Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873761#post873761][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.14. 21:50[/b][/url]

Jó. Azért egy fél pillanatra csak kizökkenek, mikor teregetni látom. Teregetni. Mi a franc van ebben az iskolában? Mégis csak valós a régi elképzelésem, hogy itt rabszolgamunkát végeztetnek a tanulókkal? Megrázom a fejem. Nem számít. Mérges vagyok. Tényleg mérges.
- Zsanna. Zsanna vagyok. Zsanna. Nem bonyi - puffogok, teljesen fel is fújva magam, mert nem szeretem én ezeket a beceneveket. Ráadásul most azt se tudom, hogy bókol, vagy sérteget, mert ha az utóbbi, Merlin a tanúm rá, hogy bokán is rúgom.
Felvonom a szemöldököm a kérdésre. És fogom még a sámlit is, mert ha nem hajol le magától, felmászom én hozzá, azon ne múljon.
De megteszi, így jobb kezemmel el is engedem, hogy az aztán a melák levitás arcán csattanjon. Jó, tisztázzuk. Nem ütök nagyot, nem is tudok, mert csak újonnan kaptam rá, de remélem, annyira tényleg erős, hogy rájöjjön, mérges vagyok.
- MÉGIS TE MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? Hogy ferdeszeműzheted le a barátomat? Hogyan? Az SÉRTŐ!!! - teljesen kikelek magamból, és most már a körülöttünk lévők is tudni fogják, az a pofon igenis jogos.
- Ráadásul Jiyunt, Lafi. Hát mit ártott ő neked? Senkinek nem árt... megbántottad. Sírt.  - azért csak visszaveszek, aztán csalódottan nézek rá, mert ezt abszolút nem vártam volna tőle.
- Szekáltad volna azért, mert nyámnyila... mert mindenért bocsánatot kér, vagy mert a hangját alig lehet hallani, de olyanért szekálni, amiről szegény egyáltalán nem tehet... ez gerinctelenség. Még tőled is. Én azt hittem, jó fej vagy. Én kedveltelek - sóhajtok egy nagyot, és szomorúan biggyesztem le az ajkam mellé.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873766#post873766][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.14. 22:33[/b][/url]

Már rég elfogadtam, hogy nem fog Gittának hívni, de sebaj. Valami hasonló ez is, és tudom, hogy rám gondol ilyenkor. Rámosolygok barátságosan, a maga módján mégiscsak kedves lány. Hallottam pletykákat, hogy nem jó ötlet még csak ránézni sem a párjára, de az igazság az, hogy egyrészt nem is ismerem, másrészt meg miért is nézegetném más párját? Majd meglesz az enyém is egyszer, amikor meg van írva, és biztos vagyok benne, hogy az a férfi meg nekem lesz tökéletes, nem kell senki más kezéről lecsapnom. Szerintem nem is tudnék bízni benne, ha valaki mást hagyna ott értem. Meg is rázom a fejem a gondolatra, majd igyekszem inkább az illúziókra koncentrálni, mert mégiscsak látványossággal készültünk, és én nagyon örülnék neki, ha hibátlanul menne. Igaz, hogy végül csak Seth látja az egészet, de gyakorlásnak ez is nagyszerű alkalom. Megalkotom a virágaimat is, nem csak a kis csóvákat, fokozatosan téve látványosabbá minden egyes elemet, amit megalkotok, majd visszaveszek belőle, ismét csak kis pöttyök lesznek a vörös és arany foltok, amíg Arabella is megidézi a maga illúzióinak egy részét, ahogyan azt már többször is egyeztettük. Kivárom a sorom, addig is a háttérben szépen koreografáltan forognak a pici foltok, hol felbukkannak, hol eltűnnek, egy számomra logikus útvonalat követve mennek körbe, amíg el nem érkezik az ideje valami sokkal látványosabbnak. Ismét nagyobbak lesznek a foltok, szétrobbannak, majd megérkezik az is, amit eddig csak tervezgettem - egy főnix. Egészen elégedett vagyok az eredménnyel, ahogyan a hatalmas és nem meglepő módon főként vörös és arany színekben pompázó madár kitárja a szárnyait felemelkedve a levegőbe, megmutatja magát, végül lángra lobban és egyetlen kis fénycsóvává zsugorodik össze a végén, pici kis madárfiókaként tűnik el a láthatáron. Hölgyeim és uraim, ezzel kész is volnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873776#post873776][b]Sean Warren - 2024.02.16. 08:08[/b][/url]

Szokatlanul meleg, tavaszias tél van, de ez valahogy nem segít a hangulatomon. Olyan vagyok, mint egy sehova se tartozó lélek, csak csapódok jobbra meg balra, de nem igazán van célom. Hogyan is lehetne? A legnagyobb vágyam az volt, hogy az apám büszke legyen rám, hogy ott álljunk egymás mellett, és, hogy azt mondhassam neki, hogy csak azért vagyok jó, mert ő segített azzá válni. De már nincs itt, már nincs velünk. Fogalmam sincs, hogy mi mást tudnék tenni, még bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Ráadásul az anyám olyan nyugodt, hogy azt elmondani nem tudom, és rendesen nem érzem jól magam a közelében, mert én szeretném kiadni a fájdalmamat, de most nem érzem azt, hogy megbízhatok benne. Ez furcsa érzés, nem kellemes. Így hát jobb ötlet híján az órák után egyenruháról feketére váltva, zajszűrős fejhallgatóval a fejemen kiülök egy távolabbi padra, és csak szívom magamba a D-vitamint. Jelen pillanatban ennyi az, ami tőlem telik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873784#post873784][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.17. 12:38[/b][/url]

