Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerényen vállat vonok, mikor tudásával élcelődik. Ezektől a komolytalan fenyegetéseitől mindig apró mosolyra húzódik a szám. Még mindig nem tudom hová tenni a barátságunkat. Túl szép és jólelkű lány ahhoz, hogy velem lógjon. Kicsit akár úgy is festhet a mai gesztusom, mintha ezekkel az apró ajándékokkal akarnám megtartani magamnak. Pedig szó sincs erről. Az már inkább megfordul a fejemben, hogy csak szánalomból olyan kedves hozzám. Szuper lenne, ha egyszer átjöhetne hozzánk az egyik szünetben. A többiek biztosan szívesen megismernék, amilyen mókás figura tud lenni. A testvéreim biztosan elájulnának, hogy micsoda határozott lány került mellém, akivel tényleg kiegészítjük egymást. Biztosan cukkolnának, hogy miért nem jövünk össze. Ugyanúgy a háztársaim támogatása is nehéz falat számomra. Én tényleg nem gondoltam volna, hogy mellém állnak, ha egy kicsit is bal lábbal kelek fel például. De úgy látszik ennyit tesz, ha egész nap össze vagyunk zárva.
- Tessék - rögvest szélesebb lesz a vigyorom, mikor Karola reakcióját nézem. Egészen elvörösödik a fejem, s alig bírom ki, hogy ne kuncogjak fel az izgalomtól. Nem akarom megsiratni szegényt, pedig közel van hozzá, ami különösen megdobogtatja a szívem. Készségesen a kezébe adom az övét, de persze hagyom, hogy a saját páromat is megcsodálhassa. Mindkettő jó minőségű fonalból készült, nem kevés óra alatt. Az elején muszáj volt megkérnem az egyik lány segítségét, aztán az ágy sarkának kötözve készítettem el a jellegzetes mintázatot. - Nincs mit. Örülök - szólalok meg halkan, szoros ölelése után. Imádom egyébként az öleléseit, mindig feltölt energiával. Már ezért megérte bajlódnom vele. Néha ilyen kis apróságok többet érnek a drága ajándékoknál.
- Természetesen! És most már nagyban pózolhatunk, ha együtt megyünk valahová - forgatom meg a csuklómat teátrálisan, miután rákerül a sajátom. Persze le kell, hogy tegyem a könyvkupacomat egy pillanatra, de segítek neki is felhelyezni az ajándékát. - Mondtam én, hogy jóvá fogom tenni. Nem is gondoltad volna, mi? - büszkélkedem az ötletemmel, hangomban nagy elégedettséggel. Itt volt az ideje egy ilyennek, hiszen kisebb-nagyobb megpróbáltatásokat is túlélt már a kapcsolatunk.
- Még tanulom, ezek csak kivételesen sikerültek jól. Tudod, hogy alapból béna vagyok az ilyenekhez - mentegetőzöm, de persze nagyon is jólesik a bókja, amit aközben hallgatok, ahogy összeméregetem a karjaink.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- És… - simítok le az ismeretlen fiú mellkasán, szemeimmel pofátlanul vizslatva végig egész testét, miközben el-elidőzök a lényegesebb részeknél. Mit ne mondjak, nem valami nagy csomaggal áldotta meg az ég, de azért egy-két menetre elmennék vele. Persze én kivel nem? Mindenki vagy meg volt már az évfolyamon, vagy én voltam az, aki széttette a lábait nekik. Szóval könnyen mondhatom, hogy tudom, kinek mekkora van. Eddig Oliver vezeti a listát. Annak a srácnak egy kész mérges kígyó bújik meg alsó régiójában. Nem viccelek, láttam már egy párszor.
- Szépfiú, úgy hallottam már kerestél máskor is – szavaim hozzám képest iszonyat undorítóan nyájasak, persze attól még kezeim működnek rendesen, s elkezdem szép lassan simogatni nála a gatyába bújtatott szörnyeteget. Valóban hallottam már egy s mást arról, hogy egy bizonyos eridonos fiú már kutakodott utánam, miután olyan lelkesen meghirdettem magam a társalgóban. Nem mondom, hogy nem kifizetődő éjjeli pillangónak lenni, de már több a zsebpénzem, mint amit a vénember valaha is adott nekem. Azt hiszi, majd húsz galleonból eltartom magam a héten? Ugyan, hagyjon már. Hol élünk, kérem szépen? A kőkorban? Én meg mugli rabszolga vagyok, mi?
- I…igen. Már kerestelek, mert... Úgy hallottam, mindenben benne vagy – kezdi válaszát dadogva, valószínűleg a hirtelen közeledésem okozta sokktól. Na, mindek kerteljek itt? Nem kapcsolatot, csak reszelni akarok. Ahhoz meg nem kellenek a szép szavak. Ahogy ő is mondta, mindenben benne vagyok, de tényleg mindenben. Nekem nem érdekes, hogy milyen pózban, vagy kivel… És ezt be is fogom bizonyítani magamnak, hisz valamiért mostanság nem megy úgy a ribanckodás, mint azelőtt. Hogy mi váltotta ki belőlem ezt? Hmmm, ez egy nagyon jó kérdés. Mármint… azt hiszem, tudom, ki, csak azt nem értem, hogy miét. Egy nyomorék kis könyvmolyról beszélünk, aki igaz nagyon helyes, deee… akkor sem kellene miatta rosszul éreznem magam. Nem. Én nem követek el hibát. Sosem követek el hibát.
Megrázom a fejem. Már megint butaságokon jár az agyam, holott itt van előttem egy olyan Adonisz, hogy hű, meg ha. Én meg teljesen máson kattogok. Na szép.
Lábamat beteszem combjai közé, majd reflexből lesmárolom. Inkább csináljam ezt, mint agyaljak. Utóbbiban elég béna voltam mindig is, míg előbbiben már sokkalta gyakorlottabb vagyok, hisz a szóbeszédek igazak.
Vadul csókolom a srácot, hátamat nekinyomja a folyosó hideg kövének. A hirtelen jött hőmérsékletváltozástól felszisszenek, de hamar elengedem magam, s mikor fenekembe markol, nos, akkor enyhén, de sikerül gondolataimat elterelni egy teljesen más irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A visszakérdezésre megrázza fejét. Nem akar most arról beszélni, miért gondol és mit, különben is egyre kótyagosabb a feje. Az összefüggések már nem olyan egyértelműek és egyre inkább elbizonytalanodik, ami eddigi összeesküvés elméletét illeti. Talán tévedett, ha pedig így van, akkor elvesztette azt, akit eddig a legjobban szeretett, mert Emily bizonyára már nem akarna vele lenni. Az továbbra is rejtély, miből vonja le ezeket a csodás következtetéseket, de kalapáccsal se lehetne kiverni őket a fejéből.
- Emily, én nem utállak. Sohasem utáltalak, nem is lennék rá képes. Ha így lenne, nem kívánnék neked jót, nem gondolod? - ebből leszűrhető, hogy igenis azt akarja, hogy a nő maradjon vele, még azzal a tudattal is, hogy már mással fogja együtt látni. Mert Nico már nem teheti boldoggá, ezt az esélyét eljátszotta, mikor nem szólt neki Ophelia-ról, majd amikor később kiakadt Bánkin, akivel nem is történt köztük semmi. És akkor azt még nem is tudja, hogy a férfi amúgy le is feküdt a szőkével, igaz, az jóval azelőtt volt, hogy Fisher-rel összejött volna. Mégis inkább neki kéne szarul éreznie magát és nem a másiknak. - Szerintem azt kell csinálnod, amit szeretnél. Ha ez azt jelenti, hogy árvákkal fogsz foglalkozni, akkor azt jelenti. Ha előkészítősökkel, akkor azt. Neked is csak egy életed van - megvonja vállát, elvégre ő is érzi, hogy roppant szentimentálisra sikeredett ez a kis beszéde. Nem mintha baromságot mondott volna, mert tény és való, hogy nem lesz több esélyük megragadni a lehetőségeiket.
Szerencsére, mielőtt túlságosan elkomolyodnának, felmerül az aranyhal téma, Emily pedig hangosan kezd nevetni a férfi alakításán. Nem mondom, hogy nem direkt csinálta, hisz így sikerült elterelnie a beszélgetést más irányba, arról nem beszélve, hogy hallhatta ezt a csilingelő hangot. - Remélem is, mert többet nem csinálom - mosolyogva kémleli a nő vonásait, majd elkapja tekintetét és meghúzza az üveget. Ebben a pillanatban még nem sejti, hová fognak kifutni a dolgok, mert igazán belegondolni sem akar, csak ártatlanul lendül bele a játékba.
Éjfélt üt az óra, az első tűzijátékot fellövik, ő pedig összevont szemöldökkel vizsgálgatja üvegének nem létező tartalmát, hogy aztán konstatálja, Emily-ében még maradt. Ez hogy történhetett? Észre sem vette, hogy ennyit iszik, mikor fogyhatott el az utolsó kortya is? Lényegében már mindegy. A nő vesztett, ő pedig nyert, legalábbis elméletben, hisz Nico önuralma már akkor odalett részben, mikor combjuk egymáshoz simult. Azért van ez a nagy felhajtás itt és most, hogy megcsókoljon valakit, amint átlépnek az új esztendőbe és van olyan szerencsés, hogy ez a valaki éppen Fisher. Egy kívánsága is lehet. Nem csoda hát, hogy némi habozás után odahajolva tapasztja be a telt ajkakat, szinte érzi, mennyire édes. Találkozásuk pezsgő ízű, nagyon forró és nagyon türelmetlen. Az üveg a földön koppan, karjai körbeölelik a vékony alakot, hogy a hajlandóság kimutatásának pillanatában közel, egészen az ölébe húzza a nőt. Nem hagy neki nyugtot, talán egy apró lélegzetvételt engedélyez kettejüknek: olyan ez a perc, mint mikor a sivatagban szomjazó ember oázisra lel. Ahogy elszakadnak és Emily suttog valamit, pont nem hallja, mert egy durranó petárda teljesen betölti hallójáratait, de mivel végeredményben a csókot folytatják, nem firtatja tovább. Balja a hátra, majd a lapockára csúszik, ahogy a hosszú hajkorona arcába és vállára hull, míg jobbja beletúr a fürtökbe. Selymes és puha, ahogy mindig.
