Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit félre is nyelem a  gintonikom, ez a megjegyzés kicsit úgy elememben talál. Rövid köhicselés után inkább leteszem a poharat, megtörlöm a szám a pulóverem ujjával, nem törődve a rajta ragadó rúzsfoltokkal.
- Hát ebben egyet értünk - grimaszolok, mert tény, hogy édes vagyok, ahogy az is, hogy nem ártana, ha valaki figyelne rám. A családomnak már más dolga volt, messze voltam, ez nem volt egy opció. Más kérdés, nem is vágytam rá, hogy a nyakamra nőjenek.
Aztán előkerült a lemez, én pedig összepréselem az ajkaim egy pillanatra, miközben ránézek a listára. Érdekes címek, kezd érdekelni, hogy mi olyan egyértelmű ebben, hogy nekem ezt hallanom kell. Más kérdés, hogy szép hangja van, biztosan élhető a zenéjük is.
- Hát ez... érdekes. Szóval úgy körülbelül egy egész album? Mély benyomást gyakoroltam - biccentek elismerően, majd ismét a pohárba iszok, mielőtt még meg akarnám magamat ölni. Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire megborulna tőlem valaki. Az ujja végigcsúszik párszor körben a pohár peremén, majd az arcát figyelem, fürkészve.
- Én sem tudom. Nem szoktak értem rajongani - dőlök hátra elgondolkozva, miközben felcsúszik a szemöldököm az ironikus hangsúly hallatán. - Ez mi volt?
Azt hiszem, az már elég korán leesett, hogy nem tudja, mit él, nem is ismer jóformán, az embert egy gondolat ihlette meg, ami nagyon könnyen lehet, hogy nem én voltam. Ez nem csak vele esik meg, az emberek nagy része ilyen, aki hisz abban, hogy első látásra szerelem.
- Biztos vagyok benne, hogy nem tudná. Ezt kéred vissza? - kérdezem, a lemezt megemelve tokostól, mielőtt még a táskámba csúsztatnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Az is elég menő - bólintottam lelkesen a koripálya hallatán. - De az nem fárasztó, ha sokáig kell figyelned a jégre, hogy olyan maradjon? - tettem fel újabb kérdést. Még mindig nagyon érdekelt az elemi mágia, de azért sokkal érdekesebb, ha Laura meséli, és nem órára kell tanulnom, ezért nem is vettem fel. Holott ehhez sokkal könnyebben találnék segítséget, mint bájitaltanhoz.
- Talált, süllyedt. Bár mostanában szerintem kezdenek ráeszmélni, hogy jövőre hivatalosan felnőtt leszek, az a sok szabadság egyszerre meg túl sok lesz a kalitka után - reagáltam az utolsó kérdésére. Talán könnyebb lenne, ha én is otthon élnék, akkor ismernék a barátaimat és látnák, hogy nem vagyok már olyan felelőtlen kislány, mint ahogy elengedtek az iskolába, de az itteni életemet nem adnám semmiért. Néha még a szünetekben sem megyek haza, így a bevált mugli telefonhívásokon és ritka bagolyváltásokon kívül alig hallok felőlük, pedig elsősként, még el sem tudtam képzelni az életemet a családom nélkül. Ebből legfőképp Olivér fáj, ő már nagyfiú lett, nemsokára betölti a tizennégyet és még mindig nem került elő semmilyen képessége, így azt is buktuk, hogy legalább egy iskolába járjunk. Félreértés ne essék, kicsit sem szégyellem, hogy a testvérem mugli, hiszen anyu is az, és bajom sincs velük, de az mégsem túl jó, hogy alig látom őt. Egyszer el kellene hívnom Bogolyfalvára, hátha van kedve megnézni a helyet, ahol éldegélek, és végre nem csak a pixeles képét vagy a görbe betűit látnám.
- Furcsa ez az elvárós dolog, kötelezik, hogy menjen el, pedig úgy is lehet támogatni másokat, hogy nem vagy közvetlenül mellette - ráztam meg egy aprót a fejemet. Én is tudom, hogy Lau támogat a kviddicsben, és nem baj, hogy nem jár meccsre. Egyszerűen neki is van véleménye, és az, hogy én bolondulok a sportért, az nem jelenti, hogy ettől neki is rögtön kint kell lennie a lelátón, amikor én is. Persze, nagyon jól esne, de nem fogom kényszeríteni.
- Áah, mikor lettem ilyen rellonos? - pillantottam fel kétségbeesetten. Jó, azért oda még talán nem jutottam el, legfeljebb eridonossá váltam, de egyszerűen nem merem a dolgokat máshogy megoldani. Mintha valami blokkolná a kedves, szófogadó énemet, és hirtelen csak csalással tudnám megoldani a dolgaimat, furi. Közben kisurrantam a fülkéből, várva az újabb vezényszóra, miszerint visszaszivároghatok.
- Azt én sem bánnám, ha már intézhetném a dolgaimat egyedül - bólintottam picit, amíg bedugtam a fejem a függönyök között. Talán egyszerűbb lesz, ha nem kell ki-be mászkálnom. Alaposan végigmértem a lányt, majd végül kimondtam az ítéletet. - A fazon jó, viszont lehetne valami színesebb is. Te mit gondolsz? - kérdeztem, mert mégiscsak neki kell jól éreznie magát benne, nem nekem.
- Az Északiban annyi vonzó, hogy mélyebb víz, így lehet fürdeni, de a legtöbb strand belépős. Délen sok szabadstrand van, és ott kicsit jobban pezseg az élet - soroltam fel az érveket, amiket anyáéktól hallottam, mikor a családi balatonozást szervezték. A tó környékén nem csak úszni lehet, de megannyi program van. Például a kiskori kedvencem mindig a kisvasútazás volt, azt nem múlhatta felül semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bármennyire próbálom magam szét meg össze is szégyellni, nem volt sosem a terepem. Nyilván kellene, milyen jól mutatna ez a szó is, hogy képes vagyok az önszánásra a dicséretes jellem és a odaadás meg kedvesség mellé. Kár hogy amiket használnak, nem rokonértelmű ezekkel, még csak meg sem erőltetem magam. De azért tényleg nem akarom én kihúzni ennél a jóembernél a gyufát. Ha már vette a nyuggerprogramot és beült a lelátóra mint a nyálcsöpögős 50esek szoktak meg a nénik, akik gazdag pasasokat keresnek, muszáj értékelnem. Nem hinném hogy feltétlen ebbe illene.
- Leginkább. Kislányok a sporthoz, csak csesznek ezt belátni - vontam a vállamon. Én is voltam az, jaj de mennyire. Mikor egy találat után azt hittem enyém a világ, a következőben meg nyílt vádlitöréssel bőgtem a pálya mellett és meg akartam halni. Emlékszem ahogy az orvosba haraptam, hogy ha megint hozzámér, neki is szüksége lesz segítségre. Aztán nem voltam valami nagy korban meg súlyban. Nem mintha ez sokat változott volna, de a hozzáállásom mindenképpen. Bármi, aminek helyrehozható következménye van belefér sérülés címen. Bele kell férjen, vagy nem érdemes újra és újra nekifutni.
- Melyiket akarod? - billentettem oldalra a fejem, de végül csak azért volt ez, mert jobban szeretek beszélni, mint olvasni. Az emberek beszéltetése meg jó dolog, ha vannak rejtett dolgok, előbb elszólják magukat, mint meglátom a sorok között. Hittem ebben. De nem volt mi megakadályozzon. Természetes könnyedséggel mentem bele az egészbe.
- Ja, én sem, de nem hiszem hogy fenyeget ez bárkit - nevettem el magam, nem vagyok olyan, aki már 5 éves kora óta gyűjti a dolgokat az esküvőjéhez, kimaradt nekem a barbieház meg Ken. - Érdekes, rám azt mondják maga vagyok a pokol, akkor az ördög bennem kéne.... lakozzon - kis szünettel fejeztem be a dolgot, majd összepréseltem az ajkaim, ahogy próbáltam nem nevetni, pedig nagyon magasan volt, rávertem a labdára, és úgy éreztem még pattog is. De mindenképpen elengedtem, mielőtt it lelkekbe taposok. Volt már olyan, na. Főleg nőkébe, de sosem volt szándékom ténylegesen bántani se őket, se a pasijaikat.
