[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876950#post876950][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.14. 23:05[/b][/url]

Valahogy hiába látja a mozdulat elejét, nem fogja fel, mi is a célja - egészen addig, amíg a férfi keze össze nem találkozik a fürtjeivel és egy pillanatra mindketten meglepődnek. Damien fejét több okból sem szokták simogatni, talán menyasszonya kivételével; ugyanakkor a rituálé emlékei közt van olyan, amiben ugyanez a kéz ennél sokkal... érzékenyebb helyen érinti.
- Szeretnéd, hogy doromboljak mellé?- üti el a helyzet élét, s a maszkon megrezdülnek a bajszok, egészen vicces látványt nyújtva, amint a macskaszáj mosolyra húzódik.
- A szabás és az anyagok is kiválóak, már ha nem illúzió. Saját dizájn vagy valami alapján készült?- Voltaképp szívesen nézné meg tüzetesebben, mert minél tovább járatja a tekintetét, annál több részletet fedez fel - a szarvak élethű megjelenése, az azokat díszítő arany, a tollak jellegzetes, irizáló kékjei, a bőr, ami egyáltalán nem mutatja a festékek nyomait... Most veszi csak észre, hogy még egy mozgékony farok is tartozik az egészhez, s a macskaszemek kíváncsian követik a mozdulatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=876951#post876951][b]Yezebel - 2024.04.14. 23:31[/b][/url]

Tudja ő, hogy ez könnyed viccnek volt szánva és hogy elüsse a véletlen mozdulat élét.. ami különösen azért aranyos az ifrit számára, mert az ő szemében ez ponthogy inkább további élet kölcsönöz az eseményeknek. De nem, nem most van ennek ideje. Elhúzza a kezét és nevetve alájátszik Damien szándékainak, hogy legalább a fiú számára tényleg oldódjon a helyzet keltette feszültség.
- Mintha a macskáknak meg lehetne mondani, mit tegyenek. Hogy is mondják? Egyiptomban istenként tisztelték őket... és erről azóta sem feledkeztek meg.
Ha jól emlékszik, ez egy kényelmes téma Damien számára, így a társalgásukban megágyaz neki olyan comforttopicokkal, amelyek ellazítják.
Imádja a dicséreteket, így szélesen elmosolyodva lép előre, a fiú mellé- sőt, inkább kicsit sréhen vele szembe.
- Oh, ez? - Félrebiccenti a fejét, egyik kezével végigsimít a tollakkal díszített vállrészen. A mozdulatai sokkal fluidabbak, mint Romanként, de nehéz egészen nőiesnek nevezni, mert egy-egy pillanatban, gesztusban igenis visszaköszön Roman maszkulinabb benyomásal - miközben megint más mozdulatok különösen idegenek. - Ez csak egy régi rongy.
Olyan szórakozottsággal teszi ezt hozzá, hogy nyilvánvaló a kijelentés humoros éle.
- Azt hallottam, ez a mai esti a legnagyobb farsangi esemény az országban, remélem, tetszeni fog. - Nem csak a fiúnak, de neki is. Szörnyű lenne, ha csalódást okoznának a szervezők és kidobott időnek élné meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877065#post877065][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.04.16. 21:49[/b][/url]

Valamennyire tudatában van, hogy a felvetése némi kettős értelemmel bír, azonban még mindig biztonságosabbnak tűnik, mint az alternatívája. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy a másik sértésként vagy taszítóként reagálna rá, így lefoszlik róla a kezdeti feszültség. Egy része.
- Nos, nem akármilyen macska lennék,- percegteti meg az egyik fülét, orrát ráncolva. - William Catspeare, szolgálatodra!- még egy meghajlást is illeszt az egészhez, mert ha már puccos környezetbe hozták, akkor puccos kandúrként szándékszik megjelenni.
Különös. Ezek a mozdulatok nem kellene, hogy illjenek Romanhoz, legalább is ez lenne az első gondolata; ám amint a már-már magakellető lépést és félfordulatot követi szeme, felidézni vél egy másik, hasonló pillanatot. Egy másik arc és alak körvonalait igazítja hozzá, újra lepörgetve, mert nem kellene ismerősnek lennie... Az érzés azonban csak akkor szilárdul meg benne, amikor a - lila - ujjak teátrálisan végigsimítanak a tollakon és bevillan az emlék, a tükörképekkel. A férfi elemében van. Bajszai megrezzennek és meg kell állnia, hogy megnedvesítse az ajkát, inkább csendesen nyel egyet.
- Akkor ma este minden bizonnyal sok csodálója akad még ennek a mesés régi rongynak, vagy a viselőjének. Ha mégis felmerülne az unalom veszélye, elszórakoztatjuk magunkat. Fogadni mernék rá, hogy ki tudom szúrni a legtöbb aranyvérű résztvevőt,- ami veszélyes kijelentés, ám ki tudja? Lehet, ma este kilenc élete van, egyet feltehet erre. Ekkora tömegben kicsi az esélye, hogy akár legilimenciát használva lebukjon, ha ügyesen csinálja - az emberek érzékeit annyi benyomás ostromolja, hogy bőven teremt alkalmat számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877188#post877188][b]Yezebel - 2024.04.18. 23:36[/b][/url]

- Tehát kultúrmacska, értem.
Nyilvánvalóan szórakoztatja az előadás, amit a meghajló macska szolgáltat számára. Érdekes ilyen oldalát látni a fiúnak, mert látta már feszülten, látta még végtelenül komolynak, látta már komoran elszántnak. Ez a .. korának valamivel megfelelőbb attitűd új.
A felvetésre érdeklődve összeszűkülnek, mert az implikációk többféleképpen is érdekesek lehetnek. Akkor is, ha azért szúrja ki őket, mert ennyi embert ismer, akár csak látásról. (A kapcsolatos és összeköttetések talán fontosabbak a tényleges erényeknél is.) És akkor is, ha valamiféle trükkel tudna megállapításokat tenni.
- Akkor csak Ön után, művész úr. - Teátrálisan biccent a bejárat felé, ahol bár van némi sor, de rendkívül gyorsan halad a beléptetés. Belépőt néznek és nyilván, hogy eleget tesznek-e a vendégek a dresscode-nak. Azaz hogy hagyjanak idekint minden hétköznapit és megszokottat.

