Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Szia - köszönök vissza, mert nincs szerencsém és persze észrevesz. De gyorsan el is kapom a pillantásom, mert fogalmam sincs mit kéne mondanom, gondolnom vagy ilyesmi. Valahányszor azt gondoltam eddig, hogy rendben lesz köztünk minden, mindig történik valami váratlan. Ilyen volt az is, ahogy legutóbb beszaladt a fürdőszobába... De nem akarok arra gondolni. Ki kell találnom egy jó védőbeszédet magunknak. Vagy csak maradok a spontán dolgoknál és kiolvasom ez a bűbájtan könyvet. Mindkettő jó lehet.
Nem jutok túl messzire a könyvben már jön is Belián.
- Szia! - köszönök, neki valamivel lelkesebben, de aztán visszadugom az orrom a könyvbe. Na, nem mintha bármi is eljutna a leírtakból hozzám, mert túlságosan leköt, hogy ők mit beszélnek. Belián szavai mindenhogy hangzanak, csak megnyugtatóan nem.
Nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, már nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de ekkor lép be a DÖK-elnök és inkább nyelek egyet, ahogy becsukom a szám. Az ahogy megáll, és beszélni kezd, meg az akcentusa... Ha nem felém intézné a szavait lehet elröhögném magam. Mert, khm... valahol vicces. Mármint nekem nehezemre esik komolyan venni. Rögtön rá is vágnám, hogy fasz az pont nem történt, de valamiért nem teszem. Jah tudom, mert Karola is itt van, és lányok előtt nem beszélek csúnyán. Csak tudnám miért tűnik rohadt viccesnek még mindig a szitu. A lányra nézek, ő meg rám, ahogy habogva, láthatóan félve vázolja a szitut. Biztos nekem is félni kéne, Beli is olyan félénk volt. De most mit tud Mihail csinálni? Kirak a DÖK-ből? Büntető munkára küld? Egyik sem a világ vége.
Végül csak megvonom a vállam. Aztán a fejemmel Karola felé biccentek.
- Ahogy mondja. Rosszul lett, én meg elvittem, mert nem volt jobb ötletem. Időm sem volt keresni mást, de hagytam üzenet a pulton, hogy a bár ideiglenesen zárva. Meg egyet akárkinek, aki majd levált. Nem láttad? - és részemről ezzel a téma le tudva. Persze érzem, hogy nem fog tetszeni a válaszom. De ráérek akkor aggódni, ha a Főnök tényleg robban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF



Picit szájelhúzva hallgatom, hogy rosszul volt mostanában, viszont nem kezdek el sajnálkozni vagy kérdezgetni erről. Tényleg, nem szoktam. Egyszerűen csak meghallgatom. Mosolygót szusszanok a szemforgatáson. Kedves tőlük mondjuk szerintem, hogy figyelnek rá és biztos vagyok benne, hogy Annie is értékeli mindezt, annak ellenére, hogy alapvetően bosszantja.
- Öm... - akadok meg kicsit a válaszadásban. Bemutatni? Nem volt bemutatás. Mármint... - Aludt már nálam olyankor is, amikor még nem volt... még nem volt a barátnőm - mosolygok, kicsit zavarban. A mai napig bizarr és különleges a számomra, hogy kedvesem van. Olykor tök lazán emlegetem, mert nem gondolok bele, viszont, ha kicsit is teszem, jön ez a szemlesütős somolygás. - Úgyhogy már akkor megismerkedtek Liam bácsival - bólogatok, elgondolkozva ezen. - Tényleg, te mikor jössz át? - kérdezem vidáman, teljesen úgy, mint aki már hívta magához ott aludni a lányt, csak még nem találtak rá alkalmat. Pedig a helyzet az, hogy én csak hiszem, hogy ez megtörtént, mert annyira készültem rá, hogy végül alappá vált, hogy megtettem. Pedig nem.
- Előadás Jézus születéséről - foglalom össze röviden, ám nem részletezem, csak bólogatok az utánaolvasást illetően. Nem akarom megfosztani az élménytől, hogy ő maga fedezze fel, pontosan mi is ez és miként zajlik.
- Azok! Arany pofák - csattanok fel szinte, mert úgy megörülök neki, hogy ezt mondja. - De képzeld, a legtöbben nagyon félnek tőlük - mesélem kissé szomorúan. Tény, hogy elég jelentőségteljes felépítésük van, viszont az én kutyusom hihetetlen szelíd, békés. Biztos képes lenne persze nagy kárt okozni valakiben, ám kizárólag akkor, ha az illető jó okot ad rá.
- Persze - felelem vidáman. Már hogy ne játszhatna vele?
- Hát... nekem már csak egy kortyom van - közlöm és fel is hörpintem, utána vállat vonva, hogy tessék, részemről már semmi akadálya, hogy menjünk. - Te be szeretnél még menni valamelyik boltba? - kérdezek azért rá erre, ugyanis szerintem én megvagyok most egyelőre. Otthon kell majd átnéznem, hiányzik-e még valami. Úgyhogy tőlem tényleg mehetünk akár már most a kutyusomért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Unatkozott. Igen, ez a nap is eljött, Joy unatkozott. Nem találta sehol se a tesóját, hogy őt idegesítse az épp aktuális álmaival, ami persze másnap már teljesen más volt. Oké, még csak tizennégy éves, ráér eldönteni hogy mi lesz ha nagy lesz. Igaz hogy az idő nagyon hamar elrepül, de azért még van pár éve. Ha addig se tudja eldönteni, akkor meg valószínűleg a szülei fogják eldönteni mi legyen, mert az ő családjukban aztán nincsen olyan, hogy várjunk még egy évet.
Szóval valahogy a társalgóba keveredett, gondolta ott talán talál jobb társaságot mint az ikertestvére. De a hely kongott az ürességtől. Vagyis volt ott egy másik lány, Joy még nem látta soha. Szóval ott ültek, és Joy nem mert hozzászólni a másikhoz, mert az elég ijesztően ült mozdulatlanul egy jó ideig.
És mikor megszólalt a lány, aki bemutatkozása szerint Angelica, eléggé meglepődött. Joy persze szokása szerint hangosan beszélt, szóval nyugodjék békében a Levitás lány füle.
- Kviddics? Nem kviddicseztem még soha, de őszintén nem is érdekel. - megvonta a vállát. Még a Bagolykő előtt focizott, de aztán azt abbahagyta mikor ide került, amúgy meg nem foglalkoztatja más sport. És Angelica füleiért egy perc néma csendet, Joy annyira hangosan beszélt szegényhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az ő belépője persze, hogy nem ijesztő, nem neki kell itt ma csúnyán néznie és nem is tervezi, így már jó, hogy mind a ketten köszöntek. Nem akarta, hogy őt is ítésznek ítéljék meg, nem kell itt keresztet vetni sem, de ha őszinte lehet, nem venne rá mérget, hogy Mihail is megmarad a békéjében. Vagy, hogy jó lesz. Persze, ez nem a való világ, ez egy iskolai, iskolai feladatottak, de egy szoktatás is, amikor majd a főnök elé kell állni, aki talán ugyanekkora hévvel csesz le bárkit, fele ekkora hibáért, szóval... Egy aranyos lépcsőfok, csak senki nem kívánta a háta közepére sem. Mindegy. Le fog menni és kész. Legalább is, ő így gondolja.
- Megvagyok, köszi. És ti? Lementek az ünnepek, jöhet a móka – ez alatt a tanulást érti, meg ha már csevegnek, akkor is oldódik a feszültség, nem? Ő alapvetően olyan volt, aki locsogott, ha úgy adta a szituáció, most is mondhatni, csak kevesebb ilyen éri, vagy más felállásban zavarodik bele a dolgokba, lényegtelen, megint megtanult beszélni, még ha furcsa is. Azért még inkább fejben él és működik, most viszont figyelmét rajtuk tartja, nem lepi meg, hogy Márknak semmi kedve kommunikálni és inkább olvas. Na igen.
- Nem, de nem lesz annyir... - azzal megakad, mert nyílik az ajtó és már fordul is oda. Nem kiküldeni való tanuló érkezik, hanem akit vártak és se szó, se beszéd dobja fel magát egy asztalra. Kicsit meglepve pislog rá, vonásai feszültek, nem nyugodt most sem, de nem rosszabb, mint mikor a levelet diktálta, vagy épp azt, hogy ő akar egy ilyet. Szusszanva csóvál fejet, megint megvan a kedve itt lenni és nem kérdezni, hogy minek vonta bele, így tovább ücsörög a széken, mindenkit lát onnan, ez a lényeg.
- Hé, finomabban is lehet mondani – rázza a fejét, hát persze, rögtön a hangsúly is olyan, amitől őt is a hideg rázza, és a saját, előbbi mondata is rémesen halkan csúszott ki. Nem ijedt meg, inkább nem akarja, hogy ebben a kedveskékbe ő is beletartozzon. Mindegy. Fura. Karola kezd elsőnek, nem is túl bőszen. Szegény, berezelt, nem csoda, így nyitni és a tudat is, bár neki még mindig fogalma sincs, mi történt ott és hogyan, csak a következmények. Abból is majdnem lett egy harc, mert bebizonyította, hogy amennyire nem iszik, úgy kiszolgálni sem tud, az, hogy főiskolán mit és hogyan ittak, a valóságtól rohadt messze áll. Erre hasznos volt, bizonyára mixeri pályafutása be is fejeződött, csak kellemesebben, mint nekik. Márk válasza már szélesebb és erre az ő szemöldöke is magasabbra csúszik. Felé is fordul, de ő nem vádol, egyszerű kérdő tekintete van, miközben keresi magának az emléket arról, mit és hol kellett volna találnia.