- Jól van már, mit rikácsolsz, szent kentaur... - Menstruál? Bal lábbal kelt? Összeveszett az öribarijával? Ma épp melyik női szindróma érte utol Zsanna agyát? Hát meg nem mondaná, az esetek 90%-ban flúgos csaj, de jófej mód flúgos. Most meg mi...
CSATT.
Nem, nem ütötte el a jövő hetet, nem érte trauma, nem vágódott indiai drámai módon el a füvön, hogy aztán hasba szúrja egy fűcsomó, etc etc Wz nem Bollywood, feleim!
Az viszont, hogy mindenféle előjel vagy magyarázat nélkül Zsanna úgy gondolja, jogos megütnie őt, totálisan átkattintja az agyát másodpercek alatt, és hiába hallja a leszidós magyarázatot, közel kerül hozzá, hogy ingerből felkenje Zsannát a póznára. Csak az állítja meg benne, hogy lány, de abban nem, hogy hirtelen ledobja a vizes kisgatyát és megragadja Zsanna csuklóit, amennyiben a lány nem ugrott félre még idejében előle. Mert nyilván benne van a pakliban, hogy elugrik, nem?
- Te mégis mi a kurvaisten képzelsz magadról? - Nem üvölt, de a hangja roppant hideg és kimért, nem is szorongatja Zsannát (már, ha sikerült elkapnia), de érezhetően nem engedi mocorogni ide-oda kézben. - Ha az ember normális veled, már azt hiszed, minden szart megtehetsz? Jiyunnek meg nincsen szája, hogy megbeszélje velem? Téged kell maga helyett küldjön? Mondhatom, kibaszott jól összebeszéltetek akkor. - Az agyát eldobja, hát ebben a retkes iskolában minden csaj őrült? Sadie, azt már elkönyvelte, hogy klinikai eset, de ZSANNA?
- Húzz innen, míg jóban vagyunk, mert ezt kibaszottul elcseszted most. Ha Jiyunt megbántottam, azt vele fogom megbeszélni, biztos nem veled, mint az önjelölt igazságosztóval. Szállj le a magas lóról, Zsanna, mert gecire össze fogunk akadni. Senki nem kért rá, hogy legyél a fogadatlan prókátor. - Látszik, hogy éktelen felhúzta az agyát a lány és a türelme visszaesett százról tízre. Az ilyen indokolatlan faszverések mindig felhúzzák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873785#post873785][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.17. 12:51[/b][/url]

Hirtelennek hirtelen a cselekedetem, meggondoltnak aligha nevezném, és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, mert hát... lány vagyok. A lányok pofozkodnak, nem? Lehet le kellene vele állnom, mert amúgy még csak nem is esik jól, ahhoz nekem igazán dühösnek kellene lennem. Hellát. Hellát nagyon szívesen felpofoznám mondjuk, de... a karma előbb elintézte, én pedig boldog vagyok.
Ami kicsit sem látszik rajtam, mikor a levitás megragadja a csuklóim. Annyira ledöbbenek, hogy még a sámli is kiesik a kezemből, és elkerekedett szemekkel, értetlenül pislogok Saint-Venantra.
- Ne már Lafi, én nem... én nem is gondoltam komolyan. Mármint... a franc gondolta volna, hogy téged fel lehet húzni - motyogom teljesen megszeppenve, mert én őt így még sose láttam.
- Sajnálom, de tényleg - pislogok rá szépen, mert a felismeréssel együtt, a bűntudat is beköszön, amit amúgy igazán utálok, mert nagyon kellemetlen érzés tud.
- De Jiyun tényleg sírt. Tudod milyen, ha egy lány sír? Mérges voltam - persze próbálom azért kiszabadítani a kezeim. Nem azért mert fájna, vagy bármi... csak nem épp a legkomfortosabb érzés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873787#post873787][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.17. 13:16[/b][/url]

Vennie kell egy mély levegőt, hogy lenyugodjon ténylegesen, mert most bele tudna vágni bármilyen gurkóba és elküldeni egy home run-ra. Ezzel párhuzamosan Zsannát is elereszti, érzi a ficergést, plusz a lány, még ha nem is túl összeszedetten, de motyogott valamiféle bocsánatkérést. Kifújja a levegőt és hátralép egyet, hogy keletkezzen valamennyi távolság kettejük között.
- Ti nők! - És felemeli a jobb keze mutatóujját, úgy kezdi el fenyegetően rázni Zsanna felé, mint egy öregember a földszintről egy társasházból. - Ti nők és a hirtelen véretek! Sír a másik? Pofozkodtok! Meghallgattátok az egyik felét egy pletykának és beindul a barátnői szolidaritás? POFOZKODTOK! - Sokkal inkább méltatlankodó-felháborodottan beszél, mint üvöltene, de végre-valahára valaki kifakasztotta belőle a panaszkodó franciát.
- Mindenre az erőszak a válasz, a hirtelenkedés, hát Zsanna sérvet is kapna, ha csak leszidna, MON DIEU! - Levezetésként sápítozik így egy sort még, de egyébiránt látszik rajta, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is zúgott az árvíz.
- Tudom, milyen, ha egy lány sír, ma puce, együtt élek eggyel, ha nem járt volna még körbe a hír ebben a balkáni iskolában. - Layla pedig egy időben rengeteget sírt, okkal, és nem ő volt az ok, inkább a társ-szenvedő.
Újabb beszív-kifúj.
- Jó... Kezdjük elölről. De úgy, hogy értsem is! - Még egy ujj-lebegtetés Zsanna felé, amolyan "látlak" stílusban. Közben felveszi a gatyát is tömény undorral a képén. - És miért van nálad egy kisszék? - Nem tudja, mi az a "sámli", de a kisszék benne van a szótárában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873809#post873809][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.17. 17:21[/b][/url]

Már nyílik a szám, épp csak egyetlen hang nem jön ki rajta. Egyrészt, mert amit itt most kifakadt, az... valójában tűpontos. Ha engem nézünk. Engem, aki randitippeket is a sorozatokban látottak alapján ad. Az hogy Keviné nem torkollott katasztrófába, az csak azért történhetett, mert Aurélnak volt józan esze. Tisztázzuk, csak azért nem mondtam, hogy kösse be a legjobb barátom szemét, és pakolja be egy csomagtartóba, mert tudom, hogy erre nem igazán járnak autók. Igen, ennyi.
- Te mióta tudsz franciául? - kifakad ám belőlem is, ráadásul remekül ragadom meg a lényeget, mint az látszik. De tényleg csak arra tudtam figyelni, hogy a szavakkal együtt az akcentusa is felbukkant, ami... ami eddig nem volt, vagy csak én nem láttam. Sok mindent nem látok. Meg hát... még mindig nem értem, minek tereget, meg miért van az, hogy az egyik fűszál sokkal sötétebb zöld, mint a másik? Jó, kezelik ezt a hülye ADHD-t, de... nem egy rövid folyamat, és megingok... nagyon sokszor megingok.
- Ez? - nézek aztán a sámlira, és beharapom az ajkam, de még a nyakam is behúzom, mert... hazudni nem akarok, de azt se tudom, az mennyire tenne jót a kapcsolatunknak, ha most még el is mondanám, minek kell.
- Ez azért, ha nem akartál volna lehajolni - sóhajtok egy nagyot, de azért vagyok annyira bátor, hogy felnézzek... bele a szemébe.
- Akkor, akkor nem haragszol? Mert van egy tuti pletykám... első kézből - most mondhatnám, hogy Sadievel a viszonyom pozitív, de ha a Lafival való barátságom a tét... nos, lelkiismeretfurdalás nélkül áldozom fel. Úgyse fogja megtudni, hogy tőlem indult, tekintve, hogy nem is tőlem indult. Az egészet ő és Warren indították el, ugye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873823#post873823][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.17. 20:22[/b][/url]