- Kívánlak - szemeiben tüzes vágy ég, időtlen idők óta csak álmában övé a nő és még ha holnap mindketten meg is bánják, ha Emily egy életen át gyűlölni fogja ezért, most az övé lesz. Kezei gyorsan mozognak, először a fenéken simítanak végig, hogy végül a térdhajlatokba kerülve felemeljék Fishert egy időben azzal, ahogy Nico is talpra áll. Még nem teljesen részeg, így elszakítja egymástól ajkaikat, nem enged a kísértésnek, csak minden koncentrációját összeszedi, hogy eltűnjenek a Fénylő Lelkek Udvaráról és saját nappalijában találják magukat. A folytatáshoz nincs szükségük közönségre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Akkor cool! - válaszolom a srácnak, ahogy azt mondja, nem várt régóta. Így azért annyira nem gáz, hogyha késtem is pár percet. Pedig amúgy nem szokásom, de hát ez most ilyen.
Kicsit meglep, ahogy magához húz, de egy csöppnyi fázis késés után én is hátba veregetem őt. Bár nekem a szimpla kézfogás is elég lett volna, na de mindegy. Lehet nála ez a normális. Majd megszokom, vagy legközelebb megmondom, hogy nekem ez nem lételem, egyelőre viszont semleges arccal viselem.
- Megmondhattad volna, hogy vársz valakit és majd ha megérkezik akkor rendelsz - mondom neki nyugodtan, én biztos ezt tettem volna a helyében. Még a vállam is megvonom, mert amúgy meg tök mindegy, de nem hiszem, hogy ezen kell aggódni, hogy valaki jön és a rendelésem venné fel, amikor még nem vagyok kész rendelni. Segáz. Most bemegyünk és eszünk valami jót. Én már amúgy is éhes vagyok.
- Te mész, te vártál régebb óta - felelem ellentmondást nem tűrően és ha végre bemegy, akkor utána indulok én is. - Hova ülünk? - kérdezem már odabent, lehúzva a kabátom cipzárját. - Én arra az ablak melletti asztalra szavazok - biccentek a fejemmel egy üres asztal felé, az egyik ablak mellett. Persze ha ő mást szeretne az is oké. Mondjuk én szeretem a nyílt tereket, meg a kilátást. Na meg így kicsit olyan is lenne, mintha kint ücsörögnénk.
- Amúgy, te milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, meg útban a választott asztalunk felé, s amíg hallgatom a választ, le is dobom a kabátom a szék háttámlájára és le is ülök, remélve, hogy ő is ezt teszi. A kérdés pedig azért érdekes amúgy, mert ugye, kétféle ember van: az aki ananászt is kér a pizzárjára és az, aki szerint az ananász a pizza megszentségtelenítése. Én az előbbi vagyok. Remélem ő is, bár nyilván nem egy pizzán fogunk osztozni ketten, nem lenne jó, ha emiatt mondjuk nem lenne étvágya, vagy hasonló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még az alkohol ködös mámorára sem foghatom azt, hogy ennyire jókedvem van és ennyire fesztelen vagyok. Egy pohár whiskynél azért több kell, hogy megérezzem azt a bizonyos ködöt, és mivel tényleg csak az első pohár feléig jutottam el, mivel Myra megitta a maradékot, így aligha beszélhetnénk mámorról. El sem akartam jönni. De még mennyire hogy nem, mert ezek az emberek számomra teljesen jelentéktelenek, pedig auror létemre kellene, hogy számítsanak, legalább egy fikarcnyit is, nem? Mégsem számítanak, mert nem miattuk jöttem el, hanem a nő miatt, aki pillanatok alatt kerül velem szembe. Karjai nyakam köré fonódnak, lábai derekamat ölelik. Ennél közelebb aligha kerülhetnénk egymáshoz, de amíg a játék, csak játék marad, nekem nincs ellenemre. Követem Myra pillantását, ahogy a kint állók felé pillant, és a tekintet, amit nekik küldd, már majdnem zavarba hoz - majdnem -, azonban ehelyett, halkan felnevetek, miközben megcsóválom a fejem. Mint éhes vadak az utolsó falat húsért, úgy pillantgatnak rám. És még hogy a férfiak mérik végig mindig szemtelenül a nőket. Aha, akkor ide lehet kuksolni, és máris változik a véleménye mindenkinek.
- Kisajátítasz? - rekedtes hangom úgy szeli ketté azt a milliméternyi távolságot, ami arcunk között van, szinte hallom, ahogy törik. Bár ember legyen a talpán, aki érti ezt. Az egyik pillanatban még nem ő volt, akit meg akartam dugni, most meg úgy bújik hozzám, mint egy kiscica, aki egy kis figyelemre és simogatásra vágyik. Rakd össze.
Fejemet az említett asztal felé fordítom, ahogy Myra is. Bár szemöldököm megráng, de végül lemondóan sóhajtok egyet. - Váljék egészségére - vonom meg vállaimat már amennyire a helyzet engedi. - Nehogy behajtsam rajta a buli végén - gonoszkás mosoly kerül ajkaimra a mondat elhangzása után. Bátorságról tett tanúbizonyságot a gyerek. Vagy merészségről? Nem ugyanaz a kettő, egy hajszálvékony határ választja el őket egymástól, nekem pedig van időm eldönteni, hogy a srác melyik is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Na igen, ki tudja, mit mondana rá Dominik, bár őt ismerve ennél azért óvatosabb és körültekintőbb, a forrófejűség bizonyos szempontból inkább Ruben reszortja, ami – végül is -, nem meglepő. A csoportdinamika ugyanakkor arról már nem gondoskodik, hogy Dominik csillapítsa le Ruben.. igényeit? Késztetéseit? Sebaj, Yezebel viszont jó programnak tartja, mindenki jól jár.
- Látod, ezért van értelme ennyit nézelődni itt, legalább közülünk nekem legyen valamennyi valid helyismeretem. – Mert az, hogy papíron elolvassák, utánanéznek az úgynevezett interneten, számára nem tudás. Yezebel ennél érthető módon régimódibb, a saját tapasztalatot többre becsüli, mint a közvetett tudásszerzést. Felvonja a szemöldökét Ruben következő szavaira és már-már arrogáns lustasággal mosolyodik el.
- Ugyan már, nem mondhatod, hogy olyan rossz ezüst tálcán feküdni. Ínyenc vagyok. – A lakás fényei megcsillannak az egyik szarvára aggatott ékszeren, ahogy kényelmesen hátrébb hajol, bár kezei Ruben vállán, illetve tarkóján maradak, csak törzsével távolodik el kissé.
- Türelmetlen vagy, ki kéne használnod, míg van időd másra is, lazítani, új dolgokat tanulni, azt hiszed mindig csak arra lesz szükség, amit most tudsz? – Szinte már együttérzően mosolyodik el, habár ezúttal nincs lenézés a gesztusban. Yezebel ismeri Őt, most úgy tűnik, mint aki csendben van, mint aki kiegyezett azzal, ahogy berendezkednek, de majd előbb-utóbb előkerülnek az érdeklődésbe bújtatott utasítások, az igények, az elvárások. Az ifrit már csak tudja, régóta ismeri.
Szerencsére Ruben érdeklődését viszonylag egyszerű irányítani ilyen helyzetben, elég néhány opció, hogy kibillenjen abból a törékeny agóniából, amibe a semmittevés taszította. Ha valamit, hát ezt nem tudja megérteni. Yezebel imád semmittenni. Pontosan tudja, hogy addig is csak telik az idő, percekkel, órákkal, napokkal, hetekkel és hónapokkal előrébb kerül az időpontja annak, hogy megkapja a jussát. Ha valaki, hát ő rendkívül türelmes lény, szükség is van rá. Az emberek sok türelmet igényelnek.
Ruben új pozíciója tökéletes arra, hogy ezúttal ismét közel férkőzzön hozzá fizikailag, míg a másik nem csökkenti a távolságot, addig Yezebel mindenféle hezitálás nélkül teszi meg. Érezni az ifrit enyhe szantálillatát, és egészen közelről látni a karmazsínvörösben húzódó fekete pupillát. A kérdésre összehúzza a szemeit, milyen csábító ajánlat – na nem mintha nem ő kezdeményezte volna.
- Noss.. – Egészen közel hajol, már-már összeérnek az ajkaik, ám az elnyújtott s vége úgy olvad szét a levegőben, ahogy lassan Yezebel ifrit alakja is lassan ismét formát vált, Ruben érintése alól szétfoszlik a szilárd felület, bőrén viszont még érezni, ahogy valami levegőben kavargó, az egyszerű füstnél kissé súlyosabb anyag először körülöleli, majd elkúszik mellette, mintegy megkerülve őt, végül nem messze tőle ismét formát ölt, magassarkú fekete lakkcsizma koppan a lakás padlóján, felső szegénye és a combjáig érő haute couture szoknya közt  finom anyagú neccharisnya mintája villan. A váll nélküli top fölötti bolerót merészen élénk lila boa anyag szegélyezi. A természetellenes árnyalatú vöröses hajkorona szoros lófarokba fogva omlik le a válla mentén egyik oldalt, feje tetején jellegzetes kerek keretes, színes lencséjű napszemüveg pihen. Kaszinóba pont ideális lesz.
- .. látom érdekel a kaszinó, így nézzünk el oda, egy kis kikapcsolódás nem bűn – fordul hátra immár női alakjában Ruben felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem veheted észre.
Kuncogva közlöm, hogy igazándiból kár néznie a dolgot, nyilván elég jól el tudok rejtőzködni, hiszen ez a képesség jól megvan a magamfajtánál, meg aztán az ember sosem tudhatja, hogy mikor van szüksége egy álcára, ha éppen nem akar annyira feltűnő lenni, mégis igyekszik élhető életet élni. Mondjuk én egyelőre nagyon messze vagyok attól, amit az emberek élhető életnek neveznek.
- Kedves ember, de van az a hangsúly, amiben a hideg is kiráz, ha azt mondja: Angyalom.
Csak idézek a mestertől, mert bár Kazinak még nem adtam alkalmat arra, hogy vérfagyasztóan mondja ki a nevemet, és egyelőre nem is szeretnék eljutni oda, ő azt mondta, képes ilyesmire, én pedig hiszek neki. Egy pillanatig sem kérdőjelezem meg, hogy a jólelkű szemében tényleg képes haragos láng is gyúlni. Viszont van valami ösztönös ragaszkodásom és megfelelési kényszerem felé, ezért is van, hogy próbálok mindig hajnalban visszalopózni a kastélyba, amikor már amúgy is vannak fent járó diákok. Nem akarok én rosszat meg haragot, csak a természetem olyan, hogy általában együtt jár velem a rossz és a harag.
- Na és hány pont kell, hogy enyém legyen a plüssmaci?
Nyilván mindenki arra hajt, a céllövölde legnagyobb értéke, az óriás plüssmackó, ami nem is olyan óriás, mert különben lehúzná a hurkapálcikákat. De azért a lányok csípik, ha a fiú megszerzi nekik, vagy legalább lő egy koronát. Nézem én is Esztit, majd vigyorogva fordulok a srác felé, és kicsit érdeklődve hajolok közelebb.
