Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Óvatosan veszem át a kicsit, és fektetem a mellkasomra, vigyázva, hogy az érzékeny feje jó szögben legyen. Mostanában rengeteg gyerekekkel kapcsolatos könyvet kiolvastam, hogy tudjam, mit kell majd csinálni, ha megszületik a nővérem babája.
- Elég sok ember van a családotokban, aki gyerekközpontú, szerintem nagyon elkényeztetik majd, bármit is teszel. Ha sosem vennéd fel, akkor is állandóan lenne valakinél.
Sok időt töltöttem a Payne családban, ezért tudom, hogy a kislányért szinte mindenki megveszik. Látom is magam előtt, ahogy a kis Zara elveszik teljesen Jason hatalmas karjaiban. A csupaszőr, hatalmas férfi a legnagyobb szívvel megáldott családtag, aki odáig van a gyerekekért, türelme végtelen. Akárhányszor találkoztunk, a körmén csillogó lakk, hajában kusza fonatok, királylányos masnik, csatok, korona. A lányok állandóan díszítettek rajta valamit. Will is szereti a gyerekeket, nem véletlenül specializálódott gyermekorvosnak, míg Cath önkéntesként az óvodában dolgozik. Nem hiszem, hogy lesznek itt gondok azzal, hogy ki vigyázzon a kis Zarára.
- Az esküvő?
Nem értem, hogy mi volt az, ami ott rossz volt. Álomszerű inkább, hiszen végül a Payne lány a Brightmore fiú felesége lett, áldás, békesség. Mert aki már látta őket együtt, az nem hiszi, hogy akkora szenvedés lenne ez a házasság. A legjobb barátok, jól megértik magukat a barátságon túl is, szóval szerintem ez jól alakult. Még ha ugye az a bizonyos szerelem másnál is kötött ki. Furcsa, de életem két nője után már nem vágyom a szerelemre, inkább egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretettel teli kapcsolatra.
- Jobban döntöttél, mint Ariana, annyi szent.
Simogatom a baba hátát, és közben figyelem Abigail nyugodt arcát. Szerintem jól tette, hogy hozzám jött.
- Mik a terveid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kicsit erős váltásnak érzem, hogy valaki mentőtisztből tanár lesz, de ahogy a jelen példa is mutatja, van ez így. Végül is a tanári pályai is szép hivatás, bár én ezt se csinálnám. Őszintén szólva nem nagyon van türelmem a gyerekekhez, csípem őket egy rövid ideig, de az, hogy órákat kellene velük töltenem… Nincs az a pénz! Sajnos tipikusan az az ember vagyok, aki olyan hivatást választott és a jövőben is szeretne keresni, ahol a munka igazából szórakozás. Nekem a modellkedés pontosan ilyen, mint ahogy a festészet is. Míg egy-egy fotózáson vannak elvárások, addig a festészetben kiélhetem önmagam. Ez a kettő együtt tökéletes párost alkot számomra.
Még mielőtt bármit is reagálhattam volna, a nő keze lendül felém, majd elhangzik a neve és egyéb infók is. Gyengéden kezet rázok vele…
– Örvendek! Emir vagyok! – mutatkozom be én is, bár nem tettem hozzá, hogy mi is a szakmám. Véleményem szerint azon a bizonyos éjszakán akarva akaratlanul megtudta a nővérkéktől. Bár ők akkor ott inkább Filipet ismerték fel, majd mikor megláttak minket, elkönyvelték, hogy mi is azok vagyunk. Pedig aztán nem volt a homlokunkra írva…
- Ejha, ez érdekesen hangzik… –reagálok az elhangozottakra és egy mosolyt is küldök a nő felé. Igazából majdnem minden érdekel, ami a varázsláshoz kapcsolódik, bár ez most úgy istenigazából nem csigázott fel. Talán, ha többet megtudok arról, hogy mi ez…
- Mit is takar egészen pontosan? – kérdem tőle, de még mielőtt megszólalhatnak fejemmel a kijárat felé biccentek. – Szerintem lassan haladhatnánk kifelé. Gyere meghívlak egy fagyira, elvileg egész jó hely van ott a piac végénél. –