- Félig francia vagyok! - Hasonlóan gálánsan fakad ki, mint Zsanna, bár nála ez nem elterelő hadművelet. Kajak nem érti, hogy lassan nyolcadik éve rohad itt és hogy a picsba nem esett még le az embereknek, hogy a Saint-Venant családnév eléggé... gyanús, hogy lehet, francia? Vagy belga, még azt is elfogadná, hát az anyja belga.
De a sámli és a funkciója hamar elfeledteti vele a származását érintő kérdés feletti idegállapotát.
- Te nő... - És ez az a pont, ahol Lafayette David Saint-Venant a kezébe temeti az arcát, hogy ezt ő nem, ezt képtelen, ez már sok(k). - Tudod, az az egyetlen szerencséd, hogy a jó napjaidon normális vagy, másként elgondolkodnék, hogy Sadie tesója vagy-e. - Újabban ez a legnagyobb sértései egyike.
- Nem haragszom, de legközelebb ne üss, hanem beszélj. Ígérd meg! - Addig egy tapodtat se hajlandó se előre-, se hátramozdulni. Természetesen kivárja, hogy Zsanna kimondja az ígéretet, csak azután engedi szétterülni az érdeklődést az arcán.
- Na ki vele, mit tudsz? - Egy jó pletykára mindig vevő!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873836#post873836][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 22:23[/b][/url]

Ezen a ponton már akár árva is lehetnék. Több hónapja már, hogy anyám utolsó levelére dacból nem feleltem, és azóta lényegében semmit se tudok róluk. A családomról.
Azt hittem, hogy aggódni fognak, hogy majd keresnek, esetleg lebasznak, amiért nem jelentkezem. De semmi. Csak az egynapi késéssel érkező Reggeli Prófétából derül ki ez-az otthonról, de semmi olyan, ami képbe hozna. Azt hiszem, meghalt valami távoli unokatestvérem, de abban se vagyok biztos.
Egyes napokon még valahogy, úgy-ahogy el is fogadom a valóságot, hogy most már ez az otthonom. Illetve az iskolám, és a hely, ahova a szünetben úgymond hazatérhetek, nagybátyám háza. Ahonnan valószínűleg ki fog penderíteni, amint lehet. Sőt, van egy olyan visszatérő képzelgésem, hogy már legközelebb úgy fogad, hogy sehogy sem.
Ezért is próbálok minél több pénzt a szar melóból kisajtolni, és a vizsgákon minél jobb érdemjegyet szerezni. Persze dacból is, hogy megmutassam, mennyit érek, de elsősorban azért, mert úgy sejtem, az égvilágon senkire se számíthatok önmagamon kívül. És ezt senki, senki nem tudhatja meg.
Épp visszafelé tartok a kastélyba, mikor megakad a tekintetem Warrenen. Elég nehéz nem magam elé képzelni másként, mint ahogy most látom, emiatt egy pillanatra elidőzik rajta a tekintetem, és körülötte gondolataim, ami elég időt hagy neki, hogy észrevegyen.
Pedig jobb lenne feltűnésmentesen elslisszolni mellette. Akkor nem kéne beszólnom neki a fülén lógó bizgere miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873853#post873853][b]Sean Warren - 2024.02.18. 07:18[/b][/url]

Valóban furcsa helyzet a miénk, amibe jó ideig nem is gondoltam bele, pedig láttam őt, haladni a folyosókon, termek előtt várakozni, de, ahogy megbeszéltük, ment mindenki a maga útján. Most azonban néz, és ezt nem tudom és nem is akarom ignorálni. Hátrébb tolom a fülemen a zajszűrés királynőjét, és a fejemmel biccentek is felé. - Prefektus kisasszony, ahogy láthatja, nem szabálytalankodom. - hiszen még a padon is képes vagyok rendesen ülni, sőt, még magamhoz képest ki is húzom magam, nem görnyedek. Ez azért már valami, legalábbis anyám büszke lenne az elért eredményeimre. Jobbra pillantok, majd balra, nem nagyon vannak a közelünkben, de tudjuk, hogy itt akkor is tudnak mesélni a falak, ha esélytelen, hogy lássanak bármit is. - Mi a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873860#post873860][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 12:08[/b][/url]

Elkapom a tekintetem, de persze már későn, és ha esetleg abban reménykednék, hogy ő is inkább úgy akar tenni, mint aki nem vett észre, hát csalódnom kell, mert meg is szólít.
Lelassítok, majd meg is állok, és visszafordítom tekintetem felé, kissé bosszúsan nézve végig rajta, majd körbe, hogy van-e valaki a közelben rajtunk kívül. Akadnak, de hallótávolságon kívül, amennyire meg tudom állapítani.
- Kivételesen? - kérdezem. A fejhallgató sajnos nincs betiltva, csak az én világomban, de ő nem lakója annak, így nem minősül kihágásnak. Legfeljebb baszogathatom érte, de valahogy úgy érzem, most nem a legalkalmasabb.
Kissé bizonytalanul, de végül is elindulok felé. Az iskolai egyenruha van rajtam, mert abban siettem el dolgozni, és ebből kifolyólag csak azt tudtam visszavenni, miután kiderült, hogy ma nem is vagyok beosztva. Kezdenek kicsit összefolyni a dolgok, legjobb lenne a vizsgák előtt szabadságolni magam.
Megállok Warren előtt, egy pillanatra eljátszva a gondolattal, hogy leülök, de nem kínált hellyel még, és nem is biztos, hogy kéne neki. Vagy hogy elfogadnám.
- Semmi. Tudod, vizsgák. Munka - összegzem életem azon részét, ami annak is nyilvánvaló, aki egy rohadt szót nem szólt még hozzám soha. A lelkem, a valódi gondolataim széfbe zárva nyugszanak bennem.
A srác nem a barátom. Igazából semmim se. Kedves volt hozzám, sőt, meglepően normális, és kényszerűségből együtt töltöttünk egy éjszakát, amit felnőttek módjára kihasználtunk, ha már így alakult, de ez nem jelent semmit se.
- Szarul festesz.
Pedig igazából nem, most sincs semmi gond a külsejével, de valami a kisugárzásában más, mint korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873867#post873867][b]Sean Warren - 2024.02.18. 14:15[/b][/url]

