Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Szokatlanul meleg, tavaszias tél van, de ez valahogy nem segít a hangulatomon. Olyan vagyok, mint egy sehova se tartozó lélek, csak csapódok jobbra meg balra, de nem igazán van célom. Hogyan is lehetne? A legnagyobb vágyam az volt, hogy az apám büszke legyen rám, hogy ott álljunk egymás mellett, és, hogy azt mondhassam neki, hogy csak azért vagyok jó, mert ő segített azzá válni. De már nincs itt, már nincs velünk. Fogalmam sincs, hogy mi mást tudnék tenni, még bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Ráadásul az anyám olyan nyugodt, hogy azt elmondani nem tudom, és rendesen nem érzem jól magam a közelében, mert én szeretném kiadni a fájdalmamat, de most nem érzem azt, hogy megbízhatok benne. Ez furcsa érzés, nem kellemes. Így hát jobb ötlet híján az órák után egyenruháról feketére váltva, zajszűrős fejhallgatóval a fejemen kiülök egy távolabbi padra, és csak szívom magamba a D-vitamint. Jelen pillanatban ennyi az, ami tőlem telik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873776#post873776][b]Sean Warren - 2024.02.16. 08:08[/b][/url]

Szokatlanul meleg, tavaszias tél van, de ez valahogy nem segít a hangulatomon. Olyan vagyok, mint egy sehova se tartozó lélek, csak csapódok jobbra meg balra, de nem igazán van célom. Hogyan is lehetne? A legnagyobb vágyam az volt, hogy az apám büszke legyen rám, hogy ott álljunk egymás mellett, és, hogy azt mondhassam neki, hogy csak azért vagyok jó, mert ő segített azzá válni. De már nincs itt, már nincs velünk. Fogalmam sincs, hogy mi mást tudnék tenni, még bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Ráadásul az anyám olyan nyugodt, hogy azt elmondani nem tudom, és rendesen nem érzem jól magam a közelében, mert én szeretném kiadni a fájdalmamat, de most nem érzem azt, hogy megbízhatok benne. Ez furcsa érzés, nem kellemes. Így hát jobb ötlet híján az órák után egyenruháról feketére váltva, zajszűrős fejhallgatóval a fejemen kiülök egy távolabbi padra, és csak szívom magamba a D-vitamint. Jelen pillanatban ennyi az, ami tőlem telik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873836#post873836][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 22:23[/b][/url]

Ezen a ponton már akár árva is lehetnék. Több hónapja már, hogy anyám utolsó levelére dacból nem feleltem, és azóta lényegében semmit se tudok róluk. A családomról.
Azt hittem, hogy aggódni fognak, hogy majd keresnek, esetleg lebasznak, amiért nem jelentkezem. De semmi. Csak az egynapi késéssel érkező Reggeli Prófétából derül ki ez-az otthonról, de semmi olyan, ami képbe hozna. Azt hiszem, meghalt valami távoli unokatestvérem, de abban se vagyok biztos.
Egyes napokon még valahogy, úgy-ahogy el is fogadom a valóságot, hogy most már ez az otthonom. Illetve az iskolám, és a hely, ahova a szünetben úgymond hazatérhetek, nagybátyám háza. Ahonnan valószínűleg ki fog penderíteni, amint lehet. Sőt, van egy olyan visszatérő képzelgésem, hogy már legközelebb úgy fogad, hogy sehogy sem.
Ezért is próbálok minél több pénzt a szar melóból kisajtolni, és a vizsgákon minél jobb érdemjegyet szerezni. Persze dacból is, hogy megmutassam, mennyit érek, de elsősorban azért, mert úgy sejtem, az égvilágon senkire se számíthatok önmagamon kívül. És ezt senki, senki nem tudhatja meg.
Épp visszafelé tartok a kastélyba, mikor megakad a tekintetem Warrenen. Elég nehéz nem magam elé képzelni másként, mint ahogy most látom, emiatt egy pillanatra elidőzik rajta a tekintetem, és körülötte gondolataim, ami elég időt hagy neki, hogy észrevegyen.
Pedig jobb lenne feltűnésmentesen elslisszolni mellette. Akkor nem kéne beszólnom neki a fülén lógó bizgere miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873853#post873853][b]Sean Warren - 2024.02.18. 07:18[/b][/url]

