Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elég jó helynek tűnik a "kert" az énekésre, jobban mondva rappelésre, illetve táncolásra, ezek gyakorlására, mint bent poshadni az egyik teremben, és ott nézni ki a fejemből. Ez mind és jó, de a fenekem nem fog örülni a hatalmas lila foltnak, ami érte, mikor találkozott a zöld talajjal. Valószínűleg a szoknyámon is nyomot fog hagyni, de nem tehetek róla, megesik az ilyen, majd kijön belőle, ha mégsem, akkor csinálok belőle fehéret, egy kis hypo segítségével. Feltalálom magamat, nem kell félteni. Az már kevésbé tetszik, hgy valaki rajtam nevet, pár méterrel odébb,. Hmm! Ő is koreai, akikről megvan a véleményem. Az itteniekről, meg úgy a legtöbbről, akik nem a félszigeten laknak. Ha egy bizonyos buliba jár, akkor meg végképp, bár az kizárt, mert akkor ismerném. Túlságosan is, jobban, mint kellene! De attól még lehet közülük való!
Nem szólalok meg, inkább újraindítanám a zenémet, miközben elkezd énekelni. Számomra ismeretlen darabbal áll elő, de elég hamisan, így most rajtam a sor, hogy röhögjek egy sort. Gyerekes vagy sem, ha ő megteheti, én is! Nem mondom, hogy én egy Selena Gomez, Demi Lovato, de a saját nemzetemnél maradva CL vagyok, azonban ennél még én is jobban teljesítek. Ha nem esik le neki, miért vihogok, ami azért elég feltűnő, mert nem folytom vissza, akkor percekkel később tanácsokkal allok elé, hátha tanul valamennyit belőle. Engem csak a jószándék vezérel, illetve nem szeretnék megsüketülni. Fontos szempont az én helyzetemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Életem legsokkolóbb napja a mai. Márhogy nem nekem, inkább a környezetemnek, mint Ili néni, aki minden reggel azon bosszankodik, hogy éppen csak azt nem mutatom meg, amit nem lehet sétálva, de mindegy is. Tátott szájjal vette tudomásul, hogy ruhában vagyok, ami amúgy csinos, de még nem egy túlzás, mondjuk legalább van! Mert ugye vettem a fáradtságot, és nem csak hogy nem késtem el, de még voltam szíves ruhát is felvenni, ami illik egy... eseményhez? Nem nagyon tudtam amúgy hová tenni, az én döntéseim a lovak terén elég sajátosak, egész máshonnan közelítem meg általában mint a sok üzleties vagy éppen viszonteladó. Sokaknak ők eszközök, én életemben kétszer álltam ott ilyen vásárlásnál, az egyik a saját pacim, a másik édesapámé volt. Régen történt.
Lelkesen és vidáman sétáltam be a lovardába és köszöntem - miután végighallgattam a mennyivel könnyebb lenne ha eleve itt lettem volna és nem az ikeás dobozban -, hogy aztán Eugén oldalán elinduljak a nevelőanyukámék aukciójára. Jó, nyilván nem az övüké, de a legtöbb ló, aki ott van igen, szóval végülis, stimmel. Inkább összecsuktam a fejemben lévő könyvet, mert életem is itt unom el a filozofálással, még megérkezünk. Azaz én haza...
- Szereted ezeket az eseményeket, vagy tényleg szeretnél új lovat? - kérdeztem rá még kellő távolságban minden bájolgástól és embertől, akik ilyenkor rárepülnek az ismerősökre meg ismeretlenekre. A legtöbbször hátul vagyok, vagy lóközelben, ez még úgy nekem is új, de meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
megtérvén szobánkba éjszakára | a szünetben Balatonfüreden | x



Színek, fények, illatok, dallamok, emberek. Pezseg az éjszakai élet itt a Balatonparton, csupa élmény a sétány. Úgy járom a forgatagot, mintha valami álomban sétálnék. Soha nem éreztem magam ilyen könnyűnek azután, hogy kijöttem a vízből. Magunkba szívjuk a környék hangulatát és lazán társalogva térünk meg szobánk nyugalmába. Nincs velem nehéz dolga a lánynak most sem, hiszen fel sem villan bennem, hogy ez a hotelbe visszvonulási javaslat mennyire máshogy, mennyire cinkosan is adhatná magát a nemrég történtek fényében. Persze, menjünk!
Könnyű azt mondani, ugye. Mint mindig, nekem most is csak később esik le minden, szóval nekem akkor koppan, mikor már benyitottunk hálóhelyünkre. Ismét magunk vagyunk. Most még inkább, mint a tóban. Nézem, ahogy a Lau kiengedi Benitot és lepakolja holmiait. Ekkor felébredek, hogy csak álldogállok itt, szorongatva vászontáskámat. Pislogok párat és indulok én is dolgomra. Lecuccolok, aztán barátnőm engedélyével befoglalom a zuhanyzót, most Benito nélkül. Ő marad a gazdája mellett.
Ahogy elkezdem folyatni magamra a vizet, mosom kicsit át magam, hajamat hátrasimítom, fújok egyet, majd oldalt fordulok a zuhanynak, tenyereimet a csempékre nyomom és homlokom nekitámasztom a hideg burkolatnak. Hatalmasat sóhajtok. Elmeditálok így kicsit, ezzel elnyújtva máskor rapid tusolásom hosszát egy-két perccel. Megmosott hajamat törölközőmmel dörzsölve, pizsiben, szokásos illatomba burkolózva lépek ki a mosdóból, átengedve a terepet barátnőmnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o

    
pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Új rész a kedvenc sorozatomból, VÉGRE! Pontosabban az utolsó, mert most fog végetérni, de nem az lényeg. Most végre megtudom mi történik az angyallal, és a lánnyal, aki mellé "száműzték". Megfelelő helyet kell keresnem, ahol elvonulhatok, és nyugton nézhetem a kis képernyőt, így a stég közele az tökéletes. Behúzódom egy árnyékos részre, magam alá teszem a pokrócot, aztán kiszórom a táskám tartalmát, ami egy egész édességboltot tartalmaz. Nem lehet mit tenni, átlagos napokon is megeszek egy tábla csokit per nap, hát ha még megvan, akkor ez simán megduplázóik, ami mellé pár csomag savanyú gumikukac is dukál.
A rész közepénél járok, épp jóra fordulnak a dolgok, ami azért sejthető, mert a legtöbb dolog mindig happy end-del végződik ezeknél, unorítóan boldogan. Őszintén, nem is a storyline miatt bámulom végig a negyvenötperces részeket, hanem a főszereplő angyali (szó szerint) pofija miatt, akit egyszerűen imádok, és színésznek, énekesnek sem utolsó. Egyszerűen imádom! Egy pillanatra nézek fel, mikor épp nem történik semmi sem, ha mégis, akkor nem maradok le róla, az anyanyelvemen mindent értek, amit mondanak, de ez a tizedmásodperc elég ahhoz, hogy az érkező vetkőzését lássam meg. Olyan könnyedséggel dobja le a ruháit, mintha az itt természetes lenne, holott bárki megláthatja, mint például én! Szeretem, ha valaki vetkőzik előttem, azonban inkább preferálom, ha férfiből van az illető, és nem kislánból. Mert Ő az, alig lehet több másodikosnál, mi történne, ha egy pedofillal találkozna, és az esetleg megerőszakolná. Nem foglalkozom vele sokat, visszatérek az előző szórakozásomhoz. Visszatekerek két percet, mert amíg rá figyeltem, a fülem sem volt nyitja, így lemaradtam. Vagy nem vett észre, esetleg nem akar tudomást szerezni rólam, de be is pucsít, ami még a szemem sarkából is szörnyű látvány, még jó, hogy nem ülök neki háttal, te jó ég!!! Nem akarom látni, miért itt kell nudiznia? Mielőtt még bármi történhetne, esetleg szólhatnék, hogy öltözzön vissza, megszólal a telefonom, ezzel leleplezve engemet. Koreaiul káromkodva nyomom ki, majd később visszahívom az öcsémet.