- Stresszes időszak. - értek vele egyet, mert valóban az, nem könnyű, nem is tudom, hogy a vizsgákon hogyan fogok átmenni, lehet, hogy egy évfolyamtárs segítségével. Csak ebbe még nem szeretnék belegondolni. Talán jobb lenne gyorsan túllenni mindenen és hazamenni, csak most otthon sem jó. Olyan, mintha folyton menni akarna a lábam, és mégis, minden tettől viszketne a bőröm. Furcsán nyugtalan ez az egész. A "dicséretre" elhúzom a számat és bólintok párat. - Meghalt az apám. - közlöm a nyilvánvalót, mert tényként kezeli ezt mindenki. A temetésére állítólag többen is eljönnek majd, függetlenül attól, hogy anyám mit dönt, hol legyen. Mina szerint Amerikában a helye, a családja körében, anya meg itt tartaná. Mindenben magabiztos, kivéve ebben. Szerintem fél a föld alá tenni, mert az megmásíthatatlanná teszi a dolgot, ami amúgy is az. - Váratlan volt, és eléggé furcsa most minden. Mármint, haltak már meg rokonaim, de... ja, ő más, mint egy rokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873869#post873869][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 14:37[/b][/url]

Mint mondtam, nem a barátom. Nem olyasvalaki, akinek a legkevésbé is érdekelnie kéne. Hogy mi van vele, hogy érzi magát, mi bántja, vagy mitől boldog. Ugyanolyan senki számomra, mint itt mindenki más.
És mégis, ahogy szavai megütköznek tudatomban, valami megtekeredik a mellkasomban, és torkom összeszorul. Warren..! Hát persze, pedig tisztában is voltam vele eddig is, csak valahogy nem volt okom összekapcsolni alapvető tényeket, annak ellenére sem, hogy konkrétan közölte is őket velem múltkor. Mesélt az apjáról, az anyjáról, a testvéreiről is, úgy megnyílt, mintha azt a benyomást keltettem volna valamivel, hogy érdekel.
És hallottam, hogy az iskolai defenzor elhunyt nemrégiben, de mivel semmi dolgom nem volt vele, lepöcköltem a vállamról a hírt, és mentem tovább. De most, hogy nem Warren defenzorról van szó, hanem Warren.. Sean apjáról, már egész máshogy ülepedig a dolog.
- Ó.
Bólintok egyet, és lassan megemelem lábam, majd lépek kettőt, fordulok egyet, és leereszkedem a padra a másik mellé. Mit lehet erre mondani? Egyáltalán kell? És épp nekem?
- Engem megvetnek a szüleim. És gyűlölöm őket ezért. De fogalmam sincs, mit éreznék, ha nem lennének többé.
A haláluk lenne az utolsó dolog, amit kívánok. Ő pedig alighanem még szerette is az apját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873871#post873871][b]Sean Warren - 2024.02.18. 15:04[/b][/url]

Nézem, ahogy felém lép, és egy pillanatra az a furcsa kép tárul elém, hogy megölel, amit nem tudom, hogy miként reagálnék le, de végül mégsem így történik, leül, és én lopva kifújom a benntartott levegőt, amíg beszél. - Miért vetnek meg? Van konkrét okuk is rá, vagy csak lánynak születtél és nem így kellett volna lennie? - nála nem lehet tudni, lehet, hogy a sziporkázó stílusa nem illeszkedik bele a családi normákba, bár, valahogy inkább, ha magam elé képzelem a Sallow családot, akkor egy zord és hideg, nagy épületben, hosszú asztalnál ülő, csendes társaságot vizionálok magam elé. - Más a tudat, hogy ott vannak, beszélhetsz velük, még ha nem is teszed, mint az, hogy már nem tehetitek. A halál valami olyan dolog, amit nehéz elképzelni, amíg nem történik meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873874#post873874][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 15:28[/b][/url]

Nem tudom, hogy kell egy gyászolóhoz fordulni, nincs benne tapasztalatom, és nem is hiszem, hogy épp nekem kellene bármiféle vigaszt nyújtanom. Esetlennek, bénának éreznék egy érintést, az meg egyenesen nevetségesnek hatna, ha megölelném. Pedig érintettük egymást, nem is akárhol, és voltunk összeölelkezve is. De az más volt, abban nem volt más, mint testiség, ebbe a gesztusba pedig sokkal több kellene, mint amit nyújtani tudnék.
Úgyhogy csak ülök mellette, magam elé bámulva, és hülye módon a saját őseimet emlegetem, mintha bármi közük lenne bármihez is. Pedig azon kívül, hogy a világra hoztak, és életben tartottak, valamint elvárásokat támasztottak felém, mást nemigen kaptam tőlük.
- Bármi, amit csináltam, kezdve azzal, hogy megszülettem, tüske volt a szemükben, legalábbis ezt éreztették velem.
Nem mintha a szüleimről akarnék beszélni, like ever. Bárkivel is. De valamit mondanom kell. Vagy mégse? Komolyan nem tudom.
Emésztem kicsit szavait, de valóban képtelen vagyok elképzelni, még akkor is, ha elképzelhetetlennek tűnik is jelenleg, hogy a szüleim valaha szóba fognak még állni velem.
- Hónapok óta nem tudok róluk semmit, akár halottak is lehetnének - mondom érzelemmentes hangon. - De igen.. közben tudom, hogy élnek valahol. Csak nem érdeklem őket, de attól még.. vannak.
Megint kissé elszorul a torkom, ahogy ránézek a srácra. Nem látom rajta, hogy a sírás kerülgetné, esetleg dührohamot készülne kapni. Csak érzem rajta, hogy valami végérvényesen és örökre megváltozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873893#post873893][b]Sean Warren - 2024.02.18. 19:34[/b][/url]

- Sosem fogom megérteni, hogy ilyen hozzáállással minek vállal valaki gyereket. Mármint bocs, tényleg, csak tudod, egy gyerek az nem dönthet arról, hogy akar-e jönni, ha összehozzák. - én nem voltam tervezett gyerek, a nővérem sem volt, és ezt nem is titkolták előlünk, de normálisan is hozzá lehet állni egy gyerekhez, a szüleim egészen rendben tették. Én legalábbis nem éreztem soha, hogy ne így lenne. - Szóval, ha mondjuk nem mennél haza a szünetre, akkor élhetnél a saját vágyaid szerint és tölthetnéd úgy az idődet, ahogy te akarod? Ez végül is, nem is hangzik olyan rosszul. - mindig próbálom a dolgok jó oldalát nézni, ami néha kicseszett undorító lehet, de így van az agyam bekötve. - Persze, az eleje nem könnyű, de van most már egy csomó támogató program, ami segít függetlenné válni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873897#post873897][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 19:56[/b][/url]