- Vetélytársa vagy játszótársa?
Kékjeimben látható érdeklődés csillan a válasza iránt, hiszen egy fiút eléggé zavarba lehet hozni azzal, ha feltételezel egy olyan opciót, hogy nem csak egy lányt kaphat meg az éjszakára, hanem többet is. Noha nem nagyon szeretnék belebonyolódni egy édeshármasba, főleg, mivel hajnali kettőig, mire a lány felszabadul már kockásra ülöm a popóm, és minden hancurtól elmegy a kedvem. Nem mondom, ha addig mi mókázunk, és ő zárás után dobja fel a bulit, az úgy teljesen rendben van.
- Szülők. Kényes téma. De ha bosszantod őket, akkor a következő kört az egészségedre isszuk.
Mert, hogy én sem álok túl jól a szüleimmel, a család kicsit komplexebb és bonyolultabb lett, mint eddig bármikor, ennek pedig meg is van a következménye, mégpedig az, hogy én itt dekkolok, és úgy figyeltetnek, mintha szökött fegyenc lennék.
- Menjünk. Ezer éve nem láttam nem büdös, de tévés szobát.
Csapom össze a tenyereimet, és ha Farkaska elindul, akkor engedelmesen követem ebbe a bűvös szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mi nem ünneplünk Valentin napot. Nem azért, mert ünnep tagadók lennénk, vagy mert izélnánk azon, hogy de hát ez olyan amerikai és fújuj, hiszen Halloweenkor is pörgünk, mint állat, csak nálunk ez egy születésnap. Médi nagy napja. Médi pedig ma tizenöt lett, én meg csak nézek ki a fejemből, hogy mégis, ez hogyan történhetett. Mikor nőtt meg ennyire? Randiképes korba lépett, és aggódom, hogy az első fiúk annyira összetörik majd a szívét, hogy a soron következőket ő küldi majd a padlóra.
- Borzalmsak.
Felelem vigyorogva, és követve őt, szintén eldugom aaz értékes fiolákat, hogy aztán nézelődni kezdjek, természetesen azért oda-odapillantok Edit felé is, hogy senki se akarjon vele kekeckedni, de úgy nézem, hogy ő rendben lesz.
- Idén nagy fába akarom vágni a fejszém, egy eridonost akarok.
Learatnám a babérokat vele, ha összejönne. Egy eridonosnak már csak a jelleme is olyan, hogy azzal képtelenség ellenség nélkül leélni egy életet, vagyis biztos vagyok benne, hogy van olyan, kire mindenképpen furcsán hatna a szer, már csak azt kell kitalálnom, hogy melyikőjük lehet olyan, akin még derülni is jót lehet.
- Cukormérgezés? Bájos halál.
Nem mintha nagyon szeretnék meghalni, de inkább lefoglalom a tekintetem és az elmémet azzal, hogy a tömény csokira és a cukorszívekre gondolok, meg arra, hogy azért valamivel életem értelmét is meg kellene szivatnom, de nem tudom, hogy ma mivel lehet az embereket felbosszantani. Mindenki olyan nyálas.
- Kérdésedre a válasz. Az, amit a Navine asztalánál csinálnak arra jó, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, hogy stoppolva van a pasi vagy a csaj, ahogy őket elnézem, inkább a csaj az, akiről szeretné a fiú, ha tudnák, hogy foglalt. A másik meg az, hogy feltétlenül meg kell mutatni, hogy van valaki az életedben.
Én tök jófej módon viselem a karikagyűrűm, manapság még a többi kiegészítőm is ehhez választom össze. Nem is tudom, hogy mi lesz a következő, elkezdek stylisthoz járni. Az alkaromon, és a majmokon végigsimítva nézek körbe, de még mindig nem látom a tökéletes alanyt.
- Amúgy meg nem is tudom. Érzéki, bizalmas dolog a nyelves csók. Nem kell túltolni, és akkor rendben van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt mindig is tudtam, hogy Beni is olyan jó barátjának tart engem, amilyennek én őt, arra viszont még az álmomban sem gondoltam volna, hogy ő majd órákon át azon szorgoskodik, hogy egy ilyen csodálatos ajándékkal lepjen meg. Nem tudtam palástolni az érzéseimet, hogy mennyire meghatott ez a cselekedete, örömömben mosolyogtam is, de azért a tekintetem is bepárásodott néhány kósza könnycsepptől. Ezt nevezik igazi barátságnak, s azt hiszem örökké hálás leszek Bagolykőnek, hogy így összehozott Benivel.
- Igen, passzolunk egymáshoz, ebből majd mindenki tudni fogja, hogy barátok vagyunk - mosolyogva tartottam közel csuklómat az övéhez, immár rajta a karkötővel, hogy így is megcsodálhassam. Tökéletes összhang volt a két karkötő közt, s még mindig nem akartam elhinni, hogy Beni idejét és energiáját szánta erre.
- Ezt nem gondoltam volna, hogy te képes vagy ilyen kis kézműves tevékenységre-nevettem fel, majd rápillantottam. - Tényleg köszönöm, nagyon örülök neki Beni - még soha nem adtam neki puszit, korábban csak az ölelésekben részesítettem, de úgy érzem, hogy erre most rászolgált, így egy nagy cuppanóst nyomtam jobb arcfelére.
-  Jaj dehogy vagy béna, csak idő kell rá, és nagyon is jó lett. Árulhatnád is, tuti hogy ilyet akarna venni minden csaj - nevettem el magam, s még mindig a karkötőt nézegettem, amit újra a karja mellé illesztettem.
- Én is szeretnék neked adni valamit, de én aztán tényleg nem vagyok ilyen ügyes, nem tudok ilyeneket készíteni - egy pillanatra lebiggyedt az ajkam, hisz fogalmam sem volt arról, hogy én ezt mivel viszonozhatnám a fiúnak.
- De majd...majd na majd egyszer megleplek valamivel - kacsintottam rá, majd felültem az egyik padra és a könyveit fürkésztem.
- Ó a bájitaltan...félek attól a vizsgától, mindjárt a nyakunkon van. Majd gyakorolhatnánk rá közösen, ha gondolod - a fiúra pillantottam, közben azon gondolkodtam, hogy feltegyem-e azt a kérdést, amit már egy ideje meg akartam tőle kérdezni.
- Tudom, hogy mostanában nem túl sok időt töltöttünk együtt Beni, de hidd el, hogy sokat számítasz nekem, és örülnék, ha többször találkoznánk. És nekem bármit elmondhatsz. Mond, minden rendben van veled? Úgy értem a családi dolgaidat leszámítva...- az ajkamba haraptam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele, végül mégis csak rászántam magam. - Olvastam a pletykarovatot...és tudod, hogy nem hiszek a pletykáknak, de néha van alapjuk és ...ugye ez a Delacroix nem szállt rád? - kérdeztem némi aggodalommal, mert hírből már hallottam arról a srácról, és nagyon rossz véleménnyel voltam róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igeeen, ebben lehet valami - vonom meg a vállamat végül nevetve. Tény, hogy Barnabás szavaiban lehet némi igazság, hiszen Karola is pontosan úgy és azt csinálja, amit én tennék. Vagy tettem gyerekként, nem tudom, nem emlékszem rá. Az biztos, hogy hasonlít rám a kislány, Barnabás ezzel tisztában van, szóval nagyon dicséretreméltó, hogy nem áll neki velünk vitatkozni. Talán egy jelentőségteljes összenézés történne akkor a kislánnyal és nevetgélve elmennénk enni együtt. És nem azért, mert Barnabás itt nem fontos, mer nagyon is az - nekem főleg -, de sajnos kettő az egy ellen arány van. Fő a demokratikusság.
- Ti vagytok az elsők, akiket elhoztam ide - vonom meg vállaimat, egy már visszafogottabb mosoly mellett, majd Barnabást el is engedem. Ő is ellép mellőlem, így legalább valóban van egy olyan távolság kettőnk között, ami talán barátinak mondható, és nem kényszerít arra, hogy folyamatosan mélyebb levegőt vegyek amiatt, hogy érezzem a férfi illatát. Igen, olyanok vagyunk, mint két tizenhat éves tini, akik kerülgetik egymást év eleje óta, de még mindig nem jutottak semerre. Mindegy. Végig fecsegjük az étkezdéig az utat a kislánnyal, aki végül mellettem foglal helyet, Barnabás velem szemben. Egy szemtelen mosolyt a férfira, mert ha bánja, akkor még szerencse, hogy maradtak mégis. Bár Barnabás rám szólt, hogy talán kicsit túltolom a dolgot, a mosolyom mégis levakarhatatlan, miközben kékjeimet az övéibe fúrom, amikor megdicséri a rezervátumot. Bólintok egy aprót, mert közben Karola folyamatosan magyaráz, én pedig lehet kicsit elvesztettem a fonalat, azonban szerencsére elég, ha csak bólogatok, miközben néha oldalra sandítva fürkészem a férfi arcát, tekintetemet végül nem fordítom el róla, hanem egész testemmel felé fordulok már.
- Nem tudom - a válasz teljesen őszinte, de nyilvánvaló, hogy nem elég, így mélyet sóhajtok. - De elképzelésem van róla. Volt egy könyvem, amikor tizenhárom voltam, anyám akkor már rákos volt, apám akkortájt kezdett inni. Amikor lerészegedett mindig gusztustalan módon beszélt velem, mert anyám akkor már nem volt otthon, ő meg részeg volt folyamatosan - értetlen ráncolom a szemöldökömet, amíg eszembe jut, hogy honnan indultunk. - Szóval a könyv mentett meg mindig attól, hogy kétségbeessek, amikor apám ilyen volt. És mit ad Merlin... sárkányokról szólt. Én ehhez kötöm a mániámat - mosolyodom el őszintén a végére, ahogy Barnabás tekintetébe fúrom sajátjaimat, ám most nem engedem el őket. Szeretném, ha látná, hogy őszintén beszélek, ezek tények, és nem érzek szomorúságot miattuk, most már, ennyi idő elteltével meg főleg nem. A beszélgetés többi része kellemesen telik, ez volt talán az egyedüli kellemetlen téma evés közben, de szerencsére ezen is hamar túllendültünk, végül Barnabás és Karola elmentek.
Pár percig álltam még a hopponálási pontnál, mintha csak azt vártam volna, hogy visszajönnek, pedig tudtam, hogy nem. És mindezek után természetesen nem pihenni maradtam a rezervátumban, hanem vért izzadni a kezem alatt dolgozókkal. Pihentető volt? Aligha. Lefoglalta az agyam? De még mennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- A léleksimogatás?