- Én értem, hogy rosszul lett, erre tippeltem én is – fordítja fejét Mihail felé, mert valóban, mielőtt kiakadt, ezzel védte őket, de hát... semmit sem ért el vele. - Nem láttam, biztos amikor valaki matatott leverte, meg hát, tudod mit ér egy üzenet... Semmit. De a közelben voltunk nagyjából, kajabáltál volna oda, így is futott utánatok szóval... - von vállat végül, neki mindegy, ő csak érdeklődött, meg tipikusan utólag könnyű kigondolni választ adott. - Hát, most már mindegy, én részemről ennyi volt az értetlenkedés – hallgat el, így sem tudja, eddig mit tartott vissza, míg beszélt. Végül pillant felé, hogy erre hogyan reagál. Talán tekintete kér csak annyit, hogy ne húzza fel magát. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az események olyan gyorsan történnek, hogy felocsúdni sincs időm. Kezemet feltartva botorkálok az alagsor kietlen és ijesztő folyosóján, hogy visszatalálva a gyengélkedőre vagy legalább a lakrészembe ellássam a sebeimet. Ekkor találkozom kollégámmal a másik gyógyítóval, aki azonnal kezelésbe veszi a praclijaimat. - Ügyetlen voltam - felelem kérdésére és elhúzom a számat kétbalkezességem eredményét nézve - Auuh... - szisszenek fel, ahogy a tisztító bűbáj jeges víz szerű érzéssel végigmossa a két vágást, amik nem hatalmasok ugyan, de elég rosszul festenek. Igazat kell adnom neki. A gyengélkedő tényleg messze van. Úgyhogy hagyom, hogy betereljen vissza a laborba és leültessen. - Egy kicsit komolyabb véralvadásgátló bájitalt szerettem volna készíteni - sütöm le nagy kék szemeimet és komolyan el is szégyenlem magam. Egyeztethettem volna vele és akkor most lehet nem így ismerkednénk meg kicsit jobban. - Szilánk? - kérdezek vissza, miközben közel emelem a tenyereimet és megnézegetem őket tüzetesen - Nem, úgy látom nincsen benne semmi - úgy pironkodok itt mint egy szűzlány. Ja az vagyok, na de tényleg, hol van ilyenkor a mentőorvosi múltam? Figyelem a fiatalember ténykedését. Igyekszem nem arra koncentrálni, hogy ha túl sok vért vesztek akkor leájulok a székről. A kezem már majdnem a fejem fölé emelem és akkor beugrik. - Kövem most nincs, de tudok egy bűbájt, amivel be tudod zárni a sebeket legalább addig, amíg egy bájitalt ki nem keverünk - magyarázom és továbbra is ártatlan tekintetemmel követem Bálintot - Mentőorvosként sokszor használtam olyan nagy, nyílt, erősen vérző sebeknél, mint például az amputoportálás - mesélem és eszembe is jut néhány igen színes és élménydúsan borzalmas emlék. Azokat a vonulásokat nem igazán szerettem. Sosem lehetett tudni, hogy mi és hány darabban vár bennünket a helyszínen. A morbid kollégák néha még a kocsiban fogadást is kötöttek, hogy mennyi részt találunk és merre. Ettől mindig elborzadtam és sokszor inkább nem is szóltam hozzájuk vagy épp megdorgáltam őket. - Várjunk csak! Ha megkérdezhetem te mi járatban vagy amúgy erre, amerre még a zöld sárkány sem sűrűm jár? - kérdezem, mert bár nagyon örülök, hogy jött, mégis furcsállom a megjelenését, hiszen ezen a részen tényleg szerintem csak az jár, akinek muszáj. Közben a kolléga leveszi a gézt a tenyeremről, ami már csurom vér lett az eltelt idő alatt. Ha nem ilyen kellemetlen helyzetben lennék még jól is esett volna a mozdulat, ahogy megfogta a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Felfújta az arcát, oké a kis pálca kezeivel nem tudna a fiúnak ártani. Leengedte a mancsait, és csak dühösen bámult fel a másikra. De nem mondott semmit, csak nézett. Ha a szemeinek olyan szuperereje lett volna, hogy akire csúnyán néz, az meghalna, akkor Theon már minimum ötször halott lett volna, meg még sok más ember is ezen a földkerekségen. De most koncentráljunk arra a pillanatra, mikor a srácot akarta kinyírni a két szemével.
Nem is igazán foglalkoztatta, hogy a srác a hülye napszemüvegét mutogatta neki. Hisz ha összetörött, akkor minek csinálja még a hisztit? Hagyja már őt békén. Nem tudja megcsinálni, és ha megtudná, akkor se mutatna túl sok hajlandóságot rá, nem az ő problémája.
- Geez. - és ezt nem azért mondta, mert elszörnyedt volna, hogy hu de megsajnálta a srácot - Bele ne halj, hogy valaki elvert és megvannak a nyomai. - megforgatta a szemeit, és már készült volna indulni tovább, mikor a srác olyat tett, amire Joy egyáltalán nem számított.
Ahogy a fenekéhez ér a srác keze, Joyce sikítva elkezdi csapkodni a srácot.
- Úristen, te beteg vagy! - próbált neki ártani a gyenge kezecskéivel ami persze nem nagyon akart neki összejönni. - Fhúj, eszedbe ne jusson még egyszer hozzám érned! - szerintem Theon füleinek áshatjuk a sírját, úgy kiabál, még a megszokottnál is hangosabban a lány. Mondjuk meg lehet érteni, egy hölgy fenekét senki se tapogassa!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Azért kíváncsi lettem volna, mi volt a teljes felhozatal,-*engedek meg magamnak még egy kis pimaszságot, bár annyi igazságmagja van a dolognak, hogy nem épp egy aktív szolgálatot teljesítő, nem éppen simulékonyan emberbarát aurort szokás javasolni. Aztán tudja a fene, mi szerint választanak errefelé, nem ez lenne az első, számomra érthetetlen fejlemény az iskola és igazgatásának történetében.
A kijelentésre, hogy ezentúl is a parancsnokság jobb(és bal-)keze, mindössze fejet hajtok, hiszen ez magától értetődő. Egyikünknek sem igazán munkája van, sokkal inkább hivatása, s elképzelni is nehezen tudnám Anton nélküle. Elválaszthatatlan része, akár a bőrén kígyózó vonalak.
- Az alma meg a fája,-*bólogatok roppant megértően, ám annál vidámabban, mert kész élvezet az apa-lánya páros mindennapos játékait figyelni. Néha én is becsatlakozom, a fairplay jegyében hol egyikük, hol másikuk pártját fogva, vagy épp gondolok egyet és mindkettejükkel kitolok, "lankadatlan éberség" jelszava alatt. Az utolsó odavetett mondat szinte kihívás, mert pontosan tudja, milyen csábító számomra felkapni az elém dobott kesztyűt. Mégsem ugrom rögtön, s mikor mozdulok, abban sincs dac - amint ő letelepszik, előre dőlök és ellököm magam, hogy egy fél fordulattal elébe kerüljek. Karjaim Anton térdén egymásra fektetem és rátámasztom állam, kissé féloldalasan nézve fel rá.
- Gratulálok!-*mondom egyszerűen és teljes őszinteséggel, sosem változó zöldjeimben szeretettel, lassan szélesedő mosollyal, ami puhán elterül arcomon. Örülök neki, ha ő is;  hiszen közelebb tudhatom majd, közösen dolgozhatunk és sok új lehetőséget nyit ez. Bonyodalmat hozhat, sőt le merném fogadni, hogy biztosan fog is, ám ebben a pillanatban képtelen vagyok aggódni miatta.*
- Ha vacsorázni vinnélek, akkor mostantól időpontot kell egyeztetnem?-*érdeklődöm aztán, ha már így szóba került az ünneplés és egyebek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hát még mennyire fogja imádni, ha még többet hoz majd a nyakára. Na jó, nem ennyire még Lacika sem elvetemült, hogy folyton folyvást, rendszert csinálva belőle csőstül hozza a bajt, ennyi józan megfontolása még neki is van. Ettől függetlenül időről-időre érdeklődve és szórakozottan figyeli a helyzetet. Elvégre a nagy és erős apja majd biztosan megérteti magát a rend nagy és erős szolgáival. Nem igaz? Ragyogó mosoly ül ki az arcára, mikor megsimogatják a fejét, mint egy jó gyerekét, akire büszkék - meglátjuk majd, mennyire értékelik otthon valóban ezt a fajta magánakciózást és ténfergést.
Egyértelmű valóban, hogy Ophelia teljes sikerrel, ügyesen követte a kisfiút keresztül kasul a faluban, jó sok idő el is ment azzal, hogy Leo hol az egyik felében lévő játszótéren, hol a másik felében lévő curkászdában majd megint a másik felében elhelyezkedő vasútállomáson keresztül bandukolt. Az biztos, hogy nagyon nagyot jártak.
Ártatlan mosolya akkor sem halványodik, amikor az apjáé viszont igen, még akkor sem, mikor a tekintetük találkozik, s inkább csak a fejét félrebiccentve veszi tudomásul a pillantást. Láthatóan neki nincs problémája a megközelítésével, sőt, kifejezetten szórakoztatja ez az egész összegyűlt hármasuk.
- Jaaj, apuu, tudoom. Nem kell ilyen nyálasnak lenni, tök ciki egy auror előtt, érted... - Bár az egyik tenyerét a szája mellé teszi, mintegy eltakarva azt, de a szavait így is jól hallani. Az újabb dorgálásra aztán már keresztve fonja a karját, alsó ajkát morcosan lebiggyeszti. Épp csak nem dobbant egyet, de talán a szülői feddést azért annyira nem veszi magára - vagy csak Ophelia jelenléte miatt akar kúlabbnak tűnni.
- De nem lett semmi baj.. - Széttárja a kezeit, támadhatatlan érv. Amikor aztán már a nő is rákezd a "szülőre hallgatni" litániára láthatóan elbizonytalanodik, lejjebb ereszkednek a vállai, de azért még mindig nincs teljesen meggyőzve a gyermeki makacsság.
- Jjóóó - nyögi ki nagy nehézségek árán, de aztán a nő más irányba tereli a beszélgetést, ami már jobban tetszik.
- Pizza, kúl, benne vagyok! - Apró kezével elfogadja Ophelia kézfogását és megrázza azt, kicsit nagyobb lendülettel, mint ahogyan azt illik, de hát honnan tudja ebben a korban mégis a megfelelő etikettet, nem igaz? Integetve köszön el a nőtől, és valószínűleg még várnak egy kicsit, míg a legközelebbi hoppanálási ponthoz nem indulnak mindketten. A kissrác lóbálni kezdi azt a kezét, amit az apja tart, egészen idilli így a kis útjuk.