- Ugye tudod, hogy veszélyes így mutatkoznod? - szólítom meg a lányt, majd réjövök, hogy valószínűleg ezt nem érti, így átváltok angolra. Ő is ázsiai, látszik a szemein, azonban kitudj honnan jött, van két tippem is, mégsem akarom annyira megsérteni. Magamból kiindulva, szarul esik, és rohadt idegesítő, ha valaki lekínait, miközben egyáltalán nem vagy az. Két teljesen különböző hely, ahonnan én jöttem, illetve ahonnan ők. Nem_mindegy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



A fürdőben sietve eltűnő barátnőm meg a cicája után nézek, aztán dörzsölök még kicsit hajamon, a törülközőt az egyik székre terítem végül. Nagyjából akkor, amikor odabent megindul a vízcsobogás. Elmolyolok a szobában, kirámolom szépen a vászonszatyorból, amit holnap már nem feltétlen hurcolnék magammal, meg kirakom, amit fel tervezek venni holnap. Szeretek így előkészülni, még ha nem is kell korán kelni vagy ilyesmi. Kimegyek aztán az erkélyre, és megkapaszkodok a korlátban. Nedves hajamnak jót tesz a kellemesen meleg szellő. Bár valami furcsa vegyül bele. Vihar előtti ízt haraphatsz a levegőből, fülledtség uralja a partot és a távolban észre is veszek pár villanást, mintha dörögne is. Le fog szakadni az ég.
Mikor a zuhany abbamarad, kicsit hátrapillantok a szoba fele, utána tovább figyelem a tájat. Hallom azt is, ahogy nyílik a mosdó ajtó. Viszont ezt követően semmit. Összevonom szemöldököm és odafordulok. Lau ekkor kerül éppen elő kényelmes, alig valami hálóruhájában. Rámosolygok, hogy aztán újfent hátamat mutassam az erkélyajtónak és elég segélykérően nézek el a távolba, enyhén eltárt szájjal. De Isten látja lelkem, semmiféle tervet nem szövök és az első csókunktól nem érzem úgy, hogy mostmár aztán bármit szabad. Ezt persze barátnőm nem tudhatja. Segélykérő révedésem meg mindössze a ténynek szól, hogy a másodperc töredéke alatt gyengültem el attól, ahogy kilépett a fürdőből. Egy jellegzetes széllökés érkezik, miközben szorítom a korlátot és zaklatott légzésemet elnyomja a millió esőcsepp, ami egyszerre zúdul a vidékre, egyetlen hanggá összeolvadó, szapora kopácsolással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


  pj

Hamar felfedezem, hogy a szoba üres, sőt azt is, hogy Thomas az erkélyen álldogál. Egy gyors mosoly és már nézelődik is tovább. Egy apró szusszanással nyugtázom a dolgot, így nem lesz nehéz megvalósítani a tervemet. Csupán a ruháimat kell elraknom, meg persze Benito étkezéséről gondoskodnom. Előveszem hát a szárított legyes dobozkát és szimplán kiszórok neki párat egy kis tálkába. Szerintem eleve fogdosott magának ezt-azt a vízparton, de inkább adok neki, minthogy éjszaka felkeltsen emiatt. Most nem akarok szórakozni azzal, hogy dobálgatok. Amíg ő eszeget, addig elrámolom a ruháimat, a dobozkát, veszem elő a másnapra szükséges dolgok egy részét. Éppen hajtom fel a takarót, hogy kivételesen bemásszak alá, amikor egy fuvallat megtorpanásra késztet. Eső illatú fuvallat. Csodálkozva nézek kifelé, majd el is indulok, mintha mágnes vonzana arra. Nem érzékeltem eddig a levegőben a vizet, nem éreztem, hogy esni fog. Roppantul zavaró.
Kilépek az erkélyre Thomas mellé, és a korlátra támasztom kezeimet. Még ki is hajolok egy picit, mélyeket lélegezve a fantasztikus levegőből. Az eső illatába belekeveredik a fiú tusfürdőjéé, elképesztően jó az összhatás. Egy halk sóhajjal váltok vissza normál légzésre. Nem töröm meg a természet alkotta szimfóniát holmi buta locsogással, meg igazából úgyis csak annyit mondanék mennyire csodálatos ez most. A szél elég erős ahhoz, hogy belekapjon a vizes hajamba, hátrafelé fújja azt. Felegyenesedem hát és beletartom az arcomat az áramlatba, lecsukott szemmel élvezem az apró vízcseppek táncát az arcomon, amit magával hozott. Mi is lehetne ennél jobb? Finoman nekidőlök a fiúnak a vállammal, majd hirtelen kiegyenesedem egy hangos dörrenésnek hála. Oldalra fordítom a fejemet és Thomasra nézve elmosolyodom, egy cseppet sem szégyellve azt, hogy megijedtem egy picit az imént. Váratlanul ért és túlságosan átadtam magam a pillanatnak. Amennyire zaklatott voltam az előbb, most annyira nyugodt vagyok. Nem tolakodnak képek az agyamba semmiről sem, csupán élvezem ezt a meghittséget. A kis asztalka és a székek felé pislogok, fejemben már formálódik a terv, amihez csupán egy kérdésre és esetleg pokrócokra van szükség, nehogy megfázzunk. De ráér, meg ki tudja meddig tart ez a nyári vihar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy túl luxus és felesleges, de a saját fürdőszoba sosem az, főleg nem egy fesztiválon. Szóval a belépő egy dolog volt, nem olcsó, persze, a lakosztály már egy másik. Azért egy-két csajnak megtakarítottam pár kínos pillanatot, mert hagytam, hogy éjszaka itt zuhanyozzanak és ne a nagy közösben, ami gusztustalan tud lenni.
De ma hajnalban minden a legnagyobb rendben, ahogy állok a víz alatt, a teljes sörényemet ellepi a víz, én meg csak megrázom a fejemet, mint egy kutya, kiélvezve minden pillanatot, mielőtt visszatérnék a forgatagba. Csodás hely, egyszerűen szerelmes vagyok.
Jó, azért van, ami nem tökéletes. Az, hogy videóhívogatnom kell Mitzingert, miközben ő vagy ráér, vagy nem, az nem tökéletes, még a legkevésbé sem. Kicsit fel is szusszanok, mielőtt kilépek a víz alól és felrángatom még vizesen a trikóm. Kicsit túl üveg az ablaka a lakosztálynak máshoz.
De ahogy kilépek, meglátom a táskát a másik ágyon és egyből el is dobom az addig hajszárítgatós törcsit, majd körbenézek a szobában. Sehol senki. Creepy.
-  Mi a faszt képz... - kezdek rögtön neki, mielőtt felismerném a tetoválásokat, meg a retekrossz cigi illatát. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, majd széles mosollyal sietek oda és ölelem át hátulról, lelkesen, mielőtt átcsúsznék a karja alatt. - Szent szar, itt vagy! Hoogy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

XI.Tizenegyes
Machay Ábel Alexander

Ahhoz képest, hogy azt mondják ez a „Fejetlenség Folyosója”, semmi olyan nem történik, ami kiverné nálam a biztosítékot. Sőt, most meglepően nyugtatóan hat rám, mert nincsen hangzavar, és csupán néhány kölyök mászkál céltalanul a hatalmas márványköveket számolgatva. Vizsgaidőszak van még, így csomóan újra gondolják az egész életüket vagy éppen szidják magukat, hogy miért D&D-ztek egész évben ahelyett, hogy normálisan tanultak volna egy-egy vizsgára. Ja, magamról beszélek. Lassúak és hangtalanok most a lépteim, szinte szomorúak. De ez csak a testem. Az elmém teljesen friss és mondhatni, egészen jó kedvű. Gondolataimban egy új stratégia gondolata születik meg, amit ma este ki is próbálok a társasjáték közben. Borzasztóan nehéz legyőzni az új bosst az új kiegészítőben, és nem jutok egyről a kettőre.
Hamarosan elérek a délelőtt már kiszemelt padhoz, lecsüccsenek rá, szigorúan törökülésben az ölembe véve hátizsákomat. Millió felvarró díszíti, alkoholos filc rajzok és feliratok. Mindenféle geek cucc. Egy Steve Jackson & Ian Livingstone könyvet veszek elő, és kinyitom az ötvenegyedik oldalon, ahol nemrégiben abbahagytam. Újra olvasom. Közben a zsebembe nyúlok a dobókockákért, hogy a rész elolvasása után készen álljak az újabb sorsdöntő dobásra.
- Ahogyan ott állsz, teljes felszerelésedtől megfosztva a félig foszló mocsár-szörnnyel szemben, észreveszed, hogy a teremtmény jobb oldalán egy már elhullott katona bordáiból egy kard áll ki. Dobj a dobókockával, és lapozz a hetvenkilencedik oldalra – olvasom félhangosan és izgatottan, közben rázom a kockákat, majd eldobom az előttem elterülő folyosó márványpadlójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Zöld mi? - fintorgok kérdően Erica-ra, gőzöm sincs, hogy miről beszél. Biztos ez is egy olyan film, amit nem láttam. De most volt nemrég a Rágott-köpőcsöves vérpixie, egyelőre annak a hatása alatt vagyok. Gyorsan oda is érek hozzá, miközben a szöszke engem fixíroz, biztos nincs jobb dolga, mint kiröhögni egy ilyen nagyszerű bajtárst. Imádom ezt a csajt!