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kicsit lepődök meg, mikor a gazdag család csöpp lánya elviharzik mellőlem, és meg sem áll a fotósig, aki elég szépen rendbe tesz. Csak nagy, meglepődött szemekkel nézek rá, közben pedig mosolygom a látottakon. Hát ilyennel se találkoztam eddig túl sűrűn. Volt már rá példa, de általában az ilyen fiatal lányok csak csendben tűrik. Hát Kristóf most rossz lóra tett! Mikor visszatipeg hozzám, széles mosollyal fogadom és elsuttogok egy „Szép volt!”-ot. A munka folytatódik, felteszem a kérdést a lánynak, akitől vicces választ kapok. Felvetek rajta kissé. Odahajolok közel a füléhez és gyengéden végigsimítok karján.
– Ha nem, akkor miért vagy tiszta libabőr? – suttogom, majd egy kissé önelégült mosollyal állok vissza az eredeti pozícióba. A leányzónak jót tett az előző balhé, mivel sokkal jobban hozza az elvárt figurát, mint előtte. Segítek neki, mondom mikor mit csináljon, hogy álljon, stb. Ügyesen megy neki és a fotózás vége felé, már úgy tűnhet, mintha ellazult volna. Az utolsó beállítás, amit kitalált Kristóf szerintem már végképp belegázol Charlotte intim szférájába, ami nekem annyira nem jön át. Tipikusan arra irányul, hogy eladjuk a kiscsajt… Hátrébb húzódok Charlottetól, majd a fotós felé fordulok. Hozzá intézem a kérdésem, miszerint nem –e érzi úgy, hogy erről esetleg a lányt is meg kellene kérdezni. Nem tudom, hogy hány éves, de eléggé fiatalnak tűnik, így nem értem, hogy miért kell tovább húzni a dolgokat. Ez eddigiek is éppen eléggé átléptek rengeteg határt, de ki vagyok én, hogy szembe szálljak bárkivel is. Pláne úgy, hogy a mellettem álló egy rossz szót se szólt értük. Kérdő tekintettel nézek a fiatal leányzóra, hogy ő mit szól ahhoz, hogy lenyomjunk itt egy szenvedélyes csókcsatát. Nekem eléggé egyértelmű, hogy arra megy ki ez az egész, hogy bebizonyítsák, nem a lányokat szereti, hanem a férfiakat, amiből később majd szaftos pletykákat lehet szülni. Az is már eléggé furcsa, hogy pont egy 28 éves férfit választottak mellé, pedig ránézésre ő nem lehet több 18 évesnél. Értem én, hogy nagykorú, de azért 10 év az 10 év…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Az élet hozza a változásokat, van aki ellenáll és szembeszáll velük, de én inkább próbáltam rugalmas lenni és igazodni hozzájuk. Anya halála derékba törhette volna a tanári karrieremet a varsói iskolában, de nem hagytam. Váltottam és mentős lettem. Ott is jött egy törés, de nem adtam fel és a hangom által adtam reményt, mint diszpécser. Ezután a sors ide vezetett és itt most újra tanár lehetek. Apa halála úgy hiszem megint új irányt mutat, mert immár megszűntem gyermeknek lenni. Már nincs kihez és hová mennem, de azok az értékek amikkel általuk gazdagabb lettem vezetnek tovább az utamon, amerre mennem kell. Ahogy anya mondta mindig "Mindenből a legjobbat kell kihozni" és én most is ezt teszem. A kezemet gyengéden megrázza a fiatalember, akinek immár a nevét is tudom. - Inkább unalmasnak hangozhat - nevetek fel szavai hallatán - Semmi vér, semmi szétloccsant agycafat, csak szép ásványok, amik jó hatással vannak az emberre és mi ezeknek az erejét fordítjuk a magunk javára - magyarázom mosolyogva, mert tudom egy korabeli férfinak az izgalmak, a pörgés lételeme - Mondjuk ha a pennával elvágod vagy megszúrod az ujjad - mutatok az általa frissen vett portékára - Azt mondom mosd le vízzel és tégy rá egy kis darabka gránát követ pár percre, mert tisztítja a vért és gyorsabban gyógyul általa a seb - javaslom őszinte hittel abban, amit mondok. Nagyon szeretem a tárgyamat és főleg a köveket. Kislány korom óta szólnak hozzám, így érthető a szerelmem irántuk. - Igazad van, menjünk - bólintok, mert én sem szeretném ha kipenderítenének minket innen az őrvarázslók -Fagyi? Remek ötlet! Vezess! - biztatom vidáman mosolyogva és már lelki szemeim előtt fel is villan a megpakolt tölcsér képe, ami pavlovi reflex módjára a kedvenc ízeimet hozza nyelvem hegyére. Karamell, áfonya, sajttorta, étcsokoládé...Nehéz lesz a választás, feltéve, hogy ezek bármelyike is szerepelni fog a kínálatban. Lassan sétálunk, igyekszem természetesen lépést tartani vele és míg odaérünk én is kérdezek tőle. - Mi járatban vagy a faluban, ha nem titok? - nézek rá érdeklődve és vidámságot sugárzó arccal. Egészen jó a kedvem. Valahogy megkönnyebbültem, hogy nincsenek már nyomasztó álmaim és gondolataim. A gyász hullámzása lassan elcsitulni látszik bennem. Első körben elengedtem az önvádat és igyekszem a reális emlékezésre. Ez segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A lányok üdvrivalgása egy ideig eltart. Csak úgy záporoznak felém a kérdések, én pedig nem túl sok információt adva, de azért válaszolok rájuk. Természetesen a kérdések között szerepel az is, hogy van-e barátnőm, mire nemmel válaszolok, aminek következtében szinte remény csillant meg a lányok szemében. Hirtelen még jobban kezdték el tenni magukat, amitől nekem személy szerint herótom van, pláne annak fényében, hogy alig van bennük 20 év. Nagy nehezen sikerül leépítenem őket, de addigra már a söröm is elfogy, így a pulthoz lépkedek, vagyis inkább verekszem át magam a tömegen. Egyre többen vannak itt, amiből azt sikerül levonnom konzekvenciának, hogy mindenkinek van legalább egy barátja, aki nem szereti ezt az együttest, szóval itt iszik a bulizás helyett. Elmosolyodom a módfelett komoly gondolatmenetem végén és még a fejemet is kissé megcsóválom. Közben a pulthoz érek, ahol kérek egy újabb doboz alkoholmentes sört. A csaj aki kiszolgál, szinte lemerevedik és visszakérdez, hogy mi is. Újra elmondom, hogy egy alkoholmentes sört, mire értetlenség csillog a szemében. Hosszas keresgélés után végre talál egy darab behűtött példányt, melyet letesz elém. Kifizetem az árát és még némi jattot is hagyok neki, majd egy széles mosollyal távozom. Sose fogom megunni az emberek arcát, mikor egy buliban alkoholmentes sört kérek. Egy másik hordóhoz lépek és rátámaszkodom, de ekkor feltűnik egy újabb adag lány, akiknek szemében ott csillog a felismerés szikrája. Még nem sikerült teljesen befókuszálniuk, de nekem most nincs hangulatom még egy menethez, így inkább elaraszolok a bódé mellé, ahol egy lány van, illetve kicsit arrébb egy srác éppen könnyít magán a sötétben.
- Hello! – köszönök neki, amit akkor is megért, ha éppenséggel külföldi. Lehuppanok a földre, lábaimat kinyújtom, majd bokánál keresztezem. A sört csak ekkor bonom ki és húzom le az első kortyot. - Ó, ba**ki… – csúszik ki számon egy sóhaj kíséretében, mely leginkább arra vonatkozik, hogy most ehhez annyira nem sok hangulatom van. Komolyan elkezdek azon gondolkodni, hogy visszamegyek inkább a sátrunkhoz és ledőlök, vagy átnézek egy másik koncertre. Úgyis meg van beszélve, hogy hova megyünk innen majd tovább…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit tartok attól, társam, mit szól a kis jelenetemhez, de amint meglátom a vigyort az arcán, én is megkönnyebbülök. Már érett amúgy is a pasinak, és én tényleg eltűrök mindent, egy bizonyos fokig, és most jól esik, hogy ha gondoltak is rólam olyasmit, ami abszolút nem állja meg a helyét, mostanra talán kicsit megváltozott a rólam kialakult képük.
Nem válaszolok a kérdésére, elsőre poénos volt, de tagadni a nyilvánvalót,- már pedig az apró érintés hatására újabb libabőrök keletkeznek - ostobaság lenne már. A fotózás utána már gördülékenyen megy, jól érzem magam, és Emir előtt is le a kalappal, így tudom, hogy a rólunk készült képek is olyanok lesznek, mint amiket elvárnak. Már azt hiszem, túl vagyok a nehezén, de a következő fergeteges ötlet hallatán rájövök hamar, mekkorát tévedek.
Pedig itt a lehetőség, hülye lennék szökni hagyni, mert lehet ez az utolsó. Kit érdekel, hogy idősebb, jól néz ki, mindenki ismeri, és egy csók, nem nagy szám, de minden problémám meg lenne oldva. Ránézek Emirre, és ahogy az arca vonalai a retinámba égnek, úgy vagyok egyre biztosabb abban, hogy kit érdekel, ha ez csak a kamerának szól, én akarom azt a csókot. Az övét.
- Nem - mondom mégis hirtelen, majd fogom magam, és leszarva a de..de.. kezdetű mondatokat, meg a hadakozást, hogy ez változtatná meg az életem, meg franc tudja, miket beszélnek még itt hirtelen. Ott hagyok mindenkit és konkrétan futok az öltözőig.
Igen, pancser vagyok, mert nem éltem a lehetőséggel, mert nem vagyok képes rá, de... Életem első csókját nem így akarom. Na meg Emirre is roppant jó fényt vetne, hogy egy nála tíz évvel fiatalabb lánnyal látnák együtt. Meglenne a világunk újabb sugar daddy-je. Ezt én nem akarom, nem így, és nem érdekel, hogy most ő is egy kislánynak hisz, nem érdekel az sem, a körülöttünk dolgozók mit szólnak ahhoz, hogy több órás munkát vágtam egyetlen szóval tönkre, mikor a hajamba túrva a tükörbe nézek, rájövök, jól döntöttem. Mert nekem a pénz nem számít, és biztos vagyok abban, hogy Emir karrierjét sem ez fogja lehúzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Figyelem amit mesél, lelkesen bólogatok, de valami miatt ebben nehezen tudok hinni. Nem tudom megmondani ennek az okát, de ez van. Ennek ellenére ezt nem közlöm vele, hanem úgy teszek, mintha egyetértenék. A fagyis dologra igen gyorsan igent mond, amire egy széles mosollyal válaszolok. El is indulunk a piac vége felé, közben pedig válaszolok a kérdésére.  Elmesélem neki, hogy igazából Budapesten élek, de már párszor jártam itt, aztán megfogott a hely hangulata. Bizonyos időközönként szeretek ide jönni pihenni, festeni, vagy csak úgy elbújni a világ elől. Ezekre ez a falu tökéletes. Bár a falu lehet, hogy már annyira nem megfelelő jelző rá, ugyanis szerintem lassan várossá növi ki magát. Ami egyébként nem meglepő, mivel itt van tőle egy köpésre egy igen neves iskola. A fagyishoz érve rendelünk, majd a térre sétálunk, ahol egy padon ülve még beszélgetünk egy kicsit. Ő is mesél magáról és is egy keveset magamról, aztán a fagyi elfogyasztása után mindketten útnak indulunk, mivel már kezd sötétedni. Én első körben a helyi pizzériába megyek, ahol megvacsorázok, majd az estét a pubban zárom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ne bántsd, pont olyan, mint te - fontam össze a kezeim magam előtt nézve is rá csúnyán. Egyikük se villogott el nekem a zingertalálattal, mindkettőt nekem kellett kiszagolni! Milyen világ ez, ahol nem avatják be az állítólag fontos embereket? Dávid is amúgy, egyszer csak arra mentem haza, hogy van egy plusz bőrönd a lakásban! EGY NŐI! Bubuhoz sosem jött csaj egy éjjelnél tovább, mióta ott vagyok. Még kézitáskájuk se igen volt, ez meg utazó! És akkor még közölte is, hogy ez csak itt maradt. CSAK ÚGY. - A Tányás kicsit necces, az részben én voltam, nem így terveztem, de ha szól, hogy ő már bedinggelt, nyilván nem teszek semmit - bár belegondolva, akkor most nem úgy állnék, ahogy, mert végülis részben ezért estem bele meg rá Gabere akkor. A lényeg, hogy nem csinálnám vissza, annak ellenére sem, ahogy belém veszett a Bubu, szerintem túlreagálta és nem volt joga ekkora drámát csinálni. Utólag kicsit olyan, mintha ezt használta volna Bogna takarójának. De nem vetem a szemére, tudja hogy tudom.
- Te vagy a buta! Hogy gondoltad, hogy akkor ezt dobjuk a kukába? elégeted a papírt és akkor nincs? Ez igenis számít! - mondtam leginkább erőtlenül, ahogy sikeresen szétkentem az életem is. Nem most mutattam a legjobb formám és ez elég nyilvánvaló volt, de majd összekapom magam a társasházban és mire jön Gabe majd kisimítom magam. Van egy csomó dolog amit sosem szerettem hazavinni. Senkinek, se Ezrának, se Bubunak, se újabban Gabenek. Egyszerűen nem tudom és nem is akarom az ilyeneket kezelni, mérges vagyok a helyzetektől,a hogy nem értem őket rendesen, ettől meg... tettleges sokszor. Nem a legkifizetődőbb.
- A nagyinak behűtött és beért citromlikőrje van ehhez, szerintem alig várja hogy kinyissa és közölje, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter - közöltem mindezt úgy, mintha tök természetes dolgokról lenne szó, pedig éppen a nagymamám életvitele ismétlődött meg nagyjából, amit ő lelkesen supportol is. Én azért nem szeretnék, és szerintem Bubu sem sose ilyenre jutni. Ez Gergőre vár talán, már ha így... mindegy ez most. - Én sem, de azért más, nem? - kérdeztem bizonytalanul. Nem azt mondom, hogy ha úgy akarja, nem az, csak hogy én látom benne azt is, hogy mi van ha mégis? Nem akarom, de bármi lehet.
- És ki fog? Biztos nem én, ennek nem így kéne lennie.
Az élet narrátora: Főhősnőnk nem sejtette, de így lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Apró közbevágását csak mosolygós bólogatásommal reagálom le, miközben következő mondataim már megfogalmazódnak bennem, és nem is fogom őket vissza. Arcom zavartból lesz pirosas vigyorgós, ahogy ránézek, és meglátom az arcán ülő széles mosolyt. Vele nevetek, bár nem is igazán tudom min, csak húz magával az ő jókedve.
- Nem emlékszem hogy megtette volna - ingatom meg a fejem közben, de igazán bele sem gondolok, szóval még akár meg is történhetett. Ennyi kis pontatlanság amúgy is beleférne, nem emlékezhetek én se mindenre pontosan. - Egyáltalán hogy jött ez most? - dobom vissza a labdát, egyszerű meggondolatlan kíváncsiságból. Tekintetem oldalra billentem, és sejtelmes mosollyal vonok vállat, hiszen igen, amikor Bence fejébe jutottam, nagyon is láttam, ő mit gondolt rólam. Oh. Kisebb döbbenet ér utol, ahogy eszembe jut hogy mint olyan így ő is tudja, hogy én mire gondoltam mikor megláttam úgy. Öööhm, na mi a ciki ha nem ez?

