Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Beastly
XxF.ckboyXx | what a funeral...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egyesek polgárpukkasztásnak hívnák, szerintem hétfő reggeli kibúvó a munka alól. Meg át mindenki egy fokkal kevésbé akar majd felb.szni a melóhelyen, mert híre megy, honnan mentem be. Minél kevesebb alsóbb, irodai moly pasas talál be, annál szívderítőbb a napom. Bár rendesen melengeti a lelkem, hogy végre eltámolygott báránykám is megint jó helyen keresi a kenyérre valót. Szia Gabe. És viszlát, ezzel a lendülettel a napszemüvegem lejjebb is csúszott, hogy felette nézzek el Felé. Visszaigazítottam, de nagyjából kettő percet bírt még, mielőtt magammal együtt áthelyeztem. Én hátrébb kerültem, ez a kis műanyag meg feljebb, hogy a legszebb nézéssel figyelhessem mindazt, ami zajlik. Nem a temetést.
- Szeretem, ha éget - szélesedett ki a mosolyom, hogy aztán minden ellenérzés nélkül vegyem el a szálat és toljam tovább az általam előbányászottat. Kényelmesen szívtam bele, a rúzs nyomot hagyott a filteren, majd várakozóan engedtem ki a füstöt, mielőtt a sikításra elhúztam volna a szám. - Lehet most kéne még egyet integetnem, szerintem észrevett az újdonsült ara... nem, özvegy - javítottam ki magam. Mondjuk pillanatnyilag nem sok különbséget láttam egy temetés és egy esküvő között, egyéni hiba. Aztán elkezdtek lapátolni, a koporsón már nem is koppantak az adagok. Lassan vége. Még egy kis családi sírás, meg mennek a tessék-lássék népek Gratulálni a veszteséghez. Én is készültem, elő is húzom az üdvözlőlapot. "Boldog Születésnapot!" Csinos kis sárga, virág helyett ezt csúsztatom az egyik sírrendező kezébe, tegye már oda legyen kedves. Természetesen alá is írtam, mert rendes vagyok.
- Ah, csak felkaptam valamit - legyintettem - de ha ezt tudom - néztem rá elbillentve a fejem és még a lábaim is keresztezve, ahogy figyeltem rá.
- Mennyi lehetőség...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kérni sem tudnám szebben hogy történjen valami, mint ahogy a puszta jelenlétem tudja üzenni. Tudok, ha szükséges hang és jellegtelen lenni, de nem szeretek. Mi értelme van ennek? Nem mondanám tipikus vadászterepnek az esküvőt, de mikor Arthur fejét betörték is remek köröm lett a kórházban még bejártam megnézni él-e még és mit lopott el eddig. A legutóbbi temetésre is miatta mentem el. Még ő kipakolta a hagyatékot én csak mély sóhajokkal vettem tudomásul, hogy nem volt, ami szórakoztasson.
- Volt már veszélyesebb is a kezeim között - vontam vállat, bár ez már nem volt a játék része, inkább részben vallomás volt, részben pedig ok rá, miért merem ilyen könnyedén venni ezt. Büszke voltam magamra és ez adta a látszólagos magabiztosságom az esetek jórészében. Az íz nem fétis kérdése. - Sokkal többet is kihozhatott volna a férjéből, de vannak tehetségtelenek zsigerből - állapítottam meg, ahogy újabbat szívtam a füstölgő szálból mielőtt oldalra emeltem volna a tekintetem. Pont rá. Illetve előbb elkaptam egy néni tekintetét, aki engem - vagy őt - figyelte, de mikor felvontam a szemöldököm vissza is fordult nagy pityeregve. Állítom nem is tudja kit ástak el, de a pletykáknak a legmélyebb táptalajában vagyunk. Ezért is hoztam a lapot. Új születésnapja lett.
- Azok csinosak, bár leginkább a családban ténfergő kölyköknek szoktam küldeni, azért aranyos - a gyertyával sincs nagy baj, legalább égethető és majdnem stabil.
- Kedvel - állapítom meg az intés irányába bökve a fejemmel. Legalábbis nem lerí róla a sikítófrász, mint tőlem, vagy a fura pasastól tőlünk átellenben. Mert láttam, hogy milyen volt, mikor észrevette. - Lehetőség. Jól karbantartott temető, tiszta sírkövek, kellemes időjárás. Lehetőségek - mosolyodtam el, hogy aztán alig erőt víve bele vessek egy keresztet - azért a berögzülések -, majd elé lépve felé nézzek, a cigarettát tartó kezem végighúzva a vállától a válláig a mellkasán, majd a mutatóujjam egy pillanatra rajta felejtve kerülöm meg és hátat fordítva indulok el ki. Vagy be. Egy rejtély ez a temető és az elrendezése. Még hátranézek de éppen csak egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ezt eddig is tudtam. Leginkább, hogy nem kapnék - billentettem oldalra a fejem, de csak megforgattam a szemem, ahogy lecsúszott a maradék borom. Hu, erős volt és hirtelen, de imádtam. Volt egy aromája, ami nagyon visszaadta minden percét annak, ahogy a szőlőszemek megszenvedtek a boldogságomért. Borzongatóan jó elképzeléseim vannak a tökéletes borról. Még én is jobbra húznám magunkat.