Bár abszolút semmi vicces nincs az egészben, mégis egy apró kis nevetést hallatok. Örömtelen, inkább ilyen szórakozott.
- Még jó, hogy mi nagyon ügyeltünk rá, hogy ne hozzuk össze egyet - mondom, de szinte rögtön meg is bánom. Vagy nem teljesen abszurd erről beszélgetni most?
- Bocs.
Valószínűleg sosem tudom meg, hogy engem terveztek-e, bár mindig is volt egy olyan érzésem, hogy apám fiút akart, és próbáltam is hozzá kapcsolódni ilyen módon egy darabig, fiús programokkal, fiús beszélgetésekkel. Ha már a nővéreimtől nem kapta ezt meg, legalább emiatt szeressen engem, de nem értem el vele semmit - sőt, még mintha rossz szemmel is nézett volna rám a próbálkozásom miatt.
Tetszik a pozitív szemlélete, a korai függetlenedés valóban vonzónak hangzik, amíg nem kényszerül rá valóban az ember.
- Igen, ez még jól is hangzana, ha nem kerülne pénzbe. Amiből nincs sok. -Pedig nem győzöm érzékeltetni, hogy én milyen egy gazdag, aranyvérű családból származom. Aztán mire megyek vele, ha kvázi ki vagyok tagadva? - Ilyen programokat meg nem ismerek, de.. nevess csak ki, nem hiszem, hogy elbírnám a megaláztatást, ha másokra kéne szorulnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873904#post873904][b]Sean Warren - 2024.02.19. 07:25[/b][/url]

- Még jó, hogy szerencsések voltunk. - mert az odafigyelés, az egy picit messze állt tőlem a vége felé már. Az eleje még csak-csak, de utólag belegondolva, ahogy fokozatosan nyugodtam meg, fokozatosan ütöttem ki az éberséget is. - Viszont, ha gyerek lett volna belőle, akkor megbeszéltük volna és megoldottuk volna. Anyám már volt terhes tizenévesen, szóval ő egészen jól otthon lett volna abban, hogy mit csináljunk. - valójában a szüleim példáin keresztül én egészen sok mindent elsajátítottam már, ami azért eléggé jó. De persze, én is olyan vagyok, aki ekkora dráma esetén futna az anyja szoknyája mögé.
- És azt kinek kell tudnia, hogy másokra szorulsz? Lehetsz te is látszatra egy a gazdag gyerekek közül, akinek házat vesznek, hogy ne kelljen az iskolatársaik szuszogását hallgatniuk. Komolyan, még csak mondanod sem kell semmit, az irigyek összerakják maguk ezt. - sok máguscsalád gyereke kap házat, amiért létezik és nem bukik meg év végén a tárgyaiból. Sadie varázslócsalád gyereke, simán elhiteti ezt. - A házvezető-helyettesem intézi ezeket a házakat a hivatalban, egy kérdést megér, hátha nem olyan vészes, én is megkérdezhetem neked. Mondanám, hogy anyámnak meg a nagynénémnek van közös háza Bogolyfalván, de van egy olyan érzésem, hogy az anyám vissza fog költözni ide a kicsikkel. Itt van a nővérem is, babázhat, Mina meg segítheti őt, hogy ne kattanjon meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873915#post873915][b]Sadie Sallow - 2024.02.19. 19:38[/b][/url]

Én csak egy szar poént sütök el, de nyilván nem jókor vagy nem a jó embernek, mert a srác komolyan veszi és mire kettőt pislogok, már lényegében befogadott a családba, és biztosított róla, hogy az anyósom segítene mindenben, hiszen tudja, mi a dörgés.
Csak meresztem a szemem néhány pillanatig, és inkább be is csukom szólásra nyíló számat. Az már biztos, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem jött össze, aminek nem kellett.
- Nézd, nem az érdekel, hogy mások mit tudnak, vagy mit nem - sóhajtok kissé ingerültebben a folytatásra. - Vagy akár, hogy mit hisznek.
Előredőlök, és arcomba hulló hajam közt elrejtőzöm. Miért rólam beszélünk, miközben az ő apja halt meg? Talán szüksége van a figyelemelterelésre, jobb mással foglalkozni, mint önmagával? Vagy csak nem én vagyok a megfelelő személy, akinek beszélhet róla? Ebben mondjuk maximálisan biztos vagyok. De abban is, hogy velem sem érdemes foglalkoznia.
Nem megy ez nekem. Eleve leülnöm sem kellett volna, erre úgy beszél nekem a családjáról, mintha barátok lennénk. Pedig aztán csak azért nem hajtottam el még, mert kaptam tőle egy szép fülbevalót és nem akartam vérfarkas csemege lenni.
- Te hogy állsz a megkattanással? - kérdezem aztán kilesve fürtjeim közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873920#post873920][b]Sean Warren - 2024.02.20. 08:04[/b][/url]

Egy kicsit összehúzom a szemöldökömet, mert, ha így is gondolja, akkor is kamu, mert van benne egy gát, ami miatt mégiscsak úgy cselekszik, vagy inkább nem cselekszik, ahogy. De nekem nincs jogom ezt szóvá tenni, így nem is szólalok meg, csak a vállamat vonom meg kissé. Az ő élete, neki kell tudni, hogy mi a jó.
- Nem tudom. Furcsa ez az egész még. Azt tudtam, hogy az apám előbb fog meghalni, mint az anyám, mert az anyám félvéla, meg pár évvel fiatalabb is, de most még túl korán volt. - azt nem is teszem hozzá, hogy minket, férfiakat a nők előszeretettel juttatnak sírba, pedig néha anyám lépett olyat, hogy elhiggyem, igaz ez az állítás. - Azt hittem, hogy majd anyám nagyon össze lesz törve, hogy majd erősnek kell lennem, de olyan nyugodt és békés, hogy összezavar. Nem tudom, az egész családom nagyon parán viselkedik, és nem tudom, hogy hogyan kéne jól gyászolnom. Ötletem sincs, de úgy érzem, hogy nem jól csinálom. És valójában fogalmam sincs, hogy van-e olyan, hogy jól gyászolni. Hát így vagyok a megkattanással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873930#post873930][b]Sadie Sallow - 2024.02.20. 17:34[/b][/url]