A benti atmoszféra a Moulin Rouge grandiózus belterét idézi, csak több színnel, még több pompával, és jelentősebb szabad térrel. Amellett, hogy nyilvánvalóan készültek elég pihenő és ülőhellyel, kanapékkal, keverőkkel, asztalokkal és székekkel, van nyílt terület is a lézengeni és táncolni vágyóknak. A bárpulton kívül pincérek grasszálnak az emberek közt, megpakolt tálcákkal egyensúlyozva. Minden túlcsordul a mágiától - a berendezés jó része vagy varázstárgy, vagy illúzió vagy megbűvölt dekorációs elem. Az emberek jelmezei is gyakran valami varázslattal vannak feltupírozva.
Beérkezve Yezebel mélyet lélegzik, magába szívva a látványt és ezt a vibráló mágiát. És utóbbit még csak nem is képletesen teszi, a körülöttük bizsergő mana mintha egy pillanatra felé mozdulna, ám ez még a közvetlen mellette álló Damien számára is csak futó képzet.
- Látom itt, Magyarországon is tudják, hogyan kell rendezvényeket hatásosan lebonyolítani. - Farkával kinyúl az egyik mellettük elhaladó pincér tálcája felé, és elvesz egy tetszőleges pezsgős poharat róla - illetve még egyet a kezével is. Utóbbit odanyújta Damiennek, a másikat pedig átpakolja a saját kezébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877715#post877715][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.28. 20:48[/b][/url]

Lesétált ezen a meredek lépcsőn magassarkúban, enyhén illuminált állapotban - igaz, Damiba kapaszkodva, nevetgélve tette mindezt. Az viszont elmondható, hogy a harmadik feles a harmadik kocsmában nem is tűnik soknak ma este. Színházba indultak, voltak is ott, de a második felvonás helyett egy ideig a büfében üldögéltek egy-egy pohár pezsgő társaságában. Itt vetette fel Médi, hogy miért is nem mennek inkább tovább, ha már felöltöztek és kimozdultak otthonról. Mondjuk a férfi talán nem romkocsmákra és erre a kazamatára számított, amikor barátosnéja kezébe vette az irányítást.
- Még egy kör és táncolnod kell velem - jelenti ki vigyorogva a pulthoz közeledve. Érzi a zenét minden porcikájában, dülöngél a ritmusra. - Ha máshova mennél, nem muszáj itt maradnunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877732#post877732][b]Markovits Levente - 2024.04.28. 23:08[/b][/url]

Az izzadtságot és a büdösséget meghagyta az öltözőnek úgy... fél órával ezelőtt, de az adrenalin még ott bizsereg a bőre alatt nagyon vidáman és harsogva. Félig már megszáradt a haja, és ugyan a pálcája a másik felét is megoldhatná, de az instára nem lehet akármilyen fotókat posztolni! Bálinttal természetesen lőttek egy szokott "istenkirályak voltunk ma is!" posztot, de ma elhajtotta a tesóit és brot is, hogy más dolga van, aztán megkereste Lilit a megbeszélt kijáratnál.
Fél óra múlva már a Pata Negrában ülnek, ugyanis a Mekki egy borzalmas választás lett volna, a Burger szintén, elgondolkodott ugyan még az olaszokon is, de végül elvetette. A Kálvin térről meg négykézláb is hazamásznak már igazán, Budanekeresd csak ide egy hoppanálás mióta megvan a vizsgája és végre nem tetőkön landol a tesóival. Hupszi.
- Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy nem fogom tudni elkapni, de aztán! Na igen... - Említettem már, hogy kicsit nárcisztikus a terelőnk? Épp azt ecseteli Lilinek, hogy majdnem pofán törölte egy gurkó, pedig a lány elég jó helyre kapott invitálást és bizonyára premier plánból nézhette végig Levi majdnem taknyolását.
- Legközelebb tényleg menjünk együtt afterezni, csak most inkább vissza akartalak hívni a múltkori segítségért. Újabban sikerült az az egy nyomorult tojás... bár főve, ja. Lágyat akartunk és kemény lett belőle, de azt mondtuk, nincs rinya, tojás tojás, megettük. - Igaz, hogy majdnem az összes víz lefőtt a tojásokról közben, de azzal nem vagánykodik. Bálint mentette meg a helyzetet.
Ő lehorgonyzott most a sangriánál, kifejezetten jót kevernek itt házilag, persze Lilit nem sietteti, mit kér, mert nagyon ráérnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877791#post877791][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.29. 21:30[/b][/url]

Az utolsó lépcsőfokról ledöccenve engedi el a lány belé karoló kezét. Határozottan remek hangulatban van, így a sör párájának keserű szaga és a művészien szedett-vedett bútorzat, ami általában fintort váltana ki belőle, most csak a háttérben regisztrálódik.
Igen, ugyan színházba indultak, azonban a büfében a második pezsgője után egy pillanatot sem akadékoskodott, amikor Médi felajánlotta, hogy távozzanak. Szereti a színházat, pontosabban mindent, ami nem a konkrét színdarab: a formális miliőt, a ruhatárakat, az öltözőket, ahol gyerekkorában a nagyanyja lévén olyan sokat játszott, a túlárazott italokat a büfében, az alakoskodást. Azonban abban a pillanatban, hogy a nézőtér elsötétül, őt óhatatlanul elfogja az unalom - ez pedig hatványozottan igaz, ha balettra hivatalos.
Hogy ő mennyire, jóvátehetetlenül gyűlöli a balettot.
   -  Naaah, a következő kör inkább legyen mentes most, mielőtt a férjed megöl - válaszol nevetve, ahogy a pulthoz érnek. Ugyan Médi egy felületes barátja, most, hogy ketten vannak, felelősnek érzi magát érte és azért, hogy milyen állapotban kíséri majd haza. Azonban azt mondaná hogy tart Damien végtelen haragjától, így ha Médi újabb kör feleseket rendel magának, abban sem fogja megállítani. Ő azonban, mossa kezeit, megtette, ami elvárható.
   -  Mit mondtál, meddig kaptál kimenőt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877823#post877823][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.04.30. 10:39[/b][/url]

- A férjemet nem érdekli - legyintéssel rendezi, zavarja el ennek a gondolatát is. Nem véletlenül mugli kocsmákban és szórakozóhelyeken fordul meg javában, itt nincs ki felfigyeljen rá. Éppen ezért Damian szavait elengedve a füle mellett két visszafogottabb rövidet kér a helyes pultosfiútól. Mármint az áfonyalikőr jobb, mint a hetvenkettes tátratea, nem?
- Kimenőt? Miről beszélsz? Nem vagyok már gyerek - őszinte zavar tükröződik arcán, Médinek valahogy eszébe sem jut, hogy mások engedéllyel mehetnek csak szórakozni. A férjük engedélyével. Még az kéne.
- Egészségünkre! - A kikapott poharak egyikét Damian elé tolja és koccintásra emeli sajátját. - Na, engedd el magad - boci szemeket mereszt a férfira, alsó ajkát lebiggyeszti. Ha ő nem táncol vele, egy óra múlva Médi egyedül fog riszálni a pulton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877854#post877854][b]Helvey Belián Balázs - 2024.04.30. 19:47[/b][/url]