- Legyen mindkettő és két sima eperdesszert - amiből nyilván egy negyed jut el hozzám, ahogy nézem. De hála az égnek nem nekem fétisem ez a gyümölcs, legalább ez nem fenyegeti a baráti viszonyunkat. Szóval még ő nekiveselkedik a mi legyen kérdésnek, én igyekszem elintézni a rendelést, és le is tudom a kártyámmal a fizetést, így a pénzt csak összetekerem, majd ahogy utána indulok a ruhájába csúsztatom.
- El ne felejtsd, kivel is van dolgod - jártam én sok helyen életemben, nála is vendégeskedtem, nem éppen lakásban. Még a mosolyom is széles és vidám, addig, még fel nem hozza a hogyan legyünk balf.szok dolgot kezdőknek.  - Nem hiszem, hogy lehet ezeknek hazudni, nem csak a munkájuk miatt, csak rájuk van írva, hogy azt is tudom, ami még meg sem történt - emeltem fel a kezeim drámai sóhajjal is a végén, hogy aztán kövessem őt. Nem vagyok egy mindig menő támogató, bár sokszor meglepném az embert vele, de nagyon is szarul érzem magam a szeretteim nyomorától. Luna pedig az, olyan volt nekem már a suli alatt tis, mint az a testvér, akit akartam is - szeretlek prücsök meg mamlasz.
- Miben vagyunk azok? Néztél már ránk? Egyszer úgyis beledöglünk a választásainkba, vagy valami - vontam meg a vállam, de nevettem persze, nem akartam itt ijesztgetni, az megvolt nélkülem is. Inkább rávágódtam a szennyesem tetejére és a dobozt nézegettem. - Nem halsz bele öt percbe, nem az orgazmustól fosztottak meg, Csibém. Csak a sokktól. Hidd el, az azonnal mutatós sokkal nehezebb. Lelki hadviselés. Na, add ide inkább - nyújtottam a kezem.
- Mit gondolsz, hogy fogadja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Azt mondod nekem, hogy volt már dolgod veszélyesebbel. Nem, mintha tudnád, mennyire vagyok kiszámíthatatlan, vagy veszélyes, de édes próbálkozás. Tetszik, hogy ennyire belevaló vagy, tüzes, épp csak a temető nem borul lángokba.
- Nincsenek kölykök a családomban, így valahogy egyszerűbb a temetés. Mégis hova máshova venném? - kérdezlek, bár nem várok őszinte választ. Nem ismerjük egymást, így nem is kell, hogy tudd a választ erre. Az özvegy majd megszakad a bánattól, túldramatizálja és még csak nem is jó színész. Gyenge a játéka. Nem úgy, mint a tiéd.
- Ez az infó a részéről nem érdekelt. - Te tudnál kedvelni? Ez már fontosabb kérdés, de nem teszem fel, csak újabbat szivok a cigarettából, amiről fel sem tűnik mentolos-e egyáltalán. Eltompitasz, nem tudok másra gondolni. Normális ez? Nem hiszem.
A kezed hozzám ér, hirtelen kényelmetlen még létezni is, nem hogy öltönyt viselni! Aztán ringó csípővel el is indulsz másfelé
Nagyot nyelek, hogy összekapjam magam, majd a tömeg közt előre csusszanok, lazán, mint egy kígyó. A csikket az utolsó lapát föld előtt a sírba pöccintem, majd az első koszorúra tűzöm a tüzijátékot és meg is gyújtom. A 9b csak a sírkőre kerül, majd a sikogatások közepette indulok utánad. "I write sins, not tragedies." Milyen szép szám. Nem futok, csak sietek, de elég hamar beérlek.
- Nem tanácsos ám egyedül mászkálni egy ilyen környéken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

ÚgYsEm FoG eMlÉkeZni MiLyEn SzÜlInApJa VoLt, KiCsI méG. Az ilyen megszólalásokra legszívesebben arcon rúgtam volna Müllert, de nem tettem, mert nagyon rendes, családos és kiegyensúlyozott ember vagyok, aki nem követ el hirtelen felindulásból erőszakot. Vagy legalábbis, igyekszik, de  múltkor megpróbálta elspoilerezni a Pikát is, szóval kénytelen voltam őt elhallgattatni. Idióta.