- Bocs, pedig küldtem meghívót. Ezek a baglyok ennyire megbízhatatlanok manapság? - a vigyorom őszinte a kérdés természetesen nem. Ha egy bagoly nem ér oda, azt vagy elfogták, vagy elpusztult. Más esetről nem tudok. De, ha már ő ugrat engem, én is fogom őt!
- Velem is előfordult már, Erica - vigyorgok, mert mondjuk ez a név pont nem illik rá. Szerintem a Dana tökéletes neki. Na de, térjünk át a hősi feladatra, mindenki érdekében. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék magunkról mesélni, de nem vagyok annyira beképzelt, hogy meg is tegyem. Mármint hangosan.
- A terv jó, kezdjük - vidámságom töretlen, ahogy jelenleg az összes csontom is. Felajánlom a karomat, hogy Dana belém karolhasson, ezzel is fokozva a pletykafészek örömét. Csak tudja, hogy Masa a barátnőm, máris úgy indulhat a pletyka, hogy megcsaltam őt. Azért remélem sikerül a terv, különben mosakodhatok a Levitások legszebb terelője előtt. Odaérünk így, vagy úgy, de már előtte belekezdek valamibe, majd Dana úgyis folytatni fogja, gondolom.
- Amúgy a múltkor láttam Várffy professzornál egy harmadikost. Éppen arra jártam és bekopogott hozzá. Megvártam míg kijött és képzeld, a haja tiszta csapzott volt. Nagyjából egy fél óra telhetett el, te hallottál erről? - nagyjából ekkor érünk oda a banyához, a lépteink szinte észrevétlenül lassulnak be. Érdeklődve és kicsit évődve nézem Danát, csak, hogy a szerepnek tökéletesen megfeleljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A kijelentésre elmosolyodik. Fogadni merne, hogy a bókokhoz hozzá lehet szokni, legalábbis ő minden bizonnyal egy idő után képes lenne rá. Megvárja, hogy a nő leüljön mellé, addig pedig csendben figyeli. Merész választás egy temetőbe - már ha eltekintünk a ténytől, hogy maga a temető is az volt. Persze a nyári, fülledt éjszakának köszönhetően biztosan nem fog megfázni, de hát egy ilyen fehér ruhában leülni a földre... Ő tudja. Ahogy érzékeli a felé forduló testet, ő maga is változtat pozícióján, hogy ne a csillagokhoz intézze szavait.
- Nehéz lett volna elkerülnie - kínosan elmosolyodik, hiszen tudja, hogy Ophelia is az egyetemen tanít, ott meg ugye minden futótűzként terjed. Például a Diával való egy éjszakás kalandjának is gyorsan híre ment, olyannyira gyorsan, hogy pár napra rá már Emily is tudta. Na ez a nem semmi. Gyűlöli a pletykákat, minden ennek az oka. És, ha ez nem lenne elég, még töredelmesen be is vallhatja majd, hogy nincs közte és a rellonos között semmi. Mellesleg miért is kell magyarázkodnia? Ezt mindig elfelejti.
- Vigyázz, mit ígérsz - felnevet a kijelentésre, de értékeli a segítőkészséget és azt is, hogy nem vágja rá úgy, mint Adél, hogy őt nem zavarja, ha inkább popsiba szereti. Azért mindennek van határa. Sőt, úgy érzi, hogy Ophelia egy percig sem tartotta igaznak ezeket az alaptalan vádakat, ami visszaadja a magába és férfiasságába vetett hitét. Legalábbis részben. - Tök kínos ilyesmit kérnem, amúgy se tudom, hányadán állsz mással, de... Szükségem volna egy álbarátnőre. Az a helyzet, hogy van valaki, akit szeretek, de talán még ő is azt hiszi, hogy meleg vagyok - kínosan elmosolyodik, ahogy Emily-re gondol. Már csak azért is, mert eddig csak erről a kérdéskörről tett említést, arról nem, hogy amúgy neki párja van. Igen, talán ez egy hangyányival jobban megnehezíti a kapcsolatukat, mert Nico akármikor bebizonyítja, mennyire heteroszexuális ő, csak kerüljön kezei közé a Fisher lány. - Ez egy romkomba is gáz jelenet lenne, de igazából csak rólad tudom elképzelni, hogy miközben ezt hallgatod, nem gondolod, hogy tényleg meleg vagyok, kellően diszkréten kezeled ezt az egészet és még segítesz is - itt már azért elkomolyodik és úgy beszél Opheliához. Nem ismerik egymást kifejezetten jól, sőt a húgának köszönhetően találkozhattak egyáltalán azon az ominózus vakrandin is. Néha azt kívánta, bárcsak ne úgy lett volna, bárcsak másképp hívta volna el, de aztán rájön, ennek így kellett lennie. Kellett a sok pofára esés, hogy rábukkanjon Emily-re. Csak hát úgy tűnik, örökre viszonzatlanok maradnak érzései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egyik kezemben a kinyitott, puha fedelű, meglehetősen egyszerű és minden csicsát mellőző mappa gerince támaszkodik alkaromnak, míg jobbommal az előbb kikért, eddigi tanulmányaimról és meglehetősen dicséretes átlagaimról szóló, egyetemi jelentkezéshez szükséges iratokat csúsztatom belé - egyelőre anélkül, hogy rendesen lefixálnám őket, elvégre nekem is csak két kezem van. A mozdulat végén elegyengetem a csálén kiálló lapszéleket, majd ujjaimmal csapom össze a fedélt, s mint aki jól végezte dolgát, indulok el a folyosón, hiszen nem vagyok hülye, a kötelezőn túl egyetlen pillanatot sem szándékozom itt elpocsékolni a - rövid - nyaramból.
Ez az elhatározás persze azonnal meg is semmisül, ahogy megpillantom Vajda új, kedvenc játékszerét. Mesélt nekem a fiúról, meglehetősen hosszan, hozzá képest kifejezetten nagy elánnal, ellenben amint rájöttem, hogy ez csupán egy újabb egyszerű hisztéria, amihez egyrészt nincs túl sok közöm, másrészt teljesen felesleges (egy tizennégy éves szerencsétlenre való féltékenykedés kétségbe ejtő is lehetne), szóval, amikor leesett, hogy miről van szó, nem figyeltem rá tovább, csak sűrűn bólogattam és támogató, de egyben semmitmondó megjegyzéseket fűztem hozzá. Az ablakpárkánynak támaszkodva, könyökömre dőlve figyelem a mozdulatait, tekintetem néha megragad egy-egy elsétáló alakon, viszont ahogy az eltűnik a következő fordulóba, barna íriszeim visszatalálnak hozzá. Fejem oldalra biccen, figyelmem arcáról az előkerülő könyvre csúszik, majd apró mosoly kúszik arcomra, ahogy a két kocka cipőm orrának koccan. Figyelmesen előrébb tolom őket lábammal, arra külön figyelve, hogy ne forduljon egyikük sem át a padló egyenetlenségeibe döccenve, majd kissé előre hajolva veszem őket szemügyre.
- Ez egy tízes lesz - leeresztve karom zárom ujjaim fogságába őket, majd újra kiegyenesedve fordulok vissza elsősünk felé. - Na mi történik a mocsárszörnyünkkel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

XI.Tizenegyes
Machay Ábel Alexander

Ó, micsoda izgalom! Kék szemeim ragadozó módjára kísérik végig a dobókockák útját. Lelassul minden, ami körülöttem és bennem történik. Az előttem elsétáló diáklány szoknyája csigalassúsággal libben meg előttem, s én ezt a kis mutatványt arra sem méltatom, hogy odapillantsak. Akkurátusan emelkedek fel a padról, mint amikor a mugli televízióban futballmeccs közvetítés közben lassítják le a gólörömben mámorosan úszó tömeget. Karjaimat is a magasba emelem, azok végén öklöm izgatottan feszül meg. Kékjeim még mindig követik a kockák táncát a fényes padlón. Ajkaimat nedvesítve látom, hogy lassulni kezd a mozgásuk, majd egy… cipőnek ütköznek. Danger! Mozgásom még mindig nem változik. Lajhárt idéző mozdulattal emelem meg göndör buksimat, és bátortalanul nézek a felsőbb éves srác szemeibe. A barna szemtől általában megnyugszom, mert olyan meleg és kedves. Most mégis kiráz a hideg. Mintha megéreznék valamit, ami nem tetszene. Biztosan üldözési mániám van mostanság, és megvan bennem az egészséges félelem az idősebbekkel szemben.
„Ez egy tízes lesz” Oké, elfelejtettem az érzést, és végre kiegyenesedek a levegőben, teljes erőmmel belebokszolva abba.
- Nem hiszem el, b*ssza meg! – vigyorgok, mint a tejbetök.