Valóban furcsa helyzet a miénk, amibe jó ideig nem is gondoltam bele, pedig láttam őt, haladni a folyosókon, termek előtt várakozni, de, ahogy megbeszéltük, ment mindenki a maga útján. Most azonban néz, és ezt nem tudom és nem is akarom ignorálni. Hátrébb tolom a fülemen a zajszűrés királynőjét, és a fejemmel biccentek is felé. - Prefektus kisasszony, ahogy láthatja, nem szabálytalankodom. - hiszen még a padon is képes vagyok rendesen ülni, sőt, még magamhoz képest ki is húzom magam, nem görnyedek. Ez azért már valami, legalábbis anyám büszke lenne az elért eredményeimre. Jobbra pillantok, majd balra, nem nagyon vannak a közelünkben, de tudjuk, hogy itt akkor is tudnak mesélni a falak, ha esélytelen, hogy lássanak bármit is. - Mi a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873860#post873860][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 12:08[/b][/url]

Elkapom a tekintetem, de persze már későn, és ha esetleg abban reménykednék, hogy ő is inkább úgy akar tenni, mint aki nem vett észre, hát csalódnom kell, mert meg is szólít.
Lelassítok, majd meg is állok, és visszafordítom tekintetem felé, kissé bosszúsan nézve végig rajta, majd körbe, hogy van-e valaki a közelben rajtunk kívül. Akadnak, de hallótávolságon kívül, amennyire meg tudom állapítani.
- Kivételesen? - kérdezem. A fejhallgató sajnos nincs betiltva, csak az én világomban, de ő nem lakója annak, így nem minősül kihágásnak. Legfeljebb baszogathatom érte, de valahogy úgy érzem, most nem a legalkalmasabb.
Kissé bizonytalanul, de végül is elindulok felé. Az iskolai egyenruha van rajtam, mert abban siettem el dolgozni, és ebből kifolyólag csak azt tudtam visszavenni, miután kiderült, hogy ma nem is vagyok beosztva. Kezdenek kicsit összefolyni a dolgok, legjobb lenne a vizsgák előtt szabadságolni magam.
Megállok Warren előtt, egy pillanatra eljátszva a gondolattal, hogy leülök, de nem kínált hellyel még, és nem is biztos, hogy kéne neki. Vagy hogy elfogadnám.
- Semmi. Tudod, vizsgák. Munka - összegzem életem azon részét, ami annak is nyilvánvaló, aki egy rohadt szót nem szólt még hozzám soha. A lelkem, a valódi gondolataim széfbe zárva nyugszanak bennem.
A srác nem a barátom. Igazából semmim se. Kedves volt hozzám, sőt, meglepően normális, és kényszerűségből együtt töltöttünk egy éjszakát, amit felnőttek módjára kihasználtunk, ha már így alakult, de ez nem jelent semmit se.
- Szarul festesz.
Pedig igazából nem, most sincs semmi gond a külsejével, de valami a kisugárzásában más, mint korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873867#post873867][b]Sean Warren - 2024.02.18. 14:15[/b][/url]

- Stresszes időszak. - értek vele egyet, mert valóban az, nem könnyű, nem is tudom, hogy a vizsgákon hogyan fogok átmenni, lehet, hogy egy évfolyamtárs segítségével. Csak ebbe még nem szeretnék belegondolni. Talán jobb lenne gyorsan túllenni mindenen és hazamenni, csak most otthon sem jó. Olyan, mintha folyton menni akarna a lábam, és mégis, minden tettől viszketne a bőröm. Furcsán nyugtalan ez az egész. A "dicséretre" elhúzom a számat és bólintok párat. - Meghalt az apám. - közlöm a nyilvánvalót, mert tényként kezeli ezt mindenki. A temetésére állítólag többen is eljönnek majd, függetlenül attól, hogy anyám mit dönt, hol legyen. Mina szerint Amerikában a helye, a családja körében, anya meg itt tartaná. Mindenben magabiztos, kivéve ebben. Szerintem fél a föld alá tenni, mert az megmásíthatatlanná teszi a dolgot, ami amúgy is az. - Váratlan volt, és eléggé furcsa most minden. Mármint, haltak már meg rokonaim, de... ja, ő más, mint egy rokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873869#post873869][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 14:37[/b][/url]