Igazából mehetett volna minden sokkal döcögősebben is, de nem ment. Minden jónak látszott, as far as I can see, senki nem sírt, Pawelék kis édesen szundiztak hátul, Klara néha előredőlve nézegetett rájuk. Szerettem, milyen kis összetartóak, mindenki imádott itthon mindenkit és ez megnyugtató volt. Nem hiányoztak a féltékenységi jelenetek.
- Nem szívem, tudod, olyan, mint egy nagy park, körbe lehet sétálni, ha nem is akarjuk őket sehova bevinni, akkor sincs semmi, mert legfeljebb hintázol a törpikkel, mi meg megvárunk odakint.
De bőven tudtam volna olyan dolgokat sorolni, amit simán lehet a törpikkel is, még ha nem is igazán vannak képben azzal, mire kell figyelni.
- De ott van mondjuk a Kisvasút, meg annak a mesés verziója, ott vannak fények meg asszem zene is... Az óriáskereket is meg lehet oldani, szóval bőőőven van, amire együtt is fel tudunk ülni - néztem a forgolászó nejemre, majd elmosolyodtam halványan, a visszapillantó tükörben azért lecsekkolva a törpiket.
- Tényleg emiatt aggódsz? Vagy van más is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Otthonra... honnan kéne ezt tudnom? Nem a gyerekek részt, csak magát a tényt. Vannak érdekes szokások, én is rengeteg dolgot tartok a lakásomban, amit más nem. Kezdve néha a bátyámmal. Ez sem normális harminc után, nem? Egyikünk részéről sem.
- Templomi adománynak - tártam el oldalra a kezem, de végül csak nevettem kicsit, ahogy a napszemüveget kiemeltem a hajamból és a táskámba csúsztattam, nem éreztem tovább szükségét, eddig is csak része volt inkább a napomnak, mint plusz, ami kell is. A csikk lassan egészen a szűrőig tömörült le a kezemben, de még pislákolt, nem akart kialudni. Sok dolog van így.
Mosolyogtam, volt valami aranyos ebben a kijelentésben, kicsit olyan erős is volt, de nem azon a dacos módon, nem láttam mögé, de pont elég volt, hogy érdeklődve nézzek, majd el is induljak. Nem különösebben éltem soha szabályokkal és etikával elég jól, ezért sem érdekelt, hogy úgy érek idegenekhez, ahogy ezt kevesen díjaznák. Most mit tesz? Ráver a kezemre? Megszorítja a csuklom. Hát, nézzük...
Még látom, ahogy nekiindul a gyertyákkal én pedig szolid, de ütemes lépésekkel hagyom lassan magam mögött a gyülekezőket. Nagyobb csend, kevesebb ember, de több sír. Hát, ilyen is van. Ahogy elnézem a dátumokat, egyre régebbiek, bár a gondnokság keze munkája meglátszik, az elég nyilvánvaló, hogy sosem jár ide senki. Már egész sajnálatra méltó. A szűrőre ráharapok, mint mindig, majd a lábam előtt földet érő csikkre taposok, lezártnak nyilvánítva ezt a részt majd egy rózsa tövébe rúgom.
- Nem vagyok egyedül - néztem rá, mert megtanítottak idejekorán számolni. - De ha félnél, van egy szabad... kezem is megfogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Volt idő, mikor nem szerettem, és tudom, hogy a férjecskének néha még most sem egyszerű, ettől még a szülinapok igenis szépek és fontosak. Mióta együtt tarthatunk én is máshogy gondolok rá. Már egy ideje nem féltem tőle, hogy valami baj velem lenne vagy az enyémmel, hogy az ront el mindent, pedig nem tudtam az okát sok dolognak a múltból. De jó volt és könnyebb Lewy mellett, szeretem, és éreztem, hogy ő is, mikor nehéz is velem. Ami azért sokszor van. Vagy volt az utóbbi időben szerintem.
- Mert ti nem hintáztok? - tettem fel az egyértelmű és nagyon bután hangzó kijelentésre szánt kérdésem, még ráncoltam is a homlokom, ahogy számolgattam. Nem értettem ki nem akarna. Én sem, ha ők nem. Mármint semmi nem annyira fontos, hogy mosta aztán egyedül belevágjak, amúgy sem szeretem. Főleg a nagy és ismeretlen helyeket egyedül mászkálva. - A vonatozás jól hangzik, az olyan aranyos - meg tudom én is milyen, nem kell nagy dologra gondolnom, ami azért sokat segít a helyzeten. Nem vagyok okos az ismeretlen dolgok előre kitalálásában.