Ez gyönyörű pont. Azonban egy fontos kérdés még hátra van, így megfordulok, hogy a közben lábamat hátulról támasztó, félig leesett táskámat megigazítsam, majd teszek egy lépést a fancy school-weares fiú irányába.
- Két ötös vagy két különböző szám? – szemeim cikáznak a két barna között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Van az emberekben egy olyan alapvető érzelem, amit szeretnek mások manipulálására, kihasználásukra használni, ez pedig az empátia. Sok ember direkt nem mutatja magát empatikusnak, mert akkor az ilyen és ehhez hasonló kellemetlen szarságokat megússza. Egy időben én is remekül elrejtettem ezt, talán tényleg nem is voltam empatikus másokkal, de bejött az életembe Cath, aki gátlástalan módon lemosta rólam az eddig olyan jól felépített álarcomat. Nincsenek érzelmek, akkor nem bánthat meg semmi és senki. Egészen addig jól is ment, amíg azon a kurva kalandon a karjaimba nem omlott az előző, igen szórakoztató éjszaka után. Mindig azt mondja, hogy ő már akkor tudta, fontos szereplője leszek az életének, de én ezt nem mondhatom el. Akkor és ott csak egy lány volt, akit megfektettem, mert sikerült, és haladtam volna tovább az életemben, de nem hagyta. Jött, belerángatott a faszságaiba, még akaratán kívül is elérte azt, hogy annyira megszeressem, hogy mindent feladva elvegyem feleségül csak azért, hogy megússzon egy kényszer házasságot. Így is kényszer, nyilvánvalóan, de legalább velem, a legjobb barátjával, a szerelmével. Mert még mindig szerelmes, és baszki, mennyire jó érzés, hogy egy olyan valaki szeret feltétel nélkül, aki nem a családod. Sok minden elmondható rólam, de az nem, hogy mindig készségesen és szeretettel telien álltam Cath-hez, mert hazugság lenne. Sokszor megbántottam, sokszor bántam vele gusztustalan módon, hogy még mindezek után is szeressen, és ő tényleg megtegyen azért mindent, hogy nekem jó legyen. Megmentett önmagamtól, mert bár a gyógyszereimet ugyanúgy kell szednem - mostanában valahogy több is lecsúszik a higgadt idegállapot miatt, khm -, a démonjaim sosem alszanak. És ez lett majdnem a vesztünk. Mert azzal, hogy majdnem megöltem, én is sokat vesztettem volna. A tudat egész életemben elkísért volna, hogy én öltem meg, hiába ő volt a makacs, mert akkor is én tettem volna.
Fejemet kissé megrázva esik pillantásom a már előttem álló lányra. Próbálom helyre rakni a gondolataimat, és figyelni, hogy valóban minden rendben van-e, de valamelyest a szín is visszatért arcába, stabilabban áll, már nem tűnik úgy, mint aki mindjárt össze szeretne esni megint.
- Oké - szűkszavú válasz, de talán elég arra, hogy tudja; megértettem, minden rendben, szóval mehet ő is amerre szeretne meg én is. Esetlen intek felé egyet, majd könyvemet felvéve a párkányról mászok fel ismét, hogy elfoglaljam eredeti helyemet, és folytassam a kijózanodást. Ismét másik oldalnál nyitom ki a könyvet, de minta tényleg itt tartottam volna kezdem el olvasni, immár - remélhetőleg - nyugalomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Alapvetően nem lep meg az első reakciója - igazából teljesen jogosan fut át a kis duzzadt arcocskáján a félelem.
Kevesen tudják, de a férfi vélaivadékok, ugyan maga a mágia ugyanúgy hat, mint női társainknál, az általános vonzáson kívül a legtöbb esetben némi távolságtartásra késztető ingert is kelt az emberben, meglehetősen kétes, kettős élű egyveleget keltve. Esetemben ez nyilván elenyésző mértékű, de még így is létező tényező - az meg sem fordul a fejemben, hogy azért nézne így rám, mert Vajda előzőleg megterrorizálta a lelkét, hiszen ismerem magam, és nem köt le hosszútávon a kispöcsű erőfitogtatás.
Szemöldököm ívesen megemelkedik a csatakiáltásnak is beillő örömmámor hallatán. Nem fogom megkérdezni, hogy egészen pontosan hány éves is, elvégre látszik rajta, hogy nem haladja túl korban az évfolyamát, ugyanakkor engem személy szerint, hasonló szójárásért még mindig olyan lendülettel vágna pofán, mintha legalább valamelyik főbenjáró bűnt követtem volna el.
Amíg hátat fordul, pillantásom végigsiklik alakján, azzal a fajta vizsgálódással, ami határozottan elárulja, hogy keresek valamit. A tenyeremben tartott kockákat szórakozottan mozgatom jobbra-balra, amíg próbálok rájönni, mi tetszene Lilinek ebben a fiúban azon túl, hogy határozottan kiskorú. Ezen a ponton kezd határozottan perverz formát ölteni a történet. A végén még Vajdát kezdem el félteni.
- Hat meg négy - szemeim visszarebbennek arcára, ahogy meghallom a hangját, anélkül válaszolok, hogy a kockákra néznék, hát kénytelen lesz megbízni bennem. Tekintve, hogy fogalmam sincs mi ez itt éppen, nem lenne sok értelme hazudnom. Összevonom szemöldökeim, élesen szívom be a levegőt, mint aki épp mondani készül valamit. Pár másodpercig bennakad a gesztus, kezem megáll a mozgásban, végül hosszan fújom ki orromon a levegőt. Nem hiszem, hogy lenne olyan formátuma a következő kérdésnek, amitől ne ijedne meg (pedig nekem aztán tényleg nem célom). - Figyelj csak - ellökve magam a párkánytól érek át pár lépéssel a padhoz, a táskájával ellenkező oldalon helyet foglalok, majd előre dőlve, kezeim megtámasztva térdeimen fonom össze ujjaim, s állam megemelve kicsit nézek rá.
- Te ugye... jóban vagy Révay Lilivel, igaz?
Hát persze, hogy igaz, másképp aligha ülnék itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Az egyetemen tanítók legtöbbje, és a hallgatók közül is majdnem mindenki elhitte a pletykát. Azt nem tudom kitől indult vagy mi alapján, de lehet jobb is, ha nem tudom meg, mert ott bizony kő kövön nem maradna. A vakrandi után meglepő volt, amikor megláttam a férfit az egyetem folyosóján grasszálni, és bár nem ápolunk szoros kapcsolatot, soha nem mentünk el egymás mellett köszönés nélkül, vagy ha valamelyikünk nagyon sietett, akkor egy intés vagy egy mosoly nélkül. Nem úgy jött össze a randi, ahogy elképzeltük, legalább szerintem nem, de mindenképpen megérte, mert legalább egy olyan ismerőssel lettem gazdagabb, akiért megéri ilyenkor kijönni a temetőbe. Ha a kíváncsiságot nem is nézzük, ugye.
- Nem is könnyítették meg sem a hallgatók, sem a kollegák - könnyen vállat vonok, mert ez az igazság. Mindkét gárdában voltak olyanok, akik fennhangon beszéltek az egészről, megállás nélkül találgattak mindent. Hogy mire fel? Remek kérdés, mint nemrég mondtam, nem is akarom tudni, hogy a pletyka alapja miből robbant ki, és mégis kitől és miért eszkalálódott el egészen odáig, hogy egy egyetemi oktatónk meleg. Nem baj, ha valaki meleg, ha az meg van alapozva, de Bianchinál pont kurvára nincs.
- Ugyan - legyintek egyet felé. - Mégis mi olyat kérhetnél? - mosolygok rá őszintén. Még talán azt is bemerném vállalni, hogy hangosan valljak szerelmet neki az egyetem folyosóján, ő ugyanúgy ordítva viszonozza azt, és aztán kiderüljön mindenki számára elég világosan, miközben egymás nyakába borulunk, hogy bizony Nico Bianchi nem meleg, bármennyire is annak hiszik az emberek. Halkan felkuncogok a gondolatra, ahogy lelki szemeim előtt megjelenik a jelenet, és istenem, mennyire poén lenne ez az egész. Nico elkezd beszélni én pedig kissé félrebiccentett fejjel hallgatom mondandóját. Álbarátnő? Jobbat nem is találhatott volna, álságban nagyon pöpec vagyok, bár álbarátnő még nem voltam, de csak nem lehet olyan nehéz.
