... gondolom beszéltél Adéllal - húzza el a sáját, miközben kinyitja az ajtót, majd amilyen gáláns lovag, beengedi a lányt maga előtt. - Nem kell beszarni, jól fogok viselkedni. De cserébe neked kell meginnod az én részemet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pihenni. Haha. Mennyire édes, hát meg kell zabálni. A lány nyomában ő is belép a kocsmába, ami így első látásra nem különleges: a lecsupaszított plafonról indusztriális lámpák lógnak és világítják meg a művészien szedett-vedett asztalokat, a terem végében széles, hosszú pult, mögötte ízlésesen megvilágított, színes italokkal. Nincsenek sokan, de a helyet megtöltik a beszélgetők és a zene alapzaja, illetve az italok és parfümök nehéz illata.
   -  Elvonó, mondd csak ki nyugodtan. Ő egy évvel korábban pedig zárt osztályon volt ugyanott, ha érdekel.
Ha Adél megosztotta a lánnyal a leszokása teáját, ő sem rest viszonozni ezt a gesztust. A lányt megelőzve leül az egyik félreeső asztalhoz. A falat fekete-fehér, absztrakt és groteszk beállítású fényképek díszítik, az asztalon több oldalas, színes itallap. Az utóbbit húzza maga elé.
   -  Csak bízd rám magad - felel könnyedén, és ezzel magára is vállalja a feladatot, hogy válasszon a lány helyett. Szereti az ilyesmit. Ha a lányra bízná, valószínűleg valami lányos lónyálat szopogatna egész éjjel, abban pedig nincs semmi szórakoztató. A saját véleménye szerint akkor semmit sem ér az este, ha legalább az egyikük nem távozik négykézláb... mivel pedig kihúzta a gyufát a feleségénél indulás előtt, ezt a feladatot a lánynak kell átvállalnia. Ha akarja, ha nem.
   -  Na és - kezdi az itallapot böngészve - hogy van Adam...? Anton? Ant...hony?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

   -  Mert azt hallucinálta, hogy altatja a halott gyerekét - válaszol az itallap fölött, le se véve a szemét a képekről. Ha Adél kitálalt, tessék, ő is ki fog. Valójában eddig diszkréten kezelte a felesége állapotát, és a nagyanyján kívül a családban sem tudott róla más. Azonban most irritált és sértődött, az a kurva pedig szórakozni ment valahol, nélküle. Tehát megérdemli.
   - Na és azóta hozzád ér már, vagy még mindig nem?
A kérdés rokonok közt is furcsa, netalán egyenesen arcpirító lenne. Victoria azonban az első faluban tett találkozásukkor magától hozta szóba ezt a mulattató témát, így feljogosítva érzi magát rá, hogy most is rákérdezzen. A szeme közben követi amerre a lány mutat.
   -  Nekem jó - hátradől a pult felé fordulva pedig intéssel jelzi az egyik pincérnek, hogy rendelnének. Amíg pedig az odaér, ő visszadobja az itallapot az asztal közepére és összekulcsolja rajta a kezeit - Hogyhogy ráértél ma? Nem vagy még fiatal hozzá, hogy otthon ülj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szegény nő. Ezzel egyetért és ő is szívből sajnálja a feleségét. Különben nem a történtekkel szembeni érzéketlensége miatt tálalt ki az imént, még ha a semleges szavak és hanyag mozdulatok arra is utalnának, hanem pusztán a kiteregetett pletykát viszonozta így. Másrészt pedig, ő mindig jóval könnyebben beszélt a fia haláláról, mint azt a legtöbben elvárnák, a szavak azonban sosem tükrözték hűen azt, amit érez.
   -  Fenomenális ötlet - egyez bele lendületesen, majd a mutatóujját felemelve kér időt a lánytól, míg a melléjük érő pincérhez fordul. - Egy tequila sunrise neki, ezzel a hülye kis esernyővel, nekem pedig... hmmm... tudod mit? Legyen kettő. Köszi.