Már nem tud a jelzőkön kiakadni, vágjanak hozzá bármit, lepereg és nem érdekli. Tudja, amikor idejött és a minden előtt, mennyire rettegett önmaga lenni, hogy kiderül a farkas-mivolta, hogy minden is vonzza, hogy milyen is ő, azonban ez elmúlt. Már nem érdekli, hogy minek nevezik, kiölte a félelmét az a nagy fekete köd, amely majdnem az életét is elvette, amely végül mikor felszállt, sok mindent vitt magával.  
- Az is amúgy, de nekem speciális kell, ami akkor is velem marad, amikor, nos, szőrösebb vagyok. És ez az egyik fix pont, ami szerintem bent marad… de meglátjuk – mutogat is, hogy fülcimpája most is van és a farkasnak is, maximum menő lesz, az egyetlen, akinek karikás a füle. Egy köldökékszer már sokkalta másabb lenne, az bizony kiszakadna minden alkalommal, ahogy matekozik. Felnevet a kérdésre. - Dehogy félek, annyiszor szúrtak már meg, a tetoválásaim is beleértve, hogy meg se érzem. Csak időpontot voltam lusta kérni – legyint, mert ez a saját baja, hogy mindig halogat ilyen téren, hiszen annyi mindenre koncentrál és tartja fejben, hogy mi, hol, merre, mikor, ezekre már nemigen marad néha kapacitása sem. Azonban nem görcsöl most sem ezen, felnevet csak arra, hogy Regi kissé kiakad az internetes ismeretein. Nos, nem lepődik meg.
- Fogalmam sincs. Görgetek, aztán egyszer csak ott van, valamelyik agyament csoportban. Az idő meg… nos, amikor a holdciklusnak vége és fetrengeni van erőm, akkor van időm nyomkodni azt a vacakot. Szóval ja… - vakarja meg a tarkóját, hogy nem szánt szándékkal keresi ezeket, bármit, csak ha túl sok az ideje és az erő kevés másra, ez történik. Mindegy is, jobb, ha nem megy bele jobban, hogy miket talál néha.
- Megígérem én, becsszó! - bólint, hogy nem fog eljárni a szája, nem lepcses és nem tartozik a városka pletykásai közé, bár hallani ő is szívesen hall mindenről. Itt viszont alapvetően valami olyasmiről van szó, ami nagy hír, amiről nem suttogva kell beszélni. - Szerintem nem fogja bánni, sőt. Előre látom, hogy ő ajánlja fel, hogy ha bármi van, menj csak és kérdezz – ezzel nagyon újdonságot sem mond, ismeri a férfit, meg azt is, hogy mennyire fontos ez Reginek, hogy meglépje, meg is lépheti és benne él. Viktorról sosem kérdez, hallotta azonban, hogy mi történt vele, hogy emléke fontos és ápolandó. - Nekem sosem volt merszem megpályázni ilyesmi pozíciót, felkérni meg úgy sem fognak. De menő lehet – nem kesereg, boldog azzal, amit elért és amiben él, hiszen így is több, mint amit valaha remélni is tudott. A kérdésre fordul felé, miközben válogat és számol fejben, mennyire férne bele. Végül is… egyedül van, idejéből kitelik.
- Simán segítek, persze. Ettől még lehet keresek valamit. Nem tudom mi van velem… mintha hiányozna valami, csak nem tudom – ráncolja a homlokát, mint aki most is keresi a választ, azonban már rég rájött, hogy akkor se leli, ha a falba veri a fejét. Így, mindegy is, elengedi a dolgot. Lehet tényleg csak jobb lesz azzal, hogy lefoglalja magát. Így tér vissza a ruhadarabokhoz, mintha értene hozzá és nem azt venné fel, ami kényelmes és nem szakadt.
- Ha van, ha nincs, ne hagyd itt, ha jól áll, azért nem csak mindig egyenruha és pizsama van rajtunk na – legyintget, miközben elvesz két pólót, ezeket próbálni se kell, a címke alapján jó, a minta meg kellően lökött ahhoz, hogy jó legyen. - Na mindjárt, csak megnézem azokat ott hátul – mutat arra, amerre lép majd mindjárt, az inget addig is a karjára akasztja. - Én is kifogytam, szóval kereshetünk együtt. Ha nem az internet fertőjét lapozom, maradnak a könyvek. Lassan nézhetek polcot is, vagy digitálisan kell olvassak, mert annyi van – húz ki egy pulóvert, aminek nem érti a szabását és úgy semmijét sem. Egyszerre van elnyújtva és mégsem. A fejét rázza meg és keresgél tovább. - Mióta hordanak a srácok ilyen szűk szárú farmereket? - akad meg, mert ebbe még ő sem fér bele, pedig nem egy nagy darab.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877918#post877918][b]Helvey Belián Balázs - 2024.05.01. 00:06[/b][/url]

Nem akar randizni, nem akar idegeneknek mesélni, tele van tagadással és mégis, örülne, ha lenne kivel. Fogalma sincs, hogy mikor fog megjavulni benne ez az elcseszett felfogás, mikor toppan valaki az életébe és mikor érezheti azt, hogy minden tökéletes. Ezért is morog, ezért is agresszívebb, hiszen ünnepelne ő, csak épp, nem lehetséges. Falakba ütközik, pedig a legtöbbet saját magának építi fel, mintha muszáj lenne. Érzett valamit, de valahogy sosem sikerült olyan felé, akivel itt is ülhetne és betegre ehetnék magukat. Szusszant egy nagyot és előveszi a kis mantráit, elkezdi keresni, hogy mi a jó ebben a helyzetben, minek kell örülni és próbál nem összeomlani, elveszíteni a kontrollt.
Az illatok. Nugát, némi gyümölcs, menta, minden van erre. Mint valami parfüm-bolt, csak itt meg is lehet enni az illatokat. Ez jó, kellemes, belekapaszkodik. Az ízek pedig még jobbak, ha csak tippelnie kellene, erre kell fókuszálni és akkor nem fog belesüllyedni semmibe sem. Aztán oda is csapódik valaki mellé, aki aztán végképp elveszettnek tűnik, talán ezért is mellé, nem pedig amellé a csaj mellé áll be, aki épp a száját rúzsozza, hogy aztán a következő falat után leegye azt onnan. Faja. Ennél jobb napja nem is lehetne.
- Ó, vagy úgy. Én eleve észre se vettem, hogy itt csak sima kóstolás van, szóval ne érezd magad kellemetlen, én is beleugrottam ebbe, szóval… - legyint egyet, érzi a zavart a másik felől, hogy valami van, hogy nem kellemes, de igyekszik a lazasággal és minden mással enyhíteni rajta. - Ááá, nem hittem olyat, hogy felültetted, nyugi. A csoki nekem is fontos, szóval, egészségünkre, addig is – nyammog is párat, miközben körbepillant, senkit sem zavarnak ők ketten, így a legjobb. Lassan kell majd víz is, mert akkor igencsak bajban lesz egyhamar, azonban nem lát opciót erre, így majd gondolkodik később. A kérdésre pillant felé, majd le a kis papírtálcára, ami a kezében pihen, majd nyújtja a srác felé, hogy maradt még egy rajta, vegye csak el.
- Krémes. Mármint nem olyan rossz krémes, hanem az a jó fajta, amit szívesen eszik az ember és nem ízetlen valami. Szóval, bejön – nyammogja, majd lenyelve a falatot, vár kicsit, hogy megkóstoljon egy másfélét. Ez legalább megérte. - Amúgy Belián vagyok – jegyzi meg, mint mellékes infót, ha már így ilyen szépen idetaláltunk mások randijára becsokizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=877977#post877977][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.02. 01:21[/b][/url]