- Senki sem büszke mindenre, de az ígéretek jobban hangzanak - pillogtam felé nagy szemekkel, már majdnem fel is tettem, hogy még befejezem a dolgokat sorolhatja, ha van ideje. De aztán nem.
- Működik a kémia, nélküle nem menne így, sokszor gondolkodik helyettem is egy-egy mozdulatnál. Bárki, bármit is mondd, nem sok nála okosabb játékossal hozott össze az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szülihét, szülihétvége. Mindkettő nagyon jól hangzik, de az egy kicsit még sokkal jobban, hogy senki nem ment sehova egész héten. Mindenki itthon volt és néztünk rengeteg mesét, játszottunk, ehettünk együtt, nem csak vacsorát, ha úgy sikerült, de reggelit meg ebédet is, nem beszélve a tízóraikról és az uzsikról. Bár egy ideje ez utóbbi nekem átment alvásba minimum egy brekivel együtt, pedig mindnek illene, mégis van aki helyett én szoktam, mikor van apuci vagy valamelyik mama velem itthon. De ma, azon kívül is, hogy ünnepi, a legünnepibb minden, mert Klara bizony három éves!
Reggel korán már együtt ébresztettük, de csak picike gyertyás sütivel, mert a meglepi még vissza volt. Korán öltöztünk, még sötét volt odakint, hogy aztán a kocsiba csüccsenjünk a kutyusoknak integetve és elinduljunk. Én kicsit furcsán éreztem magam, a kórházon kívül az elmúlt két hónapban sehova nem mozdultam ki, se erőm, se kedvem nem volt. Csak itthon lenni, meg féltem is kicsit. Egy hónaposak a napokban a fiúk,és nem indult minden velük se zökkenőmentesen. Mi van, ha nem szeretnek majd autózni? Vagy sokszor kell megállni?
- Nem lesz baj, hogy ennyire picikkel megyünk?
Meg nem tudok mellettük is ülni, meg Lewy mellett is. Csak éreztem, hogy kicsit feszengek, ahogy elől az övem piszkáltam, de aztán csak a szívecskére néztem és vártam, hogy ébredezzenek az alvásból, már fényben a törpök. Csak óvatosan elfordultam, amennyire ment, hogy tudjak hátrafelé bámészkodni, meg még nem figyeltek - meg szerintem mióta elindultunk - vagy négy fotót is csináltam. Fejenként, minden fél órában. Csodaszépek, a fiúk a hatalmas, szürke szemeikkel, amivel merednek előre, a lánybrekusok meg a csodaboldog mosolyukkal. Megigazgattam a felsőm, ami még elég feszes volt, de legalább nem olyan feltűnően. Mondjuk a két alsó gomb megadta magát, de nem feltűnő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Behunyta a szemét, miközben játszott és csak a zenére koncentrált. A dallamára, a tisztaságára. Az igazságára. Az egyik régebbi dalát dúdolta. Szerette a közönség. Minden koncerten eljátszotta, mégsem tudták,  valójában miről szólt.
Akkor nyitotta ki a szemét, mikor a szaxofon megszólalt egészen közel hozzá. Elvigyorodott, és a keményebben csapott a húrok közé. Felismerte a dallamot. A Nirvana egyik legismertebbje. Na nem a legjobbja. Volt annál jobb is. De az tény, hogy megismételhetetlen Cobain előadásában.
Már nem magának játszott. Most már csak a hangzásért. A saját dalának a ritmusa és az ismeretlen srác játéka tökéletesen kiegészítette egymást.
- Ha ilyen embereket sodor erre, nem rettegek tőle. - Fene gondolta volna, hogy ennyi zenész van erre. Már egészen konkurenciaként is felfoghatta volna, ha nem lett volna azzal tisztában, milyen képességei vannak zene terén.
Lefogott egy E mollt, aztán rögtön utána C és D akkord következett, majd egy frappáns változata a D-nek lezárásként. Zseniális. Ez hiányzott innen!
- Hol tanultál így meg játszani? - bökött a fejével a fúvós felé, miközben még dúdolt egy dallamot, ami már nem is az előbb játszott dala, de nem is a Nirvana klasszikusa. Ez valami új volt.
Figyelt a srácra, de közben már fogta is le a következő akkordot és már játszotta is a fejében megjelenő dallamot. Egészen előrehajolt, mikor a szél ismét feléledt. Vitte a papírokat, amiken csak átfirkantott feliratok voltak. Meg a kalapját a fejéről. Pontosan a két férfi lába elé. Nimród pedig csak játszott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Levente

Reggel kihagyja az első órát. Amikor Daliah kelteni próbálja, csak rámorog a takaró alól, és összegömbölyödve fordul a fal felé. Az új pozícióban még magán érzi a másik lány pillantását, de pillanatokon belül újra elnyomja a zavaros, rémálmokkal teli álom. Kócosan, leragadó szemhájjakkal ül be a második órára, a ruhái alán csak szobatársa szemében illenének egymáshoz, de hát így megy ez, ha valakinek úgy ég a szeme, hogy nincs kedve kinyitni az öltözködés kedvéért. Felhúzott lábakkal ül az órákon, mindig addig amíg rá nem szólnak miatta, és nem felejt el hálát adni mindennek, hogy aznap tesiznie sem kell mennie. Délután valamiért mindenki bezsong - egy másodikosnak szülinapja van vagy mi -, a hangzavartól pedig Zina nem tud békésen pihenni, így morcosan, a fejébe nyomott sapi alatt sétálni indul a faluba, remélve, hogy talál valahol egy csendes és kényelmes zugot.
A terv megváltozik, amikor az orrát édes csokoládéillat csapja meg. Csukott szemmel tesz még pár lépést, miközben feje lassan az illat forrását keresi. Az egész olyannak hat, mint amikor egy program csak lassan érzékeli az újabb parancsot és részben még az előzőt csinálja, miközben már az újat is elkezdi. Zina végül résnyire nyitott szemekkel kiveszi a teaház körvonalait, és meg is indul felé. Belép egy magas nő mögött, és beáll a sorba, közben a zsebpénzét számolgatja amit a pulcsijának kenguruzsebéből halász ki. Elégnek kell lennie - szusszan, ahogy eszébe jut, hogy alig pár napja jött meg a bagoly a friss zsebpénzével. Ácsorog, jókislányként, ahogy kell, de amikor hallja, hogy valaki már másodjára gondolja újra mit is kér a kávéjába, sóhajt egy hatalmasat, olyan igazán szívből jövően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Elkapom az ablak felé vándorló pillantást, de nem forszírozom, mindössze megjegyzem magamban. A leányzó szöszmötöl, a filterrel és a bögrével babrálva, én pedig hagyom. Nincs okunk sietségre, szeretnék időt szánni rá, hogy minden felmerülő kételyre és kérdésre választ adjak.
- Boldoggá tenne, ha nem lenne szükség ránk, terapeutákra; viszont úgy hiszem, mindig van hova fejlődnie az embernek és nem szégyen ehhez tanácsot, segítséget kérni.-*Megkavarom a csokoládémat, aminek illata most már az epres teáéval vegyülve lengi be a rendelőt, aztán óvatosat kortyolok, megpróbálva nem megégetni a számat. Az iménti rakoncátlan tincsnek ismét sikerül meglógnia, szórakozott mozdulattal igazítom vissza helyére, elnevetve magam a meglepetésen - sokadjára látom, de még mindig mókás a megrökönyödés.*
- Szeretem a technikát és kíméli a fákat,-*emelem meg a kezemben tartott kütyümet, ami feltűnésmentesen lapul meg ölemben.*- Egyébként főleg azokat a dolgokat jegyezzük fel szakemberként, amikkel foglalkozni szeretnénk vagy amik tisztázásra szorulnak. Így nem kell félbeszakítani és nem felejtjük el,-*egészítem ki némi magyarázattal, mert a közhiedelemmel ellentétben jegyzeteink ritkán messzemenő elemzések, ahhoz jóval több beszélgetés, tesztek szükségesek. Mintha némileg oldottabbá válnának válaszképp a mozdulatai, így megkockáztatom az első komolyabb kérdést és kerek, átgondolt választ kapok rá.*
- Örülök, hogy sikerült és hogy támogatnak. Az első lépés mindig ijesztő.-*Aprót bólintok, megértően, mert élénken emlékszem, milyenek voltak az első üléseim, amikor még én ültem Laura helyén. Jó, hogy van barátja, aki meg tudta adni a szükséges löketet, mert akár egy-két látogatás is rengeteget segít - feltéve, hogy kompetens a felkeresett terapeuta.