Valóban előszeretettel hangoztatom, hogy mennyire teszek mások véleményére, hogy aztán látványosan felhúzzam magam rajtuk. Igazából helyzete válogatja, és az épp aktuális hangulatom képes még befolyásolni, de általánosságban valóban elmondható, hogy nem számít nekem mások mit gondolnak, amennyiben azzal nem ártanak a híremnek. Illetve a családoménak, amit görcsösen próbálok védeni, noha ők egy fűszálat nem tesznek énértem keresztbe. Szóval igen, emiatt változó, épp leszarom-e vagy nem annyira.
Az eridonos azonban nem firtatja tovább a kérdést, végre magáról, illetve arról kezd inkább beszélni, hogyan is érzi most magát. Amivel egyébként nem tudom, jobban járok-e, lévén, hogy fogalmam sincs, mit mondhatnék neki, mit tehetnék érte, mert magam sem tudom, hogy kell megküzdeni a gyásszal. Valami azonban megakad tudatom lefolyóján, és csörömpölve hánykolódik, vergődik ott, míg Warren tovább ecseteli lelki állapotát. Félvéla.
- Várj, az anyád.. az anyád félvéla? - szakad fel belőlem a döbbenettől megakadó kérdés, mikor elhallgat. Ezt biztos elfelejtette említeni legutóbb. Vagy mikor szóba került, már késő volt, én pedig már nem fogtam fel.
Felpattanok és idegesen járkálni kezdek a pad előtt.
- A rohadt életbe már, Warren! Az ilyesmiről miért nem hordotok magatoknál igazolást, vagy bánom is én! - fakadok ki, és legszívesebben sikítanék.
Negyedrészt az, vagy félig, rohadtul mindegy.. azt se tudom, milyen szinten örökölte a képességeit egy olyan lénynek, de jóformán mindegy is.
- Jó.. én.. picsába! Sajnálom, hogy meghalt az apád, oké? De ezzel most..
A kezembe temetem az arcom, és próbálok nagyokat lélegezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873934#post873934][b]Sean Warren - 2024.02.20. 19:01[/b][/url]

- Aham. - felelem teljesen nyugodtan, mert hát ez olyan természetes nekem, de mindig elfelejtem, hogy másoknak nem az. Egyszerűbb volt, amikor még itt dolgozott, akkor nem volt kérdéses a dolog senki számára. - Nem igazán gondoltam, hogy a családfám bemutatása olyan nagyon fontos lenne, nem készültelek elvenni vagy ilyesmi. - meg aztán az én szintemen már nem is nagyon van ennek jelentősége. Főleg, ha valaki megnézi a családi képeket. A szépséges, nagy kék szemű nőnemű egyedeket, az apámat, aki szintén kék szemekkel rendelkezik, meg engem a fekete szemeimmel, amit ki tudja, hogyan sikerült összehozni. - A Machay sarjak egyike. A kitagadottak közül. Um, mit tudjam én, Adele Krise az unokatesóm, ha egy mond valamit. Ő Machay Adél volt a házassága előtt. A nővérem egy Ombozival van. Kb ezek a lényeges infók. Miért? - elszédítő ez a járkálás, de azért figyelem őt. Nem nagyon tudom, hogy mi a baja, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873937#post873937][b]Sadie Sallow - 2024.02.20. 19:30[/b][/url]

A nyugodtságától csak még jobban elgurul a gyógyszerem, de persze minek is húzná fel magát, nem őt verték át. Nem ő érzi úgy, hogy kihasználták.
Eddig fel sem merült bennem, hogy bármilyen bűbájt, vagy bájitalt használt volna akkor a faházban, de mivel utólag sem éreztem úgy, hogy panaszra volna okom, őszintén nem is érdekelt volna, ha így tesz. Az én problémám az egész máshonnan ered.
- Ja, igen? Egészen lánykérésig vársz azzal a icuri-picuri információval, hogy nem vagy egészen ember!? - csattanok fel olyan hangosan, hogy a távolban néhány madár ijedten felröppen a földről.
Elfordulok, és csípőre teszem kezeim, és úgy meredek a kastélyra, mintha a puszta tekintetemmel fel tudnám gyújtani.
Az sem érdekel, hogy nem látszik rajta. Hogy talán nincs is véla-mágiája. Hogy - hogy bírom a hülye fejét, és bár fogalmam sincs, hogy kellett volna, eszembe jutott, hogy jó lenne valahogy támogatni a gyászában. Én ostoba, hülye barom!
- Miért? Azért, mert undorító - nézek vissza rá egy pillanatra, de gyorsan el is fordulok, mert nem látszik annak. Pedig tudom, hogy az. Nyilván az!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873941#post873941][b]Sean Warren - 2024.02.20. 21:14[/b][/url]

- Ha valakivel eljutok odáig, ő ismerni fogja már addigra a családomat, mi csak szexeltünk. - az utolsó szavakat lassabban mondom ki, mint a többit, megnyomva kicsit a "csak" szót. Szex volt, szép volt, jó volt, és a legkevésbé sem tűnt úgy, hogy bármi kivetnivalója van a történettel kapcsolatban.
- Kérem, mi? - nekem viszont van azzal, hogy közli velem, hogy undorító a létezésem. Mert végül is, ez a lényege annak, amit mond, hogy egyszerűen engem talál undorítónak. Pedig volt bennem egy szikrányi gondolat, amikor leült mellém, hogy talán valami más fog kisülni a dologból, valami jó, de érezhetően attól most a legmesszebb sodródtunk. Felkelve egészen közel lépek hozzá, hogy a fülébe suttoghassak. - De azért az a pár orgazmus talán kárpótol, hogy egy negyedlénnyel dugtál. - nem kívánom ezt a beszélgetést tovább folytatni vele, van nekem elég bajom most nélküle is, ellépve tőle, visszarakom a fülemre a fejhallgatót, és inkább a kastély felé veszem az irányt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873951#post873951][b]Sadie Sallow - 2024.02.21. 18:07[/b][/url]