Az, hogy a "férjét nem érdekli", történetesen nem új információ. Noha kínosan ügyel rá, hogy ne kérdezzen rá Médi magánéletére, gyakran elejt hasonló megjegyzéseket, amik nem kerülik el a figyelmét. Azonban, mint mindig, most is eldönti, hogy semmi köze hozzá. A köreikben, ahol a házasságok legtöbbje elrendezett frigy, nem kirívó a mosolyszünet, általában pedig nem vezet sehová. Idővel mindenki megbékél és belesimul a helyzetébe.
Szabadkozva felemeli a kezeit. Jól van, na, nem vagy gyerek, ha te mondod. Az áfonyalikőr rendelésének hallatán egy pillanatra elfintorodik. Nem szeret túlságosan lealjasodni a sajá társaságán kívül, erre pedig a legutóbbi hasonló alkalom is emlékezteti, amikor reggel Kamillába gabalyodva találta magát. Ettől függetlenül a férfiassága nem viselné el azt a rúgást, hogy Médi az asztal alá issza, így a fontornak pillanatokkal később már nincs nyoma, ő pedig akadékoskodás nélkül veszi el a poharat és koccintás után lehajtja a tartalmát.
   -  Jezu, kurwa, Chryste - köhög bele az öklébe és teszi vissza a poharat a pultra - Na jól van akkor, gyere - hozza meg a döntését és nyújtja ki a kezét a lány felé, Mivel pedig kellőképp, de még nem vállalhatatlanul részeg, ha az elfogadja, a zsúfolt tánctérre vezeti majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878031#post878031][b]Návay Regina - 2024.05.02. 23:29[/b][/url]

- Hát te mondtad - jegyzem meg a szemöldökömet kissé felvonva azon, hogy most éppen legyint, hogy de hát nem is fél a tűtől. Most akkor semmit sem kellene elhinnem, amit mond, mert kiderül, hogy csak viccel? Nem firtatom inkább. Majd foglalok én is időpontot, ha végre eldöntöttem, mit akarok pontosan, és legfeljebb megkérdezem, hogy csatlakozik-e, ha másért nem, hát legalább legyen annak is krónikása, hogyan viselem, hogy átlőjék a nyelvem. Néha kiráz a hideg a gondolattól is, néha meg egészen bátor vagyok eddig még, elméleti síkon persze.
- Olvashatnál valami értelmeset is azért inkább... - piszkálom. Értem én, hogy görgetni könnyű, de azért már tehetség kell ezeket a tényleg agyament dolgokat is megtalálni. Nála ez már holmi hatodik érzéknek tűnik, vagy éppen hetediknek, sose tudom eldönteni. Megosztom aztán vele a nagy hírt, hogy úgy néz ki, lehúzhatok egy tételt a bakancslistámról, mert ha minden jól megy, majd Rudolf helyettese lehetek az Eridon élén az új tanévtől.
- Meglátjuk még azt. Szerintem van az a pont, ahol az ember úgy dönt, hogy túl sok a kérdés - válaszolom kuncogva, mintha ez igazán szórakoztató lenne, bár azért van bennem némi aggály, hogy nem fogom én ezt tudni csinálni, főleg nem úgy, mint a bátyám. Ő igazán magasra rakta a mércét nekem. Ezt azonban megtartom magamnak most, elvégre nem aggodalmaskodni szeretnék, ha már vásárolni vagyunk itt. Az csak elrontaná a hangulatot.
- Nem gondolsz te kicsit keveset magadról? Vagy nem is tudom, javíts ki, ha tévedek, de néha az a benyomásom, mintha meg lennél győződve róla, hogy tőled aztán a kutya se fog akarni semmit - mondom ki végül, amit gondolok, legalább erről. Pedig nem terveztem lelkizni, meg nem is vagyok én ilyen pszichológiában jártas valaki, de mégis erre a megállapításra sikerült jutnom az alatt a pár év alatt, amióta ismerem. Van egy különös, időnként bánatos aurája, és még ha éppen nem is kesereg látványosan, én bevallom, nem feltétlen értem ezt a kisugárzást, hogy miben gyökerezik és honnan indul, bár lehet, hogy csak nem tudok ehhez eleget, de mindenesetre most is úgy kikukkant valahogy a felszín alól ez. Begyűjtök közben néhány darabot is, ami tetszik. Felpróbálom őket mindjárt, mert végtére is igaza van, előfordul néhány ritka alkalom, amikor nem egyentalárban parádézom vagy pizsamában ténfergek otthon.
- Jogos. Van az a néhány alkalom évente, amikor levedlem a talárt - válaszolom nevetve, elvégre van szabadságom is, csak ki kell venni. A karomra hajítom a felsőket, és követem, közben azért a próbafülkét is keresve, de egyelőre nem látom. Nagynak tűnik ez a bolt.
- Jó kérdés, de ha jól mutat a vádlid benne, akkor nem rossz választás - válaszolom neki, közben magamnak is kiszúrva egy farmert, ami történetesen szürke. - Hmm... szólj, ha látsz valami szép szoknyát. Fridának vannak nagyon szép szoknyái, de valahogy sose öltözködtem olyan nőiesen. Nem is tudom, hogy néznék ki vagy még egyáltalán én lennék-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878298#post878298][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.05.11. 00:15[/b][/url]

Az, hogy a férfi maskarája ellenére szabadon olvashat vonásaiból, kellemes plusz - a sötét bőr és színes szemek ellenére az arc emberi. Ahogy az érdeklődés is, amit rajta lát, s melyet nem árthat fenntartania most, hogy esedékessé válik tartozásának törlesztése. Ezzel együtt sem tagadhatja, hogy kíváncsi várakozással néz az este elébe, amit Roman társasága nélkül algha mondhatna el. Biccent, aztán beállnak a sorba, ahol nevek helyett aliasok biztosítják az anonimitást.