Lepillantok a fordítómra, megforgatom kicsit, kellemetlen lenne, ha a nulladik percben befuccsolna, azért annyira csak nem lehet olcsó példány, jó pénzt fizettem érte. Inkább a fogalommal van a baj, és a homlokomra is csapok.
- Ja vagy úúúgy! Nem szándékozok senkinek a mellkasába belenyomni a kezem, ez tényleg bizarr. Um, szépeket mondani, udvarolni, kedveskedni.
Próbálom más szavakkal megfogalmazni a lélek simogatását, de így meg olyan furcsa az egész. Mint a vicc halála. Ha el kell magyaráznod, úgy már nem az igazi. Úgy már csak olyan “nyeh”.
- És ha előtte szólok, hogy megpróbálom majd megtenni? Mondjuk, hogy egyik éjjel feltett szándékom betörni a tanulmányi osztályra és egy korábbi diák aktáját ellopni? Vagy valami ilyesmi.
Mondjuk ezt vehetjük annak is, hogy én szóltam, nem? Ez olyasmi egészen. Csak ha meg bekövetkezik, és lebukok, akkor nem biztos, hogy ő is így értelmezi. De, technikailag szólás volt, szóval a lelkiismeretem tiszta. Már csak az a kérdéses, hogy mondjuk meddig tart ezt az információt elfelejtenie annyira, hogy ne kapjon frászt a ténytől, hogy én a tanulmányin vagyok. Talán egy hónap? Másfél? Mondjuk. Másfél hónapig relatíve jó kislánynak kell lennem. Azért ha teljesen jó vagyok, az is gyanús, meg ha ezt holnap megcsinálom, az is. Szóval nem. Most tudom, hogy nyugton kell maradnom. Van ebben az emberben valami furcsa, ami kivívja, hogy a dolgokat kimondjam. Alapból persze őszinte ember vagyok, csak ezeket a dolgokat inkább nem mondom ki. Ez pedig nem hazugság. Csupán csak lelkiismeretes csend. Persze, így nehezebb lesz a dolgom.
- Értem. Nos, mindenképpen célszerű lenne, ha valaki nem szomorodna el.
Nem szeretném én ezt, hogy azt se, hogy a csalódottság kiüljön az arcára. Köszönöm szépen, ebből kiváló szakmai tapasztalattal rendelkezem, ugyanis, amióta csak az eszemet tudom, a családom csalódottan néz rám. És mondhatnánk, hogy eggyel több vagy kevesebb már nem számít, de az igazság az, hogy számít. Fogalmam sincs, hogy hány csalódott arc lesz még itt, akiknek valamilyen oknál fogva majd nem felelek meg.
- Nem verekedhetek, mert akkor bontja a kiadóm a szerződésemet. Pedig sokan tök jó pénzeket kaszálnak ám a műbalhéval.
Nekem mi jutott? Az igazi balhé, oda már nem is kíván az ember műbalhét, ahol az igazival is ki lehet tapétázni a falat. Viszont arra, hogy nem kell kötelezően barátkoznom, nyugodtan sóhajtok. Ez a része legalább rendben lesz. Ha nem kötelező, akkor kivitelezhető. A kötelezőket nem csípem.
- Húsz pont, per titok. Rendben van. Ez eléggé vállalható. Vizsgaidőszakban pedig a kiváló, ugye?
Már alkudozok, hihetetlen vagyok, tudom. De élvezem, ó de még mennyire, hogy élvezem ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Megbeszélték a többiekkel - azaz inkább a nála kezdeményezőbb szociális érzékkel rendelkezők találták ki, majd meggyőzték őt is, hogy érdemes lenne edzeni, kicsit összekovácsolni a csapatot az idény előtt. Nagy nehezen találtak többeknek megfelelő időpontot, miután egyeztették a vizsgáikat, órarendjeiket, különóráikat és egyéb elfoglaltságaikat, így esett a választás erre az időpontra. Sára pontosan érkezik, sőt, előbb is, hogy legyen ideje átöltözni, a cuccainak a nagy részét pedig elzárja az öltözőben, csak a telefonját hozta magával, amit majd tervei szerint a padon hagy. Maximum lesz olyan balszerencséje, hogy véletlenül pont oda ütik a gurkót. Révén, hogy nincs sajátja, mint néhányaknak, az eridonos lány az iskola által biztosított gyakorlóseprűk egyikét vette el, azon lebegve ücsörög a pálya szélén, kezében a rúnázott mobilon pötyögve, mint a legtöbb technológiával fertőzött tini. Mentségére legyen szólva, jobb oka van rá, mint a candy crush vagy a cuki cicás videók.
Az idő viszonylag jó, kissé borús, de összességében lehetne rosszabb is. Kellemetlen lett volna, ha az edzést elrontja egy nagyobb eső, nem biztos benne ugyanis, hogy nem menne-e el az emberek kedve a kinti "találkozójuktól", csak mert nem akarnak bőrig ázni. Önállósította magát annyira, hogy kikérte a seprű mellett a gyakorlólabdákat is, a kvaff, illetve a gurkók is egy-egy dobozban pihennek. Az utóbbiak koffere néha megmozdul, mintha éreznék, hogy a használatukra készülődnek, s már előre mocorognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hű, edzés, hű edzés, hű edzéééééééés! Maja megengedte, hogy én tartsam! Jeeee… mármint szerintem csak tesztel, de hááááá! Én vagyok az edző, bizony! Úgyhogy nagyon beállítottam a hajam is, meg minden, mágikus tintával ráírtam az edzőruhámra, hogy Edző bácsi és… be vagyok szarva! Az előkészületek jól mentek, mármint a ruha, meg az ilyenek, de eddig még csak résztvevője voltam kviddicsedzéseknek. Minden Levitás büszke lenne rám – még lehet, hogy Márkó is – amennyit egész délelőtt a könyvtárban töltöttem és ilyesmiről kerestem. Fizikai felmérés, meg dobómozdulatok, ütőkarbantartás. A fejemben ezernyi gondolat repked, miközben a pálya felé tartok. Nos, egyvalakit nem hívtam meg komolyan az edzésre, Várffy professzornak egy baglyot ugyan küldtem, hogy ha szeretné megnézni az edzést, az ekkor és ekkor lesz. Azért na, mindennek van határa, ennek lehet nyolc is! Azért remélem, a fontos teendői nem engedik meg neki, hogy kijöjjön, és akkor nem égek be annyira a többiek előtt. Nagyjából összeállítottam, hogy mit fogunk ma csinálni, pár alaptaktikát, meg bűbájokat, amivel a kviddicsppályán lévő cuccokat kezelni lehet. Még a telefonoknak is hoztam egy elvilegtörhetetlen dobozt, hogy akinél van, az majd oda teheti, ha akarja, hát ennyire figyelek én mindenkire, mint egy igazzzi e-d-z-őőőőő! Remélem, ma Masa ráér, mert utána mennék az ölébe zokogni, hogy béna voltam és vigasztaljon meg! Olyan jó lenne, ha itt lenne, csak rápillantanék és élvezném, ahogy szurkolna és erőt adna nekem. Csak hát a másik csapat tagjaként nem lett volna túl okos dolog meghívni őt, igaz? Nem igaz! De már mindegy, nem hívtam és… nyugi Bence, nagy levegő, jó leszel. Ahogy meglátom a pályát messziről, egyre ólmosodni kezdenek a lábaim, és belassulok. Kezemben egy halom pergamen, hátamon pedig a hátizsákban lapuló edzőcuccom, igen a szuper feliratos tréningruhával egyetemben. Észre sem veszem, hogy már percek óta állhatok és a kezemben szorongatva bámulom az építményt, aminek neve kviddicspálya of Bagolykő Mágustanoda.
- Helló Bence, edzésre? – a hang, mint egy villám úgy hasít át a fülemen keresztül az agyamba az ismerős hang, Dana. zavartan kapom fel a fejemet, és látom, hogy mosolyog. Sosem tudom, hogy ironizál, vagy sem, de most talán nem.
- Aha, mindjárt kezdünk, rohannom kell, szia – sikerül elmosolyodnom és gyorsan adok az arcára egy puszit, majd elindulok sietős léptekkel az öltözők felé. Magam előtt látom, ahogy furán nézhet utánam, az elhalkuló és döbbent „szia”-t lehet, hogy már csak beképzelem. Végül berongyolok az öltözőbe és gyorsan átöltözök, majd a dobozzal és az egyik gyakorlóseprűvel kisietek a pályára, ahol egyelőre csak Sára nyomkodja a telóját a seprűjén üldögélve. Gyorsan körbepillantok a lelátón, szerencsére a prof nem jött el, hála Merlinnek! Mindjárt jobban is vagyok, de tényleg.
- Szia Sára! – üdvözlöm a lányt, akitől nem messze látom, hogy a labdatartó dobozok is itt vannak már. Merlinre, olyan béna vagyok, hogy ezeket ki sem hoztam volna! – Amúgy hoztam ilyen dobozt a telóknak gurkók ellen, szóval, ha gondolod, majd dobd bele a telód, de ne legyen nálad, ha már kezdünk, légyszi – nem szeretném, ha elvenné a játékosok figyelmét egy csörgés, vagy egy üzenet. Leülök az egyik kispadra, és tanulmányozom az edzéstervet, amit csak jóindulattal lehet annak nevezni. Megvárom, amíg mindenki ideér, majd eléjük állok és fújok egy nagyot.
- Na helló Viharmadarak! - nézek szét a társaságon. - Szerintem kezdjünk is bele. Egy gyors bemelegítés, aztán repülünk. Két kör futás, a félpályáig és vissza, majd nyújtunk, meg ilyenek… úgyis mutatok mindent. Gyertek – intek a fejemmel idegesen vigyorogva, majd elindulok és felgyorsulok kockogó tempóra. A félpályától vissza magasláb-emelés, meg sarokemelés, oldalazás, felváltva és a többi. Mikor végzünk, a karjaimmal a lábamra támaszkodva fújtatok. Egy kis nyújtást és karkörzéseket mutatok még be a többieknek, nem felejtve el a derekat és a nyakat sem, ha már körözünk.
- A hajtók álljanak párba, ha valaki kimaradna, az csatlakozzon be valamelyik pároshoz.  Az első feladat passzolunk egymásnak, előbb lassú tempóban, aztán teljes sebességgel. Ne feledjétek figyelembe venni a távolságot, a sebességet, a szelet. A terelők álljanak egymással szemben középmagasan a kezdővonalra és „passzolgassák” egymásnak a gurkókat. Fogók! – előveszem a cikeszt és kiengedem. – A laszti tálalva, kapjátok el. Aki győz, az adja a büntit a másiknak - kacsintok a fogókra. – Ha mindenki kész, kezdhetjük, a következő feladat már izgalmasabb lesz – kacsintok, majd felpattanok a seprűre, magamhoz veszem a terelőütőm és a startpontra állok, és a párommal elkezdem az edzést.