- Ez vicces volt, hát nem tök rendes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rövidesen fázni kezdek, mert túl közel vagyunk az ajtóhoz. Megszokásból vettem le a kabátomat, most mégis visszaöltözöm, főleg mert ő is magán hagyta a kinti ruháját.
- Szerintem én is olyat kérek - gondolkodom el hangosan. Nagyon finom tud lenni, az ízek szinte tökéletesen kiegészítik egymást. A múltkor, ha jól emlékszem narancsosat választottam, azzal se lőttem mellé. Be kell vallanom, hogy függőjévé váltam a falu finomságainak, igaz kicsit sokba kerül rendszeresen idelátogatni. A karácsonyi vásárban sem árultak ilyen ízletes édességeket, mint itt. A pultok mögé nézve számos diákkorút látok sürögni, ki tudja, lehet egyszer itt tudok majd munkát vállalni, hogy több legyen a zsebpénzem. Nagyon klassz lenne, ugyanakkor elriaszt a hely forgalma, mert ha kifáradok, nem lesz időm mellette tanulni.
- Rendben, egy perc és jövök! - esek el majdnem a saját lábamban, amikor Lili tervet változtat, én pedig megtorpanok az asztalnál azután, hogy felpattantam. Elbattyogok a pultig, ahol néhány percnyi őrlődés után szemet szúr a miattunk agyonreklámozott Bagolykő cupcake, így végül azt választom. Az egyik itt dolgozó megnyugtatásul közli, hogy hamarosan az asztalunkhoz viszik a rendelést, ennek tudatában csüccsenek vissza a helyemre.
- Egy galleon lesz fejenként - újságolom Lilinek, hogy tudja mire számítson távozáskor. Felsóhajtok, noha nem sokallom az árát, főleg hogy a borravaló is benne van a végösszegben. Elégedetten összecsapom a tenyerem. - Na ugye! Nem beszéltünk erről korábban. Akkor szerinted is túlreagálta - vonom le a következtetést a fejem csóválva.
- Aztán a bátyád mesélte-e, hogy a múltkor is itt forrócsokiztam vele, miután elvertem őt hógolyózásban? Tiszta víz lett szegény! Mondjuk arról nem én tehetek - mesélem büszkén vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Na ugye! Értjük mi egymást. Nagy elégedettségemre felvésődik a falra a saját fejemből kipattanó rím. Furcsamód örülök, hogy elnyeri a tetszését, ritkán sikerül lenyűgöznöm egy felsőévest a tudásommal. A kreatív feladatok az erősségeim közé tartoznak, versírás terén egyébként is formában vagyok, hiszen a párnám alatti jegyzetfüzetben előszeretettel firkantok le pársoros szösszeneteket. Ezek sajnos nem a tanárokról szólnak, még csak nem is tartoznak másra, máskülönben könnyedén megkértem volna már a fiút, hogy írja fel az övéi mellé, úgyis annyira belejött az alkotásba. Inkább szólnak a gondolataimról, érzéseimről, a családomban és a szívemben dúló konfliktusokról. Unalmasnak hangzik? Talán az is, de szerintem jó hobbi, mindig egy kicsit megnyugszom tőle, ha lírai hangon felolvashatom magamban a végeredményt. Ha pedig épp lerohad az agyam, csak firkantgatok valami rajzszerűséget, magam előtt a megörökíteni kívánt tárggyal, ahhoz nem kell nagy agymunka szerencsére.
- Unatkozol? - kérdezek vissza elkerekedett szemekkel. - Ezért nem kaphatsz büntetést? - mégsem vághatom rá, hogy ez szabályellenes, hiszen a házirendet még én se fújom kívülről. Valami mégis azt sugallja, hogy a tanári orra előtt kész öngyilkosság az oktatókról szóló versikékkel teleírnia a falat. Másrészt ki vagyok én, hogy elszámoltassam, egy pöccintéssel földre küld, ha akar.
- Ivanich Benett - viszonozom a kézfogását. - Szerintem jobb, ha minél előbb eltűnünk innen - tanácsolom neki jóindulattal, amíg még nem késő. Az ajtó szinte bármikor kinyílhat, és csak idő kérdése, szemet szúrjon valakinek a firkálmány. Akkor aztán becsatlakozhatok hozzá a büntetőmunkára, vagy ami még rosszabb, pontlevonás miatt hátráltatom a kékeket a házkupa megnyerésében. Ha valamit, akkor ezt biztosan nem akarom, mondhatni legszörnyűbb rémálmaim egyike.
- Ha nem bánod... - valamiért szimpatikus ahhoz, hogy elfogadjam tőle, egy kis desszertnek mindig van helye a hasamban. - Te már mestertanonc vagy amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Megesik - válaszolom, a korábbi nyugtalanságomat, próbálva palástolni és még egy mosolyt is küldök neki. Ne érezze magát rosszul emiatt. Persze nem mondom, hogy minden rendben lesz, mert egyelőre nem is gondolom úgy, de igyekszem. Egyébként is, kulcsfontosságú, hogy nyugodt legyek mindig, minden esetben. Épp csak a helyzet az, ami kissé nyugtalanná tesz, mégis csak egy kollégáról van szó. Az ember ritkán lát, gyógyítókat akik gyógyítóra szorulnak. Azonban a kezdeti sokk után, sikerül jól felmérnem a dolgokat és inkább az alagsorba vezetem vissza, ott ültetem le, hogy ha a vérveszteség miatt szédülni kezdene akkor ne ájuljon el.
- Igazán figyelmes - felelem, ahogy magyarázatot ad a vámpírnyálra. Mondjuk ki is találtam volna, ha nem mondja is, hiszen a legtöbb véralvadás gátlóba azt teszünk. Inkább a szilánkokról kérdezem, hiszen ha vágta a kezét, könnyedén előfordulhat hogy néhány apróbb szilánk is benne maradt. - Akkor jó - A polcokat végig járva arra jutok, hogy gyorsan elkészülő szert ezekből nem igazán tudok készíteni, így valami kőben reménykednék, de én azt sosem hordok magammal. - Tényleg? Akkor taníts - fordulok vissza hozzá lelkesen, ahogy kövek helyet egy bűbájt említ. Valószínűleg nekem is volt valahol hasonló a tananyagban, de szégyen vagy sem, nem jegyzetem meg mindent, és amit nem használ az ember elég gyakran, az el is felejtődik.
- Izgalmasan hangzik. Sosem voltam mentős, de el kell ismernem sokkal jobb munkát végeznek, mint a legtöbb gyógyító - Ahogy beszélek, már mellette állok és nem keresgélem a bájital-kenőcs hozzávalókat. Az általa említett bűbájt várom, és a kezeiről szedem le a gézlapokat. - Ha nem lennének, sokaknak esélye sem lenne a túlélésre. Főleg az amputoportálóknak. - Persze nem azokra gondolok, akik egy szemöldököt vagy egy ujjat hagynak hátra, azok sem kellemesek, de nem létfontosságúak. Egy kar, vagy egy láb, rosszabb, de találkoztam olyannal is, aki egy tüdőlebenyt hagyott el, sőt regéltek egy esetről ahol a bélrendszerét hagyta hátra valaki.
Ha a kolléga végre elárulja a varázslatot, amit ismer, akkor a pálcámmal azt elvégzem a kezein. Aztán ellenőrzöm, hogy jól csináltam-e.
- Így? - kérdezem meg őt is, még mindig a kezeit fogva. Valószínűleg szebb is lehetne, de ha a seb összehúzódott és a vérzés alább hagyott nekem az elég. Ha a kollegina is jóváhagyja a műveletem akkor pedig elengedem a kezeit, és egy tálat hívok magamhoz, ebbe pedig tiszta vizet varázsolok, majd a nőnek adom azt, hogy kezet moshasson. Én pedig néhány pálcaintéssel feltakarítom az összetört üveg maradványait és a teremben lévő vércseppeket is. - Amúgy azért jöttem, mert hiány van odafent elég sok mindenből, gondoltam kikeverek pár dolgot. Többek közt a sebgyógyítók is elég hiányosak. Szóval... - Az általa megkezdett főzetet ellenőrzöm, de az láthatóan már kárba veszett, így egy intéssel azt is eltüntetem. A hozzávalókat a munkaasztal túloldalára helyezem, a jegyzeteivel együtt. Majd a polcokról újabb alapanyagokat tartalmazó üvegcséket pakolok az asztalra. Csak ezután jövök rá, hogy sárkányokat említett, na igen, ha belelendülök valamibe, hajlamos vagyok elsiklani részletek felett. - Szerintem a zöldsárkányok erre járnak nap mint nap. Elvégre a közelben alszanak - Mondom nevetősen, mert a rellonosok jelképállata a sárkány és hát az ő hálókörletük pont itt van.
- Egyébként ha veszélyes alapanyagokkal dolgozol, akkor kötelező a munkakesztyű - pillantok a nőre, bár valószínűleg ezt ő is tudja. Na meg valószínűleg már ezerszer csinált ilyet és sosem volt baj, esetleg nem is gondolt rá, hogy veszélyes lehet. A helyzeten persze ez már nem változtat. Én mindenesetre felveszem a sajátomat, mert én tényleg nem engedhetek meg magamnak hasonló sérüléseket. Aztán neki is látok az első sebgyógyítónak, ami eszembe jut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ahhoz mindkettőnknek innia kéne - mert bizony, ha ezek az ötletek megvalósulnának - füllentsen a nő bármit is róluk -, akkor ott egyikük sem lehetne józan, hiszen ellenkező esetben megdőlne az elmélet, miszerint ők csak barátok. Márpedig mi mások is lehetnének ugye, mikor megegyeztek az utolsó találkozásukkor, meg most is csak haveri minőségben csevegnek. Persze Emily ötlete is nyilván az, amit mondott és véletlenül sem egy fergeteges szex, mert ugye az lenne. Vagyis nem. Na jó, Nico elméje már nem egészen tiszta. - Szóval kartondobozokon akarsz szánkózni? Nem vagyunk ehhez túl idősek? Esetleg a gyerekeket elküldhetjük - töprengve vizslatja a kezében tartott üveget, miközben próbálja magát elképzelni a megadott szituációban. Hát nem tudom, nem az ő világa, pedig ő igen sok baromságban benne van. Talán túl sokban is.