A benti pezsgés vegyes érzéseket ébreszt benne - egy részét azokra a kínos estélyekre emlékezteti, amiken a most is jelenlévő aranyvérűekkel részt vett, azoknak minden sérelmével, pusmogásával, unalmával. Egy másik darabja viszont a keleti fényűzést és bazárok nyüzsgését látja a gazdag díszletben, az ételek és italok mértéktelenségében, a parfümök keveredésében.
- Igazán?- fordulna oda Romanhoz, mert a túlzás nem feltétlen egyenlő az ízléssel a szemében, de azonnal elfelejti a drága kelmékről és bútorokról szóló gondolatait, amint tekintete követi a mozdulatot. Megtévesztően könnyed, ő azonban szinte megbűvölve nézi a finom motorikát és egyensúlyérzéket igénylő fluid, elegáns kígyózást, amivel a pezsgőspohár a levegőbe emelkedik. Ez messze, messze áll egy hétköznapi bűbájtól vagy illúziótól.
- Micsoda meglepetéseket tartogat számomra,- csúszik vissza észrevétlen magázódásba, automatikusan elvéve a felé kínált italt, le sem véve szemét a fényes, sötétlila tagról, ami megingás nélkül adja át a poharat Roman kezébe. Felpillant, mert mégis illetlenség bámulni, ám nagyobb illetlenségnek érzi nem adni meg a varázslatnak kijáró méltánylást.
- Lenyűgöző. A kontroll és a kivitelezés... tudom, hogy ismétlem magam, de komolyan.- Tekintete időről időre visszatéved a villás végtaghoz, árulkodóan táguló pupillákkal követve mozgását.
- Szóval, merre kezdjük?- teszi fel aztán a kérdést, mert bőven vannak opciók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878368#post878368][b]Várkonyi Lilien - 2024.05.12. 15:27[/b][/url]

Ahogy közelgett a találkozó ideje, úgy egyre idegesebb és izgatottabb lett egyszerre, legalább háromszor megjárta a mosdót meccs után, hogy ellenőrizze, normálisan néz-e ki egy étteremhez, valamin mindig igazított egy kicsit. Az instáról is csekkolta a srácok képét és véletlenül még egy szívecskét is nyomott rá, pedig nem azt akart. Kínosan ügyelt arra, hogy nehogy küldjön ilyen jeleket, az ujja valamiért mégis csak rászaladt a kis smileyra. Szerencsére a képre sok hasonló jelet bezsebeltek a srácok, ezért egy kicsit meg is könnyebbült, így talán az övé sem lesz feltűnő.
A találkozás is jól alakult, azóta le sem lehet söpörni a mosolyt az arcáról, Levente pedig olyan helyre hozta őt, ami nagyon tetszik neki, itt még nem is járt, és akárhogy is számolja, ez az első alkalom, hogy egy fiú étterembe hozta.
- Láttam. Izgultam, hogy nehogy lezuhanj, elég ijesztő volt a helyzet, de annyira ügyes voltál - mosolyogva, csillogó szemekkel figyeli Leventét, meccs közben azért tényleg gyomorgörcse lett, amikor látta az éles helyzetet. Még a tenyerét is a szemei elé kapta, és csak a résen keresztül kukucskált ki, már csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy nem történt baleset.
- Örülök, hogy elhívtál - rámosolyog a hercegre, mert mostanában elég gyakran álmodik vele, főleg azóta, hogy Nárcisz is mesélt az álmairól. Egy kicsit még el is pirul, kicsit megigazgatja a ruháját, a haját és igyekszik egyenes háttal ülni, ahogy az édesanyja tanította. - Büszke vagyok rátok! - neveti el magát, valóban, egy kemény tojás elkészítése maga a csoda. Tényleg jókedvűen nevet, viccesek ezek a fiúk, de biztos benne, hogy egy napon úgyis megtanulnak majd főzni, ha tényleg éhesek lesznek és már mást is megennének a főtt tojáson kívül.
A kiérkező pincértől a ház specialitását kéri, bízik abban, hogy valami finomat fog kapni, italválasztásában pedig csatlakozik Levihez és Sangriát kér.
- És milyen együtt lakni Bálinttal? Jó feleség? - egy kis humor belefér még Lili részéről is, nevetve teszi fel a kérdést, aztán mielőtt még elfelejtené, előhúz egy közepes méretű ajándéktasakot és átadja a srácnak.
- Tudom, hogy a névnapod hétvégén volt, de Boldog Névnapot így is ! - üzenetben köszöntötte, most viszont ajándék is járul a szavak mellé, így ha Levente kinyitja a tasakot, akkor egy kezdők szakácskönyve című olvasmányt és egy aranycikeszes kis kulcstartót talál benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878663#post878663][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.05.20. 21:56[/b][/url]

- Irtó sokat fintorogsz - teszi a megjegyzést, tekintetét ugyanis nem tudja elkerülni Damian szájának rángása. Ezt többször látta, például Lucien szagos pelenkáját érezve és amikor Luna a kezébe adta nyálban úszó labdáját. Médi egyébként nem szólhatna egy szót sem, a fintorgás talán aranyvérű jellemző vagy olyasmi.
Mindenből édeset választ, ételből, italból, de még parfümből is. Az áfonyalikőr kellemes utóízt hagy maga után. Ennél már csak azzal elégedettebb, mikor a férfi beadja derekát és a táncparkettre vezeti.
- Táncoltunk már valahol? Ugye nem? - kérdez rá széles mosollyal fordulva teljes testével Damian felé. A zene ritmusára kezd mozogni, ám mire belelendülne, más dalba mennek át. Itt egy pillanatra megáll, majd amint felismeri egyik kedvenc dalát, énekelni kezdi bulipartnerének. Ha akar, akkor itt a lehetősége rá, hogy meglépjen és inkább elfeledje, Médi milyen proli helyre rángatta magával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=878996#post878996][b]Helvey Belián Balázs - 2024.05.27. 00:36[/b][/url]