- Akkor jó, én elhiszem - tettem hozzá, bár a végét már hátrafelé mondva, ahogy visszatoltam a cumit a breki szájába, mielőtt eltörik a mécses, mert elrepült és senki nem találja. Nem nézett ki rosszul semmi, nem voltak nyűgösek, de sosem lehet tudni én meg nem akartam rossz kedvet se nekik, se másnak.
- Más? Mire gondolsz? - húzkodtam meg a felsőm visszafordulva, ahogy felé néztem. Voltak kételyeim, meg furcsa volt megint kimozdulni, de erről senki nem tehetett, ez csak úgy benne van az emberben, főleg ha olyan butább fajta, mint én. - Éhesnek éhes vagyok én is, mint Klara, de az nem olyan aggasztó azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ez megnyugtató - nem tudom miért, de szerintem a vallási fanatizmus magasan veri a legtöbb létező problémát a világon. Nem mintha tartanék tőle, azt hiszem látszólag semmitől. Közben persze megvannak a magam keresztjei, több is, mint kellene, de elcipekedek, elfér.
Rám nem várt senki, én sem tettem volna fordított esetben, így a lap eljuttatása után még egyszer a friss sír felé néztem, majd vidám arccal indultam meg távolodva a tömegtől. Céltalan voltam célokkal. Leginkább a zsibongást, a bút és az embereket kívántam kizárni. Nem volt meg a szikrája sem annak, hogy megkönnyezzem, vagy csak elszomorodjak. Biztos lett volna, ahol megteszem, de ez a mai nap nem erről szólt. Egyébként is órát kéne este tartanom még, nem fér bele egy összeomlás az ütemtervbe. Még jó hogy csak Tamás patkolt el.
- Hagyományos típus vagy, legalább név legyen - préselem össze az ajkaim, majd teljesen sallangmentesen nézek a szemébe, az arcára, még nem bemutatkozik. Valahogy nem tudtam nevet társítani hozzá, még egyelőre ezt sem, de vagyunk így páran a világban. - Maga vagyok a kűrium. A kisugárzásom születésemtől kezdve halálos - vigyorodom el, de aztán csak figyelem a kezem a kezében. Nem tudom miért, de egyszerre furcsa és mégis csak más, mint egyébként. Nem szeretem a rengeteg ismétlődést, ami impulzusként ér az életben, valahogy a munkámban is az új kihívás elégíti ki az intellektuális éhségem csupán. Hát még egyébként. - Cassandra. Én vigyáznék az áldozatkészséggel. Bánták már meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elég hamar vagyok túl az udvariassági körökön, amúgy sem hiszem, hogy megnyertem őket magamnak. Nem is akarom, Dezsike már életében is csak egy emberi hamutál volt, őrizte magában, ami másokban rákot okozott. Undorító. Inkább felgyorsítom a lépéseim, utánad sietve, halványan elmosolyodva a sikolyok hallatán. A lelkemben valahogy azt a kéjes elégedettséget érzem pár pillanatig, de aztán ez lehal, minden egyes alkalommal. Most sem marad tovább pár másodpercnél, olyan éhség ez, amit nem tudok kielégíteni. Impulzus, impulzus, IMPULZUS.
- Csak szeretek nosztalgiázni, azt név nélkül nehéz - (Csak szeretek élni, az hév nélkül merész) kihúzom a fülemből a kis hangszórót és a zsebembe gyúrom, már nincs mit elnyomjon, hallani akarom minden szavad. Nincs mit kizárni, csak te vagy, én, meg a márványtömbök tömkelege, elszórva a fűben, mint az üveggolyók egy morbid játszódélutánon.
- És, sokan haltak már beléd? - Morbid érdeklődés, de tudni akarom, a tekintetem fogva tartja a tiéd. Még csak meg sem lepne, a szemeid is olyanok, azt súgják, hogy fuss, míg tudsz, mert véged lesz. De én nem hiszek az ilyen figyelmeztetésekben. Maradok, de elengedem a kezed.
- Mint a trójai mondakörben? És a te jóslataid elhiszik? - vonom fel a szemöldököm, figyelem az arcod, érted-e amiről beszélek, vajon hányszor hozták ezt már fel neked és mit gondolsz róla. Egy fél lépést tán teszek is közelebb, ha nem figyelsz. - Nem csak nálad.
Felnevetek, röviden, csendesen, nyugtalanítóan. Ilyen ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Túl rég élek egyedül, és a saját lábaimon ahhoz, hogy egy temetőben remegő lábbal közlekedjek. Holtak, könyörgöm, varázsló vagyok, több szellemet láttam már, mint a magukat médiumnak sikító csalok a sarki virágosnál. De ajánlották legutóbb, hogy leveszik rólam a cigányátkot. Ennyi pénzért Arthur is, kétszer, csak mondom.