Ó én a magam részéről hatványozottan hálás vagyok azért mert gondolatban beszéltük meg a dolgokat, és nem szóban. Számomra így sokkal őszintébb volt az egész, látott és láttam mindent, a gondolatmenetet, éreztük amit a másik, ezt pedig sokkal bennsőségesebbnek képzelem el, mint ha kimondtuk volna. Így is halálra izgultam magam, de azért abból a szempontból könnyebb volt, mégis... nem csinálnám vissza, semmi pénzért.
Kicsit lesütöm szemeimet a tökéletes szóra, hirtelen nem is tudok rá mit mondani. Köszönöm? Én is örülök? Mind olyan furán hangzana hirtelen. Akaratlanul veszek el egy gondolatörvényben, az emlékek mélyre húznak magukkal, pár pecig biztosan csak enyhén rózsaszínesedett fejjel meeredek magam elé, kiszakadva a valóságból.
Nehezen is térek vissza, először csak pislogok a nekem szegezett kérdésre, hogy aztán fellelkesülve kezdjek mesélni.
- Persze, rengetegszer - vágom rá, hiszen az én szememben minden alkalom amikor a barlang óta találkoztam a fiúval felért egy randival. - Voltunk a kukoricásban, tanultunk, bejártuk a kastélyt, repültünk, szóval csak a szokásos.
Nekem ezt jelenti a randi, csak úgy együtt lenni, és jól érezni magunkat.
- Ti? - dobom vissza a labdát, úgy gondolom ha egyszer rákérdezett, akkor biztos ők is voltak. Nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt mondják azok a helyek jobbak, mint a társkeresők, százalékos arányban nagyobb az esély egy stabil kapcsolatra, mint egy rapidrandin - mert ott kozmetikáznak, sokat. Ezt még nekem is be kell látni. Némileg nagy megkönnyebbülés volt, hogy Lunával beszélgetni nem abból áll feltétlenül, hogy mindent meg kell nyolcszor magyarázzak. Miért mondom, miért teszem, miért gondolom így, hogy kérdezhetem ezt meg azt meg. Fárasztó volt, még nekem is, pedig jórészt magamtól vagyok sok és idegesítő. De a lányok furcsák, persze rendes tőlük, hogy hívnak ide meg oda, de egész mások vagyunk azt hiszem. Ezért sem Maja, Luca vagy Cel van a vonalban. Én ezekkel nem tudnék mit kezdeni.
- Akkor ketten legalább így gondoljuk, de nem is bántó voltam, gondolom, az nem tudom milyen - sóhajtottam bele a telefonba aztán csak a hasam figyeltem magam előtt. Fogalmam sincs mikor lettem ekkora, mikor nőtt így meg és mikor szaladt így el ez a pár hónap. Azt sem tudom, mi tévő legyek, és most nem csak Dávid és Misiu nem megléte aggasztó. De azok nagyon.
- Iiigen, hallottam, hogy bizonyos részek nem fogják ezt a mozgást szeretni. Talán magas a faktorom rá, hogy ne így járjak, talán nem - két esélyes mégsem 50-50, bonyolult matek az emberi szervezeté. A világháború dologra csak elmosolyodtam egy pillanatra azt hiszem, aztán a hasam oldalát simogatva hajoltam előre és igazgattam magam el a helyemen, mert kényelmetlen volt.
- Szólt, ebben biztos vagyok, abban is, hogy jön, de jobb lenne előbb, mint később - ami logikus, én is utálom, igazából azóta, mióta olyan rosszul csapódott le az a teszt. Azóta, főleg mikor elfelejtem mi újság, kétségbeejtő. - De mintha mocorgás lenne kint, nem tudom, lehet megvan Misiu...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- NA NEM - néztem rá, mert pontosan értette remélem a problémám. Nekem nem hiányzik, két lány is hozzám tartozik az előkészítőből. Az én lányom csak ne hordja haza, azért van egy határ. Bence is megmondaná a keresztlányával (meg Ezra) és Lewy is a lányaival akik "nem is járnak ide". Ja, csak minden másnap, csak Majának még nem vázolta fel ez mit is jelent. - Márhogy persze, ez is megoldás, de tanítsd ésszel.
Aztán kész, fogtam és eltörtem az embert a picsába. Mint egy ropi úgy roppant meg, szinte ide hallottam azt az idegszálat.
- Nyugi már, a házasság nem fertőző - forgattam meg a szemeim. Jó, nyilván a pszichopatának lazán bélyegzett női közeget értette alatta. Pedig szerintem elég lenne neki is egy nap velük. A kis délutánjaikon. Én ilyet korábban nem láttam, és akkor engem még csípnek meg adnak is. Mi lehet azokkal, akiket nem? Nem beszélve róla, hogy Maxin meg rajtam kívül amúgy is mindenki ki van tiltva a nagy partizából.
- Nekem is csak két gyerekem volt - egy biszexuális nőtől, akinek van egy demiszexuális nője, surprise. Nem engem nem lepett meg. - Aztán kiderült még kettő, lett egy nőm, most meg még kettő, kutyákkal, macskával és ha rajtam múlik hazajön még egy nagyobb hüllő is. Varánusz? Gekkó? Kaméleon? Még kérdéses.
Lehet javasolhatnám a sütemény mellé, hogy ő is vigyen haza valamit a gyereknek. Sokkal kezelhetőbbek nálunk is, mióta van mivel levezetniük a feszkót Adri kicsit rám ütött, már gondolkodtam hogy elhordom valahova. Boxolni, kungfuzni. Valahova, ahol legálisan is kiverhet fogakat.
- Nem eszik süteményt? - néztem rá tökre lelombozva, aztán csak kikeltem a hintából és kivettem a cigarettatárcámból egy szálat, még felé is tartottam, aztán így vagy úgy de eltettem és tüzet is kotortam elő.
- Legyen kettő, szólsz ha nincs melód és kerítünk egy napot, úgyis meg kell valakinek mutatnia neked mit lehet ebben a fészekben kezdeni - tártam el a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Erre nem is gondoltam. Hogy bácsikámnak furcsa lehet, hogy nincsen az én neszezésem a lakásban. Meg minden apróság, ami jelzi az ottlétem. Aztán felmerül bennem, hogy talán nála van a fiúja. Miért ne használnák ki, hogy nem vagyok otthon? Ha otthon vagyok, úgyse jön át. Olyankor bácsikám megy el hozzá, bár azt se túl sűrűn. Ahogy ezen rágódom, amin különben tökre nem kéne, különös vonások jelennek meg rajtam, amilyeneket máskor nem igazán látni. Mintha... neheztelnék? Mintha nehezményeznék valamit? Igen, tudok olyat. Nyilván nem túl erősen, a színezet is más, ám létezik. Mindegy, nem merengek tovább ezen.
Derűsen elbeszélgetünk, esőt szemlélünk, aztán érdeklődőn pillantok rá, mikor megszólít. Amit pedig kérdez, attól lefagyok. Mármint tényleg úgy festek, mint aki beledermedt abba, amiben éppen volt. Mintha még mindig arra várnék, miért szólított meg, holott azt már megtudtam. De... mit is tudtam meg? Abból, ahogy néz rám, ahogy vagyunk, meg egyáltalán, nekem egyértelmű, hogy aludni szeretne, legalábbis az ágyban heverni és azt szeretné tisztázni, ez nekem is okés terv-e. Viszont hozzám ezek a szavak nem így jutnak el. Az ezüst keresztem fordítóbűbáján át hozzám úgy szüremlik át, hogy azt kérdezi... jaj, hiszen tudjátok. Igazából hihetetlen sokszor kezel ám nagyon érdekesen a nyakláncom szavakat, kifejezéseket, ám a legtöbbet már kiismertem; vagy a helyzet adja, hogy világos legyen, hogyan értette a másik; sokszor pedig úgy döntök, talán nem volt ez olyan fontos részlet, amin fenn kéne akadnom. Viszont ez itt és most nem olyasmi, amit lelegyintenék azzal, hogy "hát remélem, azt mondta, amit gondolok".
- Tessék? - kérdezek vissza, összevont szemöldökkel. Mintha nem hallottam volna. Igazából valahogy úgy is könyvelem el magamban. Lehet, egyszerűbb lett volna megtudakolni, hogy álmos-e vagy ilyesmi, viszont jelen pillanatban azt is szép teljesítménynek tartom magamtól, hogy nem csak úgy rábólintottam, reménykedve abban, hogy jól értettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánk erkélyén |o