- Okééééé - húzom el az utolsó betűt amennyire nem szégyellem, és pillantásom Nicoéba fúrom. - Az bizony ciki, de megoldjuk, hogy ne higgye azt. Segítek - bólintok egyet határozottan. Ha úgy véli ez a legjobb megoldás arra, hogy ne higgyék melegnek, akkor üsse kő, segítek, még bóknak is vehetném azt, hogy engem kért fel erre. Ami köztem meg Jason között történik az úgysem tartozik senki másra, és az álbarátnőségi munkakörben nem hiszem, hogy benne van a napi háromszori szex, de ha tévedek valaki javítson ki legyen szíves.
- Valóban nem hiszem, hogy meleg vagy. De soha nem voltam még álbarátnő, igazi is ritkán, így kérlek, mondd már el nekem mi egy álbarátnő dolga - felnevetek. A helyzet majdnem olyan, mint amit leírtam magamban, de talán egy pöppet visszafogottabb. Rendben, nem pöppet, hanem eléggé, ám úgy gondolom, hogy működőképes lehet a dolog. Jasonnel meg... nos, majd megbeszélem valahogy, ha addig találkozunk, mert mindenképpen segíteni szeretnék neki. - Nyilvános csók, rendben, kézfogás, oké, de ezeken felül van valami amit tudnom kéne? Például nagyon szerelmes pillantásokkal, beléd karolva felnézni rád esetleg? - komolyan foglalkoztat a téma, és elmerengek a munkakörömön. Ez egy zseniális pár nap vagy hét lesz, ha így indulunk neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem szoktam embereket lerajzolni. Egyáltalán nem szoktam. De tehetek én róla, hogy itt se egy fa, se egy tó, se egy nyamvadt macska, hogy megörökítsem? Sőt, még egy icipici pókot sem látok. Tehát marad Elijah, mint modell. Egy mozdulatlanul heverésző Elijah. De hát persze, hogy nem marad ám úgy, szóval ennek a remek kis időtöltésnek is vége szakad.
A bosszúság örömbe vált át, ahogy fel is ismerem a fiút, az érzés látszólag kölcsönös. Sőt hallhatóan is, legalábbis azt mondja. És nincsen okom kételkedni a szavaiban. Felkuncogva veszem tudomást, hogy Elijah tanulásra vetemedett. Nocsak, változnak a dolgok. De hát végül is komolyodnak a dolgok, egyre közelebb kerülünk az alapképzés végéhez. Istenem de fura, nemrég még csak kis kavicsok voltunk, most meg már beledobnak minket a mély vízbe, hogy egy nagy csobbanással eltűnjünk a fenekén. Aztán vagy elsodor valamerre az áramlat, vagy ott maradunk.
- Ó jaj, akkor be kell szereznem egy ásót, hogy ki tudjalak szabadítani  - viccelődök a dolgon. A legtöbben valamiféle bűbájt említettek volna, vagy varázspálcát. De nekem mi jut eszembe először? A rendes hagyományos módszerű ásás. Tipikus. De úgy is csak metaforákban beszélünk, szóval végül is mindegy.
- Elsőben nehéz volt, és rengeteg az infó. Illeszkedj be a mágusvilágba, meg ilyenek. Azóta meg csak szimplán eszméletlenül sok a tananyag – közlöm vele az én meglátásomat ez ügyben. És igen, valóban sokat kell tanulni. Meg ugye van egy csomó más elfoglaltsága is az embernek, szóval tényleg nem meglepő, hogy csak hébe-hóba láttuk egymást a folyosón. Meg egy két rövid kis párbeszédecske is belefért, de ennél több nem nagyon. Különböző körökbe forgolódunk eleve. Egy leheletnyit felszalad a szemöldököm, amikor visszakérdez. Na nem azért, mert tolakodó lenne a kérdése, csupán próbálom végiggondolni, hogy mikor is találkoztunk utoljára.
- Hát, én öhm. Szintén rengeteget tanultam, rengeteget járőrőztem, és tyűha … igazából fogalmam sincs – hát ez minden volt csak nem összeszedett. Jézusom, miért nem tudok visszaemlékezni semmire sem?  Nyilván kismillió dolog történt velem, de mégis mennyit tud ebből a fiú? Lázasan töprengek tovább, de a túlzott agysejt igénybe vételtől megkímél egy újabb kérdéssel. Áh. Bólintok egyet, majd megfordítom a mappámat, hogy láthassa a félkész rajzot. – Ez itt te vagy. Jó időtöltésnek tűnt lerajzolni valamit.
Megrántom a vállamat egy icipicit, majd figyelem a reakcióját. Nem mestermunka, meg nyilván még távol sincsen készen, de az határozottan felismerhető, hogy egy ember van a képen. Sőt, szerintem az is, hogy Eli az. Nem igazán érzem úgy, hogy na most aztán lebuktam és szégyenkeznem kellene, amiért modellt kreáltam belőle. Valahogy kétlem, hogy ő is így tenne.
- Mint láthatod nem sikerült befejeznem, mert valaki megmozdult – mosolygok rá derűsen, erősen megnyomva a valaki szót. Nem mintha neheztelnék rá, így legalább van kivel beszélgetnem.
- Mik a terveid a nyárra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhúzom a számat a köszönöm szóra. Mintha olyan kurva sokat tettem volna eddig az ügy olyan kimeneteléért, amilyennek szerintem kéne lennie. Nem Mes volt, és ez az egy, ami biztos, mert a járása nem ugyanolyan, mint az előttem ülőnek. A mozdulatai sem összehasonlíthatóak, ám ez nem elég ahhoz, hogy azt mondhassam nem bűnös, és kiálljak a hivatal elé, hogy bevédjem. Szar dolog ez a holtakkal kommunikálás, mert mindent úgy kell visszaadnod ahogy láttad különben cseszhetjük az egészet. Hüvelyk és mutatóujjammal megdörzsölöm szemeimet, mikor újra feltekintek a nőre. Pillantása ökölbe szorult kezemre esik, én meg gyorsan lazítok szorításomon, mintha mi sem történt volna pár pillanattal előbb. Idegesítő az egész, ahogy van, és azzal, hogy idegeskedem rajta még én is, csak azért mert Emese ott volt, egyáltalán nem segítek rajta, de legfőképpen magamon nem.
- Mindegyik mutat valamit, Mes - sziszegem a szavakat. Szar érzés, hogy így tudja meg, amikor olyan sok boldogsággal teli és örömittas éjszakánk volt együtt már. Egyszer nem említettem, szinte senki nem is tud róla, így miért ő lett volna a kivétel? A hivatalban tudják, a minisztérium tud róla, és a család. Senki másnak nem kell tudnia róla, hogy miért kap el a hányinger, ha egy ember közelít felém, és nem önszántamból érek hozzá. Senkinek nem kell tudnia, hogy lelkem egy darabja minden egyes ilyen esetnél távozik a holttal is, mert még halálukban sem hagyom őket békén. Néha áldásnak érzem, néha pedig egy olyan átok, ami mintha azt mondaná, hogy erre lettem kárhoztatva valamiért. Az ok sosem fontos, itt sincs ez másképp. Szemeimet lehunyom, és amikor ismét kinyitom pont elkapom tekintetét, így örömtelien nézhetem végig, ahogy állkapcsa megfeszül a megszólítástól. Vigyorom még szélesebb lesz, jobb kezemet az asztallapon pihentetem, ujjaim halkan játszanak egy ritmust rajta.
- Micsoda bókok, kérem - kapok a szívemhez drámaian, jobb kézfejemet még homlokomra is csapom, hogy hatásosabb legyen a jelenet. Óvatosan elmosolyodom felé, miközben leengedem kezeimet. Istenem, ha nem visítanának gondolatai a fejemben sokkal egyszerűbb lenne. Figyelemelterelés. Valószínűleg tényleg erre vagyok a legjobb neki, főleg most, ha már a nyomozásról többet nem tudok mondani. Pillantásom megakad arcának élén, és egy elégedetlen sóhajjal konstatálom, hogy bizony az semmit nem változott, amit oly' sokáig, oly' sok csókkal hintettem.
- Eddig sem volt esélyed, de így, hogy már tudsz a legilimenciáról - könyökölök az asztalra. - Még viccesebb a gondolataid között matatni - széles és gonosz vigyorra húzom számat, amikor a pincér az asztalhoz lép a kikért italokkal. A sört először elém teszi le, de gyorsan helyre rázom, majd amikor végre eltakarodik, ismét minden testrészemet - khm - Emesének szentelhetem. Rögtön észreveszem, hogy arca megváltozik, mereng valamin, én pedig ezt nem akarom hagyni. Kezei arcára simulnak, én pedig anélkül, hogy átgondolnám mit teszek, emelkedem fel kissé a székről, hogy jobb kezemmel elkapjam egyik kezét, és levegyem azt arcáról, hogy rám nézzen.