- Vicceltem csak. Már régen meg se érzem, ha szúrnak. Csak azért nem vagyok tele ékszerrel, mert egy: nekem speciális kell, kettő: ízléstelennek tartanám magamon, ha mindenhova minden szúrva lenne. Szóval nyugi, ha együtt megyünk, nem fogok sírni - somolyog, hogy ezzel csak viccelt, de azzal nem, hogy szívesen tart Regivel, ha menni akarna ékszerért vagy úgy bárhova. Mondjuk tetoválásból nem tervez újat, így is több van, mint valaha képzelte, de mindegyik jelent valamit, nem csak azért halmozza, mert jól néznek ki. Alapvetően megérti a másik félelmét is, ameddig nem váltott havonta bundát, még egy oltás is kellenetlen volt számára és olyan, amit csak muszájból kell megtenni, de nem élvezi. Ez a félelem kikopott belőle, hiszen sokkal rosszabbat kap havonta.
- Sok értelmeset is olvasok, csak van, amikor erőm nincs hozzá vagy éppen elfogy és még nem szereztem be újat. Simán néha csak jól esik a sok mocskot lesni és csak röhögni. De ja, tudom én, hogy csak hülyébb leszek ezektől - szerencsére még mindig több regényt olvas és keres, mint mondjuk netes dolgokat, csak ilyenkor ütközik ki, no meg olyannak, aki mondjuk sosem vagy ritkán csöppen bele ilyesmibe. Az már sokkalta kellemesebb, hogy fejlődik Regi karrierje, felfelé méghozzá, ami mindig jó. Egy házat vezetni még helyettesként is nehéz, pedig neki csak prefektusként jutott belőle akkor, mikor idejött tanulni és kialakult egy kis káosz a vezetés élén. Fura, hogy mennyire régi már az az emlék is eleve, amiben diák volt és nem tanított vagy úgy dolgozott bármit. Aztán tessék, hova jutott.
- Aaaz elég sokszor van, de olyankor kicsit elszámolok tízig és akkor válaszolok. De nem hiszem, hogy gondod lesz ezzel - menni fog, mert érzi és akkor nem is kell aggódni ezen, persze könnyen beszél az, akinek nincsenek ilyen feladatai. Itt alapoz inkább arra, amilyennek a lányt ismeri és képzeli, hogyan fog ebből a helyzetből dolgozni.
- Nem hiszem, még ez is sok. Meg vagyok, meg arról is, hogy elátkoztak és bárkit szeretnék, az eltűnik. Nem tudom ki volt, de talán egyszer elmúlik. A többi meg... nem tudom. Ez ilyen, már megbékéltem vele - kegyes hazugság, vagy inkább csak füllentés, hiszen nem, nagyon is szeretne változást, azonban az már igaz, hogy elfogadta a sorsát is. Nem akar panaszkodni vagy ezzel elrontani a hangulatot, amit a mai napra terveztek, így aztán nem is megy bele jobban és kezd bele, csak futólag érinti a dolgot, majd ejti is el egyelőre, hogy ne ezen kell rágódni. Szimplán csak válogat, keresgél és néha egy-egy darabot tesz bele a kosarába. A nevetésre vigyorog, hiszen valóban neki se sok alkalom van, amikor kiöltözik, de azért nem is olyan ritka, hogy ne legyenek olyan ruhadarabjai, amiben meg lehet jelenni is valahol.
- Nem a vádlimmal van a gond, hanem ezt alig lehet felhúzni, főleg ha váltás után kicsit meg is dagad, ollóval kell levágni rólam. Meh, nem értem én ezt - persze, nem egy nagy darab most sem, annál jobban kidolgozottabb vádlija van, ami ezekbe belefér, mert azért futni még a mai napig eljár, vagy ha belföldön utazik, sokszor bérel bicajt és teker.
- Milyen a szép szoknya? Fekete vagy színes? Eddig ér vagy az alá? - érdelődik, miközben comjánál húz egy vonalat, hogy addig érjen vagy se. Nem ért a szoknyákhoz, de majd nyitva tarja a szemeit és nézelődik. Végül a kezét emeli meg és mutat előre. - Ott látok sokat, gyere. Abban biztos van szép - már indul is meg, nem siet, így van idő keresgélni. Vigyorgva áll meg és akaszt le egy rózsaszín, eléggé rövid darabot. - Na ebben tuti jól nézne ki a vádlim, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879048#post879048][b]Markovits Levente - 2024.05.27. 23:22[/b][/url]

Pedig ez a hely inkább csak túl van hypeolva jobban belegondolva, mint hogy igazán puccos legyen, de hangulatosnak hangulatos és a pincérek is energikusak, jófejek, nem kell könyörögni nekik sem étlapért sem figyelemért.
- Nem vagy te egy kicsit elfogult? - Nem, abszolúte nem gondolja elfogultságnak, hogy ügyes volt. Tudja, hogy bőven ki tudott jönni abból a zuhanórepülésből és ha nem vétette volna el az első célzást... Na mindegy, ezen ráér holnap lamentálni, amikor Myra csuklóból fogja kiosztani az egész csapat előtt.
- Én meg örülök, hogy nem volt jobb dolgod. - Bár mi is lenne egyéb, mint kimozdulni barátokkal, vagy... randira menni vele? Szerencsére ennyire nincs még elszállva magától, de tény, hogy ez tökéletesen beillik egy első randinak és kicsit büszke magára, hogy rögtön magasra helyezte a mércét - szerinte.
Bálint említésére kissé neveletlenül felhorkan, de látszik a vigyor a szája szegletében. A legjobb barátja valószínűleg a legújabb barátnőjével tölti az idejét, vagy Bazsiékkal, vagy a csapat többi tagjával, ki tudja.
- Hogyne, úgy horkol, mint egy gőzgép. - Nem, szerencsére fogalma sincs róla, horkol-e Bálint, mert a hangszigetelő bűbájok a szobáikon remekül működnek. - De tényleg jó lakótárs, mindig van sör a hűtőben, ez a legfontosabb, erről mindig gondoskodik. - Felváltva gondoskodnak az utánpótlásról, megosztják a munkát.
Már épp átterelné más vizekre a beszélgetést, de Lili mesterien elébe vág ennek egy nem várt gesztussal. Az anyja persze felköszöntötte, de egyébként nem igazán szokott ilyenekre emlékezni, elég a születésnapjaikat észben tartani. Ettől függetlenül roppant kedves gesztus, és kár volna tagadnia, hogy nagyon örül az ajándéknak.
- Fú, köszi, erre nem számítottam. - Mert tényleg nem, az ajándékot ettől még ugyanolyan lelkesedéssel bontja ki, hogy a végén szinte körbevigyorogja a saját fejét, mert elkezdeni vihogni idétlen fókaként enyhén sok lenne a helyet és az időt tekintve. - Finom célzás, hogy legközelebb ne a rövidebb és könnyebb utat válasszam? - Úgyse gondolja komolyan, de az étterem tényleg a gyorsabb megoldás, mint leégetni a Bálinttal közös albérletüket. A kulcstartót rögtön üzembe helyezi, felaggatja rá az otthoni meg a lakáskulcsait is egyaránt, ezzel egész takaros kézifegyver válik a nagyra duzzadt fémcsomóból.
- Köszönöm, tényleg. De nehogy azt hidd, hogy nem fogom viszonozni. - Legalább van még egy alkalma elhívni Lilit közös programra. - Mindenkivel ennyire figyelmes vagy, vagy különleges bánásmódot tartogatsz nekem? - Említettem már, hogy a kringé korszakát éli, ahol teljesen rendben van ilyen szappanopera frázisokkal dobálózni? Nem? Tessék, nézze meg mindenki magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879254#post879254][b]Markovits Bence - 2024.06.03. 21:46[/b][/url]