 pj

Ha az előbb szokatlan volt az arckifejezése, hát akkor most ez a mostani még inkább az.  Valahogy nem pont ilyesmire számít az ember, amikor arról van szó, hogy hiányzik neki a szülő, és hogy milyen furcsa lehet az otthoniaknak ilyenkor a hirtelen csend.  Erre valami szomorkás, vagy rádöbbenő vagy valami hasonló reakció lenne a megfelelő, szerintem. Vagy nem tudom. De ez most nem az, nem egészen az. Van itt valami más is. De nem foglalkozom vele különösebben, ha szeretné úgyis megosztja velem a gondolatait, érzéseit.  Tudja, hogy megteheti.
Kérdésem után bocsánatkérően ugyan, de mégis reménykedve figyelem a vonásait. Tényleg jól esne kinyújtóztatnom magam, akármennyire is fantasztikus ez az esőnézelődés. De ő, valahogy … kővé dermed szinte. Ennyire nem szeretné itt hagyni az erkélyt? Vagy miről van szó?  Meglepődve nézem a vonásait, igyekszem rájönni, hogy mi is okozta ezt nála. Nem fogalmaztam volna pontosan? Ahogy ez az eszembe ötlik, újragondolom pontosan a szavaimat és szemeim azonnal ki is kerekednek. Na nem, tényleg úgy hangzott volna, amit mondtam, mintha mintha…nem….nem…nem. Biztos, hogy nem. Mármint de, úgy hangzott, de biztos, hogy tudja, hogy érti.  És mégis értetlenül kérdez vissza. Számat enyhén eltátva a tekintetem lejjebb vándorol a mellkasa felé, majd újra a szemébe pillantok.
- Azt kérdeztem, hogy esetleg nem mehetnénk-e be elheverni az ágyra és ott folytatni a beszélgetést meg az eső nézést – kezdek neki újra lassan, gondosan végiggondolva minden egyes szót. Lehetséges, hogy a fordítóbűbáj is bekavart, az már csak hab lenne a tortán, az eleve furcsa megfogalmazásom miatt. Jézusom, ez ... te jó ég. Bele se merek gondolni, hogy ő mit gondolhat, és tiszta szívemből reménykedem, hogy tényleg nem is értette úgy igazán. Lehet, hogy csak áltatom magam, de muszáj. Ha értette … oké, ez nem jó. Túl gyorsan veszem a levegőt. Oké, nyugalom. Kell keresnem egy angol tanárt, de sürgősen. Lehet, hogy magyar tanárt is. Nyugi. Nem gond. Ha értette is, akkor is megkaptam a lehetőséget, hogy normálisan fejezzem ki magam, mintha el se hangzott volna az az idióta mondat. És ez jó, nagyon jó. Ez az, látod Lau, máris jobb. – Kicsit elgémberedtem ebben a székben, de ha te még szeretnél kinn maradni az sem baj. Szerzek egy párnát és … nem vagyok még álmos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Hála Istennek, tényleg nem megismétli a kérdést, hanem máshogyan teszi fel, átfogalmazva, jobban kifejtve. Mostmár értőn elmosolyodom, megkönnyebbülten veszek egy nagyobb levegőt. Akkor a durva félretolmácsolás ellenére jól gondoltam. Oké. Dehát biztosra kellett mennem. Amiatt viszont nem kell aggódnia, hogy én bármibe is mélyre hatóbban belegondoltam volna. Jó, ez egyrészt annak köszönhető, hogy enyhe sokkot kaptam, másrészt viszont annak, hogy amúgy sem vagyok az a fajta, aki túlságosan belebonyolódna bárminek az előre elképzelésébe. Főleg nem ilyesmiébe.
- Nem, igaziból elgémberedtem kicsit már én is. Klassz lenne fekve - bólogatok, kapva az ötleten, mintha az előbb mi sem történt volna. Elengedem barátnőm kezét és elkezdek felkászálódni a székből. Leveszem takaróm, a karomra terítem, aztán visszarakom a sámlit a fal mellé. Körbenézek, nem hagyok-e kint mást megázni a permettől, aztán besétálok a szobába. Összehajtom a plédet és lerakom a fotelba, majd a kapucnis pulcsimtól is megszabadulok, lekapom, odaterítem a bútorra. Hátratúrom a mozdulattól összeborzolt hajam, elugrom a mosdóba, ahol többek közt iszom is egy keveset. Száma törölgetve térek vissza és már bújok is be az ágyba, amit Lau ágya mellé odatolva hagytunk. Kellemes egyébként, hogy a vihar ilyen finoman hűssé varázsolta a levegőt, így viszont igazán jól esik nem csak derékon átdobni a paplant, hanem egészen bebújni alá. Párnám fejem mögé teszem, hogy a támlának döntsem, ne legyek még annyira lent. Kezeimet összefűzöm aztán mellkasomon, a takaró felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Laura
Masa

Nyelvet öltök, mert ez a válasz aaannyira tipikus. Miért kérdeztem volna, de komolyaan... na mindegy. Még talán szememet is megforgatom, mert hiszen ez kéész komédia, majd nem foglalkozom tovább vele, már így is elég színpadiasan lereagáltam mindent. Nyüff.
Visszapislogok a kérdésre, majd félrebiccentett fejjel kérdezek vissza.
- Aang? Sokka? Katara? Utolsó léghajlító? Avatár? Egy mugli mesesorozat amiben mindenféle idomárok vannak - a felsorolást és magyarázatot addig folytatom amíg értelmet nem látok csillanni szemében. Egy idő után ellenkező esetben is elhalkulok, majd felteszem amit az elején kellett volna - ismered?
Hiszen nem végzett diákokról, pláne nem elemisekről beszélek én, csak egy rajzfilmről amit nagyon szerettem, és szeretek most is. Jó dolognak tartom, hogy vegyes családból származom, így mindkét világot ismerem valamennyire, bárhol tudok boldogulni a varázslók és varázstalanok között egyaránt. Azt azonban nem tudom a lány milyen családból jön, de eszembe sem jut megkérdezni. Ha netalántán egy igazi jó aranyvérű család gyermeke lenne az megmagyarázná miért nem ismeri... de igazából általánosban is volt akit nem érdekelt, szóval itt nem a mágia-nem mágia a legfőbb kérdés. Azért azon eltöprengek, hogy lehet-e köze bármilyen varázslódinasztiához. Jó, mondjuk azoknak ilyen fura nevük szokott lenni nem? Ipszilonra végződnek, olyan betűket tartalmaznak amiket nem is ejtünk ki, hosszúak és bonyolultak, nem pedig... Juhász. Az olyan kis egyszerű, bár igazából mindegy is ez most.