- Emlékek nélkül még inkább - simítottam ki egy ráncot a zakóból, ahogy megállva egész kicsit felé fordultam. Szerettem húzni z idegeket, az időt, az életet, mert hát minek van, ha nem erre? Szerintem ezért em voltam különösebben gyanakvó vagy aggódó látványosan. Nyilván vannak korlátok, amiket biztonsági okokból nem lépek át, de ez egyelőre nem is volt fontos.
Elmosolyodtam, de semmi cinizmus vagy éppen válasz kikívánkozása nem volt emögött, csak mindaz, amit mondott. Sütöttem már el párszor a dolgot, de vagy nem reagáltak jól, vagy én voltam a creep nő, de akadt olyan is, aki kielemezte a komplexust, amit ő emögé látott. Ha van sincs köze hozzá. De ez, egész üditően volt más.
- Az én szemszögemből lényegtelenek - vontam meg a vállam. Ha akartam érdekelt, de a legtöbbször nem. Annyit sírtunk ezen, na nem szó szerint Lunával, szerintem sosem konkretizáltuk hány emberi lelket emésztettünk meg. De legalább éltünk és tapasztaltunk. - Úgy, mondjuk jóslatokba nem bocsátkozom. Bár a bizalmamra gyakran vetnek keresztet, lehet, hogy megvan a magam átka - közöltem nemes egyszerűséggel fel sem eszmélve, hogy már ott álltam vele szemben, az aura csak egy fogalom lett, a személyes tér pedig egy szókapcsolat. - Sosem olvasom a figyelmeztetéseket.
És így is volt, nem véletlen bántam már annyiszor balesetek után a hajam, a kezem vagy éppen egyéb részemen lévő seb gyógyulási idejének lassúságát. De élek, akkor meg?
Nem kérdeztem, nem vártam engedélyt a jobbom a vállára simult, a tekintetem a kezemmel együtt vezettem a nyakáig majd a mögöttünk lévő sírkő felé taszítottam rajta egyet. Így nincs hátrébb. Utána léptem, egészen rá hajoltam és a tekintetét kerestem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Azokkal általában nincs gondom. Nem vagyok az a felejtősre ivós alkat, szeretem az emlékeim. - Tudom, hogy nem erre gondolsz, hagyom, hogy a kezed végigcsússzon az öltönyömön. Régi vacak, ha kiégetnéd sem lenne rossz szavam sem.
- Mindenkiéből, nem? A hulla nem beszél - nézek rád és nem tudom eldönteni, hogy csak az unalom tette, vagy mindig ennyire vadító vagy-e. Hallgatlak, magabiztos vagy és független, az a fajta nő, akinek a mosoly áll a legjobban. - Mi baj a bizalmaddal?
Ha azt nem vesszük, hogy rossz emberekbe veted. Ez nem csak veled esik meg, a legtöbb szép nő, akit ismerek, így jár, anélkül, hogy tudná, mi vár rá.
Egészen közel kerülsz, szinte érzem a testhőd, a bőröd az enyémen, holott fel vagyunk öltözve és annyira nem is állsz közel.
- Csak azok teszik, akik félnek élni - közlöm veled, eltűrök egy tincset az arcodból, aztán már csak a hátam csattan a sírkövön. Nincs gondom vele, a fájdalom nem mindig rossz, most sem. A kezem a derekadra csúszik, a másik a tarkódra, ahogyan egészen közel vonlak. A tekintetem keresed, én viszont nem, az ajkaim éhesen tapadnak a tiédre. Az érintésem a derekadról a seggedre csúszik, rá is szorítok, ahogy még közelebb vonlak. Kellesz, itt és most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Idegesen rakom egyik lábam a másik elé. Koncentrálnom kell, hogy ne tévesszem el, holott egy szemernyi alkohol sincs bennem. Egyszerűen csak dühös vagyok, vagy csalódott, vagy már nem is tudom, milyen érzések kavarognak bennem. Már akkor összerándult a gyomrom, amikor a rendelőből távozva megcsörrent a telefonom, és a képernyőre pillantva a Dad felirattal kerültem szembe. Azt hittem, a lehető legrosszabbra is felkészültem, de úgy néz ki, nem voltam elég alapos. Remegő kézzel emeltem a fülemhez a készüléket, pedig én eddig úgy tudtam, felnőtt nő vagyok, és nem egy hisztis kislány. Jó, egy ideig abban a hitben is éltem, hogy apám jó fej, ami bizonyítja, hogy én is tudok tévedni. Mézes hangon, az idióta brit akcentusával szólt bele a telefonba. Nyilván - mint mindig- magyar köszönéssel kezdett, majd