Az itt-ott beálló szünetek, hallgatások is természetesek - engedem, hogy annyit fürkésszen, amennyit csak szeretne, nem erőltetve semmit. Úgy tűnik, ez kell ahhoz, hogy összegyűjtse a gondolatait, mert mesélni kezd, nagy vonalakban felvázolva a problémát. Nagyon árulkodó, hogy nemhez kötött a félelem, esetünkben a maguktól adódóakon túl is felvet néhány súlyos kérdést. A testbeszédem arról biztosítja, hallom és értem az elhangzottakat, s hogy nem találok benne furcsát vagy kivetnivalót.*
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Az első, hogy bármikor dönthetsz úgy, hogy másik szakemberrel szeretnél dolgozni és győzködés nélkül segítek neked megfelelő pszichológust keresni. A második, hogy ha még nem tudnád, metamorf mágus vagyok és egyaránt öltök női- vagy férfi alakot. Ennek nem kell hatással lennie a közös munkára, megegyezhetünk abban, hogy mindig ugyanúgy jelenek meg az üléseken. Ha viszont zavar, esetleg nem érzed magad biztonságban, akkor az elején érdemes szerintem megbeszélni.-*Tiszta lapokkal játszom, nem zárkózva el egyetlen kérdés elől sem. A képességem egyaránt jelenthet segítséget és hátráltató tényezőt is, a döntés azonban minden esetben Lauráé. Azt hiszem, egyértelmű, hogy sértettség vagy rosszallás fel sem merül részemről, ha mégsem engem választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt tudom. - Kicsit el is vigyorodtam, ismertem, hogy milyen, hogy szeret adni a maga édes, lowcost módján. Soha nem is vártam el tőle, hogy költsön rám, csak hogy tényleg tegye magát érzelmileg, teljesen, kétszáz százalékban. Minden más már csak részletkérdés.
- Nem, azt nem is egészen így terveztem. Csinálhattam volna sokkal jobban is. De már mindegy, azt hiszem - tártam szét kicsit a karjaim tanácstalanul. Nem volt mit csinálni, az már megtörtént és úgy néztem, őt nem is igen zavarta ez az egész, nem ragaszkodott a felhajtáshoz, meg a körbeugráláshoz. Pedig megérdemelte volna.
- Persze, hogy azért. Mi másért mondtam volna? - néztem rá kissé zavartan, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy annyira nem is volt fontos ez, nem is emiatt vagyunk itt. Legalábbis, nem ez volt a cél, hogy most itt és erről beszélgessünk.
- Érdekel. Szerinted hol laknak, ha nincs házuk? - kérdeztem, továbbra is határozottan, mert tényleg nem értettem, mit gondol. Biztosan van lakásuk, vagy valami, különben furcsa lenne az egész.
Elég bizonytalannak látszott az aláírás miatt, így aztán csak felvontam a szemöldökömet jó magasra, mielőtt kivettem volna a kezéből a tollat, hogy aláírjak.
- Igen. Bár, felőlem mehetünk anyáékhoz is, de akkor jön Bumbi is. Míg nincs jobb neve. - Közben a néni hozta is a kis szeretetcsomagot mellé, amit kifizettem, mert nekem ne adjon semmit ingyen egy állatmentő hely. A kutyán kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Kicsit felvonom a szemöldökömet, amikor a doki azt mondja, hogy örülne, ha nem lenne rájuk szükség. Jó persze, az lenne az ideális, ha a világon minden ember tök jól lenne, de akkor ő sem csinálhatná ezt, amit szeret. Érdekes meglátás mindenesetre, majd később eltöprengek rajta.
Így csupán bólintok és figyelem, hogy mit is csinál. Nem egészen értem, hogy miért nevet fel, de nem kommentálom a dolgot. Nem azért vagyunk itt, hogy én kérdezgessem mindenféléről. Pedig ha másban nem is, de ebben igazán profi vagyok.
- Tehát, ha jól értem, akkor a beszélgetésünk után majd meghallgatja a felvételt, és ír egy rövid vázlatot legközelebbre, amikre vissza kell térnünk? – megnyugtató, hogy nem fog körmölni, amíg én próbálom elmakogni, hogy mi is a bajom; de biztos vagyok benne, hogy valami feljegyzés majd fog készülni. Ha valami történne és máshoz kerülnék át vagy ilyenek, akkor annak az embernek is tudnia kell, hogy mi hol merre hány méter. Meddig jutottunk, meg ilyenek.
- Szerintem nekem nem csak az első lesz az – halványan elmosolyodom, szó szerint véve azt az említett lépést. Jó, tudom, hogy a doki mire gondolt, csak éppen pont találó a szóhasználat. Annak amúgy én is örülök, hogy nem teljesen egyedül nézek szembe ezzel az egésszel, bár most jut eszembe, hogy el is felejtettem mondani a fiúnak, hogy eljövök ide. Mindegy, majd akkor azt mondom, hogy milyen volt.
Nehezemre esik elmondani, hogy mi a baj. Tudtam, hogy az lesz, de nem sejtettem, hogy ennyire. Szinte félve várom a válaszát, a reakcióját a doktornőnek, hiszen most fog kezdődni úgy igazán a „munka”. Biztos találkozott már ennél ezerszer rosszabb helyzetekkel is, úgyhogy szégyenkezni nem szégyenkezem. Csak pocsék elmondani. Bólintok egyet, amikor végre válaszol, és bármennyire is izgulok azon, hogy folytatja, mégis kíváncsi leszek a fogalmazásmódja miatt. Teljesen tárgyilagos, lényegre törő. Felszalad ugyan a szemöldököm, amíg beszél, de nem szakítom félbe, ő se tette.
- Inkább kihagynám egy másik ember bevonását. Ha nem muszáj nem csinálnám végig ezt az egészet megint egy idegennel. – felelem finoman magamra mutatva, majd összeszorítom a számat, jelezve, hogy nem biztos, hogy még egyszer neki fogok tudni futni ennek az egész terapeutásosdinak. Neki képes voltam eddig ennyit elmondani, ne kísérletezgessünk azzal, hogy vajon más doki jobb lenne-e. De oké, megjegyeztem. Ha bármi bajom lenne a személyével, akkor majd szólok. Gondolom ez a lényeg.
– Nem, nem tudtam. És ugyanazt az alakot ölti mindig, vagyis csak azt tudja, vagy bármikor bárkinek a bőrébe bele tud bújni? – ez a téma viszont annyira érdekes, hogy el is felejtem, hogy miért is vagyok itt. Még a fejemet is félrebillentem, ahogy felcsillan a szemem. Tök jó ez a képesség, az elemi mágia, sőt a legilimencia az semmi ehhez képest. Aztán eljut a tudatomig, hogy az én esetemben ez miért is olyan fontos. Oh. Oké. De mi az, hogy ha nem érzem magam biztonságban? Nincs ebben semmi ha.
– Legközelebb elhozom magammal Thomast, és akkor majd nem lesz gond a biztonságérzetemmel. – felnevetek, hiszen pont ezért vagyok itt. Mert nem érzem magam biztonságban. A nagy általánosságban. Na meg mert ilyen butaság is csak nekem juthat eszembe … kísérettel járni pszichológushoz. Remélem a doki is sejti, hogy csak viccelek.