Nem tartozik azok közé, akiknek átallana lányos koktélokat inni, sőt. A pubban eltöltött, idestova négy éve során elsajátította, így ki is próbálta a legtöbb receptet, és megtanulta őszintén értékelni a színes-szaros, geil szarokat. Ahogy a pincér otthagyja őket, ő visszakönyököl az asztalra a lánnyal szemben.
   -  Ki mondta, hogy új életet kezdek? Ha jól értem, neked kellene inkább változtatnod valamin. Hagyd a papírmunkát, vagy vegyél rá fel másokat, élj egy kicsit, Vicky. Szedj fel valakit, semmi értelme ennyi idősen kiégni. Mikor engedted el magad legutoljára igazán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az Adéllal szembeni sértődöttsége lassacskán alábbhagy, mi több, végre kezd megfeledkezni az ajtócsapódás hangjáról, amivel a felesége kiviharzott otthonról. Victoria meglepően jó társaság ehhez. Nem túlságosan érdekfeszítő, de annyira épp, hogy elszórakoztassa ma este. A rózsaszín esernyőkre így lazén elneveti magát de nem ellenkezik - az ő férfiassága stabilabb lábakon áll ahhoz, hogy ennyitől megrökönyödjön.
   -  Ugyan már. Mutatok egy trükköt. Csodálom, hogy erre nem tanított meg anyukád - válaszol könnyedén, majd ugyanennek a mondatlan a lezárásaként felemeli a kezeit az asztalról és lehúzza a saját gyűrűjét az ujjáról. - Volt gond, nincs gond - süllyeszti el a tárgyat a zsebében.
Arra, hogy utoljára a lánybúcsúján szórakozhatott, nem tud, de érdemben nem is szeretne mit hozzátenni. Ha valaki ennyire komolyan veszi a házasságát, igazán csak magára vethet. Ő sem magának, sem pedig a feleségének nem tiltotta meg, hogy éljen, mondjuk meg is lett az eredménye.
A saját, kislányosan színes koktélját leveszi a tálcáról és a lányt követve ő is megemeli kissé.
   -  Ja, hogyne. Mert csak úgy dobálják utánam a munkalehetőségeket a faluban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Számára megszokott a mozdulat, még ha ma este nincs is célja vele. Amíg még Júliával töltötte az idejét, akkor is levette az ujjáról a gyűrűt, Isten tudja, miért. Csak helyesnek tűnt, akkor is, ha nem érezte valódi szerződésnek a saját házasságát. Azt azonban nem igazán hiszi, hogy a lány is követi majd a példáját, így tehát, amikor amaz gyűrűje is zsebbe kerül, ünnepélyesen emeli meg a poharát ismét.
   -  Szívesen. Most pedig élvezd a szabadságod, ahogy jól esik.
A koktél édeskés íze kellemes hangulatba hozza, a rózsaszín napernyő pedig a maga idióta bájával szintén. Az utóbbit lekapja a koktélja tetejéről, hogy a szárával felszúrjon egy koktélcseresznyét és azt vegye a szájába.
   -  Te most munkát ajánlottál nekem? - Kérdi némi meglepett hallgatást követően. - Bűbájos vagy, de nekem nincs diplomám és szart sem tudok a bizniszről. De Adélt lehet, hogy érdekelné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fél szemöldöke megemelkedik.
Örülnék, ha a közelemben lennél.
Lassan rágja a gumiszerű koktélcseresznyét. Az esernyőt visszaereszti az italába. A tekintete pár kényelmetlenül hosszú pillanatig a lány két szeme közt vándorol, majd lejjebb téved annak az italára. Végül csak megköszörüli a torkát.
   -  Egy tudatlannál már tényleg csak két tudatlan jobb egy üzletben. De tudod mit? Valamelyik nap vagy este átmehetek szétnézni és kitalálni, tudsz-e olyasmit, adni, amihez távolról hozzá tudok szólni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az út rövid, kellemetlen, de semmiképp sem említésre méltó. A bejelentkezésnél régi ismerősként üdvözlik már, amíg pedig a recepciós boszorkány kikeresi a felesége szobáját, ő súlytalanul elbeszélget vele, mint mindig. Minden rendben van vele, most épp alszik, olvassa fel a lány a gyógyító által hagyott jegyzetet, továbbá, hogy az édesanyja is vele van, de bármikor felmehet hozzá. Az utóbbi hír valamelyest borongósabbá teszi a hangulatát, hiszen ma semmire sem vágyott kevésbé, mint Magdával találkozni. Ám, ha minden a terve szerint marad, úgysem maradnak sokáig. Ha a lánynak tényleg semmi baja, akkor hazaviszi. Ha pedig, és ez sem lenne sokkoló fordulat, mondjuk vajúdni kezdene, akkor Angliában a helye.