Mint mondtam, nem a barátom. Nem olyasvalaki, akinek a legkevésbé is érdekelnie kéne. Hogy mi van vele, hogy érzi magát, mi bántja, vagy mitől boldog. Ugyanolyan senki számomra, mint itt mindenki más.
És mégis, ahogy szavai megütköznek tudatomban, valami megtekeredik a mellkasomban, és torkom összeszorul. Warren..! Hát persze, pedig tisztában is voltam vele eddig is, csak valahogy nem volt okom összekapcsolni alapvető tényeket, annak ellenére sem, hogy konkrétan közölte is őket velem múltkor. Mesélt az apjáról, az anyjáról, a testvéreiről is, úgy megnyílt, mintha azt a benyomást keltettem volna valamivel, hogy érdekel.
És hallottam, hogy az iskolai defenzor elhunyt nemrégiben, de mivel semmi dolgom nem volt vele, lepöcköltem a vállamról a hírt, és mentem tovább. De most, hogy nem Warren defenzorról van szó, hanem Warren.. Sean apjáról, már egész máshogy ülepedig a dolog.
- Ó.
Bólintok egyet, és lassan megemelem lábam, majd lépek kettőt, fordulok egyet, és leereszkedem a padra a másik mellé. Mit lehet erre mondani? Egyáltalán kell? És épp nekem?
- Engem megvetnek a szüleim. És gyűlölöm őket ezért. De fogalmam sincs, mit éreznék, ha nem lennének többé.
A haláluk lenne az utolsó dolog, amit kívánok. Ő pedig alighanem még szerette is az apját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873871#post873871][b]Sean Warren - 2024.02.18. 15:04[/b][/url]

Nézem, ahogy felém lép, és egy pillanatra az a furcsa kép tárul elém, hogy megölel, amit nem tudom, hogy miként reagálnék le, de végül mégsem így történik, leül, és én lopva kifújom a benntartott levegőt, amíg beszél. - Miért vetnek meg? Van konkrét okuk is rá, vagy csak lánynak születtél és nem így kellett volna lennie? - nála nem lehet tudni, lehet, hogy a sziporkázó stílusa nem illeszkedik bele a családi normákba, bár, valahogy inkább, ha magam elé képzelem a Sallow családot, akkor egy zord és hideg, nagy épületben, hosszú asztalnál ülő, csendes társaságot vizionálok magam elé. - Más a tudat, hogy ott vannak, beszélhetsz velük, még ha nem is teszed, mint az, hogy már nem tehetitek. A halál valami olyan dolog, amit nehéz elképzelni, amíg nem történik meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873874#post873874][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 15:28[/b][/url]

Nem tudom, hogy kell egy gyászolóhoz fordulni, nincs benne tapasztalatom, és nem is hiszem, hogy épp nekem kellene bármiféle vigaszt nyújtanom. Esetlennek, bénának éreznék egy érintést, az meg egyenesen nevetségesnek hatna, ha megölelném. Pedig érintettük egymást, nem is akárhol, és voltunk összeölelkezve is. De az más volt, abban nem volt más, mint testiség, ebbe a gesztusba pedig sokkal több kellene, mint amit nyújtani tudnék.
Úgyhogy csak ülök mellette, magam elé bámulva, és hülye módon a saját őseimet emlegetem, mintha bármi közük lenne bármihez is. Pedig azon kívül, hogy a világra hoztak, és életben tartottak, valamint elvárásokat támasztottak felém, mást nemigen kaptam tőlük.
- Bármi, amit csináltam, kezdve azzal, hogy megszülettem, tüske volt a szemükben, legalábbis ezt éreztették velem.
Nem mintha a szüleimről akarnék beszélni, like ever. Bárkivel is. De valamit mondanom kell. Vagy mégse? Komolyan nem tudom.
Emésztem kicsit szavait, de valóban képtelen vagyok elképzelni, még akkor is, ha elképzelhetetlennek tűnik is jelenleg, hogy a szüleim valaha szóba fognak még állni velem.
- Hónapok óta nem tudok róluk semmit, akár halottak is lehetnének - mondom érzelemmentes hangon. - De igen.. közben tudom, hogy élnek valahol. Csak nem érdeklem őket, de attól még.. vannak.
Megint kissé elszorul a torkom, ahogy ránézek a srácra. Nem látom rajta, hogy a sírás kerülgetné, esetleg dührohamot készülne kapni. Csak érzem rajta, hogy valami végérvényesen és örökre megváltozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873893#post873893][b]Sean Warren - 2024.02.18. 19:34[/b][/url]