- Ameddig a doktor úr vagy doktor nő nem jön túl közel hozzám, vagy nem néz rám úgy, addig nagyjából rendben leszek. Akármelyik alakjában is van. És nem tudom, hogy zavar-e ha hirtelen váltani tetszik. Valószínűleg nem, ha nagyjából marad ez a távolság. – vonom meg a vállamat immáron teljesen a helyzetre koncentrálva. Igazából még jól is elsülhet ez a dolog, és csak mert nem teljesen átlagos a doki, attól én még nem fogok hanyatt homlok menekülni egy másikhoz. Ki kell próbálni, hogy mi lesz ha cserélgeti az alakját. A lényeg, hogy tudjam, hogy ő ő, különben nem biztos, hogy legközelebb be is lépek a szobába, ha egy vadidegent látok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Jonathan Gerhard Van den Bergh
Джонатан Герхард Ван ден Берг

 Miután tanár létemet elkerülve, ezzel inkognitómat megtartva adtam elodázó választ, a férfivel másról már nem beszélgettem. Az út további részét a könyvem lapjaira nyomtatott sorok olvasásának szenteltem. Azt hiszem el is nyomhatott pár percre a buzgóság, mert a végállomáson eszméltem fel, ahogy Alex is akkor kezdett panaszosan tiltakozni a sokórás bezártság ellen. Megérem, hiszen az én tagjaim is szintúgy elgémberedtek. A férfi már nincs a kupéban. Biztosan elsőként igyekezett leszállni. Ez a viselkedéséből evidens lenne. Ezért nem is nagyon bánkódom amiatt, hogy nem ő mutatott számomra utat új otthonom felé. Leszállva a szerelvényről előbb úgyis macskámat kell hagynom, hogy egy arra alkalmas helyen elintézze ügyes-bajos dolgait. Csak azután fogunk elindulni, hogy a Kastélyt megkeressük. Kétlem, hogy ne lenne kitáblázva, ám ha még sincs, akkor a jó öreg kérj útbaigazítást elv segít majd. Ebben teljesen biztos vagyok. Itt is biztosan élnek jó szándékú emberek, akik az útkeresőt, a vándort, a megtévedt turistát irányba állítják és terelgetik. Az állomás kellemes és nyugodt, nem hiába néhány nappal az év eleje előtt érkeztem. Még csak pár buzgó diák érkezett be velem együtt és talán néhány leendő kolléga. Kicsit körbepillantok, elnézem az embereket, majd látványra igen szerény csomagommal és macskámmal együtt megkeresem a kijáratot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csak serényen bólogattam a magyarázatra. Nekem még mindig furi volt ez az egész elemi mágiás dolog. Már eleve azt nehéz volt felfognom, hogy valakik úgy születnek hogy konkrétan tudják azt a dolgot irányítani, ami nélkül nem is lenne élet. Tudom, hogy ezt gyakorolni kell és mások meg másmilyen tehetséggel születnek, de ez kicsit olyan, mintha amikor valaki az első repülésnél olyan ügyes lenne, mint az, aki már kicsit gyakorlottabb. Jó, nálam is valahogy így volt, de az nem ugyanaz. A seprűket naponta láttam, tudtam, hogyan ülnek rajta, mit csinálnak, amikor gyorsulni akarnak és a legtöbb cselt fejből idéztem.
- Az is lehet, tényleg fogalmam sincs. Mindig különlegesek voltak, de most végképp szeretnének tudni mindenről. Szerintem nagyon megijedhettek amikor realizálták, hogy nemsokára jogilag önálló leszek, azaz a beleegyezésük nélkül igazolhatok akármelyik utánpótlás csapathoz, ha felvesznek. Meg csak nézz rám, közel sem én vagyok a legérettebb és összeszedettebb az évfolyamban - sőt, néhány fiatalabb is simán lepipál. Főleg a kékek közül. Ők nem férnek a fejembe. Egyszerűen hogyan képesek ennyire odafigyelni mindenre? Olyan, mintha szivacsból lenne az agyuk. Konkrétan ha megkérdezed őket, hogy két évvel ezelőtt, ugyanezen a napon mit csináltak, valószínűleg tudnának rá pontos választ adni, miközben én azt sem tudom, tegnap melyik farmerom volt rajtam, pedig amint vége az óráimnak, mindig ledobom magamról a talárt.
- Hát, ő egyelőre varázstalan, de ha esetleg úgy adódik, amikor betölti a tizennyolcat, tuti csinálni fogok valami nagy balhét, hogy ő is elindulhasson a saját útján és kapjon egy lélegzetvételnyi szabadságot - szegényt otthon hagytam, egyedül a parás szüleimmel, úgyhogy most elég sokat tartotta a hátát értem. Biztos vagyok benne, hogy direkt kérte meg anyáékat többször is, hogy segítsenek neki a leckében, amikor érezte, hogy kezd megfagyni a levegő köztünk. Okos gyerek, okosabb, mint én, de talán apáékat is lekörözi. Akármi is lesz, ha felnő, én biztosan támogatni fogom mindenben, mert azért mégiscsak az öcsikém, én pedig a nővére vagyok, még akkor is, ha messze élek és mostanában ő húz ki engem a csávából, nem fordítva.
- Hát, már csak attól félek, hogy végelegesen elszakad - hümmögtem kicsit, miután kimondtam. Nem szeretek a félelmeimről beszélni, ez pedig mostanában még inkább beigazolódott. Néha azt érzem, hogy a mostani terveimmel inkább már csak magamtól kellene még közelebb mennem a családomhoz, és nem feszegetni a határokat. Félek, hogy már nem maradt túl sok időnk együtt. Annyira hálátlannak érzem magam, hiszen magukhoz vettek, kiszedtek egy ijesztő árvaházból és sajátjukként neveltek, én pedig csak ellentmondok nekik, holott egész életükben csak jót akartak nekem. Néha nem tudom, hogy a kviddics megér-e ennyit, de ha esetleg tudnám párhuzamosan teljesíteni a kettőt, akkor velem madarat lehetne fogatni.
- Szerintem azt vedd meg, amiben a legjobban érzed magad - bár ezt úgyis tudta, azért megjegyeztem. Én azért vagyok, hogy elmondjam, külsős szemmel hogy néz ki, de az érzet sokkal fontosabb, mint a kinézet. Ha valaki jól érzi magát mondjuk talárban, akkor abban is nézhet ki nagyon jól, holott az iskolai viselet csak egy nagy lepel, kicsit ránk igazítva.
- Ez a legjobb - bólintottam teljes meggyőződéssel. Látszott is, hogy ez volt a kedvence, csak úgy ragyogott. - Rendben és rendben. Tudod, hogy nekem fel kell próbálni mindent, mert ami nem túl szűk csípőben, annak rálépek az ujjára, akkora - hát, igen, ilyen az, amikor az ember lánya alacsony. Megvártam amíg Lau a fülkében tevékenykedett, de közben megláttam egy eladót, így gyorsan odafutottam megkérdezni, hogy van-e unikornisos pizsijük. Reméltem, hogy Laura észrevesz, pedig nem volt túl sok aggódnivalóm, hiszen kb. három lépést tettem a próbafülke elől. A néni azt mondta, hogy van pizsi overáljuk, de amint végigmért, hozzátette, hogy lehet, az én méretem már elfogyott. Megadta az instrukciókat, hogy merre menjek, én pedig próbáltam mindent észben tartani, miközben eldöntöttem, hogy mindenképp veszek unikornisos pizsit, még ha el is esek benne a fürdőből jövet. Amíg Laura vártam, olyan dolgokról fantáziáltam, minthogy milyen jó lenne egy olyan, amin a szarv világít. Tuti senki nem tudna aludni tőle, és este mindenki látná, ha jövök, de ez lenne benne a vicces rész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egy elég hangos pukkanás vezet futólépésben egyenesen be a játszótér kapuján. Pedig csak sétálni indultam, meg, hogy egyek egy fagylaltot, mert végre alkalmasnak tűnik rá az idő. De most hirtelen megváltoztak prioritásaim. Őszintén szólva nem is tudom mit hittem. Talán azt, hogy egy megbűvölt játék, vagy egy petárda robbant fel egy gyermek kezében, ne adja az ég leszakadt egy aprósággal a hinta. Csak jöttem, amilyen gyorsan tudtam. A régi mentős beidegződések ott sisteregtek idegpályáimon és a lehetséges megoldásokon sorjáztak a gondolataim. Már épp előhúznám a pálcám, amikor a csúszdán ülve meglátok egy fiatalembert, aki azt hiszem káromkodik. - Helló! Minden rendben? - kiáltok felé miközben odalépek elé - Nem sérültél meg? - gyorsan végignézek rajta, de a haragon kívül más baját nem látom - Mi pukkant ekkorát? - kérdezem mialatt pálcámat visszacsúsztatom farmerem megbűvölt zsebébe. Haja laza kontyban, egy puha sötétzöld tunikát és alatta halványszürke nadrágot viselek, hozzá fekete apró sarkú fűzős cipővel. Oldalamon kis táska, benne minden amire egy kellemes falubeli barangoláshoz szükség lehet. Meg persze egy lezsugorított egészségügyi táska, de ezt mindenhová magammal viszem vész esetére. Egy dolgot megtanultam a volt munkahelyemen: A legváratlanabb helyzetekre is felkészültnek kell lennie az embernek, mert ami megtörténhet, az meg is fog, és ha így lesz én készen álok majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nyilván nem mondtam nagyon újat, de azért örültem, hogy mindketten úgy gondoljuk, nem vagyok ehhez buta, csak a vásárlással nem barátkoztam meg továbbra sem. Más mondjuk, mikor kosarat kell a brekiknek összerakni. Az túl gyorsan és jól is megy már. Néha azért kicsit rosszul is érzem magam, mert szerintem ez nem rám vall, meg van az a mondás a takaróval, hogy ha kicsi ne dugd ki a lábad. Vagy hasonló, nem akarok olyan lenni.