Számára a gyerekszületés természetes és ritka alkalmaktól eltekintve, nem sürgető affér. Így higgadtan ballag végig a két évvel ezelőtt ismerőssé vált folyosón, hogy megkeresse a kórtermet, aminek a számát odalenn megkapta. Megfordul a fejében ugyan, hogy talán elvárnák tőle, hogy borostásan, kávéfoltos ingben, riadtan és karikás szemekkel tépje fel az ajtót, hogy aztán remegő hangon tudakolja meg, hogy minden rendben van-e Adéllal és a fiával. Ez a viselkedés azonban amellett, hogy szánni való, úgy érzi, csak tovább feszítené a lány eleve labilis idegeit.
Az ajtó üvegén behúzott, fehér függöny gondoskodik a benn fekvő nyugalmáról. Halkan nyit be, először az anyósa tarkóján akad meg a szeme, aztán a takarók és párnák tengerében fekvő lány arcán.
   -  Szia... sztok. Mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fogadja és viszonozza Magda kétszínűen kedves gesztusát. Átkozott kígyó. Szerencsére azonban egy gyors vállveregetést és pár bátorító szót követően a nő előzékenyen magukra hagyja őket, ő pedig az ajtó csukódásával egyidőben letörheti az arcáról a diplomatikus mosolyt.
   - És a nagyanyám idegesített így fel?
Csodálkozva kérdez vissza, bár… bár tagadna, ha azt mondaná, hogy Madlen nem irritálta nem egyszer hiperventillációig. Közelebb sétál az ágyhoz és annak távolabbi támlájáról leveszi a fehér, csiptetős mappát, amibe Adél adatait gyűjtötték. Belelapoz, ahogy leül a lány mellé a takaróra.
   -  Mert mi van a házzal? Milyen házzal? - Teszi hozzá szórakozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Észreveszi Adél mozgolódását a takaró alatt, de ezt jobbára annak tudja be, hogy a lány helyet szorít neki a különben tágas ágyon. Amíg belelapoz a jegyzetekbe, hogy felületesen átfussa azokat, az ölébe dobja a mappát, a kezét pedig, amin épp nem támaszkodik az ágyon, a lány térdére teszi.
A figyelmét láthatóan lefoglalja, amit olvas. A papírokból nem derül ki semmi érdekfeszítő, csak Adél időközben kezelt magas vérnyomása és az, hogy a zaklatottságától eltekintve kifogástalanul egészséges. Közben hallja a lány szavait, de addig a pár másodpercig, amíg a lap aljára nem ér, csak elraktározza őket. Aztán emeli fel a tekintetét ismét a lányra.
   -  Nem értem, miről beszélsz. - A szemöldökét ráncolva kutatja a vonásait, amik egyszerre riadtak és elutasítók. -  Minden rendben, Adél? Mi van a házzal? Hogy jön ide Nate?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valami nincs rendben.
A jegyzetet félreteszi az öléből, ezer együtt pedig elengedi a lány térdét, amin a kezét nyugtatta a takarón át. A tekintete a lány szemeiről lejjebb vándorol a megremegő ajkára, onnan a torkára, ahogy pedig Adél elrebegi a botladozó félmondatát, az ő arcáról is eltűnik az optimista, értetlen semlegesség.
 - Te beszéltél bele?
Halkan kérdez vissza, a hangjában azonban megremeg az indulat. A kezét visszaereszti kettejük közé.
 - Nate hazudik. Mindkettő hazudik. Semmi másban nem jók, csak abban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem. Adél azt mondja - nem. Megrökönyödve pislog néhányat, a keze pedig belemarkol a fehér takaróba maga mellett. Nem annyira, hogy az ujjai elfehéredjenek - de épp annyira, hogy elképzelje közben, valaki torkából préseli ki a levegőt vele.