- Sosem fogom megérteni, hogy ilyen hozzáállással minek vállal valaki gyereket. Mármint bocs, tényleg, csak tudod, egy gyerek az nem dönthet arról, hogy akar-e jönni, ha összehozzák. - én nem voltam tervezett gyerek, a nővérem sem volt, és ezt nem is titkolták előlünk, de normálisan is hozzá lehet állni egy gyerekhez, a szüleim egészen rendben tették. Én legalábbis nem éreztem soha, hogy ne így lenne. - Szóval, ha mondjuk nem mennél haza a szünetre, akkor élhetnél a saját vágyaid szerint és tölthetnéd úgy az idődet, ahogy te akarod? Ez végül is, nem is hangzik olyan rosszul. - mindig próbálom a dolgok jó oldalát nézni, ami néha kicseszett undorító lehet, de így van az agyam bekötve. - Persze, az eleje nem könnyű, de van most már egy csomó támogató program, ami segít függetlenné válni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873897#post873897][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 19:56[/b][/url]

Bár abszolút semmi vicces nincs az egészben, mégis egy apró kis nevetést hallatok. Örömtelen, inkább ilyen szórakozott.
- Még jó, hogy mi nagyon ügyeltünk rá, hogy ne hozzuk össze egyet - mondom, de szinte rögtön meg is bánom. Vagy nem teljesen abszurd erről beszélgetni most?
- Bocs.
Valószínűleg sosem tudom meg, hogy engem terveztek-e, bár mindig is volt egy olyan érzésem, hogy apám fiút akart, és próbáltam is hozzá kapcsolódni ilyen módon egy darabig, fiús programokkal, fiús beszélgetésekkel. Ha már a nővéreimtől nem kapta ezt meg, legalább emiatt szeressen engem, de nem értem el vele semmit - sőt, még mintha rossz szemmel is nézett volna rám a próbálkozásom miatt.
Tetszik a pozitív szemlélete, a korai függetlenedés valóban vonzónak hangzik, amíg nem kényszerül rá valóban az ember.
- Igen, ez még jól is hangzana, ha nem kerülne pénzbe. Amiből nincs sok. -Pedig nem győzöm érzékeltetni, hogy én milyen egy gazdag, aranyvérű családból származom. Aztán mire megyek vele, ha kvázi ki vagyok tagadva? - Ilyen programokat meg nem ismerek, de.. nevess csak ki, nem hiszem, hogy elbírnám a megaláztatást, ha másokra kéne szorulnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873904#post873904][b]Sean Warren - 2024.02.19. 07:25[/b][/url]