- Gyere velem - hangom nem erőszakos, de éppen annyira parancsoló, amennyire lennie kell, és biztos vagyok abban, hogy szó nélkül fog követni. Felállok az asztaltól, a pénzt az asztalra dobom, meg sem számolva, rá sem nézve, majd ujjaimat Emese ujjai közé fonva emelem fel székéről és kezdem el magam után húzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Oldalra nézek, ahogy kilép mellém. Lehunyja a szemét, én pedig rajta hagyom pillantásom, így tanúja vagyok átszellemült vonásainak, az eső nyújtotta önfeledtségnek és annak, ahogy a szél hátrafújja haját. Apró, csodáló mosollyal nézem, és a mennydörgésre összerezzenek én is. Vigyorogva nézek össze szintén megijedt barátnőmmel. Figyelmünk ismét a zivatarra terelődik. Úgy érzem, akármeddig el tudnám nézni. Egyre közelebb van egymáshoz a villámlás és a dörgés. Tudjuk, ez mit jelent. Előbbiek különben egészen lenyűgöző látványt nyújtanak, ahogy átcikáznak a tó felett az éjszakai égen.
Viszont ez az idő azzal is jár, hogy hirtelen sokat csökkent a hőmérséklet. Végigpillantok Laun és sietve eltűnök a szobában, hogy ott feltúrjam táskámat és pár pillanat múlva két meleg, kapucnis pulcsimmal térjek vissza. A sárga-fekete cipzárosat szétnyitva tartom a lánynak, hogy belebújhasson, majd a kék bebújosómat magamra húzom. Fejemre automatikusan rákerül a kapucni, de ott is hagyom. Én mondjuk még csak ellettem volna a hosszúgatyás pizsimben, viszont őt nem hagyhattam megfagyni itt a falatka alvóruháiban. Meg tényleg, azért nekem is sokkal kellemesebb így. Mi a pulcsis idő, ha nem egy ilyen megkapó, nyári vihar?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x



Egy vizsgám volt mára kiírva. Önismeret. Eléggé klasszul ment szerintem. Mivel írásbeli, az eredmény persze várat magára. Ma terveim szerint később majd összefutok Annievel, ahogy megbeszéltük, addig viszont sétára indulok. Jó pár napja nem csináltam már ilyet, hogy csak úgy szedjem magam és nekivágjak a környéknek. Pedig igazán szeretem. Ilyen megmérettetések után különösen ideális levezető.
Egy almát majszolgatva bandukolok a napsütésben, talárom a félvállra vett, sima fekete hátizsákomba hajtogatva, ingujjam feltűrve. Még mindig a megírt elemzésem körül forognak a gondolataim, pedig igazán kár már rágódni azon, vajon mit mennyire fogalmaztam megfelelően. Mégis ezen fogok kattogni még egy ideig. Hirtelen belém nyillal a balsejtelem, hogy a pálcámat viszont ott hagyhattam a teremben. Fogaim közé veszem almám és előre vonom táskámat, hogy matatni kezdjek benne. Leginkább a talárom szárnyának erre kialakított tartójában szeretem hordani pálcámat, azt viszont szépen elraktam ugye és nadrágom oldalán nincs, a mozdulatra meg nem emlékszem, hogy eltettem. Szóval, ahogy így kutakodok, megyek ám tovább, nem állok meg. Bár, ahogy már könyékig vagyok a motyómban, kezd felmerülni bennem, hogy le kéne inkább rakni valahova és úgy beletúrni, mert ennek így nem sok értelme. Mielőtt azonban ezt még cselekedetre válthatnám, egy fa mögül figyelmetlenül kilépve, szemem sarkából észreveszek egy felém száguldó alakot. Rákapom tekintetem a bringásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánk erkélyén |o

  
pj

Így, hogy már nem csukott szemmel figyelem a vihart nem ijedek meg a többi dörgéstől. Automatikusan fennhangon számolgatni kezdem, hogy a fény után mennyivel érkezik a hang. Közelít, méghozzá nagyon gyorsan. Hiába a vízfelület csak úgy vonzza a környező hegyek által visszaterelt viharfelhőkből előbukkanó villámokat. A fényjátékot izgatottan figyelem, hiszen az is előfordulhat, hogy a vízbe fog belecsapni egy. Ki tudja, lehet, hogy pont a következő.
A hirtelen feltámadó széllökés újabb adag esőt permetez hozzánk közel, amitől most kiráz a hideg. Eleve lehűlt a levegő, az eső sem éppen meleg, szóval hamarosan tiszta libabőr leszek. Tényleg be kéne mennem azért a pokrócért, de ekkor egy újabb villám tűnik elő, a vízparthoz egészen közel érve földet. Megbűvölten nézem a jelenséget hirtelen elfeledve azt az apróságot, hogy fázom. Thomas ekkor bemegy, én pedig kérdőn nézek utána. Kész, ennyi? Megunta? És apropó, miért nem szól egy szót se? Nem értem.
Frusztráltan fordulok vissza a víz felé, ajkamat harapdálva. Hamarosan viszont meghallom közeledő léptei és megnyugodva sóhajtok . Akkor mégsem unta meg, vagy nem tudom. Egy röpke pillanatra értetlenül meredek a felkínált pulóverre, aztán felderül az arcom, ahogy rájövök mit szeretne vele. Awh, de édes!
- Köszönöm – töröm meg végül a csendet kedvesen mosolyogva, mialatt belebújom a navinés darabba. Máris jobban érzem magam, így hogy nem fázom annyira. Össze is cipzározom, hogy még jobban melegítsen. Sosem volt rajtam másnak a ruhája, főleg nem fiúé. De ez nyilván más, ez olyan természetes. És kellemes, nagyon kellemes ahogy a puha, meleg szövet Thomas-illatot árasztva magából körülölel. Persze a versenyt nem veheti fel azzal, ha a fiú teszi ugyanezt. Azzal az érzéssel lehetetlen versenyezni. Finoman megsimogatom a kezét majd visszateszem az enyémet a korlátra.
- Nincs kedved leülni esetleg? – kérdezem meg tőle halkan, fejemmel a székek felé biccentve, ám pillantásom hamar visszakapom a vízre, éppen elcsípve egy hatalmas villám találkozását vele. Gyönyörű! Jaj, de remélem nem volt éppen nem volt benn senki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van bennem négy és fél óra színpadi munka, három óra autóút és másfél óra alvás. Nem jó, de nem is tragikus. Fáradtan meredtem a telefon kijelzőjére, amin természetesen megint nem volt nem fogadott hívás jel. Egyetlen dolgot kértem, olyan kurva nehéz ez? Némileg idegesen vágtam rá Isti hátára, miután megindult Isten hírével, majd igen gyorsan, és csak elejtve, hogy 29-én jövök, hagytam is Ivánt, mielőtt megint hülye kérdésekkel jön elő. Mint "hova mész" és "miért van ékszeresdobozod". Faszság.
Azt mondja nekem a magyar kiscsaj a határon "ismerős vagy valahonnan", teli vigyorral toltam fel a napszemüveget a fejemre, majd leemeltem a táskám a kis futószalagról és dúdolva kikerültem. Na, ekkor azt hiszem eltört valami szegényben, mert felvonyított, hogy tudtam, én viszont gyorsabban távoztam, mint bármikor. Értitek, már egy lokál sztár se utazhat el békében fesztiválozni! Milyen szar sorsom van, komolyan... a szemem megforgatva fogtam a telefont és néztem meg merre kéne cammogjak. Remek, fél óra, mi az nekem ilyen mosott szarként?
- Ennél egy kicsit nagyobb örömet vártam - jegyeztem meg az első kört hallva, ahogy a nő felé fordultam az ablaktól, amin éppen néztem kifelé, még ő úgy tűnt zuhanyozik. - Mindjárt más, mi a helyzet? Máris lelőtték a bulit? - remélem. Aludnék, de belefér.
Vigyorogva néztem le a nőre, ahogy a kezem a dereka köré fonódott és meg is emeltem magamhoz igazítva a feje magasságát, majd szájon csókoltam, hogy végül végignézzek rajta. Nem vitte túlzásba a hajnalt. Én meg lehet nem szóltam? Megesik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Irtó helyesen fest a sárga pulcsimban. Mosolyogva figyelem őt, aztán megemelem a szemöldököm, ahogy kérdez. Kiülni? Ah, hogy ide a székekre vihart nézni. Pompás ötlet!
- De, persze - megyek bele rögvest, lehúzva a korlátról kezem.