//Nyugodtan lehet bárki bárkivel az instrukciókkal párhuzamban, azaz egy poszton lévővel. Az NJK-k is itt vannak. A következő feladatig nyugodtan írhattok bármennyit, de legalább egy-egy hsz legyen. A következő feladatot/kört 2020.02.24. estefelé írom/kezdem. Adok még két napot, hátha van kedvetek/időtök.//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nos…
Erre nehéz lenne bármit is mondani, hiszen valljuk be, a legerősebb farkasos viccel indítottam, ami csak létezik a világon, és akkor mi van? Nem érti. Éppen ő, akinek aztán a leginkább értenie kellene. Nevetnie kellett volna, és Ó-zni, helyette meg csak hagyja, hogy a lecsapni való labda magától leessen, és a kínos csendben hallgassuk fokozatosan halkuló pattanásait és a kínos visszhangokat. Hát ez nem sikerült. De! És ezen van a hangsúly: Én nem adom fel. Nekem ezt a szituációt meg kell nyernem. Engedjük el, hogy miért cuki, nem fogok neki magyarázkodni. Helyette újra töltöm a fegyverem. Célra tartok, és tüzelek. Aztán… semmi.
Csak a koppanás. Szó szerint és átvitt értelemben is, mert ha nem farkasszem, akkor farkaséhség, de nem. Ez a viccem is, ahogy keletkezett, úgy érett ki, méghozzá fájdalmasan, én pedig legyengülve, mint Superman a kryptonite-tól, esek össze, és a szó szerintben koppan a fejem az asztalon, még szerencse, hogy nincs előttem se tányér, se kajamaradék. Tisztelem azt, aki kulturáltan tud étkezni.
- Oda se neki Belián.
Emelem fel a kezem, hogy legyintsek egyet, miközben a homlokomról a fejem átfordítom a bal orcámra, és ahogy fekszem ott az asztalon, és nézem a tanári kart, ahogy egymással dumcsiznak, azon gondolkozom, hogy hol rontottam el. Én tudom, hogy ő egy farkas, hát érzem a szagát, és neki is tudnia kéne, hogy én farkas vagyok. De helyette mi van? Ő közli, hogy jól van lakva - amúgy egészségedre -, én meg mint Chidori a Full Metal Panic!-ból fekszem az asztallapon, mintha Sōsuke mondott volna valami olyat, amitől egyszerűen lehetetlen nem kiakadni. Ha az animében lennénk, akkor tuti, hogy még egy olyan kis kilehellő jelenet is lenne benne, ahol a lelkem ez után a törés után dobbant a testemből, teljesen érthető lenne. Teljesen.
- Odett vagyok, ha láttál már Havi Igézőt, vagy bírod a főleg pop stílusú zenéket, akkor hallhattál már énekelni, amúgy vérfarkas, de mindegy, ez már így nem is olyan vicces.
Nem emelem fel a fejem, csak fekszem ott, és csendesen szenvedek. A hangom is monoton, egyhangú, mintha nem éppen most közöltem volna vele egy #ohmygod információt. Hát úgy néz ki a világ tényleg nagyon furcsává vált. Egy farkas, aki nem vevő a farkasos poénkra… mi jön ezután egy előkészítős, aki bedobja magát, hogy ő is farkas, lógjunk együtt? (Hahahaha, nos, igen.)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Muszáj elmosolyodnom azon, hogy szerinte menőnek nézek ki. Még a végén olyan önbizalmam lesz, meg akkora arcom, hogy azzal kiszorítom Editet a szobánkból, aztán mehet, ahova akar, nekem meg az egómnak kell a hely. Na igen. Ez lehetne ilyen is, de azért nem lesz.
- Átlagosok.
Adom meg végül a választ a kérdésre, és komolyan is gondolom. Én nem nagyon hiszem, hogy több lennék, vagy más lennék, mint amilyen ő. Sőt teljesen hasonlónak titulálnám magam. A menők attól menők, hogy egyszer jó ember mellett álltak, vagy iszonyatosan jó a marketingjük. De onnantól, hogy se  jó ember, se a körítés nincs terítéken, nem marad semmi. Onnantól semmivel sem mások, mint mi. Persze sokan mondhatják, hogy éppen ez a lényeg, de szerintem meg az van, hogy van, akinek ez beválik, én inkább nem ebbe fektetek több energiát, hanem abba, ami valóban élményt ad. Most ha az a kérdés, hogy nekem is megvolt-e a minden ujjamra két nő, akkor azt mondom, hogy persze, de ettől még túlzás lenne azt mondani, hogy annyira menő lennék.
- Főleg azokra, akik kedvtelésből vernek embereket, ostobák, mint a föld, de azért félnek tőlük az emberek, és nem nagyon mernek a lányok nekik nemet mondani.
Persze vannak normálisabb menők is, akiknél ugyanúgy tartom azt, hogy ha a marketingesük szabadságra menne, a csillaguk is megkopna, de ez egy másik történet, mert nekik azért van legalább ész a fejükben, és nem hobbijuk a másik ok nélküli ütlegelése. Ilyen nálunk Tristan, ilyen volt Brightmore, van pár normálisabb fazon, és náluk nem is gáz, ha menőnek tartod őket.
- A béke sosem szent, csak egy hosszú lejáratú tűzszünet.
Nincs többről szó, vagyis, te sem tudhatod soha, hogy mikor kezdődik az egész cécó elölről, anyám ezért is ennyire előrelátó, legalábbis gondolom, hogy ezért csomagol mindig ilyen cuccokat nekem. Nem bánom, egy kicsit sem, hiszen lássuk be, jó a koszt, amin tartva vagyok.
- A bátyáim úgy egy tizessel idősebbek.
Jó ez nem teljesen igaz, mert van, aki többel is, míg más kevesebbel, de az elárul valamit, hogy a majmos tetkójukat ők legálisan csináltatták mind, én pedig tíz voltam, amikor a vézna kis karomra felkerült. Egy haverjuk csinálta, ezért készült el az enyém is akkor, amikor az övék. Na akkor nagyon megvert apám mind a négyünket, de még anyám is adott egy-egy oktatási szándékkal ellátott pofont.
- Jól is teszed, maradj is csak a padtársa. Nem kell neki még pasi, smárolás meg a hülyeségek egy kan miatt. Ha rá akarsz mozdulni, akkor más a helyzet. Akkor ki kell, hogy faggassalak jobban.
És ha ez a nagy helyzet, akkor akár most is elkezdhetjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kényelmesen elnyúlva a kanapén, hangosan sóhajtva adok elégedettséget annak a ténynek, hogy már megint sikerült igen jót főznöm, és remélem Cole is jóllakott. Próbálok maximálisan odafigyelni arra, hogy ilyenkor ugyanazt együk, és az nekem is jó legyen. Nem vészes, ő eszik egy normál adagot, én meg egy óriásit, és akkor rendben is leszünk. A fogyasztási időnk egyforma, mert én tudok lapátolni is. Viszont ez a kajakóma, ez nagyon gyilkos tud lenni, szó szerint szétfolyva az ülőalkalmatosságon “szenvedek”.
- Lehet, hogy ma inkább itt alszom.
Vetem fel lustán, miközben az ölemben fekvő Cole haját simogatom. Esélytelen, hogy én még ma haza is menjek. Szerintem az utolsó vonatig se kapom már össze magam, és ki tudja, talán ez a nyugalom előcsalogatja a kis későmet is. Igazából a rám törő falási rohamokat, a fáradékonyságot, a rosszulléteket a túl aktív életemnek tudom be, és nem annak, hogy lehetségesen kifutottam az időből, amikor bevettem a főzetet. A terhességi tesztek azóta is a táskámban vannak, egy hónapja hordozgatom őket, de félek megcsinálni őket. Mert mi van, ha… Valamikor a jövőben, ha lesz gyerekem, szeretném, ha Nico lenne az apja, de nem úgy, ahogy most állunk. Egy közös döntés alapján, boldogságban, nem úgy, hogy részegen felajánlkoztam, ő pedig igent mondott, és bár már nem vagyunk barátok, kifejtette, hogy lépésről lépésre, lassan haladjunk. Ne szúrjuk el, mint legutóbb, és azt hiszem ez egy igen jogos kérés volt. Egyet is értettem. Erre bedobni a gyerek témát... Csak ne. Még egy pár évig ne. Fogalmam sincs, hogy mit kell tenni egy pozitív teszttel, nem is biztos, hogy valaha képes leszek megcsinálni, de ha végre megjön, én soha olyan boldogan nem fogom fogadni. Talán Cole segíthetne, ő jobb ebben a tesztelgetésben, de nagyon furcsa lenne, ha az ő tudomása szerint szingli húga ilyet kérne. Szerintem ő a legboldogabb, hogy senki sincs az életemben, megint nem kell arra gondolni, hogy elmúltam húsz éves, és másra is alkalmas vagyok, mint a nyilak dobálására. Kezet foghat Francesa-val. Valahogy nem tudtam még, hogy hogyan hozakodjak elő neki azzal, hogy mi ketten újra együtt vagyunk. Talán egy kicsit még nem kéne. De viszont a másik dolog miatt meg igen. De mi van, ha nincs semmi? Oké. A hazugság sosem jó, tudom, és nem szeretek hazudni, sosem hzudtam, inkább csak információt hallgattam el, és most az, hogy alakul a dolog Nicoval… egy kicsit még had legyen a mi titkunk. Csak ne legyek terhes, mert az nagyon elszúrna mindent.  
- Persze, csak ha neked rendben van ez így.
Nem hiszem, hogy lenne akadálya, de most már hivatalosan nem lakom itt, szóval inkább megkérdezem, hogy nem tervezett-e hirtelen valami vad orgiát. Remélem, hogy nem, mert most nem igazán lelkesednék azért, hogy másoknak jó. Nekem most így a jó, kicsit kikapcsolva, nem aggódva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ems, ez a kaja… - sóhajtok. - Hallod, a világ legjobb ötlete volt az a tanfolyam. Nem mintha előtte nem főztél volna faszán - teszem hozzá gyorsan, mielőtt megütne a párnával, vagy egy kézközelben lévő asztallal mondjuk. Csak békesség.