- Még jó, hogy szerencsések voltunk. - mert az odafigyelés, az egy picit messze állt tőlem a vége felé már. Az eleje még csak-csak, de utólag belegondolva, ahogy fokozatosan nyugodtam meg, fokozatosan ütöttem ki az éberséget is. - Viszont, ha gyerek lett volna belőle, akkor megbeszéltük volna és megoldottuk volna. Anyám már volt terhes tizenévesen, szóval ő egészen jól otthon lett volna abban, hogy mit csináljunk. - valójában a szüleim példáin keresztül én egészen sok mindent elsajátítottam már, ami azért eléggé jó. De persze, én is olyan vagyok, aki ekkora dráma esetén futna az anyja szoknyája mögé.
- És azt kinek kell tudnia, hogy másokra szorulsz? Lehetsz te is látszatra egy a gazdag gyerekek közül, akinek házat vesznek, hogy ne kelljen az iskolatársaik szuszogását hallgatniuk. Komolyan, még csak mondanod sem kell semmit, az irigyek összerakják maguk ezt. - sok máguscsalád gyereke kap házat, amiért létezik és nem bukik meg év végén a tárgyaiból. Sadie varázslócsalád gyereke, simán elhiteti ezt. - A házvezető-helyettesem intézi ezeket a házakat a hivatalban, egy kérdést megér, hátha nem olyan vészes, én is megkérdezhetem neked. Mondanám, hogy anyámnak meg a nagynénémnek van közös háza Bogolyfalván, de van egy olyan érzésem, hogy az anyám vissza fog költözni ide a kicsikkel. Itt van a nővérem is, babázhat, Mina meg segítheti őt, hogy ne kattanjon meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873915#post873915][b]Sadie Sallow - 2024.02.19. 19:38[/b][/url]

Én csak egy szar poént sütök el, de nyilván nem jókor vagy nem a jó embernek, mert a srác komolyan veszi és mire kettőt pislogok, már lényegében befogadott a családba, és biztosított róla, hogy az anyósom segítene mindenben, hiszen tudja, mi a dörgés.
Csak meresztem a szemem néhány pillanatig, és inkább be is csukom szólásra nyíló számat. Az már biztos, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem jött össze, aminek nem kellett.
- Nézd, nem az érdekel, hogy mások mit tudnak, vagy mit nem - sóhajtok kissé ingerültebben a folytatásra. - Vagy akár, hogy mit hisznek.
Előredőlök, és arcomba hulló hajam közt elrejtőzöm. Miért rólam beszélünk, miközben az ő apja halt meg? Talán szüksége van a figyelemelterelésre, jobb mással foglalkozni, mint önmagával? Vagy csak nem én vagyok a megfelelő személy, akinek beszélhet róla? Ebben mondjuk maximálisan biztos vagyok. De abban is, hogy velem sem érdemes foglalkoznia.
Nem megy ez nekem. Eleve leülnöm sem kellett volna, erre úgy beszél nekem a családjáról, mintha barátok lennénk. Pedig aztán csak azért nem hajtottam el még, mert kaptam tőle egy szép fülbevalót és nem akartam vérfarkas csemege lenni.
- Te hogy állsz a megkattanással? - kérdezem aztán kilesve fürtjeim közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873920#post873920][b]Sean Warren - 2024.02.20. 08:04[/b][/url]

Egy kicsit összehúzom a szemöldökömet, mert, ha így is gondolja, akkor is kamu, mert van benne egy gát, ami miatt mégiscsak úgy cselekszik, vagy inkább nem cselekszik, ahogy. De nekem nincs jogom ezt szóvá tenni, így nem is szólalok meg, csak a vállamat vonom meg kissé. Az ő élete, neki kell tudni, hogy mi a jó.
- Nem tudom. Furcsa ez az egész még. Azt tudtam, hogy az apám előbb fog meghalni, mint az anyám, mert az anyám félvéla, meg pár évvel fiatalabb is, de most még túl korán volt. - azt nem is teszem hozzá, hogy minket, férfiakat a nők előszeretettel juttatnak sírba, pedig néha anyám lépett olyat, hogy elhiggyem, igaz ez az állítás. - Azt hittem, hogy majd anyám nagyon össze lesz törve, hogy majd erősnek kell lennem, de olyan nyugodt és békés, hogy összezavar. Nem tudom, az egész családom nagyon parán viselkedik, és nem tudom, hogy hogyan kéne jól gyászolnom. Ötletem sincs, de úgy érzem, hogy nem jól csinálom. És valójában fogalmam sincs, hogy van-e olyan, hogy jól gyászolni. Hát így vagyok a megkattanással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873930#post873930][b]Sadie Sallow - 2024.02.20. 17:34[/b][/url]