- Viszont... szerintem hozok ki nekünk takarókat, jó? - jut ez eszembe, mielőtt még leülnék. Úgy lesz az igazán kényelmes. Comfy and cozy. Már megint suhanok hát be a szobánkba, elkezdve felnyalábolni a plédeket, amikkel alapvetően az ágyaink voltak letakarva. Ahogy viszem őket kifele, megállapítom magamban, mennyire hasonlítanak az egyikre az otthoni pokrócok közül. Mire átlépem az erkély küszöbét, egészen szűknek érzem torkom. Egyelőre viszont nem foglalkozom vele. Odaadom inkább barátnőmnek az egyiket és kezdem kihajtogatni magamnak a másikat, ám mozdulataim egyre jobban lassulnak. Végül csak állok a takaróval, markolva a tetejét, miközben alja az ajtóhoz közelebbi székre lóg, amibe leülni készültem. Nyelek egyet, nézve magam elé, majd lassan a lányra pillantok kapucnim alól.
- Én... mindjárt jövök, oké? - jelentem be, hiszen bár kérdés formájában hozom fel, inkább csak tudatom Lauval, hogy most ez lesz. Lerakom a székbe a plédemet és megyek be a telefonomért, ami az éjjeli szekrényen hever. Még van három pilicka a jobb felső sarokban. Gondolom, az elég lesz. Liam bácsival szeretnék beszélni. Késő van, persze, viszont gyámom eléggé éjjeli bagoly. Alaposan átgondolva nyomom le a billentyűket, előkeresve a számát, aztán jön a zöld telefonkagylós gomb. Meg még egyszer meg kell nyomni? Jó. Megvan. Fülemhez kapom és hallgatom a csörgést, miközben járkálni kezdek a szobában. Mert hát így kell telefonálni. Eddig mindenkitől így láttam. Várom, hogy összekapcsolódjunk és különben az meg fel sem merül bennem, hogy a lánynak azt nem mondtam, miért is jövök be és kire fogok rácsörögni.
- Ó öm... - indul a mobilbeszélgetésem ilyen kiválóan, miután bácsikám felvette és rögtön csak annyit kérdez, jól vagyok-e. Hiszen még életemben nem hívtam fel - Szia. Persze. De... honnan tudtad, hogy én... ja. Ja írja a képernyő neked is, igaz? - adom meg a választ saját értetlenkedésemre, zavart kis nevetéssel - Na jól van, én csak... csak gondoltam felhívlak. Hogy vagy? - hebegek mosolyogva, benyúlva kapucnim alá és nyakamat masszírozom, miközben érdeklődöm tőle. Elmondhatatlanul jól esik hallani a hangját. Mindössze hümmögök meg igenlő kis hangokat adok, ahogy picit furcsálón bár, de röviden beszámol nekem róla, mit csinál éppen - dolgozik otthon természetesen -, meg kérdezget ismét arról, rendben megy-e a nyaralás, jól érezzük-e magunkat. - Igen, minden nagyon klassz, csak... - torpanok meg. Beszédemben is és sétámban is. Kicsit haladok aztán tovább, távolodva az erkélytől. Eltökélem magam, hogy befejezem a mondatom, hiszen ezért hívtam - Csak hiányzol - bököm ki végre csöndesen, összehúzva magam kicsit. Lehet, hogy nem kéne ilyeneket így rázúdítanom másokra, amikor belém vágnak, azonban nálam ezek már csak így mennek. Azonban nem akarom ám soká húzni a társalgást, komolyan mindössze pár szóra volt szükségem vele, de aztán megyek mindjárt vissza majd Lauhoz, ahogy ígértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És tényleg. Nekem eddig eszembe se jutott, hogy Dávidon ott szalad az a sárkány, meg a pika is ugye, meg a kezén a fa is csillog, kel, villog, meg még ki tudja mit csinál. Ezekkel mi a szösz van? Mármint tök menő, de hogy adod be Teri néninek, aki elkíséri az unokáját, hogy ez csak vizuális effektes tetkó. Sehogy.
- Fogalmam sincs, elve azt sem értem hogy bírnak el velük Bognával, engem néha a saját ruhám is bezavar, meg a hajam... sok helyen, nem ég ez - döntöttem oldalra a fejem, de egyelőre nem tudtam túllépni a képen, ami kirajzolódott előttem. Mármint értitek mentek nagy lelkesen és élvezettel a konyhába, felpattantok a pultra és akkor hiába nyúlsz a bögréért, a pika nem azt akarja, és megcsapat, mert YOLO. És ha véletlen együtt nyúltok a bögréért, mindkettőtöket. (Hahaha, azt hittétek másra gondolok, mi?)
Nem annyira zavartatva magam hajoltam az arcommal a tenyerébe, mikor eltárta a kezét és egy rövid slukk mellé még egy puszit is toltam a kezébe némi füsttel, majd el is indultam, mert sose jutunk semmire.
- Ez jó ötlet, ott van időnk, senki nem siet meg kapkod - gondoltam végig, és nekem teljesen jónak tűnt az elképzelés. Leszámítva, hogy még nem nagyon tudtam hogy fogjuk beemelni a zsebembe, de bíztam Timben, vakon is, meg akkor is, mikor tényleg világom sem tudtam, szóval nekem nem lehet bukkanó egy ház!
- Már új dolgokat kitanulni? Vagy ez ilyen régiek erősítése? - kérdeztem vissza, mert mindig figyelek, de sosem eléggé, mert vannak dolgok, amikről nem tudom eldönteni mikor és mi. Igazából lehet csak meghaladja ez a tudásom. Tim különleges, nem csak az ereje miatt, de azzal mindenképpen. Így nem tudhatom mikor történik valami, amire majd bumm, kiderül, hogy Dustin újítása.
- Tudod mi lenne még jó? Ha lenne olyan növényünk, aminek jót tesz buksi...füstje. Mármint hallottam még anno órán, hogy vannak elemis virágok, amik ezt tudják hasznosítani. Dustin nem mesélt erről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


 pj

Tetszik neki a javaslatom, szuper!  Rögtön egy mosoly jelenik meg az arcomon, majd bólintva fogadom az ötletét. A takaró az tényleg jól jön, bár a pulcsi egész jól melegít, ám a lábaim még mindig nagyrészt csupaszon vannak. Oké így álldogálva nem annyira vészes a dolog, de ha leülünk hát biztos, hogy fáznék. De szerencsére nem fenyeget ez a veszély, hiszen a barátom helyettem is gondolkodik, és gondoskodik a kényelmünkről, na meg az egészségünkről is.
Elrebegek egy köszönömöt, ahogy átveszem tőle a pokrócot, majd gyorsan szétnyitom az egészet. A székem mellé lépek vele ám nem ülök még le. Megakaszt a mozdulatban, az hogy Thomast figyelem. Összeráncolom a homlokomat, ahogy megállapítom, hogy csak álldogál egy helyben, tekintete alapján valahol nagyon messze jár éppen.
- Persze, menj csak – felelem neki egy bólintással továbbra is analizálva minden mozdulatát. Amint beér viszont a szobába elfordítom a tekintetem és leülök a székembe. Bármit is akar csinálni benn éppen, az az ő dolga. Nem fogom azt figyelni árgus szemekkel, hogy mégis mikor mit csinál. Szóval mondhatni magára hagyom az elintézendőjével.  A pokrócot magamra hajtogatom, természetesen alattam is van belőle egy réteg, hiszen hideg már az ülőalkalmatosság és nem sok kedvem van felfázással kínlódni a nyaralás hátralévő részében. Meg úgy egyáltalán semmikor sem. A lábaimat kinyújtva felrakom a korlátra, félig fekvő helyzetbe hozva magam ezáltal. Egész kényelmes így.
A fiú hangját meghallva arrafelé fordítom a fejemet, de hamar rájövök, hogy telefonál. Nem nagyon szokott, szóval egy pillanatra felébred a kíváncsiságom, de végül visszazavarom a ’most ne’ kategóriás érzések és gondolatok közé. Nem igazán tartozik rám. Amúgy is lenne tippem, hogy ki lehet az. Egy halvány mosolyra húzódik a szám, amikor arra gondolok, hogy íme, egy echte varázsló, aki mugli eszközön beszélget. Meg, hogy egyáltalán, van kit felhívnia. Azok akik az én telefonomban vannak, hát nem annyira fontosak, hogy az éjszaka közepén felhívjam őket és érdeklődjek hogylétük felől. Mármint dehogynem fontosak a barátaim, csak na. Oké ez az éjszakai telefonálás egy kicsit öhm szokatlan.