A kérdésre nem felel, elég az, hogy nem veszi el az üveget. Tulajdonképpen igen is, meg nem is. Részben bánná, mert olyasmit tesz meg az ember részegen, amit józanul nem feltétlenül, ezek a dolgok pedig nem egyértelműen fakadnak puszta gyávaságból. Az, hogy ittasan talán nem tudná visszafogni magát és kezdeményezne, a lehető legrosszabb ötlet, ami valaha felmerülhet. Ellenben talán ez lenne a megfelelő időpont, hogy végre félretegye ezt a gyermeteg sértettséget, ami egy meg nem történt megcsalásból fakad.
Lehuppan a nő mellé, combjuk könnyedén feszül egymásnak, az érzés pedig kellemes bizsergést hagy maga után. Ahogy a csilingelő hang ráköszön, akaratlanul is felé kell fordulnia, hogy barna íriszeit a nőébe fúrja. Mindig ilyen gyönyörű volt, vagy csak még szebb lett, mióta nem egy idiótával múlatja az időt? Kissé kétkedve fogadja a mozdulatot, melyet a másik felé intéz, el azonban nem utasítja. Hagyja, hogy a hosszú ujjak elmerüljenek tincseiben, le viszont nem meri hunyni a szemét, minden idegszála készenlétben van. Hogy pontosan miért, az egyelőre még számára is rejtély, csak azt tudja, hogy nem engedheti el magát, mert megígérte, hogy józan marad. Legalább részben.
- Valóban nem - ajkát megnedvesíti kissé, mert úgy tűnik, kiszáradt, miközben Emily-t hallgatta. A nő még sohasem hívta Francesco-nak, de a szájából elhangzó név hirtelen nagyon szimpatikus, mi több, erotikus felhangot kap. El tudná képzelni, ahogy az alatta heverő nő ezt suttogja a fülébe, miközben a csúcsra jut. De ez miért is jutott eszébe? Jézusom. Már csak arra eszmél, hogy miközben férfiassága észrevétlenül éled fel nadrágjában, Fisher is elhúzza puha kezét, ettől pedig hirtelen nagyon hideg lesz. - Vigyázunk rád és nem engedjük, hogy felelőtlenül fogadkozz - elmosolyodik, majd gyorsan meghúzza az üveget, hogy jó három-négy korty leguruljon. Csak akkor kezd neki a bravúros ötletének.
- Mi vagyok én, aranyhal? - felvonja fél szemöldökét, ahogy törzsével a másik felé fordul, szemeit pedig apró vonalakká szűkíti. Mondjuk nem gondolná, hogy bármi baj lehetne ebből. Végül is, mit kérhetnének egymástól, nemdebár? Biztos csak valami ártatlan kívánság, mondjuk fizetnie kell egy kávét vagy ilyesmi. Jah. Vagy ilyesmi. - Amúgy benne vagyok - megemeli az üveget, hogy koccinthasson a nővel. Őszintén szólva nem akarja megnyerni a fogadást, kíváncsi, hogy a nő mit kíván. Azonban be kell látnia, hogy a fogyasztás tempója alapján esélyesen ő nyer majd.
- Tíz perc és itt az éjfél. Zűrös évünk volt, jó lesz lezárni - ez a megállapítás megér egy újabb korty italt, azonban most már nem sieti el. Mintha szándékosan nem nyelne akkorákat. Hm, érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Azért nem akkora meglepetés ő, hogy rögtön poharakat kelljen tördelni - bár tény és való, hogy a látvány párját ritkítja. Akaratlanul is elmosolyodik, mintha ezzel finoman, jelzésértékűen nevetne az eltúlzott reakción, hangot azonban nem ad ki. Mégsem lenne kedves karácsony szent ünnepén ilyesmit tenni, ugyebár.
- Minden oké? - felvonja fél szemöldökét és a szilánkokra pillant, amiken pillanatokkal később Adél könnyedén átlép. Vagy bele. Ez is pusztán nézőpont kérdése. Nem igazán tudja mire vélni a lány viselkedését, de érzi rajta, hogy nagyon kimért. Nem pszichológus, de azt még ő is képes észrevenni, hogyha valahol felesleges, vagy feszültséget kelt. Konkrétan úgy csinál, mintha belé toltak volna egy karót, ez a mosoly pedig közel sem olyan szívélyes, mint amilyennek mutatni akarja. Ha jól meggondolom, fogalmam sincs, miért pont ő viselkedik így, mikor a legutóbb egy fartúrónak nevezte a férfit, de ugye az idők változnak, az emlékek megszépülnek, biztos Nico vétette a nagyobb hibát.
- Nos, akkor egy vajsört kérek - megvonja vállát, de válaszadáskor már nem mosolyog. Elvégre Adél is csak látszólag teszi, nem örül a férfinak. Persze az továbbra is abszolút rejtély, hogy mit követett el - leszámítva a tényt, hogy nem kereste a másikat. A helyében ki szaladt volna utána? De most őszintén. Amikor a legjobb barátoddal így bánsz - pardon, az állítólagos legjobb barátoddal -, gondolom utána nem várod el, hogy a nyakadban lihegjen.
Megvárja, hogy az ital elé kerüljön és lazán kortyol bele, úgy dönt, figyelmen kívül hagyja ezt a sértett-durcás viselkedést. Ha a lánynak szüksége volt rá, írhatott volna, ha meg nem volt, akkor kár azon vekengeni, hogy a férfi nem kereste. Whatever. - Mi újság? Jól vagy? - nem tudja, mit kérdezhetne, vagy hogyan, nyilván egyenes választ nem fog kapni, elvégre most haragszanak (?) rá. Vagy csak épp nem kedvelik. Sohasem értett igazán a nőkhöz, csak azt tudta mindig pillanatok alatt felismerni, ha dühösek voltak rá. Nos, Adél most úgy tűnik, roppant dühös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Ezt anélkül megmondom neked, hogy most belevágnál - undok és gúnyos, ki nem állhatja a tiniket. Ez az a korszak, amikor azt hiszik, büntetlenül feleselhetnek és kamaszodhatnak kedvükre, de el kell keserítsek mindenkit: ilyenkor még a sírós, pelenkába szarós mivoltuknál is jóval idegesítőbbek. A csecsemőknél legalább biztosan működik a pelus csere, ellenben a tizenéveseknél minden probléma megoldása csak egy újabbat generál. Elviselhetetlen népség.
Erre a válaszra hangosan kezd el nevetni. Még hogy ő tanulna egy ilyen kis csipszartól, mint ez a hirtelen szőke? Ugyan már, ne essünk túlzásokba. Mikor úgy érzi, kellőképp érzékletes volt a lány kiröhögése, illetőleg a késztetés is alább hagy, hirtelen komolyodik el arca, tekintete pedig sötéten villan. - Ha azt hiszed, tudsz nekem újat mutatni, akkor bizony nagyon tévedsz - kezei zsebében nyugszanak, az a váratlanul arcára költöző nyugalom pedig inkább teszi ijesztővé és veszélyessé, mintsem nevetségessé vagy emberkedővé. Eddig indulatból, kivagyiságból, bunkóságból válaszolt, most azonban láthatóan igen megfontolt. Nem sok dolog van, ami meg tudja még lepni, tudniillik ritkán találsz rá az élve megnyúzott kisfiad holttestére, vagy a plafonra szögelt feleségedre. Mondhatni látott már egy s mást, ezen a Maeve-vel kötött szoros együttműködése és megújult élete sem tompít sokat. Néha azt kívánja, bárcsak lehetne neki újat mutatni.
Eközben megtörténik minden, aminek nem lenne szabad: nagyjából két ember van, aki neki parancsot adhat, ebből az egyiknek épp most kell a környéken járnia. Kissé kelletlenül veszi tudomásul, ami épp zajlik, mert tenni ellene e pillanatban nem tud - arra pedig nem hajlandó, hogy magát égetve kezdjen cirkuszolni a hivatal közepén. Majd elintézi privátban.
- Már bent vagy - unottan felel, elvégre, ha az ajtó túloldalán állna, akkor lenne kint, ergo most bent van. Hah! Micsoda zsenialitás, még csak meg sem kell erőltetnie magát. Talán ezért is lehetséges, hogy végső soron - tudván ő az okosabb - nem zavarja a lány arcán felvillanó önelégült mosoly. Vagy nevezzük vigyornak?
- Megkeseríteni az életed. Nem lesz nehéz dolgom - minek hazudjon? Woody sohasem volt a köntörfalazós típus, jobb szerette teljes valójában kimondani, amit gondol, most pedig épp a lány totális szétmarcangolásán dolgozik fejben. Gyűlöl kislányokat pesztrálni, ez alól nem ez kis mitugrász lesz a kivétel. - Woody Fletcher - szűkszavú a bemutatkozása, s bár kristálytisztán hallható volt a levitásé, már most tudja, hogy ad1 el fogja felejteni, mert magasról szarik rá, ad2 ha meg is jegyezné, szándékosan nem nevezné nevén. Puszta kedvességből, de azért remélhetőleg ebből nem lesz harag.
- Amíg ilyen gyerekes dolgokkal vagy elfoglalva sok minden lehetsz, de auror nem. Különben is, mi a szar ez? - el tudja olvasni, de értelmezni nem. Ki a faszt érdekel valami csokibéka kártya? Ha ilyenekkel akar villogni, menjen vissza az előkészítőbe, ahová való. Mellesleg ez a kiscsaj Felagund lenne? Ha igazak hírek a kedves nagypapáról, valószínűleg ül az ágy szélén is zokog, hogy ilyen unokája van. Ez a kis fruska idő előtt ki fogja húzni a gyufát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ne légy savanyú, ha egy nap gyerekeink lesznek, akkor így is, úgy is kartonon fogsz csúszni a domboldalon.