- Aztapaszta - nyúlok felfelé a pillanatok alatt elkészült bolygórendszerhez. Finoman végigsimítok az egyiken, ami talán a Mars lehet, majd megpöckölöm a Napot is, ami után úgy csinálok mintha megégetett volna. Először fel sem fogom kérdését, annyira belemerülök, hogy megpróbáljam megenni a Vénuszt. Viccesen nézhetek ki ahogy a fogamat csattogtatva forgok körbe körbe, mondhatjuk úgy hogy bolygóközi pályán, majd egyszer csak megszűnik a szabályos rendszerük, és a jól ismert aranylabda bukkan fel sok-sok példányban. Ezeket nem próbálom már szájjal elkapni, ismét csak kezeimmel kapdosok utánuk.
- Hát - ugrok egyet, hogy elérjem a magasra küldött labdát - egy hónapig mandragóralevelet tartottam a számban - hopp - azóta minden reggel és este szavalok - hopp - most ugye - hopp - harmatot gyűjtök - hopp - kell még valami báb, meg egy kis ez az.
Összehúzott szemekkel meredek a velem kibabráló labdacsra, amit sehogy sem tudok elkapni. Még ha hozzá is érnék, sem biztos hogy megérezném, de ez nem is jut eszembe. - Naaaaaa - kérlelem a lányt, hogy had játsszak én is most egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Sokan nem gondolkodnak mielőtt megszólalnak, és ez hatalmas hiba. A boldog békeidőkben pontosan én is ezt tettem, mert nem volt szükségem arra, hogy gondolkozzak, mielőtt beszélek. Ami a szívemen, a számon alapon éltem, és tengettem mindennapjaimat, ami nem volt gond, egészen addig, amíg be nem kerültem egy iskolába, ahol mások is vannak rajtam kívül. És nem ők tanítottak meg erre, hanem Catherine Hope Payne, a gyökér stílusával, amikor berobbant a mindennapjaimba, a semmiből. Egy egyszerű kalandnak indult, és nézzük meg hova jutottunk; a feleségem, és nem tudom, hogy akarom-e, hogy már ne legyen az. A gyűrűnek hamarosan el kell tűnnie ez ujjamról, mert a második év vége rohamosan közeledik. A gondolat megszületik, nekem pedig arcomra olyan hidegség ül ki, hogy félek, szinte már éget. Ha a gyűrű lekerül az ujjáról, soha többet nem lesz az enyém. Így az enyém, nem tehet azt, amit csak szeretne, így én irányítok, de ha a gyűrű lekerül az ujjáról, ami hozzám köti, akkor vége. Elvesztem? Nem vagyok benne biztos. Fejemet lehajtom, pár hosszabb hajtincsem hullik előre, de most nem zavar. Szemeimet összeszorítva, a levegőt fogaimon keresztül szívom be, ahogy elém kerül a kép, Cath ujján már nincs a gyűrű, és egy másik férfival él boldogságban, amiben én nem szerepelek. Amikor még a halott húgom halott volt, ő volt az egyetlen biztos pont az életemben. Ő van Ivana előtt és után, ő mindig ott volt, amikor kellett, én pedig ezt ki is használom, akárhányszor csak lehetőségem nyílik rá. Az asztallapon pihenő kezem ökölbe szorul, a felém intézett kérdést a pletykákról, nem is értem, annyit hallok meg, hogy Balázs mondd valamit, ám a szavaknak nincs értelme. Szemeim kipattannak, amikor rájövök, hogy minden rajtam múlik. Jegyezzem el még egyszer, hogy örökre az enyém maradjon, így, ahogy most? Szerelmesen belém, amit nem tudok úgy viszonozni, ahogy elvárná tőlem?
Fejemet kissé megrázom, és amikor felpillantok beszélgető partneremre a hideg merevség ugyanúgy ott ül arcomon. Cigarettámat ismét szám szegletébe dugom, hátamat a szék háttámlájának vetem, kezeimet keresztbe fonom magam előtt, így figyelek. Figyelek? Inkább a véráztatta ruha és bizonytalanságomon túl próbálom meglátni az előttem ülőt, és felfogni mégis miről beszélünk.
- Milyen főzet? - a vérfarkas kór, és a pornófilm. Igen, ismét felvettem a fonalat, és ismét felkeltette az érdeklődésemet a téma, attól elvonatkoztatva, hogy agyam eldugottabb részeiben mégis milyen gondolatok születnek meg folyton folyvást. Tényleg elmebeteg lennék? Nos, sokan mondták már, például a mostani pszichiáterem előtti négy darab, akik nem bírtak velem mit kezdeni. Tény, nem is könnyítettem meg nekik a dolgot, de a mostani valahogy mindig fel tudta kelteni az érdeklődésemet, és elérte, hogy beszélni akarjak a démonjaimról.
- Nem kell félni tőlük ahhoz, hogy meg tudjanak szívatni - vonom meg vállaimat könnyedén. Tudom milyen érzés lehet, nekem a gyerekkorom nagy része így tellett. Baszogatással, kiközösítéssel, szívatásokkal, mert más voltam. Már akkor is más voltam, ami nem tetszett a gyerekek legtöbbjének. A gyerekek utáltak, mert kivételeztek velem a tanárok, majd eljutottunk odáig, hogy a tanárok is utáltak, állandó szívatások központja voltam mindenkitől. Anyám a képességeim kijöttétől egy évet bírta tovább húzni, az is csoda, hogy eddig bírta az oktatásomat, majd elküldött a Bagolykőbe. Nem mondom, bátor lépés volt.
- Figyelj, öcsém - kezdek bele, mélyet szívva cigarettámból. - Nekem dühkitöréseim vannak és pánikbetegségem egy gyerekkori trauma miatt - kezdek bele a vidám történetbe. - Majd jött, hogy majdnem megöltem a szüleimet, és mindezekre rá klausztrofóbiám is van, hidegérzékenységem és hajlamos vagyok a kiszáradásra, mindezt azért, mert elemi mágus vagyok - sorolom fel az agyamban és lelkem lévő pszichés és mentális problémákat, mintha bármi köze is lenne hozzá, de mégis; annyira szép ilyen csokorba szedve, nem? Egy nőnek is adhatnám akár baszd meg! - És tudok élni ezekkel. Te mi a jó édes büdös faszért nem tudsz együtt élni azzal, hogy vérfarkas vagy? Megtörtént, nem tudod visszaforgatni, de ahelyett, hogy picsogsz, amikor nem üt be a krach, addig élvezhetnéd az ezen világ adta csodákat - ismételten beleszívok cigarettámba, majd elmosolyodom. Lehet, hogy ez most sok volt a srácnak, de be kell látnia, nem csak neki vannak problémái, talán valakinek mindennap szarabb. Nem mondom, hogy érdekel a valaki, akinek mindennapja kihívás, de akkor is így van. Mert például Lorin, aki tényleg minden kibebaszott nap küzd az életéért, még mindig talpon van, és soha nem hisztizik, hanem éli az életet, ami megadatott neki. Ezért lesz ő mindig erősebb mint én, és ezért volt is erősebb.
- Tehát nemrég kerültél ebbe bele - mutatok körbe mutatóujjammal a helyen, és talán érthető, hogy az egész világra gondolok. - Én is belekerültem egyszer, amikor tizenegy voltam, és tudom kezelni - na már most eszembe ötlött két opció a beszélgetés kapcsán; vagy kurvára elbeszélünk egymás mellett, vagy simán én nem értem, amiről ő beszél. Mindkét opció teljesen reális lenne amúgy, mert - bár felróható lenne nekem, de ne tegyük meg inkább, pls -, nemigen vagyok képben mostanában. Érhető okokból szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