   - Ne szórakozz velem, Adél.
Egy rezzenésnyi pillanatra a hangja egészen elhűl, úgy, mint korábban soha. Az elutasítás nyomán felfortyanó düh mellett azonban olyasmit kezd el a gerince mellén felbizseregni, amit amit évekkel ezelőtt érzett utoljára. Hideg, hullámzó pánikot.
   -  Mi ez az egész? Egyáltalán ki mondta neked, hogy beszélj vele? Azt mondtad, a nagyanyámhoz mész, mégis hogy kötöttél ki ott, majd itt? Most hazaviszlek - a mappát felkapja, majd a szavait nyomatékosítva lecsapja a lány mellé -, mert semmi bajod sincs. Majd kapsz időt, ha megnyugodtál. Na kelj fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Fogd be a szád... - suttogja maga elé, a lány azonban a heves hadarása közepette aligha hallhatja ezt. A hűvös ujjai tovább szorítják a takaró huzatát.
Nate elvette a házat. Az ez információ más helyzetben elég lenne hozzá, hogy vöröset lásson tőle, jelenleg azonban csak kellemetlen zümmögés azon a trágyadombon túl, ami alatt teljesen felkészületlenül találta magát most. Az agyában a csöndet követően végre értelmezhető, azonban egyelőre nem szavakba ejthető gondolatok formálódnak. Érzi felgyorsulni a szívverését.
A lány felől az ajtó felé kapja a fejét, majd onnan vissza a feleségére. Ekkor pedig már nyoma sincs a megrökönyödött passzivitásnak, amit a hirtelen riadalom festett az arcára.
   -  Ezt most abbahagyod, világos? Egy kurva szót nem akarok hallani erről, pláne nem itt. Nate hazudik. Esther hazudik. Te pedig felejtsd el, amit hallottál. Szerinted miért mondanak ilyeneket, pont most? Azért, hogy tönkretegyenek minket, nem is, azért hogy engem tönkretegyenek. Te pedig nekiállsz itt hisztizni, mit akarsz, hogy börtönbe vigyenek?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fogd be a szád. Fogd be a szád. Fogd be a szád.
   -  NEM VAGY KÉSZ AZ IGAZSÁGRA!
Dühtől feszítve áll fel az ágy széléről és fordul szembe lendületesen a lánnyal. A lány már hiába nem, ő ordít - a lélekjelenléte pedig addig terjed csak, hogy fizikailag eltávolítsa magát tőle. Érzi, hogy megszédül, a füle csengeni kezd, a testét pedig végigrázza az indulat.
   -  Te ne merészelj… te ne merészelj… - lejjebb halkítva a hangját, azonban az még így is megremeg - Neked fogalmad sincs semmiről. Egyikőtöknek sem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hat hét telt el. Minden nap látta a folyosón ügyelő boszorkányt letépni az asztali naptár legfelső, összefirkált lapját. Megszokta és megszerette a mozdulat egyszerű ceremóniáját. Segített keretbe foglalni az egymással taknyosan összefolyó, jellegtelen napokat. Asszisztált hozzá, hogy megőrizze a józan eszének azt az utolsó, féltve dédelgetett darabját, ami egyelőre életben tartja őt. Nem mintha meghagyták volna neki a felszabadító alternatíva luxusát.
A Zengőben alig két napot töltött, ezt azonban csak utólag, a gyógyítója tapintatos leírásából tudja. Nem emlékszik arra, amikor letartóztatták, sem a hegy gyomrába vezető útra, sem pedig arra a negyvennyolc órára, amíg véresre verte a homlokát a börtön gyengélkedőjének acélkeretes ágyán. Az első nem homályos emléke már az ELME kényelmes, megnyugtatóan gyógyszerillatú kórtermében tapadt meg az agyában napokkal aztán, hogy az intézmény fegyeneknek fenntartott szárnyába hozták. Érezni azonban mindössze három héttel ezelőtt kezdett bármit a letaglózó, nemtörődöm zsibbadtságon túl.