Jó, hát előbb beszélek, mint gondolkozok, nyilván ennek az eredménye az, hogy nem azt mondom, hogy majd ha neki gyerekei lesznek, valamikor a jövőben, akkor majd ő fog velük játszani ilyet, hanem, hogy nekünk. Ha most egy mesében lennénk, megállítanám az időt felkernék, és ütemesen verném a fejem a falba, addig, amíg magamhoz nem térek a hülye kijelentésekből. Vagy, ha lenne egy időnyerőm, akkor csak visszaforognék, mondjuk akkor egészen addig, amíg ki nem találom a csodás agyammal, hogy gyakoroljunk randit, és ki se mennék a házból aznap reggel.
- A lényeg a lényeg Nico, hogy ma véget ér az év, bármit megtehetünk, mert éjfélkor lezárul.
Mondjuk addig nem nagyon hiszem, hogy már lenne időnk kartont szerezni, elcaplatni a domboldalra, rávenni őt, hogy üljön fel mögém, és karolja át a derekam, és lesuhanni, pedig úgy átmenni az új évbe, valljuk be, mágikus lenne. De azt hiszem a derekam átölelésekor megtörne, és nemet mondana. Pedig csak barátok vagyunk. Barátok. Aham. Főleg én, aki minden átkozott női trükköt bevet annak érdekében, hogy rám figyeljen. Direkt hívom Francesconak, mert sosem tettem, és mert szerintem annyira erotikusan lehet kimondani, hogy az ember nyakán a kis pihék égnek álljanak, nem húzom el a combomat, sőt, ujjaimmal teljesen elveszek a fürtjeibe. Igazából nem csak őt kínzom azzal, hogy ott vagyok az aurájába, hanem saját magamat is, hiszen így érzem, ahogy a testem mindinkább vágyik rá. Amikor már nem simogatom az azért van, mert érzem a határt, még így is, hogy már igencsak hatott a pezsgő, érzem, ahogy a melleim feszülni kezdenek, és az egész bizsergés végigjár, aztán hirtelen hiányozni kezd, hogy kapcsolat legyen közöttünk, de félek, ha újra kezdem, akkor elhúzódik, mert talán az elsőre nem volt felkészülve, de a második támadásra már igen. Nem akarom elriasztani, azt szeretném, ha visszajönne hozzám, ha szeretne, úgy, ahogy régen, ha hinne és bízna bennem, mert így most olyan, mintha nem is ismerne, nem tudom elmondani neki, hogy mennyire fáj a barátjának lenni, mert, ha elmondom, akkor tudom, hogy messzire üldözöm.
Felpillantva az égre inkább csak kortyolok még egyet, és magamban fogadkozok, hogy nem fogok hülyeséget tenni, nem szabad, mert ha már csak tényleg pár napunk is van együtt, akkor szeretném, ha boldogan telne, ha szépen válnánk el egymástól. Két hét. Semmire sem elég két hét. Három, ha nagyon szigorúan vesszük. És mi lesz utána? Hogyan fogunk mi barátok maradni, ha mások nem lehetünk? Elárulom, sehogy.
- Az aranyhal három kívánságot teljesít, és ha te nyersz, akkor nekem kell teljesítenem. Úúú! Nagyon érdekel, hogy ha hármat kívánhatnál tőlem, mi lenne az. Már kérheted például, hogy főzzek, nagyon sokat fejlődtem, folyton dicsérnek. Még a végén kibérlem azt a sarki üres üzlethelyiséget, és csinálok benne ilyen reggelizetetős kávézót. Tudod, van az a német viselet, azt hiszem német, amiben így kidobják a nők a mellüket, és nagy korsókkal járkálnak. Mondjuk az annyira nem reggeliztetős, de érted, mire gondolok.
Miközben magyarázok, és nagyon lelkesen magyarázok a csehóról, amit csinálhatnék, majdnem leöntöm magam a pezsgőmmel, de kár lenne érte, szóval akkor már inkább a testemben végezze, mint a testemen. Azt nem mondom, hogy a fejemben nem az kattog már, hogy milyen lenne a bútor színe, vagy, hogy melyik lányokat lenne érdemes ott foglalkoztatni, mert hát ugye a csecs az úr. Ez lenne a mottónk is. Mondjuk lehet, hogy lenne azért vendégseregünk. Ah, ez a kis ivás mennyire szexistává tesz, hát ez valami hihetetlen.
- De ha most itt nekiállsz úgy cuppogni, mint egy aranyhal, akkor én nagyon fogok nevetni Nico.
És ha megnevettet, akkor az is esélyes, hogy beleborulok a szökőkútba, de akkor behúzom őt is, és akkor aztán fogadalmak helyett mi kerülünk oda, és azzal nem nagyon tudom, hogy mit kezdene az elvarázsolt kút. Inkább csak közelebb hajolok hozzá, ha már így felém fordult, és gyakorlatilag centikre az arcától az arcommal pillogok bájosan, mielőtt a két üveg összekoccan.
- Győzzön a jobbik.
Mondjuk én azt szeretném, ha ő nyerne, mert a magam kívánságát nem szeretném kimondani, eléggé furcsán venné ki magát, ha azt mondanám, hogy mi, mint barátok, töltsünk együtt egy búcsú éjszakát. Szóval nyerjen csak Nico, hátha ő is ezt szeretné.
- Lezárni.
Nem tudom, hogy én le akarom-e zárni, mert a jövőm bizonytalanabb, mint eddig bármikor. Úgy csinálok, mint aki iszik, de egy korty se megy le. Nagyon kis hamis vagyok, még kuncorászok is magamon, hogy milyen kis hamis vagyok. Jaj azért fejbe csapott rendesen ez a pezsgő, hogy a fene vigye el.
- Félek Nico ettől az új évtől. Hogyan szeretnéd kezdeni?
Fordulok felé érdeklődve, és ahogy kimondom a kérdést, az első tűzijáték a magasban szétpukkan, én pedig összerezzenve nevetem el magam, felemelve a pezsgőmet.
- Vesztettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nehéz idők nehéz döntéseket kívánnak, tartja a mondás, ez azonban nem igazán igaz Konrádra. Mi több, egyenesen nevetséges, hogy bárki elhiszi, a férfit érdekli egy olyan dolgozó sorsa, akiből nem húzhat hasznot. Egy gyilkos. Noha a kéj utáni vágya arra sarkallná, hogy a történtek ellenére becserkéssze az űzött vadat, aki épp szabadulna béklyóitól, türtőztetnie kell magát és emlékeznie arra, miért is ülhet ebben a székben. A tojásdobálók sorsa sem eldöntött még, Bogolyfalva mihaszna fattyai nyomoznak az ügyben, egyelőre nem túl sok eredménnyel. Ebből is látszik, hogy nem pusztán épületeket és posztokat, de komplett részlegeket kell újragondolnia, s nem árt, ha első helyen a rend őreit tartja majd.
- Nem rabolja, igazán, hiszen ezért is tettem szabaddá magam - szívélyes, de cseppet sem mű hatású ez a kedvesség. Tagadhatatlanul hatásos, bizalmas légkört kelt a helyiségben, melyet csak tovább kíván fokozni az ismert részletek teljes feltárásával. Veréna, noha erősnek mutatja magát, meg van törve, látszik rajta, hogy gyötri tettének következménye, s bűntudata lényegesen erősebb, mint amit képes volna vállán cipelni. Ilyenek az emberek, remélik, hogy az idő könnyebbé tesz mindent, este viszont, amikor egyedül maradnak saját magukkal, széttépi őket bűneik terhe. Milyen érdekes, nemde? A mártír szerep, a saját maguk sajnálása mennyivel erősebb a racionalitásnál, az egyszerű ténynél, hogy a gyilkosság pillanatában valójában kéjes öröm, elégedettség és nyugalom járta át testüket. Az adrenalin dübörögve száguldott ereiben, pupillái kitágultak, idegei pattanásig feszültek, majd a meleg vér elöntött mindent. Valójában minden gyilkos élvezi, akik viszont gyarló emberek, végül meggyőzik magukat, hogy tettük rossz és elítélendő. Milyen kár.
- Megrázó híreket kaptam Önnel kapcsolatban és, mielőtt bármit is döntenék, mindenképp beszélni szerettem volna az ügyről, remélem nem bánja - micsoda hatásvadász indítás! Az ártatlanság vélelme és hasonló ízléstelen maszlag, ami az embereket meghatja. S mit lát a gyanútlan áldozat? Ez az ember egy kincs, nem a pletykákra hallgat, hanem személyesen kérdez, meghallgat minden oldalt. Hát hogyne. - Igaz, hogy Ön megölt egy embert? - a szavak, akárha a bíró csapna kalapácsával az ítélőszéken, úgy sújtanak le kettejük közé, s a feszültség pillanatok alatt tapinthatóvá válik. Konrád arca egyértelműen zavart és hitetlenséget tükröz, talán némi idegességet, míg mélyen legbelül mosolyogva figyel minden apró rezdülést. Tudni akarja, mit élt át a nő, talán egy kicsit kínozni is. Ennyi szórakozás kijár neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Alig múlt el a szilveszter, alig pár hete, hogy utoljára itt táncolt és vodkanarancsozott Poloék társaságában, de már megint visszaette a fene a Circle-be. Hiába, a hely jó, ahhoz képest tágas, mégis a félhomályával és fényeivel az ember szűkebbnek, bizalmasabbnak érzi a teret a körülötte táncolókkal. A második szint ezúttal mindenkinek nyitva áll, külön rendezvény híján, az itteni üléseket, kanapékat pedig jobban szereti, mikor kifulladva el kell vetődnie valahol. Ennek mondjuk még közel sincs itt az ideje. Egyik kezében egy kevésbé erős koktéllal táncol 2020 eddigi legfülbemászóbb falára, a Dance Monkey-ra, aminek nyilván tudja már a szövegét, mint ahogy jópáran mások is a táncterén. A terem akkusztikájának hála a beat mintha minden egyes alkalommal dobbantana egyet a mellkasán, jó értelemben, teljesen bele tud feledkezni.