 pj

Elsimulnak a barátom vonásai, amitől én is sokkal könnyebben veszem a levegőt. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy megkérdezzem, hallott-e egyáltalán valamit, és ha igen mit, de végül úgy döntök, hogy jobb ezt nem tudni. Határozottan jobb. Jézusom, ez azért nem volt semmi.
- Szuper! – villanyozódom fel teljesen, pedig nem is belém csapott az imént lesújtó villám – na az azért elég morbid lett volna - , de örülök, hogy értjük egymást, és annak meg pláne, hogy örül is a javaslatomnak. Nem is húzzuk tovább az időt, nekikezdünk szedelőzködni. Kihámozom magam a takaróból, felállok, majd megigazítom a székemet is. Ez igazából még a mugli életből jött beidegződést, hogy betolom magam után a székemet. Itt a suliban sem egy káros dolog, csak éppen jelenleg teljesen felesleges. Csak mi ketten vagyunk, nem lett volna zavaró akkor sem, ha úgy hagyom. Elfértünk volna tőle. Thomas után megyek csak be a szobába, gondosan behúzva magunk után a függönyt. Nem zárom be az erkélyajtót, finom friss a levegő, jöjjön csak be szépen a szobába. Jobban fogunk tőle aludni. Elpakolom én is a dolgokat, ám végig úgy ténykedek, hogy fél szemmel végig a fiút figyelem. A pulcsilevételnél megrándul a szám sarka, de igazán csak akkor mosolyodom el, amikor segít a hajának még inkább össze-vissza állni. Így ugyan egy kicsit lassabban végzek a pokróc elrakásával, valljuk be őszintén elsőre nem igazán sikerült megtalálnom, hogy melyik sarkát melyikhez akarom illeszteni. Mire befejezem Thomas már végez is a mosdóban, így szabad lesz a terep nekem is. Egy vigyorral váltom hát fel, hogy pár perc múlva vissza is térjek.
Csak amikor az ágyhoz érek veszem észre, hogy a barátom pulcsija még mindig rajtam van. Igazából iszonyatosan kényelmes ám, szóval egy picit szomorkásan válok meg tőle. De hát pulcsiba csak nem alszik az ember nyáron. Meg télen sem. Szóval a fekhelyem mellett állva lehúzom a cippzárt és kibújok belőle, majd elviszem a fotelig, hogy lerakjam. Nem, ne is kérdezzétek, hogy eleve miért nem mentem oda levenni és úgy visszajönni. Fogalmam sincs. De tényleg, fogalmam sincs.
- Öhm, mond csak …- kezdem óvatosan, mialatt felhajtom a takarómat, és bemászom az ágyba. Kicsit igazgatok a párnán, hogy kényelmesebb legyen a félig ülő, félig fekvő helyzet, amit választottam magamnak. A támlának csupán a fejem van nekidöntve, a vállaim megemelésére szolgál a pihepuha fejtámasztékom. A takaró sarkát megfogva áthúzom a felsőtestemen, hogy fedje a derekamat. Így a pulcsitól megszabadulva hirtelen picit fázom, hála a hirtelen beáramló hideg szélnek.
– A fordítókereszted … szokott félrefordítani? Mármint sokszor? – fejezem be végül az előbb elkezdett  kérdésemet picit hezitálva. Magam elé meredve ejtettem ki a szavakat, de utána vetek egy gyors pillantást Thomasra, és úgy döntök, inkább folytatom mielőtt esetleg olyanra kapnék választ, amit nem szeretnék tudni.  – Szóval, szerinted lehet, hogy jobb lenne ha nem is tudom, próbálnánk a te nyelveden beszélgetni néha, vagy ha tudnék rendesen angolul?
Ez már eszembe jutott amúgy párszor, hogy tényleg milyen jó lenne ha egy nyelvet beszélnénk, szóval amint feltettem a tényleges kérdésem el is mosolyodom. Szerintem szuper gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Ágyam kényelméből figyelem, ahogy ő is elrendezkedik még. Megmosolygom a fotelra kerülő pulcsimat. Pont mondani akartam neki, hogy tegye csak oda nyugodtan. Végre bebújik aztán mellém. Vagyis hát mellénk, hiszen Benito is odahelyezkedett szépen. Oldalra is nyúlok kicsit, megsimogatni. Mivel én csak a fejem döntöm a párnával puhított támlának, valamivel lejjebb vagyok csúszva, mint végül barátnőm. Enyhén megemelem szemöldököm, várva, mit szeretne kérdezni. Oh. Nyelek egyet és már nyitnám válaszra számat, ám folytatja még. Becsukom hát, kivárva a végét.
- Igen, az előbb is félrefordított odakint - vigyorodom el, feljebb húzva kicsit a paplant mellkasomon. Hiszen én nem tudhatom, hogy ő ezt nem akarta tudni. Meg ugye azt se hozom össze teljesen, hogy az iméntiek miatt kérdezte. Csak kicsit csodálkozom, hogy pont olyankor hozza ezt fel, amikor nekem is vannak ekörül gondolataim. - De nem annyira sokszor. Mármint nem olyan vészes. Meg már nagyjából tudom kezelni, megszoktam - magyarázom tovább lazán. - Úgyhogy nem kell szerintem - rázom a fejem mosolyogva, mert azt meg persze nem veszem észre, hogy Lau kifejezetten lelkesedik a saját ötletéért. Bennem csak az van, hogy nem várok tőle el ilyesmit, nem akarom, hogy törje magát értem. Főleg, hogy én azt ugyan be nem vállalom, hogy megtanuljak magyarul. Pár szót szívesen, viszont annál többet képtelenségnek érzek elsajátítani.
- Ah.. - nyögök aztán hirtelen egy kelletlent, lehunyva a szemem. - A cseppek - húzom el a számat, hiszen eszembe jutott, hogy a főzetemről elfeledkeztem teljesen. Már régen túl kellett volna esnem a dolgon. Sóhajtok egyet, ledobom magamról takróm és kiülök az ágy szélére, elővéve az éjjeliszekrény fiókjából a fiolát, amit elraktam oda. Maradok így a lánynak háttal, miközben elvégzem a cseppentést, hiszen tudom, hogy nem bírja látni se. Miután megvagyok, lezárom az üvegscsét, vakon tapogatózva elrakom, majd óvatosan fekszem vissza ágyamba. Felhuzogatom magamra ismét paplanom és helyezkedek a párnán, majd úgy maradok, lehunyt szemmel, hanyatt heverve. Szusszanok egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