Békesség? Mondjuk ez igencsak vicces szó, tekintve azt, hogy most van a második kiállításom a galériában, amiről persze nekem nem volt döntési jogom, mert Mínea gondolt egyet, és egy hét múlva minden be volt keretezve. Ja, az mondjuk nem volt a legjobb húzása, de legalább decembertől kezdve tudtam olyan anyagokat festeni, amik talán még méltóak is ahhoz, hogy szépen megvilágítva kínálják őket eladásra. Ja, ez mondjuk nem épp áldozatok nélküli dolog volt, mert tudom, hogy visszaestem, tegnap is használtam, de egyelőre nem tudok máshogy megállni a lábamon. A csoportba azért mindig úgy megyek, hogy már legalább két-három napja tiszta vagyok, mert feltétel az absztinencia. De legalább alkoholt nem iszok!
- Itt? Alhatsz itt, aha - bólintok rá. - Mindig be van készítve neked egy ágynemű, Ems… - Mondom, miközben elnyomok egy ásítást. Ma például meg tudom tenni, hogy nem írok rá az egyik tinder matchemre. Ez egy olyan nap, amikor el tudok nyúlni lustán Ems ölében, ahogy meg is teszem épp. Ennyire vágyom.
Egy cigi füstöl a számban - fűmentes, polgári cigi, mert a húgom előtt, ha van rá lehetőségem, csak nem tépnék. Ma tiszta vagyok. A szemem lehunyva, ahogy Ems simogatja a hajamat. Jóllaktam, és az undorító képeim egy részétől ideiglenesen megszabadultam, és ehhez nem kellett elpusztítanom őket. Míneával kávézok holnap.
- Mi? Rendben van, persze. - A fél szememet kinyitva nézek fel a húgomra. - Nem terveztem ma pávatollal hánytatós modellbemutatót. Bár, most hogy mondod… - húzom az agyát.
Vicces egyébként, hogy nekem a környezetem egyszerűen elnézi, hogy a társadalmi normákból csak úgy kilógok. Például hogy csalom a pasim. A húgom is, meg Mini is tudja, Cat is hallott róla, nos, első kézből, és valahogy mindenki örül neki, hogy csak ennyi. Hogy nem csinálom ki magam teljesen, csak ennyire. Azt hiszem, eléggé felvittem mindenkinek a toleranciaszintjét, ha úgy tetszik, megedződtek. Valamelyest sajnálom azért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Pedig feldobhatnám az estét egy kis magánszámmal, úgyse vittük még el Bogolyfalvára a rudamat.
Mert, hogy rendeltem egyet, ilyen mobil, szét meg összeszerelhetőt, hogy tudjak otthon is gyakorolni, mert a tanítás mellett nem mindig jutok el edzésre, bár nem tudom, hogy mennyire legyek bevállalós ezzel a történettel kapcsolatban, hogy két pasi fixen, meg egy talánban beköltözik, még akkor is, ha a talános Kende. Mondom, az a Vendel nekem valahogy olyan furcsa, aztán lehet, hogy tök jó arc. Sosem tudhatjuk, hogy mit rejt a külső, meg nekem, csak a megérzésem ilyen, az meg simán tévedhet. Szóval teljesen kedves és normális is vagyok vele. Mondjuk a szobámba nem jön egyik sem, én meg nem a nappali közepén akarok gyakorolni. Csak mivel nehéz, ezért rá kellene vennem Cole-t, hogy jöjjön el velem egyik nap, segítsen összeszerelni, de mivel annyira ellene van az egész rúdtáncnak, így még a végén más alterntívát kell keresnem. Nos, az összes opció közül pedig mindegy, hogy melyiket kérem meg, mert egy másik úgyis sértődik vagy sérül. Azt hiszem, nem vagyok túl jó hatással a férfiakra.
- Jó dolog ez a tinker?
Vagy valami ilyesmi, nem jegyeztem meg a nevét, de ha már ennyit nyomogatja mindig, meg teljesen ki van simulva, akkor annyira rossz nem lehet. Mondjuk nekem nem kellene, de szívesen kipróbálnám, viszont még ha kamut is állítanék be, akkor is biztos, hogy lebuknék, és akkor aztán oda lenne az egész javítsuk a renoménkat mozgalom. Meg hát ott van még mindig az opció, hogy simán lehet, hogy szerelmünk gyümölcse érlelődni kezdett a pocakomban. Mondjuk ez még mindig egy nagyon rossz opció.
- Kereshetek neked pasit?
Teszem fel a hirtelen jött ötletet kérdés formájában Cole-nak, mert amíg a pasikon agyalok, addig sem kell a táskámban rejlő teszteken, és azok okain agyalni. Azt mondják néhány nap késés még nem a világ. A tizenkettő vajon még csak néhány vagy más komoly aggodalom vajon?
- Ja, és megtervezem venni az egyik képed, csak szólok, hogy ne akadj ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jaj, Emily! - Az arcizmaim mintha hirtelen begörcsölnének, ahogy elfintorodom. - A bátyád vagyok, húgom, akármennyire is érződök havernak. - Még a fejemet is rázom, miközben beszélek. - Épp elég megrázkódtatás volt rájönni, hogy már nem vagy szűz. Ne tetézd.
Igaz, ez azért már pár éve történt, de valahogy nehéz túltenni magamat rajta, főleg, hogy tényleg a kis húgocskámról van szó, akiről mindig is azt hittem, hogy érinthetetlen. Most meg már egy rúd előtt táncol, érted, és úgy öltözködik, mint egy felnőtt nő - mert az! -, és pasijai vannak, meg ügyes-bajos dolgai, nem mellesleg annyi diplomája, hogy már elfelejtettem, hányadiknál tartunk. Mindig is kísérteni fog, hogy mennyi mindenről maradtam le az életében, mikor eltűntem a világ szeme elől.
- Tinker? Mármint… ja, a Tinder? - Felpillantok, egy kicsit elmosolyodom. - Hát… ja, nem rossz. Érdekel, hogy működik? - Előkapom a telefonom, és megnyitom az appot, ami kijelzi a három olvasatlan üzenetet, de azzal most nem foglalkozom. - Feltöltesz egy képet magadról, bejelölöd, mi érdekel, fiú-lány vagy vegyesen, aztán már tolhatod is neki. Az én profilom ilyen…
Egy elég átlagos kép van rólam kint, a bemutatkozószövegem pedig összesen két emoji: egy mutató- és hüvelykujjal O alakot formázó kézemoji, meg egy másik, ami a mutatóujjával felé mutat, és egy kérdőjel. Elég egyértelmű az üzenet.
- És akkor kijelzi, hogy milyen messze van tőled, akit feldob… és elhúzhatod balra, ha nem szimpi, jobbra, ha igen. - Fejezem be a gyorstalpalót. - Én csak a szex miatt vagyok fent, de van, aki komoly kapcsolatot keres… asszem. Néha csak unaloműzőnek használom. És ha mindketten jobbra húzzátok a másikat, matcheltek, ezt nem mondtam.
A kezébe is adom a telefont, ha érdekli, nézegesse csak, bár az üzeneteimet, úgyis tudja, hogy csak saját felelősségre nézheti meg. Nem vagyok egy szégyenlős fajta, és mindenki, aki megtalálhat Tinderen, ismerheti a természetemet. Sosem csináltam titkot belőle, hogy milyen vagyok. Ez a szexepilem. Fasz vagyok, de legalább őszinte fasz. Általában.
- Nekem? Öh… ja, persze. - Bólintok. - De nekem is rá kell mondanom az áment, mielőtt jobbra húzod!
A legtöbben amúgy így csinálják, bár nekem eddig kevésbé volt kivel megosztanom a tinderezési szokásaim, talán csak Minivel, mert a szeretőim nem reagálnak rá túl jól; onnan tudom, hogy kipróbáltam. Volt ott sírás…
Aztán azért ledöbbenek, fel is pillantok Emsre. Megvenni… a képemet?
- Mi? Melyiket? - Zavarodottan nézek rá. - Akarsz te olyan depressziós szarokat a szobádba? - Kételkedem benne ugyanis, hogy hosszútávon jó hatással lenne rá a bátyja nyavalygása azügyben, hogy le akar szokni mindenről, amiről le lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem vagy már szűz! Istenem Cole, ez a szádból olyan, mintha ribanc lennék. Huszonnégy évesen már had ne legyek szűz.
Nem mintha kapkodtam volna, hiszen huszonegy voltam talán, amikor elveszítettem, és azóta keményen két ember volt, aki a lábaim között tudhatta magát, szóval határozottan nem kellene bűnösnek éreznem magam, ahogy ezt kimondja, mégis olyan, mintha a legrosszabbat jelezné, hogy ezt nem lett volna szabad tennem.
- Várnom kellett volna vele az esküvőmig?
Teszem fel a váratlan kérdést, mert mondjuk tételezzük fel, nem Adrian lett volna az első, hanem tényleg Nico. Hogy is kezdődött Nicoval a hivatalos titkos kapcsolatunk? Áh igen, szexeltünk a konyhaasztalon. Na elég nehéz lenne azt mondani, hogy ez a kapcsolat működőképes lett volna szex nélkül. Egyrészt élvezem vele, másrészt akarom vele. Szóval ez nem olyan dolog, hogy enélkül nem ment volna, de szerintem csak azzal együtt működőképes. Ez legalább még jól is ment, legalábbis az újévet elég jó lendülettel indítottuk, és valljuk be, hogyan is kezdődött az új, lassabb kapcsolatunk? Ja igen, szexszel.
- Persze.
Figyelmesen nézem, amiket mutogat, a bemutatkozójára inkább nem mondok semmit, de a kép, ami fent van, tetszik. Közben jegyzem is a dolgokat, a balra húzás nem, a jobbra igen, és a másik csak akkor tudja meg, hogy jobbra húztam, ha ő is jobbra húzott. Az érdeklődési körök meg akkor nem adnak ki olyat, aki nem érdekel. Remek.
- Nem bízol bennem? Borzalmas vagy. Megmutatom az első hatot, akit jobbra húznék, de utána már hagynod kell, hogy mindenkiről én döntsem el. Aztán majd onnan megoldod. Nyugi, te csak élvezd, hogy milyen király húgod van. Jól főz, és még pasit is szerez neked.
Közben elkezdem nézegetni a lehetségeseket, de az első három rögtön megy balra, a negyediknél meg a bemutatkozó után küldöm balra, mert abban pont az szerepel, amit Cole nem akar, a kapcsolat.
- Vajon mennyi ideig tart kiszeretni valakiből? Mármint mi az egészséges?