Lehunyt szemmel, fejét és saját magát a ritmusra mozgatva énekli ő is a szövegét, még akkor is, ha a hangja beleveszik a tömegébe. Talán pont ez a lényeg. Jó kérdés, hogyan nem megy neki másoknak jobban, habár óhatatlanul is össze-összesúrlódik a válla néhányakkal. Nemsokkal ezelőttig egy helyeske sráccal táncolt, de betett neki az alkohol és most esélyesen a szórakozóhely előtt próbálja kiszellőztetni a fejét. Nem bánja végül is, nem az az alkat, aki ne tudná elszórakoztatni saját magát a tánctéren, főleg most, főleg ilyen számokra. Ha kinyitná a szemét, a sok fejmozgás és félkör után, amit tett a tengelye körül, valószínűleg már nagyon elszédült volna. Egyelőre viszont eszében sincs kinyitni, élvezi a szemhéján átszűrődő árnyalatokat - és a vizuális sötétséget kitöltő basszust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Igen, elég ellentétekre épülő ember vagyok. Jól lehet a csaj a halálnak se kellene, az én fejemben mégis megfordul, hogy egy-két menetre azért el bírnám viselni. Végül is van a világon szatyor, amivel letakarhatom a fejét. Az úgy sem olyan érdekes. Buta kis görcs.
Hangos nevetés hagyja el a szám, ahogy szemeimbe versenyszellem költözik. Ő néz fel rám, én pedig ő rá le. Arca felfújva, kezei szorosan mellette. Legszívesebben hoppon hagynám, hisz semmi érdekes sincs benne, untat, mint állat, mégis a szemüvegem érdekében nyösztetem még egy kicsit. Végtére is csóró vagyok mostanság, ha pénzt nem is, de valami mást még kicsikarhatok tőle.
- Jól gondoltam, hülye is vagy – számat lekonyítva vonom meg a vállam. Eskü, ez az iskola kifejezetten magas rátán sorakoztatja fel a retardáltakat. Úgy látszik, mint minden másnál, az elsősök felvételénél is lejjebb mentek az elvárások. Különben ez a hangos tyúk nem lenne itt.
Közelebb lépek hozzá, majd fülébe suttogok, miközben a kezem délebbi területekre kalandozik. A reakció nem marad el, a csaj kiakad, majd ütögetni kezd. Elröhögöm magam, hisz azokkal a karokkal még álmában sem tudna bántani, nem hogy a valós életben. Hagyom egy darabig, hogy kiélhesse magát, majd amint megunom, elkapom a kezeit és egy kicsit talán túlságosan is erősen közelebb rántom magamhoz velük.
- Ha nem tudsz semmivel fizetni, akkor kénytelen leszel kibírni, amíg kiélem magamat – egyik kezemmel elengedem a mancsait, de a másikkal éppen eléggé tartom ahhoz, hogy ne tudjon egyszerűen kicsusszanni a felügyeletem alól. Jól begyakoroltam már a szigorúságot, végtére is prefektus vagyok már egy ideje. Csak nehogy valakinek eljárjon a szája, hogy elsősöket molesztálok szabadidőmben. Benett végül nem köpött, de bármelyik másik áldozatom bármikor képes lenne rá, Ahogy valószínűleg az előttem szenvedő lány is.
- Tudod, ha nem ellenkezel, sokkal élvezetesebb lesz minden – közlöm, miközben egyre közelebb hajolok a nyakához, majd bezárom a mozdulatsort egy csókkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Körbe sem néztem, amikor beléptem a terembe, azt sem tudtam hol vagyok, vagy merre jöttem egyáltalán, de Belián elmagyarázta előtte, azt is megindokolta miért tartja megfelelőnek a helyet ehhez, nekem pedig rohadtul mindegy, hol nyilvánítom ki a nem tetszésemet a bálon történtekkel kapcsolatban, így rábólintottam, majd szépen elküldettem vele a leveleket. Szép kezdése az évnek, mit ne mondjak, ennél szebbet soha nem kívánok senkinek.
A kérdést felteszem, majd türelmesen, tekintetem egyikről a másikra vándoroltatva várom azt a választ, amit elfogadok, ami kielégíthető lehet. Egy pillanatra Beliánra is villan tekintetem, amikor közli, hogy lehetne szebben is. Igen? Két DÖK-ös eltűnt egy iskolai rendezvényről, akikért én felelek, nem hiszem, hogy bárminemű szebb megfogalmazást is érdemelne az egész, esetleg kedvesebb hangsúlyt, cukibb hangnemet. Hogyne, meg még kézen is csókolom mindkettőt, és térden állva könyörgök nekik legközelebb, hogy végezzék a munkát, ami rájuk lett bízva, ha már mindkettő olyan kurva nagy elánnal vágott bele ebbe a szarsága. Szusszanok egyet, majd kékjeim Karola arcát fürkészik, ahogy elmondja; rosszul lett. Bólintok egyet, és már szólásra nyitnám a számat, amikor Márk teszi meg helyettem, szóval acélos tekintetem ráesik, majd egyik szemöldököm megemelkedik a stíluson, még fejemet is oldalra biccentem. Ejnye, barátom, de felvágták a nyelvedet, nehogy tovább szakadjon véletlen. Amikor Belián megszólal sem veszem le a tekintetem Márkról, végig a srác arcát szuggerálva hallgatom végig, amit fordítóm mondd, majd egy halvány, mégis hidegrázós mosoly kerül fel ajkaimra. Leugrok a padról, mindkét mutatóujjamat a fülem mögötti tetoválásra helyezem, majd minimális vélamágiát kiengedve pöccintem maximális szintre az egészet, nehogy a nyelvi nehézségek miatt ne értsük meg egymást, és ha már van, akkor legalább ilyenkor használjam rendesen. Agyamban folyamatosan pörögnek a kerekek, és most jön majd csak az igazi meglepetés, mert bármilyen meglepő a heti öt magyaróra meghozza ám lassan a gyümölcsét, csak eddig… nos, sokkal cukibb vagyok, ha töröm a magyart, kár lenne tagadni. Könnyed léptekkel, bájosan mosolyogva kerülök Márk elé, aki valószínűnek tartom, hogy most már akaratlan néz rám.
- Lassan mondom, hogy te is megértsd, rendben? – megvárom a reakciót, és igazából teljesen mindegy, hogy mi az, végül az asztalra támaszkodva, aminél ül, dőlök felé egy kicsit. – A kis cetlidet elnyelte a föld, vagy az arcomba próbálsz hazudni, még nem jöttem rá melyik, de nagyon hamar kideríthetem – mosolyodom el szélesen felé, oldalra sandítva villan tekintetem Beliánra, hogy nehogy most kezdje el a békebíró szerepét, mert akkor lehetséges, hogy robbanok, majd kiegyenesedem és Karolára pillantok.
- Mitől lettél rosszul? Ahogy láttam a megérkezésedkor nem volt semmi probléma, és rá nem sokkal hagytátok el a helyszínt – nem adok opciót, hátha még a végén furimányos módon belé kapaszkodnak és ki is skippelik az egészet egy gyomorrontás válasszal vagy bármi más átlátszó hazugsággal. – Ennyire hirtelen ütött be a krach? - ha igaz is lenne bármilyen ilyen vagy ehhez hasonló átlátszó semmi, akkor sem hiszem, hogy a WC támasztáshoz Karolának szüksége lett volna Márkra a cselekvés elvégzéséhez, ha valóban annyira rosszul volt a lány. Mutató- és hüvelykujjammal dörzsölöm meg szemeimet, majd mélyet sóhajtok.
- Felelősséget vállaltatok egy iskolai rendezvényért, majd minden szó nélkül elhagytátok a helyszínt a faszba – zsebem mélyére süllyesztem kezeimet, egy szabad ablakhoz lépek és bámulok ki rajta. – Nem lenne ezzel baj, de diákok vagytok, akikért én tartozok felelősséggel, mint elnök – szép lett volna, ha még valami baja is esik ennek a kettőnek és rajtam csattan az egész. A kurva életbe, így is csoda, hogy megúsztam az egészet, amiért a DÖK tagok, diákként ráadásul, csak úgy felszívódhatnak a helyszínekről. Pöpec lett volna, ha elkap az igazgató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nagyon fáradtnak érzi magát, bár nem tudná megmondani, miért. A szünet előtt sokkal nehezebb a diákokkal, hiszen már mind fél lábbal az iskolán kívül vannak, nem koncentrálnak és sokkal több mínusz pontot kell adnia, mint amennyi plusz kiszalad a tollából. Nem egy kifejezetten rigorózus tanerő, de a rendet muszáj megtartania, még akkor is, ha ezzel nem vív ki maradéktalan elégedettséget.
A tökéletes példa arra, miért kell néha szigorúnak lenni, Zippzhar Mária. Az a lány egészen egyszerűen rémes, hihetetlen, hogy mi mindenre képes csak azért, hogy Henriket az őrületbe kergesse és meg kell vallani, remekül csinálja. Ha csak meghallja a nevét, már görcsbe rándul a gyomra. Biztosra veszi, hogy a levitásnak fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen mit-miért csinál, de azért nagyon lelkes - ami valljuk be, nem lenne rossz, ha mondjuk másba fektetné ezt a temérdek energiát. De ugye ezt hozta az élet, így a deviáns diáklány tovább tevékenykedik meghitt iskolánk legkevésbé sem meghitt falai között. Épp orrnyergét masszírozza egy dolgozat felett - amikor valaki leírja, hogy a vért ketchuppal is lehet helyettesíteni, az már tényleg súlyos -, mikor ráébred, hogy rég lejárt a munkaideje. Hatalmas sóhaj kíséretében szedi össze minden holmiját és vonul át a tanáriba, hogy az ajtóban szinte szó szerint belebotoljon egy fiatal srácba. A vonásai egyből ismerősnek tűnnek, mintha felfedezni vélné benne Máriát is, biztos azonban nem lehet benne.
- Szervusz - meglepetten emelkednek meg szemöldökei, miközben ráeszmél, hogy igen, tényleg hozzá jöttek. A legutóbb, mikor ilyesmi történt, közelharcot kellett vívnia, hogy ne vele veszekedjen a hölgyemény a tantárgyat illetően, hanem a tanulmányisokkal. - Nem zavarsz, gyere csak - könnyeden lép el mellette és csak remélni meri, hogy Márk követi az asztalához, máskülönben elég hangos beszélgetésnek néznek elébe.