Olykor elfog az érzés, hogy a világon mindenki ellenem van, hogy egyedül a saját szavamban, saját magamban hihetek, hogy nincs szükségem senki másra. És szinte átégeti a mellkasomat a fájdalom, a tudat, hogy annak ellenére is, hogy úgy álltam Warrenhez, hogy semmit se jelent nekem, se ő, sem pedig az együttlétünk, most mégis dühös vagyok miatta.
Nem kezdem el elemezgetni a helyzetet, hogy ő valószínűleg bele sem gondolt, hogy bármi jelentőségének kellene lennie származásának, és azt sem helyezem kilátásba, hogy nem tudhatta, hogy mit érzek az ilyenekkel kapcsolatban, mert túlságosan szétvet a harag, hogy józanul tudjak gondolkodni. Így aztán hibáztatom, ujjal mutogatok a felelősre, aki csakis ő lehet, hiszen én érzem nyomorultul magam! Ennyit sikerül feldolgoznom az egészből, mielőtt rázúdítanám a tengerek viharát.
Jogosnak érzem a felháborodásom. Teljesen törlődik tudatomból egy pillanat alatt, hogy épp az apja elvesztése feletti érzéseit próbálja rendezni, mert a saját bajom foglalkoztat, és gondolkodás nélkül rá is zúdítom azt, meg sem válogatva hozzá a megfelelő szavakat.
Azt hiszem, meg is lepem. De aztán ahogy odalép mögém, és közel hajol, fülembe suttogott szavaiból már egész más érzés cseng ki.
Sikítani akarok. De csak állok dermedten, meredek magam elé, és olyan érzésem van, mintha a srác most szabályosan felpofozott volna. De ha arcon csap, azt még élveztem is volna ahhoz képest, amit mondandója kivált belőlem.
- Takarodj a picsába..! - akarom utána ordítani, de csak erőtlenül magam elé nyöszörgöm, valószínűleg nem is hallja, mivel már ismét a fülén van az a mugli szar.
Én pedig még jó pár percig ácsorgok ott megsemmisülten, dühtől remegve, de főleg az amiatt érzett csalódottságomban, hogy valamiért mégse gyűlölöm őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=874039#post874039][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.25. 13:14[/b][/url]

- Tényleg? Nem tűnsz franciának - vizslatom én, jól végig is nézek rajta, de az arcomon is látszik, ez csak a döbbenet miatt van, merthogy az ki is ül rá.
A sámli viszont kizökkent, és sóhajtok is. Oké, most már én is belátom, ez akkora baromság volt, hogy az még a Holdról is látszik, de abban az állapotban meg ki gondolkodik?
- Tényleg sajnálom Lafi. Mostanában hülye vagyok - még az arcom is megvonaglik, csak mert az okát is tudom annak, hogy miért.
- De nem akartalak amúgy bántani, csak... - csak senki nem szorítja meg a nyakam, és ken fel valahová, hogy tudjam, mikor kell visszavenni. Igen, talán ez a legnagyobb gondom, mert ha van időm átgondolni, akkor tudom én, hogy hülyeség amit tenni készülök, a baj az, hogy általában nincs időm. És most szerencsém volt, mert a levitás nem ver meg.
- Kérlek ne haragudj rám - még meg is ölelem, talán a derekát át is érem, közben meg nagyokat bólogatok.
- Megígérem, eskü - cukin pislogok fel rá, de aztán el is engedem, és nagyon cinkosan mosolygok.
- Nos... én igazán nem akarok magasröptű következtetéseket levonni, de láttam Warrent a faházba menni... aztán meg Sallowot... vagy lehet fordítva volt, de - megvonom a vállam, többet nem tudok mondani, mert ez az, amit fixen láttam. Az, hogy közben levontam a következtetést, amit a rellonos nem erősített meg és nem is cáfolt... az más.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=874041#post874041][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.25. 13:33[/b][/url]

- Tudod ez nem olyasmi, ami a homlokomra van tetoválva, hogy félig francia, félig belga vagyok. - Ez már csak a pontosítás végett hangzik el, nincs különösebb jelentősége annak, hogy az anyja belga.
- Na, na, jó, semmi baj, nem pusztulok bele egy pofonba... - Hát nézzék már meg! NŐK! Most meg bocsánatot kér, mindjárt sír, még meg is ölelte, hát mi ez, ha nem aljas zsarolás? És működik. Nagyon kényelmetlenül érzi magát, mert az előbb majdnem megrángatta Zsannát, még a hátát is meglapogatja esetlenül, hogy semmi baj, semmi baj, csak engedjék már el.
- Helyes, előbb kérdezz, aztán üss! - Mert amúgy nincs az ütlegelés ellen, csak akkor már legyen a támadó validálva, hogy megteszi elég nyomós okkal.
Na de a pletyka... hoppá! Kezd érdekes lenni? Warren, Warren... Az iskola aurora? De ő nem mostanában hunyt el?
- Várjál, a fia? Sean? - Helyre kell tegye az infókat, főleg mert évekig csak Dwayne Warrent ismerték, és Seannal kb soha semmit nem beszélt, hogy berögzüljön a gyerek a tudatába. - Na vááárj... mi a fenét kerestek ott ezek együtt... ? - Merlin bocsássa meg, el nem tudja képzelni, hogy elvileg low-profile Sean mi a gyászt kereshetett a Rellon ügyeletes terroristájával a faházban? Bár vannak ötletei rá tekintve, mennyire labilis a lány.
- Ha Sadie zsarolja valamivel, felnyomható lenne Kakasinál vagy Rothmannál! - Olyan átszellemült, csodás mosoly terül szét az arcán hirtelen, mintha Zsanna közölte volna, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat és éveken keresztül csak húzták az agyát a "felnőttek ajándékoznak valójában" sztorival. Az aranyalkalom, hogy Sadie orra alá borsot törjön? Hülye lenne nem belemenni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=874044#post874044][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.25. 13:54[/b][/url]

- Mondj már még valamit... tudsz Belgán is? - oké, Zsannát itt elvesztettük. Túl új és túl izgalmas dolgok derültek ki ahhoz, hogy csak úgy tovább tudjak röppenni. Az meg csak hab a tortán, hogy mennyire menő Lafi, mikor más nyelven szólal meg.
És az, hogy nem hagyta annyiban tényleg hat. Még el is szégyellem magam, és már a szemem csillog, mert ha még nógatni kéne, biztos hogy elsírnám magam, mert tényleg nem akartam bántani. Hát én szeretem.
- Ahh, nem akarok amúgy ütni, csak... nem tudom, sok a feszültség, meg a hülye vizsgaidőszak, meg az a nyamvadt gyógyszer se néz ki úgy, hogy jó - persze még hadonászok is, mintha ettől a másik kapásból meg is értené a problémám.
- Ahhaaa... - bólintok. Sean is jól néz ki, hátulról biztos, általában meg csak úgy látom, és tökéletesen meg vagyok ezzel elégedve. Viszont két szót alig beszéltem vele, ami nem is biztos, hogy baj.
- Szerintem szexeltek - jelentem ki, rendesen ki is hangsúlyozva, hogy szerintem, de aztán... Lafi felvetése reálisabbnak bizonyul. Még a szemem is elkerekedik.
- Várjál. Szerinted zsarolja? Merlinre, mondjuk engem is megzsarolt, ha elmondom, eltesz láb alól... Basszus akkor most tényleg meg fog ölni? - a pánik pillanatok alatt jár át, és már meg is bánom, hogy én annak a lánynak segítettem. Azért körbe is nézek, ahogy közelebb araszolok a levitáshoz, mert ha felbukkan, én elfutok. Eskü.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=874045#post874045][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.25. 14:10[/b][/url]