Nem gondolt bele hogy ez az egész ilyen stresszes lesz majd. Nagyjából egy hete beszélték meg Lillával, hogy a következő hétvégén mindketten ráérnek. Azóta teljes idegben van a navinés, mindenféle ruhaboltokba járkál, tanácsokat kér és nyughatatlanul járja a folyosókat. Mindent megpróbál eltervezni, hogy milyen útvonalon mutassa meg a lánynak az állatkertet. Számára nem ismeretlen természetesen és elégedett a muglikkal, ahogy az állatokat gondozzák. Csak a tesóitól nem kérdezte meg, hogy mit kellene csinálni, mert tudja jól, hogy túlzásba esnének, ráadásul Bazsi minden bizonnyal egy hétig szivatná ezzel. Az más kérdés, hogy ha kiderül, akkor a következő hetek nem biztos, hogy jól fognak telni a legfiatalabb Markovitsnak. De most, hogy már mindketten itt vannak a bejárat előtt - ő kicsit megilletődve, de lelkesen -, megfordul és Lilla elé lép.
- Megvettem a jegyeket - mondja határozottan és előhúzza a két belépőt. - Hoztam mugli pénzt is, de te úgyis jobban ismered, hogy mi mennyibe kerül - vigyorog, majd végignéz a lányon. - Nagyon csinosan felöltöztél, bár az állatok nem értékelik valamiért. De én igen - vigyorog, mint a vadalma, látszik, hogy zavarban is van, meg menne is, meg örül is, szóval mindenféle érzelem kavarog benne. - Na gyerünk! - maga elé engedi a lányt, és a kezébe nyomja az egyik jegyet. - Bent veszünk ilyen kis fikakaját, azt szeretik - ő csak így hívja, azokat a kis granulátomokat, amikkel lehet etetni az állatokat. - Van kedvenc állatod? Képzeld, itt még jegesmedve is van! - látszik, hogy kicsit túlpörög, de minden figyelmét Lillára fordítja, láthatóan neki akar kedvezni és bemutatni a poarkot úgy, mintha a sajátja volna. Végül elindulnak befelé, és magában már a tenyerét dörzsöli, hogy a lánynak milyen szuper napja lesz! Neki is az volt az első!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879273#post879273][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.04. 14:51[/b][/url]

A végén már a mamám erősködött mondván, megígértem. És igaza van. Viszont mikor megígértem, még csak szó sem volt arról, hogy az apámat elnyeli a föld, az anyám meg muskátli módjára fotoszintetizál a házban, ahová soha többé nem akartam betenni a lábam, és ahol most mégis az időm nagy részét töltöm.
Nem mondtam le. Kismillió okom lett volna rá, annál is több kifogásom, mégis itt állok az állatkert bejárata előtt, magamra erőltetve minden lelkesedésem. Bence nem sok mindent szűrhet le abból a kavalkádból, ami körülöttem zajlik. Nem azért, mert annyira jó színésznő lennék, csupán azért mert nem ismer eléggé ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni mosoly és mosoly között. Simán be lehet tudni annak is, hogy izgulok és még csak nem is lenne hazugság.
- Ohh. Ez igazán kedves tőled, köszönöm - csak egy nagyon kicsit feszülök be, és az sem tart sokáig. Mosolyogva biccentek arra, hogy képben vagyok a mugli pénzzel, na meg én se jöttem el anélkül, szóval nem lesz itt gond.
- Köszönöm - ha valaki megfejtette már, erre mit illik válaszolni, igazán közölhetné velem is. Szerintem erre nincs is igazán jó válasz.
Hamar túllendülünk azonban, és megyünk befelé. Én azért kicsit bizonytalanul, de lelkesen. Ezen a ponton tényleg azt gondolom,  nem volt olyan rossz ötlet eljönni.
- Hogy tessék? Milyen kaját? - hátranézek Bencére, még el is nevetem magam a jelző hallatán. Biztos, hogy azt kell adni az állatoknak.
- Alpakka - meg kell szoknom, hogy a fiú... pörög. Mellette igazán nyominak tűnhetek, de azért a jegesmedvére is felcsillan a szemem.
- Mármint... Hát nagyon cuki - próbálok én érvelni mellette, de sajnos csak ennyi telik.
- És neked? - nyilván az összes, de azért válasszon ki egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879275#post879275][b]Markovits Bence - 2024.06.04. 15:38[/b][/url]

- Ugyan! Ez csak természetes. Ha már először jársz itt - valószínűleg jobban izgul ezen a tényen, mint a lány, akivel eljött, és akit, ha tehetné, már a hátára is venné Lillát úgy rohangálna vele a területen megmutatván neki mindent. Kicsit somolyog a bókja után, mert tényleg tetszik neki a háztársa öltözködése. Amúgy is valaki olyan, hogy minden jól áll rajta, talán Lilla is ilyen. Végül bejutnak a kerítésen a jegyellenőrzés után, ő pedig máris mutatja, hogy hol lehet "fikakaját" venni.
- Nézd meg ott van - mondja a lánynak és gyorsan vesz mindkettőjüknek. Poénból kivesz egyet és a lány ajkai felé közelít vele, de ha Lilla be akarná kapni, elhúzza előle. - Ez nem a tiéd, majd kapsz később fagyit! - kuncog és átadja az egyik kis zacskót neki. - Az alpakka az muris, tudtad, hogy tenyésztik őket a gyapjukért? És ha akarsz, most örökbe is foghatod az egyiket. Azt hiszem úgy hívják, hogy Örvi - utánanézett persze, ezt még ő sem tudná fejből. Aztán jön az egymillió galleonos kérdés, amire vakarni kezdi a fejét. Számtalan állat lepereg a szeme előtt hirtelen, végül megáll az egyiknél.
- Legyen a furkász - vigyorog, ahogy Bogi állatára gondol. - Ha meg nem mágikus, akkor a fehérfejű réti sas. Nagy, nemes, a levegő ura. Olyan izé..., ránézel és tudod, hogy ő a a főnök. Lenyűgöző egy madár - eltöpreng egy kicsit rajta, hogy mit mondjon még róla. Nem hiszi, hogy Lillát pont az érdekli, hogy szárnyfesztávolsága két méternél is több lehet, vagy hogy a farktollai levél alakúak. Aztán összecsapja a tenyerét és előveszi a térképet, amit a bejártnál kaptak.
- Naaaa, mit szeretnél látni először? - Lilla felé kinyitja a térképet és közben ad egy későbbi tippet. - A fóka-mókát nem érdemes kihagyni, nagyon cukik!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879438#post879438][b]Várkonyi Lilien - 2024.06.08. 22:27[/b][/url]