 pj

Az természetes, hogy nem dobálom le csak úgy a ruhákat, még a sajátomat sem, másét meg pláne nem. És mivel ő is oda rakta a sajátját, így én is oda teszem az enyémet. Izé, övét, ami rajtam volt. Egy pillanatra felvonom a szemöldökömet a csodacica helyválasztása láttán, de egyelőre nem kommentálom a dolgot. Élvezze ki a helyzetet egy kicsit, mielőtt odébb tessékelem. Most majd szépen lefektetjük az alapszabályokat, a sárkányleopárd és én.
Igazán gondolhattam volna, hogy választ kapom ám a fel nem tett kérdésemre. Főleg ha már egyszer felhozom a témát. Az égnek emelem a tekintetem, és bár az van a fejemben, hogy itt ennyiben is hagyom a dolgot mégsem ezt teszem.
- Ehgen, észrevettem, hogy valami nagyon nem stimmelt. Eleve nem jól fogalmaztam – vallom be neki a dolgot. És nem, arra aztán végképp nem kérdezek rá, és kíváncsi sem vagyok rá, hogy ő mit értett. Tudom, hogy mit értett. Csak nem mondja el, vagy … vagy igen? Majd kiderül.
- Oh – kommentálom kicsit csalódottan az elhangzottakat. Hát, jó. Rendben. Ha ő nem tartja fontosnak … legyen akkor úgy. Mindenesetre nem valószínű, hogy még egyszer fel fogom hozni ezt a témát mostanában. Az pedig eszembe sem jutott, hogy esetleg neki kellene megtanulnia magyarul. Hiába vagyunk Magyarországon. Anyanyelvem borzasztóan nehezen tanulható a külföldiek számára, én valamelyest már úgy is tudok angolul, úgy a logikus ha én leszek perfekt egy másik nyelvből is, nem? De ha nem, hát nem.
Csendesen figyelem a cicát simogatva, ahogy előhalássza a gyógylöttyöt. Arcomra kiül a hála, amiért hátat fordítva végzi el a műveletet hiszen még ebben is tekintettel van rám. Komolyan, mindig van valami, amivel jó értelemben megdöbbent, meghat, amivel fokozza az érzéseket bennem, amikről nem is gondoltam volna, hogy fokozhatóak. Picit meglököm Benitot, fejemmel intve neki, hogy most legyen kedves és másszon el onnan. Egyrészt mert ugye Thomas nem lát, amikor visszamászik a helyére. Rám telepszik a cica hát, és amint Thomas kényelmesen elhelyezkedik, felülök és felemelem a csöpp kis testet. Áthajolok a fiú lába fölött; vigyázva, hogy ne érjek hozzá, maximum csak egy picit; hogy a másik oldalán tegyem le a dorombológépet. Határozottan bólintok egyet a cicára nézve, majd szépen visszahelyezkedem. Na, ez is megoldva. Benito drága, ezennel befejeztük azt, hogy köztünk alszol. Ez az üzenete a tettemnek, amit a macsek meg is ért, mert kényelmesen végignyúlik a fiú lába mellett, anélkül, hogy megpróbálna visszamászni.
- Meddig kell még utókezelned amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Nem, nem árulom el neki, mit értettem. Nem azért, mert ne árulnám el szemrebbenés nélkül, át se gondolva. Csak nem tartom most lényegesnek. Főleg, hogy észrevette ő is, hogy valamit nem fogtam teljesen. Akkor erről ennyit. Megrázom csak a fejem mosolyogva, hogy semmi baj.
Ha Lau nem fogja újra felhozni ezt az angolul beszélős témát, akkor ez bizony annyiban fog maradni. Mert én a kis csalódott hangját sem veszem csalódott hangnak, inkább valami nyugtázófélének. Azt hiszem, ezekből talán lesznek még gondjaink, ha másból nem is. Hiába akadtak már visszafogott vitáink, bizarr félreértéseink, veszekedni még soha nem veszekedtünk és elég elképzelhetetlen az számomra, hogy miért tennénk valaha is. Viszont az ilyesmik szülhetnek majd feszültséget, amit persze már így az elején feloldhatnánk, ha a lány tudná, hogy komolyan milyen rosszul megy nekem az, hogy észrevegyek dolgokat. Hiába van tisztában már az efféle hiányosságaimmal, nehéz ezt ténylegesen a helyén kezelni. Láthatja azonban, amit megértek, arra tekintettel vagyok, arra odafigyelek. Nem a figyelmesség hiányzik belőlem, hanem az alapvető képességkészlet, hogy felismerjek dolgokat.
Összevonom kicsit a szemöldököm, próbálva rájönni, mi történik körülöttem, mikor már lehunyt szemmel fekszem. Barátnőm áthajol fölöttem? Mit csinál? Mintha most visszahúzódva, mégis mozgás van mellettem az ágyszélen. Á, ez Beni. Mosolyogva odanyúlok hozzá, mire ő eldobja magát egy édes kis nyikkanással, dorombolva nekisimulva combom oldalának a paplanon át.
- Nem lehet tudni. Pár hétig mindenképpen, aztán megint megyek vissza kontrollra - felelem, jobbommal a csodacicát cirógatva, bal kezem eddig a paplan tetejét fogta, most becsúszik pólóm nyakán, hogy megvakarjam vállam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


 pj

Nem zárom azt ki, hogy soha többé nem fogom megkérdezni, csupán azt, hogy most nem. Bár, ahogy ismerem magam majd szépen megoldom, és egyszer csak fogom magam és levágok egy egész szónoklatot neki angolul. Ó igen, ez nagyon jól is hangzik ráadásul. Biztos nagyon meglepődne. Az a hangocska meg igazából egyszerre volt a kettő, csalódott is, de elfogadó is. Szóval nem annyira csodálkozom azon, hogy nem vette észre. Hogy később miből lesz feszültség vagy gond közöttünk, hát a jó ég se tudja. Nagy naivan azt mondanám, hogy semmiből. De hát tudjuk, hogy az élet nem habos torta, szóval biztos nem így lesz. Viszont hiszem azt, hogy nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megbeszélni ha akarjuk.
Nem meglepő módon fel sem fogom, hogy ez a fiún áthajlás dolog hogy nézhet ki. Csak jön, hiszen azt szeretném, hogy a macska a másik oldalon legyen. Azt meg vagy úgy csinálom, ahogy tettem; vagy nekiállok fennhangon magyarázni a macskának, aki tuti nem akarná felfogni a dolgot; vagy kikászálódok az ágyból és átcipelem oda. A legegyszerűbb és leggyorsabb dolgot választottam hát. És igen, így máris sokkal jobb. Imádom a cicámat, de ismerem annyira, hogy tudjam kivel is szeretne úgy igazán aludni. Nem lesz gond, hogy nem mellettem van. A dorombolását hallom úgy is, meg itt van mellettem Thomas, aki mellett ugye biztonságban érzem magam. Legfeljebb ha nagyon össze-vissza dobálnám magam az ágyon valami rémálom miatt, akkor átjön majd a bársonytalpú, hogy lenyugtasson. Addig is csak foglalkozzanak ők egymással külön a másik oldalon. Mosolyogva figyelem, ahogy ezt meg is teszik.
- Á, és akkor majd ott megmondják. Liam bácsi elkísér? – bólintok egyet jelezve, hogy igen ez világos. A mugliknál is így szokott lenni általában. Amint elhangzik a kérdésem eszembe jut valami, ami eddig nem is tudom, hogy miért nem. Óvatosan kikászálódok az ágyból, elhadarva egy mindjárt jövök-öt, bár csupán a táskámig megyek el. Valahol benne kell lennie … tuti, a legalján van, mert hol máshol lenne, mint a legalján … na, hol van már? Női táska rejtelmei, röhej. Áh, megvagy!
Egy diadalmas vigyor kíséretében kihorgászom a keresett tárgyat, megkeresem a megfelelő opciót, majd gyorsan megfordulok és magam elé tartom. Egy gombnyomás, egy villanás, egy fura kattanás, és már kész is életem első fényképe, amit a telefonommal lőttem. A témája meg persze mi más is lehetne, mint a barátom és a cicám. Gyorsan visszanézem a készült képet és jót mosolygok rajta.
- Haláli pózt vág, de most ugye nem látod. Lefotóztam, hogy meg tudd nézni – magyarázkodok miközben nekiállok mindenféléről képet csinálni. A viharról – bár szerintem semmi sem látszik belőle – a szobáról, sőt még a fürdőről is. Majd visszatérek az ágyhoz, de egyelőre csak leülök rá Thomas felé fordulva. Hátha lesz még valami olyan pillanat, amit jó lenne lefotózni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Megbeszéltük Márkkal, hogy megnézem a verseit meg csevegünk kicsit, így küldtem neki egy baglyot a helyszínnel és az időponttal kapcsolatban. A választásom a Társalgóra esett, mert ott kényelmesen le tudtunk ülni, ráadásul mostanság alig voltak ott diákok, úgy látszott, inkább kimennek kihasználni a napsütéses időjárás utolsó napjait. A megbeszélt napon eléggé meleg volt, így egy egyberészes, ámde mégis kényelmes nyári ruhát választottam, a hajamat pedig mosás után kiengedve hagytam. Nagyon kíváncsi voltam Márk verseire, meg egyébként is kellemes társaságnak bizonyult a konyhában, így izgatottam róttam a folyosókat, hogy aztán odaérjek a megbeszélt helyszínre. Úgy tűnt, hogy elsőnek értem oda, rajtam kívül csak néhány diák lézengett a teremben, szóval eléggé nyugodt, háttérzaj mentes beszélgetésnek nézhettünk elébe. A vizsgák egy részével végeztem már, ráadásul elég jól sikerültek, már csak néhány volt hátra. Nagyon jó kedvem volt részben emiatt is, úgyhogy mosolyogva foglaltam helyet az egyik üres asztalnál. Mostanság eléggé lefoglalt a tanulás, így a barátaimmal sem volt igazán időm találkozni, amit nagyon sajnáltam. Megfogadtam magamban, hogy a közeljövőben, amint vége a vizsgáknak, időt fogok szakítani rájuk. Szerencsémre ők se nehezményezték, hogy nem igazán taliztunk egy ideje, hiszen ők is el voltak foglalva a vizsgák megírásával, teljesítésével. A nővéremmel is rég futottam már össze, úgyhogy küldtem neki egy baglyot még a találka előtt, hogy szívesen meglátogatnám a napokban. Türelmesen vártam a fiúra, bár kissé izgatott voltam, nem is tudom, miért, az ujjaimmal doboltam az asztalon feszültség levezetésként. Persze kicsivel előbb értem oda a megbeszélt időpontnál, de úgy voltam vele, hogy inkább korábban legyek a megadott helyszínen, mintsem késsek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem rég kaptam egy baglyot Danától, a lánytól akivel a konyhában futotttam össze. Találkozni szeretett volna én pedig rögtön visssza is írtam, hogy ok, hogy a bagoly minél előbb közölhesse vele, benne vagyok.
Most pedig épp erre a találkára tartok. Megkerestem a verses füzetemet is, és azt lóbálom a kezemben, ahogy haladok a folyosókon. elhaladok néhány ismerős mellett, nekik köszönönök, aztán rákanyaradok a folyosóra, amiről a társalgó nyílik. Furcsállom, hogy alig van erre valaki, de nyilván, mindenkit lekötnek a vizsgák.
Halkan nyitok be, majd ugyanígy zárom be magam mögött az ajtót, miközben szétnézek. Hamar megpillantom Danát az egyik asztalnál ücsörögni.
- Szia! Régóta vársz? - kérdezem kissé ijedten, ahogy mellé lépek, mert az ujjaival való dobolás arra enged következtetni, hogy halálra utna már magát. - Ne hari. - Az órámra pillantok, de aszerint nem késtem, szóval kissé tanácstanalul nézek le rá, hogy mi is a helyzet. A füzettemet az asztalra dobom, aztán leülök én is.
- Hogy vagy? Kaptál azóta valami büntit? - kérdezem vigyorogva, hiszen legutóbb pont egy olyan helyzetben futottunk össze, amiért simán kerülhettünk volna bajba. Én szerencsére megúsztam, de nem tudom, ő épen vissszatért-e a navinében és hogy azóta mi más csínyt követett el. Egy dolog biztos, én már nem vagyok sárga, és így szerencsére teljesen normálisnak látszom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Abszolút impulzív ötlet volt részéről, hogy kijöjjön a mai felhős, kicsit hűvöskés napon edzeni, de ha már az idényben nem sok alkalma volt.. hát lényegében bármire, legalább itt, a kviddicspálya magányában hadd ütögesse kicsit a gyakorlógurkókat. Este esett az eső, a sár miatt pedig nem volt sok kedve reggel futni, messze több energia maradt benne felhalmozódva, amit muszáj levezetnie valahogy.
Mikor kihozta a megmaradt gyakorlógurkót (a másikat, ahogy nézte a kölcsönzési naplót, felsőévesek már kivették, lehet valami trükköt gyakorolnak, hogy elég volt az egyik), a másik mellett a "Zippzhar" név szerepelt, ami sajnos nem igazán rémlett neki - ő még messze nem volt a Bagolykőben azon a meccsen, mikor a lány játszott, amúgy pedig sajnos nem igazán szentelt túl sok jelentőséget iskolatársai megismerésére a saját háztársain túl.