Hirtelen csend lesz odabenn, majd újra megmozdul és valamit dünnyög. Összeszűkülő szemekkel fürkészem tovább a viharos eget, jobbommal piszkálgatni kezdem a karkötőmet és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne gondoljak semmire se. Ujjaim önkéntelenül kezdenek el táncolni a csuklómon, majd halkan hümmögni kezdek. Nos, igen, mert nálam az úgy megy, hogy nem gondolok semmire igaz? Most is már rögtön egy dal jut az eszembe. Ez mondjuk legalább jobb, mintha bármi más lenne. Kezeim a combomra helyezem és mintegy képzelt zongoraként szolgálnak. Aztán halkan énekelni is kezdem az esőben éneklős dalt. Halkan, hiszen nem szeretném zavarni a fiút, és amúgy is. Én zongorázok, nem éneklek. Az előbbibe jó vagyok, az utóbbiba nem. Profin elszórakoztatom én magam, amíg vissza nem ér a barátom, mi? Unatkozás teljességgel kizárva. Thomas meg majd jön, ha végzett a telefonálással. Kivéve ha leragad Benitot kényeztetni, aki biztos, hogy kényelmesen befoglalta magának a nagy ágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglepetések márpedig vannak. Nem mindig történhetnek véletlenül vagy sorsszerűen, sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, ilyen kezekben az életemnek már vagy négyszer vetettek volna az Égben véget. Nem vagyunk olyan alkatok se én, se a bátyám, akik megérdemlik a kegyeletet hosszútávon. Ez mondjuk sosem zavart vagy akadályozott, szeretek élni, és igazából magam nélkül unatkoznék, még a tökkelütött mentes életben is. Ha nem próbál kirabolni fél évente egészen megijednék.
- Oh, hiányoztam - billent oldalra a fejem, egész vágyakozó és kérdő hangsúlyra sikeredő kijelentéssel. Már egészen azt hittem el is révedek, de ennél egy kicsit több van mögöttem, mint előttem. Valahogy mint a mai napon az utam, az is csak így vitt. Előre, valahova, ide.
Felnevettem, kellően hangosan azt hiszem, mert egy közeli fiú rám is emelte a tekintetét, de nem különösebben törődtem vele, két ujjamat a szám elé emelve néztem rá és próbáltam kitalálni, hogy ami benne van csalódás, féltékenység vagy szimpla düh-e, de rá kellett jöjjek, hogy építkezni bármelyikből lehet, nekem is mindig sikerült azt használni, ami éppen kellett.
- Ezért veszt annyi nézőt a színház - nem feltétlen pont emiatt a nő miatt, inkább mert egyáltalán nincs már elég elhívatott ember. Nem kevésbé van így a minisztérium laborja a megbízásokkal, vagy egyszerű emberek a szakmájukban. Amúgy is, legalább ezer éve nem jártam színházban, ki vagyok én ehhez?
- Jól? Jobban? Fokozható? - érdeklődtem meg széles mosollyal, ahogy igen lassan, de elvettem róla a kezeim, nem mintha nem kellett volna ehhez is megerőltetni magam, de ugye már több ránc sem akadt. - Nem vagyok egy madár alkat egyébként sem. Sétáltam hazafelé, ilyenek a véletlenek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Igazából nagyon sok olyat kérhetne, amivel Ophelia bajba sodorhatná magát és itt most nem egy kósza numerára gondolok. Mert oké, az tulajdonképpen Diával is megvolt, nagyjából-egészéből kérnie sem kellett. Ha bevetné mindenét, ami van, talán a mellette ülőt is be tudná hálózni, de igazából... Ő Emily-t akarja. Úgy értem kolléganője gyönyörű, okos, szexi és kívánatos, ez vitán felül igaz, de attól még sajnos a szíve nem felé húzza. Nem szükséges szerelmesnek lennie ahhoz, hogy lefeküdjön valakivel, ennyire azért nem romantikus, de ha már egyszer szeret valakit, árulásnak érezné, ha mással kufircolna. Kár, hogy ez a gondolat mondjuk Diánál nem ütött szöget a fejébe...
- Köszönöm - hálásan pislog fel és, bár tényleg rém kellemetlenül érzi magát, mélyen legbelül örül, hogy Ophelia nem hajtotta el a fenébe és kérte ki magának. Mert azért legyünk tisztában azzal, hogy simán megtehette volna. Nico-nak is gáz ez az egész, meg azért a nőnek is, elvégre jelenleg csak egy eszköz.
- Hát ööö - kissé tanácstalanul vonja meg vállát, mert neki se nagyon volt még igazi kapcsolata, ami meg mégis, az sikerült, ahogy sikerült... Általában elég rosszul. De mégis mit kéne akkor most mondania? Mielőtt folytathatná, a nő felsorol pár alap dolgot, amivel egyébként egyet tud érteni. - Hát mondjuk az valóban nem árt, ha nem úgy nézünk ki, mint akik muszájból vannak együtt, de azért túljátszanunk sem kell. Pár hétről lenne csak szó, míg elül a pletyka, aztán felőlem drámaian szakíthatsz velem a folyosó közepén, hogy megcsaltalak Esmeraldával vagy tudja fene - ebből is egyből kitűnik, hogy őt alapvetően Emily-n kívül más nő nem érdekli és tényleg nem csak valami kamuduma, hogy például beköthesse Ophelia fejét. Vagy rányomuljon. Nem, ilyesmiről szó sincs, ez színtiszta pletykaoszlatás és ráadásul egészen jó módja. A Diás dolog óta eltelt azért két hét, nem lesz feltűnő, ha lesz egy nője - már csak azért sem, mert bárki láthatta, milyen kedvesen köszönnek egymásnak minden alkalommal a folyosón és talán páran azt is lefülelték, hogy randiztak már. Hogy akkor miért nem jött össze, arra meg majd kitalálnak valami fedősztorit.
- Szóval szerintem összességében ennyi bőven elég ehhez. Nem kell lefeküdnöd velem, meg ténylegesen eljárnunk randizni vagy nem tudom. Sőt, nem kell minden szünetben a folyosón falnunk egymást, csak néha, ha nagyobb a közönség, búcsúzásképp például, elvégre tanárok vagyunk, mutassunk jó példát, vagy ilyesmi... - töprengőn néz maga elé, mert hát a jó példának nem épp a mintája. Az sem volt semmi, ahogy a büfénél rákattant a rellonos lányra, nem is csoda, hogy gyorsan híre ment kettejük légyottjának. Mert ugye nem kell kifejtenem, mennyire volt egyértelmű, hogy a hirtelen hoppanálás célja nem egy gyors bevásárlás a sarki közértben, hanem a szex... Na ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pedig még volt egy kósza pillanat, mikor elhatároztam, mégsem kellene ezt. Aztán több dolog is eszembe jutott. Eddig egész oké volt, hogy nem láttak, vagy kaptak lencsevégre lépten-nyomon egy pasival, elvégre az teljesen ideális, hogy a tanuláson járt inkább az eszem - ami a jegyeimen abszolút nem látszik meg -, de ha ez idén sem változik, akkor bizony már lesz min csámcsogni. Pedig határozottan állíthatom, nem vonzódok a saját nememhez, a lányok is ugyanúgy ki tudnak borítani, mint a kastélyban lakó pasik többsége. De erről egyszerűen nem tehetek. Nem tudok csak azért valakivel lenni, hogy legyek vele, mert ha nem, akkor az ciki, így azt se tudom elmondani, hogy ha idén se változik az életem ezen része, teljesen kétségbe fogok esni. Majd az az idő is eljön.
Az viszont nem várt meglepetés, hogy olyas valakivel kell fotózkodnom, aki keltett bennem némi szimpátiát. Persze azok csak képek, és fogalmam sincs, milyen ő valójában, mindenesetre már annak is nagyon tudok örülni, hogy nem fog elkapni a viszolygás, ha rá kell néznem. Mert a Vajda gyerek is milyen jó pasi állítólag, nekem meg minden alkalommal felfordul tőle a gyomrom, na.
- Mármint fotózásban? Mostanában elég sűrűn, mióta a nagyi meghalt, ezek szerint hasonlítok kicsit rá - mutatok az előttünk lévőkre, és megvonom a vállam, mert én ezt nem igazán vettem észre.
- Párosban már kevésbé, egyedül az öcsémmel volt, az meg szerintem teljesen más... tök szűz vagyok - harapok az ajkamba, és a lábam elé nézek, mert bár tudok magassarkúban járni, mégis idegen, és nem akarok elbotlani meg ilyenek. Én inkább az a tornacipős csaj vagyok.
- Persze, hogy izgulok, nem szeretném elvenni egy életre a kedved a modellkedéstől, de azért, légy egy kicsit elnéző, rendben? Nekem ez tényleg az első ilyen - és a kérdések se nyugtatnak meg, inkább csak fokozzák az izgalmat.
- Egyébként tudod, milyen fotózás ez? Engem nem avattak be, mert már rájöttek, nem szabad előre elmondani. Mikor utoljára felkértek egy fehérneműsre, elküldtem őket a francba - mert biztos, hogy nem fogom magam mutogatni, nem érdekel, mekkora csekket lengettek előttem, nem vagyok rászorulva.