Van egy olyan érzésem, hogy akármit is mond, és azt megszorozzuk kettővel, akkor sem elég ahhoz, ahol már mi vagyunk Macival egy komolyabb szint, egy végleges, és tudom, hogy bármennyire is nehéz most a türelem, gyakorolnom kell. Viszont érdekel, hogy ő ezt hogyan látja, és szeretnék róla mesélni, mert hiányzik és azzal, hogy balra húzogatok fickókat is csak az ő hiánya növekszik. De nem. Ez most a kettőnk estéje.  
- Ő?
Mutatom felé a kijelzőt, ahol egy egészségesen kigyúrt fiú van, akinek félhosszú vörösesbarna haja és zöld szeme van. Van benne valami nagyon megnyerő, ami miatt az ember igent mondana rá.
- Vagy a szemet vagy a nőt kékben. Még nem döntöttem el. Maximum mindkettőt, és igen, akarom. Lehet veszek egy házat is a faluban, kellenek oda a festmények.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jó-jó, chill, csak vicceltem! - Pillantok fel rá. - Nem várom el, hogy cölibátusban élj. Csak nehezen barátkozom meg a gondolattal, hogy jó nő lett belőled. Tök gyorsan felnőttél, tudsz róla? - Vonom fel a szemöldököm. - Örülök neki, ha boldog vagy. Csak hülye vagyok, és még a bátyád is. Kötelességem aggódni. Nem vagy ribanc. Én vagyok az, ne keverj össze minket. - Tartom fel a mutatóujjam oktató-nevelő célzattal. - De egyébként is, ha az lennél, se kellene hogy zavarjon téged, vagy engem, mert csak élveznéd, amit az élet neked ajándékozott: az ivaros szaporodás képességét.
Sokatmondóan bólintok, hogy megerősítsem a mondandómat. Na igen, mint mindig, most is nagyon igazam van, bár szexuális tanácsadónak valószínűleg nem lennék túl jó, mert nem vagyok ebben egy tipikus role model.
- Dehogy kellett volna várnod vele, hülye. Ha várni kéne addig, akkor örökre szűz maradtam volna. Undorítóan unalmas lenne az életem. - Elfintorodok. - Még későn is vesztetted el hozzám képest például, szóval nem panaszkodhatok. Csak mindig is félteni foglak azoktól, akiknek valami lóg a lábuk között, mert elég gerinctelenek tudnak lenni.
Nyilván magamat is ide sorolom, a leírás rám is illik. Ezzel a tudattal is meg kell tanulni együtt élni. Szerintem nem Évát kell hibáztatni az almába harapásért, ő csak stresszevett, miután Ádám összefeküdt a kígyóval.
- Jó-jó… az ízlésünk úgyis korrelál… - Fintorgok, de csak viccesen utalok arra, akit nem nevezünk nevén; remélem Ems is tudja, hogy csak hülyéskedek. Könnyebb úgy, ha lehet vele viccelni, nem? - De az első hatot kérem szemlére.
Ezzel a lendülettel fel is ülök, hogy kényelmesen lássam, mit mesterkedik a Tinderemen. Végülis tényleg hasonlít az ízlésünk, Black jó faszi volt, annak ellenére, hogy egy gerinctelen féreg volt velem is, meg a húgommal is.
- All inclusive húgom van. - Vigyorodok el, és oldalba bököm.
Meglepetten pillantok Emilyre, amikor a szeretetről kérdez. Pont engem. A legjobb emberhez fordult szerencsétlen húgom; hogy ilyen bátyja van, az az érzelmi fejlődésére biztos nincs pozitív hatással.
- Fú, hát… nos… - elgondolkozom. Csend. - Nem tudom, hogy nekem valaha sikerült-e. - Ezt valahogy halkabban sikerül kiböknöm, és váratlanul őszintére is sikeredett. - Már ha szeretetnek lehet hívni, ami bennem van, nemtom’... De várj… Farkasból “kiszerettem” szerintem. - Összevonom a szemöldököm. - Egyszerűen nem akarta tartani velem a kapcsolatot, ahogy emlékszem, én meg… azt mondtam, oké, nem is vagy olyan fontos, baszódj meg. Aztán évekig éltem a lakásában. - Oldalra fordítom a fejem, miközben elmerengek. - Lehet, hogy nem a legjobb metódus. De az egész gyorsan lezajlott.
- Szerintem attól függ, kiről van szó. Mármint a szerelem… na, attól, hogy kibe vagy szerelmes. Helyzetfüggő. Én… ilyen szempontból nem vagyok egy túl… egészséges példa. Ha csak Louisra gondolsz, sem… - Motyogom magam elé. Öt év, és kérdés nélkül jöttünk össze újra, vagy valami olyasmi. - Szerintem erre nincs… egészséges limit, vagy nem tudom. Vannak, akik húsz év múlva jönnek össze újra, és boldogok, nem? - Pillantok rá. - De miért kérded?
Egy férfi tűnik fel a képernyőn, egy pillanatig nézem, aztán bólintok.
- Mehet. - A vörösesbarna haj sem katasztrófa, meg hát Ems tényleg ismer.
A képválásztására sóhajtok egyet halkan. Ha tudná, miért festettem a szemet, akkor biztos vagyok benne, hogy nem akarná, hogy a házában legyen. Arra finoman meg is rázom a fejem.
- A nőt odaadom. Eszedbe ne jusson érte fizetni… de a szemet nem adhatom oda. Ne haragudj. - Másfelé pillantok. Művészet, meg minden, tudom, de  nem bírnám elviselni, ha azzal a képpel kéne találkoznom, amikor átmegyek Emshez…. az újdonsült házába? - Új házat? Hogyhogy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az ivaros szaporodás képességét… uh, mit ne mondjak, most azért kicsit elment tőle a kedvem.
Így megfogalmazni, hát komolyan mondom, nem hiszem el, hogy meg lehet. Értem én, hogy nehezen emészti meg, hogy felnőttem, de azért mind a ketten tudtuk, hogy ez a nap egyszer el fog jönni, oké, nem volt rá nagy esély, hiszen mind a ketten tudjuk, hogy nem voltam az a lányos lány, de az emberek változnak. Onnantól pedig, hogy Adrian eltüntette a vágásokat a hasamról, elkezdtem rájönni, hogy a lányos ruhák nem rosszak, aztán hirtelen ott volt Nico, és tetszeni akartam neki. Mindig tetszeni akarok neki.
- Szóval, szerinted jó nő vagyok?
Kérdezem vigyorogva, mert azért ő mégis máshogy néz engem, és most nem arra gondolok, hogy mert a testvérem, hanem arra, hogy művész, és nagyon sokat számít nála a test, hogy milyenek a vonások, az elrendezés, egy-egymozdulat, hogyan épül fel az izomzat, mennyire feszes a bőr. Nálam vannak magamnak tetsző és nem tetsző dolgaim, a melleimet túl nagynak találom, ahogy a csípőm és a fenekem méretét is, ugyanakkor szeretem a vékony derekamat és a hajamat. Kicsit nehéz úgy öltözködni, hogy széles vagy, de vannak ruhák, amik annyira szépen kiemelik az alakomat, hogy egész nap csak nézegetném magam.
- De hülye vagy!
Nevetem el magam vidáman, mert ezt még így sosem mondta ki. Én jóban vagyok vele, nem lennék képes rá sosem haragudni, de nem ítélem el Cole-t, amiért ő másként látja a helyzetet. Tudom, hogy szemétnek tartja, de én nem így látom, már a magam szempontjából. Adrian volt az első, mindenben, és figyelmes volt, engedékeny, türelmes, és odaadó. Rengeteget tanultam tőle, és én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ő vezetett be engem ebbe a világba, hogy tényleg egy olyan ember oldalán lehettem, akiben megbízok.
- Ugye tudod, hogy az all inclusive egy ember szempontjából nem túl kecsegtető? Szóval ezt inkább ne használd.
Emelem meg egy kicsit a szemöldököm beszéd közben, majd három srácot küldök is balra, mikor jön egy újabb jónak tűnő, egy kis izmosabb példány, felé fordítom, aztán ha kell, akkor már kettővel megvagyunk, kereshetem is a harmadikat.
- Mert hónapok teltek el, és hiába vagyunk barátok Nicoval, én nem tudok csak a barátja lenni, és szerintem ő sem tud a barátom lenni…
Na,ez az, amikor Emily Dorothea Fisher megpróbál azért közelíteni az igazsághoz, de mégsem meri azt mondani, hogy olyan jó volt az ágyban egy üveg pezsgő után, hogy Nico nem akarta, hogy kicsússzon a kezei közül, és igazából ő sem akart kicsusszanni. Viszont szépen, lassan adagol, nem kapkod, és feltett szándéka nem ma elmondani a testvérének, hogy együtt vannak. Különben is, a mi Emily-nk úgy sejti, hogy ha pozitív az a teszt, akkor Nico frászt kap - teljesen jogosan - és elmenekül. Emily is elmenekülne. Szóval maradjunk a barát témánál, hátha még a végén megtanulom azt is, hogyan kellene visszahódítani egy férfit.  
Folyamatosan küldöm arrébb a pasikat, egyikben sincs semmi, ami megfogna, és tudom, hogy Cole is így nézi őket, nem szimpátiát keres, hanem valamit, ami megmozgatja, valamit, ami igazán különlegesnek mondható, és most hirtelen a kezdeti fellendülés után mintha egyik sem lenne az, ami neki kell.
- Miért ne? Művész vagy, akinek meg kell élnie valamiből.
Nem értem ezt a ne fizessek a képért dolgot. A szemre meg inkább rá sem kérdezek, mert valamiért azt érzem, hogy csak veszekedés lenne a végén belőle, és azt nagyon nem szeretném, most olyan jó minden.
- Túl sok a szabadidőm. Most, hogy nincs ott az egyetem, a péntek délelőttjeim meg a szombatjaim szabadok. Vennék egy eléggé lerobbant házat, és felújítanám, saját kezűleg. Aztán eladnám. Csak nem tudom, hogy jó ötlet-e. Élvezném, de mi van, ha az ízlésem másnak nem jön be? Vagy ilyesmi, érted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felröhögök. Eskü, nem ez volt a célom a biológiai fogalommeghatározással, de tulajdonképpen nem is rossz gondolat. Vigyorogva nézem a húgom, ahogy évődő, de inkább pimasz hangnemben válaszolok.
- Hidd el, kevésbé élveznénk, ha például tojással, vagy ikrákkal szaporodnánk… nem szántam turnoffnak, bocsi. - Még mindig kuncognom kell. Hát ne csodálkozzunk, hogy ilyen tudományosan fogalmazok. Nehéz úgy a Red Hot Chili Peppers gitárosának lenni, ha azt sem tudod, hány húr van a hangszeren. Kamaszkori alapos kutatómunkám révbe ért: hiszen traktálhatom vele a kishúgom.