Magához veszi az ütőjét, a seprűn oldalra felerősíti az edzéseken használt palacktartót, hogy ne kelljen minden alkalommal leszállniuk, ha szomjassá válnának, elengedi a gurkót, majd ő maga is elrugaszkodik a földtől.

A pálya közepén lebeg néhány gyakorlóbábú, amelyeket a gurkók valódi embereknek érzékelnek és automatikusan őket próbálják támadni - pillanatnyilag az a feladata, hogy megvédje ezeket a stilizált alakokat az ostromtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Sára

Gyanútlanul dudorászva érkezek meg a kviddicspályára, utamat pedig rögtön a szertár felé veszem. Seprű pipa, a könyv a helyén, azonban a gyakorlógurkóknak se híre se hamva. Bosszúsan fújok egyet, hajamat hátratúrom arcomból. Még fel se kötöttem, mert először csak egy kis labdasimogatást terveztem, így úgy vagyok vele, hogy még ráérek. Lebigyesztett szájjal somfordálok ki a pályára és nézek fel. Mindkét gurkót használják, de az egyiket csak egyedül, így hát úgy döntök először nála próbálkozom be. Több ember, kevesebb siker, tiszta logikai zseni vagyok, nem?
Kicsit húzódozva vetem át lábamat a nyél felett, miközben mély lélegzetvételekkel igyekszem megnyugtatni magam. Kicsit billegősen rugaszkodom el a talajtól, bizonytalanságomat pedig a seprű is megérezheti, mert egyelőre csak egy helyben remeg. Na jó. Reszketve fújom ki a benntartott levegőt, majd egy rövid nyüsszenés után megacélozom magam, és előre dőlve indulok el a magányos alak felé. Pár méter megtétele után már nem látszik habozás a mozgásomon, egész magabiztossá válok mire lefékezek a lány mellett.

- Szia! - kiabálok neki oda integetve, miközben bevédi az utolsó bábut is. Közelebb merészkedek ha úgy látom észrevett, de tisztes távolságot tartok, nos... kínos nem kínos, a vaslabda miatt - elvileg lefoglaltam magamnak valamelyik gyakorlógurkót - kezdek bele bizonytalanul mondókámba, elnyújtott szavaim azért alég hangosak hogy elérhessenek a lányig. Nem ismerem fel, amikor játszott igazából csak elmosódott foltok jutottak el hozzám, így fogalmam sincs ki ő mi ő. Nem igazán tudom hogyan folytassam a mondatot, kérdőre vonni sem szeretném, mert... nem tudom, az olyan kínos, én ilyet nem csinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Vártam egy ideig, majd a fiú időben meg is érkezett. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van, amiért már előbb ideértem, lehet megzavarta az is, ahogyan az ujjaimmal dobolok az asztalon, pedig nem annak szántam, aminek látszott.
- Szia! Egy kis ideje, de csak azért, mert mindig korábban érkezem mindenhova. Ja, a dobolásomat ne értsd félre, csak egy rossz szokás, nehéz nyugodtan megülnöm úgy általában bárhol is legyek, mindig pörgök - közöltem vele mosolyogva. Hát igen, Laura jól kitalálta a Duracell-nyuszi jelzőt, hiszen tökéletesen illett rám. Persze voltak időszakok, mikor eleve nyugisabb voltam, de valamiért nem ezek voltak jellemzőek rám.
- Remekül. Szerencsére megúsztam a visszafele utat bünti nélkül a konyhából. Azóta egyszer jártam este a medencénél csobbanás gyanánt, amelyet megintcsak megúsztam. Tényleg, te tudsz úszni? - kérdeztem tőle kíváncsiságból. Én nagyon szerettem, anno a szüleim beírattak egy tanfolyamra, annak köszönhettem a tudásom.
- Na, és veled mi újság? Látom, hoztad a verses füzetedet is! - csacsogtam neki lelkesen.
- Érdekes, hogy ilyen kevesen vannak ma a Társalgóban, olyan, mintha ciánoztak volna - néztem körben a teremben eltűnődve. Biztos mindenki a vizsgákkal volt elfoglalva, én mindenesetre nem vittem túlzásba a tanulást.
- Látom, szakítottál a sárgasággal - mondtam neki nevetve, majd kivettem én is egy füzetecskét a táskámból, amely ott volt a mellettem lévő széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Irén? Ica? Ili? Hogy is hívják ezt a lányt? Nem emlékszem, de mióta rájött hogy az én hangomra kel, azóta be nem áll a szája. Nem gondoltam volna hogy valaki a kastélyból, és pont a Levitából hallgatná a zenémet. Annyit megígértetett velem hogy este éneklek neki. Jó, arra könnyen rávehet.
Megérkeztek a baglyok, I is kapott egy-két levelet, de nem foglalkozott velük. Én nem vártam egyet sem, mégis hullott elém egy levél. Nem izgat, ha a nagyszüleimtől jött azért nem, ha a húgomtól akkor meg azért. Hagyjon engem békén mindenki a családomból. Azaz ők nem a családom. Többé már nem.
Már kerülne szóba, ki az a bizonyos Sally pár dalomban, mikor a leányzó szépen itt hagy az érkező miatt gondolom. Na szuper, ma már csak ez a gyerek hiányzott. Inkább elmesélném a történetet a lányról, aki fiú, csak a dalaimban lány, mint hogy ezt lássam.
- Mi az enyém?
Nem igazán akarok foglalkozni vele, úgyhogy inkább magamhoz veszem a levelet amit egy bagoly pottyantott elém, de nem az én nevem van rajta, hanem Theon-é.
- Ezek a baglyok ma részegek. Téged, velem összekeverni? - nevetek, és felé nyújtom a borítékot. Nem tudom, mit ittak ezek a baglyok, de én is kérek. Már ha nem fogyott el. Tegnap óta hivatalosan is tizenhét vagyok, miért is ne?
Még nem olyan rég volt, hogy tizennégy évesen, ugyan olyan szőke hajjal mint most vagyok, átléptem az iskola kapuit. Most meg tizenhét vagyok, sokkal magasabb mint akkor, és már nem olyan. Valami megváltozott, és én kérem vissza azokat a pillanatokat, amik a változás előtt történtek.