- De nekem nem kell másik. Akkor se kellene, ha lehetne - ráztam a fejem, olyan lendületesen, hogy Aniaval majdnem kociztunk is, nem lett volna kellemes, de éppen elhajolt, hála az égnek. Csináltunk már baleseteket. Múltkor összefejeltek a nagy forgásba meg tánciba, azt lehet elfelejtettük elmesélni a férjecskének. De nem lett baj. Ahogy abból se, hogy olyan lett az életünk, amilyen. Szerettem így, és szerintem nagyon kevés lánynak volt olyan kastélyos táncis ünnepe az esküvőjén, mint nekem, nekünk. Szóval nem hiszem, hogy bármit alulmúlt volna.
- Szeretlek Nyuszó, ajándékok ide vagy oda - vontam picit a vállamon megint, ezt ma már annyit csinálom, ideje lesz belegondolni az izomlázba. Közbe megigazgattam az ölemben forgolódó pöttömöt is, hogy arrébb álljak a papírtól. Én inkább nem írok alá semmit. Jobb az úgy, meg békés és minden. Nem szeretem, ez komoly dolog, nem való nekem. - Szerintem jobb lenne.... Neki, ha hazavinnénk. Sok új dolog lesz, most még utazgatni - néztem kicsit bizalmatlanul magam elé, hogy aztán felnézzek azokba a szép kék szemekbe, majd csak mosolyogva billentsem oldalra a fejem, mielőtt ráncolva a nózim megszólalok.
- Eh - hangzott szinkronban az én számból és Klarcáéból is. - Nincs Bumbi feje, nézd meg, ő se szereti, még le is hajtotta a fejét. Ő Macis nem olyan mint egy rosszul mondott édesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Az a csók már egészen olyan láblibbentős volt, de mivel a falnak dőlve álltam, ez valahogyan elmaradt a részemről.
- Tényleg? - csillantak fel a szemeim, szinte éreztem, meg a hangomon is hallani lehetett, még ha nem is így terveztem a dolgot. Mert ő az én apum volt, aki olyan csodamesésen mesélt, hogy úgy csak ő tud. A hangját, a stílust, a tényt, hogy ott van, mindent szerettem benne.
Aztán már kint is voltunk az éjszakában, kicsit meg is reszkettem a hidegtől, de nem tartott sokáig, elég hamar beraktuk magunkat a taxiba, ami meg jó meleg volt. Még ha a sofőr furcsin is meredt rám, ahogyan apu karjához simultam egész jólesően felsóhajtva. Nem látott még lelkes nőt?
- Az drága lesz taxival, Daddy - jegyeztem meg eltörpengve egy pár pillanatra, de aztán csak elmosolyodtam az érintésére. A megjegyzésére pedig egészen el is vörösödtem, lesütve a pillantásomat egy pár másodpercre. - Igyekeztem. Tudod, hogy nem akarlak lejáratni mások előtt. Szeretem, mikor büszke vagy.
Mert kicsit ugyanazt a büszkeséget láttam néha az arcán, mikor velem volt, mint mikor a festményeire érkezett bók a hozzáértő személyektől. Ez pedig nagyon is imponált. Inkább apró csókot nyomtam az arcára, a kezem végigfuttatva az álla másik oldalán, míg a szabad kacsóm a combján nyugtattam.
- Szeretem, mikor csak az enyém vagy. Ez önző kicsit, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Reggel alig lézengtek a betegek a rendelőben. Akik voltak, azokkal is hamar lehetett boldogulni. Terhesgondozásra sem jelentkezett reggelre senki, csak délutánra volt egy fix időpontom. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, leginkább a továbbképzéses brosúrákat olvasgattam, azaz próbáltam olvasni, mert újra és újra realizáltam, hogy ugyan a sorokat nézem, semmi nem jut el az agyamba. Odakint tombolt a tavasz az illatokkal és napsütéssel, ami alapból nem vonzott volna túlságosan, ha nem egyedül üldögéltem volna a szobámban. Végül megelégeltem a semmittevést, s a székemből felpattanva egyenesen Will irodájához mentem. Mivel más ötletem nem volt, engedélyt kértem a piac meglátogatására, hátha beszerezhetek pár olyan bájital alapanyagot, amiből kezdünk kifogyni. Ezt általában nem én intézem, csak a listát írom össze, de ma reggel amúgy sem volt semmi dolgom, úgyhogy elkéredzkedtem. A bájitalokat általában én keverem, így meglehetősen kézenfekvő volt, hogy én tudom a legjobban, mit szerezhetnénk még be. Will áldását adta a kimenőmre, abban az esetben, ha azonnal visszaindulok, amint hívnak. A recepciósnak is elmondtam, hogy megyek és amennyiben szükség van rám, ne habozzon felhívni, rohanok, ahogy tudok. Fontolgattam, hogy Monát is elhozom, de ha probléma lenne, akkor nem maradna időm visszadobni a Mancs-helyre, a betegek pedig fontosabbak, minthogy várniuk kelljen, amíg elfutok a falu határáig, majd vissza. Kosárral a kezemben sétálgatok az árusok között, mikor feltehetőleg engem szólítanak meg. Rögtön elkezdek kutakodni az emlékezetemben a sivatagi rózsa után. A gyógynövénytannal ugyan soha nem volt bajom, de csak halványan emlékszem az órákra. A növények legtöbb tulajdonságát bájitaltanon jegyeztem meg, amikor valamihez felhasználtuk.
- Az jónak számít, hogy minden része mérgező? - kérdezem mosolyogva, még ha nem is vagyok benne biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit fáradtan mosolygok vissza Annie-re, majd Laney-re is. Aranyos kislány, és ahogy hallom más gyógyítóktól, ügyesen fejlődik. Már legapróbb korában is harcos volt, akárcsak az anyja. Nem ismerem tökéletesen a családot, éppen annyit tudok róluk, amennyit szakmailag anno tudnom kellett, de a memóriám még mindig jó. Laney pici kezét nyújtja felém, mire én cserébe a mutatóujjamat tartom neki. Ilyenkor jól jön a magasságom és az ezzel járó viszonylag hosszú karom, hiszen úgy is elérem a picit, hogy nem kell az anyukája arcába másznom.