- Egy kicsit lehet, hogy az vagyok, de attól még ügyes voltál - ez volt az igazság, biztosan a többi srác is jól játszott, hisz a kviddics egy csapatjáték, Lilinek mégis a figyelme leginkább Levente képességeire terjedt ki, és úgy vélte, hogy a srác nagyon is jól játszott ezen a meccsen. - Vakmerő voltál, tényleg féltem attól, hogy becsapódsz - vallotta be, bár most már azért megkönnyebbült, hogy itt ültek egymással szemben az étteremben. Egy kicsit még mindig nehezen hitte el, hogy eljöttek együtt kajálni, még mindig izgult, de próbálta leplezni azt, hogy mennyire zavarban is van Levi társaságában.
- El tudom képzelni - nevetett jóízűen, és el is képzelte, hogyan rezeg a ház Bálint horkolásától. - Te is horkolsz? - kérdezte kíváncsian, hisz még sosem látta Levit aludni, bár a gondolataiban már sokszor elképzelte, utóbbit persze nem akarta a fiú orrára kötni. - A sör a leglényegesebb a virsli után - nevette el magát, mert el tudta képzelni azt, hogy a fiúk továbbra is ilyen könnyed és gyors kajákból falatoznak. Már csak emiatt sem volt véletlen az ajándék választása, egyben remélte azt, hogy nem sérti meg a fiút.
- Finom célzás, hogy tanulj meg főzni - mosolyogva felelte, azt már nem tette hozzá, hogy azért, hogy aztán otthon is megvendégelhesse Lilit. - Majd segítek benne - tette még hozzá, noha nem igazán gondolta át ezt az egészet. - Igazán nincs mit - kedvesen mosolygott, egy kicsit örült is annak, hogy az a kulcstartó is felkerült a csomóra, bár apróság, de Lilinek ez sokat számított. A következő kérdés viszont ha lehet, még inkább zavarba ejtette, el is pirult, miközben lesütötte a tekintetét. - Nem mindenkivel - végül csak bátorságot vett, hogy újra Levente szemeibe pillanthasson. - Téged még kedvellek is - mosolyodott el, ahogy nagy nehezen ezt is kibökte magából.
- De szerintem ezt már tudod, nem? - egy kicsit azért félve várta a választ, mert úgy nagyon nem ismerte még a Markovits fiút, de naivan mégis azt remélte, hogy talán ez is kölcsönös lehet. Túl sok romantikus regényt olvasott mostanában, és csak a vak nem láthatta, hogy mennyire oda is van Leventéért. Beszélgetésükben itt csak a pincér szakította félbe őket, aki kihozta a rendelt ételeket, amik káprázatosan festettek azon a tányéron. - Ez nagyon jól néz ki, tényleg. Köszönöm, hogy elhoztál - mosolygott a srácra. - Minden lányt idehozol? - tette fel kíváncsi mosollyal a kérdést, mert még mindig nem volt biztos abban, hogy most mi is ez az egész a sráccal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879478#post879478][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.09. 20:56[/b][/url]

- Ha ezt így folytatod, elkezdem kellemetlenül érezni magam miatta - nevetem el magam kínosan. Komolyan. Még soha nem fordult meg a fejemben, hogy ciki az, hogy kimaradt az életemből az állatkert, de Bence kellően sűrűn emlegeti fel, emiatt pedig még képes is vagyok elgondolkodni, hogy ez is gáz velem.
Szerencsére zökkenőmentesen beérünk, én meg csak rábízom magam, elvégre ő a szakértő. Sűrűn pislogok, mikor valami furcsa zöld színű dolgot lóbál a szemem előtt, még a fejem is hátrahajtom reflexből, hisz azért mindent én sem veszek a számba. Aztán megint csak sűrű pislogás. Egyszerűen én nem értem a navinést. Van, amikor tényleg aranyos, van mikor határozottan szeretem, ha a közelembe van, most pedig... most pedig megint venném fel a nyúlcipőt, mert... mi a francot művel? Tudtommal egyidősek vagyunk, és attól, hogy nekem valami kimaradt az életemből, még nem tetszik, hogy úgy kezel mint egy hatévest.
- Örökbefogadni? Nem hinném, hogy örülnének, ha felcaplatnék vele a kastélyba - ráncolom a homlokom. Meg mégis mi ez? Menhely? Mert persze a kedvencem, és irtó cuki, és imádom, de nem vinném haza. Helyette megkérdezem az ő kedvencét, és számítok is legalább egy top tízre, szóval türelmesen megvárom, míg végiggondolja.
- Imádnád a lakásom. Tele van velük a ház - vigyorodok el annak ellenére, hogy én nem tudok a furkászokra kedves, és cuki állatként gondolni, amennyi bosszúságot okoztak már.
- Van olyan itt is? - mert ahogy leírta, szívesen megnézném magamnak. Meg végül is mindent is. A térképet nézem, de magasba szökik a szemöldököm. Fókamóka. Oké. Kezdek rájönni szép lassan, hogy nem ez volt életem ötlete, deeee adok én esélyt ennek az állatkertnek. Egyszer ki lehet bírni.
- Nem tudom, arra. Majmok - ha van is bármi tematika, vagy pro tipp, hogy kell bejárni a helyet, én nem élek vele, csak rábökök egy pontra, aztán meg is indulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879612#post879612][b]Markovits Bence - 2024.06.15. 14:43[/b][/url]

- Oké oké, azt nem akarom, na gyere - nevet a lánnyal, majd szórakozik egy kicsit a granulátummal is, de szerencsére Lilla jól veszi a lapot, és bármennyire is azt sem tudja, hogy hol van, nem lesz belőle baj. A probléma az, hogy itt igazán elengedheti magát, ráadásul ilyen csinos kisérővel - Bogin kívül persze, de ő családtag - még sosem volt itt. Úgy érzi, hogy most igazán jó élete van, hiszen mi több kell még ezen kívül neki?
- Jaj, nem úgy, ez csak névleges. Támogatni lehet vele az állatkertet és kiírják mellé a neved. Amúgy muris lenne, ha hazaállítanál alpakkaháton - vigyorog tovább, amíg ki nem lyukadnak az ő kedven állatánál. Erről azért elgondolkodik egy hangyányinál többet, mert a sok közül maximum aktuális kedvenc jöhet szóba.
- Tényleg? Egyszer szeretném látni, felmehetek? - nem mintha bármit tudna Lilla házáról, az is lehet, hogy egyszintes. De mindig is úgy képzelte, hogy a lányoknak az emeleten van a szobájuk. Biztos közel lehet annak, hogy a mesékben a megmentendő hercegnők a toronyban laknak.
- Van bizony, nagyon szépek! De inkább az Amerikai kontinensen laknak, azt hiszem - elbizonytalanodik kissé, nem szereti, ha nem biztos a dolgában az állatokkal kapcsolatban. De most más foglalkoztatja, így ez nem veszi el a kedvét. A más pedig nem más, mint Lilla és az ő szórakoztatása. Látja, ahogy a lány szemöldökei megemelkednek a vízi állatok bemutatója hallatán, azért gyorsan kisegíti őket.
- Szerintem nem fogsz csalódni a kis fókákban, majd meglátod! - végigsimít a lány kezén bátorítóan, pedig köztudott, hogy elég zárkózott. Valójában most ő akar bátorítani, attól függetlenül, hogy nem tudja, hogy a szépséges háztársa rászorul-e.
- Szuper, ők mókásak - ekkor előhúz az oldaltáskájából egy kis zacskót, ami tele van pogácsával. - Kérsz? - nyújtja a lány felé, aztán, ha már Lilla vett, vagy nem kért, akkor visszacsomagolja, de persze magának is vesz egyet. Közben elhaladnak a nagy tó mellett, amelyek vízimadarakkal vannak tele, és néhány kétlábú is útba esik. erről mind magyaráz pár sort - ha más nem, a nevüket - majd elérnek a majomházhoz, ahová be is mennek. Most éppen elég élénkek, keregetik egymást és szórakoznak a másikkal.
- Hű, nem tudom, hogy te vagy lenyűgözőbb, vagy ezek a cuki állatok - néz a lányra, mosolyogva. Büszke magára, hogy ilyen jó bókot is tudott mondani.