furcsán rekedtes hangján nevetett. Aztán bájcsevegtünk az időjárásról, a munkámról és nagyon utáltam, amiért nekem is ugyanolyan akcentusom volt, mint neki, de majdhogynem csak tőle tanultam angolul, így ez nem tudom, hogyan lehetne másként. Aztán mikor örültem volna, hogy megszabadultam tőle, kibökte, hogy megnősül. Az egy dolog, hogy apám az ötvenhez közel újra az oltár elé akar állni, és az egy másik, hogy ehhez talált potenciális jelöltet is, de hogy még legyen pofája felhívni és megkérni, hogy mint egyetlen lánya, ugorjak át Londonba koszorúslányt játszani. Köpni-nyelni sem tudtam, pedig nekem általában nagy a szám, és bennem volt, hogy rácsapom a telefont, aztán soha, de soha többet nem veszem fel, de azzal csak azt bizonyítottam volna, hogy semennyit nem változtam azóta, amióta tizenhét évesen ráborítottam egy asztalt a kedvenc éttermében. Nos, ő nem járhatott többet steak-et enni, én emellett apa nélkül nőttem fel, úgyhogy szerintem még mindig nekem lenne igazam, ha cserben hagynám, de anyut is lejáratnám, azt pedig inkább kihagynám, ha lehet. Végül illedelmesen azt mondtam, hogy még átgondolom. Kissé feldúltan indultam neki az utamnak a rendelőből, de végül nem a Mancs-hely felé vettem az irányt, mondván Monának mindegy, hogy mennyit van ott. Szeretem nagyon, de most pont olyan elkeseredett vagyok, hogy kicsit előtérbe tudom helyezni saját magamat. Amúgy is régen volt ilyen. Megfordul a fejemben, hogy a pubba megyek, de kellően sok dolgom van még ma ahhoz, hogy tudom, most nagyon nem lesz jó, ha alkoholhoz jutok, ezért megindulok a cukrászda felé. Azt mondják, itt finom forró csoki van, az pedig köztudottan gyógyír az élet szar dolgaira. Annyira figyelmetlenül megyek, hogy véletlenül beleütközök egy kicsibe, aki a bolt üvege előtt álldogál.
- Jaj, bocsáss meg! Ne haragudj - rázom meg picit a fejem, mire ő rám emeli a pillantását. Leguggolok elé, és megkérdezem, szeretne-e matricát. Aprót bólint, mire én előkapok egy kutyásat a táskámból és az apró, kitartott kezébe nyomom.
- Jó lesz? - kérdezem, mire széles mosollyal bólogat. Erre is én is halványan elmosolyodom. Tény, hogy bolondulok a gyerekekért, általában ők oldják meg minden problémámat. De nem ezt, nem ma. Felállok és kicsit megfontoltabban ugyan, de eljutok az ajtóig. Onnan határozott léptekkel megyek egy üres asztalhoz és levágom a táskám. A helyzethez képest, könnyű apámmal. Aszerint a szabály szerint élünk, hogy ha a másik nem keres, akkor mi sem. Mivel én nem töröm meg a jeget, ő csak háromhavonta felhív, jó angolokként elbeszélgetünk az időjárásról és alapinformációkat csepegtetünk az életünkről, de ennyi és nem több. Nem látogatjuk egymást, nem kérjük meg nagy dolgokra a másikat és legfőképp nem várunk el semmit a másiktól. Mindketten tudjuk, hogy csalódnánk. A problémát inkább elnapolom és most inkább másra koncentrálok.
- Egy málnás forró csokit kérnék - mosolygok a pincérnőre. Nem engedem, hogy apám ennyire meg tudjon érinteni. Most inkább megünneplem azt, hogy elmehetek egy egészen nagy konferenciára. Kevés embert választottak ki a kis falunkból, de én pont belekeveredtem, és nem engedem, hogy apu vagy az eljegyzése elrontsa. Hihetetlenül örülök annak, hogy olyan visszajelzést kapok, miszerint nem csak nekem jó, hogy gyógyító lettem. Végül lassan elmosolyodom és valószínűleg nagyon furcsa, ahogy egyedül örülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem felel semmit a bocsánatkérésre, nem lenne értelme. Egyrészt tele van a szája, másrészt pedig észre sem vette volna, ha nem hívja fel rá a figyelmet. Amíg nem a bőrén nyomja el, addig nem zavarja. Az egész szelet pizza lecsúszik a csendben, de a világért sem szeretné sürgetni Denist. Nos, talán egy picit sántít ez a kijelentés, mert hallani nagyon szeretné, csak nem erőltetve.