- A friss levegő mindig jól jön - bólogatok serényen, mivel egyetértek a felvetéssel, hogy amíg nem lehetetleníti el valami a kinti életet, addig bizony élvezni kell mindent, amit a lakás falain kívül találunk. Én is leegyszerűsíthetném a sok mászkálást, nem hiába tanultam meg hoppanálni, de jobban szeretek sétálni, főleg munka után. Olyankor mindig jól jön kicsit kiüríteni a fejemet és elengedni a nyüzsgést. Nyilván mindezt azért, hogy másnap újult erővel kezdhessek neki.
- Köszönöm, jól vagyok, csak nem aludtam túl sokat az éjszaka - mondom, egy halvány, ámde keserű mosollyal az arcomon. Egy kutya anyukájának sem könnyű. Gyorsan kiegészítem, hogy a nő is értse. - A kutyám tegnap véletlenül leejtette az egyik kaktuszt a házban, úgyhogy az estém arra ment rá, hogy tüskéket szedtem ki a mancsából, aztán egész este fenn maradtam vele, mert sajnos nem volt otthon semmi bájitalnak való - egyáltalán nem bánom, hogy ezt kellett csinálnom, mert nagyon szeretem Monát, de tény, hogy ma kicsit fáradtabb és nyűgösebb voltam, mint máskor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kopp. Kopp. Kopp.
Abbahagynád végre?
A szemöldököm megemelkedő íve, halovány mosoly a rács túlvégére, bájos, egészen kedves, egyesek szerint agybaszó, fél pillanatnyi feszült csend, amiben az ember meggyőződése, hogy meg fogok szólalni, vagy oldalra billen a fejem, és-
….kopp.
A körmöm türelmesen koccan neki a tömör fémrácsnak, mielőtt lebiggyeszteném ajkaim, és engedelmesen visszahúznám kezem az ölembe, mielőtt ezért is megbüntetnének. Nem vagyok egy nagy jogász, valójában minden tudásom ezen a téren bűnügyi sorozatokból és olyan filmekből szedtem össze, ahol nagyon keményen tolják a rosszfiú-szálat.
Alapvetően elég hamar megunom magam az ilyen szűk, zárt helyeken - van abban valami furcsán nosztalgikus, amikor egy fogdában ülsz éppen, feltehetőleg az egyetlen viszonylag tiszta padcsücskön, és a cellatársad egy olyan közmunkás, akit már legalább fél órával kiütött az alkohol, és ha a felesége reggel hazaviszi, első dolga lesz hozzáverni a nyújtófát - és amikor megunom magam, nem marad túl sok lehetőségem azon kívül, hogy, nos, nézelődjek.
Ha pedig egyszer elkezdesz beállva nézelődni, elég hamar elkalandoznak a gondolataid.
Alföldi őrnagy - valójában nem tudom, hogy hívják, de az asztala sarkába száműzött kis fém névtáblán ez áll, és ki vagyok én, hogy ebben megkérdőjelezzem - például, személy véleményem szerint elég fiatal ahhoz, hogy máris ilyen rangos pozíciót töltsön be - bár, nézzünk csak rám, én már túl idős vagyok ahhoz, hogy ilyen helyeken kössek ki egy vagy két hirtelen cselekedet után, mégis itt vagyok. Néha, amikor felpillant, meggyőződésem, hogy az övéinél kékebb szemeiket még soha életemben nem láttam, egészen belé szédülök, ahogy képtelen vagyok kiverni a koponyám alól őket akkor is, amikor hanyagul, csak úgy tessék-lássék visszabújik a lapjaiba.
Meggyőződésem az is, hogy borzalmasan puhák lehetnek az ajkai, olyanok, amiktől az embernek izgatottan görcsbe rándul a gyomra, ha hozzáérnek, végigbizsereg a gerincén, felforr tőle a bőr az egyébként hideg ujjbegyeiben, és szinte már fájóan szorul a levegő a bordái közé, hogy aztán…. beleverje a fejét a rácsokba.
- Au.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

b o n n i e

Érzem, hogy néz, egyelőre azonban nem viszonzom a pillantását. Merev eleganciával tartom a kezemben A közszolgálat kialakulása és fejlődése c. hatezerkétszázhetvenhárom oldalas tankönyvet, és a figyelmemet a számomra összefüggéstelennek ható mondatokra összpontosítom. Olvasok, vagy talán csak olvasást színlelek, és közben a rácsok mögött ütemesen kopogtató lánnyal foglalkozom, magam sem tudom, mindenesetre diszkréten - mondjukhabárazért elég lassan - a számhoz emelem a jobb mutatóujjam, megnyalom az ujjbegyem, és mint aki nagyon is tisztában van saját magával (mertháttisztábanisvagyok), gonosz-kacér mosolyra húzom a számat, míg lapozok egyet a könyvben. Figyelj csak, bébi. Aki így lapoz, az... ugye, hogy ugye.
Élvezem a helyzetet, és bár nem nézek oda, most, hogy a kötet bal oldali lapját, annak is a tetejét nézem, a szemem sarkából pont rá látok a rácsnak tapadt bűnelkövetőre. Vajon miért lehet bent? - kérdezném magamban Shakespeartől kölcsönzött ájtatos hangon, ha amúgy nem tudnám pontosan, dehát miután épp azért tartanak, hogy ezeket az információkat ha nem is fejben, de legalább akta- és dokumentumgyűjteményben rendszerezzem, van tippem arra, vajon mi történt. Még miss Bunda nevét is tudom - meg azt is, hogy kivel érkezett ide -, így aztán azokkal az ismerkedési szövegekkel sem rukkolhatok elő, amiket a csajok úgy imádnak. A munkám árny oldala, hai. Nem, még véletlenül sem az, hogy egy ablak nélküli lyukban ülök éjjel negyed háromkor, és az alkohol meg a több napos fürdetlenség szaga úgy az orromba ivódott, hogy mostanra már fel sem tűnik, ó, dehogy. Majd holnap... mikor kilépve az őrsről a szembeszél meglebbenti a ruháimat. Hidegrázós élmény lesz, mint mindig.
Aztán koppan valami. Nem épp úgy, mint eddig, ez nem ütemes, és nem finom hangzású, inkább kocogtatásra emlékeztető hang, hanem egy jóval mélyebb, jóval hangosabb ütés, amibe még a rács is beleremeg. És aú. Hát de édes!
A fejemet csak egészen lassan emelem fel, hogy az éjszaka folyamán először teljes egészében felé forduljak, és megemelkedett szemöldökkel, kérdőn pillantsak rá. A szám szegletébe kacér vigyor költözik, úgy figyelem Vajda Esztert, a bátyám legújabb áldozatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudnám egészen pontosan megmondani, hogy mégis mekkora az az időintervallum, amiben megpróbáltam leolvasni a könyv címét - amúgy tudok olvasni, komolyan, megtanítottak rá az iskolában, meg az iskola előtt az a pár-sok külön tanár, akiket a szüleim fizettek erre meg arra -, de tudod, az az igazság, hogy egy bizonyos alkohol- és egyéb növényi alapú anyag után az embernek nem funkcionálnak éppenséggel úgy a tanult képességei, mint nélkülük. Szóval nem sokra jutottam, mert vagy az én fejem mozgott a világ körül, vagy a világ a fejem körül, vagy valami titkos napló ez, ami nem engedi az embernek megtudni a tartalmát - nem mintha azt megtudnám a borítóból, de felejtős.
Alföldi őrnagy igazán szomorúnak találná, ha tudná, hogy nem különösebben érdekel a lapozási technikája, de félő, hogy ha észre is vettem volna azt a túldramatizált mozdulatot, akkor sem érteném, hogy miért csinálja ezt, pedig lehet, hogy amúgy tök egyértelmű. Valahol igazán szomorúnak találnám, ha tudnám, hogy csak azért tudja a nevem, mert... Miért is? Azt vágom,hogy elvesztettem a bankkártyám, és elvesztettem a személyim - a jogsim, szerencsére, otthon hagytam elővigyázatossági okokból, nehogy annak is lába kéljen -, és ezen a ponton már igazán nem tudom, mégis mi alapján igazoltak - gondolom, olyan filmesen levették az ujjlenyomatom (de igazából lehet, hogy azt csak a börtönbe vonulókkal szokták csinálni), arra meg csak emlékeznék, ha a vénámba döftek volna egy tűt, hogy megfosszanak pár milliliternyi vértől -, de hagyjuk is, megtörtént, nem ez lesz az első dolog, amire nem emlékszem az életemben.