Valóban előszeretettel hangoztatom, hogy mennyire teszek mások véleményére, hogy aztán látványosan felhúzzam magam rajtuk. Igazából helyzete válogatja, és az épp aktuális hangulatom képes még befolyásolni, de általánosságban valóban elmondható, hogy nem számít nekem mások mit gondolnak, amennyiben azzal nem ártanak a híremnek. Illetve a családoménak, amit görcsösen próbálok védeni, noha ők egy fűszálat nem tesznek énértem keresztbe. Szóval igen, emiatt változó, épp leszarom-e vagy nem annyira.
Az eridonos azonban nem firtatja tovább a kérdést, végre magáról, illetve arról kezd inkább beszélni, hogyan is érzi most magát. Amivel egyébként nem tudom, jobban járok-e, lévén, hogy fogalmam sincs, mit mondhatnék neki, mit tehetnék érte, mert magam sem tudom, hogy kell megküzdeni a gyásszal. Valami azonban megakad tudatom lefolyóján, és csörömpölve hánykolódik, vergődik ott, míg Warren tovább ecseteli lelki állapotát. Félvéla.
- Várj, az anyád.. az anyád félvéla? - szakad fel belőlem a döbbenettől megakadó kérdés, mikor elhallgat. Ezt biztos elfelejtette említeni legutóbb. Vagy mikor szóba került, már késő volt, én pedig már nem fogtam fel.
Felpattanok és idegesen járkálni kezdek a pad előtt.
- A rohadt életbe már, Warren! Az ilyesmiről miért nem hordotok magatoknál igazolást, vagy bánom is én! - fakadok ki, és legszívesebben sikítanék.
Negyedrészt az, vagy félig, rohadtul mindegy.. azt se tudom, milyen szinten örökölte a képességeit egy olyan lénynek, de jóformán mindegy is.
- Jó.. én.. picsába! Sajnálom, hogy meghalt az apád, oké? De ezzel most..
A kezembe temetem az arcom, és próbálok nagyokat lélegezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873934#post873934][b]Sean Warren - 2024.02.20. 19:01[/b][/url]

- Aham. - felelem teljesen nyugodtan, mert hát ez olyan természetes nekem, de mindig elfelejtem, hogy másoknak nem az. Egyszerűbb volt, amikor még itt dolgozott, akkor nem volt kérdéses a dolog senki számára. - Nem igazán gondoltam, hogy a családfám bemutatása olyan nagyon fontos lenne, nem készültelek elvenni vagy ilyesmi. - meg aztán az én szintemen már nem is nagyon van ennek jelentősége. Főleg, ha valaki megnézi a családi képeket. A szépséges, nagy kék szemű nőnemű egyedeket, az apámat, aki szintén kék szemekkel rendelkezik, meg engem a fekete szemeimmel, amit ki tudja, hogyan sikerült összehozni. - A Machay sarjak egyike. A kitagadottak közül. Um, mit tudjam én, Adele Krise az unokatesóm, ha egy mond valamit. Ő Machay Adél volt a házassága előtt. A nővérem egy Ombozival van. Kb ezek a lényeges infók. Miért? - elszédítő ez a járkálás, de azért figyelem őt. Nem nagyon tudom, hogy mi a baja, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873937#post873937][b]Sadie Sallow - 2024.02.20. 19:30[/b][/url]

A nyugodtságától csak még jobban elgurul a gyógyszerem, de persze minek is húzná fel magát, nem őt verték át. Nem ő érzi úgy, hogy kihasználták.
Eddig fel sem merült bennem, hogy bármilyen bűbájt, vagy bájitalt használt volna akkor a faházban, de mivel utólag sem éreztem úgy, hogy panaszra volna okom, őszintén nem is érdekelt volna, ha így tesz. Az én problémám az egész máshonnan ered.
- Ja, igen? Egészen lánykérésig vársz azzal a icuri-picuri információval, hogy nem vagy egészen ember!? - csattanok fel olyan hangosan, hogy a távolban néhány madár ijedten felröppen a földről.
Elfordulok, és csípőre teszem kezeim, és úgy meredek a kastélyra, mintha a puszta tekintetemmel fel tudnám gyújtani.
Az sem érdekel, hogy nem látszik rajta. Hogy talán nincs is véla-mágiája. Hogy - hogy bírom a hülye fejét, és bár fogalmam sincs, hogy kellett volna, eszembe jutott, hogy jó lenne valahogy támogatni a gyászában. Én ostoba, hülye barom!
- Miért? Azért, mert undorító - nézek vissza rá egy pillanatra, de gyorsan el is fordulok, mert nem látszik annak. Pedig tudom, hogy az. Nyilván az!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873941#post873941][b]Sean Warren - 2024.02.20. 21:14[/b][/url]