A kérdésére sóhajtok, de egy kicsit még komolyabb is leszek, mint eddig voltam. Halványan mosolygok.
- Az vagy. Esztétikus vagy. - Rápillantok. - Szépek az arányaid, és nehezen lehetne őket... lemásolni, vagy… reprodukálni egy szoborra. Szép az orrod, és a szemed színe. És a füledet is szeretem. Régen néha leskicceltem. - Mosolygok ezen a szinte gyerekkori emléken. - Van az alakjában valami, ami… ne érts félre, nem rosszból mondom, de van az alakjában valami szórakoztató. Valami kellemes. - Bólintok. - És nem mellesleg te vagy az egyik legokosabb, legkitartóbb és leglelkesítőbb nő, akivel találkoztam életemben. Szóval igen, jó nő a húgom.
Furcsa, mert ha más hallaná, amiket mondok, biztosan arra a következtetésre jutna, hogy a Lannisterek házát gyarapítom, vagy ilyenek. Emily külsejéről jó sokáig tudnék beszélni, és ő is tudja, miért. Én minden értelemben az emberi testtel foglalkozom, amikor csak tehetem. Azokról festek, azokat használom vászonnak a régi-új munkámban, azokat formázom meg anyagból, és azokkal vagyok együtt meztelenül, vagy (régebben) ruhában a táncparketten. Szeretem. Azt gondolom, majdnem az egyetlen dolog, ami nem hazudik, az a testünk. Hús-vér. Igazi. Tombol benne az élet… fantasztikusan van összeillesztve, mértani pontossággal, és emellett is minden test különbözik. A test reakcióit lehetetlen elfojtani. Emily tudja, mennyire rajongok ezért, szal' ő biztos nem fog furcsán nézni rám, mert így beszéltem róla. Ez a lényeg.
- Ah, oké - fintorodok el, mintha amúgy nem tudnám, hogy ez a kifejezés nem éppen emberbarát. Azt hiszem, amióta nem használok annyit, elbaszódott a humorom, mert senki sem érti, ha poénkodok. Nehéz az élet.
Közben figyelem, ahogy Ems balra húz egy srácot, akit talán még meg is fektettem volna; valószínűleg arról nem tájékoztattam, hogy mostanában már nem csak a nálam idősebb pasik a zsánereim, hanem szívesen vadászok ártatlanokra is, mert ha valakik, ők nem beszélnek. Amúgy is könnyű préda az olyan, kettőt nézek, egyet mondok, és máris le van győzve a bizonytalanságuk.
- Várj… az maradhat - bökök rá a képernyőre. - Vagyis ő. - Szintén egy vékonyabb fiú tűnt fel ugyanis, hátha Emsnek így le fog esni, miben változik részlegesen az izésem.
Hallgatom ezt a Nicos sztorit, és komolyan figyelek rá. Nehéz pártatlannak maradni, mármint nyilván a húgom oldalán állok, de nem könnyű úgy tanácsot adnom, hogy el kell nyomjam a késztetést, hogy erényövet adjak rá. Viccesnek tűnhet, hogy így féltem - de pont a magamfajták miatt teszem.
Szóval hallgatom őt, aztán pár pillanat múlva bólintok.
- Nézd… lehet, hogy nem a legjobb tanács… de én a helyedben egyszerűen leteperném a csávót. - Mondom, miközben a távolba révedve igyekszem elemezni a dolgot. - Mondd meg neki, hogy egy hülye idióta, ha megfoszt titeket egymástól, aztán teperd le. Húzz fel valami csinosat, ami kényelmes is… aztán közöld vele, hogy ne legyen már önző. Adja meg, ami jár nektek, sis. - Rápillantok. - De annak tudatában cselekedj, hogy ezt a "szexfüggő" bátyád mondta… - vállat vonok - ...szóval ki tudja, jó ötlet-e.
Hát igen, a szerelmi ügyek tanácsadója cím messze áll tőlem. Ez az, amit nyújtani tudok; hiszen én is folyamatosan elbaszom a saját dolgaim. Utólag meggondolva lehet, hogy nem is kellett volna belepofáznom.
- Jaj Ems… van civil munkám. Szívesen adom. Ajándék. - Elmosolyodok. - Adtam már neked máskor is képet.
Például azt, amelyiken ő szerepel, még hintázó kislányként; az első mozgó képeim egyike, bár nem sok olyat festettem eddig, ami azt illeti. Különben sem tud beszélni az a lány. Csak hintázni tud. De azt mondjuk jól csinálja. Minden részlet, ami ki van rajta dolgozva… mindig is szerettem azt a képet. Ems repülni tanul rajta. És most, ha ránézek, már nem csak a szárnyait bontogatja, már nagyon rég nem. Ez azért ijesztő.
- Ez azért elég jól hangzik - bólintok rá. - Ha aggódsz az ízlésed miatt, rendezd be egy kicsit… neutrálisabban. Jó a szépérzéked, értesz te az ilyesmihez. Mondanám, hogy segítek, de… a fél lakásom te meg Mini dekoráltátok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Valószínűleg belebolondulnék, ha csak ülnék ott a tojásaimon egész nap.
Bár ha az van, ami remélem, hogy nincs, akkor hamarosan most is jön egy őrületi hullám. Semmi tánc, semmit rohangálás, semmi csípős. Ah, nem hiszem, hogy én már elég érett lennék egy saját gyerekhez. Még előbb élni szerettem volna egy kicsit. Utazni, jókat enni, táncolni. Kicsit még élni, mielőtt egy másik életért vállalok felelősséget. Attól még, hogy jó tanárnak tartom magam, olyannak, aki szeretettel és odafigyeléssel van a lányai iránt, nem hiszem, hogy mint anya, jó lennék.
- Esküszöm, sosem jöttem még ennyire zavarba attól, hogy valaki a füleimnek udvarolt.
Mert valljuk be, ez már egy kész vallomás is volt, amibe teljesen belevörösödtem, és mivel ilyenkor, amikor csak itt lógok, egyáltalán nem viselek semmilyen sminket, minden ilyen zavar egyből látszik rajtam. Cole előtt nem félek a karikás szemeimtől, vagy attól, hogy a szemöldököm nem annyira tökéletesen ívelt és szép barna, mint amilyen az átlag hétköznapokon lenni szokott. De Cole lát engem, máshogy mint mások, ő másként nézi az embert, és ha úgy tetszik, a legnagyobb kritikusom. Látott felnőni, és tudom, hogy az elmúlt években rengeteget változtam, hogy sokszor csak kapkodta a fejét, hogy be tudjon érni, de azt hiszem, mostanra ez a vége. Ez lett belőlem, már így fogok megöregedni. Lassan mélyebbé válnak a karikák és a nevetőráncok, megőszülök, és fakóbb lesz a bőröm. Évtizedek múltán persze, de azt hiszem, ez az arc már ilyen marad, már nem annyira pufók, mint fiatalon.
- Köszönöm. Azt hiszem ezt jobb, ha itt fejezzük be, mert mostanában nagyon mélyen van az önbizalmam.
Szívem szerint már sírnék, el is fordítom egy pillanatra a fejem, hogy az a minimális könny, mi belekerült a szemeimbe is eltűnjön onnan. Nem akarok érzelmeskedni, csak mostanában tényleg nagyon nehéz, nagyon nehezen fogalmazom meg azt is, hogy mit jelent nekem Nico, hogy miért fájt a hiánya, és hogy büntetett, és, hogy én tényleg mennyire féltem attól, hogy eljön az a pont, amikor annyira belefásulok ebbe az egész türelmi játékba, hogy már nem leszek képes pozitívan értékelni, ha esetleg érdeklődést mutat irántam. Nekem kell az, hogy érezzem őt, mert én ilyen vagyok, nekem kell a megerősítése, és nem tudok olyan lenni, mint mások, hogy hónapok múltán is ugyanolyan lelkesedéssel fogadják, ha a másik megérinti őket. Nekem túl sok az igényem az érintésre, és szerintem mind az öt érzelemnyelv túlteng bennem. A hülye szangvinikus formámat! Viszont, neki ezt nem merem kimutatni, kimondani, mert félek, hogy kihártál, de ilyenkor meg nagyon nehéz bent tartanom.
- De hát… ez komoly? Összeroppan alattad.
Nem mintha a bátyám annyira egy hű, de nagydarab valaki lenne, de ez a kisgyerek olyan kis semmi korú, testalkatú, hogy tényleg, egyszerűen semmi. A bordái is kilátszanak, de ha ez kell Cole-nak elhúzom, és láss csodát, neki meg Cole a szimpi, vagy a bemutatkozása.
- Na, gratulálok, match van. De azért óvatosan a kiskorúkkal, egy ponton túl a te korodban már tuti pedofília.
Hajtom a fejem Cole vállára, és jobban megnézem a balra húzottakat, de egyelőre nem találok olyat, aki szimpatikus lenne, és azt mondanám, hogy kellene Cole-nak, de figyelembe veszem az újonnan jött igényét a hamvas babapopsik irányába. Túl ezen viszont figyelek rá, és ironikusan felhorkanok arra, amit mond.
- Oké, tételezzük fel, hogy ez megvolt, megvolt a szerelmi vallomás, az életem legjobb szexuális élménye, meg a kínos búcsú is. Na akkor drága szexfüggő bátyám, mi a következő lépés?
Oké, ezt jobban is megfogalmazhattam volna, de nem akartam tovább magyarázni, lehetett volna nagyon kínos is a vége, de jól zárult, szerencsére, de ha már elindultam ezen az úton, nem fordulhatok vissza, tudni szeretném, hogy Cole hogy érez Nico iránt, és az érzéseim iránt, na meg éppen belemerültem egy egész szimpi fickó bemutatkozásába. Mondjuk balra kell majd húznom, de amit leírt, az olyan, amit Cole-nak, mint hosszútávú boldogságnak kívánnék. Sóhajtok egyet, balra húzom, majd jön egy kis szimpi, úgyhogy őt felmutatom neki.
- Mondjuk, gondolkozhatnál azon, hogy segítenél-e felnevelni nekem egy gyereket, ha hirtelen lenne egy.
Nyünnyögöm szinte a szavakat, miközben a képet mutatom neki, hogy ne feltétlenül értse meg, csak mondjon igent, az mondjuk eléggé megnyugtató lenne. Nem mintha szeretném, hogy pozitív legyen a teszt, de még mindig nem érzem azt, hogy meg kellene csinálnom. Bármelyiket is a háromból.
- Jó, de, én is dolgozom. Szóval legyen ez pénzért, és fess nekem egyet ajándékba. Lefesthetnél engem. Lenne hozzá kedved? Hátha kaszálnál a csodás alakú húgoddal.