- Szorgalmit? - nos, ha az előbb magasságot említettem, akkor muszáj kijavítanom mélységre, merthogy ezúttal a plafont majdnem kiütik azok a szemöldökök. - A tantárgyamból nincs szorgalmi és nem is lesz - testével a fiú felé fordul ösztönösen, papírjait lepakolva pedig félig az asztal sárkára ül, hogy keresztbe font karral folytathassa mondandóját. Hozzáteszem, igen szép látványt nyújtana akárki számára, bár vélhetően a levitás nem fog ennyire elalélni. Érdekes is lenne - bár amennyiben Masával tényleg rokonok, nem lenne meglepő, hogy hasonló az ízlésük. - Nem szeretném, ha a szükségesnél többet foglalkoznátok az óráim témáival, így nálam nincs lehetőség pontszerzésre. Órai aktivitással esetleg - töprengőn réved a távolba egy pillanatra, hogy aztán kék íriszeit Márkra szegezze. Nem lesz egy könnyű menet, ha meg akarják győzni ennek ellentétéről. De azért csak hajrá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Na (f)essünk túl rajta
december 14.
Csipp, csepp, mondja a fehér festék, amint szomorúan konstatálja, hogy már nem kerülhet fel a falra. Szép tiszta színébe a pizzaszeletről egy gombadarab kenődik, és itt-ott még a szósz halvány pírja is láthatóvá válik. Sonja gondolkodás nélkül húzódik hátrébb, ahogy Bánki berobban közéjük, sőt, tán egészen mondható, hogy örül neki, így hagyja is kibontakozni. Vajon mi lett volna az ő megoldása a helyzetre? Arconcsapja a gyereket a kajával, kiselőadást tart neki, netán ő maga fut ki a világból? Így, ebben a sorrendben, rögtön miután magához tér a sokkból.

Kínosan néz félre, fültanúja sem akar lenni a leszidásnak, nehogy aztán több köze legyen az ügyhöz, így veszi észre a kukát is. Gyök kettes tempóval de felfogja, hogy a festékes ételnek mondjuk ott jobb helye lenne mint a kezében, így tesz egy kirándulást – de az a pár lépés távolság nem elég ahhoz, hogy kikerüljön a hallótávolságból. A nő valahogy nincs meggyőzve róla, hogy a gyerekek tényleg kisangyalként dolgoznak majd, de hát nem az ő gondja, nem is foglalkozik velük többet, behunyja a szemét, becsukja a fülét, ehehehe, aha meg ahogy azt te elképzelted. Aranyos.
Aprót bólint a köszönömre, és bár nem mutatja de értékeli a hangnemet, ami határozottan kellemesebb a korábbinál. – Nincs mit – szúrja közbe, csak hogy aztán láthatóan sápadjon le. El is kapja az egyik kissrác pillantását Bánki mögött, aki gúnyos vigyorral súg valamit a szomszédjának, de ezt csak valahol a tudata legmélye érzékeli, a többiben a nenenene zakatol. Ha választania kellene, hogy festene vagy gyerekekre vigyázna, avathatnánk a következő Picasso-t.

De hát csak nem lehet az olyan rossz. Most kirosszalkodták magukat, meg lettek szidva, biztos nem csinálnak már mást, meg hát úgyis itt figyeli őket mindenki, fenyegetést is kaptak, s neki csak oda kell rájuk pillantania néha… Csak megoldja, nem? Egy döbbenetesen hosszú másodpercre sikerült szokatlanul lenémítani Sonját, de végül csak összeszedi magát, és bólint, még ha ez a gesztus a legnagyobb jóindulattal sem lenne határozottnak nevezhető. Nem babám, nem a feszültség miatt nagy ez a kérés, hanem mert ez a személy itt előtted úgy érzi magát gyerekek között, mint Superman a kriptonitbányában.
- Majd rájuk lesek – nyögi ki végül beleegyezően, s ha a férfinak nincs több mondandója lassan visszalép a falhoz, hogy végre mostmáraztántényleg nekiálljon. Ja hát ja, nem csak a gyerekek miatt nem haladt a fal, valljuk be.

A fiúk minden nevetésére megrezzen kezében kicsit az ecset, de végre halad is, motiválja, hogy minél előbb végeznek, annál kevesebb kreatívkodásra jut ideje az előkészítősöknek. Hopp, egy pillanat és a szőke srác arcán egy fehér vonal díszeleg. Hopp, és már kettő az az egy, mert így indiánosabb. Mielőtt még három lehetne az a pár, jön a nő, a nap hőse, aki megmenti a világot meg a pizzázó falát, és a renitens kezet csuklónál megfogva akadályozza meg a következőben. – Abbahagyod, megfordulsz, és a falat fested – darálja el az utasítást, szavainak nyomatékot adva, falhoz illesztve a szorított kézben csöpögő ecsetet. A kissrác vergődik egy sort, majd az erélyes fellépéstől beduzzogva rántja ki kezét a fogásból, hogy „tud ő festeni magától is”. Aha. Sonja már épp ellépne, hogy a csúcson kell abbahagyni, most úgy néz ki, hogy meggyőzte őket, minden jó; de kettőt pislog, és már az ő arcán is ott virít egy friss pacsmag. Menekülj kicsi. Sonja egy szó nélkül törli a festéket ruhájának ujjába, majd egészen egyszerűen ellép onnan, és fest tovább. Nem fogja leordítani a gyerek fejét. Nem fogja. Nem. Fest, ugyanúgy mint Emily a pizzázó végében, csak fest és fest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Különös érzés számára, hogy szinte visszaugorva az időben, ismét csak kettecskén ücsörögnek a Pillangóvarázs kényelmes puffjain. Rengeteg dologban különböznek, de akad azért olyan is, amiben hasonlítanak: nagyon tudnak szeretni és ragaszkodni, ez pedig egyértelműen feltűnhet bárkinek, ahogy az egymás kezét szorongató párost nézik. Már régen meg kellett volna tennie ezt a lépést, hogy őszintén kitárulkozik Babett előtt, de amikor az ember még önmagának sem meri beismerni, hogy minden elcsesződött és talán, de csak talán, ez nem pusztán önmaga hibája, akkor hogyan viselkedhetne nyíltan másokkal? Legyen szó rokonról vagy ismeretlenről, ezt nem befolyásolja az érintettek köre.
Szívesen reagálna, de megjelenik a pincér, húga zavara pedig átragad Gerdára is. Kínosan elmosolyodik és mintha egy halk, "ööö" szerű nyöszörgés is alattomosan kicsúszna ajkain, leszegi fejét, mielőtt azonban komolyabban beéghetne, Babett menti a helyzetet. Már amennyiben ezt a reakciót mentésnek lehet nevezni. Szerencsére a bongyor srác villám gyorsan kapcsol és a rendelés felvétele után már megy is, hogy hozhassa a teákat.
- Ez mindig is ilyen rosszul ment nekünk? - ez az a pillanat, amikor végre valahára oldódik a benne felgyűlt feszültség és egy visszafogott, ám őszinte nevetés formájában távozik. Szinte látni véli magukat kívülről, ahogy szerencsétlenül elbújnak az itallap mögé - ez pedig a nőre egyáltalán nem jellemző. Mindketten rém gyerekesek voltak, ez pedig megér egy kellemes kacagást. Annyi bizonyos, hogy sokkal többször kell majd szadiznia testvérét, nehogy még a végén beszélni is elfelejtsen, illetve nem árt, ha saját magára is odafigyel, mert pillanatok alatt eltanulja ezt a rossz szokást.
- Jobban vagyok. Nem alszom sokat, de idővel ez is változik majd - egy kedves mosoly ül ki arcára, mely nyugalmat sugároz, ám van benne nem kevés szomorúság és reménytelenség is. Különös ez a kettősség, hisz Gerda szeretné elhinni, amit mond, mégsem képes rá, de Babettet nem akarja megrémíteni. - Nagyon sok minden van, amit... Amit nem tudsz - mély levegőt vesz, ahogy belekezd és másik kezét is kinyújtja, hogy ujjai közé zárja húgáét. A gombóc alattomosan gyűlik torkában, ellehetetlenítve, hogy tüdeje megteljen oxigénnel. A közelgő pánikot úgy próbálja elhessegetni, hogy testvérébe kapaszkodik és bízik abban, hogy hangozzék el ma bármi, nem fog ezért másképp tekinteni rá. Ezt nyilván nem ígérheti meg előre, a nő pedig nem is várhatja, hogy így legyen, de reménykedik abban, hogy a kettejüket összefűző kapocs erősebb annál, mint amit a tények lerombolhatnak.
- Boldizsár bántott engem. Nagyon sokszor - megnedvesíti ajkait, tekintetét képtelen húgán tartani. Ha tovább kéne néznie az ártatlan szemeit, sohasem mondaná el, ami történt. - Aznap, mikor... - épp belekezdene, de ekkor megérkeznek a teák. Megkönnyebbülten zuhannak le a súlyok szívéről, s mintha csak feloldozást jelentene az ital, úgy fixírozza. Talán a zöld tea bátrabb lesz nála és mindent elmond. A fiú ismét távozik, miután megköszöni, ezúttal viszont érzi, hogy kell a hatásszünet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem különösebben kedveli a lármás helyeket, azonban az egyszerű felfogású, könnyű vérű lányokat itt a legkönnyebb felszedni. Legyen bármilyen ember legbelül, bizonyos szükségletei neki is vannak, s bár választhatna már jól bejáratott ágymelegítőt, ma valami másra vágyik. Hogy pontosan mire, az talán csak akkor derülne ki, ha kiszemelné ma esti fogását. Kéjes vágyat érez, hogy egy levadászott prédát magáévá tegyen, de sajnos az emberek rémesen komplikáltak: udvarolni kell, tetszelegni, gyengédnek lenni. Noha egyik sem áll kifejezetten távol Konrádtól, ha nem szorulna rá, minden bizonnyal egyik eszközzel sem élne.