- Ha valakivel eljutok odáig, ő ismerni fogja már addigra a családomat, mi csak szexeltünk. - az utolsó szavakat lassabban mondom ki, mint a többit, megnyomva kicsit a "csak" szót. Szex volt, szép volt, jó volt, és a legkevésbé sem tűnt úgy, hogy bármi kivetnivalója van a történettel kapcsolatban.
- Kérem, mi? - nekem viszont van azzal, hogy közli velem, hogy undorító a létezésem. Mert végül is, ez a lényege annak, amit mond, hogy egyszerűen engem talál undorítónak. Pedig volt bennem egy szikrányi gondolat, amikor leült mellém, hogy talán valami más fog kisülni a dologból, valami jó, de érezhetően attól most a legmesszebb sodródtunk. Felkelve egészen közel lépek hozzá, hogy a fülébe suttoghassak. - De azért az a pár orgazmus talán kárpótol, hogy egy negyedlénnyel dugtál. - nem kívánom ezt a beszélgetést tovább folytatni vele, van nekem elég bajom most nélküle is, ellépve tőle, visszarakom a fülemre a fejhallgatót, és inkább a kastély felé veszem az irányt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873951#post873951][b]Sadie Sallow - 2024.02.21. 18:07[/b][/url]

Olykor elfog az érzés, hogy a világon mindenki ellenem van, hogy egyedül a saját szavamban, saját magamban hihetek, hogy nincs szükségem senki másra. És szinte átégeti a mellkasomat a fájdalom, a tudat, hogy annak ellenére is, hogy úgy álltam Warrenhez, hogy semmit se jelent nekem, se ő, sem pedig az együttlétünk, most mégis dühös vagyok miatta.
Nem kezdem el elemezgetni a helyzetet, hogy ő valószínűleg bele sem gondolt, hogy bármi jelentőségének kellene lennie származásának, és azt sem helyezem kilátásba, hogy nem tudhatta, hogy mit érzek az ilyenekkel kapcsolatban, mert túlságosan szétvet a harag, hogy józanul tudjak gondolkodni. Így aztán hibáztatom, ujjal mutogatok a felelősre, aki csakis ő lehet, hiszen én érzem nyomorultul magam! Ennyit sikerül feldolgoznom az egészből, mielőtt rázúdítanám a tengerek viharát.
Jogosnak érzem a felháborodásom. Teljesen törlődik tudatomból egy pillanat alatt, hogy épp az apja elvesztése feletti érzéseit próbálja rendezni, mert a saját bajom foglalkoztat, és gondolkodás nélkül rá is zúdítom azt, meg sem válogatva hozzá a megfelelő szavakat.
Azt hiszem, meg is lepem. De aztán ahogy odalép mögém, és közel hajol, fülembe suttogott szavaiból már egész más érzés cseng ki.
Sikítani akarok. De csak állok dermedten, meredek magam elé, és olyan érzésem van, mintha a srác most szabályosan felpofozott volna. De ha arcon csap, azt még élveztem is volna ahhoz képest, amit mondandója kivált belőlem.
- Takarodj a picsába..! - akarom utána ordítani, de csak erőtlenül magam elé nyöszörgöm, valószínűleg nem is hallja, mivel már ismét a fülén van az a mugli szar.
Én pedig még jó pár percig ácsorgok ott megsemmisülten, dühtől remegve, de főleg az amiatt érzett csalódottságomban, hogy valamiért mégse gyűlölöm őt.