Azt sem tudnám pontosan megmondani, mitől kezd el fájni a fejem - magától az ütés erejétől, a dehidratálódástól, a sötéttől, attól, mert rossz a szemem, esetleg az ütés keltette rezgések zavartak meg valamit a létezésemben, vagy mondjuk csak egy kezdődő agyrák - gondolom, van ilyen -, de nem feltétlenül kellemes. Érzem, ahogy lebiggyednek az ajkaim, nyüszögve megtapogatom a sérült területet - nem mintha éreznék valamit is, mert vagy az ujjaim zsibbadtak el, vagy az idegpályák a fejemben, de valami biztosan.
- Nem kéne neked ilyenkor első segélyt alkalmazni, vagy valami? - ÉPP MEGHALOK, ha nem tűnt volna fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

b o n n i e

Felhorkantok, aztán el is nevetem magam, persze egy percre se választva el tőle a tekintetem. Mulattat a humora meg a dráma, amit azóta tol, hogy rácsukódott a nehéz fémrács. Sokáig nézem. Csendben várok, egyedül a szám mozdul; az ajkaim hol féloldalas vigyorra húzódnak, hol meg beszívom őket, és ráharapva az alsóra figyelem őt úgy, hogy minimum az az őrület járjon a fejében, hogy én most éppen levetkőztetem őt pusztán a szemeimmel. Ki tudja, lehet pont azt csinálom. A bunda rég lecsúszott, az a lány lábai körül gyűrötten fekszik a földön, a mutatóujjam a testéhez simuló blúz pántját simítja végig gömbölyded vállán.
- Agysorvadásra nincs elsősegély, kisasszony - jelentőségteljesen hangsúlyozom ki a megszólítást, és bár a hangom megtévesztően komoly, visszafogott és udvarias, az arcom éppolyan, mint a szomszéd kamaszfiúé, akire elég csak ránézni ahhoz, hogy mindenki tudja, mire gondol. - És megköszönném, ha nem tegezne. Ha kíván valamit tőlem, akkor a javasolt megszólítási forma esetemben az Ombozi úr.
Azt a rohadást, hogy mennyire élvezem én ezt! Ha ezt büntetnék, az szent isten, hogy én is a rács túloldalán tisztogatnám a körmöm Vajda Eszter mellett. Mennyire imádnám... damn it. Kénytelen vagyok elvigyorodni a gondolatra, és míg megnedvesítem a szám, lassan visszafektetem az asztalomra a kezemben tartott vaskos könyvet.
Még előveszek egy dossziét, kinyitom, végigfuttatom a pillantásom egy-két random oldalán, majd azt a hónom alá csapva kitolom magam alól a széket, s dúdolgatva felállok. Nem nézek Eszter felé, helyette a szemben levő fal díszét, egy a már múlt században is ódivatúnak számító, rosszul járó óra küzdelmes ide-oda táncát figyelem. Ráérős léptekkel sétálok a gyanúsított felé, és vele szemben, egészen közel állok meg hozzá. Fölé magasodva fűzöm össze kezeim mellkasom előtt, a mappát két ujjam közé csíptetem. Óh, bárcsak leolvadna az arcomról az a kárörvendő, gonosz vigyor, és tudnék olyan komor-komoly lenni, mint bármikor máskor! De nem. Felszegett állal, csak úgy mellékesen pillantok le a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összeszűkülnek szemeim, mondanám, hogy nem teljesen értem, hogy mi olyan szórakoztató abban, hogy én itt éppen elvérzek, de szent meggyőződésem, hogy pontosan tudom, mi jár a fejében, épp itt van a nyelvem hegyén, és már éppen belekezdenék, hogy majd akkor nevetgéljen ilyen önfeledten, amikor a kiszikkadt, halott testem kell elássa a pesti betondzsungel alá, amikor megint megtörténik az. Az A nézés. Ajkaim apró rése között szusszan ki a józan eszem is, ahogy egy végtelennek tűnő rövid pillanatra összeakad tekintetünk, majd a következő mozdulatánál dacosan préselem össze őket, szorosan összefonom magam előtt karjaim, sőt, még a fejem is bosszúsan fordítom el tőle. Mérhetetlenül feldühít, sőt, nem is dühít, annál sokkal, sokkal erősebb érzéseket vált ki belőlem, épp csak még nem találta meg az emberiség a megfelelő szót rá.
És akkor megszólal.
Összeszűkülő szemeimmel csak oldalasan pillantok felé, nem fordul a fejem, nem fordul a testem - még ha meg is akarná tenni, olyan ez, mint egy elemi erővel vonzó mágnes, megfordul körülötted a világ, és csak engedelmeskedni szeretnél az érzésnek, de abban hol lenne a büszkeség? Hol lenne az önbecsülés? Itt kettőnk közül én vagyok Vajda Eszter. Erősen harapok rá mosolyra görbülő szám szélére, miközben egy elegáns szemforgatás kíséretében csóválom meg fejem. Nem mosolyog. Nem mosolyog. Nincs ebben semmi szórakoztató. Épp most sértettek vérig!!!!!!
- Pedig a fejemben már nagyon összekötöttelek az Alföldi őrnaggyal - oldalra billen fejem, most rajtam a sor, hogy tekintetem elidőzzön arcán, ajkaim újra mosolyra húzódnak, de ez másabb, ez épp csak a bőrredőkben meghúzódó, sokkal többet sejtető, zavarba ejtő, az a fajta, amit a kamerák előtt használ az ember, hogy legyen valami plusz, legyen valami megfoghatatlan, ami sokkal, sokkal többé teszi a képet egy képnél. Oh, hogy elfelejtettem magázni. - Mármint - megköszörülöm a torkom, hogy semmi se zavarhasson meg abba, ami most következik. - Ombak úr - ó igen, minden egyes kis hangot olyan beleéléssel hangsúlyozok ki, mintha csak az életem múlna rajta. Fejem kényelmesen a rácsnak hajtva - jegyezzük meg, hogy ez minden, csak nem kényelmes -, félig lehunyt szemekkel figyelem a mozgását, ahogy minden egyes apró mozdulatot olyan odafigyeléssel vitelez ki, mint aki valami nagyra, sőt, hatalmasra készül, egy ponton elkap a visszafojthatatlan, halk kuncogás, ujjaim közé rejtve arcom próbálom tompítani, mielőtt felkelthetném a velem szemben bóbiskoló, pihenő Jézus-forma alakot, és a következő pillanatban,mikor kilesek mutató- és középső ujjaim közül, már csak a nadrágjával találom szemben magam - nagyon, nagyon félreérthető helyzet ez. Tekintetem lassan kúszik fel alakján - egészen belefájdulnak a szemeim, de ez megzavarná a drámai beállítást -, mielőtt újra kuncogni kezdenék.
- Most mit csinálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Még nem volt időm elmenni Luna kihízott, fekete ruháiért, így valami sajátot dobtam össze, ha már így hozta a nap. Nem mintha különösebb örömöm lelném abban, hogy temetésekre járkáljak, amin még csak szívesen se látnának. De tök izgi! Már hónapok óta nem hallottam semmit, én legalább szereztem pár jó estét szerencsétlennek, mielőtt kinyírta volna az élete. Nem számít, egy világi szerencsétlennel kevesebb, mondhatnám. Maradjunk annyiban, hogy az anyja nem fog örülni, mert nem dolgozta fel a fia lépését, az édesapja szerint velem jobban járt volna, az öccsét meg túl jól ismerem. És nem vagyok benne biztos, hogy a halott neje szívesen látja a volt szeretőt ott, de ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? Pont ezért megyek.