A Circle jó nevű bár, de nem túl jó, így vélhetően nem botlik majd olyan emberekbe, akikkel nem kellene ujjat húznia. De még ha meg is történne mindez, akkor sem kell különösebben tartania a következményektől. A tánctéren hatalmas a tulakodás, az emberek egymáshoz simulva tombolnak, vagy épp egyedül élvezik a party adta lehetőségeket. A férfinak is épp egy ilyen lányra van szüksége, s nem meglepő módon könnyedén kiszúrja a rikító, zöld hajú Diánát. Képtelen levenni róla tekintetét, s mint egy vad, ki prédáját cserkészi be, lassan, megfontoltan indul el felé. Vajon milyen lány lehet? Ajkát megnedvesíti, s mire bárki más útjába állhatna, a csinos alakhoz ér, hogy a zene ritmusára, nem tolakodóan, inkább csak jelzésértékűen simuljon hozzá. Kézfeje olyan gyengéden siklik végig oldalán, érintve a meztelen bőrfelületet, mintha csak selymet érintene. A fűszeres parfüm és a látatlanban is sugárzó férfiasság bármely nőnemű érdeklődését felkeltené, főleg akkor, ha ehhez nem társul komolyabb tolakodás, csak enyhe tapogatózás.
Amennyiben Diána nem húzódik el, Konrád könnyen veszi fel a zene ritmusát, és idomul a csinos testhez. Nehezére esik visszafogni magát, de nem csak a tömeg nagy, hanem a préda is éber. Amennyiben azt akarja, hogy tervei szerint alakuljon a ma este, jobb lesz óvatosan közelednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence
de most leginkább Bence :3

Cinkos vigyor szalad az arcomra, de ahelyett, hogy csendben megvárnám míg kileskelődi az eseményeket, mert olyan nagyon büszke vagyok a produkciómra (na, azért mégiscsak a lábujjaimmal nyitottam azt az ajtót), nem várok türelmesen, hanem én magam szambázok be gondolatai közé. De tényleg, hogy jelezzem, hogy érkezek, még azokat a rumbatököket vagy miket is lengetem, mintha azokkal akarnék kopogni az elméjén. Hallod már, hallod már? Itt jövök. Ha engedi, finoman bekukucsolok, de mielőtt igazán körbenéznék, szépen befűzöm az emlékképeimet közénk, így nem lesem meg az ő gondolatait. Elképzelem, hogy leülök vele szemben, kezemben egy képeskönyvet emelek fejmagasságba, aminek oldalain pörögnek le a történtek. Még halkan kommentálom is, hogy fülre vigyázz, mielőtt berontok ajtóstul a szobába. Márk arca, Karola kócos feje, aztán előbbi produkciója, ahogy sikeresen lezuttyan az ágyról, zseniális, én mondom! Hamár a táncoknál tartunk, ugye samba meg minden, elég szerencsétlenkén sikerült moonwalkkal köszönök el Bencétől, majd az odaképzelt – táncikáló – Masa csettintve hagy maga mögött ködfelhőt, és mint egy ügyes okos tökéletes ninja, én is kihátrálok gondolatai közül. Kész produkció!
Vigyorogva várom a reakcióját, nem régóta próbálkozhatok varázsige nélkül az efféle kirándulásokkal, szóval még nem megy minden a legbiztosabban, de egyre csak gyakorlottabb leszek.

Szívesen mondanám, hogy megfenyegettem mindenkimet, hogy csakis kizárólag kedvesek lehetnek Bencével, különben megismerik a haragomat és nem szólok hozzájuk és nem mosogatok többet, de még a szemetet sem viszem ki, de erre nem volt szükség, mert mindenki tündérbogár. Illetve Márk nem tündérbogár, de nála meg már nem használt volna a fenyegetés, mert ők ismerik egymást.
- Hát mi az, hogy mit eszünk, hát ezt, higyj nekem, imádni fogod – kampányolok csodás ötletem mellett, és tényleg amúgy, addig örüljön amíg nem jut eszembe belesütni már kockázott koviubit is. - Szerintem már amúgy annyira tönkretettem az ízlelőbimbóit, hogy válogatás nélkül mindent megeszik – mélázok el a kedvenc kaja kérdésen. Ha én is főzök neki valamit, már egy szó nélkül eszik, kérései sem szoktak lenni… vagy csak lehet, hogy nem meri rám bízni a kajáit, hogy ne tegyem tönkre az emléküket? Elmélázásomnak karjai vetnek véget, amik kiragnak a hűtő elől, hogy aztán meg is pörgessen. Így akarod velem elfelejtetni az ötletemet mi? Tudom ám, le akarsz kenyerezni, hogy normálisat reggelizzünk, mert nem hiszel te nekem, hogy ez finom lesz! Nevetve fogadom a csókot, ami aztán gyorsan véget is ér, hiszen se a hűtő nem csukja be saját magát, se a reggeli nem süti. Egy széles mosoly után fordulok vissza, és kezdem el kipakolni a szükséges dolgokat Bence kezébe. Tojástartó, ketchup, nutella, ketchup vissza, ööö, ja, egyszerre ennyi. Becsukom a hűtőt, mielőtt sípolni kezdene (idegesítő hangon pittyeg ha túl sokáig maradna nyitva az ajtaja, és még nem jöttünk rá hogyan lehet kikapcsolni, mert Lábatlan véletlenül szétrágta a user manualt), és neki is fogok a reggelinek. Senki se hinné el aki most lát, de na, az a cukrásztanfolyam azért nem hazudtolja meg önmagát, így bénázás nélkül kotyvasztok. Hát, legalább ez megy, torta is ment már, nem pont ez fog kifogni rajtam.
- Ööö ide tudod adni a pillecukrokat? - pislogok szépen Bencére, s fejemmel az egyik felső szekrény felé intek. Nos, olyan jól hangzik, hogy épp keverem ki a nutellás tojásokat, de igazából nem véletlenül van a ki sámli a konyha sarkában - jah, nem érem fel a pillecukor polcát. Jah, nem akarok felmászni. Jah, inkább alibizek. Ha megkapom amit kértem egy lábujjhegyes puszival köszönöm meg, és már pörgök is tovább, hiszen azért lassan kezdek aggódni a föntiekért is. Na persze nem a lábujjammal adok puszit, mert bár lehet (sőt, valószínű), hogy meg tudnám tenni azért az mégis bizarr lenne. Kinek a lábujján nőnek szájak? Egyszer ki kell próbálnom, hogy arcon tudok-e lábalni valakit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ange
egyenruha

Nicsak, nicsak, egy Masa a könyvtárban. Rég jártam erre, talán egész a múlt héten, így rögtön halaszthatatlan pótolnivalóim akadnak. Először is, meg kell szagolnom a nyolcadik sor alulról második polcán, balról a harmadik rekeszben található "Sapi vagy süveg" Használat című oldalát, aztán meg kell néznem, hogy a pult mellé raktak-e ki új szerzeményeket, és csak ezek után vehetem be magam a hátsó sorba, a regényekhez. A könyvnek még mindig szuperfinom öreg papírlap illata van, az új szerzeményeket éppen ketten is körbeállják, így hát elindulok hátrafelé, elhaladva az asztalok mellett. Az egyik székről Ange pillant rám és súg felém, mire mosolyogva lépek oda hozzá. Egy kis csevegés belefér mielőtt hátramennék, úgyis régen beszéltünk. Öö azaz reggel. De hát hány órája volt már az.
- Szia szia - huppanok le mellé, cseppet sem elegánsan, szoknyámból kilógó inggel, félrecsúszott nyakkendővel. Szóval csak olyan Masásan. - Persze, mondd csak. Fhú ugye nem az LLG házival kapcsolatban? Arra nem válaszolok! - teszem fel a kezem rögtön ijedten. Egészen lever a víz, elég csak visszagondolnom rá amikor megírtam. Jujj, megszenvedtem vele, soha többet fogalmazást a Lethifoldokról... az emlékbe is beleborzongok. Figyelek a hangerőmre, de azért nem viszem túlzásba, egyelőre viszont egy közelünkben ülő diák sem pisszegte le a susmusunkat. Nem mondom, van aki már aggodalmasan pillant rám, lehet tudja, ha én itt vagyok az semmi jót nem jelent, de ez most részletkérdés. Na halljuk, jöjjön aminek jönnie kell. Csak ne az LLG vizsga... az maradhat ott ahol van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Teljesen magába szippantja a buli hangulata, a szédült, alkoholtól enyhén tompa, de még nem erősen illuminált érzés, ahogy a fülében dübörög a basszus, az énekesnő furcsa magas hangja. Viszi magával a folyton ismétlődő refrén. Vakon is szájához emeli a poharát, hogy újabbat kortyoljon belőle, majd tovább hagyja magát ringatózni a ritmusra. Konrád első mozdulata még nem is tűnik direktnek, lehetne akármelyik véletlen simítás is, ahogy a tömeg együtt hullámzik a zenére, azonban az elsőt második érintés követi, majd egy harmadik. Valaki félreérthetetlen közelségben áll meg mellette, nem is kell sok, hogy egy tenyér simuljon az oldalára. A sokaságban tánctól felhevült bőrének még kellemesen hűvösnek is hatnak a férfi ujjai. Nincs ebben semmi rendkívüli vagy furcsa, ami azt illeti, egy ilyen buliban viszonylag átlagos, főleg akkor, ha az ember lánya egyedül táncol, hogy előbb-utóbb valaki megpróbál csatlakozni hozzá. Zavaróbb lenne, ha tolakodón közeledne, abban viszont nem lát semmi rosszat, hogy együtt táncoljanak.
Az első pillanatban azt hiszi, hogy az előző srác jött vissza, végül nagyjából egyszerre nyitja ki nyitja ki a szemét és jut el a tudatáig a halvány kölniillat. Pont olyan erős, hogy ne legyen ízléstelen pacsulifelhő, mégis meg lehessen érezni. Mostanra már egymáshoz simulva táncolnak a refrén utolsó néhány, lendületesebb ütemű ismétlésére, így ebből a szögből aligha tudná teljesen felmérni a férfit, mindenesetre amit lát belőle az alapján nincs ellenére a partnerválasztás. Felelőtlen, mondaná ezt bárki, de hé, ez csak egy buli, nem? Mi történhet? Máskor is volt már ilyen, nem egyszer és csakis jól jött ki belőle. Szabad keze Konrád vállára siklik, hogy annál fogva tudjon kapaszkodni benne tánc közben.
- Hát helló.. - Szélesen elmosolyodik, láthatóan nem esik nehezére beszélgetést kezdeményezni, még ha az tény is, hogy ebben a zenében, tánc közben nem éppen lesznek valószínűleg bőbeszédűek.