- Ühüm - bólogat végül elgondolkozva. A hallgatás sokkal többet mondott számára, mint az üres szavak, amiket végül megkapott. - A lényeg, hogy te tudod, hová viszel - folytatja, majd elvesz egy újabb szeletet.
Ahogy elkezdi azt is betermelni, kicsit zavarni kezdi ez a hirtelen feltámadt elégedetlensége. Nem érti, miért Denis az első, akiről tudni szeretne mindent, miért akarja az összes apró részletet felfedezni benne. Férfi ennyire még nem keltette fel az érdeklődését, mindenki más csak futólag foglalkoztatta. Valami nagyon nem stimmel, valami megváltozott Ivanaban.
A pizza szélét visszadobja a tányérra, lesöpri magáról a kételyeit a morzsákkal együtt. Most még itt van vele, egyelőre ennyi elég neki.
- Elég rendesen kimerítettél, Brightmore - kacsint rá játékosan. Nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Egy egészen apró, mélyen alvó része szeretné megkérni, hogy maradjon vele, hangosan mégsem mondja ki. Mindent az asztalon hagyva fordul meg, majd holnap talán foglalkozni fog a tisztasággal. Most csak az érdekli, hogy Denis követi az ágyba, vagy a ruháit felkapva fog távozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzem a fertőtlenítő szagát, nem azt az enyhét, amit mindig, mindenki a kórházakban. Ez tömény, belőlem árad. A hajamból, a kezemből, az egész testem dobja magából. Szenvedek és nem csak lelkileg, testileg is. Néha percenként vakarózom, elég csúnyán ekcémaszerű bőrkopást is idéztem elő a könyököm alatt az alkaromon, de már orvosoltam. Éppen ennek elkerülésére kellett egy pótcselekvés, mert most minden voltam, csak kiegyensúlyozott nem. Még mindig remegett a lelkem és nehéz volt feldolgozni az elmúlt heteket, közben holnap délben államvizsgázom. Úgy érzem magam, mintha az erkölcseimmel együtt a tudásomtól is megfosztottak volna. Megszégyenülve alig nézek emberek szemébe, pedig muszáj.
Újra és újra meg kell tennem, mosolyogni, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kivéve a hülye automatával, ami elnyelte az apróm és a csokim is. Indulatból emelem a lábam és rúgok bele, de nem történik senki, csak tekintetek szegeződnek rám. Még nézek az üvegen át egy ideig, mielőtt az órára pillantok. Perceken belül jön Frankie, ideje lenne azt csinálnom, amit kell az automata szétszedése helyett. Annyira fura még minden. Mióta minden helyreállt folyamatosan dolgozom, kerülöm az embereket. Még Ward szemébe se tudtam belenézni. Rettenetesen érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Az biztos, hogy sok elgondolkozni valóval szolgált már a doki; de egyelőre félreteszem ezeket, most inkább a jelenre koncentrálnék. Ráérek feldolgozni a többit. És tényleg nem tudom, hogyan másképp lehetne még érteni azt, hogy keresünk mást, ha szeretném. Hogy miért mondhatja, azon kívül amire én gondoltam.
- Azta! Bárkinek? Azta! – ez egyszerre írtó klassz és írtó ijesztő is. Nem valószínű, hogy nagyon tetszene ha valaki olyan bőrébe bújna, akit jól ismerek. Hiszen a kinézet az csupán egy dolog, a személyiségüket nem fogja tudni visszaadni.A nyuszifülek láttán azonban rögtön elvigyorodom, majd kikerekedik a szemem, ahogy meglibben a vége az egyiknek. Ez nagyon cuki. – Awwh.
Visszakormányozom a figyelmemet a beszélgetésre, és rögtön egy újabb érdekességgel kerülök szembe. „Két egyenrangú alak”. Ezen is el fogok gondolkozni később.
- Milyen érzés alakot váltani? Érzi egyáltalán amikor például kibújnak a fülek? – kérdezek egyet a millió kérdés közül, amivel tele lesz a fejem. Jó, tudom, hogy nem ezért vagyunk itt; viszont úgy veszem észre, hogy könnyebben feloldódom, így, hogy beszélgetünk normálisan. Ő is mond valamit magával kapcsolatban, én is. Így nem olyan dilidokis az egész.
- Persze, hogy jól nevelt, hiszen angol. Szobati..., hogy mi? – bólogatva kezdek bele a válaszba, aztán leesik, hogy miről is beszélünk. Nem állom meg vigyorgás nélkül a dolgot. Szobatiszta, ó ez jó! Szegényt állatnak gondolja a doki.