Azzal nem vádolhat senki, hogy nem öltöztem fel megfelelően. Sajnálni nem tudtam azt, ami Tomival történt, és meg sem rendített, de azért a régi szép idők - mikor is volt, tél végén? - emlékére eltoltam egy felest a közeli kocsmába, mielőtt kitipegve meg nem találtam a temető bejáratát és el nem indultam a tömeg után. Feltoltam egy napszemüveget, miközben a feneketlen táskámban turkáltam, hátha találok valami rágófélét. Vagy egy cigit. Mindkettővel tudnék mit kezdeni, ahogy a körbeállt tömegen csinosan előre törtem, majd egy fához oldalaztam. Remekül láttam mindent, és mivel itt rajtam kívül mindenki irtózott más sírra lépni, elég nagy helyem is volt.
- Elnézést, Ön ismerte? - kérdezte a hátam mögül egy idősebb nő, mire széles mosollyal fordultam hátra. - Csak pár éjszakán át, még a neje unalmas volt - ezután persze mint egy angyal úgy néztem körbe, hogy megvárjam,a hogy a koporsó megérkezik és lassan az igen jó kondiban lévő temetkezési alkalmazottak becipeljék. Uh, az a segg. Azaz reméltem, hogy az alkalmazottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Beastly

XxSoonXx | what a funeral...

Tik-tok, ketyeg az óra, a pillantásom a karórámra csúszik. Nem jár, most épp, mióta valaki orrát a koponyájába applikáltam vele, a reparo se segít rajta. De kitartóan ketyeg, emlékeztet, hogy a szartól még nem áll meg az élet, csak nem halad arra, amerre akarod. A fülemből lóg fél oldalt az élénkvörös madzag, a másik fele csak úgy lazán lóg az öltönyöm előtt, mint valami kokárda, jelezve, hogy ez a helyzet sem szórakoztat. Újabban semmi, szinte már érzéketlen lettem a világra. Csak nem jön az a shot, amitől jobb lenne. Szomorú. Rágyújtok egy hanyag mozdulattal, mintha a Lucky Strike segítene bármin is. Nem a gyászra gondolok itt, az nem érint meg. Az unalom viszont... A fülemben elég hangosan szól az "Always look on the bright side of life..." Kezdetű csoda, ahogy besétálsz. Olyan színes fénypont módjára, aki azért jött, hogy visszakapja a színeket a világomba.
A nyanyus mögöttem közli, hogy le kéne már halkítanom a zenét, meg ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek, én meg csak visszatolom a szürke sapkám a homlokomból. Megint rád kell nézzek, csak nem bírom ki, mintha az istenverte naprendszer lennél, a maga vonzáskörével.
- Ilyen konkurencia mellett bármi unalmas. - Talán kicsit túl hangos. Talán épp annyira, hogy te is hallod, mielőtt tovább fütyülném a számot. Ez egy ilyen nap. Szegény Dezső. (Így hívták szerencsétlent egyáltalán?)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Pontosan. Lehet, hogy néha leírok közben is egy-egy szót, de a nagyja hanganyag lesz.-*Ez akkor is hasznos, ha a haladást próbálom felmérni, esetleg jellegzetes, árulkodó intonációt keresek. Én is tanulom a betegeimet.
- Tény. Ám minden sikeres lépéssel egy kicsivel előrébb is leszel,-*viszonzom a mosolyt, mert csodát és megváltást nem ígérhetek, csak erőmből telő segítséget, útmutatást. Első hallásra is nehéz csomag ez, nagy árnyékot vet és látom a lány arcán a félelmet, mintha felvértezné magát a válaszomra. Ami így is készületlenül éri, sőt, mintha kicsit zavarba is ejtené; ideje bőven van viszont kibogozni.
- Nyilván, ez csak egy lehetőség.-*Bólintok, jelezve, hogy értettem. Mindazonáltal ha együttműködésünk bármelyik pontján meggondolná magát, jó tudnia, hogy nincs kizárólag rám vagy az aktuális iskolapszichológusra utalva. A döntés lehetősége is ad egyfajta kontrollt. A válasza alapján nem teljesen érti még, miért hoztam fel mindezt, de legrosszabb esetben átfogalmazom majd.
- Is-is. Képes lennék bárkinek a bőrébe bújni, ami egyrészt felhasználható a terápia során, másrészt pompás tréfaeszköz,-*lebegtetek meg szemléltetésképp két nyuszifület, amit az imént növesztettem a fejemre - elragadóan selymesek és puhák, ráadásul még billegetni is tudom őket egy kicsit. A hirtelen érdeklődésre építek, kihasználva ezt a pillanatot. Aztán volt-nincs, eltűnnek a tapsifülek.*- Én magam viszont többnyire két egyenrangú alakban létezem, amiből az egyik ez.-*Intek jelen vörösségemre. Ez egy apró ferdítés, azonban a diákoknak nem áll igazán szándékomban felfedni harmadik alakom; a pácienseim és mint olyanok, szeretném elkerülni, hogy a magánéletembe is belefolyjanak.*
- Megoldható - feltéve, hogy Thomas jólnevelt és szobatiszta,-*hunyorgok vissza, lévén fogalmam sincs, ki vagy mi is Thomas, de a feldobott labdát értem. Részemről félkomoly az ajánlat, mert nincs kifogásom olyasmi ellen, ami segít Laurának megnyílni és kevesebbet stresszelni - feltéve, hogy nem esz meg engem vagy a berendezést... Sőt, néha Freudot is behozom, mert határozottan terapeutikus hatással van a cicabarát emberekre.
- Szólíts nyugodtan Rileynak vagy dokinak,-*ajánlom fel, hogy ne kelljen a nemek körül táncolni.*- Észben tartom mindezt, s kezdetnek azt javasolnám, hogy megmaradok ebben az alakban mindaddig, amíg azt nem mondod, szívesen látnád a másikat is.-*Örülök, hogy jól vette ezt a lépcsőt, viszont egyáltalán nem kell előrerohannunk, ráérünk kitapasztalni, honnan-meddig terjednek azok a határok, amiket apránként fogunk majd eltolni a megfelelő irányba. Az első az a komfortzóna, ami megadja a teret a nyitott beszélgetésnek. Kortyolok egyet, aztán témát váltok.*
- Vannak kivételek? Teszem azt, gyerekek, családtagok, közeli barátok? Állandó vagy valamennyire változó az erőssége? Hogyan tudnád a leginkább körülírni, amit ilyenkor érzel?-*A kérdések nem egyszerre, hanem fokozatosan érkeznek - figyelem Laura reakcióit és ha úgy látom jónak, kisebb-nagyobb szüneteket hagyok köztük, gondolkodásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Van egy olyan probléma a művészekkel, bárki mondjon is mást, hogy vagy első perctől tudod, hogy menthetetlenül unalmasak, vagy sosem ismered meg igazán. Egyik helyzettel sem voltam megbékélve, de előbbiből egy életre elég volt ez a verzió. Nem volt rossz, adnék neki egy erős hetest a teljesítményére, de nem sírom vissza. Annyit ért, ameddig tartott. Ezért is megy olyan jól, ahogy megemelve a kezem odaintegetek az édesanyjának, aki mintha nagyobb zokogásban törne ki. Opsz? Ah, végre. Sikeresen lett egy tic-tac a táskámban a nagy turkálásban, de lassan a cigarettatálca is meglett. Nem dohányzom. Kivételes alkalmakkor, mondjuk szex után. Egy nehéz műszak végén, esetleg azokon a vasárnap reggeleken, mikor stresszel mellettem valaki, hogy most mi lesz a családjával. Semmi aranyapám, hazamész hozzá és éltek tovább boldogan, pont úgy, ahogy én innen lelépek, és volt Ildikó, nincs Ildikó. Milyen szarok ezek a magyar nevek.
- Hm... - pislogtam nagyobbakat alig elfordulva csak pár pillantást vetve a hang irányába, mire vigyorogva összefontam a karjaim magam előtt. - Ezek szerint tüzet már kérnem sem kell, csináltam - nevettem fel, nem is törődve a körülöttem lévők bánatával. A sírköveken ütemeseket koppantak a sarkaim, ahogy elhátráltam az iménti kijelentés tulaja felé. - Részvétem? Nagybácsi? Szomszéd? Anyád bff-jének fia?
Érdeklődtem volna? Lehet, igazából csak elkapott a lendület, még a végén megremegek a temető romantikájában.