- Zsanna... Sajnálom, hogy én kell lelőjem a poént, de Belgiumban franciát, németet és hollandot beszélnek legnagyobb hányadban. - Nincs olyan, hogy belga, az legfeljebb a nemzetiség lehetne, de jónak látta ezt a tévhitet fejben rendbe tenni előbb, mielőtt továbblépnek bármi más témára.
- Miféle gyógyszert szedsz? - Összeráncolja a szemöldökét, miközben szelíden lefejti magáról a lányt (hacsak nem ragadt rá Zsanna, természetesen), és ismét lélegezhető távolságot vesz fel tőle. Nem tud egy mukkot sem arról, hogy Zsanna beteg lenne, így tényleg újdonságként éri az információ, de hát ki az, aki híresztelni szokta, hogy ha egészségügyi gondok gyötrik? Na ugye!
- Hogy MICSODA? -Ez talán kicsit hangosabban szakadt ki, mint tervezte, de annyira ledöbben a puszta feltételezéstől, hogy Sadie-hez bárki önként hozzáérne (az utálat egy bizonyítottan vakító és látásminőség-romboló érzés), és szinte rögtön utána kitör belőle a röhögés. Majd' fél percig úgy nevet, mint akit ráznak, annyira nevetségesnek tartja az egészet.
- Dehogy fog megölni, fenyegesd meg, hogy ha rád meri emelni a pálcáját, felnyomod a vezetőségnél és kivágatod a suliból. Én is ezt tettem, és elkussolt nagyon hamar. - Az az emlék még mindig rosszkedvűvé tudja tenni, mert az egy dolog, ha két ember humorérzéke nagyon, nagyon távol áll egymástól, de hogy ők annyira nem voltak egy hullámhosszon, hogy utána konkrétan ezzel kellett becsicskítsa a csajt, hogy leálljon, az kellemetlen volt.
- De ezt csak akkor csináld, ha a te pálcád még nincs elöl, hogy senki ne foghassa rád, hogy kezdeményezted a vitát. - Átmegy konkrét oktatóba, hogyan kell féken tartani a randalírozó sárkányt, és látszik, mennyire belelendül a magyarázásba. - Tudod, extrém esetben visszanézhetik az emlékeket, ki és mit kezdett meg mikor. Még véletlenül se gyere ki rosszul egy konfliktusból, nem ér annyit az egész. - Megvakarja az állát, miközben vállon lapogatja Zsannát, hogy nyugi, semmi baj nincs, nem fog hirtelen egy bősz rellonos prefektust a nyakába kapni, aki elátkozza és elföldeli az erdő mélyén.
- Visszatérve: azt hiszem, hányni fogok, ha belegondolnék, hogy Sadie és Warren... De, ha tényleg így van, akkor ez jó hír a csajnak, nem? Ha kinyitja a száját, általában bottal se nyúlna hozzá senki, annyira kedves. Seannak nagy lehet a tűréshatára és jó szar az ízlése, ha ráfanyarodott. De neeem... - Nem, a végén még ki kell hipóznia az agyát, nem engedi elkalandozni a fantáziáját, mert Zimmermann kisgatyája bánná egy hányásfolttal. - ... szerintem valószínűbb, hogy zsarolja Seant. Csak mivel, érted? A srác nem csinál semmi kirívót, főleg, hogy az apja évekig defenzor volt, most meg... - Halott. Eléggé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=874048#post874048][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.25. 14:43[/b][/url]

- Aztán azt hogyan egyszerre? Úgy mint Berci amikor bekattan, és elkezd németül is? - ráncolom a homlokom is, mert én esküszöm elképzelem, és a szemem előtt egy fix káosz kerekedik ki. Itt jegyzem meg halkan, a szőke haj sem feltétlenül véletlen.
- Jaaaaa. Most komolyan nem pletykálták még el? - ezen is rendesen ledöbbenek, mert eljutottam arra a pontra, hogy én aztán nem tagadom, minek? Azt hittem Steph már az első adandó alkalommal körbekürtölte.
- ADHD.... Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar - apró mosollyal az arcomon, vonok mellé vállat is. Talán ez neki is sok mindent megmagyaráz, és persze nem olyan jó dolog, mint amilyennek én próbálom feltüntetni.
- De kezelik - szögezem le egyből, mert nehogy azt higgye, engem is be kell záratni. Csak a gyógyszer nem túl jó. Furán vagyok tőle, és vannak napok mikor tényleg nem vagyok jól, de azt mondták, hogy idő.
- Jó, tudom. De Sadie lány, Sean meg fiú... - széttárom a karom, meg is mutatva, mennyire romantizálom túl én ezt a dolgot. Szerintem semmi akadálya sincs biológiailag annak, hogy ők ketten azt műveljék. Nem is gondolok bele olyanokba, hogy most tetszik vagy valami... ezek a pasiknak se fontosak, könyörgöm.
- Miért nem verted le? - jön a magától értetődő kérdés. Személy szerint én ilyen tanerőket nem vonnék bele a személyes problémáimba, még a végén én jönnék ki belőle rosszul, és tudom, hogy utálnak.
- Ahj, ne zavarj össze - kicsit felcsattanok, még a fejem is megfogom, meg rázom is.
- Most épp az lenne a lényeg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, hogy egymáshoz idomuljunk vagy mi. Mert irtó makacs, és szétszivat... most nem lehet, hogy nincs nálam, meg nem használom - teljesen megrökönyödve nézek rá. Hát hogy a francba ne szakadjak ilyenkor szét, főleg ha a még a koncentrációval is nehézségeim vannak?
- És ha... és ha miatta halt meg? - halkan, szinte már-már suttogva teszem fel a kérdést. Bár nem tudom, Sadie csak nem képes kinyírni valakit, főleg nem Dwayne Warrent.
- Vaaaagy. És ha Sean apjával járt össze, és azért zsarolja? Az nem lenne nagy szám, lépten-nyomon tanárokba zuhant embereket lehet látni. Ne kérdezd, én se értem, mi a vonzó valakibe, aki egy pennavonással meg tud buktatni - elhúzom a szám, mert jó. Várffy prof más. Ő még azt is menőn csinálja. De a többiek. Őket inkább hagyjuk.