– Biztosan az. Thomas, ő nem … , szóval ő az a barát, akit említettem. De, nem gondoltam komolyan, mármint azt, hogy velem jöjjön. – felelem végül egy vállvonás kíséretében továbbra is mosolyogva. Nem, ez olyan dolog, amit egyedül nekem kell megoldanom és rendbe tennem magamban. Illetve egy kis segítséggel. Bólintok egyet, jelezve hogy akkor ezentúl egyszerűsítem a megszólítást, bár szerintem egyelőre még képtelen leszek a keresztnevén hívni a dokit. Talán majd később, ki tudja. És az igazat megvallva már most borzasztóan kíváncsi vagyok a másik alakjára, viszont kicsit tartok tőle, hogy jelenleg visszarántaná az eddig leengedett egyik védőpajzsomat. A kérdések így is eléggé ostromolják a tudatomat, hogy zárkózzak vissza, hogy ne adjak rájuk választ.
- Azt hiszem igen. Gyerekek körébe nem igazán forgolódom, így ezt nem tudom biztosra mondani. De ők őszinték és ártatlanok. Kimondanak mindent, és egyenesek. Igen, velük valószínűleg nem lenne gondom. – lassan, vontatottan válaszolok, ahogy igyekszem végiggondolni a helyzetet. Minden egyes példát alaposan végig kell rágnom magamban, hogy egy teljesen helytálló választ tudjak adni. Még soha nem merült fel bennem, hogy ennyire ki kellene elemeznem. Egyszerűbb volt menekülőre fogni. – A családtagok, hát … Apuék ők már nem közeledtek úgy igazán felém miután … szóval ... A többi rokon látta, hogy valami nem stimmel, hiszen addig az ölelések gyakoriak voltak nálunk, így ők is leálltak vele. Gondolom azt mondták nekik, hogy a hormonok vagy ilyesmi miatt nem szeretem. De amikor nagy ritkán még is összeölelkeztünk akkor nem zavart. Végül is kiskoromtól kezdve ismerem őket. – vonok vállat egy újabb szünetet tartva. Belekortyolok a teámba, ami szinte teljesen kihűlt már. Aztán rögtön egy kérdéssel folytatom. – Mi az, hogy közeli barát? Vannak az ismerősök, akikkel csak úgy összefutok itt-ott, néha eldumálunk de körülbelül ennyi. Vannak a barátok, akik hát … szóval barátok. Akikkel szeretek együtt lenni, megosztunk egymással mindenféle gondolatokat, dolgokat. Eddig ezeket ismerem. – tényleg nem értem a kifejezést. Új nekem ez az egész barátosdi is, vagyis már nem annyira, de még mindig vannak olyan dolgok benne, ami meglep. Ismét forgatni kezdem a bögrémet ide-oda, mert úgy érzem képtelen vagyok ennél többet mondani. Nem megy. Ha elmondom, hogy mit érzek olyankor, akkor … hát, attól félek, hogy elő is jönnek azok az érzések. A csend egyre hosszabbra nyúlik, majd az üres bögre alját szuggerálva halkan újra megszólalok.
- Változó. Ha lány, vagy ha csak egy pillanatnyi vagy véletlenszerű a dolog, akkor pusztán egy erősebb kellemetlen érzés. Ha nem, akkor eléggé durva is tud lenni. Minél ijesztőbb a szituáció, vagy minél idősebb esetleg ijesztőbb a pasi annál rosszabb. Olyan, mintha ki akarna ugrani a szívem a helyéről, teljesen lefagyok, pedig minden porcikám sikítva követeli, hogy meneküljek. Érzem, hogy zihálva veszem a levegőt, még se jut a tüdőmbe oxigén. Szédülni kezdek, a gyomromba mintha tonnányi súlyokat raktak volna. Olyan eset is volt már, hogy végül elájultam, de az már régen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jazzye

Vannak dolgok, amik idővel jobbak és élhetőbbek lesznek. és akkor itt van a kis áldás, amit az egyetem a nyakamba szakasztott. Ez nem lett jobb, olyan szinten nem, hogy sikerült asszem eltörni magamban megint pár dolgot. Nehezen szedtem a levegőt még most is és az oldalam "kicsit" lila is volt. Talán ez juttat oda, hogy Jasminehez fordulok. Talán más. Talán a tény, hogy képtelen vagyok megérinteni bárkit és ez megőrjít.
A lényeg, hogy itt vagyok, a táskám tele csokikkal, miközben végigvágok a folyosón a hamarosan végzett dokinőhöz. Aki éppen agresszívan inzultálja a csokiautomatát.
- Whoa, tigris, elnyelte? - kérdezem, de ahogy nevetek, levegő után is kapok, ami még beszúr, nagyon rossz.
- Bocs, voltam már jobb állapotban is. Milyen csokit akartál? - kérdezem, szetnyitva előtte a táskám és felé tartva. Volt benne egy fél automata, amit elhoztam a kórházból,miután szétesett.