Az első az indulat volt - régi, kedves ismerősként üdvözölte és szinte megkönnyebbült az érzelem egyszerűségén. A dühöt kérészéletű félelem követte, az ELME gyógyítóinak óvó keze azonban kémiailag nem hagyta, hogy hosszasan dagonyázzon a pánikba forduló gondolatokban. Így a harmadikra, ami ormótlanul törte rá az ajtót, sokkal több ideje maradt, mint az eddigi élete során bármikor. A bűntudat pedig idegen volt és könyörtelen volt hozzá.

A második emelet északi szárnya csak az ablakok fehérre festett rácsaiban különbözik a többitől. A falakon festmények, az ablakpárkányokon virágok, az üvegen túl rendezett liget; a hely miliője nem érzékelteti, hogy nem csak ispotályban, de börtönben. Ekkor azonban tölgyfaasztalnál ülve lepillant a maga előtt összekulcsol kezeire, a csuklóján lazán, de kérlelhetetlenül függő bilincsre, majd végig a vékony, megbűvölt ezüstláncon, ami a padló deszkáihoz erősített fém karikához horgonyozza és ismét megrázza a felismerés. A lánc maga, úgy érzi puszta illúzió és inkább a saját és a látogatói pszichés megnyugtatására szolgál: a viszonylag kisebb, de napfénnyel melengetően megvilágított szobában ugyanis, mintha csak ragasztószalagot fektettek volna végig rajta, keresztben vörös vonal választja ketté. A megbűvölt határvonal végigfut a padlón, felkígyózik az asztalra, lefut a túloldalán, majd ismét fel a kényelmes kanapéra, hogy az asztalhoz hasonlóan kettéválassza azt.
A kilincs, úgy érzi órákkal aztán mozdul meg, mint hogy leültették. Felkapja a fejét és kirázza a szeméből a belelógó, túlnőtt hajtincseket. Az arca nem drámaian beesett, nem tűnik sápadtabbnak, nem soványodott le - azonban más. Nem a vonásaiból, hanem a szeméből hiányzik valami ami azzá tette őt, aki. A kinézetét beteggé azonban nem ez, még csak nem is a bilincs, hanem a ruházata teszi: világoskék, majdnem pizsamának tetsző nadrágja és pólója fölött szürke-barna kockás köntöst visel, a lábán fűző nélküli, puha talpú cipő. A bal csuklóján a fémen kívül a nyomkövető karkötő helyén többféle színkódolt, gumiszerű karszalag függ, ezek megzizzennek, amikor az ajtó nyílásával egyszerre a tenyereire támaszkodik, hogy reaktívan felálljon. A mozdulatát azonban a kanapé felől halk köhintés szakítja félbe: az ügyeletes ápolója tüntetően lapoz egyet a könyvében, ő pedig viszaereszkedik a székébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szeme követi a lányt. A figyelmeztetést követően már nem mozdul meg, csak az ujjait fonja össze ismét maga előtt és vesz egy hosszú, mély levegőt, ami egyelőre lecsillapítja a gyomrában kezdődő, kontrollálhatatlan remegést.
Nem emlékszik rá, csak tudja, mit tett a lánnyal Ha behunyja a szemét látja magát átvágni az úttesten, láha Adélt és Selwynt az ékszerbolt előtt, hallja a saját zavait és Lucien kérlelhetetlen sírását. Azonban csak képei és benyomásai vannak, semmi más. Mintha filmben látta volna, vagy mint egy nem érintett járókelő, sétált volna bele ideiglenesen a jelenetbe. Ez egyszerre könnyebbé és absztrakt módon nehezebbé is teszi most végignézni, ahogy Adél a mindig elegáns és mindig hibátlan ruházatában leül vele szemben.
   -  Köszönöm, igyekszik az ember.
Elmosolyodva fogadja Adél mondatát, amit a szeme nem követ igazán. A keze megrezzen, mintha egy pillanatra szeretne átnyúlni a mágikus határvonalon, majd pedig azonnal meggondolná magát.
   -  Nem gondoltam, hogy bejössz. De örülök, hogy itt vagy.